Nihil obstat.

Sabariae, die 21. Januarii 1935.

Dr. Szendy Ladislaus
censor.

164/1935.

Imprimatur.

Sabariae, die 22. Januarii 1935.

Dr. Tauber Alexander
Vicarius Generalis.

A Szombathelyi Egyházmegye Történetének 1929-ben megjelent első két kötete felöleli az egyházmegye püspökeinek, szemináriumának s főbb vonásaiban a vasvár-szombathelyi székeskáptalannak történetét, bemutatja az egyházmegyei papság munkásságát a haza és az irodalom szolgálatában, s néhány vonással rámutat a r. k. iskolaügy fejlődésére.

Az I. kötet bevezetésében jeleztük további munkatervünket: az egyházmegye élő és elhalt papjai személyi adatainak összegyüjtését, a plébániák történetének megírását és a közzétett anyagból kiinduló, részletes monográfiák kidolgozását.

Az egyházmegyei papság történeti névtárát e kötetben bocsátjuk közre. A tervbevett monográfiák közül nyomtatásban megjelent Vecsey Lajos dr. tollából „A szombathelyi kir. líceum alapítása és első évei (Szombathely, 1934, .a Vasi Szemle kiadása) és özv. Nagy Rezsőné, sz. Géfin Mária dr. műve: „A szombathelyi Herzan-könyvtár francia könyvei és kéziratai” (Győr, 1934, Győri Szemle kiadása). Mindkettőt a pécsi egyetem bölcsészettudományi kara doktori értekezésként fogadta el. Elkészült s rövidesen megjelenik Klemm Kálmán dr. munkája: „A szombathelyi gimnázium története 1772-1808”, és Schendl Károlyé: „A szombathelyi kir. líceum története 1808-50”. Előbbi a budapesti, utóbbi a bécsi egyetem hittudományi kara számára készült doktori értekezés. Több monográfia munkában van, így Szabó Imre püspök élete (Radics D.), Dorffmaister (Dorfmeister) István munkássága egyházmegyénk területén (Fábián M.), Veinhofer J. élete (Göndőcs L.), Hefele M. vasmegyei munkái (Bakos M.) stb.

Plébániáink történetének megírása a következő évek feladata lesz.

Mélységes hálával mondok ismét köszönetet zabolai gróf Mikes János dr. megyéspüspök úrnak, aki a legnagyobb jóakarattal, széleskörű támogatással segített a munka összeállításában és lehetővé tette megjelenését.

Köszönetet mondok paptársaimnak, akik a tőlük kért adatok közlésével mindenkor készséggel álltak segítségemre, Szendy László dr. teol. tanár úrnak, aki értékes előmunkálatait átengedte, Herczeg János lelkiigazgató úrnak, a burgenlandi anyag fáradhatatlan összegyűjtőjének és a szombathelyi szeminárium több növendékének, akik közül főleg Abai Imre, Görög László és Szabó Zoltán urak voltak szíves munkatársaim.

Éveken át szeretettel dolgoztam e köteten, örömmel bocsátom útjára. Úgy érzem, hogy a papság élethivatásának megbecsülését szolgálja és a kegyelet s szeretet virágait helyezi elhúnyt testvérek sírhalmára.

Szombathely, 1935. január 21-én.

Dr. Géfin Gyula.

A szombathelyi egyházmegye sohasem vezetett törzskönyvet papjairól. Ezért az e kötetben felsorolt adatok összegyüjtése nem volt könnyű feladat. Főbb lelőhelyek a következők voltak:

A püspöki hivatal ügyiratai. Megvannak az egyházmegye felállítása (1777) óta. Indexek 1822 óta. Betűrendes tárgymutatók 1883 óta.

A püspöki szentszék ügyiratai. Megvannak a szentszék felállítása (1753. jún. 18.) óta. Indexek kezdettől fogva. Betűrendes tárgymutató csak az 1826-31, 1838-41. és 1848. évekhez van.

Egyházlátogatási jegyzőkönyvek (visitatio canonicák). Ezekről 1. I. k. 9. 1.

Információk. Az esperesek évi jelentései kerületük papjairól. Ezek (főleg az egyházmegye fennállásának első évtizedeiben) feltüntették papjaink születési helyét, életfolyását és jellemzését. Legjobb forrásaink közé tartoznak. Sajnos, nincsenek meg hiánytalanul s a mult század 20-as éveitől kezdve mind kevesebb adatot tartalmaznak.

Liber Ordinatorum. A papszenteléseket feltüntető könyvek (I. 1775. Mai. - 1804. Mart.; II. 1806-1913; III. 1913.-). Hiányosak.

Püspöki körlevelek.

A plébániai anyakönyvek. Plébánosaink szívesek voltak a főhatóság felkérésére az anyakönyvekből kijegyezni és velem közölni, hogy mitől meddig kik működtek állomáshelyükön. Csekély kivétellel megkaptam az Ausztriához és Jugoszláviához csatolt plébániák adatait is.

A plébániai historia domus-ok. Kevés van.

A püspöki papnevelő-intézet irattára. A szeminárium 1902 óta vezet törzskönyvet kispapjairól. A felvételi iratok s az információk első püspökeink idejéből sok használható adatot tartalmaznak.

A szombathelyi kir. bölcseleti líceum és a prem. gimnázium anyakönyvei.

Köberl János irodalmi hagyatéka. Különösen a Necrologium Sabariense-nek vettem hasznát, melyben több száz papunk halálozási napját jegyezte fel.

Papjaink jelentései saját életfolyásukról, melyeket a megyés főpásztor felhívására voltak szívesek beküldeni. Többen érdekes adatokat közöltek elődjeikről.

Papi névtárak (sematizmusok). A legrégibbek 1793, 1802, 1805, 1808, 1810-ben jelentek meg. Az 1793, 1805, 1808. években megjelenteket a M. Nemzeti Múzeum volt szíves számunkra kölcsön adni. Régebbi névtáraink csak papjaink nevét és beosztását jelzik, 1868 óta közlik születésük és felszentelésük idejét, 1887 óta pedig születésük helyét és életfolyásukat is.

Directoriumok. Felsorolják az illető évben elhúnyt papokat. Az 1850. év előtti időből kevés maradt ránk.

Szinnyei: Magyar írók c. munkáját Kovács Lajos a II. kötetben felhasználta.

Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Szombathely, Martineum. 1925. Anekdotaszerű feljegyzések Szombathely püspökeiről.

Veress Endre dr.: A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. I. Anyakönyv (1559-1917). Budapest, Stephaneum. 1917.

Wurzbach Constant: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche 1750 bis 1850 im Kaiserstaate und seinen Kronländern gelebt haben. 60 Bände. Wien. Universitäts-Buchdruckerei, 1857-1892.

Ujságok. Egyházmegyénk lapja 1894-től 1919-ig a Szombathelyi Ujság volt, azóta a Vasvármegye és a Zalamegyei Ujság. A többi felhasznált könyv és közlemény címét a szöveg megfelelő helyén közlöm.

adm. = adminisztrátor (plébánoshelyettes).
akv. = anyakönyv
esp. = esperes.
id. = ideiglenes.
köri. = püspöki körlevél.
pl. = plébánia.
pléb. = plébános.
P. L. = püspöki levéltár.
k. i. = kurrens iratok.
P. C. = protocollum consistoriale (a latin nyelven vezetett szentszéki jegyzőkönyv).
n. = numerus (a hivatalos ügyirat száma).
p. = pagina (a szentszéki jegyzőkönyv oldalszáma).
sz. = született.
szem. = szeminárium.
Sz. E. T. = Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története.

Papjaink azonos séma szerint összeállított életrajzát nagyobb betűkkel közlöm. Az apró betűs rész egyéniségükre, munkásságukra jellemző adatokat sorol fel. Ez nem tart teljességre számot.

Papjaink irodalmi tevékenységét a II. kötetben ismertettük, ezért itt csak az 1929 óta megjelent írásaikról számolunk be.

Csak egyházmegyénk papságának életrajzát közöljük. Nem tartozik munkánk keretébe az egyházmegyénk területén 1777 előtt élt papság, vagy itt munkálkodó szerzetes testvéreink életfolyásának ismertetése. Plébániáink történetében azonban az ő munkásságukat is ismertetni fogjuk. Csillag alatt hozzuk azoknak életrajzi adatait, akik egyházmegyénkkel többé-kevésbbé szoros kapcsolatban voltak, sőt talán tagjai is voltak annak; így a Jézus- társaság tagjaiét, akik a Társaság eltörlése után egyházmegyénk területén éltek, de hajlott koruk miatt a lelkipásztorkodásban részt nem vettek. Ugyancsak csillag alatt közöljük azoknak családi nevét, akik nevüket megmagyarosították, vagy önkényesen megváltoztatták.

A mult század közepéig a kereszteltek anyakönyvei csak a keresztelés napját tüntetik fel. Ezért az általunk születésnapként jelzett nap ama korban született paptestvéreinknél valójában a keresztelésé, amely néha egybeesett a születésnappal, néha 1-2 nappal később történt.

Az elhalálozás helyét csak akkor említjük, ha nem azonos az utolsóként feltüntetett működési, ill. tartózkodási hellyel.

Papjaink nyelvtudásának ismertetésénél mellőzzük, mint magától értetődőt, a magyart és a latint.

A teológiai tanulmányok végzésének és a papszentelésnek helyét csak akkor tüntetjük fel, ha nem azonos Szombathellyel.

Megemlítjük végül, hogy papjaink közül a legmagasabb kort a következők érték el: Biricz Simon (1812-1907), Mazaly János (1813-1906), Kozma Ignác (1806-1898), Déghy István dr. (1814-1906) és Fátovich Mátyás (1744-1835).

Sz. Csepregen 1795. dec. 19-én Á. István takács és Mészáros Anna szülőktől. Felsz. 1818. dec. 20-án. Udvari káplán volt Rábamolnáriban özv. Festetics Judit grófnőnél 1819-től 1829-ig; onnan Győrbe került vásonkeői Zichy Károly gróf családjához nevelőnek. 1831-ben elnyerte a győrszemerei plébániát, egyházmegyénkből okt. 28-án elbocsáttatott és a győrinek lett tagja. Moson vármegye táblabírájává választotta. 1834. jún. 15-én Győrött a sz. Benedek-rend székházában, hova gyógykezeltetése céljából érkezett, elhúnyt.

P. L. k. i. 1831. n. 123. - Győri püspöki levéltár k. i. 1834. n. 491.

Sz. Felsőszoporon 1758. szept. 24-én Á. Ádám és Josa Erzsébet szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1783-ban. Káplán volt Iváncon (1783. okt. 1785. május), Sárvárott (1785. máj.-1788. aug.), Szombathelyen (1788. aug.-1790. jún.), pléb. Jánosházán 1790. júl.-tól 1822. szept. 24-én beköv. haláláig. A kemenesaljai alsó kerületnek esperese és tanfelügyelője volt, 1815-ben elnyerte a pecöli javadalmas apátságot.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Jánosháza, 1814. május 19. - P. C. 182. n. 581. Az inf.-k példás életű, buzgó papnak mondják. Somogy püspök 1810-ben 8 pályázó közt 4-ik, 1812-ben 13 pályázó közt 5-ik helyen terjeszti fel kanonokságra s így jellemzi: "Mansueta agendi ratione praeditus . . . vita Ecclesiastico digna, in parochialibus non minus quam Vicearchidiaconi officiis exactum semet exhibuit. Ecclesiae suae aedificio et Pauperum Instuto in Parochia stabiliendo necnon scholis trivialibus cura et aere proprio promovendis intentus est."

Sz. 1726 körül. Felsz. 1750 körül. káplán volt Szombathelyen 3 hónapig (1750), majd Ják plébánosa lett s mint ilyen munkálkodott 1750. dec. 24-től 1778. febr. 6-án beköv. haláláig. A káptalannak tb. tagja, a szentszéknek ülnöke volt.

Sz. E. T. II. 324, 329. 1.

Sz. Bögötén 1777. febr. 24-én Odorgyan (sic! ) József és Küscsár (?) Borbála nemes szülőktől. Felsz. 1802. dec. 18-án. káplán volt Vámoscsaládon (1803. jan.-1805. máj.), Letenyén (1805. jún.-1808. máj.), pléb. Szécsiszigeten 1808 májusától 1810. márc. 15-én beköv. haláláig.

Az inf.-k kötelességszerető, buzgó papnak mondják. Szép búcsúverse Vass László egyet. tanárhoz a bpesti Egyetemi Könyvtárban (Kéziratok. Vass L. Irodalmi Jegyzetei. I. k.). P. C. 1810. n. 308.

Sz. Bögötén 1792. jún. 22-én A. József és Dabrony Katalin nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1818. aug. 5-én. Káplán volt Meszlenben (1818. szept.), Ölbőn (1818-23), Alsóságon(1823-26), adm. Rábakovácsiban (1826-27), káplán Nyőgéren (1827-28), pléb. Meszlenben 1828. márc.-tól 1866. okt. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k pontos, lelkiismeretes papnak mondják. - Vis. Can. Meszlen, 1840. jún. 15.

Sz. Szombathelyen (Szentmártonban) 1796. febr. 10-én Á. Ferenc és Horváth Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista Szombathelyen, a teológiát mint pazmanita Bécsben hallgatta. Felsz. 1819. ápr. 25-én. Egy évig Körmenden káplánkodott, 1820 őszén Somogy püspök szertartójává és levéltárossá nevezte ki; e minőségben szolgált Bőle alatt is 1827-ig, amikor a bölcseleti líceum tanára lett. A történelmet tanította s egyben az ifjúság hittanári és hitszónoki katedráját is betöltötte. 1841-ben a rábagyarmati plébániával cserélte fel tanszékét; Bőle püspök az őrségi ker. esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki, Vas vármegye pedig táblabírájává választotta. 1859. ápr. 16-án húnyt el.

Rábagyarmaton 193 frtos alapítványt tett szentmisére, 90 frtot hagyott szegény gyermekek számára tankönyvek beszerzésére. - Sz. E. T. II. 220. l.

Sz. Szombathelyen 1832. ápr. 4-én Á. József és Pallos Anna. városi polgároktól. Felsz. 1855. ápr. 9-én. Káplán volt Rábagyarmaton (1855-56), Csesztregen (1856), Szentgyörgyvölgyén (1856-57 ), Letenyén (1857-58), Nován (1859), adm. Rábagyarmaton (1859), Nován (1860), Püspöktamásiban (1861-62), Egyházashollóson (1862-67), adm. Nagylengyelen (1867), pléb. Gersén 1867-től 1897-ig; akkor nyugalomba ment; Körmenden élt ezután 1906. márc. 17-én beköv. haláláig.

Gersén 25 K-s alapítványt tett hittankönyvekre szegénysorsú gyermekek javára; keresztalapítványra 100 K-t, misealapítványra 268 K-t hagyott. Szombathelyen 266 K-s alapítványt tett a szentmártoni iskolásgyermekek segítésére.

Sz. Szakonyban (Sopron vm.) 1779. márc. 3-án Olasz István és Daics Máriaszülőktől. Felsz. 1803. márc. 5-én. Káplán volt Kámban, Pecölben és Rábagyarmaton (1803-5), pléb. Gersén (1805-12), a felsősurány i Schilson-f. alapítvány lelkésze (1812-29), adm. Kemenesmihályfán (1830-1836), pléb. u. o. 1836-tól 1840. ápr. 25-én beköv. Haláláig.

Szenvedélyes természete többször bajba sodorta. - Németül is beszélt. - Vis. Can. Köves út, 1815. jún. 17; Kemenesmihályfa, 1837. május 23.

Sz. Verpeléten (Heves vm.) 1757. márc. 19-én nemes szülőktől. A teológiát Győrött, Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1783. szept. 20-án. Káplán volt Szepetneken (1785. nov.-1788. aug.), pléb. Milejben 1788. szept.-től 1794. aug. 11-ig, amikor plébániájáról lemondott és suspendáltatott. Egy ideig Péchy Pál assessornál Gyöngyösapátiban volt nevelő, majd a győri egyházmegyébe nyert felvételt. A győri sematizmusok tanusága szerint 1799-1801. években püspöki szertartó volt Győrött, 1803-1805. években pléb. Gyömörén, 1806-ban beosztás nélkül élt Győrött, 1808-ban már nem szerepel a névtárban.-1806 körül Rómában élt mint Severoli nuncius öccsének német nyelvmestere s ebben az időben a kalocsai érsekkel pereskedett.

Gőgös, nagyravágyó ember volt. Már kispap korában (1784) feljelentette a budai szeminárium elöljáróit II. Józsefnél, hogy nem alkalmazkodnak a fejedelem előírásaihoz. Minden valószínűség szerint ő denunciálta Szilyt I. Ferencnél (Sz. E. T. I. 102. 1.). 1790-ben magyar fordításban kiadta Malvin de Montazet lyoni érseknek "Pásztori oktatás" c. művét. Montazet-ről Brunner Emőd (A francia felvilágosodás és a magyar kat. hitvédelem. Phalma, 1930. 42. 1.) így ír: "M, gallikán szellemű volt és a janzenisták pártján állt." - Alaxay római tartózkodásáról v. ö. Archiu. Segr. Vaticano. Nunz. di Vienna, 216 A p. 236 b. - Szilasy Jánosjegyzetérben (Egyet. ktár. Szilasy Misc. A 205.) írja e sorokat: "Instantia Parochorum ut dicitur per Alaxay confecta". - Schick Emil feldebrői esp. pléb. úr véleménye szerint A. keresztneve Tamás volt, szüleinek neve A. György és Betsze Rozália s a József név szerzetesneve volt. - Sz. E. T. II. 174. - P. C. 1785. p. 194; 1794. p. 194, 244-251; 1795. p. 263-266. - Németh A.: A győri akadémia története. I. 75. l.

Sz. Kiscsömötén 1848. dec. 19-én A. Mihály és Filbert Anna földműves szülőktől. Felsz. 1873. szept. 24-én Pribék István által. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1873-74), Pákán (1874-85), közben id. adm. volt Zalatárnokon (1879. dec.-1880. jan.), pléb. Csesztregen (1885-87), adm. Pákán 1887-től 1891. május 18-án beköv. haláláig.

Pákán 200 frtos misealapítványt tett.

Sz. Nonsbergben (Tirol, trienti egyházmegye) 1718 körül. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1748-ban Batthyány Lajos gróf palatinus titulusára. Remete volt a velemszentvidi kápolna mellett, később Bécs közelében a majd Giesshüblben. 1784-ben II. József megszüntette a remeteségeket s Aliprandini a szombathelyi egyházmegyében kapott felvételt. 1784-ben Vasjobbágyiban, 1792-ben Őrálláson élt, ott húnyt el 1793. ápr. 17-én.

Németül és olaszul beszélt. - Az iratokból nem tűnik ki világosan, vajjon A. felvétetett-e az egyházmegyébe, avagy csak tartózkodási engedélyt kapott. - P. C. 1783. jan. 13; 1784. p. 453; 1793. p. 578. *Andrássy József báró. Sz. Betléren 1728. márc. 31-én. A Jézus-társaságba lépett 1746. okt. 17-én. Fogadalmat tett 1762. febr. 2-án. A Jézus-társaság feloszlatása után Kőszegen élt 1785. szept. 3-án beköv. haláláig. P. L. k. i. 1785. szept. 7.

