Az uj korszak szaknyomdászata.

Manlius János Sárvárról a sopronvármegyei Kereszturra helyezte át vándornyomdáját. Itt 1604-ben egy németnyelvű munkát nyomtatott ki. Ettől az időtől fogvahire-hamva sem maradt. Németh János említi, hogy 1604-ben meghalt ; állitását azonban egyetlen pozitiv adat sem támogatja. Valószinübbnek tetszik az a feltevés, hogy 1610 körül hunyt el, mert 1611-ben Farkas Imre nevű nyomdász vette át sajtóját, ki Kereszturott i's későbh Csepregben számos magyar könyvet nyomtatott.

Jankovich, esztergomi érsek, emliti, hogy a XVI. század folyamán Kőszegen is létezett nyomda. Azonban termékei ránk nézve eddig ismeretlenek. Ezt a nyomdát valószinüleg a jezsuiták tartották fenn, akiknek birtokában volt akkor a kőszegi benedekrendüek kolostora.

A XVI-ik században indult meg Magyarországon az antireformáczió. A főpapok első sorban nyomdáról gondoskodnak, hogy a reformált papok irataira a czáfolatokat és támadásokat közforgalomba hozhassák. A legnevezetesebb katholikus sajtó Nagy-Szombaton működött. Telegdi Miklós, esztergomi nagyprépost, volt a felállitója.

Az ellenreformáczió eleinte inkább erőszakkal folyt, mint szellemi eszközökkel. Ezen mozgalom élére Forgách Ferencz biboros állott, a ki, mint az "Ecclesia militanse vezérférfia, ugyancsak katonásan járt el. Érezvén hatalmát, erővel támad a reformáltakra. Czéljait egy históriás éneknek ezek a sorai jelölik :

Mit végeztek nem rég pápával,
Vele egyetemben Ferencz kardinallal ?
Ugymond : irtsuk ki a kálvinistálat,
Annak utánna anabaptistákat,
Megbirjuk osztán Int beránusokat . . .

Az erőszakos uton megindult támadást Telegdi igyekezett mérsékel. Tudta, hogy a protestantízmus ellen hiába való az erőszakos küzdelem. Csak szellemi fegyverekkel lehet velök megmérközni. Irataiban főpap társait igyekszik arra birni, bogy ezáfoló iratokat készitsenek. Ű maga is derekasan hozzálátott, bogy a toll hatalmas fegyverével mérje egybe erejét a protestansokkal. Többre is ment ezzel a békósebb eszközzel, mint Forgách a börtönökkel. 1577-ben Nagy-Szomhatban felállitotta azt a nyomdát, a melynek a protestantizmus elleni küzdelemben oly kiváló szerepe volt. Ennek felállitásakor egyidejűleg behozták a censurát, azonban a mi viszonyaink között nem tudtak neki érvény szerezni. Országgyűlési határozat lett volna szükséges a behozatalához. I. Ferdinánd privát parancsára nem igen hederitettek.

A nagy-szombati nyomda után több katholikus sajtó is keletkezett. A XVII-ik században a nagyszombatival együtt össze-vissza négy sajtó szolgálta a katholikus érdekeket: Kassán, Pozsonyban és Csik-Somlyón. A többi sajtó a protestánsok kezében volt. Az antireformáczió folyása alatt Vasmegyében nem állott fenn egyetlen nyomda sem. A szomszédos Sopronmegyében azonban működött kettő : egy Csepregben, hol Szepes-Váraljai Bernárd Máté dolgozott, s egy Sopronban.

Az ellenreformáczió, hol csendesebben, hol zajosabban, elmult a nélkül, hogy megyénk nyomdászatilag - részt vett volna benne. Ezen körülmény okát abban kereshetjük, hogy egyrészt ezen mozgalom folyamata alatt nem élt megyénkben sem a katholikus, sem a protestáns részen olyan egyén, a ki a küzdelemben szintén felvette volna a kesztyűt ; másrészt meg az ellenreformáczió központja - Esztergom ős Nagy-Szombat - megyénktől távol esett. Igy tehát a mily élénken működött Vasmegye a reformáczió terjesztésívben, oly csendes volt később az ellenküzdelemben.

