Forrás: 001_forendu

Saághy , Sághy. (Sághi). Sághy Kalianus fiai : Amanus és Us, továbbá Usnak fia: János, szolga-győri várjobbágyok azon érdemekért, melyeket maguknak István király alatt Bolgárország meghódítása alkalmával, s V. István halála után Győr ostrománál szereztek, Kun László király által az 1279. Julius hó 11-ik Kalendáján a királyi szolgák (servientes regales) sorába emeltettek. II. Ferdinánd király 1631. Február 3-án nemesi czimert ad a családnak. Az erről szóló okmányt a II. részben ismertetem. Ezen Sághy-ak nemzedékrendje a következő:

A leszármazási táblán állók egyikéről-másikáról a következő adatok jegyezhetők föl : Pálnak fia Mihály Ambrus fegyverének esett áldozatul. Ferencz 1646-ban a vármegye főszolgabirája volt. Ferencz fia Miklós Csoóban lakik, s 1657-ben a vármegye főszolgabirája. Fia András sárvári tiszttartó, István 1735-ben szolgabiró, Ádám 1774-ben Köcskön lakik, ügyvéd, ennek fia József német-ujvári lakos, ügyvéd és urodalmi ügyész, a vármegye táblabirája. Józsefnek nyolcz gyermeke közül György és Mihály Szombathelyen ügyvédeskedtek. Valószinü, ez a Mihály az, ki kámoni birtokos s 1867. után árvaszéki ülnök volt. István mint kadet-őrmester 1847-ben Erdélyben elhalt. Ez ágon Dániel és Mihály Somogyvármegye szolgabirája volt. Ádám fia : Imre mint kapitány szolgált a hadseregnél. A másik Dániel fia : Lajos Sopronvármegye főszolgabirája volt 1820-ban. Ennek fia : József kapitány, a lipcsei csatában esett el. Gábor, Andrásnak fia, visi plebános, s Lajosnak egyik fia János győri, Mihály pedig szombathelyi kanonok, utóbb váczi nagyprépost volt már e században. A mult század második felében 1760 körül is élt egy Sághy Mihály kanonok, ki után nővérének lánya Páll Ilona, Balogh Ádám özvegye, örökölt; de hogy ez a Mihály melyik Sághy-aktól származott, ezuttal ki nem mutatható. Sághy István, aki Istvánnak Káldy Zsuzsánnával alkotott ágából származik, jelenleg kámoni lakos és birtokos. - Ily nevü családból Sághy László 1733-ban Nemes-Csoóról, s Sághy András ugyancsak 1733-ban Ságh községből igazolták nemességüket.

Salamon Sámuel, Zsigmond, Ferencz, Farkas, 1733. - Salamon Zsigmond, 1750. Egyházos-Rádócz. - Salamon Pál, 1809. insurgens hadnagy.

Sallér Farkas, 1595. - Sallér László, 1700. főszolgabíró. - Sallér (Jakabházi) István, Zsigmond, 1733. - Sallér István, 1754. főszolgabiró.

Saly Ferencz, 1601. - Saly Ferencz, István és János, 1733. Meszlen. -- Saly Károly. 1797. insurgens kapitány, 1798. főszolgabiró, 1805. alispán. - Saly Antal, 1797. insurgens főhadnagy.

Sámár Boldizsár, 1733. Gutaháza. - Sámár László, 1751. Zalabér. (Zalav.)

Sándor Benedek, 1648. Kisfalud. - Sándor Ferencz 1657. (Armalista). Sándor György, 1733. Kisfalud.

Sarlay . Az ily nevü család egyik őse: Sarlay János 1612-ben Trencsénvármegyében hirdette ki czimeres nemes-levelét. Vármegyénkben a családdal 1752-ben találkozunk. Sarlay Pál ugyanis Trencsénvármegyétől 1751. Január 19-én nemesi bizonyitványt nyer, s azzal 1752. Vasvármegyében Kőszegen letelepszik. Ennek a Sarlay Pálnak a nemzedékrendjéből a következőket közölhetem:

Sarlay András Trencsénvármegyében Udicsa községben lakott s 1752-ben, amikor fia: Pál Vasvármegyébe költözött, már nem élt. Sarlay Gábor 1845-ben Vasvármegye táblabirájává neveztetett ki.

Szabó . A nemességszerző Szabó János volt, ki - családi adatok szerint - 1685-ben mint a Batthyáni-uradalmak inspectora származott vármegyénkbe s Rohonczon telepedett meg.

