Magyarország dunántuli részének , mely a Rómaiak által Pannoniának neveztetett, s melyben Szombathely - Savaria - fekszik, első lakói- és meghóditóiról Livius és Justinusban találunk emlitést. Ezek szerint a Kr. e. 600 körül Galliából kivándorolt különféle néptörzsek közt a Bojok voltak azok, kik Pannonia őslakóit a Savarokat és Vindokat leigázva a tartományt elfoglalták, és benépesitették, folytonos harcban élve a szomszéd néptörzsekkel. Mig 280 körül Kr. e. Brennus vezetése alatt legnagyobb részök a szomszéd Illyricumi néptörzsekkel egyesülve a Görögök ellen indult, hogy az elhiresedett Delphi jósda kincseit megszerezzék. A Bojok ezen hadjárata a régi Görög irók által Delphi hadjáratnak neveztetik, mely az elindult Bojok legnagyobb részének megsemmisitésével végződött. Pannonia őslakói közül a Vindoknak némi maradékai nyelvök megtartásával Vasmegyének nyugoti részében Vend elnevezés alatt még most is léteznek. Habár némelyek ezen Vendeket nagy Constantin császár uralkodásának utolsó éveiben a Gothok elől menekülő és Pannoniába befogadott Vandaloktól származtatják. Ez azonban kevésbé valószinü, mert inkább feltehető, hogy a Bojok által elnyomott őslakók némi töredékei fenmaradtak, minthogy az egész törzszsel tovább nyomuló Vaudalokból maradtak volna el egyes csoportok.

Pannonia a Delphi hadjárat következtében, a hátramaradt Bojok csekély száma miatt oly néptelenné vált, hogy a régi iróktól a Bojok pusztaságai - deserta Bojorum - elnevezést nyerte. A Bojok e pusztaságai alatt Pannoniának különösen azon részét kell értenünk, mely Bécstől és a Fertő tavától a Balaton és a Bakony hegyes vidékéig terjedt, melyben a Sibaris, mai Gyöngyös, vagy előbb Savariának nevezett folyó mellett a hasonnevü város, Savaria feküdt. Strabo szerint a Pannoniéban megmaradt Bojok 45-ben Kr. e. Julius Caesar idejében, a Dákok által teljesen kiirtattak, s igy Pannonia különféle néptörzsek birtokába jutott.

Dio Cassius szerint Octavianus Caesar 34-ben Kr. e. seregét egyszerü gyakorlási szempontból, vagy talán inkább a birodalomnak a Duna által biztos határt szerezni óhajtván, a Pannoniai népek ellen vezette és őket a meghódolásra kényszerité, ugy azomban, hogy törvényeiket és választott főnökeiket megtarthassák. Pannonia lakói több izben megkisértették a római uralom alól való felszabadulást. Igy 15-ben Kr. e. a mikor Publius Silius által verettek le, és 11 -ben Kr. e. a midőn Tiberius által nemcsak legyőzettek, hanem igen sokan közülök, különösen az ifjabbak, azon célból, hogy más tartományokban telepittessenek le, el is adattak.

Pannonia lakóinak utolsó felszabadulási törekvése volt Kr. u. 6-ban a Rómaiak ellen intézett felkelés, melyet Octavianus Augustus Kr. u. 8-ban Tiberius és Germanicus vezetése alatt teljesen elnyomott.

Ezen felkelési kisérlet után Augustus Pannoniát római tartománynyá - Provincia - tette, s a lakók eddig megtartott főnökválasztási jogát megszüntette. Pannonia, mint tartomány a római tanács által küldött Praetorok joghatósága alá helyeztetett, és a Duna által határoltatott. Hogy a Duna tulsó partján lakó különféle barbar népek betörései ellen biztosittassék, a Duna mentében több erőditett helylyel láttatott el. És hogy ezen erőditett helyek és Italia közt az összeköttetés megkönnyitessék, különféle katonai utak készittettek, mely utvonalok közül négy Savariát szelte keresztül, mely ez okból alkalmas fekvése és az utak csomópontja miatt már Augustus által állomáshelylyé - statio - tétetett.

A katonai állomáshelyeknek, statio, vagy mansióknak, a magánépületeken kivül különféle nyilvános épületekkel is kellett birniok; itt állittattak fel az élelmi és fegyver raktárak, itt székeltek egyes tisztviselők. S igy Savaria már Augustus idejében romjaiból kiemelkedve kezdett városi fejlődésnek indulni.

Hogy Savaria, mielőtt római koloniává tétetett, már a birodalom nevezetesebb helyei közé tartozott, bizonyitja Ovidius Naso hires római költő halálára vonatkozó és a 16-ik század elején Savariában talált emlék, melyről Lazius és Bruchius a 16-ik század közepén élt német történészek körülményesen irnak. Bruchius szerint z 5o8-ban találtatott fel Savariában, mely mint irja németül Stefin am Angernak neveztetik, Ovidius sirja. A koporsóban egy arany és egy réz versfeliratu lemez is találtatott, ezen lemezekről megjegyzi, hogy ezeket a sleinici vár Clemens nevü praefectusa vette meg, a koporsó pedig a győri püspökhöz vitetett. Bruchius a bécsi sz. István templom szónokát Kreuczer Leonhardot mint szemtanut is felemliti, ki a lemezeket maga látta és a verseket olvasta.

Ezen emlék, melynek feltalálását ily körülményes leirás után egyszerüen kétségbe vonnunk nem lehet, ellenkezésben áll az első század iróival, kik mint tényt emlitik, hogy Ovidius Kr. u. 17-ben számütetési helyén Tomi városában halt meg, és temettetett el. Ha tehát Ovidius halálára vonatkozólag az első század iróinak állitását ismerjük is el mint tényt, annyit megkell engednünk, hogy Ovidiusnak, mint hirneves költőnek halála Savariában is temetkezéssel ünnepeltetett, vagy hogy hamvai Tomiból Savariába hozattak át és tétettek le.

Savaria, mely a három első római császár alatt mint állomáshely szerepelt, Tiberius Claudius császár által római koloniává tétetett, a mint ezt emliti Plinius, s a mit számtalan feliratos kő tanusit, melyeken Savaria Colonia Claudi Savariának neveztetik.

A rómaiak koloniákat, gyarmatvárosokat, a birodalom minden részében nagy számmal állitottak, minek egyik oka volt, hogy a Rómában nagyon elszaporodott népességnek egy részét folyton eltávolitva, a zavargásoknak elejét vegyék. De másrészről a gyarmatvárosok által a nyelvet, a római szokásokat és müveltséget szélesebb körben terjesztvén az egyes tartományokat is szilárdabban kapcsolták a birodalomhoz. Végül oly helyeket nyertek, hol a kiszolgált katonákat, legionariusokat jutalmazva letelepithették.

Az ujonnan alapitott koloniákba vonulásra a római tribusokból vagy önkénytesen jelentkezők, vagy sorsolás által kijelöltek csoportosittattak, kik azután egy tekintélyesebb hivatalnok által vezettettek uj lakhelyökre. Szabadalmaikra nézve a koloniák, római, latin, vagy italiai jogszerintiek voltak. Római joguak voltak a római polgárok által népesitett koloniák, ezek lakói egyesleg római polgári joggal birtak, de egyuttal a római polgárok kötelességeit is tartoztak teljesitni. A latinjogu koloniáknál csak a tisztviselők birtak római polgári joggal, mig az italiai joguaknál ezek sem. A császárok azomban bárminő koloniák egyes lakóinak, különösen kiszolgált legionariusoknak szoktak adni római polgári jogot. A római koloniák tisztviselőiket is Rómának megfelelőleg rendezték, a consuloknak megfelelő tisztviselők voltak a duumvirek; továbbá nyilvános és középületeikben is igyekeztek mindazt előállitni a mivel Rómában birtak.

Savaria a nevezett koloniák közül az elsőrendüekhez tartozott, vagyis római jogu kolonia volt, minthogy gyarmatosai az Appius Claudiustól származó claudiusi római tribus polgáraiból vétettek. S igy Colonia Claudia Savariának neveztetett, a mennyiben gyarmatosai a claudiusi tribus polgárai voltak; Colonia, Claudii Savariának pedig mondatott, minthogy alapitója Claudius császár volt. Savaria, mint Colonia felső Pannonia fővárosává és a praefektus székhelyévé tétetett. Gyarmatositása idejében felső Pannonia praefektusa Publius Attilius Hister volt, ki valószinüleg a koloniát is maga vezette Savariába.

Hogy Savaria mint római kolonia és felső Pannonia fővárosa kiváló helyet foglalt el a római városok közt, mutatják azon nagyszerü emlékek, melyek Szombathely földjéből már évszázadokon keresztül kiásattak, és még jelenleg is folyton találtatnak. Emléktáblák, szobrok és szobortöredékek, melyek az idők folytán távolabb helyekre el nem vitettek, jelenleg a vasmegyei régészetiegylet tárlatában, a püspöki várban őriztetnek. Tüzetesen leirattak és ismertettek Schoenvisner Antiquitatum Sabariensium libri cimü müvében, és az előbb Dr. Lipp Vilmos, jelenleg Rezsőfy György mint titkárok szerkesztése alatt megjelenő vasmegyei régészetiegylet füzeteiben.

A város földjén, vagy a hegyek alatti téren bárhol ássunk, alig akadunk oly területre, hol épületfalakra, vagy a nagyobb mélységben tágas földalatti csatornamenetekre ne találnánk. Savaria egykori fényét mutatja azon körülmény is, hogy épitett vizvezetékkel birt, mely mintegy két mf. távolból a rohonci hegyek forrásvizét vezette be a városba. E vizvezeték maradványai Bucsu helység közelében még a legujabb időben is láthatók voltak.

A Savariát diszitő tényleg feltalált és leirt emlékeken kivül sokról csak a hagyomány emlékezik meg. Igy a hagyomány szerint Savariát nevezetesebb emberek nyári lakai, villái vették körül; ezek közül villa Neronis a mostani Nárai, villa Septimii a mostani Septe és villa Herennii a mostani Herény Szombathelyt környező községeknek adták neveiket.

Hasonló módon emlékezik meg a hagyomány a savariai egykori amphitheatrumról, mely a mostani kalvaria melletti medencét foglalta volna el. Mint hatodik osztályu tanulók 1857-ben Orosz Pál iskolatársam és barátommal a kalvaria körül sétálván, egy öreg lelkész bevezetett bennünket a kalvaria melletti szőllőjébe és itt hosszasan beszélt a régi amphitheatrumról , annak fekvéséről és kiterjedéséről, melyből a kövek kiszedését gyermekkorában ő maga látta. Az öreg lelkész, mint tőle megtudtuk, Óray nevü nyugalmazott plébános volt.

Savaria gyarmatositásának évét hatarozottan megjelölve nem találjuk, igy tehát Kr. u. 41 és 54 közé kell tennünk, minthogy ezek Claudius császár uralkodási évei. Szombathely egykori nagyságát Horváth Elek József ügyvéd és akadémiai tag 1825-ben kiadott "Szombathely évei" cimü költői müvében következőleg énekli meg:

Igy leve lassankint Szombathely Pannoniának
Városi közt legszebb. - Tudniillik Claudius itt - is
Gyarmatot alkotván, behozó Rómának imádott
Isteneit, s a Claudia nemzetséggel előnté.
S im! a kis város mi igen felemelte fejét már!
Helléni izléssel készült jeles oszlopok, ékes
Tornácok, fényes paloták vetekedve tenyésznek.
Itt az Arany partján buja ferdő házat emeltek
Melyben erős tagokat gyönyörüségekbe merülve
A henye életnek gondatlan ölébe nyugaszták
A csata földéről megtért porlepte vitézek,
A patakot szoros árkaiból természete ellen
A hegyek oldaliban készült sokféle csatornák
Öble közé vonván, hő Caldariumba vezették,
S kényökként mérsékelvén förödének azokban.
Ott a győzedelem kapuit kérkedve mutatták
A piacok, melyek bálványszobrokkal elöntve
Voltanak, és az ügyes mesterség ritka tanuit
A hősök fényes diadalmival öszve füzetve
A későbbi világ bámulására hirelték.
A Fejedelmeknek roppant palotái aranynyal,
S Párosi márványnyal piperézve ragyogtak amottan,
És koronás fejeket födtek biborba takarva.
Órjás nagyságu Játszó szineknek emitten
Képzeld épületit, melyek sok Taenari zöld, és
Mygdoni vér szinü, s Thasiumnak sárga sudáros
Márvány oszlopival sürün megrakva valának,
S büszke dicsőséggel tüntették Róma kivállott
Nagyságát a nézőnek bájolva szemébe.
Circusok oldaliból sebesen kiügetve lovaglók
És szekeres versenyt futamók seregére ha néztél:
Amphitheatrumokon viadalra hevülni vadakkal,
Vagy felenyájával ha a tekintéd a viadókat,
Római nagyságot láttál Szombathely ölében.
Oh! de ki irja le mind a Római nagyra emeltség
Sok remekit, melyek Szombathelyt fényre deritvén,
Pannon városi közt főbb méltóságra emelték? -
A szabados katonák lobogó zászlói alatt itt
Szerte halált szóró kópják villogtak, - az Ország
Nagyjai itt vettek lakozó helyet; - itten emelték
Septimiust Germania vad népének emésztő
Bajnoki messze terült fényü fejedelmi Thronusra.
Itt hoza sok császár törvényt birodalma javára. st.

Savaria a Flaviusok uralkodása alatt, kik a birodalom városainak emelésére igen nagy gondot forditottak, a legszebb virágzásnak örvendett, mig Marcus Antoninus Philosophus uralma alatt a Markomannok és Quádok betörései folytán, kik egész Aquilejáig hatoltak, sokat szenvedett. A Markomannok és Quádok megfékezésére Marcus Antoninus maga jött Pannoniába, itt három évet töltött, s ez idő alatt többször Savariában is megfordult, s midőn őket majdnem teljesen leverte, meghalt 180-ban Vindobonában (Bécs). Őt az uralkodásban elvetemült fia Commodus követte, kinek első dolga volt, hogy a majdnem teljesen megsemmisitett ellennel békét kötve a Pannoniai tábort elhagyja, s Romába visszatérve magát az élvezetek árjába meritse, hol 193-ban összeesküvés áldozatává lett.

Commodus utódává Helvius Pertinax választatott, kit azonban a praetorianusok, kiknek féktelenségeit korlátozni igyekezett, már uralkodásának harmadik hónapjában megöltek.

A praetorianusok a Rómában elhelyezett s több ezerre menő császári testőrséget képezték, befolyásuk annyira növekedett, hogy a császárok hatalma és élete igen gyakran a praetorianusok főnökeitől függött. A praetorianusokat Nagy Constantin császár oszlatta fel.

Helvius Pertinax megöletésével általános zavar következett be az egész római birodalomban, a császári méltóságot pénzért igyekeztek megvásárolni, s ez sikerült is Didius Julianusnak, ki a római praetorianus katonáknak igért nagy összeg árán jutott a császári méltóságra. A provinciák legiói azonban ezen felháborodván, magok is imperatorokat kiáltottak ki, és pedig a syriai legiók Justus Pescenniust, a britanniaiak Clodius Albinust és a pannoniaiak Septimius Severust.

Septimius Severus proconsuli méltósággal felső Pannonia praefektusa volt, és Savariában székelt. Aurelius Victor szerint császárrá kikiálltatása és ünnepélyes beiktatása székhelyén Savariában történt. Septimius Severus elismerésében a pannoniai legiókhoz csakhamar az illyricumi és germaniai legiók is járultak.

Ezután Septimius Severus Rómába ment, hol Didius Julianus megöletése után a senatus által is császárul üdvözöltetett. Pescenniust uralkodásának második évében Kis-Ázsiában, Albinust pedig hetedik évében Galliában legyőzvén és megöletvén, a birodalom egyedüli uralkodójává lőn. Maga Britanniai hadjáratában 211-ben halt meg. Savariában ekkor az igazság szeretetéről nagy hirnévre szert tett Aquilius Sabinus proconsul székelt, mint felső Pannonia praefektusa, kinek Ulpianus jogtudományi munkáit is ajánlotta. Néhány évvel későbben pedig Alexander Severus uralkodása alatt Pannoniának Savariában székelő praefektusa a történelmi müveiről hiressé vált Cassius Dio volt.

A harmadik században Diocletián uralkodásáig Savariáról feljegyzett dolgokat nem találunk, ekkor azonban gyászos szerepe volt az elrendelt keresztényüldözés idejében. Diocletián, ki 284-ben lett császárrá, hogy a minden oldalról feltámadt barbarok támadásait visszaverhesse, maga mellé császárul Maximianust, caesarokul pedig Constantius Chlorust és Galeriust vette, s a birodalmat kormányzási szempontból négy részre osztotta. Galerius caesar sürgetéseire az uralkodók elhatározták, hogy a keresztények templomai lerontassanak, szent könyveik elégettessenek, s az isteneknek hozandó áldozattételre kényszerittessenek, az áldozattételt megtagadók pedig halállal büntettessenek.

A halálos itéletek kimondása és végrehajtására a provinciák székhelyein biróságok állittattak. Ilyen biróság székhelye lőn, mint felső Pannonia fővárosa, Savaria is, s a biróság elnöke Amantius a tartomány praefektusa volt. Savariában ezen alkalommal szent Quirinus, szent Rutilus két társával és többen szenvedtek vértanuhalált.

Szent Quirinus vértanuságáról körülményesebb adatokkal birunk. Quirinus a sisciai (sziszeki) egyház szentéletü püspöke volt, s már itt a biróság elé állittatott, hogy az isteneknek áldozatot hozzon, miután az áldozattételt megtagadta, a sisciai praeses megbilincselve Savariába küldte, hogy ott felette a halálos itélet kimondassék. Amantius a provincia praefektusa ekkor a dunamelléki erősségek vizsgálása miatt távol volt, Quirinust megbilincselve utánna vitték, ki azonban őt ismét Savariába visszaküldte.

Quirinus itt ujolag a biróság elé állittatott, miután azonban sem igéret, sem kényszerités által az áldozattételre rávehető nem volt, Amantius kimondotta a halálos itéletet , mely szerint Quirinus , egy a nyarára kötött malomkővel a Sibaris (Gyöngyös) folyóba vettetett.

Quirinus testét a keresztények titokban felkeresték s az üldözés beszüntetésével a vértanusági hely közelében épitett kápolnában tették le. Utóbb a város falain belől a scarabantiai (soproni) kapu közelében épitett basalikában helyezték el. Pannoniát az ötödik század elején elfoglaló Hunnok elől menekülő keresztények sz. Quirinus testét magokkal vitték Rómába, hol 1140-ben II. Ince pápa rendeletére a Katakombákból a Tiberisen tul levő szüz Mária egyházba helyeztetett el.

Quirinus vértanuságának leirásakor a savariai basalika emlittetik fel, miből azon következtetésre juthatunk, hogy Savaria már a kereszténység első századaiban püspökség székhelye volt. Ezen következtetés megerősitést nyer azon körülmény által, hogy a keresztények rendesen a birodalom nagyobb városaiban és pedig ott állitottak fel püspökségeket, a hol a pogányoknak is megfelelő jogkörü papi hivatalaik voltak. Már pedig egy emléktáblánk szerint a sgvariai Decurio felső Pannonia sacerdotalissének neveztetik, mely papi hivatala a rómaiaknak joghatóságát illetőleg a keresztény püspökökével hasonszerü volt. Továbbá sz. Márton életének leirásában emlittetik, hogy a savariai keresztény papság az arianismusra tért át , s igy midőn sz. Márton Savariában megjelent, a városból kiutasittatott, ezen alapon Salagius az ariminiai zsinaton megjelent és feljegyzett két Pannoniai arianus püspök egyikének székhelyét Savariába teszi. Ha volt Savariának keresztény püspöksége, az a Hunnok elől menekülő keresztényekkel a negyedik század elején megszünt.

A negyedik század elején Pannoniát a keletről előre nyomuló Sarmaták fenyegették; s midőn már a Dunán is átjöttek, Nagy Constantin császár 322-ben Pannoniába jött, s maga vezette seregét ellenök oly szerencsével, hogy a Sarmaták általa nemcsak legyőzettek, de királyuk is megöletett a harcban.

Hogy Nagy Constantin császár ezen a Sarmaták ellen intézett hadjárata alkalmával Savariában is időzött, következik egy a codex Theodosianusban foglalt és Savariában kiadott rendeletéből, mely igy hangzik: mindazon rendeletek és intézkedések, melyek ezentul a nap és a consulok megnevezése nélkül adatnak ki, érvénytelenek legyenek. Kiadatott Savariában Augustus VIII. Kalendáján, Probianus és Julianus consulok alatt. (322-ik évben).

Licinius császárnak 324-ben bekövetkezett halála után a birodalomnak egyedüli uralkodójává lőn Nagy Constantin. Ezen időben a birodalom kormányzata beosztásában többféle változtatást eszközölt, s különféle uj hivatalokat rendszeresitett. Igy felső és alsó Pannoniát négy provinciára osztotta, ezek voltak: Pannonia prima, Pannonia secunda, provincia Valeria és provincia Savia, s az egész Pannoniára kiterjesztette az Illyricumi Praefektus Praetorio fő joghatóságát.

Savaria ezentul a Pannonia prima tartomány fővárosa és a tartományi Praeses székhelye maradt; továbbá a provincia pénzeinek és hadi, valamint élelmi készleteinek őrizeti helyévé tétetett, s igy a provincia Thesaurusának hivatala is itt állittatott fel. Pannonia primának ezen időben a fővároson Savarián kivül nevezetesebb városai voltak: Scarabantia (Sopron), Vindobona (Bécs), Carnuntum (Óvár) és Arrabona (Győr). Savariának szabadalma volt, hogy a lanceariusok külön savariai legióját adta.

Nagy Constantin uralkodási ideje Savariába nézve annyiban is nevezetes, hogy ezen időben született Savariában az apostoli buzgalma által világhirüvé vált szent Márton toursi püspök. Életrajzát körülményesen leirták, Sulpicius Severus szent Márton korabeli keresztény történetiró, továbbá a hatodik században élő toursi püspök Gergely, ki egyszersmind a Frankok történetének megirója is volt. Ezek szerint, egyéb történeti adatok egybevetésével Szent Márton Savariában 316-ban, Nagy Constantin uralkodása alatt született, hol atyja mint elbocsátott katona (veterán) telepedett le. Gyermekéveit Savariában töltötte, s minthogy már ekkor nagy hajlamot mutatott a keresztény hitre térésre, atyja az áttérést megakadályozandó, őt Páviába küldte, hol 16 éves koráig nevelkedett.

Nagy Constantin rendelete szerint a veteranok fiai 16 éves korukban a katonasághoz állittattak, ha arra alkalmasak voltak, igy lett szent Márton is 16 éves korában kedve ellenére, de atyjától is erőltetve katonává, és szolgált 24 éven át, vagyis 356-ig, a mikor honesta missiót kapott, azaz elbocsáttatott. Katonáskodása után egyideig Hilarius poitiersi püspöknél volt, csakhamar azonban elhagyta Galliát és Savariába jött, hogy szülőit a keresztény hitre téritse. Anyját sikerült is megtéritenie, de atyja a pogány vallásban megmaradt. Szent Márton megérkezésekor Savaria összes papsága az arianusi tévelyt követte, kiktől a legdurvább üldözéseket szenvedte, s végre a városból is kiutasittatott. Pannoniából Italiába s innét Galliába ment vissza, hol Potiers közelében alapitott zárdába vonult a szent élet és jótékonyságban 13 évet töltve el. 374-ben az összes keresztény hivek lelkesedésével a toursi püspökségre hivatott. Mint toursi püspök tágasabb körre terjeszté ki áldásos tevékenységét, melyet 401-ben bekövetkezett halála szüntetett meg.

Kik szent Mártonnak Savariában, a mostani Szombathelyen történt születését tagadják, azokat Lakner Endre e tárgyban irt müvére utaljuk, annyit jegyezve meg, hogy épen oly joggal vitathatnák azt is, hogy nem a mai Szombathely volt a Rómaiak Claudia Savariája, hanem Veszprém, vagy Zalamegye hasonnevü faluja.

Nagy Constantin halála után három fia osztotta meg a római birodalmat, ezek közül azonban kettő erőszakos halállal kimulván, 350-ben az egész birodalom Constantiusra szállott. Constantius egyeduralmának első éveit az egyes provinciák fellázadt vezéreivel folytatott harc tölté el, miért is már 351-ben Pannoniába jött, hol Magnentiust a Mursa (Eszék) mellett vivott csatában teljesen legyőzte. Majd ismét 356-ban a Pannoniába betört Sarmaták ellen vezetett hadat, kiket szintén legyőzve a Dunántulra visszaszoritott. Pannoniában való tartózkodása alatt Savariában is megfordult , hol a codex Theodosianusból ismert következő rendeletet adta ki: Boldogult atyánk által a magánvagyonból eszközölt adományozásokat érvényben tartandóknak rendeljük. Kiadatott Savariában April VIII. Idusában, Constantius és Constans consulok alatt. (352).

Constantiusnak a Persák ellen viselt. hadjárata alkalmával 361-ben Julianus Caesar (apostata) a galliai legiók által császárnak kiáltatott ki, ezen kikiáltás után seregével azonnal Galliából keletre indult, és Noricumban a Dunát érvén, mig maga ezen folytatta utját lefelé, seregének legnagyobb részét a szárazföldi katonai uton küldötte Sirmiumba. Ezen ut a Savariát átszelő katonai utak egyike lévén, a Julianust császárrá tévő sereg is megfordult 361-ben Savariában. Julianus ezen utja alkalmával Moesiáig jutván Constantius bekövetkezett haláláról értesült, s mindenki által császárnak ismertetett el.

Julianust a császárságban Jovianus közbeeső nyolc hónapi uralkodása után 364-ben a pannoniai származásu Valentinianus követte, ki testvérét Valenst uralkodó társul maga mellé vette, s rábizta a keleti tartományok kormányzását, magának tartván meg a nyugotiakat. A birodalomnak Pannoniában eszközlött ezen megosztása alkalmával Valentinianus császár szintén volt Savariában, miről a codex Theodosianusban talált és Savariában kiadott két rendelete tanuskodik. Ezek egyike az aurum coronariumról, azaz az egyes provinciák által az uralkodóknak, különösen az uralkodás megkezdése alkalmával adatni szokott ajándékokról intézkedik, s elrendeli, hogy ennek adására a kurialeseken kivül, kiknek ez kötelessége, senki nem kényszerithető. Kurialesek voltak a római senatusnak megfelelőleg összeállitott kormányzati főtisztviselői az egyes provinciáknak. A másik pedig a száraz terményekből és a borból a birtokosoktól veendő rész felett intézkedik.

Valentinianus uralkodása alatt 374-ben a Quádok és Sarmaták egész Pannoniát pusztitva elárasztották, s mint Ammianus Marcellinus irja, a városokat és falukat mindenfelé feldulták. Savaria azonban mint megerősitett hely ezen alkalommal a pusztulást elkerülte, mert épen Ammianus Marcellinus irja, hogy Valentinianus a következő évben Pannoniába jött, a Quádok és Sarmatákat a Dunán visszaüzte, és Acincumnál (Ó-Buda) időzött az ősz beálltával a téli szállásról (hybernium) gondolkozván, de más alkalmas helyet, mint Savariát nem talált, melynek közelében neje Justina és Valentinianus nevü kiskoru gyermeke is időzött. Elhatározta tehát a telet Savariában tölteni. Mielőtt azonban Savariába visszaérkezett volna, utközben meghalt.

Pannonia 377-ben a Hunnok birtokába jutott, kik azt, miután a savariai származásu Macrinust Pannonia praefektusát több izben legyőzték, s legióit megsemmisitve magát is megölték volna, elfoglalták. Pannoniának a Hunnok által eszközölt ezen első elfoglalása alkalmával azonban a megerősitett helyek és városok, köztük Savaria is megmaradtak a Rómaiak birtokában. Tudjuk ezt azon körülményből, hogy Gratianus császár a Pannonián keresztül vezető katonai utat átvonulásra még későbben is használta; továbbá Zosimusból ki Honorius császárról irja, hogy Generidust a Dalmát katonaság praefektusát azoknak is főnökéve tette, kik felső Pannonia megerősitett helyeiben voltak elhelyezve.

A Hunnok Pannonia első birtoklása idejében, mely 50 éven keresztül tartott, a Rómaiak mellett többször mint szövetségesek harcoltak. II. Valentinián őket a Rhaetiát elfoglalni törekvő Juthungok ellen használta fel. Majd későbben Nagy Theodosius császár az ő segélyökkel győzte le Maximus tyrannust, ki II. Valentinián ellen lázadt fel, s őt Italiából kiüzte. Ezen a Rómaiakkal egyideig fentartott szövetségi viszony mutatja, mily kevéssé érdemelnek hitelt, s mily tulzók azon Frank irók, kik a Hunnokat, mind külső megjelenésökre, mind harcolási módjokra nézve majdnem a vadállatokhoz hasonlitják, épen ugy mint ezt irják a későbbi Német irók a 10-ik században többször Németországba betörő Magyarokról.

Nagy Thedosius halála után a birodalom fiai Arcadius és Honorius közt ugy osztatott meg, hogy Arcadius a keletet és Honorius a nyugotot kapta. Ugyanekkor történt Pannonia még birtokolt megerősitett helyeinek felosztása is, mely szerint Honoriusnak Savaria és felső Pannonia egyéb megerősitett helyei jutottak, melyek katonai főnöksége ekkor adatott Zosimus szerint Generidusnak Dalmatia praefektusának.

A Hunnok 427-ben Pannoniából a Rómaiak és Gothok egyesült erejével ismét kiüzettek, a mint ezt Marcellinus Comes és Jornandes irják, annélkül, hogy a visszafoglalás körülményeire bővebben kiterjeszkednének. A visszafoglalt Pannoniát azonban összes városai és megerősitett helyeivel csakhamar végképen elvesztették a Rómaiak. A Hunnok uj királya Attila ugyanis nem csak a provinciát foglalta el, de a megerősitett helyeket és városokat is ostrommal bevette.

Savarcának Attila által való elfoglalása 445 körül történt. Turóczi kronikonjában, habár a források megnevezése nélkül csak általános történeti adatokra hivatkozva irja, hogy Savariát a virágzó várost, melyet előbb Alarik a Gothok királya hosszu ideig hiába ostromolt, Attilának sikerült elfoglalnia. Az elfoglalt város polgárainak nagy része Italiába menekült, s itt részint Páviában, részint Aquilejában települtek le. Aquileja lakói utóbb, miután a város szintén Attila által elfoglalva feldulatott, Velencét alapitották, melynek alapitásában tehát Savariának Aquilejába menekült polgárai is részt vettek.

Savaria tehát, mely négy századon át a római birodalom Virágzó városa volt, az ötödik század közepén megszünt római város lenni. Ekkor kezdődött meg a Rombolás müve, melyet a természet maga is elősegitett, s eszközölték, hogy a birodalom császárai által annyiszor látott város egy romhalmazzá változott, melynek hajdani nagyságáról az irott emlékeknél érthetőbben szóllnak a régi Savariának Szombathely földjébe temetett falai és szobortöredékei, melyek a régészeti kutatásoknak még folyton kiapadhatlan forrását képezik.

Attilának 454 körül bekövetkezett halála után a Hunnbirodalmat fiai osztották meg egymást közt. Ezek viszálykodása azonban csakhamar a Hunnbirodalom végleges feloszlását eredményezte. A Hunnok romlása az általuk leigázva tartott népek általános mozgalmát, és vándorlását idézte elő, ugy, hogy már 455-ben Pannonia a keleti Gothok birtokában volt, s fejedelmeik közül Pannonia primát Savariával Theodemir foglalta el.

A Gothok uralkodási évének elseje, vagyis a 455-ik év különösen végzetes volt Savariára nézve, minthogy ekkor a város egy nagyobb mérvü földrengés által teljesen szétromboltatott. Savariának ezen földrengés által való szétrombolásáról emlékeznek meg a Cuspinianféle kronikon, és a 16-ik században élt Sigonius történész a nyugotrómai birodalomról irt munkájában. Mindkét forrás szerint a 455-ik év jelöltetik meg, mint Savariának pusztulási éve, csakhogy az első forrás szerint szeptember VII. Idusán, pénteki napon, a második szerint pedig Julius VI. Idusán volt a földrengés.

Hogy a régi Savaria az emberi kéz pusztitó hatásán kivül, a természeti erők nagyobb mérvü romboló hatásának is ki volt téve, mutatja azon körülmény, hogy mig más római koloniákban egyes nagyobbszerü müvek romjai a föld felületén még korunkig is fenmaradtak, addig Szombathelyen minden a föld alá van temetve. Egyes épitkezéseknél a megásott pince alapja alatt találtak a régi nagy csatornamenet épségben levő boltozataira, melyekre az épület legmélyebb alapfala helyeztetett. Hogy mily mélységre szállt le az akkori földszint, magam voltam tanuja a prémontréi rendház kertjében eszközölt földforgatás alkalmával. Egy falra akadtak, melynek kiszedésénél két méternél nagyobb mélységben elérték a régi földszinti padozatot, mely ferdült sikban huzódott, mutatva a földnyomás romboló hatását. A padozat vörös és zöldszinü simitott vakolat volt, mely legjobban a mostani szines cementlapokhoz hasonlitható, csakhogy az egész egy összefüggő tömeget képezett.

Ily mérvü eltemetése a földszintnek nem homokos vidéken, a hol nagyobb folyók kiáradásai sem léptek fel tényezőkül, nem tulajdonitható Földünk lassu, de folytonos geologiai müködésének eredményeül, mert ily változások létesitésére a helyi viszonyok szerint elenyésző csekély. Savaria virágzási idejétől a jelenig eltelt mintegy 14 évszázad. Hogy a szél, és az utcák folytonos meghordása utjavitó anyagokkal szintén eszközöl a városokban egyes helyi, de nem általános talajemeléseket, példája a főpiac ovoda-utca felőli sarkán állott régi Szenczy-féle ház, melynek ujbóli épitése előtt a piaci földszin majdnem ablakjait érte, honnét a piac ezen része Szenczyhegynek neveztetett, s minthogy szürét után a falusiak a piac ezen részén árulják boraikat, közmondássá vált Szombathelyen a roszabb borok megjelelésére, hogy ez is a Szenczyhegyről való. Csakis erőszakos rázkódások eredménye lehet tehát a régi Savariának szétrombolása és nagy részben eltemetése, melyre akkor is jogosan utalhatnánk, ha irott emlékek nem szóllanának is mellette.

Pannonia Savariával a keleti Gothok birtokában maradt Theodorik 526-ban bekövetkezett haláláig. Theodorik már 493-ban a Gothok legnagyobb részével Itáliába vonult, hol a Herulok uralmának Odoaker legyőzése és megöletésével véget vetett, megalapitván az Itáliai Goth birodalmat. De épen a Gothoknak ezen legnagyobb részben való elvonulása eredményezte, hogy Theodorik halála után Pannoniát a Longobardok foglalták el.

A Longobardok azonban csak rövid ideig lakták Pannoniát, mert már 568-ban a Gothok birodalmának elfoglalására Italiába vonultak , s ott a Longobard birodalmat alapitották meg, Pannoniát pedig szövetségeseiknek az Avaroknak adták át, kik már előbb Dáciát egész a Tiszáig lakták.

Az Avarok birodalmukat kilenc gyürü, vagy Haganra osztották, mely elnevezés ezen kerületeket körülvevő és föld, fatörzsek és rőzséből készitett gyürüsáncoktól származott. Minden gyürüsáncnak külön főnöke volt a Chagan, a budai gyürü volt a központ és a fő Chagan székhelye. Szaszky a régi Magyarok történetében egyik avargyürü központjául Savariát nevezi meg.

Az Avarok azonban Nagy Károly által a Bajor hercegségtől megfosztott Taszilo hivására Bajorországba ütvén, a Frankokkal keveredtek harcba, mely Frank-Avar háboru 791-től 799-ik tartott, s vége az volt, hogy az Avarok egész Pannoniát elvesztették. Az első hadjáratot maga Nagy Károly vezette, és az Avarokat a Dunáig visszaüzvén, Eginhard szerint Savarián keresztül vonult téli szállásra Bajorországba. A Frankok ezen átvonulása alkalmával és utóbbi birtokba vételekor nyerhette Savaria a Stein am Anger elnevezést. Az utóbbi hadjáratokat Nagy Károlynak fia Pipin vezette, ki 799-ben az egész Pannoniát elfoglalta s a Frankbirodalom tartományává tette. Eginhard szerint Pannonia elfoglalása oly véres küzdelmekbe került, hogy az elfoglalt tartományban az embereknek, vagy emberi lakásoknak nyoma is alig maradt.

Nagy Károly 800-ban Rómában történt megkoronáztatása után nagy gondot forditott a majdnem lakatlanná vált Pannoniának benépesitésére, s e végből sláv és bajor gyarmatosokat telepitett le; s elrendelte, hogy az elpusztult városok és falvak ujra felépittessenek. A Frank uralkodók idejében Pannonia határ, vagy őrgrófok kormányzata alatt állott.

Nagy Károly uralkodása alatt, 805-ben Pannonia egy részébe Avarok telepittettek le. Eginhard és a fuldai évkönyvek szerint a Dunától éjszakra lakó Avaroknak már a keresztény hitre tért fejedelme Theodorus Nagy Károlytól Pannoniának Carnuntum (Óvár) és Savaria közt elterülő részét kérte letelepedésre, minthogy a mai Csehországban lakó Slávok folytonos támadásainak volt kitéve. Pannoniának emlitett része a letelepült Avaroktól Avariának neveztetett, s némelyek szerint ezen Avaria fővárosa s az Avar fejedelem székhelye Savaria volt; s ez az oka, hogy Nagy Károly és utódai Savariában püspökséget nem alapitottak, habár Inchofer szerint Jámbor Lajos több izben tervezte a savariai püspökség felállitását.

A 9-ik század vége felé, 870 körül nagy Morvaország fejedelme Svatopluk foglalta el a Frankoktól Pannonia egy részét, hogy Savaria és Pannoniának egy része ezentul is megmaradt a Frankok birtokában, következik azon körülményből, hogy a Svatopluk által eszközölt foglalások után, vagyis 875-ben Arnulf király Savariát és egyéb területeket Ditmar szalzburgi érseknek adományozta. A szalzburgi érsekek ezen adományozást későbbi uralkodók által is többször megerősittették akkor, midőn már egész Pannonia Magyarországnak egy részét képezte. Savariának és a savariai területnek, mely mint ezen adományozásokból kivehető a Rába folyóig terjedett, a szalzburgi érsekek részére megerősitett utolsó adományozása a 12-ik század végén Fülöp német királytól származik.

Az egész Pannonia és ezzel Savaria is, melyről ezentul Szombathely név alatt szóllunk, 900-ban a Magyarok birtokába jutott, hogy mint Magyar város polgárainak buzgalma, munkássága és kitartó törekvése folytán lassankint a virágzás és jólétnek oly fokára jusson, minőről a népvándorlás viszontagságai által letaszittatott.

József halálával mintha uj korszak nyilt volna meg a város életében. Önkényes rendeleteinek kevéssel halála előtt történt visszavonását örömmel üdvözölte a város polgársága, mely százados emlékek által megszentelt intézményeinek lépett ujra birtokába és ismét szabadon követhette az ősöktől öröklött hagyományos szokásokat. 1890. május hó 29-kén tartott közgyűlésében egész lelkesedéssel fogadta a hirt, hogy a dominicanus atyák visszatérnek Vasvárról, hová a császár rendeletére 1788-ban kellett költözniök, és templomuk, székházuk helyreállítása végett városszerte gyüjtést rendezett ; junius havi közgyülésén pedig elhatározta, hogy mivel a császár rendeleteinek visszavonása által a bucsujárásokra vonatkozó tilalom is hatályát vesztette, a városi közönség ujra elzarándokol Kis-Czellbe, a boldogságos szüz képéhez, hálát adandó Istennek azon jótéteményeért, melylyel a hosszantartó szárazság után a mezőséget hasznos esővel felüdítette. E határozat kapcsán kimondatott, hogy minden házból legalább egy egyén vegyen részt a zarándokutban, melynek költségeihez a városi pénztár 32 frt. 15 krral járult.

1790. april havában kétszer gyült össze a városi polgárság a piaczi városház tanácskozó termében. April 12-én Batthyáni Lajos herczeg, Vasmegye főispánjának ünnepélyes beigtatása érdekében szükséges teendők megbeszélése végett, amidőn is elhatároztatott, hogy a jelzett hó 14-én, a beigtatás napján, a városi polgárság ünnepi ruhában, alsó és felső fegyverekkel sorfalat áll a város végén, és innen diszmenetben kiséri be a főispánt a vármegye házába. A főispán a beigtatás ünnepén részt vett polgárokat megvendégelte, fejenkint egy itcze bort és egy krajczár áru kenyeret rendelvén részökre.

Nevezetes tárgy foglalkoztatta az april 24.-ki rendes közgyülést is : Novák Ferencz ügyvéd kérvénye, melyben Szombathelyen való letelepülésre kér engedélyt és arra kéri a magistratust, hogy az általa megvásárolt gyöngyös-utczai házat nevére irathassa. A közgyülés hivatkozván a városnak Miksa királytól 1567-ben nyert kiváltság-levelére és a város falai között divó ősi szokásra, mely szerint Szombathely területén csak róm. katholikusok vásárolhatnak telkeket, s csak ezen valláshoz tartozók vehetők fel a polgárság kebelébe, a kérelmezőt, mint protestánst, kérelmével elutasította.

1791-ben már javában folyt a székesegyház építése. A régi vár és bástyája kőtömegét már legnagyobb részben elnyelte a mélyen ásott alap, és a püspök, hogy az építő anyag hiányában az épités munkájában meg ne akadjon, a régi plebánia templomot, mely a hajdani vár területén, talán a jelenlegi kath. elemi iskola helyén állt, le akarta bontatni. De a városi polgárság a jelzett év május havának 4-ik napján tartott közgyülése határozata alapján megkereste kérelmével Szily püspököt, hogy addig is, mig az uj templom elkészül, a régi plebánia templomot ne bontassa le ; a püspök azonban ugylátszik, nem állott el szándékától és daczára, hogy a város az épités czéljaira összes téglakészletét ingyen átengedte, a régi templom a következő 1792. évben leromboltatott.

A volt plebánia-templomban elhelyezett fájdalmas Szűz oltára és a Florián-szobor a város rendelkezésére bocsáttattak, mely utóbbit meg őrzés végett a sz.-ferencz- rendiekre bizták.

A templom emelkedő falai, a szomszédságában mindkét oldalról pompázó paloták, a lyceumnak kilátásba elhelyezett fájdalmas várós rendelkezéséra végett a szt.-ferencz helyezett felállitása a város fejlődésére, rendezésére nem csekély befolyással voltak. Lebontatott a Gyöngyös-utca végén levő kőkapu, s hogy a lakásban beállott szükség miatt az egyre szaporodó lakosságnak a szomszéd Perintben való letelepülése meggátoltassék, az 1792. február havi közgyülés elhatározta, hogy a Gyöngyös-utczai déli házak végében elterülő telkeken uj utcát nyit a (mostani hosszu utcát), mely czélból a szükséges kereszt-utca nyithatása végett a, Gyöngyös- és Forró-utcák között levő keskeny kertet, mely akkor Bossányi Mihály tulajdona volt, kisajátitották.