A szombathelyi könyvnyomda fennállása idejében a nyomdászatra is már szebb napok jártak. A XVII-ik es XVIII. század jó részében igen bénitólag hatott rá a szigoru censura, melyet az ellenreformáczió honositott meg nálunk. II. József trónraléptével azonban a censurában javulás állott be. A tudomány és művészet emelése végett eltörölte jó részt a censurát ős elrendelte a könyvnyomdák szaporitását. Csakis annyit kivánt meg, hogy minden magyar nyomda három darab kötelességi példányt küldjön be a helytartósághoz.

II. József intézkedéseinek meg is volt áldásos foganatjok. Határozottan neki köszönhetjük, hogy nyomdáink száma 1787-ben a "Magyar Muzsar szerint. 29-re emelkedett. Ezek közt van a szombathelyi is. (Sopr. Szűcs Józs.)

Vasmegye könyvnyomtatásának történetében ennélfogva nagyot kell ugranunk, 185 esztendőt. A XVIII, század utolsó negyedében Vasmegye székhelyén. Szombathelyen támadt fel ujra a könyvnyomda, a mikor a megyei és egyházi hatóság részére Siess Antal, soproni könyvnyomtató, fióknyomdát állított fel. A felszaporodott szükségletek végett állitották tehát fel ezt a nyomdát. Szombathely ugyanis 1776-ban püspöki székhelylyé lett és a püspöki körlevelek ős egyéb egyházi nyomtatványok, ugy a vármegye szükségleteinek elkészitésére elodázhatatlanul szükséges volt legalább egy kisebb arányu nyomda. Eleinte csakis az említett nyomtatványok elkészítésére szoritkozotta Siess-féle nyomda.Irodalmi termék csak az első szükségletek kielégitése után került ki alóla.

A nyomdász fizetésének és kötelezettségeinek megismerésére érdekes idézni azt a kivonatot, a melyet a Vasmegye törvényhatósága által 1792. évi február 6-án tartott ülés jegyzőkönyve tartalmaz :

Extractus Protocolli Generalis Congregationis L Comitatus Castriferrei (lie 6. Mensis February 1792. in oppido Sabariae celebratae. Cum per id si Curentates I. Comitatus Typis exprimantur, singulaeque Possessioni unnin Exemplar extradetur, eó celerior, et certior effectus altarum Ordinat onum procurentur. Hint praeexistentibus Comitatus Cancellistis pro multiplici earum purisatione alioquin sufficere nequeuatibus, iliac dehine etiam Typis excudeudae, ac proinde per Excelsum Consilium pro Typographo resoluta Annua 1000 fiorenorum Solutio ultro quoque ex Cassa adrust.anda determinatur. Sin vero privati etiam nobi- les, aut Comnmunitates Nobilitares ac Terrestralia 1)0niina, easdem Correntales, pro consveta antea unius Iloreni Solutione siói extradari cupereut, desuper 1)o-mini Pro cessuales Judlium Declarationem sarum excipiendam, eam eatenus Comitatui in futura Generali Congregationc Relationem faciendam habebunt.

Lett. et Extrad. per. Antonium Bertha m. p.1. Cottus. Castrif. jur. v. notar.

Miután Siess az égetö szükségleteken segitett, irodalmi munkák nyomtatását is elvállalta.

Dicsőségére válik a vasmegyei nyomdászatnak, bogy feléledőse után azon kor leghiresebb és legjobb prózairójáuak, Mikes Kelemennek Törökországi leveleit adta a magyar közönség kezébe. Mikes levelei a XVIII század legjelesebb terméke, a melyre mi magyarok ép oly büszkeséggel mutathatunk, mint a francziák Sévigué asszony leveleire. A magyar próza ezekben nyilatkozott legtisztábban és nemesebben. Keresetlen és természetes stiljök maiglan mintául szolgálhat.