A családfa élén álló Jánosnak fia : Ferencz, a vasvár-szombathelyi káptalan ügyésze volt. Ennek unokája : Károly, m. kir. helytartósági tanácsos s urbéri törvényszéki elnök. Károlynak testvérje: Ferencz, Sopronvármegyében a főbiztosi tisztet viselte. Ezen Ferencznek fia: Kálmán, jelenleg honvédszádos és a m. kir. korona őrségének parancsnoka, ki a "Kis-Kölkedi" nemesi előnevet nyerte. Pálnak fia István és Károlynak fia Imre szolgabirói tisztet viseltek. Szabó Vincze, honvéd alezredes, vitéz katonája volt szabadságharczunknak, kiről Horváth Mihály a forradalom történetében külön is emlitést tesz. Ignácz, kinek neje Seemüller Anna, 1812-ben vármegyénk alispánja, s Lajosnak fia : Ernő, a közelmult években Szombathely város polgármestere volt.

Szabó . (Nárai). A család nárai nemesi birtokát régi idő óta birta. Nárai község s a család birtokában levő okmányok szerint is Szabó Márton, János Pozsonyban, 1746. November 3-án már uj adományt nyernek Pálffy János nádortól a család nárai javaira. A család nemzedékrendje, az uj adományt nyert Mártontól kezdve, a következő:

Szabó Miklós egyik kiváló szülöttje vármegyénknek, valóságos belső titkos tanácsos, a Lipót-rend lovagja, s jelenleg a m. kir. Curia elnöke. László, a szombathelyi ügyvédi kamara tiszteletbeli elnöke, kir. tanácsos, gyakorló ügyvéd Szombathelyen. -

Vármegyénknek ily nevü többi családját a következőkben sorolom föl : Szabó (Iklódi) György, Kerta, Veszprémv. - Szabó Mihály, 1733. Bőd. - Szabó Ferencz, 1733. Tőttős. - Szabó Imre, István, György, János, másik János, István, Györgynek fia ; 1733. Kolta. - Szabó János és István 1733. Molnári. - Szabó János, Márton. ifju János, Mihály, harmadik János, György, 1733. Felső-Eőr. - Szabó Mihály, Mátyás fia ; 1733. Alsó-Eőr. - Szabó János, 1733. Jaák. - Szabó Ádám és Mózes, 1733. Simonyi. - Szabó János, 1733. Puszta-Halastó. -- Szabó Imre, 1733. Karátfölde. - Szabó János, István és György, 1740. Jaák. - Szabó János, 1741. Katafa. - Szabó Ferencz és István, 1733. Meszlen. - Szabó György, 1750. Tekenye, Zalav. - Szabó János, 1748. Jaák. - Szabó Gáspár, 1748. Boba. - Szabó (Edelényi) Sándor, 1846. - Szabó György, 1867. főjegyző. - Szabó, I. Finta, - Szabó l. Pálffy, -- - Szabó, l. Domjanovics. - Szabó, l. Stroszter.

Szalay István és Zsigmond, 1733. Bögöt. - Szalay János, 1733. Felső-Eőr. Szalay Ferencz, 1733. Nemes-Magasi. - Szalay Pál, 1750. Jákfa. - Szalay Mihály, 1754. Muraszombat.

Szápáry . (Szapári. Gróf). Bőven ismert család, ami feleslegessé teszi, hogy a szakmunkák adatait itt ismételjük. A család nevének orthografiájáról nem csak vitatkoztak, de Szombathy tollából egy füzet is jelent meg. Szombathy igy irja : Szapáry. Szápáry Miklós és Szápáry Péter egy, Pozsonyban 1710. Február 16-án kelt osztályos egyezségen azonban mindketten á és á-val irják nevüket, s igy irja a család ma is.

Szarka Mihály, ifjabb Mihály, György, Ferencz. másik György, 1733. Eőri-Sziget.

Szladovics Mihály, 1675. (Armalista). Károly, 1790. főszolagabiró. 1810. alispán. - Szladovics Tamás, 1809. insurgens főhadnagy.

Sebestyén János, 1733. Kolta. - Sebestyén János és György, 1733. Kisfalud.

Seiper (Seper) Pál, Mátyás, István, Tamás, 1733. Felső Eőr. - Seiper János, ifjabb János, Mátyás, Márton, másik Mátyás, Miklós fia; Mátyás Mihály fia; András, Ádám, György, János, Miklós fia ; György és Mihály, 1733. Alsó-Eőr. - Seiper János 1733. Gércze. - Seper Lajos, 1842. főszolgabiró.

