E.

Ebergényi . (Ebergényi és telekesi). Régi, előkelő nemes család, melynek tagjai Vas-, Zala-, és Sopronvármegyében szerepeltek. Ősi fészke Zalavármegyében Ebergény s Vasvármegyében Telekes. Az előbbitől a család nevét is vette. 1268-ban Chák, zalai főispán, Posa Henrik, Vyd Bálint és Buschk szolgabirák határigazitó levelet állitanak ki a bozytai, zalavármegyei birtokról. Ezen okmányra hivatkozik 1380-ban Ebergényi György azon peres ügyben, melyet ellene Kewkynyes György határigazitás végett inditott, felhozván, hogy azon bozytai birtok az ő ebergényi birtokainak határait érintenék. 1381-ben a zalai convent határt jár az egerszegi királyi birtok s az Ebergényiek birtoka között. Sebestyén, Ebergényi Lamperth János fia, fiai : György és Benedek nevében is örökbevallást tesz 1408-ban, a kapornaki convent előtt Zygeth János részére egy fél jobbágy telekről, s nevezett Zygeth Jánost testvéreül fogadja. Ugyancsak a kapornaki convent 1439-ben osztályt eszközöl az Ebergényi-család tagjai között az ebergényi birtokok fölött. Ebergényi Farkas és István adományt nyernek 1550-ben Ferdinánd királytól az alsó-ebergényi és poór-ságodi, zalavármegyei, birtokra. Czimeres nemes levelet ugyan ezen Farkas nyert 1560-ban. E czimeres levél bővebb ismertetése a II. részben olvasható. A vasvármegyei Ebergényiek közül okmányainkban Péterrel találkozunk először, aki 1596. Augustus havában (feria 5-a proxima post festum beati regis Stephani) Batthyáni Ferencz grófot képviselte a vármegye közgyűlésén. Ebergény László báró egy, 1716. April 29-én kelt királyi rendeletet mutat föl a vármegyén, mely addig, mig a táborozásból vissza nem tér, minden perbeidézéstől fölmenti. Ez az Ebergényi László hires katona férfiu volt. A császári seregekben altábornagyságig emelkedett. Zalavármegyében Bellatinczot is birta. Meghalt 1724. Junius 25-én, életének 68-ik évében. Halálára több dicsőitő vers és emlékbeszéd nyomatott. Élnek a családból vármegyénkben : 1763. Pál, Telekesen, - 1778 János ; ennek neje Bertha Terézia volt, ki másodszor Fodor Pálhoz menvén férjhez, pert indit Ebergényi Ádám, Farkas, Pál és Mária férjezett Csajthay Ferenczné ellen, 40 darab körmöczi arany jegyajándék miatt. Ebergényi István kétszer is követje a vármegyének : az 1790. és 1792-iki országgyülésen. Kitüntetésül a kir. Tanácsosságot nyerte. 1797-ben József mint lovas alhadnagy a nemesi felkelésnél szolgál. 1809. Lajos vármegyei t. aljegyző s 1810-ben táblabiró lesz. 1831-ben Sándor mint árva szerepel. 1832-ben a vármegye Ebergényi Benedeket küldi az országgyülésre követül, ki huzamos ideig képviseli a vármegyét s csak 1843-ban vonul vissza. 1842-ben Ebergényi Mihály Kis-Unyomban házat cserél. Ebergényi Viktor, szécsenyi birtokos, 1834-ben tiszteletbeli jegyzővé neveztetik ki, s 1837-ben a vármegye táblabiráinak sorába emelkedik. 1838-ban még Ebergényi Károlylyal találkozunk. Ebergényi István szécsenyi birtokos, a családnak jelenleg vármegyénkben élő tagja, Szombathelyen tartja lakását.

A család nemzedékrendje a következő:

Edvy Sándor, 1647. Ikland.

Egan . (Borostyánkői). Az Egan család 1852-ben telepedett le vár megyénkben. Egan Ede egy régi irlandi nemes család (O'Egan) sarjadéka volt, mely származását (lásd "Linea antiqua" a dublini levéltárban valamint "Irish Pedigrees" 1 kötet, 441 lapon) a régi keltekig vezeti vissza. Régi időkben ezen családban az irlandi országos főbirói méltóság évszázadokon át apáról fiura szállott. 1810-ben O'Egan John-nak, dublini kerület törvényszéki elnökének s az ir parlament tagjának egyik fia : James kivándorolt a kontinens-re s Magyarországon telepedett le. Sokáig Pozsonyban élt, később Bécsben, hol 1839-ben meghalt. Ennek fia : Egan Ede, (született 1817-ben, Pozsonyban), mint a felejthetetlen Klauzál Imre egyik kedvencz tanitványa, már a negyvenes és ötvenes években élénk részt vett az akkor ébredő mezőgazdasági áramlat lenditésében, s mint Batthyáni Gusztáv gróf (későbben herczeg) jószágkormányzója, s Festetich György grófnak egy negyedszázadon át gazdasági tanácsosa tevékeny szerepet vitt ezen kor mezőgazdasági fejlődésében Egan Ede 1853-ban megvette a Batthyáni grófi család birtokában vol borostyánkői urodalmat, hol angol stylusban nagyon belterjes mintagazdaságot alapitott. Különös gondot forditott az azelőtt egy kissé máris elhanyagolt várnak rendbe hozatalára és berendezésére s a vár külcsinjának emelésére. 1880-ban meghalt Borostyánkőn, még mint angol alattvaló. Felesége : Koch Julianna után három gyermeke maradt : Ede, Lajos. és Irma. Két fia : Egan Ede és Lajos 1884-ben honosittatták magukat, 1884. Deczember 13-án letették az állampolgári esküt Reiszig Ede alispán kezébe. Mindkettő államszolgálatba lépett. Az idősebbik, Ede, mint a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi ministerium országos tejgazdasági felügyelőségének főnöke, s későbben mint az ujonnan alakitott földművelési miniszterium állattenyésztési szakosztályának főnöke, szervezőleg és kormányzólag hatott be közgazdasági fejlődésünk legujabb korszakába. Öcscse : Lajos Fiumeban mint a tengerészeti hatóság mérnöki osztályának főnöke s műszaki tanácsos, kiváló szakismeretei által egyik támaszává lett a magyar tengerpart kormányzóságának Kiváló szolgálataik elismeréseül Ő Felsége 1890. Mártius 7-én, régi angol nemes czimerük megtartása mellett, nekik és törvényes utódjaiknak, "Borostyánkői" előnévvel, a magyar nemességet adományozta. Czimerük: a négyelt paizs jobb felső piros udvarában egy ezüst szinü torony, felette arany kigyó, mellette két pánczélos ezüst lovag, kezükben hellebárd; a jobb alsó és bal felső arany udvarban egy-egy, a felső jobb szöglettől az alsó bal szögletig vonuló zöld szalag három ezüst-tállal ; a bal alsó udvarban ismét torony, fölötte hattyu. A vért fölött egy arany torony s azon piros ruhában egy lovag, jobb kezében csákánynyal. A czimer alatt szalag ezen jelmondattal : "Fortitudo et prudentia". Egan Ede 1890-ben leköszönt a földmivelésügyi miniszteriumban elfoglalt osztályvezetői állásáról,s elköltözött Poroszországba, hol feleségének birtokát kénytelen volt átvenni, s jelenleg Sloszewoban, a strassburg-i kerületben lakik. Számos barátja azonban reményli, hogy távozása csak ideiglenes. 1892-ben az Egán család eladta Borostyánkőt Almássy Edének. De a család, megszeretve a vármegyét és különösen Borostyánkő szép vidékét, nem teljesen távozott el a vármegyéből. Borostyánkőn a szántóföldek s erdőség egy parányi részét visszatartva az eladottból, ott csinos kastélyt épittetett terjedelmes parkkal, hol idősbb Egan Ede özvegye s lánya : Irma majd az egész éven át tartózkodnak. A család ez által is bebizonyitotta, hogy ezentul is vasvármegyeinek kiván tekintetni. A nemzedékrend, amenyire az adatok ismeretesek, a következőleg állitható össze:

Egerallyi János, Ferencz és Péter, 1733. Boba.

