Beythe István. - Beythe András. - Frankovith Gergely. - Magyari István.

Beythe István életére vonatkozólag merő megoldatlan kérdések előtt állunk. Majdnem mindenben találomra kell építenünk. Születésének évét saját följegyzése alapjan tudjuk. 1532-ben született, de hol, az találgatás tárgya. Némelyek Német-Ujvárt, működése helyét, mások előneve (Kői) után indulva a baranyavármegyei Kő helységet tartják születése helyének.

Hol tett szert nagykörü tudományára, szintén bízonytalan. Fábó András azt gyanítja, hogy a már akkor virágzó tolnai gimnáziumban nyerte kiművelését. Melyik egyetemen járt, megint nem tudjuk. Hogy a wittenbergin nem, a hová pedig a predikátorok igen nagy része járt, az már bizonyos, mert az ott tanult magyarok jegyzékében neve nem fordul elö.

Beythe István, mint a korabeli protestáns egyház majdnem valamennyi predikátora, tanitósággal kezdte nyilvános életpályáját. Valamely dunántuli felsőbb iskolában tanított. Mikor a tanítósággal felhagyott, predikátorrá lett, de hogy melyik gyülekezetben, nincs kiderítve. Csak annyit tudhatni bizonyosan, hogy mielőtt Német-Újvárra költözött volna, Sopronban volt magyar predikátor, a hová Alsó-Lendváról hivták volt meg. Midőn Beythe Sopronban telepedett le - igy irja Müllner Mátyás - már akkor az a gyanú támadt ellene, hogy Kálvin tanaihoz szít. És azért a soproni protestáns hívek azt követelték, hogy új vizsgálatnak vesse magát alá, a mit Beythe, noha már több év óta volt Sopronban predikátor, meg is tett. 1583-ban Német-Ujvárott lett predikátor, egyszersmind Batthyányi Boldizsár udvari papja.

Ez után a hivatala után két évre érte az a megtiszteltetés, a mely aztán később sok keserűségének lett a forrása, hogy 1585-hen a vasmegyei Hegyfalú templomában superintendenssé választották meg. De máig vita tárgyát képezi, vajjon ágostai vagy helvét superintendens volt-e, mert mind a két felekezet a magáénak tartja. - Fábó András, Beythe J. életírója, azt igyekszik megbizonyítani, hogy a csepregi colloquium (1591) előtt nem volt református superintendens. Superintendensi hivatalának mindjárt második évében nem kis érdemet vívott ki magának azokkal az egyházi kanonokkal, melyeket a Csepregben 1587 márczius 12-én tartott gyűlésen hirdetett ki. Ezek a kanonok tanui Beythe ügyes szervező képességének és egyuttal szigorúságínak. Rendet akart és erélyesen fenn is tartotta. És ki tudná megmondani, - mondja Fábó - nem ez az erélyesség böszitette-e fel annyira ellene a predikátorokat ? Nem ez az erélyesség és szigorúság volt kutfeje azoknak a gyanusításoknak, hogy Kálvin tanához szít ? Ki tudná megmondani, nem ez a szigorúság idézte-e elő részint a csepregi colloquiumot, részint következményeit. Beythe mindamellett még ez után a colloquium után sem szakított végképen a luteranusokkal. Bizonyítja ezt egy 1593-ból fenmaradt levele, a melyet, minden kétségen kivűl, csakis mint Luther-felekezetbeli superintendens irhatott. A legbiztosabbnak vehető ok, a mely miatt Beythe feje fölött összecsapott az ár, az volt, hogy a csepregi colloquium után néhány napra (1591. junius 23.) fia, András, levelet írt, Réchés és Thokvics csepregi predikátorokhoz, a melylyel együtt megküldte nekik "Methodus Tract. de materia coenae dominicae" czímű értekezését, - kérte őket az Istenre, ne hunyják be szemeiket a napnál világosabb igazság előtt. Ez ujabb olaj volt a tüzre. Hozzá járult még az is, hogy 1593-ban Pathai István, pápai kálvinista predikátor, munkát irván a szentségekről, e munka elején Beythének üdvözlő versei is kinyomattak. Ez a költemény Réchést és pártját végkép felingerelte, s nem nyugodott, mig oda nem vitte a dolgot, hogy a Nádasdy uradalmában levő predikátorok legnagyobb része nem szakított a híres sacramentáriussal. Beythe megunván a zaklatásokat, lemondott superintendensi hivataláról, miután ellenfeleinek - "Coufessio fidei Nemetujvatiensis centis comprehensa articulis" czímű művében - 1597-ben élesen válaszolt. Még 1597-ig tehát Beythe ágostai vallásu superintendens volt. Nádasdy Ferencz még 1598-ban is superintendensnek nevezi őt ; Beythe meg arra kéri a grófot, hogy állítsa helyre az egyház feldult békéjét, s a superintendensi czimről lemond. A béke helyreállítására azonban már gondolni sem lehetett. Réchés és párthívei ugyanis 1598-ban Kereszturon közzétették magyar nyelven a "Formula Concordiae"-t, a melynek előszavában Beythe ellen gyalázó szavak foglaltatnak. Ezt aztán a Nádasdy birtokain minden predikátornak alá kellett irnia. Erre felelt Beythe apologiája. - 1599 után Beythéről semmi adatunk nincs ; 71, mások szerint 84 éves korában halt meg 1611-ben, megvakulva Német-Ujvárott temettetett el.