Sényi . A család czimeres nemes-levelének ismertetése e munka II. részében található. A családból Sényi Gábor nagy-unyomi birtokos és Batthyáni Fülőp herczeg javainak igazgatója volt. Ugyan ő volt az, aki ő felségétől, I. Ferencz József királytól 1863. November 27-én, a közügyek terén s nevezetesen a horvátországi és fiumei határ-szabályozási országos bizottmányban szerzett érdemeiért, a "Nagy-Unyomi" előnevet nyerte. Az adománylevélen az ősi czimernek bővitett rajza látható. Ez a következő: négyelt paizs-udvar; az első és negyedik ezüst, mindenikben öt (piros-ezüst-kék-ezüst-piros) strucz-toll; a második és harmadikban világos kék, jobbról balra ferdén huzott szelemenben egy-egy futó szarvas. A szelemenek alatt és fölött egy-egy, tehát négy aranycsillag. A zárt sisak koronáján a már leirt öt strucz-toll. A család leányágon rokonságban volt az Akacs-családdal, vármegyénknek egyik legrégibb, de férfi ágon már kihalt családjával. Ugyanis Sényi Gábor anyja Tóth Anna volt, ezé Tulok Mária, Tulok Máriáé Akacs Klára, akinek atyja Akacs Zsigmond volt. Gábor fiai közül : Béla nagy-unyomi birtokos, s vármegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tag, Sándor huszár-őrnagy és Kálmán vármegyei árvaszéki ülnök.

Skerlecz . (Lomniczai). A czimeres levelet, melynek ismertetése a II. részben olvasható, III. Ferdinánd király adta Skerlecz Pálnak és testvéreinek. Különben a család Horvátországból származott át a Dunántulra. Skerlecz Ferencz 1809. Vasvármegye táblabirája. Skerlecz József 1809-ben cs. kir. kamarás és az insurgens sereg kapitánya. Skerlecz Borbálya édes anyja volt Batthyáni Lajos grófnak, a szabadságharcz martyrjának. Skerlecz Károly vasvármegyei, bakófai birtokos volt. Steffanics György, 1809. insurgens főhadnagy.

Stettner . A czimeres levelet, melyet a II. részben ismertetek, I. Leopoldtól, 1697-ben Stettner Pál kapta. A család nemzedék-rendje:

Stettner György az 1797. évben insurgens kapitány, s Lajos 1809-ben főhadnagy volt. Laktak a család tagjai : Felső-Eőrött, Pinkafőn, Dukában, Káldon, Kis-Somlyón és Drumolyban. E családból származott Zádor György, Vörösmarthy és Bajza barátja, aki mint iró Fenyéri néven is ismeretes, továbbá Zádor Gyula, a nagyváradi királyi tábla volt elnöke, s végre Stettner Gyula, jelenleg f.-lövői evangelicus esperes-lelkész.

Széchenyi . (Gróf). E nagynevü főuri családból - mely a szakmunkákból eléggé ismeretes - ez idő szerint hárman élnek vármegyénkben: Széchenyi Jenő Szent-Lőrinczen, Széchenyi Gábor hegyfalui s Széchenyi Tivadar felső-lendvai birtokos, országgyűlési képviselő s vidékének igazi jótevője. Széchenyi Miklós, primási titkár birja a jaáki apátsági javadalmat. A halhatatlan Széchenyi Istvánnak atyja, Széchenyi Ferencz, a magyar nemzeti muzeum megalapitója, 1809-ben főispáni helytartó volt vármegyénkben.

Szecsődy . (Szecsődi). Ismert régi nemes család, mely Szecsőd községet 1205-ben kapta adományul II. András királytól. Szakmunkáink bőven foglalkoznak a családdal. A családból Szecsődy Gáspár 1438-ban s Szecsődy Ferencz 1535-ben Vasvármegye alispánja volt. Lajos 1860-ban szecsődi lakos. Fiai: Kálmán, volt országgyűlési képviselő, Lajos birtokos, és Gyula, aki Amerikába vándorolt ki.

Szegedy . (Mező-Szegedi). Több vármegyében birtokos család. Ismert törzse Szegedy Ferencz kassai hadbiró, ki III. Ferdinánd király idejében élt. Családtani munkáink kimeritő ismertetést adnak a családról, melyből vármegyénk levéltárának okmányai a következőknek nevét őrzik : 1687-ben Pál él, aki vármegyénknek alispánja volt. 4701. Bálint, 1721. Ferencz főszolgabiró, 1722. Borbálya, 1725. Antal, 1770. János, 1774. László, Magdolna, Mihály, 1810. Károly táblabiró, a vármegyei gazdálkodó deputatió elnöke, és Ferencz. Károly gyermekei : Sándor, Miklós, Lajos, Imre, Antal, István, Mária, Karolina. Sándornak fia : Pál fiatal korában elhalt. Lajosnak fiai, Majláth Máriától, György és Béla, cs. és kir. kamarások. Béla volt országgyűlési képviselő. Reiszig Ede államtitkár Imre családjából házasodott, nőül vevén Szegedy Ensch Irma bárónőt. Imre fia : Szegedy-Ensch Károly báró, jelenleg hermáni birtokos. Karolina férje Zichy Herman gróf volt, ki a hatvanas években vasvármegye főispáni helytartója vala, s majd a cancellárságot viselte. Bir a család Hermánban, Eötvösön, Köveskuton, Acsádon és más helyeken.

