Nagyjából mai határai közt terült el hajdan is.

1494-ben kerek számmal 4500, 1495-ben pedig vagy 5000 adó alá eső házhelyet számítottak össze benne.¹

¹ Pontosan: 4505 ? és 5051. (Engel, i. m. 24. és 145. l.)

Nyugoti hegyes vidéke nagy uradalmak, keleti kisebb, sík fele pedig nagyrészt törzsökös, vagyonos középnemesség hazája volt.

Legnagyobb uradalma délkeleten, a vendek lakta vidéken a lindvai vagy felső-lindvai, melyhez Felső-Lindva (Felső-Lendva) váron és városon kivül Mura-Szombat város és már 1366-ban is vagy 100 falu tartozik, - Felső-Lendvától le délnek egész Mura-Szombatig. Ez óriási földterület a Balog-nemből való felső-lindvai vagy (rima-)szécsi Szécsi (Herczeg, Bánfi) családé, már Nagy Lajos király korában. Ugyanők szerezték meg 1387-ben a szomszédos Dobrát is, melynek területe Felső-Lendvától északnak a Rába-vidékig nyúlt föl s Dobra várán és városán kívül mintegy 30 falut foglalt magában. Végül időnként Körmend városa is e családé a XV. század folyamán.

A felső-lendva-dobrai kettős uradalomtól kelet felé, főleg a Kerka és Zala felső folyása mentén az u. n Őrség terült el, közepén Nagy-Rákos városával. Eme magyarok lakta terület, mintegy 18 helység, a lévai Cseheké volt, alánok pedig, a Mátyás király korában: a hírneves Ujlakiaké. E terület sorsában osztozott e században odább észak-nyugot felé Német-Ujvár vár és város is, vagy 27 faluval együtt, melyek Német-Újvártól észak-nyugotnak Szent-Elek, délkeletnek pedig Rönök vidékeig terültek el.

Ez uradalomhoz kelet felől a hasonló terjedelmű monyorókeréki csatlakozik, élén a hasonló nevű várral és várossal s 1496-ban szintén vagy 27 helységgel: északnak föl Schützig, délnek le egész a Rába melletti Csákányig. Földesurai már a XIV. század közepe óta az Elderbach-ok, a kiké volt odább ény, felé a szomszédos Veresvár vár és város is, a XV. század végén 14 faluval együtt: Gyepü-Füzestől föl ék. Felső-Őrig.

Kissé távolabb esik már innen két más város, szintén az Elderbach-ok birtoka, jelesül: Vép, Szombathely közelében keletre, és Körmend amattól délre, a zalai határ felé. Ezenkívül ideiglenesen: Vasvár, Dobra, Rákos, Mura-Szombat, Schütz városokban és más kisebb helyeken is volt időnként birtokjoga e családnak.

Veresvár táján szomszédosak velök a szintén német eredetű Pa(u)mkircher-ek, Szalonok vár és város urai, a kiknek ezenkívül időnként a Veresvárral (k.-ék.) határos óvári és rohonczi uradalomban is részük volt. E tájakon 1475-ben mindössze vagy 32 helység uralta őket.

Óvár vár különben, környékén vagy 13 faluval, a század elején az Óváriaké volt, majd más családok közt oszlott meg; Rohoncz vár és város pedig a szomszédos Kőszeg várral és várossal és tartozékaikkal együtt már a XV. század elején, illetve a XIV-ik végén a Garaiaké lett, a kiknek kezéből csak Frigyes császár ragadta ki, összesen mintegy 18 vasmegyei helységgel együtt. Mikor aztán e várakat Mátyás király, uralkodása vége felé kicsikarta a császártól: Rohoncz a porosz származású Margenwerder Jakab királyi pattantyúsmester, Kőszeg pedig a Korvin János birtokába ment át.

A Garaiak, Rohoncz és Kőszeg igazi urai ezenkívül Kőszeg szomszédságában dk. felé Pese (Pöse) táján 3-4, veszprémmegyei Somlyó várukhoz pedig: Jánosháza, Hosszú-Pereszteg, Ság és Szergény vidékén - a veszprémi határ mentén - még vagy 7-12 helységben is földesurak.

A kőszeg-rohoncz-szalonoki vonaltól nyugot felé, a megye sarkában még két nagyobb uradalom foglalt helyet, u. m. a borostyáni (borostyánkői), élén a hasonló nevű várral, s a lékavári, élén a hasonló nevű várral és várossal, - mindkettő a Kanizsaiak birtokában, az egész század folyamán. Borostyánhoz vagy 22-25, Lékához pedig vagy 8-9 vasmegyei falut számítottak.

A Kanizsaiaknak azonban odább keletre, a Rába menti síkon is volt egy nagyobb és egy kisebb birtokuk. A nagyobbik: a sárvári, Sárvár város és vár, Ikervár és Sárvárosokkal és vagy 9 faluval; a kisebbik a pápóczi, a megye ék. csücskében: Pápócz város részei és Magyar-Gencs helység.

Eme két birtokuk közé ékelődik - összesen vagy 1-1 falujával Asszonyfalva, a rokon Oslfi vagy Ostfi, Asszonyfalvi és Bresztolczi családok birtoka, élén Asszonyfalva és Kigyókő erősségekkel.

Nagyobb uradalmak ezenkívül már csak alább dél felé találhatók: Vasvár, Körmend és Csákány vidékén, hol két Nádásd-nemből eredő család, u. m. a gersei Petők és Nádasdiak vagy nádasdi Darabosok birtokai fonódtak egymásba. A gersei Petőké vagy 30-38 falu, részint törzsbirtokukhoz : Gersihez és Mármánykő várához, részint zalamegyei Kéménd várukhoz és Vasvár városához, melynek egyik fele szintén őket uralta már a Zsigmond király idejében. A Nádasdiaké vagy Darabosoké pedig a Nádasdtól le Monyorósdig sőt Iklódig huzódó terület, melyhez az Örségen túl, a felső-lendvai uradalom széles testében egy másik, s még távolabb, a megye ék. sarkában: Sárvár és Ostfi-Asszonyfalva közé ékelve egy harmadik jószáguk csatlakozott, összesen szintén valami 30 helység vagy puszta.

Végül még a Héderváriaknak: Molnos-Szecső, Csákány és Strém táján elterülő, mintegy 12 helységből vagy pusztából alakult, kevésbbé terjedelmes vagy összefüggő birtokát említhetjük.

A köznemesi családok közül kétségkívül legelőkelőbbek az Egerváriak, kiknek birtoka, a zalai határszélen legalkalmasabb kiinduló pontja további utunknak. A század végén, midőn Lászlóval úgyszólván a főnemesi családok sorába emelkednek, Vasmegyében Egervár város és kastély, llt és odább ény. felé: a Rába és Sorok mentén, Oszkó és Geregye táján vagy 10 helységben földesurak, a rokon Geregyeiekkel együtt.

Szomszédosak velök egyfelől a széplaki Bothkák, Széplakon és vidékén 3-5 faluban; nyugot felé pedig a Telekesiek: Telekes táján és (kisebb részben) a vendek közt: Tót-Keresztur vidékén, összesen vagy 11 helységben. Odább észak-nyugotra Mákva táján (de Csákánytól nyug. is) a Hosszutótiak következnek, vagy 7 helységben: továbbá a mezőlaki Zámbók, a XIV. században jóval előkelőbb család, szintén Mákva, Oszkó s ezenkívül Köcsk, a Sorok, sőt Mura-Szombat vidékén is; aztán a Rába mentén: a Szecsődiek vagy 8, - a Hidvégiek szintén 6, 8, - a Molnáriak vagy 5 - a Rumiak vagy 8; - s beljebb: a Káldiak (a XIV. században) vagy 16, - és a Sitkeiek vagy 9 faluban. Ugyane tájon, a veszprémi határon: Jánosháza mellett a mártonfalvi Lacza család emelkedik ki, Mártonfalván olykor erősséggel is, vagy 5, - bentebb nyugotra, a megye közepe felé, a Sorok mentén pedig: a Polyániak vagy 8 (ideiglenes jogon jóval több), - az Unyaniak vagy 9, 10, 12, - a Hermániak, már Szombathely szomszédságában: Hermán táján, de Csákánytól nyugotra is 4, 6, 9, - innen keletnek a péczeli Zarkák, kiknek a szalonoki uradalomban is volt joguk, - a Váltiak, mindent összevéve vagy 8, - a sopronmegyei határ felé pedig a Ják nemzetség tagjai: az egerszegi Kemények vagy 4, - a Niczkiek vagy l1, 13, - a Szentivánfalviak vagy 8, - továbbá a Csák-nemből való (sopronmegyei) Mihályiak, Ugronok, Csákok és Kisfaludiak vagy 3, - az Osl-nembeli, szintén sopronmegyei Csornaiak (és áltatok a Turócziak) ugyanllt, de főleg (mint a Köveskutiak jogutódai) a stájer határszélen, Szalonoktól nyugot felé: 7, 8, - s a sopronmegyei Vágiak szintén vagy 11 helységben. Végül odább délnek, u. m. bent a hegyvidéken: a Giroltiak válnak ki, kiknek Girolton kastélyuk is volt, vagy 5, 8, - még délebbre az Iváncziak (a Gosztonyiakkal együtt) Csákány vidékén vagy 9, 10, - a petróczi Henczelfiek és Kövérek, Petrócz (és Halastó) vidékén 3, 6, - s a Kereszturiak, a mai Tót-Keresztur táján vagy 4 helységben vagy pusztán levő birtokaikkal.

Eme nagy- és közép-birtokok közé ékelődnek be az egyháziak uradalmai és apró birtokai.

Az uradalmakat a győri püspök, a vasvári káptalan és a szent-gotthárdi apátság birtokában találjuk. A győri püspök a megye szívének: Szombathely várának és városának, ezenkívül a megye ék. sarkában Egyházas- és Váralja-Kesző helységeknek, - a vasvári káptalan Vasvár város egy részének s llten tájon már 1217-ben vagy 14, a későbbi középkorban pedig mindent együtt számítva vagy 31-33 helységnek (pusztának), - végül a szt.-gotthárdi czisztercziták (a XVI. századi és a mai állapotból következtetve) a Csákány vidéki Gyarmattól a Rába mentén egész a stájer határig egy összefüggő, vagy 32 helységből álló hatalmas birtoktestnek földesurai.

A többi egyházi testületek csak kis-birtokosok. Még pedig részint e megyéből valók, mint a megye közepe táján: a jáki monostor Ják, - a pornói apátság Pornó, - a monyorókeréki pálosok Monyorókerék vidékén, s a megye k. sarkában: a pápóczi prépostság és az ugyanllteni pálosok Pápócz városban és környékén, a demelki apátság a mai Kis-Czell táján; részint a szomszédos Zala-, Veszprém- és Sopronmegyékből valók, u. m. a kapornaki konvent Péczel, - az örményesi pálosok és türjei premontreiek a zalamegyei Széplak táján; a vásonykői pálosok, az apáczasomlyai apáczák és a bakonybéli apátság a veszprémi, - végül a borsmonostori czisztercziták és a csornai premontreiek a soproni határszélen.

Ideiglen vagy kisebb részek urai a más megyebeli nevesebb vagy ép főuri családok közül: az alsó-lendvai Bánfiak Mura-Szombaton és Körmenden, a szentgyörgyi és fraknói Grófok (Nagymartoniak), a döbrentei Himfiek, Nagylucseiek, pakosi Szemerék, Hunyadi János, Kinizsi Pál (s veszprémm. Somlyó vár tartozékaiban), az oroszvári Tompekek, Perényiek, csebi Pogányok, Rozgonyiak, Szapolyaiak és Szécsényiek; de főleg Bakocs Tamás (egri püspök) és általa az Erdődiek, a kik e korszak végén, a Mátyás király halála után (1495. 1496 ) a monyorókereki, vörösvári, körmendi és somlyóvári nagy uradalmakat szerezték meg.