B.

Babay Pál, 1756. Pápa. Veszprémv.

Babócs János, 1733. Jákfa.

Babolcsay Tamás, 1595. - Babolcsay Imre, 1740. - Babolcsay János, 1808. E nevet "Babócsay"-nak is találom irva, pedig azt hiszem, hogy mind a két név egy törzsre vonatkozik.

Babos . E néven több családról emlékeznek levéltári forrásaink. A vonatkozó adatokat a következőkben mutathatom be :Babos Ferencz 1689-ben főszolgabirói tisztet viselt a vármegyében. Babos Márton, Mártonnak fia, 1733 ban Eőri-Szent-Péteren élt, s utódjai közül egy Márton Szabad-Szállásra, a Kunságba költözött. Ennek a családnak a leszármazási tábláia néhány izen a következő:

Babos Péter 1733-ban Mura-Szombatból igazolta nemességét. E család czimeres levelét I. Leopold királytól 1662-ben nyerte. Nemzedékrendje a következő:

A táblán állók közül az I-ső Ferencz a lendvai végvárban cs. kir. kapitány volt 1673-ban. Az idősebb János vasvármegyei esküdt, Péter táblabíró, az idősebb József kapitány ; az ifjabbik József Bagonyára házasodott s Zalavármegye szolgabirája lett.

1733-ban még Babos György Gutaházáról, Babos Mihály, László, Márton, János Szent-Tamásról s 1757-ben Babos Flórián Nagy-Kanizsáról igazolták nemességüket.

Bácsy András, 1720. Baba és Pinczehely, Tolnav.

Bátsmegyey . (Párisi). Főbbrendü régi adományos nemes család, melynek egyik tagja, Etédi "Magyar gyász"-a szerint, Mohácsnál esett el. Simon 1556-ban Szigetvár alkapitánya és számos baranyavármegyei falu birtokosa volt. (Salamon : "Az első Zrinyiek," 536. l). A vasvár-szombathelyi káptalan Simon t 1559-ben Petnevertike, Balás, Kaszand, Heder, Hásságy, és Alsó-Majsán. 1561-ben pedig Zalátha, Kápolna, Iványi, Markolcz, és Gyulafalván igtatta be. Simon neje: dombói Dombay Erzsébet 1563-ban Dombó, Gyöngyösmelléke, Vasár, Szigetke, Keresina, Apáthi, Adorján, Egerallya, Tamási, Füles, Gyűrös, Gál, Dorog, Dios, Vizló, Vörösfalva, Zádor, Verőfényfalva, Fok somogyvármegyei községekre nyer statutiót. Ferencz 1592-ben ugyanezen hiteles hely által Deklezsin, Dolina, Bokrács, és Korong községekben statuáltatott. (Index statutoriarum antiquarum). Az 1597-iki közgyülési jegyzőkönyv 86. lapja szerint a nevezett biztosul küldetett ki a végre, hogy a Steierországból, Krajnából vagy Karinthiából a vármegyébe érkező idegen hadakat fogadja. György 1583-ban Rómában hallgatta a theologiát, s 1603-ban mint egri olvasókanonok Pethe Márton királyi helytartótól Bosos ungmegyei falut nyerte uj adományozás czimén. (Frankl: "Iskolázás a XVI. században," 282. l. - Rupp: "M. O. helyrajzi története" II. k. 473. l.). Pál n a k 1589-ben Dezse Gergely zálogba adta egész részbirtokát Puszta-Rádoczon ; Pál ekkor kis-unyomi jószágán lakott. (V. l. Zálogos levelek, I. k. 1. l). Mátyás neje 1607-ben lengyelthóti Lengyel Zsuzsánna. (Index protocollorum capituli C. 1607. 40). Mihály ugyanekkor vasvár-szombathelyi kanonok, ki Vasvármegye rendei által követül küldetett Mátyás főherczeghez. (V. I. 1607 közgyülési jegyzőkönyv, 242. l). Simon, István és György 1640-ben Stanócz iránt perlekedtek. Kérésükre 1650-ben a vármegye küldöttséget nevezett ki a petrócziak és tótkereszturiak között támadt határvillongás megvizsgálása végett. (Vasvármegye levéltára,1650-iki közgyülési jegyzőkv. 311. l.). Ferencz 1676-1696-ig Vasvármegye alispánja s az 1681-ik évi 23-ik törvényczikk szerint határigazitási biztos Styria felé. 1697. Julius 4-én 64 éves korában halt meg és a sorokpolányi templomban levő családi sírboltba temettetett el, a hol a következő feliratu síremléke ma is látható: "Monumentum, Perillustris et generosus Dominus Franciscus Bátsmegyey de Páris, inclyti Cottus. Castriferrei Vicecomes. nec non Comitatuum Zaladiensis et Veszpremiensis juratus Notarius, obiit die IV a Julii Anno 1697. Aetatis suae 64. Elegi objectus esse in Domo Dei mei magis, quam habitare in tabernaculo peccatorum, quia misericordiam et veritatem diligit Deus, gratiam et gloriam dabit Dominius. Ps. 83." - Valószinü, hogy ezzel azonos volt azon Ferencz, a kit Zsilinszky Mihály "Az 1681-iki országgyűlés történetéhez" czimü értekezésében Somogy- és Zalavármegyék követéül emlit. Az 1733-iki nemesi vizsgálatok alkalmával párisi Bátsmegyey Gábor, József, László és György az előkelő kétségtelen nemesek közé ezen megjegyzéssel vétettek fel: "ex ratione antiquae et notae familiae et pariter gestorum Comitatus officiorum." 1784-ben a "Series potiorum dominorum terrestrium et praenobilium" rovatban Mózes és József állanak. Antal 1825. Junius 20-án Szombathelyen halt el mint nyugalmazott huszárőrnagy. Birtokos volt e család Markusóczon, Sorki-Ujfalun, Kis és Nagy-Unyomban, Nagy-Kölkeden, Gasztonyban, Alsó-Rőnökön, Pusóczon, Petróczon és Koltában; de Zala- és Sopron-vármegyékben is.