Széll . (Dukai és szent-györgyvölgyi). A család czimeres levelet nyert 1639-ben II. Ferdinánd királytól. Ismertetését e munka II. részében adom. Nemzedék-rendje Miklóstól kezdve itt következik:

A leszármazási tábla élén álló Miklós bucsui birtokos volt. I. Kristóf, 1797-ben insurgens főhadnagy, Imre 1809-ben insurgens főhadnagy, 1824-ben a vármegye főjegyzője, 1843-ban követ, utóbb septemvir, József 1842. 1845. 1848. és 1861-ben alispán, 1848-ban kormánybiztos s 1867-ben főispán. Fiai közül Kálmán szolgabiró, majd képviselő és a hetvenes években pénzügyminister, valóságos belső titkos tanácsos, az országgyűlésen jelenleg a szent-gotthárdi kerületet képviseli. Másik fia: Ignácz, belügyministeri tanácsos, Vasvármegyét mint szolgabiró, majd 1877 -1883 mint alispán szolgálta. II. Kristóf udvari tanácsos s váltó feltörvényszéki ülnök. János szolgabirája volt a vármegyének. Miklós jetenleg bucsui birtokos. A család Bődön lakott ágának egyik tagja, Széll István, a mult század második felében Biharvármegyébe, Nagy-Szalontára költözködött, s ott Lada Gáspár jó módu gazda lányát, Katát, elvévén, letelepedett és családot alkotott. Mikor azonban az unokák 1836-ban vármegyénkben nemesi bizonyitvány kinyeréséért megjelennek, ezek már akkor a a református egyház hivei. A Szalontára költözött Széll István nemzedékrendje:

Szelestey . (Alsó-Szelestei). Ismert, s egyik legrégibb nemes családja a vármegyének. Irattára a család vasvármegyei ágának kihaltával 1893-ban a vármegye levéltárába került s igen becses és régi okmányokkal ékes. A legrégibb 1381-ből való. Vármegyénk alispáni székén a családból a következők ültek : 1605-ben Szelestey Adám, s 1742-ben Szelestey Boldizsár. Az 1797. évi nemesi fölkelő seregnél Szelestey József kapitány, Leonárd alhadnagy, János kir. tanácsos, alezredes és Mihály főhadnagy volt. Szelesty László a költő, 1861-ben Vasvármegye főjegyzője, azután országgyülési képviselője, s utóbb tanfelügyelő. Öcscse : Pál, a vármegyei ág utolsó sarja, 1893-ban Szent-Ivánfán hunyt el.

Szent-Györgyi Mihály, 1665. (Armalista). - Szent-Györgyi György, 1738. Diós-Győr.

Szép . Egy 1577-ben kelt okmányunk zanathi Szép Gáspárról emlékezik meg. 1649-ben Szép Ferenczczel találkozunk, aki akkor a vármegye egyik alszolgabirája volt. Ez a Szép Ferencz szenvedélyes ember lehetett, ami kitünik abból is, amit itt elbeszélni akarok. Bődőn lakott akkoriban egy Márton Borbálya nevű csinos özvegy menyecske, akibe Szép Ferencz szolgabiró halálosan bele szeretett. Unszolta a szép asszonyt : lenne hitvesévé, de az a szerelmes szolgabirót kereken elutasitotta. Erre összeszedte Szép Ferencz a barátait, megrohanta éjjel az özvegy házát s azt kivonszolván szobájából, maga elé a lóra ültette s barátjaival együtt elrobogott. Még azon éjjel bejárta a vidék összes papjait, de nem talált olyanra, aki összeeskedte volna őket. Hajnal felé utolérték a nő rokonai s az édes zsákmányt visszaragadták. A dolog a vármegye elé került. Szép Ferenczet a közgyülés hivatalától megfosztotta, s egyuttal megkereste a főispánt, oltalmazná Márton Borcsát, akit Szép Ferencz uram még most sem hagy nyugton unszolásaival. Nemességüket a következő ily nevü családok igazolták : Szép Mihály, 1733-ban Nemes-Csóról. - Szép Imre, 1733. Füztő-Zuggó. -- Szép Ádám, 1733. Bőd. - Szép János. 1718. Hermán. - Szép Péter, Ferencz, Ádám 1752. Kis-Kölked.

Szeremley Mózes, 1647. Bárdos. - Szeremley György, 1733. - Szeremley György, 1784.

Szvetics István, 1726. Muraszombat. (Armalista). - Szvetics Jakab, 1737. vármegyei főjegyző.