Sz. Őrfalun 1749 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774 körül. Káplán volt Péterhegyen félévig, Vízlendván 2 1/2 évig; 1779-ben elnyerte a vashidegkuti plébániát és ott munkálkodott 1787. márc. 1-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. Vis. Can. Vizlendva, 1778. szept. 11-12. - P. C. 1787. p. 52.

Sz. Pinkafőn 1847. szept. 29-én A. Lajos és Mária szülőktől. Atyja komornyikja volt a szentéletű özv. Batthyányné, Széchenyi Franciska grófnőnek, Széchenyi István hugának, aki a keresztségben a keresztanyai tisztet magára vállalta. Felsz. 1870. nov. 27-én. Káplán volt Kenyeriben (1870-71), Kemeneshőgyészen (1871-72), püspöki szertartó és levéltáros (1872-73), szentszéki jegyző (1873-74), pléb. Borostyánkőn (1874-78), pléb. Kisunyomban (1878-1902). 1894-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1902. okt. 1-én nyugalomba vonult. Elhúnyt 1916. jan. 31-én. Veinhofer iskolájából való, kiváló képzettségű, példás életű papja volt az egyházmegyének.

Németül is beszélt. Sz. E. T. II. 240, 347. I. - "Az atyja néhány remek képet festett a pinkafői templom számára." (Kőberl jegyzete).

Sz. Zalaegerszegen 1857. júl. 7-én Bella György csizmadia és Szabó Rozália szülőktől. Felsz. 1884. máj. 18-án. Káplán volt Alsóbagodon (1884. jún.-1905. máj.), pléb. Szőcén 1905. máj.-tól 1919. szept. 23-án Szombathelyen beköv. haláláig.

Vezetéknevét a belügyminisztérium 1882. márc. 4-én 12.358. sz. a. kelt engedélyével változtatta "Angyal"-ra.

Sz. Szombathelyen 1795. okt. 8-án A. Antal és Steffanits Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Nyőgéren (1821), Hosszúperesztegen (1822-24), adm. Kemenesszentmártonban (1824-26), káplán Letenyén (1826-29), Szentgyörgyvölgyén (1829-30), Nován (1830-31), Lentiben (1831-1832), adm. Zalatárnokon (1832-33), káplán Bánokszentgyörgyön (1833-37), Salomvárott (1837-38), Zalaegerszegen (1839-44), adm., majd pléb. Boncódföldén 1844-től 1854. máj. 12-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Nova, 1830. jún. 13.

Sz. Náraiban 1779. okt. 28-án A.Jánosés Fertsák Teréz nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1803. márc. 5-én. Káplán volt Jákon (1803-4), adm. Felsőszilvágyon (1804-7), káplán Kőszegen (1807-9), pléb. Felsőőrött 1809-től 1839. jan. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőőr, 1812. szept. 18. és 1832. jún. 14. - P. C. 1839. n. 64.

Sz. Tardoson (Komárom vm.) 1798. okt. 22-én A. János és Gálitz Katalin szülőktől. A teológiát egy évig mint pazmanita Bécsben, 3 évig Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1821. okt. 28-án. Nevelő volt Nagycsákányban a Batthyány-kastélyban (1821-22), káplán Rábakethelyen (1822. nov.-1823. okt.), Vasszentmihály on (1823. nov.-1824. júl.), Nyőgéren (1824. aug.-1825. szept.), Szepetneken (1825. okt.-1828. okt.), adm. Kőszegszerdahelyen (1828. nov.-1829. júl.), pléb. Alsószölnökön (1829. júl.-1834. máj.), pléb. Apátistvánfalván (1834. máj.-1851. okt.), 1851. okt.-ben nyugalomba vonult; mint deficiens kisegített Vámoscsaládon, Ikervárott, majd Pásztorházán s ott húnyt el 1857. dec. 30-án.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. Az információk "józan, szorgalmas és tisztes" papként dícsérettel említik. Vis. Can. Alsószölnök, 1829. jún. 27.

Sz. Nyéken (Sopron vm.) 1793. ápr. 1-én A. János posztós és Pichler Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1818. szept. 13-án. Káplán volt Vaskeresztesen (1819-20), Pusztaszentmihályon 1820-tól 1822-ig, amikor egyházmegyénkből a bécsi érseki egyházmegyébe lépett át. Mint St. Corona plébánosa húnyt el 1858. ápr. 16-án.

Németül is beszélt. P. C. 1822. n. 164.

Sz. Lendvavásárhelyen 1786. febr. 27-én A. István és Somsits Anna nemes szülőktől. Felsz. 1809. szept. 10-én. Káplán volt Alsólendván (1809-11), adm. Felsőszentbenedeken (1811. febr.-1816. ápr.), pléb. Vízlendván (1816. ápr. -1862). 1828-ban a tótsági ker. h. esperese, 1833-ban tanfelügyelője és 1836-ban esperese lett. Vas és Zala megyék táblabírájukká választották. 1863. szept. 4-én Márkusházán halt meg.

Vendül és németül is beszélt. Az inf.-k kötelességszerető, tisztalelkű papként dícsérik. Vis. Can. Vizlendva, 1829. jún. 1.

Sz. Szombathelyen 1826. jún. 27-én A. Ferenc és Lendvaj Anna szülőktől. Felsz. 1849. dec. 13-án. Káplán volt Szenteleken (1850-53), Kőszegen (1853-55), Pinkafőn (1855-1856), Kőszegen (1856-60), pléb. Pusztaszentmihályon 1860-tól 1888. febr. 26-án beköv. haláláig. 1878-tól haláláig viselte a szenteleki ker. esperesi tisztjét.

Németül is beszélt.

Sz. Terestyénjákfán 1762. május 14-én R. Mihály és Szerdahelj (sic! ) Magdolna nemes szülőktől. Anyja testvérhuga volt a nagynevű jezsuitának, Szerdahelyi György Alajos egyetemi tanárnak. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787. aug.-ban. Adm. volt Kemenesszentmártonban (1788. ápr. - júl. ), káplán Náraiban és Vépen (1788. aug.-1789. febr.), adm. Ikervárott, majd Nagy József kanonoki kinevezése után pléb. u. o. 1790-től 1825. márc. 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k dícsérettel emlékeznek meg róla. Vis. Can. Ikervár, 1815. május 1.

Sz. Nemesbődön 1860. aug. 17-én B. László nemes közbirtokos és nemes Széll Julianna szülőktől. Felsz. 1882. dec. 23-án. Káplán volt Baltavárott (1883), id. adm. Szentkirályon (1883-84), káplán Csesztregen (1884. ápr.-1885. júl.), Letenyén (1885. júl.-1887. szept.), Nyőgéren (1887. szept. -1890. jan.), Szombathelyen (1890. jan.-1891. aug.), adm. Zalaerdődön (1891. szept.-1900), pléb. u. o. 1900-tól 1933. május 16-án beköv. haláláig. Szombathelyen a szalézi templom kriptájában temették el.

Sz. Csesztregen 1862. május 1-én B. Ferenc tanító és Ivanóczi Julianna szülőktől. Felsz. 1886. júl. 14-én. Káplán volt Vízlendván (1886-87), Csendlakon (1887-88), Felsőlendván (1888. okt.-1890. okt.), Muraszombaton (1890-1891), adm. Perestón (1891. júl.-1902), pléb. u. o. 1902-től 1929. nov. 28-án beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Muraszombaton 1840. jan. 8-án B. József és Monek Katalin szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Vízlendván (1866-67 ), Cserföldön (1867-69), Csendlakon (1869-70), Muraszombaton (1870-74), adm. Mártonhelyen (1874. szept.-1875. máj.), pléb. u. o. (1875. máj.-1912. márc. 1.). 1903-tól 1912. márc. 1-ig a h. esperesi tisztet viselte; ekkor lemondott javadalmáról s Muraszombaton élt 1919. május 14-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. Körl. 1919. VIII. 3373. sz.: "Érdemekben gazdag életet élt." - Sz. E. T. II. 347. l.

Sz. Pinkafőn 1850. dec. 15-én Sagmeister György szabó és Hámon Mária szülőktől. Felsz. 1877. jún. 26-án. Káplán volt Pápócon (1877. nov.-dec.), Vasszentmihályon (1878. jan.-aug.), Pörgölényben (1877. aug.-1879), Gyanafalván (1879-88), pléb. Felsőszénégetőn (1889. jan.-1894. jún.), plébh. Nagyszentmihályon (1894. júl.-1901), pléb. u. o. 1901-től 1927. jan. 1-ig, amikor nyugalomba vonult. Elhúnyt 1927. jan. 12-én.

Németül is beszélt.

Sz. Söjtörön 1793. júl. 17-én B. György és Györkös Ilona szülőktől. Felsz. 1816. szept. 1-én. Id. adm. volt Söjtörön (1816. szept. - okt. ), káplán Zalaegerszegen (1816. nov.-l817. ápr. ), Jánosházán (1817. ápr. - szept. ), Sárvárott (1817. okt.-1819. jan.), adm. Nagyrákoson (1819. febr.-1823. ápr.), adm., majd pléb. Kercán 1823-tól 1871. márc. 11-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kerca, 1829. jún. 23. - Tóth: Emlékezzünk régiekről 13, 17. l. Kercán 90 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. I. 334. l.

Sz. Mencshelyen (Veszprém vm.) 1783. márc. 22-én B. Mihály és Sziesz Katalin nemes szülőktől. A teológiát Nagyszombatban hallgatta. Felsz. 1806-ban. A veszprémi egyház megyében volt udvari pap, püspöki titkár (1807-31), sümegi plébános (1831-32 ), kanonok (1832-44 ), 1835-ben csanádi c. préposttá, 1837-ben az ítélőtábla prelátusává és hantai c. préposttá, 1838-ban a kancellária tanácsosává és egyházi referensévé, ansariai c. püspökké, 1839-ben kapornaki javadalmas apáttá, 1844. márc. 28-án szombathelyi püspökké neveztetett ki. Elhúnyt 1851. aug. 11-én.

Életrajzát l. Sz. E. T. II. 7-28. l. - A Vatikáni levéltárban Viale Prela nuncius szombathelyi útjáról és Balassa haláláról szóló jelentése a Nunziatura di Vienna sorozat 323-ik kötetében van. Részleteket közöltem belőle a "Vasvármegye" 1932. dec. 25-i számában.

Sz. Ludadon 1788. ápr. 13-án B. Ferenc és Varga Katalin szülőktől. Felsz. 1812. febr. 2-án. Káplán volt Pecölben (1812. ápr.-1813. aug.), Pákán (1813. szept.-1819. okt.), Lentiben (1819. nov.-1820. márc.), pléb. Nagylengyelben 1820 áprilisától 1835. május 1-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nagylengyel, 1830. jún. 16. - P. C. 1833. n. 466, 498, 598; 1835. n. 14, 168, 343.

Sz. Nagygencsen 1836. márc. 8-án B. István és Téglás Erzsébet szülőktől. Felsz. 1861. júl. 28-án. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1861-65), Letenyén (1865. szept. - 1867. máj.), Alsólendván (1867. jún.-1872. jún.), pléb. Pákán (1872. júl.-1886. dec.), Zalaegerszegen 1887. jan.-tól 1901. márc. 22-én beköv. haláláig. 1888-ban ker. esperessé, 1894-ben a Sz. Andrásról nevezett Visegrád melletti c. apátságra neveztetett ki.

Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1899-1900 telét Arcoban töltötte. Magyaros, vendégszerető ember volt. Zalaegerszegen 196 K-s misealapítványt tett; 200 K-ért ingatlant vett a kányavári r. k. iskolának.

Sz. Szombathelyen 1847. nov. 16-án B. Mihály városi polgár, csizmadiamester és Vinkovits Anna szülőktől. Felsz. 1871. júl. 22-én. Káplán volt Püspök tamásiban (1871. aug. - okt.), Pákán (1871. okt.-1874. jan.), Körmenden (1874. jan. -1880. jan.), pléb. Náraiban 1880 januárjától 1920. jún. 30-ig, amikor lemondott plébániájáról; ezután Szombathelyen, majd Körmenden élt 1925. márc. 19-én beköv. haláláig. 1916-tól 1920-ig a szombathelyi felső kerület esperese és tanfelügyelője volt.

Náraiban 160 P-t hagyott misealapítványul, 160 P-t iskolai alapítványul, 80 P-t sírgondozásra.

Sz. Csíkkozmáson, Csík megyében 1824. febr. 18-án nemes székely szülőktől. Sz. Ferenc rendjébe lépett, ott végezte a teológiát, 1849-ben szentelték pappá, 1851-ben tábori lelkész lett. Míg ezredével 9 év alatt Bukovinán és Galicián keresztül bolyongott, megtanult németül és olaszul. 1859-ben az olasz háborúba ment ezredével, 1860-tól 1864-ig Bécsben élt, 1864-ben Schleswig-Holsteinben szolgált mint tábori főpap és porosz arany koronarendet nyert, később pedig az 1873-iki jubiláris emlékérmet kapta meg. Az 1866-ik évi olasz háborúban is résztvett; 1871-ben nyugalomba vonult s Kolozsvárott élt. A szombathelyi egyházmegyébe 1865-ben lépett át. Meghalt 1894. nov. 21-én Kolozsvárott.

Sz. E. T. II. 337. l. - Szinnyei: Magyar írók I. 419-421. l. - Révai Nagy Lexikona 2. k. - Körl. 1895. II. 245. sz.

Sz. Egyházashetyén 1780. okt. 1-én. B. István és Czoma Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Jánosházán (1806. ápr. - jú- nius), Rábahidvégen (1806. jún.-1807. szept.), Szombathelyen (1807. nov.-1814. szept.), adm. Egyházasrádócon (1814. szept. - dec.), pléb. u. o. 1847. szept. 13-án Szombathelyen beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Egyházasrádocon több alapítványt tett 1847-ben: 100 frtot szentmisére, szegénysorsú iskolás gyermekek javára 21 frtot, a plébánia szegényei részére 21 frtot. - P. C. 1847. n. 390.

Sz. Nemesbődön 1768. jan. 15-én B. Jánosés Dallos Katalin nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1792. aug. 26-án. Káplán volt Apát- istvánfalván (1792-93), Iváncon (1793), Nagysitkén (1793-94), plébh. u. o. (1794. ápr.-1797. ápr.), káplán Szombathelyen (1797. ápr. - okt.), pléb. Szentkirályon (1797 -1813), pléb. Jákon 1813-tól 1828. ápr. 8-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. Vis. Can. Szentkirály, 1808. máj. 30. - P. C. 1828. n. 230. - Szentmisékre 56 frtot hagyott.

Sz. Széchenyben (Német-Peresztegi pl., Sopron vm.) 1774 körül. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1799-ben. Káplán volt Zalaegerszegen (1800-1), adm. Zalaszentgyörgyön (1801. febr.-1801. máj.), káplán Szombathelyen (1801. nov.-1802. dec.), pléb. Szarvaskenden 1803 januárjától 1809. ápr. 16-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Herzaniana, Zalaegerszeg. - P. C. 1809. n. 414. - Németül is beszélt.

Sz. Gógánfán 1850. febr. 2-án. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Zalaegerszegen (1874. szept.-1875. aug.), Letenyén (1875. szept.-1879. máj.), Baltavárott (1879. jún. -1880. márc.), Szentléránton (1880. ápr.- 1881. máj.), Körmenden (1881. máj.-1883. ápr.), Alsólendván (1883. ápr.- 1884. okt.), Szombathelyen (1884. nov.-1886. márc.), közben id. adm. Egervárott (1885. márc.-máj.), pléb. Felsőőrött 1886 áprilisától 1902-ig, amikor lemondott plébániájáról, Kőszegen élt ezután 1905. aug. 19-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1775. máj. 6-án B. István és Holczheim Erzsébet szülőktől. Felsz. 1798. május 15-én. Káplán volt Káldon (1798. máj.-1799. febr.), adm. u. o. (1799. febr.-1802. febr.), pléb. u. o. 1802. febr.-tól 1854. szept. 5-én beköv. haláláig. 1833-ban a jánosházi ker. esperesévé, 1835- ben ker. tanfelügyelővé és Vas vármegye táblabírájává, 1838- ban tb. kanonokká és szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Az inf.-k lelkiismeretes, buzgó papnak mondják. - Vis. Can. Herzan, Káld; 1814. máj. 22 és 1837. május 25. - Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Szombathelyen 1776. okt. 31-én B. István és Holczer Erzsébet szülőktől. Felsz. 1800 körül. Káplán volt Kőszegen (1801. júl.-1808. febr.), közben id. adm. Vásárosmiskén (1806. márc.-május), a Kelcz-Adélffy árvaház igazgatója (1806. jan.-1813. dec.), pléb. Nagygencsen 1813. dec.-től 1814. febr. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1814. n. 142. - A Kelcz-Adélffy árvaházra 100 frtot hagyott. - A nagygencsi katonai kórházban fekvő betegek ápolásában szerzett fertőzés okozta halálát.

Sz. Undon (Sopron vm.) 1840. febr. 21-én B. Tamás és Rásztovics Anna földműves szülőktől. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Szepetneken (1872-74), Nagyszentmihályon (1874-76), adm. Pósaszentkatalinon (1876-95), Újhegyen (1895-97. okt.), 1897 októberben fegyelmi vétség miatt elmozdíttatott és az egyházmegyéből kizáratott (körl. 1898. I. 297 és 1899. I. 198.).

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Egyházasfalun 1830. ápr. 3-án B. Ferenc és Menyhárt Borbála szülőktől. Felsz. 1830. ápr. 3-án. Káplán volt Nyőgéren (1830), Salomvárott (1830. okt.-1834. márc.), Hosszúperesztegen (1834. ápr. - szept.), Csesztregen (1834. szept.-1835. május), Letenyén (1835. máj.-1836. júl.), pléb. Letenyén 1836. júliusától 1872. ápr. 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Kálozon (Fejér vm.) 1861. dec. 25-én. Felsz. 1886. júl. 14-én. Nevét 1896-ban magyarosította Baur-ról Bánfalvira. Káplán volt Vasszentmihályon (1886-88), Rábaszentmártonban (1888-91), Rohoncon (1891-92), id. nyugalombán (1892-93), káplán Rohoncon (1893), plébh. Vasjobbágyiban 1893-tól 1927-ig, amikor nyugalomba vonult. Elhúnyt Grazban 1930 májusában.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 347. l.

Sz. Nagygencsen 1758. szept. 22-én B. György és Thott Erzsébet földműves szülőktől. A teológiát Budán hallgatta 4 évig. Felsz. 1782. szept. 22-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1782-85), adm. Lendvavásárhelyen (1785-86), pléb. u. o. 1786. nov. 1-től 1813. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k jeles képzettségű, buzgó lelkipásztor- nak mondják. - Vis. Can. Lendvavásárhely, 1811. május 7.

Sz. Szombathelyen 1775. nov. 15-én B. Ferenc és Fudáts Erzsébet szülőktől. Felsz. 1798. okt. 18-án. Káplán volt Letenyén (1798-1804), pléb. u. o. 1804-től 1808. ápr. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1806. p. 176, 193.