Egerváry . (Egervári). Előkelő régi családja a vármegyének, mely a Geregye nemzetségből származik. Ősi fészke Egervár , a honnan nevét veszi, de ezen kivül is ugy Vasvármegyében, mint Zalában, Kőrös- és Zágrábvármegyékben nagy kiterjedésü birtokokat birt. A család, eltekintve Lehotzky adataitól, melyek szerint Egerváry László 1073-ban, Egerváry Ambrus pedig 1140-ben Zalavármegye főispánja volt, 1255-ig viszi fel családfáját. Ekkor élt ugyanis Egerváry Barnabás (Geregennek fia), kinek részére a vasvári káptalan bizonyságlevelet állit ki, a Pál saári comessel kötött birtok-cseréről.¹)

E kiváló család számos kitünőséget adott nemcsak Vasvármegyének, de a hazának is.

Hogy csak a főbbeket emlitsem:

1349-ben Egerváry György vasvármegyei főispán követe volt I. Lajos (nagy Lajos) magyar királynak Avenióban, Monoszlóy Miklós püspökkel, a római pápához.²)

1365-ben Egerváry Mihály Vasvármegye alispánja ³)

1378. Egerváry Benedek királyi megbizott, (homo regius).⁴)

1382. Egerváry Miklós Vasvármegye alispánja.⁵)

1393. Egerváry Miklós királyi megbizott, (homo regius).⁶)

1402. Egerváry Mihály sárvári castellanus, a ki rokonai : gersei Petheő János és Széchy Miklós hadaival egyesülve, Pápocz tájékán leveri az országba betört Nápolyi László pártjára állt felkelőket s Nápolyi Lászlót, a kit Acciajoli bibornok Székesfehérvárott már magyar királylyá koronázott, kiüzi az országból. E hőstettért Egerváry Mihály 1403-ban adományul kapta Zsigmond királytól a hütlen Szent-Andrássyak és Reznekyek zalai birtokait vagy 20 faluval, azonban az adományozott birtokokat nem tartotta meg magának, hanem nagyrészt visszaadta ujból a Reznekyek és Szent-Andrássyaknak, kiket - rokonai lévén - nem akar, ugymond, földönfutókká tenni. E nagy lélekre és nemes szivre valló tettnek bizonyára kevés példája akad a középkor történetében.⁷)

1406. Egerváry Mihály sárvári és sümegi castellanus (várkapitány)⁸), később 1407-1419-ig Vasvármegye alispánja.⁹) Érdekes, hogy ezen Mihálynak testvére István ugyanezen időben és pedig 1407-től 1414-ig szintén alispánja volt Vasvármegyének.¹⁰) E két kiváló vármegyei tisztséget tehát ezen időben a két Egerváry testvér - Egerváry Mihályfi Miklós fiai - töltötte be. 1429-ben Egerváry Kelemen királyi udvari jegyző.¹¹)

1436-ban Egerváry Kelemen esküdt biró Vasvármegyében.¹) 1449 körül Egerváry Mihály és Háshágyi Mihály Zalavármegyében alispánok.²)

1456-ban Egerváry Mihály és Bezerédj János Zalavármegyében alispánok.³)

1462-ben Egerváry Imre királyi főajtónálló.⁴)

1464. Egerváry Mihály és Háshágyi Mihály Zalavármegyében alispánok.⁵)

1470. Egerváry Mihály Vasvármegye alispánja.⁶)

1471-1473 körül Egerváry László bácsi castellanus.⁷)

1474-ben Biharvármegye főispánjává és egyuttal a nagyváradi püspökség gubernatorává ⁸), 1475-ben pedig Zalavármegye főispánjává⁹) neveztetett ki. Innentől kezdve a hatalom tetőpontján tündöklött egész haláláig. 1476-ban mint Horvát-. Dalmát- és Szlavonországok bánja szerepel s ebben a méltóságban találjuk őt 1494-ig¹⁰) ; közben mint Mátyás király udvarnokainak kapitánya¹¹), majd 1490-ben mint Szilezia és Luzaczia kormányzója¹²), 1493-94-95-ben mint tárnokmester ¹³) szerepel. 1495. végén, vagy 1496 elején elhalálozott.

Álljunk meg egy pillanatra a vármegye e nagy fiának alakjánál, a kinek politikai és katonai érdemei, hazafias tettei, valóban megérdemlik, hogy életrajzát legalább röviden megismertessük.

Egerváry László születési helyét és évét nem ismerjük, de valószinü, hogy Egerváron született, miután az ottani várat és birtokot a család az egész XV-ik század alatt még birta és Szlavoniából való ide költözése óta állandóan lakta is. Maga László is lakott ottan 1468-ban, a midőn Somlyói Péternek Hetyén levő részjószágait 75 arany forintért zálogba vevé.

Rozgonyi János erdélyi vajdának Klára nevű leányát vette nőül, kitől két fia született : László és István ; László egy 1492-ből kelt oklevél szerint¹⁴) Frangepán Isotával, Frangepán Bernát, Segnia, Veglia és

Modrus grófjának leányával járt ugyan jegyben s az eljegyzés a két család jelenlétében fényes ünnepélyességek közt történt, azonban az ifju László korai halála folytán e házasság alig jött létre. István is kora ifjuságában halt el nőtlenül.

Egerváry László házassága folytán sógorsági viszonyba jött Frangepán Miklóssal (némelyek szerint Mihálylyal) és Csáky Benedekkel, a kik szintén Rozgonyi János erdélyi vajda leányaiból választottak maguknak feleséget. Ezenkivül rokonságban volt a Petheő, Gyulafy, Kanisay, Nádasdy s felesége révén a Rozgonyi, Héderváry, lindvai Bánffy és más előkelő családokkal, miből megérthető az a kiváló társadalmi állása, a melyet elfoglalt

Mint az ország egyik főhivatalnoka, a többi országnagyokkal együtt egyidőben ugyszólva állandóan Budavárban a királyi udvar környezetében tartózkodott, hol egy 1485. évből való oklevél szerint, udvarnokai kapitányának "Fidelis noster egregius Ladislaus de Egervára, Capitaneus aulicorum nostrorum"¹) nevezi őt Mátyás király, a mi, tekintve hogy az udvarnoki czimet csak a legkiválóbb családok tagjai viselték s ezek folyton a király kiséretét képezve az udvar fényét emelték, igen előkelő méltóság volt.