Mikes Kelemen leveleit Kulcsár István rendezte sajtó alá s ezzel a czimmel jelent meg :

"Törökországi levelek, mellyekben a II. Rákótzi Ferencz Fejedelem-mel Bujdosó Magyarok Történeti más egyéb emlékezetes dolgokkal eggyütt barátságossan eléadatunk. Irta Mikes Kelemen. Az említett Fejedelemnek néhai Kamarássa.Most pedig Az eredetképpen való Magyar Kézirásokból kiadta Kultsár István, Az Ékesszóllásnak Tanitója. Szombathelyen. Nyomtatta Siess Antal József 1794."

A második munka, a mely Siess Nyomdája, alól került ki, a következő czimet viseli :

"Magyar Szó Játék azaz ollymondások, mellyek hangjokra nézve meg egygyeznek ugyan, de értelmekre egymástó1 különböznek. Szombathelyen Siess Antal József betüivel 1794."

Siess halála után az örökősök a szombathelyi nyomdát eladták 1806-ban Perger Ferencnek, a ki nyomdáját a Horváth Boldizsár-téren álló Mózer(jelenleg Spitzer-féle) házban állitotta fel, innét pedig az izraelita elemi iskola régebbi helyiségébe költözködött.

Perger idejéből való az a megyei kiadvány, a mely a nyomdászok akkori viszonyaira es lizetésére élénk világot vet. A rendelet ekkép hangzik :

"Az 1833. Esztendei Febriárius 8-án Szombathelyen tett. T. K. Vas Vgye kis Gyűlése Jegyző Könyvéből.

488. Ezekután Perger Ferencznek Szombathelyi Könyvnyomtatóval a Vgye számára megkivántató Nyomtatványok eránt 1833-ik Katonai Esztendőre Minekutánna az azokat oltsóbban elkésziteni nem akarta, a Gazdálkodó Választmány által az eddig 800 ftból álló V. Cz. álló esztendei fizetésének 200 Vftal való megtoldásával 1000 Vfrtban tétetett alku helyben hagyatott. Melly summáért irtt könyvnyomtató minden hivatalos meghivó leveleket, hirdetményeket, másféle végzéseket, ujjéttó Szék Rendszabásán, Adó Szedői, s Biztosi Számadásokhoz, ugy Rabokuak való Tabellákat az erántok a Vármegye által vezetendő Jegyző könyveket, Utazó Leveleket, Zab, Széna, és Kenyér Nyugtatványokat, Hadfogadói Torspont Quietantiakat, Assent Lisztákat, Posta Protokollomokat, Vám Tarillákat, es azokról szólló Limitatio Hirdetményeket, a Vgye által nyomtatás alá rendelendő innepi Beszédeket, szóval minden a Vgye számára megkivántató rendes Nyomtatásbéli Munkákat, kivévén ha különös esetekben valainelly egész munkát kellene kinyomatni, melyről különössen ki fog fizettetni, köteles lészen az Al Tspányi, vagy fűjegyző hivatal assignatioja mellett serénnyen, és pontosan tellyesétteni, megjegyeztetvén, hogy ehéli nyomtatványok alá a szükséges papiros Mindenkor a T. Ns. Ugye Cancellariajábó1 Nékie kifog adattni.

Hodásszy Ignácz Al Adó Szedő Urnak meghagyatván, bogy azon 1000 Vfrt summát irtt könyvnyomtatónak annak idejében ki fizetni el ne mulasza. Ki adta Tóth István, aljegyző."

Perger 34 esztendeig volt a vármegye nyomdásza. 1840-ben eladta nyomdáját Reichard Károly és fiai kőszegi nyomdászoknak.

A szombathelyi nyomda mellett Kőszegen is keletkezett uj nyomda, a melyet Reichard Károly alapitott. Leginkább protestáns vallási munkák és szentirások kerültek ki alóla. Reichard kezén a szombathelyi nyomda is élénkebb működésnek indult ; a megyei nyomtatványokon kívül irodalmi munkák is készültek el rajta.

