Tizennégy éve már, hogy Szombathely város monographiájának első része a magyar orvosok és természetvizsgálók XXI-ik nagygyülésének emlékére megjelent. Tizennégy év mulva követi a befejező második rész, hogy a multak emlékeinek folytatólagas megörökitésésével, az ujabb kor példás törekvéseinek, s az ezek alapján megindult eredményes haladásnak feltüntetésével városunkat is oda állitsa azon városok sorába, melyek honfoglalásunk közelgő ezeréves emlékünnepén hazánk és nemzetünk előrehaladásáról kétségbevonhatatlan igazsággal tanuskodhatnak.

Hogy a lefolyt tizennégy év alatt az emlitett nagygyülés tagjai és a város lakóssága gyakrabban adtak kifejezést azon óhajuknak, hogy a monographia, hátra levő II. részét is mielőbb olvashassák, csak azon megtisztelő, meleg ézdeklődés mellett bizonyít, melylyel városunkat kísérték ; hogy azonban óhajtásuk csak most teljesülhetett, annak oka egyrészt az adatgyüjtés hoszszabb időt igénylő munkájában, másrészt abban a körülményben keresendő, hogy ő méltósága, Kunc Adolf dr. praelatus ur megváltozott életviszonyai és magas állásával járó gondjai mellett a legjobb akarattal sem végezhette be azt, amit alapos kutatással és igazi tudományos készültséggel megkezdett.

De a város íránt való szeretete nem feledtette el vele a nagylelküen magára vállalt kötelezettséget, és amit önmaga meg nem tehetett, az ügyért való lelkesedéséből fakadó áldozatkészségével mással iparkodott elvégeztetni.

Így fordult magas figyelme csekélységem felé, aki a megkezdett mű folytatására és befejezésére annál szivesebben vállalkoztam, mivel ő méltósága bizalmában csak kitüntetést láthattam, és mivel vállalkozásomhoz azt a reményt füztem, hogy szerény tehetségemmel talán tehetek némi szolgálatot annak a városnak, melyhez a legmelegebb és legigazabb szeretettel ragaszkodom.

Hogy az elém tüzött feladatat miként sikerült megoldanom, döntsék el biráim ; én megnyugvást találok abban az öntudatban, hogy mindent megtettem, ami munkám teljessége érdekében a rendelkezésemre állott eszközök felhasználásával meg volt tehető, s ha munkámnak mégis vannak hézagai, - a minthogy vannak -, lelkiismeretem azok miatt sem vádolhat, mert nem a jó akarat és szorgalom, hanem a feldolgozandó anyag hiányából származtak.

A hol czéljaimnak megfelelő, megbizható adatokat sejtettem, ott nem sajnáltam a kutatással járó fáradságot. Felkerestem a megyei és püspöki levéltárakat, átnéztem a ferenczrendiek és dominicanusok iratait, de legtöbb időt szenteltem a városi levéltár tanulmányozásának, és adatait teljesen felhasználtam.

Midőn ezt felemlitem, mulasztást követnék el, ha nem fejezném ki egyuttal hálás köszönetemet azon szivességért, melylyel az elősorolt levéltárak vezetői, illetőleg tulajdonosai részéről találkoztam, és főleg azon készségért, melylyel Brenner Tóbiás város főjegyző és levéltáros ur, valamint megbizottja, Eberhardt Géza kiadó ur mindannyiszor leköteleztek, valahányszor a városi levéltár okmányaira szükségem volt.

Hasonló köszönettel adózom Szilágyi Sándor egyetemi könyvtár-igazgató; Pálinkás Géza papnevelői lelki igazgató és Dallos József dr. főgymnasiumi tanár uraknak, mint akik az őrizetők alatt álló könyvtárak adataival szivesen támogattak, továbbá Vidos Lajos püspöki titkár urnak, a hitfelekezetek, hivatalok, egyletek és társulatok elöljáróinak, Rőthy István cz . kanonok, Alexy Emil dr, városi orvos, Nyul Lajos városi számvevő és Müllner Ignácz városi mérnök uraknak, a helyi lapok szerkesztőinek, akik szives közléseikkel és utmutatásaikkal mindnyájan segitségemre voltak.

Az ipar- és kereskedelemre vonatkozó adatokat Bertalanffy József, illetőleg Zimmermann Károlyurak voltak szivesek velem közölni. Közleményeiket saját kutatásai eredményelvei gazdagitva Deutsch Tivadar ur állitotta össze. Szivességökért szintén hálás köszönettel adózom .

Ezek után átadom munkálkodásom szerény eredményét Praelatus ur ő méItóságának, bocsássa rendelkezésére a városnak, melynek közel két évezredes multjában, nemes törekvéseiben bizonyára egy szép jövő záloga van lerakva.

Szombathelyen 1894. szeptember havában

a szerző.