1793-ban Szily püspök buzgósága, a megyei rendek lelkes sürgetései és a szt. gothárdi cisterci apátság áldozatkészsége következtében megvalósultak a philosophiai iskolákhoz füzött remények, és az előadások a városi iskola két termében november havában megkezdődtek. Két iskolaéven át folytak az előadások ezen ideiglenes helyiségekben, ennyi időbe került, mig a lyceum egy emeletes épülete Eölbei János kanonoknak a székesegyházzal szemközt levő telkén, melyet a nevezett kanonok adott át a városnak cserében a forró és kámoni utcák sarkán levő 144 ? ölnyi birtokért és egy holdnyi kertre alkalmas területért, felépült.

Az építés költségeit a megyei rendek fedezték. A város az épités idejére átengedte egy téglaégetőjét, minden dij nélkül szolgáltatta a szükséges fövenyet és homokot; a lótartó városi polgárok az épületanyag szállitását vállalták magukra.

A város hatósági szervezete és a városi ügyek administratiója az 1787. évi april hó 26-ki közgyülés határozata értelmében állott fel, illetőleg folyt 1790 március haváig,** midőn a pusztán iuridikai ügyek vitelével megbizott biró állása megszünt, és ettől fogva a iuridikai és politikai joghatóságot csak egy egyén, maga a városbiró gyakorolta.

Az 1793. februári közgyülés az elöljáróság tagjainak fizetését a következőkben állapitotta meg :

A városban, a nagyobb részben zsuppal és fazsindelylyel fedett házak és gazdasági épületek között, ismételve fordultak elő tüzesetek, főleg 1797. nyarán, ugy hogy az október 21-ki közgyülés a tüzveszély alkalmával foganatositandó intézkedések rendszeres végrehajtása végett megujitotta az 1771-ki határozatot és elrendelte:

1.) "A fecskendőkhez rendeltetnek: lakatosok, kovácsok, pintérek, bognárok és tislérek, kiket is sürgetni és dirigálni fog Holczer János kovács.

2.) A lajtokhoz : timárok, sziártók, német vargák, kötéljártók, ezeknek directorok leszen Schöntag Mátyás.

3.)A lajtorjákhoz és csáklákhoz : csizmaziák, magyar vargák, mészárosok, ezekre vigyázni fog Kálmán András.

4.)Fejszékkel tartoznak megjelenni és dolgozni : ácsok, molnárok, csapók, ezeket dirigálja Bicsics József.

5.)Sajtárokkal, kanákkal és egyéb vizhordó eszközökkel köteleztetnek megjelenni: szabók, kőmivesek, takátsok, gombkötők, gerentsérek, füsüsök és mindazok, kik fellebb megnevezve nincsenek.

6.) Kémén tisztittó mester legényeivel együtt lajtorjákkal mennél előbb megjelenni el ne mulassa. Mindezek ha kötelességeiket sörényen teljesitteni vagy megjelenni elmulattyák, 4 frtra fognak büntetődni. Hogy pedig kili főnt kitett kötelességében eljárjon és a jó rend szerint ezen rendelés tellyesíttessék a fő directió Biró és Tanácsos Uraiméknak fog incumbalni, továbbá a tüzkannák eképpen elosztatni rendeltetnek : Gyöngyös-utczában Acs József urhoz 6, forró utczában Schöntag Timár Mátyáshoz 6, kis karicsában Kaufmann Jakab Urhoz 6, Nagy Karicsában Hajgathó László Assessor Urhoz 6, Kám utczán Takács András számtartó urhoz 6, Föl utczán Tefler Ferencz urhoz 6."

A 1795. januári közgyülés a tobakosoknak azon kérvényére, hogy a bőrrel kereskedő házaló zsidók a házalástól eltiltassanak, kimondotta, hogy mivel a kurialis sententiák szerint is a zsidóknak az országos vásárokon kivül való kereskedés el van tiltva, az ezután házaláson érendő zsidók portékái elkoboztassanak. Az októberi közgyűlésen az a határozat hozatott, hogy aki a város erdejéből fát lop és tetten éretik, az a lopott fával a fején dobszó mellett a városon végig kisértessék, vagy a piaczon levő szeméremkőre állittassék, ami a város közönségének dobszó utján előre kihirdetendő.

A Francziaországban folyó események, a szövetségeseknek a viharok dulta köztársaság ellen inditott hadjárata a város polgárságát sem hagyták érintetlenül, mely az 1794. marcziusi gyülésen közakarattal elhatározta, hogy a városi pénztár terhére négy vagy öt ujonczot verbulál. A verbungosok zeneszóval járták be a város utczáit és 20 frt. handgeldet adtak azoknak, kik a franczia hadjárat tartamára katonáknak álltak.

A franczia sasok győzelmeinek hire nagy csüggedést keltett mindenfelé és a következő két évben legfelsőbb helyről jött parancsok értelmében a háboru szerencsés kimeneteleért ismételve tartott a püspök isteni tiszteletet, melyen az egész polgárságnak, az összes czéheknek részt kellett venniök.

1796 január 26-án a városi gyülésen "közakarattal elvégeztetett, hogy mastan szerencsésen uralkodó Császár és Királynak a kegyetlen Franczia nemzet, mint a Királyi uralkodásnak, Nemesi szabadságnak, seőt a Keresztény Religiónak ellensége ellen erősen vitézkedő hadi seregének" szüksége csökkentésére a városi pénztár terhére 500 mérő zab ajánltassék fel. A kir. helytartótanács szeptemberben érkezett levelében meleg hangon mond köszönetet a városnak önként tett ajánlatáért. Vajda Antal megyei alispán pedig ugyanekkor arra szólítja fel a polgárságot, hogy ujabb katonaszedést tartson.

Az 1797. april 17. közgyülés elhatározta, hogy mivel a minden religió, jó rend és szabadság ellen fegyvert fogott szörnyű franczia ellenség már a szomszéd Stajerban van, és igy félő, hogy e siralmas történet a várost is meglátogatja, a város privilegiumai, jegyzőkönyvei és egyéb okmányai ládákba zárva biztos helyre vitessenek. Hogy pedig az ellenség közeledtének hirére a városi lakósok közül senki a városból ki ne menekülhessen, elrendeltetett, hogy a menekülni igyekvők ellen a legszigorubb rendszabályok fognak alkalmaztatni. Másnap pedig elhatároztatott, hogy a városi polgárok közül a következő napokban éjjel és nappal 3-5 fegyveres őr állittassék az utczák végére, akiknek kötelességök leszen az idegen sorsbeli embereket megszólítani, elkérni tőlük az utleveleket, éz a gyanusakat bekisérni.

Az april 25-iki közgyülésen olvasták fel a vármegye lakóihoz intézett felhívást:

"Nemes Vass-vármegyének hiv Lakósi !

Az Ellenség minekutánna már több Tartományokban az leg gyászossabb pusztéttásoknak és Égreható Erőszakoknak véres nyomdokit maga után hagyta, édes Magyar Hazánkat is minden ok nélkül fegyverrel megtámadni és azon Rablásoknak vesszellyét, amellyel más idegen Lakósokat elboritott, Magyar Országra, és legelsőben is pedig ezen Nemes Megyére reá hozni seött vérengző fegyverét ellenünk és ártatlan hozzánk tartozói ellen szegezni, és azt, amiben mind Földi mind egyébb boldogságunkat eddig föltaláltnk, megtappodni, öszve rontani igyekszik. Nagy a veszedelem, amelyben forgunk, de ingyen sem oly nagy, hogy vitéz eleinktől reánk maradott Magyar szivnek bátorságát megtsükkeszhesse, avagy oly alatson gondolat férhessen hozzánk, hogy veszedelemben forgó és védelmezésünket óhajtó édes Hazánktul Karjainknak segedelmét megvonjuk. Ezen dagályos Ellenség tsak azon népen szokott erőt venni, a melyben a haza fiui szeretet meghülvén félyékeny puhaságbul inkább nyakát terhes igája alá veti, mintsem a Természettűl engedett bátor védelmezésének Eszközeihez nyulljon.

Követésre méltó példát nyujt nékünk szomszéd Tirolis Tartományának nem éppen nagy számbul álló Föld népe, aki oly hivséggel és vitézkedéssel mind eddig ellent állott, hogy az Ellenségnek minden ereje elégtelen volt ezen kevés, de mozdulhatatlan erőn épitett Bástyának lerontására. Hasonló bátorságra ébreszthet bennünket Cseh, Morva, és Ausztriai Tartományok lakósainak rend kivül való sörénységes, s Felséges Fejedelme- és hazájához fedhetetlen hivsége, amelytül viseltetvén mind a Cseh, Morva, mind az Austriai lakósok sokkal nagyobb számmal keltek ki az Ellenség rneg zabolására, minden féle házi készületeknek telljesíttésére, mintsem Tsak képezni is lehetne, ugy hogy sokakat mezzei Munkájok folytatására vissza küldeni kelletett.

Ha tehát régi Eleinknek nyomdokát és a föllebb elészámlált példákat követni akarjátok, a Feleségeiteknek, Leányaitoknak szemérmetes tisztaságát az Ellenség erő szakjátul meg őrizni, vagyontokat a leg terhesebb zsákmánytul meg menteni, főképpen ha Isteni tiszteletünknek s ebbül származó Lelki nyugalmunknak le tappoltatását el távoztatni kivánnyátok, egy szóval ha mind Testi és Lelki boldogságtokat igazán óhaitjátok, nintsen egyébb hátra, hanem hogy egy szívvel lélekkel valamint a Nemesség már fegyverben öltözködött; ti is mennél nagyobb számmal az Ellenségnek ellent állani siessetek. Boldogoknak mondhattyuk magunkat, hogy még arra a sorsra nem jutottunk, hogy minket az Ellenség, amint másutt tselekedett, édes Hazánk ellen való fegyverkezésre nem kényszeréthetett, mélytóbb azért, hogy édes Hazánk mellett áldozzuk föl vérünket, hogysem idegeneknek a képzelt szabadságnap szine alatt mélytatlan rabságba ejtsük magunkat ; Felséges Urunk atyai szorgalmatosságával mindazokat, kik önkényt fegyvert fogni és Hazájokat védelmezni kivánnyák nem tsak szükséges eszközökrül is hathatós Rendeléseket fog tenni, és minden szükségtekét pótolni fogja. Az alatt pedig, mig a szükséges fegyverek megszereztethetnek, Fejszékkel vass vellyákkal vissza szegezett kaszákkal, és mindenféle egyébb védelmező eszközökkel jelennyetek meg. Ezen kívül a T. Vármegye arról is bizonyossá tészen, hogy fegyverfogástoknak ideje tsak addig fog tartani, mig a veszedelem tőlünk el fog távoztatni, és azontul minnnyájan ismét Gazdaságtokhoz és kedves gyermekeitekhez visza térhettek, mely nagy jutalmát várhattyátok ezen kevés ideig tartó fáradságtoknak, ha bátor ellenállástok által az Ellenség elrettentetvén Hazánktul a veszedelmet elfordíttatni segéttetek, s mind magatoknak, mind feleségtek s gyermekeitek nyugodalmát és Tulajdonotoknak bátorságát ez által megszerezhetétek, kételkedni sem lehet, hogy a Seregeknek Ura, aki az ártatlanul megtámadottaknak az ügyét fölveszi, hathatós oltalma által Ellenségeinket meg ne szégenétse és harczolásunkat szerentsés kimenetellel ne koronázza.

Ebben a meggyőzhetetlen óltalomban bizakodván önként siessetek a fegyver fogásra és felséges királyunkhoz, a Hazánkhoz való hivségteknek bizonyéttására. Extradatum per Ignatium Lada I. Cottus Costriferrei Ord. jur Notarium m. p."

Kevés idő telt el és Napoleon már Bécset fenyegette. I. Ferencz király szorongatott helyzetében hű magyarjainál keresett menedéket. Az egész ország fegyverkezett és főleg a Dunántul fejtett ki erélyes mozgalmat a nemesi felkelés szervezésében. E szervezés munkájának vezetésére József nádor Szombathelyre érkezett, és huzamosabb ideig tartózkodott itt mint a püspöki palota vendége. Egész napokat töltött a városon kivül, az ugynevezett Nagy-mezőn összegyült felkelő nemesség táborában. A 15 ezer főnyi sereg két hadosztályra volt felosztva. Az egyiknek vezére maga a nádor ispán volt, a másiknak Pálffy Miklós gróf tábornok. A táborozás felett szemlét tartandó I. Ferencz király és Mária Terézia királyné augusztus hó 16-án Szombathelyre érkeztek, mindkettő magyar ruhába öltözve. A város polgársága ünnepi ruhájában, zászlók alá sorakozva várta a királyi párt a kőszegi utcza végén, és örömujongás között kisérte a püspöki lakig.

Az uralkodó pár ebéd után, ugy 6 óra tájban József nádorispánnal együtt a Nagy mezőre ment, szemlét tartandó az ott egybegyüt nemesség hadi gyakorlatai felett.

Sötét este tértek vissza a városba, melynek minden háza ki volt világitva és amerre csak elhaladt a fényes fejedelmi fogat, mindenütt felhangzott a kiáltás "Vivat Franciscus II-dus et Maria Theresia Regina." Másnapon ismétlődött a szemle és este ujra kivilágitották a várost. Harmadnapon a Bécs felé utazó uralkodó párt a polgárság elkisérte a város határáig, és e napok emlékére a maga körében vendégséget rendezett.

Az 1799. január 2-ka gyászba boritotta a várost és az egész ifju egyházmegyét : az első szombathelyi püspök, Szily János meghalt. A város polgárai ugyanezen hó 5-én tartott rendkivüli közgyülésökön elhatározták, hogy e hó 7-én tartandó temetésen tőlük telhető módon fogják leróni hálájukat a boldogult iránt, ki nagyszerű alkotásaival a város ujjászületése, felvirágoztatása körül elévülhetetlen érdemekkel tette halhatatlanná emlékezetét. A temetés napján a püspöki palotától a Ferencz-rendiek házáig sorfalat álltak a polgárok. A temetési menetet a tanuló ifjuság nyitotta meg. Ezután következtek a püspökség jobbágyai, a czéhek, a városi elöljáróság, a két rendbeli szerzetesek és az urodalmi tisztek. A holttest előtt lépdeltek a káptalani zenészek és a papság. A koporsót tiz plebános vitte vállain a Ferenczrendiek templomába, innen ismét tiz plebános vitte vissza az uj székesegyház alatt levő sirboltba. A testvivők körül diszbe öltözött megyehuszárok képeztek sorfalat. A koporsó mögött haladtak a boldogult rokonai, a főrendek és a nő közönség.

A boldogult püspök alkotásainak hatása, a város gyors emelkedése nyilatkozott meg a február hó 4 én megtartott közgyülés azon törekvésében, hogy Szombathely városa, melyet a korábbi uralkodók : I. Ferdinánd, Miksa Rudolf, II. Mátyás, II. és III. Ferdinánd, I. Lipót és Mária Terézia annyi és oly sokféle szabadalommal ruháztak fel, királyi városi, rangra emeltessék, vagyis ami e törekvéssel egyértelmü, hogy a város a püspöknek eddig fizetett dézsma- és census-tehertől megszabaduljon. E czélból a közgyülés egy bizottságot választott, mely a város kérvényével Bécsbe küldetett, hogy a város óhaját hazánk ott lakó főurai és az udvari tanácsosok elé terjeszsze.

A február 6-án utra kelt küldöttség 8-án közölte Nemes György udvari agenssel a királyhoz benyujtandó kérvényt, és tanácsot kért tőle jövőben folytatandó eljárása iránt. A következő napokon felkereste Batthyáni Lajos herczeget, Vasmegye örökös főispánját, Batthyáni Ferencz és Károly grófokat, akik megigérték, hogy a város kérelmét nemcsak a magyar, hanem a befolyásos osztrák és cseh méltóságoknál is pártolni fogják. Tisztelgett a küldöttség még sok más udvari méltóság és tisztviselő előtt, és végre is arra határozta el magát - mint február 16-án tett előterjesztéséből kitünik, - hogy a kérvényt nem nyujtja be személyesen a királynak, haza viszi és a vármegye utján fogja felterjeszteni.

A város azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a kérvény személyesen adassék át a királynak; épp azért junius hó végén ismét bizottságot küldött Bécsbe, melyet a király julius hó 6-án fogadott, de a mely fogadtatásnak - mint a következmény bizonyítja, - semmi sikere nem lett.

Az 1799. márczius 13-ki közgyülés a királyi hadsereg számára 200 bécsi mérő zabot ajánlott fel ; május 15-én pedig felolvastatván a közgyülés szine előtt a megyéhez intézett királyi leirat, hogy a magyar hadak kiegészítésére 25 ezer ujoncz szükséges, határozatba ment, hogy a város tehetségéhez mérten néhány ujonczot állit, s hogy még ezek számát is emelhesse, elrendelte, hogy a város területén található csavargókat és rendzavarókat mind besoroztatja.

Ugyanez év október 8-án érkezett székvárosába Hersán Ferenc gróf, biboros, az egyházmegye uj püspöke. A polgárság fényes fogadtatásban részesitette.

A következő 1800. év háborus mozgalmai ismét áldozatot követeltek a várostól. Niczky Ignácz főszolgabiró felhivására 10 ujonczot állitott, továbbá 100 mérő rozsot és 50 mérő zabot ajánlott meg; pedig ugyanez időben sulyos teherként nehezedett reá a két évi dézsma fizetés - 2400 frt kötelezettsége.

1802-ben az országszerte uralkodott nagy szárazság Szombathelyt sem kerülte el, és a város szerencsétlenségét csak fokozta az a folytonos esőzés, mely a megelőző év aratásától kezdve a késő őszi vetés idejéig ugyszólván szünetet sem tartott annyira, hogy a kévék a mezőn bemohosodtak, a gabonaszem kicsirázott, minek következtében alig maradt vetni való. A sárba vetett mag amugy sem ígért kielégítő termést, és még hozzájárult az 1802. évi szárazság, amidőn februártól julius derekáig csak egyszer volt eső.

Szomoru aratás várt a népre. A legtöbb, a mit egy hold föld termett, két kereszt volt; voltak holdak, a melyekről két-három kévét sem lehetett összegyűjteni.

Minthogy a franczia háboruk folyamán Magyarország majdnem összes gabonakészlete és marhaállománya az inséggel küzdő osztrák tartományokba került, a szerencsétlen időjárás okozta csapások hazánkat is inséggel fenyegették és hallatlan drágaságot vontak maguk után. Ennek feltüntetésére szolgálhatnak a városi jegyzőkönyv következő adatai: Szombathelyen az 1803. év kora tavaszán

Hogy mily magas árak voltak ezek, kitünik abból is hogy két évvel előbb, valamint két évvel később két tojást is lehetett kapni egy krért.

Az 1805. év is erős megpróbáltatásoknak tette ki a várost. A szövetségesek harmadik háborujára készülő osztrák csapatok szeptember hótól kezdve egymás után vonultak végig a városon, nem csekély rémületére a lakosságnak mely kiszolgáltatott élelmiszereiért több izben hasztalanul várta a kárpótlást. A midőn pedig a november 16 án tartott gyülésen arról értesült, hogy deczember hó elején Károly főherczeg közel 100000 főből álló olasz sereggel érkezik a városba, akkora rémület szállta meg a polgárságot, hogy számosan voltak, kik lovaikat, szarvasmarháikat eladták vagy a közel fekvő falvakban rejtették el. A városi elöljáróság az emlitett közgyülés határozata alapján négy ezer forintot vett kölcsön 5%-ra, hogy az átvonuló hadsereg élelmezését teljesíthesse, és a legerélyesebb intézkedőseket léptette életbe, hogy az élelmi szerek idő előtt való eladását, elrejtését, a szarvasmarhák, lovak, széna- és szalma készletek kivitelét meggátolja.

1806-ban erős himlőjárvány pusztitott a városban, és eltávolitása végett fogadalmat tett a polgárság, hogy ezentul minden évben szt.-Rochus napján énekes misét mondat a piaczi kápolnában. Ugyanez év junius 15 én foglalta el székét az 1804. junius hó 4-én elhunyt Herzán Ferencz biboros püspök utóda, perlaki Somogyi Lipót, kit örömversezettel tisztelt meg a polgárság.

1807-ben a Gyöngyös és Uri utczák házai előtt levű gyalogjárók kikövezése, melyet egy bécsi kövezőtársaság végzett, az első kisérlet a város külső csinjának előmozdítására. A házak előtt az utczára nyuló kertek, melyek léczpalánkjai között a tehetősebb tulajdonosok virágokat, a kevésbbé tehetősek plántákat tenyésztettek, s a melyek öntözését az egyes utczákban elhelyezett gémes közkutak vizéből eszközölték, eltüntek e két utczából; helyeiket kövezett gyalogjáró foglalta el, melynek gondozása végett a háztulajdonosok házaik elejére karfákat vagy legalább is czövekeket tartoztak állitani.

A hat osztályu gymnasiumban 1808-ig Ferenczrendiek, majd vegyesen világiak és szerzetesek tanitottak. 1808-ban a gymnasiumnak tanárokkal való ellátása a csorna-premontrei kanonokok rendjére bizatván, Buday Ágoston rendi praelatus 50,000 frtért megvásárolta Batthyáni Károly grófnak a főtérre néző két emeletes házát, melyet a tanárokul kiküldött prémontreiek az emlitett év őszén foglaltak el.

Az 1808-ki országgyülésen hozott törvény értelmében vasmegye karai és rendei ugyanezen év deczember 19-én tartott népes közgyülésükön foglalkoztak először a nemesi felkelés ügyével.

A Széchenyi Ferencz akkori főispáni helytartó vezetése alatt tanácskozó ezen közgyülés mindenekelőtt a nemesség összeírásának módozataival foglalkozott, majd ezek megállapitása után kijelelte a szemlék megtartására szolgálandó helyeket, melyek közé számittatott Szombathely is.

Lázas sietséggel folyt az összeirás és 1809. év február hava 27-én a főispáni helytartó örömmel jelentette a közgyülésnek, hogy az insurgens vitézek száma meghaladja a 2500 at.

E közgyülés folyama alatt vették a megyei rendek az értesitést, hogy József nádor néhány nap mulva Szombathelyre érkezik. A Sopron felől jövő népszerü nádor 1809. márczius 3-án lépte át a megye határát, a hol egy megyei küldöttség és Kőszeg város tanácsa fogadta az érkezőt. Ünnepélyes fogadtatás várta Német-Gencsen és Szombathely határán, a lesvári csárdánál. Az utóbbi helyen Nagy József nagyprépost üdvözlő latin beszédére adott nyájas válasza után a fogatok hosszu sorától kisérve a városba hajtatott. Az ut két szélén diszbe öltözött megyehuszárok, és felfegyverzett városi polgárok álltak sorfalat, az utóbbiak között volt 50 lovas, 90 magyar polgár gyalogos karddal és 75 német, puskákkal. A város minden lakója ünnepi ruhát öltött, durrogtak a mozsarak, és az utczákon sürün hullámzott a mindenünnen összesereglett néptömeg, melynek vivát-jai között a nádor fogata a püspöki palota felé tartott. A következő napon tartott megyei közgyülésen megjelent a fejedelmi vendég és örömmel vette tudomásul azt a lelkesedést, mely oly rövid idő alatt annyi vitéz nemest gyüjtött egybe a haza védelmére. Ezután felolvastatott a királyi leirat, mely a lovasság szaporitását és zsoldosok toborzását rendelte el, és amint Széchenyi megnyugtató, sőt a nádorra nézve örvendetes válasza elhangzott, felszólalt Nagy József prépost, kifejezést adván azon óhajának, "hogy a fenséges nádor ispán a végett alázatosan megkéretnék, hogy felséges urunknak a rajzolt képét maga kegyes közbenvetésével a vármegye számára megszerezni, ugy tulajdon kegyes személyének rajzolatját is a vármegyének ajándékozni méltóztatnék." A nádor saját arczképét azonnal megajánlotta, és igéretett tett, hogy a vármegye óhaját a király előtt tolmácsolni fogja. A király és a nádor képét a megye később - 1830-ban - csakugyan meg is kapta, s azok még ma is diszét képezik a megyeház nagytermének. April hó 17-én megtelt a megyeház udvara fegyveres és fegyvertelen nemesekkel, kik a tiszt választásra sereglettek össze; de még élénkebb és mozgalmasabb volt május elseje, amidőn az összes felkelt nemesség a megye székhelyére érkezett, és oly kép tárult a szombathelyiek elé, minőt azok még sohasem láttak.,

"Festői öltözetü, délszeg ifju leventék, már java kort ért daliás alakok sürögtek-forogtak lovon és gyalog utczákon, köztereken; közben-közben olyan bajnokon is megakadt a szem, akinek haját bizony már ezüstözni kezdte az idő. A városi lakósság, a megye minden részéből betólult kiváncsiak serege, csak méginkább tarkitották a mozgalmas képet. Kendőlobogtatás, virágbokréta üdvözölte a vitézt, ki felkelt, hogy mint hitte, fenyegetett nemesi jogait, hazája szabadságát, őseinek példáját követve megvédelmezze A költőket is elragadta a lelkesedés lángja és lanton zengték el hevülő érzelmeiket.

Igy a többek között Lábos Ferencz táblabiró, a város ügyésze a következő versekkel üdvözölte "A T. N. Vass vármegyei méltóságos, nagyságos, tekéntetes és nemes rendü felkelő vitéz sereget :"

"Árpád Unokái
Ballona Fiai
Ébredjetek !
Véres Kardot látok,
Küldetni hozzátok,
Serkenjetek.

Ez Felkelés Jele,
Immár fúj a Szele,
Haiczra kelünk
Mert Gyilkos Ellenség,
Vért szopó Nemzetség
Jön ellenünk!" stb.

A május 1-én megtartott megye-gyűlés végeztével a felkelő nemesek a "karicsai gyöpre" vonultak, a hol századokba és zászlóaljakba osztattak. Minthogy pedig az átvétellel megbízott Andrássy János tábornok csak május 6-án érkezhetett Szombathelyre, az egybegyűlt sereg a közelfekvő falvakba osztva várta a parancsot, mely őket ismét Szombathelyre rendeli. A mondott napon, kora reggel Andrássy tábornok megérkezvén, a megyei karok és rendek kiséretében a Perint patak és a rohonczi országut között levő gyepre (karicsai gyep) hajtatott és az egybegyült lovassághoz intézett buzditó beszéde után a felkelőket eskütételre szóllitotta. Másnap reggelén a gyalogsereg esküdött zászló alá. A sereg ugylátszik még ezután is több napig tartózkodott a város területén, mert a lovasság csak május hó 12 -én indult utra Győr felé ; a gyalogság azonban már előbb elhagyta a várost és egyrésze a Győr-külvárosi táborba, másik része Móricz hídára rendeltetett. E közben aggasztó hirek járták be a várost. Mindenki tudta, hogy Napoleon már közel jár Bécshez, és alapos volt az általános félelem, hogy; a francziák a várost is meglátogatják. Május hó 31-kén, midőn már a kőszegi események hire megérkezett, a városbiró egybehivta a polgárságot, és jelentvén, hogy biztos értesülése szerint legközelebb franczia csapatok fognak keresztül vonulni a városon, a lakosságot óvatosságra, vagyona biztositására és nyugodtságra intette.

Még aznap délelőtt franczia lovas kémek járták be az utczákat, délután pedig 600 lovas és 400 gyalog franczia katona lépte át a város határát, akiket két napon át a város látott el élelmi szerrel. A jövevények előzékeny modora, kiméletes bánásmódja meglepte a lakosságot. Az asszonyok, lányok elhagyták rejtekeiket és csapatokban indultak a mostani kalvaria-utcza terén táborozó francziák megtekintésére, és bámulva vette körül a sokaság a fegyveres őröket, kik a megyeház és templom kapujára, a mészárszék falára kiszögezett napoleoni kiáltványokat őrizték. Junius 1-én este a francziák egy része " Rum, másik része Körmend felé indult, de már 2- án kora reggel ujra visszatértek és kevés pihenő után Kőszeg felé tartottak.

Junius 3-án ujabb hir verte fel a város nyugalmát, mire a tanuló ifjuság és a növendékpapság haza bocsáttatott. 6-án a körmendi táborból, hol ekkor János főherczeg tartózkodott, Garamb ezredes vezetése alatt 480 vörös csákós huszár és veszprémi felkelő érkezett a városba és Lesvár körül ütöttek tábort.

A mint másnapon a kémek jelentéseiből megtudták, hogy Charpentier franczia tábornok tekintélyes sereggel közeledik Kőszeg felől, elrejtőztek és orozva támadtak rá a délután két óra körül érkezett ellenségre, melynek nagyságát a városi jegyzőkönyv 11000 emberre és 31 ágyura teszi. A huszárok lövöldözései és kardvágásai ellenállásra inditották a különben békés szándékkal jött francziákat, ugy hogy valóságos csatára került a dolog, mely leghevesebben folyt a nagy-kar utczában, a város tornya körül (a mai Horvát Boldizsár-tér) és a sorki majornál. A lakosság nagy rémületében öntözte és vizes ponyvákkal vonta be a háztetőket, az ablakokat beszögezték, és hogy a szobáikba hatoló golyók elől meneküljenek, rejtett helyeken vonták meg magukat, pinczékbe, vermekbe hordták össze féltettebb jószágaikat. Amint a huszárok elvágtattak és a puskaropogás megszünt, lassanként előszállingóztak rejtekeikből és ki-ki szántóföldjére, szőlőjébe sietett, hogy megismerhesse a kárt, melyet a tilalommal kevéssé törődő francziák okoztak. Este már mindenütt béke és csend uralkodott ; csak akkor támadt egy kis csődület, midőn a városon keresztül vonult a franczia sebesültekkel és halottakkal megrakott 16 szekér. Következő napon, junius 8-án Charpentier tábornok, aki mindezideig abban a hitben volt, hogy serege ellen felfegyverkezett városi lakók intéztek támadást, udvarias hangon irt levelet küldött Vajda Antal alispánhoz, melyben békés szándékának fejtegetése után kéri az alispánt, hogy a megelőző nap sajnálatos eseményét vegye vizsgálat alá, nyomozza ki és büntesse meg a bünösöket.

Az alispán elrendelte a vizsgálatot és ennek eredményét junius hó 12-én kelt levelében tudatta a tábornokkal. A város öt utczájából, továbbá Perint és Szt.-Márton községekből 35 kifogástalan és szavahihető ember jelenlétében megvizsgálta az ügyet, és a megidézettek esküvel erősitett vallomásai alapján tudatta a tábornokkal: "hogy a városi lakósság, a politikai hatóság utasitása szerint, a francziák bevonulása előtt, alatt és után nemcsak békésen viselte magát, de az összecsapás ideje alatt házából ki sem lépett, sőt félelem szállta meg; mikor pedig a csend helyre állott, a polgárok a sebesülteket ápolták, s Szalay Imre megyei főorvosnak átadván, a kórházba beszállitani segitették. "

Az emlitett eskü szavai a következők : "Mi alább irottak esküszünk az élő Istenre, szűz Máriára és Istennek minden szenteire, hogy a midőn junius 7-én a cs. kir. franczia katonaság Szombathelyre bevonult, ámbár a mi utcánkban is feles számban jöttek be, a városi lakósok közül senki sem lőtt, se nem vágott, és egy szóval a franczia katonaságnak semmi illetlenséget nem tettek, hanem a reguláris katonaság, hogy ottan körülünk viaskodtak, azt igen tudjuk. Isten . engem ugy segéljen ! " A tábornok be sem várván az alispán válaszát, seregét utnak indította Körmend és Sárvár felé és meghagyta a városnak, hogy 10 ökröt, 10 tehenet, több akó bort és pálinkát küldjen utánna. Alig távozott az ellenséges hadsereg, már is egy ujabb csapat érkezett a városba Beauharnais Jenő alkirály kiséretében, aki a püspöki palotában vett szállást, de csak egy éjen át tartózkodott a városban, mert más napon reggel szintén Sárvár felé indult.

A következző héten sem mult el egy nap sem, hogy, kisebb-nagyobb franczia csapatok ne vonultak volna keresztül a városon.

18-án erős fedezett alatt körülbelül 2000 hadi foglyot hajtottak végig a város utczáin, 19-én 520 sebesült francziát szállitottak a dominicánusok szt.-mártoni zárdájába, mely a háboru folyama alatt több héten keresztül kórházul szolgált.

Az átvonuló csapatoknak és a kórházban ápolt sebesülteknek élelmezése óriási teherként sulyosodott a városra, mely a francziák bevonulása előtt az osztrák sereg számára ugyis minden feleslegét kiszolgáltatta. A közel fekvő falvak eleség-készlete is elfogyott és a gazdák gabona és szüleség hiányában aggodalommal gondoltak a közelgő télre.

Ily körülmények között szinte felesleges volt Veigel őrnagynak, a Hohenlohe dragonyosok parancsnokának Szombathelyen julius 12-én kibocsátott rendelete, melynek értelmében mindazok, akik a német-szt. mihályi, kőszegi és káli irányban az ellenség határa felé élelmi szereket vagy szüleséget szállítanak, a szállitmány, továbbá szekereik és lovaik elkobzásával büntettetnek, maguk az ilyen gazdák pedig, mint hazaárulók, a katonai biróságnak adatnak át.

E közben julius 5. és 6-án megtörtént, a wagrami ütközet, és Napoleon julius 11-én elfogadta a Lichtenstein herczeg által ajánlott fegyverszünetet, melynek értelmében a Dunántul egy része Szombathelylyel együtt továbbra is a francziák birtokában maradt. A Szombathelyen maradt alispán egymás után küldözgette a város házára a franczia Riccetől érkezett rendeleteket, melyek leginkább a kivetett sarcz behajtására vonatkoztak ; sőt hogy a fizetést ne csak papiron sürgessék, augusztus hó 2-án egy egész franczia dragonyos ezred - a 28. számu - szállotta meg Szombathelyt, és itt tartózkodott száz tiz napig, november hó 18-ig, amidőn az Austria és Napoleon között október 14-én kötött béke értelmében a francziáknak Magyarországból távozniok kellett.

Örömmel üdvözölte a város lakossága a kihirdetett békét és szivesen vált meg a francziáktól, kik 110 napi itt tartózkodásuk alatt - mint a városi jegyzőkönyv megjegyzi - 2000 frt. kárt és még több rémületet okoztak.

A polgárság hangulatára és a szenvedett károkra is egyaránt jellemző az a satirikus ének, mely a francziák elvonulása után is sokáig élt a szombathelyiek ajkain. Az ének czime és első két szakasza a következő :

"Utravaló
midőn

a 28-ik Számu Lovas Kakasok elköltöztek Szombathelyből 18-ik Novemberben, 18o9. Esztendőben."

I.
"Jértzék Tyukok sírjatok,
El mentek a kakasok,
Száz Tiz napig meg laktak
A mit leltek, felfaltak
Zsuppot, kévét, kamarát
Szekér diót, csapot, fát.
2.
Jobb tollakra verődtek,
Más szemetgyén élődtek,
Vér szint kapott Taréjok
Turót vesztett a Lovok,
Hogy meg hiztak, elmentek,
Bár nehezen reppentek" stb.

Ferencz király a terhes feltételek alatt létrejött béke megkötése után november 24-ki rendeletével a nemesi felkelő sereget feloszlatta. A megyei lovas és gyalogos felkelők, kiket megkimélt a halál és a kórházak szenvedése, 1810. január 8-án sereglettek össze Szombathelyen, a megyeház előtt levő téren, a hol a megyei karok és rendek nevében Bőle András, szombathelyi plebános, később megyés püspök, üdvözlő beszédet intézett hozzájuk.

Ezután a megyei főjegyző felolvasta a nádor bucsulevelét, mire a felkelők, a megyei karok és rendek a székesegyházba vonultak, melynek oltárainál a helyreállt békéért hálaadó, az elhalt vitézekért gyászmisét tarlottak.

Az 1811-ki állami bukás, mely a bankjegyek értékét 1/5-re szállította le, a városra és polgáraira is érzékenyen hatott. A veszteségen kívül nagy zavart okozott ugy az egyesek, mind a község szerződéseiben és számadásaiban. A különféle czimen szedett adók, illetékek, dézsma és census-fizetésénél a legnagyobb rendetlenség uralkodott, melynek megszüntetése végett a város közgyűlése 1812. april 25-én elhatározta, hogy ezután minden fizetés váltó czédulákban történjék és a városi számadások is ezek szerint vezettessenek.

1813. szeptemberben a Gyöngyös-patak és az Arany- vagy más néven Perintviz a folytonos esőzések és felhőszakadások következtében annyira megáradt, hogy a fél város napokon keresztül viz alatt állt. Az utcákon hömpölygő piszkos habok behatoltak a pinczékbe, elboritották az udvarokat és több helyütt, főleg a nagy kar- és kereszt-utczákban magukkal sodorták az ólakat, szétszaggatták a deszkapalánkokat, és számos háznak falát annnyira megrongálták, hogy a lakóknak oda kellett hagyniok lakásaikat.

A kenyérért esengő hajléktalanok segélyezésére a városi tanács gyüjtést rendezett, Straule Fülöp pedig bált és komédiát tartott és 25o frttal gyarapitotta a tanács gyüjtését.

1814. május hó 14-én a székesegyházban ünnepélyes Te-Deum tartatott az ősz VII. Pius pápa öt évi fogságából való megszabadulása alkalmával. Este a várost kivilágitották.

1815. május 13-án kimondta a városi közgyülés, hogy ezentul a városbiró minden panaszfelvétel alkalmával a belső városi polgároktól (akiknek háztelkei a várost hajdanta körülfutó kőfalon belül voltak) 1 frtot, a külsőktől és idegenektől 2 frtot kap ; ha pedig a panaszok, a biró hatáskörén kivül esnek és csak a városi magistratus által intézhetők el, akkor a belső városiak 2 frt 30 krt, a külsők ennek kétszeresét, vagyis 5 frtot tartoznak fizetni, melyből négy rész a tanácsosokat, egy rész a nótariust illeti. A következő 1816. évi szeptember havi gyülés pedig azt határozta el, hogy ezentul a belső tanácsosok évenkint 2- 2, a formondorok 1-1, a külső tanácsosok 1/2 - 1/2 öl fát kapjanak a város erdejéről. Ily módon 96 öl fa osztatott ki évenkint.

Ugyanez év tavaszán folytatták az 1807-ben megakadt kövezést. Szabálytalan alaku velemi kővel rakták ki a Kámoni és Forró-utcák házainak elejét, és a bécsi kövező a háztulajdonosoktól ölenkint 5 frtot kapott.

1817. april hó 27-én nagy tűzvész pusztitott a városban. A Föl-utcán (Kőszegi-utca) keletkezett tüz szikráit az északi szél a piaczra hajtotta és nemsokára lángba borult az egész Gyöngyös-utca. A városi őrtorony és a szintén a piaczon álló kápolna harangjai elolvadtak. A tüz a piaczról átcsapott a forró utczába, innen a rumi utcába, martalékává tevén mindent, ami utjába került.

A szerencsétlenség által sujtottak nyomorán enyhitendő, a város közgyülése 50000 frt. kölcsön felvételét határozta el, továbbá lépéseket tett az iránt, hogy a város az adó- és dézsma fizetéstől, valamint a katonatartástól az egész évre felmentessék, végül esedező levelet szerkesztett, melyben adakozásra szólitotta fel az ország megyéit, városait és főurait. A szétküldött kérvény szövege a végső sorok kivételével következő:

A' Szombathelyi Polgár Tanáts.

Azokhoz, kiknek szive ember Társaiknak szenvedésén meg indul. Szombathely, Romának világ birtoka alatt ama hires Sabaria, egy T. N. Vass Vármegyében fekvő Városka, most uralkodó Felséges Austriai házbúl származott ditső emlékezetű Királyainknak több Kegyelmes Privilegiomival előbbi Fénnyének omladékibúl jó korán fel élesztetett. - A' Vármegyének széke, és egy Fő Oskolának Lakhelye lévén, azon kivül egy kellemetes nap nyúgotrúl kies dombbal környékezett, mesze terjedő Rónán, és egy népes vidékben fekvés, lakósainknak munkás kezeit a' Polgári szorgalom annyira ébreszté, hogy Országunknak leg munka' 's szorgalom' szeretőbb Helyei közé számláltattni meg érdemlené.

Jóllehet ugyan 1779-dikben a' dühösködő Lángoknak egészen predái lettek házaink ; - jóllehet azólta is majd közönséges majd minket különösen érdeklő viszon tagságok tsendes szerentsénket nem kevesé zavarták ; - még is sebeink gyógyúlni látszattak, és a' kézi mesterségek 's kereskedés előbbi elevenségjeket visza nyervén, a' balsorsnak hatalma ellen diadalmasan emelkedett fel Városkánk ; - de a' sorsnak érez hatalmával örök Frigyet kötni nem lehet ; - el volt rendelve, hogy sok Esztendőbeli verejtékkel szerzett Javaink ismét a' Tüz rettentő erejének hódúlljanak.

Folyó 1817-dik Esztendőbeli Sz. György havának 27-dik napja azon nékünk öröké el felejthetetlen, rettenetes nap, mellyen estvéli kilenczedfél órakkor, a' mint erányozzuk, de eddég ki nem nyomozhattuk, egy Gonosznak szánt szándékábúl Tüz támadott ; -- siralmasan zengett le a' Toronybúl a' Tüz harangnak Rivása siralmasak valának a' tóduló sokaságnak Jajjai az emelkedő és egy szempillanatban terjedő Lángoknak látásán ; - de a Jajj szót is el nyomta a' bámulo Rettenés ; - a' dühösködő szélvész iszonyú sebességgel uczárul uczára hömpölygette a kegyetlen Lángokat a' Városnak egyik végérül a másikig mindeneket el emésztvén ; - izzó volt a' meg tüzesültt, füstel 's hamúval elegyétett Levegő, és halottas halltatás, tsak a' szélvésznek zúggása, a Tüznek borzasztó pattogása, és az omló Istállókban égő Marháknak bőgése által szakasztattván félbe, borétotta el a' nappali világosságot meghalladó éjszakát. - A' tűznek terjedésével nem láttatott többé, mint a' gyulladásoknál történni szokott, az embereknek tódulása, és Javaiknak a' veszedelem elöl mentése : - emberi Erő a' szörnyű szélvészben az égő zsupp és sindely fedeleken a' kegyetlen Elementomnak erejét meg nem zabolázhatta ; azért életünknek menedék helyét tsak a' mezzőn találhatván, henyélő bámúlásban szemlélte a' végképpen e1 keseredett ember kezei munkájának rettenetes el törlését. - Tsak itt 's amott egy jajgató Anya síró kisdedeit, ott egy jámbor fiu láttatott öreg szülőjét hátán ki hozni a' tsapkodó Lángokból ; - szeremsés lévén az, ki szeretettjeinek számát olvasván, mondhatta : - Nékem egy kedves Fő sem hibázik ! ! - Eképpen három óra alatt porrá hamuvá lett Polgár Társainknak több mint két milliom foréntra betsültethető értéke ; - üresen égve láttattak más napon 137 Polgári házak, 6o Pajták, gabona és fa tartó épületek, a' Városnak Tornya, Kápolnája, és nagyobb számú szarvas Marhák ; - több mint 300 Familiák el vesztették vagyonjokat, élelmeket és házaikat. - De ezeken kivül keserüségünknek halmozására, midőn a' hoszas borzadásbúl fel ébredvén kedves Atyánk fiainak számát olvasnánk, egy Anyát két kisdedeivel egy Pinczében meg fulladva, mindenestül 7 embert az omladékok között el végre találtunk ; - sőtt még most is, midőn ezt íirjuk, naponkéntt temettyük azoknak meg hidegültt Tetemeit, kik e' rettentő veszedelemnek következésében Elme vagy Testbéli fel oldozásjokat találták. - Pennánk nem ? elégséges a' borzasztó Inségnek le ábrázolására.

