K.

Kajtár Imre, 1647. Meszlen. - Kajtár György és fia; János és György, 1733. Besenyő. - Kajtár Ferencz, Kajtár P á l, 1733. Nemes-Csoó.

Kákonyi Ferencz, 1757. Nagy-Paty.

Kalamár Ferencz, 1647. Bogyoszló.

Kalatovics László, 1790.

Káldy . (Alsó- és felső-káldi). Őse a családnak a Herény nemzetségből származott Káldy Páris volt s egyes ágai több vármegyére szétterjedtek, de bölcsője Vasvármegye, hol mind Herény, mind Alsó- és Felső-Káld községeket föltaláljuk. A családról szakmunkáink számos adatot közölnek. Levéltárunknak vonatkozó, kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen adatai a következők : 1595-ben a Káldy-családnak a Nádasdyakkal van dolga egy örökösödési ügyben. 1597-ben Káldy Mihály de Magasi törvényszéki ülnök lesz e vármegyénél. Káldy Ambrus és István 1598-ban visszavonják azon szerződést, melyet izsákfalvai Mark Jánossal a felső-káldi és enyi(?) részbirtok fölött kötöttek. 1600-ban Péter özvegye emlittetik. Ugyancsak 1600-ban Eszeky János inteti az emlitett Káldy Ambrust és Istvánt, hogy letevén a zálogösszeget, az alsó-káldi, kámi, puszta- és egyházas-jeli, herényi és szünösei birtokokat váltsák vissza. 1604-ben Ambrus de Alsó-Káld esküdt-ülnök lesz és 1606-ban főszolgabiró. Segélyt szavazott meg a vármegye 1613-ban a hadviselésre az erdélyi fejedelemnek, s a segély-összeg kézbesitésével Káldy Ferencz e t bizták meg. Ezen Ferencz 1618-ban mint kir. adórovásoló (dicator) szerepel, 1619-ben pedig követül az országgyülésre küldetik. Valószinü, hogy egy másik Káldy Ferencz az, aki 1632-ben a vármegye alispánja lesz. Ugyancsak Ferencz 1642-ben határt igazittat. Pedna (?) és Egyházas-Hollós között. 1656-ban Pétert találjuk az alispáni széken. 1660-ban János főszolgabiró, 1662-ben pedig Istvánt választják alispánul. 1666-ból egy Ferencznek olvassuk törtenetét. Bizonyos Tuslán Jánosnak a felesége, Mészáros Mária hires szépség volt messze vidéken. Egyszer egy napon ennek a szép asszonynak a férjét, Tuslán Jánost meggyilkolva találták. A férj halála után a szép Mészáros Mária férjhez ment Káldy Ferenczhez, a mi azon gyanura adott alkalmat, hogy Tuslán János meggyilkoltatásában talán Káldy Ferencznek is lehet része. Perbe fogták. Káldy Ferencz bizonyára maga is érezte a gyanu sulyát, mert még az itélet előtt, kegyelemért folyamodott. S csakugyan 1666. Február 18-án a király neki azon esetre, ha Tuslán János meggyilkoltatásában bünösnek találtatnék, fejére és vagyonára nézve kegyelmet ad, oly feltétel mellett, hogy jövőre hasonló gyilkosságoktól tartózkodjék s a meggyilkolt rokonaival egyezséget kössön. - Élnek a családból: 1681-ben Péter, Miklós, 1687-ben János, 1691-ben Ferencz alügyész, 1693-ban Zsigmond, 1694-ben Ferencz esküdt, 1698-ban Péter főhadbiztos, 1700-ban Miklós, 1713-ban Zsigmond főszolgabiró és Boldizsár, 1717. György, 1717. Sándor. - 1715-ben ujabb csapás éri a családot. Káldy Pál gyilkosok támadásának áldozata lesz. Hogy miért? Nem találom följegyezve. Kis János volt a gyilkosok vezére. Összesen 9-en voltak, s amint a nevekből gyanitani lehet, mind nemes emberek. A tett után megszöktek, de a helytartótanács elrendelé elfogatásukat és megbüntetésüket. 1727-ben ismét Ferencz, 1733-ban István és János élnek, 1746-ban Lajos, 1747-ben Mihály, 1749-ben Zsigmond, Boldizsár fia, 1750-ben András, 1754-ben György, 1756. Mózes és József, 1790-ben Péter tiszteletbeli esküdt, ugyanakkor Sándor hadi és vármegyei táblabiró. Az 1797. évi nemesi fölkelésnél Antal mint főhadnagy, Zsigmond mint főhadnagy, s Pál mint alhadnagy szolgál. Zsigmond 1800. a Rábán innen való rész perczeptorává, majd főszolgabiróvá választatott. 1811-ben ismét Pál s 1822-ben Antal nevével találkozunk. 1833-ban él József és Lajos. Józseefnek a fia volt Gyula a dunántuli ev. egyház-kerület világi főfelügyelője s főrendiházi tag. Káldy György, István és Zsigmond 1733-ban Német-Szent-Gróthon laktak.

