H.

Habsz György, 1676. (Armalista).

Háczky Dániel és József, 1784.

Hagen Ferencz, 1733. Felső-Eőr.

Hagyárossy Boldizsár és János, Györgynek fiai ; Hagyárossy Gábor, Hagyárossy István, Bálint és Gábor, Zsigmondnak fiai, Hagyárossy József, János fia, 1733. Dömötöri.

Hajas Pál, 1647. Meszlen. - Hajas András és Pál, 1648. Simonyi. - Hajas Tamás, 1741. insurgens zászlótartó. - Hajas Ferencz és Tamás. 1733. Simonyi.

Hajmás Benedek, 1733. Keresztur.

Halász István, Halász Antal, és Miklós, Jánosnak fiai, 1733. Molnári.

Halassy István, 1646. (Armalista).

Halper János, Mátyás és Márton, 1733. Eőri-Sziget.

Haray István, 1647. Tana.

Haraszty László, 1748. Kis-Köcsk.

Hardt József, 1822. Ludberg, Varasdv.

Hassay Mihály, 1733. Muraszombat.

Hazatius . 1687. Január 20-án nemes-levelet hirdetnek a vármegye közgyülésén Hazatius János, továbbá testvérei : Ferencz és Mihály részére. A családból 1719-ben István nevével találkozunk, János 1762-ben főszolgabirói tisztet viselt. Az 1784. évi nemesi összeirásban Hazátius János, és Ignácz neve fordul elő.

Hlatky János, 1815.

Hrabovszky . A család közvetlenül Komáromvármegyéből származott át a mult század végén Győr- és Vasvármegyébe. Hrabovszky Sámuel téthi evangelicus lelkésznek hét fia volt : György, István, Sámuel, Dániel, Pál, Mihály és János. Ezek közül György kissomlyói, és István nemes-dömölki ev. lelkész volt Györgynek fia ugyancsak György 1837-ben hadnagy volt a császár-huszároknál. Sámuel 1844-ben a dunántuli kerületi tábla jegyzője, s 1861-ben Vasvármegye kinevezett alispánja volt. Hrabovszky Zsigmond, 1848-ban mint főjegyző szolgálta a vármegyét.

Hebár László, 1733. Battyánfalva.

Hegedüs . E néven is számos család tünik föl a vármegye területén. Hegedüs György 1647-ben meszleni, Hegedüs István, 1647-ben nemes-csoói lakos. Az 1714. évi nemesi összeirásban találjuk Hegedüs Márton felső-eőri lakost. 1733-ban Hegedüs Miklós és fiai : János és Ferencz meszleni lakosok igazolják nemességüket. Felső-Eőrben élnek 1733-ban Hegedüs János, Márton és ennek fia : János. Hegedüs Mihály 1742-ben kis-somlyói lakos, s Veszprémvármegye bizonyitványával igazolja nemességét. Sopronvármegyéből költözött át 1822-ben Bődre Hegedüs György, Antal, Sándor és József. Ezeknek az őse Ferencz, sopronvármegyei lakos, Mária király-asszonytól nyert czimeres nemes-levelet.

Hegyi János, 1595. Muraszombat vidékén birtokos. - Hegyi Miklós, 1657. (Armalista).

Hemeczberger János, 1784. Muraszombat.

Hencsey György és Ferencz, 1784. Egyházos-Rádocz.

Henczöly János, 1668. (Armalista).

Héra . (Héraházai). Maradékai ismeretlenek. Nevét azonban a vármegyénkbeli Héraháza község őrzi. Héra Bálintot a vármegye 1597-ben a vármegyei hadi csapatok vajdájává, majd 1599-ben kapitányává választotta. Előfordul még 1597-ben Héra János és 1748-ban Héra É v a.

Herbay Dániel, 1733. Kőhida.

Herczegh György, 1660. (Armalista).

Herenkovics László, 1823.

Heresinczy . A 16-ik század végén fordul elő vármegyénkben. Maradékai ennek is ismeretlenek. Heresinczy János 1597-ben pert indit Hosszutóthy Ilona, korábban Ivánczy Lukács, utóbb sárospataki Pataky János felesége ellen, 50 forint megfizetése iránt. 1599-ben Heresinczy Anna, mint Moráczy László özvegye emlittetik.

Heriny Pál, 1701. Bucsu.

Herman János, 1647. Szent-Lőrincz.

Hernáth László és Mihály, 1733. Gyanó. - Hernáth János, 1784. Rádócz-Kis-Ujfalu.