Mint a főbb magyar családok legtöbbjének, neki is saját palotája volt Budán,²) fényes háztartással. Némi következtetést engednek erre a családnak az orsz. levéltárban őrzött s ezen időkből származott kiadási- és ingóság-jegyzékei, melyek közt igen sok üveg, uj divatu hintó, almárium stb. - azon időben nagy fényüzési czikkek és tárgyak - fordulnak elő. Az üveg és almárium azon időben tudvalevőleg nagy ritkaság volt még Mátyás udvarában is, s - miként Csánki Dezső : "I. Mátyás udvara" cz. munkájában megjegyzi - Mátyás király, hogy izlésével jó példát adjon, a leghiresebb olasz műfaragók egyikével, Majano Benedek firenzei mesterrel készittetett palotája számára almáriumokat.

A közügyekben és politikában igen előkelő szerep jutott Egerváry Lászlónak s e tekintetben főleg az 1474-1495 közötti évekből kelt oklevelekben és történelmünk lapjain is sürün találkozunk nevével.

1474-ben mint nagyváradi castellanus, majd mint Biharvármegye főispánja s az üresedésben levő váradi püspökség világi kormányzója tüník fel; e tisztségeket azonban ugy látszik nem sokáig viselhette, mert 1475. évi September 8-án kelt oklevél szerint, a zalavári apát helyett zalai főispánná nevezte ki őt Mátyás kírály.³)

Bihar vármegyében való rövid szereplésének daczára két nagybecsü emléket birunk tőle, a melyek, kulturhistóriai tekintetből, nemzeti közkincset képeznek és mint bizonyitékok tanuskodhatnak a felől, hogy a tudományért is lelkesült.

Az egyetemi könyvtár codexei közt ugyanis 71. szám alatt egy XV. századbeli kézirat : Guidonis de Columpua "Historia Trojana" czimü latin nyelven irt mű őriztetik, melyet Stárai Máté, Egerváry László számára másolt le 1475-ben. A könyv végén e megjegyzés olvasható:

"Hoc opus . . . . . . fecit fieri magnificus et egregius Dominus Ladislaus de Egervára gubernator episcopatus Waradiensis. Per me Matheum de Stara. A. D. 1475."

Ugyanezzel vannak bekötve " Epistola Joh. Presbiterü qui dicitur rex regum " és " Trenga Amire (Amurath) Zultani c. Joh. de Hunyad. An. 1451." Mindhárom mű ugyanegy kéz irása s igen jól olvasható. A könyv quart alaku és 79 levélre terjed ; a fejezetek vörös, a többi rész fekete tintával irva és az egész mű széljegyzetekkel ellátva. E becses ereklye a lorettói konvent tulajdona volt s onnan került a budapesti egyetemi könyvtárba.

Ugyancsak e könyvtárban őriztetik Egerváry László könyveiből egy második példány is, és pedig a 25-ik számu, szintén XV. századbeli codex: " Gesta Romanorum " és "Historia septem sapientium," mely, miként az index is megjegyzi, szintén Egerváry László számára készülhetett. Eme feltevést bizonyitja ugyan már az is, hogy e codex is Stárai Máté irása, - a 47-ik levélen olvasható : "1474. Waradensis" pedig kétségtelenné teszi, hogy ez a munka is Egerváry László számára és rendeletéből készűlvén, annak tulajdona volt. E munka - melynek végén szintén 1474. évszám olvasható - eredeticorvinas igy igen becses nemzeti kincs, melyet a török szultán, az 1879. évben nyilvánult török-magyar rokonszenv alkalmából, a magyar ifjak által Abdul Kerim török hadvezérnek vitt diszkard viszonzásául adott volt vissza a többi corvinákkal együtt a magyar nemzetnek. A mű 104 kéthasábosan irt levélre terjed és quart alaku, még egész jó karban, ujabbkori török kötésben van, piros táblával s végén pár sor török fölirással.

Az akkori idők legkedveltebb olvasmányai ezek a művek voltak s már e tényből magából is megitélhetjük a kor harczias szellemét.

Ez a korszellem teszi másrészt megérthetővé azokat a fontos hadi szolgálatokat is, a melyeket egyházi és világi méltóságokban levő férfiak a középkorban a harczok terén tettek a hazának. Igy Egerváry László is, világi méltóságai és politikai működése mellett, vitéz katona volt. Történetiróink följegyzik róla, hogy a Fridrich császár elleni háboru alatt vonta magára kiválóbb mértékben Mátyás király figyelmét, kinek nagy kegyeiben állt s ki iránt rendithetlen hűséggel viseltetett. 1476. September 10-én mint Horvát-Dalmát- és Szlavon-országok bánja, számos hadi érdemeiért adományul kapta Mátyás királytól a Kőrös-vármegyében fekvő Velyke várát és tartozékait,¹) melyek előbb Maróthy Mátyás macsói báné voltak, de magvaszakadás folytán a koronára visszaszálltak. Az adomány-levélben ki van emelve Egerváry Lászlónak a korona iránti hűsége és vitézsége, melylyel a törökök ellen és más ellenségekkel vivott nyilt csatákban és várostromoknál saját vére ontásával, személyének és javainak feláldozásával magát többszörösen kitüntette.

E vár nagyértékü adomány volt; egész sereg falu és puszta tartozott hozzá, magával Velyke várossal (oppidum), a hol aztán Egerváry László állandó lakást is tartott jó ideig. A hozzátartozott községek száma 39 volt, hétnél a bennük szedett adókkal (tributum) és négynél a Száva folyón levő gázlóval, (vadum).

Ezen adományt kevéssel ez után, vagyis 1476. évi Október 23-án Egerváry László kérésére azzal az örökösödési záradékkal erősitette meg Mátyás király, hogy ezen birtokok Egerváry Lászlónak utódok nélkül való elhalálozása esetére : édes anyjára Borbályára, testvérére Mihályra, továbbá Balázs, Bereczk (a későbbi tinnini püspök) és Ferenczre, Mihály fiaira, valamint Miklós, János, László és Mihályra, anyai nagynénjének Dorottyának : Emreffy Miklós feleségének fiaira és ezek utódaira szálljanak.

