P.
Paár János, 1803.
Pacsay János, 1648. Duka. - Pacsay Péter és János, 1733. Jánosháza
.Paczona István, 1733. Gasztony.
Pados Ádám, Pál, János és István, 1733. Nagy-Zsennye. - Pados László, Gáspár és Mihály, 1733. Nagy-Zsennye. - Pados János és Mihály 1740. Kemény-Egerszeg.
Pajthy István, 1648. Pásti-Szeg.
Páll , Paál. (Felső-Eőri). Páll Mátyás, János, ifju János, György, István és Márton, 1733. FeIső-Eőr. - Páll György, 1733. Alsó-Eőr. - Páll Mihály, 1765. Simonyi. - Páll Gergely Györgynek fia, 1766. Kálóz, Fejérv. - Páll István és János, 1767. Tácz, Fejérv. A felső-eőri Pállok egyik ága Sopronvármegyébe, s innen később Somogy- és Fehérvármegyébe szakadt.
A nemzedékrend, melyben ezen ág leszármazói találtatnak, a következő:
Paál József-Ignácz jelenleg uradalmi felügyelő Dombóvárott, Tolnavármegyében.
Palásthy . (Palásthi és keszihóczi). A család egyik őse II. Andrástól nyert kiváltság-levelet. E néven vármegyénkben a következők szerepeltek : Palásthy György 1598-ban tiltja oladi Horváth Józsefet, hogy a tiltató jobbágyainak károkat okozzon. 1653-ban Palásthy György mint toronyi birtokos emlittetik. 1673-ban ugyancsak György vasvármegye főszolgabirája. Élnek még a családból 1693-ban Gáspár Urai-Ujfaluban, 1698-ban Pál, 1713-ban Ádám, 1717-ben Mihály, 1724-ben Dániel, 1736-ban János, 1749-ben József kapitány az Eszterházy gyalogezredben, kőszegi lakos. Ennek a Józsefnek az atyja Mihály fraknói várkapitány volt, az öcscse: Mihály, kiről 1789-ben már mint tábornokról van emlités.
Birt a család Szent-Ivánfán és Urai-Ujfaluban.
A család számos jeles fiat adott a hazának.
Vármegyénkben ma már nem ismerjük ivadékait.
Egykor számos vasmegyei családdal, köztük a dukai Takáchokkal is rokoni összeköttetésben állott.
A család nemzedékrendje több izen itt következik:
Pálffy Tamás, 1595. - Pálffy, máskép Szabó Ádám, és János, Miklós fiai, 1733. Váth. - Pálffy, máskép Szabó Miklós és fia László; Pálffy máskép Szabó Ferencz ifjabb Miklós fia; -- Pálffy máskép Szabó Ferencz id., Zsigmond és László, 1733. Alsó-Szilvágy.- Pálffy Ferencz, 1733. Egyházos-Szecsőd. - Pálffy (Millei) Mihály, 1752. Nagy-Mizdó. - Pálffy, máskép Szabó Mihály, 1755. Gyömörő, Zalav. - Pálffy Imre, 1797. insurgens főhadnagy. -Pálffy Sándor, 1809. insurgens kapitány.
Palics Márton, 1647. Nemes-Csoó.
Palocsay János és András, 1717. Október 28. (Armalista).
Palothay Zsigmond, Ferencz, 1733. - Palothay Ferencz, 1735. főszolgabiró.
Pap Ferencz, 1733. Merse. - Pap István, 1733. Bőd.
Paragi Miklós, 1485. Vasvármegye alispánja. - Paragi Pál, 1647. Bögöt.
Pass , máskép Szajky György, 1752. Jakabháza.
Pászthory . (Felső-Pászthori). Sopronvármegyéből származtak át hozzánk. Adataink a következő vasvármegyei Pászthory-akról emlékeznek: 1721-ben Pászthory A n n a, Eölbey Tamás özvegye, Meszlenben él. 1761-ben Francziskáról van emlités s ugyanazon évben György meszleni és László szent-királyi lakosok igazolják nemességüket. Egy másik László 1768-ban Kis-Asszonyfán tartja lakását s 1782-ben Juditot találjuk. A család egyik sarjadéka - Pászthory István - jelenleg hegyhát-maráczi lakos és birtokos.
Pataky Gábor, 1595.
Patthy Miklós, 1595. - Patthy Mátyás, 1663-ban insurgens hadnagy. - Patthy Mihály, György, Márton, János, 1733. Eőri-Szigeth. - Patthy Ferencz, 1733. Sömjén. -- Patthy János, 1733. Eőri-Szigeth. - János, 1741. Alsó-Mesteri. - Patthy Ferencz, 1733. Rohoncz.
Patkó András, 1824. Egyházas-Rádocz.
Patonay Ádám, 1733. Gutaháza.