Sibrik . (Szarvaskendi). Régi családja vármegyénknek, melyről családtörténeti munkáink kimeritő ismertetést adtak. A család ősének "Sebridus"-t tartják, s ettől vették volna a Sibrik nevet. 1505-ben Sibrik László országgyülési követ. István 1595-ben Vasvármegye alispánja. Ugyanekkor szerepelnek : László, Tamás, János, Osvald és Zsigmond, kinek neje párisi Bátsmegyei Zsuzsánna volt. 1733-ban Ferencz és István élnek. Sibrik László 1759-ben főszolgabiró, 1779-ben alispán. János 1809-ben alügyésze volt a vármegyének s ugyancsak az 1809-iki nemesi felkelésnél kapitány. A család jelenleg élő tagja - Sibrik Kálmán - most is birja Szarvaskendet, a család ősi fészkét. Bir Bozsokon is. Egy ága a családnak átszármazott Győrvármegyébe is.

Sigmond Ferencz, János, Imre, Miklós, Ádám, István, ifjabb János és Péter, 1733. Kis-Somlyó.

Simon . A czimeres nemeslevelet Simon Antal és testvérei kapák II. Miksa királytól 1565-ben. A család nemzedékrendje:

E családból származik Simon Miklós kir, törvényszéki biró, ki ő felségétől, I. Ferencz József királytól, 1888. Mártius 22-én az "Alsó-Telekesi" előnevet nyerte. Az ő ága a következőleg tüntethető föl :

Ily nevű családok még: Simon Mátyás és fia Mátyás; Tamás, Imre, Máté és Ferencz, 1610. (Ármalista). - Simon Miklós, 1610. Sárvár. - Simon János, 1733. Nemes-Csoó. - Simon István, 1733. Kolta.

Smidelius Gábor. 1796. Lád, Sopronv. - Smidelius Victor, 1796. Vág-Ujhely, Nyitrav.

Spissich . (Jápprai). A czimeres nemes-levelet és előnevet rokonaival együtt Spissich Miklós nyerte II. Ulászló királytól az 1503. évi szent Márton napján.

A család ősi otthona Horvátország volt, de az idők folyamán két ágra szakadt s lakhelyük a Dunántulon Zala-, Vas-, Somogy- és Sopronvármegye, Horvátországban pedig Kőrösvármegye volt.

A családnak Magyarországon, tüzetesen vármegyénkben : Vörösvárott telepedett őse Spissich György volt. Ennek a fia : Ádám Sopronármegyébe házasodott, de a család egy része megmaradt Vörösvárott. Spissich István 1663-ban udvari főembere volt Erdődy Sándor grófnak. Spissich Sándor 1735-ben a Károlyi huszárezredben hadnagyi tisztet viselt, s az 1741. évi nemesi fölkelésben mint kapitány vett részt. Utóbb mint főstrázsamester (őrnagy) emlittetik.

A sopronvármegyei Spissichek közül Sándor, Sopronvármegye főszolgabirája, Sajtos-Kálon született, s nőül vevén Forintos Katalint, ez után a vönöczki birtokot kapta. De birt neje után Zalában is. Idővel Sümegre tette lakását, hol fia : János született. Ezen János 1790-ben Zalavármegyének első alispánja s országgyülési követe volt. Hivatalától, hazafias magatartása miatt, a kormány utóbb eltiltotta, s visszavonulva fejezte be életét.

Elhunyt 1804-ben, amikor a nagy Festetich György szép vigasztaló levelet intézett özvegyéhez. Jánosnak, az alispánnak fia Sándor, Zalában, Kis-Görbőn született, de vármegyénkben: vönöczki birtokán hunyt el, a mely birtokot most fia: Spissich László törvényhatósági bizottsági tag birja.

Egy másik Sándor a Spissichek sopronvármegyei ágából Somogyvármegyébe házasodott, de fiága most már kihalt, lányágon azonban többen vannak utánna.

Vármegyénkben az 1733-ik évi nemesi vizsgálatok alkalmával Spissich György és Sándor vörösvári lakosok igazolják nemességüket. György és István 1735-ben vörösvári lakosok, de birnak ingatlant az alsó-eőri határban is. Spissich Ignácz 1769-ben Vörösvárott lakott, s a vármegye szolgabirói tisztét viselte. János 1775-ben és József 1780-ban hasonlóan vörösvári lakosok. Az utóbbinak neje Krancsics Rozália volt. Spissich Borbály a 1839-ben már özvegye volt Farkas László káldi birtokosnak. 1840-ben Józseffel találkozunk.