Már most tehát ennyi szerencsétlenek kétségbe essenek ? - Tehát Inség' barlangja légyen ezeknek a' Polgári Társaság, hol irgalmat találni ne lehessen ? - Itt a' Magyar Ég alatt, hol a' plánták Divatfoknak leg gazdagabb virágzását, az Érczek is a' Magyar földnek gyomrában főbb tökélletességjeket el érhetik, itt a' Magyar Ég alatt a' Magyar szív engedhetné hidegen ember Társát el veszni ? Azért segétségért és Irgalomért hozzátok folyamodunk, Oh boldogabb Atyánkfiai !

Országunknak Nagyjai, Nagy Méltóságu, Nagyságos, Tekéntetes, Egyházi, Világi Feő, és Vitézi Rendei ! - Midőn a' régibb századoknak vadságát oszlatni kezdette a szelédebb értelem, - midőn ditső Eleitek e' szép földön meg telepedvén, a' szüntelen fegyver zörgésnek közepette is érezni kezdették a' szelidebb életnek kellemeit ; kebeljekbe vették a' Munkás Polgárt, és békés munkálódásit a' Csata piacion véreknek is ontásával védlették ; hogy Általa viszontag a' hasznos mesterségeknek gyümöltseivel gazdagitatván, véle eggyütt érhetnék el a' közönséges Polgári Társaságnak leg föbb, leg idvességesebb Czéllját. -- Hogy tehát Törvényeiteknek oltalma alatt kebeletekben élünk, dicső Eleiteknek munkája. - Nagy Eleitekhez mint eddég hasonlók voltatok. - Ezen szép földnek, és annak minden Természeti Kintseinek ti vagytok Urai, Birtokosai ; - Mi azért a' hazai Polgárságnak tsekély boldogtalan Része bennetek, azoknak onokáiban, még a' Magyar sziv az ő belső ösztönének engedelmeskedik, meg tsalatkozni nem fogunk.

Tiszteletre méltó Polgári Rend, Atyánkfiai, Barátink ! -- Munkás szorgalmú sorsotoknak hasonlatossága elevenen érezteti véletek, mi legyen az, annyi Esztendőkeli verejtéknek gyümöltsét egy idő perczben el veszteni. - Rettenetes sorsa a' házas gyermekes Városi Polgárnak, midőn nem tsak házát, de minden Ingóságit, sőtt mesterségéhez szükséges szerszámát is a' Tüz meg emészti; - szerencsétlenebb, a' szántó vető embernél, ki táplálásának kútfejét a' meg emészthetetlen szántó földben ismét megtalállya. - Ezen esetben vagyunk mi. - Zokogva vették kezeikbe a' vándorló botot több Polgár Társaink, és szerte széllyel tévelyegnek segétségért s' Lakhelyet keresvén boldogabb Felebarátjoknál. -- Halavány keseredett arczák, a halálnak képei, néznek ki égett házaiknak omladékibul, a' hol előbb Polgári tehetőség virágzott, kezeiket ki terjesztvén hozzátok irgalomért és segítségért ; - de a Reménység, és hozzátok való bizodalmunk még el sem is hagyott bennünket ; - azért engedjétek meg, hogy ekképpen szólétsunk benneteket. Barátink ! hidegen ne felejtsétek el boldogtalan Atyátok fiainak Inségét ! - Ne kössétek helyhez, és időhez jótévüségteket! -- Legyetek irgalmasok, hogy megéntt Irgalmasságot' találjatok ! - segétsetek, hogy a' szerencsétlenségben te rajtatok is segéttessék! !

Szombathelyen Május 16-dikán 1817.

A város szerencsétlensége nagy részvétet keltett mindenfelé. A közel vidékről megrakott szekerek élelmi szert, ruhát szállitottak; a püspökség, szeminárium, a káptalani tagok, a prémontreiek és egyes tehetősebb polgárok konyháiból heteken keresztül hordták a meleg ételt a mindenöktől megfosztott szerencsétlenek. A megye főurai, a veszprémi és zágrábi püspökök és káptalanjaik, a városok sorban küldözgették adományaikat, melyek összege alig két hó lefolyása alatt meghaladva a 7000 frtot.

A május 5-ki megyei közgyülés foglalkozván a város kérelmével elhatározta, hogy a kárvallottak az adó fizetés és a katonatartás kötelezettsége alól egy évre fel mentetnek, egyuttal rendetetében meghagyja a városi hatóságnak, hogy hasonló szerencsétlenségek elkerülése végett a legerélyesebb intézkedéseket vegye foganatba.

E rendelet május hó 19-én került a városi közgyülés elé, a mely mindenekelőtt elhatározta, hogy a házaknak zsuppal való fedését jövőben megtiltja, s hogy egy bizottságot választ, melynek előleges beleegyezése nélkül senki a városban semminemü épületet ne emelhessen és amely egyik fő feladatául tekintse, hogy az uj épitkezések oly módon eszközöltessenek, hogy az utczák minél szélesebbek legyenek.

Ez üdvös határozat eredménye volt, hogy a piaczon álló boltos bódékat, melyek sátorok módjára voltak elhelyezve a főtér nyugati házaival szemben, s amelyeket a tüzvész különben is nagyon megrongált, leromboltatták, valamint leromboltatott a piaczi kápolna is, melynek helyreállítása jóval nagyobb összeget igényelt volna mint a mekkorával a kápolna alapja rendelkezett.

A szent Fábián és Sebestyén tiszteletére emelt ezen fogadelmi kápolna," melynek padozatul szolgált márványlapjai ma is szemlélhetők a kalvariai kápolnában, kicsiny méretü, egy tornyu építmény volt, mely alig két száz embert fogadhatott falai közé; de kegyeletes emlékkel vette körül mindenkor a város polgársága és csak hosszu viták után tudta elhatározni magát arra, hogy a fogadalmi misékre és ájtatosságokra szánt szentélytől megváljon.

A kápolna ránk maradt két felirata annak eredetéről és rendeltetéséről szól. Az egyik, mely egy későbbi nagyobb tatarozás alkalmával került a homlokzatra, következő tartalmu:

"Cum grandi pestilentia plangeret Sabaria
contrita, et confisa in Deo vota emisit,
Patronisque Sacris hanc aedem posuit,
Quae nunc fidelis populi pietateampliata et
restaurata nitet."

A másik, mely a szentély felett volt olvasható:

Gentibus a nostris absint lethea flagella,
Ignis, grando, fames, pugna, ruina, lues.
1712.

A két felirat magyarul: I : Midőn rettenetes döghalál felett bánkódott ős Sabária és Istenbe vetett bizalommal fogadalmat tőn, akkor emelte szent pártfogói tiszteletére ezt a kápolnát, mely az ájtatos nép buzgalmából most megnagyobbodva és megujitva ékeskedik II : Kerüljék el népünket a halálos veszedelmek : tűzvész, jégeső, éhség, háboru, földrengés és ragályos betegség.

1712.

A kápolna és boltos bódék elbontásával egyidejüleg elhatároztatott, hogy a nagyobb baj elháritása véget jövőre a kereskedők boltjaikban puskaport nem tarthatnak, hanem épitsenek a városon kivül vasajtóval zárható erős kőépületet, melyben a városban esetleg állomásozó katonai parancsnokság puskapor készlete is el legyen helyezhető.

A puskaporos torony még ez évben elkészült és még most is látható az Uj-Perintbe vezető gyalogut mentén.

Szombathelyen ez évben Szalay Imre megyei első orvos "füst feredöt" állitott fel ; hasznos voltát hosszasan okolja meg a város és a megye közönségéhez intézett tudósitásában, melyben a többek között a következőket írja :

"Minden kitelhető módon szorgoskodtam ezen eszköznek (értsd a "füst-ferdőt ") tökélletes voltárul, szándékom is vagyon azt megsokasitani, a' hol akár minő valláson és renden levő Szegények meggyógyulássokat feltalálják, a' bélpoklosak számára is egy különös eszköz fog felállittatni. A' férfiak férfiui, az aszszonyok aszszonyi szolgálattal fognak fogattatni, mindazonáltal kinek kinek szabadságán áll, tulajdon szolgálatjával élni, kiki pedig fehér ruhárul önön maga fog gondoskodni, melly is egy háló süvegbül, két mosdó keszkenőbül, egy lepedőbül, egy ágy fedezőbül és vánkosbul álljon. A ferdésnek ára ki van szabva és egy-egy ferdés tesz 6, 5, 4 forintot Bétsi pénzbets szerént."

Hogy miben állott e füstös fördő, azt nem tudjuk. 1818. junius hó végén a királyi pár érkezett a városba, és a püspöki palotában töltött egy éjszaka után tovább kocsizott.

Ugyanez év nyarán már, uj házak álltak a leégettek helyén, de egyrészök ismét csak szalmával volt fedve ; a szegénység utját állotta a megyei és városi határozat érvényesitésének. A kölcsönvett összeg könnyebb vissza-fizetése végett a város uj jövedelmi forrás után látott. 1822-ben a vámszedés-jogért folyamodott, és az e czélból végzett előmunkálatok iratai a megye pártfogó határozatával együtt 1823. nyarán a helytartó-tanácshoz fel is terjesztettek. Az ez évi szeptember 7-én megtartott városi közgyülés ez ügy szorgalmazása és tájékoztató felvilágositások nyujtása czéljából két belső tanácsost küldött a helytartó-tanácshoz és költségeik fedezésére a városi házipénztárból 100 váltó forintot utalványozott. Mint a következményből kitünt, a város ezen törekvése eredménytelen volt ; de annál nagyobb siker koronázta azt a mozgalmat, mely a városi tanács kebeléből indult ki, és egy betegház felállitását tüzte ki czéljául.

1823. deczember 24-én ugyanis elhatározta a tanács, hogy az emlitett nemes czélból adakozásra szólitja fel a város polgárait és a czéheket, valamint megkeresi kérelmével a megye nemeseit és főurait. 1724. márczius havában már száznál több tagja volt a társaságnak, melynek alapszabájait a május havi megyei közgyülés megerősitette.

1825-ben Böle András püspök ünnepélyes fogadása és beiktatása, 1826-ban az elemi iskolaügy rendezése a nevezetesebb események.

A városi iskola vezetése mindeddig egy oly tanitóra volt bizva, aki egyuttal a székes egyház zenekarának is tagja volt.

Minthogy pedig a jelzett évben az iskolába járó gyermekek száma már oly nagyra növekedett, hogy oktatásuk egy tanitó idejét egészen igénybe vette, a város azt kérte a püspöktől, hogy egyezzék bele egy uj mester választásába.

A püspök méltányolta a város óhajtását és készséggel adta beleegyezését abba, hogy a tanitó fizetése ujból szabályoztassék és az iskola épület kibővittessék.

A tanitó az alább elősorolt járulékok fejében két segédtanitót - praeceptor - tartozott tartani, őket lakással és élelmezéssel ellátni.

Az életbeléptetett uj szabályzat értelmében a városi tanitónak, mint olyannak, ki egy osztályt tanitani köteles, évi fizetése : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 frt, - kr.
ehhez járult a Simoncsics-féle alapítvány évi kamata .............................. . . . . . . 61 frt. 20 kr.
és a megszűnt káptalani javadalmazás kárpótlása fejében. . . . . . . . . .. . . . . . . . 230 frt. - kr.
összesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431 frt. 20 kr.

A tanítói illetékhez járult a kántorstóla, a nem városi gyermekek után fejenként fizetendő két frt. évi tandíj, 10 öl tűzifa, lakás és 16 hold szántóföld.

A város a kámoni utcai házában levő iskola termei megnagyobbittattak, és egy uj terem épült. Az épitésre forditott költség, a. város által adott tégla és fövény értékét nem számitván, 3620 frtra rugott.

1827. augusztus 23. nagy ünnepélylyel fogadta a polgárság a városon keresztül utazó nádorispánt ; szeptember 30-án hnsonló fénnyel üdvözölte a székhelyére érkezett örökös főispánt, Batthyáni Fülöp herczeget.

Az 1828. november 25-ki közgyülésen felolvastatván a megyének a "zsidók kóborlásának és helytelen megszaporodásának meggátlása" végett' hozott szabályrendelete, elhatároztatott : "hogy az ujonnan leendő Polgárok ennek utánna a hitformulában arra is megesküdni köteleztessenek, hogy akár minü szin alatt és Zsidónak semmi féle épületet avagy helet sem árendában, sem amugy nem adnak ; külömben a polgárság számába be ne iktattassanak, egyéb eránt pedig Városi Hadnagy Uraknak committaltatik, hogy Városban lakozó Zsidókat megvizsgálni és a Városba bejövő Zsidóknak is igazságait és Leveleit a T. N. Vármegye Rendeléséhez képest megvizsgálni el ne mulassák."

A polgárságba való felvétel díja, mely 1741-ben csak 24 frt volt, 1804.-ben 2 6 frt 4o krra, 1811-ben 57 váltó forintra emelkedett és következő czimek szerint oszlott meg:

A polgárjelöltek, kik a megkivánt egyéb feltételek birtokában az elöljáróság itélete alapján a polgárság kebelébe való felvételre méltóknak találtattak, ezen öszszeg lefizetése után ünnepélyes esküt tettek. A polgári eskünek még a mult évszázad derekáról fenmaradt szövege következő:

"Én N. N. Esküszöm az élő istenre, ki Attya, Fiu és Sz. Lélek, Tellyes Szt. Háromságra, Boldogságos szűz Máriára és Istennek minden Szenteire, hogy mivel engem ezen Szombathelyi Város, az Városi községben, vagyis Purgersigben, kérésemre bé vett, ahoz képest én is kötelezem arra magamat, hogy ezen Városi Communitással mindenekben egyet értek, Végzését, Statutumait megtartom, és magamat azokhoz alkalmaztatom. Az Városra esendő mindenféle Adózásokbul, quartél és Személytartásokbul magamat ki nem veszem, hanem mind az illetén terhek el viselésében az egész Várossal egyetértek, az Város igasága meg tartásában s elő mozdittássában szorgalmatoskodni fogok, a Városnak kárát el távoztatni, hasznát pedig gyarapéttani iparkodom. Eléjáróimat, ugymint Bíró s- Tanács Uraimékat mindenekben illendőképpen megböcsülni és az Eő Kegyelme parancsolatinak engedelmeskedni fogok. Isten engem ugy Segéllen."

Hogy 1836-ban a polgárjog elnyeréséhez megkívánt kellékek között volt a magyar nyelv ismerete is, látjuk az ez évi tanácsülés határozatából, melyszerint egy német származásu kefekötő oly indoklással utasittatott el kérelmével, mivel sem czéhbe nem állott, sem a magyar nyelvet nem tudja.

A junius 19-ki tanácsülés két, szt. Mártonban lakó izraelita kérvényét tárgyalta, a melyben azok a városban való házalásra kértek engedélyt. A tanács hivatkozván a curialis sententiákra, melyek értelmében a zsidóknak a városban való árulás csak országos vásárok alkalmával engedhető meg, a kérvényezőknek oly feltétel alatt adta meg a házalás engedélyét, ha nem mások által vitetik, hanem maguk hordozzák portékájukat házról-házra, és ha ez engedélyért a város pénztárába fejenkint évről-évre 12 frtot fizetnek.

Az 1831. april 25-ki közgyülés tekintettel arra, hogy a buzaszentelő körmenet miatt a közgyülésről számosan elmaradnak, elhatározta, hogy a városi tisztujitó közgyülés april 25. helyett 24-én tartassék meg.

Ezen időben a czigányok a város egész területén, de főleg a számukra kijelelt helyen annyira elszaporodtak, hogy kunyhóik egész kis falunak látszottak. Ennél fogva a közgyülés, hogy a czigányok beözönlését és az okozható károknak elejét vegye, elrendelte összeiratásukat ; az illetékességgel nem birókat kiutasitotta és kunyhóikat lehordatta.

A járási főszolgabiró 1831 julius 8-án kelt átiratában erélyes intézkedésekre szólitja fel a várost a fenyegető kolera vagy epekórsággal szemben ; minek következtében a városi közgyülés utasitotta "a Herberg tartókat, hogy mielőtt a vándorló mesterlegényeket befogadják, kisérjék előbb Szelestey esküdthöz megvizsgálás végett." Egy későbbi közgyülés az alispán felszólalására azt a határozatot hozta, hogy a fő közlekedési utakra naponkint, 6-6 óránként váltakozó őrök állittassanak, akik kötelesek az érkező idegeneket megvizsgálni. Ezen őrök kezdetben a polgárság sorából kerültek ki, de később a hatásosabb felügyelet érdekében pénzen fogadott őröket alkalmaztak, akik fegyveresen álltak őrt a városba vezető utakon felállitott sorompóknál. Szigoru intézkedésekkel iparkodtak biztositani az utczák tisztántartását ; kemény büntetésekkel sujtották azokat, kiknek házaiból a trágyalé az utczára folyt, vagy a kik szemetet és mosadékot öntöttek az utczára.

A szeptember 5-én tartott közgyülés az élelmezés kérdésével foglalkozott azon esetre, ha a kolera kiütése következtében a város a vidéktől elzáratnék. Az egybegyült polgárok a beállható szükség esetére a város napi keresményből élő lakói számára önként ajánlottak fel 752 frt 40 krt, 67 mérő buzát, 33 mérő rozsot és 24 mérő árpát ; de mivel ezen felajánlott mennyiség kevésnek bizonyult azon 1250 ember huzamosabb ideig való fentartására, kik kezeik munkájából éltek, a közgyülés határozatilag megtiltotta a polgároknak, hogy gabonakészletöket két hónapon belül eladják, sőt elrendelte, hogy ha a járvány ezen a kitüzött két hónap alatt sem szünnék meg, készletöket a tavaszig kell tartaniok.

A járvány tartamára a puskaporos torony mellett levő városi gyep jeleltetett ki temetőnek és elhatároztatott, hogy a lakosság nyugalma érdekében a lélek harang nem fog meghuzatni.

Az óvatosság sugalta mindezen intézkedésekre ez év folyamán nem volt szükség ; a várost elkerülte a járvány. De a következő 1832. év már nem folyt le ily szerencsésen. Az augusztus 29. gyülés határozata, tekintettel arra, hogy a megye több pontján már sürüen szedi a járvány áldozatait, sőt magában a városban is már ketten haltak el kolerában, meghagyja a polgároknak, hogy amint egy koleragyanus esetről tudomást vesznek, erről a városi hatóságnál azonnal jelentést tegyenek, , egyuttal kötelességökké teszi a sirásóknak a kolerában elhaltak koporsóba helyezését. Ugyanezen határozatával elrendelte a közgyülés, hogy "a cholerában megholtaknak testei a Temetőben levő tetemházban tétessenek, és a sirásók mindenekknek koporsóit felfeszegessék, hogy elegendő szellőzőjök legyen, miglen el nem temettetnek és minden órában az tetemházban levő fel feszittetett koporsókat vizsgálják meg, ha valamellyíkben élet jele magát nem mutatja-e ? Ugy a Temető kapuját és ajtaját mindenkor tsukva tartsák, és oda az orvos és Pap urakon kivül senkit be ne ereszesek és erőszakkal is onnand a bé menni kivánókat a bemeneteltől gátollják meg. Miglen ezen epemirigy nyavala itten uralkodik a Temetőben semmiféle halottaknak teste bé nem kisértessen, hanem a Temető Kapujánál tetessen le, és ottan beszenteltetvén a sirásók által vitettessen szt. Mihály lován a sirban.

Hogy a mindenható Isten ezen epemirigy nyavalától városunkat Kegyelmessen megmenteni méltóztasson, buzgó ájtatosságból a Cathedralis Templomban holnap reggeli 7 órakor egy solennis szt. Mise tartatni rendeltetvén, hogy arra a Városi lakósok mind megjelennyenek, a Tizedesek által arra mind föl fognak szóllittatni.

Az orvos uraknak megengedtetik, hogy az igen szegény betegek részére a korcsmárosoktul az orvos urak assignatio mellett a Város Contójára a szükséges étel megszereztessen. Hogy pedig az emberiség a sok harangozások által is el ne ijesztessen, a lélekharang meghuzása ezen időben teljességgel eltiltatik." A következő napon megtartott gyülés a halotthordó kocsik dolgában intézkedett és mivel "Nzts. Balog Ferencz orvos ur szóval azon jelentését tette, hogy a dörgölés helett a Cholerás betegek melegittésére jobb a melegitett uj téglák applicálása, azért tüstént a Városi téglaszinyektül 800 idest nyolczszáz uj égetett Téglák a Város házához hozattassanak, és ebbül minden házhoz legalább 4 Téglák onnand vittessenek el, ennek Közhirré tételét a Városi Tizedesek ma tellyesitteni kötelessek.

Hogy annál is inkább ezen epemirigy nyavala czélirányossabban megszüntettessen, utczaszám szerint más két allvigyázók is kineveztetnek, kiknek kötelességek leszen minden nap a vigyázattyuk alatt levő utcabelieket házonként megvizsgálni, hogy hányan betegedtek meg és közülök hányan haltak ki."

Mindezen rendszabályok érvényessége, mint az 1832. évi szeptember 27-ki közgyülés jegyzőkönyvéből kitünik, hat heti időtartamra szólt ; az orvosok állitása szerint ugyanis "az epemirigy nyavala hová egyszer beütt; ottan közönségesen hathetek forgásáig szokott pusztittani."

Az október 10-én megtartott tanácsülésen jelenti a városbiró, hogy az orvosok adatai szerint Szombathely területén aug. 29 kétól fogva október 9-ik - tehát 42 nap alatt 255 en estek kolerába ; ezek közül meggyógyult 229, elhalt 24, két ember pedig ez ideig még orvosi ápolás alatt volt. Ebből a jelenségből a városi tanács a járvány megszüntére következtetvén, az augustus hó utolsó napjaiban hozott rendszabályokat hatályon kivül helvezte : a lélekharang ujra megszólalt, megengedtetett a szokásban volt rendes temetés.

A vármegye 1831 . november havi gyülésén hozott határozata értelmében Szombathely polgárai is felszólittattak, hogy német feliratu czimereiket és czégtábláikat magyar feliratuakkal cseréljék fel. Minthogy azonban e felszóllitásnak a legtöbben eleget nem tettek, a városi hatóság az 1832. február havi tanácsülés végzéséhez képest erélyesebb intézkedést látván szükségesnek, a német feliratu táblákat levetette.

A város utcáit ez évben, sőt még a következőkben is csak 6 olajlámpa világitotta, 1835-ben számuk kettővel megszaporodott ; e szaporitás valószinűleg azon 327 frt,23 kr. összeg eredménye, melyet Nagy György adott át, a városi lámpás-pénztár számára, mint az igazgatása alatt álló műkedvelői szintársulat előadásainak tiszta jövedelmét.

1835-ben épült a kőszegi-utcza északi végével szemközt levő tüzház, a tüzszerszámok elhelyezésére, melyek ezideig a városi torony egyik alsó felében tartattak. A városi torony, mely a mai Horvát Boldizsár tér közepén állott a városi kápolna mellett, különösen a nagy tüzvész óta nagyon roskatag állapotban volt, és az 1836 april 24-én tartott közgyülésen már lebontatása is szóba került, jóllehet a több oldalról felvetett ezen inditvány a többség kegyeletén hajótörést szenvedett. Azt azonban már ezen a közgyülésen elhatározták, hogy nemcsak - mint emlitve volt - a tüzoltó eszközöket helyezik el biztosabb helyre, hanem a torony alatt levő börtönök számára is uj helyiséget épitenek a város tulajdonát képező kámoni utczai ház udvarán.

A torony lebontásának kérdése ujból felmerült az 1837. augusztus 17-én megtartott közgyülésen, a midőn hosszu és heves vita után, melyben a két pártra szakadt polgárság a kegyelet és czélszerüség minden érvét felhozta, a kérdés a czélszerüség, a piacz terének szabályozása mellett dőlt el és a piaczi torony az év őszén lehordattatott.

Hogy mikor épült ez az őrtorony, a mult század végén sem tudták megállapitani, mivel a várost ért többrendbeli tüzvész és a török pusztitások következtében megsemmisült minden erre vonatkozó felvilágositó adat. Az kétségtelen, hogy a XVI. században már állt, és, hogy alsó részét akkor is börtönül használták.

A lebontás alkalmával a torony csucsán levő rézgömbben, melynek kiemelkedő rudjára volt erősitve a város szülöttének (?) és védőszentjének, szt. Mártonnak képe, két iratcsomót találtak, melyek tanusága szerint a torony legutolsó nagyobb mérvű tatarozása 1734-ben történt.

Az első irat egy magyar verset tartalmaz, melynek szakaszai első betüiből az akkori városbiró nevét tudjulk meg, az utána következő latin nyelvü chronostichon az évet mutatja :

Tellyes Szent Háromságh edgy bizony Úr Isten,
Ki Mennyet, és Földet alkotád egészlen
Emberi Nemzetett váltád a Kereszten
hogy téged dicsérjen mind őröken éllyen
Irgalmasságodat kérlek nyuisd e néphez
bü áldomásidat küldgyed Szombathelyhez,
hogy eö akarattyát kapcsolván kedvedhez
alkalmaztathassa a Mennyeiekhez,
Bátorécsad eötet ellenséghi ellen,
bálván imádástul többet hogy ne féllyen,
a Keresztin hitben maradgyon végighlen,
minden eretnekségh tüle félemellyen.
Otalmazzad eőtet Tüztül, Viztül, Kütül
Dögletességhet szerzü Pestisektül
ne szorongattassék soha az Iséghtül
mentes legyen Uram minden veszélektül.
Le romlott falának támazd föl oszlopát
Ferdinand királytul nyert szép szabadsághát
enged, hogy szedhesse annak az virághját
Kérlek Uram Isten virazd fel eő napját.
Te hozzád is szép Szüz Istennek Szent Annya,
nyuitom kérésemet bünösök gyámola,
Födelezd e várost mint erősségh Tornya
és légy mindenekben vezető kormánnya.
Segésd, őrizd eőtet Szenteknek Sereghe,
Palástod árnyékát neked is ugy vegye
Szent Márton ki voltál Ennek Szülött Fénnye
hogy nagy érdemedért légyen Üdvösséghe
Igazgasd, vezéreld minden dolgaiban,
mert tisztelni kiván minden napjaiban
Téged kinek képjét tette is Tornyában,
hogy Szent Patronussa légy minden órában,
Gyámoltalan eőtet soha Te ne hadgyad,
Gondviselésednek Atyasághát nyuitsad,
Érette szüntelen kérésedet adgyad
és hogy bővelkedgyék áldásoddal mondgyad
Mezitelenséghét éltemnek Koldusnak
Palástommal födém, hogy lenne sokaknak
érette jutalma Istent Szolgálóknak
és a hol születtem Szombathely városnak.
Országoknak Ura, Királyok Királlya,
enged, hogy e világ rettenetes sullya
ezen Nemzetemet soha föl ne dullya
hanem, hogy lehessen minden Jóknak czéllya.
Nem kétlem azomban, kik ezt tekintétek
hogy Tij is az Istent mindenkor félitek,
Boldogsághos Szüzet Szentekkel tiszteltek,
Kiknél érettem is meg emlékezzetek.
De ha kérdést tesztek az Nevemen,
azt is meghláttyátok Verseknek eleén,
azért kérlek velem mondjátok szivessen,
Dicsértessék Jezus mind örökén Amen.

sanCte. MartIne sIs ReX, aC DVX saVarIensIs.

Magyarul: Szt.- Márton légy kiralya és vezére Szombathelynek.

A másik három helyen is megemliti a torony helyreállitásának évét, felsorolja a város ez évi elöljáróit és a tornyot a város védő-szentjének pártfogásába ajánlja.

Renovata et Architecta est Anno quo
MarCYs pasCha antonIVs penteCoste et
sanCtVs Ioannes CorpVs saLVatorIs
nostrI CeLebrarVnt.

Perillustribus ac Grosis et respective Prudentibus ac Circumspectis Dominis Sigismundo Tibolt Judice, Gabriele Nagy, et Francisco Gothárd etiam per Inclytum Regnum Hungariae Causarum utriusque fori Juratis Advocatis, Sigismundo Rosty Georgio Jagodics, qua etiam Fiszali, Adamo Kerkapoly simul Notario, Antonio Paltauff Perceptore, Georgio Thasler Ioanne Par. Michaele Balogh. Francisco Németh, Georgio Völgyi, et Andrea Náray, Privilegiatae hujusce Civitatis Sabariensis Interioris Ord. Senatoribus existentibus.

natIVo renoVat sanCto sabarIa tVrrIM,
nVtantem serVa DIVe patrone preCe.
speCtator VIDe : renoVat saVarIa
tVrrIM. patronI effIgles hanC genVIna teglt.

Magyarul : Helyreállittatott és kicsinosittatott abban az esztendőben, midőn husvét Mark-napra, pünkösd Antal napra és Urnap Ker. Szt. János ünnepére esett (vagyis 1734-ben).

Ez évben városbiró volt Tibolt Zsigmond ; belső tanácsosok voltak : Nagy Gábor, Gothárd Ferencz, Rosty Zsigmond, Jagodics György - egyuttal városi ügyész, Kerkápoly Ádám - egyuttal városi jegyző, Paltauff Antal - egyuttal pénztáros, Thasler György, Pór János, Balogh Mihály, Németh Ferencz, Völgyi György és Nárai András.

Az utolsó négy sor első és második fele külön-külön jelzi az 1734. évet. Értelmök: Szent szülöttje tiszteletére állitotta helyre a város ezen tornyot, ótalmazd könyörgéseiddel, ha ingadoznék, isteni pártfogó.

Nézd meg, ki rátekintesz; Szombathely épitette ujra a tornyot, amelyen pártfogója igazi képe diszlik.

A lebontott torony harangjait : a Lélek- és Flórián harangokat a városi hatóság a polgári gyámolda tornyában helyezte el oly feltétel alatt, hogy amint a város ujabb tornyot emel, a harangok ebben fognak elhelyeztetni. Az uj torony felállitásáról azonban a következő 1838. évben egészen lemondtak, és a régi helyére egy Heller nevü soproni kőfaragó által készitett szt. Háromság-szobrot emeltek, melynek költségeit a polgárok adományai és a városi házi pénztár fedezték.

Ez uj szobor felállitására a piacz diszitésén és a lebontott toronyért adandó kárpótláson kivül főleg az a körülmény adott okot, hogy az 1717-ki pestis alkalmával a polgárság fogadalmából felállított piaczi szt. Háromság-szobor ezen időben már annyira megrongálódott, hogy kijavittatása csak nagy áldozatok árán lett volna eszközölhető.

A megelőző év deczember 21-én általános rablóhajtás tartatott a város vidékén Gaál János járási főszolgabiró rendeletére, melyben felhivja a várost, hogy a Vas, Győr, Veszprém, Zala és Somogymegyékben elszaporodott csavargók és fegyveres rablók kézrekeritése végett a városi lakósság a szt -mártoniakkal és perintiekkel egyesülve, lehetőleg fegyveresen jelenjék meg a nevezett nap kora reggelén az oladi erdőben. Vagy négyszáz puskákkal, kardokkal, csákányokkal, kaszákkal stb. felfegyverzett ember várta itt a további parancsot. Az oladi erdőből megindulván, Ják felé tartottak. Jákról a sorki erdőbe tértek és késő este volt, midőn a városi alsó hegyek alá érkeztek anélkül, hogy csak egygyel is találkoztak volna azok közül, kiket kerestek.

Az 1838. január 4-ki tanácsülés tapasztalván, hogy a város rendszabályai, melyek szerint egy mesterlegény sem bocsátható addig remekelésre, mig a városban való lakhatásra és a polgárság kebelébe való felvételre a városi hatóságtól irásbeli igéretet nem nyert, továbbá, hogy az, aki a polgárságba felvétetett, csak akkor vehető fel valamely czéhbe, miután a polgári illetéket járulékaival együtt - helybelieknél 87 frt., vidékieknél 91 frt. - lefizette, sokak által figyelmen kivül hagyatnak, e rendszabályok érvényesitése czéljából erélyes határozatokat hozott és kimondotta, hogy "az "ollas Mester Embereknek, kik még a Polgár Taxát le nem tették, ha csak holnaponként a kivetett Taxát le nem fizetik, Mesterségeiknek üzése és folytatása a Czimereiknek is leszedetésével ezen Város Kebelében tellyesen és voltaképen megzaboláztatva tiltasson meg, annyival is inkább, mivel ez illyes Város rendeléseit megvetők, és azokkal ellenkezők a Városi Polgárság jogaival éppen nem élhetvén, azokból kizárattandók."

A jun. 24-iki közgyülés a biró inditványára egy ugynevezett csinosságra ügyelő bizottságot szervezett, ,,mely a város külső alakjára nézve a bátorságost, szükségest, hasznost, kényelmest és diszest czélul véve, mindenre, amit e körben czélszerüen eszközlendőnek vél, gondját és figyelmét kiterjeszteni, és arról terv szerint készittendő javallatát a Nemes Tanács helyben hagyása alá bocsájtani, az általa eszközlöttekről pedig idő szakonkint közgyülésekben az érdemes közönséget tudósittani fogja." Kineveztettek e bizottság tagjai és kimondatott, hogy ezentúl minden épitő az épités tervét ezen bizottságnak jóváhagyás végett bemutatni köteles.

Ugyanezen csinosságra ügyelő állandó bizottságnak tüzetett ki feladatul, hogy az utczák neveit tartalmazó feliratok elkészitéséről, valamint a házak számszerint való megjeleléséről gondoskodjék.

Az 1838. év volt az utolsó, melyet a városi előljáság a piaczra néző városház hivatalos helyiségeiben töltött.

A következő év tavaszán már a kámoni-utczai városház lett a hivatalos városház ; itt rendezték be a tanácskozótermet, a városbiró és a városi tisztviselők hivatalos, helységeit, itt helyezték el a városi levéltárat. Az előbbi városház, - a mai "Szombathely városához" czimzett fogadó, - emeleti részét, a korábbi hivatalos helyiséget, egy lakás kivételével, melyet a város főjegyzője továbbra is megtartott, bérbe adták; földszinti részén a boltok, vendéglő és kávéház ezután is megmaradtak.

Ugyancsak az 1838. év tavaszán kezdődött meg az iparostanulók vasárnapi oktatása. A tanitó Dax János a bécsi politechnika végzett növendéke volt, és dij fejében a várostól ingyen lakást és évenkint 6 öl tüzifát kapott.

A kisdedóvó felállitásának eszméje is ezen évben merült fel a november havi tanácsülésen, amely a tervezet kidolgozására bizottságot választott. A bizottság, különösen pedig Csepy Döme szt. Ferencz-rendi áldozópap buzgósága szép sikerre vezetett, és az óvoda már 1840-ben megnyittatott.

1840 február 1-én tartott közgyülés határozatából a város 16000 v. forintért megvásárolta a káptalantól a kámoni utcza nyugati során levő legutolsó emeletes házat, melyet Czuppon György kanonok épittetett, s amely a nevezett kanonok végrendelete értelmében a kőszegi árvaház tulajdonát képezte. E vásárlásra alkalmat ama körülmény szolgáltatott, hogy a város kámoni utczai háza, mióta az emeleti helyiségeket a városi hivatal elfoglalta, kicsinynek bizonyult az iskolák elhelyezésére.

De az iskola érdeke, mint a következmény tanusitja, az uj ház megszerzésével éppen semmit sem nyert.

A város anyagi körülményei lehetetlenné tették a megszerzett ház kibővitését, és igy az iskola továbbra is régi helyén maradt ; az uj ház alsó lakásai bérbe adattak, emeletét elfoglalta a városi főjegyző, az istállók a város és a beszállásolt katonaság lovai számára tartattak fenn.

Temetések alkalmával ez ideig a városi sirásók vagy a czéhtagok vitték ki vállaikon a holttestet a temetőbe ; és csak az augusztus 8-án tartott tanácsgyülésen került tárgyalás alá az az inditvány, hogy más városok példájára Szombathely város is szerezzen halottas kocsit. Az inditvány közhelyeslésre talált és a tanács bizottságot küldött ki kebeléből, megbizván ezt egy fekete posztóval bevonandó halottaskocsi beszerzésével és a halottvitel-bér megállapításával.

Az 1840 ik országgyűlés által megajánlott 38000 ujonczból Szombathely városra 12 vettetett ki. A járási főszolgabiró ismételt sürgetésére a városi elöljáróság azzal a kéréssel felelt, miszerint engedtessék meg a városnak, hogy sorshuzás helyett az önként jelentkezők közül válogathassa ki az ujonczokat. A felsőbbség helyt adott e kérelemnek, és a város polgárai adakozás utján szerezték össze a pénzt a jelentkezők számára.

A vasmegyei gazdasági egylet az 1841 márczius havában közte és a város között kelt szerződés szerint négyszáz forintért megvásárolta a várostól a kövi dűlőben fekvő két hold területű szántóföldet és azt kertté alakitotta át.

Az 1841. évi október 1-én tartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyv szavaiból tudjuk, hogy a város census czimén évenkint 200 aranyat tartozott fizetni a püspöknek. Ugyanezen közgyülés véget akarván vetni azon visszaéléseknek, melyek a négy havi korcsmáltatás körül évről-évre felmerültek, a bormérés szabályozása végett következő határozatot hozott:

a) "Hogy a házbirtokos Polgár, a ki a 4 hónapi korcsmáltatás alatt bort mérni kiván, köteles leend minden esztendőben Szt. Mihály nap előtt ezen szándékát a Városi Tanácsnak bejelenteni, s a Czégérjének kitolása előtt egy héttel a Városi bormestereknek is tudtokra adni.

b) Azon Polgár, ki a ezégérjét bizonyos körülményei miatt behuzni akarja, azt köteles a behuzás előtt a Várósi Tanácsnak bejelenteni, s ki egyszer béhuzni találta, annak többé kitolni nem engedtetik, s azon esetben helyette bé jelentés mellett kitolhatja más.

c) Ház birtokos Polgár a tulajdon borát más birtokos polgárral ez akár egész házat birjon, akár csak egy részét birja is a háznak valamelly polgár, mérettetni megengedtetik, de ugy, hogy azon házban csak egy polgár mérjen.

d) Azon polgároknak, kik ugyan magoknak még nincs házok, hanem más polgár házában zsellér-képpen laknak, a házi gazdájának nevében, de csak a házi gazdájának a borát mérheti, - a zsellér pedig maga borát semmi szin alatt sem mérheti.

e) Az ollyas ház birtokos polgár, kinek a Szombathely Város szőlőhegyeiben bora termett, a maga termését (mely a bordézsma jegyzéséből fog kitetczeni és a bormester urakkal is közöltetni) akó pénz *) fizetés nélkül ugyan szabadon kimérheti, - de ellenben ha bár Szombathelyi bort mérni kereskedésre mástól veszi, köteles akópénzt fizetni.

f) amugy is értetődvén, hogy a ki nem városi felesküdt Polgár, az akár ki légyen, néki a 4 holnapi bormérés semmi esetre s szin alatt egy átollyában tiltva lévén, meg nem engedtetik.

g) Aki pedig ezen elöl bocsájtott Városi közvégzést akár alattomban, akár nyilván álthágni merészlené, az ollyas minden személyválogatás nélkül öröktül fogva divatba levő 32 f. pengő ezüst Város frángjában is megbüntettetik, s aki az ínyes vakmerő csalfa engedetleneket az ő helyén fel-adandja, az ollyas ezen birsági pénznek egy harmad részét jutalmául nyerendi."

Az 1843. szeptemberi közgyülés a gyakori tüzveszélyek meggátlása végett erélyes rendszabályok alkotását határozta el és ezen czélból bizottságot választott.

A kiküldött bizottság dolgozatával elkészülvén, azt a deczemberi közgyűlésen bemutatta. A közgyülés által elfogadott rendszabályok a megyei törvényhatóság által is jóváhagyatván, kinyomattattak és a háztulajdonosok között szétosztattak.

A rendszabályok részletes utasitásokat adnak a tűzvész elhárítására, és az egyes tüzesetek után foganatosítandó intézkedésekre nézve.

Első pontjuk egy épitő bizottság felállításának szükséges voltát hangsulyozza, amely az eléje terjesztendő épitkezésterveket megvizsgálja és vizsgálata eredményéhez képest az épitésre engedélyt ad. Ez engedély nélkül épitők megbüntettetnek, sőt amennyiben az ily épületek a közbiztonság szempontjából kifogásolhatók, lebontandók.

A következő pontok az épitkezés módjaival foglalkoznak. Szigoru büntetésekkel tiltják a zsuppal való fedést és elrendelik, hogy a zsuppal fedett házak tíz év leforgása alatt cseréppel vagy legalább is fazsindelylyel fedessenek. S hogy ez könnyebben elérhető legyen, a rendszabályok a zsupposházak tulajdonosaitól megvonják a 4 havi bormérés jogát és a szegényebb sorsuak részére cserépzsindely-beszerzésre a városi pénztárból négy év alatt visszafizetendő 300 frtig terjedő kölcsönt biztositanak.

A rendszabályok második szakasza értelmében az éjjeli őrök mellé tüzőröket alkalmaztak. Ezek a polgárság sorából valók voltak, és tíz-tíz tüzbiztos vezetése alatt két csapatot képeztek. Az egyik csapat emberei kalapjukban vörös tollat, karjukon vörös szalagot viseltek - ezek voltak a szorosabb értelemben vett tüzoltók, kik csak az oltás körül foglalatoskodtak ; míg a fehér tollu és fehér karszallagu másik csapat a mentés munkáját végezte és megmentett vagyon felett való őrködést teljesítette.

Az 1844. april 24-én tartott közgyülésen heves vitára adott okot a polgárság nagyobb részének a városi elöljáróság iránt való bizalmatlansága, mely Hutter Boldizsár, akkori formondor következő 12 pontból álló inditványában nyert kifejezést:

1). "Minden Tisztviselő ur aki választatik, lépjen ki."

2. "Mindenféle számadások Controleria alatt legyenek és a számadások szerkesztésére választmány neveztessék ki."

3. "Fiscus ur csak egy legyen és az is folyvást itthon legyen."

4. "Exactori hivatalt ne a Fiscalis viselje."

5. "A városi Cassák ne belső Tanácsos urak által kezeltessenek,hanem külsők által a mint protocolálva vagyon."

6. "Fő Notarius más választassék."

7. "Belső Tanácsos urak minden három esztendőben restauráltassanak."

8. "A város dolgára való járás cassáltassék."

9. "A városi katonai istállók megnagyobbítassanak."

10. "Minden kántorban pontosan generalis gyülés tartassék, mely napon a város jövedelmeiről és kiadásairól szóló számadási kivonat adassék be."

11. "Tisztviselő urak fizetése olvastassék fel."

12. "Generalis gyülés ha egy nap el nem fogy, másnap is folytattassék."

"Szombathely város polgárainak nagyobb része.? A közgyülés az 1. és 6. kivételével, minthogy a tisztviselők megbizatása a következő évben ugyis lejár, az indítvány minden pontját elfogadta.

A julius 15-ki közgyülés vonatkozásai az april 24-kí közgyülésnek a tisztviselők és fizetéseik, nemkülömben a pénztár és a városi jövedelmek kezelését illető határozatára egy három tagu bizottságot küldött ki, feladatává tevén a városi jövedelmek kezeléséről, a tisztviselők fizetéséről szóló javaslat megszerkesztését.