Paulinicz András, 1679. (Armalista)
.Pavlovics Mihály, 1733. Magyar-Gencs.
Pázmán máskép Barbély István és Ádám, 1733. Gércze.
Plank János és György, 1733. Karasztos. - Plank Mátyás, János, György, másik Mátyás, 1733. Alsó-Eőr. - Plank István, 1733. Nemes-Csoó.
Pecsay Ferencz , 1745.
Péchy . (Pécs-Ujfalui. Nemes). Sárosvármegyében kaptak adományt, s közülük Pál 1404-ben horvát bán volt. Levéltárunk a következő családtagokról emlékezik: 1647-ben Péchy Ferencz él Kőszegen, 1647-ben János Molnáriban. Péchy Pál 1796-ban kölkedi lakos, s vármegyénk táblabirája volt. Ugyanez-e, vagy más ? de egy Péchy Pálról mint apáthi-i lakosról is tétetik ugyanazon időből emlités. Adataink szerint egy Péchy, nevezetesen János, 1770-ben Veszprémvármegyében, Tamásiban lakott.
Pechych , Pecsics. A család czimeres nemes-levelét 1610-ben kapta II. Mátyástól. Tagjai éltek : Szecsődön, Koltában, Oszkóban, Szent-Tamáson, Telekesen, Sárfi-Mizdón, az egykori Lukasóczon, Hodászon. 1748-ban Boldizsár hegyhát-hodászi lakos igazolta nemességét. A család egy ágának nemzedékrendje a következő:
Pédery Ferencz, 1733. Szőcze, - Pédery László, 1768.
Pedlanovics Mátyás és Fábián, 1607. (Armalisták).
Pély Ferencz, Dániel fia, 1733. Nagy-Kajd.
Pelsőczy János, 1515. Vasvármegye alispánja.
Peőcz István, 1677. (Armalista).
Perényi . (Báró).
Perneszy (Szent-Mártoni) János, 1597.
Peszmeg Márton, 1775. Karátfölde.
Péterffy István, 1733. Boba.
Petheő . (Gersei). A család, mely - mint emlitettem - a „Nadasdi" nemzetségből veszi eredetét, bőven van ismertetve szakmunkáinkban. Levéltári okmányaink, (Nemesi vizsgálatok jegyzőkönyve, Vaida járása, 573. lap), Pető László r ól emlékeznek, ki 1424-ben Vasvármegye főispánja volt. Meglehet, hogy ez a László ugyanazonos ama Petheő Lászlóval, ki a Rumy-család iratainak egyik okmánya (III. kötet). szerint Petheő de Sye irta magát, és 1436-ban volt Vasvármegye főispánja. 1595-ben Petheő Éva, Hosszutóthy János özvegye, és Petheő Zsuzsánna előbb Törjék István, utóbb Luxits máskép Rohonczy János özvegye intetik a Nádasdy családbelieket, hogy néhai Mark János javait el ne foglalják. 1600-ban egy vármegyei határozat a Petheő-családot illető Rába-malmokat, nehogy az ellenség hozzájuk férjen, lerontatni rendeli. Ugyancsak 1600-ban János mint Vasvármegye alispánja szerepel. Ennek testvérei: Gergely, Gábor, Kristóf és György. Zarka Mária, mint Petheő András özvegye emlittetik. Ezen a néven még a következő családok fordulnak elő okmányainkban : 1653. László, 1660-ban Miklós, 1701-ben István, 1718. Mihály, 1724. György, 1732. Pál, 1733. Petheő István János fia Csákányban, 1748. János, 1767. János Meszlenben, 1817. László, 1820. István keczeli, pestvármegyei lakos, 1844. György, Bádonfán. Ily nevü család birt Jaákon is.
Pethes Pál, 1647. Kolta. - Pethes András, 1733. Kolta.
Petke György, 1842.
Petkovics Miklós, 1756. Muraszombat.
Petók . A család Pozsonyvármegyéből veszi eredetét. Petók István 1823-ban rátóti lakos volt. Petók János 1848-ban honvéd-őrnagy, aki a vasvármegyei honvédzászlóaljat szervezte.
Petz . Vasvármegyében e század elején élt Petz (Pecz) Károly kir. sótári perceptor, Nemes-Dömölkön. Nemességére vonatkozó adatokkal ezen vármegye levéltárában ismételve találkozunk. Az 1824. Nov. 9-én tartott vármegyei közgyülés jegyzőkönyvi tanusága szerint Petz Károly, Cziráky Antal gróf főispáni helytartó által, táblabiróvá neveztetett ki. Ugyancsak az 1825. Október 7-én tartott közgyülés bizonyitó levelet ad ki arról, hogy P. K. a reá eső subsidiumokat és egyébb, a nemesi kaszszákhoz tartozó fizetéseket hiven teljesitette, úgy arról is, hogy P. K. az 1809-ik esztendőben - a francziák betörésekor - „az ellenséges hadi seregnek Kis-Czellben való beérkezésekor az aerarialis pénzeket életének nyilvános veszedelem alá való kitételével Budára elvivén, amikor visszatért, lakóházát az ellenség által feldulva találta." Az 1825. évi Nov. 7-ki közgyűlés P. K-nak 25-éven át való közelismerésü hivataloskodásáról, úgy "a reá eső nemesi terheknek általa híven történt teljesítéséről" ad ujabbi bizonyító levelet.
