R.

Rába Benedek és Mihály, 1733. Felső-Eőr.

Rabbi István, 1652. (Armalista). - Rabbi István mester, 1662. a vármegye főjegyzője, egyuttal Somogy- és Zalavármegye főjegyzője is.

Rácz Farkas, 1648. Szécseny. - Rácz János, 1750. Alsó-Mesteri. - Mátyás, 1750. Meszlen. - Rácz, l. Raics.

Raday Mátyás, 1648. (Armalista). Radics Miklós. 1756. Bögöt.

Radó . (Szent-Mártoni). Ily nevű családdal már a 11-ik században találkozunk ; egy Radó ugyanis 1057-ben a nádori méltóságra emelkedik, s e tisztet I. András és I. Béla király alatt viseli. Egy régi okmány s a pannonhalmi könyvtárban föltalálható iratok is valószinüvé teszik, hogy a család megalapitója ezen Radó nádor volt.

Családy okiratok azt mutatják, hogy egyik ága Erdélybe vándorolt, stagjai Győr-Monostoron s egyebütt a legelőkelőbb családi rokonsággal birtak, és mindaddig, mig III. András Magyarországba vissza nem jött, a Kemény és Kabos családokkal egy koronából kinövő, balra forduló arany szarvast használtak czimerül.

A dunántuli Radók nemességét, családi hagyomány szerint, 1205-ben II. Endre király megerősitette. Családi okmányok arról is tanuskodnak, hogy az egyik ős 1502-ben a győrvármegyei szent-mártoni szőlőket zálogba vette, mely szőlők a jelen század elejéig a család birtokában voltak s az ottani korcsmáltatási jog a legujabb időig Radó-jog czimén gyakoroltatott. A család a szent-mártoni nemesi előnevet innen s 1502 óta használja. A 16-ik században a család már nemcsak Győr-, de Sopron- és Veszprémvármegye birtokosai között is szerepel. Radó Péter 1619-ben czimert nyer II. Ferdinánd királytól. III. Károly király 1725. Február 25-én birtokadomány-levelet ad Radó Istvánnaka vasvármegyei Kemenes-Szent-Márton községre. Ez az István az evang. egyház hive, a 17. század végén és a 18-ik elején uralgott vallási békétlenségek idején jelesen tünt ki hithűsége és buzgalma által. András, Istvánnak fia, niczki lakos, 1733-ban igazolja nemességét Vasvármegye bizottsága előtt. Élnek a családból : Radó László 1750-ben Niczken, Radó József a vármegye esküdtje 1754-ben, Péter, 1755-ben Niczken, Zsuzsánna férjezett Jánosa Józsefné 1756. Vönöczkön, ugyancsak 1756- ban Radó Gyula cs. kir, kamarás, ismét József 1783-ban Niczken, 1798-ban Péter Niczken. Radó László és Radó Zsigmond őrnagy, kinek neje Vidos Zsuzsánna volt, 1808-ban Magyar-Gencsen, Anna, Kis Ferenczné, Dömölkön. Radó Lajos, répcze-laki birtokos, 1831-ben Vasvármegye alszolgabirájává választatik. 1836-ban táblabiró, s 1838-ban főszolgabiró lesz, 1843. 1844. és 1845-ben alispánul helyettesittetik. Ugyancsak 1845-ben a fenyitő törvényszék táblabirájává választják. Radó Gedeon 1835-ben aziránt fordul a vármegyéhez, hogy csánigi jobbágytelkét curialisáltathassa. Radó Gedeon a katonai pályán a tábornokságig emelkedett. Olaszországban gyüjtött képtára nevezetes. 1837-ben Radó Pál él, kinek atyja Sándor volt. Radó Dániel 1838-ban Vasvármegye táblabirájává neveztetik ki. Radó Ignácz, magyar-gencsi birtokos, 1842-ben a vármegye főszolgabirájává választatik s ugyanazon évben alispánul helyettesittetik. 1845-ben a polgári törvényszék táblabirájává választatott, s 1847-ben a Rába-átmetszés iránt tanácskozó küldöttséghez helyettesittetett. Radó Kristina 1843. véssei Véssey Lajosnak, Somogyvármegye főjegyzőjének a neje. Radó Lajosnak fia : Kálmán ez időszerint Vasvármegye főispánja. Élettörténeti adatait a következőkben mutatom be : 1867-ben szolgabiró, 1870-1876 országgyűlési képviselő, majd a vasvármegyei gazdasági egyesület elnöke, rába-szabályozási kormánybiztos, 1882. főispán. Már korábban a cs. és kir. kamarási méltóságot nyerte, a Lipót-rend tulajdonosa, tagja a poros z máltai lovagrendnek, birtokosa a szerb Takova-rend előkelő jelvényének, a porosz koronarend középkeresztjének, a dunántuli ág. evang, egyház-kerület világi főfelügyelője, főrendiházi tag, s 1893-ban pedig kiváló érdemeiért a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra emeltetett. Mint a vármegyei gazdasági egyesület elnöke. ő emelte azon intézetet ama szinvonalra, melyen az ma a gazdaközönség érdekében áldásosan müködik. A Rábaszabályozás terén szerzett érdemeiért Győr városa egyik szép terét az ő nevével díszitette. Főispáni kormányzata alatt a közélet minden nyilvánulása hatalmas lendületnek indult. A család tagjai közül Dénes 1881-ben kemenes-sömjéni és Zoltán magyar-gencsi lakos.