A bizottság javaslatai csak a következő 1845. évi február 18-án tartott közgyülésen kerültek tárgyalásra, és kevés módositással a következő alakban fogadtattak el:

"Miután az idevaló polgári birtokosoknak birtokai rendesen feljegyezve és tudva nem volnának és igy ennek hiányával az adó kivetés rendes és igazságos arányban nem teljesíttethetnék, de egyébb iránt, hogy mindenki adózó adózásának mennyiségét tudhassa, közakarattal az rendeltetett, hogy egy telekkönyv szerkesztessék, minden adózónak birtoka abba beirattassék, a nem polgárokra és külbirtokosokra, minthogy ezek sok terheiben a polgároknak nem részesek, egy harmad résszel több vettessék és minden birtokosnak földjei, rétjei, erdei és szőlei a' már létező földkönyvek a' csőszök és szükség esetében a szomszédok bérmondásainak is tekintetbe vételével összeirattassanak, mellynek tellyesittésére Hadászy József t. biró és beltanácsos ur elnöksége alatt Schenk Ferencz, Czédler Imre tiszti főügyész, Tasler József bel, Irlinger Károly első aljegyző kéretnek fel és Hegedüs Sándor pedig azt ajánlotta, hogy ha ezen választmány valamely birtokos földjének kimérését szükségesnek látandja, azt minden fizetés nélkül felmérni kész, kinek is ebeli szivességeért a' község köszönetét jelentette ki. - Egyszersmind az ekép összeirandó birtok s egyébb összeirandó tárgyra kivetendő adó az ebben munkálódó választmány által évenkint előre beiratni fog ; sőtt minden év végével tartandó adó Computus alkalmával e' könyvecskék az illető pénztárnok naplójával az ekép legkönnyebben gyakorlandó ellenőrködés végett szükség esetében egybehasonlittatnak.

Jövőre minden számadások számára év kezdetétől szt. György-nap állapittatván meg a számadók oda utaltattak, hogy az utósó évi ; sőtt a' több évről hátramaradottak, összes számadásaikat a' szent György napig folyó kamatokkal, bevételekkel és kiadásokkal befejezve jövő szent György napi közgyülésre benyujcsák, hogy azok ekkor tüstént számvevői vizsgálat alá vettetvén a? hosszas hiányok a' közönség megnyugtatására elvégre pótoltathassanak.

A számadások 's pénztároknak egy személybeni központositása biztossági tekintetben nem czélerányos, sőt veszélyes lévén, hogy mindazonáltal a' sok apró pénztárok kezelése könnyittessék, azon számadások, mellyek kezelése rokon elveken alapszik összpontosittatni rendeltettek, ekép 5 pénztár alapittatik 1-ször a' Hadi, 2-szor az árva pénztár, 3-dik a házi pénztár a' városnak sajátképeni minden jővödelmét és kiadásait magában foglaló, melyhez kapcsolvák a kellő hadnagyság és lámpa, téglaszín, temető, gyászkocsi, tüzi, dobdij és kasza pénz pénztárai akép, hogy mindenikről külön lapozott számadás vezettessék. 4-dik Az ispotályi pénztár, melyhez az alamizsna és Birhám alapitványi pénztár szinte külön külön kezelés mellett csatoltattak. 5-ször A kálvária pénztár a' Simosits és Szent Háromság alapitványokkal együtt. Mivel pedig a dob és gyászkocsi jövedelmeinek kezelése a házi pénztárnak gondjaihoz csatoltatott, az ezen érdekbeni rendelkezés azonban biró köréhez tartozik, határozva lőn, hogy a' biró a' fennebbi forrásokból befolyó jövedelmeket csak minden év negyedben legyen köteles a' számadónak kezéhez szolgáltatni ; de az erről vezetendő rendes jegyzékét minden év negyedes közgyülésnek bemutassa.

A kezelést és a' számadási rendszert illetőleg jövőre határoztatott, hogy a' tanácsnál egy a főjegyző által vezetendő utalványi napló tartassék, menybe a' tanács által meghatározott kiadások bevezettetnek. A bíró csak 40 frtig leendő ideiglenes utalványozásra hatalmaztatik fel, ki azonban erről saját naplót vezetni, s ezt minden tanács ülésen a' belevezetett utalványokkal együtt bemutatni tartozik.

A napszámokról a' számadó és gazda egymással megegyező naplót vezetnek 's biró a napszámosok bérét csak a' gazda naplója szerint utalványozhatja.

A téglaszini pénztár kezelése a' házi pénztárhoz lévén kapcsolva, a' téglaszíni felügyelő ezentul megszünik egyszersmind pénztárnok lenni, 's csak a' természetbeliekről u. m. mindennemü téglákról, munkaszerekről, fáról felelős, a' téglaszini kiadásokat pedig a' felügyelő utalványára a' pénztárnok teljesitendi. A téglaégetés alkalmával, mielőtt a' tégla a' kemenczét elhagyá 's miután az kihordatott ismét, tehát két külön izben az ellenőr a' városi biró ur által melleje rendelendő egyénnyel együtt a' helyszinén az égetés alatti és kiégetett tégla és cserép, ugy szinte a' felemésztett, 's megmaradt fának számát feljegyzendik, 's erről a legközelebbi tanácsülésnek hivatalos tudósittásukat beadandják. Ezen bejelentés előtt sem az ujonnan égetett téglát, sem pedig a téren maradottat elhordatni szabad nem leend.

A számadó számvételét minden év befejeztével két hónapra okvetlenül beadni tartozván, ez megvizsgálás végett a' számvevőnek kiadatik 's az eképi átvizsgálás, 's a' reá adandó számadói viszonyos feleletek után végre a Tanács által képezendő számvevő széken, hol minden egyes polgár megjelenhetik a' népszószólók pedig jelenlenni tartoznak, fog egy év lefolyta alatt okvetlenül végső megvizsgálás alá vettetni 's az eredményről tanács a közgyülést tudósitandja. Ha a számadó a kitüzött napra számvitelét beadni elmulasztaná, az ellenőr egy tanácsossal fogják birói kiküldés mellett a' hanyag számadó számadását ennek rovására eső napi dijak mellett kidolgozni.

A pénztárok mibenléte, activ és passiv állása a? tanács szinén létező utalványi átaljános naplóból mindenn perczben kitünvén, az ekép könnyen teljesithető pénztár-vizsgálat eredményeiről biró 's melleje vett tanácsossai minden évnegyedes közgyülésben a közön- séget tudósittandják.

A városnak kezelése alá adott alapítványi tőkék, mellyek a városnak saját értékével egybeolvasztva mint egy adósságaivá váltak, hogy a sajátságos és szabad rendelkezés alá eshető vagyona a' községnek tudva tisztában legyen, kamataikkal együtt ettől elkülönöztetni a kálvária pénztárnok által, mint fönnebb mondatott, a' házi pénztár jövedelmeitől elkülönözve kezeltetni fognak.

Mivel pedig az 1818. évtől fogva a' szőlőbirtokosokra kivetett 's az urodalomnak befizetni szokott ugynevezett kasza-pénz kezeléséről a' kivetés arányáról mindeddig számadás benyujtva nem volt, ennek pótlólag leendő teljesittésére az illetők komolyan utaltatnak.

Elvégre miután a most jelentését benyujtotta választmány kiküldetése értelmében a' tisztviselők jövendő fizetéseinek megállapitása iránt véleményt felhozott okainál fogva nem adhatott - e' véleménynek, mellynek alapzására a' város szabadrendelkezésü tőkéi állandó bizonyos jövedelmei ugy szinte kiadásai, 's ekép a' város pénzereje tekintetbe veendők, kidolgozására jövő Szombaton folytandó közgyülésig Schenk Ferencz b. tanácsos ur elnöklete alatt Czédler Imre t. ügyész bel, Kremzer János, Simon Antal, népszószólló, és Hegedüs Sándor kültanácsos urak kiküldetnek"

A szombati közgyülésen a választmány következő javaslata fogadtatott el, mely szerint a korábbi közgyülés határozata értelmében a failleték - egy öl fa 5 frt - készpénzbeli volt fizetendő ;

"Rendszerinti biró Ur fizetése a' mellék jövedelmek meghagyásával 500, vfortra emeltetett.

Levéltárnok

ezen hivatal jövendőben főjegyzői hivatallal összekapcsoltatni rendeltetett és ez iránt lévő fizetése 100 frtra határoztatott.

Főjegyző

hivatalnak szállás pénz beszámitásával 56o ft. 30 kr. állapittatott meg.

Első Aljegyző
és Ellenőr

275 ftban, és azon fölül a' vontató nyugtatványok kezelésiért pedig 5 frtban állapittatott meg.

Ügyvédi

Két ügyvédi hivatal a' választmánynak javaslata következtében továbbra is meghagyatni rendeltetett, 's igy fő ügyvédnek 425, az alügyvédnek pedig, ki is mezei rendőr kapitányságot elviselni tartozik 225 vftban elhatároztatott.

Számvevői hivatalnak

külön kezelése rendeltetett el, kinek is ebbeli fárodságáért 200 ftkra emeltetett fel.

2^dik Aljegyző

eddigi 212 ft. 3o kr. fizetése meghagyandónak határoztatott.

Irnok

15o ft v. fizetése meghagyatott.

Gazda

eddigi 225 vf, fizetése szinte meghagyatott.

Hadnagy

évenkénti fizetése a' választmánynak javalata szerint 329 ftban jövőre is megállapittatott.

Hadi pénztárnok

fizetése 225 vfra leszállittatott.

Házi pénztárnok

eddigi fizetése minthogy azomban jövőre e' pénztárhoz a kallóhadnagyság, lámpa, téglaszin, gyászkocsi, temető dobdij, kaszapénz és tüzi pénztárok is csatolva lesznek, és igy e' pénztár kezelése legtöbb foglalatossággal öszvekapcsolva volna, azért évi fizetése 35o vftokra emeltetett fel.

Téglaszini felügyelőnek

készpénzben 500 váltó forint, 's minden égetistől 200 téglának folyó értéke határoztatott.

Ispotály pénztárnok

fizetése, miután az alamizsna kiosztása, és birham pénztár jövőre ezzel egyesitve lesz azért ennnek fizetése 15o vfrtra felemeltetett.

Kálvária gondnoknak

fizetése 75 ft. négy hold föld használata utóbbira is meghagyatott.

Főhegymester,

az eddigi mellékes jövödelmeknek meghagyásával 75 frt határoztatott, ugy mindazonáltal, hogy jövőre a' hegybeni biráskodástól az 1840 mezei törvények értelme szerint kivévén a megyézéseket eltiltatott.

Árvapénztárnok

kezeléséért a törvényileg meghatározott illeték meghagyatott.

Az april 24-iki tisztujitó közgyülésen a biróválasztás megejtése után nagy vitát keltett a mint évi apri 24-kí közgyülésen tett indítvány 7. pontja, mely a belső tanácsosok három évenkint való választását tartalmazza, és amely az említett közgyülésen határozattá is vált.

E határozat ellen a város ősi jogát védő polgárok nagy számban szálltak sikra és a mint évi közgyűlés körülményeire hivatkozván, melyek között a higgadt tanácskozás ugyszolván lehetetlen volt, a határozat érvényen kivül helyezését sürgették ; de sokan voltak az ellenpárt hivei is, kik a reform szükségessége mellett törtek lándzsát.

A megejtett szavazás a százados szokás védői javára döntötte el a vitát.

Az 1846-ik első - april 24. - közgyülés a tisztviselők fizetésére vonatkozó mult évi határozatot oda módositotta, hogy az irnokok évi fizetését egyenkint 300 frtban, az aljegyzőét 400 frtban, a főjegyzőét 600 frtban és természetben adandó lakásban állapitotta meg.

A junius 6-án tartott tanácsülésen kezdték meg a városi elemi iskolák ügyének tárgyalását, mely egy éven át foglalkoztatta a polgárságot és a városi tanácsot.

Okul és alkalmul e nevezetes tárgyalásra az iskola-ügynek a mint évben eszközölt országos reformja szolgált, melynek követelményei alapján Deáky Zsigmond cz. püspök és tankerületi főgazgató a várost a 3-ik elemi osztály felállitására sürgette, melegen ajánlotta egyuttal a felsőbb rendszabályokban is ajánlólag említett 4. osztály felállitását is.

A nevezett tanácsgyülés a kérdés tisztázására egy bizottságot küldött ki, amely julius hó 11-én beterjesztett jelentésében kimutatja, hogy a város, mint ezt az 1780. október 23. és 1789 augusztus 8. kelt tanácsvégzések tanusitják, már régebben felállitotta a harmadik osztályt, melyek közül a két alsót a városi mester, a harmadikat egy ferenczrendi szerzetes tanitotta.

Abból a körülményből, hogy a két alsó osztály tanitása egy kézben volt, idővel az a helytelen felfogás fejlődött ki, hogy a városnak csak két osztályu iskolája van ; innen van, hogy a mester vezetése alatt álló 2 osztály egynek tekintetvén, a 3-ik osztály hibásan nemzeti 2-ik osztálynak neveztetett.

A három osztály mellett szól a város és a püspökség között 1794 ben kötött szerződés is, melynek értelmében az I. osztály ugy az épületre, mint a tanitók fizetésére nézve a várost, a II. és III. kizárólag a püspököt terheli.

Ez a szerződés 1826-ban, midőn a tanítói állásra nem káptalani zenész alkalmaztatott, oda módosult, hogy az I. és II. osztályok közös tanitóját a város és a püspök közösen fizették, amaz 431 frt. 2o krral, ez 16 hold föld használati jogának átengedésével járulván a tanító javadalmazásához ; a III. osztály ellátása pedig továbbra is a püspökség terhe maradt.

Az iskola multjának ily ismertetése után azon javaslatot tette : hogy, mivel a követelt három osztály tényleg fennáll, a város közönsége a. főigazgató leiratának csak a tanitás módszerére és a behozandó uj tantárgyakra vonatkozó részével foglalkozzék, és egyuttal kérje meg felterjesztésében a főigazgatót, hogy az iskolák szervezése érdekében a püspököt is keresse meg.

A közgyülés nemcsak ezen javaslatot tette magáévá, hanem elfogadta a főigazgatónak a IV. osztály felállitását illető ajánlatát is, mivel remélte, hogy a Birhány-féle alapitványt, melynek tőkéje 1772-ben a gymnasium alapjához csatoltatott, minthogy a gymnasiumot ekkor már a premontreiek látták el, a IV. osztály felállitására felhasználhatja.

Az uj osztály elhelyezésének kérdése kapcsán merült fel az eszme a julius 2o-ki tanácsgyűlésen, hogy a város az iskolákat egy fedél alá veszi, és hogy ezen czélból a városi tisztviselők kiköltözvén a kámoni-utczai házból, uj hivatalos helyiségeket rendeznek be a megvásárlandó Kitzlingstein-féle házban.

Az eszme jelentékenyen közeledett a megvalósulás felé, mert az augusztus 6 ikán tartott tanácsgyülésen már felolvastatott a város és Kitzlingstein Imre városi polgár között megkötött szerződés, mely szerint a város a nevezett polgártól a megyeház-téren, a belsikátor és az uri-utczák között álló házat 9000 p. forintért megvásárolta.

Ugyanezen gyülésen a kiküldött bizottság indítványában mindenekelőtt a lányok elkülönitett tanitását hozta javaslatba és az e czélból szükséges helyiség megszerzése végett a mesterlakásnak iskolává leendő átalakítását kérte. A tanács elfogadta ez indítvány első pontját, a másodikat elvetette ; de ugyanekkor elhatározta, hogy a leányiskola a felállítandó IV. osztály és a rajzterem számára a kámoni utczai ház udvari földszinti részét emeletre veszi.

Az augusztus 22-én tartott közgyülés magáévá tevén a tanács javaslatát, elhatározta, hogy az iskola telkét megnagyobbitja. E végből az elöljáróság azon kéremmel fordult a megyés püspökhöz, hogy a városházzal határos plebánia kert egy részét engedje át a városnak. A püspök hajlandónak mutatkozván az előljáróság kérelmének teljesítésére, a plebános átengedte kertje egy részét, melyért cserében a várostól a diós réthez tartozó 1400 ölnyi területet kapott.

Az igy megnagyobbodott területen a következő 1847. tavaszán megkezdődött az épités ; az udvari szárny megnyujtatott és emeletre vétetett. Az építés költsége a város által szolgáltatott téglán és faanyagon kívül meghaladta a 4000 frtot.

Ez év nyarán alakult a "Lövölde társaság", mely gyakorlatait Hoffmann Károlynak, a kőszegi-utcza nyugati során levő végső házának kertjében tartotta.

Az 1848. év január hó 27-én tartott tanácsülésen nagy meglepetést keltett Balassa püspök levele, melyben tudtul adja a városnak. hogy a II. és III. elemi osztályok tanitójának díját továbbra fizetni nem hajlandó.

A város, minthogy egyezkedő kisérletei meghiusultak, a legközelebbi közgyülés határozata értelmében kérelmével a királyhoz fordult, de mielőtt kérése a trón zsámolyához eljutott volna, megváltoztak a politikai viszonyok és a nyomaikban keletkező zavarok közepett jó időre az. egész ügy elcsendesedett.

Az alkotmányos mozgalmak első jele Szombathelyen azon petitio, mely a város márczius 17-ki közgyülése határozatából oly kérelemmel terjesztetett az ugyanezen napon tartott megyei közgyülés elé, hogy a megye az abban foglalt pontokat magáévá tevén, azonnal terjeszsze az országgyűlés elé, és pártolásukra hivja fel az ország többi törvényhatóságait is.

A közgyülés eme határozatáról felvett jegyzőkönyv, mely a város akkori főjegyzőjének, Horvát Boldizsárnak tollából eredt, következő:

"A félvilág mozgalmai hozzánk is elhatván, s érezvén a nép, hogy a kor uralkodói irányától eltérnie s hátramaradnia nem szabad, belátván, hogy a népszabadság érája ütött, hogy eljött az idő, melyben százados rablánczaitól kibontakozva siri éjjeléből egy szebb élet fénykörébe lépni hivatva van, lelkesedése saját jövője iránt a sejtelmek s a mint emlékeiből meritett valószinüség minden korlátom tul emelkedett. Ám a lelkesedés nem a felizgatott kedély beteges láza, hanem a lélek férfias önérzetének, örömének ünnepe volt, méltó kifolyása azon roppant erkölcsi erőnek, melyet e nép többszázados szenvedései közt oly fényesen igazolt. Felolvastatván az országgyülési követi karnak márczius 14-ki nyilatkozata, melyben a kor kérdéseit elvileg elfogadva, a további teendők iránt a közvélemény irányadását hivja fel, a nép hálával üdvözli e haza kiváltságos osztályát, mely saját előjogairól nagylelküen lemondva, s a kasztok gyülölete válaszfalait ledöntve, a közállomány jövőjét a közös érdekek s a testvéri szeretet és bizalom legbiztosb alapjára helyezni indult ; másrészről pedig, miután a közvéleményt nem egyes osztályok, hanem az összes nép lelkének közös gondolatául ismeri, mulaszthatlan kötelességének érezé a haza atyjainak őszinte fiui bizalommal előterjeszteni mindazt, melyektől a haza nyugalmát, jólétét és nagyságát feltételezve hiszi. - És ezek iránt a közegyetértés a következő pontokban nyilatkozott:

1-ször a Sajtószabadság.
2. Felelős Ministerium.
3. Népnevelés.
4. a feudalis viszonyok általános és tökéletes megszüntetése.
5. a papi tized kárpótlás nélküli eltörlése.
6. Független községi rendszer behozatala, a megyéknek községkerületekre felosztása, s a kir. városoknak mint külön kasztnak megsemmisitése mellett.
7. Fixum iudicium minden község-kerület székhelyén ; az eljárás iránti birói felelősség és szabad nyilvánosság hozzájárultával.
8. a telekkönyvek általános életbe léptetése.
9. Teljes jogegyenlőség, a külön osztályok egy nemzettestté forrasztása, s mindennemü köztehernek kivétel nélküli közössége.
10. Közvetlen népképviselet s ennek létesültével a megyék s országgyülés rendezése.
11. A nép önmagának leghivebb őre levén : az állandó katonaság kevesbitése s nemzeti őrsereg felállitása.
12. Büntető törvénykönyv, az esküdtszékek alkalmazásával.
13. Magánjogi rendszeres törvénykönyv a megváltozott törvényekhez, s a korigényeihez szerintezve.
14. Évenkénti országgyülés Budapesten.
15. Budapest minden évnek legalább egy részében a királyi családnak székhelye legyen.
16. Az önálló magyar kormánytanács állandóan Budapestre áthelyeztessék.

Elhatározta tehát, hogy e pontok kérvény (petitio( alakjában Vasmegye mai napon tartandó rendkivüli közgyűlése elé rögtön benyujtassanak oly kérelemmel, mi szerint a megye ezeket saját elveivé tévén, haladéktalanul az országgyülés tárgyalása alá terjeszteni, sőt a többi törvényhatóságokat is azok pártolására felhivni méltóztatnék.

Továbbá azon meggyőződés alapján : miként a csend, béke és nyugalom a továbbhaladásnak fő biztositékai, elhatározó, hogy azok fentartására addig is, míg a Nemzeti őrség törvény által rendezve leendne, ideiglenes Nemzeti fegyveres őrseregbe egyesül.

Végre tudva azt, hogy a haza öszves népének egy czélrai központositása nélkül sem vágyaink kellő suly, - sem a nyugalom kellő alappal birni nem fognának, elhatárzá : az ország minden szabadalmu városait, mint a nép értelmességének fészkeit, az elsoroltak erélyes támogatására s követésére barátilag felszólitani.

Ezek megállapítása után a nép örömben, de nyugalomban szétoszlott."

A város ezen határozata nagy lelkesedéssel fogadtatott a népes és lázas megyegyülésen és nemcsak megyeszerte, hanem a szomszéd vármegyékben is nagy hatást keltett ; de üdvös eredményei mellett nem hiányoztak oly mozzanatok sem, melyek az akkori izgatott állapotok között inkább egyesek, főleg a volt jobbágyosztálynak a szabadság felett való féktelen örömérzetéből fakadtak, és itt-ott kihágásokra vezettek.

Ilyetén rendetlenségeket okozott azon, a városban elterjedt hir, hogy a felső-eőri nemesség a megye székhelyének megtámadására és a köznyugalom megzavarására készül.

Az alaptalan hireszteléseknek és az így támadható zavaroknak elejét veendő, a város márczius havi közgyülésén" a megyei elnökség Felső-Ör mezőváros közönségének azon irásbeli nyilatkozatát közlé, melyben az a városunkban elterjedt hirt, miszerint az ottani nemesség e megyei székhely erőszakos megtámadására, s a közcsend felzavarására egyesült volna, alaptalannak bélyegzi, sőt kijelenti, hogy a haza békés átalakulásának eszközlésére segédkezeket nyújtani mindenkor, de leginkább e fontos időszakban hazafiui kötelességének ismeri ; azonban fájdalmasan panaszolja : miként városunkban megforduló egyéneit polgáraink néhányai nemtelen és kedélyingerlő gunynyal és sértegetéssel illetik.

E nyilatkozat felolvasását öröm és nemes harag zajos kitörései követék, örömet gerjesztett azon meggyőződés ujabb igazolása, hogy a kiváltságos osztály, mely a haza boldogságáért saját előjogait áldozatul hozá, önmagához következetlen nem lehet ; még más részről méltó boszankodást, sőt fájdalmat idézett elő annak tudata : hogy találkoznak körünkben oly egyének, kik az általános elismerést és hálát, melylyel a felszabaditott nép a nemesi osztály irányában lekötve van, aljas gunyjaik által beszenyezik. Azért elhatároztatott:

1-ször : Ragasztványok által rögtön közhirré tenni, hogy mindazok, kik bárki ellen, de leginkább a nemesi osztály irányában, mely az ország közös javára hozott áldozatiért tiszteletet és becsülést érdemel, akár tettleg, akár szóval bármi gunyt vagy sértegetést elkövetnének, s a kedélyeket felháborítanák, mint izgatók szigoru fenyiték alá fognak vonatni.

2-szor. Felső-Ör közönségével tudatni, miszerint a felőlük elterjedt alaptalan hir iránti hitben hatóságunk legparányibb részt sem vett, sőt valódilag nemes jellemükről mindenkor meg volt és meg van győződve, egyuttal azonban egyéneik az iránti figyelmeztetésére őket megkérni, hogy az ellenükben netalán elkövetendő kicsapongásokat, melyekről jót állam az ország normalis állapotában is, annál kevésbbé pedig jelen körülmények közt nem lehet ; az önbiráskodás mellőztével, hatóságunknak szigoru megtorlás végett haladék nélkül bejelentsék."

A közgyülés eme határozata csak mérsékeltette, de teljesen nem csillapitotta le az izgalmas napok háborgásait.

A zavarok sorát a polgárság egy részének és az alsóbb néposztálynak a zsidóság ellen érzett ellenszenve és gyülölete nyitotta meg.

Az april 5-ki rendkivüli közgyülés jegyzőkönyve meglehetős képét nyujtja a megelőző nap eseményeinek és jellemző az akkori körülményekre a határozat is, mely e jegyzőkönyvben következőleg nyer kifejezést:

"A zsidó néposztály iránt a nép kebelében régóta élő ellenszenv, sőt gyülölség, melyet az 1840. 29. t. cz. ugy a zsidók vallási és társadalmi különcz szokásaik, s ingerlö önviseletük napról napra emeltebb fokra csigázott` tegnap dühöngő rombolásban tört ki, melynek gátat emelni sem egyeseknek sem a hatóságnak erejében nem állott. Az ideiglenes nemzeti őrsereg is a részes mozgalmakat csak csillapitani volt képes, de megakadályoznia avagy elfojtania nem sikerült ; mert a kedélyek bellázadása ellen külerő semmi, vagy csak igen csekély befolyással bir. A zsinagóga belseje csakhamar romokban hevert, egyes zsidók lakai, s a szőkeföldi telken létező pincze betörettek, a bor kifolyatott, és minden tárgy mivel e helyeken a nép dühe találkozék, összeromboltatott, s nem remélt szerencsének tekinthető : hogy kisebb s nagyobb, de életveszély nélküli sebzéseken kívül a lázadásban egy élet sem esett áldozatul. Félni lehetett, hogy a zsidók elleni eme harcz, a személy- s vagyon biztosság elleni átaljános harczra fajul, s ezért a lecsillapítás eszközeinek választásában nem a jogszerüség elvét s a lélekismeret szózatát, hanem a rendkivüli körülmények parancsoló hatalmát kelle követni. A többség zajos felkiáltása által határozattá vált:

1-ször hogy a zsidók f. é. sz.-György napon tul nemcsak városunkból, de a szomszéd Szt Márton és Perint helységekből, ugy a szőkeföldi telkekről is minden kivétel nélkül eltávolittassanak.

2-szor hogy ennélfogva minden ház és telekbirtokos, annyiszor-mennyiszer fizetendő ezer pengő kötés terhe alatt örökösen kötelezze magát : miként sz.-György nap után zsidó egyént házába, vagy bárminő telkére lakóul s haszonbérlőül be nem fogad, sőt az eddigleni szerződvényeket is megsemmisitve, e határadón tul házából s telkeiről haladéktalanul elutasitandja.

3-szor hogy jövőre a zsidók által üzetni szokott házaló kereskedés is a város, Perint és Szt.Márton községben eltiltassanak.

Az aláírási iv tüstént megnyittatván, miután azt megyés püspök ur Ő Méltósága, egy küldöttség általi felszólitás után megkezdé, - a tanácsnak kötelességül tétetett : hogy a városi, sztmárton és perénti lakósokat, s herczeg Batthyányi Fülöp urat, ő kegyelmességét mint szőkeföldi telekbirtokost, az aláirásra felszóllitsa." Batthyány Fülöp herczeg Bécsből, april hó 10-én keltezett levelében tudatja, hogy a városnak a zsidóügyben hozzáküldött ivét nem minden aggodalom nélkül ugyan, de a közbiztonság fentartása érdekében aláirta, egyszersmind közli a várossal, hogy a városi nemzeti őrsereg fegyvereinek beszerzésére 500 ezüst frtot ajánl fel.

Az april 3-ki közgyülés határozata végrehajtatlan maradt. Ugyanis az april 24. ki rendkivüli közgyülésen "Széll József vasmegyei első alispán és Csányi László urak személyesen megjelenvén, bemutatták a ministeri országos ideiglenes bizottmánynak folyó évi april 10-én kelt megbizó levelét, melyben ők a rend fentartására nézve Vas, Sopron, Zala és Veszprém megyékben, teljes hatalmu felelős királyi biztosokul kínevezvék."

"Ennek felolvasta után királyi biztos urak sajnálattal emliték az april 4-ki eseményeket, melyek ragályos például szolgálván, csakhamar az egész megyében a zsidók hasonnemü üldözését, s a közcsend és nyugalom, személy s vagyonbátorság általános veszélyezését idézték. Hü szinekkel adták elő azon szenyfoltoltot, melyet az érintett botrány az egész haza szine előtt városunkra borita ; fájdalommal emliték : hogy épen azon osztály, mely többszázados elnyomatás igájából szabaddá tőn s elrablott természeti jogainak élvezetéhez jutott, egy másik osztály természeti jogainak féktelen letapodására indult. Kihirdettetvén a ministeri országos ideiglenes bizottmány april 3-án s a magyar felelős ministeriumnak folyó évi april 17-én kelt rendelményei,melyekben a zsidók további törvényellenes üldöztetése szigoruan eltiltatik, az izgatók s tényesek minden kárért felelősekké tétetnek s az april 5-én tartott közgyülésünk határozata, meny nyire a már létezett szerződvényekbe ütközik, vagy a szokott felmondási idő megszegésével kapcsolatos, érvény telenittetik, a lelkesülés hangján szóliták fel a népet, hogy a törvényesség korlátai közé térve, sőt nekik a rend fentartására tettleges segédkezeket nyujtva, a fenebbi botránybói reánk hárult szenynyet lemosni és városunk eddigi szeplőtlen hirét az ország s közvélemény széke előtt helyreállítani törekedjék."

"Minden nyugodt hangulattal lőn fogadva.

Nem csekély forrongást okozott a hus silánysága, drágasága és a hiányos mérték miatt támadt elégület lenség, ugy, hogy a városi elöljáróságnak nagy óvatos ságra és tapintatra volt szüksége, hogy a kedélyeket lecsillapítsa. A nép különösen a husmérés monopoliuma ellen kelt ki és a husárulás jogát mindenkire kiterjesz teni, általánositani kivánta. A városi tanács a szélsősé gekkel szemben a kellő középutat óhajtván követni, meg állapitotta, hogy:

1.) A husmérés joga a város és a szomszéd Szt.- Márton és Ó-Perint kebelében négy egyénre terjesztetik ki.

2.) Egy bizottság neveztetik ki, mely a vállalkozók pén zén, de nem ezek által vásárlandó négy drb. marhával pró bavágatást eszközöl a hónap utolsó hetében és eme tapasz talása alapján a jövő hóra nézve a husárat meghatározza.

3. A mészárszékek előtt egy mérleg állítandó fel, a melyen a vevők a vett husmennyiséget ujólag megmérhessék.

4.) E mérések alkalmával a bizottság egyik tagja jelen legyen, stb.

E szabályokat, miután a püspök földesuri jogaival, amennyiben ezek a királyi kisebb haszonvételeket illetik, Mindszentnapig lemondott,megerősités végett a megye elé terjesztették. Az april 12-ki tanácsülésben közölték az első próbavágás eredményeit, melyekhez képest elha tároztatott, hogy a folyó és következő hónapokban a hus ára fontonként 21 váltó krajczárban, illetőleg hozzá adván a vállalkozóknak minden egyes font után járó 1 v. krajczárt, 22 váltó krajczárban állapíttatott meg. Az april 9-iki t. ülés a tisztujitó közgyülés elhalasztását inditvá nyozta azon alapon, hogy az országgyülésen hozott, de még le nem küldött törvények értelmében történhessék a választás.

A 24-ki közgyülés elfogadta a tanács határozatát és a május 4-ki közgyűlés már az 1847/8 évi ország gyűlés 23. és 24, törvényczikkei értelmében tette meg intézkedéseit a május 25-én megejtendő választásra. Min denekelőtt választási elnököt választott, megalakitotta a választmányt a nép a választók összeirására, meghatározta a kijelölő választmány választásának napját, magára a vá lasztás módjára nézve pedig következőleg intézkedett: a kijelölés melletti választás golyók által történik oly kép ; hogy a kijelelendő három egyén nevei külön ládács kára feliratván, a szavazó a szavatszedő választmány által kezébe adandó golyót azon ládába teszi, melyre a bizalmának megfelelő egyén neve írva van.

Hogy a kijelelés nélkül szabadon történendő válasz tásoknál minden visszaélés meggátoltassék, minden válasz tó a bizalmát biró egyén vagy egyének nevét egy ösz szehajtandó levélkére irja, s azt a választmányi elnöknek kézbesiti, ki viszont a választó jelenlétében e levélkét a ládába ereszti. Minden levélkére csak annyi egyén je gyezhető, ahány egyszerre választás alá bocsáttatik ; s annak szavazata, ki vagy több, vagy kevesebb egyént ajánl és jegyez fel, ugy szintén a ki egy levélke helyett netalán többet adna be, érvénytelennek nyilatkoztatik."

Ugyane közgyülés megbizta a tanácsot, hogy az 1848. 21 . tvczikk értelmében, mely a nemzeti szinnek és az ország czimerének a középületeken való használatát rendeli el, egy nemzeti lobogót és egy országczimert készittessen.

A május 12. tanácsülés megbizta a választók ösz szeirására kiküldött választmányt, hogy egyuttal a nem zeti őrséghez képeséggel biró egyéneket is írja össze. A 21-ki tanácsülésen tett előterjesztést e választmány, mely nek értelmében 405 alkalmas egyén találtatott, köztük 20 pap és 22 izraelita és egyuttal indítványozta, hogy a megyei elnök kéressék fel a következő pontoknak a ministerium elé való terjesztésére:

1 .) "Az izraeliták ellen való ingerültség tekintetéből azok az őrseregből ideiglenesen kihagyassanak.

2.) Elegendő fegyverrel az őrség máig sem lévén ellátva, sőt a Bécsben tett megrendelések is siker nélkül maradván, a ministerium számukra 200 darab fegyvert minél előbb összeállittasson.

3.) Hogy hadtanitóik iránt a ministerium sürgőleg rendelkezzék annál inkább, mert az eddigi őrsereg béta nitása, melyben Divitsek György elbocsátott káplárnak legtöbb érdeme volt, máris nem csekély pénzáldozatba került.

Továbbá, minthogy minden tekintetben nagyon üd vösnek találtatott, hogy a szt-mártoni és ó-perinti nem zetőrségi csekélyszámu tagok a városi őrségbe soroztas sanak, s hogy ez esetben a tisztek választásába befoly hassanak, elhatároztatik, hogy a megyei elnök ez egye sülés mihamarább való eszközlésére is felkéressék. A nép számlálásra és a választók összeirására kiküldött választ mány a május hó 22-én tartott közgyülésen adta be hivatalos jelentését, melyszerint a város lakosainak száma 5175, a választóké 484. Ezen szám arányban lőn meg állapítva a képviselők száma az 1848 : 23 t.-cz. 22-ik §-a alapján 48 ban. Ugyanezen a közgyülésen olvastatott a ministerelnöknek Pesten, május 18-án kelt felszólítása: "hogy a hazánkat veszélyeztető mozgalmak által szük- ségelt, és 10 ezer főből állandó rendes nemzeti őrsereg alakítása végett városunkban, mint kijelelt egyik tobor zási középponton, a toborzás haladástalanul megkezdes sék ; az e tárgyban átküldött felhivások a leggyakoroltabb gyülhelyeken kiragasztassanak, a lelkesedés s a haza szolgálata iránti buzgalom előidézése és felfokozása nép szerű egyének által eszközöltessék."

Az uj szabályzat értelmében május hó 25-én meg tartott tisztujitó közgyülés alkalmával megválasztott vá rosi elöljáróság a következőkből állott : polgármester, főbiró, főügyész, mindhárman egyszersmind beltanácso sok, továbbá 9 belső tanácsos (a belsőtanácsosok száma tehát 12) ; főjegyző, aljegyző. alügyész, számvevő, mezei kapitány és 32 képviselő. Ifjabb Szenczy Ferencz képvi selő inditványára elhatározta a május 7-ki közgyülés egy emlékkönyv szerkesztését, "melybe mindazok, kik a város szellemi és anyagi jólétének emelésére irányzott nemes küzdelmeikről ismeretesek, érdemeik rövid leirásával együtt beigtattassanak. Határozattá vált egyuttal, hogy ezen a levéltárban őrizendő emlékkönyv minden év egyik köz gyülésén az ifjabb polgárok s a kézmives legények vagy inasok sorából nevezendő hat-hat, összesen 12 egyén által a levéltárból a közgyülés színére áthozattassék és tartalma akkor a nyilványosságnak átadassék, végre hogy ugyané napon a béjegyzettekért ünnepélyes szent mise szolgáltassék." Ezen alkalommal a bejegyzésre mél tóknak indítványoztattak Mittermayer Ferencz egykori városbiró, Szabó Miklós volt tiszt. belső tanácsos s or szággyülési követ, báró Mesnil Viktor, ki a jelen köz gyűlést oly bölcsen és tapintatosan vezette, Csepi Demeter szt.-ferenczrendi szerzetes, a helybeli kisdedóvó megteremtője, Zanelli Ferencz, Szenczy Imre egykori főügyész, Turkovics János, Sali Boldizsár, Kreutzer János.

E közgyülésen a közgyülések, a tanácsülések, a polgármesteri és birói hivatalok körének megállapitása, a közigazgatási, törvénykezési és rendőri ügyek meghatá rozása, továbbá az ujonnan felállított polgármesteri és aljegyzői hivatal fizetésének megállapitása végett egy tagból álló bizottság küldetett ki.

A bizottság jelentését az augusztus 21-én tartott közgyülésen terjesztette elő, amely egész terjedelmében elfogadtatott. Az elfogadott jelentés következő szaka szokból és pontokból áll:

I.

"Havonkint egyszer elmulaszthatlanul, vagy a szük séghez képest többször is közgyűlés tartassék, - mely nek tárgyai legyenek:

a) Ő Felségéhez a' királyhoz, Országgyüléshez, Ministeriumhoz, megyei hatósághoz a' város nevében intézendő közérdekü kérelmezések.

b) Szabályok alkotása .

c) Város jogait illető kérdések.

d) Város jövedelmeinek és közszükségeinek évenkinti előleges felvétele.

e) A' megyéhez fizetendő adón fellül még kivántat ható közköltségek kivetése.

f) Kölcsön felvételek a' köz szükségek fedezésére.

g) Elidegenítések a' városi értékből, vagy ahhoz uj szerzések.

h) A város határait érdeklő kérdések a' szomszéd törvényhatóságok és a' város közt.

i) Pénztárak megvizsgálásáról 's a' város gondvi selése alatt álló alapitványok mi karban létéről bemutatandó tudósítások.

k) Számadó tisztek részére felmentő levelek kiadása.

l) Uj hivatalok felállitása, az eddigiek eltörlése, a' hivatalbeliek, és szolgák fizetéseiknek felemelése vagy leszállítása.

m) A' város nevében magán jogi keresetek megin dításának elrendelése és

n) Egyességek helyben hagyása.

o) Minden tartozásbeli elengedések, és rendkivüli pénzbeli kiadások, melyek az előleges évi jelentésben nem foglaltatnak.

p) Hivatalbeli visza élések miatti közkeresetnek meginditása a' városi tisztviselők ellen.

q) A' ministerium vagy megyének a' közigazgatást tárgyazó rendeleteik felvétele.

r) Azon küldöttségek és képviselők választása, kik a' szakbizottmányoknál részt veendenek.

s) Közérdekü dolgokban a' tanácsülési és gazdál kodó bizottmányi jegyzőkönyvek előterjesztése és fel olvasása.

Ezen tárgyakra nézve a' közgyülés hozand határo zatokat, minél fogva minden ide vonatkozó hivatalos iratok, levelezések, folyamodások, vagy indítványok a' közgyülés elé terjesztendők ; - és viszont minden e' tárgyakbani határozatok, levelezések a közgyülés nevé ben történnek.

A hetenkint egyszer, vagy a szükséghez képest többször is tartandó tanácsülés köréhez tartoznak : utal ványozások, kölcsön adások, örökbevallások, és mind azon közigazgatási és sommás eljárási tárgyak elintézése, melyek a közgyűlésekre feltartva nincsenek, - továbbá városunkban a tanácsnokok fizetéssel ellátva nem lévén - azok úgy a' közigazgatási, mint a biráskodási tárgyakban részt vesznek, - tehát oda tartoznak a' szoros értelemben vett törvényes tárgyak is : ugymint - a törvényes polgári rendőri, fenyitő ügyek feletti itélőség osztályos intézkedések 's több hasonnemü tárgyak, végre

A' pénztáraknak időszakonkinti megvizsgálása, vagy a vizsgáló bizottmány által tett jelentés következtében a pénztárok biztositására szükséges intézkedések megtétele, vagy azok kezelése, és a számadáson vizsgálat tekintetébeni szigoru eljárás, melynek elmulasztása felelősséget maga után huzza."

II.

"Polgármesteri és birói hivatalok körvonalzására nézve következők határoztatnak:

Polgármester ; Őre a' városi pecsétnek, elnöke a? közgyülésnek 's miután a' közigazgatási tárgyak a' biráskodásiaktól városunkban elkülönözve nincsenek, elnöke a' Tanácsnak is, valamint szinte a' gazdálkodó Bizottmánynak. Kisebbszerü szükséges és elhalaszthatlan kiadásokat 100 azaz egy száz pengő forint erejéig gazdálkodó választmányhoz teendő utólagos bejelentés mellett, ugy ezen választmány által bevétetni, vagy kifizettetni 's kiadatni javallott pénzeket vagy természetbelieket fentebb irt hason feltétellel utalványozza. Köz- bátorság felzavarói ellen a' nemzetőrségi erővel törvény értelmében rendelkezik, - birói eljárásra nem vonatkozó sommás küldöttségeket nevez, - szegénységről bizonyitványt ő állit ki, s az átköltöző szükölködőknek, vagy tüzi veszedelem által károsultaknak segedelem pénzt pengő forint erejéig erről vezetett naplója sorszám szerint ő utalványozand.

A Biró: Tizenkét pengő forintot felül nem muló sommás kereseteket és panaszokat elintézi, - birói letiltásokra, lezárolásokra, intésekre, végrehajtásokra, végrendeletekre és kiskoru árvák létében, ha bár csak egyik szülő meghalna is, vagyon összeirás és becsülésre küldöttséget nevez.

A gyászkocsi bért, és dobulási díjakat a' nála tartandó könyvecskébeni bejegyzés sorszáma szerint ő utalványozza. Halottak megvizsgálásáról szólló hiteles orvosi bizonyítványokat a lelkésztől átveszi, továbbá miután a kapitányi hivatal rendszeresen betöltve nincs, a' belrendőrséget kezeli, jelesen a' katonai elszállásolásra az alája rendelt őrmester által, - végre a tüzi, egészségi és tisztasági rendre felügyel, kisebb kicsapongásokat sommásan elintézi, nagyobbak vagy büntető ügyek vizsgáltatását szokott mod szerint eszközli, és a' Tanácsnak bejelenti, Polgármester akadályoztatása esetében Elnöke a Tanácsnak.