P. K. neje : jákfalvai Horváth Franciska, kistatai Horváth Józsefnek Vasvármegye főadószedőjének, utóbb másod alispánjának az özvegye, jákfalvai Horváth Ferencznek, Vasvármegye első alispánjának, később a dunántuli kerületi tábla elölülőjének és békási Békássy Évának a leánya volt.
1842-ben kiskoru Petz Emilia, Karolin és Adolf a Mesteriben levő javaik miatt folyamodnak a vármegyéhez és egy tiszti gondnok kinevezését kérik.
Vasvármegye alispáni hivatala 1890. Nov. 30-án 33065. sz. a. Petz Károlynak Vasvármegye területén gyakorolt nemesi előjogait igazolja.
A P. K. családjának eredetére vonatkozó okiratok az 1809-iki franczia betörés alkalmával megsemmisültek. P. K. atyja: Miksa pesti orvos volt ; nemesi jelleggel már a mult században élt.
Családfája a következő:
A család a következő czimert használja: kék udvarban jobbra fordult egyfarku álló oroszlán, jobb lábával három buzakalászt tart. Sisakdísz a vértbeli oroszlán. Foszladék : j. kék-arany, b. vörös-ezüst.
Predanóczy György, 1656. (Armalista).
Pick . (Nemes-Dömölki). A czimeres nemes-levelet, melynek ismertetése e munka II. részében található, s a nemesi előnevet Pick Zsigmond kis-czelli földbirtokos nyerte az ipar és közügyek terén, valamint a közjótékonyság és közczélok előmozditása körül kifejtett buzgó és sikeres tevékenysége által szerzett érdemeiért. Nevezetesen azért, hogy a magyar faipar fejlesztése s annak külföldön történt megismertetése körül kiváló buzgalommal működött; mint a vasvármegyei gazdasági egyesületnek alapitó tagja, hasznos szolgálatokat tett ; birtokán mint kegyur a katholica egyház érdekében bőkezü áldozatokat hozott, a vármegye árvaházát és többi emberbaráti intézeteit mindenkor segélyezte ; s végül mert mint a vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja is elismerésre méltó buzgalmat tanusitott
.Családi táblája a következő:
Pyerker Mátyás, 1733. Felső-Eőr.
Piestyanszky Ignácz, 1808. Keszthely.
Pieth György, 1599. (Armalista).
Pilly Ferencz, 1733. Kolta.
Pintek Mihály, János, György és Ferencz, 1761. Nagy-Sitke.
Pinthér István, 1845. Csongrád, Csongrádvárm.
Pitó András, 1648. Alsó-Paty.
Prikkel Péter, 1755. Alsó-Mesteri, és János 1755. Csönge.
Podmaniczky . (Báró).
Pogán György, 1647. Meszlen. - Pogán Gábor, 1809. insurgens hadnagy.
Póka Miklós , Gábor, Imre, 1733. - Póka Gábor, 1741. insurgens kapitány.
Polányi . (Táplánfai). Régi előkelő családja a vármegyének, melynek ősi fészke a hajdan Tappanfalvának, majd utóbb Táplánfának nevezett község volt. Egyáltalán szomoru az, amint községeink nevei az izléstelen ferditések, röviditések következtében régi szép alakjukból kivetkőztek. Régi okmányainkban Asszonyfalva, Andrásfalva, Baloghfalva, Jákfalva, Korlátfölde sat. olvasható, s hogyan hangzanak ma ? Asszonyfa, Andrásfa, Balogfa, Jákfa, Karátfölde ! Talán itt volna az ideje már, hogy községeink régi szép neveinek visszaállitására is gondolnánk ! Poliany Farkas de Tappanfalva 1583-ban Vasvármegye alispánja volt. Fia Lajos és lánya Katalin, Deseő György hitvese. 1595-ben találjuk Kristófot és Gáspárt, 1619-ben Lőrinczet, 1677-ben Menyhértet, 1692-ben Boldizsárt, 1710-ben Sándor t, 1724-ben Farkas t. Élnek még : 1725-ben Ferencz, Gábor, kinek neje párisi Bátsmegyey Krisztina volt, László, Lőrincz, Miklós, 1732-ben István, 1713-ban Zsigmond, József, 1737-ben Mihály. Poliány Farkas 1741-ben insurgens hadnagy, Poliány György 1771-ben a vármegye főügyésze volt. Főszolgabirói tisztet a következő családtagok viseltek : Gáspár 1665, György 1777. és János 1842-ben. Régi jegyzékeink szerint 1625-ben Polyány Lőrincz is volt volna a vármegye alispánja, de én eredeti forrás után ez időből Polyány Lajost találom vármegyénk alispáni székén.