Ezen adományra vonatkozólag 1488-ban még oltalom-levelet is adott Egerváry László részére Mátyás király, melyben kijelenti, hogy mindazon peres ügyeket, melyek ezen adományozott javak végett felmerülhetnének, magára és utódaira veszi.²)

1480. év Október 8-án Zágrábban kelt oklevél szerint : Mátyás király tekintetbe vevén Egerváry László dalmát- és tótországi bánnak nagy költséggel és vére ontásával teljesitett hű szolgálatait, különösen pedig azon érdemeit, hogy mig ő az ország határain kivül elfoglalva az emlitett országok védelmére személyesen nem ügyelhetett, az alatt a mondott bán azoknak a törökök elleni oltalmazására, az ő megkérése következtében, a vele tett számitás szerint 4000 arany forintot költött, Tótországba Kőrös-vármegyébe eső Nagy-Kemlék várát Brezovicza várossal, Kamethnicza s más hozzátartozó 12 faluval együtt ezen 4000 arany forintban neki elzálogositotta.³) - E birtokok azonban igen rövid ideig maradtak birtokában, mert

Kemlék várát Mátyás király visszaváltván, 1487-ben azt ismét 4000 arany forintért beiratta bajnai Both Andrásnak, részint érdemeire való tekintetből, részint ama 2000 arany fejében, melyet Both András a királynak Bécsben kölcsönzött.1)

Mátyás király halála után Egerváry Lászlót Ulászló király pártján találjuk, kitől - mint régibb történetiróink megjegyzik - Maximilián császár, még "nagy summa pénz igérésével" sem tudta eltántoritani. A király nem is hagyta elismerés nélkül hűséges szolgálatait, hanem tekintetbe véve Egerváry Lászlónak régibb és ujabb érdemeit, 1491. évi Auguszt. 20-án kelt oklevelében a zágrábvármegyei Sthynysnyak várát és városát minden tartozékaival neki adományozta, még pedig azzal a biztositással, hogy ha e várat a zavaros idők miatt bármikor tőle visszavenné, ezért Egerváry László más várban és birtokokban megfelelő kárpótlást nyerjen, a melyeket, aztán tőle vagy örököseitől sohase vehessen el a kincstár. Az adománylevélben ki van mondva továbbá az is, hogy mivel a nevezett bán (Egerváry László) Miksa római császár pártján s Ulászló ellen küzdő némely urak várait s erődeit fegyveres erővel elfoglalta, ezen foglalmányokat is, tartozékaikkal együtt adományul kapja, de oly feltétellel, hogy ha a király idővel kibékül a császárral, s másként vele és párthiveivel kiegyezni nem tudna, a kegyelmet nyert uraknak birtokait és váraikat egyszerű királyi rendeletre visszaadni tartozik. Végül pedig, minthogy a bán (Egerváry László) pénzbeli járadékát már két évről nem kapta meg, sőt a kormánya alatti három tartományt saját költségén is kényszerült védelmezni, a király e költségei s elmaradt járuléka fejében 20,000 arany forint erejéig zálogba leköti neki Bihegh és Cruppa várakat városostul és minden tartozékaikkal, jövedelmeikkel együtt, oly formán, hogy e javakat a király vagy utódai csakis a 20.000 arany forint megtéritése mellett vehessék vissza akár tőle, akár örököseitől.2)

Ugyanezen évben, Ulászló király Egerváry Lászlónak adományozta a Miksa császárhoz pártolt s e miatt hűtlenségbe esett Dombó Dávid összes birtokait is, de azzal a kikötéssel, hogy ha a király Miksa császárral kibékülvén, Dombó Dávidnak kegyelmet adna, a bán (Egerváry László) e birtokokat neki visszaadni tartozik.³)

1492. Márczius 24-én kelt oklevélben Ulászló király a zágrábvármegyei Sthynysnyak várnak és városnak minden tartozékaival együtt Egerváry László bán és örökösei részére lett adományozását megerősiti oly formán, hogy ha az tőle vagy örököseitől valamikor visszavétetnék, azért meg-

felelő kárpótlás adassék. - A király ezen adományozás indokául felhozza, hogy a nevezett bán már Mátyás király alatt sok érdemet szerzett a korona iránt, azóta is folyton hiven igazgatja és védi a keze alatt levő három országot, ugy keresztény fejedelmek hadai, mint a rabló törökök ellenében. Különösen érdemet szerzett azonban legujabban egy jelentékeny (non mediocris) török had megverésével és szétszórásával, mely Karinthiában rabolván, zsákmánynyal terhelten visszatérőben Horvátországon akart átvonulni. A bán e győzelem jeléül foglyokat és törők zászlókat küldött Budára.1) E birtokokba a zágrábi káptalan 1492. évi Julius 14-én kelt jelentése szerint Egerváry Lászlót tényleg beigtatta.²)

Ugyanezen évben Egerváry László bán részére Byhegh királyi várat elzálogositotta a király 12000 arany forintban. A királynak ezen saját intézkedése legjobban kidomboritja e kiváló férfi érdemeit, melyeket, az oklevél szavait idézve, "ő ezen országunk és annak szent koronája iránt először még boldog emlékü elődünk, néhai Mátyás király uralkodása alatt szerzett, azután pedig szolgálataival irántunk és ezen ország iránt a legnagyobb hűséggel és állhatatossággal tett és tanusitott. Figyelembe és fontolóra véve továbbá, hogy ugyanezen bán hozzánk annyi és oly nagy háborukban, zavaros időkben, a magunk és ezen országunk legnagyobb ingadozása közben mindig állhatatos és tántorithatlan hűséggel és ragaszkodással, vitéz és rendületlen lélekkel ragaszkodott és hogy mennyi fáradsággal és vitézséggel tartotta épségben nekünk és szent koronánknak ezen három országot. Mert noha számos és igen hatalmas keresztény fejedelmek, kik ezen országunkra vágyakoztak, sokszor a legnagyobb ajánlatokkal és igéretekkel, néha pedig fenyegetésekkel kisértették meg és folytonosan zaklatták és fölhivták, mind ennek daczára soha sem tudták tőlünk és a szent koronától elszakitani és elvonni, hanem a mi országunk bármennyire válságos és zavaros helyzetében is inkább akart hozzánk ragaszkodni, mint az ő pártjukra állani" stb. Az oklevél további részében Egerváry László hadi érdemeiről tétetik emlités, valamint azon tényről, hogy a királyi zsoldos hadat két év óta a sajátjából tartotta fenn. Ezen kiadásainak és két évről elmaradt tiszteletdijának pótlásául adta neki a király a nevezett Byhegh várat és várost, birtokrészeivel, birtokjogaival és minden hozzátartozóival zálogba, kijelentvén egyuttal, hogy azt tőle vagy utódaitól bárki is, csak a 12,000 arany forintnyi zálog-összeg lefizetése után veheti vissza.3)

Ezen és főleg e korból fenmaradt számos egyéb záloglevél tájékozást nyujtanak az államkincstár gyakran igen szegényes voltáról, a mi-

nek egyik következménye volt az is, hogy az állami tisztviselők - mint fentebb is láttuk - éveken át nem kaptak fizetést E rendetlenségekre és pénz-zavarokra vonatkozólag érdekes adatok foglaltatnak : Engel, "Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer" czimü munkájában (I. kötet) közölt 1494/5-diki országos számadásokban, melyekből megtudjuk azt is, hogy egyesek adójukat mindenféle ellenszolgáltatásokkal rótták le, vagy adójuk nem fizetésével ugyszólva lequittelték a hivatalaik után ki nem kapott illetményeket.

Érdekesnek tartunk itt e munkából egyes adatokat idézni, a melyek tárgyi vonatkozásuknál fogva is beleillenek e rövidke életrajz keretébe. Ezek szerint:

1494. Egerváry László esztergomvármegyei javaira rótt 25 forintnyi adó a Jaiczára szállitott sertések ára fejében elengedtetett. (33. l.).

1494. Egerváry László zalai birtokai után a 93 frtnyi adót nem fizette meg. (35. l.)

1494. Egerváry László szlavoniai javaira rótt 227 1/2 frtnyi adó a király rendeletére Törökországból hozatott hat darab aranyos szövet és 300 sertés ára fejében elengedtetett. (45. l.)