Bachó , máskép Bánóczy (Bezeréczi) István, 1733. Simonyi.

Badics László, 1733. Czomaháza. - Badics Sándor, 1755. Rába-Bogyoszló.

Bagar Gergely, 1687. (Armalista).

Bagody Balázs, 1595. Bucsu. - Bagoly József és János, 1784. Hadász.

Bagoly (Dömötöri) Tamás, 1598 --1601. és Bagoly Menyhért 1636-ban főszolgabirói tisztet viselt. - Bagoly Gáspár, 1733. Gércze. E család egyik nőtagja a 60-as években jótékony hagyománynyal tette emlékezetessé a nevét.

Baics György, 1661. (Armalista).

Bajáky Mihály,1741-ben felkelő hadnagy.

Bakacs Sandrinus, 1596-ban martonfalvai birtokos. 1598-ban török fogságba került, s kiváltására minden birtokos 1 forintot, minden jobbágyporta 50 denárt s az armalista 20 denárt fizetett a vármegye rendeléséből. - Bakacs Tamás, 1597. Martonfalva. - Bakacs Sándor, 1650. Beér.

Bakó István, 1656. (Armalista). - Bakó István, János és Ferencz, Jánosnak fiai, 1733. Kisfalud. - Bakó István, Jánosnak fia, Bakó Pál, Bakó György, másik Bakó György, 1733. Kisfalud. - Bakó István, 1733. Kolta.

Bakody Mihály, 1647. Surány.

Bakonyi Kálmán, 1648. Nagy-Zsennye.

Bakos György, 1648. Szombathely. - Bakos György, 1733. Kis-Paty. - - Bakos István és András, 1743. Pankasz.

Balla András, Miklós, 1733. Felső-Eőr.- - Balla Miklós, Tóthi. - Balla András, Felső-Őrs.- Balla Mátyás, 1751. Kövesd, Zalav.

Balaskó László, 1792.

Balassa Zsigmond, 1733. Gércze, - Balassa Mihály és János, 1740 Vönöczk.

Balassy Ferencz, 1648. Táplánfa. - Balassy Pál, 1806. Kőszeg.

Balikó Lőrincz, 1647, Meszlen. - Balikó Ádám, Mártonn és Izsák, 1733. Kocs. - Balikó György, Mihály, Ferencz, id. György, Mihály, György fia, János, Benedeknek és . János, Istvánnak fia. 1733. Jobbágyi. - Balikó János és Miklós, 1733. Felső-Eőr. - Balikó János, 1750. Nyárád. Veszprémv.

Bálinth Mihály, 1733. Nemes Csoó.

Balya , Balia, Ferencz, 1647. Bőd.-Balya Miklós, 1733. Alsó-Szilvágy. A család fiága kihalt. Az utolsó bődi Balia után a lányágon levő rokonok örököltek.

Balogh . (Beődi). A beődi Balogh-ok czimeres nemes levelét, melyet Balogh Bálint 1628-ban II. Ferdinánd királytól kapott, a czimeres nemes levelek között ismertetem. De a család nemességének keletéről itt kell egyet-mást elmondanom. A vasvár-szombathelyi káptalan levéltárának tanusága szerint Balogh I. Bálint 1561-ben már uj adomány-levelet kap, Nádasdy Tamás nádortól, beődi javaira, s az okirat fölemliti azt is, hogy a Balogh Bálint elei azon beődi birtokot már ősi idők óta birták. Ennek az I. Bálintnak az atyja Tamás, a nagyatyja pedig beődi Balogh János volt. Már most ha I. Bálint 1561-ben él, akkor Jánosnak, hacsak 30 évet veszünk is egy emberöltőre, 1468 körül kellett élnie. A káptalan jegyzőkönyvei e család tagjait már a 16-ik század derekán sürüen és mindig mint Balogh de Beőd emlitik. Mind ebből pedig az tünik ki, hogy a beődi Balogh-ok nemessége az 1628 iki czimeres levélnél sokkal korábbi keletü, s hogy annak az eredete az ős idők homályában vesz el. Alig csalódunk, ha azt az ősbirtokos családok sorában keressük.

Volt a családnak egy tagja, a ki erősen hitte, hogy a Balogh-ok egyenesen Árpáddal jöttek a hármas bércz és a négy folyó tájára.

Horváth István, a buzgó történetiró, és Czeh János az ős magyar családok közül a következőket sorolják föl: Aba, Ákos, Almási, Apócs, Bád, Bancsa, Bartyán, Barték, Bél, Bikács, Bigman, Bocsond, Balog, Bor, Borkót, Bors, Bölcs, Bökény, Csatupán, Csaba, Csák, Csanád, Csörth, Csortold, Divék, Erd, Erdőd, Gecz, Gyula, Gordon, Kalán, Kolsói, Kán, Káta, Kinis, Lácsa, Lőrincz, Lója, Márk, Miskolcz, Maglód, Nádasd, Opor, Pápa, Pécs, Rusd, Sajkás, Szente-Magócs, Szinád, Salamon, Szalók, Szemén, Szemere, Szolnok, Szoárd, Tatun, Tekun, Tét, Tököli, Torda, Tardos, Tunel, Ur, Zach, Zsidó, Kamansa, Nanabeszter, Ogmánd, Pessa, Barok, Bratila, Czimzemér, Fakó, Pozdemér, Pudán, Tétény, Tolonig, Vancsa, Vojk, Győr, Koplán, Körcs, Pók.

