Hogy Szombathely - Savaria - a római uralom alatt püspöki székhely volt, oly feltevés, melyet csak a valószinüség támogathat, de bizonyitani nem lehet.

A népvándorlás korából sem maradt ránk semmiféle határozott adat, mely a savariai kereszténység hovátartozásait és kormányzatát velünk megismertethetné ; az azonban bizonyos, hogy 875-ben Arnulf király Savariát Ditmár szalzburgi érseknek adományozta és hogy ettől az időtől fogva Szombathely a salzburgi érsekség alá tartozott egészen 1009-ig, amidőn a szent-István első apostoli magyar király által alapitott győri püspökség birtokába és joghatósága alá került. Körülbelül 8 évszázadon keresztül volt a város tulajdona a győri püspököknek, akik nagy egyházmegyéjök látogatása alkalmával gyakrabban tartottak pihenőt szombathelyi várukban, és állandóan szivükön hordták Szombathely városának, mint egyházmegyéjök egyik előkelő pontjának és második székvárosuknak érdekeit. A város polgárai szabadalmaik jelentékeny részét az ő hathatós közbenjárásuknak köszönhették, ők viselték gondját a város iskolaügyének, mely Draskovich György és utóda Heresinczy Péter püspökök alatt a XVI. században általánosan elismert virágzásra emelkedett ; Zichy Ferencz gróf püspök 1772 ben a szombathelyi gymnasium alapját vetette meg. Zichy Ferencz gróf volt az utolsó a győri püspökök sorában, kik Szombathelyt birták. Már elődje, Adolf püspök alatt tervbe vétetett a szombathelyi püspökség felállitása és rövid idő alatt odáig érett a dolog, hogy ifjabb Forgách Pál gróf, azon időben pozsonyi nagyprépost, már ki is jeleltetett a felállitandó szombathelyi püspökségre. E terv azonban III. Károly király halála után a bekövetkezett háborus idők alatt feledésbe ment és a király halála után csak harminczhét év mulva valósult meg, amidőn Mária Terézia királynő belátván, hogy a győri, veszprémi és zágrábi püspöki megyék kormányzása nagy kiterjedésök miatt roppant nehézségekbe ütközik, elhatározta, hogy a nevezett egyházmegyékből még két püspökséget alakit ; a székesfehérvárit és a szombathelyit.

A királynő emez elhatározását gyorsan követte VI. Pius pápa helybenhagyása, és az 1777. február 17-én kelt királyi alapitó levél értelmében a szombathelyi püspökség felállittatott.

Az uj egyházmegye számára kihasittatott a győri egyházmegyéből egész Vasmegye, a veszprémiből néhány plébánia kivételével az akkori zala-egerszegi espereskerület, a zágrábiból ugyancsak Zalamegyének a Murán innen eső területe. A püspökség javadalmaiul az alapitó levél szerint a szombathelyi és zala-egerszegi (sorki és novai) uradalmak jeleltettek ki, melyeknek évi jövödelme az alapitás idejében 2oooo frtra becsültetett. Ehhez járult a tizedszedés joga. Mária Terézia királynő a szombathelyi egy házmegye első püspökévé az alapitó levél kiadásával egyidejüleg felső-szopori Szily János tinnini felszentelt püspököt, győri székes-egyházi kanonokot és szt. Béláról cz. prépostot nevezte ki. Szily János püspök (szül. 1735 aug. 3o-án Felső-Szoporon, Sopron m.) 1777 augusztus 2o-án igtattatott be főpásztori székébe ;* innen kezdődik áldásos müködése.

Szivós akaratereje, lankadhatatlan buzgalma csudával határos gyorsasággal végezte nagy alkotásait, elévülhetetlen érdemeket szerezvén magának ugy egyházmegyéje mint székvárosa felvirágoztatása körül.

