Z.

Zabary , l. Szabary.

Záborszky László, György és Dániel, 1748. Köcsk.

Zábrák György, 1647. Meszlen. -- Zábrák János, András és Ferencz, 1733. Vönöczk. - Zábrák Ferencz, 1741. Nemes-Magasi.

Zábrági György, 1632. (Armalista).

Zalay Gábor és Pál 1595. - Zalay Mihály, 1647. NemesCsoó. - Zalay Gergely deák, 1652 főszolgabiró.

Zámbó János és István, 1595. -- Zámbó Miklós, János, György ifjabb György, Mihály, Benedek, Gáspár, ifjabb Miklós, ifjabb Mihály, István és ifjabb Benedek, 1733. Felső-Eőr. -Zámbó Miklós, 1755. Debreczen, Hajduvárm.

Zarka . (Lukafalvi). Egyike a vármegye legrégibb családjainak. Zarka Miklós 1329-ben kapta I. Károly királytól Valt és Sármásd vasvármegyei községeket. Ebből a Valtból utóbb a mai Vát lett, de Sármásdnak és Lukafalvának ma már nyoma sincs a vármegyében. Már régebben birta a család Peczölt és Porpáczot. Zarkaházának nevet is adott. Különben ismert család s itt csak levéltárunk adatait mutatom be. A Szelestey-családnak levéltárunkba került iratai szerint lukafalvi Zarka Lajos már 1589-ben alispánja volt vármegyénknek. Ezen Lajos 1596-ban már nem élt. Özvegye Gettyey Margit 1596-ban Hidvégen is bir. Zarka Ferenczet a vármegye 1609-ben mint esküdt nemest a királyi dicator mellé rendeli a porták összeszámítására. 1611-ben hasonlóan őt küldik ki, hogy a király házasulása alkalmából az országos nászajándék tárgyában a nádorral s a vármegyék többi küldötteivel tanácskozzék. 1618-ban Zarka Pál működött a királyi adórovásoló mellett. 1622-ben Lukács él, ki a vármegye szolgabirája volt. 1632-ben Mihály főszolgabiró, s 1659-ben az, vagy egy másik Mihály alispán. István 1717 -1742 főszolgabiró, 1749-ben alispán és kir. tanácsos, György 1767--1777. főszolgabiró, Mihály 1787-ben a dunántuli kerületi tábla titkára. Zarka Károly 1831-ben él, Zarka János 1838-ban alispán, majd országgyülési követ, 1847-ben személynök, cs. kir. udvari tanácsos, semmitő törvényszéki osztály-elnök, a Szent-István rend kis keresztese. Meghalt 1856-ban Kis-Kölkeden. Zarka Sándor 1838-1842. főszolgabiró. 1845-1848 alispán, nevezetes idők sok érdemü tanuja. Ez évben halt el Kőszegen. E családból származik Zarka Miklós, jelenleg m. kir. pénzügyministeri tanácsos és lotto-igazgató.

Zarka . Szarka. A lukafalvi Zarka családon kivül van még egy ily nevü családja vármegyénknek, mely a felső-eőri birtokadományos Zarkáktól vette eredetét, s a mult század közepén már Eőri-Szigeten, Felső-Patyon és egyebütt is laktak. Innen idővel átköltöztek Veszprémvármegyébe is, a hol Kádártán, Hajmáskéren, Veszprémben, Nagy-Vásonyban és Pápán is laktak. Ezen veszprémvármegyei ág nemzedékrendje Istvántól, aki az 1611-ik évi felső-eőri adománylevélben benfoglaltatik. a következő:

Zathureczky Samu, 1836. Győr-Ujváros, Győrvárm.

Zlaicsics Mátyás, 1597.

Ztarcsay Gáspár, 1599. Battyánd.

Zéchy . Széchy. (Gróf). 1595.

Zechődy , l. Szecsődy.

Zékely (Visi) Mátyás.

Zekóczy András, 1595.

Zell Máté, 1647, Meszlen.

Zele György, 1636. főszolgabiró.

Zelesthe (Meszleni) Bálint, 1600.

Zenthivány Ferenci, 1595.

Zercheky Miklós, 1733. Kocs. - Zercheky, Szörcsöky János és István, 1733. Kis-Somlyó.

Zernovácz , l. Zrinavecz.

Zex Mihály, 1733. Nemes-Csoó.

Zmeskál Dániel, 1809. insurgens alhadnagy.