1495. A küldött, a ki Ujlaki Lőrincz herczeg, Egerváry László s mások részére levelet vitt, kapott 8 frtot. (76. l.).

1495. Egerváry László zalai birtokaira rótt 27 frtnyi adó behajthatatlan maradt.*) (141. l.)

1495. Egerváry László tárnokmesteri illetményébe (500 frt) Tornavármegye adójából 11 frtot kapott (151. l) - Ugyanezen czimen Fejérvármegye adójából kapott 189 frtot. (152. l.) - Ugyancsak e czimen Vasmvármegye adójából kapott 60 frtot (155. l.) - Zalavármegye adójából 50 frtot (163. l.) - Pestvármegye adójából 50 frtot (163. l.) Somogyvármegye adójából 140 frtot. (165. l)

A következő évben, vagyis 1493-ban Egerváry László Cruppa és Byhegh várakat a király rendelkezése alá visszabocsátván, ezek helyett Vitán és Chókakő várakat kapta zálog czimén 16000 arany forint fejében. A vonatkozó oklevélben ismételve vannak a már fentebb elmondott érdemek, valamint ezeken kivül az is, hogy a már fentebb emlitett 20000 arany forint követelését - hűségének minél fényesebb és önzetlenebb bizonyitására - önként 16 ezerre csökkentette s hogy báni hivatala után és a bánság várainak fentartása érdekében sajátjából előlegezett összesen 3700 frt. kincstári követelését elengedte. Ennek viszonzásául

kapta a királytól a fentebb emlitett Vitán és Chókakő várakat. 16000 arany forintért zálogba,¹) melyekhez ezen két váron kivül : Fehér, Komárom, Esztergom, Pest és Veszprémvármegyékben összesen 18 falu és puszta tartozott. A záloglevélben mint érdekes feltétel ki van mondva, hogy ha a király vagy utódai e várakat visszaváltani akarnák, tartoznak vagy a nevezett összeget megfizetni, vagy annyit érő s Budához közel fekvő birtokokat adni érettök ; ha pedig a bán és örökösei kihalnának, e két elzálogositott vár és tartozékai nejére : szül, Rozgonyi Klárára szálljanak. E birtokokba Egerváry Lászlót még azon évben be is igtatta a budai káptalan,²) Ulászló király pedig a következő évben ezen zálogöszszeget még 2000 arany forinttal felemelte.³)

1494-ben ujabb adományokban részesitette hivét Ulászló király ; a somogyvármegyei Pata várost s a hozzá tartozó 6 birtokot adta: Sigmond pécsi püspöknek, testvérének Ernuszt János kir. lovászmesternek és Egerváry László kir. tárnokmesternek.⁴) E tény annyival bir kiválóbb érdekkel, mert a királyi kegy nyilvánulása megczáfolja azt a föltevést, mintha Egerváry László mint horvát-szlavon- és dalmátországi bán, büntetésből neveztetett volna ki tárnokmesterré, azaz kisebb méltóságba. De nehéz is volna e feltevésnek hitelt adni, ha meggondoljuk, hogy Ulászló királynak mindvégig tántorithatatlan hive levén, mint bán nagy szolgálatokat tett az Ulászló pártnak általában s Horvátországnak különösen az által is, hogy Corvin Jánossal egyesülve, az áruló Székely Jakab hadait szétverte.⁵)

A mint tehát fentebb láttuk, Egerváry László az érdemei méltatásául nyert adományozások révén rengeteg vagyonnal szaporitotta a családnak amugyis nagykiterjedésű birtokait De szaporitotta még zálogba vételekkel és örökvásárlásokkal is. Ez utóbbit illetőleg legjelentékenyebb szerzeményt tett az Ikrádi Bevenyőd testvérek zágrábvármegyei összes birtokainak megvételével 1492-ben, melyekért 8000 aranyat fizetett ki. E birtokok voltak : Kosztanicza vára és a hasonnevü város, a hozzátartozó 30 faluval és pusztával.

Az ő korában volt egyuttal az Egerváry család hatalmának, befolyásának és gazdagságának tetőpontján. Ezen időben a család birtokai voltak, részint öröktulajdonképen, részint zálog czimén:

Vasmvármegyében : Egervár, Oszkó, Geregye, Fáncsika, Apáthi, Gyanó, Thewtews, Hetye, Gősfalva, Hegyfalva és Lak.

Zalavármegyében: Puszta-Bécs, Csötörtökhely, Keresztur, Pósfalva, Lékfalva, Jakabfi-Jánosfalva, Reznek, Szt.-György, Mindszent (Herbathya).

Sopronvármegyében: Frankó és Gyirót.

Somogyvármegyében : a Zsigmond pécsi püspökkel és ennek testvérével 1494-ben közös adományul nyert Pata város s a hozzá tartozó Poklosi, Milován, Keresztut, Veged és Erdőallya.

Körösvármegyében : Velyke város (oppidum), Nagy- és Kis-Kothy, Zanocz, Gragyancz, Clyzocz, Sarrocz, Stooczpeker, a bennük szedett adókkal (tributum), továbbá Kurasyncz, Kalmathly, Voxyche, Pavenycze, Mergyaricz, Vocanthy, Rogozna, Quathycze, Zader, Benedhle, Sybenyk, Teegir, Povelycze, Zedlarycze, Zabathyna, Miczinovicz, Kovathythavecz, Glazsihovecz, Zthekolcz, Julythakothy, Hrasth, a Száva partján levő gázlóval (vadum), Crappa, Rosavicza, Hethenye, szintén egy gázlóval, Padesno, Usthyhinyo szintén egy gázlóval ugyanott, Pretlocze, Puhedorno-falva (possessiones), továbbá Thonichynavecz, Ilya, Cheglancz, Brezna birtokok (praedia). -- Naglikemlek vár, Brezowicza város, Kamethnycza, Gregoryowez, Also-perynowcz, Felseperynowcz, Gyvremocz, mindkét Lymbesthycza, mind a két Krayathewecz, Borkowezoyzok, Radesych, Pyschanowecz, Troykowetz és Jasowetz falvak, Gorbonukfő, Marganócz, Vasvarócz, Alsó-Csezmicze.

Zágrábvármegyében : Stynysnyak vár és város minden tartozékaikkal, továbbá Kosztanicza vár a hozzá tartozó várossal, továbbá Dobrina, Polyancza, a két Görgény, Goricza, Monycsi, Erth, Rakitsvecz, Nováki, Brebrokovazela, Bukovje, a két Lázi, Zamlathje, Podoranje, Liszkovecz, Brezje, Podversje, Dolaz, Verliócze, Horesje, Lipié, Bobavácz, Poddabal, Tavja, Bezdje, Czeruhazela, Stermina, Sclestöje és Térte birtokok.

B i h e g h (Tinnin-vármegyében) és Cruppavárak városostul, minden tartozékaikkal, jövedelmeikkel, zálog czimén. Majd később ezek helyett:

Fehérvármegyében : Vitán vár, a hozzá tartozó Zár és Torna birtokok. Chókakő vár, a hozzá tartozó Zámor, Csakkerén, Igar, Csorgó, Mór, Vaja, Timár, Apostol és Váralja birtokok.

Komáromvármegyében: Gallya.