Az elhunyt embertársaink iránti kellő figyelem, főkép az élők egészségi állapotának biztosíthatása, a' veszélyesb vagy terjedtebb nyavalák kitudása, 's ezek elháritására szükséges gyógyszerek tökéletesbithetése végett elhatároztatott : hogy helybeli lelkész városi közönség által a' halottak vizsgálására választandó orvosnak bizonyitványa nélkül egyetlen halottat se temessen el ; melynél fogva a' legközelebbi közgyülésre magokat bejelentő helybeli orvosok közül egyik megválasztandó lévén a' városi házi pénztárból nyerendő 5o pengő forint évi fizetéssel dijaztatik, köréhez tartozván a városi rabok szükséges orvoslása 's a piaczi ártalmas élelmi szerekre felügyelés és intézkedés is."

"Az 1848. törv. 23 czikk 28 szakaszában emlitett szakbizottmányok alakitása szinte meghatároztatott következőleg:

1-ör Gazdálkodó Bizottmány, mely a polgármester, vagy akadályoztatása esetében egy a' polgármester által helyettesitendő Tanácsnok elnöklete alatt a' közgyülés által választandó hat rendes tagból, és négy havonkint felváltandó képviselőből áll. Tárgyai a' városi saját vagy alapitványi gazdászatot érdeklő minden kérdésekbeni tanácskozás, ön állólag nem működik, hanem csak javallatot készít, jegyzőkönyvet vezet a város egyik jegyzője által, s' azt a tanács vagy illetőleg a' közgyülés elé terjeszti 's így a' f. évi Julius 13-iki közgyülés 5o szám alatti végzése megszüntetik, minden héten ülést tart.

2-or Árva választmány : Elnökei egy Tanácsnok, rendes tagok a közgyüléstől kinevezett egy tanácsnok és négy képviselők, - tárgyai árvákat különösen érdeklő ügyek iránt a' Tanácshoz adandó véleményes tudósitás, - időszakonkint üléseket tart.

Mai közgyülésben megválasztott tagjai: Elnök Czédler Imre beltanácsos 's tiszti főügyész, Rendes Tagok : Zauner beltanácsnok, Horváth Jósef, Dezső Jósef, Heller Jósef és Szabó István képviselők.

3-or Az épitő és szépitő Bizottmány : elnöke a' városi bíró. Tagjai a' kiküldendő képviselők, tárgyai a' tüzi rendszabályok értelmében az építések vizsgálata 's irántuk adandó tudósitások.

Közgyülésileg megválasztott jelenlegi tagok : Bíró ur elnöklete alatt Schenk Ferencz beltanácsos, Horváth Jósef és Ujvári Károl képviselők.

A polgármesteri felelősséggel és terhes elfoglaltsággal összekötött és szakismereteket igénylő állást évforgása alatt bár 400 pengő forint sem jutalmazza eléggé, tekintve azonban a városnak jelenlegi körülményeit, különösen 'a többi tisztviselők fizetésének még most általában mérsékelt fokoni létezését, 's jelenlegi ügyes tapintatu polgármesterünknek önként oda ajánlott, 's eddig is sikeres áldozat kézségét ujabbi tisztválasztásig, vagy általános rendszeresitésig a' polgármesteri hivatal évi diját 24o pengő forintokban e' közgyülés egyhangulag é s készséggel meghatározá."

E közben mig a városi önkormányzat átalakulásának munkája folyamatban volt, más nevezetes események is merültek fel.

A város főjegyzőjét, Horvát Boldizsárt, a lelkesedett polgárság egyhangu bizalmával országgyülési képviselőjévé választotta ; és bár fájó szívvel látta távozását a férfiunak, ki nagy tehetségét és fáradhatatlan munkásságát egészen a város rendelkezésére bocsátotta, megnyugodott, megvigasztalódott abban a tudatban, hogy amit elvesztett, az hazájáé lett. Utódául Horváth Mihály ügyvéd választatott meg.

A nemzetőrök csapata egyre szaporodott. Akik agg koruk, testi fogyatkozásaik miatt a fegyverhordozásra és a naponkint tartott gyakorlatok végzésére képteleneknek érezték magukat, pénzzel váltották meg kötelezettségöket.

Így tett Tóth István polgár is, aki a városi elöljáróság előtt 1000 frtot ajánlott fel a haza védelmére ; Horváth József képviselő pedig kötelezte magát, hogy egy helyette jelentkező önkéntesnek a 2o frt. foglalón kívül három éven keresztül naponkint 8 pengő krajczárt ad, a három év elteltével pedig 40 trt. jutalomban részesiti.

A városi közgyülés julius hó 13-án a város fiaiból álló nemzeti őrsereg azon szegényebb sorsu tagjainak, kik a munkától és keresettől elvonattak, segély czimén 8 p. krajczár napidíjat szavazott meg, és adakozásra hívta fel a város lakósságát.

A nemzetőrök száma szeptember hóban 86-ra emelkedett ; a szegénnyebbeket maga a város látta el hosszú köpennyel és csizmával, s ugyancsak a városi elöljáróság gondoskodott a szükséges fegyverekről.

Diszes zászlójuk augusztus havában készült el. Zászlóanyának Messnil Victor báró, megyei alispán anyját kérték fel, aki egy szép szallagot készített a zászlóhoz. Csakhogy mire a zászlószallag megkészült és a felavatást meg lehetett volna tartani, beköszöntött a deczember, ellepték a várost az osztrák hadak és a nemzetőrség feloszlott.

A szeptember 27-ki közgyűlésen Békásy Imre kormánybiztos megjelenvén tudatja, hogy a veszélyben forgó haza megmentésére a leggyorsabb, és legerélyesebb intézkedésekre van szükség, és felhívja a várost, hogy a nemzetgyülés határozata értelmében, melyszerint minden község 127 lélek után két honvédujonczot köteles állítani, akár fogadás, akár toborzás utján minél előbb 79 honvédujonczot állítson. Egyszersmind tudomására hozza a városnak, hogy minden egyes ujoncz apróbb kiadásainak fedezésére 2o p. forintot és ezenkívül teljes ruházatot követelhet a várostól.

A közgyülés lelkes éljenzéssel fogadta a kormánybiztos szavait és azonnal megalakitotta a toborzó bizottságot, kijelentvén egyuttal, hogy a honvédek fogadása és a ruházata költségeinek fedezésére a város összes pénztárait megnyitja, ; sőt, mivel e pénztárak tartalmából a kivánt összeg előteremthető nem volt, elrendelte a fizetetlen kamatok és haszonbérek, valamint a hátralevő adónak rögtön való behajtását és minden egyes adózóra rendkívüli adó címén még rendes évi adója negyedrészét is kivetette, és ennek 14 nap alatt való befizetését végrehájtás terhe alatt elrendelte. Továbbá bizottságot küldött ki a honvédruházathoz szükséges szürke és buzavirág-szinü posztó beszerzése végett és előfogatok kiállitására kötelezte a vonósmarhák tulajdonosait.

A szombathelyi nők versenyeztek a honvédeknek szánt fehérruhák megvarrásában, összekeresgélték a vászondarabokat, hogy sebkötőket és tépést készítsenek a sebesültek számára.

Mindezideig a várost megkimélte a háboruval járó félelem ; de október 10-én aggodalom szállta meg a lakósságot, midőn a polgármester a nevezett napon a közgyülésnek tudtára adta, hogy Teodorovics horvát tábornok jelentékeny seregével átlépte a megye határát.

Amint pedig az est folyamán a futárok hírül hozták, hogy az ellenség egyre közelget, az aggodalom is egyre fokozódott. A ki csak tehette, elrejtette értékesebb tárgyait, a gazdák az erdőbe hajtották marháikat a városi elöljáróság pedig a pénztárak és a puskaporos toronyban levő puskapor-készlet biztos helyre való szállitására tett intézkedéseket. És hogy a város a hirtelen meglepetésektől megóvassék, vagyis hogy a város közönsége az ellenség közeledéséről hiteles értesitést nyerhessen, a a kőszegi és csepregi utakon a város rendkivüli közgyülése megbizásából futárokul kiküldettek : Simon Vincze premontrei tanár és Nedvig Ferenci városi képviselők.

A nemzetőrök és a felkelők folyton a távolban tartózkodtak, de fegyvereiket nem kellett használniok, mivel a horvátok a város lakóinak nem csekély örömére a várost még csak nem is érintették. Ugyanezen időben több mint 900 horvát fogoly, kik szekerekkel, lovaikkal együtt a Dráva mellett a nemzetőrök kezébe kerültek, tartózkodott a városban. Ugy két heti itt tartózkodásuk után,mely alatt nagyobb részt a gymnasium és lyceum termeiben voltak elszállásolva, erős nemzetőr-fedezet alatt Pápára kisértettek . Deczember hó 1o-én zsufolásig megtelt a székesegyház. Távol vidékekről is eljöttek, hogy résztvehessenek a 44. honvéd-zászlóalj zászlószentelésének ünnepén. A felavatás előtt az ünnepélyes misét maga Balassa Gábor megyés püspök mondotta.

Deczember hó 28-án reggel 9 óra tájban osztrákcsapatok özönlötték el a várost. Parancsnokuk Althann gróf cs. k r. alezredes maga elé hivatta a polgármestert és városbirót, és kijelentvén előttük, hogy a várost katonai parancsnokság alá vette, felhivta őket a császár és az általa ide rendezett katonai parancsnokság iránt való feltétlen engedelmességre, egyuttal eléjök tette a hódolati iratot, melynek rögtön való aláirását oly kijelentéssel követelte, hogy vonakodás esetén a várost ostromállapotba helyezi.

A polgármester és városbiró a város közönségének tudtán kivül az aláírást teljesíteni nem akarván, egy órai halasztást kértek. Ez alatt egybegyűltek a tanácsosok, képviselők és számos polgár, akik a hódoló irat felolvasása után elhatározták, hogy nagyobb veszélyek elkerülése végett a parancsnok óhaját teljesítik.

A hódolatirat aláirását követő napon Althann felszólitotta a várost, hogy a nemzetiszinű jelvények mindenünnen levétessenek és helyeikre feketesárga zászló tűzessék ki.

Az elöljáróság engedelmeskedett és sebbel-lobbal készittette a feketesárga zászlókat, melyek még aznap felkerültek a székesegyház tornyára és a középületekre. Az őrház mellett levő faköpönyegről is levakarták a nemzeti szint és feketesárgára festettek.

Még alig foganatositották a rendeletet, máris minden ház meg volt rakva osztrák katonasággal. Egész csapatok jártak-házról-házra, feltörték a lakásokat és elszedték a fegyvereket ; s hogy az ellenállást csirájában is elfojtsák, kihirdettetett a parancsnokság rendelete, melynek értelmében a legcsekélyebb zavar okozója rögtön itélő bíróság elé fog állittatni.

Így köszöntött be az ujév, melynek első, január 4-én tartott tanácsülésén felolvastatott Rohonczi Ignácz császári biztos rendelete, melyszerint a városi tanács eddigi joghatósága továbbra is fennmarad, de a közgyülés beszüntettetik, és a közgyülés elé tartozó ügyek ezentul a biztos által kinevezendő képviselők jelenlétében szintén a tanács előtt tárgyaltatnak.

A város önkormányzata ettől fogva teljesen átalakult ; az elöljáróság bizván a magyar seregek szerencséjében, elodázta lemondását és meghajolt az önkény hatalma előtt, mely erőszakos rendeleteivel vérig zaklatta a dölyfös osztrák katonaság őrizete alá helyezett polgárságot.

A horvát foglyoknak mult évi október 12 én Kőszegen történt meggyilkolása, melyben a megyei felkelők kaszákkal felfegyverzett soraiban állítólag szombathelyiek is részt vettek, nem maradt megboszulatlanul, és a Vasmegyére kivetett 100000 frt bündij egy jelentékeny része a városra is kirovatott ; de ez a büntetés Balassa püspök közbenjárására, miután beigazolta, hogy Szombathely lakói a mészárlásban teljesen ártatlanok voltak, elengedtetett.

Márczius havában a mult év végén beszállásolt katonaság elhagyta a várost ; de april havában ismét nagyobb csapatok érkeztek, és a lyceum és gymnasium termeiben helyezkedtek el.

Ettől az időtől fogva október haváig alig mult el hét, hagy kisebb nagyobb osztrák csapatok és ezredek ne vonultak volna át a városon, mely kellő épület hiányában az ugynevezett városréten épitett sátorokban adott nekik szállást.

Egy juniusi éjjel Nádorhuszárok lovagoltak végig a városon, és anélkül, hogy a csekélyszámu császár őrség észre vette volna őket, kiüritették a megye pénztárt, elvitték egy császári tiszt fegyverét és tovább állottak, utközben, Hegyfaluban elfogván a szekereket melyek élelmi szereket szállítottak az ellenséges hadsereg számára.

A katonák szakadatlan átvonulásának következményeül tekinthető, hogy a nyár folyamán ismételt koleraesetek merültek fel a városban. Különösen a szegényebb néposztályt kereste fel a járvány és soraiból nem egy áldozatot követelt magának.

Mig a város a katonák kiszolgálásával, a járván miatt szükségesekké vált óvintézkedések foganatositásával volt elfoglalva, egyre kedvezőtlenebb hírek érkeztek a csaták tereiről. Elérkezett végre a világosi fegyver letétel, az ellenség kezébe került Komárom és elsötétült a magyar szabadság ege. A császári katonai parancsnokság október hó 14 én békemisét tartatott a székesegyházban.

A püspök miséjén nagy számban vett részt a polgárság, hogy a Mindenható gondviselésében keressen vigasztalást bánatos szívére.

Az 1850. év január 21-ki tanácsülés határozatában találkozunk először vasuti kérdéssel.

Ekkor került ugyanis tárgyalás alá a sopron-bécs-ujhelyi vasuttársaság választmányának azon a város közönségéhez intézett felszólitása, hogy 'a város a vasútnak Kanizsáig eszközlendő kiépitése alkalmával a vasutépités czéljaira szükséges területet minden kárpótlás nélkül en- gedje át a társaságnak.

A tárgyalás eredménye az lett, hogy a város nemcsak azt határozta el, hogy kész a saját tulajdonát képező területet ingyen átengedni, hanem a közlegelőből nyujtandó kárpótlás fejében az egyes tulajdonosok földterületeinek átengedését is kilátásba helyezte. Ezenfelül megajánlotta a szükséges homokot és fövenyet ingyen, nélkülözhető téglakészletét pedig a kiállítási áron.

E határozat képezi kiinduló pontját azoknak a hosszas tárgyalásoknak, melyek eredménye csak tizennégy év mulva következett be. Ugyanezen, valamint a korábbi - január 5. - tanácsgyülés egy másik, a városra nézve szintén nagy fontosságu kérdéssel is foglalkozott.

A Vas- és Sopronmegyék területére tervezett kerületi főtörvényszék elhelyezésének kérdése volt szőnyegen, és a városi tanács minden erejét megfeszitette, hogy e jelentékeny hivatalt Szombathely számára megszerezze.

Fölkereste a legbefolyásosabb embereket, küldöttei ismételten megfordultak Bécsben, nagy áldozatokra kötelezte magát, de fáradozása eredménytelen maradt ; az erős küzdelemben Sopron lett a győztes.

A február havi tanácsgyülésen olvastatott fel a megyei törvényszék elnökének hivatalos átirata, melyben értesiti a tanácsot, hogy az uj törvénykezési rendszernek majus 1-én leendő életbeléptetése folytán a városi tanácsnak eddig gyakorlott biráskodási joga a ministeri biztos korábban közölt rendelete értelmében megszünik, és ezért a tanács előtt levő elintézetlen perekre vonatkozó iratok átszolgáltatását kéri.

1851-ben a város tulajdonát képező kámoni-utczai iskola- és tanácsháznak a lyceum és gymnasium épületeivel való elcserélése, a katonák beszállásolásával járó nehézségek elkerülése végett egy katonai laktanya épitése, a szomszéd Ó-Perint és Szt Márton községeknek a városba való bekeblezése foglalkoztatta a tanácsot, anélkül azonban, hogy a tervezgetések és bizottsági tárgyalásokon kivül egyéb eredményre juthatott volna.

Ez év deczember hó 3o án tartott tanácsgyülésen az egész városi elöljáróság lemondott, és a lemondás tudomásul vétele után a gyülésen elnöklő Polónyi Nep. János járási főbiztos az uj községi szervezet szerint következő hivatali állásokra történt megyefőnöki kinevezést tette közzé:

A városi tanács 1852. julius 24-én tartott gyülésén a városi közszükségletek fedezése czéljából kivetendő pótadó kérdésével foglalkozván, tervezetet készitett és ennek alapján a pótadó kivetésére engedélyt kért a megyei főnökségtől. 1853 junius 11-én közöltetett a várossal a megyei főnökség végzése, mely a kivetendő pót adót 25%-ban állapitotta meg.

1856-ban az 1852. év végén életbe léptetett községi szervezet a megye főnökség rendelete értelmében megszünvén, a város elöljárósága és tisztikara is megváltozott.

Ezentul a város tisztikara, a segédszemélyzetet nem számítván, csak a polgármesterből (városbiró), egy tanácsosból és egy titkárból állott. Ezekhez járult a kinevezett négy képviselő, akik a város gazdasági ügyeinek vezetésével bizattak meg.

1857 augusztus havában I. Ferencz József császár keresztülutazott a városon. A város diadalkaput állított fel, este pedig kivilágitással fejezte ki tiszteletét a fejedelem iránt.

Az 1858 augusztus 12-én tartott tanácsgyülésen tárgyaltatott a megyei főnök azon rendelete, hogy az esetre is, ha a császárné ő felsége fiut szülne, az ünnepségek a városban eltiltatnak, de megengedtetik, hogy a város a szerencsés esemény emlékére valamely jótékony alapitványt tegyen. A gyülés erre elhatározta, hogy a városi szegénypénztár-alap javára gyüjtést rendez, egyuttal a községi pénztárból 100 frtot ajánlt fel a jelzett czélra. Amint pedig a szerencsés esemény bekövetkezett, a város örömét kifejezendő, üdvözlő-iratot küldött az uralkodó párhoz.

A következő a 1859. év májusi tanácsgyülésen Jenik Imre szolgabiró és városbiró javaslatára elhatároztatott, hogy a város az uralkodóhoz magyar nyelvü hűségiratot intéz, s hogy a folyó háboru alkalmával a vasmegyei lovas önkéntesek felszerelésére, illetőleg lovak vásárlására felajánlja 1090 frt. értékű földtehermentesitési kötvényét.

Ezért a jóindulatért Albrecht főherczeg meleg hangu levélben mondott köszönetet.

A julius 6-ki gyűlés határozata szerint 10 frt. adatott azoknak, akik a városi hatóság előtt önkénteseknek jelentkeztek. Ugyanez a tanácsgyűlés Zichy Hermann grófot, Vasmegye volt főnökét, és akkor a soproni helytartósági osztály alelnökét, a város tiszteletbeli polgárává választotta. - A Bécsben készült, díszes kiállitásu okmányt, mely a tanácsgyűlés határozatát tartalmazta, a városbiró vezetése alatt egy négy tagu küldöttség kézbesítette a grófnak.

Az 1860. január 26-iki gyülésen Jenik Imre a városbirói hivatalról lemondott. Utódjává Stallner Ferenci neveztetett ki. Az uj városbiró első inditványa, melynek sorsához kötötte a kinevezés elfogadását, az volt, hogy a város gazdasági ügyeinek vezetésére melléje egy kéttagu bizottság választassék. Az indítvány elfogadtatott és a megválasztott gazdasági tanácsosok részére 200 frt. évi tiszteletdij szavaztatott meg.

Tempel Ferencz, az egyik megválasztott tanácsos, a fizetést visszautasította és kijelentette, hogy mint eddig, ezentul is szivesen szolgálja a közügyet, de fizetést nem fogad el. Ugyanezen alkalommal a városi tanács az akademia alaptőkéjének gyarapítására és az akademiai palota költségeinek fedezésére 10 évi részletekben fizetendő 500 frtot ajánlott meg.

Ez év tavaszán létesültek Pauer (később Mezei) Antal városi tanácsos kezdeményezésére a szt. Ferenczrendiek házától a Praterig, továbbá a nagy-karutczai hídtól a szőlőkig vezető fasorok.

A julius 14-ki tanácsgyülésen Horvát Boldizsár városi képviselő inditványa következtében elhatároztatott, hogy más városok példájára Szombathely város is megszerzi a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak arczképét, azt a városi tanácsteremben kifüggeszteti, a vármegyeház előtt levő teret pedig, melynek mindeddig határozott neve sem volt, Széchenyi-térnek nevezi el.

E közben a nemzet a forradalmi politika utjáról a békés egyezkedés terére lépett és a kimerült osztrák hatalom hosszas vonakodás után végre is elfogadta a békejobbot. I. Ferencz József kibocsátotta az oktoberi diplomát és ebben - bizonyos korlátozással ugyan - visszaadta az ország régi alkotmányát. Ez esemény hire örömre hangolta a város lakosságát. Ujra divattá lett a magyar ruha, budába, attillába öltözött kokárdás emberek hirdették a régóta nélkülözött szabadságot. A megyeház oromzatáról lehullott a két fejü sas, mely 1849-ben került oda. Az öröm nem egy alkalommal. gúnyos és féktelen tréfává fajult, mint éppen az emlitett kétfejü sas-czimer lebontásakor, amidőn az egyik városi polgár a megyeház előtt összesereglettek körében gyüjtést rendezett és az így szerzett összegen a kétfejü madár temetésére meghuzatta a lélekharangot. Az október 25-én tartott tanácsgyülés egész lelkesedéssel üdvözölte az uj korszak hajnalát és intézkedéseket tett a községi szervezet megváltoztatására.

Deczember 5-én a tanács és a képviselőtestület tagjai, kik nem alkotmányos választás, hanem kinevezés folytán foglalták el hivatalukat, állásukat nem tudván összeegyeztetni a helyreállitott alkotmányosság szellemével, arról lemondottak. Ugyanezen hó 19-én közölte-tett a megyefőnök leirata, melyben a lemondást tudomásul veszi és egyuttal felhívja a városbirót, hogy a választó gyűlést mielőbb hívja össze .

Az ezen alkalommal megtartott népes értekezlet az októberi diploma előnyeit felhasználandó elhatározta, hogy a város kormányzatát az 1848. XVIII. és XXIV. tv. czikkek alapján rendezi be, a szervezés vezetésére és a polgármesteri szék ideiglenes elfoglalására felkérte Hodászy József 1848 ki polgármestert, a választók összeirására pedig bizottságot küldött ki.

A szervező közgyülés 1861. január 12-én tartatott meg, A gyülés megnyitása előtt szt. misét hallgatott a polgárság, és a székesegyházból hosszu sorban vonult a megyeház nagytermébe, a gyülés helyére. Az elfogadott tervezet alapján következő hivatalok felállitása lőn elhatározva :

A következő jauuár 16-ki közgyülés a kijelelő választmány javaslata alapján megválasztotta a tisztikart, és elhatározta, hogy ezentul a korábbi szokásnak megelelőleg évenkint négy közgyülés tartassák. Másnapon megalakittatott a 48 tagból álló képviselő testület.

A julius hó 17-én tartott közgyülés a városban tartózkodó Reményi Ede zeneművészt a város diszpolgárává választotta ; mint oly férfiut, ki művészetével a hon határain belül és kivül egyaránt dicsőséget szerez a nemzetnek.

A november 18-ki közgyülésen felolvastatik a legfelsőbb rendelet, melynek értelmében meghagyatik, hogy város az adó behajtásában és beszolgáltatásában jövőre is az 186o. október 2-án kelt rendelet alapján járjon el.

A közgyülés e rendeletet nem tudván összeegyeztetni az 1848-ik törvények szellemével és foganatositására a tisztikar az alkotmányra tett esküje megszegése nélkül nem vállalkozhatván, a tisztikar, valamint a belső külső tanácsok hivatalukról lemondottak.

Az 1862. april 3o-án tartott tanácsgyülésen már ismét a korábbi szomoru képpel találkozunk. A főispáni helytartó önkényes beavatkozásai a megváltoztatott rendszer nehézségeit csak szaporitották, rendeletei pedig érzelmeiben sértegették a polgárságot. Elkobzás várt a magyar emigraczio vezetőinek arczképeire és számtalan ily képekkel díszített szivarszipka, melltü és gyürü került a zsandárok kezeibe.

A déli vasut ügyében még 1850-ben megkezdett tárgyalások és tervezgetések 1862-ben már rohamosan haladtak előre, és a város nagy mozgalmat fejtett ki, hogy Szombathely az építendő vasut utvonalába essék. Különös buzgósággal karolta fel ez ügyet Hollán Ernő és nagyban hozzájárult a sikerhez az a megyei és városi küldöttség, mely 1863 ban a megye és székvárosa kérelmét a fejedelem elé terjesztette. A csász. kir. kereskedelmi és közgazdasági miniszter ez évi november 13-án kelt rendeletével a Sopron és Kanizsa között tervezett vasut épitése megengedtetvén, megkezdődtek a vonal mentébe eső területek megváltása érdekében folyamatba tett tárgyalások, melyek eredménye lett, hogy a szombathelyi földtulajdonosok a vasut épitő társulattól egy katasztr. hold után 600-680 frt kisajátitási árt kaptak.

Az 1864. év folyamán megindult munkálatok a város történetében forduló pontot képeznek és nemcsak a vasutnak, hanem egyszersmind a város jövő fejlődésének is az az első kapavágás vetette meg alapját, melyet éljenezve üdvözölt a város közönsége.

A városi hatóság tekintettel a vasut elkészültével beállandó nagyobb forgalomra, intézkedett az utak javitása, a Gyöngyös és Kőszegi-utczák gyalogjáróinak tatarozása iránt ; az október 2o-ki közgyülés a város fejlesztése, csinositása, a közönség szellemi és anyagi jólétének emelése érdekében hozott üdvös határozatokat.

Nevezetesen két bizottságot választott, az egyiknek a városban eszközlendő épitkezések tervének kidolgozását, az utak és utczák jó karban tartását, a köztisztaság előmozditását és a közbiztonságra vonatkozó intézkedéseket tevén feladatává, a másikat az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében egy reáliskola feállitása végett megindítandó előmunálatokkal bizván meg.

Az első bizottság beterjesztett javaslatai alapján az 1864. novemberi közgyülés Dobrovics Ferencz mérnököt és Hötzl József épitészt bizta meg a városi épitkezések tervének kidolgozásával, a város csatornázása és a gyalogjárók elkészítése végett szükséges lejtmérések eszközlésére pedig a megyei cs. kir. épitészeti hivatal kéretett fel.

Az 1865. január 12 ki közgyülés az eléje terjesztett tervezetet elfogadván, elhatározta, hogy a város jövőben beépitendő területe lehetőleg egyenes négyszögü alakban állapittassék meg oly módon, hogy keleti határát az épp akkor épülő vasutvonal, az éjszakit a vasuttól a kendereskerti téglaszinig huzandó vonal képezze, e téglaszin és a puskaporos torony között huzandó vonal legyen a nyugati, a puskaporos tornyot és a szőkeföldi dűlőt összekötő egyenes a déli határa.

A város belső területén foganatositandó ujitások során kimondatott a rumi-utczai palántás kertek kisajátítása, uj városház építése és e czélból a Kitzlingstein-féle háznak lebontása, illetőleg egy emeletes épületté való felépitése. Ez épitkezés költségeinek fedezésére felajánlotta a közgyülés a város birtokában levő 10000 frtról szóló állami kötvényt és a bagodfai erdőben vágandó fa árát.

Az épitendő uj városház tervének elkészitésével Vojta Donát, bécsi épitész bízatott meg, aki szülővárosa iránt való szeretetéből és hálájából azt minden dij nélkül el is készitette; de mivel az uj városháznck e tervezet értelmében való felépitése a város anyagi erejét tulhaladta volna, a város köszönettel fogadta ugyan a tervezetet, de megvalósitásáról lemondott.

A következő 1866. év háborus mozgalmai uralták a városi közhangulatot. A hadkiegészitő parancsnokság ismételt megkeresésére a város 13 önkéntest toboroztatott. Minden önkéntes fejenkint 3o frt foglalót, az elindulásig napi 1 frtot és rendes élelmezést kapott ; mindez 761 frtig terhelte meg a város pénztárát.

Alig hogy megkezdődött a harcz, nyugtalanitó hirek terjedtek el a városban. A szekerek hosszu sora,megrakva sebesültekkel, vonult végig a városon, miután már nem volt hely, mely befogadhatta volna az ápolásra szorult betegeket.

A város a polgári gyámoldában 12 ágyat állitott fel, a polgárok közül számosan voltak, kik egy vagy több ágynak felszerelésére vállalkoztak ; de legtöbb sebesült a helyben felállitott 38. számu tábori kórházban volt elszállásolva.

A helytartótanács rendeletének hatályát fokozta a polgárság könyörületessége ; majd minden ház hozzájárult a betegek élelmezéshez, a nők sebkötőket, tépést készitettek.

A königgratzi vereség után a megalázott Ausztria készséggel ajánlta fel a békejobbot és az ugynevezett "magyar kérdés" miként való megoldása felé irányult az ország figyelme és érdeklődése. Végre is a hagyományos osztrák felfogás engedett merevségéből, a magyar konzervativok befolyása egyre csökkent és Deák Ferencz kiegyezési politikája a nemzet és uralkodója között fennállott választó falat ledöntötte.

1867. február 17-én kelt a királyi leirat, mely az ország alkotmányát helyreállitotta, február 18-án pedig már Szombathelyen volt a kerület képviselőjének Horvát Boldizsárnak távirata, melyben szülővárosát az alkotmány visszaállitásáról értesiti. A távirat óriási lelkesedést keltett városszerte, örömtől sugárzottak az arczok és az öröm hangos nyilvánulásai voltak hallhatók mindenfelé. A polgárság örömünnepet ült és a közadakozás utján befolyt összegen gazdag lakomát rendezett a városi, ó-perinti és szt.-mártoni szegények részére.

Az öröm és lelkesedés csak fokozódott, midőn minden oldalról megerősitést nyert a hir, hogy a magyar felelős miniszterium igazságügyi tárczájának vezetésével a város képviselője, Horvát Boldizsár bizatott meg.

A február 27-ki közgyülés határozata értelmében a város polgársága és a kerületi választók egy magyar és német nyelvű diszalbumot készittettek, és azt Hetyey István ügyvéd, Nagy János theol. tanár, Horváth Mihály városi főügyész, Haiden Imre és Szabó László ügyvédek, valamint Névy László gymn. tanárból álló városi küldöttség utján azon kérésök kíséretében nyujtották át a ministernek, hogy a kerület képviseletét továbbra is megtartani sziveskedjék.

Ugyancsak az említett közgyülés kifejezést adandó azon mély tiszteletnek és ragaszkodásnak, melylyel a város polgársága a varos nagy szülöttje iránt viseltetik, a következő maradandó emlékű határozatot hozta:

"A vasmegyei Szombathely város közönsége Horváth Mihály főügyész indítványa folytán ezen kedves diadal megörökitésére, miszerint szeretett szülöttje s legkitünőbb polgártársa Horváth Boldizsár ur országgyülési fényes érdemei, beható törvény tudománya, kormányzati szakavatott tapasztalatai, politikai tágas ismeretei, kitünő erkölcse, példás hazafi jelleme és kitartó munkássága által magát a nemzet közszeretete és ő cs. kir. felsége legnagyobb kegyelmére érdemesitve az ország egyik legfőbb tiszti polczára, a magyar igazságügyi miniszteri tárcza elnyerésére felküzdé, s első volt Magyarhonban, ki mint az ország boldogitására és törvényes alkotmányának visszaállitására tevékeny részt vevén a polgári osztálynak a felsőbb nemzeti tisztségekre utat tört és a törvénynek igéit testesité, s valamint ifju korában Szombathely városának főbb tisztségeit viselvén, azoknak pontos betöltésével eredménydus szolgálatokat tett, - ugy legutóbbi időben is szakadatlan kitartással bokros országos foglalkozásai közepett szülőfölde iránti közragaszkodasának tanusitásául a helybeli jótékony intézeteket hathatósan támogatván, és a főgymnasiumba egy jutalomdijt felállitva, a közönség kérelmeit is szíves készséggel teljesité s szülőföldének hü fia lenni meg nem szűnt, sőt ragyogó tetteinek ismétlésével az összes lakosság tántorithatlan ragaszkodását és változatlan bizalmát növekedő mértékben méltán kiérdemlé, - s születése helyére és hü polgártársaira valódi fényt árasztván hazafiui tettekre buzditott - a municipium és parlamentarismus eszméjét irányelveiben bölcsen megoldá és a nemzeti önkormányzat alapját (bölcsen megoldá) felépité s ki egyszer választóinak megigéré, majd ha a jól bevégzett munka után elérkezik ideje annak, hogy örömtüzeket gyujtsunk, Ő lesz első, ki nekünk arra jelt ád s abbeli szavát magyar jellemhez illő férfiassággal f. é. február hó 18-án hozzánk intézett távirati tudósitással tettleg teljesité is s kebleinkben az öröm tüzet csakugyan felgyujtá, eme magasztos erkölcsi és polgári vivmányainak állandó emléke - és legméltóbb dicsőitésére ünnepelt polgártársunkhoz, illetőleg kitünő észtehetségü, példás erényű, magyar jellemü és kitartó szorgalmu, de szegény sorsu szombathelyi születésű ifjak nevelésére "Horváth Boldizsár ösztöndij nevet viselő alapítvány egyhangulag megszavaztatik, e czélra Szombathely város közönsége saját közpénztárából kezdeményül 1000 frt. o. é. alapot tesz, mely tőkének 6°/o kamatai a f. 1867-ik évi mártius 1-től kezdve folyóvá teendők.

E nemes czélu alapitvány gyarapitására minden lelkes polgártárs felkéretik, mi végett az ajánlatok gyüjtésére az aláirási ivek megnyittatnak, az aláirás befejezte után az alapitványhoz önként járulók közös értekezletre meghivatni, az alapitványi oklevél mikénti kiállitása, a gyüjtendő összegnek mi módon kezelése és felhasználása, valamint az ösztöndijra érdemesitendő és helyben tanuló szegény ifjunak személyes minősége iránt a városi hatósággal együttesen intézkedni fognak."

A május 27-ki közgyülés megszüntette az ideiglenes rendszer alatt felállitott árvaszéki elnöki, árvaszéki jegyzői és a fizetéssel járó árvagondnoki hivatalokat, elhatározta továbbá, mivel "a város tekintélye és az a körülmény, hogy a városnak rendes első biróságu törvényszéke van, megkivánják azt, hogy a városbirói és főjegyzői első tiszti állomásokra a törvényekben jártas egyének emeltessenek," hogy a városbiró évi fizetése 1000 frtban, a főjegyzőé 800 frtban állapittassák meg.

A többi hivatal következő évi fizetéssel szerveztetett: aljegyző 450, városgazda 300, pénztárnok 500, ellenőr 400, orvos 200 frttal ; ugyane közgyülés határozata szerint két ügyészi állomás rendszeresittetett, a főügyész fizetése 400 frtban, az alügyészé, ki egyszersmind mező-rendőrkapitány 300 frtban állapitván meg.

A tisztválasztó gyülés május 28-án tartatott meg a megyeház nagytermében, amidőn megválasztattak :

városbirónak : Jenik Imre
főjegyzőnek : Gyuk Sándor
aljegyzőnek : ifj. Kránitz József
főügyésznek : Kronecker József
alügyésznek : Eredits Ferencz
városgazdának : Matics Imre
pénztárosnak : Schaffer József
ellenőrnek : Hutter Ferencz
orvosnak : Weghoffer János.

Választatott még négy törvényszéki tanácsos, a földbirtokos és iparos osztályból 6, a kereskedők közül 2 tanácsos ; összesen tehát 12 tanácsos, kikhez 8 tiszteletbeli tanácsos és 52 megválasztott képviselő járult.

Elérkezett junius 8-ka, a koronázás napja. A város ünnepet ült e napon, zászlók lengtek a házakon. Kora reggel mozsarak durrogása hirdette a nap nagy jelentőségét, az utczákon szólt a zene és sürüen hullámzott az ünnepi ruhába öltözött lakosság. Délelőtt 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes Te Deum tartatott, melyen résztvettek a hatóságok, a zászlóik alá sorakozott czéhek és a város közönsége. A boltok egész napon át zárva voltak. Este a város kivilágittatott. A napot népünnep fejezte be, melyen a szegényebb sorsuak egyesek és a város költségén megvendégeltettek. A város a közpénztár terhére 10 akó bort ajánlott fel az ünnepélyre.

A junius 5-én tartott közgyülés tovább fejlesztendő az 1864-ben megindult mozgalmat, elhatározta, hogy egy realiskola felállítása czéljából feliratot intéz a kö oktatásügyi ministerhez. A feliratban a város késznek nyilatkozott minden tőle telhető áldozatra és a polgárság kebelében nagy buzgósággal indult meg a gyüjtés. De amint a minister a tankerületi főigazgató utján a hozandó áldozatok mértéke felől tudakozódott és saját feltételeit is jelezte, a város a minister igényeit nem elégíthetvén ki, lemondott az iskoláról, megelégedvén egyelőre azzal, hogy az uj tanrendszer kilátásba helyezett életbeléptetése alkalmával az iparra és kereskedésre készülő ifjak a gymnasium alsó osztályaiban is megszerezhetik a szükséges ismereteket.

Hasonló sors érte a Domonkos-rend helybeli elöljáróságának azon üdvös ajánlatát is, melyszerint a nevezett rend hajlandónak nyilatkozott arra, hogy Szombathelyen az ugyanezen rendi apáczák vezetése alatt egy lánynevelő intézetet állit, ha a város kötelezi magát, hogy a rend által épitendö zárda- és iskolaépületek, továbbá a tanitás fejében az apácza-zárdának évenkint 24 öl tüzifát biztosit és 1000 frtot fizet.

A junius 22-ki közgyülésen Jenik Imre városbiró állásáról lemondván, a közgyülés a városbirói teendők ideiglenes vezetésére Ritter Gusztávot, majd midőn néhány nap mulva Ritter e tisztről lemondott, a legidősebb tanácsost, Turkovics Jánost kérte fel.

Julius 8-án a közgyülés Tulok Jánost választotta meg városbirónak.

1868. évi január havában került először szóba a Győr és Grácz között kiépitendő vasut ügye. - A vármegye a közlekedésügyi ministernek a megyei közönséghez intézett azon felhivására, hogy a tervezett vasut irányának a megye területén való megjelelését eszközölje, azon javaslatával felelt, hogy a tervezett vasutvonal Győr-, Kis-Czell-, Szombathely és Körmend felé irányittassék. Minthogy e javaslat Szombathely érdekeinek leginkább megfelelőnek látszott, a város január 27-ki közgyülése elhatározta, hogy kellően indokolt feliratot intéz a közlekedésügyi ministerhez, melyben a vasutvonalnak a megyei javaslat értelmében való kiépitését kéri.

Majd felkerestettek Kőszeg, Rohoncz, Felső Eőr és Pinkafő lakói is, hogy szintén csatlakozzanak a feliratot átnyujtó városi küldöttséghez.

A városi küldöttek Vasvármegye és a kiépitendő kőszeg-szombathelyi vasut érdekében alakult társaság küldöttségeivel együtt marczius hó 22-én nyujtották át a feliratott. Felkeresték továbbá Deák Ferenczet, Tisza Kálmánt, a vasmegyei összes képviselőket és ügyöket pártfogásukba ajánlották. A küldöttek a legvérmesebb reményekkel tértek haza, és különösen elragadta öket az a leereszkedő nyájasság és közvetlenség, melylyel Deák Ferencznél találkoztak.

A város közönsége kifejezendő háláját és köszönetét Deák Ferencz azon szives igéretéért, melyet a város érdekeinek tőle telhető előmozditására nézve tett, marczius 30-án tartott közgyülésének határozata értelmében hozzá a következő köszönő iratot intézte:

Martius hó 3o-án tartott városi képviselőtestületi közgyülésünkben a győr gráczi vasutvonalak városunkon átvezettetése érdekében Pestre menesztett küldöttségünk eljárásáról jelentést tevén : kiemelé különösen ama hazafias részvétet, melylyel tisztelgése alkalmával a tekintetes ur által fogadtaték.

Városi küldöttségünk elnöke jelenté ugyan is: miszerint a tekintetes ur dicsérettel emelé ki, s hangsulyozá ama haladási törekvést, mely Szombathely székvárost a megye többi városai fölött egyiránt politikai, mint ipar, kereskedelem és gazdászat tekintetében kitünteti ; továbbá hogy megyei fővárosunk az összes megye, kivált kép pedig az észak-nyugat résznek kizárólagos központja és közvetitője, az országnak - e részen - védfala és - figyelő előőrse.

Küldöttségünk a tekintetes urnak ebbeli nyilatkozatával egyrészről már a legbensőbb örömben részeltetvén, másrészt értesülvén közgyülésünk is, a tekintetes Urnak eme városunk irányábani pártoló részvétéről, nem késett a városi összes képviselet a tekintetes urnak egy alázatos köszönő feliratot egyhangulag megszavazni.

Fogadja a tekintetes Ur ! és mélyen tisztelt nagy Hazafi ! városunk irányábani pártoló részvéteért a legmelegebb hódolatunkat és köszönetünket.

Mi nem szününk meg a tekintetes Urban továbbra is abbeli bizalmunkat vetni ; miszerint a tekintetes Ur, ki legujabban a szegedi küldöttségnek azt mondá, hogy lehetetlen volt az ország anyagi tönkrejutása nélkül a politicai tér foglalást már tovább elodázni ; városunknak is abbeli törekvését : miszerint a győr-grátzi vasutnak a déli vasuttal érintkező csomó pontja Szombathelynél legyen : hazafias közreműködésével, és meggyőző ékesszólásával pártolni és előmozdítani fogja.

Minélfogva összes városi képviseletünk a tekintetes Urnak legforró szivből fakadt köszönetét és ama kivánatát küldi, miszerint a tekintetes Urat honunk, és városunk számára az Isten számos évekig tevékeny egészségben megtartsa, és boldogul éltesse.

Kelt Szombathelyen 1868. mart. 3o-án tartott közgyülésünkből.

Alázatos szolgája
Tulok János
városbíró.

1868. május 3o-án az iparosok nagy értekezletet tartottak, hogy az ipar állása és saját helyzetök felett eszmecserébe bocsátkozzanak. Feliratot szerkesztettek, melyben elsorolják a fennálló iparszabályok mellett elkerülhetetlen ferdeségeket, a szabadipar káros következményeit : a nyugtalan és békétlen állapotokra vezető iparos proletariatust, a hivatásos egyéneknek az iparos pályáról való leszoritását stb., majd utalnak az ipariskolák hiányaira és kimondatni kérik : hogy önálló iparos csak az lehessen, ki kellő képzettséggel bir, aminek elbirálására az illető iparágat üzők kebeléből alakitandó bizottság lenne hivatva. E bizottság venné át a korábbi czéhek azon szép szerepét, hogy a tanulók kiképzésére ezek és a segédek között a rend fentartására, az iparosok között a kölcsönös becsülés előmozditására ügyelne, s igy a hatóságokat a sok apró kellemetlen ügy elintézésétől megkímélné. Óhajtja a felirat, hogy az egy város- ban lakó különféle iparosok egy nagy testületet képezzenek, melynek egy kirendelt választmánya intézné el a szakosztályoktól hozzá utasitott iparügyeket, szemmel kisérné az ipar állását, és erről időközönkint a kormánynak jelentést tenne, és végül, hogy mindenütt állittassanak ipariskolák.

