Szombathely város 5306 k. hold és 218 ölnyi területéből a termő terület 4941, k, hold és 198 ölet tesz.

Az uralkodó talajnem az agyagtalaj. Az alantab fekvésű, áradásnak kitett dülőkön (Gyöngyös és Perint melléke) áramlási talajt találunk, mely a termő réteg mélylége, kedvező összetétele - televény tartalma - folytán összes müveleti növényeink termelésére kiválóan alkalmas, A fensikon, a várostól délre és délnyugatra eső dülök talaja kavicscsal ágyazott szürke agyag, mely gyakori trágyázást kiván s kötöttségénél fogva nehezen munkálható.

A város belső területén levő kertek talaja márgás agyag, mely á legtöbb helyen különféle törmelékkel levén keverve szintén sok munkát és gyakori trágyázást igényel. Tiszta homoktalajt csakis azon kisebb hegyterületen találunk, mely a várost nyugatról övezi. Az altalaj kavicsos, s ennek köszönhető, hogy a kötött felső talaj általában termékeny. A talaj kötöttsége mellett szól a számos létező és folyton keletkező téglagyár.

A fentebb jelzett területből a városra, mint testületre esik 585 k. hold 793 öl termő és 147 k. hold 702 öl terméketlen terület. Az egyesek tulajdonát képező 4355 k. h. 1005 öl termő és 217 k. h. 918 öl terméketlen terület következőleg oszlik meg a tulajdonosok között:

Az egész termő területből

A szántóföldekben a gabonanemüek közül főleg az őszi buza, őszi rozs, tavaszi árpa és a zab diszlenek ; a kapásnövények közül a kukoricza, burgonya, takarmány és czukorrépa, bab és tök.

A jobb minőségü szántóföldek termőképessége kat. holdankint átlagosan 10 mm., a silányabbaké 6 mm. A földek értékét nem annyira termőképességök, mint inkább a várostól való távolságuk szabja meg, ugy hogy a városhoz közel eső földek kat. holdankint 8oo-1000 frtért is elkelnek, míg a várostól távolabb eső földekért kat. holdankint csak 150-300 frtot adnak. A várostól távolabb eső földeknél természetesen a föld minősége is számitásba jön és innen van, hogy e szántó földek értéke az egyes dülők* talajminősége szerint nagyon változó.

Ami a mezőgazdasági munkát illeti, amint ez a legutolsó népszámlálás adataiból is kitetszik, a művelés alatt álló terület kiterjedéséhez képest a cseléd- és napszámos-létszám meglehetősen csekély.

A munkás kezekben való hiányt feltünteti a magas munkabér és az a körülmény, hogy vannak esetek p. o. egyes szorgosabb munkaidőben, mídőn a napszámosok megszerzése valóságos nehézséggel jár, s hogy a munka ilyenkor meg nem akad, az csak annak köszönhető, hogy a szomszédos községek: Olad, a két Seé és főleg a német falvak lakói nagyobb számban állnak a városi gazdák rendelkezésére.

Napibérök az időszakok szerint váltakozó. Télen át és a kora tavaszi munkákra a nők 40-50, a férfiak 60-70 kr, bért kapnak, de nyáron, fűképp aratás és cséplés idején a bér tetemesen felszökik, ugy hogy a nő napszámos is megkereshet naponkint 8o krt, 1 frtot, a férfi munkás napibére pedig bátran tehető 1 frt 50 krt., 2 frtra,.

A munkabér magasságát főleg az a körülmény okozza, hogy a helybeli gyárak számos munkást foglalkoztatnak, akik az állandó munkával járó biztos jövedelmet nem cserélik fel az időszaki és épp elért ideiglenes mezei munkabérekkel.

A mezei munka drága voltának kifolyása, hogy azok a birtokosok, kik nagyobb birtok hiányában gépeket, igásmarhákat és külön gazdasági cselédeket nem tart hatnak, földjeik nagy részét bérbeadják azon leginkább csak napszámból élőknek, vagy kisebb mérvű iparral foglalkozóknak, kik szabadidejöket kezeik munkájával értékesitik és a tulnyomóan kapás növények tenyésztésével háztartásukat a télre biztosítják.

A kertészet mindkét ága: a konyhakertészet és diszkertészet müvelőkre talál városunkban.

A házakhoz tartozó kisebb nagyobb kertek inkább csak a konyhakertészet czéljaira vannak berendezve különös tekintettel a családi szükségletre ; de vannak kertek, melyekben a diszkertészet, különösen a rózsamüvelés nagy előszeretetben részesül. Őszszel és tavaszszal ezrével hozzák piacira a város és a közel vidék erdőségében nagy mennyiségben tenyésző vadrózsafákat, melyek a kertekben és szőlőkben elültettetvén megnemesittetnek. A különféle szinü és illatu rózsafajokon kivül majd minden virágos kertben, sőt itt-ott az udvarokban is találhatunk ibolyákat, szegfüt, bazsarózsát, szagos mentét, rezedát, fehér és kék liliomot, jáczintot, tulipánt, mályvát, őszi és hónapos rózsát.