Esztergomvármegyében: Tarján.

Pestvármegyében : Bicske, Szt.-László és Chapol.

Veszprémvármegyében : Alsó-Farkán és Felső-Farkán.

Hunyadon szintén zálog czimén losonci Bánffy László és György javai.¹)

Egerváry László eme dióhéjba szoritott életrajzát nem tartom érdektelennek még Nagy Imre jeles történészünknek a "Századok" 1870. évf. 625. lapján tett azon megjegyzésével kiegésziteni, hogy Egerváry László irni és olvasni is tudott, a mi abban az időben még oly előkelő egyének között sem volt mindennapi dolog. Az ő műveltségére enged különben következtetni az a két corvina is, a melyekről fentebb szóltam, valamint kifejlett érzéke a szépművészetek iránt. Az országos levéltárban levő azon időbeli ingóság-jegyzékek és leltárak tanositása szerint ugyanis, állandó festőt tartott egervári várkastélyában : János mestert, a kinek neve és műszerei a hivatkozott leltári feljegyzésekben gyakran emlittetnek.

Egerváry László elhalálozásának idejét egyelőre még nem lehetett megállapitani, de az már bizonyos, hogy 1495. év végén, vagy 1496 Január havában hunyt el, mert az országos levéltárban 20386. dipl. sz. alatt őrzött, 1496 évi Január 27-dikén kelt oklevélben már mint néhai emlittetik.

Két fia volt : László és István ; mindkettő nőtlenül zsenge korban halt el, bár az utóbbit 1508-ban még mint kir. udvarnokot s pár évvel későbben is életben találjuk.¹)

Érdekesnek tartom itt még a megemlitésre és az azon időbeli egyházi befolyás jellemzésére, hogy a világi méltóságai és társadalmi állásánál fogva oly kiváló férfiut, Szabácsi Péter vasvári kanonok, a rokonával, Káldy Imrével folytatott birtokperéből kifolyólag, meg nem jelenés és az ellene hozott itélet figyelmen kivül hagyása miatt egy időben egyházi átok alá vetette s ez alól csak későbbi megjelenése és Káldy kielégitése után 1478-ban oldotta fel. Pedig mint jó katholikus ember Egerváry László ezt alig érdemelhette meg; legalább jó vallásos érzületre enged következtetni azon ténye, hogy kevéssel elhalálozása előtt, a bold. szüz Mária születésének tiszteletére uj klastromot kezdett épiteni Egervárott, melyet azonban bekövetkezett halála miatt csak özvegye : férjezett Kanisay Györgyné fejezhetett aztán be. Ebbe a klastromba helyezték hamvait örök nyugalomra és korán elhalt két fiának Lászlónak és Istvánnak tetemét is.²)

Egerváry László ugyis mint politikus, ugyis mint katona kiváló emléket hagyott maga után, a kiről a régibb történetirók kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel emlékeznek meg. Igy a Vranecz-féle chronographiában található magasztalásokat megerősiti Bonfinus is, a ki László elhalálozásáról megemlékezve: "a derék és különös okosságu férfiu elhalálozását a dalmát köztársaság tekintetéből is nagy veszteségnek tartja."

- Majd igy folytatja: "Ő (Egerváry László) Mátyás király iránt az osztrák háboru alkalmával kiváló módon tanusitá szolgálatát és hűségét, midőn seregének folytonosan vezére volt és Szilézia és Luzaczia helytartóságát is nagy dicsérettel viselte, Dalmatiát, Illyriát és Horvátországot is oly jelesen kormányozta, hogy a törökök csapatait, közülük 5000-en esvén el, jelentékeny vereséggel ihlette, és a németeket Illyriából kiüzvén, a tartományt a régi hűségre visszatéritette."

Az ő halálával letünt az ősrégi Egerváry család fénykora is. Özvegye egy év mulva már Kanisay György horvátországi bán felesége lett, s ezzel megkezdődött az ősi javak elfecsérlése, jogtalan eltulajdonitása. Ehhez járult, hogy Egerváry László fiai nőtlenül zsenge korban elhaltak, a család többi tagjai pedig egymással örökös viszályban, örökös perlekedésben éltek, a mi az ezen időben élt dusgazdag Egerváry Bereczk tinnini püspököt, László unoka-öcscsét is egészen elidegenitette családjától. Igy a századokon át folyt birtokperek mellett, nap-nap után pusztultak a család birtokai s bár mint jó birtokos középnemes család fentartotta magát e mai napig és ezentul is számos derék férfiut adott a hazának és a közügyeknek, valamint előkelő társadalmi állását e mai napig fentartotta, -de a nagy gazdagság elvesztésével már nem tudta többé elfoglalni azt az elsőrangu szerepkört és hivatást, a melyet e család tagjai a XV. század előtt betöltöttek és a melyre nagy intelligentiájánál fogva ezen ősrégi magyar családjaink egyik legjelesebbje, történeti hivatással birt volna

1492-1514. Egerváry Bereczk (Briccius) tinnini felszentelt püspök volt1) s mint ilyen emlittetik az 1495. évi törvények záradékában (conclusio) felsorolt országnagyok között Briccius de Egervára, különben a P. Pius Bonifacius "Series Episcoporum ecclesiae catholicae" 423. lapján olvasható feljegyzés szerint 1492. évi November hó 19-én neveztetett ki tinnini püspökké. Egerváry Mihálynak, László bán és tárnokmester fivérének volt fia s körülbelül 1460-1523 között él. Igen tudományosan képzett férfiu és valódi tudós főpap volt. Egy időben Egerváron is lakott. Egy, az orsz. levéltárban levő 1513-ból való följegyzés szerint ezen időben Laur. Bedeoch de Thelekes volt az ügyvéde. Márványba metszett arczképe meg van az egervári (Vasvármegye) r. k. templomban.

1508. Egerváry István (László bán és tárnokmesternek fia) kir. udvarnok.¹) Legtöbbnyire anyjának velykei várában lakott. Lehotzky szerint 1513-ban Dalmátia bánja volt.²)

1533. Egerváry János királyi ember, (homo regius.³)

1557. Egerváry István dicator (a portákat adóval megrovó hivatalos személy) Sopronvármegyében.⁴)

1585. Egerváry Mihály Vasvármegye jegyzője,⁵) később birája.⁶)

1586, 1597, 1598, 1599, 1602-1604. Egerváry Mihály szolgabiró majd főszolgabiró Vasvármegyében.⁷)

1597. Egerváry Miklós vicegerens (az alispánnak afféle adjunktusa) Zalavármegyében.⁸)

1598, 1608, 1613, 1614, 1618. 1622, Egerváry Miklós Zalavármegye birája.⁹)

1613. Egerváry Ferencz dicator Somogyvármegyében.¹⁰)

1738, 1740, 1746. Egerváry József Zalavármegye főjegyzője.¹¹)