Káldus Péter gyermekei, 1595.

Kálmán István, 1676. (Armalista) - Kálmán János és Miklós, 1733. Jobbágyi.

Kalmár Márton, 1657. (Armalista. - Együtt kapta Hegyi Miklóssal).

Kálóczy István, 1752. Magyar-Gencs. Czimeres nemes-levelet Kálóczy György s ennek fiai : András, Mihály, Márton és János nyertek II. Mályástól 1610. Máj. 10-én.

Kamondy . Vasvármegyében 1610-ben hirdetteti ki czimeres nemes-levelét Kamondy János. - Kamondy István 1647-ben Kőszegen lakott. Ugy látszik, hogy a család innen átvonult Veszprémvármegyébe, s tagjai csak a jelen század elején tünnek föl ismét vármegyénkben, Kamondy Lajos 1810-ben alügyész s a vármegye táblabirája. 1835-ben ugyancsak Kamondy Lajos a vármegye főügyésze. Neje: Gerber Anna volt. A nemzedékrend néhány izén a következő:

Kámonyi . Egykor előkelő, most már kihalt család. Még pedig, amint neve is mutatja, tősgyökeres vasvármegyei család. Tagjai közül Kámony Bálint 1600-ban főszolgabirói tisztet viselt. 1647-ben Kámony András és István Kámonban, 1658-ban Kámony István, András és János, 1675-ben János és Mártha éltek Nagy-Kámonban

Kan György, János, Ádám, 1733. Felső-Mesteri.

Kavicsár Pál, 1733.

Kántor András, 1733. Nárai. - Kántor Márton, 1733. Felső-Eőr. - Kántor János és István, 1752. Nemes-Ládony, Sopronv.

Kapocsy Márton, 1619. (Armalista).

Kapóczy Ferencz, 1766. Nemes-Keresztur.

Kapossy Mihály, 1648. Jákfa.

Kapronczay Mátyás, 1648. Merse.

Karakóy István, 1733. Dömötöri.

Kárász , máskép Cseán János, 1748. Seregháza.

Karcsay Antal, 1784.

Kardos Miklós, 1813. Kardos-Vaska. Trencsénv.