Polgár József és Mihály, 1831. Szombathely és Boba.
Pomagovics János, 1733. Eőri-Sziget.
Pongrácz . Egyike az alsó-eőri birtokadományos családoknak. II. Mátyás királynak 1611-ben kelt adomány-levelében, melyben Károly királynak 1327-ben, s II. Rudolfnak 1582-ben kelt adománylevelét megerősiti, - Pongrácz Lőrincz, Péter és ifjabb Péter alsó-eőri lakosok emlittetnek.
Pongrácz Péter, György és Ádám 1733-ban Felső-Eőrből igazolják nemességüket.
A felső-eőri Pongráczok közöl Pongrácz András Simonyiba szakadt, s ennek fia: Mihály 1776-ban pör utján igazolta nemességét.
Nemzedékrendje a következő:
Pongrácz György 1743. körül Felső-Eőrből eltávozván, Pozsonyvármegyébe Diós-Patony községbe költözött, hol megnősült, és több gyermeknek atyja lett.Ezek közöl György Szent-Mihályfára tette át lakását, s ott családot alapitott. Utódjai 1837-ben pört inditottak nemességük igazolása végett.
Leszármazásukat a következő tábla mutatja:
Egy Pongrácz György, (hogy melyik a már emlitettek közül, vagy hogy talán egy másik, egyelőre meg nem állapitható), - Veszprémvármegyében, Kis-Kamondon telepedett le.
Az Ő nemzedékrendje a következőleg állítható össze:
A leszármazási táblán álló II. Dániel árvaszéki ülnök Veszprémben, Pongrácz Béla napjainkban gyógyszertár-tulajdonos Vámos-Mikolán.
A család a "Felső-Eőri" nemesi előnévvel él, de alighanem tévesen, mert hisz az ősök az alsó-eőri birtokadományos családok között emlittetnek. 1733-ban még Pongrácz Mátyás és Zsigmond nárai lakosok igazolják nemességüket.
Poppel . (Báró). 1595-ben Poppel László báró neje : á Salmis Magdolna grófnő, továbbá Batthyáni, Zéchy és Zriny grófok kijelentik, hogy nem engednek német bort a birtokaikra behozni. 1596-ban az ellen tiltakozik Poppel László báró, hogy az ő jobbágyai Rábán tul lakóknak tartassanak. 1600-ban a vármegye beakarta vonatni a csörötneki Rába-átjárót s ez ellen Poppel László tiltakozott. Neje után a báró Győrvár és Boldogasszonyfa községeket birta.
Porkoláb máskép Székely András, Mihály, Pál, 1733. Boba.
Porpáczy Imre, 1733. Bárdos. - Porpáczy András, 1733. Bőd. - Porpáczy István és János, 1733. Bozzai. A rába-hidvégi nemesek 1845-ik évi összeirásában a következők vannak fölvéve: Porpáczy Antal, Porpáczy József, idősebb Porpáczy József, és Porpáczy Károly.
Porsy Fülöp, 1662. Rohoncz.
Potyondy Gáspár, 1665. főszolgabiró. - Potyondy László, 1733. Nemes-Hollós. -- Potyondy László, Ádám, Zsigmond, János, 1733. Kemenes-Szent-Márton.
Prosznyák András, 1595. - Prosznyák (Szent-Benedeki) János, László, 1733. -- Prosznyák János, 1741. insurgens hadnagy.
Pörös Ferencz, 1643. főszolgabiró.
Pulay . A család Sopronvármegyéből veszi eredetét. Mátyás király 1473-ban bizonyos részbirtokot itélt oda Nemes-Pulai Briccius és Domjánnak. A csornai conventnek erről szóló okmányával igazolta nemességét 1733-ban Pulay József rába-hidvégi lakos. Pulay István 1733-ban Nemes-Csoóban igazoltatott. Pulay András eőri-szigeti lakos ugyancsak az 1733-ki nemesi vizsgálatok alkalmával kimutatta, hogy őse a szigeti nemesek által nyert adománylevélben is benfoglaltatik. E néven élnek : 1647-ben Mihály Meszlenben. 1673-ban Pál, 1720. Ferencz. 1738. László. 1741. György és Mihály, 1756. János, 1785. Pál, 1819. György, 1831. János Jobbágyiban és 1834-ben Péter.
Puskás János, 1647. Bogyoszló.
Puchóczy György, 1677. (Armalista).