Schematismus cleri dioecesis Sabariensis pro anno Domini 1923. Sabariae typis S. A. Martineum.

Schematismus cleri dioecesis Sabariensis pro anno Domini 1929. u. o. A személyi adatok forrásai.

Papnöveldei Törzskönyv 1902-. A megelőző évekre vonatkozó hiányos és megszakított törzskönyvi adatok félíveken csatolva a könyvhöz. A háborúból megjött fiatalság részére 1920-tól kezdve e sorok írója, mint a szeminárium akkori prefektusa részletesebb íveket fektetett fel, melyek katonai szolgálatuknak adatait kimerítően feltüntetik. Ezek is a Törzskönyv mellékletét alkotják.

A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1914-19. években kibocsátott körlevelek. Szombathely, Martineum-nyomda. 1914-20.

Mikes János gróf vendégkönyve 1911-. A répceszentgyörgyi kórház adatait tartalmazzák.

Protocollum Seminarii Sabariensis ad S. Martinum Complectens Historiam Domus ab anno 1831-1861.

Szombathelyi Ujság 1914-19. évfolyamai. A híranyagon kívül számos harctéri levél és beszámoló teszi értékessé.

Vasvármegye 1919. évfolyama.

Testvériség 1919. évfolyama.

A szombathelyi püspöki és szentszéki levéltárak okmányai, köztük a katona és fogoly kispapok litterae testimonialesei.

Magánlevelek és szóbeli közlések.

Balogh Gyula: Az 1809. évi insurrectio és francia megszállás Vasmegyében. Bertalanffy-nyomda. Szombathely. 1885.

Deme László és Keleti József: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Martineum, Szombathely. 1920.

Jézus Legsz. Szíve nagy képes Népnaptára az 1920. évre. Adatokat tartalmaz Mikes püspök fogságáról és Fuchs Ferenc forradalmi szenvedéseiről.

Dr. Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a szombathelyi egyházmegye volt püspökeiről. Kézirat gyanánt. Szombathely, Martineum. 1925.

Varga János: Mikes püspök fogsága . Martineum, Szombathely. 1921.

407

J. Winterhalder: Sz. Márton Amiens kapuja előtt.

(A Madonna-kápolna bejárata fölött.)

E fejezetben a szombathely-egyházmegyei papságnak rendkívüli időkben teljesített hazafias magatartásáról lesz szó. A szombathelyi egyházmegye papsága békében is a hazáért dolgozik és dolgozott mindig, hisz minden lelkipásztori tevékenység, minden szentbeszéd, a szentségekben való mindennemű részesítés, minden áldozat, melyet az isteni törvény tökéletesebb beteljesítéséért a hívekkel megvalósított, a hazának is jellemesebb, lelkiismeretesebb és kötelességteljesítőbb polgárokat adott. Az Isten szolgálata, a lelkeknek az örök cél felé való eligazítása átöleli az ideiglenes földi vándorlás alatt való otthonunknak, édes hazánknak egész szívvel való szolgálatát.

Ezeken a normális és a papság rendes feladatkörébe eső munkákon túl azonban a 150 év folyamán a történelem sokszor produkált rendkívüli helyzeteket, melyekben rendkívüli teljesítményeket kivánt meg.

408

Ebben a rendkívüli áldozathozatalban természetesen nem maradhatott el a papság sem a hívek ezrei mögött s a napoleoni háborúktól kezdve a legutolsó nagy világfelfordulásig mindig kivette részét a hazafiság gyakorlásában. Ezekről a rendkívüli szereplésekről akar vázlatot nyujtani történelmi igazság megvilágosításában e kis beszámoló, mely rámutat a névtelenség homályába könnyen elvesző szolgálatokra is, de egyben leszámol olyan hiedelmekkel, melyeknek, ha hizelgőek volnának is, nincs kellő történelmi alapjuk.

Az egyházmegye egyik papjának érdekes politikai megnyilatkozása Szabó Imre körmendi plébánosnak a Martinovics-összeeskűvésbe való belekeveredése. Ismétléseket elkerülendő,¹) helyesnek látszik a megállapítás, hogy a bírósági határozat, mely a halálra ítélt gróf Sigray Jakab vallomása alapján Szabót megmentette Martinovics sorsától, sőt az ép üresedésben levő kanonokságra való kinevezése jobb fényt vet az egyházmegye papságára, s különösen Szabóra, akit baráti kötelékek kapcsoltak Sigrayhoz, mintha okmányok igazolnák az összeeskűvésben való részvételét, mely bizony az esetleges hazafias célok mellett, sok kárhoztatandó elvet, szabadkőmíves mentalitást és felforgató szándékot hordott méhében, ha egyes szereplő személyek jóhiszeműségét nem is lehet kétségbe vonni.

A francia forradalmat követő napoleoni háborúk alatt Szombathelyt is érintette a háborús készülődés. A nemesi felkelés kapcsán az 1808. évi II. törvénycikk előírása szerint az egyházi és alapítványi javak egy-egy lovast állítottak. Vasvármegye u. a. év december 19-én már a törvény végrehajtásának módozataival foglalkozott és a nemesi szemle bizottságban tevékeny részt vett Eölbei János apátkanonok. 1809. márciusában József nádor vizsgálta végig a táborba szállt nemesi haderőt, s ez alkalommal március 3-án Szombathely határában a megye küldöttsége élén Nagy József nagyprépost köszöntötte ékes latin beszédben.

¹) L. Dr. Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története, I. kötet 107-8. I.

409

De nemcsak az ünneplésekben voltak szóvívők az egyházmegye papjai, kivették részüket a felkelő sereg részére való adakozásban is. Somogy Lipót püspök 50 mérő rozsot, 100 mérő zabot, a vasvár- szombathelyi székeskáptalan 200 mérő rozsot és 400 mérő zabot ajánlott fel hadisegélykép. Nagy József nagyprépost és Eölbei János egyébként tagjai voltak a megye ügyeit a válságos időkben a megyegyűlés helyett intéző, szűkebb bizottságnak, s annak működésében tevékeny részt vettek.

A szerencsétlen kimenetelű március 14-i győri csata után a fegyverszüneti tárgyalások során Vasvármegye két részre hasíttatott és Szombathely a Rábán inneni résszel francia megszállás alá került. A végnélküli hadisarcok behajtása alatt egyformán szenvedett mindenki, s az oly jelenetek, melyek Napoleon augusztus 15-i születésnapjával kapcsolatban a szelíd Somogy Lipót püspökkel előadódtak, fokozottabban tették próbára a hazájához és királyához hű főpapság türelmét, s gerincességét.¹) De megállta helyét kivétel nélkül mindenki. A megye nagygyűlése Kiscellbe hivatván össze augusztus 2-ra, a rendkívüli hatalommal felruházott állandó bizottság tagja: Eölbei János átköltözött a megye meg nem szállott területére, s már augusztus 25-én résztvett szükséges irományaival és elszámolásaival a Káldon tartott kisgyűlésen. November 27-én pedig, miután a franciák november 20-án eltávoztak, az állandó bizottság visszaadta mandátumát a megyének, de a megyegyűlés a háborús ügyek anyagi vonatkozásainak további likvidációját ismét csak reábízta.²)

* * *

A 48-as idők szabadságharca volt az az időpont, mely újból nagy felelősség elé állította az egyházmegye papságát. A szabadság és egyenlőség szép eszméi mögött sok-sok liberális métely húzódott meg, melyekre nem igen volt tekintettel a szabadság mámorától ittas magyarság. A márciusi események forradalmi méhben születtek, s ez a forradalmi eredet rajta hagyta bélyegét a vívmányainak örvendező kortársakon és a forradalmi szellem észrevétlenül ivódott bele a lelkekbe.

¹) L. Dr. Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története I. kötet, 271. I. - U. o. I. papságunk adományait Szily és Herzan püspöksége idején.

²) L. Balogh Gyula: Az 1809. évi insurrectio és francia megszállás Vasmegyében Szombathely, 1885.

410

A papi lelkekbe is. Tagadhatatlan tény az, hogy a magyar papság a 48-as idők viharában a belső papi disciplinája tekintetében elvesztette a helyes tájékozódást. A papság tanácsokat alakított, ahol a kor igényeihez képest kicsinyes, bár tagadhatatlanul vitális érdekei felől tárgyalt csupán, feledve minden magasabb szempontot. "A szombathelyi egyházmegye papságának Nyilatkozványa" 1848. május 15-ről két egymástól eltérő példányban van kezeim között.¹) Az egyik a központi papság nyilatkozata. Ez önérzetesebb és már tudatára ébredt a katolikus autonómia ügye elsikkadásának az országgyűlésen, ezt sürgeti (6. pont), s annyira megy önzetlenségében, hogy a 12. pont átjavított stilizálásban ekként szól: "Katholika egyházunk egész papi személyzetének a kath. egyház javaiból és alapítványaiból tisztes és illendő ellátását szükségesnek véljük ugyan, azonban az mikép eszközöltessék, részünkről abba csak a petitiónak törvénybe igtatása után kellő helyen s időben kívánunk bocsátkozni." Az íven a szombathelyi papság 12 tagjának sajátkezű aláírása és még 88 más pap rávezetett neve olvasható. A nyilatkozat tehát arra mutat, hogy a megyei papságnak helyén volt a szíve és esze s észrevette az autonómia nagy fontosságát. A feltétlenül konzervatív szellemre azonban a szövegből nem igen lehet mégsem következtetni. Mert a fenti kissé zavaros szövegezés, mely a kézírást tekintve, tudós Nagy János fogalmazásának látszik, a következő szöveget törölte: "Katholika egyházunk egész papi személyzetének a katholika egyház javaiból s alapítványaiból tisztes és illendő ellátását szükségesnek véljük ugyan, azonban az mikép eszközöltessék, részünkről meghatározni annyival kevésbbé kívánjuk, mivel főpásztoraink nagy lelkűségében és buzgóságában bizodalmat helyezni fiúi kötelességünknek ismerjük." Tehát egyszerűen törölte a bizantinikus nyilatkozatot, mely a püspökök számára készült bizalmi szavazat akart lenni. Az aláírók közt pedig ott szerepelnek Szaniszló József, a szentéletű spirituális, Szenczy Ferenc, a későbbi püspök, Vadász Ferenc, Nagy János, Boros Károly, Kopsz János teológiai tanárok és szemináriumi előljárók, Laky János szombathelyi plébános és mások. Még radikálisabban végzett a 12. pont szövegével a jánosházai és sárvári esperesi kerületek papsága, mely az egész mondatot minden pótlás betoldása nélkül egyszerűen törölte.

¹) L. a szemináriumi könyvtár kéziratgyüjteményében.

411

Az egyházi tekintély megrendülésének csalhatatlan jelét vélem felfedezni ebben a korrektivumban.

A növendék papság természetesen a szabadság eszméjéért egész szívvel lelkesedett s valószínűleg meg is hozta a maga véráldozatát. Ágoston Mihály ¹) Tulok Imre,²) Tóth János,³) Amerk József,⁴) Fábián Ferenc,⁵) Környei János,⁶) Kemenes Ferenc ⁷) és Szalay István ⁸) teológusok nevét kell itt megemlítenünk, akik minden valószínűség szerint valamennyien fegyverrel szolgálták a szabadságharc ügyét. A kispapi protokollumok ezekről az évekről annyi tiszta hazaszeretetet árulnak el, hogy igen jó benyomásokat kell olvasásukkor szereznünk íróik lelkes ideálizmusáról.

Miként Kemenes Ferenc, Illés Ferenc sem volt még a szombathelyi szeminárium növendéke a szabadságharc kezdetén, hanem vele együtt a szombathelyi líceumnak volt tanulója. Minthogy 1832. április 2-án született,⁹) csak 17 éves volt, mikor őt is elragadta a hazáért való áldozás szent tüze, s diákos nekibuzdulással Kemenessel együtt megszökött a honvédtoborzáskor nagybátyjától, Illés Józseftől, a gróf Széchenyi család jószágkormányzójától, kinél mint diák a mai Hollán Ernő-utca 5. számú házban lakott. A szökevények Bük-Csepregen át Újkérre mentek Illés szüleihez, ahol elülről töltő puskával és egy panganét-szerű karddal felszerelve a család képviseletében mint népfölkelő vonult a falubeli és vidéki népfölkeltőkkel Kapuvár felé a Kanizsa irányából előrenyomuló horvátok ellen.

¹) 1846-ban került a szemináriumba (I. Schematismus 1846. 118. I.), 1847. febr. 27-én a kisebb rendeket is felvette (I. Liber Ordinationum II. kötet 99. I.) s mint végzett III. éves teológus hagyta el a papnevelőt (I. Schematismus 1848. 123. I.).

²) II. éves filozófus volt (L. Sehematismus 1848. 124. I.).

³) A kisebb rendeket is elnyerte 1847. február 27-én (I. Liber Ordinationum II. 99. I.), s mint II. éves teológus távozott (I. Schematismus 1848. 123. I.).

⁴) I. éves teológusként hagyta el az intézetet (I. Schematismus 1848. 124. I.)

⁵) II. éves filozófus volt kilépésekor (I. Schematismus 1848. 124. I.).

⁶) II. éves filozófus volt (I. Schematismus 1848. 124. I.).

⁷) Emlékét Tóth József dr.: Emlékezzünk régiekről c. anekdota gyüjteménye őrizte meg. 22-23.I. Az egyházmegye kispapjainak névjegyzékében neve nem található, mert csak a szombathelyi líceumnak volt növendéke. Mint veszprémi nagyprépost halt meg.

⁸) 1846 óta volt a szeminárium lakója mint filozófus (l. Schematismus 1846. 119. I.), a szabadságharc évében I. éves teológus volt (I. Schematismus 1848. 124. I.). A kispapi Protoeollum viszont III. évesnek mondja kilépésekor (1849. nov. 3. 137. I.).

⁹) L. Schematismus 1854. 134. I.

412

Kapuvár táján csatározásokat is folytattak a horvátokkal, de nem valami dicsőséges eredménnyel, mert a népfölkelők, kiket csak a hazafias lelkesedés vitt, de kellő katonai kiképzésben nem részesültek, a katonai taktikával támadó horvátok elől megfutottak. Így került vissza Illés Ferenc is a szülői házhoz, ahol már várta nagybátyja és visszavitte a szökevényt a szombathelyi líceumba. Illés haláláig emlegette ezt a keserű visszavitelt és mindig sajnálta, hogy nagybátyja megakadályozta a honvédségbe való belépését.

Illés József aztán az iskoláit időközben befejező unokaöccsét, mint afféle tekintélyes és befolyásos ember a szombathelyi püspöki aulában, az ,ott uralkodó felfogás ellenére is - Balassa püspök nem vett fel katona kispapot - sikerrel protegálta és így nyert felvételt a szombathelyi szemináriumba, melyet 1855. április 9-i felszentelésével hagyott el.¹) Balassa püspök először a Pazmaneumba akarta őt küldeni, de a püspök közbejött halála miatt Szombathelyen végezte el az egész teológiát.²)

A papság a 48-as vívmányokkal szemben meglehetősen tájékozatlanul és tanácstalanul állott. Megkezdődvén minden vonalon a nemzetőrségbe és a honvédségbe való toborozás, a kiváltságokat általánosságban megszüntető márciusi napok hangulata következtében sok papot is felszólítottak a Közlöny 27-dik számában megjelent rendeletre való hivatkozással a polgári hatóságok, hogy lépjenek a nemzetőrség tagjai közé. Így egyedül Szombathelyen a 405 főnyi nemzetőrségbe 20 papot is alkalmasnak találtak. Hasonlókép történt a sorozás és toborzás a vidéken is, ami főkép a lelkipásztori munkát teljesítő papság körében bizonyos lelki meghasonlást idézett elő.

¹) L. Liber Ordinationum II. kötet, 116. I.

²) L. Illés György pornóapáti plébánosnak 1929. június 22-én kelt levelét. A levélíró édesapja négy évvel volt fiatalabb Illés Ferencnél és így jól ismerte a bátyjával történt dolgokat. Illés Ferenc e levél szerint még késő öregkorában is szeretettel őrizte népfölkelői kardját, s azt a 90-es években ajándékozta oda bérmaajándékkép Török Károly vármegyei árvaszéki elnök Béla nevű fiának, aki a Ludovika-akadémia növendéke volt. E sarok írója is látta még Illés Ferenc nagypréposti házának udvarán a piros-fehér-zöld színre festett kutat, mely mindjárt a bejárattal szemben elárulta a belépőnek az ősz kanonok kuruc magyarságát.

413

Május 19-én kelt és a püspöki szentszékhez intézett felterjesztésében Fekete János dr. kenyerii plébános és esperes adja elő a besoroztatásával előállott lelkiismereti nehézségét: "és ez a plébánia melletti eskü, mely szerint plébánosnak híveit elhagynia nem szabad, vajjon mi értelemben lehet tehát most egy plébánosnak a tábori esküvel magát a zászló alá köteleznie, holott mégis előfordulhat az eset, hogy tábori előljárója, ide vagy oda, plébániáján kívül elparancsolhassa? Esküvel eskü fölé szoríttatván azért, lelki szorongatásaimat el nem titkolhatom és ha már meg kell lennie, a világira ugyan díszes, de katolikus papra még is szomorú kötelességnek, talán az által lehetne e nehézségen némiképen segíteni, ha az illető helyről kieszközöltetnék, hogy minden e törvény által kötelezett plébános, mint a nemzeti őrseregnek tábori papja, káplánja tekintessék anélkül hogy fegyverrel élni kénteleníttetnék. Így ugyan is talán a tábori esküt nem is kellene letennie, vagy ha meg kellene is esküdnie, valósággal ismét csak saját híveinek lelki őrjévé eskűdne. " ¹) Balassa püspök főkép a szombathelyi analóg eset kapcsán meg is tette felterjesztését a hercegprímáshoz e kérdésben a minisztériumokban való eljárás ügyében.²)

Teljesített-e valaki a szombathelyi egyházmegye papsága közül fegyverrel szolgálatot? volt-e az egyházmegyéből pap mint tábori lelkész a honvédségnél? Oly kérdés ez, melyre az egyházmegye idősebb generációjának bemondása alapján legendák keringtek a legújabb időkig az egyházmegye papsága között. 3-4 nevet, így Frideczky György, Miholics Ferenc, Tischlér István s egy bizonyos Legény nevű egyházmegyei pap nevét hallottam emlegetni. Frideczky e hírek szerint tábori lelkészként vett részt a szabadságharcban, fogságot és bántalmazást szenvedett, a honvédzászlót saját testén mentette meg a császáriaktól. Miholics szintén részese lett volna Frideczky sorsának, Tischlér és Legény ugyancsak fegyverrel szolgálták állítólag a haza ügyét.

Ezekre a hírekre vonatkozólag Frideczkynek Szombathelyen élő unokahuga és 11 évig volt gazdaasszonya Garger Jánosné, Beck Apollónia visszaemlékezései is annyira kuszáltak voltak és időrendi szempontból oly kevéssé megbízhatók, hogy rájuk a 48-as legendák valódisága tekintetében nem lehetett építeni.

¹) L. 301/1848. sz. szentszéki ügyirat.

²) L. 412/1848. sz. szentszéki ügyirat.

414

A püspöki és szentszéki levéltár okmányai aztán megfejtették Frideczky szerepét, mely a szabadságharcban való részvétele szempontjából teljesen negatív eredménnyel járt.

Frideczky György, aki 1820. április 14-én született, a zágrábi egyházmegyének volt kezdetben papja. Pappá szentelték 1846. augusztus 2-án.¹) 1846-48-ig tartózkodási helye ismeretlen, 1848-49-ben Perlakon, a Muraközben teljesített egyházi szolgálatot mint segédlelkész. Erre vonatkozólag a perlaki községi előljáróság állított ki számára 1850. október 11-én erkölcsi bizonyítványt, mely 10 hónapi működését igazolja a mondott két évben, mikor is "hivatalában fáradhatatlan, magaviseletében példás morálú volt."²) 1849-50-ben Grazban a k. k. katonai kórházban lelkészi állást töltött be. 1850. szeptember 30-án Zágrábban kelt kérvényében, mikor is a szombathelyi egyházmegyébe leendő átvételét kéri, mint "a Grazi katonai kórház volt lelkésze" írja alá magát. Ugyane napról keltezett elbocsátója a zágrábi egyházmegye köteléből szintén nem mond semmi olyant, amiből a 48-as idők szabadságharcában való részvételre lehetne következtetni.³) A dimissorialis szerint egy évig működött a zágrábbi egyházmegye területén, ami alatt nyilván a 10 hónapi perlaki káplánkodása értendő, elbocsátásának oka saját kérelmében jelöltetik meg: "cum Tibi in hac Dioecesi Nostra Zagrabiensi ... fidelibus animabus servire non placeat ... ", viselkedésére nézve pedig Haulik György zágrábi püspök "bonis moribus praeditus" jelzővel illeti őt. Perlaki principálisa Foky István 1850. szeptember 24-én kelt bizonyítványa szerint is "ittlétekor nemcsak mint buzgó és kötelességeit pontosan végző segédnek mutatta magát a hivatali eljárásban, hanem maga jó s erkölcsös viseletével mint a Fárabeliek szeretetét, mint pedig egész megelégedésemet megnyerte, annál is inkább, mert tudott jó egyetértésben velem élni", - írja Foky.⁴) E hivatalos bizonyítványok tehát világosan igazolják egyrészt, hogy Frideczky nem volt honvéd, hanem a császári seregek kórházlelkésze,

¹) L. Schematismus 1854. 152. I.