Hertelendy . (Hertelendi és vindornyalaki). Előkelő, ismert nemes család, melynek tagjai közül ugy a polgári, mint a katonai pályán többen jeleskedtek. Hertelendy Mihály 1595-ben Vasvármegye főszolgabirájaként szerepel. Neje Kemény lány volt. Nejének nővérét Tulok Gergely birta feleségül. Ezen Kemény-ek birtak Besfán és Szent-Királyon. Ugyancsak ezen Hertelendy Mihály jelentette 1597-ben a vármegyének, hogy Gősfa község lakosai a törökök elül mind elmenekültek. 1600-ban lemond a hivataláról. 1604-ben Ambrus tünik föl mint főszolgabiró. Találkozunk évkönyveinkben még a következőkkel : 1651. Mihály, Ádám, Ferencz és János, 1674. István, 1691. György és Zsigmond, 1691. László esküdt majd főszolgabiró, 1726. Boldizsár, 1731. József, 1733. Bertalan és Imre, 1759. Antal és Anna, 1771. György főszolgabiró, 1777. János főszolgabiró, 1782. István főügyész, s 1790-ben István főszolgabiró. Hertelendy József az 1797. évi nemesi felkelésben mint főhadnagy vett részt. Hertelendy Dénes 1810-ben kapitány a Radetzky-huszároknál s Vasvármegye táblabirája. Atyja : György s anyja Rumy Magdolna volt. Birt a család vasvármegyei ága Gasztonyban, s más helyeken is.

Hettyey . (Makkos-Hetyei). A család őse : István, Hetye, vasvármegyei helységre nyert adomány-levelet 1467-ben, 1559-ben pedig Makkos-Hetye sopronvármegyei helységre nyert a család adományt, mely községről az előnevet is viseli. Hettyey Bálint, nádori itélő mester, már 1596-ban sitkei és tokorcsi birtokos volt. Ugyancsak 1596-ban a vármegye követül küldte az országgyülésre. 1599-ben ujra követül választatik. A családból az idők folyamán a következők élnek vármegyénkben : 1600-ban János, 1689. Zsigmond, 1717. Benedek, 1723. János, 1724. György, 1730. István, 1753. László, 1756. András és Mihály, 1778. Ferencz és Pál. Hettyey István 1810-ben főügyész, ugyanezen István vagy egy másik 1816-ban főszolgabiró volt.

A családfáról közlöm a következő részleteket:

A harmadik tábla élén álló István ügyvéd, II. István Vasvármegye táblabirája, majd számvevője, III. István 1848-ban a német-ujvári kerület országgyülési képviselője volt. 1867-ben vasvármegye második alispánjává választatott, s 1869-ben a királyi tábla birájává neveztetett ki. 1885-ben nyugdijaztatván, érdemeiért királyi elismerésben részesült. Meghalt 1892-ben Kis-Kölkeden. Fia : IV. István jelenleg kis-kölkedi birtokos.

A család a következő czimert használja : Fehér paripán vágtató vörös ruhás magyar vitéz, jobbjában kardot villogtat, baljával levágott, fekete bajuszu török fejet tart. Sisakdisz : a vértbeli vitéz, növő alakban.

Más Hetyey-család azon Hetyey Péter családja, aki 1564-ben II. Rudolftól czimeres nemes levelet nyert. Egy Hetyei Mihály 1748-ban Simonyiból igazolja nemességét.

Hevenyessy . (Kis-Hevesi). Szomoru viszonyok között élhetett a vármegye a 16-ik század végén. Még börtöne sem volt, a hol a rabjait elhelyezhette volna. Ez időben Hevenyessy János szécsenyi birtokos volt, ki terjedelmes kastélyában elég börtönhelyiséggel is rendelkezett. Vele lépett egyezségre a vármegye 1695-ben. Hevenyessy bérfizetés mellett megengedte, hogy a vármegye rabjai addig, mig a főispán börtönökről gondoskodík, a szécsenyi kastély börtöneiben helyeztessenek el ; beleegyezett egyuttal abba is, hogy az elitéltek a kastélya területén végeztessenek ki. Ezen Hevenyessy János 1699-ben a vármegye alispánjává választatott. Ugyan ő itélő mester is volt. Utódjai közül 1717-ben Antal-ról, István-ról, Katalin-ról emlékeznek évkönyveink. 1733-ban Hevenyessy Antal és István vétetnek fel a kétségtelen nemesek lajstromába, s 1766-ban László él. E családból származott Gábor a jezsuita, ki nagy kézirat gyüjteménye által tette magát nevezetessé. Meghalt 1715-ben.

Hiera György, 1652. (Armalista)

Hima , máskép Tüskés István, 1835. Kolta.

Hobay István, 1601.