A családi levéltár a következő nemzedékrendi táblát őrzi:

A család czimere: kék udvarban zöld hármas halmon kettősfarku álló arany oroszlán, mely első jobb lábával egy hat sugaru arany-csillagot tart. Sisakdisz : a vértbeli oroszlán nőve s első jobb lábával kardot villogtat. Foszladék : jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Radocsics Mihály, 1733. Kisfalud,

Radostics Ádám, László, 1733.

Raics , máskép Rácz, 1814. Felső-Lövő.

Rajky Albert, 1595. - Rajky (Rajki) I m r e. 1635. Vasvármegye alispánja.

Rakicsán Mihály, 1660. (Armalista).

Rákos György, 1784. Puszta-Rádocz. - Rákos Antal, 1784. Halastó

Raksányi Mátyás, 1828. Udvardi. Sopronvárm.

Reiszig . Honfiusitott család. Reiszig Lajos-Keresztély. nyugalmazott cs. kir. kapitány, aki 1784. Julius 24-én Westphaliában született, az 1836. évi XLVII. törvényczikkel indigenatust nyervén, Magyarországon telepedett meg. Az előkelő Bernáth-családba való házasulása után Kámonban, Sálban, Jaákon, Oroszvárott, Pór-Szombaton, Rezneken, de egyebütt is, jelentékeny vagyonnak lett birtokosa. A vármegyei közdolgokkal szivesen foglalkozván, 1845-ben táblabiróvá neveztetett ki. Fia : A Lajos hasonlóan kitünő részt vett a közügyek intézésében, s 1845-ben a vármegye táblabirájává lesz, s még ugyanazon évben polgári törvényszéki táblabiróvá választatott. 1848-ban a felső-eőri kerület országgyülési képviselője, a kormány azonban nemsokára biztosává nevezte ki, s mint ilyen buzgósággal szolgálta hazáját. Alajos fiai : A Lajos és E d e. Reiszig Alajos : kámoni földbirtokos, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag ; az adófölszólamlási, bánya-adó felszólamlási és kivetési bizottságok, továbbá a lótenyésztési választmány elnöke, tagja a vármegye igazoló, állandó és központi, valamint a nemesi penztárt kezelő választmányának; a szombathelyi általános takarékpénztár igazgatója. Reiszig Ede igen korán a közpályára lépett. 1871-ben a vármegye aljegyzője, 1875-ben főjegyzője lett, s 1883-ban alispánná választatott. 1891-ben Békésvármegye főispánja, s majd csakhamar a m. kir. kereskedelemügyi miniszteriumban államtitkár. Még alispán korában a III. oszt. vaskorona-rend lovagja lett. A család nemzedék-rendje, a rendelkezésemre álló adatokból, igy állitható össze:

Reitermáyer . Reittmayer. Ferencz király 1795-ben czimeres nemes-levelet adományozott Reittmayer József győri lakosnak. Reitermáyer József, 1862 -1867-ben Vasvármegye házipénztárnoka, s jelenleg a szombathelyi takarékpénztár pénztárnoka, e családból származtatja magát.

Czimere: négyfelé osztott paizs; az 1. és 4. kék udvarban hármas zöldhalmon oroszlán ágaskodik, első jobb lábával arany bőség-szarvat tart, melyből virágözön ömlik ki; a 2. és 3. ezüst udvar alsó részét négyszer arany-vörössel koczkázott tábla foglalja el, melyből növő alakban fekete mén nyelik ki. A paizs feletti sisak koronájából két kiterjesztett, jobbról félig arany, félig kék, balról félig fekete, félig ezüst sasszárny között arany oroszlán nől ki, első lábával arany böségszarvat tartva, melyből virágcsoport ömlik ki. Foszladék: jobbról arany-kék, balról ezüstfekete. (Siebmacher és a magyar kir. udvari kanczellária jegyzőkönyve: 1795. Aug. 6. 8557/1975).

Remete Mihály, Ferencz, György, 1770. Rába-Bogyoszló.

Retkes , 1652. A vármegye főügyésze.

Révay Miklós. báró, 1797. insurgens alezredes.

Riba István, 1665. (Armalista).

Rinkhammer Mihály, 1643. (Armalista).

Roboz György, 1784.