²) L. 963/1850. sz. szentszéki akta november 5-ről, mellyel Frideczky panaszát a püspök a soproni császári miniszteri biztoshoz, br. Hauerhez terjeszti fel.

³) L. 863-864/1850. sz. szentszéki ügyirat október 4-ről.

⁴) L. u. o.

415

az is 1849 után, mert 1848-49-ben mint perlaki káplán csendben és buzgón dolgozott a lelkipásztorkodásban.

Honnan keletkeztek tehát személyévei kapcsolatban a mártíriumának legendái? Frideczky, miután átvételét a zágrábi elbocsátó alapján Szombathelyre kérte, tartózkodása helyéül ügyének elintézéséig Perlakot választotta, ahol első ízben káplánkodott. Miközben dispozicióját várta, történt, hogy 1850. október 8-án Zerjav Antal, az Alsó-Muraköz járás bírája váratlanul elfogatta, mikor ép ebédnél ült, mint kóborlót, jóllehet akkor már kezében volt Bagonyára, Zalamegyébe szóló segédlelkészi küldetése, saját kezével bántalmazta, meg akarta kötöztetni, amire azonban poroszlói nem voltak hajlandók. Hat óráig börtönben tartotta, éjjel pedig plébánosának hasztalan kiszabadítási kísérletei után Varasdra vitette fegyveres őrrel Simunits főispán elé, aki azzal a meghagyással, hogy Perlakot különbeni eltoloncoltatás mellett 24 óra alatt hagyja el, elbocsátotta.¹)

Az esetnek okát a püspökhöz és a császárhoz beadott panaszában Frideczky nem másban találja, mint "elatus animus, rancor illius erga me, item personae meae prostitutio", azaz: a bírónak kevélysége, személye ellen való áskálódása és befeketítese akkor, mikor 10 hónapi perlaki szolgálata alatt közbecsülésnek örvendett, amikor kevéssel előbb, mint írja Ő felsége szolgálatából Grazból kitüntetéssel tért vissza s amikor báró Haynau tábornoktól útlevele is volt.²) Hogy politikának tényleg nem lehetett szerepe elfogatásában, azt a perlaki plébánosnak, Foky Istvánnak egy újabb bizonyítványa tanusítja: "Frideczky György káplán úr, mióta itt mulatott, várván ő Méltóságától a szombathelyi Megyés Püspök úrtól azon kegyes rendelését, hogy hová mint segédlelkész utasíttatik, a Religiora úgy, mint a politikára nézve olly dicséretesen viselte magát, hogy itt Perlakon nem találkozhatik ember, aki ellene valamely balkifogást tehetne, azért is a rajta elkövetett igazságtalanságot és megmocskolást, nagyon sajnálom ... "³)

¹) L. 38/1851. sz. szentszéki ügyirat január 11-ről, melyben már másodízben tárja a püspök elé panaszát.

²) L. 325/E. 251. sz. szentszéki ügyirat május 19-ről, mellyel felségfolyamodvánnyal Balassa püspök a soproni kormánybiztos br. Hauer útján felterjeszti.

³) L. 963/1850. sz. szentszéki ügydarab mellékletét.

416

Különben is lehetetlen, hogy egy volt honvéd, vagy legalább is a szabadságharc ügyével bármikép kompromittált volt császári katonai lelkész mert volna püspökénél, s annak útján a soproni kormánybiztosságnál, sőt Ő felségénél panaszra menni, ha még oly igazságtalan bánásmódban részesült is.

Egyet azonban elért a bántalmazás: Frideczky ettől kezdve, ha megelőző időről nem is ismerjük lelkületét, dühös magyar ember lett.

Frideczky György.

Bár horvátul tudott, még ugyanazon évben november 14-én, tehát egy hónap mulva a történtek után, a bagonyai plébános, Benkovich István kéri elhelyezését, mert "vix aliquas functiones spirituales . .. obiisse ... nec obire velle, cum labii Vendo-Slavici sit minime gnarus ... "¹) Mint későbbi nardai plébános is rengeteget dolgozott a magyar nyelv érdekében, miért kitüntetésben is részesült a magyar kormánytól.

Tischlér István sem vett részt semmiféle formában a szabadságharcban.

¹) L. 1015/1850. sz. szentszéki iratot.

417

Minthogy az Országos Honvédelmi Bizottmány a Muraközt a szombathelyi püspök lelkipásztori gondja alá helyezte, szükség volt horvát-magyar nyelvű papokra. Tischlér, aki iskoláit jeles sikerrel végezte Kanizsán, a zágrábi egyházmegyének lett papnövendéke, de a 48-as viszonyok miatt ott még a teológia első évét sem tudta befejezni, minthogy a kispapokat elbocsátották az iskolaév befejezése előtt. A tótszentmártoni plébánosban, Novák Józsefben akadt pártfogóra, kinek plébániája területéről, Tótszerdahelyről származott. Ő írja meg a kérvényt érdekében 1848. november 2-án a püspökhöz, aki a következő év február 13-án kilátásba is helyezi a felvételt, ha a szükséges erkölcsi és tanulmányi bizonyítványokat be tudja mutatni, s egyben magához rendeli bemutatkozásra.¹) 1850-től Tischlér a szombathelyi szeminárium növendéke lett és 1853. szeptember 11-én szentelték pappá.²) A 48-as időkre utaló hagyományok talán Tischlér különös magatartásából eredhettek. Nem fogadott el plébániát, hanem egész életén át 1856-tól káplán maradt s tótszentmártoni tusculánumában élte le öregsége napjait.

Legény nevű egyházmegyei papunk nem volt. Sem a schematismusok, sem a szeminárium könyvei nem őrizték meg ilyen nevű pap, vagy papnövendék emlékét.

Nem vett részt a szabadságharcban Miholics Ferenc sem.³) Maga Balassa püspök igazolja ezt a hercegprímás 1850. március 7-én kelt 495. számú körirata kapcsán, mellyel a szabadságharcban részt vett egyházmegyei papokról kér kimutatást.⁴) A választ Balassa püspök március 24-én küldötte el, s eszerint "e gremiali dioecesis divina miseratione regimini exilitatis meae concredito clero majori nullum inveniri individuum, quod sanctae suae vocationi oblitum animo ab hac degeneri seu fide erga Ecclesiam abjecta, seu fidelitate erga dynastiam violata castra fuisset secutum Insurgentium." " Nullus arma inter rebelles tractaverit, pro quo Domino idipsum operanti sufficientes non valeo agere gratias, prono inde fluit alveo non esse ex ejusdem Dioecesis meae Clero ullum,

1) L. 72. és 74/1849. sz. szentszéki ügyiratokat.

2) L. Liber Ordinationum II. kötet 112. I.

3) Született 1830. július 10-én, pappá szentelték 1854. február 22-én. L. Liber Ordinationum II. kötet 113. I. és Schematismus 1854. 136. I.

4) L. 194, 5/1850. sz. szentszéki ügyirat.

418

qui arma tractando occubuerit, aut subin interceptus et post latam sententiam neci datus, aut nondum ad Dioecesim reversus alicubi latitaret aut moraretur, ob tractata arma sub inquisitione militari constitueretur aut militiae Caesareae adscriptus fuerit. "¹)

Ez az okmány egész világosan oszlatja szét a szombathely-egyházmegyei papságnak a 48-as szabadságharcban teljesített szereplésére vonatkozó legendás elbeszéléseket.

Ma azt mondjuk, hogy milliók csatája
Holnap úgy hívjuk, hogy történelem.
(Varságh János: Történelem.)

A sarajevoi revolverlövés a békés idők megszokott egyformaságát átváltotta a háborús borzalmak változatosságára. Fegyverbe szólított a haza, a kötelesség minden épkézláb embert. Nemcsak erős férfiak, de még az iskolák padjában ülő gyerekek is szívükben jövőt színező ideálokkal, gyönyörű tervekkel bevonultak a harci zászló alá. Sokan azok közül is, kiknek lelkében mint ezüstfátyolba takart ereklye távolról csillogva fénylett a szent vágy, hogy a béke királyának, Krisztusnak lehessenek katonái. De elhivatottságuk kegyelme nem aludt ki a négyéves rettentő csatazajban, a kegyelem fénye nem homályosult meg a lőporfüstben, az imádságos életre kulcsolódó kezek nem vesztették el áldásthozandó selymességüket akkor sem, mikor gyilkosmagú fegyvert, kaszáló géppuskát vagy éles kardot szorítottak. Harctéri betegség, sebesülés, fogság, a könyvek forgatásától elszokott elme nehézsége is ezer akadályt gördített ifjú szivük vágya útjába, de az egyszer szívbe írt hívó szózat erősebb volt mindeneknél. S amint elült a csatazaj, a rosszul sikerült béke első napjaiban, sorra fogadta be régen idekészülő fiait az öreg szeminárium, a jóságos Alma Mater halkan nyiló, halkan becsukódó kapuja. S Szent Márton, a katonából lett hitvalló püspök képével ékes oltár előtt új lángot vetett,

¹) L. 230/1850. sz. szentszéki akta március 24-ről. Az előbbi mondat magának Balassának sajátkezű fogalmazványából, a másik Kopsz titkár conceptusából való.

419

friss olajat kapott a papi hivatásnak szívekben pislákoló mécse.

A szombathelyi egyházmegye 1918-as és 1919-es évfolyamai háborús évfolyamok voltak. Teológusainak javarészét egykori katonák alkották, kik arra a hírre, hogy Mikes János gróf megyéspüspök szeretettel várja a csatákból megtért ifjú harcosokat, Vasból s a szomszéd megyékből sereglettek egybe Sz. Márton városába. A fedezékben, állásokban szövődött barátságok kötelékei most egybekapcsolták a papi ruhát öltő fiatalokat, s egyik a másikat vezette el a papi hivatást jelentő szeminárium felé. A következőkben egyházmegyénk katonakispapjainak életrajzi vázát nyujtjuk. Emlék akar ez lenni azokból az időkből, melyek a legnagyobb áldozatokat kívánták meg a férfias kötelességteljesítés terén még a gyermekemberektől is, emlék, melyet mint egyházmegyénk történelmének egyik érdekes fejezetét óhajtjuk megörökíteni.

*

Gacs János, született Edvén, Sopronvármegyében, 1897. jan. 27-én, János földmíves és Rozits Mária szülőktől. Négy testvére van. Magyaron kívül beszél jól németül s eléggé angolul. Elemi iskoláit Edvén, a gimnáziumot Sopronban végezte, ugyanitt tett érettségi vizsgálatot 1917. április 23-án. A szemináriumba felvétetett az 1919-20. tanévre, az első évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évit Szombathelyen végezte. Pappá szenteltetett Szombathelyen, 1923. június 24-én. Állomáshelyei voltak: káplánként működött Körmenden, majd ugyanezen év végén püspöki levéltáros és szertartó lett, 1925 óta a pesti Szent Imre kollégium prefektusa és a 90/ö. cserkészcsapat parancsnoka.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 76. gy. e.-nél 1915. október 15-étől 1916. január 4-ig Wienben, 1916. január 4-től 1918. november 20-ig a 25. gy. e.-nél és pedig 1916. január 4-től 1916. június 14-ig Losoncon, 1916. június 14-től 1917. november 1-ig az orosz hadszintéren, 1917. november 1-től 1918. február 14-ig Losoncon, 1918. február 14-től 1918. május 10-ig az olasz fronton, 1918. május 10-től 1918. november 20-ig karhatalmi alakulatokkal Losoncon, Salgótarjánban,

¹) L. 1923. évi egyházmegyei Schematismus (68. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919) adatait.

420

Pilsenben, Piseken, Wienben és Neunkirchenben. Végleg leszerelt 1919. március 6-án.¹)

Beosztása volt: tartalékos hadnagy, szakaszparancsnok.

Kitüntetései: kisezüst, Károly-csapatkereszt.

Gáspár János, született Nagysároslakon (Vasm.) 1898. május 6-án, János földmíves és Schmidt Teréz szülőktől. Hét testvér között a második. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Kőszegen végezte. Itt tett érettsegit 1918. május 27-én. Magyar anyanyelvén kívül németül beszél. A szemináriumba felvétetett 1918/19. évre. Az első évi teológiát Szombathelyen, a II. évet Esztergomban, a III-IV. évet ismét Szombathelyen végezte. Pappá szentelése Szombathelyen volt 1921. december 19-én. Incéden, majd 1922-ben Alsóbagodon káplánkodott, 1923-ban Zalaegerszegen hitoktatóként működött, ugyanezen év óta Kőszegen segédlelkész.²)

Katonai szolgálatát a 15. m. kir. honvédgyalogezredben kezdte, Trencsénben tiszti iskolát végzett, majd a 18. m. kir. honvédgyalogezredben, később a nagyváradi m. kir. V/4. népfelkelő gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot. Tíz hónapot töltött az olasz fronton, ahol meg is sebesült 1918. június 15-én, mire mint főiskolai hallgató 1918. december 4-én leszerelt.

Beosztása volt: zászlós.

Kitüntetése: sebesülési érem.³)

Dr. Giczy József, született Városhodászon 1898. október 20-án, pappá szenteltetett, miután tanulmányait a bécsi Pazmaneumban elvégezte, 1921. július 17-én, a nagyváradi egyházmegye címére. Mint orosházai káplán a szombathelyi egyházmegyébe vétetett át 1925. július 1-én, amely idő óta a herceg Batthyány-családnál papi nevelői és házilelkészi tisztet töltött be Körmenden. 1927-ben kánonjogi doktorátust szerzett, 1929-ben a nádasdi plébániát nyerte el.

Katonai szolgálatot a 83. gyalogezred kötelékében teljesített, ahová 1916. május 1-én vonult be. 1917. február 13-tól a galiciai harctéren tartózkodott és résztvett az első vonalban a június 29-től július 6-ig tartó utolsó nagy orosz támadásnál Zwicin-Patkow közötti szakaszon,

¹) Személyes közlés és a szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

²) L. 1923. évi Schematismus (68. I.) és a szemináriumi törzskönyv (1918) adatait.

³) Személyes közlés és a szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

421

ahol vitéz magatartásáért nagyezüst vitézségi éremre való előterjesztését is kiérdemelte. Résztvett az ezt követő júliusi nagy áttörésnél, majd októberben az olasz harctéren Isonzónál a Tolmein melletti áttörésben. Itt került a 106. gyalogezredhez. 1918. június 1-én tanulmányi szabadságot kapott.

Katonai rangja: tartalékos hadnagy.

Kitüntetése: Károly-csapatkereszt ¹)

Gyeginszky Ferenc, született Felsőlendván (Vasm.) 1915. december 8-án Gyula p. ü. őri tisztviselő és Nits Teréz szülőktől. Két testvére van. Elemi iskoláit Felsőőrött, a gimnáziumot Szentgotthárdon és Pápán végezte, itt tett érettségit is. Magyar anyanyelvén kívül németül és flamand nyelven beszél. A szemináriumba az 1919/20. tanévre vétetett fel, az első évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évet pedig Szombathelyen végezte. Pappá szentelése Szombathelyen volt 1923. június 21-én. Először Letenyén működött kápláni minőségben, 1925 óta a magyar-belga gyermeknyaraltatási akciónál volt Belgiumban aumonier hongrois Gand székhellyel, 1928. óta helyi lelkész Becsehelyen. ²)

Katonai szolgálatot teljesített a m. kir. 18. honvédgyalogezrednél 1915. májusától 1917. februárig, a m. kir. 34. hv. gy. e.-ben 1918. júniusig, a m. kir. 19. népfelkelő gy. e.-nél 1918. októberig, majd a 18. hv. pótzászlóaljnál 1918. novemberig, a forradalom alatt pedig a soproni nemzetőrségnél. Harminc hónapot töltött az orosz, román és olasz fronton, a Brussilov-áttörésnél 1916. június 22-én meg is sebesült bal láblövéssel. Leszerelt 1919. októberben.

Beosztása volt: tartalékos hadnagy, századparancsnok, majd zászlóaljsegédtiszt és a soproni nemzetőrség segédtisztje.

Kitüntetései: Signum laudis, kisezüst, bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, sebesülési érem.³)

Hatt András, született Szerecsenyben (Győrm.) 1899. november 30-án Mihály földmíves és Tamás Anna szülőktől. Öt testvére van. Magyaron kívül németül is beszél.

¹) Személyes közlések és az 1929. évi egyházmegyei Schematismus (117. l.). adatai szerint.

²) L. 1923. évi egyházmegyei Schematismus (69. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919) adatait.

³) Személyes közlések és a szemináriumi törzskönyv (1920) alapján.

422

Hat elemit végzett Szerecsenyben, a gimnáziumot Győrött, itt érettségizett 1919. október 6-án. Az egyházmegyébe felvétetett 1919-ben, s az első évi teológiát Esztergomban, a többieket Szombathelyen végezte. Pappá szentelése 1923. június 21-én volt. Először mint hitoktató Szombathelyen működött a községi elemi iskolánál, 1924-ben káplán lett Egervárott, 1925-ben Letenyén, ugyanezen évtől hitoktató a polgári iskolában Sárvárott.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 19. gyalogezrednél 1917. március 10-től 1919. január 31-ig, amikor leszerelt. Az olasz frontra került 1917. május 20-án, ahol az 52. gyalogezredhez nyert beosztást október 25-ig, sebesüléssel először Csehországban november 31-ig, majd Győrött feküdt december 23-ig. A román frontra vezényeltetett 1918. február 10-én és a 48. gyalogezredben nyert beosztást. Szolgálatát Odessában (Ukrajna) töltötte.

Katonai beosztása volt: egyéves önkéntes tizedes, rajparancsnok.

Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, sebesülési érem. ²)

Holczmann István, született Csémben (Vasm.) 1896. szeptember 6-án György földmíves és Hérits Ágnes szülőktől. Józsa nevű idősebb leánytestvére Burgenland elcsatolása után az osztrák imperium alatt kezdetben zilált közbiztonsági viszonyok mellett rablógyilkosság áldozata lett. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Kőszegen végezte, ahol érettségi vizsgálatot is tett 1918-ban. Egyaránt beszéli a magyar és horvát nyelvet, de eléggé beszéli a német és lengyel nyelveket is. A szemináriumba felvétetett 1918-ban. A II. évi teológiát 1919/20-ban az esztergomi papnevelőintézetben, a többit Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1921. december 19-én. Állomáshelyei voltak: Rohonc, 1922-ben Csesztreg,1924-ben Nova, ahol kápláni minőségben működött, 1924-ben Rohoncon teljesített adminisztrátori szolgálatot. 1925-ben Tótszentmártonban káplán, 1927-ben Zalaegerszegen hitoktató volt, majd Alsóbagodba került segédlelkésznek. 1928 óta pléhánoshelyettes Tömördön.³)

Katonai szolgálatot teljesített: a 83. gyalogezredben.

¹) L. Schematismus 1923. (69. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

²) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

³) L. Schematismus 1923. (70. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

423

Katonai kiképzését Wienben és Bruck-Királyhidán nyerte, majd az északi harctéren teljesített frontszolgálatot, míg orosz fogságba nem került, Januspol-ba.