"A papnöveldét, a püspöki palotát, a székesegyházat - kivül a homlokzat, belől a diszités egy részének kivételével - ő épitette, a püspöki kert neki köszöni eredetét, a mostani prépostház legnagyobbrészt az ő költségén épült, a vámházi vendéglőt két emeletre vetette, a leégett plebánia ház helyébe ujat állittatott, Szanaton a templomot megujitotta és nagyobbitotta, Novában és Nyulon a félben levő templomokat befejezte, Milleiben uj templomot, Novában uj plebánia-házat épitett, az elhagyatott püspöki uradalmakat gazdasági épületekkel kellően felszerelte. És mindezeket létesitette anélkül, hogy bármi csekély adósságot tett, vagy a kormánytól 20.000 frtnál több segélyt kapott volna. - Pedig ezek mellett a hadi segélyezés, ugy az országgyülési, a koronázási és az insurrectionalis költségek is sulyosan terhelték ; ezekhez járultak azon tetemes kiadások, melyekbe a papnöveldébe elhelyezett székesegyházi könyvtár több ezerre menő kötetei kerültek, továbbá melyeket a megyebeli vendajku hivek között szétosztott, s az ő költségén megjelent iskolai, evangeliomos és imakönyvek, Szombathely régiségeinek és történeinek leiratása és kiadása igényeltek. Ezenfelül a szegényeket, árvákat, özvegyeket, betegeket is bőkezüleg segélyezte, s több alapitványt is tett. Szintoly bámulatra méltó volt tevékenysége is, mely mindenre kiterjedett, ami megyéje felemelésére szolgálhatott. Mihelyt püspöki székét elfoglalta, "Oktatás" czim alatt kiadta azon főpásztori levelét, melyben a lelkészi teendők minden ágát oly kimeritően tárgyalja, hogy azt ma is minden pap haszonnal olvashatja. Meglátogatta kétszer megyéjének minden plebániaját és a tapasztalt szükséghez képest a 9 esperességet 14-re emelte, 8 uj plebániát, 18 önálló helyi káplánságot és több segéd lelkészséget állitott fel. Az ő fáradságának köszönhető, hogy a kőszegi árvaház felépült, az alapitványi árvák Pozsonyból Kőszegre visszahozattak és az Adelfi-féle alapitványhoz a Kelcz-féle is járult. Az ő közbenjárása eredményezte, hogy Szombathelyre a bölcsészeti tanfolyam is behozatott.A székesegyház épitésének befejezése után az agg papok számára házat, nemes tanuló ifjak részére tápintézetet és jogakadémiát is szándékozott felállitani, de ebben 1799 évi jan. 2-án közbejött halála megakadályozta."

Utóda lőn a prágai születésü harrasi H e r z á n Fer e n c z gróf, jeruzsalemi Szt.-Keresztről cz. bibornok, kit VII. Pius pápa Velenczében 1800. május hó 18-án szentelt fel püspökké. Mielőtt főpásztori székét elfoglalta, különféle tisztségeket viselt. Tanulmányi felügyelője volt a római sz. Apollinárról nevezett kollegiumnak, majd kanonokká majd meg a prágai káptalan dékánjává neveztetett ki. Mária Terézia megbizta a pármai követség vezetésével, 1770 ben Austria részéről a római legfelsőbb törvényszék - rota - elnökévé lett. Kilenez év mulva a római udvarnál teljhatalmu ministerré és bibornokká neveztetett ki. Midőn a franczia forradalom hullámai már Olaszországba is átcsaptak, Herzán is elhagyta az örökvárost és 1796-ban Görcbe, a következő évben Magyarországba, majd innét Gráczba menekült és itt tartózkodott VI. Pius pápa haláláig. Ezután résztvett a bibornokok pápaválasztó értekezletén, a Velencze közelében levő J. Georgió Maggiore szigetén, s csak kevésbe mult, hogy VII. Piussal szemben pápává nem választatott.

Püspöki megyéje kormányzását 1800 november hó 11 én vette át. A növendékpapság képzésére nagy gondot forditott ; de nem kevesebb gondossággal karolta fel a szegények és betegek ügyét is. Püspöksége emlékét őrzik a székesegyház szobrászati diszitései, az arany és ezüst egyházi szerek, öltönyök és oltárdiszitések, melyek az ő ajándékai, a jog, hittudomány bölcselet és természettudományok körébe vágó olasz, franczia, német és latin nyelvü, ritka becsü müvek, melyekkel a püspöki könyvtárt gazdagitotta. Meghalt Bécsben 1804. junius hó 1-én. Holtteste haza hozatván, a székesegyházi sirboltban helyeztetett örök nyugalomra.

A püspöki széket két évi üresedés után 1806 junius 15-én perlaki S o m o g y i L i p ó t M á r t o n (szül. 1748. nov. 10. Szt.-Mártonban, Sopronmegye) foglalta el. Tanári és lelkipásztori müködése után 1790-ben győri kanonokká 1894 ben győr belvárosi plébánossá és B. Sz. M. cz. budavár előtti uj egyházi préposttá neveztetett ki. 1805-ben az Üdvözitőről cz. pápóczi prépostságot nyerte el, melynek, valamint a győri kanonokságnak birtokában a püspöki szék elfoglalásakor is megmaradott. Püspökké való kineveztetése után első és fő gondja odairányult, hogy a szombathelyi székesegyház épitése minél előbb befejeztessék. Buzditásainak, rendkivüli áldozatkészségeinek sikere nem is maradt el ; az épités és a belső diszités annyira előrehaladt, hogy már székfoglalása évének november 9-ik napján elfoglalhatta püspöki székét a ritka szépségü szekesegyházban.

1812-ben beutazta egyházmegyéjét és minden plébániát meglátogatott és ahol szükséget látott, szivesen nyujtott segélyt. Szép jellemének egyik legszebb vonása a jótékonyság volt. Palotájában naponkint 3o tanulót és számos szegényt élelmezett, és ötvennél nagyobb volt azon családok száma, melyeket évről-évre rendszeresen segélyezett.

