A reformáczió fellépte Magyarországon.

Hazánkban a katholikus vallás, szent István gondviselésszerű intézkedesei folytán, miként Europa minden államában, szülője és nevelő dajlájalett a czivilizácziónak és az európai míveltségnek. A kathoiiczizmus fél ezreden keresztül híven, - anyailag teljesítő magasztos tisztét. De jöttek a zivataros napok, melyek szavait elnémították. A mohácsi vésznap forduló pontot képez nemcsak politikai, hanem egyházi tekintetben is. Valamint a politikában két király küzdött egymással életre-halálra a trónért, a számban amúgy is nagyon megfogyatkozott llonfiak vére árán : szintúgy a katholikus vallásnak is igen hatalmas ellenféllel kellett egybemérnie erejét, t. i. a reformáczióval, melynek fellépte Magyarország míveltségtőrténetében ujjészületést képviselő tényt képez.

A reformáczió kevés zajjal még a mohácsi ütközet előtt megindult ugyan nálunk, különösen a szász- és németajka városokban lelt fiamaros befogadásra. De nagyobb fokú elterjedést mégis csak 1526 után öltött. Gyors elterjedését és megszilárdulását többféle ok segítette elő.

A XV. század végén, mikor a katholiozizmus egyedül uralkodott Európában, a népnevelés ügye Európaszerte, de kivált nálunk, nem állott valami jólábon, minek következtében a nép alsó rétegei a kulturának meglehetős alacsony szinvonalára sülyedtek ; ezek az állapotok azonban a mohácsi ütközet után következett zavaros napok alatt még roszabbra fordultak, mert a fegyverek zöreje a török iszonyú pusztításai minden szellemi törekvést megfagyasztottak. Mohács mezein a katholikus papság nagyrésze elesett a honért való harczban, a megmaradtaknak a vad török csordák elől menekülniök kellett. Az iskolák kapui bezárultak, soknak falai romba dőltek, bogy aztán soha se támadjanak fel többé. Igy a pécsi egyetem, melynek hallgatói nagyrész-ben a mohácsi téren hullottak el, 1526 után végkép megszűnt. A tanitók elszéledtek ki erre, ki arra. "Inter arma silent musae," ^[1] ,e mondja a latin körmondás. Ily körülmények közt nem csoda, ha a nép, a mely mindenkor legnagyobb fokban érezte a zaklatást, nyomorgatást és üldözést, elvadult, tanulatlanná., Istent nem ismerővé lett. - Épen a körülmény okozta aztán, hogy nálunk a reférmáczió oly rohamosan elterjedhetett. A reformatorok éles szemökkel észrevették, hol a baj bibéje, és nagy buzgalommal igyekeztek hasznukra fordítani a létező állapotokat. Isten tiszteletére templomokat épitettek vagy foglaltak el a katholikusoktól, a nép nevelésére dicséretes áldozatokkal iskolákat emeltek és mindenütt tudós tanitókat alkalmaztak. És az ugaron heverő földön csakhamar dús, buja vetés hullámzott a szellemtől, melyet a reformáczió terjesztett és ápolt.

A másik fő ok az uj vallás elnyomatásának és üldöztetésének hiányában rejlett.

Az ellenkirályok versengése miatt a törvények érvénye, melyek abban az időtájban csak holt belük voltak, megszünt. Hoztak ugyan az országgyüléseken szigorú törvényeket az uj tanok követői ellen, de ezek a törvények is csak azért hozattak, hogy senki se hajtsa végre őket. Érdekében feküdt ez az ellenkirályoknak is, mert az ország főurai s jobbágyaik, valamint városai közül számosan szegödtek a protestantizmushoz. Ha tehát Ferdinánd ős Szapolyai János ellenkirályok táborukat gyarapítani akarták, semmi esetre sem igyekezhettek párthiveiket az uj valláshoz szításuk következtében üldözni. Igy füződtek őssze nálunk mindenha a vallási kérdések a politikával.

Sokan vannak abban a balhiedelemben, hogya reformáczió Magyarországon is nagyban fokozta azokat a zavarokat és viszálykodásokat, melyeket egyrészről a török erőszakos foglalása, másrészről Ferdinánd és Szapolyai János versengése ébresztett és táplált. De ez a nézet téves alapon áll. A reformáczió politikai és tná7elődési fontosságát Magyarországra nézve észszerüleg senki sem tagadhatja, mert fellépte a török világi zord viszonyok közt nemcsak vészhozó nem volt, hanem fel is emelte a nemzetet. A vallás kérdése összeforradván a nemzetiségi kérdéssel, megteremté a protestans Erdélyt protestans fejedelmeivel, mely aztán védő bástyája lett a magyarságnak elannyira, hogy fenmaradását vallási tekintetben egyébként türelmetlen Pázmány Péter és a pártok kibékítésének hálátlan szerepére vállalkozott Eszterházy Miklós nádor is szükségesnek tartotta a magyarságra nézve.

Mihelyt a reformáczió hullámai Magyarországon szétáradtak, a tudományok és művelődés terén mindjárt élénkebb mozgalom támadt. Miben rejlett e hirteleni föllendülés oka ? Emlitettük, hogy a reformáczió egyik alapelve az volt, hogy a szentirás a vallás egyedüli kutfeje és a hitnek meg erkölcsnek szabályozója és döntő foruma, azért hát a szentirást minden kereszténynek nemcsak lehet, hanem kell is olvasnia ős értenie. Ennél az alapelvnél fogva a reformáczió mindenfelé iskolákat állított, melyekben főképen a szentirást olvastatták és fejtegették nemzeti nyelven. A protestantizmussal ekként mindenütt karöltve járt az iskola ügye, és a bibliát, vallási fejtegetéseket, vitázó és térítő iratokat az illető ország nyelvén terjesztő sajtó. ?Az iskola egyszerre épült a templommal, a tanitó egyszerre jött a predikátorral s a protestánsok által felállított sajtó adja a protestánsok által készitett első magyar könyveket . . .* ^[2] A reformáczió elterjedésével tehát egybeforrva járt a nemzeti nyelv jogainak érvényesülése, az iskolák gyors szaporodásaés a könyvnyomtatás ügyének nagyobb lendülete. Mindezek a tényezők együttműködve megteremtették a magyar könyvirodalmat, mely nemzetiségünk fenmaradásának legszilárdabb alapját képezte.

Az uj tanok és eszmék különösen főuraink körében vertek nagyhamar gyökeret. Az Oláhok, Drágfiak, Stánsitsok, Nádasdyak stb. főurak udvara megannyi melegágya lett a tudománynak és menedéke az új tanokat terjesztő üldözött tudós férfiaknak. Gazdagon adományozott iskolákat alapítottak, melyeknek vezetését a nálok védelmet kereső vagy hozzájok folyamodott predikátorokra s tanítókra bízták. Azonktvül a nagyraszaporodott protes táns hitközségek anyagi gyámolítása folytán is sok iskola keletkezett, és tanítókul majdnem mindenütt német egyetemeket látogatott egyének alkalmaztattak. S a hol tanítók és predikátorok léteztek, ott sohasem hiányzott egy-egy jól felszerelt sajtó.

Ezen, talán kelleténél hosszabb bevezetés után elérkeztünk tulajdonképeni tárgyunkig, melynek világos áttekintése végett bocsátkoztunk az 1526 után bekőszöntött politikai és vallási viszonyok kissé bő taglalásába. Ezek után, úgy hiszszük, bizvást hozzáfoghatunk kitűzött tárgyunkhoz, de még egy kérdést meg kell oldanunk, melyek és milyenek voltak :