Az itt említett Balog volna a Balogh-ok ősatyja.

1630-ban a vasvári káptalannak egyik statutorialis jelentésében Balogh Bálint mint királyi ember (homo regius) emlittetik. A család tagjai közül I. István 1715-ben esküdti tisztet viselt. József 1787-ben főszolgabiró, s 1797-ben alispán-helyettes, majd hosszu éveken át a vármegye táblabirája volt. 1737 ben született, s 1821-ben halt meg. Balogh László 1842 ben, s Antal 1845-ben választatott főszolgabiróvá. Antal 1848 ban és 1861-ben az alispáni széken is ült; 1867-ben alispáni czimmel törvényszéki elnökké választatott. A hiteles okmányok alapján összeállított leszármazási tábla a következő:

Hasonló nevü családok még:

Balogh (Bárándi) János, 1599. (Armalista). - Balogh Márton, 1647. Péteri. - Balogh (Béri) Ádám 1701-ben Vasvármegye főszolgabirája. Béri Balogh Ádám 1701-ben eladván vasvármegyei birtokát, Tolnavármegyében Faddon telepedett le. Mint II. Rákóczy Ferencz tábornoka, kiváló szerepet vitt annak szabadságharczában, s amikor ennek csillaga letünt, fejével áldozott hazaszeretetéért. A béri Baloghok több helyen birtak vármegyénkben, nevezetesen Muraszombatban, Kis-Unyomban és Rába-Kovácsiban. Béri Balogh Ádámnak egy levele maradt fön vármegyénk levéltárában s annak pecsétje szerint a család a következő czimert használta : négy részre osztott vért s annak 1. 2. és 3. udvarában kétfarku álló oroszlán, mely első jobb lábával kardot villogtat ; a 4-ikben három rózsa. Sisakdisz : a kardot tartó kétfarku oroszlán. Leszármazási tábláját ifjabb Reiszig Ede, Vasvármegye s a vasvár-szombathelyi káptalan levéltárának adatai alapján, a következőleg állitotta össze:

Boldizsár, Farkas, 1733-ban élnek. - Balogh András 1733. Jánosháza. - Balogh, l. Kocsi. - Balogh János, 1674 ben, Balogh András 1700. Balogh Ádám 1736-ban főszolgabirái voltak a vármegyének, de hogy melyik családból, arra egyelőre határozott adataim nincsenek.

Bandl János és György. 1740. - Bándl András, István, Ferencz, János és Pál 1741. Gércze.

Bánffy Kristóf, 1636. Lendva. - Bánffy László, 1750. Jákfa.

Bangó Pál, 1733. Kemenes-Mihályfa.

Bánnyai Ábrahám, 1606.

Banyó Balázs, 1647. Bőd.

Bánóczy , l. Bachó.

Barabás István, Antal, Pál és Dániel, 1835. Nemes-Csoó.

Baranyay István, 1647. Kőszeg. - Baranyay István, 1744. Jákfa.

Baráth Benedek, 1647. Kolta. - Baráth György, 1733. Fűztő, - Baráth . János, 1733. Hosszufalu. - Baráth János. 1733. NagyKolta. - Baráth Mihály, Márton, István, Sándor és Miklós 1733. Keresztur.

Barbély Ferencz, 1647. Meszlen. - Barbély, l. Pázmán.

Barcza . (Nagy-Alásonyi). Barcza György vasvármegyei birtokossal 1681-ben találkozunk Kemenes-Szent-Mártonban. E családból 1733-ban Ádám és István szerepelnek. - Barcza György, 1742. Kis Unyom. - Barcza Péter, Zsigmond és István, 1751. Nemes-Magasi.

Bárdossy . (Bárdosi). Régi nemes család. Már a 17-ik században nagyon elterjedt család volt a vármegyében. 1647-ben Bárdossy Péterrel Csempeszházán találkozunk. 1690-ben Bárdossy Borbálya férjezett Mátyás Benedekné pörli Darás Pált a vármegye törvényszéke előtt. A család egyes tagjai a mult században a következő helyeken tűnnek föl: Bárdossy György 1695. főszolgabíró, Guárban ; Bárdossy György, ennek fia Mihály s Mihálynak neje Tallián Krisztina 1705-ben Beiczen; Bárdossy György, 1734 ben Inczéden ; Bárdossy Mihály 1733-ban Guárban; ifjabb Bárdossy György 1734 ben Inczéden; ifjabb Bárdossy Mihály, Mihálynak fia 1735-ben Bárdoson ; Bárdossy Borbálya, Jobbágyi Imréné, 1739-ben Kethelyen, Zalonak mellett ; Bárdossy Imre és Mihály 1735-ben Kis-Asszonyfán ; Bárdossy Zsigmond 1752-ben Jaákon. Bárdossy József, Bárdossy Imre és Csák Mária kis-asszonyfai lakosok unokája, a 19-ik század elején Veszprémvármegyébe Szt.-Györgyre költözik át, és ott családot alkot. Bárdossy Mihály 1718. Október 1-én Pálffy Miklós nádortól adománylevelet és királyi helybenhagyást nyer a bárdosi részbirtokra. A családból Bárdossy Ferencz az 1741-iki nemesi fölkelésben mint zászlótartó, s Bárdossy I. László az 1809-iki nemesi fölkelésben mint alhadnagy vett részt s szolgabirói tisztet is viselt. II-ik László 1861-1867 között Zalavármegye alispánja volt, s utóbb a szombathelyi kir. törvényszék elnöki székét foglalta el. Fiai közül III.László kir. alügyész, Jenő Vasvármegye főjegyzője, s a Ferencz-József-rend tulajdonosa. Bárdossy István, II. László öcscse, volt országgyűlési képviselő, jelenleg mint Vasvármegye árvaszéki elnöke működik.