A konyhakertészet sokkal általánosabb. A házi kertekben megterem a különféle zöldség, a téli és nyári saláta, uborka, paprika, a különféle hagymák, a spenót, czékla, kerti sóska stb.

A kel és fejeskáposzta tenyésztésre szolgálnak a Perint és Gyöngyös patakok mentén elvonuló káposztáskertek ; bár az utóbbi időben, midőn a stayer vidékekről nagy mennyiségben érkezik piaczunkra a meglehetős olcsó fejeskáposzta, ennek tenyésztése sem oly általános, mint akárcsak két évtizeddel előbb.

Vannak, akik a konyha- és diszkertészettel üzlet szerüen is foglalkoznak és kisebb-nagyobb melegágytelepekkel, iletőleg üvegházakkal birnak.

A várostól nyugatra eső alacsony dombsor szőlővel és gyümölcsfákkal van beültetve. Sem a szőlőben, sem a többi gyümölcsnemben nincs egy faj sincs, ami ere eredeti szombathelyi fajnak lenne tartható. A borszőlő már-már kevés, inkább csak a csemege fajokat tenyésztik, még pedig egyik-másik szőlőben nagy költséggel és gazdag változatosságban. A gyümölcsfajok közül amennyire a nálunk kiválóan szeszélyes időjárás megengedi, főképp az alma- és körtenemüek diszlenek, szilva- és baraczktermelésre csak minden 4 5 évben lehet számitani.

Szőlő- vagy gyümölcskivitelről alig lehet szó, ami jobb termésü években eladásra kerül, alig számbavehető mennyiség. Külömben is az egyes szőlők és gyümölcsösök általában csekély kiterjedésüek és inkább csak kellemes szórakozó helyekül szolgálnak.

4. §. Állattenyésztés.

Nagyobb birtoktest hijján rendszeres állattenyésztésről szó sem lehet. A város külső utczáiban lakó birtokosok által tartott tehenek inkább csak a tejszükségletet fedezik. Tulnyomóan piros-tarkák, de egyöntetű s határozott fajjelleggel nem birnak.

Hasonlóan áll a dolog a sertéseket illetőleg. Van egy közös nyáj, de ez is a külömböző fajták tarka vegyüléke s szintén csak a házi szükséglet fedezésére szolgál. Különben is a közegészségi viszonyokra való tekintettel nem volna helyén való a kiterjedt sertéstenyésztés.

A marhák a nyári időszakban csordákba osztva legelnek. A csordák fentartása 1889-ig a várost terhelte és évenkint mintegy 2200 frtba került. Ez időtől fogva a legeltetésre jogosult polgárok fizetik a pásztorokat. A legeltetési jog azon régi házbirtokokhoz van kötve, melyek a várost hajdanta köritő falon belül voltak. E jogot jelenleg 213 birtokos élvezi ; a csordába hajtott szarvasmarhák száma : 67, a sertések száma : 473.

Baromfit a város külső utczáiban kisebb-nagyobb számban majd minden udvarban találunk, de rendszeres baromfi-tenyésztés, mely akár nagyobb mennyiségü tojástermelés, akár baromfi-nevelés és eladás által válna jövedelmezővé, nincsen.

A méhészettel egyesek inkább kedvtelésből foglalkoznak és pedig mozgó épitményü kaptárakban, melyeknek száma 80-100 ra tehető. A nyert méz és viasz azonban a piaczra nézve jelentőséggel nem bir.

A város és egyesek erdőterülete 785 kat. hold és 1209 ? öl. Az egyesek erdőterülete 170 tulajdonos között oszlik meg, kik az egyes erdőterületeket ugyanazon jogalapon birják, melyen őket a legeltetés megilleti. Az erdő talaja általában kötött agyag, mely fölött elég mély, üde és televényben gazdag homokos agyag fekszik, itt-ott az alsó talaj apró fövény-kavicscsal van elegyitve. A talaj minősége okozza. hogy az egyesek tulajdonát képező befásitott erdőterületek egyre irtatnak és szántóföldekké alakittatnak át.

Az erdei fanemek közül a kocsános és kocsántalan tölgy, a cser, a gyertyán, de leginkább az erdei fenyő - pinus silvestris - diszlenek. A városnak, mint testületnek tulajdonát képező erdő jelenleg még ideiglenes üzemterv szerint, 100 éves forda alapul vétele mellett kezeltetik.

A kivágott erdőterületek 2 -3 éven át mezőgazdaságilag - főleg zab, kukoricza és burgonya alá - használtatnak, és kat. holdankint átlag 6 frtért adatnak bérbe.

A város a nyert fakészlet azon részét, mely műfának feldolgozható, árverésen értékesiti ; a műfának nem alkalmas készletet tüzelőfának használja, a rőzsét, gyökereket és forgácsot nyilvános árverésen eladja.