A városalapítás 19oo. évfordulóját ünnepelte Szombathely, az ősi Sabaria az elmúlt 1943-ik esztendőben. Különös véletlene a sorsnak, hogy alig néhány évvel előbb, a szeminárium új szárnyépületének alapozásához végzett próbaásatások során római márványmozaikba akadt a csákány s a felfedezés nyomán szakértő kezek nem sejtett méretekben és gazdagságban tárták fel városi múltjának legrégibb emlékeit. A székesegyház tőszomszédságában a római Savaria fórumának maradványai kerültek napfényre: ókeresztény bazilika alapjai és mozaikpadlójának részletei, hepe-hupás, súlyos bazaltkövekkel kirakott műutak, cella trichora, színes falfestmények töredékei s a bazilika mellett, külső falával és sarokbástyájával belevágva már annak alaprajzába, a középkori "Castrum Zombothel" hatalmas alapfalai.

Szakirodalom és helyi hagyomány eddig is úgy tudta, hogy a székesegyház az egykori római fórum helyén épült - talán éppen a császári palota maradványai fölé -, a püspöki palota meg éppen Savaria capitoliumán áll. Az új ásatások (1938-41) mégis meglepetést hoztak érdeklődőnek és tudós kutatónak egyaránt. Talán nincs még egy hely szerte az országban, ahol ennyire együtt élne régmúlt és jelen; messzi évszázadok építészeti maradványainak egymás fölé rétegeződése talán sehol sem figyelhető meg oly meggyőző világossággal, mint a székesegyház szomszédságában elővarázsolt, délszaki hangulatú romkertben. A legalsóbb réteg még a császárkori pogány római Savaria emlékeit őrzi. Szent Quirinus bazilikája a Kr. u. IV. században mar régibb maradványok fölé épül: megnagyobbított szentélyének alapfala az egykori "porta Scarabetensis" egyik tornyának négyszögén nyugszik éppúgy, mint a cella trichora bejárati része a korábbi római műút felén. A középkori vár falában római téglák és feliratos kövek hirdetik, hogy a római romok benne keltek új életre újabb századok viharaival dacolva; a székesegyházról pedig már írott kútfőkből tudjuk, hogy alapfalaiba a lebontott vár s az egykori vártemplom kövei kerültek. Az első ókeresztény helyi vértanú bazilikájából középkori vár épült, a vár köveiből székesegyház, messzi évszázadokban ugyanazon helyen, élő szimbólumául a városi település majd két évezredes életének. A romkertre néző szemináriumi épület új házikápolnájában pedig a megújhodott magyar egyházművészet egyik legérettebb alkotása, Kontuly Béla freskója, ugyancsak Savaria fórumán hirdeti jövő századoknak "Krisztus király" dicsőségét.

TISCHLER A.: SZOMBATHELY 1790-BEN.

19oo év művészete a modern város szívében, a legrégibb település középpontján, Savaria egykori fórumán, akkora területen, amely alig nagyobb, mint a város mai - középkori alakítású - főtere. Ami rajta kívül esik, inkább csak történeti érdekességgel bír. Mintha a történelem géniusza tudatosan zsúfolt volna "tenyérnyi" helyre mindent, hogy egyetlen szintétikus képben álljon késő utódok előtt a város egész története: római múltjának fénye, középkori urai. hatalmának szimbóluma, a lánglelkű püspök székesegyháza s vele a város új fejlődésének kezdete és végül mindezeket körülövezve a mai Szombathely nagystílű modern városiasságának minden kelléke.