Az inczédi ág leszármazása ez:

A család czimere : a vért alján királyi korona, ezen egy könyöklő kar karddal. A sisak koronájából magyar vitéz nő ki, s jobbjával kardot villogtat. E czimer, mely vasból kiverve, mint czimer-disz a söptei templomot ékesitette, jelenleg a vasvármegyei regiségtárban található. A család egy ága az evangélikus vallástételt követi. Bárdossy István, 1764. Simonyi. - József, Galsa, Zalavárm. - György, 1766. Csönge.

Barics Mihály és György, 1610. (Armalista).

Barkóczy Miklós, 1595.

Barla Gáspár, 1608. (Armalista).

Bárson , 1596. Táplánfa, -- Bárson László, 1744. Alsó Paty.

Barthodeiszky Mihály, 1784.

Basó András, 1733. - Basó István, 1748. Kis-Kölked. -Basó Bálint, 1733. Bozzai.

Batternay -család, 1831, Körmend.

Batthyáni . (Herczeg és gróf). Történelmi nevű családjaink szakmunkáinkban elég bőven lévén ismertetve, azoknál - mint már felemlitém - csak oly mozzanatokat találnék felsorolandóknak, melyek még eddig nyilvánosság elé nem kerültek. A Bathyáni család leszármazási tábláját például eddig nem találtam egész Batthyáni Lajos ig, szabadságharczunk dicső áldozatáig, levezetve. Az ő ágazatát I. Ádámtól kezdve, levéltári kutatások alapján, a következőleg mutatom be:

Felemlitendőnek tartom, hogy mig ma a család nevét y-nal írják, azt, levéltári okmányaink tanusitása szerint, Lajos a nádor, József az érsek, nemkülönben Fülöp herczeg is mindenkor és következetesen i-vel: Batthyáni-nak irták.

Batthyáni . (Nemes). Alig fér kétség hozzá, hogy a Batthyániak ezen nemesi ága a herczegi és grófi ággal egy törzsből veszi eredetét. A család egyik tagjáról 1596-ban emlékeznek jegyzőkönyveink. Batthyáni Farkas 1596 ban (feria quarta post festum nativitatis beati Joannis Baptistae) mint Zrinyi György gróf, dunántuli főkapitány meghatalmazottja vesz részt a vármegye közgyűlésén. Ugyanezen Batthyáni Farkast a vármegye követül küldi az 1599. évi országgyűlésre; 1600-ban hasonló megbizatást nyer 100 frt fizetéssel. 1604 ben a végett küldik Batthyáni Farkast Joó Lászlóval Bécsbe, hogy a királyt a vármegye hűségéről biztositsák. 1607-ben Svastics Gábor és társai megölték Csemethey Istvánt. Ennek halálát megboszulandó, Batthyáni Farkas, mint Csemethey István leányának, Katalinnak, férje, a vármegyéhez fordul, de a rendes per utjára utasittatik. 1608-ban a határvizsgáló királyi biztosok mellé rendeltetett.

A Batthyániak ezen nemesi ága, a mint az egy 1608-iki panaszos ügyükből kitünik, Somlyón és Jánosházán voltak birtokosok.

Batthyáni Farkas 1612 ben már nem él. De voltak a családnak tagjai, kiknek csillaga a 16 ik század végén már nagyon alá szállhatott, mert Batthyáni Lukács özvegye 1597-ben a vármegyétől szegénységi bizonyitványt kér.

Bathon Venczel, 1479. Vasvármegye alispánja.

Batyók György, 1647. - Battyók János, Battyók György utódjai, Batyók András, 1733. Gutaháza.

Bebessy , 1688. (Armalista). - Bebessy Antal és Bálint, 1733. Köcsk.

Becskör János, György, 1733. Felső-Eőr.

Bedey Gergely. 1611.

Bedőcs György, 1647. - Bedőcs István, 1658. Meszlen.

Beiczy . (Beiczi). Régi birtok-adományos család, melyből Beiczy Gergely 1564-ben Vasvármegyének alispáni székén ült. 1595-1599-ben Beiczy Miklós kis-unyomi birtokos szerepel, aki igen heves ur lehetett, mert az egyik közgyülésen az alispánt sértő szavakkal illette, a miért a nyelvváltságban rögtön el is marasztaltatott. 1733-ban Beiczy György és Mihály, Jánosnak fiai, - György, Pálnak fia, - Beiczy János, Zsigmond fia, s Beiczy István kisfaludi lakosok iktattattak a vármegye kétségtelen nemeseinek lajstromába.