A család nemzedékrendje, a mennyire a leszármazás kimutatható volt, a következő:

Spissich Sándor, Döröskey Erzsébet és Csontos Terezia férje, a zalavármegyei, 1809. évi lovas felkelő seregnél hadnagy volt, később ugyanazon vármegye szolgabirája. Meghalt 1870-ben Vönöczkön. - Ignácz, István fia, Somogyvármegye főszolgabirája. Meghalt 1843-ban. -- Sándor, akinek a felesége Ányos lány volt, hasonlóan főszolgabirói tisztet viselt Somogyban. Meghalt 1853-ban Kadarkuton. Ennek fia: Lajos szolgabiróként működött Somogyban. Velancsics Janka férje Spissich János posta- és táviró-hivatali titkár Temesvárott. A család horvátországi ágának tagjai közül a következők említhetők föl : Spissich Péter 1765-ben Zágrábvármegye alispánja, majd cs. kir. tanácsos, Dalmát-, Horvát- és Tótország itélő mestere, s a báni tábla ülnöke. Antal 1758-ban Verőcze vármegye alispánja. Spissich Gábor 1821- 30. kőrösvármegyei, 1835-ben az itélő táblánál ülnök. - Spissich Károly 1835-ben a turopolyai grófságban másod gróf és kapitány, Benjamin táblabiró, Ferencz ügyvéd, aljegyző és András irnok volt. A család czimere: a paizs kék udvarában, középen, egy tök, egy zöld levéllel ; két felül egy koronás oroszlán és egy szárnyas sárkány küzd a tök miatt, mely szlavon nyelven Bucha s ez a család ősi birtokára czéloz. A sisak tetejéből taraj formán különféle virágok nyilnak ki.

Szita . (Salfai). A család Salfa községre adományt, s később egyik tagja, névszerint Szita Bálint, Rudolf királytól 1587-ben czimeres nemeslevelet is nyert, s ez a levél Sopronvármegyében 1590-ben kihirdettetett. A család egy ága elköltözött Somogyvármegyébe is, de egyes tagjai ismét visszakerültek hozzánk. A vármegyénkben élt családtagok közül fölemlitjük a, következőket : Szita László az 1797-ik nemesi felkelésnél kapitány volt. Szita János 1824-ben főszolgabirói tisztet viselt. Éltek még a családból: 1689-ben György, 1711-ben Ferencz, 1723. Mihály, 1725. István, 1728-ban László, 1741-ben Péter, 1748-ban József, 1757-ben Imre, 1753- ban Ferencz, 1840-ben Károly. E családból származik a jelenleg élő Szita Károly, ki korábban Vasvármegyének esküdtje, később tiszteletbeli szolgabiró és vármegyei rendőrkapitány, ki e téren szerzett érdemeiért a koronás arany érdem-keresztet nyerte. Ő volt az, aki a csendőrség életbe léptével 1884. Január 1-én kardját a vármegye alispánjának visszaadta, s ő volt az utolsó parancsnoka egy vármegyei intézménynek, mely hosszu időn át volt a vagyon és személybiztonság őre. Jelenleg a szombathelyi városi takarékpénztár részvénytársaság igazgatósági elnöke. --- Szita Elemér napjainkban gyakorló orvos Vasvárott. A mult században teljesitett nemesi vizsgálatok alkalmával a következő családbeliek igazolták nemességüket : Szita László, 1733. Söpte. - Szita János és István, 1733. Salfa. - Szita Ferencz ifju, 1733. Hetye.

Sool Farkas, 1595. főszolgabiró. - Sool (Köveskuti) János, 1615. főszolgabiró.

Somogyi István 1733-ban Vönöczkről igazolta nemesi szármarását. Nemzedékrendje:

Somogyi János és István 1733-ban molnári lakosok. Somogyi György és János, Szergényben.

Somogyvári-Somogyi . Alapitója Somogyvári Péter deák (literatus), ki mint agilis, vagyis nemes anyától származott, hadi érdemeiért, Imre, György, Benedek és Kristóf fiaival együtt, I. Ferdinánd királytól Bécsben, 1559. évi September hó 13-án kelt czimeres nemes-levelet. nyert, mely armalis 1560-ban (die Dominica post Festum Beatae Margarethae Virginis) a Czirák, sopronvármegyei helységben megtartott vármegyei közgyülés alkalmával hirdettetett ki.

Ezen család eredetét és ezzel vezeték-nevét is minden esetre a Somogyvármegyében fekvő Somogyvár községtől vette, -- de ezen vezetéknevet egy század mulva, a 17. század közepén, már Somogyi-ra változtatva, s a család ismert tagjait Vasvármegyébe átköltözve találjuk, hol ők az akkori idők szokása szerint, midőn "a kisebbrendü nemesség a hatalmasabbnak udvarába szegődött fegyverhordozónak,"¹) mint katonák és gazdatisztek a Batthyáni grófi család szolgálatában álltak.