Tiberius Claudius emeli colonia rangra a légiók korábbi szálláshelyét Kr. u. 43-ban. Ettől kezdve Colonia Claudia Savaria négy évszázadon át virágzó központja és fővárosa a Felső- és nyugat Pannóniának. Amit a provinciák művészete - nagyrészt itáliai eredetű mesterek alkotásaként - létrehozott, nagy bőségben és gazdagságban díszítette az egykori fővárost. Capitoliumán Jupiter, Juno és Minerva kolosszális márványszobrai álltak - itáliai mester művei a Kr. u. első század végéről -, amelyek torzói még a XVIII. században kerülvén napfényre, hosszas hányattatás után az új lapidáriumban találtak méltó és avatott felállításra. Fórumán császári palota, - talán éppen hozzá tartozott a székesegyház alapjainak kiásásakor 1791-ben napfényre került, majd felvételezése után ismét betemetett díszes mozaikpadló - diadalív és Pannónia egyik legrégibb s legdíszesebb ókeresztény bazilikája messzi földről hozott márványburkolattal ékesen s oly művészi, gazdag színhatású mozaikpadlóval, amelynek másáért, stílusban és színvonalban legközelebbi rokonáért, Aquiléjáig kell elmennünk. A közeli dombok lankáin villák, nyaralók és, amphiteatrum, a fórumról kiindulva északnak és délnek, keletnek és nyugatnak vezető pompás műutak.

RÓMAI MŰÚT SAVARIA FÓRUMÁN.

Attila hadai és földrengés vetnek véget az V. század közepén a római colonia virágzásának. De hogy a vész elmúltával s a politikai hatalom bukása után is tovább folyik az élet a romokon s hogy a romanizált lakossággal a pannóniai latintás hagyományai tovább élnek a honfoglalásig, annak meggyőző bizonysága, hogy Német Lajos egy 860-ban kelt oklevele, amely Sabariát a salzburgi érsekséghez csatolja, "civitas"-nak - és nem elhagyott romhalmaznak a síkon (Stein am Anger!) - nevezi a várost, későbbi oklevelek meg éppen vámjogáról is szólnak. Keresztény egyháza az avar uralom végén is fennállt - talán éppen a mai Szt. Domonkos-rendi templom szentélye helyén. A római hagyományok örökösét Szent István egyházszervező munkája 1009-ben a győri püspökség joghatósága alá vonja s ettől kezdve a középkori kicsiny település a győri püspök-várurak fennhatósága alatt áll a XVIII. század utolsó negyedéig.A római fórumon, bazilika és császári palota romjaiból erős középkori vár épül - hihetőleg a XIII. század közepén -: "Castrum Zombothel", ahogy a XIII-XIV. századi oklevelek említik. A vár körül négy-öt zegzugos vonalú utca és egy hatalmas piactér; mindez falakkal övezve és öt városkapuval: a középkori Szombathely, ,villa episcopalis Sabaria" vagy ,civitas Sabariensis", ahogy nagyban és egészben a XVIII. század közepéig fennállott s ahogy a város legrégibb képes ábrázolásain ma is látható. A külső várban egytornyú templom, amely legutolsó, barokk alakját előbb Széchenyi György (1665), majd gróf Zichy Ferenc (1744-47) győri püspök bőkezűségéből nyeri, a piactéren XVI. századi, majd 1734-ben újjáépített várostorony, barokk sisakján a védőszent, Márton püspök képével, aljában városi börtönnel, mellette kút és Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére emelt fogadalmi kápolna.

A SZENT QUIRINUS BAZILIKA MOZAIKPADLÓJÁNAK RÉSZLETE. Kr. u. IV. század.

Mindez eltűnt az újabb századok során. Hatalmas tűzvészek pusztították a várost; megrongálódtak s még a XVIII. század utolsó negyedében lebontásra kerültek kapuk és falak, az 1817-i tűzvész után a roskadozó piactéri kápolna és várostorony; a középkori püspöki vár omladozó épületét, amely ugyancsak Széchenyi György győri püspök alatt épült ujjá 1669-1679-ben - nyilván a kor olaszos ihletésű barokk formáiban -, valamint a mellette álló egykori vártemplomot pedig Szombathely első püspöke, Szily János bontatta le, hogy köveit beépíttesse székesegyháza alapjaiba. Ezzel a belső város területéről eltűnt az utolsó jelentősebb emlék is, amely a középkorból maradt, hogy helyet engedjen egy lánglelkű és messze jövőbe néző főpap nagystílű építkezéseinek.

CELLA TRICHORA. Kr. u. IV-V. század.