Sz. Nagypösén 1797. aug. 4-én B. Mihály és Horváth Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Dozmaton (1820. okt.-1821. júl.), adm. Náraiban (1821. aug. - okt. ), káplán Szentléránton (1821. nov.-1824. május), id. adm. u. o. (1824. jún.-1825. febr.), káplán Kőszegen (1825. márc. - szept.), Sárvárott (1825. szept.-1826. dec.), Alsóságon (1827. jan. - júl.), Nyőgéren (1827. júl. - aug.), pléb. Rábakovácsiban 1827. aug.-tól 1861. márc. 3-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Rábakovácsi, 1838. június 1.

Sz. Körmenden 1763. márc. 26-án B. János és Pruker Borbála szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789-ben. Káplán volt Pinkafőn (1790-94), betegsége miatt nyugdíjban élt Körmenden 10 évig (P. C. 1800. p. 82.), káplán volt Rábaszentmártonban (1804-6), helyi káplán Incéden 1812-től 1819-ig, majd ismét deficiens Körmenden 1840. szept. 27-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Incéd, 1812. szept. 23.

Sz. Nagykamondon (Veszprém vm.) 1744 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1770 körül. Id. adm. volt Mihályiban (Sopron vm.) negyedévig (1770), káplán Vámoscsaládon (1770-71), Szombathelyen (1771. ápr.-1773. febr.), pléb. Szőcén (1773. febr.-1779. szept.), pléb. Rábagyarmaton (1779. szept.-1782. szept.); 1782-ben Szily Söjtörre küldi, ami ellen B. a hgprímáshoz fellebbez (hgprímási levéltár fasc. 808 n. 56.); a prímás döntése szerint B.-nak Rábagyarmattal egyenlő, vagy jobb beneficiumot kell kapnia. B. azonban Söjtörön marad, kezdetben kedve ellenére (v. ö. Szily levelét B.-hoz 1784. nov. 10. és P. C. 1791. p. 453.) később sorsába beletörődve. Elhúnyt Söjtörön 1816. okt. 21-én.

Közepesen beszélt németül is. Kevés papunk kapott oly különös információkat, mint B. Így: "Vita et mores boni, habet zelum Domini, sed mores rudibus duros" (1780), "Vir scientiae profundae" (1782), "Scientia ejus caret judicio" (1784), "Philosophatur semper" (1785), "Deus novit" (1786) "Actu philosophatur" (1788), "Inconstantissimus" (1790), "Philosophus" (1791), "Inconstans" (1793-1794), "Philosophatur" (1795), "Vita et mores boni" (1796), "Optimus est" (1800), u. a. (1802), "Scrupulosus, sed alias bonus" (1804), "Philosophus" (1805), "Bonus est" (1806-8-13). - P. C. 1782. p. 646, 739.

Sz. Nagyunyomban 1891. máj. 16-án B. István és Császár Terézia földműves szülőktől. Felsz. 1914. jún. 27-én. Káplán colt Kemenesmihályfán (1914. júl.-1916. máj.), Hosszúperesztegen (1916. máj. 3.-1917. júl. 14.), Sárvárott (1917. júl. 14.-1926. máj. 8.), adm. Nicken (1926. máj. 8.-dec. 3.), pléb. Ostffyasszonyfán (1926. dec. 3.-1934. febr.), pléb. Csényén 1934. márc. óta.

Plébánoskodása alatt épült 1927-ben Ostffyasszonyfán az új plébánosi lak és az új iskola,1929-ben Csöngén az új iskola és az iskolakápolna, 1930-ban Ostffyasszonyfán renoválták a templomot. 1930-ban Ostffyasszonyfán, 1933-ban Csöngén alapított Kat. Legény- és Ifjúsági Egyesületet; 1933-ban mindkét községben megszervezte a Szívgárdát. *Barát János l. Baráthy.

Sz. Gecsenypusztán 1887. ápr. 1-én B. Mihály majorosgazda és Varga Rozália szülőktől. Felsz. 1910. jún. 22-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1910. aug.-1913. júl.), Kerkaszentmiklóson (1913. júl.-1914. márc.), Csesztregen (1914. márc.-1915. szept.), Lentiben (1915. szept.-1916. júl.), hitoktató Szombathelyen (1916. júl.-1918. nov.), pléb. Csehimindszenten 1918. dec. 1. óta.

Plébánoskodása alatt renoválták a csehimindszenti templomot 1926-ban és a csipkerekit 1930-ban. Bánokszentgyörgyön ifjúsági kongregációt alapított, Szombathelyen vezette a polg. fiúiskola kongregációját. Csehimindszenten kat. ifjúsági egyesületet alapított és vezet, lelkivezetője a levente-egyesületnek is.

Sz. Komáromban 1831. szept. 20-án Barát János gazdálkodó és Sóthy Klára szülőktől. Nevét felszentelése után változtatta Baráthyra. Felsz. 1855. márc. 8-án. Káplán volt Nagylengyelben (1855. május-1856. aug.), Alsóbagodon (1856. aug.-1858. szept.), Lendvavásárhelyen (1858-59), nevelő Boldogfán (1859-60), kancellista a püspöki hivatalban (1860-63), nevelő Szombathelyen (1863-67), Jakabházán (1867-68), pléb. Karakón (1868. dec.-1876. aug.), pléb. Nagysitkén 1876. aug.-tól 1900. febr. 11-én beköv. haláláig. 1895-től a kemenesaljai kerület esperese és tanfelügyelője volt.

Németül és tótul is beszélt. Karakón a szegénysorsú iskolásgyermekek javára 150 K-s, Nagysimonyiban a kántortanító javára 100 K-s alapítványt, Nagysitkén 200 K-s misealapítványt tett. "Híveinek nemcsak lelkiekben volt vigasztaló atyjuk, hanem anyagiakban is az okszerű gazdálkodás és szőlőművelés terén szívesen szolgált nekik jó tanáccsal." (Szombathelyi Ujság 1900. 7. sz.)

Sz. Alsóságon 1774 körül. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1799-ben, káplán volt Csesztregen (1799. nov.-1808. márc.), plébh. Őriszentpéteren 1808 áprilisától 1832. febr. 5-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. Az inf.-k szerint darabos modorú, de lelkiismeretes pap volt. Alsóságon 105 frtos, Nagyrákoson 87 frtos misealapítványt tett. - P. C. 1832. n. 103. - Vis. Can. Őriszentpéter, 1808, május 31, 1829. jún. 21.

Sz. Szénásgödörön 1781 körül. A teológiát Szombathelyen 3 évig hallgatta. Felsz. 1805-ben. Pléb. volt Kukméron 10 hónapig (1805-6), pléb. Németszentgróton 1806-tól 1812. márc. 9-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1812. n. 295.

Sz. Kőszegen 1907. júl. 4-én B. Gyula szabómester és Vagdal Ágnes szülőktől. Felsz. 1931. jún. 28-án. Káplán volt Ikervárott (1931. aug. 1.-1933. máj. 1.), hitoktató Zalaegerszegen 1933. máj. 1. óta.

Közepesen beszél németül is.

Sz. Incéden 1788. jún. 13-án B. Ferenc és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1811. febr. 17-én. Káplán volt Szepetneken (1811. márc.-1820. febr.), pléb. Pusztaszentmihályon 1820 márciusától 1856. szept. 15-én beköv. haláláig. Vas vármegye 1845-ben táblabírájává választotta.

Horvátul és németül is beszélt. "Imitandus, zelosissimus." (Inf. 1813.) - Vis. Can. Pusztaszentmihály, 1832. jún. 28.

Sz. Szombathelyen 1858. ápr. 18-án B. László törvényszéki bíró és Nagy Emilia nemes szülőktől. Felsz. 1881. júl. 11-én Zalka J. győri püspök által. Káplán volt Csehimindszenten (1881. szept.-1882. jan.), Sárvárott (1882. febr.-1886. ápr.), pléb. Ikerváron 1886 májusától 1915. ápr. 1-ig. Ekkor nyugdíjba ment, 1922. szept. 6-án húnyt el.

Szegény ikervári iskolásgyermekek javára 200 K-s alapítványt tett könyvekre és jutalomra.

Sz. Klempán (Sopron vm.) 1803. nov. 2-án B. Vitus és Eisner Mária földműves szülőktől. Felsz. 1828. aug. 24-én. káplán volt Belatincon (1828-29), Szentpéterfán (1829), Rohoncon (1829-34), Körmenden (1834. okt.-1836. szept.), Alsólendván (1836. okt.-1837. szept.), pléb. Bándolban (1837-58), pléb. Csémben 1858-tól 1877. júl. 5-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Alsópulyán 1835. okt. 10-én B. József és Kosnyak Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Felsőlendván (1858. szept.-1859. júl.), Csendlakon (1859. aug.-1861. jan.), pléb. Pósaszentkatalinon (1861-1864), Bándolban (1864-73), Szentkuton (1873-76), Újhegyen (1876. jún.-1892. szept.), plébh. Csémben (1892), ismét Újhegyen (1892. okt.-1894. szept.), 1894 októberében nyugalomba ment, Rohoncon élt 1895. május 9-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Lékán 1884. aug. 20-án, Zmarits János cipészmester és Schmall Mária szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Vízlendván (1908-9), Királyfalván (1909-10), Pörgölényben (1910-12), mint ilyen kisegített Városszalonokon, id. adm. volt Rábaszentmártonban (1912), káplán Nagyszentmihályon (1912-13), Pinkafőn (1913-14), plébh. Felsőszénégetőn (1914-21), katonalelkészi szolgálatot teljesített a világháborúban (1914. aug.-1916. jún.), adm. Vasfarkasfalván (1921-1933), pléb. Alsóőrön 1934. jan. 4. óa.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 347, 437. l.

Sz. Lékán 1863. márc. 9-én B. Antal molnár és Posch Katalin szülőktől. Felsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1889-90), Királyfalván (1890-93), Pinkafő (1893-95), adm. Felsőrönökön (1895-1902), pléb. u. o. 1902 óta. 1930-ban c. esperessé neveztetett ki.

Németül is beszél. Plébánossága idejében építette a vallásalap 66.000 aranykorona költséggel a szép felsőrönöki búcsújáró templomot, melynek felszerelését B. J. sok utánjárással gyüjtötte össze.

Sz. Belatincon 1875. ápr. 11-én B. József és Vucsko Anna földműves szülőktől. Felsz. 1898. júl. 16-án. Káplán volt Rábaszentmártonban (1898), Vízlendván (1898-1902), Rohoncon (1902-5), pléb. Újhegyen (1905-8), Bagonyán 1908-tól 1931. febr. 13-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. Körl. 1931. V.: "B. J. a megszállt Bagonya plébánosa és az alsólendvai kerület esperese . . . a kat. iskolák érdekében sok küzdelmet vívott a megszállás óta. Hívei rajongásig szerették. Ő építette a gyönyörű bagonyai templomot. Benne a megszállt vendvidék egyik hivatott vezérét veszítette el." - Sz. E. T. II. 347. l.

Sz. Dercsikán (Csallóköz) 1735 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1760-ban. Káplán volt Mosonszentmiklóson (1760-62), Vámoscsaládon (1763-67), karkáplán Szombathelyen a társaskáptalannál (1767-71), pléb. Vasszécsenyben 1771-től 1786. okt. 16-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Vasszécseny, 1780. május 23-24. - "Mitis, mansuetus, sedulus, exemplaris, magis spiritualibus, quam saecularibus negotiis inhians." (Inf. 1781.) - P. C. 1786. p. 469.

Sz. Gutaházán 1748 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1772-ben. Káplán volt Egerváron (1772-73), Szombathelyen (1773. jún.-1775. ápr.), pléb. Egervárott 1775 Májusától 1798. nov. 25-én beköv. haláláig.

"Zelosus, exemplaris, mansuetissimus, castissimus, vir vitae optimae." (Inf. 1777-97) - Vis. Can. Egervár, 1779. ápr. 28-29. - P. C. 1798. p. 287.

Sz. Óbéren 1902. szept. 10-én B. József tanító és Krolik Lujza szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. Mint újmisés ideiglenesen szabadságoltatott, hogy a paphiányban szenvedő csanádi egyházmegyében teljesítsen lelkipásztori szolgálatot s Dombegyházán lett káplán (1927-28), az egyházmegyébe visszatérve a Kelcz-Adélffy fiúnevelőintézetnek volt prefektusa (1928-29). 1929 óta káplán Kőszegen.

Németül is beszél. Kőszegen a B. Margitról nevezett Szívgárdát vezeti 1929 óta, a Kat. Legényegyletet 1932. szept. óta.

Sz. Városszalonakon 1840. ápr. 13-án B. Mihály juhász és Lakits Teréz szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. A teológia I. évfolyamát Budapesten, a többit Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1865. júl. 25-én. Káplán volt Lékán (1865-66), Vasvörösvárott (1866-67), Pinkafőn (1867-70), hittanár a felsőlövői alreálgimnáziumnál (1870-73), pléb. Máriafalván 1873-tól 1903. júl. 1-ig, amikor nyugalomba ment; Pinkafőn húnyt el 1906. jan. 17-én.

Körl. 1906. V. 2267. sz.: "Hosszas, de keresztényi megadással viselt betegség utáni ragadtatott el közülünk. Folyton beteges állapota mellett is kiváló tevékenységet fejtett ki mint lelkipásztor, de különös érdemeket szerzett magának az által, hogy a híres máriafalvi templom helyreállítása körül fejtett ki buzgó tevékenységet." - Fritz Nándor így emlékezik meg jeles elődjéről levelében: "B. nevéhez fűződik a híres templom restaurálása 1882-88. években. Az államnak csak a külső falak, a huszártorony és a belső boltívek restaurálása 58,000 frtba került, ami csaknem kimerítette a vallásalap pénztárát. Sokat járt akkoriban Budapesten az energikus Baumgartner és ha esetleg gorombasága miatt egyik hivatalból kiutasították, ment a másikba . . . addig jött, ment, míg csak célját el nem érte. Nagy segítője volt egykori iskolatársa, Széll Kálmán miniszterelnök.. . A szép csillárokat a gyimótfalvai Batthyány grófi család adta; a grófi család révén nagy ismeretsége volt az arisztokraták között, mindenütt pumpolt, ahol csak lehetett; hívei is, ő maga is sok áldozatot hoztak." Németül is beszélt. Máriafalván 200 K-s misealapítványt tett. Jeles muzsikus volt, újra kiadta az egyházmegye német ének- és imakönyvét ("Der hl. Gesang"). - Sz. E. T. II. 347. l.

Sz. Kőszegen 1842. jan. 3-án B. Ferenc kőművessegéd és Khick Teréz szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Szenteleken (1866-67), Incéden (1867 -68), Vasvörösvárott (1868-71), pléb. Barátfalván (1871-78), Vaskomjáton (1878-88), pléb. Királyfalván 1888-tól 1913. okt. 31-én beköv. haláláig. 1888-ban h. esperessé, 1890-ben ker. esperessé és tanfelügyelővé, 1899-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Körl, 1913. XVII. 7059. sz.: "Nagy az a veszteség, amely egyházmegyénket B. F. halálával érte. Erős jellemű, szigorúan egyházias érzütetű és felfogású, tiszta életű, buzgó papja volt egyházmegyémnek; önfeláldozó, munkás gondozója és atyja volt híveinek s olyan támasza és segítőtársa püspökeinek, akinek tapintatos közreműködésére, fáradhatatlan és önzetlen készségére mindenkor számíthatott egyházi főhatósága. Azt a munkakört, amelyet Isten és főpásztorai kijelöltek számára, a Krisztus szíve szerinti igaz pap nagylelkűségével iparkodott mindenkor betölteni. Azt a legutolsó nagy keresztet pedig, melyet Isten gondviselő keze akkor tett vállaira, midőn az öregségében is ifjú lelkesedéssel munkálkodó papot szeme világától megfosztotta, nemcsak megnyugvással, hanem valóban követésre méltó nagy lélekkel viselte; s mikor már misézni sem tudott, naponkint járult a szent áldozáshoz; hű pásztora volt nyájának élete utolsó leheletéig. Méltán megérdemli ez a jó testvér, hogy róla mind gyakrabban megemlékezzünk a szent áldozatban s imáinkban és kedves emlékét híven megőrizzük."

Sz. Szombathelyen 1808. szept. 23-án B. Szilveszter és Schrad Katalin szülőktől. Felsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1832-33), Gyanafalván (1833-1834), Lékán (1835-44). 1844-ben elnyerte a vaskomjáti plébániát és ott munkálkodott 1868-ig. Ekkor nyugalomba vonult. 1870. dec. 1-én halt meg Langeckben.

Németül is beszélt. - Lékán 93 frtos misealapítványt tett.

Sz. Ostoroson 1844. márc. 24-én B. János juhász és Auer Mária szülőktől. Felsz. 1870. aug. 2-án. Káplán volt Szentkuton (1870-76), Rohoncon (1876-77), Csémben (1877), Incéden (1877-78), Cserföldön (1878-79), Bagonyán (1879-80), Rábaszentmártonban (1880), gyógyítás végett Budapesten (1880-85), káplán Csehimindszenten 1885-től 1912-ig. Közben mint id. kisegítő működött Rábakovácsiban (1886. febr.-május), Pinkafőn (1888-89), Kerkaszentmiklóson (1889. márc.-1890. febr.), Letenyén (1890. márc.-1891. júl.). 1912-ben cimz. plébánossá neveztetett ki és nyugalomba ment. Mint nyugdíjas kisegített Felsőoszkón (1912 -1914), Csehimindszenten (1918) . Elhúnyt Szombathelyen 1921. júl. 24-én.

Németül és keveset vendül is beszélt.

Sz. Nagymizdón 1885. május 14-én B. Vendel és Papp Mária földműves szülőktől. Felsz. Várady L. A. győri püspök által 1911. jún. 29-én. Káplán volt Csesztregen (1911. szept. - 1913. márc.), Jánosházán (1913. ápr.-1917. júl.), Sárvárott (1917. júl.-1925. dec.), pléb. Nován (1925. dec.-1933. szept.), pléb. Alsóbagodon 1933. szept. óta. 1928-tól 1933-ig a novai ker. esperese volt.

Sz. Jókőn (Nyitra vm.) 1867. aug. 30-án B. Pál kereskedő s mészáros és Pavlovics Mária szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Cserföldön (1892. júl. 15. - okt. 31.), Belatincon (1892. nov. 1.-1894. aug. 31.), Felsőlendván (1894. szept. 1.-1897. dec. 31.), plébh. u. o. (1898. jan. 1.-1907. febr. 19.), pléb. u. o. 1907. febr. 19. óta.

Tótul, vendül és németül is beszél.

Sz. Csornán 1858. márc. 29-én B. Ferenc pékmester és Reisinger Anna szülőktől. Felsz. 1880. szept. 4-én. Káplán volt Rohoncon (1880-82), Vasvörösvárott (1882-84), Kőszegen (1884. jún. 1.-1887. szept. 30.), 1887. okt. 1-én II. o. katonai paptanárrá neveztetett ki a kőszegi katonai alreáliskolához; 1898-ban I. oszt. katonai paptanár lett; 1905-ben várakozási illetékkel szabadságoltatott; 1907-ben nyugdíjaztatott. 1905-ben ismét az egyházmegye szolgálatába lépett; hittanár volt Felsőlövőn (1905-6), karkáplán (1906-8), őriszentmártoni plébános (1908-9); a következő években az egyházmegye több plébániáján volt kisegítő, vagy id. adm., így Győrvárott (1910), Baltavárott (1911. május-június), Városszalonokon (1911), Nován (1912), Vasfarkasfalván (1913), Őriszentpéteren (1916), Rábaszentmártonban (1918), Alsóőrött (1921-22), Nyőgéren (1922) . 1922-ben tb. tábori alesperessé neveztetett ki.