1819-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntettetett ki. Jótékonyságban gazdag élete 1822 február 2o-án ért véget. Két évi üresedés után az 1824 november 25-én kelt kinevezés alapján Bőle András, a szombathelyi székeskáptalan nagyprépostja állt a egyházmegye élére. 19 évi püspöksége alatt több templomot épittetett, és sokban hozzájárult az egyházmegyei iskolaügy fejlesztéséhez. 82 éves korában halt meg 1843 junius hó 4-én.

Az egyházmegye ötödik püspöke volt Balassa Gábor (szül. 1783 marczius hó 22. Mentshelyen, Veszprém m.) Mint a veszprémi egyházmegye papja 18o6-ban szenteltetett áldozárrá. 18o7-ben püspöki titkár, 1831-ben sümegi plébános, 1832-ben veszprémi kanonok lett. 1844 márczius 28 án kelt püspöki kineveztetése a m. kanczellariánál viselt udvari tanácsosi és egyházi ügyelőadói hivatalában érte. Meghalt püspöksége 7. évében 1851. augusztus 11-én. Utóda lőn Szenczy Ferencz (szül. 1800. szeptember 17. Szombathelyen.) 1817-ben lépett be a szombathelyi egyházmegye növendékpapjai közé.

Theologiai valamint bölcseleti tanulmányainak a budapesti egyetemen való elvégzése után tanulmányi felügyelő lett a szombathelyi papnevelőben, majd 1823 ban áldozárrá szenteltetvén, a szombathelyi papnevelő tanárává neveztetett ki. Huszonhat évet töltött a tanári pályán, és iskolai foglalkozása mellett szorgalmas müvelője volt a tudománynak és irodalomnak. Irodalmi foglalkozásairól különösen a Religio és Nevelés cz. folyóirat hasábjain napvilágot látott tudományos czikkelyei tanuskodnak. 185o-ben székesegyházi kanonokká és később apáttá neveztetett ki, 1852 szeptember 4-én pedig a szombathelyi püspökségre emeltetett. Az irodalom iránt való meleg érdeklődés püspöki székébe is elkisérte, s amit főpásztori gondjai miatt maga meg nem tehetett, mások által végeztette. Áldozatkészsége több üdvös irányu irodalmi művet teremtett, 1855-ben kiadott instructioja, körlevelei és szónoki beszédei, a Káldy-féle magyar szentirás felülvizsgálata irodalmi munkásságának ékesen szóló bízonyítékai. A magyar egyház, egyházmegyéje és papsága érdekében kifejtett buzgó tevékenysége az apostoli király figyelmét sem kerülte el és 1868-ban valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett ki. Meghalt 1869 február hó 19-én.

Követte a püspöki széken Szabó Imre (szül. 1814. október 10-én Békáson, Veszprém m.) Mint a veszprémi egyházmegye papja 1837-ben felszenteltetvén a somogyi Karád községben káplánkodott. 1838-ban a veszprémi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, 1842-ben aligazgatója, 1845-ben csicsói lelkész 1847-ben a pesti tud. egyetem hitszónoka lett. Tág tér nyilott itt irodalmi müködésének. Élénk tevékenységet fejtett ki az ifju szt.-István társulatban, első szerkesztője volt az általánosan kedveltté lett "Kath. Néplap"-nak; az egyetemi templomban tartott szónoklatai mindenkor nagy közönséget vonzottak.

A bekövetkezett 1848-ki mozgalmas időkben szónoklataiban és irataiban gyakran adott kifejezést nemzeti érzelmeinek ; de haza és szabadságszereteteért az 1849-ben beállt szomoru fordulat sok keserüséget mért reá. A fővárosból, mely az akkori körülmények között semmi biztosságot nem nyujtott neki, Veszprémbe vonult vissza.

185o-ben felső-iszkázi plebános lett. Hivei gondozása mellett elég ideje jutott irodalmi foglalkozásra. Neve alatt és névtelenül számos jelentékeny dolgozata jelent meg az egyházi és politikai lapokban, de irodalmi tevékenységének oroszlánrészét mégis szt.beszédei képezik, melyeknek 1863-ban már az V. kötete is megjelent.

Az alkotmány napja felderültével Pápa városa 1861 april 2-án orsz. képviselőjévé választotta, 1865-ben ujra megválasztatott. Mint képviselő a Deák párthoz tartozott, és maga Deák Ferencz is benső barátságával tisztelte meg. 1867-ben a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban osztálytanácsossá és veszprémi kanonokká lett. Ez évben választotta meg a m. tud. akademia tiszteletbeli tagjává. Püspökké 1869 junius 3o-án neveztetett ki és deczember 14-én foglalta el székét.

Mint püspök erélyesen, de szeretetteljesen kormányozta egyházmegyéjét és különösen szivén hordta a népnevelés és magyarság ügyét. Szombathelyen ádozatra kész képtalanja közremüködésével fényes elemi iskolát emelt, melyhez élete utolsó perczeig a legnagyobb odaadással és szeretettel ragaszkodott. Az egyházmegyei vend ajku iskolák számára hazafias irányu tankönyveket iratott és a felügyelete alatt álló idegen iskolákban kötelezővé tette a magyar nyelv tanitását.