A mult század elején a családnak Vasvármegyében levő ismert része két ágazatból állott. Ugyanis az országos levéltár adatai szerint Somogyi Ádám boroczszegi, Somogyi Péter, Ferencz, István és János perenyei lakosok 1727-ben Vasvármegye előtt felmutatták nemességük igazolására, az őseik, Petrus literatus de Somogyvár és ennek fiai által szerzett armalis-levelet, - mig 1733-ban a család boroczszegi ága, a már emlitett Somogyi Ádám, kinek őrizetében az armalis volt, továbbá Kristóf, János és Zsigmond igazolta be nemességét Vasvármegye előtt Somogyyári Péter deák czimeres nemes-levelével, és egy Batthyáni Ádám gróf, országbiró, Horvát-, Tót-, Dalmátország bánja és Vasvármegye főispánja által Bécsben, 1700. évi Deczember hó 21-én, a perenyei ágból származott, és általa Szász-ország székvárosába, Drezdába kiküldött Somogyi Péter részére kiállitott nemesi bizonyitványnyal.

Családi közlés szerint a család perenyei ágának legifjabb tagja Somogyi János, a Batthyáni grófi család által 1700. elején a Rákóczy-mozgalom ellenében felállitott dandárba katonának állott be, s a mozgalom lezajlása után a dandárral Siklós várából visszatérőben, a Vak Bottyán kuruczai által feldult somogyvármegyei Igal községben telepedett le, hol a Batthyáni grófi családtól hadi érdemei jutalmául földeket kapott.²) Ezen Somogyi János nőül vette, az igali plebánia anyakönyvének tanusága szerint, Igalban, 1724. Január 5-én ujfalusi Ujfalussy Katát Szombathelyről, ki Ujfalussy Marián andocsi (Somogyv.) első szent-ferencz-rendi quardián huga volt.

Ő alapitotta a családnak Somogyvármegyében élő ágát. 1736-ban Somogyvármegyében vármegyei esküdté, és biztossá lett, mely minőségben 1736-ig volt a vármegye szolgálatában.

1) Magyar történeti életrajzok. 1885. Thallóczy Lajos. 2) Ezt bizonyitja egy, Igal község levéltárában eredetiben meglevő, Stainer János uradalmi tiszttartó által 1733. Junius hó 28-án kiállitott összeirás.

A perenyei ágból Somogyvármegyébe költözött Somogyi János nemzedékrendje a következő:

Az I. János, Sylvester Borbálya férje, 1680. körül németujvári várparancsnok (castellanus) volt. Fiát, Pétert, Batthyáni Ádám Dresdába küldte ki, de hogy mi czélból, kikutatható nem volt. Másik fia, János, volt az, aki az 1700. év elején Vasvármegyéből Somogyba költözött. Ennek fia, Zsigmond aki 1724. Sept. 22-én született, szolgabirói tisztet viselt.

Zsigmondnak egyik fia : György, főbiró a szigetvári járásban,1806-ban táblabiró, s utóbb vármegyei főjegyző. Másik fia : Ferencz fő-, majd táblabiró volt.

György fia : János, aki 1842-ben halt el, vármegyei tiszteletbeli ügyész volt. Györgynek a másik fia : Lajos, 1815. Julius 15-én Hencsen született s 1848-ban a babocsai járás főbirája, 1849-ben Somogyvármegye alispánja volt. Meghalt Pécsett, 1889. Febr. 13-án.

Lajos fia : Ferencz, született 1845. Január 30-án s jelenleg kir. katasteri nyilvántartó biztos Kaposvárott. Testvére : Lajos, született 1847-ben s vármegyei árvaszéki ülnök. Gyula, a másik testvér, birtokos Palinban, Zala-, és Szabáson, Somogyvármegyében.

A Somogyba szakadt Somogyvári-Somogyiaknak Perenyében visszamaradt ágát, a német-gencsi plebánia anyakönyveinek alapján, de csak combinative, a következőleg lehetne összeállitani:

A tábla végén álló József, ki 1792-ben született, ezelőtt valami 10 évvel mint ikervári plebános halt el.

A család boroczszegi ágáról a következő leszármazási töredék közölhető:

Az idősebbik Zsigmond 1700-ban a rohonczi és szalonaki Batthyáni-javak tiszttartója volt. Ádám fia: Sándor 1747 - 1758-ban Széchenyi László és Zsigmond grófok összes javainak inspectora Horpácson.

Somogyi . (Medgyesi. Nemes és gróf). A czimeres nemes-levelet II. Ferdinánd királytól 1628-ban Pál és György testvérek kapták. György porkoláb tisztséget viselt az Erdődy-ek monyorókeréki várában. Györgynek fia : Pál, monyorókeréki városbiró, s ennek a Pálnak fia hasonlóan Pál csókakői ispán volt. Ebből az ágból származott Somogyi Ignácz Vasvármegyének egykori levéltárnoka és ennek fia : Miklós, jelenleg a kőszegi járás főszolgabirája, akinek több testvére is van. A nemesség szerző Pál ágából Somogyi János 1784-ben Vasvármegye alispánja és utóbb alcancellár volt, testvérével együtt grófi rangra emeltetett. Nemzedékrendje:

Somogyi György és József, rába-hidvégi lakosok, 1838-ban nemesi bizonyitványt nyertek a vármegyétől. Nemzedékrendjük a következő:

Söptey , máskép Dömötöry. Irták a család nevét Septey-nek is. A czimereslevelet Söptey máskép Dömötöry Mihály nyerte, II-ik Rudolftól 1592-ben. Nemzedékrendje Zachariástól kezdve a következő:

Vincze született 1781-ben s szombatthelyi kanonok volt. Ferencz 1786-ban született. - Söptey Pál 1663-ban insurgens hadnagy volt.