Németül is beszél. 1898-ban katonai jubileumi érmet, 1903-ban pedig a katonai tan- és nevelésügy terén kifejtett tevékenységéért a koronás arany érdemkeresztet, 1908-ban a jubileumi keresztet kapta kitüntetésül. 1910 óta az Assotiatio Perseverantiae Sacerdotalis egyházmegyei igazgatója. - Sz. E. T. II. 348. l.

Sz. Andráshidán 1771. okt. 19-én. Felsz. 1795. aug. 23-án. Káplán volt Pákán (1795-96), Pusztamogyoródon (1796. aug.-1797. ápr.), Zalaegerszegen (1797. május-1799. május), Szombathelyen (1799. május-1801. február), plébános Rumban 1801 februárjától 1831-ig, amikor nyugalomba vonult és Szombathelyen élt 1844. január 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. A rumi plébánia épületein saját költségén sok javítást eszközölt, amiket a kereszteltek anyakönyvének II. kötetében az első lapon felsorolt. Két jellemző bejegyzését ideiktatjuk: "Anno 1807 . .. in domo ista parochiali ... meis expensis propriis curavi cellarium, insumpsi 141 flnos ... Quisquis igitur post me successerit, mei meminerit, si notam ingratitudinis declinare cupierit." A kereszteltek anyakönyvének III. kötetében olvassuk e bejegyzést: "1831 die 12-a Dec. ego J. Bekes resignavi Parochiam Rumiensem sponte ac cum honore, quam adivi 1801 die 9-a Febr. resignationis die annos aetatis 60 complens praefatam nihilominus Parochiam usque 31. Dec. anni labentis 1831 administraturus, qua die iterum Sabariam, unde e capellania olim huc veni reversurus." - Végrendeletileg 1050 frtot hagyott a rumi templomnak.

Sz. Szombathelyen 1849. szept. 29-én Bock Mihály ág. ev. szabó és Ádám Anna szülőktől. Felsz. 1873. aug. 13-án. A redemptorista-rendből átvétetett az egyházmegyébe 1878-ban. Id. plébh. volt Vaskomjáton (1878), káplán Királyfalván (1878-79), id. plébh. Strémben (1879. aug.-dec.), káplán Pinkafőn (1879-88), közben id. plébh. Felsőszénégetőn (1885. máj. - okt.), pléb. Vaskomjáton 1888-tól 1921. szept. 1-ig, amikor nyugalomba ment Szombathelyre a deficientiába, ahol 1929. július 6-án elhúnyt:

Körl. 1929. VI. 2041. sz.: "B. M. nyugalma idejét is munkára és imádságra szentelte, amennyiben szinte az utolsó pillanatig teológiai könyveiben buvárkodott, azokat kivonatolta, jegyzetezte. Hosszú szenvedéstől váltotta meg a halál, melyre teljes visszavonultságban folytonos imával készült." - Nevét 1890 körül változtatta Belényire. - Németül is beszélt.

Sz. Gyepűfüzesen 1764-ben. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én Pierer József által. Káplán volt Felsőőrött (1790. okt. 13.-1793), Incéden (1793), Szepetneken (1793. aug.-1794. jan.), helyi káplán Pósaszentkatalinon (1794. máj.-1800. ápr.), plébh. Felsőszénégetőn (1800. ápr.-1807. máj.), pléb. Felsőkethelyen (1807. jún.-1816), 1816-ban le kellett mondania plébániájáról, Szombathelyen élt, mint az új deficientia egyik első lakója. 1822-ben ismét alkalmazták, Németcsencsen lett plébh., mint ilyen húnyt el 1832. jún. 30-án.

Horvátul és németül is beszélt. Nevét 1793-ig Belfernek írta. E néven szerepel hivatalos iratokban is. A pinkamiskei plébánia anyakönyvébe 1763. okt. 13, 1764. máj. 27-én és 1764. szept. 9-én három Welfer (sic!) János keresztelése van bejegyezve; hogy ezek közül melyik a mi Belferünk, azt nem tudom megállapítani. - Kedves anekdotákat mond el B.-ről Tóth i. m. 19. s köv. lapokon. - Vis. Can. Felsőkethely, 1812. szept. 22; Németcsencs, 1832. jún. 29. - P. C. 1793. p. 551, 553, 557, 625, 629, 729; 1812. n. 484; 1832. n. 488. - Sz. E. T. I. 334, II. 346. 1. (Völfer néven!)

Sz. Csémben 1873. jan. 4-én B. János és Herits Róza földműves szülőktől. Felsz. 1899. ápr. 13-án. Káplán volt Rohoncon (1899-1900), Incéden (1900), plébh. Bándolban (1900-1), káplán Rohoncon (1901-2), Csémben (1902), id. adm. u. o. (1902-3), plébh. Némethidegkuton (1903), káplán Baksafalván (1903-4), pléb. u. o. (1904-14), pléb. Bándolban (1914-28). 1928 májusában nyugdíjba ment; Szombathelyen él.

Baksafalván Jézus Szíve Társulatot alapított. A Szombathelyi Ujságba több cikket írt. Németül és horvátul is beszél.

Sz. Döbörhegyen 1902. ápr. 18-án B. Sándor és Bencze Mária földműves szülőktől. Felsz. 1926. jún. 20-án. Káplán volt Táplánfán (1926. júl.-1929. szept. ), Körmenden (1929. okt.-1933. aug.), hitoktató Szombathelyen a polgári fiúiskolában 1933. szept. 1. óta.

Sz. Vasalján 1822. nov. 12-én B. György és Németh Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1847. szept. 30-án. Káplán volt Nagykölkeden (1847-48), Csényén (1848-52), Sárvárott (1852. márc.-1854. szept.), pléb. Kenyériben 1854. szept.-től 1871. febr. 28-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. Kenyeriben 100 frtos misealapítványt tett. - Inf.: "Universim amatur, laudatur; vir exemplaris."

Sz. Vasalján 1802. jan. 29-én B. György és Németh Erzsébet szülőktől; B. Ferencnek bátyja. Kisszeminarista volt. Felsz. 1826. dec. 21-én. Id. adm. volt Pecölben (1827. márc.-okt.), káplán u. o. (1827. okt.-1828. okt.), Szombathelyen (1828. okt.-1831. dec.), pléb. Rumban 1832. január 1-től 1881. ápr. 16-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Rumban 100 frtos misealapítványt tett. - Inf.: "Morés optimi, exemplares." - Vis. Can. Rum, 1838. jún. 2. - Az ő plébánossága alatt épült a jelenlegi plébánia-ház az 1836-37. években Rumy Ferenc és Ignác költségén s renováltatott a templom és torony 1838-ban. Sz. Cicelle templomát 1842-ben puskalövéssel felgyujtotta nemes Török Sándor; az újraépítés 1150 frtnyi költségéből 400 frtot a gyujtogató fizetett. 1868-ban a rumi templom Cziráky János gróf bőkezűségéből teljesen renováltatott és megnagyobbíttatott. 1869. szept. 30-án a plébánialakot kivéve az összes melléképületek s a termés elégtek az iskolával s majd az egész községgel együtt. Ezen alkalommal Cziráky János kegyúr 1000 frtot adott a kárvallottak felsegélyezésére, azonkívül a plébánia istállóit és kocsiszínét is cseréptetőre építtette. Beni plébánostól ellopták a templomban tartott saját és templom pénzét. A templom pénzét visszatérítette. Hivatását a legutolsó időkig magas kora dacára híven teljesítette s alig félévig szorult segédlelkészre. (Könczöl István: A rumi plébánia története. Kézirat a Köberl-hagyatékban.)

Sz. Iklódon 1806. május 17-én B. István és Hermán Katalin szülőktől. Mint dominikánus a teológia III-IV. évfolyamait a szombathelyi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1829. okt. 26-án. A szombathelyi dominikánus rendházban működött 1836-ig, a vasvári plébánia adminisztrátor a volt 1836-tól 1854-ig, majd Zalaegerszegen káplánkodott (1854. márc.-1855. szept.), közben ideiglenesen Boncódföldén (1855. máj.-jún.). 1855 októberében Csehimindszentre került s ott működött eleinte mint dominikánus atya plébánoshelyettesi minőségben, majd 1858 januárjában, miután az egyházmegyébe átvétetett plébánosként 1876. márc. 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Keresztneve Dániel volt, szerzetneve Márton. Sok érdemet szerzett magának a Vasvárott 1841-ben épült iskola körül. Sz. E. T. II. 348. l.

Sz. Bagonyán 1783. szept. 26-án B. Mihály és Zadravetz Orsolya szülőktől. Felsz. 1810. május 13-án. Káplán volt Bagonyán (1810. május-1811. márc.), pléb. Bagonyán 1811 áprilisától 1854. május 17-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Inf.: "Accuratus, exemplaris." - Vis. Can. Bagonya, 1811. május 8, 1830. május 26. - U. o. 105 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 417. l.

Sz. Bezenyén (Moson vm.) 1726 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1754 körül. Káplán volt Bezenyén 3 évig, Mártonhelyen 5 évig, Perestón 1762 májusától 1777. szept. 12-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. - P. C. 1777. p. 76.

Sz. Bagonyán 1887. nov. 28-án B. György és Lopert Terézia szülőktől. Felsz. 1914. ápr. 5-én. Káplán volt Belatincon (1914. ápr. 16 -1917. szept. 17. ), Felsőlendván (1917. szept. 17.-1919. febr. 20.), Szepetneken (1919. febr. 20.- nov. 25.), Alsólendván (1919. nov. 25.-1923. jún. 28.), Vízlendván (1923. jún. 28.-1932. aug. 1.), pléb. Mártonhelyen 1932. aug. 1. óta.

Vendül jól, németül közepesen beszél.

Sz. Szentkirályszabadján 1842. jan. 19-én Anger János iskolamester és Morner Teréz szülőktől. Felsz. 1867. júl. 21-én. Káplán volt Szombathelyen (1867. aug.-1872. júl.), Zalaegerszegen (1872. aug.-1874. okt.), adm. Nagyrákoson (1874. nov.-1881. júl.), plébh. Őriszentpéteren 1881 augusztusától 1901. jan. 19-én beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 348. l.

Sz. Rábasömjénben 1834. jan. 10-én Perger (sic!) Ignác és Omisch Anna szülőktől. A teológiát a budapesti egyetemen hallgatta mint a közp. papnevelde növendéke. Felsz. 1857. aug. 1-én. Felszentelése után baltavári káplán lett, majd az Augustineumba került és a bécsi egyetemen avatták doktorrá 1862-ben. Hazatérte után püspöki szertartó és levéltáros lett (1862-63), majd a dogmatika tanára a szemináriumban (1863-66). 1866-ban elnyerte a szentgyörgyvölgyi plébániát és ott működött 1915. ápr. 30-ig, amikor nyugalomba ment. Elhúnyt 1917. ápr. 7-én.

Kiváló tehetségű és képzettségű pap volt; 1885-től kezdődőleg több cikluson át képviselte a zalabaksai kerületet a nemzeti-párt programmjával. Németül és franciául is beszélt. - A család neve eredetileg Perger volt és a modenai hercegek Svájc francia részéből telepítették őket hazánkba (Huszár Mihály c. apát közlése). - Sz. E. T. II. 238, 294, 348. l.

Sz. Alsóságon 1864. júl. 23-án B. József tanító és Tóth Anna szülőktől. Felsz. 1888. szept. 23-án. Káplán volt Pákán (1888. okt.-1892. ápr.), Körmenden (1892. május-1896. márc.), pléb. Nádasdon (1896. márc.-1897. jún.), Szepetneken 1897 júniusától 1926. márc. 22-én beköv. haláláig.

Szepetneken 500 K-s és 200 P-s misealapítványt tett.

Sz. Celldömölkön 1775. jan. 26-án B. Mátyás órás, zsellér és Zsuzsanna szülőktől. Felsz. 1798. febr. 11-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1798-99), pléb. Vasvörösvárott 1799-től 1806. jan. 24-én rövid betegség után beköv. haláláig.

Az inf.-k törékeny egészségű, szerény, szorgalmas, jámbor embernek mondják. 1805-ben a S. Lambrechti bencés apátság szerzetese akart lenni, az apáttól az előzetes beleegyezést megkapta, a püspöki szentszék azonban felhívta, hogy jól fontolja meg elhatározását, mielőtt plébániájáról lemondana. Tervének valóra váltásában megakadályozta a halál. P. C. 1805 p. 289; 1806 p. 27.

Sz. Radófán 1773. okt. 4-én. Mint konvertita 9 éves korában a Kelcz-Adélffy árvaházba került 1781. júl. 5-én. A teológiát Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1797. márc. 26-án. Káplán volt Belatincon (1797-98), pléb. Vashidegkuton 1798. aug. 1-től 1833. jan. 6-án beköv. haláláig. 1826-tól a tótsági ker. esperese volt.

Németül és vendül is beszélt. - P. C. 1833. n. 57. - Vis. Can. Vashidegkut, 1808. május 11 és 1829. jún. 10.

Sz. Sopronban 1839. dec. 22-én Bertalanfi (sic!) Imre nyomdavezető és Pettko Anna szülőktől. Felsz. 1862. ápr. 27-én. Káplán volt Lékán (1862-70), pléb. Kupfalván (1870-73), Borostyánkőn (1873-74), Lékán (1874-1905), 1874-ben esperessé, 1891-ben okrai c. préposttá, 1905-ben kanonokká neveztetett ki. Elhúnyt 1915. dec. 18-án mint éneklőkanonok.

Körl. 1916. II. 339. sz.: "Egyházmegyémnek e csendes visszavonultságban könyvei közt élt, buzgó, lelkiismeretes és a szegények, segélyre szorulók iránt rendkívül jótékony papját . . . testvéri emlékezetükbe . . . ajánlom." - Németül és keveset franciául is beszélt. - Sz. E. T. II. 237, 328, 338, 348. l.

Sz. Fintafán 1841. szept. 10-én Béri (sic! ) József juhász és Vörös Rozália szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1864. júl. 10-én. Káplán volt Rohoncon (1864-67), pléb. Incéden (1867-82), plébh. Szarvaskenden (1882. szept.-1886. júl.), a deficientiában Szombathelyen (1886. júl.-1890), káplán Pásztorházán (1890-92), plébh. u. o. 1892-től 1906. nov. 5-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - Sz. E. T. II. 337, 348. l.

Sz. Balatonlellén 1740 körül. A teológiát Veszprémben hallgatta. Felsz. 1762 körül. Káplán volt Felsőőrsön 8 hónapig, Ősin 2 1/2 évig, pléb. Milejben (1766-86), Boncódföldén (1786. ápr.-1811. jún.). 1811. jún. 4-én lemondott plébániájáról, nyugalomba ment; Vasvárott, majd Szombathelyen élt 1817. szept. 14-én beköv. haláláig. A székesegyház kriptájában temették el.

Vis. Can. Milej, 1778. aug. 19-20. P. C. 1811. n. 148. - P. L. k. i. 1782. febr. 6; 1786. jan. 24.

Sz. Vépen 1850. júl. 28-án B. János és Tancsics Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1873. szept. 24-én. Káplán volt Nagysitkén (1873. nov.-1875. szept.), Csehimindszenten (1875.szept. 1876, ápr.), Vámoscsaládon (1876. ápr.-1884. május), káptalani karkáplán (1884. május-1885. júl.), pléb. Ölbőn (1885. júl.-1911. júl.), plébh. Salomvárott (1911. júl.-1915. okt.), 1915. okt.-ben nyugalomba ment; Celldömölkön lakott 1916. febr. 24-én beköv. haláláig.

Sz. Nemesbődön 1785. febr. 6-án nemes Boácz Ferenc atyától. Felsz. 1808. jún. 6-án. Káplán volt Pákán (1808-9), Lentiben (1809. nov.-1811. május), pléb. Felsőszemenyén 1811 májusától 1824. ápr. 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Felsőszemenye, 1811. május 18. - P. C. 1824. n. 283. - Az inf.-k buzgó lelkipásztornak mondják. - Sz. E. T. II. 323. l.

Sz. Ménfőn 1888. jún. 7-én, B. József csizmadia fia. Felsz. 1913. jún. 27-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1913. júl.-1914. ápr.), Szepetneken (1914. ápr. - júl.), Pákán (1914. júl.-okt.), innen Vasszentmihályra heIyeztetett, de rövidesen ab ordine et officio felfüggesztetett (körl. 1914. XIX. 6499. sz.). Bevonult katonának a világháborúban 1915-ben egy közelharc alkalmával az északi fronton mint a 83. gy. e. őrmestere esett el.

Sz. E. T. II. 445. l.

Sz. Borisfalván (Sopron vm.) 1850. márc. 27-én B. Mátyás és Pallos Mária szülőktől. Felsz. 1877. június 26-án. Káplán volt Cserföldön (1877-78), Incéden (1778-80), Szenteleken (1881-84 ), plébános Némethidegkúton (1884-1903 ). Csémben 1903-tól 1924. ápr. 26-án beköv. haláláig. 1920-tól a szombathelyi felső ker. esperesi tisztjét viselte.

Körl. 1924. II. 1567. sz.: "B. F. példás buzgósággal, türelemmel viselt hosszú szenvedés után meghalt. A közel félszázados papi tevékenységben érdemesült oltártestvért papjaim imáiba ajánlom." Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Tömördön 1885. márc. 6-án B. Alajos és Steiner Veronika földműves szülőktől. A teológiát Veszprémben hallgatta, ott szentelték pappá 1910. jún. 24-én. Káplán volt a veszprémi egyházmegyében Szóládon (1910-11), adm. Kisgörbőn (1911), Tapsonyban (1911-12), adm. Káptalanfán (1912-13), Zalapetenden (1913), Németladon (1913), Zalaszentbalázson (1913-15), Tótszentpálon (1915). 1915-ben mint tábori lelkész bevonult a világháborúba, melyet végigszolgált; érdemei elismeréseül signum laudist, papi érdemkeresztet és vöröskeresztet kapott. 1919-ben átvétetett a szombathelyi egyházmegyébe, Tömördön volt plébh. 1919-től 1928-ig, amikor a zalatárnoki plébániára került.

Horvátul is beszél.

Sz. Borisfalván (Sopron vm.) 1812. okt. 3-án B. Ignác és Szedenik Teréz szülőktől. Felsz. 1838. szept. 18-án. Káplán volt Felsőlendván (1838-39), Tótszentmártonban (1839. febr.-1843. febr.), Pusztaszentmihályon (1843. márc.-1845. febr.), Körmenden (1845. febr.-1849. jún.), Rohoncon (1849. jún.-1850), pléb. Németszentgróton 1850-től 1895-ig, amikor lemondott plébániájáról; Némethidegkuton, majd Csémben lakott 1907. okt. 15-én beköv. haláláig. Tb. szentszéki ülnöki címet kapott. Egyházmegyénk papjai közt ő érte el a legmagasabb kort.