Augusztus 16-án ünnepet ült a város. Kora reggel durrogtak a mozsarak, jelentvén a lobogódiszt öltött város közönségének, hogy a kerület képviselője Horvát Boldizsár szülőföldjére érkezik.

A város ez alkalommal először látta falai között a minisztert, és minden intézkedést megtett, hogy minél fényesebben fogadhassa. Délután 6 óra felé beláthatatlan hosszu kocsisor indult meg a pályaudvar felé, ahol már nagy néptömeg várta a szeretett vendég megérkezését. Amint a kanizsai vonat berobogott, a kocsiból kilépett minisztert a város nevében az akkori városbiró üdvözölte. Űdvözlő szavaira Horvát Boldizsár következőleg válaszolt:

"Szombathely város polgárságát mindig az összetartás jellemezte, mégis e meglepő fogadtatás váratlanul talált. Nem mint minister jöttem önök közé, a ministert Pesten hagytam, nem is mint képviselő jöttem, hanem jöttem mint önök jóbarátja, mint a nép fia. Ha valaki büszke őseire, én büszke vagyok születésemre, s polgári születésemet senki czimével fel nem cserélném. Büszke vagyok önökre, mert a munkásságot, a polgárerényt önöktől lestem el s azt, hogy ő felsége bizalma ama magas állásra helyezett, szorgalmam és munkám mellett önöknek köszönhetem."

E szavak után a minister kocsira ült és a fogatok hosszu sora által kisérve, fáklyát tartó polgárok között a püspöki palotába hajtatott.

Másnapon a tisztelgő hatóságokat és küldöttségeket fogadta és részt vett a tiszteletére rendezett diszvacsorán.

Deczember hó 23-án Szombathely birtokos polgárai a városház tanácskozó termében a tagositás keresztülvitele tárgyában népes értekezletet tartottak, mely azonban csak a tagositás czélszerü és hasznos voltát állapitotta meg, a nélkül, hogy ez ügyben érdemleges határozatot hozott volna.

1869. február 14-én Horvát Boldizsár ismét Szombathelyre érkezett, hogy a következő napon beszámoljon választóinak, kik őt márczius 3o-án nagy lelkesedéssel ujra képviselőjüknek választották.

Február 19-én meghalt Szenczy Fezencz püspök ; te- metése e hó 23-án történt. A gyászszertartást Zalka János győri m. püspök végezte.

Az augusztus 16 ki közgyülésen heves vitát keltett azon kérdés eldöntése, vajjon a városi elemi iskola továbbra is megtartsa e felekezeti jellegét vagy községi iskolának nyilvánittassék. A közgyülés ez utóbbi értelemben határozott és a határozat kihirdetése után a 12 tagból álló iskolaszék azonnal megalakittatott.

Bittnitz Lajos székesegyházi kanonok erélyesen tiltakozott az iskola ezen elközösitése ellen és tiltakozásának az lett az eredménye, hogy egy bizottságot küldtek ki a kérdés tanulmányozása végett. Minthogy pedig e bizottság jelentéséből egyebek között az is kitünt, hogy az iskolahelyiségek telekkönyvileg is a város tulajdonát képezik, az iskolák közös jellege végérvényesen elfogadtatott.

A mult 1868 év május havi közgyülésén az uj szt.- Háromságszobor évek óta vajudó kérdése eldőlvén, elfogadtatott a Raffensperger Ignácz és özv. Hudetz Jánosné helybeli kőfaragók által benyujtott tervezet, megköttetett velök a szerződés, mely szerint a margitai-köböl készitendő talapzaton nyugvó szobor és a szobrot köritendő vasrács költségei 5024 frt. 55 krban állapittattak meg. Mivel a szt.-Háromság szobor-alap ekkor csak 2079 frt 5 2/2 kr. volt, a szerződésben kikötött összeg hiányzó részét közadakozás utján gyüjtötték össze.

A következő 1869 év május havában leromboltatott a piaczon álló régi szt.-Háromság-szobor, mely a talapzatának felirata szerint 1714-ben állittatott fel, és a helyébe került uj szobor szeptember 12-én ünnepélyesen felavattatott. A felavatás szertartását Fekete János székesegyházi kanonok végezte, - a szt.-beszédet Boross Károly plebános tartotta.

A Szenczy halálával megüresedett püspöki székre junius 3o-án Szabó Imre, veszprémi apátkanonok, ministeri tanácsos neveztetett ki. Székfoglalása deczember 14-én történt, a midőn a székesegyházat megtöltő közönség először élvezte a nagy egyháziszónok szónoklatát.

A város este kivilágittatta ablakait és fáklyás zenével tisztelte meg az uj főpásztort.

Az 1870. január 31-ki közgyülésen bemutattatott és jóváhagyatott a város és özv. Gigler Józsefné között szerződés, mely szerint a város az elemi iskola telkének megnagyobbitása végett nevezett szomszéd telkéből 1020 frtért 255 ölet megvásárolt.

A város még a mult évben elhatározta, hogy a rumi utcza derekától a prateri malomig terjedő területet egy uj utcza nyitása czéljából kisajátítja. Az 1870. január 31-ki közgyülés a kiküldött bizottság jelentését és a kisajátitás, valamint az utczanyitás benyujtott tervezetét elfogadván a megyéhez fordult, hogy az uj utczavonalba eső s a város tulajdonát képező lóvásár-tér és az ezzel kapcsolatos szántóföldek eladására, nemkülönben a hosz- szu-utczai kertek végében elterülő szántóföldek kisajátí tósára engedélyét és hozzájárulását megnyerje.

A megyei jóváhagyás után megtörténvén a magán-tulajdonosok földterületeinek kisajátítása, az april 9-ki közgyülésen elhatároztatott, hogy a házhelyekül kimért területek, azok különböző értékéhez képest, ölenkint 3-6 frton fognak áruba bocsáttatni.

A tervezett uj városrész főutczájának a rumi uttól a Praterig terjedő vonal jeleltetett ki, amelyen a város a tornaegylet számára 600 ölnyi területet engedett át. Ez volt az első épület az uj városrészben.

A főutczát - a tervezet szerint - átszelte az Óvodától egyenesen a déli irányban vivő másik utcza- vonal, ezzel párhuzamosan haladt a Prater mellett elvonuló utcza ; a főutcával ugyancsak párhuzamos irányban dél felé haladó negyedik utczavonal állapittatott meg. A közepső nagy tér Batthyaniról neveztetett el, a négy utcza neveiül elfogadtatott : Torna , Óvoda-, Deák- és Kossuth (ma Torna-, Ovoda-, Fürdő és Gázgyár-utcák.) - Az elemi iskola községé tétele üdvös eredményt vont maga után. A püspök és a káptalan áldozatkészsége egy uj, katolikus jellegű iskolának adott létet, melynek alapmunkálatai 1870. november havában kezdettek meg.

1870 ben bontattak le az ugynevezett czigányházak, miáltal a vasuttal való közlekedés könnyebbé és kényelmesebbé lett. 1871-ben házhelyekül jelölték ki a Perint patak bal partján, a vágóhid körül elterülő földeket.

1871. február 4-én a költségvetés tárgyalása alkalmával a közgyülés a városi mérnök 5o frt. tiszteletdiját 100 frtra emelte, és az eddig szolgálatban levő egy utkaparó mellé 100 - 100 frt évi fizetéssel négy utkaparó alkalmazását határozta el.

A magyar-nyugati vasut Ajka, Kis Czell-, Szombathely és az országhatárig nyuló vonalának politikai bejárása 1871 april 3-án kezdetett meg. Szeptember 12 én megtartatott a próbamenet a győr-szombathelyi vasuton, mely október 1-én, a Gyanafalváig terjedő rész a következő 1872 szeptember 1-én, a gyanafalvi-gráczi vonal pedig 1873 május hó 1-én adatott át a közforgalomnak.

1871. junius 28-án meghalt Bittnitz Lajos cz. püs- pök, a székesegyházi káptalan nagyprépostja, az akadémia tagja. A város büszkeségét, a megyei intelligentia nevelőjét siratta az elhunytban, ki közel 4o évi tanári munkássága alatt buzgó apostola volt nemzeti nyelvünknek, fáradhatatlan művelője az irodalomnak és tudományoknak.

Nagy-Kanizsáról haza szállitott hamvai julius 1-én tétettek örök nyugalomra a székesegyház sirboltjában.

Az 1872 január 15 ki közgyülésen Tulok János városbiró, ki időközben kir. járásbiróvá neveztetett ki, állásáról lemondott. A közgyülés, melynek nevében Kronecker József, városi főügyész mondott köszönetet a bucsuzó városbirónak azon buzgóságért, melylyel a város ügyeit vezette, Tempel Ferenczet kiáltotta ki ideig- lenes városbirónak, aki e tisztet julius 11-ig viselte, amidőn Bárdossy István választatott meg polgármesterré.

A márczius 17-ki közgyülésen eszközöltetett a város ujjászervezése a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t. cz. alapján. Jagasics Kálmán megyei föjegyző, mint alispáni helyettes, vezette a közgyülést, melyen egyhangu határozattal mondatott ki, hogy Szombathely az idézett törvény 14o. §. alapján mint rendezett tanácsu város kiván szervezkedni. Ezen határozat kimondatván, a közgyülés egy három tagu bizottságot küldött ki a legtöbb adótfizetők és a választók összeirására, a tanács, a városi tisztikar, segéd- és szolgaszemélyzet és az árvaszék szervezetének kidolgozására azon utasitással, hogy munkálatát a márczius 27-én tartandó közgyülésen előterjeszsze. Az ezen napon beterjesztett jelentés szerint a három választó kerületbe beosztott választók száma 805, mihez képest a törvény értelmében Szombathely képviselő testülete 15o tagot számlált, kik felerészben virilisek, fele részben választottak.

Cherrel Ferdinand alispán elnöklete alatt julius 11-én tartatott meg a tanács- és tisztválasztó közgyülés. Polgármesterré egyhangulag Bárdossy István ügyvéd, városkapitánynyá Mayer József városi polgar lőnek megválasztva.

Május hó 2o-án érkezett Szombathelyre Horvát Boldizsár. A pályaudvaron, a Gyöngyöshid előtt felálli- tott diszkapunál üdvözlő beszédek fogadták. Másnapon megtartotta beszámolóját a tornacsarnok termében ; junius 17-én pedig Antal Lajos balpárti jelölttel szemben nagy szavazattöbbséggel ismét - ezuttal hatodszor a kerület képviselőjévé választatott.

Az augusztus 11-ki közgyülésen a városi négy főtanitó évi fizetése 600 frtról 900 frtra, a két segédtanitóé 400 frtról 600 frtr a emeltetett.

A város gyalogjáróinak szabályos alaku kövekkel való kirakása többször volt tanácskozás tárgya az 1872. év folyamán.

Az augusztus havi közgyülés az ügy tanulmányozására bizottságot választott, melynek jelentése az október 3o-án tartott közgyülésen került tárgyalás alá, a midőn határozatul kimondatott, hogy a kövezés költségeinek fedezésére a város 5000 frtot vesz kölcsön, és a háztulajdonosokat kötelezi a házaik előtt lerakandó kövezet terheinek viselésére.

E kölcsön felvétele a vármegye bizottsága által en- gedélyeztetvén a kő beszerzése és a kövezés módozatainak beszerzése végett Markovics József elnöklete alatt egy öt tagu bizottság küldetett ki.

A nevezett bizottság 1873 márczius havában terjesztette elő jelentését kapcsolatban azon szerződésekkel, melyeket két bécsi és egy kismartoni részvénytársasággal kötött a szükséges kőmennyiség és a munkálatokra nézve. A jelentés és a szerződések elfogadtatván, elhatároztatott, hogy mindenekelőtt a Gyöngyös-utca két sora fog kiköveztetni.

A Gyöngyös-utcán kívül ez év folyamán lerakattak a járdakövek az Uri utcában és a Forró-utca északi során.

A munka folyamán vette észre a város, hogy e kövezés czéljaira előirányzott és 8°/o-ra felvett 5000 frt összeggel nem fedezheti a költségeket, és mivel előrelátható volt, hogy a kövezés tervezett keresztülvitele 30000 frtba is belekerül, a november 12-én egybehivott közgyülés tekintettel arra is, hogy a háztulajdonosok halasztást nyerhessenek, elhatározta, hogy az uj városház felépitése végett engedélyezett 50000 frtról a kövezés költségeinek fedezésére szükséges ezen 30000 frtnyi kölcsön felvehetése érdekében ujra megkeresi kérvényével a vármegyei t törvényhatóságot. Egyuttal elhatároztatott, hogy az azonnal nem fizető háztulajdonosok a rájuk eső kövezés költsegei után 10°/o-ot tartoznak fizetni.

A megye törvényhatósága ez ujabb kölcsön felvételét még ez év folyamán engedélyezvén, a kövezés folytattatott ugy, hogy a következő 1874-ben már a Kőszegi és Kis-Karutczák egy-egy sora is ki volt kövezve.

Az 1872. év folyamán megalakult légszeszvilágitó részvénytársaság a várossal kötött szerződés értelmében lerakta a gázcsöveket és 1873-tól fogva világitja a város utczáit.

A lámpák első meggyujtása január 9-én történt. A közönség sorra járta a kivilágitott utczákat, melyek ekkor vettek bucsut a századok óta világító kormos olajlámpák bágyadt fényétől.

1872 szeptember hó 1 én a városi birtokosság a vadászat miként leendő gyakorlása tárgyában értekezletet tartván, elhatározta, hogy a vadászati jogot hat évre bérbe adja, s hogy az igy befolyó jövedelemből a birtok arányában a tulajdonosok között szétosztatik.

A vadászati jogot egy 15 tagból álló társaság ezen alkalommal évi 620 frtért vette bérbe.

Az 1873. február 3-ki közgyülésen alkottatott meg a községi kötelékbe való felvétel- és letelepülésre vonatkozó városi szabályrendelet, melynek értelmében a lel- készek és a köztisztviselők kivételével mindenki, aki a városban letelepszik, a tanács erre vonatkozó engedélyeért a megállapított három osztály szerint 20. 10. 5. frtot, aki pedig a községi kötelékbe óhajtja magát felvétetni, ugyancsak a megállapitott három osztály szerint 60. 40 illetőleg 20 frtot tartozott fizetni.

A polgárjognak korábban pénzért való adományozása e rendelet értelmében megszünt ; a letelepülés és felvétel emlitett díjai fele részben a házi pénztárt, fele részben az alamizsna-pénztárt illették.

Az ez évi május hó 14-ki közgyülés a városi tisztviselők nyugdíj-szabályzatát állapitotta meg.

A három első pont a tisztviselők és szolgák nyugdij képességét határozza meg ; a 4. §. a nyugdij mennyiségéről következőleg intézkedik : "A nyugdij a szolgálat idő és a nyugdijképes tisztviselő vagy szolga által az utolsó öt szolgálati évben huzott rendszeres fizetés átlaga arányához képest állapittatik meg, és a rendszeres fizetésnek 2 1/2 százalékával fog minden kitöltött szolgálati év után kiszolgáltatni."

Megjegyzendő, hogy a nyugdijra vonatkozó jogosultság - a határozat szerint - csak a 15. szolgálati év elmultával veszi kezdetét, és hogy a nyugdijazás kérdésében minden esetben a közgyülés mond határozatot.

A 8. §. értelmében "nyugdijképes tisztviselők özvegyei és árvái rendszeres nyugdijra igényt nem tarthatnak, de a közgyülés végkielégitésben részesitheti őket, melynek összege azonban az elhunyt nyugdijképes tisztviselő vagy szolga rendszeres évi fizetését semmi esetre felül nem haladhatja ; a már nyugdijazott tisztviselők és szolgák özvegyei és árvái pedig végkielégitésben csak a nyugdij fele összege erejéig részesithetők." E nyugdijszabályzatot a megyeitörvényhatóság 1874-ben hagytajóvá.

1873 január 16-án Ernuszt Kelemen főispán vezetése alatt népes értekezlet tanácskozott egy, Szombat- helyen felállitandó főreáliskola ügyében. Határozata értelmében a megye védnöksége alá helyezendő ezen tanintézet czéljára adakozásra szólitotta fel a megye és város közönségét.

Alig telt el néhány nap, s már 1oooo frtnál nagyobb összeg jegyzésével dicsekedhetett a gyüjtő bizottság, a város pedig az uj városrészben a tornacsarnok szomszédságában 1356 [] ölnyi területet és 1ooooo db. téglát ajánlott fel az iskolaépités czéljára és kötelezte magát a tantermek fütésére.

A vármegye 40000 frtot szavazott meg a főreális- kola javára, s ezel együtt 60000 frtnál nagyobb összeget tüntettek fel az aláirásra kibocsátott ivek, midőn október havában egy három tagu küldöttség utazott Budapestre, a hol Tréfort Ágoston miniszter kijelentette, hogy ha a vármegye a főreáliskola épületét elkésziti, felszereli, bebutorozásáról és a termek fütéséről gondoskodik, a tandij szedését az államnak átengedi, kész az intézet fenntartására az 1874 évi országos költségvetésbe a szükséges összeget felvenni.

Ezen biztató igéret nagy lelkesedést keltett és az 1873. deczemberi megyei közgyülés, támaszkodva az az október végső napjaiban a városban tartózkodó közoktatás-ügyi minister kecsegtető nyilatkozataira, a Feldmüller Ferencz bécsi épitő által készitett épitéstervet hely benhagyás végett azzal a kijelentéssel küldte fel a miniszterhez, hogy a kormány feltételeit örömmel elfogadja.

A terv elfogadtatott és a reáliskola ügye annyira előre haladt, hogy a minister 1874 elején az épités tervének elfogadását közlő leiratban arról értesité a bizottságot, hogy a tanárok 22000 frtnyi évi fizetését a jövő 1875. évi országos költségvetésbe fogja felvenni.

De mielőtt erre került volna a sor, az ügy egészen más fordulatot vett.

A város képviselő-testülete 1874. szeptember 16-án tartott közgyülésében tárgyalás alá vevén a városi is kolaszéknek a felállitandó felsőbb nép- vagy polgári iskolákra vonatkozó ministeri rendelet alapján beterjesz tett jelentését, elhatározta, hogy mivel a reáliskola fel állitása ugyis küszöbön van, polgári fiuiskolát nem óhajt, de hajlandó felállitani a polgári leányiskolát, ha az iskola felépitésére és felszerelésére 2o év alatt törlesztendő kamatnélküli államkölcsönt nyer és ha a kormány a ta nítók fizetését egy kivételével magára vállalja. A város ez esetben az egy tanitó fizetésén kívül arra is kötelezte magát, hogy az iskolaépület fentartásáról, tisztittatásáról és fütéséről gondoskodik.

Az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzetén a megye és város törekvése hajótörést szenvedett : a főreálisko lához füzött reménye szétfoszlódott. De a polgári leány iskola sorsa annál kedvezőbb fordulatot vett, mert a város a kért 1 2000 frtnyi kamatnélküli kölcsönt megkapta és az 1875 január havi közgyülésen már a városi iskola épület oly módon való megnagyobbitásáról folytak a tanácskozások, hogy a városházának utczai előrésze fölé még egy emelet épittessék. E tervtől azonban később, midőn az uj városház épitésének szüksége mindinkább előtérbe nyomult, elállottak, és a polgári leányiskola két osztálya 1876 október 2-án a városi iskolaház földszinti helyiségében nyittatott meg.

1875 julius hó 8-án tartatott meg a képviselővá lasztás. Megválasztatott Horvát Boldizsár a balpárti Széll Miklós ellenében.

Az 1875 márczius 13. közgyülésen került tárgyalás alá a tervezett vasmegyei árvaház kérdése. A közgyü lés két árva számára alapitvány fejében 6000 forintot ajánlott fel e czélra, a következő julius 31-én tartott közgyülés pedig még 50000 téglát is ajánlott fel.

A város jó példája hatott és egyesek is nem cse kély áldozattal járultak e magasztos czél megvalósitásához.

Az épitendő árvaház telkéül kezdetben a tornautczában levő s a főreáliskola épülete számára szánt terület jeleltetett ki ; de a város a reáliskola felállitásának reményében e területet nem engedte át.

A telekkérdést végre Szabó Imre püspök nagylelküsége döntötte el, aki a Perint patak jobb partján, a püspöki számtartói ház szomszédságában elterülő 2360 öl területet az árvaház számára átengedte.

Az árvaház alapkőletétele nagy ünnepélyességgel, nagyszámu megyei és városi közönség jelenlétében 1877 május 1-én történt.

Az 1875 julius 4-ki közgyülés határozatából a házak ujabb számjelző táblácskákkal láttattak el oly módon, hogy az utczák egyik során a páros, másikán a páratlan számok alkalmaztattak.

Az utcák neveit jelző táblák már korábban kifüggesztettek, ezek után tudjuk, hogy ez időben a város a következő terekből és utczákból állott : Fő-tér, Széchenyi tér, Batthyáni-tér, Belsikátor, Gyöngyös-, Iskola-, Uri-, Uj-, Hosszú-, Fürdő-, Óvoda-, és Rumi-utcák ; Tizenhárom-város, Vizmellék, Bürü-, Vizi-, Kis-Kar , Nagy-Kar-, Rohonczi-, Sörház-, Pásztor-, Kövi-, Mező-, Újvilág-, Görög , Nárai-, Hegyi -, Paragvári-, Kereszt-, Torna-, Forró-, Csillagutcák, Külsikátor, Kőszegi , Kámoni-, Körmendi-, Légszesz-, Gyep-, Gyár-, Vasuti-utcák és Vásártér.

A város közönsége a hirlapok utján értesülvén arról, hogy a kormány a kir. itélő tábla felosztásával foglalkozik, a szétosztandó kir. tábla egyik biróságának Szombáthelyen leendő felállitása érdekében 1876 január 4-én rendkivüli közgyülést tartott és elhatározta, hogy a város óhajának tolmácsolására egy három tagu küldöttséget indit Budapestre.

A küldöttség kecsegtető ígéretekkel jött haza ; de a város óhaja, mint a következmény mutatta, nem valósult meg.

1876 január 28-án hozta meg a hirt a táviró, hogy a haza bölcse, Deák Ferencz meghalt.

A haza gyászából a város is részt kért magának és január 31-iki rendkivüli közgyülésében jegyzőkönyvben örökitette meg a nagy hazafi érdemeit, intézkedett, hogy február 6-ig a város területen semmiféle zajos mulatság ne tartassék, és felkérte a kereskedőket, hogy február 5-én, a halott lelki üdvéért a székesegyházban tartandó gyász isteni tisztelet alkalmával üzlethelyiségeiket zárva tartsák ; egyuttal küldöttséget választatott, mely a város közönségét a Budapesten tartandó temetésen képviselje.

Február 5-én a megye és a város tisztikara, a különféle hivatalok, egyletek képviselői, a tanuló ifjuság és a valláskülömbség nélkül összesereglett közönség teljesen megtöltötte a hatalmas székesegyházat. Az égő gyertyákkal körülvett és gyászlobogókkal diszitett ravatal a szentélyben volt felállitva, mindegyik sarkára egy zöldlevelekből font, piros és fehér kameliákkal ékesitett koszoru volt erősítve, ajándékai a püspöknek, a főgymnasiumi tanári karnak, a város hölgyeinek és a pénzügyi tisztviselőknek. Mise után Szabó Imre püspök a nagy halott érdemeit méltató rendkívül hatásos beszédet tartott, melynek egész felyamán csillogott a köny a bánatos arczu hallgatók szemeiben, sőt maga a szónok sem uralkodhatott teljesen érzelmein, mert amint első izben elhangzottak ajkairól a gyakran ismételt szavak : "leesett fejünk koronája ; meghalt Deák Ferencz", az ő szemeiben is megjelentek a könyek, hazafiai és baráti szive mély fájdalmának ékesszavu tanui.

Majus 6-án egy más, szintén kegyeletes ünnep szinhelye volt a város. Vasmegye közönsége ekkor ünnepelte meg a megye szülöttjének, Berzsenyi Dánielnek születésnapja százados évfordulóját. Az ünnepély, melyen az akademia és a Kisfaludy-társaság is képviseltette magát, a megyeház zsufolásig megtelt nagytermében folyt le. Szabó Imre megyés püspöknek, mint az ünnepélyt rendező bizottság elnökének, megnyitó beszédére a dalárda elénekelte a hymnust, melyet Éhen Gyula, Fábry Pál és Balogh Gyula felolvasásai illetőleg szavalatai követtek.

Az ünnepély másik része másnap folyt le Egyházas Hetyén, ahol a költő arczképét megkoszorúzták.

1877. január 18-án a szombathelyi birtokosság a tagositás folyamatban levő ügyében a megyeház nagytermében népes értekezletet tartott. Minthogy a tagositás keresztülvitele ekkor már birói itélettel kimondatott ; ez alkalommal a birtokosság a kivitel módozatai felett tanácskozott és elhatározta, hogy a tagositás munkálatainak végzésére pályázatot hirdet.

1877 márczius 8-án tartott közgyülésen Dr. Kuncz Adolf főgymnasiumi igazgató és városi képviselő inditványára egy városi könyvtár berendezése határoztatott el.

A május 5-ki közgyülésen a polgármester előterjesztette, hogy a szombathelyi püspöki egyházmegye augusztus 2o-án fogja megülni fennállása százados évfordulóját.

"Szombathely város képviselő testülete, felismervén azt, hogy előrehaladását és megbecsülhetetlen anyagi előnyöket tulajdonit annak, hogy kebelében a püspökség székhelye felállittatott, az ünnepély fényét emelni kedves és örvendetes kötelességének tekintvén, elhatározá, hogy abban testületileg részt vesz, - kora reggel és az isteni tisztelet alatt a napot taraczklövésekkel jelezteti, a lobogókat kitüzeti, az utczai légszeszlámpákat teljes számban felgyujtatja és nagyobb számu küldöttség élén polgármester ur püspök ur őméltóságánál a városi közönség örömérzelmeinek fog kifejezést adni."

A püspök augusztus 19-én fogadta a tisztelgő küldöttségeket, és másnap pedig megtartatott a hálaadó isteni tisztelet.

Az orosz török háboru alkalmával a törökök iránt országszerte felébredt rokonszenv a város polgárait is tüntetésre bírta. Augusztus 12-én délután a városi és vidéki közönség nagy részvétele mellett a Fő-téren népgyülést tartottak, tiltakoztak Oroszország hallatlan hadviselési módja és barbár kegyetlenkedései ellen, és határozatukban felkérték a kormányt, hogy hatalma egész sulyával hasson oda, hogy az orosz hadsereg embertelen mészárlásai és pusztitásai megakadályoztassanak és hogy Törökország területi épsége megóvassék. A népgyülésen elhangzott lelkesitő beszédek tettre serkentették a közönséget ; a hölgyek tépést készítettek, a polgárság adományokat gyűjtött a sebesültek részére. Majd midőn a szeptember havi törökdiadal hírét vette, örömében ünnepet rendezett, kivilágitotta a várost, és az utczákat lobogók alá sorakozva járta be a testvérnemzet szerencséjén lelkesedő közönség.

A vadásztársaság a városi területet évenkint fezetendő 310 frtért vette bérbe.

Az 1878 május 9-én tartott közgyülésen Bárdossy István polgármester tudatván a képviselőtestülettel, hogy megyei árvaszéki elnökké választatott meg, hat éven át viselt hivataláról leköszönt.

A lelépő polgármestertől a közgyülés nevében Kronecker József városi ügyész bucsuzott el, a város polgársága nevében Eredics Ferencz ügyvéd mondott köszönő beszédet a volt polgármester tiszteletére május hó 12 én rendezett fáklyászene alkalmával.

A polgármesteri teendők vezetésével ideiglenesen Gyuk Sándor főjegyző bizatott meg. A junius 26-án tartott általános tisztujitó közgyülés egyhangulag Grimm Károlyt választá polgármesterré.

Az október havi közgyülés a város közönsége által még 1872-ben alkotott és a megyei hatóság által jóvá hagyott "A tisztviselők segéd- kezelő- és szolgaszemély zet létszámáról, fizetéséről és a napidíjakról" szóló sza bályrendelet egyes pontjainak a beállott valtozások miatt szükséges módositását elhatározván, az igy megváltoz tatott szabályrendeletet jóváhagyás végett a megyei tör vényha tóság elé terjesztette.

A jóváhagyott ezen szabályrendelet értelmében a fizetések következő összegekben állapittattak meg:

Jul. 21-én tartatott a szombathelyi választó-kerület értekezlete, melyen a beteg Horvát Boldizsár beszá moló beszéde nagy tetszés között felolvastatván, kimon datott, hogy a szombathelyi választó-kerület pártkülönb ség nélkül Horvát Boldizsárnak ajánlja fel a jelöltséget a küszöbön álló választások alkalmára is. A választás napja aug. 5-éve volt kitüzve, amidőn Horvát Boldizsár a kerület képviselőjévé egyhangulag megválasztatott.

Izgalmas napjai voltak Szombathelynek okt. havában. Egymást értek a vonatok a pályaudvaron, telve a Bosz nia felé szállitandó mozgósitott katonákkal. A pályaud vart napról-napra sürüen megtöltötte a helybeli és a vidékről beözönlött közönség. Bánatos ifju nők bucsuz tak el férjeiktől, siránkozó anyák ölelték keblökre messze távozó fiaikat. Amint pedig a harcztérről kapott első tudósitások megjelentek, a helybeli társadalom ismét ta nujelét adta nemesszívüségének. Megindultak a gyüj tések a mozgósitottak támogatásra szorult családjainak segélyezésére. A város hölgyei tépést készitettek.

A február 27-ki közgyülés a királyi pár ezüstmeny nyegzője miként való megünneplése érdekében egy bi zottságot alakitott, amelynek következő april 17 -ki köz gyűlésen beterjesztett jelentése elfogadtatván, elhatároz tatott : hogy ő felségeik arczképei az ünnepély alkalmából az uj városház tanácsterme számára megszereztetnek. Az ezüst mennyegző napján, april 24-én reggeli 5 órakor az ünnepély kezdetét taraczk-lövések jelezték. - A há laadó tiszteleten részt vett a tanács, képviselő-testület és tisztikar, egyletek és társulatok. A házak fellobogóz tattak. A polgári gyámolda tagjai megvendégeltettek ; a szegények között 5o frt osztatott ki.

A szegedi árvizkárosultak javára önkéntes adomá nyokból, hangversenyek, mulatságok jövödelméböl 3000 frt és 1 db. 18 frt értékü Rudolf alapitványi sorsjegy jött be és küldetett a szegedi polgármesteri hivatalhoz.

Amig másokról gondoskodtak, a város maga is kárt szenvedett. A május elején napokig tartó esőzés és a Rohoncz vidékén dühöngő felhőszakadás csakhamar meg töltötték a Gyöngyös és Perint patakok medreit. A Gyön gyös átszakitván a gencsi gátat, vizének egyrészét a Perintbe ömlesztette, másik részével elboritotta a part mellett elterülő réteket és szántóföldeket. A Perint máj. 5-én medréből kicsapván, a város felett az egész jobboldalt elön tötte, benyomult a városba, megtöltvén szennyes habjaival a nagy-karutczai végső házak udvarait és pinczéit. A meg rémült lakosság jajveszékelve nézte az árt, kiki mentette azt, amit megmenthetett. Az elhordott parttal eltüntek a karutczai kertek palánkjai, eltűnt a Veigl-ház a vágó hid körül, a perinti kocsiut hasznavehetetlenné vált, a part mellett levő házak falai annyira megrepedeztek, hogy több házat le kellett bontani.

Az uj városház épitésének körülbelül 30 év óta hangoztatott eszméje végre megvalósult. Az iskolahelyi ségek szük volta, főleg mióta a polgári leányiskola is beköltözött a városházába, kényszeritő erővel sürgette az uj városház felépitését, a mely éveken át tartott tár gyalások és tervezgetések után a Széchenyi téren levő régi Kitzlingstein-ház lebontásával 1878 nyarán vette kezdetét.

Egy év mulva már készen állt az épület. Felavatása nagy ünnepélyességgel 1879 augusztus 23-án történt. Kora reggel mozsarak durrogása figyelmeztette a lakós ságot a nap jelentőségére. Zászlók lengtek a házakon, a lakósság ünnepi hangulatban csoportosult az uj város ház körül ; a tanácsosok, képviselők és a tisztikar a régi városházban gyülekeztek. Innen indultak meg a székes egyházba, melynek főoltáránál a megyés püspök tar totta az ünnepélyes szent misét.

A szt-mise végeztével a város elöljárósága, képvi selő-testülete bevonult az uj városházba, és díszes nagy termében megtartotta első közgyülését. Részt vettek e közgyülésen Kőszeg , Sárvár és Szt.-Gotthárd küldöttei, Szabó Imre megyés püspök, a káptalan tagjai, Takács Lajos főispán, Széll Ignácz alispán, Reiszig Ede főjegyző, Károlyi Antal megyei ügyész és nagy számu közönség.

Grimm Károly polgármester az elnöki széket elfog lalván, a vendégekhez és a képviselő-testület tagjaihoz intézett üdvözlő beszéde után a közgyülést megnyitotta. Utánna Kronecker József városi ügyész emelkedett fel és felolvasta az általa szerkesztett emlékiratot, mely bádog tokba zárva a feljárat jobb oldalán elhelyezett zárkő alá tétetett, az akkor forgalomban levő érczpénznek egy-egy példányával együtt. Az emlékirat, mely az uj városház épitésének előzményeit is felöleli, egész terjedelmében következő:

"Ő Felsége első Ferencz József ausztriai császár és Ma Magyarország apostoli királyának dicső uralkodása alatt Urunk 1879-ik évében augustus hó 23.-án tétetett le ezen emlékokmány Szombathely város közönsége által ujonnan épitett és teljesen befejezett tanácsház zárkövébe.

Ez időben Vasmegye egyházi és világi méltóságait és tisztségeit viselték : Szabó Imre a szombathelyi egy- házmegye püspöke, - Takács Lajos főispán, Széll Ig- nácz alispán, Reiszig Ede főjegyző, Dr. Károlyi Antal tiszti ügyész. - A város ez időszerinti elöljáróságát a következő tisztviselői kar képezte - és ugyan : Grimm Károly polgármester, Gyuk Sándor jegyző és levéltárnok, Dr.Kronecker József tiszti ügyész, Dr. Markovits Gyula tiszteletbeli t. ügyész, Mayer József rendőrkapitány, Baumann József pénztárnok, Strancz Gusztáv könyvelő, Gyuk István ellenőr, Reitermayer József számvevő, Dr. Alexy Emil orvos, Koller Károly közgyám, Neusiedler Miksa állatorvos, Czupy János gazdasági felügyelő, id. Lankovics József polgári gyámoldai gondnok, Hutter Ferencz hegymester, Markovics József, Eredics Ferencz, Albrecht Frigyes, ifj. Lankovics József, Gyuk Sándor, Németh Imre, Horváth János, Lakenbacker Fülöp, Schuster Gyula, Haiden János, Zimmermann Károly és Hetyey József mint tanácsosok.

A képviselő testület tagjai voltak: Szabó Imre püs pök, Rechnitzer Salamon, Schűbel Bertók, Dr. Boross Károly, Eredics Ferencz, Haiden Imre, Nagy Jenő, Markovics József, Hübner János, Szabó László, Stieder Vitus, Dr. Szabadfy János, Stadler Salamon, Alexy Tóbiás, Pick Vilmos, Horváth János, Leszler Imre, Hagel Béni, Rudolf Alajos, Holzheim Károly, Illés Antal, Lackenbacker Fülöp, Zimmermann Károly, Sövegjártó János, Lipics Kálmán, Csesznák Lajos, Láng Jeromos, Neumann Ferdinánd, Dr. Ajkas Károly, Rosenberg Áron, Lövenstein Ignácz, Weiner József, Geiszt László, Kelemen János, Zittritsch Benő, Fück János, Stucklich Antal, mint legtöbb egyenes államadót fizetők, - továbbá ifj. Lankovics József, Dr. Weghofer Titus, Hetyey József, Deutsch I. M., Schuszter Gyula, Albrecht Frigyes, Éhen Gyula, Dr. Gyöngyösy Vilmos, Feldmann Tivadar, Jünker Gusztáv, Hodossy György, Bárdossy István, Balogh Gyula, Németh Imre, Láng Sándor, Gyuk Sándor, Tóth István, Busics Pál, Bertalanffy József, Somogyi Miklós, Lakner Ambró, Czupy János, Reitermayer József, Bossányi József, Cserer István, Haiden János, Dobrovics Ferencz, Rohrer László, Szathmáry Ignácz, Szabó István, Dr. Kuncz Adolf, Gottmann József, Albert György, Szabó Ferencz, Pór János, id. Lankovics József, Varró Antal és ifj. Horváth József mint választottak.

Szombathely rendezett tanácsu város közönsége már évtizedekkel ezelőtt foglalkozott azon eszmével, hogy a város egyik főterén alkalmas helyet szerezzen meg a végből, hogy azon egy diszes és a haladó kor kivánal- mainak megfelelő tanácsházat emeltessen. - Ezen terv létesítésének nyomaira akadunk már 1846 évben, a mi- dőn ugyanis a közgyülés megbízásából Turkovics János bíró, Hodászy József, Schenk Ferencz, Horváth József, Tempel Ferencz, Seper Lajos beltanácsosok - Czédler Imre tiszti főügyész, Kreutzer János, Dezső József, He- gedüs Sándor népszónokok, ifj . Zanelli Ferencz kültaná csosok és Horvát Boldizsár főjegyző mint kiküldöttek azon évi julius hó 24-én Kiczlingstein Imre és kiskoru gyermekei tulajdonát képező házat a megyeház terén a város részére 9000 pengő forintért megvásárolván, - ennek alapján az erre vonatkozó örökbevallás az 1846. évi augusztus hó 6-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvébe iktattatott.

A csakhamar beállott politikai zavarok - az alkotmányért küzdött szabadságharcz és az ezt követő ab solut uralom bénitó hatása alatt az épitkezés kérdése szunnyadozott ; városunk az időbeli elöljárósága az épit kezés és kivitelének még csak kezdeményezésével sem foglalkozott, tudván azt, hogy hason nagyfontosságu ügynek közmegnyugvás szerinti elintézése nemcsak kellő anyagi erőt, de egyuttal az alkotmányos szabadság által felélesztett és táplált lelkes közérzületet is tételez fel.

A visszaállitott alkotmány védszárnyai alatt meg választott képviseleti közgyülés és tisztviselői karnak egyik első teendője volt : a városház épitésének kérdé sét ujból felvenni és a kivitel iránti tanácskozásokat fo lyamatba tenni. - Ez időbeli jegyzőkönyveink tanuskod nak arról, hogy a képviselő testület a felépitést nemcsak elvben elhatározta, de egyuttal különböző időben több tervet és költségvetést készittetett és fogadott el alapul ; - a nagy mérveket öltött és tetemes költséget igénylő tervek keresztülvitele azonban foganatositható ép az okból nem volt, mert városunk anyagi erejére tekintettel nem voltak.

A mit az idők mostohasága és a tévesztett irány ban folytatott határozatok kivihetetlensége meggátolt azt a kedvező véletlen városunk javára minden nehéz ség nélkül létesitette. Megyénk és városunk lelkes fér fiaiból alakult szinházi választmány ugyanis egy állandó magyar szinháznak elépitését tűzvén ki czéljául - 1877 év folyama alatt magát a városi közönséggel érintke zésbe tette és azon tervet terjesztette elő, hogy a Szé chenyi-téren fekvő és a város tulajdonát képező telek hez magából a térből még 166 ölet hozzá vevén : az ily módon nyert területen ugy a városház - mint az állandó magyar szinház egy időben ugyanazon terv sze rnti homlokzattal emeltessék fel.

Bárdossy István az időbeli polgármesterünk az uj irányban megindult üdvös mozgalom élére állván : a kettős czél kivitelének kezdeményezését egész lelkese déssel karolta fel ; - az ő elnöklete alatt 1877. évi de cember hó 29-én tartott képviseleti közgyülésünk az együttes épitkezést elhatározta, a terv és költségvetés beszerzésére pedig küldöttséget rendelt.

Hauszmann Alajos budapesti műegyetemi tanár a hozzá intézett felkérésnek készségesen megfelelt ; az illető terveket és költségvetéseket külön a városház és külön a szinház épületére vonatkozólag elkészitette és azokat rendelkezésre bocsátotta.

A városházat illető terv és a 39225 forintra elő irányzott költségvetés 1878. évi február hó 27-én tartott közgyülésünkben elfogadtatván, - ugyanakkor a be építésre szánt telek északi része 125 öl térmértékben az állandó magyar szinház felépitésére átengedtetett.

Az 1879. évi május hó 4-én tartott közgyülés az építés körüli felügyeletre - a munkálatoknak árlejtés utján leendő kiadására - a szerződések megkötésére egy 10 tagból álló épitő bizottságot választott ; - ezen bizottság a szinház választmány küldöttségével egyértel müleg a felügyeletet és művezetést Hauszmann Alajos műegyetemi tanárra bízván, - vele a szerződést meg- kötötte.

A hirlapi hirdetmények utján közzétett pályázati felhivásra összesen 34 zárt ajánlat érkezett be, melyek a közös épitő bizottságnak 1878. évi május hó 25-én tartott ülésében felbontatván, - az egyes munkálatok kiadattak. -

A Széchenyi tért disztelenitő régi épületnek lebon tása és eltávolitása még 1878. évi junius hó elején meg kezdetett és rövid idő alatt be is fejeztetett, - ugy, hogy a földmunkálatok ugyanazon hó közepén - ezen uj városház alapzatának épitése pedig 1878. évi julius hó 9-én kezdetét vehette. - A munkálatok ugyanazon év késő őszeig folytattatván - az épület tető alá ho zatott, - jelen év folyamán pedig az egész épitkezés általános megelégedésre teljesen befejeztetett.

A midőn az uj épületben mai nap első izben meg tartott közgyülésünk szinén ezen emlékokmányt a zár kőbe elhelyeznők - buzgón kérjük a Mindenhatót arra hogy áldását városunktól meg ne vonja, tanácsházunkat vésztől és veszélytől megóvja, - bennünket és utódain kat legkegyelmesebb oltalmára érdemesítsen, - s végül határtalan jóságával engedje meg azt, hogy ezen sze rény hajlék mindig szentélye maradhasson a nemzeti ér zületnek, önzéstelen polgári erénynek és egyetértésnek.

Kelt Szombathely rendezett tanácsu városnak 1879 évi augusztus hó 23-án tartott kéviseleti közgyüléséből."

Az emlékirat elhelyezése után Eredics Ferencz nagyobb szabásu beszédében röviden vázolván a város önkormányzati jogának fejlődését, méltányolván azon férfiak érdemeit, kik az uj városház létesitése körül a a multban és a jelenben buzgólkodtak, egy inditványt terjesztett a közgyülés elé, melyben a felavatás ünne pélyének és részleteinek jegyzőkönyvi megörökitését, Vasvármegye közönségének a szinház létesitése érdekében hozott áldozatáért, az épitő bizottságnak buzgó fá radozásáért köszönetet és azt indítványozza, hogy Hausmann Alajos műegyetemi tanárt, a városház és szinház tervezőjét és épitőjét érdemei elismeréseül a képviselő- testület a város diszpolgárává válaszsza.