Beythe nagy jártassággal bírt nemcsak a theologiában, hanem a növénytanban is. Ő kalauzolta Clusiust kutatása közben, midőn 1574-82 közt növénygyüjtés czéljából hazánk különböző vidékeire kirándulásokat tett. Ezért Clusius hálásan is emlékezik meg róla Nomenclatorának előszavában s buzgó, alapos tudományú botanikusnak nevezi őt. Clusius felszólítására elkészíté a magyarországi növények jegyzékét magyar és latin neveikkel együtt. Munkájának czíme : - Stirpium Nomenclator Pannonicus, Antverpiae 1584.-

Ezt a könyvet Clusius "Rariorum stirpium per Pannoniam" czimű munkájához kötve adta ki.

Ezt a munkát sokan összezavarják Beythe András Fives Könyvével , a mely 1595-ben jelent meg Német-Ujvárott. Alább bővebben lesz róla szó.

Beythe István növénytani munkája által alapvetője lett a magyar növénytannak.

nev tipus="vezeteknev">Clusius Károly (voltaképen Charles de l'Ecluse) a tudományos leíró növénytan megalapítója, a ki növénygyüjtés végett bejárta a félvilágot. Megfordult hazánkban is Batthyányi Boldizsár gróf pártfogásával. Bejárta Pozsony-, Sopron-, Mosony-, Vas- és Lajtamegyéket. Érdeme hazánkra nézve, hogy a növények magyar elnevezéseit is szorgalmasan gyűjtögette s nem egy növény magyar nevét tartotta fönn.*

nev tipus="vezeteknev">Beythe András életéről semmi adat sem maradt ránk. Kezdetben Beythe Istvánnal egy személynek hitték. De Horányi Memorabiliaiból kitünt, hogy András unokaöccse volt Istvánnak, s a növénytanban szintén olyan nagy jártassággal bírt, mint István. Munkájának címe : "Fives Könyv." 270 növény van benne felsorolva betűrendben ; a növénynek csupán a magyar és latin nevét tette ki, a leirások hiányzanak, csak az alkalmazás-módjuk van rövideden leírva. Ime rövid mutatvány : "Meh füvnek Nevezety : Déjákúl Mellissa Apiastrum, magyarúl Méh füv, mehek zeretö fűv : fejér virágu, hasonló az pözerczehöz, es az chalanhoz : ha ki zakaztod az virágot : edös.

Termezety : Méleghytő, zarazto, emeztő és gyogyito füv.

Hasznay : Ha borban megfőződ az meh füvet, es gyakran izod, korsagot es fuladast gyógit, mellyet es tidőt tiztit, az zivet erősiti, mert banatot avagy Melancholiat belőle ki üz, has fájást gyógit, igen ió belőle clystert chynalny az Colica ellene.

Beythe András tudományos tekintetben sokkal hátrább áll e kor nevezetesebb természettudósánál, Melius Juhász Péternél, ki igen buzgó reformátor is volt. Beythe A. jobbadán csak azokkal a növényekkel foglalkozott, a melyek Juhász Péter munkájában nincsenek meg, így tehát jóformán csak amannak kiegészítője.

Frankovith Gergely , ez a nyegle kuruzsló két tekintetben érdemel említést. Először mert reczeptjeinek legnagyobb része növényekből áll ; másodszor mert igen sok növény magyar nevét tartotta fönn számunkra. Életéről és viszontagságairól semmit sem tudunk.

Könyvének tartalmában háromféle okulást igér : a szentirásról, az orvostudományról és a természet dolgairól. Munkája 55 fejezetre oszlik. Érdekesnek tartjuk rövid mutatványt közölni belőle, a mely nézeteire is világot vet:

"Doctor chak medicust teszen diakul, intöm evel hogy a ki Doctor el ne titkolja a kinel valami haszonra valo tudomany vagyon, hanem embereknek életire aggia, ha Doctor nevet akar viselny, doctor az kinek szerzetesevet es tanitasawal mas emberek is elhetnek es tanulhatnak belőle, a mi meg nem volt."