Reichard nem sokáig birta ezt a nyomdát ujra gazdát cserélt tehát s 1846-ban Berfalanffy Imre, a soproni Siess-féle, s később a Kultsár-féle nyomda vezetője vette át tőle.

Reichard kőszegi ember volt. A magyar nyelvhez édes-keveset konyitott, a megyei nyomtutványokon kiviit ,nem is nyomtatott magyar műveket.

Midőn Bertalanffy Imre a sajtót átvette, küszöbön volt a szabadsáharcz kitörése. Tudjuk, hogy 48 előtt a szabadsajtó csak pium desiderium volt nálunk. Minden műnek, czikknek előzőleg szigoru czenzurán kellett átmennie.

1848-ban letörtek ugyan a sajtók bilincsei, szabad lett a gondolat és a szó, azonban a nyomdászok helyzete az uj sajtótörvények következtében nagy mértékben sulyosbodott. A sajtótörvények ugyanis elrendelték, hogy minden nyomdatulajdonosnak 4000 forintot kell letennie biztositékul.

1848 márczius 15-én kiütött a magyar szabadságharcz. Szabaddá lett a gondolatkozása, a sajtóról lepattantak a békók. Petőfi lelkesitő szózatában, a Talpra magyar-ban, mind a kettő egybe találkozott. Petőfi a harcz kitörésekor megirta riadóját és az ezerkaru sajtó millió meg millió példányban szórta a közönség közé. Ez volt a legelső mo zanat, a melylyel titáni harczunk megindult.

Harczunk balul ütött ki. Függetlenségünk elveszett. Az osztrák kétfejű sas elnyelte a magyar czimert. Kezdődött a reakczió. A győző kardjára írta.: Vae victis ! Jaj a legyőzötteknek. A hóhérok dolga szaporodott. Alig győzték a munkát. Fejbelövés, bitófa, börtön volt a küzdők bére a győzők részéről. A ki akár tettei, akár szóval részt vett a küzdelemben, ha el nem tudott menekülni, szigorit büntetés várt rá. Az a kor volt ez, mikor a honfi "szertenézett, s nem lelé honját e hazában."

A szegény nyomdászok sem kerülték ki az osztrák birák figyelmét. Számon kérték tőlük is, miért merték szaporitani a hazafias nyomtatványokat. ? A szombathelyi nyomdász, Bertalanffy Imre is, a biróság elé került, mert "Kossuth imádságát kinyomtatta.A hadi törvényszék börtönre ítélté, de mert sok uj rendelet kinyomására a nyomdász szükséges volt, elfelejtették elzárni.

Mikor az osztrákok megelégedtek a vérrel, a melyet kiontottak, és az élettel; a melyet nyirkos tömlöczeikben elsorvasztottak, mikor átlátták taktikájok helytelen voltát; s arra a meggyőződésre jutottak, hogy jobban megnyerik magoknak a magyarokat, ha jobbjukat nyujtják feléjűk : megsziintették a rémuralmat és a békés kiegyezés utjára léptek, 1867-ben ujra szent lett a béke és nemzetünk zavartalanul hozzáláthatott művelődése fejlesztéséhez, a mire a létért való küzdelemben nem maradt ideje. Azóta közéletünk minden terén óriási haladást tettünk ; - néhány év alatt oda emelkedtünk, a hova Európa míívelt államai a béke ölében jutottak.

Nyomdászatunk is hirtelen föllendült. Nyomdáink számban megszaporodtak, ős technika tekintetében emelkedtek. Bertalanffy Imre 1874-ben fiara, Józsefre bízta nyomdáját, mely a fiatal kezekben a kor kivánalmai szerint arra a szinvonalra jutott, a minő az akkori technika vivmányai szerint lehetséges volt. Manapság pedig szerkezet és fölszerelés tekintetében egyaránt első rangu nyomdává fejlődött.