Békássy . (Békási). Régi nemes család, melynek tagjai közül számosan működtek a közügyek terén. Ősi fészkük Veszprémvármegyében Békás, s onnan származtak át Vasvármegyébe. Évkönyveinkben először Miklóssal találkozunk, ki a vármegyének 1690. Junius 24-én tartott közgyülésén Batthyáni Ádám tábornok képviseletében jelent meg. Békássy Ferenczet 1723-ban mint szombathelyi plebánost találjuk. 1735-ben József Vasvármegye táblabirái sorába emeltetik. 1778-ban Békássy János, Terézia és Anna élt. Békássy István 1797-ben insurgens őrnagy. Szép pályát futott meg Békássy Imre, ki 1824-ben a vármegye főszolgabirájává, s 1835-ben és ismételve 1842-ben annak alispánjává választatott, 1844-ben pedig vármegyéje az országgyülésre küldte követül. Lajos 1845-ben mint szolgabiró szolgálta a vármegyét. Károly 1861-ben a vármegyének aljegyzője volt. Békássy Gyula 1880-ban a kis-czelli kerületben képviselővé választatott. Békássy István 1889-ben Vasvármegye aljegyzője.

Béky Gáspár 1684-ben főszolgabiró. - Béky Ferencz, 1733. Urai-Ujfalu.

Beleznay Ferencz, 1657.

Beliczay János, 1837. Hőgyész.

Bellovits (Bellai) Mátyás, 1595. - Bellovits Sámuel, 1603.

Bélteky , l. Bogdány.

Bencsik Benedek, 1647. Meszlen.

Benedek Frigyes, 1754. Felső-Eőr.

Benkő (Nárai) János, 1598. - Benkő Márton, István, id János, ifj. János, harmadik János, Péter, György, András, Péternek fia, 1733. Felső-Eőr. - Benkő Mátyás, Benkő Miklós és György, s Benkő Pál árvái, 1733. Alsó-Eőr. - Benkő Ádám, János, Zsigmond. Imre fiai, - György, Lázár és Boldizsár, Ferencz fiai, - továbbá Benkő István, József és László, 1733. Vönöczk. --Benkő János, 1740. Bögöt. - Benkő Ferencz, 1743. Felső-Eőr.

Benők István, 1655. (Armalista).

Berky Pál, 1647. Meszlen. - Berky Péter, 1678. (Armalista).

Bernárd György, felesége: Erzsébet és fiuk: András czimeres nemes levelüket hirdettetik ki Vasvármegyének 1648. Junius 29-én tartott közgyülésén. 1741-ben Bernárd Ádám királyi parancsolatot eszközöl a gráczi utban ellopott tárgyai visszaadása tárgyában. Bernárd Éva Beiczy Gergely özvegye volt 1762-ben Beiczen.

Bernáth . Régi család, melynek tagjai közül Bernáth Györgygyel 1763-ban találkozunk vármegyénkben. Bernáth György, római szent birodalmi lovag és udvari hites ügynök, több felé birt a vármegyében; igy 1768-ban saáli, 1800-ban kámoni, jaáki, herényi, ismét saáli és szünösei javai iratnak össze Ezen javakból majoratust szándékozott alakitani. 1801-ben már nem találjuk életben. Fia. János, az 1809-iki nemesi felkelés alkalmával, a lovasságnál mint másodosztályu kapitány szolgált. A Bernáth-javakban leány-ág után a Reiszig-család örökölt.

Bertha . (F.-Eőri). Károly király 1327-ben (in octavis nativitatis beati Jeannis Baptistae) kelt okiratában megerősiti azon határőrök szabadalmait, akik a német-ujvári és borostyánkői vár között laknak, mely szabadalmakkal azon határőrök (speculatores) már Szent-László, II. István és II. Béla királyok alatt éltek. (Tehát már korábban is szabadalmas emberek voltak. Minden bizonynyal már a beköltözés idején helyeztettek ott el a határok védelmére). Területük "Kapitány"-ságnak, vagy "Eőr- Nagyságh"-nak hivatott. II. Rudolf 1582-ben, s II-ik Mátyás 1611-ben ujra megerősítik a felső- és alsó-eőriek szabadalmait s ezen okmányok már felsorolják a birtokadományos családok nevét is. Ezek között találjuk, nevezetesen II. Rudolf okmányában, Bertha Márton, Mihály és Ferencz, s II ik Mátyás okmányában Bertha Gáspár, Ferencz és Jakab felső-eőri lakosokat. 1733-ban Felső-Eőrött Bertha Györgyöt és Miklóst, Jánosnak fiait találjuk. Egy Bertha György 1733-ban Rába-Hidvégen is birtokos és lakos. 1744-ben Bertha János Zalavármegyében lakik s onnan kér nemessége felül bizonyitványt vármegyénktől. 1745-ben Szombathelyen Bertha János és László élt. Bertha Ignácz 1810-ben Február 20-tól Deczember 17-ig mint a vámegye főügyésze működött, de csakhamar főszolgabiróvá választatott, 1832-ben pedig a közbizalom az alispáni székbe emelte. Antal 1838-ban a vármegye ékes tollu főjegyzője, majd 1839-ben országgyűlési követe. A jegyzői hivatalt helyettesités utján egy ideig 1848-ban is viselte. A család hidvégi ágából származik Bertha György, 1867-ben a pornóijárás főszolgabirája, s 1818-ban országgyűlési képviselő a kőszegi választó kerületből, a Ferencz-József-rend tulajdonosa.

Berthalan István, 1648. Szent-Tamás. - Bertalan Tamás, Ferencz, 1733. - Bertalan János, 1818. Mihályfa.

Berthalanics Miklós, 1649. (Armalista). Berthalanics János, 1733. Muraszombat.