Horvátul és németül is beszélt. Jótékony ember volt.

Sz. Alsólendván 1732 körül. A teológiát Bolognában végezte kitűnő sikerrel ("cum magna industria et laude"). Felsz. 1758-ban. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1758-60), pléb. Bántornyán (1760-62), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1762 júniusától 1787. márc. 7-én beköv. haláláig.

Olaszul jól, horvátul és vendül közepesen beszélt. Az inf.- k tisztalelkű, buzgó papnak mondják. Sokat kellett küzdenie a protestánsokkal, akik Bíró jelentései szerint atrocitásokat vittek végbe a konvertita katolikusokkal szemben. (P. L. k. i. 1783. okt. 29, dec. 12; 1784. jan. 20, nov. 16; 1785. júl. 5, júl. 13. v. ö. 1786. máj. 13, jún. 30.). - P. C. 1787. p. 62.

Sz. Jákon 1790. júl. 17-én Bitnitz (sic!) József és Pánácz Katalin szülőktől. Atyja a községnek jegyzője, sebésze és borbélya 1797. jan. 29-én elhúnyt; özvegye Nagykanizsára költözött. Gimn. tanulmányait Kőszegen mint a Kelcz-Adélffy árvaház növendéke végezte, a líceumot és a teológiát Szombathelyen hallgatta. Korhiány miatt nem volt szentelhető a teológia elvégzése után. Mint a líceum h. tanárát szentelte fel Somogy Lipót 1813. máj. 9-én. Élete Szombathelyen folyt le, a líceumnak volt tanára, majd 1839-től egyben igazgatója is 1847-ig, amikor kanonok lett. 1871. jún. 28-án mint székesegyházi nagyprépostot és bosoni vál. püspököt Nagykanizsán ragadta el a halál. Egyike volt egyházmegyénk legkiválóbb, legtudósabb papjainak. Bölcsesége, szerénysége, lelki nemessége kedvessé tették Isten s az emberek előtt. Életrajzát l. a II. k. 374-78. lapjain.

Sz. E. T. (l. névmutató). - Az ott felsoroltakon kívül v. ö. Géfin: Batsányi és Bitnitz levelezése. Irodalomtörténeti Közlemények. Bpest, 1932. (XLII. évf.) I. f. 67-83. lapokon. - Archeol. Értesítő, 1869. 15. sz. A M. T. Akadémia levéltára sok érdekes levelet őriz Bitnicztől és B.-re vonatkozólag. Így kedvesen emlegeti a jeles premontrei akadémikus Szenczy Imre: "Tudományos működésem mindenkori élesztője Bitnitz Lajos" (Toldy F.-hez 1847. nov. 7.). - B.-nek 15 Toldyhoz intézett levele is van itt; kitűnik ezekből, hogy B. küldte el a M. T. Akadémia számára azt a levelet, amelyet Kazinczy Nagy József nagypréposthoz intézett. 4774 darabot kitevő nagyértékű éremgyüjteményét a M. T. Akadémiára hagyta. (A M. T. Akad. értesítője. V. 231. 1.) - Az Akadémia és a Nemzeti Múzeum kiadványai B. képét is hozzák. - Megemlítem, hogy B. a nevét eleinte Bitnitznek, később Bitnicznek írta. Befejezésül álljanak itt az eleven tollú Frankenburg Adolfnak em- lékezései egykori tanáráról: "A komolyabb Bitnitz, bár nem tudta velem a mathesis abstract tudományát megkedveltetni, annál jobban sikerült ez neki classicus felolvasásai által a magyar nyelv és irodalom történetéből, melyet a többi tanintézetben, hol eddig megfordultam, csak mint rendkívüli studiumot s azt is elég hanyagul. tárgyalták. Minden lecke valódi ünnep volt rám nézve, inkább mindenről lemondtam volna, mint egy órát is elmulasztani; de nem is volt az egész hazában a magyar literaturának avatottabb és buzgóbb előmozdítója, mint Bitnicz. - Áldja meg őt a magyarok Istene azon sok tiszta, nemes élvezetért, melyet előadásai nekem nyujtottak s legyen meggyőződve, hogy azon lángoló magyar érzést, melyet keblemben táplálok s melyet nagy részben neki köszönök, holtig meg fogom tartani." (Őszinte vallomások. Pest, 1869. II. k. 107-108. l.) - A Vasmegyei Közlöny 1878. évf.-ban Köberl írta meg életrajzát. - Végrendeletileg a köv. alapítványokat tette: A székesegyháznak 300 frt, az egyházm. alapnak 250 frt, a papneveldének 50 frt, a szegények káptalani alapjának 150 frt, a szombathelyi szegényeknek halálakor azonnali szétosztásra 50 frt, a Sz. István-, Sz. László-társulatoknak, a vakok, süketnémák és elmebetegek intézeteinek egyenkint 20, összesen 100 frt, misealapítványul 300 frt. - Régiség és pénzgyüjteményét a M. T. Akadémiának, könyveit a papnevelde könyvtárának hagyta. - Képei a Sz. E. T. I. 365. II. 375., aláírása a II. 377. lapján.

Sz. Vasjobbágyiban 1736 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1760-ban. Káplán volt Vasvörösvárott (1760-62), Rohoncon (1762-64), pléb. Némethidegkuton 1764-től 1802-ig, amikor nyugalomba ment. Fürstenfelden húnyt el 1806. júl. 27-én.

Németül is beszélt. - P. C. 1800. p. 18, 75, 142, 208; 1801. p. 96; 1802. p. 48; 1806. p. 295.

Sz. Darázsfalun (Sopron vm.) 1787. aug. 24-én Blaskovich (sic!) András és Mária szülőktől. Felsz. 1810. okt. 14-én. Káplán volt Pinkakertesen (1810), Szentpéterfán (1810. nov. -1811. febr.), adm. Pósaszentkatalinban (1811-17), pléb. u. o. (1817-29), pléb. Szentpéterfán 1829. szept.-től 1849. május 9-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. Nagy vagyont gyüjtött össze. - Vis. Can. Szentpéterfa, 1832. júl. 23. - P. C. 1849. n. 244.

Sz. Répcesarudon (Sopron vm.) 1751 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1775-ben. A kőszegi gimn.-ban tanított, majd Acsádon volt káplán; 1785-87-ben a "papok házá"-ban teológiát tanított. 1788. jún. 1-től 1792. szept. 8-án beköv. haláláig Incéd plébánosa volt.

Horvátul és németül is beszélt. Jeles képzettségű pap volt. - P. C. 1792. p. 334. - Sz. E. T. 174, 188 2. l.

Sz. Türjén 1805. jún. 10-én B. Mihály és Jánosy Jozefa polgároktól. Felsz. 1828. aug. 24-én. Káplán volt Nován (1828. szept.-1830), Nagylengyelben (1830. május-1831. febr.), Bánokszentgyörgyön (1831. márc.-1832. márc.), pléb. Zalatárnokon (1832. márc.-1854. ápr.), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1854 májusától 1886. május 18-án beköv. haláláig. Zala megye táblabírájává választotta 1840-ben.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagylengyel, 1830. jún. 16.

Sz. Csepregen 1871. febr. 23-án B. János és Pintér Anna földműves szülőktől. A teológiát Innsbruckban hallgatta, ahol 1900-ban doktorrá avatták. Felsz. 1895. júl. 14-én. Káplán volt Királyfalván (1896-1900), Pinkafőn (1900-2), szentszéki jegyző (1902-7), püspöki titkár (1907 -12), 1908-ban a Vigilantia-bizottság tagjává, 1910-ben zsinati vizsgálóvá, 1912-ben püspöki irodaigazgatóvá, tb. kanonokká és egyházm. főtanfelügyelővé, 1916-ban kanonokká, 1917-ben pápóci perjellé, 1918-ban egeresi c. apáttá, 1921-ben őrkanonokká, 1922-ben püspöki helynökké, 1925-ben apostoli protonotáriussá, 1926-ban éneklőkanonokká neveztetett ki. Elhúnvt 1933. ápr. 22-én.

Körl. 1922. IV. 970; 1928. VII. 2310.-1933. III. 980: "E helyen is szomorúan emlékezem meg arról a nagy veszteségről, mely mind engem, mind pedig egyházmegyémet érte dr. Boda János pápai protonotárius, püspöki helynök, kanonok f. é. április hó 22-én bekövetkezett halálával. Dísze volt egyházmegyénknek s minden állásnak, amelyet betöltött, 38 éves papi működéséből 31-et töltött el az egyházmegyei hivatalban mint irodaigazgató, főtanfelügyelő s püspöki helynök; nekem is 22 éven át volt odaadó, szakavatott munkásságával egyházmegyém vezetésében igazi támaszom és megértő munkatársam. Nagy szaktudása szelíd, lekötelező modorral párosult benne s kedves volt mindenki előtt, aki csak ismerte. Egyházmegyém papsága nagyon jól ismeri azokat az érdemeket, amelyeket ő egyházmegyém vezetése s különösen a tanügy körül szerzett, melyek nevét az egyházmegye határain túl is ismertté tették. Egyházmegyém papságának és az általa alapított Annuntiata egyházmegyei kongregáció tagjainak impozáns részvéte mellett helyeztem a kongregáció kriptájába örök nyugalomra. Isten fizesse meg neki egyházmegyém javára tett szolgálatait s hozzám való ragaszkodó hűségét. R. I. P." - "Vasvár megye" 1933. ápr. 23. - Ritka tökéllyel bírta szóval és írásban a latin és német nyelvet is. - Sz. E. T. II. 270, 329, 331, 340, 475-483. l.

Sz. Damonyán (Sopron vm.) 1753. júl. 2-án B. János és Szabó Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1777-ben. Káplán volt Alsóbagodon (1777. szept.-1778. febr.), Hosszúperesztegen (1778. febr.-1780. dec.), Zalaegerszegen (1780. dec.-1781. jún.), pléb. Gersén 1781 júniusától 1805. január 22-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. Az inf.-k kifogástalan erkölcsű, de durva embernek mondják. P. C. 1805. p. 44. - Vis. Can. Alsóbagod, 1778. aug. 29-30. - Meglehetősen nagy vagyonát legnagyobbrészt jótékony és ájtatos célokra hagyta.

Sz. Devecserben 1855. ápr. 29-én nemes szülőktől. Felsz. 1880. jún. 21-én. Káplán volt Csesztregen (1880. júl.-1881. aug.), Hosszúperesztegen (1881. aug.-1887. okt.), pléb. Kámban 1887. okt.-tól 1921. május 1-ig, amikor nyugalomba ment; Kámban húnyt el 1921. jún. 19-én.

Sz. Szombathelyen 1878. febr. 13-án B. István napszámos és Kovács Anna szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1902. aug.-1906. júl.), Lendvavásárhelyen (1906. júl.-1911. aug.), Baltavárott (1911. aug. - dec.), Sárvárott (1912. jan.-ápr.), adm. Rumban (1912. ápr.-aug.), plébh., majd pléb. Kőszegszerdahelyen (1912. aug.-1926. febr.), pléb. Nagycsákányban 1926. febr. óta.

A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának választott tagja.

Sz. Göllén (Somogy vm.) 1759. jan. 11-én nemes szülőktől. A teológiát a pozsonyi ált. szemináriumban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én Pierer J. által. Káplán volt Pusztamagyaródon (1790-93), Szentgyörgyvölgyén (1793. ápr.- 1794. május), Letenyén (1794. jún.-1798. szept.), helyi káplán Vasalján (1798. szept.-1807. dec.), pléh. u. o. 1807. dec.-től 1828. júl. 15-ig, amikor nyugalomba vonult; Taródfán élt 1829. dec. 27-én beköv. haláláig. .

Vis. Can. Vasalja, 1808. május 11.

Sz. Pozsonyban 1911. aug. 27-én B. József M. Á. V. segédtiszt és Orbán Ilona szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Ideiglenesen átengedtetett a paphiányban szenvedő váci egyházmegyének, káplán Rákosszentmihályon 1934. okt. óta.

Sz. Szombathelyen 1829. május 29-én B. György polgár, csizmadia és Görög Julianna szülőktől. A teológiát mint pesti közp. papnövendék hallgatta. Felsz. 1854. júl. 20-án. Tanulm. felügyelővolt a szemináriumban (1854-58), majd káplán Alsóságon (1858. szept.-1861. ápr.), Körmenden (1861. ápr.-1862. jún.), Jánosházán (1862. jún.-1866. dec.), Szombathelyen (1867. jan.-júl.), Zalaegerszegen (1867. aug.-1872. júl.), pléb. Egyházasrádocon 1872 júliusától 1903. aug. 31-ig, amikor nyugalomba ment; Körmenden húnyt el 1910. nov. 16-án.

Egyházasrádocon 52 K 82 f-s misealapítványt tett.

Sz. Szentmihályfán (Pozsony vm.) 1768. jún. 22-én B. Ferenc és Katona Katalin nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban (1787-90) és Szombathelyen (1790-91) hallgatta. Felsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Apátistvánfalván (1791-93), Vámoscsaládon (1793-99), plébh. Egyházashetyén (Czuppon távolléte miatt) 1799. nov.-től 1804. szept.-ig, amikor Czuppon kanonoki kinevezése után u. o. plébános lett. 1814. dec. 5-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Egyházashetye, 1814. május 21. P. C. 1814. n. 679.

Sz. Söptén 1813. aug. 14-én B. Gábor és Koczor Anna nemes szülőktől. Félsz. 1837. aug. 10-én. Nevelő volt Zala megyében Gabelits uraságnál (1837 -39), káplán Káldon (1839. nov.-1841. okt.), Vámoscsaládon (1841. okt.-1852. szept.), Körmenden (1852. okt.-1855. május), pléb. Szepetneken 1855 májusától 1893. március 15-én beköv. haláláig. 1867-ben a letenyei ker. esperesévé és a zalamegyei iskolai tanács tagjává, 1876-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Körl. 1893. VI. 1668. sz.: "A boldogultban az egyház a lelkipásztorkodás terén hosszú éveken át szorgalommal és kitartással munkálkodott öreg szolgáját, hívei pedig igazi jó pásztorukat, bölcs vezérüket vesztették el." Az inf.-k kiemelik a hitoktatásban tanusított rendkívüli buzgóságát, nagy olvasottságát és szíves lelkületét. Németül is beszélt. Szepetneken 110 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 331. l.

Sz. Kisunyomban 1737 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1762-ben. Több helyen működött mint káplán és adminisztrátor, de összeférhetetlensége, hanyagsága miatt mindenütt csak rövid ideig. Plébh. volt Őriszentpéteren 1767-től 1774-ig, plébh. Kemenesszentmártonban 1774-től 1775 szeptemberéig, amikor Szily mint győri segédpüspök a visitatio canonica alkalmával megfosztja plébániájától, ami ellen Bondor hiába fellebbez Zichy püspökhöz (Szentszéki ltár 1775. okt. 9-10.), káplán volt Szombathelyen 1777. szept.-től 1778. nov.-ig, amikor a Szilyvel és a szentszékkel szemben tanusított durvasága és egyéb hibái miatt börtönbüntetésre és az egyházmegyéből való elbocsátásra ítélik (P. C. 1778. nov. 17.). Más egyházmegyében azonban nem kap felvételt, Nagyunyomban él hozzátartozóinál éveken keresztül, itt is sok a panasz összeférhetetlensége miatt, 1784. szept. 14-én újból elbocsátja Szily az egyházmegyéből, de ismét nem kap másutt felvételt, hiába fellebbez a prímáshoz (Esztergom. Hgprímási ltár. Suffraganei. Sabaria. 4-10.). Ezután is Nagyunyomban lakik, sok kellemetlenséget okoz Tapolczay F. kisunyomi pléb.-nak (P. C. 1785. márc. 18; ápr. 1; máj. 21; jún. 7; 1787. nov. 6.). 1788 dec.-ben újra jurisdictiot kap, Pinkaszentkirály (ma: Vasalja) helyi káplánja lesz és több kevesebb békességben él ott 1798-ig, amikor újra csak meg kell fosztani állásától (P. C. 1798. p. 51, 81, 112.). A köv. évben Hosszúperesztegen káplán (1799. aug.-1801. szept.); 1801-ben a veszprémi egyházmegyébe akar átlépni, de nem nyer felvételt (P. C. 1801. p. 155, 202.). 1802-től kezdve Körmenden él nyugalomban, 1814. márc. 10-én a sopron megyei Mihályiban fejezte be hányatott életét (P. C. 1814. n. 268.).

Több forrás neki tulajdonítja a Szily halálára írt szép gyászverset: Epitaphium . . . Ioannis Szily . . . Siste Viator! Admirando Scrutator (szerző, hely és nyomda feltüntetése nélkül).

Sz. Zsidahegyen 1774. szept. 29-én nemes szülőktől. Felsz. 1798. szept. 30-án. Káplán volt Tótszentmártonban (1798. okt.-1801. máj.), Felsőszentbenedeken (1801. máj.- 1803), Muraszombaton (1803-4), Belatincon (1804-5), Alsólendván (1805-7), pléb. Cserföldön 1807-től 1830. jún. 14-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Cserföld. 1811. május 11 és 1830. május 29. - P. C. 1830. n. 372.

Sz. Jánosházán 1727 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1752 körül. Káplán volt Szombathelyen, pléb. Felsőszilvágyon, majd Szentléránton (1758. febr.-1762. febr.); 1762. febr.- ban Nick plébánosa lett, 1776. okt.-ban nyugalombament. 1778. ápr. 5-én a győri deficientia lakójaként húnyt el.

Sz. Csényén 1805. febr. 12-én, Boros György kommiszszárius fia. Kisszeminarista volt. Felsz. 1828. aug. 24-én. Káplán volt Nagygencsen (1828-31) és Zalaegerszegen (1831. febr.-1834. jan.). 1834. jan. 1-én a zalaegerszegi Tüttősy-alapítvány lelkésze lett s egyben a fogházlakók hitszónoka. 1840-ben Zala vármegye táblabírájává választotta, 1859-ben a vármegyeház kápolnájának lelkésze lett. 1872. jún. 24-én húnyt el.

Sz. Gasztonyban 1745. jún. 16-án rákosi B. Ferenc, Vas vármegye h. alispánja és Hertelendy Klára szülőktől. A filozófiát Budán, a teológia első évét Győrött végezte. 1766. okt. 27-től 1769. júl. 3-ig Rómában, mint a Coll. GermanicumHungaricum növendéke folytatta tanulmányait s megszerezte a teológiai doktorátust. Előljárói feljegyezték róla: "Bono ingenio praeditus . . . bene se gessit, sed quandoque parum docilem se ostendit." (Veress i. m. 212. l.) Hazatérve Zichy F. gróf győri püspök szertartója lett s mint ilyen Szily oldalán munkálkodott. 1773-ban Szany plébánosa lett, 1777. nov. 7-én a vasvár-szombathelyi székeskáptalan tagjává, pápóci perjellé nevezte ki Mária Terézia. Másfél évig Szilynek oldalkanonokja és irodaigazgatója volt. 1779-ben éneklő-, 1783-ban olvasókanonokká, 1794-ben nagypréposttá lépett elő. Elhúnyt 1797. febr. 23-án.