Frankovith művében mindenütt orvosdoctornak nevezi magát, holott nem volt egyéb ostoba kuruzslónál, a ki be tudta fonni a könnyen hivő világot.

Az említettük írókat tehetség, klasszikus irodalmi míveltség és stilusbeli erő dolgában jóval felülmulja Magyari István , sárvári predikátor, a ki ez időszak prózaírói és vitázói közt az első sorban áll. "Ű képezi az átmenetet a múlt idő panaszos hangjáról az újnak erővel teljes irásmódjára ; ő már jelentékeny helyet foglal el nemcsak az egyházi írók, a reformátorok, hanem az igazi stiliszták között is ; de a két század mesgyéjén állót. Magyariból még élénken hangzik a múlt század miszticzismusa : ebből merít stilje bizonyos meleg lendületességet.. Klasszikai míveltsége, mely kiterjedt az ó világ költőire is, megnemesíti azt. Az új polemikus irodalom hozzá füződik, mert Pázmány legelső röpiratát az ő fejtegetéseire irta válaszul ; de a stil az övétől sokban eltérő utat tör magának." (Beöthy Zs. Széppróza I. 207 1.)

Küzdelmes és tevékeny életére az a néhány forrás, a melyet számba lehet venni, alig nyujt némi világosságot. A sárvári városi, és evangelikus gyülekezeti, levéltárban Magyarira nézve egyetlen adatot sem lehet találni.

Magyari István I. Nádasdy Ferencz grófnak, Nádasdy Tamás fiának, udvari predikátora volt. Mikor került Sárvárra, biztosan nem lehet megállapítani. Lampe* ^[2]

Első fellépése 1598-ba esik, mikor egy könyv jelent meg tőle, melyben a magyarországi lutheránusok nyilatkozatát védte Beythe István ellen.

Mely évben lett sárvári superintendenssé, szintén nem tudjuk biztosan. Schmal András* ^[3]

Számos vitázó és vallásfejtegető munkát írt. Fő munkája, a mely stíl és tudomány tekintetében egyaránt kiváló tehetségre vall, "Az országokban való sok romlásoknak okairól;" 1602-ben nyomatott Sárvárott. Az olvasóhoz ezzel az ajánlattal fordul: "Fáradtsággal összeszedegetett, jóakaratból származó és költségemmel kinyomatott könyvecskémet vedd jó néven, kerestyén olvasó." A munka négy részből áll. Első részében Magyarország nyomorúságáról és az elharapódzott bűnökről szól; a másodikban mutogatja, hogy a nemzet, ha vétkeiből ki nem tisztúl, még nagyobb nyomorúságba jut ; a harmadikban más nemzetek példájára utal hasonló esetekben ; végre a negyedikben a megszabadulás eszközeiről beszél

Ez a munka igen nagy port vert föl. Nemsokára rá, hogy megjelent, a még akkor fiatal Pázmány Péter czáfolatot írt ellene Felelet-ében, a melynek czíme: Felelet az Magyari István sárvári predikátornak az ország romlása okairól irt könivere. - Iratot Pázmáni Péter által Nagyszombatba. Anno MDCIII.

Pázmány Felelet-ében Magyarinak azt a vádját veszi kiinduló pontúl, hogy az ország romlásának nem egyéb az oka, mint a bűn, a mely miatt Isten ostoroz bennünket; a legnagyobb bűn pedig a katolikus vallás terjedése, s azért ez a romlás okozója.

Pázmány Felelete nem más, mint ennek a vádnak czáfolata dogmatikai és vallástörténeti alapon. Hat részre osztotta Feleletét. Magyari vádjai ellen Pázmány eljárásának legszembeötlőbb vonása az, hogy mindazt, a mit Magyari vád gyanánt hoz fel a katholiczizmus ellen, ugyanazzal vág vissza a protestantizmusra. Minden vádat megczáfol és Magyari ellen fordít. Igy jár el nemcsak akkor, midőn pontról-pontra veszi Magyari könyvének egyes részeit, hanem azzal a legfőbb vádjával szemben is, a melylyel az ország romlásáért a katholikus vallást illeti. Magyari támadása lesz. Pázmány kezében az a fegyver, a melylyel ellene fordúl. "Az országban való veszedelmeknek nem mi vagyunk az okai, hanem a Lutheri fiak. Nem mi ejtjük háborúságban az népet, hanem ti, a kik elhagytátok az Istent. Országunk akkor kezdett romlani, mikor ti támadtátok Lajos király idejében." - Ime ez az a gondolat, a mely Pázmánynál is a vallási meggyőződést a nemzeti eszmével kapcsolatban tükrözteti vissza. A gondolat alapjában ugyanaz, melyet Magyari is alapeszméül választott.