1746-1747. Egerváry Antal főszolgabiró Vasvármegyében.¹²) Ezen évben erdődi Pálffy János gróf, Magyarország nádora, tekintetbe véve egervári Egerváry Antal vasvármegyei főszolgabirónak a haza és a korona iránt szerzett érdemeit, valamint részvéttel levén Bessenyey Magdolna, néhai egervári Egerváry József hátrahagyott özvegye iránt is, a zalavármegyei Neszele és Gébárt, Árkosháza és Döbröte birtokrészeket, melyeknek a nevezettek ősei eddig is békés birtokában voltak, de az azokhoz való jogukat igazoló okmányokat a zavaros időkben elvesztették : nádori és helytartói hatalmánál fogva uj adományképpen ezen Egerváry Antalnak, özv. Egerváry Józsefné szül. Bessenyey Magdolnának és az ő férfi utódaiknak adományozta.¹³)

1790. Egerváry István szolgabiró Vasvármegyében.¹⁴) 1805-ben consiliarius.¹⁵)

1844-ben Egerváry Lajos és Károly ügyvédi diplomát hirdettetnek a vármegyén; ugyanezt hirdettet 1845-ben unoka-fivérük Egerváry Benedek; Lajos 1845-ben megyei aljegyző, s még ugyanazon évben alszolgabiró Vasvármegyében s Kis-Unyomban lakik, a hol földbirtokos; nemsokára rá megnősült, Tuboly János zala-lövői földbirtokos leányával Emiliával s megvette az Inkey-Bedekovich-féle kb. 2000 holdas birtokot: Szalapatakát Zalavármegyében, a midőn is végkép elköltözött Vasvármegyéből s Zalában telepedett le, a hol 1854. évi Augustus 26-án tüdőgyuladásban elhalálozott s tetemei Vasvármegyében, a szt-léránti családi sirboltban helyeztettek örök nyugalomra. Két fia maradt: Gyula és Jenő; özvegyét egy évvel később testvére Károly vette feleségül,

1861. Egerváry Miklós, Mihálynak legifjabb fia, Lajosnak és Károlynak testvére, a pornói járás szolgabirája Vasvármegyében, jelenleg pedig az Erdődy grófi család jogtanácsosa és jószágkormányzója. Dömötöriben, a hol a család a 17. század óta birtokos, jelenleg is gazdasága van. Gyermekei : Ödön, Gizella és Irma, mindhárman élők.

Egerváry Jenő és Gyula (Lajosnak fiai) közül Jenő kora ifjuságában nőtlenül elhalálozott, Gyula pedig irodalmi hajlamait követve, 1876-ban állandóan Budapestre ment lakni, a hol a sport-irodalom kultiválására adta magát s e téren azóta folyton a legszebb sikerrel működik. Mint a "Vadászlap"-nak társtalajdonosa és főszerkesztője és az "Országos magyar vadászati védegylet" titkára, a hazai vadászati ügy fejlesztése és a szakismeretek terjesztése körül kiváló érdemeket szerzett, a melyek elismeréseül több vadásztársulat tiszteletbeli tagjává választotta, az 1885. évi budapesti országos kiállitás pedig, a kiállitás vadászati részénél való buzgó közreműködéseért, diszokmánynyal, majd pár évvel később ő felsége a vadászat körül szerzett érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Az általa szerkesztett "Vadászlap"-on kivül adott ki különféle évkönyveket, vadászati zsebnaptárakat, 1893-ban pedig egy 400 oldalra terjedő vaskos könyvet a vadászati ügyben hozott kormányrendeletekről és döntvényekről. Az Egerváry család történeti monografiájának megirásán is évek óta dolgozik s már összegyüjtött 800 drb. oklevelet, pecséteket, stb. Tőle birjuk ezen adatokat, valamint ő állitotta össze oklevelek, továbbá Egerváry Pál és Kristóf följegyzései alapján az Egerváry család alább közölt genealogiáját is. 1893-ban m. kir. országos vadászati felügyelővé neveztetett ki. Két fia van: Gyula (szül. 1877.), és Jenő (szül. 1878.). A család leszármazási táblája, 1255-től a mai napig, a következő:

Egressy Benedek és Ferencz, 1733. Izsákfa.

Egry , máskép Dobray Mihály, 1647. (Armalista).

Egyed János, 1733. Nagy-Kolta. - Egyed Sándor, 1733. Izsákfa.

Éhen Károly 1859-ben Szőllősben urodalmi intéző. A család leszármazási táblájának egy részlete a következő:

Pálffy László és Éhen Mária leánya : Pálffy Mária, férjezett Békássy Imréné volt. E családnak tagja Éhen Gyula szombathelyi ügyvéd.

Echárt György, 1733. Kis-Paty.

Eisenstädter . (Buziási). A czimeres nemes-levelet, (l. a. Il. részt), 1872-ben Eisenstädter Simon temesvári nagykereskedő nyerte azon érdemeiért, melyeket iparüzletének 1814-ben történt meginditása óta évek hosszu során át, a hazai ipar és kereskedelem előmozditása, valamint több jótékony és közhasznu intézet áldozatkész gyámolitása által szerzett. Nemzedék-rendje:

A család jelmondata : "Diligentia et Concordia". Buziási Eisenstädter Rezső földbirtokos, Vasvármegyében, Ostfi-Asszonyfán lakik.

4*

Ekart András, 1656. (Armalista).

Elek András, 1648. Dömötöri. - Elek Ferencz, 1689. Kámon. A vármegye esküdtje volt. - Elek Sándor, Jánosnak fia, 1733. Dömötöri.

Enyedy János, 1665-1673. Vasvármegye alispánja.

Eöcsy , máskép Horváth Mátyás és István, 1733. Boroczszeg.

Eölbey . (Kis-Eölbői). Ez a család majdnem egészen ismeretlen a genealogusok előtt, pedig nagyon régi és érdekes család, mely a vármegye előkelőbb családjai közé tartozott. A 16-ik század második feléről szóló okmányokban ugy olvasom, hogy ezen családot némelykor Fábián-nak is irták, s ősi fészkét: Kis-Eölbőt : Királyfájának. Zánthói Bottka Imre, Vasvármegye alispánja, egy 1665-ik évi okmányában kis-eölbői Eőlbey Ágostonról, mint szolgabiróról emlékezik. 1576-ban találjuk Eölbey Gergelyt, kinek leszármazási ágazata egy 1576-iki okmány szerint a következő.