Ami mégis korábbi a mai városban a XVIII. század utolsó negyedénél, egykor a falakon kívül állt: a ferencesek 1360-ban ispotályból társasházzá alakított kolostora a hozzáépült templommal közvetlen az egykori Gyöngyös-kapu előtt, a domonkosrendiek egytornyú barokk templomamessze a városfalakon túl, a szomszédos Szent Márton községben. Mindkettő a XVII. század közepén nyerte mai alakját, de mindkettő fennállása régibb századokon át nyomon kísérhető. A ferences templom egyszerű csúcsíves szentélye a XIV. század közepére utal; gótikus támpillérei, a rendkívül meredek nyeregtető s homlokzatának a korai barokk portálé s a legújabb, művészi ízlés nélküli díszítése alatt is felismerhető gótikus alakítása azt sejttetik, hogy az 1638. évi barokk átalakítás nem járt együtt a templom bővítésével is. Belseje egyhajós, igénytelen építmény 3-3 igen csekély mélységű oldalkápolnával, inkább csak a pillérközökben elhelyezett mellékoltárokkal, sokszögű záródású, tömörfalú csúcsíves szentéllyel. Figyelemreméltó jobboldali középső Szent Flórián-oltárképe - talán a kőszegi Francz Bálint festő műve 1749-ből, a város fogadalmi ajándéka az egykori vártemplomban az 1740. évi tűzvész emlékére - rajta Szombathely eddig ismert legrégibb látképével. A hozzáépült kolostor magva ugyancsak XIV. századi: egyszerű, művészileg jelentéktelen építmény, de meglepetéseket is rejthet. Csak az utóbbi évek során került napfényre egyik folyosóján két megrongált freskótöredék: amennyire kivehető, a provinciális későrenaissance alkotásai a XVI. század második feléből.

A Szent Domonkos-rend temploma a legutóbbi tetemes bővítés előtti alakját ugyancsak a XVII. században, 1670-ben nyerte Batthyány Erzsébet grófnő bőkezűségéből. Egyhajós templom, széles és nyugodt vonalú, hatalmas oromfallal koronázott homlokzattal, balra hátul, a szentély oldalán álló, barokk sisakos toronnyal. Szokatlanul mély szentélye azt sejtteti, hogy korábbi századokban önálló kápolna volt, amelyhez a későbbi bővítés során épült a kereszthajó, a dongaboltozatú hosszanti hajó s a rendkívül mély és sötét 3-3 oldalkápolna. A szentély egyenes zárófalában - kívülről cisztercita román szentélyek alakításával rokon - a mennyezetig érő barokk főoltár mögött magas félköríves fülke, a fal mészrétege alatt középkori - XIV. századi - ornamentális festés maradványai. A nélkül, hogy az éppen most folyó szakszerű vizsgálatoknak és kútfői kutatásoknak elébevágnánk, régibb megfigyeléseink alapján meg merjük kockáztatni azt a véleményt, hogy a mai templom magva - évszázadok során újra meg újra bővítve és alakítva - egykori ókeresztény temető kápolnája lehetett Szent Márton püspök szülőhelyén. Szeretnők hinni, hogy Horváth Tibor Antal és Hell Géza kutatásai igazolni fogják e feltevést.

E két templomon kívül csupán néhány XVII. századi síremlék érdemel még figyelmet korábbi századokból, az is inkább csak mint történeti érdekesség a régibb múltjának emlékeitől megfosztott, modern városban. Mindaz, ami a mai városképnek mélyebb történeti hangúlatát adja s" magas mértékkel mérve is művészi értéket jelent, sőt szélesebb távlatban is jelentős műemlék: Szombathely első püspökének, Felsőszopori Szily Jánosnak és korának alkotása.

HEFELE : A SZOMBATHELYI SZÉKESEGYHÁZ HOMLOKZATA 1791-1797.

