Nádasdy nyomdájának termékei.

A sárvári nyomdának csupán három termékét ismerjük. Volt-e több is, nem tudjuk. De abból a körülményből, bogy a reformáczió terjedése közben a hivők használatára nagy buzgalommal igyekeztek a hitterjesztők a szükséges könyvekről gondoskodni; hogy 1537-től 41-ig csupán három munkának kinyomatása ilyen gazdagon fölszerelt nyomdán alig hihető: bátran föltételezhetjűk, hogy e nyomdának még több kiadványa is lehetett, csak hogy korunkig nem maradtak fönn.

Az első mű, a melynek eredeti kiadása elveszett, de bizonyos, bogy 1538 táján a sárvári sajtó alól került ki : Dévai Biró Mátyás magyar nyelvtana az: Orthographia Ungarica. Azaz igaz, irásmódjáról való tudomány. Magyar nyelven irattatott.

Dévai ezen munkáját, a melyet második megjelenése helyéről krakkói Abc-nek is szoktak nevezni, az 1549-iki krakkói kiadósból ismerjük. Révész Imre, Dévai Biró Mátyás életrajzában azt állítja, bogy ez a legelső magyar nyelvtani mű. Ezt az állítását Sylvester J. nyelvtanából vett bizonyítékokkal törekszik megerősíteni. Sokkal fontosabb azonban ránk nézve azon kérdés eldöntése, hol és mikor jelent meg Dévai nyelvtanának első kiadása.

Révész erre nézve így okoskodik : Kétségkívül Erdősi J. nyelvtana előtt kellett megjelennie, mert Erdősi nyelvtanában említést tesz róla. Erdősi nyelvtana. pedig 1539-ben jelent meg. - Dévai 1535-ben Sárvárott irta latin nyelvű magyar nyelvtanát; ott élt és működött akkor Nádasdy Tamás védelme alatt. Hogyan gondolhatni tehát, hogy Dévai, mikor munkájával elkészült, máshová küldte volna sajtó alá. A körülmények összevetéséből azt következtethetjük tehát, hogy Dévai nyelvtanának első kiadása Sárvárott került ki a sajtó alól, még pedig 1538-ban vagy 39 elején.

A második munka Erdősi Jánosnak latin nyelven irt magyar nyelvtana. Czime:

A könyv nyolczadrét, 46 számozatlan levélből áll, a többi levél hiányzik. A czimlapot fametszetű diszitmény veszi körül; a lap balján Nádasdy Tamás gróf czimere T. N. ; jobbra nejének Kanizsay Orsolyának a czimere: O. C. látható s 1537. évszám.

A műből egyetlen csonka példány létezik, melyből az egész második rész hiányzik. Ez az egyetlen példány az 1808-ban elhalt Sinai Miklós, debreczeni tanár, könyvtárából néhai Fáy Alajos tulajdonába s innen 1875-ben vétel utján a magy. nemzeti muzeum könyvtárába került.

A czimlevél utáni negyedik lapon egy hat soros költemény : Tetrastichon ad pueros, következik, melyben arra inti a gyermekeket, hogy a nyelvtant, mint a felsőbb tanulmányok alapját, szorgalmasan tanulják s ekként hálálják meg Nádasdy Tamásnak jóságát. A vers következőkép hangzik :

Quisquis in hoc ludo studiis incumbis honest is,
Progressum spondent studio,um namque tuutum, Harc nova, quae cernis iam cape dona liber.
Dives quae numquam Pannonis ora tutit.
Atque tuo meritas noctesque diesque referte
Ne cesses grates, qui exhibet ista, D u c i.

Erdősi előtt, mikor e verseket irta, mesterének, Melauchtonnak, példája lebegett, ki Aelius Donatusnak 1533-ban általa kiadott elemi nyelvtanához irt előszavában ekkép inti a gyermeket:

Discite grammaticam puert, qui cetera vultis
Discore, namque viam elementa dabunt.

A gyermekekhez intézett vers után Tivadar fiához irt intelmi vers : carmen endecasyllabum, folyik, melyben anovus (uj) szóval szójátékot üz (uj hold, uj könyv, uj iskola, Uj Sziget, uj nép stb.), és lelkesedésben fényes jövendőt kér Elállak.

Végre a Melanchton példája szerint prózában is szól Theodor Fiához. Ez epistola nuncupatoriaban életére, valamint Sárvár fekvésére és történetére vonatkozólag sok érdekes adatot találunk.

A harmadik és legnevezetesebb termék, mely a sárvári sajtón napvilágot látott, Erdősi Sylvester János új testamentoma. Teljes czime :

Számos fametszettel van diszítve. Az első rész 208 számozott és elöl 4 számozatlan levélből áll. Második része 158 számozott és 14 számozatlan levelet foglal magában.

A könyv utolsó lapját a czím körül fametszetű képek szegik be; fölül Ezsaiás, Jeremiás és még egy képcsoportozat körben ; alul Sámson, Judit s megint egy képcsoport. Baloldalon fölül a magyar czimer kettös keresztje s alatta a Kanizsayak czimere. Végül 1537. évszám, a mely nagy valószinüség szerint a nyomda felállításának évét jelzi.

Igen szép és teljesen ép példány van ebből a kiadásból Nagy István ajándékából a kecskeméti ref. kollégium könyvtárában ; tökéletesen ép a bécsi császári könyvtár példánya is.

Révész Imre ^[1] ebből a kiadásból a föntebbi két példányon kívül még 16 példányt sorol fel, melyek közől 11 közkönyvtárakban, 3 meg egyesek könyvtárában leledzik. Ebből a számból azonban le kell vonni a Nagy-Enyeden 1849-ben elpusztult példányt s hozzá kell venni , az erdélyi Muzeum, a gyulafehérvári Batthyányi-könyvtár, a Nagy István és Farkas Lajos csonka példányait (ez utóbbié immár a nemzeti Muzeum könyvtárába került) és a kolosvári unitárius kollégium 3 csonka példányát, a melyek közől egyikből csakis a czimlap és az első rész 18 levele hiányzik.

Van Erdősi J. uj testamentomának ujabb kiadása is, mely Bécsben jelent meg 1574-ben. Ebből azonban sokkal kevesebb példány maradt fenn.