Károlyi . Régi nemes családja a vármegyének, melynek első nyomaira a 16-ik század második felében akadunk. A Szelesteycsaládnak levéltárunkba jutott iratai között van egy okmány 1565-ről, melyben szánthói Bottka Imre alispán mint jobbágyokkal biró patyi nemest emliti Károly Lajos t. 1595-ben a vármegye birtokos nemesei között a föntebbi Lajos, továbbá Károly János emlittetnek. Ez a János Petheő Éva, Hosszutóthy János özvegye nevében tilalmazza a Nádasdy-családot néhai Márk János vagyonának elfoglalásától. A szent-györgyi Horváthcsalád történetéből tudjuk, hogy szent-györgyi Horváth István felesége 1636-ban Károly Margit volt. A vármegye nemeseinek 1648-ról szóló összeirásában Károly Péter és Sándor mint Károl vagy felső-patyi lakosok fordulnak elő. Felső-Patyot akkor Károl-Patynak is hivták, bizonyára az ott egykor nagyobb birtoku Károly-családról. Károly névvel még a következők fordulnak elő forrásainkban : 1692-ben Kristina, 1722-ben Lőrincz, aki vámos-családi plebános volt. Mivel a mostani Károly-ak vármegyénkben az evangelica egyház hivei, nem lehetetlen, hogy a családnak rom. kath. ága is volt, vagy a család talán csak 1722 után tért át az ev. egyház kebelébe. De lehet még egy eset is, az tudniillik, hogy Károly Lőrincz maga katholizált. Azt feltennünk, hogy két Károlyi család is létezett volna vármegyénkben, arra nincsen semmi ok; igy tehát csak a fentebbi eseteknek egyike lehetséges. Találjuk még 1723-ban Boldizsár t, akinek atyja Gáspár és anyja mesterházi Nagy Erzsébet volt, s a ki szintén Károl- vagy Felső-Patyon lakott. 1726-ban Bálint. vönöczki lakos. Élnek még 1732-ben Katalin Felső-Patyon, akinek férje Márkus Mihály volt ; 1733-ban Gábor. Egy Gábor, Istvánnak fia, s Péternek unokája, ezen időben Szigetvárott lakott s pert vitt Boldizsár anyja ; mesterházi Nagy Erzsébet ellen, a családi iratok kiadása miatt. Károly Kristina neve 1760-ban fordul elő. Ádám 1769-ben tőttősi, s Károly Anna, Kovács Ferencz özvegye, 1815-ben kis-somlyói lakos. Károly József evang. vallásu katafai lakos 1834-ben legfelsőbb helyen engedélyt nyert, hogy bár reversalist adott, fiu gyermekét mégis a saját vallásában nevelhesse. A vasvármegyei Károlyi-ak közül Károlyi László 1847-ben a kir. helytartó tanácsnál nádori titkár volt. - Károlyi István, kinek ágából Károlyi Antal, vármegyénk jelenlegi alispánja származását veszi, 1723-ban nemességi bizonyitványt. vesz ki Vasvármegyétől s 1725-ben átköltözködik Győrvármegyébe, de már az unoka: János, kis-péczi lakos, vissza vágyik az ősök bölcsőjéhez, s egy, Győrvármegye által 1792. Augustus 22-én kiállitott nemesi bizonyitványnyal visszatér Vasvármegyébe s valószinüleg Vönöczkön telepszik le. Fia: József legalább mint vönöczki lakos fordul elő. Ennek a Józsefnek a testvére : István, Károlyvárosba szakadt le, s ott családot alkotván, maradékaiban ma is virágzik, s magyarságát hiven megőrizte. A család leszármazási tábláját, a Győrvármegyébe költözködő Károlyi Istvántól kezdve, a következőkben mutathatom be:

Károlyi Antal 1868-ban mint aljegyző lépett a vármegye szolgálatába. 1871-ben főügyészszé, 1883-ban főjegyzővé, s 1891-ben alispánná választatott. 1893-ban királyi tanácsossá neveztetett ki, s ugyanazon évben a III. porosz királyi koronarend tulajdonosa lett.

Kaszás Péter, 1647. Bogyoszló.

Kászony Pál, 1752. Rempe-Hollós.

Kató György, 1733. Telekes. - Kató András, 1733. Telekes.

Katona István, 1647. Nagy-Zsennye. - Katona István és György, 1648. Nagy-Zsennye. - Katona Péter, László, 1733. Nagy-Zsennye. - Katona János, István fia, 1733. Nemes-Magasi. - Katona Ferencz, 1733. Nemes-Magasi.

Kávássy . Maradékaiban ismeretlen család, sőt ugy látszik, hogy csillaga már réges régen hanyatlóban volt. Erre mutat legalább, hogy Kávássy Jakab 1595-ben még birtokos ugyan, de már Kávássy Margit, Batthyáni Lukács özvegye, a vármegyétől szegénységi bizonyitványt kér. 1598-ban Kávássy János jön elő, aki a Beiczy Miklós után őt illető bucsui javakat keresi.

Kázmér György, 1647. Meszlen. - Kázmér Péter 1733. Meszlen. - Kázmér György ifjabb, György és Ferencz, 1733. Felső-Eőr.

Krajnay János, 1688. vármegyei biztos. Krajnay Zsuzsa 1694. (Armalista).

Kecskés Gergely, 1647. Kőszeg. - Kecskés György, 1747. (Armalista).

Kdel Mihály, 1719. September 11. (Armalista).

Kelcz (Fületinczi) Ádám, Zsigmond, Miklós, 1733. - Kelcz Károly, 1797. insurgens kapitány.

Kelédy György. 1595.

Kelemen György, 1733. Kisfalud. - Kelemen András örökösei, 1733. Nemes-Csoó. - Kelemen Tamás és Mihály, 1733. Felső-Eőr. - Kelemen Vincze és István, 1733. Alsó-Eőr. - Kelemen Ferencz, József, Pál, 1733. Német-Szecsőd. - Kelemen István, 1733. Szergény. - Kelemen István, 1742. főszolgabiró. - Kelemen Mihály, 1797. insurgens zászlótartó.