A római Collegium Germanicum et Hungaricum egykori növendéke utolsónak zárja le a XVIII. század nagystílű, építkező főpapjainak sorát. Már nem a kissé világias barokk egyházfejedelmi pompa képviselője, de a bontakozó új életszemléleté: szigorú önfegyelem és mértéktartás, áldozatkészség mellett is józan takarékosság, új ethikai komolyság az ő világa. A császári Bécs legkiválóbb művészei sorából választja Róma művészetén nevelődött ízléssel és biztos ítélettel a mestereket nagyszabású elgondolásaihoz. Savaria egykori fórumán s közvetlen szomszédságában nagyvonalú és előkelő, magyar földön ritka szépségű, tudatos és zárt térkompozíció tárul ma elénk Szily püspök alkotásaival. Püspöki palotája és szemináriuma, mint két egyenlő épülettömb, cour d'honneur szerű teret fog közre, mélyén a kéttornyú székesegyház égbeszökő monumentális homlokzatával, míg vele szemben, az utcává szélesbülő tér házsora közepén a nagypréposti palota emeletes és széles, erőteljes és nyugodt homlokzata adja a finoman kiszámított, tudatos ellenpontozást. A tér a püspöki palotától balra újabb térrel kapcsolódik, az 1770-es évekből való s mai átépített alakjában is érezhetően franciás alakítású, kissé mereven zárkózott megyeháza épületével egyik oldalán, az újabban átépített s nem éppen szerencsés városházával a másikon.

RÉSZLET A SZOMBATHELYI SZÉKESEGYHÁZ SZENTÉLYÉBŐL ÉS KERESZTHAJÓJÁBÓL.

Szily püspöki palotája (1778-1783) - a püspökvár - a würzburgi rokokóból induló Melchior Hefele egyik legszerencsésebb alkotása s egyben művészi fejlődésének is jelentős állomása. Lezárja első korszakát, amely a passaui érseki rezidenciával indul s utat mutat öregkorának elmélyedő elméleti tanulmányokból kibontakozó újpalladianizmusa felé. Jellegzetesen átmeneti mű felépítésében és díszítésében egyaránt. Hűvösen tartózkodó s kissé bizonytalanul alakított nagytermét Maulbertsch grisaille-képei díszítik (1783) Savaria történetéből vett jelenetekkel, mennyezetét színpompás kompozíciókban mélyértelmű és szövevényes allegorikus ábrázolások s az isteni Gondviselés égi apotheozisa: a rokokó játszi könnyedség és klasszikus formai szépségeszmény szerencsés szintézise. Gazdagon márványozott s minden kis mérete mellett is lendületes és nagyvonalú házi kápolnájában Johann Georg Dorffmeister alabástromfeszülete érdemel különös figyelmet, sala terrenáját, amely egykor a magyar föld első archaeologiai múzeuma volt, Stefan Dorffmeister 1784-ből szignált falképéi ékesítik:római romok és veduták színesen, hérosz- és istenszobrok grisailleban festve, a romok előtt elszórva a Savaria földjéből előkerült római maradványok, szobrok, oltárkövek, féliratos táblák meglepő hűséggel és archaeologiai pontossággal ábrázolva, nyilván a város tudós archaeologus történetírója, Stephanus Schoenvisner utasításai nyomán.

PROKOP: SZILY JÁNOS PÜSPÖK MELLKÉPE.

A korban utána következő nagypréposti palota - egykor Eölbey kanonok háza - erőteljes lépés Hefele új stílusa félé. Felépítésében már csak a tiszta architektura jut szóhoz, ornamentális dísz nélkül, de annál tömörebb hangsúllyal. Óriáspilaszterek sora, felette súlyos koszorúpárkány s nagytömegű nyeregtető; égyszérű félköríves kapu s a földszint keretezett ablakai fölött érőteljésen kiugró, súlyos háromszögű koronázó szemöldökök. Semmi több. A palota súlyos tömbjét csak a két oldalt hozzáépített s architektonikusan kiképzett kerítésszárny - jellegzetes toldaléka Hefele szombathelyi alkotásainak - enyhíti némiképp, szélesebb elnyujtással.

MAULBERTSCH: A SZENT MARTON OLTÁRKÉP SZÍNVÁZLATA.

