S.

Seper (felső-eőri) Seper Lajosnak, Vasvármegye egykori főszolgabirájának nagyatyja Seper György Felső-Eőrból Nagy-Csömötébe házasodott, s felesége a jáki Nagy családból való lány volt. Ennek fia Seper István, kis pösei lakos, birtokos: ezen kivül birt még Seregélyházán, továbbá a nagy-csömötei és seregélybázai határban is. Felesége : Peőczy Rozália, ki után Sopronvármegyében Csepregben is volt birtoka. István fia : Lajos, kinek neje Eölbey-lány volt, hosszu ideg viselt vármegyei tisztségeket. Fia László ügyvéd és kis-pösei birtokos. Neje : Nagy Kornelia, kiváló miveltségü nő, ki irodalmi dolgokkal is előszeretettel és szép sikerrel foglalkozik. Gyermekeik közül: László jelenleg szolgabiró Kőszegen, Kornelia Thyll Sándor honvédszázados neje, és Melania kisapsai Méhely Lajosnak, a hirneves temészettudósnak a neje.

Szentbenedeki. Egyike legrégibb nemes családjainknak. Zsigmond magyar király 1435-ben czimerlevelet ad Szentbenedeki Balázsnak, továbbá testvéreinek : Jánosnak és Lászlónak s György nevű unokatestvérének. A családnak azonban e néven hamar nyoma vesz a vármegyében. Jegyzőkönyveink 1595-el kezdődnek, de azokban a Szentbenedeki névvel már nem találkozunk. A család egyik tagja a "Prosznyák" nevet vette föl, s e néven szerepelt a vármegyében, hol Prosznyákfalván (a mai Prosznyákfa) s egyebütt is birtoka volt. Fiágon azonban a család valószinüleg már a XIX. század elején kihalt, mert az időtől fogva annak férfi-sarjairol évkönyveinkben nincs emlités. Leányágon azonban még ma is vannak maradékai a Gaiger és dukai Takáts családokban. Ez utóbbiak egyikének köszönhetjük azt is, hogy a Szentbenedekiek érdekes Zsigmond korabeli czimerlevele a vármegye levéltárába került. Dukai Takács Lajos szombathelyi lakos ugyanis 1896-ban elhalálozván, iratai között találták a Szentbenedekiek eredeti czimerlevelét is, melyet aztán az elhunytnak fia : dukai Takács Benedek tb. vármegyei főorvos a vármegye levéltárának ajánlott föl. Igy került e czimerlevél a vármegye levéltárába.
Varju Elemér a Turul 1900, évi 3 füzetében a czimerlevelet bővebben ismertetvén, a többek között azt is mondja, hogy ezen armalis a vármegye levéltárában h o s s z u i d e i g i s m e r e t l e n ü l l a p-p a n g o t t. A föntebbiek szerint az armalis csak 1896-ban kerülvén a családi rejtekből napfényre, s a vármegye levéltárába, - világos, hogy azon állitás, mely szerint az okmány a vármegye evéltárában lappangot volna - téves.
A czimernek ugy rajza, mint szinei az eredeti okmányon nagyon elmosódtak. Különben a mennyire kivehető, annak képe a következőkben adható vissza : Balradült, kerettel ellátott kék pajzs. Abban, valószinüleg koronán, vörös ruhás férfi növő alakban ; fején föveg ; a zárt sisakon a pajzsbeli alak, fején tollbokrétásnak látszó sisakkal. A pajzs takarókat, ha voltak, nem lehet kivenni.