O.

Odor Pál, 1648. Gércze. - Ódor Ferencz, 1733. Jánosháza. - Odor Ferencz (másik), 1733. Jánosháza.

Óhidy János, 1733. Boba.

Okolicsányi . (Okolicsányi). A család Liptóvármegyéből veszi eredetét. Ismert első őse 1245-ben Szerafil volt. Levéltárunknak az ily nevű család tagjaira vonatkozó adatai a következők: Okolicsányi József a mult század második felében nőül veszi Orczy Zsuzsannát, Orczy Sándor söptei birtokos lányát. Ugyancsak Orczy Sándor másik lányát Katalint Okolicsányi Antal, József testvérje vezette oltárhoz. József és Antal 1779-ben zálogba adják nejeik söptei részbirtokát 8400 "rhénes" forintért. 1815-ben Okolicsányi Anna, Okolicsányi Antal és Orczy Katalin lánya, Radics Mihály özvegye, akkor heves és külső-szolnok-vármegyei lakos, pert indit a söptei zálogos jószág visszaváltása iránt. Okolicsányi Józsefnének, Orczy Zsuzsánnának is volt leánya: Zsuzsánna, ki 1815-ben mint Péchy Antalné emlittetik. Okolicsányi Dénes jelenleg urai-ujfalui lakos és birtokos.

Orbay Sámuel, 1801. Paty.

Orbán János, 1648. Nemes-Csoó.

Orczy . (Orczi. Nemes). A család első ismert őse Orczy György, aki 1550 körül élt, s ősi fészke valószinüleg Somogyvármegyében volt. A család vasvármegyei tagjairól a következő adatok szólanak. Orczy György 1686-ban a vasvármegyei banderium kapitánya volt. Élnek 1717. Péter, 1722. Mihály söptei birtokos, 1736. Sándor, 1741. Antal insurgens hadnagy, 1750, Imre, 1759. Lőrincz, 1760. György, 1770. Pál, 1785. Lajos, 1787. János, 1788. József, 1789. Pál, Lajos insurgens kapitány, 1816. Ignácz, 1823. Lőrincz, András, Antal, 1825. Zsigmond, 1848. József. Birt a család Senyefán, Söptén, Urai-Ujfaluban és Bádonfán. A család egy ágínak nemzedékrendje a következő:

Ormándy Lukács, 1595.

Orosztonyi Márton és János, 1647. Péteri. Orosztonyi Pál, 1733. Nárai.

Orczel János, Péter és Gergely. 1648. Söpte. Nem alaptalan a föltevés, hogy a család egy az Orczy-családdal.

Ostffy . (Asszonyfalvai). A család 1200-ban már virágzott. Törzsöke Osl de genere Osth. Ugyan ebből a törzsből származtak a Kanizsay és Viczay családok. Az Ostffy-ak családi fészke vármegyénkben Ostffy-Asszonyfa. Levéltári adataink a következők : 1595-ben Ostffy Mihály özvegyéről tétetik emlités. Ostffy János 1614-ben inteti a győri püspököt, hogy a csöngei dézsmát vegye föl. 1650-ben Tamás él, 1613-ban László, 1678-ban Miklós, 1689-ben István, 1733-ban Mihály, 1756-ban Károly, Ferencz, Lajos, 1784-ben Mihály, 1821-ben Lajos, 1837-ben Lajos, kinek ügyvédi diplomája azon évben hirdettetik ki, s 1846-ban Sándor. A család tagjai közül többen közhivatalokat viseltek. A szakmunkák közölnek ugyan nemzedékrendet a családról, de azok némileg eltérnek attól, melyek eredeti forrásból itt közlök:

Osvald . (Felső-Eőri). A család birtokában levő feljegyzések a család eredetét a következőleg adják elő : Őse : Ompold, Árpádnak egyik legjobb nyilas kapitánya volt, aki a Mojnimir győrvidéki fejedelem ellen vivott csatában Szőnynél, Komárom mellett, elesett. Ennek fia 0 s v a l d, atyja eleste után Szabolcscsal és Szalókkal, Huba egyik fiával, Árpádot Budára kisérte. („Árpád és a magyarok kijövetele." 210 lap). - Osvald, Zoltánnak, Árpád fiának uralkodása alatt Görögországba ment, honnan egyik utódja : 0svald Arthemius, 1320. körül visszajött Magyarországra, s Somogyvármegyében Szigeth várát épitette. (Wiener-Zeitschrift, 1. rész, 53 lap). - Arthemiusnak fia: János 1375-ben a velenczések ellen harczol. (Palma. „Nota Hungariae." 1. rész, 99. lap). - Ezen Osvald János a velenczéseken vett győzödelme emlékére Stiriában egy várost alapitott, mely ma is Szent-Osvaldnak hivatik. (Dóczy József zirci szerzetes statísztikája. 8 kötet, 257. lap. - Osvald György 1453-ban visegrádi kapitány, később 1458-ban pápai kapitány volt. (Lehoczky. Stemmatographia. 1. rész 130. lap). - Osvald Bálint 1490-ben zágrábi püspök, s ő volt az, aki II. Ulászló királyt megkoronázta. (Budai Ezsaiás története, I. kötet, 250 lap). -- Osvald György 1708-ban Rákóczy kapitánya. A koronczói vereség után Sándor György- gyel együtt Törökországba bujdosott ki, itthon hagyván nejét, s János és Görgy nevű fiait. Jószágai és irományai elkoboztattak. Ennek a Györgynek az atyja János és nagyatyja Mihály volt, kik Felső-Eőrben laktak. Az elbujdosott Györgynek fia : György, Veszprémvármegyében ádász-teveli ref. praedicator volt. Fia : Zsigmond mint főügyész, azután mint főszolgabiró 30 évig szolgálta Veszprémvármegyét. Fiai Dániel és Lajos voltak : Dánielnek ismét két fia volt : Dániel és Sándor, Lajosnak hasonlóan kettő : Imre és József. Az idősebb Dániel 10 évig veszprémvármegyei esküdt, 5 évig szolgabiró s 12 évig kerületi biztos volt, később ügyvédeskedett s 1835-ban még élt. Eddig a családi feljegyzések.

Ezek szerint Györgynek, a kurucinak nemzedékrendje a következő:

A család a követkelő czimert használja : kék udvarban zöld hármas halom, ezen két sasszárny között egy pánczélos kar kardot villogtat. Sisakdisz : a két sasszárny között a kar karddal. Foszladék : arany-kék és vörös-ezüst.

Levéltári adataink szerint Osvald János, Bálint, Lukács és Benedek azon felső-eőri birtokadományos családok között találtatnak, kiknek adománylevelét II, Mátyás király 1611-ben megerősitette. Osvald János 1647-ben Meszlenben lakik. 1733-ban Osvald Mihály, Benedek, György Ferencz fia, másik György Mátyás fia, és Mátyás György fia, mint felső-eőri származásuak igazolják nemességüket. Felső-Eőri Osvald Mátyás pápai lakos 1733-ban nemesi bizonyitványt nyer Vasvármegyétől. 1749-ben Osvald Mihály aranyosi, komáromvármegyei, György és János nagy-piriti, veszprémvármegyei lakosok igazolják nemességüket. Ezen Györgynek és Jánosnak atyja Osvald György két-tornyu-laki predikátor volt, Mihálynak atyja Tamás, s ez a Tamás testvére volt Györgynek, a kéttornyu-laki praedicatornak, kinek atyja, János, felső-eőri lakos volt.

Ezeknek a nemzedékrendje néhány izen a következő:

Az ágazaton álló Mihály Felső-Eőrben halt el magtalanul. Tamás Aranyosra, Mátyás Pápára szakadt. György kéttornyu-laki praedicator volt, s Lepsényi, pápai seniornak a lányát birta feleségül.

A felső-eőri Osvaldok közül István és Mihály 1765-ben Tolnavármegyében : Öcsény községben laktak. Osvald Mihály, Mihálynak fia s az 1733. évi nemesi vizsgálatok alkalmával Felső-Eőrből igazolt Benedek unokája, 1794-ben Nagy-Váradon lakott.

A felső-eőri Osvaldokkal aligha rokon azon Osvald család, mely II. Mátyástól 1612-ben nyerte czimeres levelét, s melynek utódjai 1733-ban Sárfi-Mizdón laktak.

Ovády Mihály, 1733. Simonyi.