Lelkes barátja volt a közügyeknek és ékes szavát gyakrabban hallatta a megyei és egyéb gyüléseken. - Utolsó nyilvános szereplése az orvosok és természetvizsgálók Szombathelyen tartott nagygyülésének alkalmával volt. Végső napjaiban Jézus életének megirásán fáradozott, de a zsenge ifjuságnak szánt eme munkája már csak halála után látott napvilágot. Meghalt 1881. február 28-án püspökségének 12. évében.

Az egyházmegye jelenlegi püspöke Hidasy Kornél (szül. 1823. junius 13. Rév-Komáromban), kineveztetett 1882 október 8-án, püspökké szenteltetett Szombathelyen 1883. május 3 án. Ugyanezen a napon foglalta el püspöki székét.

Az 1893. névtár adatai szerint az egyházmegyében van 6 kanonok és 6 tiszteletbeli kanonok ; 5 javadalmas és egy czimzetes apát, 1 javadalmas és 5 cz. prépost és 3 perjel. A 6 főesperességi kerületben : székes-egyházi, német-ujvári, sárvári, őrségi, zala-egerszegi, alsólendvai, van 2o alesperességi kerület 188 plebániával. Az egyházmegye papjainak létszáma : 274 ; ezek közül lelkészkedéssel foglalkozik 237 : 127 plebános, 55 helyettes plebános, 55 segédlelkész.

Növendékpap van 33 ; a nyugalmazott és kiérdemült papok száma : 10. Szerzetház van az egyházmegye területén 8, 64 taggal és 9 apáczazárda 79 taggal. A templomok száma 4o1 ; ebből anyatemplom : 187, fióktemplom 214. - Az egyházmegye hivőinek száma 406883.

Alapitása összeesik az egyházmegye keletkezésével. Első szervezetét Somogyi püspök alatt nyerte, aki 1816-ban a nyugdijas papok házát felépitette. Ujjá szerveztetett Szabó Imre püspök alatt 1879 octóber 28-án. Tagjai az egyházmegyei áldozópapok, kik az egyesület czéljainak előmozditására bizonyos évi járulékot fizetnek. Az egyesület a megyés püspök felügyelete és kormányzása alatt áll ; igazgatója és főgondnoka a székes káptalan egyik tagja. A nyugdijasok jelenlegi száma : 10.

A jelenlegi székeskáptalan alapját a szt.-Mihályról cz. vasvári társaskáptan képezi, melynek alapitását a hagyomány majd szt.-István, majd meg szt.-László királynak tulajdonitja. Sem levéltárában sem másutt nem találtatott eddig okirat, mely ezt, vagy amazt a nézetet kellően támogathatná ; legfelebb az hozható fel a szt. István által való alapitás mellett, hogy midőn 1237-ben IV. Béla király megbizásából a kiküldött biróság a vasvári káptalan Megyehid és Kenéz birtokait megvizsgálta, a káptalan a biróság előtt tulajdonjogát igazolandó, kijelentette, hogy e nevezett községeket már a nagy Béla király kormányzása óta - a temporibus Bele Regis Magni - birja.. Szt. László király pedig 1082-ben kibocsátott levelében I. Bélát nevezi Rex Magnusnak. Hogy a XII. században már virágzott, kétségtelenül bizonyitja azon, a káptalani levéltárban őrzött adománylevél, melyben III. Béla 1190 körül a káptalannak Szt.-Mihály és Lapsa falukat adományozta. II. Endre is megerősitette ez adományt, sőt 1224-ben kelt adománylevelével még a Pácum (Pácsony) nevű birtokkal is megtoldotta. A tatárjárás és Frigyes ausztriai herczeg ismételt betörései a káptalan nyugalmát is feldulták. Tagjai menekültek és csak a király visszatértével foglalhatták el székhelyöket.

A tatár hordák és az osztrák csapatok pusztitásai a káptalan birtokában is jelentékeny károkat okoztak és sok időbe - majdnem egy évszázadba - került, mig Mihály mester, káptalani prépost III. Endre király támogatásával a káptalan ügyeit rendbe hozhatta.

Az Árpád-ház kihaltával kiütött villongások alatt, a trónkövetelők és pártfeleik versengései és küzdelmei közepett Vasvárt is sok csapás érte. 1311-ben leégtek a káptalan épületei, elhamvadt a levéltár legnagyobb része és elveszett a káptalan pecsétje is. Nagy Lajos, Mária és Zsigmond alatt ismét virágzott a káptalan, mert a préposttal együtt 12 kanonokból állt ; de a Mátyás király és Frigyes között kitört zavarokban, majd meg a mohácsi vész után a törökök dulásai alatt majdnem teljesen megsemmisült. Az enyészettől a Rudolf alatt 1578-ban, Pozsonyban tartott országgyülés hatátozata mentette meg, amelynek határozatából nagyobb biztonság végett levéltárával együtt Szombathelyre helyeztetett át.