A városház előtt levő diszkertecske alapját 1879 őszén vetették meg, ekkor mérték ki területét, ekkor ültették el az első fákat és bokrokat.

A congressusi szabályzat alapján szervezkedett izraelita hitközség és az óvoda-egylet kérvényére az 1880 március 8-án megtartott közgyülés a főutczától az óvo dáig vezető utca kiszélesbittése végett a forró utca sarkán álló Kikakker-háznak, melyet a város már ko rábban megvásárolt, lebontását elhatározta. Minthogy e határozat a megyei törvényhatóság által még ez év fo lyamán jóváhagyást nyert, a nevezett ház 1881 april havában lebontatott s igy nyerte az utca mai szélességét.

Az 1880 jun. 28-ki közgyülésen leplezték le Horvát Boldizsár olajfestésü arczképét, melyet a városházi tanácskozó terem számára maga Horvát Boldizsár ajánlt fel a városnak.

Egy tizenhat éven át folyt küzdelem diadala felett ült örömünnepet a város augusztus hó 19 én, amidőn Beődy Gábor szintársulata az uj megyei szin házat megnyitotta. - A dalárda Hymnus-éneke után Márkus Emilia elszavalta a prológot, Miklós bátyjának ez alkalomra készült költeményét. A szavalást Csiky G. "Proletárok" című darabjának előadása követte, melynek elsőrendü szerepeit Markus Emília és Prielle Kornélia játszták. Előadás után a vendég művésznők tiszteletére diszvacsorát rendeztek és a nap emlékére egy-egy ezüst babérkoszoruval ajándékozta meg őket a városi közönség.

1879 oktober 16-án tartott közgyülésen értesült a város dr. Kovács József leveléből, hogy a magyar or vosok és természetvizsgálók XXI. nagygyülésök helyéül Szombathelyt választották. A város köszönettel fogadta e megtisztelő ajánlatot és készséggel fogott hozzá a szükséges előintézkedések foganatositásához. Megalaki totta a különféle bizottságokat és elhatározta, hogy a nagygyülés emlékére megiratja Szombathely város mo- nographiáját. *

1880 augusztus hó 23-án történt a nagygyülés tag jainak ünnepélyes fogadása. A pályaudvaron Eredics Ferencz ügyvéd meleghangu beszéddel üdvözölte az ér kezetteket, akik Halász Géza dr. fővárosi főorvos rövid válasza után mozsárdurrogás és a közönség üdvkiáltásai között a fellobogózott városba hajtattak.

A megyés püspök, mint a nagygyülés elnöke délután 5 és 6 óra között fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Tisztelegtek előtte : a főváros, a m. tud. akademia, a budapesti műegyetem, az orsz. erdészeti társulat, termé szettudományi társulat, a budapesti muzeum, Borsod megye, a kolozsvári orvos-természettudományi társulat, a Kárpát-egylet, Debreczen és Nagy-Várad városok, a debreceni ref. főiskola, a debreczeni orvos-gyógyszerész egylet és a vasmegyei régészeti egylet.

Következő napon, augusztus 24-én, délelőtt 9 óra- kor tartatott meg a nagygyülés a tornacsarnok feldi szitett termében. Szabó Imre megyés püspök elfoglalván az elnöki széket, üdvözölte a nagygyülés tagjait és ki fejtvén saját álláspontját az orvos- és természettudomá nyokkal szemben, a nagygyülést megnyitotta.

A napirend folyamán Szabadffy János dr., vasme gye főorvosa és a nagygyülés alelnöke meleg szavakkal ujíiotta fel Kovács S Endre dr. és Kátai Gábor emlé kezetét ; majd Grimm Károly polgármester üdvözölte a nagygyülés tagjait, beszéde végeztével átnyujtván a 100 db. aranyat, melyet a város közönsége a nagygyülésnek pályadijakra felajánlott. Batthyáni Gusztáv herczeg szin tén 1oo aranyat ajánlt fel a nevezett czélra. A közgyü lés mindkét ajánlatért jegyzőkönyvileg szavazott kö szönetet.

Különféle jelentések és inditványok előterjesztése után Balogh Tihamér dr. tartotta meg előadását a jár ványok okairól és azoknak a nép életére való befolyá sáról, mire a megnyitó nagygyülés véget ért. Délután 5 órakor ugyancsak a tornacsarnokban Lipp Vilmos dr. premontrei igazgató tanár tartotta meg felolvasását "Savaria társadalmáról a II. században."

Augusztus 26-án megalakultak a szakosztályok és megkezdték működésöket. A délutáni időszak legérde kesebb mozzanata, az orvosok és természetvizsgálók XXI. nagygyülésének egyik kimagasló részlete az a ki sérlet volt, melyet Kuncz Adolf dr., a szombathelyi fő- gymnasium igazgatója és a nagygyülés titkára mutatott be a székesegyházban felfüggesztett 30 m. hosszu Foucault-féle ingával. A kisérlet sikereit Szabó József dr., egyetemi tanár az orvosok és természetvizsgálók Nagyváradon 1890 augusztus 2o-án tartott nagygyülé sének záró ülésén következőleg méltatta : "A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyüléseinek több fénypontja volt már, azt az 5o éves történelem lapjain kiki láthatja. En rám kettő volt oly hatással, hogy itt is felemlitem. Szombathelyen nyilt alkalom egy oly kisér- let bemutatására, melyhez a körülmények rendkivül ked vezőleg találkoztak. Mi kellett hozzá. : egy fenkölt szel lemü püspök, ki arra gondolva : "Coeli enerrant gloriam Dei," a székesegyház gyönyörü kupoláját rendelkezésre bocsátotta, kellett hozzá három helybeli szakember, kik nagy avatottsággal, buzgósággal, fáradsággal és költ séggel ugy rendezték be, hogy a siker teljes volt. Nekünk a fővárosból Szombathelyre kellett menni, hogy ezen nagyszabásu kisérlet szemlélésében gyönyörködhes sünk - Párist kivéve, hol Foucault a Pantheon kupolá jában csinálta, alig hiszem, hogy a szombathelyihez hasonló módon lett volna más helyen bemutatva. "* * Dr. Schachter Miksa, A magyar orvosok és természetvizsgálók 1890 aug. 16-20-ig Nagyváradon tartott XXV. vándorgyülésének történeti vázlata és munkálatai.

Augusztus hó 27-én tartotott meg a záróülés, melyen a következő nagygyülés helyéül Debreczen je- leltetett ki. A központi választmány kiegészitése és a jövő nagygyülés tisztikarának megválasztása után bu csubeszédek következtek.

A nagygyülés tagjai ez alkalommal megkapták a korábbi nagygyülés lefolyásáról szóló terjedelmes mun kát, Szombathely város monographiájának I. részét és a város által a nagygyülés emlékére veretett érmet. Az 1880 évhez füződik a congressusi izraelita hitközség uj és diszes zsinagógájának szeptember hó 2-án történt ünnepélyes felavatása. ".

1881 február 28-án virradatkor megszólalt a nagy harang, tudatván a város közönségével az egyházmegye szeretett püspökének halálát. Temetése a kedvezőtlen időjárás daczára nagy részvét mellett történt márczius hó 3-án.

Ez év folyamán szokatlan élénkséggel indultak meg az orsz. képviselő-választási mozgalmak. A függetlensé gi párti választók még január havában megkezdték a szervezkedést.

A szabadelvü párt tagjai sem maradtak hátra és april 18-án tartott értekezletükön ismételve - tehát kilenczed izben - Horvát Boldizsárt kiáltották ki jelölt jöknek. Schvartz Gyula, a függetlenségi párt jelöltje, pünkösd vasárnapján tartotta meg programmbeszédét a Batthyányi-ligetben, majd megtette körutját a kerület községeiben.

Az ellenzék térfoglalása erősebb tevékenységre késztette a kormánypártot, mely csak nagy erőfeszitéssel tudta megszerezni jelöltjének a diadalt.

A tagositás régóta huzódó ügyével áll összefüg gésben az a csere, a mely az 1882 év folyamán jött létre a város és a püspökség között. A püspök ugyanis a tagositás érdekében folytatott tárgyalások során csak az esetre mutatkozott hajlandónak a tagositás el- fogadására, ha az uj-perinti határban levő ingatlanai egy birtoktestté egyesittetnek. A város a püspökség ré széről tett ajánlatot elfogadta és az alsó haraszton levő 123 k. hold erdejét a püspökségnek átengedte. Ennek fejében a püspökségtől a város erdői és a szőke-alatti dülőkben 38 k. hold 1218 [] öl szántóföldet, 15 k. hold 560 öl rétet, 59 k. hold 1399 öl erdőt és 374 öl legelőt kapott cserében.

E csereszerződés a május 31-én tartott közgyülé sen elfogadtatván, jóváhagyás végett a megyei törvény hatósághoz felterjesztetett.

A julius 1-én tartott közgyülés az épitési anyagon kivül 2000 frtot szavazott meg egy, a temetőben felől litandó tetemház épitésére.

Julius 16-án a munkás osztály néhány tagja rend zavarással párosult zsidóellenes tüntetést rendezett ; az izraeliták uj templomát megrongálták, több ablakját bezuzták. A zavargók egy jó része elfogatott és átadatot a fenyitő törvényszéknek.

A következő napok folyamán fenyegető levelek érkeztek a város elöljáróságához, lázitó falragaszok jelentek meg az utczasarkokon, ugy hogy az elöljáróság a személy és vagyonbiztonság megóvása végett katonai védelemért folyamodott. Kőszegről egy lovasszázad érkezett a városba, de néhány nap mulva, midőn az elfogottak szabadonbocsátása után a kedélyek már lecsilapodtak és ujabb zavaroktól már többé nem lehetett tartani, a városból kivonult. Elővigyázatból azonban a városi polgárokból egy 80 tagu közbintonsági bizottság alakult, melynek tagjai kisebb-nagyobb csoportokra oszolva felváltva teljesitették az éjjeli őrjáratot.

Julius 10-én ment végbe szentmártoni Radó Kálmánnak beigtatása a főispáni székbe. A Rábaszabályozás, az agarász egylet és a vasmegyei gazdasági egy let érdekében kifejtett hasznos müködése megyeszerte szep reményeket keltett az uj főispán iránt, kinek fogadtatása és beigtatása ugy a megyében, mint szék városában valóságos ünnepszámba ment.

A város területi fejlődésében nevezetes fordulópontot képez az 1882 év, midőn a város nyugati részén egy egész uj városrész alapjai rakattak le.

A Perint község főutcájával szinte szemközt levő ugynevezett Kalvária-ut két oldalán elterülő szántóföldek már házhelyekül kimérve várták a meginduló épitkezést, ami a Kalvária-kapu lebontása és a statióknak a dombtetőn való elhelyezése után meg is kezdődött és oly rohamosan haladt előre, hogy alig telt el három év, s Szombathely két uj rendezett és csinos utczával - Kalvária és Csillag utczákkal - nagyobbodott.

A város közönsége értesülvén az uj püspök kineveztetéséről, 1882 október 29-én tartott közgyülése határozatából Hidasy Kornélt, az egyházmegye uj főpásztorát, felirattal üdvözölte.

1883. april 29-én történt az ünnepélyes fogadás. A megye határán - a kis czelli pályaudvaron - Széll Ignácz alispán, Szombathelyen a vasuti állomáson Radó Kálmán főispán, a Gyöngyös-utcza végén felállitott diadalkapunál Grimm Károly üdvözlő szavai fogadták az érkezőt.

A várossszerte uralkodott ünnepi hangulat nem enyészett el a leáldozó nappal ; a házakon lengő lobogók még egy ünnepet hirdettek . Simor János herczegprimás jövetelét.

Május 2-án délután érkezett a városba a legelső magyar főpap, hogy az uj püspök otthonában végezze a felszentelést.

A szakadó eső daczára óriási néptömeg, a megye diszbe öltözött fogadó küldöttsége, a megyei papság élén uj püspökével várta az ország herczegprimását, aki az üdvözlő szónoklatok végeztével a püspöki palo tába hajtatott. Másnap május 3-án szokatlan élénkség uralkodott a város utczáin, a távol és közel vidékről nagyszámu közönség érkezett a városba, hogy jelenlehessen a püspök felszentelése és beiktatása ünnepén. Kilencz órakor délelőtt megszólaltak a harangok, felhangzott az "Ecce Sacerdos" és a papság hosszu sora után, ezrekre menő sokaság között haladt végig a székesegyházban a primás, Dulánszky Nándor pécsi, Németh József Csanádi püspökök és az uj püspök kíséretében. Az isteni tisztelet után a primás a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Este a város kivilágittatott,

1883, augusztus hó 15-én történt a Kőszeg-szombathelyi helyiérdekü vasut ünnepélyes megnyitása. Az első vonattal délelőtt 10 órakor robogott be a szombathelyi pályaudvarba a koszorukkal elhalmozott " Jurisics" mozdony.

Alig köszöntött be az 1884 év, megkezdődtek az orsz. képviselőválasztás mozgalmai. A szabadelvü párt annál nagyobb aggodalommal nézett a jövő elé, minél inkább meg volt győződve arról, hogy a jól szervezett ellenféllel szemben főleg az a körülmény nehezteli meg működését, hogy Horvát Boldizár nem hajlandó továbbra is megtartani a kerület képviseletét. Mindent elkövetett tehát, hogy a kerületnek egymásután kilenez izben megválasztott képviselőjét a jelöltség ujból való elfogadására birja ; azonban Horvát Boldizsár a hozzá intézett felszólitásra köszönettel ugyan, de tagadólag válaszolt. "Az ok - mondja - amelynél fogva én többé nem vállalkozhatom önök körében a zászlótartó szerepére, abban fekszik, hogy a szombathelyi választó kerületben ez idő szerint oly magasra csaptak fel a politikai párt szenvedély hullámai, hogy nekem egész politikai multamat, sőt magán egyéniségemet is meg kellene tagadnom, ha önök felhivásának és várakozásának meg akarnék felelni.? Majd röviden vázolván eddigi politikai müködését, válaszát igy folytatja : "Ez lévén a politikai egyéniségem, nekem az adott viszonyok között fájna, önök pedig nem nyernének vele, ha a pártszenvedélyek mai harczában én mennék önök lobogójával elől. Az engesztelékenység azon szellemével, amely az én sajátom, én ma nem hódithatnám meg a tért önök választókerületében. Addig, amig önök, csekély töredék kivételével, ugyanegy politikai táborhoz tartoztak, örömmel és büszkeséggel vállaltam el önök képviseletét a politika mezején. Az idők változtak. Nem kutatom ennek okait ; nem teszek ezért szemrehánzást egyik félnek sem. De annyi bizonyos, hogy ha már a testvérharcz önök között kikerülhetetlen, a harczba és nem vezetem önöket. Az, hogy én a polikának hozzam áldozatul azt a testvéri viszonyt, amely engem önökhöz füz, az rám nézve az erkölcsi lehetet lenségek sorába tartozik."

E levél nagy lehangoltságot keltett a város közönségének legnagyobb részében ; fájt a gondolat, hogy a város nagy fia, ki jótéteményeivel halmozta el szeretett szülővárosát, a hálátlanság rut bünét látja azon torzsalkodásokban és viszálykodásokban, melyekbe a fékevesztett politikai szenvedély sodorta a lakósságot. A szahadelvü párt belenyugodván nagy nehezen a megváltozhatatlanba, uj jelölt után látott, és február 27-én tartott képviselőjelelő gyülésén egyhangu lelkesedéssel dr. Kunc Adolfot, a szombathelyi főgymnasium igazgatóját, kiáltotta ki jelöltnek.

Nem kisebb lelkesedéssel, nem csekélyebb remények között lépett a küzdőtérre a kerületi függetlenségi párt, mely marczius 2-án tartott gyülésén Pázmándy Dénest, t. gasztonyi birtokost és a körmendi kerület orsz. képviselőjét kiáltotta ki jelöltjének. Ez időtől fogva megkezdődött a harcz, amely egyes tulzók által szitva, tullépte a politikai ellenfelek küzdelmének határait, átcsapott a társadalmi életre, megzavarván egy időre azt a jó egyetértést, mely annak minden rétegében eddig otthonos volt.

A hosszantartó izgalmaknak junius 14-ike, a választás napja vetett véget, amidőn 274 szótöbbséggel dr. Kunc Adolf képviselővé választatott.

1884. november 22-én meghalt a város főjegyzője, Gyuk Sándor, ki ugyszólván egész életét a város szolgálatában töltötte, előbb mint aljegyző, majd 19 éven át mint annak főjegyzője.

1885. február 11-én Grimm Károly polgármester költözött el az élők sorából. A február 16-ki közgyülés jegyzőkönyvileg örökité meg a város körül szerzett érdemeit és a polgármesteri hivatal vezetésével a megejtendő tisztujitásig ifj. Lankovics József tanácsost bizta meg.

Az időközben ujjá szervezett képviselőtestület Reiszig Ede alispán elnöklete alatt márczius hó 29-én tartotta meg a tisztujitó közgyülést, amelyen polgármesterré Dr. Markovics Gyula ellenében Varasdy Károly kir. alügyész, főjegyzövé Brenner Tóbiás, városkapitánynyá Mayer József ellenében ifj. Lankovics József választattak meg.

Számos nagy feladat megoldása várt az uj tiszti karra. A városi ügykezelés és a városi tisztviselők munkakörének határozottabb körülvonalozása, a város érdekeire egyaránt fontos pozsony-szombathelyi vasut és a városban felállitandó ipar- és kereskedelmi szakoktatással kapcsolatos polgári fiu-iskola és a lovassági laktanya felállitásának felszinen levő kérdései, a köztisztaság ügye stb. különféle irányban vették igénybe munkaerejét.

Az első, és a városra nézve egyik legfontosabb alkotása kétségen kívül ama régóta égető kérdés megoldása volt, mely a város fejlődésével egyre fokozódó szükségességgel lépett előtérbe, hogy a várost keletről és nyugatról határoló Szt.-Márton és Ó-Perint községek nek a várossal leendő egyesitése minő alapon eszközöltessék.

Az egyesités kérdése akkor már elodázhatatlanná vált és a városnak korábbi határozatához képest az egyesités elrendelése érdekében a m. kir. belügyminister is megkerestetett. Amint a ministeriumnak az egyesitést kimondó 25860/85 sz. rendelete leérkezett, a város képviselő-testülete az egyesülés feltételei felett tanácskozandó 1885 junius 1-én közgyülést tartott, mely hosszu és beható vita után a következő határozatot hozta:

"Szombathely r. t. város képviselő-testülete az esetre, ha az összes propositiói elfogadtatnak, beleegyezik, hogy Ó-Perint és Szt.-Márton a hat év mulva bekövetkező általános tisztujitást megelőző képviselő választásig, mikor is ezen községek is a városi kerületekbe beosz tatni fognak, ezuttal és pedig külön-külön Ó-Perint 6 rendes és 2 pótképviselőt-, Szt.-Márton pedig szintén mint külön kerület 3 rendes és 1 pótképviselőt ezen átmeneti 6 évre választhasson, ugy, hogy ekként a képviselő-testület 47 választott és 47 legtöbb adófizető képviselőből álland, továbbá a képviselő-testület hajlandó a tanácsosok számát 16-ra felemelni, hogy igy megadassék az alkalom ezen két tanácsosi állás betöltésénél amennyiben a képviselők Szt.-Mártonból és Ó-Perintből is egy-egy tanácsost választani akarnak ; - a legtöbb adót fizető képviselők azonban már most is, ezen átmeneti 6 év alatt, az összváros legtöbb adót fizetői szerint hivatnak be, illetőleg állittatik évenként össze a legtöbb adót fizető képviselők névjegyzéke ; a vagyoni kérdések tekintetéböl, miután sem Ó-Perintnek, sem Szt.-Mártonnak ingatlanai nincsenek, Szombathely anyavárosnak pedig mintegy 467.000 frt. értekü vagyona van : kijelenti a képviselő-testület, hogy az anyaváros javára a tulajdonjogot fenntartja és a magánosok bárminemü jogait szintén épségben tartatni határozza, - mégis azonban az anyaváros jelenleg 44000 frt. évi jövedelmét az összváros költségvetésszerü kiadásaira felajánlja amennyiben a kiadások ez által nem fedeztetnek, a fennmaradott hiánylatot kivánja és pedig az összváros lakóssága által adóarány szerint egyenlő mennyiségű százalékban megállapitandó pótadó val fedeztetni.

Habár Szombathely r. t. város azon arányt tekintve, mely szerint az anyaváros jelenleg 1428 választó után csak 38 képviselőt választ, a törvényesség és jogosság elveiből kiindulva, tekintettel arra, hogy Ó-Perintnek csak 127, Szt.-Mártonnak pedig csak 67 választója van, Ó-Perint részére 3, legfölebb 4, Szt.- Márton részére 1, legfölebb 2 képviselő választását engedhetné : mégis az anyaváros méltányolva a közérdeket, s hogy a két község eddig élvezett önálló autonom jogaitól elesik, hogy az átmeneti időszak alatt az összváros képviseletében specialis érdekei is kiválólag képviselve legyenek, s hogy a két község lakosságát a város méltányossági érzetéről meggyőzze, - és mert tekintettel a fizetett adóra jelenleg virilista képviselő ezen községekből alig jut a képviselő testületbe : az anyaváros képviselő testülete ezen indokból hajlandó az átmeneti 6 évre Ó-Perintnek 6 rendes és 2 pót-, Szt.-Mártonnak 3 rendes és 1 pót-képviselő választását engedni, és pedig, hogy a községek intentiójának teljesen elég tétessék, habár az 1871. 18. t.-cz. alapján, tekintettel a választók csekély számára és arra, hogy még a két községből sem volna egy kerület alakitható, - mindkét község részére külön-külön kerület alakitásával.

Szintén méltányossági tekintetből hajlandó a képviselő-testület a tanácsosok számát kettővel szaporitani, hogy a képviselőknek alkalom nyujtassék, - mennyiben nézetükkel találkozik - Szt. Mártonból és Ó-Perintből egy-egy tanácsost választani.

Csakis a legnagyobb méltányossági érzet sugallatától vezetve teszi a képviselő-testület azon nagy áldozatot, hogy jóllehet sem Szt.-Márton, sem Ó-Perint ingatlan vagyonnal nem bir - de kivévén Szt.-Márton községnek negyedévi korcsmáltatási jogából befolyó hasznát, mely nek ily czimen a városnál tizszeres, a közköltségekre forditott jövedelem felel meg - a közköltségek fedezésére forditható jövedelmekkel sem rendelkeznek ; az anyaváros jelenleg 44000 frtra rugó jövedelmét mégis a költségvetés szerinti közkiadások fedezésére szánja, s csak, amennyiben ez arra elégséges nem volna, kivánja az összváros lakói által egyenlő pótlék által viseltetni ; a két község a város összes jogai és előnyei élvezetébe jutván, másrészt pedig a teher emelkedését csakis a két községnek egyesitése fogván okozni ; midőn mégis az anyaváros csak a jövedelmek levonása után fennmaradott hiánylatot kivánja az öszvároslakói által egyenlő hányad adó-pótlékkal fedeztetni : oly loyalis és méltányos eljárást követ, hogy ha a községek is hasonló érzületből indulnak ki, egyéb követelést nem formálhatnak, mert a város által tett ajánlat a törvényesség és jogosság harárait messze tulhaladja ; hogy pedig az anyaváros vagyonára a tulajdonjogot és a magánosok jogait egészben fentartani akarja : csak az igazság és méltányosság követelményeinek tesz eleget akkor, midőn a két községnek ingatlan vagyona egyátalában nincs, és midőn a két községben fennforgó magánjogi viszonyokat szinte érintetlenül hagyni óhajtja.

Ezen határozatnak az alispán ur által egybehivandó közgyülésben leendő eléterjesztésével a polgármester bizatik meg."

Ó-Perint és Szt.-Márton községek egyesitése folytán a város önkormányzati szabályrendeletének egyes pontjaiban való módositása szükséges lévén, a november 21-ki közgyülés ez érdemben következőleg határozott:

Az önkormányzati szabályrendelet 18 §. oda módosittatott, hogy a tanácsosok száma 14 ről 16-ra emelte tett, kimondatván, hogy a tanács tagjai közé a rendszeresitendő városi mérnöki hivatal viselője is bevétessék.

Módosittatott a 25 §., mely szerint 1886-tól kezdve a polgármester évi fizetése - tekintettel a nevezett községek egyesitése folytán megszaporodott teendőire, a korábbi 1500 frt helyett 1800 frtban állapittatott meg oly megjegyzéssel, hogy amennyiben a polgármester egyuttal a községi biráskodást is gyakorolja, e czimen külön 200 frt tiszteletdij illeti. A városi mérnök évi fizetése 500 frtban állapittatott meg ; a gazdasági felügyelő a 26. §-ból töröltetvén a 25 §. alatt elősorolt rendes tisztviselők közé vétetett fel

A 26 §. módositása következtében a három irnok mellé még egy negyedik, évi 550 frt. fizetésü irnok alkalmazása, a 27 §. módositása folytán a rendőr-személyzetnek egy harmadik rendőrbiztossal (évi 400 frt), egy rendőrtizedessel (évi 35o frt) és négy közrendőrrel (évi á 30o frt) való szaporitása mondatott ki.

A módositott 28. §, a szolgaszemélyzet ruhailletményéről intézkedik.

A megyei törvényhatóság az eléje terjesztett ezen módositott uj szabályrendeletet 23503/85 sz. alatt hagyta jóvá. Az egyesités 1886 január 1-én vált ténynyé, miáltal a város lakóssága mintegy 3000 lélekkel szaporodott, és megszüntek azon közrendészeti és közegészség ügyi bajok, melyeknek elháritása az eddigi különböző közigazgatási területek mellett annyi nehézségbe ütközött.

Az 1886.február 8-án tartott közgyülés a városba bekebelezett Ó-Perint és Szt.-Márton községek utczáit a történeti hagyományra és a megszokottságra való tekintettel következőleg nevezte el : Perintben : "Ó-Perinti utcza", "Körmendi utcza", "Hid utcza" (korábban az ezen utcza sarkán levő megyei pandurlaktanya után Kaszárnya-utcza), "Komáromi utcza", "Kert-utcza", "Dél utcza" (korábban Mező-utcza) és "Hold-utcza" ; Szt.Mártonban : "Szt. Márton-utcza", "Temető utcza," (korábban Rozmarin-utcza), "Harmat-utcza" és "Kis-utcza. "*

Az 1886. február 8-ki közgyülés foglalkozván a városi tanácsnak a város főterének uj elnevezése tárgyában előterjesztett javaslatával, a következő, az egész városra nézve megtisztelő határozatot hozta : "Határozat. Szombathely r. t. város közönsége hálás kegyelettel őrzi azon sokoldalu szolgálatok elévülhetlen emlékeit, melyeket városunk nagy szülöttje, Horvát Boldizsár ur, ugyis, mint városnak polgára és egykori tisztviselője, ugyis mint kerületünknek hosszu évek során át képviselője, közel félszázad óta, e városnak szellemi és anyagi fejlödése körül, szülőföldje iránti meleg érdeklődéssel és mindenkor önzetlenül kifejtett és tanusitott. Ezen kegyeletes emlékezet hatása alatt is, meg azért is, hogy nagy szülöttünk neve és emléke, mint a valódi polgári erények gyakorlatában követendő példa, a késő unokák részére külsőleg is méltóan megörökittessék ; a tanács javaslatához képest egyhangulag elhatározza ezen képviselő-testület, hogy Szombathely városának főpiacza, azon tér, mely nagy szülöttünk szülőházának szomszédságában, az iránta nyilvánult lelkesedésnek oly gyakran tanuja volt, jövőre "Horvát Boldizsár tér"-nek neveztessék."

A közgyülés megbízásából Varasdy polgármester közölte Horvát Boldizsárral a közgyülés határozatát egy levél kíséretében, melyben egyuttal a nagy férfiu engedélyét kéri a közgyülés határozatának foganatositására. Horvát Boldizsár marc. 3. kelt meleghangu levelében válaszolván a polgármester soraira, köszönetét fejezi ki azon jóságért, melylyel szeretett szülővárosa elhalmozta. Majd a legigazabb szerénység hangján szólván a korról, melyben élt, annak szelleméről, mely a maradandó alkotásoknak nem kedvezhetett, így folytatja "Amit tehát önök nekem nyujtanak, abban nem lehet, nem szabad jutalmat látnom, hanem csak jóakaró, kegyes elismerését annak, hogy nem hiányzott bennem a buzgalom, tanujelét adnom a hazám és szülővárosom iránti szeretetemnek és hűséges ragaszkodásomnak, amely semmi körülmények között soha egy pillanatra sem ingadozott, - s hogy hiven törekedtem a lehetőség korlátai közt megtenni azt, amit tőlem a szombathelyi név becsülete követelt. Csak ily értelemben fogadhatom el hálás szívvel önök határozatát, s főleg azért, hogy legyen egygyel több, ami az utánnunk jövő nemzedékeknek hirdethesse önök végtelen jóságát, amely nagylelküséget tudott gyakorolni ott is, ahol az érdem helyett csak jóakaratot talált.

Isten őrködjék jövőre is szeretett szülővárosom felett! Védje meg a hanyatlástól azt, amiben e nemes város eddigi emelkedésének, s közeli méltóságának titka záloga fekszik : polgárai emelkedett szellemét, lángoló haza szeretetét ; tartsa meg önzetlen érdeklődésüket a közügyek iránt,nemes lelkesedésüket a magasabb eszmékért,és meggyőződésük bátorságát párosulva azon óvatossággal, a melylyel a siker biztonságának, - és azon engesztelékeny mérsékletet, amelylyel egymás irányában tartozunk.

Kérem, tekintetes polgármester ur ! legyen szives ezen érzelmeimet mind a tekintetes városi tanács, mind pedig a tekintetes képviselő-testület előtt szintazon melegséggel tolmácsolni, amelylyel önök hozzám intézett nagybecsü értesitése eltelve van.

Fogadják önök mindnyájan mély tiszteletem és hü ragaszkodásom kifejezését, melylyel továbbra is változatlanul maradok

Budapest, 1886. évi mart. 4 .

Hálás szolgájuk
Horváth Boldizsár s k. "

E levél a tanács és képviselő-testület előtt felolvastatván, egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtattatott.

Az 1886. év folyamán a város egy ujabb tanintézettel szaporodott. A real-, majd meg a kereskedelmi iskola alapitásáért lelkesülő polgárság végre is czélt ért és a márczius 27-ki közgyülés készséggel ajánlta fel a tornacsarnok mellett elterülő, s korábban realiskola számára fentartott telket a polgári fiuiskola számára, sőt az iskolaépület felépitését is magára vállalta. Az iskola kérdése végleg eldőlt a július 21-én tartott értekezleten, melyen Gönczy Pál ministeri tanácsos, a kormány küldötte is jelen volt, és a melyen kimondatott, hogy a város az iskola számára telket ad és épületet emel, annak fentartásáról, tisztitásáról, a termek fütéséről és az iskolaszolga fizetéséről gondoskodik, a vármegye az iskolahelyiséget felszereli, az állam pedig magára vállalja a tanitók fizetését oly megjegyzéssel, hogy az osztályok csak fokozatosan - kezdve az I. osztálylyal az 1886/7 tanévben - fognak megnyittatni. Az iskola épület terve elkészült, jóváhagyatott és az épitkezés még az év folyamán megkezdetett és az épület már október havában tető alá került.

Szeptember havában a tanitás is megkezdődött a város tulajdonát képező és a kámoni utcza északi végén levő házban.

Az október 8-ki közgyülés tekintettel egyrészt a congressusi izraelita hitközség méltányos kérésére, másrészt azon körülményre, hogy az izraelita gyermekeknek a városi közös iskolába való felvétele következtében a már fönállott két párhuzamos osztály mellé még négy párhuzamos osztály felállitására lenne szükség, elhatározta, hogy a város a nevezett hitközségnek iskolája helyreállítására egyszer és mindenkorra 200 frtot, az 1887/8 tanévtől kezdve pedig iskolája fentartására évenkint 1000 frtot fizet oly feltétellel, hogy mihelyt szükség lesz több párhuzamos osztály felállitására, a segélyt azonnal beszünteti, a hitközség addig is köteleztetvén iskolai költségvetésénnk előirányzatát a várossal évenkint közölni.

A városi határ tagositása iránt folyamatban levő perben a lehetőség kérdésében tárgyalás tüzetvén ki,kitünt, hogy a birtokosok nagyobb része a tagositást oly értelemben óhajtja, hogy az összes tagutak a város nevére telekkönyvelt ingatlanokból hasittassanak ki, a kisebbség pedig az összes városi erdők és birtokok felosztását sürgette. Minthogy pedig az utaknak a városi birtokokból való kihasitása által a váron több 100 hold birtokától és egypár ezer frt. évi jövedelemtől, az öszszes földbirtokok felosztása által pedig vagyona legnagyobb részétől megfosztatnék, ugyannyira, hogy ha bárminő culturalis, egészségügyi vagy egyéb intézmény létesitésének szüksége merülne fel, a város ingatlan vagyon hiányában, kötött kezekkel állam és a város fejlődésének ugyszólván életere vágatnék el : Varasdy polgármester a tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy a város a tagositásba csak ugy egyezik bele, ha mint más egyes birtokos tekintetik, és a városi vagyon felosztása tárgyát nem fogja képezni.

Az 1887. február 3-ki közgyülés foglalkozván a tagositás ügyével, a polgármester indítványozza,hogy az egész tagositási kérdés ejtessék el. Az ügy ettől fogva szünetel.

Az 1886. év méltán nevezhető a codificálás évének, mert Szombathely város multja nem mutat fel egy oly évet sem, melyen annyi szabályrendelet alkottatott volna, mint ebben.

Közigazgatási kodex hiányában eddig a városi tisztviselő az igazgatási jognak majd minden ágazatában szabályok nélkül, vagy hiányos szabályok mellett ugyszólván a tapogatozás bizonytalanságában tévelygett. Ezen a bajon segitett a megalkotott helyhatósági szabály rendelet.

Ez évben lépett életbe : a zsibáruskodásról, a cselédszerző üzletekről, a kéményseprő iparról, a társaskocsi iparról, a bérkocsi iparról, a hordár v. bérszolga iparról rendelkező, továbbá az épitkezési, a pásztorokra vonatkozó, a közrendészeti szabályrendelet, továbbá megalkottattak a fogadók-, szállók-, vendéglők-, kávéházak-, pálinka és kávémérésekre, a realjog-köteles iparokra, a községi kötelékbe való felvételre, a szegényügy rendezésére vonatkozó, nemkülönben az ebtartási, kéjelgési és önkormányzati szabályrendeletek.

Az 1887 február 3-án tartott közgyülés határozata értelmében a város utczáinak kővel való kirakatása és ezen alapon a kövezetvám jogának elnyerése érdekében teendő intézkedések kimondatván, a tanács szerződést kötött egy bécsi vállalkozóval, melynek értelmében az Uri-utczának a gyalogjárók között levő része, a püspöki palota és a Hagel-ház, a papnevelő és a püspöki palota, a fő-dohánytőzsde és a városházi vendéglő, a városházi vendéglő és a Tempel-ház között levő átjárók még ez év folyamán kiköveztettek.

Az országos magyar képzőművészeti társulat a képzőművészet iránt való érdeklődés felkeltése és fejlesztése czéljából a vármegye székházának nagy termében képkiállitást rendezett, melyen több-kevesebb képpel 15 magyar müvész vett részt. Radó Kálmán főispán május 22-én nyitotta meg a kiállitást, melyet a következő napok folyamán számosan látogattak.

A szombathelyi választókerület szabadelvü pártja junius hó 5-én tartotta meg képviselőjelölő gyülését a Batthyáni ligetben és Varasdy Károly polgármestert kiáltotta ki jelöltjének, aki a junius 7-én megtartott választás alkalmával Csávolszky Lajos függetlenségi párti jelölttel szemben nagy szavazattöbbséggel a kerület képviselőjévé választatott.

A megválasztott orsz. képviselő október 11-én vált meg polgármesteri székétől. A város polgárai viszszaemlékezvén a távozó polgármester érdemeire, nevezetes alkotásaira, a város anyagi és szellemi gyarapitására irányzott eredményes törekvéseire, hálájuk és elismerésök kifejezésére Kőfalvi Vidor főgymnasiumi igazgató és városi képviselő inditványára a jelzett napon tartott közgyülésökben őt egyhangu lelkesedéssel a város diszpolgárává választották.

1887. szeptember 1-én ment végbe a vasmegyei iparkiállitás ünnepélyes megnyitása. A kiállitás eszméjének megpenditője Varasdy Károly polgármester volt, aki fáradságot nem ismerő buzgalommal karolta fel ez ügyet és megyeszerte oly lelkesedést keltett, mely a kiállitás sikerét már előre is biztositotta.

Körülbelül egy éven át folyt az előkészités és szervezés munkája, melyben a polgármester, mint a kiállitás elnöke mellett kiváló tevékenységet fejtettek ki Éhen Gyula, Mayer Ede, Brenner János, Bencz Lajos alelnökök és mások számosan a polgárság sorából.

A tornacsarnok és az épp akkor felépült polgári fiu-iskola termeiben rendezett ezen kiállításon 450 kiállitóval, 12 csoportban 96 iparág volt képviselve. Egy hónapon át tartott a kiállitás, és nem egy napja volt olyan, hogy ezernél több látogató kereste fel helyiségeit. A vasárnapokon tartatni szokott tombolák, tánczmulatságok, főleg pedig az 5o-3o kros belépődijak oly szép összeget adtak, hogy a költségek fedezésére befizetett részvénydijak visszafizetésén kivül a kiállitási bizottság a 700 frtot bocsáthatott a polgármester rendelkezésére a polgári iskolánál alapitandó két ösztöndij alapja javára.

A nagyszámu előkelő megyei és városi közönség részvéte mellett lefolyt megnyitó ünnepély első mozza nata volt Varasdy Károly, kiállitási elnöknek, a megye főispánjához, mint a kiállitás védnökéhez, a kormány képviseletében megjelent Schnierer Gyula miniszteri osz- tálytanácsoshoz és a nagy közönséghez intézett üdvözlő beszéde, mely után Radó Kálmán főispán a kiállitást megnyitotta.

Ez alkalommal történt az ipari és kereskedelmi szakoktatással kapcsolatos polgári iskola épületének felavatása is.

Deczember hó 5-én tartótta meg az időközben ujjá alakult képviselőtestület tisztujitó közgyülését, melyen polgármesterré Szabó Ernő ügyvéd választatott meg.

Az 1888. augusztus 16-ki közgyülés tekintettel arra, hogy az elemi és két polgári iskola kath. vallásu tanulóinak vallásoktatására a helybeli plebánia személyzete már nem elégséges, továbbá, hogy a segédlelkészek gyakori változása a tanitásra nézve is hátrányos, elhatározta, hogy a nevezett iskolákban a vallásoktatást két szt. Ferencz-rendi szerzetesre bizza, akik évi 5oo- 500 frt. tiszteletdij fejében 20-20 órára köteleztetnek.

A szeptember 25-ki közgyülés a tanács indítványára elhatározta a szarvasmarha-, sertés- és kecske csordáknak az 1889. január 1-től fogva való beszüntetését. E határozat hozatalára okul első sorban közegészség- és köztisztaságügyi szempontok szolgáltak és az a körülmény, hogy a legeltetést a marhatulajdonosok legnagyobb része jogtalanul vette igénybe. Hogy tehát a csordák fentartására eddig fordított 2200 frtnyi költség, mely amugy sem állott arányban a jogosult tulajdonosok csekélyszáma marháival, más hasznosabb czélra legyen forditható, a közgyülés a csordák beszüntetése mellett nyilatkozott ; a pásztorok elbocsáttattak, és az általuk eddig birt lakások, melyek a város tulajdonát képezik, bérbeadattak.

A birtokosság azonban nem nyugodván meg e határozatban, 1889. január 16-án értekezletet tartott és kimondotta, hogy legeltetési és makkoltatási jogát jövő ben is gyakorolni kivánja, még pedig oly módon, hogy maga tart pásztorokat.

A városi hatóság a közbirtokosság e jogát elismervén, csak arra szoritkozott, hogy a köztisztaság érdekei lehetőleg megóvassanak. E végből a márczius 26-ki közgyülés az egyes jogosultak által fentartandó csordajárásokat olymódon szabályozta, hogy a csordahajtást a város belső területén megtiltotta.

A marhavásárok a legrégibb időtől fogva a Perint patak és a püspöki kert között levő téren tartattak. Minthogy azonban e tér kis terjedelme és czélszerütlen fekvésénél fogva már többé nem volt alkalmas az egyre nagyobb számban vásárra hajtott barmok befogadására és könnyen áttekinthető csoportositására, az 1888. február 17-ki közgyülés határozatából a vásártér számára ujabb és megfelelőbb hely jeleltetett ki a Perint patak mentén.

Az e czélra megállapitott és a korábbi vásártértől északnyugatra fekvő 4728 ölnyi terület, mely a város tulajdonát képezte, a szomszéd földbirtokosok részben megvásárlott, részben kicserélt telkeivel kibővitetvén, rendezés és a szükséges korlátok elkészitése végett Wálder Alajos műépitész vállalkozónak 8006 frt 41 kr. általányösszegért kiadatott. Az uj vásártér teljesen az állategészségügyi követelmények értelmében készült el. A korábbi szemétlerakásra használt tér talaja elegyengettetett, megkavicsoztatott és megfövenyeztetett; köröskörül korlátok köritik ; külön helyek vannak fenntartva a lovak, szarvasmarhák és sertések számára.

Megnyitása 1889. szeptember 3-án történt. A megnyitást ünnepélyessé tette az a körülmény, hogy a gazdasági-egylet 60, Szombathely város pedig 2o db. 10 frtos aranyat tűzött ki az ezen alkatommal vásárra hajtott legkiválóbb állatok dijazására.

1872. óta a szombathelyi kir. törvényszék és a kir. fogház a vármegyeház sötét helyiségeiben voltak elhelyezve, a többi igazságügyi hivatal : a kir. ügyészség, járásbiróság és telekkönyv egymástól elkűlönitve bérelt helyiségekben működtek. A közigazgatás és törvénykezés folytonos fejlődésével az igények is növekedtek és a megyeház már kezdetben is elégteleneknek tapasztalt helyiségei végre is teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak . A megyei közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak egyaránt érdekében állott, hogy a tarthatatlan állapot mielőbb orvosoltassék.

A királyi biróságok, a telekkönyv és a kir. ügyészség hivatalainak számára emelendő épület már tizennégy év óta általános óhajtás tárgya volt, midőn végre Fabiny Teofil igazságügyminiszter a tarthatatlan állapotról személyesen is meggyőződvén, felhivta a vármegyét, hogy cserében a törvényszék és börtönök által elfoglalt helyiségekért a felépitendö igazságügyi palota számára alkalmas telket adjon. Vasvármegye törvényhatósága csakhamar kész volt a támogatásra és 1886. október 25-én tartott közgyülésén felajánlotta e czélra a város területén, a kámoni-utczában tulajdonul birt, ugynevezett "Stabház" telkét, melyen az alispáni lakás állott.

A vármegye ezen adománya a belügyminiszter által jóváhagyatván, a megye és az állam között a szerzödés megköttetett. E szerint a megye nevezett házát és telkét örök tulajdonul átadta az államkincstárnak, viszont az igazságügyminiszter a megye székházában használt öszes birósági és fogházi helyiségeket legkésőbb 1889.október 1-től fogva a megye korlátlan tulajdonába bocsátotta.