Szombathelyen kivül még Kőszegen létezett sajtó, a mely - miként emlitettük - Reichard tulajdona volt. Reichardék azonban 1855-ben Sopronba költözködtek, és a nyomda megszűnt.

De 1861-ben ujra keletkezett más, a melyet Bertalanffyék álllitottak ott fel.

Bertalanffy Imre a kettős terhet nem birván, a kőszegi nyomdán túladott s eladta Feigl Frigyesnek.

1873-ban új nyomda létesült Szombathelyen. Ekkor állitotta fel ugyanis Seiler Henrik máig működő sajtóját. 1879-ben pedig Felső-Eőrött Schodisch Lajos szervezett egy kisebbszerű nyomdát, a mely azonban a magyarságnak eddigelé nem sok hasznot hajtott.

A nyolczvanas években nyakrafőre keletkeztek a kisebb szabásu sajtók. Szombathelyen Gabriel és Poszlavszky alapitott nagyobb rendű sajtót. Eszerint most Szombathelyen három nyomda szolgálja a kultura érdekeit. Keletkeztek még nyomdák Kőrmenden, Kőszegen, hol jelenleg kettő műkődik, és Muraszombatban. Kisebb nyomógép van Sárvárott és Kis-Czellben. - Összegezre az elősoroltakat, van jelenleg Vasmegyében 9 sajtó, nem számitva ide a kis kézi sajtókat.

Az a kérdés ötlik most már fel, vajjon a nyomdák ezen száma hasznára van-e a nyomdászat fejlődésének. Nem-mel felelhetünk. Mert élénk verseny fejlődvén ki, nem a csin, izlés, diszes kiállitás nyomdászaink első czélja, hanem a haszon. S nem csoda ! A munka bére alászállt, ennél fogva a kiállitás is silány lett. Már pedig korunk viszonyai közt a megélhetés a fő.

A nyomdák szaporitásával egyidejűleg a lapok is nagyon megszaporodtak. A hol nagyobb sajtú keletkezett, meg nem állhatta a nyomdász, hogy lapot is ne adjon ki. Sőt ugylátszik, mintha a sajtók a lapok kedvéért keletkeztek volna. Szép dolog ugyan, és a kultura magas fokára vall az ujságok száma, csak hogy megvan ebben is a kellő mérték. Nagy baj, hogy mindenki olyan kenyérkeresetnek hiszi az ujságirást, a melyet képesség nélkül lehet végezni. Olyan ez a mesterség, mint a tűz : megégeti könnyen, a ki tapasztalatlanul hozzá nyul.

Vármegyénk központja sokáig beérte az egy "Vasmegyei Lapok "-kal, a mely a jövő évre éri meg 25-ik évfolyamát. Sokan azonban megirigyelték jó sorsát, szerencsét próbáltak. Igy keletkezett a "Vasmegyei Közlöny" alapitva Lipp Vilmostól a mely végelgyengülésben halt meg. De sirján feltámadt a "Vasvármegye." A vasmegyei függetlenségi és 48-as pártnak szüksége volt organumra, hát fogta magát és megalkotta a "Dunántul" -t, a melynek fatuma, hogy ugyszólván minden uj év más szerkesztőt hoz ujévi ajándékul. A nyugatrészi német sógoroknak szükségük volt német nyelvű ujságra, a mely a megyei központban szerkesztessék. Mit tett hát Gábriel ur ? Nem tanulta ugyan az ujságirást, de hallott valamit az ollóról, hát ő is fogta magát, teremtett egy német ujságot e megye szivében, a hol német lap senkinek sem kell és lőn a "Vulksfreund." Hogy az ujságiráshoz jó adag élelmesség is kell, tudta Gábriel ur, és - risum teneatis - lapja él.