A káptalan ilmiczi (Mosony m.) birtoka már a XIV. században emlittetik ; a lipárti birtokot 1383 és 1395-ben Niczky Ferencz és János adományozták a káptalannak. 1777-ben a szombathelyi püspökség felállitása alkalmával székes káptalanná lett és vagyona a pápóczi perjelség (szt.-péterii uradalom) jószágával kibővittetvén, tagjainak száma hatra emeltetett.

A szombathelyi plebánia legrégibb multját homály boritja. Az egyházmegyei névtár szerint 840-ben már virágzott ; de létezéséről határozott adatok csak a 17 századtól fogva állnak rendelkezésünkre. A dominicanusok helybeli kolostorának levéltárában őrzött, 1631-ben kelt lelettár szerint a plébánia-lakról, mint régi és romladozó félben levő épületről tétetik emlités, ami elég valószinüséggel engedi meg azt a következtetést, hogy a plebánia-lak kőből készült épületének mát régóta kellett állania az érintett lelettár kelte előtt. Az tény, hogy 1636 előtt a szombathelyi plebánia-lak a szt.-domonkos rendiek mai gazdasági udvara telkén állott. A plébános lakásán kívül volt még egy, az udvaron elszigetelten állott kőépület, melynek szobája káplán lakásul szolgált. A plebánia-lakkal kapcsolatos nagy kert (a Dominikanusok mai kertje) szomszédságában, a mai templom helyén levő és szt. Mártonról cz. templom volt a plebániatemplom.

Ifj. Draskovich György gróf, győri püspök az emlitett évben a szt.-Domonkosrendi szerzeteseket Szent Mártonban letelepitvén a plebánia házát, templomát és összes ingatlan vagyonát, mely az idézett lelettár szerint 77 hold szántóföldből, rétből, egy malomból és nagysága miatt még ekkor eléggé meg nem határozható kiterjedésü erdőből állott, a letelepitett szerzeteseknek adományozta.

A plebánia ily módon nehéz anyagi körülmények közé jutott. A plebános a várban kapott lakást, a vártemplom lett egyuttal a plebánia templom is.

A javaítól jórészben megfosztott plebániát Kazó István szombathelyi plebános, majd kanonok és a szombathelyi káptalan prépostja ( 1689-1699), végül pécsi nagyprépost és belgrádi választott püspök állitotta helyre, 7o és néhány hold szántóföldet, 4 hold szőlőt és szombathelyi saját házát (a jelenlegi plebániaházat) ajándékozván a plebániának.

Ez a plebaniaház 1778-ban leégett és a következő évben a város közönségének hozzájárulásával ujra felépittetett.

A plébania kegyura a szombathelyi püspök. Ájtatosságát a székesegyházban tartja nyelve magyar, anyakönyvei 1674-től vezettetnek.
A plebános két káplán segítségével gondozza hiveit, kiknek száma:
Az anya-egyházban : . . . . . . . . . . . . . . . .13274
A fiók községekben : Herény-Senyefa : 506
Kámon: 308,
Nagy-Szőllős 555,
Sorok-major : 214,
Szanat: 226,
Szünöse major: 42,
Uj Perint: 410,
Kaszárnya : 1100,
összesen :. . . .3361
összesen : 16663

A szt. Ferenczrendiek conventjének multja az Árpádok korába vezethető vissza. Ugyanis már régóta fennállott Szombathelyen azon betegápoló intézet, melynek minorita rendi gondozóiból bizonyos János nevű minorita III. Kálmán győri püspök engedelmével 136o körül a Ferencz-rendiek mai házának és templomának helyén állott kolostorban rendi conventet alakitott. A konvent tagjai nem sokáig maradhattak együtt ; a Budavár bevételét követő törökzaklatás, a protestánsoknak a környéken való rohamos szaporodása kizavarta otthonukból a szerzeteseket, akik aztán szerte-szét szóródva nagyobb biztonságot nyujtó helyeken vonták meg magukat. Hogy 1557-ben már elhagyták az atyák a kolostort, abból is kiviláglik, hogy Pál püspök, ki a zágrábi püspökséget a győrivel cserélte fel, Ambrus testvérének átadta az elhagyott kolostor birtokához tartozott "Nagyszapu? rétet azon feltétellel, hogy az adomány fejében évenkint 2 frtot osszon ki a város szegényei között. Vagy száz évig állt már idegen kézen, valószínűleg a város birtokában a kolostor és vagyona, midőn 163o-ban Sennyey István győri püspök a ferenczrendieket Szombathelyen letelepitette. Amidőn ebbeli határozatát tudatta, meghagyta a városnak, hogy a kolostort a hozzá tartozókkal együtt ép állapotban adja át jogos tulajdonosának. Hogy a visszaállitott uj convent szegényebb körülmények közt kezdte meg pályafutását, mint ahogy azt elődje befejezte, alig szenved kétséget. A korábbi minorita társház többrendbeli fekvőséggel birt, amelynek egy része, mely ma a kolostor mellett elterülő és a Gyöngyös folyó mentén fekvő területeket foglalja magában, a szürke vagy szőke ruhát viselt szerzetesek ruhájok szine után Szőkeföldnek neveztetett és e néven ma is ismeretes. A hagyomány még nagy kiterjedésü erdőket, réteket is emlegetett, amelyek ugy nem jutottak a Maria provinciabeli ferencziek kezére, mint a szőkeföldi birtok. A város, majd a győri püspök bőkezüségéből kitatarozott és jókarba helyezett templomot Sennyey püspök 1634. aug. 2-án, szt,-Portiuncula napján szentelte fel, szt Erzsébet, II. Endre király leányának tiszteletére. Az ifju konvent kevéssel megalakulása után nehéz viszonyok közé került. Minthogy a városban terjedelmesebb épület az egy váron kivül nem igen volt, az egymást felváltó kurucz és labancz csapatok egyaránt ütöttek tanyát a kolostor csendes falai között, kizavarták a megriadt szerzeteseket, akik csak alig tudták kivinni azt, hogy épületök a felkelés zavarainak nem esett áldozatul. Az 1715-ki nagy tüzvész alkalmával sértetlen maradt a kolostor és a vele összeépitett templom, de 1723-ban, midőn az egész belváros elégett, a ferencziek templomát sem kerülte el a vész. Leégett a torony, harangja elolvadt és lezuhanó tüzes szive keresztültörvén a fazsindelylyel fedett tetőt, a padlásra esett. A repülő tüzes üszkök ellepték a tetőt, de meggyuladását megakadályozták.