Zichy . (Zichi. Nemes). A család eredete az ős időkben vesz el. Nevét és előnevét Somogyvármegye Zich községétől vette. 1270-ben Zichy Pál nevével tatálkozunk. Különben a családot a szakmunkák apró részletességgel ismertetik; én ide tehát csak levéltárunk fel nem használt adatait jegyezem. Zichy Györgyöt a vármegye 1595-ben és nem, mint egy helyen olvasom, 1592-ben egyhangu szavazattal alispánná választja, 1596-ban pedig követül küldi az országgyűlésre. Ugyanazon évben Nádasdy Pál gyermekeivel egyetemben tiltakozik a vármegyénél az ellen, hogy az Ostffy család birtokait a családon kivül állóknak. adja el. 1797-ben Zichy György és Hettyey Bálint prothonotarius a vármegye nevében a főispánhoz követségül mennek, s ott tiltakoznak, hogy a sárvári őrség lovait a vármegye legelőin élelmezzék. Panaszt emel Keserü István ellen is, aki őt méltatlan módon sértegette. Ez a Keserü István akkoriban a vármegyei bandérium kapitánya volt. 1599-ben a főherczeghez megy Zichy György s a vármegye nevében segitséget kér a vallon katonaság zaklatásai és zsarolásai ellen. Szegény magyar, mikor barátaiddal és ellenségeiddel szemben egyformán kelle védekezned ! 1600-ban a vármegye ezen érdemteljes alispánja lemondott hivataláról. Fiai közül I. Páltól a grófi s III. Benedek és I. Mihálytól a nemesi ág nyerte származását. Zichy Benedek 1619. a vármegye szolgabirája. Mihály 1623-ban szolgabiró, 1632-ben főszolgabiró. 1733-ban a vármegye Zichy Györgyöt és Pált vette föl a kétségtelen nemesek sorába. Az 1784. évi összeirásban György fordul elő. E család sarjadéka Zichy Antal budapesti lakos, a magyar tudós és a Kisfaludy-társaságnak tagja, aki Gothard lányt birt nőül és Zichy Mihály, a Szent-Pétervárott élő hirneves festő.

Zichy . (Zichi és vásonkeői. Gróf.) A főrendü ág törzs-atyja Zichy István volt, aki 1616-ban született, s báró, majd 1696-ban gróf lett.

Zrinavecz , Zernovácz, Zrinovácz. Az 1755. évi nemesi összeirásban Zrinovácz Imre mint nárai lakos fordul elő. Ennek utódja: Zrinavecz, tévesen Zernovácz Miklós nárai lakos, vezeték-nevét, 1885-ben, felsőbb engedelemmel "Hertelendy"-re változtatta, mert anyai nagybátyja - Hertelendy - csak ugy volt hajlandó e rokonát javaiban részesiteni, ha az ő családi nevét veszi föl.

A Zrinaveczek czimeres levelét a II. rész ismerteti.