Bersenyi , Berzsenyi. (Egyházas-Berzsenyi). A család ősei a veszprémvármegyei Nagy-Börzsöny-pusztára kaptak adományt, s az idők folyamán onnan költöztek át Vasvármegyébe. Nálunk először Berzsenyi János jelenik meg 1719-ben. Élnek még : Berzsenyi Benedek és Ferencz 1722, Zsigmond 1724, György 1725. Péter 1731, Mihály 1749, és László 1765-ben. Berzsenyi Boldizsár 1733. Nemes-Magasiban, - Berzsenyi Gábor 1739-ben Nemes-Magasiban, Ádám 1770-ben Alsó-Mesteriben lakik. Ezen Ádámnak az atyja Benedek és anyja Thulmon Magdolna volt. E családból származik Berzsenyi Dániel a költő, aki 1776. Május 6-án Egyházas-Hetyén született. Családfájának rá vonatkozó ága a következő:

Nagy Iván egy helyen tévesen teszi Takách Malvinát Berzsenyi Dániel feleségévé. Malvina tulajdonképpen Takách Judith volt, s ennek férje Göndöcz Ferencz. Különben Zsuzsánna és Judith (költői néven Malvina) nővérek voltak. Berzsenyi Zsigmond az 1809-iki nemesi felkelés alkalmával mint hadnagy kötötte oldalára őseinek kardját. Berzsenyi Miklós 1839-ben, majd ismételve 1845-ben a vármegye főügyészévé választatott. Berzsenyi Lénárd 1848-ban a Miklós-huszároknál kapitány, a szabadságharcz alatt ezredes. Ritka szép jellemü ember volt. Berzsenyi Jenő orvostudor, a család most élő egyik tagja, kemenes sömjéni birtokos. Berzsenyi Dezső ügyvéd, Kis Czellben lakik.

Bertalanffy . (Felső-Pulyai). Bertalanffy Izsák 1553-4-ben Balassa István tiszttartója a kőszegi várban, utóbb kaboldi várnagy.1578-ban czimeres levelet nyer lI. Rudolf királytól. A 16 ik század végén már évkönyveinkben is szerepel e név. A vármegyénkben élő családtagok őse Felső-Pulyáról származott át hozzánk. Több felső-pulyai család odavaló nemesi telkekre, ,,felső-pulyai" előnévvel, 1744-ben Pálffy János nádortól adományt nyervén, ezen családok között találjuk a Bertalanffy családot is. (Hazai okmánytár, 7. kötet, 431. lap ). A családtagok ugy tudják, hogy a család elei a "pornoki" nemesi előnevet is viselték. Egyik ágának nemzedékrendje néhány izen következőleg mutatható ki:

Bertalanffy Mihály még Felső-Pulyán élt, Imre már Szombathelyen. Gyula lékai plebános, czimzetes prépost, II. Imre szent-benedek-rendü áldozó, József szombathelyi s Viktor vasvári lakos. Bertalanffy Ignácz 1845-ben a vármegye csendőrségének hadnagya; mint ilyen, kiváló érdemeiért 1846-ban fizetésemelésben részesült, s 1848. Junius 26-án helyettes főcsendbiztossá választatott. A család czimeres levelének ismertetése a II. részben olvasható.

Besfalvay Gergely, 1647. Szent-Lőrincz.

Bessenyey Balázs, 1647. Nemes-Csoó.

Beszprémy László, 1647. Bozzai.

Bezerédj . (Bezerédi). Nagyon elterjedt régi, előkelő nemes család, mely a szakmunkákból eléggé ismeretes. Én itt csak a család vasvármegyei tagjairól emlitek fel egyet-mást. Szelestey György és János egyezségre lépnek Alsó-Szelestén, 1584. Szent-Imre herczeg napján, a következő tanuk jelenlétében : Nádasdy Pál Vasvármegye, Megyery Imre Sopronvármegye és Zichy György Mosonvármegye alispánja, továbbá Darabos Gáspár, Sibrik István, Ivánczy Lukács és Bezerédy Tamás urak jelenlétében. Ez a Bezerédy Tamás 1606-ban Felső Szelestén lakott. Bezerédj István 1595-ben Felső-Káldon bir. Bálint 1608-ban a vármegyénél mint főpénztárnok működik. Élnek a családból vármegyénk területén 1674-ben Bezerédj Zsigmond főszolgabiró, 1701. István, Zala- és Somogyvármegyék alispánja, 1710 ben György, 1716-ban I m re, 1720-ban Mihály, 1724-ben Bezerédj Klára, Márffy Sándor özvegye, 1730-ban Sándor és Ferencz, 1732-ben Károly és Lajos, 1744. Ádám, és 1763-ban István. Bezerédj Péter az 1797. évi insurrectiónál mint lovas kapitány, s Boldizsár 1809-ben a gyalogságnál mint hadnagy szolgált. Bezerédj György követje volt Vasvármegyének, 1829-ben pedig a dunántuli kerületi táblához elnökké nevezték ki. Neje Szegedy Antonia volt. Fiai : Bezerédy László és Elek. Bezerédj László 1842. és 1845-ben ismételve főjegyzője a vármegyének, 1848-ban és utóbb is országgyülési képviselője. Lászlónak fia : István, Vasvármegye tiszteletbeli főjegyzője, s jelenleg kámi lakos. Eleknek fia :Adorján, Rumban tartja lakását. Vármegyénk szülöttje volt a széplelkű B. Amália is, István neje, ki lánya számára az országos hirre emelkedett "Flóra könyve" czimü kitünő olvasó könyvet irta. Irt költeményeket és novellákat is. Meghalt 1837-ben.

Biczó Bálint, 1595.

Bika János, 1595.