Jeles tehetsége és családi összeköttetései révén nagy szerepet vitt a vármegyei és társadalmi életben. Fényes karriért futottak meg testvérei is: Lajos, kancelláriai tanácsos, a nádor irodaigazgatója, Ádám, tábornok, a Mária Terézia-rend lovagja, aki 1758-tól 1796-ig jelentős részt vett a monarchia háborúiban, Sándor, a jászkun főkapitány és kir. tanácsos, Ferenc, Vas vármegye első alispánja és József, a helytartótanácsos. A Boros-testvérek sikereinek titka tehetségük mellett az is volt, hogy a jozefinista korszellemmel úsztak s ez által a bécsi udvar előtt annyira kedvesekké tették magukat, hogy II. Lipót a fia számára sajátkezűleg összeállított jegyzéken, melyen Szily, Esterházy egri és Batthyány erdélyi püspökök a fekete listán szerepelnek, a Boros-testvérekről a fehérek listáján a következő szavakkal emlékezik meg: "Les 5 fréres Borocs (sic!), le chanoine, le vicespan, celui, qui est capitaine des Jazyger, le general et Ladislas le conseiller . . . ils sont tous de talent et ce dernier est trés versé dans les affaires d' Hongrie et surtout dans les affaires de justice, trés honhete a consulter." (Mályusz E.: Sándor Lipót fhg nádor emlékiratai. Bpest, 1926. 439. l.). - Szily nem egyszer szembe került fenti okból a Borosokkal. Boros István a káptalan részére 600 frtos misealapítványt tett; 1785-ben a szemináriumnak 150 frtot ajándékozott; a gasztonyi tanító javadalmazására 1500 frtos alapítványt tett. Schönvisner (i. m. 365. l.) felemlíti, hogy Boros a káptalani levéltárnak a káptalanra vonatkozó iratait áttanulmányozta és jegyzeteit vele közölte. A Szily-Boros ellentétre vonatkozólag lásd a káptalan üléseinek jegyzőkönyvét és Szily levelezését Kiss Sándorral. (Családi levelezés. P. L. I. sz. X. f.) - Sz. E. T. II. 325. l.

Sz. Kemenesszentmártonban 1762. márc. 11-én nemes szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787-ben. Egy évig a szombathelyi papi otthonban nyert továbbképzést. 1788 nyarán Kemenesszentmárton plébánosa lett s ott működött 1811 augusztusáig, amikor nyugalomba ment. 1824. okt. 24-én Kemenesszentmártonban húnyt el.

Közepesen beszélt németül is. Vis. Can. Kemenesszentmárton, 1801. márc. 4. - P. C. 1824. n. 576.

Sz. Magyarósdon 1812. dec. 15-én rákosi B. László és báró Neszmélyi Klára szülőktől. Kisszeminarista volt. A teológiát Budapesten hallgatta. Segédgondnok volt a KelczAdélffy árvaházban (1833. okt.-1835. szept.) Felsz. 1835. dec. 21-én. Mint a filozófia és a szabad tudományok doktora került Bécsbe, hogy az Augustineumban magasabb képzést nyerjen. 1839-ben "magno cum applausu" fejezi be tanulmányait és szerzi meg teológiai doktorátusát. Bőle püspök a dogmatika tanszékére nevezi ki a nagytehetségű ifjút, kinek bécsi előljárói Szaniszlóéhoz hasonló fényes jövőt igérnek. 1850-ben a budapesti egyetemre kerül a dogmatika tanszékére, de 4 évvel később felcseréli katedráját a szombathelyi plébániával. Összeférhetetlen természete összeütközésbe sodorta Szenczy püspökkel és eléggé izoláltan töltötte életének utolsó szakát. 1883. okt. 24-én húnyt el Szombathelyen.

Körl. 1884. I.: "A leánynevelésnek katolikus alapon biztosítása céljából apácazárdát óhajtott létesíteni s ezen célra vagyonának nagyobb részét végrendeletileg kijelelte." - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Gasztonyban 1757. május 7-én rákosi B. Ferenc és Hertelendy Klára nemes szülőktől. B. István legifjabb testvére. A filozófiát Nagyszombatban hallgatta. Felsz. 1781. jún. 4-én. Süketsége miatt patrimoniumának címére szenteltetett és a lelkipásztorkodásban aktív részt nem vett. Sok jót tett a gasztonyi templommal és példás jámborsággal töltötte életét. 1807-ben tb. kanonokká neveztetett ki. Elhúnyt 1810. ápr. 7-én Gasztonyban.

P. C. 1810. n. 56. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Ujkéren (Sopron vm.) 1797. szept. 14-én. Kisszeminarista volt. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Hosszúperesztegen (1820. szept.-1821. szept.), Vámoscsaládon (1821. okt.-1823. jún.), Bánokszentgyörgyön (1823. jún.-szept.), pléb. Ostffyasszonyfán (1823. okt.-1848. dec.), adm. Szentgyörgyvölgyén (1849. jan.-1854. ápr.), adm. Zalatárnokon 1854. ápr.- tól 1856. szept. 17-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Ostffyasszonyfa, 1837. május 16.

Sz. Alsószentbenedeken 1826. febr. 9-én B. István vendéglős és Gombossy Katalin szülőktől. Felsz. 1851. júl. 23-án. Adm. volt Apátistvánfalván (1851-52), káplán Bántornyán (1852-54), Alsólendván (1854-55), Cserföldön (1855-58), Muraszombaton (1858), Vízlendván (1858), pléb. Vashidegkuton 1858 juniusától 1909. szept. 19-én beköv. haláláig. 1893-ban tb. esperessé neveztetett ki.

Vashidegkuton 100 frtos misealapítványt tett. Vendül és németül is beszélt. Mint kuriózumot felemlítjük, hogy atyja megérte fiának 1901-ben tartott aranymiséjét. - Sz. E. T. II. 348. 1.

Sz. Mártonhelyen 1846. ápr. 2-án B. József ág. ev. vallású atyától és Szlavitz Erzsébet anyától (a battyándi prot. lelkész keresztelte). Felsz. 1872. júl. 20-án. Felszentelése után Felsőlendvára került káplánnak és ott munkálkodott 1876. nov. 29-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Málnáson 1785. nov. 6-án B. Ferenc és Düh Judit szülőktől. Felsz. 1812. aug. 30-án. Káplán volt Felsőlendván (1812-13), Vízlendván (1813-14), pléb. Szentsebestyénben (1815-30), pléb. Cserföldön 1830-tól 1859. márc. 16-án beköv. haláláig.

Vendül és középesen németül is beszélt. - Vis. Can. Szentsebestyén, 1829. jún. 6. - P. C. 1820. n. 683.

Sz. Közép Bükön (Sopron vm.) nemes Borsothy (sic!) János és Balog Juditszülőktől. Felsz. 1819. ápr. 25-én. Káplán volt Csesztregen (1819. szept.-1820. május), Letenyén (1820. május-1824. márc.). 1824-ben elnyerte a szécsiszigeti plébániát s ott működött 1824. márc. 12-től 1830. szept. 27-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Beleden (Sopron vm.) 1856. júl. 20-án B. Jánosés Bokor Rozália szülőktől. Atyja a Cziráky grófok főszámadó juhásza volt. Felsz. 1879. aug. 15-én. Káplán volt Köveskuton (1879. aug. 31.-1880. dec.), Szentgyörgyvölgyén (1881. jan.-1883. márc.), Körmenden (1883. márc. 12.- 1886. aug. 3.), adm. Szarvaskenden (1886. aug. 4.-1890. szept.), káplán Felsőpatyon (1890. szept. 16.-1892. márc.), Vasszentmihályon (1892. márc.-1894. jan.), Letenyén (1894. febr.-1906. júl. 1.), adm. Boncódföldén (1906. júl. 1.-1913. júl. 1.), Nemesbődön (1913. júl. 1.-1931. dec. 1.). 1931. dec. 1-én nyugalomba vonult, Váton él.

Tóth i. m. 42. 1. - Sz. E. T. II. 226 2, 242 3.

Sz. Szombathelyen 1752. dec. 17-én B. Jánosés Lóránt Éva szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1775 körül. Felszentelése után egy évet a győri szemináriumban töltött. 1776 szeptemberében Kőszegre került káplánnak, 1778 januárjában elnyerte az ivánci plébániát és itt működött 1830. febr. 22-én beköv. haláláig. 1808-tól kezdve az őrségi kerület esperese volt, 1827-ben szentszéki ülnökké és tb. kanonokká neveztetett ki.

Németül is beszélt. Az inf.-k nagyon buzgó, pontos, lelkiismeretes papként dicsérik. Somogy püspök 1810-ben és 1811-ben a 2-ik helyen terjesztette fel kanonoknak s így jellemezte: "Vita exemplaris, exacta in obeundis zelosi curati muniis diligentia, necnon in Vicearchidiaconi officio rite adimplendo promptitudo virum optime meritum commendat. Peculiare officio suo in omnibus porlibus satisfaciendi studium praesefert." Vis. Can. Ivánc, 1779. máj. 8 és 1813. máj. 14. - P. C. 1830. n. 144. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Vasvárott 1744. okt. 9-én Bozoli (sic!) István és Vrancsics Magdolna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1769-ben. Káplán volt Császáron (Komárom vm.) 2 évig, Jánosházán 1 hónapig, Kőszegen másfél évig (1771. júl.-1772. dec.). 1773 januárjában Pecöl plébánosa lett és ott munkálkodott 1796. július 2-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. 1775. p. 155. - Pecölben alapítványt tett a plébánia szegényeinek felruházására és a vasvári szegények javára. Az alapítványt a székeskáptalan kezelte és a háború előtt a következő értékekből állott: 2000 K névértékű földtehermentesítési kötvényből, 3200 K n. é. aranykoronajáradék és 97 K 82 f takarékbetétből. Az 5025/1915. sz. püsp. leirat értelmében a pecöli plébánia szegényei az alapítványi összeg kamataiból 542 K 71 f-t kaptak. - P. C. 1796. p. 193.

Sz. Sárvárott (Tizenháromvárosban) 1867. nov. 15-én Bozi (sic!) József és Bors Katalin szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Szentléránton (1891. aug.-1892. ápr.), Lendvavásárhelyen (1892-93), Szentgyörgyvölgyén (1893. ápr.-1898. jan.), Sárvárott (1898. febr.-1901. máj.), Zalaegerszegen (1901. jún.-1902. okt.), pléb. Kisunyomban 1902. okt.-tól 1913. aug. 2-án beköv. haláláig.

Kör. 1913. XV. 5011.: "B. J. java férfikorában húnyt el; mint jó pásztor tevékenységével igazán életét áldozta nyájáért."

Sz. Kajdon 1846. ápr. 22-én B. Mihály nemes birtokos és Csekl Anna szülőktől. Felsz. 1871. júl. 22-én. Káplán volt Csehimindszenten (1871-73), Salomvárott (1873. júl. z- 1874. máj.), Sárvárott (1874. jún.-1882. febr.), pléb. Egerváron 1882. febr.-tól 1895. május 16-án Rumban beköv. haláláig.

Sz. Mártonfán (Jánosháza) 1833. márc. 1-én Bődi (sic!) Antal és Köves Anna szülőktől. A teológiát Rómában mint a Coll. Germanicum et Hungaricum növendéke hallgatta 1852 novemberétől 1858 nyaráig. Patrizi bíboros szentelte pappá a lateráni bazilikában 1857. jún. 6-án. A filozófia és teológia doktoraként hagyta el az örök várost 1858. aug. 7-én. Itthon Sárvárott lett káplán, majd a köv. évben a püspöki hivatalban levéltáros és szertartó. 1859-ben a szemináriumban a dogmatika tanára lett; 1863-ban katedráját átadta Berger Ignácnak és a kispapok lelkiigazgatója lett. 1873-ban elnyerte ajánosházi plébániát és ott munkálkodott 1886. nov. 16-án beköv. haláláig. 1885-ben esperessé és tanfelügyelővé neveztetett ki.

Jámbor, buzgó pap volt. - Olaszul és németül is beszélt.

Sz. Hegyfalun 1839. május 17-én B. Jánostanító és Baranyai Teréz szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1863. júl. 20-án. Nevelő volt Acsádon a Szegedy-családnál (1863- 70), majd plébános Répceszentgyörgyön 1870 áprilisától 1884. szept. 30-án beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 237. l.

Sz. Szarvaskenden 1762. nov. 8-án B. István kovácsmester és Herczeg Judit szülőkből. E dátum azonban nem bizonyos. A kereszteltek anyakönyve a fentit tartalmazza, de néhány körülmény arra mutat, hogy a bejegyzés utólagos. A kispapkori feljegyzések szept. 8-ra, a későbbi nyomtatvá- nyok június 5-re teszik a születés napját. Bőle a teológiát Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. nov. 1-én. Fel- szentelése után az újmisések korrepetitora lett az ú. n. papi otthonban, majd szem.-i aligazgatóvá és karkáplánná nevezte ki Szily. 1790-ben a dogmatika tanára lett, 1793-ban tanszékének megtartásával Kemeneshőgyész plébánosa. Híveinek ellenkezése miatt azonban lemondott plébániájáról. 1796-ban Szombathely plébánosa, 1810-ben kanonok, 1820-ban ált. püspöki helynök, 1822-ben káptalani helynök, 1824-ben szombathelyi püspök lett. Elhúnyt 1843. jún. 4-én.

Somogy püspök 1810-ben, mikor kanonokságra ajánlja, így jellemzi: "Suavis cum omnibus agendi ratio prudentiae naturali conjuncta ad res quasvis grandes idoneum reddit." - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Szarvaskenden 1748. dec. 14-én B. István és Cser Anna szülőktől. B. András püspök féltestvére. A teológiát a győri szemináriumban tanulta. Felsz. 1773-ban. Felszente- lése után 4 hónapot a szemináriumban töltött, majd káplán volt 1 évig Mosonszentjánoson, 5 hónapig Iváncon. 1775-ben az őrihodosi plébániára került mint adminisztrátor, 1777-ben elnyerte a kercai plébániát. 1783-ban lemondott plébániájáról és a kemenesszentmártoni plébániát nyerte el (1784. jan.-1788. ápr. 19.), 1789-ben gércei helyi káplán lett, 4 évet töltött ott (1789. aug.-1793. ápr.). Ekkor nyugalomba ment. Szombathelyen halt meg 1807. dec. 12-én, a dominikánusok kriptájában temették el.

Az információk jeles tehetségű és képzettségű, buzgó papnak mondják. Betegeskedése miatt azonban mindjobban visszavonult, magába zárkózott s plébánosi kötelességeit is kevésbbé tudta teljesíteni. Inf. 1786: "Est bonorum morum et vita sobria. Officio suo parochiali diligenter satisfacit, nec unus ob ejus segnitiem sine Sacramentis e vita decessit." - P. C. 1783. ápr. 4, aug. 22; 1788. ápr. 20; 1798 p. 281; 1807. n. 1054. - Németül is beszélt.

Sz. Répceszemerén (Sopron vm.) 1762. jún. 17-én Börsön Ferenc és Nagy Julianna szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. okt. 29-én. Félévet a papi otthonban töltött, majd káplán volt Hosszúperesztegen (1787. ápr.-1789. júl.), a zalaerdődi helyi káplánság első vezetője (1789. júl. 22.-1797), pléb. Pinkamindszenten 1797-től 1812. márc. 27-én beköv. haláláig.

Sz. Nemesládonyban (Sopron vm.) 1822. márc. 22-én B. Dávid és Kovács Katalin szülőktől. A teológiát részben Szombathelyen (I. évf.), részben a pesti egyetemen hallgatta (II-IV. évf.). Felsz. 1848. dec. 7-én. Rövid ideig kisegítő volt Répceszentgyörgyön, majd a szemináriumban prefektus lett (1849-52), majd káplán Jánosházán (1852. okt.-1854. dec.), Baltavárott (1855. jan.-okt.), Kőszegen (1855. okt.- 1856. márc.), Baltavárott (1856. ápr.-1857. aug.), Zalaegerszegen (1857. szept.-1858. aug.), végül Felsőpatyon 1858. szept.-től 1859. ápr. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 294, 349. l.

Sz. Pinkafőn 1825. nov. 16-án B. Menyhért posztós és Ferber Rozália szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Incéden (1853. okt. 15.-1854. ápr. 18.), adm. Vasdobrán (1854-56), pléb. u. o. 1856. ápr. 18.-tól 1886. júl. 26-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Vasdobrán 100 fitos misealapítványt tett. Unokaöccse volt Szaniszló Ferenc püspöknek és Sz. József kanonoknak. - Sz. E. T. II. 349. l.

Sz. Nagyvejkén (Tolna vm.) 1877. okt. 31-én B. Ádám tanító és Krausz Mária szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. Káplán volt Máriafalván (1902-3), Szenteleken (1903-6), adm. u. o. (1906-12), pléb. u. o. 1912 óta. 1923-ban esperessé, 1924-ben zsinati vizsgálóvá, 1932 decemberében érseki tanácsossá neveztetett ki. 1931 novemberében ezüst érdemkeresztet nyert kiváló közéleti érdemeinek elismeréséül.

Németül és horvátul is beszél.

Sz. Sárvárott 1863. május 24-én B. János és Kenyeres Mária szülőktől. Felsz. 1887. júl. 13-án. Káplán volt Vízlendván (1887-89), Incéden (1889-90), Nagyszentmihályon (1890), Pörgölényben (1890), Pinkafőn (1891-92), Jánosházán (1892. ápr.-1893. ápr.), innen a Salzburg melletti Schwarzach-Schermbergi papi intézetbe küldetett (körl. 1893. VI. 1668.), onnan a köv. évben visszahivatott és Vasszentmihályra küldetett káplánnak (körl. 1894. V. 1644.), háromnegyed évet töltött itt; 1895-ben saját kérelmére elbocsáttatott az egyházmegyéből (körl. 1895. II. 245.). Hányatott életet élt, különböző szerzetekben, közben a báró Gagern-családnál tartózkodott. 1908 körül húnyt el.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Császárfalván (Sopron vm.) 1749. szept. 12-én B. Mátyás és Katalin szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774 körül. 1775-ben Felsőkethelyre került mint plébh., ott munkálkodott 1779. ápr. 6-án beköv. haláláig. Horvátul és németül is beszélt. Nevét Brozovicsnak is írják. -

P. C. 1779. p. 82.

Sz. Szentgotthárdon 1899. dec. 4-én B. Imre MÁV. felügyelő, állomásfőnök és Csuha Erzsébet szülőktől. Felsz. 1924. jún. 22-én. Káplán volt Táplánfán (1924. júl. 15- 1926. jan. 10.), Körmenden (1926. jan. 10.-1929. aug. 19.), adm. Szécsiszigeten (1929. aug. 20.-1932. dec. 3.), pléb. u. o. 1932. dec. 3 óta.

Németül is beszél. Körmenden a Kat. Legényegylet elnöke volt. U. o. megalakította a 355. sz. Sz. József cserkészcsapatot, a csapat szervezőtestületének elnöke és h. parancsnoka volt.