Csakhamar elkészültek az épités tervei, megalakult az épitő bizottság és Jiraszek és Krausz szegedi épitő vállalkozók 1887. október havában megkezdték az épitést, mely 1889. szeptemberben befejeztetvén, az uj igazságügyi palota átadatott rendeltetésének.

Felavatása 1889. október hó 2 án történt. Ünnepélyességét emelte Szilágyi Dezső igazságügyminiszter jelenléte, kit a megyei és városi közönség megelőző napon fogadott.

Ugyancsak az 1889. év emlékét hirdeti a lovassági laktanya, melynek rendkivüli ünnepélyességgel lefolyt felavatása október hó 22-én ment végbe.

Tiz év munkájának és törekvésének eredménye fölött ült örömünnepet a vármegye és a város közönsé ge e napon, ennyi időbe került a lovassági ezredlaktanya létesülése.

Az ez irányban megindult mozgalom első jeleivel az 1879 évi augusztus 25-én tartott megyei közgyülésben találkozunk, amelyen elhatároztatott, hogy a vármegye a területén elhelyezendő lovasság számára lak tanyát épit. A kormány a megye e határozatában kifejezett óhajtását elfogadván, megindultak a tárgyalások a laktanya terveinek elkészitése iránt.

Az első vegyes bizottság Széll Ignácz alispán elnöklete alatt 1880május hó 12-én ült össze és megál lapitotta az épités programmját ; de a tárgyalások elhuzódása miatt Hausmann Aajos budapesti mügyetemi tanár a tervekkel csak 1883. év elején készülhetett el.

Szombathely város meleg érdeklődéssel karolna fel az ügyet és hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a laktanya számára a szükséges telket a vármegyének minden kárpótlás nélkül rendelkezésére bocsátja. A város által felajánlott telek azonban alkalmatlannak találtatván, a város áldozatkészségének kifejezést adandó, a beszerzendő telek vételárához 8000 frttal járult.

A megye közvéleménye a terhek kérdésére nézve kellőleg tájékozva nem lévén, a laktanya ügye egy időre háttérbe szorult ; a tárgyalások csak 1885-ben vétettek fel ujra, amidőn a tervek ujólag történt átdolgozása után a megállapitott építési programm alapján az e czélból kiküldött bizottság megtette azon tájékoztató előterjesztését, melyet csakhamar az 1885. évi szeptember 21-én tartott rendkivüli közgyülés határozata követett.

A rendkivüli érdeklődés között lefolyt közgyülés névszerinti szavazással döntött az ezredlaktanya épitésének sorsa felett, 243 szóval 81 ellen kimondván, hogy Szombathelyen ezred-laktanyát épit.

A végleges tervek tárgyalásában egy évnél hosszabb idő telt el és a vegyes bizottság még 1887 juliusában is a tervek megállapitásával foglalkozott.

E közben a tervek elfogadtattak és az épitési engedély kiszolgáltatott. A terveket Pártos Béla budapesti műépitész készitette, ugyanőt bizta meg a törvényható ság a müvezetéssel is. Helyettese volt Rauscher Miksa, míg a müvezetésben ellenőrként Számetz Lajos kir. mérnök, állandó felügyelőül pedig Frideczky Kálmán kir. mérnök alkalmaztatott.

1887. októberben iratott ki a pályázat, s az 1.300000 frtra előirányzott épitési munkálatokra általány-vállalatban Krausz Lipót és Jiraszek Nándor szegedi czég vállalkozott jutányosabban ; az 1.350000 frtra előirányzott épitési tőke és gyakorlótér vételárának fedezéséül szolgáló kölcsönt a magyar jelzálog-hitelbank nyujtotta.

Az alapkő-letétel minden ünnepélyesség mellőzésével 1888 april hó 18-án történt. Serényen folyt a munka és még az év őszén az épületek tető alá kerültek.

A munkálatok a szerződésben kikötött határidőre 1889 október 15-ére befejeztettek, amidőn a laktanya a hozzá tartozó 214 kat. hold gyakorló térrel a katonai kincstár használatába bocsáttatott.

Octóber hó 19-érkezett meg a 11 . huszárezred, hogy elfoglalja uj állomását és benépesitse az uj laktanyát.

A Horvát Boldizsár-téren felállitott ezredhez a városi képviselő testület élén Szabó Ernő polgármester intézett üdvözlő-beszédet, melyre, valamint Reiszig Ede alispán- nak a laktanya udvarán elmondott üdvözlő szavaira, Kotz Venczel báró ezredes válaszolt; kifejezést adván örömének a barátságos fogadtatás és a felett, hogy a megyei törvényhatóság áldozatkészsége folytán ezredével oly laktanyába vonulhat, mely czélszerüségét tekintve páratlan a monarchia területén.

A laktanya ünnepélyes felavatásán, október hó 22-én részt vettek Grómon Dezső ministeri államtitkár, a hon- védelmi, Jekelfalusy Lajos ministeri tanácsos a belügyminister képviseletében ; a katonai hatóságok részéről Frigyes kir, herczeg, az V. hadtest parancsnoka, Wimmer Gusztáv tábornok és Rohonczy György ezredes ; a törvényhatósági bizottság tagjai, a város elöljárósága és nagyszámu meghivott.

A laktanya épületei és főbejáratai lobogókkal és fenyügalyakkal voltak diszitve. A főépület udvarán rögtönzött kápolna volt felállitva, melynek oltárán Hidasy Kornél megyés püspök ünnepélyes szt.-misét mondott,mise után főpásztori áldását adván a laktanyára és a közönségre.

Majd Reiszig Ede alispán szónoki beszéd kiséretében átadta a laktanyát a honvédelmi kormány képviselőjének, aki Kotz Venczel ezredparancsnok rendelkezésére bocsátotta.

A kaszárnya-épitéssel kapcsolatban a város egyik jelentékeny része : az Uj- és Kámoni utczák, a Templom-tér és Széchenyi-tér a vármegye 2o°/o-kal való hozzájárulása mellett csatornával láttatott el.

Az 1889 évi augusztus hó 16-án tartott közgyülésen Kossuth Lajos a város diszpolgárává választatott.

Az október 17-ki közgyülésen Radó Kálmán főispánt és Reiszig Ede alispánt tüntette ki a képviselő testület, midőn a Szombathelyen felállitott laktanya körül szerzett érdemeik elismeréseül őket a város diszpolgárai közé iktatta. Ez év őszén állittatott fel a perinti vashíd.

A budapesti kir. itélőtábla szétosztásának hire vérmes reményeket keltett a városban, a mely 1889 május hó 21-én tartott közgyülésén azon esetre, ha a szétosztandó kir. tábla egy osztálya Szombathelyre kerül, elhatározta, hogy a város tulajdonát képező és a püspökkert szomszédságában levő városmajor-telket a kormánynak átengedi és a tervezett II-od folyamodásu törvényszék hivatalhelyiségei számára hatalmas épületet emel. A királyi tábla érdekében junius hó 3-án egy 24 tagból álló megyei és városi küldöttség indult Budapestre a főispán vezetése alatt és másnap átnyujtotta az igazságügyi miniszternek a város emlékiratát.

A következő 1890 évben ismét gyüléseztek, ujabb küldöttség járt Budapesten, de eredmény nélkül : a kerületi kir. tábla Győré lett.

Régi idő óta a kék és zöld voltak a város szinei ; de 1890-ben Balogh Gyula megyei főlevéltárosnak sikerült kimutatni, hogy a város szinei eredetileg a vörös és fehér voltak . Ezért az 1890 augusztus 13-ki közgyülés megbizta a tanácsot, hogy a kék és zöld szinek eltávolitásával jövőben a vörös-fehér szint oly módon alkalmazza, hogy az a szolgaszemélyzet ruházatának zsinórzatában is kifejezést nyerjen.

Az október 12-én tartott közgyülés döntött véglegesen a pénzügyi palota felépitésének sokáig vitatott kérdésében, a bemutatott és elfogadott költségvetés alap ján 5700 frtot ajánlván fel e czélra. Az épület a városmajor telkén épült és 53163 frtba került.

A pénzügyigazgatóság 1891 . november 1-én foglalta el a városnak fizetendő 3300 frt évi bér kötelezettsége mellett.

Az emlitett 1890 október 22-ki közgyülés számbavevén a városra nehezedő terheket, melyeket a pénzügyi palota és a gyalogjárók halaszthatatlan lefektetésének költségei tetemesen fokoztak, másrészt a város régi 94930 frt 30 krt tevő adósságának előnyösebb feltétel mellett való konvertálása czéljából is elhatározta, hogy a városi ingatlanok, jogok és pótadók lekötése mellett 127000 frtos kölcsönt vesz fel a budapesti magyar jelzálog-hitelbanktól 5.45 esetleg 5.43% os kamat és törlesztési járadékra.

A kölcsön 50 évi, évi 6921 frt 5o kr. törlesztési részletfizetés mellett 1891 február 1 én folyósittatván, belőle és az utalványozott törzsvagyonból következő kiadások fedeztettek : a pénzügyi palota épitésének költségei, a laktanya czéljaira megszavazott 8000 frt, a laktanyától a Széchenyi térig kiépitett csatorna költségeire megajánlott 10203 frt, az árvaház részére 6000 frt.,pozsony-szombathelyi vasutra aláirt 20000 frt, járdaburkolásra 10000 ezer frt. és kisebb kölcsönök visszafizetése.

Az 1890 november 11-ki közgyülés a budapesti magyar asphalt-részvénytársaság azon ajánlatát, hogy a város területén saját kárára és veszélyére próbajárdát készit, elfogadta és beleegyezett abba, hogy a nevezett társaság az Uri-utczában a Hagel-féle ház keleti sarkától a Zöldfa vendéglő keleti sarkáig a régi járdaköveket felszedhesse és ajánlatához képest a jelzett vonalon, a korábbi kövezet szélességében keramit-szegélyzettel ellátandó és 10 cm., illetőleg a házak kapui előtt 12 cm. erős beton-alapra fektetendő 20, illetőleg a kapuk előtt 30 m. m. vastag, felső-darnai természetes aszfaltréteget saját költségén elkészithesse. A város csak egy évi próbaidő kikötésével kötelezte magát a vállalkozó számára megállapitott egységi árak megfizetésére és a járda átvételére azon megjegyzéssel, hogy az egységi árban 15 évig a fentartás költségei is beszámittassanak.

A lerakott aszfalt-járó jónak bizonyult, s a következő 1891 évbe a az Uri-utczán kívül aszfalt-burkolatot kapott a Gyöngyös-utcza baloldala, a Forró-utcza bal oldalának egy része, a gyümölcspiacz mindkét oldala, az Óvoda-utcza és a Batthyány-tér egy része, az Iskola-utcza baloldala és az Uj-utcza legnagyobb része ; valamint a kőszegi utcza eddig ki nem kövezett részei.

A felszedett régi kőanyag javitásokra, átjárók készitésére és a vasut felé vezető ut kirakására használtatott fel. 1893 őszén az Ó-perinti-utcza utcza jobb oldala, a kereszt-utcza az Albrecht-féle háztól a perinti hidig, ugyancsak aszfalttal burkoltattak.

Az 1890. évi deczember 18-ki közgyülés határozatából a város mint örökös tag 1891 . jan. 1-től öt éven átbelépett a dunántuli közmüvelődési egyletbe, évenkint fizetendő 2oo frttal. A város 189o-ben a regale megváltás czimén 35063 frt 20 krt. kapott. Ezen évben szerveztetett a városi számvevői hivatal, szabályoztatott a vásárrend, megállapittatván a különböző áruk eladó helye, mi által a vevő és eladó közönség kényelmének előmozditása mellett a rendőri ellenőrzés is megkönnyittetett.

1891-ben Radó Kálmán főispán az 1886 évi 22 . tvczik alapján városkapitánynyá ifj. Lankovics Józsefet nevezte ki. Fizetése 1000 frt. és 260 frt. lakásbér.

Az ez évi márczius 10-ki közgyülés az uj főgymnasiumi épület költségeire 20000 frtot szavazott meg és elhatározta, hogy a városi községi iskola szomszédságában levő ugynevezett lyceum-épületet, melyben a főgymnasium felsőbb osztályai és szertárai voltak elhelyezve, oktatási czélokra 20000 frtért megvásárolja. A közgyülés a polgármestert a megszavazott 40000 frt. kölcsön utján leendő beszerzésére felhatalmazván, a premontrei rend kértére megengedte, hogy az épitendő uj főgymnasiumi épületből a levezető csatorna a rend költségén a városi községi iskola telkén keresztül a kámoni utczában levő főcsatornába bevezettethessék.

1891-ben ismét válság fenyegette az izraelita iskolát és a congresszusi hitközség a városi tanácsnak tudomására is hozta, hogy a legközelebbi iskola év kezdetével iskoláját megszünteti. A julius 6 án tartott közgyülés a tanácsnak ez érdemben tett előterjesztése alapján a hitközség jelentését tudomásul vette és elhatározta, miszerint felterjesztést intéz a megyei közigazgatási bizottsághoz és elrendelését kéri annak, hogy az izraelita hitközség iskolaépületét felszerelésével együtt a város tulajdonjogába bocsássa. Egyuttal tekintettel arra a körülményre, hogy az izraelita gyermekeknek a városi közös iskolákban leendő oktatása következtében a tanulók száma annyira felszaporodik, hogy az alkalmazásban levő 11 tanitó nem lesz elégséges, az 1891/92 tanévre két uj tanitói állomás rendszeresitését határozta el és kimondotta, hogy tanügyi kiadásainak fedezésére évi segély czéljából a vallás- és közoktatásügyi ministerhez feliratot intéz. A közgyülés e határozata azonban tárgytalanná vált, minthogy az augusztus 19-ki közgyülés a hitközség módosult elhatározásához képest, a hitközség részére iskolája fentartására öt éven át fizetendő évi 1000 frtot szavazott meg.

A pozsony-szombathelyi vasut mütan rendőri bejárása Gyöngyössy János ministeri tanácsos vezetése alatt 1891 november 6-án történt. A vasut ünnepélyes megnyitása, melyen Baross Gábor minister is részt vett, ugyanazon hó 8-án ment végbe.

Ez év jan. 1-én kezdette meg müködését a városi rendőr-bejelentési hivatal ; ezen évben kezdődtek meg az épitkezések a hegyi-utczai villatelepen s már teljesen elkészülve állt az emberbaráti egylet uj kórháza ; ez évben vezettetett be a légszesz-világítás az ó-perinti főutczába ; ez év folyamán telepedett le városunkban Albrecht Salvator kir. herczeg, mint a 11 . huszárezred egyik hadnagya.

A következő 1892. év január hó 28-án Baross Gábor ministert, a szombathelyi választókerület egyhangu lelkesedéssel képviselőjévé választotta. Kőfalvy Vidor választási elnök nagyobb küldöttség élén február 3-án nyujtotta át a megbizó levelet Budapesten a kerület megválasztott képviselőjének, aki megköszönvén a belé helyezett bizalmat, kijelentette, hogy a mandatum megtartását, minthogy Győrött is megválasztatott, a szabadelvü párt végrehajtó bizottságának határozatától teszi függővé. Mivel pedig előrelátható volt, hogy a minister győri mandatumot fogja megtartani, a kerület választói választásra készültek.

A készülődések folyamán megalakult a szombathelyi választókerület nemzeti pártja, mely Baross Gábornak lemondó nyilatkozata után Ernuszt Kelemen oladi nagybirtokost, a megye volt főispánját kiáltotta ki jelöltjének, a ki a kerületi szabadelvü és függetlenségi párt hozzájárulásával a kerület képviselőjévé választatott.

A közutakról szóló törvény nyomasztó hatása alatt azon törekves érlelődött meg a polgárság egy részében, hogy az állami és törvényhatósági utak fentartása városi kezelés alá vétessék. Mivel pedig e végből a vámszedési jog elnyerése szükségesnek mutatkozott, a vámköteles tárgyak összeirattak. Az igy gyüjtött adatok szerint az 1891 . év forgalma volt : 18170 két fogatu kocsi, 81760 egy fogatu kocsi, 58765 drb. ló és szarvasmarha és 27375 apró marha (sertés, kecske, juh).

A kövezetvám felállitására vonatkozó javaslat és vele kapcsolatban a tanácsnak a perinti részén létesitendő egy második temetőre, az ingatlanok adásvevése és átöröklése esetén szedendő városi illetékre, a házbérkrajczárokra, a városi pótadó-mentesség megszoritására vonatkozó javaslatai az 1892 marczius 31-ki közgyülésen kerültekek tárgyalás alá.

A közgyülés nagy izgatottság között fogott a tárgyaláshoz és heves viták fejlődtek ki az egyes javaslatok, főleg pedig a kövezetvám javaslata ellen és mellett fel hozott érvelések során, végre is a megejtett névszerinti szavazás után a tanács összes javaslatai elvettettek.

A polgármester és a tanácsnak egy része a közgyülés ezen határozatában bizalmatlanságot látván, állásaikról lemondottak.

E lemondás ügyében a május 22-ki közgyülés határozott. Tudomásul vette Szabó Ernőnek a polgármes teri állásáról történt lemondását és a város érdekében kifejtett buzgó és odaadó tevékenységeért egyhangulag elismerést szavazott és azt jegyzőkönyvében megörökitette.

Hasonlóan tudomásul vétetett a tanácsosok lemondása is. Szabó Ernő után a május 28-án tartott tisztujitó közgyülés egyhangu választása folytán Török Sándor dr., szombathelyi ügyvéd foglalta el a polgármesteri széket.

A városi polgárok egy része még 1890-ben mozgalmat inditott meg egy a kőszegi utczából a vasad indóházig és a Gyöngyös utczából az emlitett uj utczába nyitandó utczák létesitése iránt.

Az 1891. deczember hó 18-án tartott közgyülés az érdekelteknek az uj utczák megnyitására az engedélyt megadta, de oly kikötéssel, hogy az érdekeltség köteles a bemutatott tervezet végrehajtását 1891 julius 1-ig anyagilag biztositani, az utczaterületeket ingyen átengedni és a Gyöngyös patakon az utczák vonalán szükséges hidakat szilárdan felépiteni.

A különféle akadályok késleltették ugyan az ügyet és az érdekeltség csak az 1892 jul. 12-én tartott közgyülés elé terjesztette be jelentését, hogy az utczanyitás czéljaira a Bossányi-féle gyöngyös-utczai és a Braun-féle kőszegi-utczai házakat megvásárolta, hogy a tervezett utcákba eső területeket a tulajdonosok átengedték, és bemutatta egyuttal a Gyöngyös-patakon épitendő hid tervezetét. A közgyülés a jelentést tudomásul vette, a hidépités tervet a szépitő bizottság véleménye alapján elfogadta.

1892 augusztus havában leromboltatott a Bossányi- ház, a következő 1893-ban eltünt a kőszeg-utczai Braun-ház. A Gyöngyös-utczából nyiló uj utczában 1893 év tavaszán megkezdődtek az épitkezések és az év őszén már magasra emelkedtek a Vasmegyei Kaszino és Szakács Manó dr. épülés alatt álló palotáinak falai.

Az 1893 év szeptember havában Kőszegen és vidékén megtartott katonai nagy hadgyakorlatok Szombathelyen is élénkséget keltettek. Napról-napra katonacsoportok vonultak át a városon ; a marhavásártéren, a szt.-márton-utczai kertek alatt felállitott sütő-kemenczék körül heteken keresztül foglalkoztak a katona-pékek, a pályaudvaron folytak a javitások és csinosotások és a közönség egyre fokozódott érdeklődéssel várta a nagy napot, amidőn szeretett királyát városában üdvözölheti.

Szeptember hó 16-án délután külön vonat hozta a vasuti állomás megnépesült pályaudvarába József kir. herczeget, fiát, László kir. herczeget, Wekerle Sándor, Tisza Lajos gr., Fehérváry és Hieronymi Károly minisztereket.

Az előkelő vendégek néhány percznyi késés után Kőszeg felé indultak. Vagy két óra mulva berobogott az udvari vonat és a pályaudvaron összesereglett óriási néptömeg szivböl fakadt éljenzéssel üdvözölte I. Ferencz József királyt, aki, mint a vonat megállt, kilépett kocsijából, meghallgatta az állomásparancsnok altábornagy jelentését és nyájas mosolygás között vette át és köszönte meg azt a virágcsokrot, melyet a fehér ruhás leánykák csoportjából az alispán lánya, Károlyi Róza nyujtott át a felséges Urnak.

Majd visszatért kocsijába, mire ujra felhangzott a lelkes éljenzés és az udvari vonat ezernyi fáklya lobogó lángjai között Kőszeg felé indult.

Másnap szeptember 17-én délután Vilmos német császár, Albert szász király és Lipót bajor herczeg vo natai robogtak keresztül az állomáson.

A ministerek a hadgyakorlatok tartama alatt szeptember hó 19-én, átjöttek Szombathelyre és a vármegyeház nagytermeiben fogadták a megye, a város és a hivatalok tisztelgéseit.

A hadgyakorlatok végeztével szeptember 21-én utaztak át az uralkodók a városon.

1893. május hó 19-én Károlyi Antal alispán elnöklete alatt egy vegyes bizottság tanácskozott a 83. gyalogezred parancsnokága és zászlóalj-kerete részére szükséges lakó- és mellékhelyiségek biztositása és az esetleges téritési dijak megállapitása felett.

A hadkiegészitő parancsnokság és kiegészitő zászlóalj-keret elhelyezésére felajánltattak a város kámoni- utczai végső házának helyiségei, melyeket nem kevésbbé lényeges átalakitás teltétele mellett a bizottság katonai képviselői elfogadtak.

A bizottság polgári elemei már akkor kifejezték azon óhajtásukat, hogy a gyalogsági zászlóalj még ez év október havában a városban helyeztessék el, kötelezvén magukat a város nevében, hogy annak elhelyezéséről a laktanya felépitéséig is gondoskodni fognak. A bizottság polgári tagjainak ez óhaja nem valósult meg, de a hadkiegészitö parancsnokság október havában elfoglalta helyiségeit az említett kámoni-utczai házban.

A város junius 19-én tartott közgyülése a m. kir. honvédelmi minister 24706/93 sz. leirata, és az alispán 15058/93 sz. felhivása alapján a laktanya-épités kérdésével foglalkozván, elhatározta, hogy egy gyalog zászlóalj-keret számára a szükséges helyiségeket felépiti és e czélra a magazini dűlőben, a rohonczi ut mellett elterülő telket jelelte ki.

A vegyes bizottság katonai része különféle okokból nem fogadván el a felajánlott területet, helyette a Kalvária-utcza végén, ennek folytatásaként elterülő területen kért telket.

A város polgármestere, tekintettel a kért telek drága voltára, sokáig küzdött e követelés ellen, de végre is a város érdeke, háttérbe szoritotta a hozandó áldozatok szülte aggodalmakat. A kálvária-utczai tér átengedtetett és igy valószínű, hogy az itt épitendő laktanya 1896-ban már falai közé fogadhatja a hadkiegészítő parancsnokságot és a 86. gyalogezred egy zászlóalját.

Wekerle Sándor ministerelnöknek a Szombathelyen felállitandó dohánygyárra vonatkozó, és még az 1892 évben tett igérete a változott körülmények folytán nem teljesülhetett. De a város közönsége e biztosan várt előnyös intézmény elveszitéseért gazdag kárpótlásban részesül a duna-jobbparti vasuti üzletvezetöségnek Szombathelyen leendő elhelyezésében, mely, midőn e sorok napvilágot látnak, Széll Kálmán v. b. t. tanácsos nagy befolyásu pártfogása mellett a megvalósulás küszöbén áll.

Minthogy a város levéltára az 16o5-ki német-ujvári tüzvész alkalmával megsemmisült, a városi tisztviselőket, eltekintvén egy-két korábbi városbirónak egyes okmányokban ránk marad neveitől, csak 16o6-tól fogva ismerjük.

A jegyzői hivatal csak 1623 ban rendszeresittetett ; ez időig a jegyzőkönyvek vezetésével és szerkesztésével esetről-esetre egyes az irásban inkább gyakorlott egyének bizattak meg, kiket diákoknak neveztek. (Ambrus diák, János diák).

A tisztviselőket 1848-ig a város összes polgársága, ekkor az 1848. 23 tvcz. alapján a képviselőtestület vá lasztotta, még pedig a birót ez ideig mindenkor a püspök, vagy a püspöki megbizott kijelelése alapján. A város birái csak 1740-től fogva kaptak fizetést, mely készpénzen kivül bizonyos gabona-, fa és borilletékből, biráskodási, örökösödési és a polgári felvételi dijakból állott A jegyzők fizetése korábbi keletü.

Nem számitván a folyton változó és a legtöbb esetben eléggé ki sem puhatolható természetbeli járulékokat és mellékes jövedelmeket, a városbirák, illetőleg polgármesterek és városi jegyzők bizonyos időközönként emelkedő készpénz-fizetése a következőkben mutatható be:

Városbirák és polgármesterek

Szintén csak 16o6-tól fogva ismeretesek a városban szerepelt családok nevei, s csak nagyon kicsi azon családok száma, melyeknek neveit a más helyütt, a vármegye, káptalan és a győri püspökség levéltáraiban található okmányok megőrizték. - Ugy a 17-ik század előtt való, valamint, és főleg a 17 századból ismeretes nevek világosan mutatják, hogy városunk lakóssága állandóan magyarajku volt, de a 18 században már találunk nevekre, melyek német hangzásukkal egész határozottan tanuskodnak a mellett, hogy az 17o7-1o években Szombathelyen dühöngő pestis után számosan jöttek a közeli német vidékről Szombathelyre, és itt a parlagon heverő, nagyobbrészt gazdátlan birtokot potom áron összevásárolván, állandóan letelepedtek. A korunkig fenmaradt szombathelyi családnevek a következők :

14. században :
Béchy, Chon, Bakó, Boricza, Pyrgek, Pithyer.

16 században : Balog, Balneator, Szele, Pruss, Galambos, Mihály, Kola, Fazék, Nagy, Faber, Szombath, Kulcsár, Vincze, Bodroghi, Borbély, Eörgedh, Kéthelyi, Bandi, Harci, Beiczy.

17. században,
Gyöngyössy, Molnár, Tapolczay, Zalay, Soós, Herczegh, Balogh, Vargha, Borbély, Sziiártó, Hollósy, Szűcs, Róka, Csizmadia, Takács, Kiss, Mészáros, Hütő, Zabraky, Czigán, Verbői, Nagy, Lukácsy, Eöttvös, Eőry, Pozsgay, Lendvay, Kinisy, Vida, Kéthely, Bornemissza, Letenyey, Bozzay,Szombathelyi, Nyilas, Hetésy.

18. században :
Mogyorósy, Csákány, Cser, Kerkápoly, Rosti, Szembalásy,Szalay, Petrédy, Illés, Kiss, Róka, Hidasy, Török, Hajgató, Babolcsay, Szomor, Szaniszló, Petrák, Prukker, Thasler, Grienstidl, Krafft, Eberl, Vellinger, Paár, Tibolt, Heés, Hotosovszky, Puchart, Jagodics, Gotthárd, Buta, Bősze, Bitsics, Bartos, Czbergl, Dávid, Bossányi, Kun; Kopperger, Lakner, Mindszenti, Medveczky, Pataki, Perger, Paukovics, Répás, Rusa.

Az ős Claudia Savaria romjain épült városunk majd minden pontján régiségre bukkanik az ember, ugy hogy ritkaságszámba megy, ha alapásások, árkolások stb. alkalmával a munkás ásója vagy kapája valami régi tárgyat nem hoz felszinre. A város és a környék munkásai jól ismerik e körülményt és a jutalom vagy mellékkereset reményében figyelmeztetés nélkül is kellő óvatossággal dolgoznak ott, ahol kedvező jelek az eredményre kilátást nyujtnak. A talált régiségek egy része a Vasmegye régészeti egylet museumában elhelyezve őriztetik; de mennyi lehet azon régiségek száma, melyek a nevezett egylet keletkezése előtt kerültek elő, s a melyek magánosok, különféle intézetek és társulatok birtokát képezik ? Bécs , Grácz, Berlin muzeumaiban, a vidéki magyar városok régiségtáraiban nagy számmal találhatók Szombathelyi leletek, valaminthogy gazdag csoportozatot képeznek a budapesti nemzeti muzeum gyüjteményében is.

A vasmegyei régészeti egylet fennállása előtt, sőt ez óta is, számos szombathelyi lelet került a nemzeti muzeum birtokába, melyek közül elég rámutatni Farkas László, Bittnicz és Petrédy gyüjteményeire, mint a melyek nagyobb részben a nemzeti muzeum tulajdonai.

Farkas László gyüjteményét 1500 váltó frtért vásárolta meg József nádor és a nemzeti muzeumnak ajándékozta, Petrédy Antal gyüjteményét Batthyány Fülöp herczeg 4500 v. frtért vette meg és szintén a nemzeti muzeumnak ajándékozta. Mindkét gyüjtemény római régiségeket tartalmazott, melyek 1819 és 1820-ban a Gyöngyös folyó balpartján elterülő réteken és a kövi dülőben kiásott római temetőkben találtattak.

Ujabban is több nevezetes régiség került a nemzeti muzeumba, ezek között egy elefántcsontból való müvészi kivitelű Bacchus szobor, mely Hainczmann János vendéglős kertjében találtatott.

A vasmegyei régészeti egylet régiségtárában elhelyezett nevezetesebb szombathelyi leletek korszakok szerint csoportositva a következők:

I.Őskor.
a) Kőtárgyak : Emberi lábfő mészkőből. Serpentin vésők, fejszék, kalapácsok és simitó kövek.
b) Csonttárgyak : Agancsok. Átfurt kecskeszarvak stilussal.Vésők, kalpácsok és kések.
c) Agyagtárgyak : egy és kétfülü csészék, csuprok, diszitett cserépdarabok.
d) Bronztárgyak : Különféle alaku, füles és fületlen tokos vésők, karpereczek, fibulák, sarlók és lándzsa hegyek.

II. Római kor. a) Agyagtárgyak : Különféle alaku és nagysága urnák. Amphorák, csészék, tálak. Bélyeges téglák. Vizvezető csövek. Victoriával, gladiatorokkal, histriókkal, Pegasussal, sassal, lovakkal, virággal diszitett mécsek.
b) Bronztárgyak : Jupiter, Venus, Silvanus, Herkules és Genius-szobrocskák. Medusafej, Bacchusfej, Mitráskép. Csöngetyük. Változatos alaku és diszitésü fibulák, mécsek. Gombok, tűk, gyürük, karpereczek tükrök. Nyil-és lándzsahegyek, zablyák. Bullák.
c) Vegyes anyagu tárgyak : Gyöngyök, urnák, ampullák, poharak, tűk és karpereczek üvegből.
d) Csonttárgyak : Fésük, sipok, tűk és csészék, nyilhegyek, kardmarkolat, játékszerek.
e) Vastárgyak : Stilus, kések, tőrök, lándzsacsucsok, fejszék, furók.
f) Ékszerek : Gyürü, Venus gemmával, függők, melltűk, ezüst tripos.
g) Kőtárgyak : Flóra torzó, Herkules-torzó, Hermes relief. Victoria-paizs, Juno-torzó, Juno-fej. Icarus, Silvanus, Jupiter Dolichenus és Flóra.
h) Faragványos és feliratos kövek : Feliratos sirkövek, oltárok. Az alvó Ariadne. Ossarium. Sima és faragványokkal diszitett sarcophágok.

Nagyszámu, a római provincziális kormányzatra, társadalomra és vallásra vonatkozó felirat. A népvándorlás, a középkor és az ujabb kor is meglehetősen képviselve vannak a szombathelyi leletek soraiban.

Hatáskörébe tartozik mindaz, amire az egyházmegye kormányzása kiterjed : a lelkipásztorkodás és a kath. iskolák ügye.
Személyzete . titkár, szertartó és levéltáros.

Dönt a házassági peres ügyekben, intézkedik a megyés püspök által eléjeterjesztett és az egyházmegye kormányzatába vágó kérdésekben.
Személyzete : elnök, helyettes elnök, az ülnökök, a jegyző, a szerzetes fogadalom és a házasság védője, az ügyvéd és orvos.

Alakult 1872 január 1-én. Hatásköre kiterjedt Vas- megye szombathelyi, kőszegi, sárvári, kis-czelli, vasvári, körmendi és felső-eőri járásaira ; majd midőn 1876-ban a szt.-gotthárdi kir. törvényszék megszünt, az ennek joghatósága alatt levő német-ujvári, szt.-gotthárdi és muraszombati járások - szóval Vasmegye egész területe hatáskörébe került. A kir. törvényszék területe: 5035 [négyzet] km ; népessége : 390371 lélek. - Mint sajtóbiróság 1872-1892-ig müködött.

Tiszti személyzete a következőkből áll: elnök, 9 biró, 2 jegyző, 3 aljegyző, 2 joggyakornok ; a kezelő és szolgaszemélyzet : irodaigazgató, telekkönyvvezető, segéd-telekkönyvvezető, 2 irodatiszt, 7 irnok - és 7 hivatalszolga. Tiz évi ügyforgalmát tünteti fel a következő táblázat ;

Hatásköre kiterjed a kir. törvényszék és a kir. járásbiróságok elbirálása alá tartozó összes bűnügyekre és fegyelmi eljárásokra, melyekben mint közvádló hatóság az állam közérdekeit képviseli.

1872-től 1892-ig bezárólag sajtóügyi hatásköre is volt Vas, Sopron, Mosony, Győr, Veszprém és Zalamegyékre kiterjedőleg.

1876-ban a szt.-gotthárdi kir. törvényszék megszüntettetvén, az ügyészségi teendők is a szombathelyire száll tak át, melynek személyzete egy alügyészezel kiegészittetvén, jelenleg 1 kir. ügyész és 3 alügyészből áll. Van még két irnok és egy hivatalszolga. Ügyforgalmát a következő két táblázat tünteti fel:

A szomb. kir. ügyészséghez érkezett ügydarabok száma:

A szombathelyi kir. törvsz. fogházban letartóztattak száma:

Illetékessége kiterjed a szombathelyi járásra, 65 községre. Népessége : 34106 lélek.

Személyzete : járásbiró, 2 aljárásbiró, joggyakornok, 3 irnok, 2 hivatalszolga. Űgyforgalma:

Hatáskörébe tartozik Vasvármegye egész területe.

Tagjainak száma : 96 ; ebből szombathelyiek : 37.

Tiszti személyzete : elnök, hely. elnök, titkár, ügyész, és pénztáros, 8 választmányi tag és 4 póttag

Felállittatott 1875. augusztus 1-én. Hatásköre kiterjed Vas, Veszprém, Mosony, Győr és Sopron megyékre és az ezek területén levő 18 közjegyzőségre. Ügyeit az elnök és egy négytagu választmány intézi.

Fennáll 1875 augusztus 1. óta. Illetékessége kiterjed a szombathelyi járásra.

Személyzete . körjegyző, helyettes körjegyző és két irnok.

9) Kir. tanfelügyelőség, Hatáskörébe tartozik egész Vasmegye. Van Vasmegyében:

A népiskolákon kivül a tanfelügyelőség alatt áll:

1 középkereskedelmi iskola
3 alsófoku ker. iskola
11 iparos tanuló iskola
11 óvó
1 r. kath. tanitónő-képző
1 ág. ev. tanitó-képző.

A tanfelügyelőség területén van 74498 tanköteles ; ezek közül iskolába járt : 7220, nem járt: 2278.

Személyzete : tanfelügyelő, seg. tanfelügyelő és egy irnok.

Ügyforgalmát a következő számok jelzik:

1884 . . . . . 1344
1885 . . . . . 1697
1886 . . . . . 1740
1887 . . . . . 1704
1888 . . . . . 1405
1889 . . . . . 3637
1890 . . . . . 3216
1891 . . . . . 2941
1892 . . . . . 3143
1893 . . . . . 3142

Müködését megkezdte 1889. augusztus 1-én, magába olvasatván a korábbi adófelügyelőséget és illeték-kiszabási hivatalt. Hatásköre kiterjed Vasmegye terüleletére és az itt elhelyezett 8 adóhivatalra .

Hivatali személyzete : Igazgató, igazgatói helyettes, 4 titkár, 2 seg. titkár, 6 fogalmazó, 1 fogalmazó gyakornok, 4 állami végrehajtó, 1 irodavezető, 3 irodatiszt ; a számvevő osztálynál : 2 számvizsgáló, 2 számellenőr, 5 számtiszt, 1 számgyakornok.

Szerveztetett 1836 ban ; hatáskörébe tartoznak Vas, Zala, Sopron, Veszprém és Somogymegyék.

A kir. államépítészeti hivatal 1867-től fogva 1878 január 1-ig kizárólag csak az állami utak gondozásával volt megbizva, ettől fogva a megyei törvényhatósági utak is hatáskörébe jutottak. 1890 óta az alispáni ható ság és a közigazgatási bizottság kebelében mint a müszaki ügyek önálló előadója is müködik.

A hivatali személyzet : 1 főmérnök, 4 kir.mérnök, 3 kezelő tisztviselő, 5 állami utmester, 12 törvényható sági utbiztos, 51 állami és 167 törvényhatósági utkaparó.

A hivatal kezelése alatt álló állami ut 206 km., törvényhatósági ut 976 km.

A szombathelyi póstahivatal államivá lett 1872 junius 1-én és a soproni kerületbe osztatott be. 1882-ben állittatott fel az ó-perinti posta, 1885-ben a vasuti pósta hivatal, mely a városi pósta- és táviró hivatallal együtt egy főnök vezetése alatt áll. Az 1866-ban felállitott állami táviró hivatal 1887-ben egyesittetett a póstával. A pósta és táviró hivatallal öszszekapcsolt távbeszélő hálózata 80 állomással 1893-ban létesült.

A hivatali személyzet benn a városban : 1 felügyelő (főnök), 2 főtiszt, 6 tiszt, 1 segédellenőr, 4 segédtiszt, 2 kezelő, 1 dijnok, 17 szolga és két kisegitő szolga (távirat-kézbesitők). A távbeszélő szolgálatot egy tisztviselő végzi. A vasuti postahivatal személyzete : 1 tiszt, 4 segédtiszt és 4 szolga.

Müködését megkezdte 1880-ban. Hatásköre tartozik Vas, Zala és Sopronmegyékben mintegy 640.000 kat. hold erdő.

Tiszti személyzete : 1 erdőfelügyelő és alerdőfelügyelő.

Müködését Szombathelyen 1884 január 1-én kezdte meg 8 csendőrrel. Szombathely ekkor csak szakasz-székhely volt, s mint ilyen a soproni szárnyhoz tartozott. 1884 junius 1-én szárny-székhelylyé lett és Zalamegye, mely előbb a pécsi szárnyhoz tartozott, ez uj szárnyhoz csatoltatott. A Vas- és Zalamegyékre kiterjedő szárnyparancsnokság alá 4 szakaszparancsnokság tartozik : a szombathelyi, körmendi, zala-egerszegi és nagy-kanizsai. A szombathelyi szakaszparancsnokság területén van 6. csendőr, 1 őrsparancsnok, 1 őrsvezető.

a). A m. államvasutak szombathelyi állomásának személyzete

1) A forgalomnál: 1 képviselő, 1 hivatalnok, 2 kocsi feliró, 1 állomás felvigyázó, 2 lámpakezelő, 1 munkás.

2) A fűtőháznál: 1 mérnök, 2o mozdonyvezető, 24 fütő, 2o munkás.

3) A szertárnál: 1 hivatalnok, 1 dijnok, 2 munkás.

4) A mühelyben : mérnök, hivatalnok, 295 munkás.

5) Szombathely-országhatári oszt. mérnökség : 1 főmérnök, 2 segédmérnök, 2 dijnok, 1 szolga.

6) Szombathely pinkafői oszt. mérnökség : 1 mérnök, 1 hivatalnok, 1 dijnok, 1 szolga.

7) A m. állam vasuti forg. főnökség : 1 főmérnök, 6 hivatalnok, 2 altiszt, 1 szolga.

8) A vonatkisérő személyzet : 2 vizsgáló főkalauz, 9 vonatvezető, 3o kalauz.

b) A cs. és kir. szab. déli vasut szombathelyi állomásának személyzete

1) A forgalomnál: 1 állomás-főnök, 15 hivatalnok, 4 dijnok, 5 állomás felvigyázó, 2 kapus, 4 raktárnok, 2 kocsimester. 1 értesitő, 1 hivatalszolga, 9 váltó-őr, 2 lámpakezelő, 2 munkás.

2) Forgalmi ellenőrség : 1 főhivatalnok, 1 hivatalnok, 1 szolga.

3) Osztálymérnökség : 1 főmérnök, 1 mérnök, 1 dijnok, 1 szolga.

4) Fütőháznál : 1 vezető altiszt, 2 szolga.

a) A 83. sz. kiegészitő kerületi parancsnokság és a cs.és kir. 83 sz. (Degenfeld-Schönburg gr.) gyalogezred kiegészitő kerete.

b) A cs. és kir. 11 sz. (Windischgratz hg.) huszár ezred.

Hatásköre kiterjed a megye 10 járására, Szombathely és Kőszeg városokra. Ügyeit intézik a törvényhatósági bizottság, közigazgatási bizottság és a különféle választmányok, az alispán, az árvaszék és a járási főszolgabirák.

A megye közigazgatási, árva- és gyámhatósági tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemélyzete a törvényhatóság központján a következőkből áll:

I. A) Közigazgatási szak :

1. Alispán
2. Főjegyző
3. I. aljegyző
4. II. aljegyző
5. III. aljegyző
6. IV. aljegyző
7. két közig. gyakornok
8. Tiszti ügyész
9. Főszámvevő
10. Négy alszámvevő
11. Főorvos
12. Főlevéltárnok
13. Főpénztáros 14. Ellenőr.

B) Segéd- és kezelő-személyzet:

1. Irodaigazgató és kiadó
2. Segédkiadó, aligazgató
3. Iktató
4. Irattárnok
5. Hat irnok
6. Öt dijnok
7. Kőnyomdász
8. Levéltári irnok.

C) Árva- és gyámügyi szak:

1. Árvasszéki elnök
2. Hat ülnök
3. Árvaszéki I. jegyző
4. " II. jegyző
5. Árvaszéki I és II. számv.
6. Közgyám
7. Segéd-közgyám

D) Segéd- és kezelő személyzet:

1. Árvasz. irodaigazg.
2. Iktató
3. Irattárnok
4. Segéd irattárnok
5. Nyilvántartó
6. Öt irnok
7. Négy dijnok.

E) Árvapénztári személyzet:

1. Főkönyvelő
2. Árvapénztáros
3. Ellenőr
4. Könyvelő
5. Két irnok

II. A szolgabirói hivatal:

1. Főszolgabiró
2. Szolgabíró
3. Irnok
4. Két dijnok
5. Járási orvos
6. Állatorvos
7. Utbiztos.

III.Szolgaszemélyzet
a) központban:

a) Házfelügyelő.
b) Egy központi I. osztályu hivatalszolga
c) Tizennégy II. osztályu hivatalszolga

2) a szombathelyi járásban:

a) hivatalszolga
b) fogházőr.

A törvényhatóság, az árvaszék és a járási szolgabirói hivatal tiz évi ügyforgalmát a következő kimutatás tünteti fel:

A városi hivatalok ügyforgalmi kimutatása