A politika nem lehet el élczek, holmi szurások nélkül. Tessék csak megnézni egy minisztert vagy képviselőt, hogy szúrja furja czeruzáját az üres levegőbe. Ez már a politizáláshoz tartozik. Nos tehát a szombathelyi politikai lapok mellé kellett efféle élezelődő,szurkáló hatalom és megszületett, jobban mondva, kidugta fejét a földből a "Torma." Csakhogy szerencsére ez a Torma vajmi ártatlan növény, kevesen tüszszögnek tőle, nem ugy, mint a czimlapja ábrázolja. Sőt a mi Tormá-nk édes is. Ha gáncsol, dicsér is. Első oldalán Vasmegye jobbjai mind megjelentek képekben és irásban. Tudja azt jól Kún Samu ur a szerkesztő, hogy jobb a barát az ellenségnél. Okosan is cselekedte, hogy barátokat szerzett, nem ellenségeket. Ennek köszönheti, hogy még ép a feje.

A "Gazdasági Tudósitó" és a "Tanügyi Értesitő" a szakok érdekeit szolgálja.

Kőszegen 3 lap küzd a megélhetéssel : "Kőszeg és Vidéke," "Günser Anzeiger," "Günser Zeitung."

Felső-Eőrött az "Oberwarther Sonntagszeitung" őrködik a vidék érdekei felett és jól vigyáz, nehogy a magyar nyelv terjedése valahogy elrontsa az ő gseftjét. - Körmenden a "Rábavidék"-et olvassák, Muraszombaton : a "Muraszombat és Vidékét." Összesen tehát 13 lapot nyomtatnak Vasmegye területén. Azt mondják, ominosus egy szám, valamelyik meghal még ez évben. Vajjon melyik lesz az?

Tárgyalásunk végére értünk. A vázlatos képben ecsetelni akartuk azokat a művelődési mozgalmakat, a melyek megyénk területén a refor-náczió beköszöntésetől napjainkig lefolytak. Láttuk, hogy megyénk mindenben kivette bőségesen részét abból a munkából, a mely a magyar géniuszt, a magyar műveltséget és tudományt kifejlesztette. Rámutattunk, hogy főuraink voltak a művelődési törekvések istápolói, de a nemzet egyszeri gyermekei voltak azok a napszámosok, a kik a magyar műveltség táját elültették, ápolták és gondozták. Küzdve nyomorral és üldözéssel nem tántorodtak el életök szentséges ezéljától. Életöket vetették koszkára, hogy hirdessék és terjeszszék az eszméket, a melyeket koruk sugallt. Áldás érte emlékőknek.

Mi, gyönge tehetségünkkel, némi anyaggal járultunk megyénk monograliájának épületéhez, a melynek nemsokára készen kellene lennie. Mert itt az idő, midőn a vármegyei rendszer százados falai lerombolódnak, a megyei közigazgatás egybeolvad é ; a megyék földrajzi télosztásként fognak csupán szerepelni. Mielőtt tehát a falak összeomlauáuak, egybe kellene foglalni a megye történetét, hogy a későbbi kor lássa, milyen volt a megye belélete, milyen erők dolgoztak benne.

Amint a régmultban a főurak, a hatalmi befulyással birú egyének voltak a művelődés terjedéséndk kezdeményezői és előmozditói : szintúgy a jelen korban is az értelmi és anyagi hatalommal birúk azok, kik a magyar kulturának mennél szélesebb területet igyekeznek meghóditani.

Hazánknak azon a területén, a melyen megyénk fekszik, a Dunántulon, uj mozgalom indult meg kulturegyesület alapitása végett. Czélja lenne ez egyesületnek, a mely már a megalakulás küszöbén áll, az, hogy hazánk nyugati, határos részén a magyarságot erösitse, eszméit terjeszsze és az idegen ajkuakat az édes magyar nyelv által a magyarsággal szoros kapocsba füzze, édes testvérré tegye. Hadd terjedjen és erősödjék a magyar ! Legyen mindenki, a ki e haza emlőin táplálkozik, szivvel, lélekkel, nyelvvel édes, ne mostoha fia ennek a sokat szenvedett, mostohává lett fiaiért esengő hazának ! Igy fog virulni a hon és élni a magyar, mig ember lesz a földön !