Sz. Felsőszemenyén 1733 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1761-ben Zágrábban Szalveczy Jánosvilági pap asztalának címére. Káplán volt a konviktorok szemináriumában Zágrábban (1761-63), káplán Csesztregen (1763 -71), Lendvavásárhelyen (1771-73), Lentiben. (1773-74), pléb. Pákán 1775-től 1798. júl. 7-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - P. C. 1798. p. 207.

Sz. Budapesten 1904. márc. 19-én B. Henrik Beszkárt állomásfőnök és Slipek Mária szülőktől. A teológiát Vác ott hallgatta, ott szenteltetett pappá 1927. jún. 29-én. Káplán volt Nagykátán (1927. júl.1.-1928. jan. 1.), Lajosmizsén 1928. jan. 1.-jún. 1.), betegszabadságon (1928. jún. 1.- okt. l.), váci püspöki irodai iktató és egyben szögligeti lelkész (1928. okt. 1.-1929. szept. l.), káplán Nagykátán (1929. szept. 1.-1930. ápr. 15.), pestújhelyi polg. isk. hitoktató (1930. ápr. 15.-1931. júl. 15.); 1931. júl. 15-én kinevez- tetett a hosszúperesztegi plébániára és a szombathelyi egyházmegyébe átvétetett.

Vezeti a Kat. Olvasókört, az Oltáregyesületet, a Jézus Szívetársulatot és a Kat. Népszövetséget.

Sz. Gartán (Sopron vm.) 1764. jún. 4-én. A teológiát Pozsonyban 5 éven át hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Kapuvárott (1790-91), Szepetneken (1791- 1792), Csesztregen (1792. ápr.-1795. szept.), Lentiben (1795. szept.-1797. júl.), Szentgyörgyvölgyén (1797. júl.-1798. jún.), pléb. Felsőszemenyén 1798 júliusától 1811. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1811. n. 363.

Sz. Jánosfán (Répceszemerei pl., Sopron vm.) 1763. ápr. 25-én B. Jánosés Spisich Julianna nemes szülőktől. A teológiát a pozsonyi ált. szemináriumban hallgatta 5 évig. Felsz. 1788-ban. Káplán volt Letenyén (1788-91), Sárvárott (1792-94), plébános Szentgyörgyvölgyén 1794. március 13-tól 1808. január 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k mint jeles képzettségű teológust dicsérik. Öccse volt B. Lajos pinkamindszenti plébánosnak és anyai nagybátyja a jeles bencés tudósnak, Guzmics Izidornak, akit "nyolc éves korában magához vett . . . ki nála elemi oktatást nyert . . ." (Guz- mics: Egyházi Tár. 1839. dec. 355. l.). Később is ő taníttatta Guzmicsot. Buday pozsonyi kispap korában magyarra fordította Bossuetnek "De iis argumentis, de quibus controversiae sunt" c. munkáját, kiadó hiányában azonban nem tudta kinyomatni. (P. L. k. i. 1788. márc. 24. ápr. 1.)

Sz. Jánosfán (Sopron vm.) 1757. júl. 6-án Budaj János és Spisich Julianna nemes szülőktől. A teológiát Bécsben hallgatta. Szily a kiscelli (Celldömölk) kegytemplomban szentelte pappá 1780. szept. 10-én. Káplán volt Kőszegen (1780. okt.-1783. júl.), Szombathelyen (1783. júl.-1785. dec.), pléb. Pinkamindszenten 1786 januárjától 1797. márc. 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Jeles képzettségű pap volt, bátyja B. József szentgyörgyvölgyi pléb.-nak és nagybátyja Guzmics Izidornak, a jeles bencésnek, G. István molnár és Budaj Anna fiának. - P. C. 1797. p. 73. - Sz. E. T. II. 188 2.

Sz. Kópházán (Sopron megye) 1736 körül. Teol. Tanulmányait Győrött végezte. Felsz. 1760-ban. Káplán volt az ausztriai Mannersdorfban (akkor a győri egyhm.-hez tartozott) 2 évig és 4 hónapig. 1763-ban Szentelekre került mint pléb. s ott munkálkodott 1788. március 1-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - P. C. 1788. p. 241.

Sz. Farádon (Sopron vm.) 1803. aug. 25-én Burgyán György juhász és Szabó Katalin szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Káplán volt Csesztregen (1835. jan.-május), Nagylengyelben (1835. máj.-1837. febr.), Zalaegerszegen (1837. febr.-1840. okt.), Alsólendván (1840-42), Szentléránton (1842. nov.-1844. ápr.), Jánosházán 1844. május 21-től 1847. június 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Bándolban 1789. nov. 3-án B. György és Katalin szülőktől. Felsz. 1812. nov. 15-én. Káplán volt Pinkakertesen (1812-16). 1816-ban Felsőkethelyre került mint pléb. s ott működött 1827. március 25-én beköv. haláláig.

P. C. 1827. n. 202.

Sz. Köveskúton 1847. május 21-én B. József uradalmi ispán és Kondor Katalin szülőktől. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Csehimindszenten (1874. okt.-1875. aug.), Baltavárott (1875. szept.-1877. ápr.), Hosszúperesztegen (1877. ápr.-1878. szept.), Bánokszentgyörgyön (1878. szept. -1879. dec.), Nagykölkeden (1880), káplán Köveskúton (1881. jan.-júl.), adm. Nagyrákoson (1881. aug.-1883. szept.), adm. Szőcén (1884. jan.-1890. ápr.), betegszabadságon (1890. május-dec.), id. adm. Nagygencsen (1891), káplán Rábakethelyen (1891. aug.-1896. okt.), innen ideigl. adminisztrálta a nádasdi plébániát (1893). 1897-ben nyugalomba ment betegeskedése miatt s még u. a. évben dec. 22-én elhúnyt Harasztifaluban.

Sz. Szombathelyen 1806. jún. 6-án B. András és Babosy Teréz szülőktől. Felsz. 1829. júl. 5-én. Nevelő volt Palinban Inkey Nep. Jánoscsaládjánál (1829-31), káplán Ikervárott (1831), Rábahidvégen (1831. márc.-1832. május), pléb. Püspöktamásiban (1832. május-1853. május), 1853-ban lemondott plébániájáról és az üresedésben levő püspökség javait adminisztrálta; a köv. évben a szeminárium vicerektora és karkáplán lett. 1875-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki. Elhúnyt 1882. dec. 30-án Szombathelyen.

Igen lelkiismeretes gazda volt, a szeminárium kegyelettel őrzi emlékét. - Sz. E. T. II. 251, 294. l.

Sz. Szirmán (Nógrád vm.) 1755 körül. Felsz. 1778. szept. 27-én. Káplán volt Kemenesszentpéteren (1878-80), az újonnan felállított kámi plébánia első lelkipásztora (1780. febr. 11.-1786. júl.), Dozmat plébánosa (1786. aug.-1792. márc.). 1792-ben nyugalomba ment, Búcsúban húnyt el 1805. dec. 24-én. .

Németül és tótul is beszélt. - Vis. Can. Kám, 1781. ápr. 28. - P. C. 1805. p. 406.

Sz. Harasztifalun 1883. május 7-én Cs. József földműves és Kovácsics Anna szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Belatincon (1908-11), Felsőlendván (1911), Szent eleken (1911-12), Cserföldön (1912-14), adm. u. o. 1914. okt. 1-től, majd pléb. u. o. 1915-től fogva 1933. márc. 9-én beköv. haláláig.

Horvátul és vendül is beszélt. Buzgó lelkipásztor volt.

Sz. Végfalván (Murakőz) 1866. júl. 17-én Cs. Ferenc adópénztárnok, földbirtokos és Schmidt Anna szülőktől. Felsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Vízlendván (1889. aug.- 1891. márc.), adm. Perestón (1891. márc.-júl.), káplán Muraszombaton (1891. júl.-1892. júl.), adm. Felsőszentbenedeken (1892. júl.-okt.), káplán Muraszombaton (1892. okt.-1893. ápr.), pléb. Vízlendván 1893. ápr.-tól 1935. febr. 19-én beköv. haláláig.

"Az ő nevéhez fűződik a vízlendvai szép plébániatemplom felépítése, amelynek nagyrészben saját áldozatkészsége és ügybuzgalma vetette meg alapjait. Az Árpádkori templomot szakszerűen építtette át. Gótikus tornyát és szép apszisát érintetlenül hagyták s a hajót a kettő közt keresztben helyezték el... Ő adott nagyobb lendületet a vidéken a méhészetnek és szőlőtermelésnek. Az almafaültetéseivel is jótevője lett népének." (Vasvár megye, 1935. febr. 23.) - 1918-ban harangalapra 500 K-t adott. Vendül és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 349. l.

Sz. Rábakövesden 1805. dec. 30-án Cs. István és Petheő Anna szülőktől. Felsz. 1829. febr. 5-én. Káplán volt Baltavárott (1829. febr.-1831. dec.), Szombathelyen (1832. jan. -1842. máj.), pléb. Kemenesszentpéteren 1842 májusától 1878. márc. 28-án beköv. haláláig. 1855-től 1873-ig a kemenesaljai ker. esperesi és tanfelügyelői tisztjét viselte.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Baltavár, 1831. jun. 8; Szombathely, 1841. jún. 14. - Az inf.-k pontos, buzgó papnak mondják.

Sz. Zalaszentgyörgyön 1869. okt. 15-én Cs. Ferenc és Vaspöry Julianna földműves szülőktől. A teológiát a bpesti egyetemen hallgatta, ott avatták doktorrá 1904. jún. 18-án. Felsz. 1893. júl. 15-én. Káplán volt Lentiben (1893. okt.- 1894. júl.), Szombathelyen (1894. aug.-1896. okt.), székesegyházi karkáplán és a "Szombathelyi Ujság" politikai hetilap felelős szerkesztője (1896-1904), a ker. erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára a szemináriumban (1904-5), adm. Kenyeriben (1905. júl.), ismét teol. tanár 1905 óta. 1910-ben prosynod. vizsgáló, 1912. márc. 19. szentszéki tanácsos; 1912. aug. 5. szentszéki jegyző; 1912. okt. 9-től a r. k. tanítók fegyelmi ügyeiben ítélkező Fegyelmi Tanács tagja; 1913. a Vigilantia-bizottság tagja és egyházmegyei censor; 1917. a középisk. hittanárokat képesítő egyhm. vizsgáló bizottság rendes tagja; 1918. szentszéki bíró; 1919-ben a szeminárium oeconomusa; 1920-ban a szeminárium rektora; 1922. máj. 1. tb. kanonok; 1923. febr. 16. a délutáni istentiszteletek szertartásainak megállapítására kiküldött bizottság tagja; az 1927. évi egyházmegyei zsinat anyagát előkészítő bizottság tagja; zsinati vizsgáló; 1930. jan. 8. a sz. Imre-jubileum egyházmegyei bizottságának tagja.

Közepesen beszél németül és olaszul is. - Sz. E. T. II. l. névmutató.

Sz. Kemeneshőgyészen 1858. ápr. 22-én Cs. Lajos birtokos és Szobolics Katalin szülőktől. Felsz. 1882. július 11-én, Zalka János győri püspök által. Káplán volt Letenyén (1882. aug.-1883. aug.), Köveskúton (1883. szept.-1884. ápr.), 1884 áprilisában betegsége miatt ideiglenes szolgálatképtelenség címén nyugdíjkedvezményben részesíttetett (körl. 1884. V.). 1885-ben egészségi állapota annyira javult, hogy Sárvárra küldetett káplánnak (körl. 1885. V.), nem sokáig szolgálhatott itt, még u. a. évben ismét fel kellett venni az egyházmegye nyugdíjasai közé. Meghalt 1886. nov. 10-én Kemeneshőgyészen.

Sz. Győrött 1754 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1778-ban. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1778-1782), pléb. Kercán (1782-89), Salomvárott 1789-től 1809. dec. 12-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - P. C. 1809. n. 708. - Salomvárott szentmisére alapítványt tett.

Sz. Vasvárott 1880. okt. 14-én Cs. János molnár és Csonka Róza szülőktől. A teológiát a budapesti egyetemen Hallgatta. Felsz. 1905. jún. 27-én. Segédgondnok volt a KelczAdélffy árvaházban (1905-6), hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1906-11), káplán Szombathelyen (1911. szept.-1912. aug.), az akkor napilappá fejlesztett "Szombathelyi Ujság" és "Szombathelyi Kis Ujság" főszerkesztője, karkáplán és a székesegyház sekrestyeigazgatója (1912-14), a Kelcz-Adélffy árvaház segédgondnoka (1914-15), adm. Szarvaskenden (1915-16), pléb. u. o. (1916-23), pléb. Jákon (1923). 1923-ban elhagyta az egyházi szolgálatot, ab ordine et officio felfüggesztetett (körl. 1923. VI. 2757.). Tragikus módon húnyt el. Az egyházmegye szép tehetségű, meleg szívű fiát gyászolja benne.

Közepesen beszélt németül is. - Sz. E. T. II. 155, 349. l.

Sz. Alsópulyán (Sopron vm.) 1877. márc. 6-án Cs. Tamás és Linzer Veronika földműves szülőktől. Felsz. 1902. június 2-án. Káplán volt Szepetneken (1902. nov.-1903. aug.), Incéden (1903-5), Csendlakon (1905-6), Muraszombatban (1906-7), majd adm. lett Bándolban (1907-14), onnan 1914-ben Pósaszen Katalinra került plébánosnak.

Horvátul és németül is beszél.

Sz. Alsópulyán (Sopron vm.) 1730 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. Esterházy Pál Antal hg. titulusára 1754-ben. Plébános volt Felsőlendván (1754-74), majd Rábaszentmártonban 1774-től 1799. aug. 29-én beköv. haláláig. Az őrségi és hegyháti kerületnek esperese és tb. kanonok volt.

Az inf.-k kitűnő papnak mondják. Németül, horvátul és vendül is beszélt. Plébánossága idején épült a rábaszentmártoni lelkészlak. - Vis. Can. Rábaszentmárton, 1779. május 18-19. - P. C. 1799. p. 164. - Rábaszentmártonban 21 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 324, 329, 330. l.

Sz. Horvátnádalján 1765. okt. 26-án Cs. Jánosés Katalin szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta, a teológiát Pozsonyban végezte. Felsz. 1790. aug. 24-én Pierer József által. Káplán volt Belatincon (1790-91), pléb. Nagydolányban (1791-96), Felsőlendván (1796. máj. 1.-1803. aug. 21.), majd Tömördön 1803 augusztusától 1806. dec. 6-án beköv. haláláig.

Az inf.-k példás életű, hivatalát pontosan ellátó papnak mondják. Érdekesebb iratok rá vonatkozólag: P. L. k. i. 1793. febr. 3, ápr. 1, máj. 30 (Szily ruhát és pénzsegélyt küld neki), dec. 24; 1794. szept. 17; 1795. márc. 19 (tanár szeretne lenni a líceumban, de megkésett. Szily már Desét ajánlotta Reutter apátnak); 1756. júl. 29; 1798. aug. 11. - P. C. 1796. p. 144; 1806. p. 348. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Nyáradon (Csallóköz) 1764. nov. 4-én nemes családból. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én Pierer József által. Káplán volt Jánosházán (1790. dec. -1797. dec.), pléb. Alsóságon 1797. dec. 29-től 1812. márc. 7-én beköv. haláláig.

Aranyát, ezüstjét végrendeletileg az alsósági templom monstranciájára hagyta.

Sz. Bárdoson 1872. febr. 5-én Csiriznyák (sic!) József birtokos és Kárnits Anna szülőktől. Felsz. 1897. júl. 11-én. Káplán volt Rábakethelyen (1897. szept.-1898. nov.), Szepetneken (1898. nov.-1901. jún.), Salomvárott (1901. jún. -1906. okt. ), Sárváron (1906. okt.-1909. okt.), 1909-ben súlyos idegbaja miatt az egri irgalmasok kórházába vonult vissza, ott húnyt el 1910. dec. 26-án.

Sz. E. T. II. 338. l.

Sz. Sopronkövesden 1903. aug. 19-én Cs. István kisbirtokos és Polgár Erzsébet szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Káplán Szécsiszigeten 1934. szept. 12. óta.

Sz. Nagygencsen 1807. dec. 28-án Cs. József és Novák Julianna szülőktől. Felsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Pecölben (1832. okt.-1833. máj.), Hosszúperesztegen (1833. jún. -1834. ápr.), Nagylengyelben (1834. máj.-1835. máj.), adm. u. o. (1835. máj.-aug.), káplán Szentléránton (1835. szept.- 1838. márc.), nevelő koltai Vidos István családjánál Koltán (1838-40), káplán Pusztaszentmihályon (1841-42), Körmenden (1842. nov.-1843. febr.), Tótszentmártonban (1843. márc.-1845. ápr.), pléb. Tömördön (1845. máj.-1870. jún.). 1870. jún. 1-én nyugalomba ment, Kőszegen élt 1870. júl. 17-én beköv. haláláig.

P. C. 1834. n. 181, 233, 270.

Sz. Pápán 1727. május 14-én. A Jézus-társaságba 1747. Okt. 17-én lépett be. Fogadalmat tett u. o. 1765. febr. 2-án. Humaniórákat és filozófiát tanított, több konviktusnak igazgatója volt, mint hitszónok, misszionárius és iskolaigazgató Működött több helyen. A Jézus-társaság eltörlése után Dozmat plébánosa volt (1773-75), majd Iváncé (1775-77). 1777 végén betegsége miatt lemondott plébániájáról, eleinte Váti Szentkúton a szervitáknál, majd Rosty consiliariusnál mint házilelkész, később Pórdömölkön, kb. 1800-tól pedig Izsákfán élt 1813. ápr. 11-én beköv. haláláig.

A filozófia és a szabad művészetek doktora volt. Németül is beszélt.

Sz. Egyházasrádocon 1886. dec. 7-én Cs. József kereskedő és Kovács Teréz szülőktől. Felsz. 1910. jún. 22-én. Káplán volt Vámoscsaládon (1910. júl.-1911. jún.), Vasszentmihályon (1911. júl.-1912. dec.), Nagysitkén (1912. dec.-1913. júl.), Vasszentmihályon (1913. júl.-1914. júl.), Szepetneken (1914. aug.-1916. júl.), Sárvárott (1916. júl.- 1917. jún.), Nyőgéren (1917. jún.-aug.); tábori lelkész a világháborúban (1917. aug.-1918. dec.), káplán Jánosházán (1919. jan.-1920. okt.), pléb. Salomvárott 1920. okt. 15. óta.

Közepesen beszél németül és románul. Salomvárott Sz. Olvasótársulatot, Oltáregyesületet és Szívgárdát alapított. - Sz. E. T. II. 438. l.

Sz. Söptén 1814. márc. 8-án darnói Csontos Imre és Novák Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1839. szept. 18-án. Adm. volt Kemenesszentmártonban (1839. dec.-1840. okt.), káplán Nagylengyelben (1840. nov.-1841. ápr.), Letenyén (1841. május-1844. okt.), Kőszegen (1844. nov.-1845. május), pléb. Rábahidvégen (1845. május-1874. szept.). 1872-től a körmendi ker. esperese volt. 1874-ben kanonok, 1875-ben Sz. Jánosról nev. develichi c. prépost, 1875-ben pápóci perjel, 1885-ben őrkanonok lett. Abbaziában húnyt el 1888. mác. 8-án.