Kemény . (Kemény-Egerszegi). Régi nemes család. A Szelestey-család irataival egy 1565. évi okmány került levéltárunkba, melyben Kemény Imréről mint nagy-egerszegi, (Kemény-Egerszeg), lakosról tétetik emlités. 1595-ben Kemény Dávid él. 1647-ben Jánost már Kemény-Egerszegen találjuk. 1714-ben egy János a portás nemesek közé vétetik föl. Hosszabb ideig szolgálta a vármegyét Kemény András, aki 1736-ban esküdt, 1742-ben al- és 1762-ben főszolgabirája volt a vármegyének. Élnek még a családból : 1670-ben Mihály, 1720-ban Simon, 1762-ben János, 1768-ban István, 1770-ben József, s 1790-ben Pál, aki táblabiró is volt. Kemény Imre 1863. szolgabiró, s István ugyanazon időben vármegyei aljegyző, később ügyvéd.

Kenedics Ferencz és József, 1793.

Kenessey . A család egyik őse : Kenessey Balázs 1720. Martius 20-án kapta adományban Telekesen az alsó- és felső-sárfeői pusztákat Pálffy nádortól. Birt a család Karátföldön, Sárfi-Mizdón, Halastón és Zalavármegyében Boldogfán. Nemzedékrendje:

Kenessey Mihály, 1733. Birószék. - Kenessey János 1733. Halmos. - Kenessey Balázs, Mihály, György és Ferencz, 1733. Karátfölde.

Keneszt János, 1649. (Armalista).

Kenézy Mihály, 1648. Szombathely.

Kenyeres Sándor, 1643. (Armalista).

Kérey Balázs. 1668. (Armalista).

Keresztes Ándrás, 1733. Vönöczk.

Keresztury (Petri-Kereszturi) László, Ádám, Sándor, György utódjai ; János, Zsigmond 1733. - Kereszturi Jakab, 1797. insurgens főhadnagy

Kéry . (Nemes). Kéry István 1450-ben László királytól adománylevelet nyert. 1647-ben Miklós mint szent-lőrinczi s 1720-ban Kéry István mint nagy-kámoni lakos fordul elő. Ugy látszik, a család időközben átköltözött Sopronvármegyébe, mert csak a mult század végén jelennek meg ismét nálunk. Kéry József 1783-ban rába-bogyoszlói lakos ; ennek fia Ferencz 1788-ban születik. Testvére János, veszprémi kanonok, egy katonai ösztöndij-alapitványnyal tette nevét emlékezetessé. Az emlitett Ferencznek fia ismét Ferencz jákfai lakos, kinek gyermekei : Borbálya, Simon Miklósné és Kálmán, ki azonban ifju korában elhalt

Kéry . (Ipoly-Kéri. Gróf). Hontvármegyéből ered. Nálunk János, aki 1654-ben grófi rangra emelkedett, tűnik föl először. Fia Ferencz patyi birtokos, kinek kastélyában szálltak meg 1670. April 16-án Zrinyi és Frangepán, akikről Kéry azonnal jelentést küldött Bécsbe. Fia III. Ferencz 1587-ben Vasvármegye főispánjává neveztetett ki. Arról nevezetes, hogy nem igen fért össze sem egyesekkel, sem a vármegyével. Utódjai : János és Ádám. Ez utóbbi Péterfán is birt. Vele a Kéry-ek grófi ága sirba szállott.

Kerkápoly István, 1700. főszolgabiró.

Kernpaisz Mátyás, 1653. (Armalista).

Keserü . (Szerdahelyi). Keserü István 1595-ben szerepel vármegyénkben. Neje Darabos Katalin volt. Darabos Anna elhunytával annak döbörhegyi és dereskei javaiban örökölnek, de birnak Domonkosfán is. 1596-ban a vármegye a hadak kapitányává választja Darabos Istvánt, és fizetését havonként 40 forintban állapitja meg. 1597-ből szinte megdöbbenve emliti a jegyzőkönyv, hogy Darabos István Zichy György alispánról ugy nyilatkozott, hogy ez méltatlan az alispáni tisztre, de még ugyan azon évben Győr alá vezeti a vármegye fegyveres hadait. 1600. királyi adórovásoló, majd a vármegye alispánja lesz. 1604-ben ujra megválasztatik s 1606-ban Megyery Pállal vármegyéjét képviseli az országgyülésen. 1607. és 1608 ismét a követségben találja, de ez utóbbi évben már lemond. A vármegye egy diszes billikommal lepte meg Batthyáni Ferencz grófot lakodalmi ünnepélyére. 1610-ben egy közgyülésen Chernel János végrehajtást inditványoz Keserü István ellen, mint aki a billikom árát átvette, de ki nem fizette. Keserü ez ellen tiltakozik, állitván, hogy a billikomnak vételára már kifizettetett. Ezentul a család nevével jegyzőkönyveinkben nem találkozunk.