Rogán Péter, 1741. insurgens hadnagy.

Rohrer , Rhorer. A család őse czimeres nemes-levelét I. Leopold királytól nyerte. A család egy tagja - József - a mult század végén Sopronvármegyéből költözött át hozzánk, itt vármegyei közhivatalba lépett s 1810-ben Jánosházán tartotta lakását. Fia : László elnyervén az ügyvédi diplomát, a vármegyénél 1845-ben szolgabirói tisztséget viselt, s Káldon birt és lakott. 1863-1867-ben mint vármegyénk alispánja működött. 1867-ben visszavonult a tisztviselői pályától, de azért a közügyek intézésében most is buzgóan részt vesz, s egyik nagyra becsült oszlopos tagja vármegyei közéletünknek. A család nemzedék-rendje a következő adatokat mutatja föl:

A táblán állók közül az ifjabb László m. kir. igazságügyministeri tanácsos, Emil plebános, Victor és Ödön ügyvédek, Miklós kir. táblai biró, Aladár orvos és Géza budapesti kir. helyettes közjegyző.

A czimerszerző ős neve a felségfolyamodványon Rhorer-nak van alájegyezve, s igy irja azt maga a nemesitő okmány is, melynek bővebb ismertetése a II. részben található.

Roith Mátyás, 1672. (Armalista)

Rosta József, 1733. Söpte.

Rosty . (Barkóczi). Több vármegyében birtokos család. Nálunk az ősök Barkóczon, Rohonczon és Hodászon birtak. Amint némely források irják, Rosty Miklós 1459-ben kapta Ujlaky Miklóstól Vasvármegyében Hadenberg birtokot, mihez Mátyás király is hozzá járult. 1630-körül él Rosty Miklós. Ez és fia : János sokat pereskedtek vasvármegyei birtokaik miatt. A család a szakmunkákból bővebben ismeretes, én levéltári adatainkat a következőkben sorolom fel : Rosty Ignácz és neje: Jobbágyi Regina 1694. Junius 21-én I. Leopold királytól adománylevelet nyernek a nagy- és kis-barkóczi s más községbeli javakra, nem külömben Hadenberg nemesi curialis birtokra. (Vasvármegye levéltára, közgyülési jegyzőkönyv, 1784. 1087-1097. lap). Élnek a családból 1716-ban Miklós Stanóczon, 1719-ben Ferencz. Rosty István 1719-ben táblabiró, László 1724. főszolgabiró, István. 1730, alispán, István 1741-ben alispán, s mint a katonai tudományokban jártas egyén, a nemesi felkelő csapat ezredesévé választatott. Ferencz 1742-ben alszolgabiró, 1749-ben adópénztárnok s egyuttal táblabiró, majd utóbb házi pénztárnok is lesz. Egy Ferencz 1775-ben alispánja a vármegyének, kir. tanácsos. Barkóczi Rosty Julianna 1762-1779. párisi Bátsmegyey József neje, kinek a kis-unyomi plebánia halotti anyakönyvében a kővetkező epitaphiuma. olvasható : se X a C tr I C enos V b IDVM IVLIanna per annos vixit, ei augusti prima inimica dies." 1838-ban Rosty Lajos toborzó hadnagy s 1839-ben Rosty Vincze nevével találkozunk.

Rózsás József, 1808. Lukafa.

Rumy . (Rumi és rába-doroszlói). A család törzse : Doroszló 1292-ben Rum földjét kapta adományba III. András királytól. Innen a neve, s viszont a törzs kölcsönzött nevet a vármegyénkbeli Rába-Doroszló községnek. Különben a család eléggé ismert. Levéltári adataink a következők : 1595-ben Rumy Mihály szerepel, aki 1608-ban követe is volt a vármegyének az országgyülésen ; 1641-ben él György, 1648-ban Judit, 1675-ben László. Ez a László 1693-ban merényletet követett el bizonyos Cser Ilona nemes szűz ellen, miért is a vármegye áltat perbe fogatott. 1676-ban Farkassal, s 1691-ben Miklóssal találkozunk. Élnek még 1737-ben Boldizsár, 1738-ban Lázár, kinek neje párisi Bátsmegyey Teréz volt, niczki Niczky Dániel özvegye, 1768. János. 1812. András, 1819. Ferencz, 1820. Ignácz, 1847. Károly, 1860. Miklós balozsai birtokos. A Rumy család pallos-jogot is gyakorolt. Az ő tulajdona volt a vámszedési jog is a rumi Rába-hidon, de erről - azt terhesnek találván - a család 1826-ban a vármegye javára lemondott. A család több táblabirót adott a vármegyének. -- Rumy Tamás, 1648. Kis-Somlyó,

Rusa Péter, 1647. Meszlen. -- Rusa István, és János, 1733. Eőri-Sziget. - Rusa János, 1733. Jobbágyi.