Hodászy . (Hodászi). A család czimeres nemes-levelének ismertetése e mű II. részében található, a melyből látható, hogy azon Hodászy-családhoz, melyet Nagy Iván ismertet, a vasvármegyei Hodászy-aknak alig van köze. A család tagjai közül emlittetnek : 1725-ben István, 1732. Mária Kis-Unyomban, - 1756. János, Jánosházán, József Szécsenyben, - 1761. G y ö rg y, Dömötöriben, - 1775-ben András, és 1792-ben József Söptén. Hodászy József az 1792-iki nemesi felkelésben mint alhadnagy vett részt. Birt a család Perenyében, Jaákon s a vármegyének más helyein is. A család nemzedék-rendjének egy részét a következőkben közlöm:

Hollóssy . E családból először találjuk Hollóssy Sandrinus t. a ki 1595-ben főszolgabirói tisztet viselt. 1598-ban Ferenczet a vármegye azon szekerek vezetőjeül rendeli, melyek a dunántuli hadaknak élelmet szállitanak. Fizetése minden szekér után 50 denár. 1600-ban ezen Ferenczet főszolgabiróvá választják. János t 1616-ban gyors követül küldi a vármegye Pozsonyba oly utasitással : nyugtatná meg a nádort és az erdélyi fejedelmet az iránt, hogy a vármegye követeit az országgyülésre mielőbb elfogja küldeni. Él 1625-ben Benedek, 1637-ben Pál, 1647. István és Miklós Nemes-Csoóban, 1689. Sándor, 1693. Gáspár; neje párisi Bátsmegyey Erzsébet volt. 1717. Boldizsár és István, 1724. Ádám, 1733-ban Hollóssy Mihály Nemes-Csoóban és 1762-ben János.

Homoky Elek, 1825.

Hompasz János, 1733. Csém, - Hompasz Ferencz, 1733. Nárai.

Horváth . (Szent-györgyi). Szakmunkáinkban bőven ismertetett család. Itt csak azokat sorolom fel, akik vármegyénkben tisztségeket viseltek. Szent-Györgyi Horváth János 1673-ban főszolgabirája, s 1676-ban már alispánja volt a vármegyének. 1700-ban Zsigmond, ez a kiváló hazafi, ült vármegyénk alispáni székén, mig a Rákóczy-szabadság-harcz idején a fejedelem dunántuli gazdasági ügyeinek élén állt, s hivatalát nagy buzgalommal, tiszta hazafisággal végezte. 1703-ban József főszolgabiró, s 1717-ben alispán. Antal az 1797. évi nemesi fölkelésben vasvármegyei őrnagy, Kristóf 1809. vitéz insurgens kapitány, László 1861-ben Vasvármegye alispánja volt. Nagy Iván tud egy Ferencz-ről is, aki 1775-ben Vasvármegye alispánja lett volna. Ez azonban tévedés, mert ezen Ferencz alispán nem a szent-györgyi, hanem a jákfalvai Horváth-ok családjából való volt. Fellehetne tenni, hogy a szent-györgyi és jákfalvai Horváth-ok egy törzsből származók, hanem annyi bizonyos, hogy azon Horváth Ferencz, aki 1775-ben Vasvármegye alispánja volt, jákfalva i és nem szent-györgyi Horváth-nak irta magát. A családnak számos tagja viselte a kamarási méltóságot Voltak országgyülési követek, valóságos titkos tanácsosok és II. Zsigmond főispán is. Birtokaik Vas-on kivül hét vármegyében feküdtek

Horváth . (Bessenyei). A család ősei a Bessenyei birtokot már uj adomány czimén kapták 1562. Mártius 5-én Nádasdy Tamás nádortól, melyben másokkal együtt 1668. Május 3-án Leopold király által is megerősittetnek. A család nemzedékrendje ez:

A leszármazási táblán álló Dávid perenyei birtokos, s a kőszegi dunántuli kerületi tábla ügyésze volt. Fia : Lajos nyugalmazott cs. és kir. vadász-kapitány. Bessenyő község, melyre a család egykor adományt kapott, ma már eltünt a vármegye községei sorából, s emlékét csak egy major őrzi Gyöngyös-Apáthi körül. Az urasági park egy része a hajdani község helyén terül el.