Keszy János, 1601. Mihályfa

Keszler (Lichtenbergi) Leonárd, 1714. Rába-Kövesd. Indigena.

Kéthelyi . (Kéthelyi). A család a Joó Bertalan deák családjából származtatja magát. Joó, máskép Literatus Bertalan de Kéthely 1565. September 15-én kapott czimeres nemes levelet II. Miksától. Ezen okmánynyal igazolták nemességüket 1733-ban Kéthelyi Ádám és György söptei, és 1753-ban Kéthelyi István farádi (sopronvármegyei) lakos. Egy Kéthelyi János 1648-ban szécsenyi lakos volt. Egy másik Kéthelyi János 1798-ban pörrel igazolta nemességét. 1802. Joó János váthi, 1831-ben Kéthelyi Joó Ferencz söptei lakos kapott a vármegyétől nemesi bizonyitványt. Kéthelyi Lajos 1809-ben insurgens kapitány volt. Birt e család vármegyénkben Váthon, Alsó-Szilvágyon, Söptén, Tanában, Bárdoson, Beődön. A családból József váthi birtokos, s Sándor 1867. után szolgabiró volt, Ferencz jelenleg tanai birtokos és lakos. Leszármazási táblájuknak egy részlete, amint az levéltári adatokból összeállitható volt, itt következik:

Kregár János, 1797. insurgens alhadnagy.

Király István, 1595. Paty. - Király György, 1742. Boba.

Királyföldy Ferencz, 1759. Nemes-Magasi.

Kiss Sándor, 1732. Kolta.. - Kiss Ferencz örökösei, 1733 Nemes-Csoó. - Kiss, l. Jáky. - Kiss István, 1733. Kemenes-Szent-Márton.

Kisfaludy . (Kisfaludi). A Kisfaludy-ak a Csák nemzetségből veszik eredetüket Győr-, Vas- és Zalavármegyében elterjedt család, de törzsfészke mind a mellett Vasvármegye volt. Itt találunk Kisfalud községet, noha némelyek hajlandók a zalavármegyei Kisfaludot a bölcsőjükül tekinteni; s itt feküdtek fő javaik, melyekre szabadalmaikat nyerék. Meglevő okmányaink 1595-ben foglalkoznak először a családdal. Akkor él Kisfaludy Benedek, kinek neje Hosszutóthy Orsolya volt. Unoka öcscse: Kisfaludy Balázs. 1596-ban Imre Kisfaludon birtokos. A föntebb emlitett Balázst a vármegye 1608-ban alispánjává választja, majd követül küldi az országgyülésre. 1617-ben ujra alispánná választatik s a falvak összeirására kiküldött királyi biztosok mellett a vármegyét képviseli. 1625-ben Pál lesz a vármegye alispánja. 1659-ben János él. 1666-ban Kisfauldy Gáspár, Balázs, László és Pál pallos-jogot nyernek, melyet gyórói, csánighi és gencsi javaikon gyakorolhatnak. Élnek még a családból : 1673-ban István, 1687-ben Ferencz, 1718-ban György, 1719-ben Gábor, 1734-ben Antal, 1741-ben Sándor insurgens kapitány, 1743-ban Balázs, 1797-ben György insurgens főhadnagy. 1809. János a dunántuli kerületi tábla ülnöke, insurgens alhadnagy, 1809. Gábor insurgens kapitány, aki 1810-ben táblabiró lesz, 1810-ben János tiszteletbeli aljegyző. 1814. Mihály, 1813. János főszolgabiró, 1835. János és 1838. Boldizsár. E családnak tagja a költő testvérpár : Károly és Sándor. Életük pályája eléggé ismeretes, itt csak azt jegyzem meg, hogy Sándor 1804. Október 3-án Vasvármegye táblabirájává neveztetett ki, s hogy e század elején 1808-ig Vasvármegyében Kámban is lakott. Az ő tulajdonához tartozott akkor a Jeli major is.

