Manlius János.

A sárvári nyomda virágzása rövid ideig tartó volt. Öt évi működés után elenyészett. 1542-től fogva 50-ig megint nem volt magyar nyomda hazánkban. A reformátorok műveik kinyomatása végett ujra Krakkóhoz kényszerültek folyamodni. 1550-ben azonban új magyar nyomda keletkezett, a melyet Heltai Gáspár, protestáns predikátor állított volt fel Kolozsvárott.

Heltai nyomdája több éven át versenytárs nélkül működőtt. 1560 után azonban már itt is, ott is támadt egy-egy sajtó. De nagy állandóságnak nem igen örvendhettek a sajtók. Egy részök különben is vándornyomda volt. Elenyészésök csiráját tehát magokban birták. De másrészt a hazánkra sulyosodott mostoha viszonyok sem voltak rájok kedvezők. Habár a XVI-ik század folyamán 25 helyen volt nyomda hazánkban, mégis csak három olyan városunk van, a melyekben a XVI. század óta folyvást létezik magyar nyomda : ezek között legrégibb Kolosvár (1559), Debreczen (1561) és Nagy-Szombat (1578).

Megyénk területén 1582-ben, 40 év mulva jelent meg ujra a könyvnyomda. A férfiu, a ki aztán 20 esztendeig dolgozott megyénk több városában, egy szegény, sokat nyomorgott és küzködött vándornyomdász volt. Az akkori divat szerint latinositva irta nevét : Manlius János nak, eredetileg Hans Manuelnek hivták. Neve után itélve, német származásu volt. Különben is fel van róla jegyezve, hogy habár 20 esztendeig ette a magyar kenyeret, magyarul beszélő népek közt forgolódott, és az általa nyomatott munkák is jobbadán magyar nyelvűek voltak, még sem ragadt rá semmi a magyar nyelvből. Ezen a körülményen különben nincs csodálkozni való. Napjainkban is akárhány külföldről beköltözött s magyar ajkuak közt élő polgártársunk van, a kinek a nyelve nem tud hozzá idomulni a magyar szavakhoz. Ember legyen, a ki meg bir érteni egy-egy ily alakot.

Magyarúl nem tudását a rengeteg sajtóhiba is elárulja, a melytől a sajtója alól kikerült munkák hemzsegnek. Ez a hiba mindazáltal nem fosztjameg érdemeitől, melyeket művelődésünk terén szerzett magának.

Manlius János, valószinüleg Stájerországból jövet, először Német-Ujvárott telepedett meg 1582-ben, hol Batthyányi Boldizsár pártfogása alatt dolgozott. Sajtóját Beythe István németujvári prédikátor s annak a kornak egyik legszorgalmasabb irója látta el anyaggal. Mikor egy időre dolga elfogyott, fölkeresett más vidékeket is, a hol, gondolta akad majd munkája. Megfordult és nyomatott Monyorókeréken 1590 és 91-ben, Német-Lövőn 1593-ban. Német-Ujvárott befejezvén dolgait, fölszedte sátorfáját s odább vándorolt szerencsét, alkalmas területet keresni nyomdájának. 1567-ben Kereszturra vetödik, de a következő évben már Sárvárott találjuk, a hol 1602-ig dolgozik és Magyari István, sárvári predikátor könyvét készíti sajtó alá. Hogy Sárvárról merre vető a sors sodró szele, nem tudjuk. Onnan eltűnt az idők homályába.

Mielőtt felsorolnók azokat a könyveket, a melyeket Manlius Vasmegyében laktában nyomatott, azoknak az iróknak életrajzát fogjuk közölni, a kiknek művei Manlius sajtóján megjelentek.