Azon idők jellemzéséhez elmondok itt egy esetet, mely a szegény Benedekkel történt 1566-ot irtak. Akkoriban épült föl a themerdi máskép pósfalvai (Pósfa) templom és Szent-Jakab ünnepe táján történt a felszentelése. Az ünnepélyen megjelentek kis-eölbői Eőlbey Benedek, ennek unoka testvére: Pál, kis-eölbői, és bezerédi Bezerédj Pál felső-szelestei birtokosok is. Amint az ünnepélynek vége lett, ugy este felé haza indultak a nevezettek, de alig értek a bothosházai határban a Kőris vizéhez, Szelestey György alsó-szelestei lakos jobbágyai által, uruk parancsolatjából, megtámadtattak, s szegény Eölbey Benedek véresre veretett. Ott találták másnap eölbői emberek a vizpartján s haza szállitották, de sebeibe csakhamar bele halt. Özvegye nemsokára Kapuy Jánoshoz férjhez menvén, Benedek háza és birtoka Eölbey Pálra szállott. Szelestey György most erre uszitotta jobbágyait, s annak házát lerontatta és fölégette. Bezerédj Tamást Felső-Szelestén meglövöldöztette. Általában György ur nagy ellensége volt az Eölbey családnak, mert már korábban is örökösen erőszakoskodott rajtuk. - 1583-ban él Eölbey Gergely,Tamás és Ferencz. 1595-ben Eölbey Erzsébet és Czakó Katalin, Hrasztoviczay Györgygyel egy választott biróságban megegyeznek. 1674. Eölbey Tamás Meszlenben lakik, s feleségül családja ősi ellenségének családjából Szelestey Gergely özvegyét : László Annát veszi feleségül. Élnek a családból 1688. Ferencz, 1711. Eölbey Ferencz Surányban, 1724. Zsigmond és Ádám Urai-Ujfaluban, 1736. Ádám esküdt, 1747-ben kerületi biztos. 1738-ban Sándor, László és Antal, meszleni lakos, ez utóbbi 1741-ben insurgens hadnagy, utóbb vármegyei esküdt, majd 1746-ban Batthyáni Ádám ügyvédje. 1747-ben Eölbey László esküdt, 1750 ben János ügyvéd, 1791-ben János apát, táblabiró, majd káptalani nagyprépost. 1799-ben Eölbey József táblabiró, s a Batthyániak jószágkormányzója Rohonczon. Birt Senyefán, Herényben. 1797. Antal insurgens kapitány. A folyó század elején ugy találjuk, hogy az Eölbey-ek nagy előszeretettel adják magukat a katonai pályára. Antal 1809-ben insurgens hadnagy, János 1831. volt hadnagy a Radeczky-huszároknál, 1832-ben meghal Antal, ki a székely huszároknál kapitányságig vitte, 1832. Eölbey Ferencz kapitány, utóbb őrnagy és táblabiró, 1832. Sándor hadnagy a Gollner nevet viselő gyalog ezrednél. 1834-ben Alajos Füztőn gazdálkodik. A vármegyében tudtommal Eölbey-ek most nem laknak. Seper László nagy-pösei birtokos édes anyja Eölbey lány volt.

Eördögh . (Pölöskei). Vármegyénkben ma már alig vannak utódjai, pedig egykor előkelő családjaink sorában foglalt helyet. Eördögh Lajos és Tapolczay Gergely 1599-ben tilalmazzák Gereczy Mátyást, hogy ez az ő hidvégi, molnári, és andrásfai részbirtokukat elidegenitse. 1608-ban a vármegye megkeresi Nádasdy Tamást, hogy Eördögh György özvegyének és Batthyáni Farkasnak somlyói és jánosházai javait bocsássa vissza. Ugyancsak az 1605-ik évben Eördögh Simon zalavármegyei alispán működik vármegyénk területén, hogy Rátky Menyhérttel a török hódoltság községeit összeirja. Ez az Eördögh Simon a pölöskei vár kapitánya is volt. 1632-ben Vasvármegye alispáni székén is Eördögh Simon ül. 1652-ben Eördögh István a pölöskei vár kapitánya. 1733-ban még Eördögh Gáspárt és Miháyt találjuk Alsó-Eőrött. Hogy azonban ezek a pölöskei Eördögh-ökből valók-e. az egyelőre kérdés marad.

Eőry Ferencz, 1647. Nemes-Csoó. - Eőry Mihály, 1682. főszolgabiró. - Eőry Mihály, 1809. insurgens hadnagy.

Eőrsy . E család nevével 1652-ben találkozunk, amidőn Révay Mária, Eőrsy Zsigmond özvegye, nádori prorogatoria levelet eszközöl ki a maga részére. Élnek a családból :1732. Miklós, 1733. Zsigmond, 1743. György, 1764. Anna, 1778. István. Eőrsy József 1790-ben vármegyei aljegyzővé helyettesittetik, de 1792-ben már főszolgabiró lesz; s e tisztet 1816-ig viseli. Talán ezen József volt az, aki 1835-ben Jákfán bir, s a vármegye táblabirája volt. Meghalt 1843-ban. 1838-ban Eőrsy Károly kapitány. 1845-ben Eőrsy János nárai birtokost találjuk.

Eötvös Mihály , 1648. Szombathely,

Erdélyi István, Ferencz, Pál és András, 1733. Kemenes-Szent-Márton. Erdélyi István, 1744. Simonyi.

Erdődy . (Gróf). Ismert főrangu család.

Erdős János, 1685. (Armalista).

Erdősy , I. Sylves t e r.

Erhárt Pál, 1742. Kis-Paty.

Ernst Lajos, 1756. Jaák.

Ernuszt . (Gerdovcháki). Ernuszt János 1508-ban Horvát, Szlavon és Dalmát országok bánja volt. Hogy a két család között van-e összeköttetés, adatok hiányában még megfejtésre vár. Az Ernuszt-család a folyó század negyedik tizedében lép föl Vasvármegyében. Ernuszt József Olad s a dozmati részbirtok tulajdonosa, 1833-ban 1500 frt. alapitványt tesz elaggott katonák gyámolitására. 1835. Ápril havában már a vármegye táblabiráinak sorában találjuk s az ugyan azon évi November 9-én tartott közgyülésen kihirdetteti azon kegyelmes birtok-adománylevelet, melyet 1834. November 23-án Gerdovchák községre nyert. Fiai: Imre, Sándor és Kelemen. Kelemen ifju korában mint tiszt szolgált a lovasságnál. 1871. előtt országgyülési képviselő, 1871-ben Vasvármegye főispánja s e tisztét 1875-ig viselte, amikor is a király a Lipót-rend lovag-keresztjével tüntette ki. Azután megszakitásokkal ismét országgyülési képviselő, s a törvényhozó testületnek egyik kiváló tagja. Vezérférfia egyuttal a vármegyei közéletnek is, s nem egy jó ügy találja benne pártfogóját. Nemes szivének örök bizonyitványa lesz a vármegye árvaháza, mely az ő inditványára 1874-ben jött létre. Jelenleg az országgyülésen a szombathelyi kerületet képviseli. Fia József 1884-ben tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki. Ernuszt Imre 1846-ban viselte a tiszteletbeli aljegyzői hivatalt. Sándornak fia : Géza, napjainkban szombathelyi ügyvéd, s a szerb Takova-rend tulajdonosa.

Erős János, 1733. Jaák.

Érsek János és Mihály, 1733. Kocs.

Eszeky . Eszeky János 1598-ban visszavonja amaz egyezséget, melyet izsákfalvai Márk Jánossal a káldi részbirtok felelt kötött. 1599-ben Dánielffy Farkas és Csányi kijelentik, hogy készek a maráczi birtokot Eszeky Jósa nejének Sárának, a lefizetendők lefizetése után, visszabocsájtani. 1600-ban Eszeky János inteti Káldy Istvánt és Ambrust, hogy az alsó-káldi, kámi, puszta- és egyházas-jeli, herényi és szünösei birtokrészeket vegyék vissza. Ezen család maradékait sem ismerjük, pedig - ugy látszik - jelentékeny család volt

Eszpethey , Eszpetyey. Ma már hire sincs ezen családnak. Eszpethey György és Koltay Tamás intetik 1595-ben Zobothin Györgyöt és nejét Muraszombatban, hogy Törjék Anna jegybérét vegyék föl.

Eszterházy . (Herczeg és gróf). A szakmunkákból bőven ismert főrangu család.