Kisguba Ferencz, 1647. Bőd.

Kispatyi Mihály, 1601. Kis-Paty.

Kithonics János a győri püspök embere volt s 1595-ben Szombathelyen lakott. Azon évben a győri püspök nevében kijelentette a vármegyén, hogy a püspökség részéről a hadak élelmezéséhez nem járulhat.

Kristán , l. Christán.

Krizsay György, János és István, 1757. Bajánháza.

Klobusiczky . (Gróf).

Kocsy Ádám és György, 1733. Boba. - Kocsy máskép Balogh János, 1733. Kocs. - Kocsy Ferencz, 1750. Pápa.

Kocsis Imre, 1647. Meszlen.

Kocsóczy János, 1807. vármegyei főügyész. - Kocsóczy János, 1809. insurgens hadbiró. - Kocsóczy Ferencz, 1824. főszolgabiró.

Kocza Mihály, 1641. (Armalista). - Kocza Mihály, 1647. Bőd.

Kollár Miklós és János. 1733. Felső-Eőr

Kolláth István, 1648. Kis-Paty.

Koller József és Ferencz, 1790.

Kólomy , I. Virginás.

Kolondy István, 1647. Nemes-Csoó.

Koltay . (Koltai). 1595-ben Koltay Bernát örököseit emlitik jegyzőkönyveink. Koltay Tamás, Bálint és Katalin ugyanis tiltakoznak Zobothin György deák ellen, hogy az a néhai Hegyi János prosznyákfai, kancsóczi, pordasinczi, szent-benedeki és lovászi javait, melyek őket illetik, elfoglalja. Ezen a néven élnek még vármegyénkben a következők : 1688. Bernát, 1690. István, 1717. Imre, 1726. Bálint, 1731. Sándor, 1733. Ferencz, István, György, 1736. László esküdt, 1741-ben ezen László insurgens zászlótartó, 1744. Farkas, 1823. György és 1837. Bernát és 1842. István. Több Koltay-család is lévén a vármegyében, hogy a felsoroltak közül ki, melyik családhoz tartozott, el nem dönthető. Koltay György, István és Antal nemes voltukat 1830-ban perrel igazolták. Koltay György akkor zalavármegyei, felső-nemes-apáti, s Koltay Antal vasvármegyei, nagy-mákfai lakos volt. Ők hivatkoznak a Zsigmond király által 1430-ban Norinbergában (feria quinta proxima ante festum beati Georgii Martiris) kiadott czimeres nemes-levélre, melyet Kethe de Kolta szépunokája : Dénes nyert. Ennek a családnak a leszármazási táblájából a következő részletet közölhetem

Komáromy György, 1733. Simonyi.-Komáromy János, 1797. insurgens főhadnagy.

Kondoray Gáspár, 1652. főszolgabiró.

Konkolics Benedek, 1648. Nemes-Keresztur.

Koppányi György, 1733. Sömjén.

Korchmáros . 1680. Május 28-án hirdeti ki Vasvármegye közgyülése Korchmáros János armalisát. A család tagjaiként a következők szerepelnek. 1710. István, 1716. György, János, 1738. Sándor és György bucsui lakos, 1739. József, 1755. János, 1785. József, 1790. József kis-unyomi lakos, a vármegye táblabirája, 1810. Boldizsár táblabiró, 1812. József és 1814. Zsigmond. 1833-ban Toronyban találjuk Korchmáros Mihály t és Györgyöt. Boldizsár táplánfai birtokos volt. Nemzedék rendje a következő:

Az 1893-ik évi nagy hadgyakorlat alkalmával a szász királynak Kőszegen Korchmáros Menyhért volt szives házigazdája, minek következtében a szász királyi Albrecht-rend II. osztályu lovagkeresztjével tüntettetett ki.

Kósa György nemes levelét 1651-ben September 4-én hirdeti ki a vármegye. E néven találjuk 1726-ban Ferenczet, 1733-ban Miklós t s 1739-ben Pétert. Kósa Gusztáv jelenleg jánosházai birtokos s buzgó vezetője az ottani társaséleti közhasznu mozgalmaknak.

Kosics Pál, 1733.

Koszorus Márton, 1660. (Armalista).