1777-ig tartozott a győri püspöki megyéhez, ekkor felállitván a szombathelyi püspökség, azóta a szombathelyi püspökség joghatósága alatt áll. A konventtagok mindvégig lelkipásztorkodással foglalkoztak, emellett a mult század végén 1772-1796-ig a helybeli gymnasiumban is tanárkodtak. Az ugynevezett normáliskolát fennállásáig mindig e rend kebeléből való tanár tanitotta, valaminthogy 1888/9 tanév elejétől mai napig a rend tagjai végzik a helybeli elemi és polgári iskolákban a vallásoktatást.

A konvent-tagok jelenlegi száma : 1 2 ; ezekből 8 áldozópap, 4 szerzetestárs.

A szt. Domonkos rendiek szt. Márton püspökről nevezett konventjét 1638-ban ifj. Draskovich György gróf, győri püspök alapitotta, adománylevelében rendelkezésére bocsátván a szt.-mártoni plebánia-lakot és a plebánia összes vagyonát : szántóföldeket, rétet, erdőt és egy malmot. Ez adomány III. Ferdinánd király által jóváhagyatván, a szerzetesek az emlitett év april 4-én, husvétvasárnapján a szerény kolostort, mely a volt plebániaházból állott, elfoglalták. Az alapitás érdemében Draskovics püspök mellett osztoznak a Batthyány és Erdődy grófi családok, melyeknek tagjai adományaikkal ismételten gyarapitották a konvent vagyonát. Az érdem legnagyobb része özv. Erdődy szül. Batthyányi Erzsébet grófnőt illeti meg, aki - mint ezt a templomajtó felett olvasható felirat tanusitja, - 167o-ben a maig is álló templomot és kolostort épitette, végrendeletében pedig 7000 frtot, egy soproni házat és szt.-misékre 3000 frtot hagyott a kolostornak.

150 évig volt már a szerzet a kolostor birtokában, midőn 1788. nov. 1-én II. József császár rendelete következtében a szerzetház megszünt és a szerzetesek a templom drágaságaival és butorzatával együtt Vasvárra költöztek ingatlanaiknak továbbra is birtokában maradván. Vasvárról nagy örömére a város polgárainak, kik templomukat és székházukat már előre kijavitották, 1790 junius 2o án tértek vissza, és a lelkipásztorkodás békés foglalkozásai közepett zavartalanul élték napjaikat 18o5-ig, amidőn a kiütött járványos betegség tartama alatt és a sebesült osztrák katonak számára a kolostor nagy része kórházzá alakittatott át. Hasonló czélra szolgált 1809-ben, a franczia háboru, és 1849 ben a szabadságharcz alkalmával.

A szerzet temploma alatt levő sirboltban nyugosznak Batthyány Erzsébet grófnő és az Erdődyek hült tetemei.

A konvent tagjai : 6 áldozópap, és 5 szerzetestárs. Frühwirt András rendi generalis intézkedése folytán 1892 óta a rendházban nyernek oktatást a rend magyar székházai számára nevelendő magyar ujonczok.