Több éven át egyházm. főtanfelügyelő volt. Rábahidvégen nagy érdemeket szerzett a plébániajavadalom rendezésével (tagosítás!), új gazdasági épületek emelésével. A szegényeknek atyja, melegszívű gondviselője volt. Misealapítványul 300 frtot hagyott Rábahidvégen.

Sz. Répceszemerén (Sopron vm.) 1759. jún. 22-én Cs. Ferenc és Szemerei Rozália nemes szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1783. szept. 20-án. Káplán volt Vasszécsenyben (1783-85), majd Alsólendván 1785-től 1786. aug. 30-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1786. p. 431.

Sz. 1717 körül nemes családból. Felsz. 1741 körül. Plébános volt Dozmaton (1748. május-1755. május), Kör- menden (1755. május-1757. szept.), pléb., ker. esperes és tb. kanonok Szombathelyen (1757. szept.-1764). 1764 végén valóságos kanonok lett. 1769. febr. 18-án Zichy Ferenc gróf győri püspök Vas megye területén püspöki helynökké, általános ügyhallgatóvá és szentszéki elnökké nevezte ki. 1779. ápr. 30-án nagypréposttá lett és dec. 12-én Isten áldásáról címzett apáttá benedikáltatott. Elhúnyt 1794. nov. 15-én. Vas megyének táblabírája, Szily püspöknek helynöke, egyházmegyénknek egyik legjelesebb papja volt.

Végrendeletében .a káptalannál misealapítványra 1000 frtot, szegény plébánosok javára szintén 1000 frtot, Sz. Mihály arkangyalnak az új székesegyházban felállítandó oltárára 1.300 frtot hagyományozott. Sok jót tett életében is, így pl. 1784-ben 100 frtot adott a csehii templomnak, 1789-ben 1-1 új miseruhát a csehii, csehimindszenti és csipkereki templomoknak, 1791-ben 100-100 frtot mindhárom templomnak. Németül is beszélt. - A Batthyány József gróf, későbbi hercegprímás által végzett egyházlátogatás jegyzőkönyve így emlékezik meg róla: "Integritate vitae omnibus exemplo, et doctrina non tantum a Parochianis suis, sed passim in Comitatu magnae aestimationis habetur." - P. C. 1794. p. 251. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Nemesládonyban 1835. jan. 13-án Cs. József csizmadiamester és Horváth Erzsébet nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1858. júl. 22-én. Szigligeten volt nevelő (1858-62), majd pléb. Baltavárott 1862. febr. 1-től 1884. febr. 28-ig, amikor idegbajának gyógyítására az irgalmasok budapesti kórházába küldetett, ahol 1884. jún. 26-án elhúnyt.

Sz. Felsőbükön 1843. jún. 27-én Cs. József csizmadiamester és Horváth Erzsébetnemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Baltavárott bátyja, Cs. János mellett (1866. júl.-1871. jan.), Salomvárott (1871. febr.-1872. júl.), Pákán (1873. jan.-máj.), adm. Rábakovácsiban (1873. dec.-1874. ápr.), ismét káplán bátyja mellett 1874 májusától 1874. nov. 11-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1844. dec. 4-én Cz. Mátyás sajtos és Lucardo Anna szülőktől. Felsz. 1869. dec. 29-én. Káplán -olt Rábaszentmártonban (1869-76), Kőszegen (1876. aug. -1882. ápr.), pléb. Vasalján 1882 májusától 1925. júl. 10-én beköv. haláláig. 1920-ban tb. esperessé neveztetett ki.

Vasalján megalakította a ma is virágzó Rózsafűzér-társulatot; a templom körüli temetőt planirozta és élősövénnyel kerítette be; 160 P-s misealapítványt tett. Nagy érdemeket szerzett az ifjúság felsőbb iskoláztatása terén. Jórészt az ő buzdítására vezethető vissza, hogy Vasalja annyi papot adott az egyházmegyének (Mazalin Sándor, Huszár Mihály, Zimits József, Stranczl József, Willesits Ferenc, Németh György, Egyed Ferenc, Szeifert József) és szerzeteknek (Gombás Miksa S. O. Cist., Zimits Mihály S. V. D.).

Sz. Kőszegen 1817. okt. 20-án Cz. Mihály és Tzessler Mária nemes szülőktől. Felsz. 1840. dec. 13-án. Nevelő volt Hoyos Antal gróf családjánál (1840-42), káplán Pinkafőn, majd Vasfarkasfalván (1842), Incéden (1843-45), Lékán (1845-47), adm. Vaskeresztesen (1847. márc.- júl.), káplán Rábaszentmártonban 1847. aug.-tól 1849. május 26-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. L. k. i. 1836. n. 547. szerint mint abszolvált jogász jött a szemináriumba.

Sz. Zanaton 1846. nov. 21-én Cz. István és Farkas Mária jobbágy szülőktől. Felsz. 1872. szept. 21-én. A legszentebb Megváltóról nevezett missziótársulatnak volt tagja (redemptorista) 1872-78. években, majd nevelő volt 1878-tól 1881-ig. Káplán volt Pörgölényben (1881-83), Lékán (1883-84), Vasszentmihályon (1884. jún.-1886. márc.), Nyőgéren (1886. ápr.-aug.), Vasvörösvárott (1886-87), adm. Pornóapátiban (1887. szept.-1888), pléb. u. o. (1888-92), adm. Kúpfalván 1892-től 1895. dec. 7-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Budapesten 1904. dec. 22-én Z. Czigány Bertalan gazdatiszt és Weinhoffer Etelka szülőktől. Felsz. 1928. jún. 17-én. Káplán volt Alsóbagodon (1928. júl. 13.-1930. okt. 31.), adm. u. o. (1930. nov. 1.-dec. 1.), kurátor Petrikereszturon (1930. dec. 1.-1932. aug. 31.), adm. Nemesbődön 1932. szept. 1. óta.

Szívgárdát alapított: Alsóbagodon, Zalaboldogfán, Andráshidán, Petrikereszturon és Nemesbődön. Jézus Szíve-társulatot, Oltáregyesületet és Skapuláré Társulatot alapított Petrikereszturon és Nemesbődön. Petrikereszturnak első kurátora volt.

Sz. Mikefán 1780. febr. 8-án Cz. András és Klinger Erzsébet nemes szülőktől. Felsz. 1806. dec. 7-én. Káplán volt Nyőgéren (1807-8), Nagygencsen (1808-10), Gasztonyban (1810-12), Alsólendván (1812-13); pléb. Lendvavásárhelyen (1813-42). 1842-ben nyugalomba ment, Alsólendván, majd Gutorföldén élt 1849. január 9-én beköv. haláláig.

Németül, vendül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Lendvavásárhely, 1830. május 25. - Nován 210 frtos alapítványt tett szentmisékre, 210 frtost a Czigány családból származó iskolások taníttatására.

Sz. Szombathelyen 1796. dec. 31-én Czégler József és Grazinger Katalin szülőktől. Keresztatyja Anreith György, a székesegyház építőmestere volt. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1819. dec. 26-án. Nevelő volt Felsőbüki Nagy Ferenc családjánál Nagysitkén (1819-20), káplán Nagygencsen (1820-21), id. adm. Karakón (1821. febr.- máj.), udvari káplán Pinkafőn a gróf Batthyány-családnál (1821. jún.-dec.), káplán Szombathelyen (1822. jan.-1828. márc.), adm. Jákon (1828. ápr.-máj.), pléb. u. o. (1828. jún.-1846. jan.), pléb. Vépen 1846. febr.-tól 1853. okt.-ig, amikor nyugalomba vonult. Szombathelyen húnyt el 1868. január 12-én.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1833. ápr. 24-én Cz. Antal és Rigelsperger Jozefa szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1856), Nagyszentmihályon (1856-57), Incéden (1857), Rábaszentmártonban (1858-62), Püspöktamásiban (1862. okt.-1863. ápr.), Rohoncon (1863. ápr.- 1864), pléb. Felsőrönökön (1864. okt.-1879. márc.), pléb. Rábakereszturon 1879 áprilisától 1889. jún. 27-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Rábakereszturon 3 1/2 holdnyi alapítványt tett szentmisékre.

Sz. Ölbőn 1789. december 26-án Cz. Ferenc és Varga Éva szülőktől. Felsz. 1813. január 3-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1813. febr.-1814. márc.), majd Szombathelyen (1814. jún.-1819. máj.). 1819-ben elnyerte a nemesbődi pl.-t s ott szolgált 1842. augusztus 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Málnáson 1755 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1778. szept. 13-án Felsőlendván az egyházlátogatás alkalmával. Káplán volt Mártonhelyen 10 hónapig, Péterhegyen 8 hónapig, Kethelyen 9 hónapig, Bántornyán 3 hónapig, pléb. Csendlakon 1782-től 1824. jún. 10-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. Az inf.-k szelíd, kedves papnak, buzgó lelkipásztornak mondják. - Csendlakon 400 frtos, Szentsebestyénben 40 frtos misealapítványt tett.

Sz. Újtölgyesen 1789. okt. 11-én Cz. Jánosés Frumen Erzsébet szülőktől. Felsz. 1812. nov. 15-én. Káplán volt Belatincon (1812-14), Tótszentmártonban (1814-15), Iváncon (1815. júl.-1819. jún.), udv. káplán báró Mikos Jánosnál Mikosszéplakon (1819. júl.-1822), káplán Felsőszentbenedeken (1822 ), adm. Perestón (1822-23), pléb. u. o. (1824-1826), pléb. Felsőlendván 1826. okt. 1-től 1835. január 15-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőlendva, 1829. jún. 2. - P. C. 1835. n. 57.

Sz. Málnáson 1730 körül. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1758-ban. Káplán volt Vízlendván (1758-59), plébános Felsőszölnökön (1759. nov.-1762. má- jus). 1762-ben elnyerte a mártonhelyi plébániát s ott működött 1780. május 28-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Mártonhely, 1778. aug. 6-7. - Vendül és németül is beszélt. - P. C. 1780. p. 326.

Sz. Kerkafőn 1725 körül. A teológiát Győrött tanulta. Felsz. 1749-ben. Plébános volt Kercán 3 1/2 évig (1749-1752); 1752 nov. 27-én Rábahidvég plébánosa tett s ott működött 1783. nov. 13-án beköv. haláláig.

Új templomot és iskolát épített Rábahidvégen. Vendül is beszélt. Vis. Can. Rábahidvég, 1780. május 22. - P. C. 1783. p. 283.

Sz. Szombathelyen 1867. jan. 19-én Cz. Ferenc csizmadiamester és Vachutka Eleonóra szülőktől. Felsz. 1891. júl. 12-én. Káplán volt Salomvárott (1891. aug.-1898. nov.), adm. Nagylengyelben (1898. nov.-1901. júl.), correctio céljából a ferencesek malackai zárdájában (1901. aug.-1902. márc.), káplán Vasszentmihályon (1902. ápr.-1903. jan.), 1904-ben elhagyta az egyházi szolgálatot, amiért ab ordine et officio felfüggesztetett és az egyházmegye szolgálatából kizáratott (körl. 1904. n. 4124). Szentgotthárdon húnyt el 1930. dec. 3-án mint állampénztári tanácsos.

Sz. Alsószoporon (Sopron vm.) 1755. ápr. 23-án Cz. Mihály és Kardáts Magdolna nemes szülőktől. Anyját korán elveszítette, mélyen vallásos atyja nevelte; mint végrendeletében elmondja, atyja gyakran felkeltette éjjelenkint, hogy vele együtt imádkozzék. Rétor korában (gimn. V. o.) elveszítette atyját is. A gimnáziumot Sopronban végezte s ott Eölbei János szüleinél lakott. A teológiát Győrött tanulta kitűnő sikerrel. Szily 1778. szept. 13-án Felsőlendván szentelte pappá vizitációs útján. Egy ideig Batthyány János gróf nevelője volt Nagycsákányban, majd a pozsonyi ált. szeminárium prefektusi tisztjét viselte az 1786-88. években. Sűrűn levelezett Szilyvel; levelezésük kortörténeti szempontból rendkívül érdekes: kitűnik belőle a pozsonyi szeminárium fegyelmi lazasága, a janzenizmus stb. térhódítása. Van Swietennek feltűnt Czuppon jeles tehetsége és szaktudása, biztatta, hogy katedra elnyerésére törekedjék. Szily azonban letanácsolta: "Ii, ad quos electio Professorum pertinet, suos habent clientes, aut proselytos, qui aut iisdem imbuti sunt principiis.... quos praeeligent, ut suam doctrinam certius ac firmius spargere . . . possint. Hujusmodi instrumentum ut Dominatio Vestra esse optet, mihi nullatenus persuadeo, ac una maxime quam possum dissuadeo." (P. L. k. i. 1786. okt. 27.) 1788 áprilisában Egyházáshetye plébánosa, majd javadalmának megtartásával 1790-től 1802-ig a szemináriumban a szentírástudomány és a keleti nyelvek nagytudású professzora lett. 1802-től 1808-ig igazgatója volt a bölcseleti líceumnak, melyben 1796-tól 1804-ig hittant is tanított. 1804-ben szombathelyi kanonokká neveztetett ki. 1808-ban a líceum tanárainak, főleg Kresznericsnek civódásai miatt elkedvetlenedve lemondott a líceum igazgatásáról. Tudományos munkásságát mint hazánk egyik legismertebb biblikus szaktudósa tovább is folytatta, 1816-ban kiadta "Reflexiones historico-hermeneuticae super exegesi biblica" c. művét a liberális szentírásmagyarázó iskola ellen, mellyel nagy sikere volt. éneklőkanonok, Vas vármegye táblabírája és a Szentlélekről címzett monostori apát volt, amikor 1820. június .26-án elhúnyt. Békeszerető, szelídlelkű, nagytudású és rendkívüli jótékonyságú ember volt, dísze egyházmegyénknek.

Szőllejét, mely előtt már korábban feszületet állíttatott fel, a szemináriumnak, a Szily János- és Faludi F.-utcák sarkán levő ú. n. Dimicante-házát a kőszegi árvaháznak hagyta. A kőszegi árvaházra e 16.000 frtért eladott házon kívül 13.800 frtot hagyott. Egyéb hagyatékai: a püspöknek, székesegyháznak, kispapoknak, deficientiának 100-100 frtot, a székesegyházi hangászoknak és az egyházashetyei plébánosoknak 200-200 frtot, rokonainak az ősi javakon kívül csekély összeget hagyott. Egyházashetyén 522 frtnyi misealapítványt tett. - Vecsey Lajos: A szombathelyi kir. líceum alapítása és első évei. Szombathely, 1934. - Kresznerics kéziratai (Egyetemi könyvtár) több helyen megemlékeznek Cz.-ról. - Sz. E. T. l. névmutató! Aláírása u. o. I. 310. l.

Sz. Szombathelyen 1783. márc. 10-én Cz. Jánosés Somogyi Zsuzsanna szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Káplán volt Nagygencsen (1808-10), Felsőpatyon (1810-13), pléb. u. o. (1813. aug.-1850. dec. 31.). 1851-ben nyugalomba ment, 1853. szept. 5-én Felsőpatyon húnyt el. Plébániájára egy házat hagyott magtárral együtt; a magtárban 80 mérő rozsot és 20 mérő búzát hagyott kikölcsönzésre szegény plébániai híveknek. A gabona nagy részének elveszése vitán a magtárt bolttá alakították át. - Vis. Can. Felsőpaty, 1815. ápr. 29 és 1838. máj. 27. -

Németül is beszélt.

Sz. Smarge-ban (triesti egyházmegye) 1733 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1755 körül Jankovits Antal címére. Udvari káplán volt a biszáki kastélyban Jankovits Antalnál, majd Niczky Kristóf grófnál (1755-62), káplán a pécsi egyházmegyében fekvő Némethiben (1762-65), egyházmegyénkben Vízlendván (1765-76), pléb. Felsőszölnökön 1776-tól 1789. május 20-án beköv. haláláig.

Dalmátul jól, magyarul, vendül és németül közepesen beszélt. - Vis. Can. Felsőszölnök, 1778. szent. 14. - P. C. 1789. p. 84.

Sz. Pinkafőn 1839. július 13-án D. Jánosés Terézia szülőktől. A gimn. felső osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1861. nov. 17-én. Káplán volt Pinkafőn (1861-69), plébh. Vaskomjáton (1869-76), pléb. u. o. 1876-tól 1878. márc. 26-án beköv. haláláig.

Sz. Pinkafőn 1848. aug. 1-én D. Ferenc kádár ésKops Terézia szülőktől. Anyai nagybátyja, Kopsz János, akkor püsp. titkár volt a keresztatyja. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1872-75), Rohoncon (1875-76). Pinkafőn húnyt el 1876. jún. 8-án.

Németül is beszélt.

Sz. Talapatkán 1893. január 16-án D. József és Horváth Ágnes földműves szülőktől. Felsz. 1916. jún. 8-án. Káplán volt Lentiben (1916. aug.-1917. jan.), Csesztregen (1917. febr.-1919. szept.), hitoktató a szombathelyi polg. fiúiskolában és a felsőkereskedelmi fiúiskolában (1924. szept.- 1925.), az U. S. A.-i Toledoban a magyar hívek lelkipásztora Eördögh Elemér pléb. oldalán (1925-28), Kám plébánosa 1928 óta.

Angolul is beszél. A 48-as Rákóczi cserkészcsapatnak parancsnoka volt. A nyugatmagyarországi cserkész díszjelvény tulajdonosa. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Rábakethelyen 1854. okt. 25-én D. Imre és Németh Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1879. jún. 22-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1879-81), Salomvárott (1881. szept.-1884. dec.), Lentiben (1885. jan.-1887. júl.), Zalaegerszegen (1887. júl.-1889. márc.), Alsólendván (1889. ápr. -1891. máj.), pléb. Pákán 1891. jún. 1-től 1909. júl. 12-én beköv. haláláig. 1896-ban h. esperessé, 1897-ben esperessé és tanfelügyelővé neveztetett ki.

Pákán 200 K-s misealapítványt tett.

Sz. Rábakethelyen 1789. nov. 29-én D. Imre és Vari (sic!) Anna szülőktől. Felsz. 1814. ápr. 24-én. Káplán volt Baltavárott (1814. aug.-1815. május), Szombathelyen (1815. május-1816. okt.), tanulm. felügyelő a szemináriumban (1816-18), á történelem tanára a líceumban (1818-24). 1824 januárjában az újonnan felállított egervölgyi plébánia plébánosa lett, onnan másfél év mulva átment az ikervári plébániára és ott munkálkodott 1860. aug. 26-án beköv. haláláig. 1841 májusában a sárvári ker. esperese és tanfelügyelője lett, Vas vármegye pedig táblabírájává választotta. 1855-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Ikervár, 1838. május 29. - Az 1838/39-es tanévben a szeminárium h. lelkiigazgatója volt Szenczy Ferenccel, a későbbi püspökkel együtt. Ikervárott 100 frtos alapítványt tett szentmisékre és 100 frtosat szegény tanulók javára. Rábakethelyen 100 frtos, Salomvárott 167 frtos misealapítványt, Rábakethelyen 75 frtos iskolai alapítványt tett. - Sz. E. T. I. 344, 358, II. 8, 11, 212, 220, 294, 338, 350. l.