Szmodisz , Szmodits. Sz. Mihály, 1733. Nagy-Barkócz. - Szmodits István, Ferencz és Mátyás, 1750. Liczó, Somogyv.

Sulyok Mihály, 1733. Simonyi. - Sulyok János és István, 1733. Bögöt. - Sullyok György, János, Miklós, Pál, György. János fia; 1733. Kis-Szent-Mihály.

Szuh Zsigmond, István, János és másik István, 1733. Nemes-Magasi. - Szuh István, 1733. Vönöczk.

Szluha . (Verbói). A czimeres nemes-levelet Szluha Márton nyerte 1593-ban. Vármegyénkben 1733-ban Szluha István és Antal felső-patyi lakosok igazolták nemességüket. Éltek még a családból vármegyénkben 1749-ben György, Borbálya, Zsuzsánna, 1752-ben Kristina, 1813-ban János, Ferencz táblabiró, Márton és Anna. János a dunántuli ker. tábla ügyésze, és Szluha Márton 1835-ben a vármegye főszolgabirája volt. Dénes jelenleg nyugalmazott kir. járásbiró és nagy-csömötei birtokos. A család egyik ága Fehérvármegyébe költözött. Igy találjuk 1822-ben Czeczén Szluha Imrét és Sándort. A családnak grófi ága is van, mely az "Ikladi" előnevet viseli. Verbó község, melytől a nemesi ág előnevét vette, Nyitravármegyében van, s igy valószinü, hogy e család azon vármegyéből eredett.

Sylveszter , máskép Erdősi. Ezen család első ismert tagja Sylvester János magyar iró volt, kinek viszontagságos élete a magyar reformatio történetének néhány dicsőségteljes lapját foglalja el

Sylvester János Szinnyérváralján, Szathmár-vármegyében a 16. század elején született, s az 1526-28-ik éveket a krakói egyetemen töltötte. Innen haza kerülvén, ellenei által ősi birtokától megfosztatott; miért ősi fészkét ott hagyta, és 1528-1534-ig Nádasdy Tamás tárnokmester és Vasvármegye főispánja birtokán Ujszigeten, Vasvármegyében tanitóskodott.

1534. évben mint családos ember Ujszigetről Wittenbergába ment ki tanulni, hol Melanchton Fülöp tanitványa volt, és nevét Sylvesterre változtatta át.

Tanulmányai végeztével, másfél év mulva, 1536-ban ujból elfoglalta Sylvester János ujszigeti tanitói állomását, - s utóbb Nádasdy Tamásnak udvari papja lett. - Ezen minőségben 6-7 évet töltött el Sylvester János Sárvárott, Vasvármegyében, - hol nevét ugy a vallásujitás, mint a magyar irodalom terén megörökitette, a mennyiben ő volt szerzője az első műnek, mely Magyarországon nyomatott, s melyet "Gramatica hungarico-latina in usum puerorum recens scripta" czim alatt 1539. évben bocsátott közre.

Az első magyar nyelven Magyarországban nyomatott mű szinte Sylvester Jánostól eredt. Ezen munkát Sylvester János az eredeti héberből forditotta magyarra, s azt Abádi Benedek Ujszigeten 1541-ben Nádasdy gróf költségén kinyomatva, "Uj Testamentum Magar Nelven" czim alatt adta ki.

Sylvester János 1544-ben foglalta el a bécsi egyetemen a héber nyelv, - majd a történelem tanszékét, s ezen állásában megmaradt 1551-ig. - De midőn a jezsuiták az egyetem uj szervezésével megbizva lettek, akkor Sylvester János több protestans szellemü társával együtt tanári pályájáról lelépett, és Ferdinánd királytól kapott kis falusi jószágára vonult viasza. Innen azonban az ellene fellázadt parasztok által családjával, együtt elüzetvén, debreczeni tanitóvá, és végre lőcsei praedicatorrá lett.

Sylvester (Erdősi) János volt az első, ki irodalmunkba már a 16. század első felében a régi latin versmértéket behozta, mi által neki a magyar versek külalakját változatosabbá tenni sikerült.

Ugylátszik, hogy Sylvester János családjának egyik tagja Vasvármegyében visszamaradt ; mert ettől származhatott azon nemes Sylvester Borbálya, ki 1680. körül Somogyvári-Somogyi János német-ujvári várparancsnok neje volt.