A Csorna-premontrei kanonokrend Ferencz király által 1802-ben visszaállittatván, a visszaállitást elrendelő királyi levél értelmében két gymnasiumnak tanárokkal való ellátására köteleztetett. E királyi levélben a varasdi és keszthelyi 6 osztályu gymnasiumok voltak megjelelve ; de a rend a távolság és a nyelvi külömbségekre alapitott érvelésével elérte, hogy a varasdi helyett a szombathelyi gymnasium vezetésével bizatott meg. - A prémontreiek - számra nézve hatan - 1808 november havában kezdték meg Szombathelyen a tanitást, miután Buday Ágoston, rendi praelatus a rendi társház számára Batthyány Károly grófnak a főtérre néző kétemeletes házát 50000 frtért bécsi bankértékben megvásárolta és a szükséghez képest átalakitotta .

Midőn 1850-ben a gymnasium és lyceum egyesittettek, a prem.-tanárok száma 8-ra, 1859-ben, midőn az egyházmegyei paptanárok helyeit is prémontreiek foglalták el, számuk 12-re emelkedett. E szám, néhány tanév kivételével, midőn 13 premontrei tanár is müködött a gymnasiumban, napjainkig állandóan fenmaradt.

A Szombathelyen és környékén lakó mindkét hitvallásu evangelikusok Vidos László, szombathelyi ügyvéd és Schneller Vilmos kőszegi ev. lelkész kezdeményezésére 1861-ben alakultak gyülekezetté és lelki szükségleteiket a kőszegi gyülekezet lelkésze gondozta.

Isteni szolgálatait a hívek szivessége folytán rendelkezésére bocsátott magánhelyiségeikben tartotta, valaminthogy elemi iskolája is bérházban volt elhelyezve, mindaddig, mig a gyülekezet kebelében megindult gyüjtések, továbbá a magyarhoni evang. gyámintézet és a németországi Gusztáv Adolf-egylet hathatós segélyezése következtében oly helyzetbe jutott, hogy a Körmendi és Nárai-utczába sarkaló Horváth Imre féle házat és telkét örök áron megvásárolta. Az imaház és a paplak mai nap is ezen házban van berendezve ; itt volt elhelyezve a vásárlás idejétől 1863-tól fogva az elemi iskola is, melynek tanitását számos más vallásu növendék is igénybe vette egész 1871-ig, amidőn a városi iskola közös iskolává lett, s a protestans iskola megszünt.

A gyülekezet alakulása óta egyre fokozódó buzgalommal törekedett vagyona gyarapitására, és az utóbbi években már oly tekintélyes összeg birtokába jutott, hogy komoly mozgalmat indithatott egy nagyobb szabásu templom épitése érdekében. - Az épitendő templom tervei már elkészültek, és legközelebb már emelkedni fognak falai a paplak végében elterülő kert telkén.

A hitközség, mint már e kis közlemény cziméből is kitünik, az ágostai hitvallásu evangelikusok és a reformatusok közös tulajdona és az egyházkerületek kölcsönös megállapodása szerint mindig azon egyház fennhatósága és kormányzata alatt áll, melyhez a gyülekezet lelkésze tartozik. A lelkész pedig mindenkor a többségben levő felekezet papjai közül választatik.

A gyülekezet alakulása óta a kőszegi gyülekezet alá tartozott, mignem 1892-ben önállósittatott. Anyakönyvei is ezen időtől fogva vezettetnek

A magyarországi zsidóság sorsa az 1840. XXIX. tv. cz. életbeléptéig éppen nem monható kedvezőnek. A városok vételkedve küzdöttek a zsidók letelepülése ellen, s Szombathely is, mely mint püspöki város még a XVIII. században is teljesen katholikus volt, éppen oly mereven szegült ellen a zsidók letelepedésének, valaminthogy következetesen elutasitotta a hasonló kérelemmel fellépő protestansokat.

A zsidóság ellen való hagyományos ellenszenv megnyilatkozását látjuk a városi hatóság azon intézkedéseiben, melyekkel a zsidók letelepülését és elszaporodását meggátolni iparkodott. Nemcsakhogy lakhatási jogot nem nyert a zsidó a város területén, de még a szomszéd Szt.-Márton község zsidó lakósainak sem volt megengedve a városban való kereskedés máskor, mint az országos vásárok napjain. Idővel az előitéletek veszitettek merevségökből, és a XVIII század első felében a zsidók már boltokban árulhattak portékáikat, de nem volt szabad családjaikat a városba hozniuk, azok továbbra is megmaradtak a közel eső falvakban.

Ettől a kedvezménytől is elestek, midőn raktáraikon oly árukat kezdtek tartani, minőket a helybeli iparosok is készitettek. A czéhek ismételve óvást emeltek a zsidók ez eljárása ellen, és a városi hatóság ismételve kiutasitotta őket a városból. Az ilyen és hasonló intézkedések hatálya azonban csak rövid ideig tartott ; a zsidóság minden alkalmat megragadott, hogy a városban tért foglaljon, s így történt, hogy 1801-ben már annyira el szaporodott, hogy a városi hatóság pénzbüntetés terhe alatt tiltotta meg a polgároknak, hogy házaikba zsidó lakóst fogadjanak.

