D.

Desics. A család a tengermelléki horvátföldről származott. Dessich Luczián Noviban élt és 1445-ben az ottani Fülöp- és Jakab-templomnak egyházi diszöltöny és kehelyből álló alapitványt hagyományozott. Az alapitványi okmánynak másolata a délslavoniai akademia gyűjteménytárában őriztetik.
Midőn Mátyás halála után a magyar korona elnyeréseért Maximilián német császár és Ulászló cseh király versenyeztek, más horvát urakon kivül Desics Balázs és János is Maximilián hivei közé tartoztak. Desics János császári lovászmester és tanácsos volt, s 1490. Deczember 4-én donatiót is nyert Lipovácz várára, Samobor mellett, és Jastrebarska vásárhelyre, a padgorai kerületben, amelynek tényleges birtokába azonban sohasem jutott. (Firnhaber F. Beiträge zur G. Ungarns. Seite 30 u. 55.)
Ezen Desicsek utódai a Zrinyi és Frangepán grófok szolgálatában állottak.
Zrinyi Miklós, Szigetvár hőse, Desics Mihálynak, a Pokupsko törvénykezési kerületben, egy jobbágyos curiát jobbágyokkal ajándékozott, melyben ennek fia : Desics Ferencz, Zrinyi fiai : György és Miklós által 1575-ben megerősittetett. (Kukuljevicz, acta croatica. P. 274.)
Desics Mihály, Miklós, Mátyás és Ferencz czimeres nemes levelet nyertek 1561. Szeptember 1-én Ferdinánd magyar királytól, melynek alapján Zágrábmegye 1770-ben nemesi bizonyitványt adott ki Desics Mátyás részére.
Desics Miklósnak leánya Ursula, Bartha István neje, fiával Bartha Antallal együtt, a vasvár-szombathelyi székeskáptalan előtt 1701-ben ügyvédet vall horvátországi ügyeinek rendezése végett. (1701. évi jegyzőkönyv 75 sz.)
Éltek e néven : Desics István 1665-ben Bozzaiban, Desics Miklós 1685-ben és Desics Tamás 1690 körül Ivánban Sopronvármegyében.