A többi Horváth-családokat, melyek vármegyénket vallották otthonuknak, a következőkben sorolom föl: Horváth (Boldog-Asszonyfalvai) Mihály, 1481. Vasvármegye alispánja. - Horváth Péter, 1610. (Armalista). - Horváth (Mankóbüki) Ferencz, 1641-ben a vármegye főjegyzője. János, 1641. alispán. - Horváth Miklós, 1651. (Armalista). - Horváth Mihály, 1660, (Armalista). Horváth (Jákfalvai) Péter, 1733. - Horváth István és Péter, 1733. Rába-Bogyoszló. - Horváth János és Ferencz 1733. Alsó-Paty - Horváth István, 1733. Nemes-Csoó. - Horváth István, 1733. Meszlen. - Horváth András, Ferencz és János , 1733. Bőd. - Horváth Miklós, 1733. Szent-Lőrincz. -Horváth István, 1733. Bozzai. - Horváth János és István, 1733. Nagy-Zsennye. - Horváth István, Sándor és János, Mártonnak fiai, 1733. Kopács, - Horváth Mihály és István, Mihálynak fiai, Horváth György, id. Horváth Mihály, 1733. Kolta. - Horváth György és István, Györgynek fiai, 1733. Kisfalud.- Horváth György fiai, 1733. Kám. - Horváth György, Györgynek fia, 1733. Nagy-Zsennye. - Horváth István, 1733. Dozmat. - Horváth István, Tamás, 1733. Felső-Eőr. - Horváth István, 1733. Nárai. - Horváth Ferencz, 1733. Taródfa. - Horváth György, 1733. Rába-Doroszló. - Horváth Ádám és János, 1733. Rába-Hidvég. - Horváth István és Mihály, 1733. Simonyi. - Horváth Ferencz, 1733. Kemenes-Szent-Márton. - Horváth István, 1733. Kám. - Horváth János és István, 1741. Sömjén. - Horváth János, 1748. Karakó. - Horváth máskép Arady István, 1748. Kis-Beér. - Horváth György, 1751. Bödöge. - Horváth József, 1751. Héraháza. - Horváth András, 1752. Polgárd. - Horváth János 1752. Simonyi, István 1752. Sömjén, és György 1752. Sárvár. - Horváth, l. Eöcsy. - Horváth András 1741-ben insurgens kapitány, - Horváth Boldizsár ugyanekkor zászlótartó, -Horváth Ferencz 1797-ben insurgens zászlótartó, s Márton ugyanekkor alhadnagy volt, de hogy melyik Horváth családhoz tartoztak, meg nem állapithatom.

Hosszutóthy . Maradékai a vármegyében ismeretlenek, pedig egyike volt előkelőbb családjainknak. Veszprém- és Zalavármegyében is nevezetes szerepet játszottak a család tagjai, kik közül László 1648-ban váczi püspök. A vasvármegyei Hosszutóthy-ak közül Hosszutóthy János özvegye Pethő Éva, fiának György n e k nevében is tilalmaztatja 1595-ben a Nádasdy-családot, hogy a néhai Mark János vagyonát elfoglalja. Ugyancsak 1595-ben találkozunk még Hosszutóthy Orsolyával, Kisfaludy Benedek özvegyével. 1692-ben János meg Balázs fordul elő forrásainkban. A Hosszutóthy-ak Váthon birtak

Hőbe Ádám és János, 1733. Vönöczk. Hőbe János és Ferencz 1733. Vönöczk és Szent-Márton. - Hőbe Pál, 1733. Rába-Doroszló. - Hőbe János és Imre, 1755. Külső-Vath, Veszprémv.

Hőgyészy . Régebb nyomait a családnak nem találom évkönyveinkben, pedig azt lehetne hinni, hogy a vármegyénkbeli Hőgyész község s a család között közelebbi összeköttetés létezik. Lehet, de ezen összeköttetésnek forrásainknál régibb keletünek kell lenni. A 17. században Győrvármegyében él a család, s az egyiknek neje Vépy Ilona volt, ami szintén a vármegyénkkel való korábbi összeköttetésre vall, tudván, hogy Vép vármegyénkbeli község, s hogy Vépy-ek vármegyénkben csakugyan laktak is. Nálunk Hőgyészy Miklós és Ferencz 1733-ban Hodászról igazolják nemességüket. Ferencz vámos-családi plebános volt. Andrást 1733-ban s Ádámot 1740-ben Simonyiban találjuk. Ádám a vármegyének esküdtje is volt. Simonyi község nevét előnévül is használták. 1818-ban vármegyénkben még Hőgyészy Jánossal találkozunk. Egy Hőgyészy az 50-es években a soproni főtörvényszék elnöki tisztét viselte. Korábbi iratokban a család nevét Hölgyészy-nek, s Hőgyész község nevét Hölgyésznek irva is találjuk.

Huszár János, 1715. Mártius 8. (Armalista). - Huszár János 1733. Hidas-Hollós. - Huszár Mihály, 1748. Kis-Beér.