A szeminárium épülete meglepő egyszerűségével alig emelkedik túl a gyakorlati igényekszabta szerény kereteken. Második emeleti saroktermében, az egykori könyvtárszobában, Stefan Dorffmeister mennyezetképe (1791) - a négy nyugati egyházatya - friss színpompájával, csoportfűzésének könnyedségével,alakok, formák és rövidülésék bravúros megfestésével az egyébként harmadrangú, termékeny epigon legjobb alkotásai közül való: vele jelentkezett - nem is titkolt ambícióval - Maulbertsch versenytársául, hogy a mecénás választása reá essék a már épülőfélben lévő székesegyház belső díszítésénél.A székesegyház építésé volt Szily püspök legnagyobb gondja; méltó díszítéséhez nem riadt vissza utánjárástól és áldozattól. Az agg Hefele utolsó s egyben légnagyobb szabású alkotása.

DORFFMEISTER: RÉSZLET A SZEMINÁRIUM MENNYEZETKÉPÉRŐL.

Ha monumentális és súlyos homlokzata emeletes oszloprendjével, széles párkányaival, háromszögű klasszikus oromzatával a viszonylag karcsú és tömeghatásban sem egyensúlyozott tornyok megoldásában nem is ment minden aránytalanságtól, intérieurje harmónikus és derűs ünnepélyességével minden bizonnyal a századvég újpalladianizmusának legnemesebb alkotása nemcsak magyar földön, de az egész Habsburg birodalom területén s ezzel fejlődéstörténetileg is kimagasló emléke a század építészetének is. Latin keresztalak belső, erősen megnyújtott szentéllyel, csekély mélységű 3-3 oldalkápolnával. Magas talapzaton álló korinthusi oszloprend - a kereszt sarkain párbaszedve - tartja a szélesés gazdagon profilozott koszorúpárkányt; a hajóban szélesívű dongaboltozat, kereszt és szentély fölött lebegő, lapos kupola.

KONTULY BÉLA: RÉSZLET A SZEMINÁRIUM HÁZIKÁPOLNÁJÁNAK SZENT MÁRTON FRESKÓJÁBÓL.

A halvány mályvarózsaszínben márványozott falak, óarany oszlopfők és ornamentális dísz, hófehér stukkószobrok s mindezek fölött a mennyezet színpompás világa, mint legvilágosabb zóna, oly harmónikus és kiegyensúlyozott együttest adnak a kereszthajó és szentély magasba tolt ablakaiból aláömlő fényben, amelyhez foghatót ebből a korból magyar földön hiába keresnénk.

A mennyezetképek megfestését Szily püspök saját tartalmi elgondolásai alapján Maul-bertschre bízta, de az agg mester csak a színvázlatokat készíthette már el. A kivitelezés leghívebb s az egykorúak ítélete szerint legkiválóbb tanítványára, Joseph Winterhalderre maradt, akinek alkotásai - a szentély angyali üdvözlete s a kereszt kupolájának nagy mennyezetképe Mária bemutatásával a templomban - hűvösebb és egyenletes színfoltokkal, formák és alakok világos mintázásával, a főcsoportok 'nyugodtabb képszerűségével minden mozgalmasság ellenére is stílusosan illeszkednek az erősen klasszicizmusba hajló intérieur egészébe, míg Anton Spreng műve, a hosszanti hajó mennyezetképe, ugyancsak Maulbertsch vázlata nyomán, sötétebb tónusaival, ellentétekkel teli szín- és fényhatásával egy korábbi festői korszak akadémikus utánérzése.

Maulbertschtől való a székesegyház négy főbb oltárképe; (1792) azokon is nyomon kísérhető - s a legutóbbi restaurálás során közelről volt megfigyelhető -, hogy a mester az óriásméretű vásznak megfestéséhez tanítványi és segédi kezeket vett igénybe s csak a színvázlatokban megrögzített koncepció a sajátja és a végső festői egybehangolás az ő kezemunkája. Kompozícióihoz régibb s jobbára olasz metszetképeket használt fel; a kulcsok átadása Szent Péternek című kisebb oltárképe Pittoni hasonló tárgyú művének késői, bágyadtabb átfogalmazása, nyilván Pietro Monaco metszetének közvetítésével.