Kotulinczky . (Gróf).

Kovács János, 1666. (Armalista). - Kovács Ferencz 1733. Meszlen. - Kovács János, 1733. Besenyő. - Kovács Imre, 1733. Kolta. - Kovács János ifjabb örökösei, Kovács István, id. Kovács János, 1733. Nemes-Csoó. - Kovács György, 1733. Körmend. - Kovács István, 1733. Sömjén. - Kovács, máskép Vörös Mihály, 1733. - Kovács Zsigmond, 1733. Nádasd. - Kovács György, 1733. Saál. - Kovács Ádám és István, 1733. Karátfölde. - Kovács András, 1733. Karátfölde. - Kovács Sámuel, 1744. Kis-Köcsk. - Kovács János, 1745. Alsó-Mesteri. - Kovács Ferencz, 1809. insurgens kapitány.

Kozáry György, 1733. Kis-Somlyó. - Kozáry Péter és András, 1784. Kis-Somlyó.

Kozma Benedek, 1647. Bögöt. - Kozma Mihály, 1733, Seregélyháza. - Kozma Mihály, 1733. Nemes-Csoó

Krotnauer Dávid, 1661. (Armalista).

Krotnaurer Frigyes és Kristóf, 1661. (Armalista).

Köcsky . A vármegye előkelőbb nemes családjai közé tartozott. 1595-ben Ádám él, 1598-ban Tamás és György. Ezen Tamás 1601-ben a vármegye főszolgabirájává választatott. Találjuk még 1639-ben György ö t, 1743-ban Kis-Köcskön Köcsky Istvánt és 1750-ben Jánost.

Kőmives Ferencz, 1733. Kemenes-Szent-Márton.

Könczöl Zsigmond, 1714. - Könczöl János, 1797. insurgens zászlótartó.

Körmendy Mihály, 1598. (Armalista). - Körmendy Péter, 1672-1684. főszolgabiró. - Körmendy Lajos, 1809. insurgens kapitány. - Körmendy István, 1809. insurgens alhadnagy

Kőszeghy Imre és Balázs, 1610. (Armalista). - Kőszeghy Antal, 1838. főszolgabiró, Szombathely.

Kövesdy Boldizsár, 1748. Körmend.

Köveskuty György, 1647. Meszlen.

Kubovics , máskép Istvánovics Mihály, 1733. Simonyi. - Kubovich, l. Zsuffa.

Kuffstein . (Gróf).

Kulcsár István és Pál, 1733. Nemes-Csoó. - Kulcsár Ferencz, 1744. Kemény-Egerszeg. - Kulcsár Sándor és András, 1750. Kemény-Egerszeg.

Kulecz Lőrincz, 1682. (Armalista). Kun Imre, István örökösei, 1733.

Kunos . A nemesség szerző Kunos János Felső-Eőrött lakott. A család szétágazván, találjuk egyes tagjait Sághon, Simonyiban, Nemes-Dömölkön, Vönöczkön, sőt Orosházán Békésvármegyében is. A család sarja volt Kunos Endre az 1845-ben Fehérvármegyében, Kálozon elhalt szelid lelkű költő, ki ott a Zichy-családnál nevelősködött. Ő volt szerzője a "Kitárom reszkető karom," Szerencse föl!" s "Képeddel alszom el" sat. örök szép daloknak. Ügyvédi oklevele is volt, s költeményeken kivül egyéb műveket is irt. Családjának nemzedékrendje néhány izen a következő:

Kunos János és András, Hetyén, s Kunos Jakab Orosházán, de Simonyiban és Nemes-Dömölkön is tartózkodott.

Kupay Gergely, 1648. Felső-Mesteri.

Kupricz István, 1648. Szombathely.

Kuskóczy Miklós, 1595.

Kustoly István, 1784. Keresztur.

Kuthassy (Kereki) Mihály, 1610. (Armalista). - Kuthassy György, 1839. Szakony, Sopronv.

Kutrovich . Az armálist, melynek ismertetése a II. részben található, Kutrovich József nyerte. A második izen álló János, a ki 1835-ben halt meg, a Cziráky-javak kormányzója s Vasvármegye táblabirája volt. Itt közlöm a család nemzedékrendjét:

Kuzma János, 1759. Muraszombat.

Kuzmics Ferencz, 1733. Rába-Bogyoszló.

Kürthy István 1632-ben a vármegye főjegyzője.