Zrini , Zrinyi. (Brebiri gróf. Zerinvári). A hősök és martyrok dicső családja! Legrégibb ismert ősei István és Gergely, akik 1222 körül II. András királytól a Kerka vize és Zára közt elterülő földet nyerték adományul. Levéltári adataink a következők: 1595-ben él György, e néven a családból VI-ik, aki vármegyénkben a vépi és vörösvári és a monyorókeréki urodalmat is birta. VI. György fia volt IV-ik Miklósnak, a szigetvári hősnek és Györgynek unokája volt III. Péter, aki 1671-ben Bécs-Ujhelyen hóhér-bárd alatt vérzett el. III. Péter testvérjei Miklós a hős és költő, és Ilona, II. Rákóczy Ferencz "dicső" anyja. VI. Györgyről vármegyénk levéltára a következő felette érdekes adatokat őrzi : Zrinyi György 1595-ben tiltakozik monyorókeréki Erdődy Tamás és Péter grófok ellen, hogy azok a körmendi várat kaszaházi Joó Jánosnak eladják. Ugyanazon évben kijelenti a vármegyén, hogy ő német borokat nem enged a birtokaira behozni. Mint a dunántuli hadak főkapitánya sürgeti a vármegyét, hogy a megigért gyalog katonákat állitsa ki, s ökröket rendeljen a hadi fogatok és ágyuk elé. Még 1595-ben az iránt is megkeresi a vármegyét, hogy általános nemesi fölkelést rendezzen. 1596-ban halastavat akart ásatni a vépi urodalmában, ez ellen azonban Pataky Ferencz és neje Gálfy Katalin és Bárson András, mint nekik káros dolog ellen tiltakoztak. 1597-ben mint főkapitány Pápa várának katonával való erősitését és élelmi szerekkel való ellátását sürgeti. 1598-ban mint tárnokmester, kir. tanácsos és Zalavármegye főispánja, a főkapitányságról lemond. Az 1598-ik évi Augustus 1-én tartott közgyűlésen Bődy Farkas ügyvédje által kijelenti, hogy oly vármegyei statutumokat, melyek az országos törvényekkel ellenkeznek, nem fogad el. Ugy látszik, hogy ekkor már meggyült a baja a vármegyével, mert 1600-ban, az egyik közgyűlésen, a gróf levelével jelennek meg udvari emberei: Kuprisich Márkus és Ankerraither Absolon. s inteti Nádasdy Tamás és Zichy György alispánokat, hogy hagyják el alispáni széküket, mert ő tovább nem ismeri el őket alispánoknak, s itéleteiket sem hajlandó elfogadni. Zrinyi György, ki 1549-ben született, meghalt 1603. Május 4-én Vépben és eltemettetett Szent-Ilonán. 1608-ban Miklósnak, a költőnek követe jelenti ki a vármegyén, hogy a minden egyes kémény után megszavazott 1 forintot addig, mig csak urától meghatalmazást nem nyer, nem ajánlhatja meg. Zrinyi Péter 1641. Október 27-én tartotta esküvőjét Frangepán Katalinnal, melyre a vármegyét is meghivta. A vármegye azonban későn kapta a meghivót, de az 1641. évi Deczemberben tartott közgyűlésén felolvastatta és köszönettel tudomásul vette. 1657-ben Zrinyi Miklós a költő, Horvát-, Szlavon- és Dalmátország bánja fordul a vármegyéhez és segélyt kér Csáktornya vára megerősitéséhez. Vasvármegye karai és rendjei - kivéve Erdődy György grófot és Széchy gróf özvegyét - szivesen hajoltak a gróf kivánságához, s a török-hódoltságon kivül levő minden egyes portától 1 forintot, a hódoltság alatt levőktől egyenként 50 denárt s a taxált nemesek részéről egy egész taxát ajánlottak meg. Még ennek a Miklós fiának Ádámnak nevével találkozunk évkönyveinkben. Ádám 1691-ben csatában esett el; s hitelezőit egy királyi parancsolat 1695-ben a kamara elé idézi azzal, hogy akik meg nem jelennek, követelésüket elvesztik.

Zobothin György, 1595. - Zobothin Zsigmond, 1713. főszolgabiró. Neje párisi Bátsmegyey Klára. - Zobothin János, 1724. főszolgabiró. Zobothin (Muraszombati) János, József, Zsigmond utódjai, 1733. - Zobothin Mózes, 1742. főszolgabiró. - Zobothin Lajos és János. 1784.

Zombath , Szombath. A család czimeres nemes-levelét Zombath György kapta II. Ferdinánd királytól 1621. Deczember 22-én. Nemzedékrendje:

A leszármazási táblán állók közül András 1646-ban Győrvármegye helyettes alispánja volt, Miklós apát, szombathelyi plebános, Ferencz ügyvéd, az első József 1745, a poroszok ellen harczolt és elesett, István, Pászthory Eszter férje, Senyefán lakott, szolgabiró és táblabirája volt a vármegyének, Ignácz 1810 körül szolgabiró ; a II-ik József, kinek neje rétei Fadgyas Rebeka volt, katonáskodott a Frimont-huszároknál, majd Szentesre szakadt, s ott családot alkotott. Ferencz Somogyba költözött, s Mozgóson a Batthyániaknak inspektora volt; József-Antal ügyvéd Győrött, II. István 1849-ben honvéd-őrnagy és Gyula főhadnagy.

Zgorelecz István, 1660. (Armalista).

Zörget András, 1648. Czomaháza.

Zsoldos Mihály és János, 1756. Jaák.

Zömböry Istvan korábban pesti, 1809. vasvármegyei insurgens főhadnagy.

Zugó . A czimeres nemes-levelet Zugó Lukács és gyermekei kapták II. Mátyás királytól 1610-ben. A család leszármazási táblája a következőkben állitható össze:

Éltek még a családból:1761-ben Péter és 1783-ban Zugó Farkas.

Zsuffa , máskép Kubovich Imre, 1797. Meszlen.