Biró (Telekesi) Mihály. - Biró András, neje : Mikovinyi Anna, 1715. (Armalista). - Biró István, 1733. Dömötöri. - Biró Ferencz, András és Pál, 1748. Dömötöri.

Boács Ferencz, András és Mihály. Mihálynak fiai, 1733. Bőd.

Bocskor Mihály, Ádám és István, 1733 Gércze. - Bocskor Ádám, Márton, György, Ferencz, 1745. Gércze.

Boda . Elterjedt család. Már 1696-ban találjuk B. Péter t és János t, 1707-ben Pál, 1724-ben Ádám és 1725-ben Mihály él. Boda József az 1797-iki nemesi felkelésben mint alhadnagy vett részt. Az ily nevezetü családok a vármegyében még igy fordulnak elő : Boda Pál 1733. Rempe-Hollós, - Boda András, István és id. András 1733. Egyházas-Rádocz, - Boda Péter, id. András és Mihály, 1733 Puszta-Rádocz. - Boda Ferencz és János, 1733. Hőgyész. - Boda Péter, Mihály, Ferencz és Ádám, 1733 Vönöczk. - Boda György, 1733. Szent-Márton. -Boda Ferencz, 1741. Katafa.-Boda Ádám, 1746. Puszta Rádocz. - Boda István, l750. Jákfa. Boda János 1867 után a vármegye főszolgabirája, s Boda József országgyülési képviselő volt.

Bodó László, 1741. Bőd.

Bodor Gábor, 1648. Nemes-Keresztur.

Bogáth Mátyás id , Bogáth György id., Bogáth András és György, id. Bogáth Miklós fiai ; ifj. Bogáth Miklós, Bogáth Ferencz, ifj. Mátyás és Ferencz, Ádám, ifj György, Mihály és János, Mártonnak fiai; Mátyás, Mártonnak fia ; Ferencz, Bogáth György fia; 1733. Jobbágyi.

Bogdány , másként Bélteky. A család Zemplénvármegyéből veszi eredetét, s egyik tagja: Bogdány Frigyes, nyugalmazott cs. kir. kapitány, 1847-ben Rohonczon telepszik le. Bogdány Frigyes nevéhez egy érdekes epizód füződik örök fényü szabadságharczunk idejéből. A rohonczi nemzetőrök ugyanis 1848. Julius havában az iránt folyamodtak a magyar kormányhoz, hogy a körül levő hegyi lakosokkal egyesülve, egy vadász osztályt állithassanak föl, s hogy annak parancsnokául, őrnagyi czímmel, Bogdány Frigyes neveztessék ki. A kormány egyöntetüen akarván a csapatok alakitásában eljárni, e kérelmet nem teljesithette. De Bogdánynak lelkesedése azért nem lohadt le, s 1844. Október 13-án mint a nemzet őrség őrnagya, vitézül csatázik a visszavonulóban levő Theodorovich tábornok embereivel a Pinka völgyében, s sikerül az ellenséget visszaszoritania. Fia : Bogdány Rezső, jelenleg rohonczi lakos. A család czimeres levele eredetiben Beregvármegye levéltárában, s másolata levéltárunkban található. Ismertetése e munka II. részében.

Bognár Mihály, 1647. Nemes-Csoó. - Bognár György és Mihály, 1733.

Bolff András, 1658. Felső-Eőr. - Bolff Zsigmond, 1658. Drumoly.

Bolla Gergely, 1602. és Bolla Ádám 1605-ben főszolgabíró. - Bolla, máskép Szőke József, 1733. Gércze. - Bolla, máskép Szőke Gergely, 1733. Nemes-Dömölk. - Bolla András és István, 1748. Bejcz.

Boncz Márton, István, Ferencz és Mihály, 1743. Szatta. - Boncz Ferencz és Balázs, 1743. Szatta.

Boncsik István, 1648. Vönöczk.

Bor János és György, 1733. Kis-Unyom. - Bor Ádám, Mihály, László és Ferencz, 1765. Dénesfa.

Borbély , l. Nagy.

Borda Péter, 1733. Muraszombat.

Borhiday István, 1733. Tőttős.

Borkovits (Kis-Csémi) Mihály, 1610. (Armalista.)

Bornemissza Gergely, 1656. Kis-Unyom. (Armalista).

Boros . Boros János 1648-ban elhalván, Boros János és Bálint osztályt eszközölnek annak örökösei: Boros András gyermekei és Boros István között a német-ujvári, szent miklósi, jakabházi és gödöri birtokrészek fölött. Ugy tartom; hogy ezen László utódaitól származnak azon Borosok, kik későbben Gasztonyban, Magyarósdon és Kemenes-Szent-Mártonban tünnek fel. Boros Ferencz e t, ki a "rákosi" nemesi előnévvel élt, 1721-ben Gasztonyban találjuk. Boros Ferencz 1730-ban Csány Ferencz helyett alszolgabiróvá választatik s 1737-ben helyettesités utján főszolgabiró lesz. 1740-ben a főszolgabirói széket az aljegyzőséggel cseréli föl. 1742-ben főjegyzővé, 1754-ben másod alispánná, majd I784-ben első alispánná választatik s érdemeinek jutalmául királyi tarácsos lesz. Boros Lajos 1790. udvari tanácsos és referendárius. Boros Ádám 1754 ben és Boros István 1759-ben mint magyarósdi lakosok fordulnak elő. Istvánnak a fia lehetett azon László, ki 1797-ben insurgens hadnagy, utóbb pedig a Batthyáni herczegeknek jószágkormányzója volt. Ezen Lászlónak és leszármazóinak táblája a következőképpen állitható össze:

Károly szombathelyi plebános volt, Imre 1863-ban körmendi főszolgabiró. Ennek fia Károly jelenleg vasvármegyei iroda-igazgató és kiadó. A Boros név képviselőiként még a következöket találom évkönyveinkben: Boros Zsigmond, 1690. - Boros András, 1721. - Boros László 1748-ban, mindhárman kemenes-szt.-mártoni lakosok. Boros Mihály 1720-ban Nádasdon él, de 1730-ban már utódai osztoznak hagyatékán. Családfájának töredéke ez:

Boros István, ki szent-mártoni lakos, 1730-ban a portás nemesek lajstromába iktattatik. 1751-ben Boros Ádám lesz portás nemes, 1759-ben pedig főszolgabiró. Egy Boros Ferencz 1777-ben vármegyei főjegyző, Boros András 1771-1785-ben főszolgabiró, Boros József 1790-ben táblabiró, s a királyi helytartó tanács tanácsosa. Boros László az 1797. évi nemesi felkelésben mint gyalogsági hadnagy vett részt. A Boros-család tagjai közül némelyek a katonai pályán is diszes polczra emelkedtek. - Boros, l. Csete.

Borosta György, 1648. Kisfalud. - Borosta István, 1744. Bozzai

Boroszlay Ádám, 1723. (Armalista).

Bors János, 1845. Nagy-Kajd.

Both Ádám, Mihály, László és Ferencz, 1765. Dénesfa.

Bottka . (Szántói, széplaki). A régi kiterjedt és dusgazdag Bottka-család szántói ágából való volt azon szántói Bottka Imre, ki a Szelestey-család leveles ládájának egy, a család irományaival a vármegye levéltárába került okmánya szerint 1571-ben Vasvármegye alispáni székén ült. Bottka Ferenczet a vármegye 1595-ben a porták összeirásának kijavitásával bizza meg ; ugyan ő 1596-ban Batthyáni Ferencz grófot képviseli a vármegye gyülésén. De midőn 1599-ben a vármegyei számadások megvizsgálásával bizatnék meg, ezen tisztjéről lemond. Bottka Erzsébet, Kondoray Györgyné, Kopácsban egy telket követel 1609-ben, melyet Bottka Péter Bottka Imrének engedett át. 1701-ben a szomoru emlékü Bottka Ádámot találjuk vármegyénk területén. Ádám részese volt a sógora: Bezerédj Imre kurucz tábornok által tervezett árulásnak, mi miatt Rákóczy Ferencz 1708-ban Sárospatakon mind a kettőnek a fejét vétette. 1711-ben Bottka Ferencz, 1718-ban Bottka László, 1722-ben János birnak és laknak a vármegyében. Bottka Mária, a szerencsétlen Bezerédj Imre özvegye, 1727-ben panaszos levéllel járul a királyhoz a miatt, hogy szent-királyi javaiban Thassy Ferencz oladi ügyvéd által háborgattatik. Bottka János árváinak gondnokául 1742-ben Polányi Farkast rendeli a vármegye. 1733-ban széplaki Bottka János, 1742-ben Bottka Ferencz és 1760-ban Bottka József és 1784-ben Bottka Bálint nevét emlitik jegyzőkönyveink.

Botlik Ferencz és Pál, 1842.

Bozóky Mihály, István és György , 1828. Seregháza.

Bozzay Mihály, 1647. Nemes-Csoó, - Bozzay Imre, 1733 Nemes-Csoó. - Bozzay László és György, Istvánnak fiai, 1733. Bárdos. - Bozzay György, Mihály és másik György, 1733. Bozzai. - Bozzay László, 1733. Nagy-Kolta. - Bozzay Boldizsár, Bozzay Péter utódjai, Bozzay György, Farkasnak fia, 1733. Gutaháza. - Bozzay Ferencz, György és Péter, Imrének fiai, 1733 Dömötöri. - A Bozzay-ak családjából való Bozzay Gáspár, a szombathelyi járás főszolgabirája.

Bozsoky István és György, 1733. Seregháza.

Brojnóczy János, 1611. (Armalista).

Bödey Boldizsár, József és Péter, Péternek fiai; László, Lőrincznek fia ; és János, Jánosnak fia ; 1733. Bőd. - Bödey Sándor, Ferencznek fia; 1733. Bőd. - Bödey Zsigmond, 1733. Kis-Unyom.

Bögöthy Péter, 1733. Bögöt.

Bölcs János, 1816. Zala-Egerszeg.

Bölcsvölgyi Pál, Ferencz, Zsigmond, 1733. Nárai.

Böröndy Péter, 1595. - Böröndy János, 1743. Hidas-Hollós. - Böröndy, l. Czupy.

Börzsönyi (Bersenyi) János, Benedek, Ferencz, Zsigmond, és Mihály, 1733. Helye, - Börzsönyi Gábor és Boldizsár, 1733. Nemes-Magasi.

Bubla Gábor, 1840.

Buday László és Sándor, 1752. Andrásfa.

Burján Pál, 1648. Felső-Mesteri. - Burgyán János, 1733. Felső-Mesteri. - Burgyán József, 1733. Rába-Doroszló.

Bus Imre, 1696. főszolgabiró.

Büky Hebárd mester (Magister Hebardus, filius Dominici de Buuk) 1381. Vasvármegye alispánja. - Büky János és Zsigmond, 1756. Káll, Zalav.

Büknitz Miklós, 1647. főszolgabiró.