Bevezetés.

A XV-ik század a tudományok és müvészetek megájulásának, az u. n. renaissance-nak a korszaka, mely alatt a középkor egész társadalma nagy változásán ment keresztül. E kor jellemző tulajdonsága, ugymond Symonds John Addington , ^[1] szellemi volt, mert a gondolat felszabadulását valósító meg a modern világban. - A tudomány, mely eladdig jobbadán a korostorok falai közt lelt ápolásra, kilépett a szűk korlátból és az egész emberiség közös kincsivé lőn.A szellemek forrongásba jőttek és kiváló tehetségek tűntek fel minden téren, melyek csillagokként egész korunkig világítanak. A tudomány utáni vágy hirtelen nagyra szökkent; a tanulni vágyók ezrével lepik el a hires európai egyetemeket. Azonban a tanítás nehézkes és lassú volt; mert a könyvek rendkivüli drágasága és ritkasága miatt az előadás csak élőszóval folyhatott. De a XV. század derekán megszületett az eszköz, mely a régtől érzett szükséget képes volt kielégiteni. Gutenberg János 1440-ben feltalálta a könyvnyomtatás mesterségét, mely egyszerre világmozgató hatalommá vált.

Az emberi szellem alkotásainak elterjedése a kézirat-másolás lassúsága következtében szerfölött nehezen ment. A könyvnyomtatás által a könnyű és gyors sokszorosítás lehetővé válván, a tudományok terjesztése rendkivül megkönnyebbedett.

Valamivel később, a század vége felé, a vallás terén is élénk mozgalmak támadtak. Az egész középkoron át eladdig a katholikus egyház korlátlan hatalommal uralkodott. Az emberiség végre ráunt az egyháznak utóbb kellemetlenné vált gyámkodására, s lerázni igyekezett magáról. Az egyház és hivők közti ellentét egyre élesebbé lett és csak szikra kellett, mely a magába fojtott forrongást fellobbantsa. S Luther fellépte valóban lángra is gyujtotta a viszás állapotokkal elégedetlenek szivét. A gótot szakasztott ár feltarthatatlanul terjedt szét Európa minden tája felé. Azt tanítván, a mire évek óta ezren meg ezren vágyva-vágytak, az uj elvekbez és tanokhoz csatlakozók száma nőttön nőtt. Igy született meg a reformácz ió, mely Európa majdnem minden államában uj korszaknak nyitotta meg hajnalát.

A mondottakat azonban koránsem arra kell magyarázni, mintha a reformáczió keletkezésének oka a pápák vagy Luther Márton személyiségében rejlett. volna ; Guizot Ferencz , híres franczia történet-iró, szavai szerint a reformáczió indító oka az volt, hogy az emberiségben akkor lett erőssé a szabad vizsgálódás és gondolat-szabadság utáni általános vágy, melyet aztán sikerült is kivivnia.

A reformáczió a szabad kutatás és gondolatszabadság elvét hirdetvén, mindenkinek kezébe igyekezett adni a szentirást, az uj vallás kutfejét ; s épen ez a körülmény adta meg a könyvnyomtatásnak azt a nagy jelentőséget és fontosságot, mely által oly gyorsan világmozgató eszközzé lett. Mert bár a sajtó, az ujabb kori műveltség e hatalmas organuma, a renaissanee-korban született s alatta élte első korszakát, mégis csak a reformáczió által emelkedett a modern tudományosság egyik fő közvetítőjévé. "A sajtók Luther nélkül, mondja Salamon Ferencz, jeles történetirónk, egyik tanulmányában, sokáig csak az iskola tudósai szük körének szolgálnak, és a nagyobb közönség előtt csak kuriozum maradnak vala, de a nyomda nélkül Luther is alig lett volna egyéb híres schismatikusnál."

A reformátorok a szabad vizsgálódás elvénél fogva arra törekedtek, hogy követőik a szentirást mindnyájan olvassák és értsék ; azért a bibliát nemzeti nyelvre fordították és mentől nagyobb számban hozták forgalomba Ők magok is a latin nyelv helyett mindenütt a nemzetit használták, s ez által hatalmas lendületet adtak az irodalomnak elannyira, hogy az európai nagy nemzetek, mint a francziák, angolok és németek irodalma a hitújítós által lett virágzóvá és gazdagon gyümölcsözővé.

Az új vallás papjai nagy buzgalommal láttak hozzá,hogy hiveiket vallási iratokkal ellássák. Vitázó és fejtegető iratok, szentirás-magyarázatok, bibliafordítások nagy számmal készültek, melyek a még nem régi találmányú sajtónak bő anyagul szolgáltak s elterjedését ekként nagyban előmozdították. A merre csak szétáradtak a reformáczió hullámai, a sajtó mindenütt nyomon kisérte. A predikátorral a tanitó, velök a nyomdász, egyszerre telepedett meg.