Katonai rangja: hadapród.¹)

Holsedl Henrik, született Kismáriahavason (Vasm.) 1896. szeptember 14-én József és Gombócz Anna szülőktől. Négy testvére volt, kik közül a legidősebb József a harctéren halt hősi halált. Elemi hat osztályát szülőfalujában, középiskoláit pedig Szombathelyen a premontreiek gimnáziumában végezte. Két félévet hallgatott a pozsonyi Erzsébet tudományegyetem bölcseleti fakultásán, aztán 1918/19. tanév II. szemeszterére felvételt nyert a szombathelyi szemináriumba. Az 1919/20. évet a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán, az 1920/22. tanéveket Szombathelyen végezte. Pappá szenteltetett 1922. június 22-én. Kezdettől fogva Alsólendván (Prekmurjeben) teljesített egyházi szolgálatot mint hitoktató a polgári iskolánál. Közben szerkesztője volt a "Népujság"-nak. Izzó magyarsága miatt először 6000 dinár pénzbüntetést, majd kétheti börtönt is kapott, de az utóbbi kitöltése elől életveszélyes fenyegetések és támadások következtében átjött a határon. Az apostoli szentszék (S. Congr. Conc.) parancsára 1927. július hóban a prekmurjei adminisztratura vezetésével megbízott lavanti püspök elbocsátotta és az egyházmegyében Vasnádasdon káplán volt, jelenleg Csesztregen plébános. Anyanyelve német, beszél magyarul és vendül.²)

Katonai szolgálatot a 83. gyalogezredben teljesített, s Wienben végezte a tiszti iskolát, ahonnan a cs. és kir. hadtápparancsnoksághoz Pozsonyba került mint tartalékos számtiszt. Az összeomlás után a csehek Wilsonovo-Mesta-ban internálták, innen rnegszökött.³ )

llliás Lajos, született Sopronban 1899. május 1-én János szabómester és Edelmayer Terézia szülőktől. Három testvére van. Magyaron kívül németül beszél. Öt elemi iskolát végzett Sopronban, I-VII. gimnáziumot a soproni bencésfőgimnáziumban, a VIII. osztályt mint katona összevont kurzuson a soproni evangélikus líceumban végezte. Érettségit is itt tett 1919. szeptember 8-án. Az egyházmegyébe felvétetett 1919-ben.

¹) A szemináriumi törzskönyv (1919) és személyes közlések alapján.

²) L. Schematismus 1920. (70. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

³) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

424

Az első évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évet Szombathelyen abszolválta. Pappá szentelték 1923. június 21-én. Egyházi alkalmaztatásai voltak: a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaházban nevelő és prefektus, 1925-ben nyőgéri káplán, 1926-ban Egervárott, ugyanazon évben ismét Nyőgéren káplán.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 18. honvéd gyalogezredben, elvégezte a pozsonyi tiszti iskolát, majd a 34. kombinált honvédgyalogezrednél szolgált 1917. október 15-től 1918. szeptember 15-ig. Az ezred feloszlatása után ismét a 18. honvédgyalogezredhez került 1919. január 3-ig. A kommunizmus bukása után szolgált 1919. szeptember 20-ig. Fronton volt 1918. április 11-től az összeomlásig.

Beosztása: a 34. honvédgyalogezrednél mint egyéves önkéntes őrvezető, a 18. honvédgyalogezrednél mint tizedes, majd szakaszvezető, 1918. szeptember 15-től mint hadapródjelölt őrmester, október 15-től mint zászlós szakaszparancsnoki minőségben. December 3-tól január 3-ig a sopronnyéki fogolytáborban tisztiszolgálatra rendelték ki.²)

Jagenbrein Pál, született Nagyfalván (Vasm.) 1899. augusztus 23-án Pál járásbírósági tisztviselő és Windisch Róza szülőktől. Három fiatalabb testvére van. Hat elemijét Nagyfalván végezte, a középiskolát a szentgotthárdi állami főgimnáziumban, ahol 1918. májusában érettnek nyilváníttatott. Egyaránt beszél németül és magyarul. A szemináriumba felvétetett 1919-ben. Az I. évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évet Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1923. június 21-én. Állomáshelyei: káplán volt Hosszúperesztegen, 1925-től kezdve pedig Lékán, a burgenlandi adminisztratura területén teljesít hasonló minőségben egyházi szolgálatot.³)

Katonai szolgálatot teljesített a 83. gyalogezrednél, ahová 1917. március 10-én vonult be. Kiképzését Wienben nyerte, majd az orosz és olasz fronton volt 7 hónapig harctéri szolgálatban. 1918. december 23-án szerelt le.

Katonai beosztása volt: egyéves önkéntes tizedes.⁴)

Kiss Gyula, született Káldon (Vasm.) 1899. június 23-án. János földmíves és Molnár Mária szülőktől. Három fiatalabb testvére van.

¹) L. Schematismus 1920. (120. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

²) Szemináriumi törzskönyv (1919).

³) L. szemináriumi törzskönyv (1919).

⁴) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1919) szerint.

425

Magyaron kívül flamandul és franciául beszél. Hat elemi iskolát otthon szülőfalujában végzett, a középiskolát a pápai bencés főgimnáziumban, ahol 1918.májusában érettségit tett. A szemináriumba felvétetett 1920-ban, teológiát Szombathelyen végzett, pappá szentelték 1924. június 22-én. Állomáshelyei voltak: 1924-ben hitoktató Szombathelyen a polg. fiúiskolánál, 1925-től a magyar-belga gyermeknyaraltatási akció kapcsán Brügge központtal magyar gyóntató, 1926-ban pedig a magyar-holland gyermekakciónál Amsterdamban. 1927-től a püspöki hivatalban teljesít szolgálatot, mint archivarius és püspöki szertartó.¹)

Katonai szolgálatot a 83. gyalogezredben teljesített, 1918. májustól 1919. január 4-ig, amikor leszerelt. Ezen idő alatt Bruck-Királyhidán nyert kiképzést. A kommunizmus elmultával újból szolgálatra jelentkezett és 1919. augusztustól 1919. december 23-ig nemzetőrként Sárvárott tartózkodott, mikor másodszor is leszerelt. Harctéren nem volt.

Katonai rangja: hadapródjelölt őrmester.²)

Krepsz Agoston, született Mezőváron (Vasm.) 1896. augusztus 1-én József földbirtokos és Szép Franciska szülőktől. Két testvére van. Öt elemi osztályt végzett Mezővárott, a gimnáziumi V-VII. osztályt Kőszegen, a VIII. osztályt Győrött végezte, ahol 1919. okt. 6-án érettségi bizonyítványt nyert. Vend anyanyelvű, beszél teljesen magyarul, meglehetősen lengyelül, oroszul, olaszul. A szemináriumba felvételt nyert 1919-ben, az I. évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évet Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1923. június 21-én. Egyházi beosztása: káplán volt Szentgyörgyvölgyén, 1926 óta pedig Szombathelyen. ³ )

Katonai szolgálatot teljesített a 18. honvédgyalogezredben. Sopronban nyerte kiképzését. Bevonult 1915. május 25-én. Orosz frontra került 1916. január 18-án, ahol 1916. június 19-én fogságba esett, de Kramenzinskből, a permi kormányzóság területéről sikerült megszöknie és Sopronba érkezett ezredéhez 1918. augusztus 27-én. Leszerelt 1918. december 22-én. A bolseviki forradalom alatt a muraszombati ellenállás hadügyi megszervezője volt,

¹) L. Schernatismus 1929. (121. I.) és szemináriumi törzskönyv (1920).

²) Személyes közlésekből és a szemináriumi törzskönyv (1920) alapján.

³) L. Schematismus 1929. (125. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

426

melynek leveretését csak az osztrák segítség elégtelensége miatt tudták a vörös csapatok végrehajtani.

Katonai beosztása volt: tartalékos zászlós, szakaszparancsnok.

Kitüntetése: Károly-csapatkereszt.¹)

Krutzler József, született Rödönyben (Vasm.) 1897. október 31-én József takács és Wappel Teréz szülőktől. Három testvére van, kik közül kettő atyja első házasságából származott. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait pedig Pinkafőn az áll. polg. fiúiskolában kezdte, a II-IV. gimnáziumot a felsőlövői ág. ev. főgimnáziumban, az V-VII. osztályokat a szombathelyi premontrei főgimnáziumban, a VIII. osztályt ismét Felsőlövőn végezte, ahol érettségit is tett. A szombathelyi szemináriumba felvétetett 1920-ban, teológiai tanulmányait a szombathelyi papnevelőintézettel kapcsolatos hittudományi főiskolán végezte. Pappá szentelték 1924. június 22-én. Állomáshelyei: káplán Körmenden, 1926-tól a szombathelyi leánygimnázium, illetőleg leánylíceum és a női felsőkereskedelmi iskola hittanára. Egyaránt beszél németül és magyarul.²)

Katonai szolgálatot teljesített 1916. augusztus 21-től 1917. március 27-ig a 83. gyalogezredben, 1917. március 7-től 1918. november 3-ig a 11. honvédgyalogezredben. Katonai kiképzését Wienben nyerte, frontszolgálatot teljesített a román és olasz hadszintéren. 1918. november 3-án a front felbomlásakor olasz hadifogságba került, melyet Veronában töltött. Leszerelt 1919. szeptember 26-án.

Katonai beosztása: őrvezető.³)

Kurcz Imre, született Jánosházán 1899. január 18-án István földmíves és Henics Mária szülőktől. Négy testvére közül kettő fiatalon halt meg. Hat elemi iskolát végzett, a középiskolát pedig a szentgotthárdi állami és a kőszegi bencésgimnáziumban végezte, érettségit 1920. szeptember 17-én Győrött tett. Horvát anyanyelvű, teljesen beszéli a magyar s eléggé a francia nyelvet. A szemináriumba felvétetett 1920-ban, teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1924. június 22-én.Állomáshelyei voltak: 1924-től

¹) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1919) adatai szerint.

²) L. Schematismus 1929. (125. I.) és szemináriumi törzskönyv (1920).

³) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1920) szerint.

427

káplán Pákán, 1926-tól hitoktató Szombathelyen a községi elemi iskolánál. 1928 óta Franciaországban Lille mellett a roubaixi magyar bányászkolónia vándorpapja.¹)

Katonai szolgálatot teljesített: a 11. honvéd gyalogezredben. Kiképzését Sopronban nyerte, karhatalmi szolgálatot teljesített Tatabányán és Salgótarjánban, frontszolgálatot az olasz harctéren. A front felbomlásakor 1918. november 3-án olasz hadifogságba jutott, melyet Genuában töltött. Leszerelt 1919. szeptember 11-én.

Rangja: hadapródjelölt őrmester.

Kitüntetése: II. oszt. ezüst vitézségi érem.²)

László István, született Körmenden (Vasm.) 1898. október 6-án Elek hivatalnok és Dávid Irma szülőktől. Négy testvér között a második. Öt elemi iskolát végzett, a gimnáziumot pedig Kőszegen, ahol 1920-ban érettségit tett. A szemináriumba felvétetett 1920-ban, teológiai tanulmányait a szombathelyi papnevelőintézetben végezte el. Pappászentelése 1924. június 22-én volt. Állomáshelyei: 1924-ben káplán Nován, 1925-től a szombathelyi püspöki elemi iskola és felsőkereskedelmi fiúiskola hitoktatója, s csapattiszt a 49-es Berzsenyi cserkészcsapatban, vármegyei ellenőrző tiszt.³)

Katonai szolgálatot teljesített a 11. honvédgyalogezredben 1917. március 10-től kezdve. Frontszolgálatot az olasz hadszintéren teljesített a 6. században. Az olasz front felbomlásakor 1928. november 3-án olasz hadifogságba került, s ezt Szicíliában töltötte. Leszerelt 1919. december 6-án.

Katonai rangja: hadapródjelölt.

Kitüntetése: bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt.⁴)

Nemes István, született 1896. november 30-án Kenyeriben (Vasm.) József földmívelő és Czum Rozália szülőktől. Hat testvér között a legidősebb. Elemi iskoláit Kenyeriben, a gimnáziumi tanulmányokat Kőszegen végezte, ahol 1916. június 24-én érettségit tett. Teológiai tanulmányait az 1917/18. tanév második szemeszterében kezdte Szombathelyen, 1918/20. tanévet Esztergomban végezte. Pappá szenteltetett 1921. június 22-én. Először Vasszentmihályon lett káplán,

¹) L. Schematismus 1929. (125. I.) és szemináriumi törzskönyv (1929).

²) Személyes bemondásból és a szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

³) L, Schematismus 1929. (125, I.) és szemináriumi törzskönyv (1920).

⁴) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1920) adatai nyomán.

428

1923-ban Nyőgérbe került, ugyanez év őszén Szombathelyre hitoktatónak, ahonnan 1927-ben Csesztregre küldetett káplánnak, 1928 óta helyi lelkész Gáborjánházán.¹) Katonai szolgálatra bevonult a 83. gyalogezredhez 1915. május 15-én Wienbe, innen rövidesen az orosz hadszintérre került, majd később ugyancsak a 83. gy. e. kötelékében az olasz frontra. 40 hónapot szolgált a harctéren. Az összeomláskor szerelt le.

Katonai rangja: egyéves önkéntes tizedes.

Kitüntetései: kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt.²)

Németh György, született Vasalján (Vasm.) 1896. június 9-én Sándor földmíves és Zimits Margit szülőktől. Hét testvér között a negyedik. Az elemi iskola öt osztályát Vasalján járta, a gimnáziumot V. osztályig Szentgotthárdon, a VI-VIII. osztályokat Győrött végezte. Ugyanitt nyert érettségi bizonyítványt. Anyanyelve magyar, beszél németül. A szemináriumba felvétetett 1918-ban. Az első évet Szombathelyen, a második évi teológiát Budapesten a tudományegyetem teológiai fakultásán, a harmadik és negyedik évet Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1922. június 22-én. Azóta Szombathelyen működik, először mint a községi elemi iskolák hitoktatója, jelenleg a polgári fiúiskolánál s az 52. Attila cserkész-csapat tisztje.³)

Katonai szolgálatot a 83. gyalogezredben teljesített 1915/18. Wienben végezte a tiszti iskolát, mely után egyideig Szombathelyen, majd ismét Wienben, végül pedig az olasz harctéren teljesített szolgálatot.

Katonai beosztása: egyéves önkéntes szakaszvezető.⁴ )

Noe János, született Pinkamindszenten, 1898. november 4-én György földmíves és Geiger Franciska szülőktől. Ketten vannak testvérek. Hat elemi iskolát végzett Pinkamindszenten, középiskolai I-V. osztályt Kőszegen, a VI. osztályt Sopronban, a VII-VIII. osztályt Győrött végezte, ahol 1919. október 6-án érettségi vizsgálatot tett. A szemináriumba felvétetett 1919-ben. Az I. évi teológiát Esztergomban,

¹) L. Schematismus 1923. (76. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

²) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1918) adatai alapján.

³) L. Schematismus 1923. (77. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

⁴) Személyes közlések és szemináriumi törzskönyv (1918) nyomán.

429

II-IV. évet Szombathelyen végezte. Pappá szenteltetett 1923. november 21-én. Beosztásai voltak: 1923-ban káplán Szentkirályon, majd Körmenden, 1924 óta segédlelkész Bánokszentgyörgyön, 1928-ban Szepetneken.¹)

Katonai szolgálatot a 18. honvédgyalogezrednél Karánsebesen teljesített, 1916. május 20-től 1918. december 18-ig. Közben 1917. január 7-től március 28-ig a 34. honvédgyalogezred kötelékében a román fronton harcolt, míg sebesüléssel Bukarestbe nem került kórházba. Felgyógyulása után 2 hónapot az olasz fronton, 2 hónapot Ukrajnában töltött a hadszintéren a 18. honvédgyalogezred kötelékében.

Katonai beosztása volt: egyéves önkéntes szakaszvezető, szakaszparancsnok.

Kitüntetései: Károly-csapatkereszt. sebesülési érem.²)

Papp József, született Sárvárott, 1899. március 8-án Ferenc és Németh Rozália szülőktől. Négy testvér között ő a harmadik. Elemi iskoláit Sárvárott végezte, a középiskolákat részben Sárvárott a polgári fiúiskolában, részben a kőszegi és szentgotthárdi gimnáziumokban. Az utóbbiban érettségizett 1918. május 27-én. A szemináriumba felvétetett 1918-ban. A teológia első évfolyamát Szombathelyen, a másodikat Esztergomban, a III. és IV. évet ismét Szombathelyen végezte. Pappá szenteltetett 1921. december 17-én. Állomáshelyei voltak: először hitoktató Zalaegerszegen, 1923-ban Alsóbagodon, 1924-ben Szepetneken káplánkodott, 1927 óta Szombathelyen községi elemi iskolai hitoktató.³)

Katonai szolgálatát a 18. honvédgyalogezredben kezdte. A tiszti iskolát elvégezte Pozsonyban, de a front felbomlása miatt harctéri szolgálatot már nem teljesített. Október 13-án tanulmányi szabadságot kapott.

Rangja: egyéves önkéntes őrvezető.⁴)

Pungor György, született Egyházashollóson (Vasm.) 1897. december 21-én János földmíves és Lakosi Erzsébet szülőktől. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Kőszegen a bencéseknél végezte. Itt tett érettségit is.

A szemináriumba felvétetett az 1919/20. tanévre,

1) L. Schematismus 1923. (77. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

2) Személyes bemondás és szemináriumi törzskönyv (1919) nyomán.

3) L. Schematismus 1923. (77. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

4) Személyes közlés és szemináriumi törzskönyv (1918) nyomán.

430

tanulmányait a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán végezte. Pappá szentelték 1924. június 22-én. Először káplán volt Boncódföldén, 1925-ben Egervárott, ugyanazon évben adminisztrátor volt Egyházashollóson, 1926 óta sárvári káplán.¹)

Katonai szolgálatot teljesített 1915. október 15-e óta a 83. gyalogezrednél. Tiszti kiképzés után 1916. júliusában az orosz frontra került, majd innen a román hadszintérre ahol 1916. október 16-án meg is sebesült. 1917. júliusában ismét a román frontra került, ahonnan 1918. júniusában az olasz hadszintérre küldték. Még ugyanazon hónap 29-én fogságba esett, ahonnan 1919. október végén jött csak haza.

Katonai beosztása volt: hadapródjelölt őrmester.

Kitüntetése: sebesülési érem, Károly-csapatkereszt. ²)

Rácz József, született 1897. március 31-én Szabadbattyán községben Fehérmegyében, István D. V. pályamester és Kapitány Gizella szülőktől. Öt testvér közül a harmadik. Négy elemit és a gimnáziumot Nagykanizsán végezte, ugyanitt 1917. áprilisában érettségit is tett. A veszprémi papnevelőben kezdte teológiai tanulmányait 1919-ben mint ezen egyházmegye papnövendéke, Szombathelyre 1920-ban vétetett át. Pappá szentelték 1923. június 21-én. Először Nován káplánkodott, 1924-ben Szepetneken, majd Kemenesmihályfán, 1926 óta Szombathelyen a székeskáptalan karkáplánja. s a Szent-Domonkosrendi nővérek elemi iskolájában hitoktató. ³)

Katonai szolgálatot teljesített Nagykanizsán a 20. m. kir. honvédgyalogezrednél 1916. augusztus 28-tól 1919. január 1-ig, majd 1919. augusztus 4-től szeptember 28-ig. Harci továbbképzését 1917. május 6-tól a XXIX. menetzászlóaljnál nyerte az olasz fronton, míg vérhasban meg nem betegedett. Felgyógyulása után frontszolgálatot teljesített mindvégig az olasz hadszintéren. Egyfolytában 13 hónapot 1917. szeptember 20-tól 1918. november 4-ig töltött itt.

Beosztása volt: 1917. szeptember 20-tóI egyéves önkéntes szakaszvezető szakaszparancsnok, majd hadapródjelölt őrmester és zászlós ugyanazon beosztással. 1918. január 1-től mint zászlós, majd hadnagy az 1. géppuskás századnál szakaszparancsnok,

¹) L. Schematismus 1929. (127. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

²) Személyes közlés és szemináriumi törzskönyv (1919) szerint.

³) L. Schematismus 1923. (78. I.) és szemináriumi törzskönyv (1920).

431

1918. októberétől kezdve a II. géppuskás század parancsnoka, majd százada megsemmisülése után november 3-án a III. később az I. géppuskás századnál nyert beosztást.

A kommunizmus alatt szolgálatot nem teljesített, de az újjáalakuló nemzeti hadseregnek tagja volt 1919. szeptember 28-ig.

Kitüntetései: Signum laudis, bronz vitézségi érem kétszer, Károly-csapatkereszt, III. osztályú katonai érdemkeresztre felterjesztetett, de a front felbomlása miatt már nem kapta meg.¹)

Schmalzl János, született Felsőbeleden (Vasm.) 1899. szeptember 29-én Ferenc és Garger Mária szülőktől. Két kisebb testvére van, kik atyjának második házasságából születtek. Egyaránt beszél németül és magyarul. Az öt elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolai I-VII. osztályt a kőszegi bencésgimnáziumban végezte, a VIII-at Győrött haditanfolyamon. Ugyanitt nyert érettségi bizonyítványt is. A szemináriumba felvétetett 1919-ben, az első teológiai évet Esztergomban, II-IV. évet Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1923. június 21-én. Állomáshelyei voltak: 1923-ban hitoktató Sárvárott, 1924-től fogva az osztrák megszállás alatt levő Gyanafalván (Jennersdorf), a burgenlandi adminisztratura rendelkezésére bocsátott segédlelkész s mint ilyen most is Gyanafalván működik.²)

Katonai szolgálatát a 18. honvédgyalogezredben kezdte 1917. március 10-én. Az ezred kebelében kiképeztetett Sopronban 1917. október 14-ig, ekkor a 34. honvédgyalogezrednél nyert beosztást 1918. júniusáig, majd ismét visszakerült a 18. honvédgyalogezred keretébe, augusztus 3-ig. Frontszolgálatot a román hadszíntéren teljesített.

Katonai beosztása: egyéves önkéntes szakaszvezető. ³)

Somogyi Károly, született Gyöngyöshermánban 1896. szeptember 2-án Kálmán vendéglős és Szendy Gizella szülőktől. Egy testvére van. A négy elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Szombathelyen végezte. Itt tett érettségi vizsgálatot is 1915. május 7-én. A szemináriumba felvétetett 1918-ban.

¹) Adatok személyes bemondás és szemináriumi törzskönyv (1920) szerint.

²) L. Schematismus 1923. (79. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

³) Személyes közlés és a szemináriumi törzskönyv (1919) alapján.

432

A szombathelyi egyházmegye a világháborúban.

Az első évet Szombathelyen, a másodikat Esztergomban, a harmadik és negyedik évi teológiát ismét Szombathelyen végezte. A magyaron kívül eléggé beszél németül is. Pappá szentelték 1921. december 17-én. Egyházi állomáshelyei voltak: először káplán Tótszentmártonban, 1922-ben Szepetneken, 1924-ben Táplánfán, majd ugyanezen évben karkáplán és hitoktató Szombathelyen, később házikáplán Somogyvárott, 1925 óta szombathelyi káplán.¹)

Katonai beosztása: a 83. gyalogezredben szolgált, Wienben végezte a tiszti iskolát, mely után az olasz fronton Motta di Livenzánál a hetedik hadtestnél teljesített frontszolgálatot, mint zászlós. Leszerelt mint katonai emléklapos alhadnagy.

Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. ²)

Tornyos József, született 1898. február 9-én Gellénházán Zalamegyében, István gazdálkodó és Horváth Katalin szülőktől, kiknek kilenc gyermeke között volt az ötödik. Négy elemi iskolát otthon, öt gimnáziumi osztályt Zalaegerszegen, a VI-VIII. oszályt Pécsett végezte, ugyanitt tett érettségit is. Teológiai tanulmányait az 1917/18. tanév második szemeszterében kezdte Szombathelyen, az 1919/20. tanévet Esztergomban töltötte. Pappá szenteltetett 1921. június 22-én. Először mint hitoktató Szombathelyen működött az 1921/22. tanévben, 1922-ben letenyei káplán lett, 1925 óta zalaegerszegi hitoktató, 1929-ben toronyi önálló lelkész.³)

Katonai szolgálatát a 20. m. kir. honvédgyalogezrednél Trencsénben és Nagykanizsán kezdette meg, majd a tiszti iskola elvégzése után a 14. honvédgyalogezredhez helyeztetett át Nyitrára 1917. januárjában, s ennek az ezrednek kötelékében maradt a leszerelésig. Az orosz harctéren az 5. m. kir. népfelkelő honvédgyalogezrednél teljesített 6 hónapig frontszolgálatot. 1917. júniusában tanulmányi szabadságot kapott és felmentetett.

Beosztása volt: hadapródjelölt-őrmester.

Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. ⁴)

Varga István, született Örszentviden (Zalavm.) 1897. szeptember 26-án István és Gerencsér Borbála szülőktől.

¹) L. Schematismus 1923. (79. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

²) Személyes közlés és szemináriumi törzskönyv (1918) alapján.

³) L. Schematismus 1923. (81. I.) és szemináriumi törzskönyv (1918).

⁴) Személyesen közölt és a szemináriumi törzskönyvből (1918) vett adatok.

433

Három kisebb testvére van. Öt elemi iskolát végzett otthon, a kőszegi gimnáziumba járt, itt is érettségizett. A szemináriumba felvétetett 1916-ban. Az első három teológiai évet Szombathelyen, a negyediket Esztergomban végezte, mely után pappá szentelték 1920. június 3-án. Egyaránt beszél magyarul és vendül. Állomáshelyei voltak: kápláni minőségben teljesített szolgálatot Táplánfán, 1921-ben Alsólendván, 1923 óta Felsőlendván, jelenleg Perestón (Pertocsa) , a prekmurjei adminisztratura területén.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 19. gyalogezredben Körmenden 1916. augusztus és szeptember hónapokban, mint egyéves önkéntes. Tanulmányi és betegségi szabadságot nyervén, a szemináriumba lépett. ²)

Vargha László, született Kemenesszentpéteren (Vasm.) 1896. július 15-én János tanító és Bertha Rozália szülőktől. Két testvére van. Hat elemi iskolát járt szülőfalujában, a gimnáziumot Kőszegen végezte, ugyanitt szerzett érettségi bizonyítványt 1915-ben. A szemináriumba felvétetett az 1918/19. tanév II. félévére, mely félesztendőt Szombathelyen, az 1919/20. tanévet a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán, az 1920/22. éveket ismét Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1922. június 22-én. Először káplán volt Pákán, 1923 óta polgári iskolai hitoktató Körmenden. Anyanyelve magyar, beszél németül.³)

Katonai szolgálatot teljesített a 83. gyalogezredben, ahol a tiszti iskolát is végezte, később a testvér 106. Lehár-ezredbe került. Részt vett a déli hadszintér nehéz harcaiban, ahol 1918. június 15-én gránátszilánktól megsebesült.

Katonai beosztása: tartalékos hadnagy.

Kitüntetései: III. oszt. katonai érdemkereszt a kardokkal, kis ezüst vitézségi érem kétszeresen, Károly-csapatkereszt, sebesülési érem.⁴)

*

Azoknak a soraihoz, akik a harctérről hazatérve jelenleg is a szombathelyi egyházmegye tagjai, sorakoznak Góczán Zoltán és Jakab Gyula veszprém-egyházmegyei és Kern József vác-egyházmegyei áldozópapok, kik egykor szintén a

¹) L. Schematismus 1923. (85. I.) és szemináriumi törzskönyv (1916).

²) Személyes közlés és a szemináriumi törzskönyv (1916) adatai nyomán.

³) L. Schematismus 1923. (83. I.) és szemináriumi törzskönyv (1919).

⁴) Személyes bemondás és a szemináriumi törzskönyv (1919) szerint.

434

szombathelyi egyházmegyének voltak papnövendékei, mint a frontról visszatérő fáradt katonák, szívükben hozva a haza áldozatos szeretete mellett a papi hívatás ideális gondolatát. Itt indult meg az Alma Mater Sabariensis falai között az ő papi kiképzésük is, s ha ma jelenleg családi és egészségi okok következtében nem is tartoznak egyházmegyénk papságához, az Alma Mater szeretettel őrzi egykori katona kispapjai emlékét.

*

Góczán Zoltán Káldon született 1898. december 6-án Ferenc kisbirtokos és Varga Irma szülőktől, mint szüleinek egyetlen gyermeke. Öt elemi iskolát végzett Káldon, a gimnáziumot Kőszegen, ahol 1917-ben érettségi bizonyítványt is nyert. A szombathelyi szemináriumba felvétetett az 1918/19. tanév második félévére, melyet Szombathelyen töltött. A következő tanévet a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán, a harmadik évet ismét Szombathelyen töltötte, ahonnan azonban 1921. február hó 28-án önként távozott, s a veszprémi egyházmegyébe ment át. Itt is szenteltetett pappá és jelenleg is ezen egyházmegyében működik, mint káplán.

Katonai szolgálatot az 5. határvadász zászlóaljnál teljesített. Katonai kiképzését Kenyérmezőn nyerte, majd Körmenden teljesített helyőrségi szolgálatot, négy hónapig pedig Albániában harcolt, ahol maláriában megbetegedett. Leszerelt 1918. november 18-án.¹)

Jakab Gyula, Tüskevárott született 1899-ben. Az elemi iskoláit szülőhelyén végezte, a szombathelyi egyházmegyébe felvételt nyert 1919-ben, mely évet Esztergomban töltötte. A második és harmadik teológiai évet Szombathelyen fejezte be, amelynek végzése után a veszprémi egyházmegyébe kívánt átlépni. Itt szentelték pappá is, s azóta itt működik mint devecseri káplán.

Katonai szolgálatot 1917. áprilistól teljesített 1918. november 15-ig, harctéren volt 1918. január 6-tól, mint a 19. gyalogezred szakaszvezetője.

Kern József 1900-ban született Mosonszentjánoson. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait is. A szombathelyi szemináriumba felvétetett az 1919/20. évben. Az első évi teológiát Esztergomban, a második évet Szombathelyen végezte. Mint harmadéves teológus a szombathelyi egyházmegyéből önként kilépett és Vácott nyert felvételt. Itt is szentelték pappá 1923-ban. Azóta ennek az egyházmegyének területén működött mint örkényi hitoktató, jelenleg Rákócziligeten, Dunaharasztiban helyi káplán.

Katonai szolgálatot 1918. márciusától 1918. november 1-ig teljesített. Harctéri szolgálatának emlékét lórugásból származó súlyos fejsérülés alakjában hordja.³)

*

Említtessenek meg teljesség kedvéért e helyütt azok is, akik nem érték el szívük vágyát, a papságot, akár a háború okozta egészségi károk miatt, akár a kezdetben nem világosan megismert hivatásukban való csalódás következtében, de akik több-kevesebb ideig mégis a szombathelyi szeminárium növendékei voltak.⁴)

Bujtár Agoston, 9. Nádasdy-huszárönkéntes, majd Prónay vadász, sz. Várpalota, 1900. április 6. (1920-1921.)

¹) L. szemináriumi törzskönyv (1919).

²) L. szemináriumi törzskönyv (1919).

³) L. szemináriumi törzskönyv (1919).

⁴) L. szemináriumi törzskönyv (1912, 1914, 1918, 1919, 1920).

435

Geosits István, sz. Szentpéterfa 1899. október 6. (1920-1922.)

Klár Ferenc, 48. gy. e. zászlós, sz. Zalaivánd 1896. október 5. (1918-1920.)

Kósa József, sz. Zalaegerszeg 1895. december 1. 69. gy. e. (1914-1915.)

A háború után a veszprémi szemináriumba lépett és ma ennek az egyházmegyének papja, Zalakoppány plébánosa.

Lőrincz Ernő, sz. Hidashollós 1892. július 5. 85. gy. e. (1912-1915. IX. 15.)

Mikos Ferenc, 15/141. azelőtt 41. honv. tábori tüzérütegnél tüzér, sz. Talapatka 1899. augusztus 25. (1918-1919.)

Németh Lajos, 4. bosnyák gy. e. önk. tizedes, sz. Felsőszilvágy 1899. március 23. (1919-1922.)

Oszvald István, sz. Pápa 1897. (1918-1920.)

Öveges István, sz. Páka 1897. augusztus 20. (1918.)

Pauker József, 83. gy. e. önkéntes, sz. Nagycsákány 1896. (1919-1921.) Meghalt 1928. májusában harctéren szerzett betegsége következtében.

Vörös Viktor, 48. gy. e. hadnagy, sz. Belatinc, 1896. április 12. (1918-1919.)

szirmabesenyői Szirmay József, született Sarajevoban 1886. május 14-én, Géza, a boszniai kormány tanácsosa és Luksch Jozefa szülőktől. Elemi iskoláit Sarajevoban, a gimnáziumot Kassán a premontrei főgimnáziumban végezte, mint a M. Kir. konviktus növendéke. Betegség miatt tanulmányait 1904-ben félbeszakította és csak az 1904-1905. évben a békéscsabai ev. ref. Rudolf főgimnáziumban fejezte be. Az 1905-1906. tanévben a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott és látogatta egyben a Keleti Akadémiát is. 1906-ban a hadsereg kötelékébe lépett, s ott is maradt 1918-ig, illetőleg 1923-ig. Leszerelése után 1923-ban az egyházmegyébe felvétetett és az első évi teológiát az innsbrucki Ferenc-Lipót egyetemen mint a Canisianum növendéke, a II-IV. évet Wienben, mint a Pazmaneum növendéke végezte. Harctéren szerzett betegsége miatt nem szenteltette fel magát. Magyaron kívül beszéli a német, francia, angol és a horvát nyelvet, és a többi délszláv nyelveket.

Katonai szolgálatot teljesített: Mint főhadnagy került a harctérre a II. Vilmos württenbergi király nevét viselő 6. huszárezrednél. Három havi csapatszolgálat után, mint vezérkari minősültségű tisztet beosztották a 2. lovas-hadosztály parancsnokságához parancsőrtiszti minőségben 1914. decemberében. 1915. májusában dandárvezérkari tiszt lett a 16. lovas-dandárnál. 1915. novemberében vezérkari tiszt lett a Hauer-féle lovas-hadtest parancsnokságánál. 1916. októberében dandárvezérkari tiszt a 48. gyalogdandárnál. Itt érte 1916. decemberben a vezérkari testülethez való beosztása és 1917. februárban századossá történt előléptetése.

Miután a háború kezdetétől 41 hónapig állandó frontszolgálatban állott, s ez idő alatt megfordult az orosz, erdélyi román és olasz hadszintéren, 1917. decemberben Wienbe nyert beosztást a hadseregfőparancsnoksághoz tartozó hírszerző osztályhoz. Itt működött az ú. n. defensiv csoportban mint az ellenséges kémkedés elhárításának szervezési szakreferense. Az 1918. október 31-én bekövetkezett összeomlás után a közös intézmények liquidálásánál mint magyar kormánybiztos működött a magyar érdekek védelmére.

1919-ben a kommunizmus bukása után ugyanezen ügykörben a m. kir.hadügyminiszter wieni katonai megbízottja mellett működő katonai és diplomáciai hírszerző osztálynak vezetője lett. A második királylátogatás után a hadseregből saját kérésére elbocsáttatott.

Kitüntetései a következők: a) belföldiek: III. osztályú vaskoronarend, III. osztályú katonai érdemkereszt, az ezüst és bronz Signum laudis, Károly csapatkereszt. b) külföldiek: III. osztályú bolgár királyi katonai érdemkereszt comtourja, a IV. osztályú bolgár királyi katonai érdemkereszt, mindkettő hadi ékítménnyel,

436

kardokkal vitézségi szalagon, II. osztályú porosz királyi vaskereszt, a Schaumburg-Lippe hercegi hadikereszt I. és II. osztálya, a török császári vasfélhold, a német lovagrend Mária-keresztje.¹)

Sohsem volt ennyi gyász és ennyi rom,
Sem ennyi vér, - sem ennyi szeretet!
(Krüzselyi Erzsébet: A vén idő beszél.)

A háború ezreket szólított ki a megszokott otthonból, sodort ezer veszélybe. Ezeket lehetőleg megszüntetni, az otthon vigaszát megadni, egyre másra hagyták el az egyházmegye papjai a csendes falusi szentélyeket, hogy kórházakban, az első vonalakban megosszák egyenruhás híveikkel nemcsak a nélkülözéseket, hanem azt a lelki többletet is, melyet a papi lélek az egyházi rend szentségének kegyelemgazdagságánál fogva lelki kiművelésének otthonából: a szemináriumból és az imádságos paplakokból a nehéz helyzetben levő lelkeknek hazulról magával hozott. A harcba induló vitézt ők hozták lelki megnyugvásra és békére, a szenvedőt, a sebesültet ők vezették az isteni Gondviselés akaratában való megnyugvásra, az elköltözöttek szemeit az otthoniak, a szeretett családtagok helyett ők zárták le, ők helyezték el a fáradt testet az anyaföld ölébe: a tábori lelkészek. A szombathely-egyházmegyei katonapapok értékes és fáradságos munkájának emléke legyen működésüknek szerény szavakba elrejtett vázlatos megrajzolása.

*

Bartal József, született Lékán 1884. augusztus 20-án, korábbi családi neve Zmarits volt, melyet 1905-ben változtatott át Bartal-ra. János cipész fia. Egyaránt beszéli a német és magyar nyelvet.

A szombathelyi szemináriumba felvétetett 1904-ben, itt végezte el a hittudományi tanulmányok négy évfolyamát, melyek befejeztével pappá szentelték 1908. júl. 2-án. Káplán volt Vizlendván, 1909-ben Királyfalván, 1910-ben Pörgölényben, 1912-ben Rábaszentmártonban és Nagyszentmihályon, 1913-ban Pinkafőn, 1914-ben adminisztrátor Felsőszénégetőn,

¹) L. szemináriumi törzskönyv 1923. és 1927. október 17-én Wienben kelt levél.

437

ahonnan katonai szolgálatra vonult be. A háború után adminisztrátor Felsőszénégetőn, majd 1921 óta adminisztrátor, illetőleg plébános Vasfarkasfalván (Wolfau, Burgenland).¹)

Katonai szolgálatra a háború kitörésekor vonult be 1914 augusztusában és 1916. június végéig a soproni katonai tartalékkórház lelkészeként működött.

Kitüntetése: II. osztályú katonai lelkészi érdemkereszt.

Csoknyai Ernő, született Egyházasrádócon 1886. december 7-én, József hermáni tejkereskedő fia. A szemináriumba felvételt nyert 1906-ban, pappá szentelték 1910. június 22-én. Káplán volt először Vámoscsaládon, 1911-ben Vasszentmihályon, 1913-ban Nagysitkén és Vasszentmihályon, 1914-ben Szepetneken, 1916-ban Sárvárott, 1917-ben Nyőgéren, 1917-ben tábori lelkész, 1919-ben Jánosházán káplán, 1920 óta adminisztrátor Salomvárott.²)

Katonai szolgálatot teljesített a III./18. honvédgyalogezredben egy kikülönített zászlóaljnál 1917. szeptemberétől 1918. november 14-ig. 10 hónapot a román fronton töltött, a többit pedig Montenegróban és Albániában. A Klobot-Biocse frontszakaszon zászlóalját ellentámadással éjszakai közelharcban megmentette a bekerítéstől és elfogatástól két napi ellenséges pergőtűz után, miért is koronás katonai aranyéremre és Károly-csapatkeresztre felterjesztetett, de a front felbomlása miatt a kitüntetéseket nem kapta kézhez. A háborúból súlyos betegen tért vissza.

Deli István, született Harasztifalun 1891. április 9-én, József földmíves fia. Egyaránt beszéli a magyar, horvát és vend nyelvet. A szemináriumba felvétetett 1910-ben, pappá szentelték 1914. június 28-án. Először káplán volt Szenteleken, 1915-ben Muraszombatban, 1918-ban katonasághoz vonult be, 1919-ben Csendlakon, majd Belatincon volt káplán, 1922-ben Belatincon adminisztrátor, 1923-ban káplán,

¹) 1928. október 5-én kelt levélbeli közlés, az 1923. évi egyházmegyei Schematismus (64. I.) és szemináriumi törzskönyv (1904) alapján összeállított adatok. L. 1914. évi november 4-i XVI. körlevél 5832 sz. és 1916. május 25-i VII. körlevél 2316. sz.

²) Adatok 1928. május 7-én kelt levél és 1923. évi egyházmegyei Schematismus (66. I.) és szemináriumi törzskönyv (1906) alapján. L. 1927. október 24-i XV. körlevél 5017. sz., 1919. február 12-i I. körlevél 901. sz.

438

ugyanezen évben Szombathelyre került segédlelkészi minőségben, 1925-ben elnyerte az apátistvánfalvai plébániát.¹)

Katonai szolgálatot 1918. június 15-e óta teljesített a 83. gyalogezrednél, először Pozsonyban, majd július 5-től Zsolnán a hazatérő fogolytáborban, ahol feladatát a hazatérő hadifoglyok megfigyelése képezte a bolsevizmus elleni védekezésül. Augusztus 5-től Przemyslbe került a 3. sz. tábori kórházhoz, ahonnan november 3-án tért haza.

Esső László, született Ácson 1892. május 10-én, István cukorgyári hivatalnok fia. Az egyházmegyébe felvétetett 1910-ben, diákonussá szentelték 1914. júniusában, pappá szeptember 25-én. Káplán volt Királyfalván, 1916-ban Kőszegen, 1917-ben tábori lelkész, 1920-ban adminisztrátor, majd plébános Kicléden (Kitzladen, Burgenland) .²)

Katonai szolgálatot teljesített mint a 18. honvédgyalogezred tábori papja 1917. augusztus 17-től 1918. november 14-ig. Szolgált a 705. számú hadi kórházban mint tábori lelkész és az I. számú magyar Vörös Kereszt kórházban, mint propaganda tiszt.

Ficzkó Károly, született Borházán 1886. június 23-án, József földmíves vend anyanyelvű fia. A szemináriumba felvételt nyert 1905-ben, pappá szentelték 1909. június 27-én. Először káplán Felsőlendván, 1916-tól tábori lelkész, 1918-ban Felsőszölnökön, 1919-től adminisztrátor Marokréten (Markovci, Prekmurje) .³)

Katonai szolgálatot teljesített 1916. áprilistól 1918. november 1-ig. Először Komáromban volt kórházlelkész 6 hónapig, majd az 505. számú tábori kórháznál Galiciában négy hónapig, a 33. hadosztálynál a Piavénál 22 hónapig. Kitüntetése: ezüst lelkészi érdemkereszt.

Fuchs Ferenc, született Kőszegen 189l. március 31-én. A szemináriumba felvétetett 1909-ben, pappá szentelték 1913. június 27-én.

¹) 1927. december 30-án kelt levél, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (66. I.) és szemináriumi törzskönyv (1910) adatai szerint. L. 1918. augusztus 13-i VIII. körlevél 3777. sz. és 1918. december 20-i XVI. körlevél 5790. sz.

²) 1927. április 11-én kelt levél, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (67. I.) és a szemináriumi törzskönyv (1910) adatai alapján. L. 1917. szeptember 26-i XIII. körlevél 4600. sz., 1919. február 27-i II. körlevél 1360. sz.

³) 1928. január 23-án kelt levél, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (67. I.) és szemináriumi törzskönyv (1905) alapján összeállítva. L. 1916. május 25-i VII. körlevél 2346. sz. és 1918. december 20-i XIV. körlevél 5790. sz.

439

Először káplán Pinkafőn, 1916-ban tábori lelkész, 1918-ban szociális titkár, majd hitoktató Szombathelyen, 1919-ben május 1-én a kommunisták Pestre hurcolták a Markó-utcai gyüjtőfogházba a tanácsköztársaság vallásrendeletének megszegése címén és három heti fogság után egy évi fegyházra ítélték, melynek végrehajtását azonban "büntetlen előéletére" való tekintettel felfüggesztették.¹) A forradalmi időket a pörgölényi plébánia adminisztrálásával töltötte, majd a nemzeti rend visszaállításával káplán lett Szombathelyen, 1921-ben pedig a szeminárium spirituálisa. 1922-ben elnyerte a körmendi plébániát, 1925 óta a körmendi kerület esperese.²)

Katonai szolgálatot 1916. július 1-től 1918. december 1-ig teljesített az 1. tábori vasúti hadseregnél, s ez idő alatt megfordult Galicia, Volhynia, Karinthia, Déltirol és Olaszország különböző kórházaiban. Kitüntetése: II. osztályú lelkészi érdemkereszt.

Herczeg János, született Pinkócon 1889. január 2-án, József földmíves horvát anyanyelvű fia, ki úgy, mint anyanyelvén beszél magyarul és németül. A szemináriumba felvétetett 1909-ben, teol. tanulmányait a budapesti kir. tudományegyetemen végezte, pappá szentelték 1914. június 27-én. Először káplán Rohoncon, 1916-tól tábori lelkész, 1918-ban a szeminárium spirituálisa, szentszéki jegyző és teológiai tanár, 1920-ban Pinkakertes plébánosa (Gaas, Burgenland).³)

Katonai szolgálatot teljesített 1916-tól 1918. szeptemberig mint a cs. és kir. IV. lovashadosztály plébánosa.

Jandrisevits Péter, született Sóskutfalun 1879. február 22-én, Mihály tanító fia, aki a magyar, horvát, német és délszláv nyelveket beszéli. A szemináriumba felvétetett 1899-ben, pappá szentelték 1903. június 28-án. Először káplán Városszalónakon, 1906-ban Rohoncon, majd ugyanebben az évben adminisztrátor Pásztorházán,

¹) L. Jézus legsz. Szíve Népnaptára 1920. Fuchs Ferenc: Három hét a Markó-utcában (60-63. I.).

²) Adatok személyes bemondás, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (68. I.), szemináriumi törzskönyv (1909) és a "Testvériség" c. napilap 1919. V. 1-i, "Vasvármegye" 1919. X. 1-i közleményei alapján. L. 1916. augusztus 23-i VIII. körlevél 3299. sz., 1918. december 20-i XlV. körlevél 5790. sz.

³) Adatok személyes közlés, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (70 I.) és szemináriumi törzskönyv (1909) alapján. L. 1916. márc. 17-i V. körlevél 1329. sz.

440

1916-ban katonai szolgálatra vonult be, 1919-ben ismét adminisztrátor Pásztorházán, 1923-ban ugyanitt plébános, 1924 óta csémi plébános (Schandorf, Burgenland). Három évig 1922/25. a burgenlandi Landtagnak keresztényszociálista programmal megválasztott képviselője volt.¹)

Katonai szolgálatot teljesített 1916. március 30-tóI 1918.október végéig, és pedig 1917. november 8-ig Novi Pazarban kerületi parancsnoksági lelkész, a görög-keleti és muzulmán egyházak és a tanügy felügyelője és a hadtudományi bizottság főreferense, 1918. szeptember 3-ig Belgrádban a belgrádkörnyéki katonai kerületi parancsnokság lelkésze és belgrádi hitoktató, 1918. október végéig Kragujevácban kerületi parancsnoksági lelkész és hitoktató.

Kitüntetése a II. osztályú katonalelkészi érdemkereszt a hadiszalagon.

Kiss Kálmán, született Söptén 1887. október 6-án, Lajos földmíves gyermeke. A szemináriumba felvétetett 1906-ban, pappá szentelték 1910. június 22-én. Első állomáshelye volt Belatinc, 1912-ben Csendlak, ahol káplánként működött, 1913-ban adminisztrátor Felsőszentbenedeken, 1916-ban káplán Bántornyán, 1917-ben adminisztrátor Egyházashetyén, 1918-ban káplán Zalaegerszegen, majd még ezen évben tábori lelkész, 1919-ben káplán Felsőszemenyén, 1919-ben Pákán, 1921-ben adminisztrátor Zalatárnokon, 1928-ban adminisztrátor Gércén.²)

Katonai szolgálatot rövid ideig, 1918. májusától az összeomlásig teljesített.

Kósz Vince, sz. Peresznyén 1893. január 22-én, Sándor kisbirtokos gyermeke. Magyaron kívül beszéli a horvát, német és vend nyelvet. A szemináriumba felvétetett 1912-ben, pappá szentelték 1916. június 8-án. Először Cserföldön volt káplán, 1917-ben Felsőlendván, ahonnan tábori lelkésznek vonult be, 1918-ban káplán Bántornyán, 1920-ban Belatincon, majd Muraszombatban, 1923-ban Belatincon,

¹) Adatok az 1927. november 26-i levél, az 1923. Schematismus (71. I.), szemináriumi törzskönyv (1899) alapján. L. 1916. május 25-i VIII. körlevél 2346. sz., 1918. november 11-i XII. körlevél 5140. sz. és 1918. december 20-i XIII. körlevél 5790. sz.

²) L. 1923. évi Schematismus (73. I.), egyházmegyei törzskönyv (1906) és 1918. május 16-i V. körlevél 2496. sz., 1919. február 12-i I. körlevél 901. sz.

441

majd ugyanezen évben adminisztrátor Szentkuton, 1924-ben adminisztrátor, majd plébános Alsószölnökön, 1928-ban a felsőszölnöki plébánia adminisztrálásával bizatott meg.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 20. honvédgyalogezredben mint tábori lelkész az olasz fronton.

Krantz József sz. Csajtán 1889. május 10-én, Alajos földmíves gyermeke. Magyaron kívül beszéli a horvát, német és vend nyelvet. A szemináriumba felvételt nyert 1907-ben, pappá szentelték 1911. október 6-án. Először káplán Belatincon, 1913-ban Muraszombatban, 1915-től tábori lelkész, 1918-ban ismét muraszombati káplán, majd még ugyanazon évben plébános Csendlakon (Tisina, Prekmurje) .²)

Katonai szolgálatot a 83. gyalogezred tábori lelkészeként 1915. szeptember 15-től 1918. november 1-ig teljesített Galiciában, Volhyniában, majd ismét Galiciában, Krajnában és Déltirolban a különböző tábori kórházakban, később Erdélyben és Bukovinában, legutoljára pedig a máramarosmegyei Leordinán az ottani hazatérő fogolytáborban (Heimkehrlager) .

Lejkó István, született Muraszombatban 1890. november 28-án, István szabó vend anyanyelvű gyermeke. A szemináriumba felvételt nyert 1910-ben, pappá szentelték 1914. június 27-én. Először káplán Belatincon, 1915-ben tábori lelkész, 1918-ban ismét belatinci káplán, 1922-ben segédlelkész Bántornyán, 1923-ban Alsólendván, jelenleg káplán Lendvavásárhelyen (Dobrovnik, Prekmurje). ³)

Katonai szolgálatot 1916. szeptember l5-től teljesített és pedig december 1-ig a pozsonyi tábori főlelkészséghez (Feldsuperiorat) beosztva, 1917. június 30-ig a soproni tartalékkórházban, 1917. augusztus 31-ig a győri tartalékkórházban, 1918. augusztus 21-ig az 1307. számú tábori kórházban (Vorra-Gramsi Kavaja) Albániában. Ezután három hétig kisegített Komáromban. Kinevezést kapott a 161. gyaloghadosztály lelkészévé Albániában,

¹) 1928. március 16-i levél, 1923. évi egyházmegyei Schematismus (74. I.) és szemináriumi törzskönyv (1912), 1917. szeptember 26-i XIII. körlevél 4600. sz. és 1918. december 20-i XIV. körlevél 5790. sz. alapján.

²) Adatok 1928. február 6-i levél, szemináriumi törzskönyv (1907) és 1915. szeptember 20-i XII. körlevél 3863. sz. 1918. december 20-i XIV. körlevél 5790 . sz. rendelkezései alapján.

³) L. Schematismus 1923. (75. I.), szemináriumi törzskönyv (1910) és 1928. április 6-i közlés alapján. L. 1918. december 20-i XIII. körlevél 5790. sz.

442

de ezt a helyet már nem foglalhatta el, mert a 601. számú tábori kórház lelkésze megbetegedvén, azt helyettesítette Gravozában (Dalmácia). November végén Fiuméből kórházvonattal indult hazafelé, de elfogatván Sziciliában volt fogságban rövid ideig.

† Mitnyek Vince Mátyás, Szent-Domonkosrendű áldozópap, a frontról visszatérve bizatott meg a szentkuti plébánia vezetésével. Három évi idő elteltével az egyházmegye papi rendjébe véglegesen felvétetett. 1923. márciusáig vezette az akkor már Burgenlandhoz tartozó Heiligenbrunn plébániát. Az akkori zilált közbiztonsági állapotok mellett érthető csak meg, hogy ismeretlen tettesek, kik valószinűleg háborúból hazatért egyének voltak, plébániája ajtajában egy márciusi estén lelkipásztori ürügy alatt kihíván, katonafegyverből lelőtték, s reggelre elvérzett. Tragikus sorsának közelebbi részletei felderítetlenek maradtak.¹)

Katonai szolgálatot 1918-ig teljesített.

Pintér Lajos, született Szombathelyen 1890. március 16-án, Pál cipész fia. Magyaron kívül németül beszél. A szemináriumba felvétetett 1908-ban, pappá szentelték 1912. július 9-én. Káplán volt Szepetneken, 1914-ben Bánokszentgyörgyön, 1915-ben Csesztregen, 1917-ben Tótszentmártonban káplán, 1920-ban Körmenden, 1924-ben adminisztrátor; majd plébános Náraiban. ²)

Katonai szolgálatot teljesített a 13. honvédgyalogezredben mint tábori pap 1917. szeptembertől 1918. december 1-ig, a román fronton Korábiában, majd később Ukrajnában, mint helyőrségi és kórházlelkész.

Ragasits József, született Tömördön, 1884. március 15-én, György földmíves horvát anyanyelvű gyermeke. A szemináriumba felvétetett 1904-ben, pappá szenteltetett 1908. július 2-án. Először káplán volt Szenteleken, 1911-ben Vízlendván, 1913-ban helyi káplán Marokréten, 1915-től tábori lelkész, 1917-től adminisztrátor, illetőleg plébános Felsőkethelyen (Neumarkt, Burgenland) .³)

¹) L. 1918. december 20-i XIV. körlevél 5790. sz.

²) L. Schematismus 1923. (78. I.), szemináriumi törzskönyv (1908), 1917. október 24-i XV. körlevél 5017. sz., 1918. december 20-i XIV. körlevél 5790. sz., azonkívül személyes bemondás alapján.

³) L. Schematismus 1923. (78. I.), szemináriumi törzskönyv (1904) és 1928.január 10-i levél. L. 1916. május 25-i VII. körlevél 2346. sz.

443

Katonai szolgálatot a 28. m. kir. népfelkelő hegyidandárnál teljesített Skutariban és Déltirolban 1917. április 23-ig. A Piis meritis katonalelkészi ezüstérdemkereszt tulajdonosa a kardokkal.

Veér Vilmos, született Horvátnádalján 1884. március 7-én, Géza tanító fia. A szemináriumba felvétetett 1903-ban, pappá szentelték 1907. június 27 -én. Először káplán volt Rábahidvégen, 1909-ben adminisztrátor Rábakovácsiban, 1911-ben ismét Rábahidvégen káplán, 1912 óta Zalalövőn adminisztrátor, illetőleg plébános, 1927 óta a zalaegerszegi esperesi kerület tanfelügyelője.¹)

Katonai szolgálatot teljesített a 83. gyalogezred keretében mint a katonai tartalékkórház táborilelkésze Szombathelyen 1914. augusztus 10-től 1916. július 1-ig.

Willesits Ferenc, született Pósaszentkatalinban 1894. január 16-án, János pinkaszentkirályi vendéglős fia. A szemináriumba felvétetett 1913-ban, pappá szenteltetett 1917. június 6-án. Először káplán volt Táplánfaszentlőrincen, 1918-ban Tótszentmártonban, ahonnan bevonult katonai szolgálatra, 1919-ben Vasnádasdon, Nagycsákányban és Nagykölkeden adminisztrátor, még ugyanazon évben a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház prefektusa, 1920-ban a kőszegi tanítónőképző intézet hittanára, 1925 óta Őriszentpéteren plébános. ²)

Katonai szolgálatot teljesített 1918. szeptembertől 1919. március 21-ig, a 78. és 31. gyalogezredek keretében, először Pozsonyban a katonai parancsnoksághoz beosztva, majd a 78. gyalogezred kórházában ugyanitt, végül a köpcsényi és jutasi tartalékkórházakban, mint tábori lelkész.

*

Ma ugyan már nem egyházmegyénk tagjai, de a világháború idején innen vonultak be katonai szolgálattételre Horváth József és Küllős Ede, nagyvárad-, illetőleg vácegyházmegyei áldozópapok.

Horváth József, született Baltavárott 1888. szeptember 15-én. Pappá szentelték 1912. július 7-én.

1) L. Schematismus 1923. (83. I.), szemináriumi törzskönyv (1903) és 1928. május 17-i levél. L. 1914. november 4-i XVI. körlevél 5832. sz.

2) L. Schematismus 1923. (84. I.), szemináriumi törzskönyv (1913) és személyes közlés alapján. L. 1919. szeptember 3-i VIlI. körlevél 3373. sz.

444

Első állomáshelye volt Pörgölény, ahol mint káplán, majd mint adminisztrátor működött, 1913-ban káplán lett Gyanafalván, a háború alatt katonai szolgálatot teljesített, mely után Kőszegre került káplánnak, aztán a királyfalvi plébániát adminisztrálta. 1921-ben Kőszegen lett adminisztrátor. Innen a nagyváradi egyházmegye magyar területére vétetett át, ahol Nagyszénáson volt plébános Biharmegyében. Jelenleg nevelő Budapesten.¹)

Majd az egész háború alatt 1914-től katonai szolgálatot teljesített 1917-ig.

Kitüntetése: Ferenc-József lovagrend a kardokkal, katonalelkészi érdemkereszt.

Küllős Ede, született Budapesten 1882. szeptember 15-én. Eredeti családi neve Klingsbőgl volt. Magyaron kívül németül beszél. Pappá szentelték 1905. június 27-én. Először káplán volt Királyfalván, 1906-ban Pinkafőn, 1908-ban Kőszegen, 1912-ben adminisztrátor lett Felsőkethelyen. Innen vonult be katonai szolgálatra, 1919-ben Királyfalvára, majd Egyházasfüzesre helyeztetett. A kommün után a váci egyházmegyébe nyert felvételt. Jelenleg Sashalmon (Pestmegye) lelkész.²)

Katonai szolgálatát 1914. szeptember 15-én a 18. honvédgyalogezrednél kezdte, hosszabb ideig Wienben működött és 1916-ban fejezte be.

*

A történelem nem ismer elfogultságot sem a feldicsérésben, sem a megrovásban. A történeti teljesség kedvéért utolsó helyen említést kell tenni egy fiatal papi élet rakétaszerű elmulásáról. Alig hogy a szent kenet érintése nyomán magasba szökkent és világoskodott, máris az elmulás és szomorú lehanyatlás állapotába került. Szegény veszendő lelke felett ítélt az örök Bíró, mint hinni merjük: az Ő nagy könyörületessége és irgalmassága szerint.

Billegi Ferenc, született 1888. június 7-én Ménfőn, József csizmadia fia. Az egyházmegyébe felvétetett 1909-ben,

¹) L. Schematismus 1914. (158. I.), 1915. január 30-i II. körlevél 623. sz., 1917. október 24-i XV. körlevél 5017. sz.

²) L. Schematismus 1914. (163. I.), 1914. november 4-i XVI. körlevél 5852. sz., 1916. december 11-i IV. körlevél 4967. sz.

445

pappá szentelték 1913. június 27-én. Először Bánokszentgyörgyön volt káplán. 1914-ben Szepetnekre, majd Pákára, aztán Vasszentmihályra helyeztetett, míg végül ugyanezen évben a papi rend és hivatal gyakorlásától felfüggesztetett. A világháborúban fegyverrel vett részt és 1915-ben egy közelharc alkalmából mint a 83. gy. e. őrmestere elesett. Ő az egyházmegyei papság egyetlen háborús halottja. Jeltelen tömegsírban talált pihenőt szétmarcangolt teste az északi fronton.¹)

A háború kezdetekor a tábori papság létszáma több mint kilencszáz főre emelkedett, ez a nagy szám azonban a maga egészében mozgósítva lett. Szükségessé vált tehát, hogy főkép a sebesülteket szállító vonatokhoz lelkészek kerüljenek, főkép a súlyosan sebesültek lelki vigasztalására és kegyelemeszközökkel való ellátására. A tábori püspök önkéntes vonatlelkészeket keresett erre a célra, mert a tábori papság ennek a feladatnak képtelen volt megfelelni. A szombathelyi egyházmegyében ezt a feladatot akként oldották meg, hogy a megyéspüspök felkérte a celldömölki szent Benedekrend, a szombathelyi szent Domonkosrend és a szentgotthárdi cisztercitarend házfőnökét, hogy a rendtagok vállalják az egyházmegyét keresztülszelő két vasúti fővonalon a sebesült katonák lelki gondozását. A nevezett rendházak előljárói a legnagyobb készséggel vállalták a vasúti állomáson is, meg a részükre kijelölt határokig a vonatban is, a sebesültek lelki gondozását. ²)

E helyütt még két, az egyházmegye háborús életébe vágó mozzanatról kell megemlékezni, melyek mindegyikét a megyéspüspök szerető gondossága sugallta a harcok poklában álló vasi és szombathelyi hívei iránt: Mikes János gróf két frontlátogatásáról.

Mikor már három éve húzódott az eleinte alig pár hónaposnak gondolt háború,

1) L. szemináriumi törzskönyv (1909) és Schematismus 1914. (151. I.), továbbá 1914. december 19-i XIX. körlevél 6499. sz.

2) L. 1914. november 4-i XVI. körlevél 5822. sz.

446

a szombathelyi háziezered, a 83. gyalogezred tisztikarának meghívására 1917. június 15-én útnak indult irodaigazgatója, dr. Rogács Ferenc kíséretében Lemberg felé, hogy az északi fronton hadiszolgálatot teljesítő vasi vitézeket megerősítse jelenlétével, szavával, s megvigye nekik a hazaiak üdvözletét, új lelkesedést, új kitartást öntsön a hosszú távollét után szíveikbe. A front előtti utolsó vasúti állomásról kiépített katonai műúton ment a hadosztályparancsnokság székhelyére. 17-én, vasárnapi napon az ezredsegélyhely öreg fenyőkkel szegett tisztásán gyült egybe a 83. gyalogezred tartalékban levő része, az első vonalban szolgálatban levőkből is egy kombinált csapat, a győri 19-es honvédek egy csapata, magyar és bajor tüzérosztagok. Miközben fent a magasban ellenséges repülők szelték a levegőt, három kilométerre a harcvonaltól mondja a püspök Kálmán hadnagy és Pápay főhadnagy minisztrálása mellett tábori miséjét. Evangélium után szentbeszédben szól hozzájuk, az otthoniak szeretetét tolmácsolja, s Istenhez emeli a szíveket, aki eddig óvta és segítette gyermekeit az öldöklő harcok közepette. Mise alatt szentáldozáshoz járul az ezredsegélyhelyen levők és sebesültek csoportja. Utána a püspök sorba látogatja a nyirfakeresztek sokaságától sűrű temetőt, majd a kötözőhelyen pihenő sebesülteket, mindenkivel beszél, mindenkit megajándékoz, külön fogadja a 24 havi frontszolgálatot teljesítő legénységet, a tiszteket, meglátogatja a szomszédságban az ezred tartalékában levő másik részét, az ellenségtől 500 lépés távolságban álló 19-esek vonalát, majd kimegy az első frontvonalba, 80 lépésnyire az ellenséges első rajvonaltól. Innen visszafelé már a "Mikes-árkon" keresztül visz útja, - így nevezett el az ezred parancsnoksága hálából a látogatásért egy futóárkot az első és második vonal között. A délután a tűzérségi állások és a rohamcsapatok gyakorlatainak megtekintésével telt el, s miután megtekintette még Pálffy és Rummerskirch grófnők példaszerű üdítő állomását, Lembergen keresztül tért vissza székhelyére magával hozván a katonák szeretetének ezer apró jelét, otthagyván a fronton küzdők szívéhen az otthoniak szeretetének, a főpásztor lelkipásztori gondosságának jóleső és felemelő tudatát.¹)

¹) L. Szombathelyi Ujság 1917. július 8-i számában dr. Rogács Ferenc: Püspöki látogatás a fronton. V. ö. június 27-i szám.

447

1918 szeptemberében az olasz fronton vérző ezredeket, a 83. és 106. gyalogezred hőseit kereste fel dr. Rogács Ferenc irodaigazgató kíséretében. Először Görzbe érkezett, ahol a csatateret tekintette meg, 28-án Udinéban tett látogatást Boroevics tábornagy hadiszállásán. A tulajdonképeni két nap, melyet híveinek szentelt, szeptember 29. és 30. volt. Túl a Tagliamento kavicsos medrén a Piave töltése mellett tartotta a 33. divizió keretében a két szombathelyi háziezred a frontot az ellenséggel szembenézve. A püspök az első vonalba megy ki az árkok törtvonalán rengeteg drótakadály között, ahol kis lombsátorba rejtve halálthozó gépfegyverek merednek a Piave csendes hullámain túl a túlsó parton húzódó ellenséges állásokra. Ellenséges szemek elől rejtve egy előretolt megfigyelői helyen szombathelyi fiú áll őrt vassisakban. Mereven, egy pillanatra sem zavartatva magát figyeli a túlsó partot. Mikor a püspök hozzálép, kezében kis virágcsokor, s suttogva köszönti a püspököt: "Hálával köszöntjük Méltóságodat közöttünk a halál birodalmában. Fogadja emlékül ezt a Piave partján szedett néhány virágot." Az ezredparancsnokság székhelyének érintetlen templomában Sz. Mihály ünnepén mond a püspök misét. Szentbeszédében buzdít a lelki harcra, mely a háborúban kétszeresen szükséges. Nyugodtan élni, küzdeni és meghalni csak tiszta lelkiismerettel lehet. Harminc fiatal levente veszi fel a bérmálás szentségét, a többiek pedig felújítják magukban a régi kegyelmeket, az erősség Lelkét.

A püspök megtekinti az ezred nevezetességeit: a kórházat, a katonai otthont, a zeneszobát, a könyvtárt. Kimegy a közeli katona-temetőbe, ahol babérkoszorús fejfák alatt alusznak a duló csaták után megpihent vasi fiúk.

A nap délutánja a rohamcsapatok bemutatóinak megszemlélésével telik el.

Szeptember 30-a a testvérezredé, a vitéz 106-osoké. Egész fiatal ezred, csak pár hónappal ezelőtt ment át a tűzkeresztségen, mikor emberfeletti hősiességgel kiküzdötte a Piavén való átkelést vitéz ezredese, a Mária Terézia-rend lovagja, br. Lehár Antal vezetése mellett. Reggel itt is az ezredparancsnokság

448

székhelyén volt a tábori mise bérmálással. Valamennyi bérmálkozónak az ezredes a bérmaatyja, aki nemcsak a vérkeresztségben kívánta vezetni előre ezredét, hanem a lélekharcban is mellette akart maradni fiatal katonáinak, mint jóságos gondviselőjük. Az istentisztelet után a püspök megtekintette itt is az ezred intézményeit, a kötözőhelyet, a katonaotthont, délután a tisztikar és legénység orgonahangversenyen vett részt, melyet Schmidthauer Lajos orgonaművész rendezett. A velencei Sz. Márk-jelvényes ezred minden emberét megajándékozta és megszólította a főpásztor, majd utána még a közelben szolgáló 11. huszárezred különítményét is megtekintette s jóízűen elbeszélgetett velük.

Így vitt a püspök a temetővé vált vidéken halálraszánt hívei közé lelki békességet.¹)

A szombathelyi egyházmegye háborús életéről vázolt rajz nem lenne teljes, ha meg nem emlékeznénk a répceszentgyörgyi hadikórházról és kispapjaink betegápoló tevékenységéről.

Mikes János gróf megyéspüspök rögtön a hadüzenetek megtörténte után 1914. augusztus 6-án levélben értesítette Herbst Gézát, Vasvármegye alispánját, hogy répceszentgyörgyi kastélyában és annak melléképületeiben 80 ágyas kórházat óhajt nyitni, mely a Vasvármegyei Vörös Kereszt Egyesület rendelkezésére áll.2) A beteg és sebesült katonák ellátását ő maga vállalja, gyógyszereket és kötszert a Vöröskereszt Egyesülettől kér, az orvosi teendők végzését pedig dr. Nagy Károly hegyfalusi orvosra bízza. Az örömmel fogadott nemeslelkű ajánlat megvalósításaként nem kis átalakítások után szeptember hó 15-én megnyilt a répceszentgyörgyi tartalékkórház, a legmodernebb felszereléssel, műtővel, fürdőszobával, két, egy 24 és egy 26 ágyas közös kórteremmel. Az ápolást a megyespüspök példás buzgóságú édesanyja, özv. Mikes Benedekné grófné, testvére Mikes Ilona grófnő és unokahugai:

¹) L. Szombathelyi Ujság 1918. október 6-i számában dr. Rogács Ferenc: Látogatás a Piave mellett.

²) L. Szombathelyi Ujság 1914. augusztus 7.

449

Kyd Thea és Jean vállalták a jólelkű répceszentgyörgyi asszonyok támogatásával, kik főpásztoruk és földesuruk szándékát megértve, áldozatkész szívvel segítettek a betegek ellátásának nehéz munkájában. A sokszor zsúfolásig megtelt tartalékkórházban az egyházmegye két-két papnövendéke és egy hivatásos vöröskeresztes ápolónővér teljesítettek még szolgálatot. Az ápolás e kórházban nemcsak gyógyítást, de felruházást is jelentett, így mindjárt a megnyitáskor a kastély jólelkű főuri hölgyei nem kevesebb mint 240 drb. fehérneműt bocsátottak a lerongyolódott vitézek rendelkezésére, amit gróf Széchenyi Gáborné Hegyfaluból még 80 drb. inggel, a falubeli asszonyok pedig más szükséges ruhadarabokkal szaporítottak.

A kórház élete nemcsak a háború első hónapjainak fellángolása idejére terjedt, hanem mindaddig, amíg a répceszentgyörgyi gazdaság házikezelésből 1916. november 1-vel a büki cukorgyár bérletébe nem került. 1916. október 15-én a változott gazdasági helyzet miatt a megyéspüspök kénytelen volt kórházát feloszlatni.¹)

A kórház gazdag felszerelését a Fehér Kereszt Egyesület szombathelyi gyermekkórháza tulajdonába engedte át. A kórház 25 hónapi fennállása alatt 539 beteg és sebesült katonát kezelt, 1914-ben felvétetett 157, 1915-ben 172, 1916-ban 210 beteg. A kórházban nyujtott ápolás akkor bontakozik ki előttünk igazi nagyságban, ha figyelembe vesszük az ápolási napok rendkívül nagy számát. 1914. szeptember 15-től december 31-ig 157 katona részesült 3325 napi ápolásban, 1915. január 1-től december 31-ig pedig 183 katona (az 1914 évről maradt 11-ápoltat is ideszámítva) 7224 napi ápolásban. Az 1916. évre a kórház adatai nem voltak ily pontosan megállapíthatók, mert csak január 1-től január 30-ig és augusztus 21-től szeptember 30-ig tartalmazzák a sebesültek kilépési napját. E két hónapban az 1915. évről a kórház állományában ápolt 16 vitézzel együtt 80 beteg részesült 1366 napi ápolás jótéteményében, ezenkívül azonban még 146 sebesült részesült rövidebb-hosszabb, ma már meg nem állapítható tartamú kezelésben. Átlag 20 napi ápolási időt véve alapul, ezek ápolási napjai 2920-at tennének ki,

¹) L. Szombathelyi Ujság 1916. november 3.

450

tehát 1916. január 1-től október 15-ig 226 katona mintegy 4286 napon át élvezte a kórházi szerető ápolás áldásait. Végeredményben tehát a kórház 539 egyénnek 14,835 napon át nyújtott otthont, orvoslást és gyógyulást.¹)

1914. augusztus 23-án a pozsonyi hadtestparancsnokág rendeletével a szombathelyi öt tartalékkórházba betegápolói szolgálatra bevonultak a szeminárium IV. éves növendékei: Haukó József, Herold József, Mischinger József, Pehm József, Szabó Ernő, Szeidl József és Tomsics Gyula, miután dr. Szokolik Ede ezredorvostól a kellő kiképzést elnyerték. Szeptember 9-vel a III. éves kispapok is beállanak a tanulók közé, hogy kiképeztetve segítsenek negyedéves társaiknak a felebaráti és hazafias szolgálat ellátásában: Dancsecs Imre, Foky Aladár, Horváth István, Horváth Lajos, Kósz Vince, Lőrincz Ernő, Mersich Lajos, Tell Lőrinc, míg Németh Ödön és Wilfing Lajos a répceszentgyörgyi tartalékkórházhoz kerültek szolgálattételre. Munkájuk nemcsak az irgalmasság testi cselekedeteinek teljesítésében merült ki, hanem a lelkiekre is kiterjedt, aminek üdvös hatása főkép a nagyobb ünnepek elérkeztével, az első háborús karácsonykor, húsvétkor látszott meg. Sebesültjeink vallási kötelességeik teljesítésében odaadók és példásan buzgók voltak.²) Az 1915. év június 12-én pappászentelt negyedévesek helyét az 1915/16. évben elfoglalták az új harmadévesek: Bassa József, Gilsverth Antal, Gryneus György, Knotz Ferenc, Kozó Lajos, Körmendy László, Mészáros Ferenc, Őry Antal, Perschy Alajos, Pittesser Antal, Polster János, Szabó Gyula, Szieghardt Gyula, Willesits Ferenc, kik a IV. évesekkel együtt összesen 18-an 6 különböző tartalékkórházba szétosztva végezték az ápolást. 1916. januárban elkészült a Fehér-barakknak nevezett barakkórház, ahová lassankint áttelepítették az ideiglenesen lefoglalt iskolák, intézmények betegeit. Ettől kezdve itt dolgoznak a papnövendékek. Csak 8, illetőleg 13 nap szünet volt közben, mert 1916. március 1-8,

¹) L. Míkes János gróf megyéspüspök vendégkönyvének adatait 1914-16.

²) L. Szombathelyi Ujság 1914. december 25-i számát.

451

illetőleg 13-ig a kórházak külső ápolók előtt kiütéses tifusz gyanúja miatt lezárattak, no meg a lelkigyakorlatok elvégzésére kaptak papnövendékeink 3 napi szabadságot évente. Az ápolói szolgálat 1916. május 19-i terminussal ért véget. A negyedévesek papszentelésre kerültek, a III. év hallgatói között kettő meghalt (Bassa és Perschy), a fokozatosan rosszabbodó ellátás következtében megszaporodtak a megbetegedések, új III. évesek alig ketten-hárman voltak, úgyhogy az 1916. május 19-i napiparanccsal papnövendékeink a katonai ápolástól ünnepi keretek közt a betegek és orvosok őszinte sajnálatára elbocsáttattak. Kispapjaink emberbaráti munkája annál nehezebb és annál érdemteljesebb, mert az ápolás egész embert igénylő munkája mellett kétnaponkint, majd háromnaponkint váltakozva az előadásokat is látogatták és szorgalmasan vizsgáztak, bár a tanítás a szeminárium épületének a püspöki elemi fiúiskola részére való átengedés folytán 1914. szeptember 18-tól 1916. április 8-ig igen nagy nehézségekbe ütközött, minthogy az előadótermeket a kis elemi iskolások foglalták el.¹)

Az egyházmegyének egyetemen tanuló papnövendékei közül Murányi László, Palkó János, Székely László és Szendy László is kivették részüket a sebesült hőseink ápolásából. Murányi és Palkó Wienben a Reservespital No. 1-ben kaptak betegápolói kiképzést s az Irgalmasok kórházában teljesítettek betegápolói szolgálatot. Székely és Szendy az innsbrucki egyetem belgyógyászati klinikáján nyerték kiképzésüket és 1915. júniusától 1918. júniusáig a különböző tartalékkórházakban, a csapatkórházban és a ragálykórházban ápolták a sebesülteket.

Íme a szombathelyi egyházmegye világháborús szereplése statisztikai adatokban. Csekélységnek látszik talán az egész, világrengető nagy tettek nem örökítik meg a történelem lapjain a szereplő személyeket, de a csendben és névtelenségben áldozó hazaszeretetnek, a harcmezőn és a kórházi ágyak mellett kifejtett kitartó munkának, a katolikus papság hűséges hazafiságának, a krisztusi charitas jegyében véghezvitt testet-lelket gyógyító működésének emléklapja lesz e szerény elsorolás. Talán példát ad az utókornak, talán buzdítani fog, buzdítás lesz paptestvéreknek, kik a harci eszközt letéve fáradságos verejtékkel munkálják izgalmas idők multával

¹) L. Papnövendékek protocolluma 1916.

452

a hétköznapok egyformaságában az Úr szőlőjét. Buzdítás, hogy mostani csendes munkájuk sem lesz elenyésző és eltűnő, mert emléküket nemcsak emberszívek őrzik, de neveik írva vannak az angyalkezek rótta Élet-könyvében.

1918. november: frontfelbomlás, 1919. március 21.: proletárdiktatura: mindmegannyi fájó emlék, mely az elgyengült Magyarország fájdalmas elhanyatlásának szomorú terminusa. Az ebek harmincadjára került szegény magyarság fájdalmas elbukásának szomorú dátumai. Olyan ez a két szomorú nap, mint két disszonáns harang sikongása, mely sírva veszik el az őszi-téli szürkeségbe az édesanya temetése alkalmával, mikor megrendült, tanácstalan gyermekek, mint támasznélküli árvák elhagyatottan, menthetetlenül a gonosz mostoha kezébe való kerülés feltartóztathatatlan biztosságát látják maguk felett. Nincs már önakaratuk, nincs már erejük, a gyász és fájdalom megbénit minden erőt.

Az egyházmegye papsága egy szívvel, egy lélekkel helyezkedett szembe a nemzetgyilkos forradalmakkal. A sok közül azonban külön is fel kell jegyeznünk azok nevét, akik ezekben a szomorú időkben a front első vonalain harcoltak, akik a legsúlyosabb életveszélyben is tanuságot tettek mindent leküzdő hazaszeretetükről.

* * *

Mikes János gróf internálása egyike volt a Károlyi-kormány jellemző, szabadságtipró tetteinek. Ennek az internálásnak tengelyében Persián Ádám, az Alkotmány egykori munkatársából a katolikus ügyek kormánybiztosává kinevezett újságíró áll. Persián Ádámnak megvolt az oka rá, hogy Mikes püspökre komolyan nehezteljen. 1918. októberében sok szó esett az egyházi nagy javadalmak arányosításáról, melyre nézve Bordeaux Pál újpesti bankárnak konkrét, 100 millió korona alaptőkével induló bankalapítás tervezetét Mikes püspök szakemberek véleménye alapján kedvezőtlenül referálta a püspökkari konferencián.

453

Persián a bank alapításban érdekelve volt, s így őt is érintette Mikes püspök kedvezőtlen referátuma. További megszégyenítésben volt része ugyanazon, 1918. november 20-án Esztergomban tartott püspökkari konferencián, ahol Lovászy Márton vallásügyi miniszter előtt tett neki szemrehányást a püspök, amiért a katolikus papság egyetlen szervének a Papi Tanácsot állította be nyilatkozataiban, szemben a püspöki hierarchiával. Erre Persián Ádám felszólította az összes nagyjavadalmasokat, hogy hozzá terjesszék fel javadalmi kimutatásaikat. Mikes püspök ezt a vallásügyi minisztériummal szemben hajlandó volt megtenni, de nem a kormánybiztossal szemben, minek az lett a következménye, hogy 1919. február 7-én Persián kíséretével a szombathelyi püspökség vagyonkezelésének felülvizsgálására Szombathelyen bejelentette magát. Fokozta a kormány bizalmatlanságát Mikes püspökkel szemben a régi néppárti Vasvármegyében szerte nagy sikerekkel meginduló keresztényszociálista szervezkedés, a Vasvármegye és a Szombathelyi Újság c. helyi lapok kérlelhetetlen szókimondása a kilátásba helyezett nemzetgyűlési választások küszöbén. Obál Béla, Vasvármegye kormánybiztosa is fűtötte a kormány ellenszenvét Mikes püspök ellen, pánszláv politikával vádolva őt, tekintettel a vármegye területén élő katolikus vendek közt hazafias szándékkal járó püspök működésére. Sőt még ellenforradalmi karhatalom megszervezése is bekerült a vádpontok közé.

Ily előzmények után nem lehet csodálkozni azon, hogy Persián vagyonfelügyeleti szempontból lefolytatott vizsgálata, mely február 8-án és 9-én alig pár óráig tartott, hivatalosan is megállapította, hogy a püspök hihetetlen politikai költekezéseivel tönkreteszi a javadalmat. Február 16-án már megtörtént a zárlat elrendelése is, jóllehet a vizsgálat egyáltalán nem terjedt még ki a répceszentgyörgyi és zalaegerszegi uradalmakra, s a sorki gazdaságban is ép csak hogy megjelentek a kiküldöttek. A két előbbi uradalom felülvizsgálata csak a zárlat elrendelése után február 17-én vette kezdetét.

A vagyoni zárlatnak természetesen jogalapja nem volt, mert mint Csernoch prímás kimutatta, a javadalmasok nem voltak kötelezhetők a változott helyzetben az épületek tatarozásának három éven belül való teljesítésére,

454

de nem volt tárgyi alapja sem, mert hiszen számszerű adatokkal igazolta a püspök a vagyonkezelés kifogástalan voltát. Az igazságtalan és megbélyegző zárlat megszüntetése ügyében maga Mikes püspök utazott fel február 24-én Budapestre azzal az elhatározással, hogy ha a kormány a zárlat megszüntetését nem volna hajlandó teljesíteni, polgári pert indít ellene. Két nap mulva azonban február 27-én hajnalban dr. Pintér rendőrtiszt kézbesítette neki Nagy Vince belügyminiszter internálását elrendelő végzését, amiről egyébként Budapesten a beavatottak körében már napok óta szó volt. Az internálást elrendelő végzés szerint a püspök a zárlat foganatosításának elleneszegült és a köztársasági elnök főkegyuri jogát tagadásba vette, sőt ebbeli felfogásának sajtó útján is kifejezést adott, miért is az 1919. évi XX. néptörvény 1. §-a alapján a belügyminiszter szükségesnek találta az őrizetbevételét. Az internálás ellen semmi sem segített, sem a hívek tízezreinek aláírásával ellátott tiltakozóírások, sem a privát úton megkísérelt próbálkozások a hatósági intézkedés megváltoztatása iránt.

A püspök internálása Celldömölkön vette kezdetét az apátsági rendházban, ahol 3 detektív, 1 határrendőrségi felügyelő (a finom és előzékeny Pokorny Rezső főhadnagy), 2 határrendőr és egy 12 főnyi géppuskás osztag őrizte a püspököt majd egy hónapon át. A kommün kitörése után nyilvánvaló volt, hogy az elég szabad őrizetet csakhamar felváltja egy szigorúbb. Ugyanis nagyon sok kifogás merült fel Vass János vallásügyi miniszter, s nyomában a vörösőrség részéről, hogy a püspök sok látogatót fogad, s egyházmegyéje ügyeinek vitelére korlátozott szabadsága ellenére is állandó irányítást gyakorol. Szterényi és Szurmay Budapestre történt szállítása után március 29-én este két detektív szóbeli utasításra Budapestre szállította a püspököt. 30-án érkezett meg a fővárosba, ahol az első napot a főkapitányság börtönében töltötte, tavaszi hidegben pusztán két pokróc melegítése mellett, II. emeleti cellája ajtaján pedig megjelent a felírás: Mikes János (gróf) volt püspök. Március 31-én d. u. a gyűjtőfogházba került minden kihallgatás mellőzésével, s ott egy déli oldalon fekvő cellában nyert elhelyezést. A tavasz hidege mellett a fűtetlen cella 5 fokos hőmérséklete bizony sokszor még a breviárium elmondását is csaknem lehetetlenné tette,

455

lehelletével kellett akárhányszor melegítenie ujjait, hogy a könyvben lapozni tudjon. Teljes egyhangúságban, s nagy bizonytalanságban teltek itt napjai, társait is csak időnkint a kötelező séta alatt látta. Látogatókat is alig engedtek be, s mikor a nagyhéten e sorok írójának sikerült bebocsátást nyernie, két bizalmi és két szuronyos vörösőr között 10 percet beszélhetett a fogoly püspökkel. Húsvét ünnepe szomorú bizonytalanságban telt el, utána pedig új túszokkal és új foglyokkal népesedett be a gyűjtőfogház. A túszoknak némi kedvezmények jártak: szabad dohányzás és társalgás, a cellák ajtainak nyitvatartása napközben. E kedvezményeket a püspök csak később kapta meg, László Jenő fővádbiztos kieszközlésére. Május 2-án reménysugár vetődött a börtön sötétjébe: hírek jöttek az elzárt falak közé, melyek a kommün végét jósolták, ezek azonban nem váltak valóra. Hiábavalók voltak a püspök hozzátartozóinak kísérletei is kiszabadítása érdekében. Hiába interveniált a Szentszék a bécsi nuncius útján, az olasz misszió, Cunningham ezredes az angolok részéről, a francia követség, Kun Béla különböző hazudozásokkal ámította el a közbenjárókat.

Május vége felé a püspök borotválkozás közben infekciót kapott, s orbánca kezelése céljából a svájci Vörös Kereszt közbelépésére a Park-Szanatóriumba szállították át hatodmagával. Őrizetét négy detektív és 12 vörös vasas látta el. A szanatóriumi tartózkodás üdülés számba ment a gyűjtőfogház kényelmetlenségéhez képest. Pünkösd napjától kezdve titokban cellájában misézett. A júniusi ellenforradalmi megmozdulás napján lélekzetvisszafojtva várta d. u. 3 órakor a Lehel-laktanya tüzérségének jeladó ágyúlövését az internáltak társasága. D. u. 6 óratájban már talpon volt az egész vörös Budapest, s nyilvánvalóvá kezdett lenni a kísérlet kudarca. A foglyokra nézve a 24-ről 25-re virradó éjtszaka majdnem végzetes lett, ismeretlen helyről származó parancsra a parlament pincéjébe akarták őket elszállítani, s csak a doktorkisasszony, dr. Klima Ilona osztályvezetőorvos lélekjelenléte és a telefonhoz kapott Haubrich városparancsnok intézkedése mentette meg őket a szomorú megkínzatástól és haláltól. Mikes püspök azonban ettől kezdve a túszok listáján első helyen szerepelt, mint kivégzendő arra az esetre, ha a legcsekélyebb ellenforradalmi megmozdulás történik.

456

Ennek a biztos tudata, betegségének javulása s a szökés aránylagos könnyebb lehetősége érlelte meg a püspökben a gondolatot, hogy a kommün bukása előtt elmenekül börtönéből. Molnár József komornyik közvetítésével Brenner János építészmérnök, Kemenes Géfin Lajos színművész és Palló Imre segítségével a püspök július 30-án álruhában egy hátsó folyosón a vörösőrök sorai között elhagyta a szanatórium épületét, s Auer főhadnagy és Nógrády főkalauz szombathelyi hívei támogatásával egy Pinkafőre irányított zárt gyapjúszállító kocsiba zárva komornyikjával együtt eltünt a fővárosból, miközben nemcsak fogolytársai, de az egész vörös nyomozó és rendőr-apparátus tűvé tett érte minden zugot. Így 31-én éjjel nyolctagú detektív társaság verte fel a szanatóriumban maradt többi foglyot ügyük felülvizsgálata címén, mire tiltakozásukra Haubrich szigorított őrséget állított a szanatórium bejárója elé. Ez volt a megmentője a szanatóriumban maradt foglyoknak az augusztus 1-én megbukott tanácskormány részeg terroristáival szemben, akik utóljára rajtuk akarták kitölteni bosszújukat, s csak az őrség erélyessége akadályozta meg őket vérontási szándékukban.

Mikes püspök a szanatóriumból való kiszabadulása után másnap reggel indult el vonatával Kelenföldről. Jutasig jutott el csak a vonat, mikor már híre jött a kommün bukásának. Ezért Somlóvásárhelyen a püspök elhagyta menedékhelyét, egy éjjelt az Erdődy grófok kastélyában töltött, másnap pedig a károlyházi majorban rejtőzködött el Baráth József erdészházában, amíg a biztos hírek megérkeztek a rendszerváltozás felől. Károlyházáról Csabrendekre, majd rövid itt tartózkodás után ismét Somlóvárra, s Vépre költözött a püspök augusztus 5-én, ahonnan 20-án feledhetetlen ünnepség között vonult be székhelyére.

Zárlat alá vett püspöki várába ugyanis nem térhetett vissza azonnal a megyéspüspök. A zárlat megszünt ugyan, amint a kommün a vallásügyek népbiztosává Fáber Oszkárt kinevezte, de a püspökvár szomorú sorsra jutott. Először különböző átutazó szovjet megbízottaknak és szakértőknek volt kellemes otthona, vidám dáridók színhelye az alkohol tilalom nagyobb dicsőségére, később aggok házává avanzsált a hatalmas termekből álló palota, de az elhelyezkedés nagyon nehezen ment, s lakói nagyon kényelmetlenül érezték magukat benne.

457

Két termébe a Kat. Kört osztották be, anélkül, hogy az azt elfoglalta volna. Végtére is az aggok háza teljesen ebek harmincadjára jutott, a piszok és a férgektől való megtisztogatása majd egy hónapot vett igénybe, s csak ezután lett ismét a megyéspüspök számára lakhatóvá. Bevonulása a hívek kívánságára ünnepélyes volt, s rajta részt vett a hitéhez és hazájához hű polgárság végtelen tömege Sigray Antal gróf kormánybiztossal az élén, a pokrócszövetbe és zsákokba öltözött Nemzeti Hadsereg báró Lehár Antal vezetése alatt álló első komoly harcképes zászlóalja, melynek később oly dicsőséges szerep jutott a fővezér vezetése alatt az ország fővárosának és megszállás alatt levő részeinek felszabadításában. Az akkor még Budapesttől elszigetelt Szombathely ezen a napon lett Nyugat királynője.¹)

* * *

Fuchs Ferenc ¹) forradalmi szereplése hitoktatói működésének volt szomorú epizódja. 1918 óta Fuchs a szombathelyi államilag segélyezett községi polgári fiúiskolában volt hitoktató. Minthogy a tanácskormány különböző rendeleteivel a hitoktatást az iskolában kezdetben fakultativvá tette, ez időben pedig az iskolai hitoktatást már a rendes tanrend keretében el is tiltotta, a vasmegyei direktórium szélsőségeket kerülő csendes hallgatását akként használta ki a legtöbb hitoktató, hogy a nap utolsó órájára tette át a hittanórát s így azt vagy az iskola épületében, ahol ezt jóakarattal elnézték, vagy más alkalmas helyen, pl. a leány gimnázium növendékei a Sz. Domonkos-rendű férfizárda beszélőszobájában tartotta meg. Hogy a fegyelmezés lehetséges legyen, néhai, mindig kedves, e szomorú napokban is mindig tréfás Horváth Dezső hitoktató példájára a következő szövegű kötelezvényt küldték a hitoktatók a gyermekek szüleinek:

¹) L. Varga János: Mikes püspök fogsága, Szombathely, Martineum 1921. V. ö. Jézus legszentebb Szíve nagy képes Népnaptára az 1920. évre Szombathely, Martineum. 1919. 47-51. I.: Gróf Mikes János megyéspüspök fogsága és szabadulása és u. o. 81-85. I.: Dr. Szendy László: Képek gróf Mikes János megyéspüspök fogságából. L. Deme László és Keleti József: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 35., 39. és 109. I.

²) Életrajzi adatait lásd a katonapapokról szóló felsorolásban.

458

A kötelezvények a szülők részéről mind befutottak, maga a direktórium elnöke is kívánta leányának vallásoktatását. A gyermekek azonban megtudván természetesen azt, hogy esetleges elmaradásuknak csak az a következménye lehet, hogy a szülők értesítést nyernek a hittanóra mulasztásáról, vagy a végzett anyag nem kellő feldolgozásáról, otthoni viszonyaik szerint, amint a család egyik vagy másik tagjánál észrevették a vallásos lelkület hiányát, főkép exponáltabb kommunista családokban el-el maradóztak a hittanórákról. Fuchs az egyik ilyen elmaradó gyerekkel szemben keményebb hangot használt, mire másnap május 1-én a Testvériség "Papi szemtelenség" címen egy beküldött hírt közölt. A hír beküldője (egy családapa) fia elbeszélése alapján a felháborodás hangján szól a piszkos aknamunkát folytató csuhásokról, akik a hittanóráról elmaradozó gyerekeket azzal fenyegetik, hogy majd 2-3 hét mulva, ha visszaszáll a régi rendszer, nemcsak megbüntetik őket, hanem ki is fogják zárni az iskolából.1) A szerkesztő Halász-Fischer elvtárs, aki egy személyben forradalmi vádbiztos is volt, gondoskodott a "papi szemtelenség" megtorlásáról. Fuchsot még aznap este letartóztatták és a május elsejével kezdett új rend szerint másnap délután Budapestre szállították. Május 2-án a Zrinyi-utcai kapitányságon tartották vagy harminc más polgári fogollyal együtt, kik főkép Csongrád-vidéki parasztok voltak.

¹) L. Testvériség 1919. május 1. sz. V. ő. Deme László-Keleti József: Az ellenforradalom Vasmegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 56-57. I. Téves az az adat, hogy letartóztatása a cikk megjelenése után harmadnap történt.

459

Aránylag jól bántak a foglyokkal, tekintettel a tiszai román frontról jövő rossz hírekre, másnap azonban Schőn Gábor a Markó-utcai gyűjtőfogházba utaltatta, ahol mindenét elszedve 1690. iktató szám alatt könyvelték el mint rabot, s beutalták a II. emeleti 21. számú cellába, ahol négy ágyon nyolcadmagával töltött kihallgatás nélkül három hetet hihetetlen piszokban, teljesen elférgesedve, gyenge szovjet koszton, miközben akárhányszor volt kivégzéseknek fültanuja, izgató éjjeli tárgyalásoknak tudója. A negyedik héten háromtagú forradalmi törvényszék ítélkezett ügyében és zendülés miatt egyévi fegyházra ítélték, de büntetlen előéletére való tekintettel a büntetés kitöltését ideiglenesen felfüggesztették. Szabadulása után a püspöki helynök a vörösök elől menekült Könczöl Antal helyére Pörgölénybe küldötte adminisztrátornak, s 1919 szeptemberében kezdte meg újra hitoktatói működését.¹)

* * *

Heisz Mátyás Dérföldön született 1867. november 26-án, tanulmányait a szombathelyi papnevelőben végezte és 1893. július 15-én szentelték pappá. Először Rohoncon volt segédlelkész, majd ugyanitt 1897-től kezdve adminisztrátor, 1901-ben nyerte el a felsőszénégetői plébániát, ahonnan 1905-ben Lékára került mint plébános. Jelenleg is Léka község lelkipásztora, kerületi esperes és a katolikus iskolák tanfelügyelője²)

Heisz Mátyás rendíthetetlen elvhűsége közismert volt. 1919-ben sem rejtette véka alá érzelmeit, s ez volt az oka, hogy április 7-én Szombathelyre hozták ellenforradalmi érzelmei és nyilatkozatai miatt. Éjjel hurcolták el őt is, mint annyi sok mást, hogy faluja ragaszkodó szeretete meg ne akadályozhassa elhurcoltatását. Először a rendőrségre került, majd átvitték a törvényszékre és fegyveres őrséggel őrizték a többi letartóztatásban levővel együtt,

¹) L. Fuchs Ferenc: Három hét a Markó-utcai fogházban. Jézus legszentebb Szíve nagy képes Népnaptára Szombathely, Martineum, 1919. 60-63. I. V. ö. Vasvármegye 1919. okt. 1. "A vörösök által fegyházra ítélt hitoktató" c. hírt. Téves az a közlés, hogy Fuchsot a proletárok nősülésre akarták kényszeríteni, de ő megmondta nekik, hogy inkább zsákot hord, minthogy hűtlen legyen egyházához, s e miatt való haragjukban jelentették volna meg ellene a Testvériség május 1-i hírét.

²) L. Schematismus 1923. 70. I.

460

kik közt már akkor ott volt Pehm József és Kincs István is. Kb. nyolc hétig tartott a fogság, tele izgalommal és bizonytalansággal, kósza hírekkel, május elején sok reménykedéssel, később egyre halványuló bizakodással, miközben a Testvériség egyre bitót, golyót és gyilkot igért a burzsoa-társadalom bűnöseinek. Június 10-én szüntették meg internálását. Ügye rendes forradalmi törvényszéki tárgyalás alá került. Az volt ellene a vád, hogy a régi rend érdekében izgatott, a szociálistákat vörös kutyáknak nevezte és az apácákat, mikor kényszerűségből beléptek a tanítók szakszervezetébe, szidalmakkal illette s így ellenszegült a tanácskormány rendeletének. A tárgyalás folyamán felvonult 10-12 tanu, azonban egy sem tudta határozottan bizonyítani, hogy Heisz Mátyás a diktatúra kitörése óta agitált volna a tanácskormány ellen. A kihallgatott apácák szerint Heisz csak azt mondta, hogy inkább éhen hal, a szociálista pártba azonban nem lép be. Más tanuk azt vallották, hogy Heisz megszervezte faluja ellenállását, hogy az esetben, ha autó jönne érte a faluba, verjék félre a harangokat és akadályozzák meg az ő letartóztatását és elhurcolását. Mindezeket azonban a forradalmi törvényszék nem látta kellően bizonyítva, s azért felmentette, de egyben "közigazgatási felügyelet" alá helyezte.¹)

Heisz Mátyás.

* * *

Kincs István, született Felsőőrött 1867. december 20-án, középiskoláit Szombathelyen végezte, melyek végeztével a szombathelyi papnevelőintézetbe nyert felvételt. Pappá szentelték 1891. július 16-án. Először Vasszentmihályon volt káplán, 1892-ben Nagyszentmihályon, 1895-ben Kőszegen segédlelkész. 1899-ben Kőszeg szabad kir. város plébánosává választja, 1908 óta címzetes apát.²)

¹) L. Deme László és Keleti József: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 40., 49., 50. I.

²) L. Schematismus 1929. 121. I.

461

Elfogatása közvetlen indítóoka az volt, hogy Kőszegen kudarcba fullasztotta a Károlyi kormány Vasmegye nyakára küldött kormánybiztosának, Obálnak ama törekvését, mely Kőszegnek, a később Burgenlandnak nevezett Gauba való bekeblezését célozta.

Négy nappal a kommunizmus kikiáltása előtt megjelent Kőszegen Junker, a német miniszter és társaságában Kalmár német államtitkár, Obál, a hirhedt főispánhelyettes, nemkülönben az ugyancsak államtitkárrá előléptetett volt soproni borbélymester, Zsombor, hogy Kőszeg lakosságát kellően preparálva, kimondassák velük a Gauhoz való csatlakozást. Ennek természetes következménye lett volna aztán, hogy a trianoni békediktátum Kőszeget is leszakította volna a csonkaország területéről.

A tervet elég ügyesen készítették elő. Míg Kőszeg magyar intelligenciájából csak egy-két embert hívtak meg a városháza termében tartandó gyűlésre, addig a németajkú lakosság zárt sorokban való megjelenésre kapott meghívást. Időközben a városban alig volt valakinek tudomása róla, miféle puccs készül. Csak annyit tudtak, hogy miniszterlátogatás lesz. Kincs apátnak azonban feltünt, miért maradtak ki Kőszeg intelligensebb polgárai a meghívottak sorából és előtte való nap este a kat. legényegyesületben csomó fiatalember előtt szóvá tette, hogy a társadalom mozdulatlansága aggodalommal tölti el, sőt a legrosszabbtól kell tartani s egyben kérte az egyesület tagjait, hogy a gyűlés idején legalább staffázsnak rukkoljanak ki, mert szükség lehet rájuk.

A fiatalok szót is fogadtak s másnap csomó más magyar emberrel megszállották a városháza folyosóját és előtermeit.

És a következmény Kincs apát előrelátásának adott igazat.

A fölvonult pesti kiküldöttek a miniszterrel elfoglalták a polgármesteri emelvényt. Junker, a miniszter beszédbe kezdett, melyben a mi nemzetiségi politikánkat hibáztatta s utána Kalmár, a zsidó államtitkár német nyelven olyan alpári izgatásba fogott minden ellen, ami magyar, hogy a pár városi magyar ember száját tátotta, hogy Kőszegen így is lehet beszélni. De senki sem mert közbeszólni. Végre Kincs apát megsokalta a dolgot és fölpattant a helyéről, odakiáltotta neki:

462

- Államtitkár úr, kikérem magamnak ezt a hangot! Mi békés egyetértésben éltünk Kőszegen egymás mellett németek és magyarok. És nem tűrjük ezt a fékevesztett nemzetiségi uszítást. S ha a magyar minisztérium akármi kiküldöttje mer itt gyújtogatni közöttünk, annak mindnyájunk nevében a körmére koppintunk.

Kincs István.

Az államtitkár elhallgatott. Nagy szemeket meresztett. De arra már hívei is lármázva Kincs apát mellé állottak:

- Igaza van az apát úrnak. Nekünk semmi bajunk nem volt magyar polgártársainkkal.

Délben ebédet adott a polgármester a derék vendégek tiszteletére. Kincs apátot is kérte, hogy vegyen részt rajta, de nem volt kedve hozzá. Ilyen fajta néppel nem volt kedve egy asztalhoz ülni. De végül azt gondolta, hátha ott is szükség lehet néhány szókimondó emberre. Elment.

Megjegyzendő, hogy a városban már hónapok óta kapacitálta a protestánsokat,

463

hogy fogjanak kezet a katolikusokkal és ne segítsék a destrukció útját egyengetni, mert abba nemcsak a katolikusok, de ők is elpusztulnak. Kincs apát Balikó Lajos kőszegi evangélikus lelkészt ajánlotta képviselő jelöltnek ker. szoc. programmal, akit listára is tettek. Így állottak a viszonyok, mikor a nevezetes miniszterlátogatás alkalmával a Struccban Kincs megjelent az ebéden. Obál már kezet sem fogott vele, mikor sor került a bemutatkozásra. Az ebéd elején Kőszeg város polgármestere mint házigazda ürítette poharát a miniszterre, utána fölpattant helyéről Obál és valóságos dühtől föcsögő kirohanásban ment neki a politika szemetjének, a rongy keresztényszocialistáknak, akik nem értik meg az idők haladó járását, hanem mint az éjszaka denevérei pincékben, padlásokon gyülekeznek, hogy kerékkötői lehessenek minden nagynak, nemesnek és a mai szép ünnepnek.

Ez már sok volt a kőszegi polgároknak és Obál beszéde alatt először suttogóban, majd mind hangosabban keltek szárnyra a közbeszólások.

- Alávalóság! Ez már sok! Szemét az úr!

Kincs most már intett a néppárti politika új örököseinek, a város evangélikus polgárainak, hogy most tessék! Gyöpre magyar! Meg kell adni Obálnak a méltó választ. De senki nem mert vállalkozni. Majd hangosan kérte Balikó lelkészt, mint a párt kőszegi jelöltjét, teljesítse kötelességét a kerület bizalmához mérten, hanem ő is rázta fejét. Azt mondta, Obál iskolatársa volt az evangélikus teológián, nem teheti.

Nem maradt más hátra, Kincs apátnak kellett beszélnie. Ott kezdte, ahol Obál elhagyta. A város ünnepet ül, mert minden városnak ünnep, ha a magyar kormány egy minisztere meglátogatja s bár a kőszegi magyar polgárok bizalmatlansággal tekintenek minden olyan törekvés elé, mely a nemzetiségi kérdés kiélezésével éket akar verni a város polgárainak békés egyetértése közé, mégis ünnepeltek, de hogy ebbe az ünnepbe ünneprontó is közbekeveredett, az már nem a kőszegiek hibája. Kőszeg polgárainak lehettek különféle politikai elvei, ő maga a keresztény restauráció híve volt évtizedek óta, mások a liberális párt elveit szolgálták: sokszor meg is ütköztek egymással választások alkalmával,

464

de egymást sárral soha nem dobálták, tisztelték egymás politikai meggyőződését és jóbarátok maradtak a társadalomban ... hogy azonban most a kormánybiztos maga jár elő jó példával, hogyan kell a politikai ellen félt sárral dobálni, ezt Kőszeg minden jóérzésű polgára nevében kikéri magának és jegyezze meg a főispánhelyettes úr, hogy van annyi becsület és tisztesség bennük, amiért tőle ilyen destruktív tanítást el nem fogadnak, hogy pedig padláson és pincékben gyülekeznének, azt mint közönséges rágalmat visszautasítja.

Kőszeg polgárai frenetikus lelkesedéssel tüntettek az egész beszéd közben, a legmegalázóbb címek röpködtek Obál felé most már, mire az dühösen fölugrott és az ajtónak rohant. Mielőtt azt még elérte volna, dr. Marton ügyvéd azzal állotta útját, hogy szemébe vágta:

- Hazudik, ha nem bizonyítja, amit mondott.

A leforrázott ember válasz nélkül tört ki az ajtón.

Nagy konsternáció következett, de a miniszter néma maradt kíséretével. Csöndben megették az ebédet és távoztak. Az utca abcugolta őket.

Ez történt március 16-án. S öt nap mulva, a kommunizmus kitörése napján Kincs Istvánt és dr. Martont már vitték Szombathelyre.

Szombat volt. Reggel hat órakor a kórházba ment, onnan a leány-, majd a fiúiskolába rendes hitoktatói órára, 10 órakor ért haza s otthon a vasuti árvaház igzgatója, Rodig István várta már.

Talán öt perc mulva belépett két detektív azzal, hogy Kincs kövesse őket a rendőrségre.

Kincs elment velük. Ott tudta meg, hogy Freiberger Jenő dr. helyét már Fischer-Halász foglalta el. Ö fogadta, értésére adta, hogy Budapesten kikiáltották a tanácsköztársaságot és mivel elfogatási parancsa van ellene, autóra ültették s nyomban el is vitték.

Így került Szombathelyre dr. Martonnal egy kocsiban és ott már csomó osztályostársat talált a rendőrségen. Még aznap estén a törvényszéki palota esküdtbírósági szobáiba kvártélyozták, ahol aztán nap-nap után szaporodott a számuk.

Hogy folyt az élete? Kincs apát válasza: Ez volt rám nézve talán az egyetlen hónap az életemben, hogy nem kellett másnapra programmot csinálnom.

465

Húsvét előtti nap, április 19-én rendőr fedezet mellett dr. Marton és dr. Pintér társaival átkísérték a vármegyeház nagytermébe, ahol a szombathelyi munkástanács, illetőleg direktórium fogadta mindhármukat. Kovács József, az elnök azzal nyitotta meg az ülést, hogy őket, mivel a tanácsköztársaságra veszélyes individuumoknak minősíttettek, személyes szabadságuktól megfosztották, de most, hogy a tanácsköztársaság megerősödött, visszaadják szabadságukat, de további jelentkezés terhe mellett rendőri fölügyelet alatt maradnak ezentúl is. Követelést egyet állítanak föl: elvárják tőlük, hogy ne politizáljanak.

Akkor Kincs apát megkérdezte tőlük:

- De mit prédikáljak, hogy magukat meg ne bántsam?

- A tízparancsolatot - volt a válasz.

- De ha a hetedikről beszélek: - ne lopj, nem fogják-e magukra venni, mikor elszedik a mások munkája gyümölcsét? Vagy a nyolcadik parancsolat nem fogja-e magukat bántani, akik mindig sajtószabadságról szónokoltak s most minden lapszabadságot a Vörös Újságba fojtottak?

Erre meglökte dr. Pintér Lajos:

- Hallgass, mert még baj lesz belőle - és ő vette át a szót:

- Az urak ugy-e passzív rezisztenciát várnak tőlünk?

- Azt ... azt ... hangzott a megelégedés moraja a teremben.

És akkor beígérték mindhárman a passzív rezisztenciát. Végzést adtak, hogy mehetnek.

Kincs apát még egy napot börtönében töltött, hogy egy húsvéti ebédet költhessen el még többi, visszamaradt fogolytársával, másrészt meg, mivel nem akart húsvét napján otthon fungálni, amikorra a tanácsköztársaság minden papnak kötelességévé tette kihirdetni a szószékről, hogy a kommunizmus a vallást nem bántja.

Húsvéthétfőn ment haza Kőszegre s mindjárt megkezdte a passzív rezisztenciát, melynek rövidesen a kőszegi ellenforradalom volt a következménye, ami miatt azután később, júniusban forradalmi törvényszék elé állították.¹)

¹) Adatok 1929. május 7-i leveléből. Sajnos a forradalmi törvényszék előtti jelenetekről és a passziv rezisztenciáról nem számol be a levél, "mert - mint Kincs írja -- sok benne a humoros vonás és esetleg novelláknak dolgozom fel."

466

Kopcsándy Sándor született Söptén 1862. szeptember 1-én György és Timár Terézia szülőktől. A gimn. alsó osztályait Kőszegen, az V-VI. osztályt Győrött, a VII-VIII. osztályt pedig Szombathelyen végezte, itt tett érettségit is. A szombathelyi szemináriumnak lett növendéke és 1886. július 14-én szentelték pappá. Először Alsólendván volt káplán, 1887-ben Bántornyán, 1889-ben Zalaegerszegen, 1892-ben adminisztrátor lett Szarvaskenden, 1894-től kezdve pedig ugyanitt plébános. 1908-ban a vasvári esperesi kerület esperesévé lett. 1915-ben a nagygencsi plébániát nyerte el és szentszéki tanácsosi kinevezést is kapott. 1918-tól kezdve a kőszegi esperesi kerületben lett esperes, 1926-ban pedig a vasvár-szombathelyi székeskáptalannak lett tiszteletbeli kanonokja.¹)

A forradalom áldásaival május hó második felében ismerkedett meg. A vasmegyei falvak lakosságát ez időtájt nagy izgalomba hozta a vörösök egy rendelete, mely a lótulajdonosokat arra kötelezte, hogy lovaikat a vörös hadsereg rendelkezésére bocsássák. A rendelet mindenütt kiírta a lósorozást. Ez a lósorozás azonban majdnem teljesen meghiúsult a gazdák ellenállásán, kik a kiírt szemlére vagy egyáltalán meg sem jelentek, vagy pedig, ha megjelentek, lovaikat otthon hagyták és a kiküldött lósorozó bizottságnak rövidesen tudomására hozták, hogy lovaikat nem hajlandók a vörös hadsereg rendelkezésére bocsátani. Akárhányszor a lósorozás következményekép véres verekedések is voltak, melyben a helyi direktórium és a bizottsági tagok húzták rendesen a rövidebbet, mint pl. Kajdon és Táplánfán. Fokozta az elkeseredést, hogy a megváltási árat a bizottság rendesen fehér pénzzel volt csak hajlandó kiegyenlíteni, ami a falusiak ellenállását csak még inkább fokozta, minthogy jól ismerték a fehér pénz vásárló erejének teljes hiányát.²) A vallásos életbe való oktalan beavatkozást jelentette a tanácskormány álláspontja "a vallás magánügy" sokat hangoztatott elvével, melynek logikus folyamánya volt a vakhír, hogy a kommun kisajátítja és szocializálja a templomokat. Ezek az előzmények voltak okai, hogy május hó 28-án Pünkösd előnapján Nagygencs híres fehérérzelmű,

V. ö. Deme-Keleti: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 40., 48., 84., 145. I.

¹) L. Schematismus 1929. 122. I.

²) Kopcsándy személyes közlése.

467

néppárti politikához hű lakossága megmozdult, egyidőben a nemesbődiekkel, kiket azonban a kiküldött vörös katonák megleptek és véres megtorlással, 7 kivégzéssel csendesítettek le. A nagygencsiek azonban vigyázatosabbak voltak, így a meglepetés nemcsak hogy nem sikerült, de eredményesen szálltak kezdetben vele szembe. Amint a vas-soproni 18. vörös dandárparancsnokság vezérkari főnökének 16/48. hdm. számú jelentéséből is kitűnik, május 28-án este 9 órakor a kiküldött vörös félzászlóaljat a parasztság tűzzel fogadta és föltartóztatta.¹) Valójában a vörös zászlóalj a nagygencsiek jól megszervezett ellenállására megszaladt és csak Szombathely határában, a lovassági laktanya és Kámon mellett elhuzódó vasúti töltésnél állott meg, miközben saját trénjük lóállományában is nagy kárt tettek és lőszerüket is elhagyták. 29-én hajnalban a vörös zászlóalj újra támadott, s első manőverévei elvágta a herényi segítő-csapatok útját Nagygencs felé. A túlerőben levő vörös csapatok heves puskaharcban lassan megközelítették a falut, melynek derék lakói északi szomszédjaik segítő-csapataitól is támogatva derekasan védekezdtek és támadtak. Csak mikor a vörös tüzérség lőni kezdte a falut és repülőgépről is bombákat vetettek, tört meg a nagygencsi ellenállás ereje. A plébániát két bomba érte, tetőzetét átszakították, de szerencsére nem robbantak fel. Ezek után a gencsiek belátva küzdelmük meddő voltát, részben észak felé elhagyták a falut, részben házaikban elrejtőzködtek.

A vörös katonák erre bevonultak a faluba és a 18-50 év közti egész férfilakosságát mintegy 300 embert behozták Szombathelyre a lovassági laktanyába és itt a lovardába zárták el őket. A falu megszállása és a férfilakosság elhurcolása után az egész község kétségbeesve fordult Kopcsándy esperes-plébánoshoz és kérték, eszközölje ki a férfiak szabadon bocsátását. A plébános csak reggeli köteles szentmiséjét mondta el még híveiért, minthogy ünnep volt, de csak egyedül Martini parancsnok jelenlétében, aki az engedélyt erre neki megadta, mert Udvaros szombathelyi direktóriumi tag a népet a templomból kirekesztette. Délután aztán bejött Szombathelyre, hogy a letartóztatott gencsiek szabadlábra helyezését kieszközölje.

¹) L. Deme-Keleti: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 61-62. I. a jelentés szövegét.

468

Útközben örömére már találkozott a nagygencsi előljáróság tagjaival, akiket kiengedtek azért, hogy a falura kivetett hadisarcot beszedjék. Kopcsándy Szombathelyen Martinihoz fordult, aki kérését pártolva a vármegyei direktóriumhoz utasította. Hencz Kálmán és Kovács József azonban közben autón Nagygencsre mentek, Kopcsándy utánuk ment, de hazaérkezve ott már Korvin-Kleint, a híres terrorfiút találta negyedmagával, akik az ellenforradalom ügyében a nyomozás megejtésére jöttek ki.

Először magát a plébánost fogták vallatóra. - Kopcsándy azonban azt a választ adta, hogy az ellenforadalom értelmi szerzőit nem tudja, de visszavezethető az egész megmozdulás a vörös vezetők intézkedéseire, melyek mindenütt ellenforradalmárt csinálnak a békés polgárokból is. Hencz is Kovács is sok jóakarattal beavatkoztak a kihallgatásba, s különösen Hencz, Kopcsándy egykori tanítványa védte a plébánost s megigérte a gencsiek szabadonbocsátását. A szabadonbocsátás meg is történt, de a pesti terroristák a vizsgálatot tovább folytatták. Összeterelték tehát a népet a plébánia udvarán, s miközben a plébánost a lakásából kitették, ott folytatták a vizsgálatot, melynek eredményekép másnap, május 30-án Kopcsándyt Szombathelyre rendelték és Vajda nevű terrorista letartóztatta s Budapestre szállította, miközben természetesen a terroristák minden módot megkíséreltek, hogy Kopcsándyt az ellenforradalmi szervezkedés szerzőinek elárulására bírják, de eredményt nem értek el. Győrből a terroristák Esztergom felé utaztak, miközben a csehek Komáromnál a vonatot erősen lőtték és egy terrorszázad parancsnokot meg is öltek golyóik, két terrorista pedig megsebesült. Kopcsándyt Esztergomból Budapestre szálIították, s ott először a főkapitányságra, majd a parlament pincéjébe vitték,

Kopcsándy Sándor.

469

ahol 14 napot töltött minden kihallgatás nélkül. Korvin-Klein új nyomozást vezetett be közben Nagygencsen, ahonnan visszatérve végre maga elé idézte az esperest. "Mit beszélt azon a gyűlésen, melyen az egyházi javak likvidálásáról volt szó?" - kérdezte tőle. "Azt, amit Kun Béla is hirdetett erről, hogy a papot az fizesse, akinek szüksége van reá" - válaszolta Kopcsándy. "De ön izgatott beszédjével s elferdítette Kun Béla szavait" - mondta Korvin, mire azt válaszolta, hogy Kun Béla szavaihoz semmit hozzá nem tett, ha tehát azok mégis izgatást képeznek, akkor Kun Béla izgatott és nem ő.

A terroristák erre a nem várt feleletre átkísérték Kopcsándyt a Markó-utcai fogházba, ahonnan még aznap Kőbányára került a gyűjtőbe. Itt már előkelő társaság várta akikkel együtt neki is bőségesen kijutott a megaláztatásokból és éheztetésből.

Augusztus 3-án a diktatúra bukásakor kiszabadult, azonban a román előrenyomulás és Budapest megszállása miatt nem térhetett haza, s csak augusztus 14-én láthatta viszont Nagygencset, ahol népe meleg szeretetének ezer jelével fogadta őt. Érdemei és szenvedései jutalmakép lett a vasvár-szombathelyi székeskáptalan tiszteletbeli kanonokja.¹)

* * *

Magyar Ferenc, Kőszegen született 1890. szeptember 28-án. Mint az esztergomi egyházmegye papnövendékét 1913. január 31-én szentelték pappá. Budapesten működött a forradalmi időket megelőzőleg és a Jó Pásztor intézetnek volt a lelkésze. A kommün alatti meghurcoltatásai a legsúlyosabb természetűek voltak, halálos ítélet végrehajtása elől azonban megmenekült, s előbbi működése helyéről 1919-ben az egyházmegyébe vétetett fel és Kőszegen mint káplán működött,1921-ben Vaskomjáton lett adminisztrátor, 1923-ban hosszabb szabadságra ment, s mint misszionárius működött Braziliában, 1925-től kezdve Nagyszentmihályon adminisztrátor, 1927 óta pedig Óbéren a plébánia vezetője. Közelebbi adatokat nagy szerénysége miatt, nem sikerült tőle megtudni.²)

1) L. csaknem szószerint Deme László és Keleti József: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. Szombathely, Martineum, 1920. 58-65. I.

2) L. Schematismus 1923. 75. I. - V. ö. 1919. IX. körlevél 3772 sz. - L. 1929. május 25-i, szept. 26-i levél.

470

Pehm József született Csehimindszenten 1892. március 29-én. Atyja János földmíves. A szemináriumba 1911-ben került mint papnövendék, miután iskoláit Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban befejezte. Pappá szentelték 1915. június 12-én. Először Felsőpatyon volt káplán, innen került a zalaegerszegi gimnáziumhoz hittanárnak.

Pehm József.

1919-ben Zalaegerszegen lett adminisztrátor, majd 1921-ben ugyanott plébános és kerületi esperes, 1924-ben pedig a pornói apát címét nyerte el.¹)

A kommun alatt ő is azok közt volt, akiket a forradalmi és proletár kormány első feladatának tartott internáltatni. Még a Károlyi-kormány fogatta őt el Szombathelyen 1919. február 9-én, amikor d. u. folyamán ép Zalaegerszegre indult.

1) L. Szemináriumi törzskönyv 1911. és Schematismus 1919. L. Zala segélykiáltása. Zrinyi-nyomda r.-t. Zalaegerszeg. 1927.

471

Először Obál kormánybiztos elé vitték, aki egyenlőre a püspökvárba internáltatta az állam terhére. Másnap február 10-én a zalaegerszegi rendőrkapitány, Zilahi István két rendőrőrmesterrel jött Szombathelyre, hogy őrizetbe vegye. Így hazai őrizet alatt állott egészen február 19-ig. Ekkor felszólították, ígérje meg, hogy Zalaegerszegre nem tér vissza többé, amit természetesen megtagadott. Erre maga a zalai kormánybiztos fenyegette meg őt a püspöki helynök. dr. Tóth József telefonján 15 évi államfogházzal, természetesen eredmény nélkül. Erre szabadon bocsátották, de figyelték, hogy hová szándékozik menni. Mivel visszatérő szándéka nyilvánvaló volt abból, hogy a zalai részekre vivő vonatba szállt, Zalalövőn ismét feltartóztatták, két rendőrőrmester letartóztatta s hogy megszégyenítse, rendőrfedezettel kísérte végig Szombathelyen a legnagyobb országos vásári tumultusban a rendőrségre. Innét azonban ismét a püspökvárba küldték és ott internálták. A kommun március 21-i éjszakáján letartóztatták és a rendőrségre kísérték csendőrfedezettel. Ugyanazon nap estéjén átszállították a törvényszékre és a többi túszokkal együtt az esküdtszéki teremben helyezték el. Itt sinylődött teljes bizonytalanságban sorsa felől május 19-ig, mikor a szombathelyi direktórium a zalai ember őrizetét megúnva, őt a túszok közül elbocsátotta. Erdős Márkus zalai direktóriumi elnök azonban két detektívvel Zalaegerszegre vitette és erkölcsi oktatások után helyezte csak szabadlábra. Május 20-án, a szabadlábrahelyezést követő napon, mert este gyanus elemekkel társalgott, 2 órai határidő kijelölésével Zalaegerszegről kiutasította és Csehimindszentre, szülőföldjére internáltatta napi kétszeri jelentkezés kötelezettségével az illetékes falusi direktóriumnál. - Elfogatásának s internálásának oka Zalaegerszegen kifejtett kitűnő hazafias és vallásos, vagyis "ellenforradalmi" tevékenysége volt.¹)

¹) L. 1929. május 4-én kelt levél adatait. V. ö. Deme László és Keleti József: Az ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen. 1920. 38., 49., 55. I.

472