E tilalom s a rákövetkező rendeletek a zsidóságot teljesen kiszoritották a városból, csak a Batthyány-féle curián - a Szőkeföldön - vonhatta meg magát néhány család, melyek szt.-mártoni hitrokonaikkal egyesülvén, a huszas évek elején az akkor virágzó rohonczi hitközség alá tartozó fiók-községgé alakultak.

E fiókközség 1832-ben önálló hitközséggé alakult és számára Batthyány herczeg saját telkén templomot épittetett, melyet bérfizetés kötelezettsege mellett 1837 ig használt a hitközség, amidőn örök áron megvásárolta és ujra berendezte.

1840-ki országgyülés megértvén a kor intő szavát, szakitott a setét multtal és kiemelte a magyar zsidóságot az évszázak óta tartott nyomasztó helyzetből, s a zsidók kezdetben félve és lassan, majd bátrabban és nagyobb tömegekben keresték fel a városokat. 1841-ben már 51 zsidó lakott Szombathelyen, alig telt el öt-hat év, számuk megháromszorozódott.

Az 1848-ki korszak szabadságát nem egy helyt Szombathelyen is szabadosságra magyarázta a féktelen tömeg és szilaj hevében a zsidókra rontott. April 4-én mintha csak parancsszóra történt volna - megrohanták a zsidók házait, betördelték ablakaikat és feszegetni kezdték boltjaikat.

És mig a megrémült zsidóság rejtekében a vihar elvonulását várta, a felbőszült tömeg ostrom alá vette a zsinagógát, szétzuzta és szétszórta szent tárgyait és annyira megrongálta a falakat, hogy a zsinagóga helyreállitása hosszabb időt vett igénybe.

A zsinagóga helyreállitása és ujból való berendezése körül követett eljárás a hitközség egy részénél visszatetszést szült, és számosan voltak, kik nem vettek részt az isteni tiszteletekben és sokáig nem lépték át a zsinagóga küszöbét. Az 1864-ki rabbi-választás csak fokozta az elégületlenséget és a hitérzetökben megsértett tagok ezen idő óta nem használták a hitközség intézményeit, és csak annyiban maradtak a hitközség tagjai, hogy hitközségi adójukat továbbra is fizették.

A békétlen állapot megszüntetésén hasztalanul fáradozott a ministerium által 1865-ben kiküldött bizottság ; a szakadás ekkor már nem volt megakadályozható. - Amint pedig az 1867. XVII tv. czikkben kimondott emancipatio létrejött, a szomhathelyi hitközség kebelében eddig inkább csak lappangó egyenetlenkedés nyílt dologgá vált, és az 1868. évi congressus határozatai értelmében határozott szakadásra vezetett.

Ez óta két izr. hitközség van a városban : a congressusi és az orthodox hitközségek.

a) a cong ressusi szabályzat alapján szervezett izr. hitközség:

A congressus szabályzata alapján szervezett hitközség legfőbb feladata volt a templomépités régóta huzódó kezdésének megoldása.

A hitközség már 1863-ban elhatározta az uj templom megépitését, de nem kapván alkalmas telket, istenitiszteleteit továbbra is a régi templomban volt kénytelen megtartani.

Az uj templom felépitése érdekében megindult mozgalom 1878 ban határozottabb alakot öltött, amidőn az önkéntes adományok és a régi templom ülőhelyeinek eladásából mintegy 60000 frtnyi összeg gyűlt össze e czélra.

A hitközség az óvoda-utczában megvásárolta a szükséges telket, Schőne bécsi épitészszel elkészittette az épités tervét, és az épités 1879 tavaszán kezdetét vette.

A következő 1880 év folyamán készen állt a szép templom és augusztus 30 án ünnepélyesen felavattatott. A templom-épités 130000 frtra rugó költségéből akkor még jó rész fedezetlen volt és évekbe került, míg az adósság letörlesztetett.

1887-ben a templom udvarán házmesteri lakás, 1891-ben ugyanitt diszes községház épült, ebben van a rabbi lakása, a hitközség irodája és tanácsterme.

A hitközségre az egyetemes gyülés (cogressus) által alkotott szervezeti szabályzatnak határozatai mérvadók. Az önkormányzat jogát a nagygyülés, a közgyülés és az elöljáróság által gyakorolja. A hitközség összes választójoggal biró tagjainak gyülekezete teszi a nagygyülést.

A közgyülés az elnökből, 21 virilis és 21 választott képviselőből áll. Az elöljáróságot az elnök, alelnök és 1o elöljáró képezik.

b) Az orthodox izr. hitközség.

Véglegesen 1871 február 27-én alakult meg 55 taggal. A közös vagyon és a zsinagóga kérdése hosszu perre adott alkalmat a két izr. felekezet között, melynek tartama alatt az orth. izraeliták magánházában berendezett zsinagógában végezték vallási gyakorlataikat, mig végre a per egyezség utján eldöntetvén a korábbi közös zsinagóga az orthodoxok számára 8000 frt. váltságdij fejében átengedtetett és 1890. szeptember hó 12-én felavattatott.