RUMI RAJKI ISTVÁN: SZENT MÁRTON-KÚT.

A többi - jobbára bágyadt, akadémikus ízű -- oltárkép közül Stefan Dorffmeister Szent István képe érdemel figyelmet magyar viseletben ábrázolt alakjaival, mint az ébredező nemzeti öntudat szerény és külsőséges jelentkezése idegenből jött mester munkáján. A helyi hagyományban egész legenda fonódott a szentély Szent Pál megtérését ábrázoló képe köré. Ma már tudjuk, hogy a kép Pietro da Cortona hasonló tárgyú művének egyszerű, de igen sikerült másolata s feltehetőleg Stefano Pozzi tanítványának, a római Angelo Riccinek munkája.

A templom felszerelése gazdag ajándékozások során Szily püspök bőkezűségén túl is gyarapodott. Különös figyelemre méltók a káptalani sekrestye oltárának remekművű Louis XVI. porcellán gyertyatartói, valamint a kereszthajó bal mellékoltárának XVIII. századi római ereklyetartója. Philipp Prokop szobrai - finoman illeszkedvén az intérieur egészébe - inkább csak dekoratív értékben hatásosak.

1813-ig tart a székesegyház teljes berendezése.Közben Hefele vezető palléra s az építés befejezésében utóda, Anreith János György, mint a gyakorlati munkában önálló tervezőkészségig nőtt polgári építőmester a városban megtelepedvén, mesterének stílushagyományain, de szerényebb keretek közt megépíti szinte mindazt, ami a város belterületén - mint patinás és régi - ma is magára vonja a szemlélődő figyelmét. Az új korszak, a klasszicizmus, szinte teljesen kiesik a helyi fejlődésből, akárcsak korábban a renaissance; a romantikának érdekes és bizarr emléke a "Bagolyvár"-nak nevezett úri kastély a város nyugati dombvidékén: nagyarányú fellendülést csak a kiegyezést követő korszak hoz, magasabb művészi szinten az is csak egyetlen alkotásban, Hauszmann Alajos harmónikus és nemes neorenaissance városházépületében.Nem is jelentős műalkotások létrehozása adja meg történeti távlatból az új városfejlődés mélyebb értelmét s egyben érdemét, hanem inkább az a tény, hogy az egykori szerény és szegényes városka e néhány évtized alatt - ha művészi szinten nem is - méretekben és nagystílű városiasságban hozzánőtt XVIII. századi múltjának nagy alkotásaihoz. Amit viszont nem minden vidéki városunkról lehetne elmondani.

Csak a legújabb esztendők hoztak létre ismét magasigényű műalkotást, a történelem géniuszának kiszámíthatatlan játékaként ismét - Savaria egykori fórumán. Kontuly Béla "Krisztus király" freskója a szeminárium új házikápolnájában kompozíciójának erősen kötött, architektonikus felépítésével és hieratikus nyugalmával, csoportfűzésének lendületével és biztonságával,a síkdíszítés mélyebb törvényszerűségeinek visszatérő tiszteletbentartásával, világos színeinek szépségével és delikát harmóniájával nemcsak a fiatal mester egyik legérettebb műve (1941), de a megújhódó magyar egyházművészetnek is egyik kimagasló alkotása. Ugyanily figyelemreméltó az új magyar szobrászat későn méltányolt, jelentékeny egyéniségének, Rumi Rajki Istvánnak Szent Márton kútja a domonkosrendi templom előtti téren, ókeresztény hagyományokszentelte földön, látszólagos lazasága mellett is szigorúan zárt s egy nézetre felépített csoportfűzésével, alakjainak biztos stilizálásával és gazdag vonalritmikájával, mint a város legszebb szabadtéri emlékműve.

Savaria fóruma mellett Rajki István művében vált Szent Márton püspök hagyományszentelte szülőhelye a művészi városfejlesztés jövőbe mutató másik útjelzőjévé.

Kiadásért felelős : Kapossy János.
44.684. - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. (F.: Thiering Richárd.) KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA