Ép, mikor a nyomda gépei megkezdték Kovács Lajos dolgozatának szedését, érkezett Rómából a szomorú távirat, hogy a cikk írója hirtelen megbetegedett, genyes vakbélgyulladással operálják. Az orvosi beavatkozás sajnos megkésett, az egyházmegye ifjú reménysége 1929. június 7-én meghalt. Kovács Lajos 1905. július 30-án Szombathelyen született. Kora ifjúságától nagy hajlamot s tehetséget tanusított a történelem kutatására. Budapesten a közp. papnevelő-intézet növendékeként végezte hittud. tanulmányait s ez idő alatt szorgalmasan búvárkodott a pesti könyvtárakban s a Nemzeti Múzeumban. "Savariától Szombathelyig" c. művével pályadíjat is nyert. Szívének forró vágya teljesült, mikor püspökének és Klebelsberg Kunó gróf vk. miniszternek bizalmából a Coll. Hungaricum ösztöndíjas növendékeként az elmult év őszén Rómába mehetett. - E mű összeállításában sok adat felkutatásával volt segítségünkre. E mű szerkesztője azt remélte, hogy a következő kötetek összeállítása, főleg pedig az e műből kinövő monográfiák írása elsősorban Kovács munkája lesz. - A jó Isten másképen határozott. Jézus Szentséges Szívének ünnepén magához vette Kovács Lajos ifjú, tiszta lelkét. Testét kívánsága szerint Rómában temették el június 10-én; a hatalmas vatikáni könyvtárak s levéltárak közelében, a Sz. Péter-bazilika csodálatos kupolájának árnyékában várja a feltámadást. - Megérdemli, hogy egyházmegyéje szeretettel őrizze meg emlékét, kegyelettel gondoljon az örök Róma földjében pihenő ifjú paptestvérre és néha-néha zarándokútjain egy virágszálat elhelyezzen sírján.

A szerkesztő.

335

Nemrégiben olvastam : Irodalomtörténetünk tanusága, hogy a magyar kultúra központosított szerve a főváros. Ide gyüjtődik mindaz, ami kultúrális szempontból érték és erő. A vidék, mint a jó búzatermő föld végzi örök magyar kötelességét, kitermi talajából a tehetséget és a tudást, de átadja azt a mindent felszívó gyujtópontnak. (Élet, 927. 171.) Ha ez az érdekes gondolat igaz, akkor a vidék, a vasi-zalai televényföldek nem mindig teljesítették kötelességüket. Mert a százötvenkétéves egyházmegye büszkén mutathat fel eröket és értékeket, akiket nem szívott fel a gyujtópont, söt attól ugyancsak távolestek, megmaradtak a vidék csillagának. És jó volt ez így. Kell, hogy legyen nap, hova belehulljanak a fényes üstökösök, de csillag nélkül nem maradhat a vidéki égbolt. Csak az a baj, hogy így könnyebben elfelejtik öket. Mikor a multat megsárgult papírlapok, porlepte, molymarta könyvek nyomán magam elé teregettem, kétszáz-egynéhány nevet sikerült előhalásznom. A névsor nem teljes . A régiekre vonatkozólag sok-sok adat elkallódott, az újabbak meg szerénységből nem jelentkeztek. Ezelőtt félszázaddal a Vasmegyei Lapok hasábjain Köberl János sárvári prépost-plébános¹) a szombathelyi papság irodalmi működésének ismertetését megkezdte, de néhány ember alapos életírása után elmaradt a dolog. 1893-ban a Magyar Sion közölte Szőllösy Károly tollából egyházmegyénk íróit, de névsora nagyon hiányos s legtöbbször másra-hivatkozással élt. Szinnyei 14 kötetes munkájából is nagyon sok papírónk kimaradt. Récsey: Vasmegyei Írók c. munkája csak a B. betűig jutott. Az 1900-as évig ők a főbb forrásaim. Az utolsó negyedszázad embereit újságokból, körlevelekből, könyvtári jegyzékekből szedtem össze. Egyszerűbb lett volna, ha minden további nélkül névsorba szedtem volna őket, de, mert az egyetemi tanárokról és akadémiai tagokról bővebben kellett megemlékeznem, a többiek is két csoportba kerültek: a szépírók és a tudományos írók csoportjába. Ezekről külön életrajzot nem írtam. Legyen elég annyi róluk, amit Virág Benedek mondott önmagáról: Születtek, szerették az egyházat és hazát, dolgoztak érte - ez az ő életük története.

¹) Ö az egyedüli ember, aki bővebben foglalkozott az egyházmegye történetével. Bámulatos szorgalommal kutatott adatok után, pedig mint sárvári káplán, majd egervölgyi. ill. sárvári esperes-plébános sok lelkipásztori gonddal is küszködött. Nem egyéni célokért dolgozott. 1908-ban nem fogadta el a neki felajánlott kanonokságot, a tudományszeretet sarkalta őt. A főváros tudományos világának emberei, az egyházmegye hivatalos vezetői mind biztatták további munkálkodásra. Közben a sok munka kifárasztotta, nézeteltérések elkedvetlenítették, letette a tollat s abbanmaradt minden. Pedig - súlyban is öt kg-ot kitevő - kézirata csupa érték, én igen nagy örömmel forgattam. Legyen a hálás megemlékezés szava ez a néhány, jegyzetbe szorított sor.

336

A jövő irodalomtörténete sem fog mindegyikről megemlékezni. Szürke káplánszobák ájtatos csendjében néha megrezzent kezükben a toll, mint mikor a tengerszemre ráesik egy porszem, igen, megrezdült a toll s rákarcolt a fehér papírra egy-két halványfinom verset, bájos történetet. Vidéki és fővárosi lapok szívesen közölték, örültek volna, ha az illetőket munkatársként kőszönthették volna, de az életzakatolás megzavarta az ihlető csendet, toll helyett pőröly jutott a kezükbe s az első szárnypróbálgatás maradt a legtöbbnek irodalmi hattyúdala. De nem mindegyiknek. Voltak és vannak, kiknek az írás életelemükké vált, kiknek egész olvasótáboruk akadt. Tíz talentumos egyének, az öt girásokkal, egy girásokkal felsorakoznak itten.

Bálint Gyula István (1824-1894) ny. katonapap ¹) Változatos életsora, a sok utazás és a jó nyelvérzék termékenyítették költészetét. Németből, latinból és olaszból fordított és eredeti versei jelentek meg a Napkeletben, Hölgyfutárban, Kath. Néplapban, Magyarország és a Nagyvilágban, Idők Tanujában, Fővárosi Lapokban, Szabad Egyházban, Borsszem Jankóban, Bolond Istókban, Erdélyben, Marosvidékben, Baloldalban, Háromszékben, Székelyföldben, Közművelődésben, Ellenzékben, Magyar Koronában, Magyar Államban, Kolozsvárban és Szépirodalmi Kertben. Sokszor használta a Kozmási, Csikkozmási, Alcsiki álneveket. Lefordította és kiadta Tasso: Megszabadított Jeruzsálemét (Bécs, 1863.), Beck Károly 14 énekes Jadrigáját (Pest, 1864.), Phaedrus aesopi meséit (Kolozsvár, 1876.), Versszemelvényeket a régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból latin eredeti nyomán (Gyulafehérvár, 1871.). Kéziratban maradt Dante Divina Comediájának, 210 aesopi mesének s 40 jeles mondásnak fordítása.

Bassa József (1894-1916). Meghalt III. é. teol. korában. A Szent Ágoston Egyesületben ügyes verselésével tűnt ki. Nagyon sok verse jelent meg a Novine-ben és a Mariju List-ben.

Beéry István (1846-1906) szarvaskendi plébános. Jelentek meg elbeszélései az 1865-ös Képes Ujságban, Kath. Néplapban, Vasmegyei Lapokban.

¹) Bálint Gyula neve 1871-től 1885-ig szerepel az egyházmegyei névtárakban.

337

Bertalanffy Gyula (1839-1915) prépostkanonok. A Vasmegyei Lapok munkatársa volt. Itt jelent meg 1871-ben két versfordítása: Rabszolganők éneke a pusztán Wittier Greenlaaf John után s Versfordítás Greenwald Grace után. Irogatott Über Land u. Meer, Allgemeine Illustrirte Familienzeitung c. német lapokba is. Önállóan megjelent Jubelklánge, Szombathely 1868.

Bődy János (1839-1884) répceszentgyörgyi plébános. Gyászhangok nagyméltóságú és főtisztelendő Szenczy Ferenc szombathelyi megyéspüspök halálára. Pest, 1869. - Fiúi hódolat a szentséges római pápának. A hű lelkipásztor c. munkához csatolva. 1862. Több irodalmi értékű verse kéziratban a szemináriumi könyvtárban.

Csergits Simon (1765-1806) tömördi plébános. Versei jelentek meg a Helikoni Virágokban. Ezeken kívül: Nagyméltóságú felsőszopori Szily János halálát kesergő versek, Szombathely, 1799. - Gyászoló versek, melyekkel gróf Eszterházi P. László pécsi püspök Mohácson november 7 -én történt halálát síratja. 1800. - Batthyány József kardinális emlékére írt vers. 1799. (V. ö. Kazinczy Ferenc levelezése. I. k.)

Csirisznyák József (1872-1910) sárvári káplán. Az 1901-es Szombathelyi Ujságban jelent meg novellája: János rendes és böcsületes ember.

Dancsecs József (1789-1860) c. kanonok, ikervári esp. plébános: Főtisztelendő Bőle András úrnak, a szombathelyi székesegyház nagyprépostjának préposti székébe 1821. esztendőben végbement fényes beiktatására. Szombathely, 1821.
- Bőle püspököt beiktatásakor a kemenesaljai esperesi kerület nevében D. J. E. P. aláírással verssel köszöntötte. 1825.
- Ikervári hymen gróf Batthyány Lajos úrnak gróf Zichy Antónia kisasszonnyal lett egybekelésére. Szombathely, 1834.
- Örömemlék, mellyet mélts. és főtisztelendő Balassa Gábor úr szombathelyi püspök stb. őnagyságának püspöki székében lett beiktatása ünnepén hódoló tisztelettel áldoz a sárvári egyházkerület. Szombathely, 1844.

Eölbei N. János (1759-1820) nagyprépost-kanonok: Ode Adonia, kéziratos vers Szily tinnini püspökké szentelésére (Győr, 1775.) a szemináriumi könyvtárban.

Faicser Ferenc (1733-1793) jezsuitából lett szombathelyi pap s mint pécsi plébános halt meg.

338

Poemata quae excell. ill. ac rev. domino Georgio Klimo eppo Quinqueeccl. ob donatum ab eo studiosae iuventuti anno 1777. facta. - Gratulatio in cardinalitiam dignitatem emin. ac rev. presb. card. principis et domini Iosephi e com. de Batthyány perpetui in Németujvár, Eccl. metropolit. Strigon. archieppi. Pozsony, 1778. - Ode in obitum M. Theresiae Augustae. Pozsony, 1880. - Ode ad ill. ac rev. dominum Paulum e Comitibus Esterházy Quinqueeccl. eppum inauguratum.

Fandl Ferenc (1879-) sámfalvai plébános. Az 1902-es Szombathelyi Újságba írt egy novellát: Murat Joachim.

Farkas Kálmán (1880-1920) alsólendvai káplán. A Szombathelyi Újságban jelentek meg versei és novellái: Negyven év után (a Szent Ágoston Egyesület jubileumára) 1901, Krisztina Alexandra, Éljen Leó, Őszi levél, Emlékezés Deák Ferencről, Temetőben járok, Az ötödik fogás 1903, Miért haragos a kisbíró, Bút a dalba, Győzelem, 1904. Néhány verse megjelent a Legsz. Rózsafűzér királynéjában 1904.

Gaál Ferenc (1838-1898) nagylengyeli adminisztrátor. A Szombathelyi Ujság 1897-es évfolyamában írt egy elbeszélést: A név. Dolgozott a Magyar nyelvőrbe is 1872-74. Kéziratban egész kötet verse maradt fenn, melyek "Göcseji zsoltárok" néven ismeretesek paptársai előtt. Rendkívül szellemesen s jó verstechnikával rajzol meg sok epizódot a korabeli zalai életből.

Gaál Gergely (1870-) kemeneshőgyészi pléb.-h. Elbeszéléseket írt a Szombathelyi Ujságba: A plébános úr keresztje, 1897. Benkőék karácsonya. 1900. A szentgyörgyi vásár. 1901.

Dr. Géfin Gyula (1889-) szemináriumi aligazgató. Elbeszéléseket írt a Szombathelyi Újságba: A kis Zsánról (1908. Karácsony), Mesék és történetek (1909. okt. 16), X. Pius halálára. Útleírást a Vasvármegyébe : Lourdes-Lequeitio. 1927.

Gigler József (1822-1878) rohonci plébános. Novellákat írt a Honművészbe, Atheneumba, Kliegl Könyvbe, Garay Regélőjébe, Századunkba, Petrarca áldása című munkája 1845-ben jutalmat nyert. Gerő és Jodok voltak álnevei. Külön jelent meg: Idvoszlop, melyet méltóságos és főtisztelendő Balassa Gábor úr, szombathelyi megyéspüspöknek beiktatása ünnepén emelt a szombathelyi növendékpapság IV. osztálya. Szombathely, 1844.

Gombás Nándor (1905-) IV. teol. Míg lehet c. verse megjelent a Sz. Á. Egyesület jubileumi Jelentésében. 1927.

339

Gosztolya László (1877-) zalaszentgyörgyi plébános. Ünnepi dal c. verse megjelent a Szombathelyi Ujságban 1903-ban. Néhány verse megjelent a L. Rózsafüzér királynéjában 1904.

Haffner József 1825-ben II. é. teológus. Megjelent e verse: Festis Honoribus Andreae Bőle. Sabariae, 1825.

Herczeg Miklós (1840-1906) ny. felsőrönöki plébános. Tudott cigányul és törökül. Mint kispap lefordította törökre Petőfi: Juhászlegényét (Csabán rája ... ). Szorgalmasan írta az eredeti és fordított verseket és novellákat. Először a Vasmegyei Közlönybe dolgozott: Falu mellett víz folydogál, Hajdanában Staphilus, Fiam, fiam, mi kell? 1881, Millióknak kell a jó, Ambrus gazda, Mi baj Janó? Pásztori vers karácsonyra, 1882, Keresztények és zsidók közötti házasság, Farsang küszöbén, 1883. Írt a Szombathelyi Ujágba is: Az apa (Björnson után), Piros és fehér rózsa (M. de Monti után), Sikerült, 1895,Veszélyes udvarlás, A Mikulás ajándéka, A szinópei kertész, A honvédtűzér jegyese. 1896. 1895-ben előfizetési felhívást tett közzé kiadandó verseskötetére, de kellő jelentkező híján a kiadás végleg elmaradt. Az 1877-es Vasmegyei Lapok 20 részben eredeti, részben fordított elbeszélését és versét közölte.

Hollósy Antal (1826-1845) mint I. é. teológus meghalt. Verselgetett a Pesti Divatlapban, továbbá megjelent: Hódolat melyet Balassa Gábor úrnak, szombathelyi püspöknek beiktatási ünnepén nyilvánított a szombathelyi növ. papság II. osztálya. Szombathely, 1844.

Horváth István (1797-1857) felsőszemenyei plébános. Rózsakoszorú, melyet nemzetes és vitézlő nemesnépi Zakál György úrnak Zalavármegye tisztiügyészének kötött tiszteletére. Szombathely, 1824.

Horváth József Elek (1784-1835) kaposvári gimn. igazgatója, akadémiai tag. Szombathelyen csak teológus volt, de szépirodalmi munkásságának egy részét ezidőben jelentette meg: Pásztori játék (Herzán halálakor). Vers, Szombathely, 1804. - Nagyméltóságú és főtisztelendő Somogyi Leopold őnagyságának, midőn a szombathelyi püspökségbe beiktattaték, ajánlá a szombathelyi nevendékpapság. Szombathely 1806. -

340

Nagyméltóságú és főtisztelendő Somogyi Leopold őnagyságának neve ünnepére áldozza a szombathelyi növ. papság. Szombathely, 1806. - N. T. Horváth András téti plébános jeles verseire. 1809. - Szombathelyi hymen. Buda, 1812. - Főtisztelendő Gyöngyösy Pál úr őnagyságának, 1820. - A szombathelyi nemes ifjúságnak. Vers, Szombathely, 1823. - Daphnis Bőle beiktatására. Szombathely, 1825. Verselt az Erdélyi Muzeumban és a Széplitteraturai Ajándékban. Szombathely évei (Bőle beiktatására) . Szombathely 1825.

Dr. Horváth Károly (1825-1910) zalaegerszegi apátplébános : Örömdal, melyet Balassa Gábor úrnak, szombathelyi megyéspüspöknek beiktatási ünnepén áldoz a szombathelyi növ. papság I. osztálya. Szombathely, 1844. Pesti kispap korában a Munkálatok 1847-es évfolyamában igen sikerült himnuszfordításai jelentek meg. Ének sz. Diodor tiszteletére. Religio, 1855. Ave Maris Stella u. o. 1846. Lauda Sion, Pange lingua, Verbum prodiens, Quem terra (himnuszfordítások). U. o.

Horváth Lőrinc (1883-) plébános Amerikában. 705. Sommerset Ave. Windber Pa. 1912-ben írt a Szombathelyi Újságba Karácsony címmel novellát, Amerikában pedig szerkeszti az Amerikai Magyar Kath. Képesnaptárt.

Kaltenecker Károly (1878-) kőszegszerdahelyi plébános. Novellákat írt a Szombathelyi Ujságba: Egy karácsonyest a kultúrharc alatt 1901, A horvát orgona 1902, Fogadtatáson 1903.

Kincs István (1867-) kőszegi apátplébános, a Szent István Akadémia tagja. Legtermékenyebb papírónk. Számos lapnak rendes és külmunkatársa. Jelentek meg elbeszélései M. Szemle, Kath. Szemle, Magyarország, Alkotmány, Jelenkor, Dunántúl, Tiszántúl, Élet, Dunántúli Néplap, Vasmegyei Közlöny, Vasmegyei Lapok, Szombathelyi Lapok, Vasvármegye, Szombathelyi Ujság, Fejérmegyei Napló, Dunántúli Hirlap, Aradi Közlöny, Csorna-Kapuvár, Kőszeg és Vidéke, Népakarat, Oktató Néplap, Érsekujvár és Vidéke, Balatonmellék, Vasvármegye naptára, Szent István naptára, Jézus Szíve Naptár, Népakarat naptára stb., stb. hasábjain. Önálló kötetei is egész könyvtárt tesznek ki: A tehetetlen Gangos. Budapest, 1894. A testvérek. Budapest, 1895. Tarka világ. Szombathely, 1895. Gonosz idők. Budapest, 1896. Tanulságos történetek. Budapest, 1897. Elbeszélések. Budapest, 1898.

341

Magyar ég alatt. Budapest, 1898 és Szombathely, 1927. Rajzok a kuruc világból. Budapest, 1900. A leánymamák fia (4 kötet). Budapest, 1902. A vadon gyermeke. Budapest, 1904. Leányszínpad (több számból álló színdarab sorozat). 1916-27. Irsay ősök. Szombathely, 1927. A szegénység vára. Kőszeg, 1927. Édes Bözsike. U. o. 1927.

Kiss Jenő (1875-1918) baltavári plébános. Elbeszéléseit a Szombathelyi Ujságban közölte: Örvendezzünk, Krisztus Jézus született, 1898. Boldog viszontlátás. 1903. Hiszek és megnyugszom. 1907.

Kiss Károly (1846-1918) nagykölkedi plébános. Tárcalevelek címmel irogatott a Vasmegyei Lapok 1871-es évfolyamába.

Kiss Lajos (1875-) strémi plébános novellákat írt: A Tréfás úr. Szombathelyi Ujság, 1917. Korbács a politikában. U. o.

Klaffl Mihály (1868-) tótszentmártoni segédlelkész. A régi Szombathelyi Ujság szorgalmas versírója volt: Karácsony estén. 1902. Gyertyaszentelőre. A koldus. Hajnalunk csillaga. 1903. Dr. Stegmüller Károly. Barátom halálára. 1905. Piros tojás. 1906. Alleluja. 1907. Halottak estéjén. A legszebb ajándék. 1909.

Kossics József (1788-1876) felsőszölnöki plébános: Ode pro onomasi adm. rev. ac. spect. domini Adami Ivanóczy Parochi Bellatincensis, ac in distr. Alsólendva vicearchidiaconi dicata Sabariae. 1813.

Kováts Lajos (1886-) ikervári plébános: Memento, Akácfavirágos, Fehérházas utcák (versek) Szombathelyi Ujság. 1909. Ugyanekkor e lapban Pöröly álnév alatt minden héten a krónikát versben írta meg.

Könczöl Antal (1878-) salfai esp. plébános. Jóízű novellista: Kuruc história, Takács Miska, A tölgyesi Herkules, Az erdőkerülő, Derüre ború, Kisbíró választás, Chlodvig béke ünnepe, Szombathelyi Ujság, 1901. Protekció, A szerencse Színmű az életből. U. o. 1902. Kaszinóbál napján, Halottak országában, Aki a pénzt szereti, Aki a szívet szereti, Ö érette. U. o. 1903. Az apróságok, A gazdagság, a Misszió, Faludi Ferenc, Kialudt lángok, A bujdosó, Az agglegény. U. o. 1905. Ezekből válogatta össze 1905-ben megjelent novellás-kötetét Apróságok címmel.

342

Kisbíróválasztás c. novelláját az 1927-es Amerikai Képes Kath. Magyar Naptár is hozta.

Dr. Lenarsich Imre (1882-) nyőgéri plébános. Sok utirajzot írt: Abbáziai emlék. Szombathelyi Ujság, 1906. Húsz év után, Velence felé, Velencében, Velence nevezetességei. U. o. 1907. A vasúton, A hajón, A kiváncsi asszonyok, Levél Gleichenbergből, A muraszombati kerület zarándoklata. U. o. 1908. Az ellentétek. 1909. Luzerntől Milanóig, Milanóban, Egy Zeiss látcső története. 1910. A rendőr. 1913.

Molnár Ferenc (meghalt 1828-ban) sárvári esperesplébános. Leopoldus Somogy e Campis Elysiis. Sabariae, 1825.

Molnár József (1819-1874) oladi plébános. Egyházi énekek a róm. kath. anyaszentegyház istentiszteletének minden ágára. Zalaegerszeg, 1864. Nefelejts Balassa Gábor koszorújába. 1844. Harminc évem irodalmi termékei (versek, elbeszélések, vegyesek). Szombathely, 1873. Számos verse és elbeszélése jelent meg a Honmüvész, Pesti Divatlap, Katholikus Néplap, Szépirodalmi Közlöny, Emich Képes Nagynaptár, Magyar Néplap, Garaboncziás Diák, Mátyás Diák hasábjain. Álnevei: Egy oladi polgár, Oladi, Kökényfütykös, Hollós Matyi, Zeleméri Zelemér Tivadar, M. J. A Vasmegyei Lapok munkatársa volt.

Molnár Pál (1824-1901) csényei plébános. Alkalmi verselő: Az országos nőiparegylet 1879-i felhívására. Vasmegyei Közlöny, 1881. Stegmüller 50 éves áldozársága emlékeül Szombathelyi Ujság, 1895. A millennium dala. U. o. 1896. Forray János 25 éves plébánosi örömünnepére. U. o. 1897. Október 6. U. o. 1899.

Németh István (1906-) IV. é. teológus. Novellái jelentek meg a Kath. Szemlében: Gyerekek. 1927. Az Életben: Malomszobában, Mécsvilág mellett (Városi István álnév alatt) 1926. Lackó gyerek. 1927. Életutakon. 1928. 1926-tól munkatársa a Népakaratnak és a Rózsfüzér Királynéjának. Jelent meg elbeszélése a Szombathelyi kispapok SZ. Á. Egyesületének jubileumi jelentésében A maestro fia címmel 1927. és a Dunántúl c. napilapban. Pécs, 1929. Elbeszélés kötetét 1929- ben adták ki a szombathelyi kispapok Harcos Élet címmel. Írói neve Toronyi István.

Dr. Németh János c. apát, őrkanonok (1779-1848) Carmen Leopoldo Somogyi de Perlak, Sabariae, Perger, 1806.

343

Németh János (1803-68) gércei plébános: Mélts. Bőle András beiktatásakor a tanuló papság szívében érzett igaz szeretetnek és buzgó tiszteletnek örökös záloga. Szombathely, 1825.

Dr. Németh József (1800-1823). Meghalt mint pesti kispap. Jelentek meg költeményei a Szép Litteraturai Ajándékban és Hasznos Mulatságokban, halála után a Koszorúban. A szombathelyi papnevelde őrzi kéziratos verseskötetét. Regék a magyar előidőkből. Pest, 1823.

Nyikoss Mihály (1807-61) baltavári plébános: Mélt. és főtisztelendő Bőle András szombathelyi püspök neve jeles ünnepén. Szombathely, 1928. Nagytiszteletű és Tudós Bitnicz Lajos és Szilasy János uraknak ... midőn a N. M. Academia r. tagjainak kineveztetnének. (Kéziratos vers a prem. tanári könyvtárban, XXI. 11.) Verse Szilasyhoz egyetemi tanári kinevezésekor. Sopron, 1836. Beszéde Zalamegye közgyűlésén 1841. I. 11. (Észrevételek. Veszprém, 1841.) Jelent meg cikke a Magyar Gazdában 1847. Verse: A Haza Atyjaihoz a szombathelyi kir. líceum 1826. évi Válogatott Állítások c. kiadványában (P. Tk.).

Papp Dávid (1849-1880) püspöki iskolai hitoktató. Irogatott a Magyar Államba, Vasmegyei Lapokba és Vasmegyei Közlönybe, melynek munkatársa volt. Itt jelent meg legtöbb novellája: Egy kis csalódás története. Vasmegyei Közlöny, 1878. Hór, Virág, Kő, A golyó, Bajaink gyógyszere, Toll 1879, A szem, Pohár, Tűz, VÍz, Szív és ész, Delejesség, Kémény, A fa, 1880. Néha csak P. D-t Írt novellái alá.

Pecsenka József (1829-1908) lődösi plébános: Örömszózat a püspöki beiktatáskor. Szombathely, 1853. Versei a Kath. Néplap s Der Katholische Christ 1851-i évfolyamában.

Dr. Rozmann József (1884-) hegyfalui plébános, ker. tanfelügyelő. Már mint innsbrucki teológus irogatott a lapokba és folyóiratokba. A Szombathelyi Ujságban megjelent 21 novellája. A vasi költők anthológiájában, a Tavaszi könyvben (Szombathely, 1920) szintén több verse jelent meg. A Katholikus Szemle 1921. I. 24., VI. 25., VI. 26., VII. számai hozták verseit. 1925 óta a Nemzeti Ujság munkatársa, hol 14 verse és 14 novellája jelent meg. Versei közül a Magyárok imáját Pikéthy Tibor megzenésítette (Luspay Kálmán kiadása). Jelentek meg versei és novellái a Vasvármegyében, a Vasvármegye Naptárában, Jézus Szíve Naptárában (1919, 1929).

344

Sümegi Kálmán (1852-) szombathelyi kispap volt, de kilépett s a Nemzeti Színház tisztviselője lett. Zalai Közlöny, Fővárosi Lapok, Reform, Családi Kör, Nefelejts, Pesti Napló, Életképek, Figyelő, Vasárnapi Ujság, Petőfi Társaság Lapja, M. Bazár, Visszhang, Ellenőr, Magyarország, Nagyvilág, Független Hirlap, Pester Lloyd hozta cikkeit. Önálló munkái: A mi kis regényünk. Arad, 1880. - Szép asszonyok U. o. 1882. Foszlányok. Szeged, 1901. Szélkakas és Armand álneveket gyakran használta. Eredeti neve Czapf Kálmán volt.

Szabó Ferenc (1766-1823) tb. kanonok, ölbői plébános. 1799-ben gyászverse jelent meg: Mélt. felsőszopori Szily János első szombathelyi püspök őexcellenciájának, mint édesatyjoknak váratlan halálán kesergő nevendékpapság. Szombathely.

Szabó Kálmán (1867-1916) tömördi plébános. A toursi zarándoklat tagja volt s élményeit kedves tárca örökíti meg a Szombathelyi Ujság hasábjain 1913.

Szatlmayer János (1865-1926) nicki plébános. Fiatal korában írt verseket: Köberl János negyedszázados plébánosi jubileumára. Szombathelyi Ujság 1907 (és külön kiadásban is). A szocialista, Pünkösdre. U. o.

Dr. Székely László (1894-) szemináriumi prefektus és teol. tanár. Jelentek meg versei a Kath. Szemlében (1925-26), a Credóban (1927), Vasvármegyében (1927), Lefordította Brey Henriette: Fehérvasárnap c. elbeszéléskötetét. Szombathely, 1926. Verseskötete: A szírtnek álma van. Szombathely, 1929. 2. kiadás. Sokat írt a Zalamegyei Ujságban.

Dr. Tóth József (1863-) pápai prelátus, szombathelyi nagyprépost. Az írásnak sokoldalú mestere. Írt verseket a Szombathelyi Ujságban (1897-1901, 1905, 1911-12), uti rajzokat ugyanott (1912-13). Önálló kötetei közül idesorozhatók: Sz. Márton a hitújonc. Szombathely, 1918. Vagnozzi: Cecilia (fordítás). Szombathely, 1922. Helene Most: Menj és hirdesd (ford.). Szombathely, 1924. Emlékezzünk régiekről (feljegyzések és adomák a szombathelyi püspökökről). Szombathely, 1925.

Törzsök Vilmos (1866-) battonyai polgári isk. tanár. Jó novellista. Jelentek meg már novellái a Magyar Szemle 1894-es évfolyamában s a Szombathelyi Ujság is (1897- 1913) évente több novelláját közölte.

Varga Gábor (1884-) pecöli plébános.

345

Verseket írt a Szombathelyi Ujságba: Főpásztorunk névnapjára 1902, Húsvét napján 1905, Sz. Erzsébet napjára 1907, A zászló, A kereszt, Mindenszentek napjára 1908, Szily János emlékezete 1909.

Varga György (1872-1916) répceszentgyörgyi plébános. Az 1895-ös Szombathelyi Ujság közölte egy versét Remény címmel.

Vass János (1761-1830) táplánfaszentlőrinci plébános: Vigadozó pásztor. Szombathely, 1806.

Veér Vilmos (1884-) zalalövői plébános: Két karácsonyest (elb.). Szombathelyi Ujság, 1911. Írt még több színművet, ezek közül legjobb Bognár Kati (háborús szomorújáték) 1916.

Wölfer János (1766-1832) németcsencsi plébános: Carmen Celsissimo principi Philippo de Batthyány. Sabariae, 1827. - Carmen Ill. Dmno Andreae Bőle. Sabariae, 1825.

Zsiray Zsigmond (1800-1874) pecöli plébános: Örvendező versek (Bőle beiktatására). Szombathely, 1825. - Kéziratos imakönyve telve szebbnél szebb imáival a pecöli plébánián.

Ebből is akad jó néhány. Költői munkássághoz költői lélek, a szív zenéje szükséges, anyagiak nem kellenek hozzá. Nem úgy a tudományos munkálkodáshoz. Ott nem elég a rátermettség, oda kellő környezet kell, oda könyvek, könyvtárak kellenek. A plébániai könyvtárak erre nem elegendők, arra pedig se ideje, se pénze nincs a papnak, hogy a kultúrközpontokat sokszorosan felkeresse. Nem csoda, hogy az írásra hajlandók kezéből is kiesik a toll, mert a mostoha körülményeket nem tudják leigázni. Nagy érdeme tehát azoknak, akiknek alkalmuk volt a dologra, hogy alaposan kivették részüket a tudományos munkásságban s így nem kell háttérbe állanunk hasonlókorú egyházmegyék tudományos működését tekintve. Papságunk folyóiratban és hírlapokban való szereplését valamikor a Religio és Nevelés, később a Szombathelyi Ujság mozdította elő. Amíg a Religio és Nevelést egyházmegyénk nagy fia, Szaniszló Ferenc váradi püspök szerkesztette (1841-42), a szombathelyi papok közül egész seregen álltak a tollforgatók táborába. Mihelyt Szaniszló a szerkesztést idegen egyházmegyebeli papnak adta át,

346

szombathelyi munkatársai - elég sajnos - jórészt letették a tollat. Attól kezdve félszázadig ritkán jelentkezik szombathelyi pap a hírlapirodalom terén. Az 1895-től 1919-ig élő Szombathelyi Ujság, majd utóbbi években a Vasvármegye rázta fel újra az írásra termettek táborát.

Alaxai József (1760-1805) győri püspöki titkár. Eredetileg szombathelyi pap, mileji plébános volt. Ekkor fordította le gróf Montazet Antal lyoni érsek munkáját Pásztori oktatás címmel. Szombathely, 1790. Egyéb munkái: Lirinumi Vincének az eretnekségek újításáról írt könyve. Pozsony, 1793. - A világ közönséges történetének ékességei (fordítás). Pozsony 1794.

Angerbauer József (1847-916) szentszéki tanácsos, kisunyomi plébános. Jelentek meg utirajzai a Szombathelyi Ujságban (1904). Szabó Imre püspöki székfoglalását verssel köszöntötte. Szombathely, 1869. Szentbeszédei a Jó Pásztor 1890; 96-98-i évfolyamában. Továbbá: Szentbeszédek az év minden vasár- és ünnepnapjára néhány alkalmival megtoldva. 2 köt. Komárom, 1884; Szombathely, 1891, 1893. - A keresztény hit és erkölcstan történetekben és példákban. Szombathely, 1895. Utirajzai a Vasmegyei Lapokban, Magyar Államban, szentbeszédei az Isten Ígéjében.

Bagáry József (1840-1919) mártonhelyi plébános: Perve knige csutenya za katholicsanske vernikc ... Pest, 1871.

Balassa Gábor (1783-1851) szombathelyi püspök irodalmi munkásságát l. e műben 7. 1.

Bánfalvi István (1861-) ny. vasjobbágyi plébános: Oltár és chorus. Szombathelyi Ujság 1901. Litániás könyv a nyilvános ájtatosságokhoz. U. o. 1901. Apróságok a szűnidőből. U. o. 1905.

Bartal (Zmarits) József (1884-) farkasfalvai plébános: A katakombák eredete. Szombathelyi Ujság, 1905.

Bassa Iván (1875-) bagonyai plébános. A karácsonyi ünnepkör ismertetése a Nevtepeno Poprijeta Devica Marija Zmozsna Gospa Vogrska-ban. 1913, amelynek egyideig szerkesztője is volt.

Baumgartner Alajos (1840-1906.) máriafalvai plébános. Dolgozott a szombathelyi ujságokba, Magyar Államba s a bécsi Vaterlandba. Folytatásos cikke: A kath. egyházi énekek multja és jövője. Szombathelyi Ujság, 1899. -

347

Ő állította össze az egyházmegye németajkú híveinek ének- és imakönyvét: Der heilige Gesang bei dem kat. Gattesdienste. Der neuen Umarbeitung erste Auflage. Steinamanger, 1892.

Beer Károly (1858-) nyug. tábori esperes: Lourdesi utunk. Szombathelyi Ujság, 1908.

Beéry István (1841-1906.) szarvaskendi plébános. Munkái: Pripetenye sztaroga - MaIi Zesuljopisz - Pocetnika - Perva citanka - Druga citanka. Jelent meg cikke a Képes Ujságban (1865), Vasmegyei Lapokban (1873-75), Kath. Néplapban (1871), Vasmegyei Közlönyhen (1882). Magyarország vármegyéi és városai Ill. kötetének munkatársa s a horvátokról írt abban.

Berényi Antal (1812-1901) őriszenpéteri plébános: Püspöklátogatás az őrségi ev. ref. egyházközségekben. Szombathelyi Ujság, 1897.

Benkes Dániel (1806-1876) dominikánus, majd csehimindszenti plébános: Tiszteletkoszorú főtisztelendő Balassa Gábor beiktatási ünnepélyére a domonkos szerzettől. Szombathely, 1844. .

Dr. Berger Ignác. (1834-1917) szentgyörgyvölgyi plébános, országgyűlési képviselő: Theses ex universa theologia ... Mint kispap a pesti növendékpapság 1853-57-es Munkálataiban társfordítóként szerepelt.

Bertalanffy Gyula (1839-1915) prépost-kanonok. Adatok a Kőhalmi plébánia történetéhez. Magyar Sion, 1869. Nádasdy Ferenc levele. Vasmegyei Lapok, 1871. Ez utóbbinak állandó munkatársa volt.

Dr. Boda János (1871-) pápai protonotárius, püspöki helynök, apátkanonok. Beszéd bőjt II. vasárnapjára. Borromeus, 1902. Az Üdvözítő jászolyfája. Szombathelyi Ujság 1900. Egyház és tudomány. U. o. 1904. Kivüle nincs megváltó. U. o. 1905. Fogjunk össze. 1906. Levél a Carpanthiáról. 1913. Valamit a hitvallásos iskolákról. A püspöki iskola 1921-es emlékkönyvében. Műemlék-e a dömölki templom? Vasvármegye, 1925.

Bőle András (1763-1843) szombathelyi püspök irodalmi munkásságát l. I. k. 343. I.

Borovnyák József (1826-1910) tóthidegkuti plébános. Két vend imakönyvet adott ki: Iesu moje pozselenje -

348

Duhovna hrana s Ratkovics Vendellel együtt lefordította vendre az egri kátét. Lefordította a Deák-párt politikai kiskátéját is.

Bősze Gábor (1822-1859) felsőpatyi segédlelkész. Beiktatási ünnepély. Religio, 1847. A várról. U. o. 1846-47.

Brabetz Ferenc (1826-1886) vasdobrai plébános: Predigt von Franz Brabetz. Wien, 1860. Prédikációi s kb. 20 cikke a Der Kath. Christ 1853-54. évfolyamában.

Csárics József (1866-) vízlendvai plébános: Kérelem Jézus Krisztus legszentebb nevében. Szombathelyi Ujság, 1901.

Dr. Császár József (1869-) tb. kanonok, szemináriumi rektor. 1896-tól 1904-ig szerkesztette a Szombathelyi Ujságot. Ezenkívül 1905-től kezdve sok morális-pasztorális és egyházjogi tárgykörbe vágó cikke jelent meg (legtöbbször csak csj. jelzéssel) a Havi Közlöny, Papok Közlönye, Egyházi Lapok évfolyamaiban, írt még a Religióba (1906-1908), a Katholikus Szemlébe (1909-11), a Magyar Kultúrába (1913), az Amerikai magyar kath. Képesnaptárba (1927 és 1928). Önálló kötetei: A breviárium. Budapest, 1904. - Gennari Kázmér: Az új házassági törvény magyarázata (fordítás). Szombathely, 1908. Élénk részt vett az egyházmegyei zsinati törvénykönyv (1927.) előkészítésében.

Csempesz János (1880-1926) szarvaskendi plébános. A katolikus ujságírás hivatott-tollú embere. Mint pesti IV. é. kispap szerkesztette az Ébredünk c. lapot, melynek célja volt az ország kispapságának szellemi összekapcsolása. Ennek bukása után a Keresztény Magyar Ifjúság társszerkesztője lett. 1912-14-ben pedig a Szombathelyi Ujságot szerkesztette nagy rátermettséggel.

Czizmazia József (1807-1870) tömördi plébános: Észrevételek gróf Zay Károly: Zalavármegye felírása ügyében c. íratra. Társalkodó, 1841.

Csődy Pál (1717-1794) káptalani nagyprépost. Sok beszéde jelent meg: Hadakozó erő és hatalomnak dicsérete. Győr, 1761. - Szükséges lelkiharc és arra Krisztustól bocsátott szükséges fegyverek. Győr, 1761. - Batthyány Strattmann Lajos halálára. 1766. - Hármas boldogság. - Lex mortis (gr. Széchenyi Zsiga felett). Sopron, 1770. - Cultus altaris (Nagy Mihály újmiséjére). Szombathely, 1771. - Regio longinqua (váti búcsúra). Sopron, 1771. - Aerarium sanctum. Sopron, 1772. - Alae duae (özv. Rumi Lázárné temetésére). 1774. -

349

Testi és lelki élet különbözése. Szombathely, 1792. - Papi öröm (Vajda Samu tihanyi apát aranymiséjére, ki 40 évig hussal-borral nem élt). Szombathely, 1792. - Az angyali üdvözletről (fordítás). Szombathely, 1792. - Rosarium királynő asszonyának ünnepére. Sopron, 1760. - Szent Flórián ünnepére. Szombathely, 1754. - Szent Istvánnapi beszéd. Sopron, 1771.

Dr. Czuppon György (1755-1820) apátkanonok, Vasmegye táblabírája. A szentírás-tudomány terén kifejtett munkássága külföldön is ismert. Munkái: Celeusma filiorum Regni Budae 1791. - Vindiciae vulgatae latinae editionis Bibliorum, qua Ecclesia r. cath. utitur contra assertam hebraei et graeci textus hodierni absolutam authentiam. Sectiones I-III. Sabariae, 1798. - Promptuarium literaturae Hebraicae theoretico-practicum. Viennae, 1804. - Reflexiones historico-hermeneuticae super exegesi biblica novissimae scholis theologicis apud nonnullos per abusum invecta. Sopronii, 1816. - Paralipomena Reflexionibus super exegesi biblica superaddita. Sabariae, 1817. - Valesii Florentis Sciagraphia de modalitate et tempore edendae versionis Hungarieae Bibliorum. Hely s év nélkül. - Animadversiones in Vindicias Vulgatae, Sabariae, 1801.

Dancsecs József (1789-1860) c. kanonok, ikervári esp . plébános. Költői munkásságán kívül jelentek meg cikkei az 1842-es Religio és Nevelésben.

Darázs József (1868-1911) a Kelcz-Adelffy árvaház gondnoka. Sorozatos cikke jelent meg a Szombathelyi Ujság 1902-es évfolyamában: A római pápák és Magyarország.

Dr. Déghy István (1814-1904) vépi apátplébános. A matematika és geometria latin terminus technicusait magyarra fordította. Cikkezett a Religio és Nevelésbe (1841-. 1842). Kiadta: A növényi és állati élettanra alkalmazott vegytanból tartott előadások vázlata. Szombathely, 1854.

Dr. Dese Pál (1768-1842) olvasó-kanonok. Idvezlő beszéd Batthyány Fülöp hg. főispán fogadtatásakor 1827-ben Óperénthben. Szombathely, 1827. Fuxhoffer Monasterologiájában a pecöli apátság adatait közölte.

Dirnbeck Ferenc (1842-1888) alsólendvai esperes-plébános: Manuale precum in usum clericorum et sacerdotum. Sabariae, 1867.

Éder Ferenc (1824-1885) egervári plébános.

350

A Katholikus lelkipásztor 1868-i évfolyamában jelent meg szentbeszéde. Cikk a Religióban. 1854.

Ernecz Ignác (1817-1882) egyházashollósi plébános: Levelezés. Vasmegyei Lapok, 1872. Egyházi beszéd a nagysitkei torony- és kereszt-szenteléskor. Szombathely, 1851. Sárvár hajdan és most. Vasmegyei Lapok, 1868.

Dr. Erőss József (1866-1917) teológiai tanár, vicerector: Okt. 6. Szombathelyi Ujság, 1907. A darvinizmusról. U. o. 1908. Kétféle életirány. 1905. Záróbeszéd a Szent Ágoston Egyesület jubiláris gyűlésén. U. o. 1911.

Fábián Gábor (1876-) szepetneki plébános: A szentek tiszteletének társadalmi jelentőségéről. Ébredünk, 1902. A katholicizmus és hazánk. Szombathelyi Ujság, 1900. Hidasy püspök emlékezete. U. o. 1900. A szövetkezeti eszme. U. o. 1905. F. G. aláírással.

Faflik Ferenc (1886-) szentbenedeki plébános. A Novineben jelent meg több cikke.

Faicser Ferenc (1733-93) szombathelyi pap, tb. kanonok, mint pécsi plébános halt meg. Oratio de intemerato Virginis conceptu. Viennae, 1756. Lundatio funebris (Klimo fölött). 1777. Inauguratio reg. Scientiarum Academiae Budensis. Pozsony, 1780.

Farkas Ferenc (1848-1923) pápai kamarás, teológiai tanár: A világegyház isteni eredete. Szombathely. - Az isteni kinyilatkoztatás története középiskolai használatra (Dr. Dallos József prémontreivel közösen). Szombathely, 1895.

Dr. Fekete János (1801-1873) apátkanonok. Irogatott 1840-1842 között a Századunkba s a Religio és Nevelésbe, hol a vegyes házasságról szóló vitázó cikkei keltettek feltűnést. Egyéb munkái: Halotti beszéd gróf Cziráky Antal felett. 1852. Szent István Magyarország első apostoli királyának érdemei. Beszéd. Buda, 1862. - Ker. Kath. hitágazatos beszédek Kőnigsdorfer homiliái nyomán. 2 kötet. Budapest, 1864. A szombathelyi papnöveIde őrzi kéziratát: Brevis introductio in historiam Ecclesiasticam Christianam. Paravit lo. Fekete Ss. theol. doctor in Semin. Sabar. Cleri Iunioris Stud. Praefectus. 1830.

Ficzkó István (meghalt 1827-ben) felsőlendvai plébános. Bitnicz: A vasmegyei tótokról c. értekezéshez a statisztikai jegyzeteket ő készítette. Tud. Gyüjt. 1819.

351

Dr. Fischer Lajos (1836-1908) oladi plébános. Álneve: Halász Lajos, F(ische)r, X + y. 1870-1872-ig belső munkatárs a Szabad Egyháznál s a Szabad Sajtó főmunkatársa. 1883-84-ben a Pápai Lapokban cikkezett. Munkái: A pápa és világi uralma. Fehértemplom, 1868. - Szükséges-e nekünk magyaroknak a német nyelv tudása? Pápa, 1884. Lelkigyakorlatok kézi könyve. Budapest, 1888. - Ravignan: Lelki beszélgetések (fordítás). 1895.

Dr. Forray János (1836-1901) vámoscsaládi plébános: Theses ex universa theologia. Bécs, 1865. Mint VIII-os gimnazista lefordította a Handbuch d. rőmischen Antiquitáten c. könyvet, melyet mint kéziratos tankönyvet használtak.

Frideczky György (1820-1886) nagynardai plébános, a horvát iskolák tanfelügyelője. Horváth imakönyvet adott ki Angel Cuvar címmel. Szombathely, 1869. - Magyar-horvát betüző és olvasókönyv. Szombathely, 1876. Cikke az 1875-ös Vasmegyei Lapokban.

Dr. Gaál Sándor (1861-) szombathelyi apátplébános: A szabadelvű demokrácia, A keresztény demokráciáról. Szombathelyi Ujság, 1907. Észrevételek az u. n. polgári házasságról, melyet egyházmegyéje papjainak ajánl a szombathelyi püspök. Jegyzette dr. G. S. szentszéki jegyző. Szombathely, 1893. Nagyon sok cikke (vezércikkek) jelent meg név nélkül a Szombathelyi Ujságban.

Gacs János (1897-) Szent Imre kollegium prefektusa Budapesten. Az öröm, mint életlendítő erő c. rádió előadása megjelent a Kollegium által kiadott: Esto vir! c. könyvben. Egyes neveléstani cikkek tőle valók Dr. Marczell-Dr. Koszterszitz: Kemény parancs c. műben.

Dr. Géfin Gyula (1889-) teol. tanár és vicerektor. Dolgozott a Szombathelyi Ujságba, Egyházi Közlönybe s a Vasvármegyébe, hol az 1926-1929-es évfolyamban ez egyházmegye multjára vonatkozó kutatásaiból közölt egyetmást. "A szombathelyi egyházmegye történeté"-nek szerkesztője, részben írója.

Gigler József (1822-1878) rohonci plébános. Dolgozott a Religio és Nevelésbe (1842), Nemzetőrbe (1848. Egy huszárezredes aláírással), Ifjúsági Plutarchba (1859. Somogyi Lipót élete), Piros Könyvbe (1868), Magyar Egyházba (1870), Magyar Nyelvőrbe (1872-1873).

Gombkötő József (1889-1918) zalaegerszegi hitoktató:

352

A pákai templom építésének története. Szombathelyi Ujság, 1916.

Grósz Mihály (1807-1873) tb. kanonok, felsőszilvágyi esperes-plébános: Egyházi beszéd a váti szentkuti kápolna felszentelésére. Pápa, 1856. - Esperesi beiktató beszéd. Szombathely, 1868.

Gryneus György (1895-) szentkirályi plébános: Isten Hozzád. Intelmek az életbe lépő és iskolától búcsúzó ifjúsághoz. Szombathely, 1920.

Gyeginszky Ferenc (1895-) becsehelyi önálló lelkész: Magyar propaganda Belgiumban. Vasvármegye, 1926.

Győri János (1789-1849) prépost, kőszegi esperes-plébános. Fennmaradt jegyzetei nyomán több munkáját közölték Pátkai Pál prédikációs gyüjteményében s Garay Alajos Magyar Egyházi Szónok (1862-1864) c. munkájában.

Gyuk Pál (1879-) szombathelyi hitoktató. 1914-16-ig segédszerkesztője volt a Szombathelyi Ujságnak, cikkei jelentek meg ugyanitt az 1901, 1903, 1905, 1908, 1912-13-as évfolyamokban és a Vasvármegye 1919-es évében.

Harrer János (meghalt 1795-ben) szombathelyi tb. kanonok, rákosi plébános: Ehrenrede. Oedenburg, 1775.

Hengge Alajos (1835-1918) csatári apát, pinkamiskei plébános. Budapesten nyomtalanul eltünt s ezután kb. 20 évre 1918-ban holttányilvánították. 1867-1873-ig a Független Lapok, az Autonómia, a Szabad Egyház, a Kath. Reform, 1875-76-ig az Eisenburger Nachrichten hozta számos cikkét. Munkatársa volt a Vasmegyei Lapoknak, hol pedagógiai cikkei jelentek meg (1872) és a Der Praktische Landswirthnek, hol természettudományi és gazdászati értekezéseket közölt. Jelent meg cikke a Tanodai Lapokban is (1859). Önálló kötete: Elemi neveléstan. Pest és Szombathely, 1872.

Herczeg Miklós (1840-1906) ny. felsőrönöki plébános. Költői munkásságán kívül patrisztikával is foglalkozott s lefordította Lactantius híres munkáját: De morte persecutorum. Szombathelyi Ujság, 1903 és 1904. A Vasmegyei Lapok 1875 -1876 években kertészeti cikkeit hozta.

Gr. Herzan Ferenc (1735-1804) bíboros, szombathelyi püspök. Irodalmi munkásságát l. I. k. 159. l.

Hetyei Benedek (1825-1862) szentszéki ülnök, nagygencsi plébános. A Magyar Sajtóban könyvismertetéseket írt ( 1856),

353

a jáki templomról pedig az 1859-es István bácsi naptárában. Több cikke a Religioban (1856-1858).

Hidasy Kornél (1828-1900) római gróf, szombathelyi püspök. Irodalmi munkásságát l. e műben 121. l.

Holsedl Henrik (1896-) csesztregi plébános. Szerkesztette Alsólendván 1926. január 1-től 1927. április 1-ig a Népujságot, majd a Néplapot.

Honti Béla (1866-) kanonok. 1890-1894-ben irogatott az Összetartásba és Magyar Sionba, 1895-ben pedig megindította és szerkesztette a Szombathelyi Ujságot.

Dr. Horváth Ferenc (1761-1840) líceumi igazgató: Papi dicséret tiszt. Balogh József első áldozattya ünneplésekor. Szombathely, 1799. - Oratio occasionalis ad totam iuventutem litterariam. Sabariae, 1814. - De honore secundae Maiestati debito 12. febr. die natali Suae Maietatis sacratissimi Francisci I. dixit ad iuventutem philosophicam. Sabariae, 1819. - De obligationibus summo terrae principi. Sabariae, 1820.

Horváth Ferenc (1842-) gyémántmisés, nyug. kercai plébános. Írt a körmendi Rábavidékbe, Idők Tanujába, Istóczy Antiszemitájába, Szombathelyi Lapokba (1894), Szombathelyi Ujságba (1903, 1905). Verse Szabó Imre tiszteletére: Üdv-Szózat (e mű 69. lapján), Hidasy tiszteletére: Üdvhangok (l. 122. l.).

Horváth István (1874-1917) c. püspök, káptalani nagyprépost. Beszéd a vasmegyei kat. kör beszámoló gyűlésén. Szombathelyi Lapok, 1894. - Milleniumi beszéd. Szombathelyi Ujság, 1896. - Jelentek meg apróbb cikkei a Vasmegyei Lapokban s Vasmegyei Közlönyben th. aláírással. A szombathelyi kisdedóvó egylet története. 1890.

Horváth János (1889-) rohonci plébános: Gr. Széchenyi István vallásossága. Szombathelyi Ujság, 1910. A Szent Ágoston Egyesület rövid története. U. o. 1911.

Dr. Horváth Károly (1825-1910) zalaegerszegi apátplébános (1864-ben az egyetem világtörténeti katedrájára rendkívüli tanárnak nevezték ki, de huzamos betegsége miatt nem foglalhatta el állását): Felköszöntő a Deák díszebéden. Vasmegyei Közlöny, 1879.

Horváth Lőrinc (1883-) amerikai plébános. Szerkeszti az Amerikai Katholikus Magyar Képesnaptárt s a Strázsa c. vend lapot.

354

Huszár Mihály (1874-) c. apát, sárvári esperes-plébános. Ünnepi beszéd Lajos bajor király névnapjára s Köberl prépost aranymiséjére. Szombathely, 1915. Húsvéti cikk. Sárvári Ujság, 1927.

Hüll Ferenc (1800-1880) c. prépost, Muraszombati esperes-plébános: Jelent meg cikke a Religio és Nevelés 1846-ik évfolyamában.

Illés Ferenc (1832-1911) szombathelyi nagyprépost: Régi és újabb adatok a pinkafői plébánia történetéhez. Vasmegyei Közlöny, 1880. Emlék galánthai Lelovics Nep. János volt jobbágyi plébános halálára. U. o. 1881. A vasvár-szombathelyi székeskáptalan története. Szombathelyi Ujság, 1897. - Történeti vázlatok Pinkafő és vidékének multjából. U. o. 1896. - Pinkafő nagyságai a jelen században. U. o. 1896. - † Wilfinger István. U. o. 1906. - A németujvári szent Ferencrendi szerzetesek alapítványi okirata. M. Sion, 1867. - Németujvár története. Vasmegyei Lapok, 1874. - Bericht über d. kath. Lehrerverein d. Distr. Rechnitz. 1870. - Verein des lebend. Rosenkranzes im Bisthume Steinamanger. 1875. Cikkei jelentek meg az Idők Tanujában és Magyar Államban (1863), Religioban (1904).

Illés György (1880-) pornóapátii plébános: A Vasvármegyében saját neve alatt és Pinkavölgyi aláírással is több cikket közölt.

Iritzer Imre (1840-1925) pornóapátii plébános: Sokat irogatott a Katholik-ba (1872-1873), Das Recht-be (1872) E. I. aláírással.

Dr. István Vilmos (1850-1910) szombathelyi megyéspüspök: Hidasy Kornél emlékezete. Religio, 1901. - Szózat híveimhez. Szombathelyi Ujság, 1902. Pásztorlevél. Religio, 1904.

Dr. Ivanóczy Ferenc (1837-1913) tb. kanonok, csendlaki esperes-plébános. Dolgozott a Magyar Államba (politikai cikkek), Religioba (papnevelésről), Vasmegyei Közlönybe (már VIII-os korában is), Hittudományi Folyóiratba, Bölcseleti Folyóiratba s Szombathelyi Ujságba (1897-1909 Keresztény hazafiság, Gondolatok, A jellemről, Biztos alap, Mura-szabályozás, Vázlatok a jelenkorból, Vázlatok a régmúlt korból = a vend plébániák története, Az emberiség evoluciója, A bethlehemi kis hajléknál). Doktori értekezése:

355

A szentírás és az ékiratos emlékek. Szombathely, 1895. Sok cikke jelent meg a vendnyelvű Veliki Kalendar-ban.

Jáderni Mátyás (1846-1892) strémi adminisztrátor. A Jó Pásztor 1885-ös évfolyamában jelentek meg beszédei.

Jandrisevits Péter (1879-) csémi plébános. Janicsár álnév alatt sokoldalú írói tehetségéről tett tanuságot. 1903- 1916-ig egész kötetre terjedő cikke jelent meg a Szombathelyi Ujságban (társadalomtudományi, politikai és vezércikkek); az Alkotmányban, a Nase Novine-ben, Hrvatske Novine-ben,a Güssinger Zeitung- és a Reichspost-ban, az Oberwarther Sonntagszeitungban (1922 óta), a Rózsafűzér Királynéjában (1903-6), a Korrespondenz-Blatt-ban és az Egyházi Közlönyben is sokat cikkezett.

Kapler Ferenc (1860-1906) városszalónaki plébános. Álneve: Spectator. Amerikanizmus és más egyházellenes áramlatok; A katholicizmus a XIX. sz. alkonyán. Szombathelyi Ujság, 1899. Egyházmegyei műemlék. U. o. 1901. Miért ment Vilmos császár Monte Cassinoba? U. o. 1903.

Dr. Kappel János (1900-) szemin. lelkiigazgató: Jézus Szíve votivmiséje a hónap első péntekén. Egyházi Lapok. 1929. április 1-15.

Kapui Károly (1867-) vámoscsaládi plébános: Az én milleniumi fogadalmam. Szombathelyi Ujság, 1899. Zene a papnövendékben. U. o. 1909. A tejszövetkezetek előnyei és hátrányai. U. o. 1912. Lefordította és kiadta Zollner: A lorettói litánia c. munkáját. Szombathely, 1912.

Kövesdy Boldizsár (1729-1815) újkéri plébános, majd szombathelyi kanonok, 1793-tól pecöli apát: Üdvösséges választás, mellyel Felsőbüki Nagy Magdolna asszony, Rumy József úr kedves hitvese, minekutánna elsőszülött két kisasszonyait a szent keresztség után az egeknek általadta, magának boldog halált szerzett. Kinek szomorú emlékezetét mostan folyó 1779. esztendőben hirdette. Sopron, 1779.

Dr. Király János (1886-) kisunyomi esperes-plébános: Nyilt levél Karácsonyi Jánoshoz. Religio, 1918. - Felhívás a szombathelyi egyházmegye papságához. Sz. U. 1918.

Klekl József (1874-) ny. szentsebestyéni plébános: Nagy Károly Rómában. Szombathelyi Ujság, 1899. Novine. U. o. 1913. Szerkesztője a Novinenek, mely az elszakítás óta jugoszláv propagandát folytat s a vend folyóiratnak, melynek egykor Nevtepeno poprijeta Devica Marija Zmozsna Goszpá Vogrszka volt a címe,

356

1914 óta fenti cím elé került e két szó: Marijin List, az elszakítás óta viszont a három utolsó szó maradt el a címben. Adott ki 1911-ben vend imakönyvet: Hodi k Oltarskomi Svestvi s 1914-ben vend naptárt; Veliki Kalendar Najsvetejsega Srca Jezusovoga.

Kóbor István (1887-) kerkaszentmiklósi plébános: Tanulóifjúságunk táncoktatásáról írt cikket az 1924-es Vasvármegyében Egy r. kat. hitoktató aláírással.

Kollár Péter (1855-1907) belatinci plébános: Papi koronák figyelmébe. Szombathelyi Ujság, 1900.

Koncz György (1807-1881) őriszentpéteri plébános. Cikkezett a Religio és Nevelés 1844-45-ös évfolyamaiban.

Dr. Kopsz János (1816-1891) c. püspök, káptalani nagyprépost: Theses ex universa theologia. Pest, 1843. Presbyter dioecesis Sabariensis in synodali examine, seu compendium theol. dogm. moral. pastoral. et iuris eccl. cum appendice de concil. Tridentino. 4 kötet. Sabariae. 1855. (Még életében négy kiadást ért s a 900-as évek elején még használták nemcsak Magyarországon, hanem az osztrák tartományokban is.) Ius matrimoniale novissimum catholicorum in imperio Austriaco. Sabariae, 1856. Sacrum psalterium in usum ven. cleri editum. Sabariae, 1857. (Még ez évben második kiadás.) Ius eccl. commune et quoad Austriae imperium particulare. Sabariae, 1858. Lex civilis matrimonialis catholicorum in imperio Austriaco. 1857.²

Kossics József (1788-1867) felsőszölnöki plébános: Zobriszani Szloven i Szlovenszka - Zgodbe Vogerszkoga Kralesztava - Kratki Navuk Vogrszkoga Jezika. Graz, 1833. Átdolgozta és bővítve újra kiadta Küzmics Jezus moje pozselenje c. imakönyvét. - Vannak-e Magyarországon vandalusok? Tud. Gyűjt. 1827.

Kovács Ferenc (1792-1873) kemeneshőgyészi plébános: Beszéd Pünkösd után II. vasárnapra. Szalay prédikációs gyüjteménye III. k. - Vezérszó tek. nemes és vitézlő hertelendi Hertelendy Miklós eskűvőjekor. Pápa, 1847.

Dr. Kovács Ferenc (1887-1920) kőszegi tanítónőképző intézeti igazgató: A hipnózis hittudományi megvilágításban. Szentgotthárd, 1913.

Kovács Károly (1858-1924) nyőgéri plébános: A pap nem adózik? Szombathelyi Ujság 1913.

Kovács Lajos (1905-1929) a római Coll. Hungaricum tagja.

357

Cikkei a Nemzeti Ujságban a szombathelyi egyházmegye jubileumáról (1927), Vass Lászlóról (1928. V. 13.) Faber F. L. név alatt, saját neve alatt a Vasvármegyében sz. Leoniánról (1927. XI. 16.), Herzan bíborosi templomairól (1928. XII. 10.), II. Józsefről s Herzanról (1929. V. 11.).

Kovách Sándor (1875-1927) tb. esperes, egervári plébános: Beszámoló a baksai kerületben. Szombathelyi Ujság, 1903. Név- és időjelzés nélküli röpiratok.

Köberl János (1842-1916) c. prépost, sárvári esperes-plébános. Az egyházmegye történetének szorgos kutatója. Kötetekre menő kézirata és levelezése nagy kincs hasonló témával foglalkozók számára: Adatok a szombathelyi püspöki megye papságának irodalom és közművelődés terén kifejtett tevékenységéről. Vasmegyei Közlöny, 1878. (Érthetetlenül, néhány cikk után abbahagyta kész dolgozatának ismertetését.) - A XVI. sz.-i vasmegyei könyvnyomdák. U. o. - Adatok a szombathelyi polgári gyámolda történetéhez. U. o. - Szabó Imre szombathelyi kanonok és a Martinovics-féle összeesküvés. U. o. 1881. - Adatok a sz. Mártonról nevezett szombathelyi papnevelőintézet történetéhez. Szombathelyi Ujság, 1895-96. - Adatok a szombathelyi székesegyház történetéhez. U. o. - Szily püspök s II. József, a kalapos király. U. o. 1909. - Szily utolsó betegsége, épületes halála s a szombathelyi székeskáptalan gyászjelentése. U. o. - Egy elfelejtett magyar egyházi író (Csődy Pál). M. Állam, 1889. A schematismusokban a püspökök életét is ő írta. Kézirata nagy segítség számomra e munka összeállításában.

Köberl János.

Könye Ferdinánd (1850-) tanár. A szombathelyi egyházmegyéhez 3 éves teológussága fűzi. Sokat cikkezett a Magyar Nyelvőrbe, Budapesti Szemlébe, Egyetemes Philologiai Közlönybe, s iskolai értesítőkbe. Írt magyar-német, nérnet- magyar (Bécs, Budapest, 1890, 1894), francia-magyar, magyar-francia (Nagyvárad, 1891), idegen-magyar (Fehérvár, 1895) és helyesírási szótárt (Beregszász, 1898).

358

Könczöl Antal (1878-) salfai esperes-plébános. Szépirodalmi dolgozatain kívül jelentek meg cikkei a Szombathelyi Ujságban (1901, 1902, 1905, 1917), a Vasvármegyében (1922) s a Dunántúli Néplapban (1925-27).

Königmayer Károly (1818-1892) c. püspök, apátkanonok, országgyűlési képviselő. Egyházi beszéd, mely gróf Széchenyi István hamvai felett mondatott. Nagykanizsa, 1860. Gyászbeszéd Deák Ferenc felett. U. o. 1876. Vallásos költeményeit az Anasztázia és az Őrangyal közölte.

Környei János (1831-70) kir. tanácsos, tanfelügyelő. A szombathelyi szemináriumot a szabadságharc idején elhagyta. Sokat irogatott a Családi Lapokba, Magyar Néplapba, Napkeletbe, Nővilágba, Mátyásdiákjába, Családi körbe. Munkái: Mikor lesz vége a világnak? Pest, 1857. - A természetrajz elemei. Pest, 1887. - A jó magyar gazdaasszony könyve. Pest, 1858 és 1863. - Az új pénzekről, Székesfehérvár, 1858. Kis világtörténet a magyar irodalomtörténet vázlatával. Pest, 1858. és 1867. - Magyarország. Pest, 1859. - Tanügyi reformok. Pest, 1860. - A magyar nemzet irodalomtörténetének vázlata. Pest, 1861 és 1884. - A gimnázium és reáltanoda. Pest, 1861. - Gyakorlati közönséges irálytan. Pest, 1863 és 1897. - Magyarország története. Pest, 1864. - Nemzeti kincsszekrény. Budapest, 1863. - Magyar szavaló. Pest, 1863. - A szív életéből. Arad, 1867. - Irálypéldák és feladványok tára. Pest, 1868. - Az iskola társadalmi jelentőségében. Pest, 1868. - A tanító az iskolában. Budapest, 1869. - A népiskolai törvény. Budapest, 1870. - A polgári jogok és kötelességek. Budapest, 1870.

Köves György (1872-1881) tb. kanonok, sárvári esperes-plébános. Cikkezett a Religio és Nevelésben, Magyar Államban, Vasmegyei Lapokban. Lefordította és kiadta Nilles Miklós: Jézus és Sz. Mária Szíve iránti tiszteletnek gyakorlata c. művet. Továbbá: Koszorú, melyet méltóságos és főtisztelendő Balassa Gábor úrnak, szombathelyi püspöknek székfoglalási ünnepére fűzött. Szombathely, 1844. - Miksa József osztrák herceg őfenségének életéből az utolsó év rajza. Szombathely, 1863.

Krancz István (1795-1874) prépostkanonok. Nagy jogász, a konzervatív-párt vezéralakja, kinek K-n alájegyzésű cikkei a Nemzeti Ujságban és Századunkban nagy érdeklődésre találtak. Koszorú álnevet is használt.

359

Küllős (Klingsbögl) Ede (1882-) felsőkethelyi adminisztrátor volt, majd átment a váci egyházmegyébe s ott sashalmi plébános. Írt az 1904-es Ébredünkbe s a Szombathelyi Ujság 1916-as évfolyamába.

Kühár István (1887-1922) belatinci plébános. Megírta a Sz. Ágoston Egyesület történetét, mint annak elnöke s 1911-ben ki is nyomatta Szombathelyen.

Küzmics Miklós (1737-1804) szentbenedeki esperes- plébános. Szily megbízásából Stáre molitvene knige c. vend imakönyvet adta ki s a katekizmust is vendre fordította a bibliával együtt: Kniga molitvena. - Katekizmus. - Historia ali Zgodba. Szv. Evangeliomi. - Angel Csuvar. - Jezus moje pozselenje.

Lakner Endre (1842-1872) szentszéki jegyző. Dolgozott az Archaeologiai Értesítőbe s a Vasmegyei Lapok munkatársa volt. 1865-ben megjelent munkája: Sz. Márton toursi püspök valódi születéshelyének földerítése.

Dr. Laky Károly (1784-1853) apátkanonok: Sermo, quem die natali august. imperatoris et regis apost. Francisci I. ad iuventutem philosophicam Sabariensem habuit. Sabariae, 1821.

Limperger Flóris (1858-1915) nagygencsi plébános: A németgencsi botrány. Szombathelyi Ujság, 1901.

Lóránth Antal (1849-1918) győrvári plébános: Mit köszön Szombathely a klérusnak? Idők tanúja, 1881.

Lutter Imre (1906-) IV. é. teológus. Írt a SZ. Á. E. 1928-as jelentésébe.

Magyarász Nándor (1842-1918) szentszéki ülnök, jáki plébános: A jáki plébánia restaurációja. Szombathelyi Ujság, 1897. A jáki templom építése, Ünnepélyek a jáki templomnál. U. o. 1899. A jáki templom restaurálása. U. o. 1901.

Dr. Maitz Ede (1878-) rőtfalvai plébános: A katholikus sajtó. Szombathelyi Ujság, 1909. - A hitoktatás története a kereszténység első négy századában. Szombathely, 1914.

Major János (1840-1899) kőszegi prépost-plébános: A pestis Kőszegen. Vasmegyei Közlöny, 1879.

Dr. Markovits Arnold (1857-) ny. kenyerii plébános: Adatok a kenyerii templom történetéből. Szombathelyi Ujság, 1911. - Az Árpádházi királyok összeköttetései Európa különféle udvarainál. Szombathely, 1885. - Spartakus és a rabszolga háború. Szombathely, 1887.

360

Mayer József Alajos (1787-1865) táblabíró, sárvári esperes-plébános: Gefühle bei der ersten Ankunft seiner kőnigl. Hoheit des Erzherzogs Ferdinand von Österreich-Este nach Sárvár, Steinamanger, 1846. - Egyházi beszéd, melyet a sárvári főhercegi várban Nep. sz. János napján hirdetett. Veszprém, 1862. - Rövid egyházi beszéd a sárvári temetőben épült kápolna felszentelése alkalmával. Pest, 1844. - Egy német verse 1865-ből.

Mayerbeck Mihály (1845-1926) őriszentmártoni plébános: Kérelem a jó szívekhez, Tarcsai fürdőlevél. Szombathelyi Ujság, 1896. Adalékok gróf Batthyány Lajos temetéséhez. U. o. 1899. - Eőriszentmárton veszedelme. U. o. 1903.

Mersich Lajos (1893-) incédi plébános: Név nélkül írt cikkeket a Nase Novinebe és a Hrvtske Novinebe.

Mezgár József (1884-) oladi plébános: A megzavart felekezeti béke. Szombathelyi Ujság, 1913.

Dr. Michel Károly (1889-) felsőőri plébános. Jelentek meg ismertetései és cikkei a Kath. Szemlében (1926-28), a Religioban (1928) és a Sz. István Akadémiai Értesítőben (1928). Németből fordított könyvei: Kurth: A kath. Egyház és a világtörténeti válságok. Budapest, 1921. - Kurth: A modern civilizáció kezdetei. Budapest, 1927. - Das Opus Tripartitum d. Hubertus De Romanis O. P. Graz, 1926.

Miholics Ferenc (1830-1910) bándoli plébános. Beéry Istvánnal közösen szerkesztett egy horvátnyelvű imakönyvet és horvát-magyar olvasókönyvet.

Gróf Mikes János (1876-) megyéspüspök: Pro Transsylvania. Budapest, 1916. - Sz. István a honalapító. Budapest, 1916. Jelentek meg cikkei a Szombathelyi Ujságban (1915-17), a szombathelyi Hivatalos Közlönyben (1919), Westungarnban (1921), Vasvármegyében (1920-21; 24-28.)

Módly János (1802-1855) pápóci esperes-plébános. Az Egyházi Tárnak 1831-39-ig munkatársa. Nagyobb cikkei: Népszerű beszéd a papi-hivatalnak, ha jól megtartatik, szerencsés, ha meg nem tartatik, veszedelmes voltáról. 1838 - 39.

Molnár (Szabó) János (1728-1804) a tudós exjezsuita szepesi kanonok, kit Szinnyei (IX. k. 208-213.l.) a szombathelyi egyházmegye tagjaként említ fel, 1777-től 1784-ig a vasvár-szombathelyi káptalannak tb. tagja volt,

361

de az egyházmegye kötelékébe sohasem tartozott. Hatalmas irodalmi munkásságát lásd Szinnyeinél.

Molnár József (1819-1874) oladi plébános. Szépirodalmi munkásságán kívül: Gyászbeszéd Ernuszt József halálára. Szombathely, 1853; s több cikke a Győri Közlöny, Tanodai Lapok, Vasmegyei Lapok és a Religio hasábjain.

Molnár Pál (1824-1901) csényei plébános. Jelentek meg szentbeszédei a Kath. Lelkipásztorban (1866-1868), cikkei a Tanodai Lapokban (1875), Religioban (1862), Kath. Néplapban (1865), Idők Tanujában (1860-1864), Magyar Államban (1870), Vasmegyei Lapokban (1871-1872).

Dr. Nagy Ignác (1844-1907) rohonci esperes-plébános: Egyházi ima és dalfűzér. Felsőőr, 1881 (1890). - Geschichte d. Adam Hauserischen Armenstiftung zu Rohonc, 1891. - Magyarország vármegyéi és városai III. kötetének munkatársa s ott Rohoncot ismertette.

Nagy József (1753-1810) a szombathelyi szeminárium első rektora, káptalani nagyprépost: Karácsonyra. Pest, 1797. Nagypéntekre. Szombathely, 1798. Hálaadó beszéd Mantua visszavétele alkalmából. Zalaegerszeg, 1799. - Sz. István király ünnepére Bécsben mondott beszéd. Bécs, 1800. - Oratio funebris super Paulum Rosos eppum Veszprim. 1809. - Dictio (Herzan székfoglalására). Bécs, 1800. - Oratio (Herzan temetésekor). 1804. - Dictio (Somogy beiktatásakor). 1806.- Halotti beszéd Sallér I. özvegye, Motesiczky Julia felett. Komárom, 1796. - Halotti beszéd Szentgyörgyi Horváth Zsiga békási főispán felett. 1809. - Dictio ... occasione installationis Caroli Ambrosii Primatis in Supr. Comitem Cottus Strigoniensis. Sabariae, Perger, 1808. - Szemere Pál gyűjteménye I. füzetében megjelent a Vasvármegye közgyűlésén 1806. V. 27-én mondott magyarnyelvű beszéde, melynek hatása alatt ezentúl magyarul tartották a megyegyűléseket. - Szerkesztette a Zalamegyei Tiszti Szótárt. Bécs, 1807. - Benső barátság fűzte Kisfaludy Sándorhoz, Kazinczyhoz, Kis Jánoshoz s kora más vezető íróihoz. Róla énekel Kisfaludy a Tátika bevezetésében:

" Négy fal közé zárt a télnek
Szele, hava, hidege:
Kedvellt, tiszteltt barátom, Nagy!
Ím hallyad egy agg Rege ... "

362

Kis János is szép verset írt hozzá e címen: "Az elhagyott magyar nyelv. Fő Tisztelendő Nagy József szombathelyi nagyprépost úrhoz 1806."

Nagy Lajos (1811-1892) egyházashetyei plébános: Hirek Egyházashetyéről. Vasmegyei Lapok, 1872. - Levelezés az anyakönyvekről. U. o.

Dr. Németh János (1779-1848) szombathelyi kanonok, Komárom-, Vas- és Zalavármegyék táblabírája: Tentamen publicum ex studio privato graecae linguae. Sabariae, 1799. - Memoria Typographiarum inclyti Regni Hungariae et Magni principatus Transsylvaniae. 1814. - Az első könyvnyomtató műhelyről Magyarországban a mohácsi veszedelem után. Tud. Gyüjt. 1817. VIII.; továbbá u. o. 1825. IX.; 1839. IV.

Németh János (1803-1868) gércei plébános: Jóbarátaink, avagy ellenségeink lehetnek-e nagyobb hasznunkra? Tud. Gyűjt. 1825.- Tudománybeli jelentések. U. o. 1826. - Igen jó pasztorális cikkei és nagypénteki beszéde jelent meg az Egyházi Tárban (1838-39).

Németh József (1818-1882) szentszéki ülnök, pinkaszentkirályi plébános. Mint központista kispap a Munkálatokban társfordítóként szerepelt. Eredeti munkái: Kath. Egyház. Munkálatok, 1844. - Papi nőtlenségről. U. o. 1843.

Novák Ferenc (1790-1836) bántornyai plébános: A markusóci (Márkusháza-Markisavci) kápolna felszentelésekor 1819-ben mondott prédikáció, Szombathely, 1820.

Oláh János (1808-1886) táplánfaszentlőrinci plébános. A szombathelyi lapokban tette közzé írásait.

Őry Antal (1893-) egervári plébános: Negyedik ádvent és a békevágyak. Szombathelyi Ujság, 1917.

Pálinkás Géza (1858-1918) tb. kanonok, alsósági esperes-plébános: Az angyali üdvözlet megvalósulása. Rózsafűzér királynéja. 1895. - Középkori műemlékek a Kemenesalján. Szombathelyi Ujság, 1898. - Egy Nagy Lajos korabeli birtokpör. U. o. 1901. - Kresznerics Ferenc élete. U. o. 1902. Kéziratban: A szombathelyi székesegyházi könyvtár kódexeinek, ősnyomtatványainak, régi magyar könyveinek jegyzéke. 1892. (Szemin. könyvtárban.) - A püspöki könyvtár kódexeinek, ősnyomtatványainak, régi magyar könyveinek jegyzéke. 1893-1894. (Püspöki könyvtárban.)

Pálinkás József (1874-1919) nagypösei plébános.

363

A Szombathelyi Ujságnak volt munkatársa s P. J. Rőtfalva aláírással sok novellája is jelent meg, de különösen alapos közgazdasági és társadalomtudományi cikkeivel keltett közfigyelmet. Írásai 1896-tól 1918-ig minden évfolyamban bőven szerepelnek.

Pámer Mihály (1835-1894) tb. kanonok, alsósági esperes-plébános: Egyházi beszéd Assziszi sz. Ferenc születésének 700-ados emlékünnepére. Szombathely, 1882. - Egyházi beszéd Intay Vazul O. S. B. dömölki perjel aranymiséjére. Sopron, 1882. Egyházi beszéd Markó József káldi plébános aranymiséje alkalmával. Szombathely, 1886. - Egyházi beszéd Vincze Paulin O. S. B. aranymiséjekor. Cell, 1892. -- Egyházi beszéd Hollósy Jusztinián O. S. B. aranymiséjén. Cell, 1893.

Papp László (1778-1840) spirituális: Versi mulatozás. Pest, 1817. Aevi Genius. 1830. - Amicum verbum ad animarum curatores. Komárom, 1830. - Cognitio sui ipsius. Pest, 1833. - Reflexiones emendationem morum aevi nostri respicientes. Pest, 1834. - A religio. Pozsony és Győr, 1837.

Pápai János (1899-) zalaegerszegi gimn. hittanár. 1925-ben szerkesztette a Zalaegerszegi Egyházi Tudósítót s abban számos, a hívek mindennapi életét érintő cikkeket írt.

Pecsenka József (1829-1908) lődösi esperes-plébános: A nagy német futás Vasmegyében. Vasmegyei Lapok, 1875.

Pehm József (1892-) c. apát, zalaegerszegi esp. plébános. 1918-ban szerkesztette a Zalamegye c. lapot, 1918-19- ben (a kommun 4 hónapját kivéve) a Zalamegyei Ujságot. Jelentek meg cikkei az Egyházi Lapokban, Jézus Sz. Szíve Naptárban (1922), Magyar Kultúrában (1927-28). Önálló kötete: Az édesanya. Budapest, 1917. Röpiratai: Zala segélykiáltása, Zalaegerszeg, 1927. és Vigyázzatok az ujsággal! Zalaegerszeg, 1919.

Perényi Antal (1841-1922) c. prépost, körmendi esp.-plébános, a Ferenc József rend lovagja: Adatok a körmendi plébánia multjából. Szombathelyi Ujság. 1897. - II. Rákóczi Ferenc vérrokonai Vasmegyében. U. o. 1906. - A Batthyány- család története. U. o. 1911. - Magyarország vármegyéi és városai III. kötetének munkatársa volt s ott Körmendet ismertette.

Pernhoffer Ignác (1817-1859) lendvavásárhelyi káplán: Utazás gyorskocsin. Religio és Nevelés, 1842.

364

Pintér József (1877-) Ő szentsége házi káplánja, rábakovácsii plébános. Szerkesztője volt 1904-1912-ig a Szombathelyi Ujságnak, de már az 1900-1904-es évfolyamokban is több cikke jelent meg. Nevét az 1922. Jézus Szíve Naptár munkatársai között is megtaláljuk.

Plander Ferenc (1796-1867) novai esperes-plébános: Göcsei szóejtés. Tudományos gyüjtemény, 1832. Göcsei tájszavak. Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. III. kötet. Jelent meg ezeken kívül cikke a Religioban s az 1848-as Religio és Nevelésben. Göcsej esmérete c. munkájából (Tud. Gyüjt. 1838) oldalszám idéz a Századok 1881. évfolyama.

Póczik József (1761-1812) vámoscsaládi plébános. A szombathelyi papnevelőintézetnek könyvtára őrzi kéziratát: Vitae pontificum Romanorum ex monumentis collectae-opera ex studio I. Poczik in Seminario Sabariense Professoris. 1798.

Pulay József (1836-1922) tb. kanonok, alsóőri esperes- plébános. A Vasmegyei Lapok munkatársa volt. Alsóőr és Vidéke. Vasmegyei Lapok, 1872. - Egy fontos ügy. U. o. - Egy oklevél Alsóőr multjából. U. o. 1871. Több cikke u. o. 1873-1875, továbbá az Autonómia, Szabad Egyház, Jelenkor és Magyar Állam 1870-1874 évfolyamaiban.

Puly György (1825-1901) pápai prelátus, káptalani nagyprépost: A Vasmegyei Katholikus Kör beszámoló gyűlésén mondott beszéd. Szombathelyi Lapok, 1894.

Ratkovics Vendel (1834-1907) apátkanonok: Borovnyákkal együtt imakönyvet adott ki s lefordította vendre az egri kátét.

Rathner Mihály (1843-1922) tb. kanonok, pinkafői esperes-plébános: Jézuska jőjj el. Szombathelyi Ujság, 1896, Feltámadunk, Karácsony ünnepe. U. o. 1897. Anna Rozália testvér. U. o. 1898. Dicsőség a magasságban Istennek s békesség a földön a jóakaratú embereknek. U. o. 1901. † Haltzl Ferenc. U. o. 1904. Jelent meg szentbeszéde a Borromeus 1900-as évfolyamában. - Magyarország vármegyéi és városai III. kötetének munkatársa s Pinkafő történetét írta meg abban. Önálló kötete: A bőjt. Pozsony, 1891. Cikkezett Das Recht c. lapban s a pozsonyi Katholikban.

Dr. Reichl Ferenc (1841-1890) vasjobbágyi plébános. A Vasmegyei Lapok 1872-es évfolyamában a Levelezés c. rovatban szerepelt írásával.

365

Révész István (1905-) IV. é. teol.: Adventi gondolatok. Megjelent a Sz. Agoston Egylet jubileumi Jelentésében. 1927.

Dr. Rogács Ferenc (1880-) prelátus-kanonok. Cikket írt kispapkorában az Ébredünk 1904-es évfolyamában. Dolgozott a Szombathelyi Ujságban (1908-1910, 1916-1918), Vasvármegyében (1923-1925), Egyházi Lapokban (1922), Eucharisztikus Értesítőben, hol az Eucharisztikus Irodalom c. rovat vezetője. Kötetes munkái: Jézus sz. Gyermeksége. Budapest, 1905, Regnier: Sz. Márton (ford.). Szombathely. 1913 és Budapest, 1925. - Úrnapi dal. Szombathely, 1920. - Főszerkesztője volt az egyházmegye új zsinati törvénykönyvének. (1927.)

Dr. Róka Imre (1780-1821) szentszéki ülnök, a keleti nyelvek tanára a papnevelő főiskolán: Tentamen publicum ex studio privato linguae graecae. Sabariae, 1799. - Tentamen publicum ex studio linguae hebraicae. 1801. - Elegia pro sollemni installatione L. Somogyi. - Vigasztaló beszéd szentgyörgyi Horváth Kristóf halálakor. - Halotti beszéd szentgyörgyi Horváth Antal lovasezredes temetésekor. 1812. - Sz. Istvánnapi egyházi beszéd a bécsi kapucinusoknál. - Alkalmi beszéd. 1816. (Tud. Gyüjt. 1821. III. 116.)

Dr. Rozman József (1884-) hegyfalui plébános. Számos aktuális kérdéssel foglalkozó cikke jelent meg a Szomhathelyi Ujságban. Lefordította Meschler S. J. Nagyasszonyunk virágos kertje c. munkáját. Szombathely, 1924.

Rózsa Ferenc mint pesti kispap az 1846-1847-es Munkálatok társfordítója.

Rőthy István (1831-1909) tb. kanonok, vicerektor. Kopsz: Presbyter in Synodali c. munkáját átdolgozta s negyedik kiadásban adta ki. (1871.)

Sághy Mihály (1783-1849) szombathelyi kanonokból lett váci nagyprépost, novii c. püspök: Első apostoli király, sz. Istvánnak országán és magánvaló dicsőséges uralkodását magasztalta és hirdette Bécsben a nemzeti ünnep alkalmából a tisztelendő kapucinusok templomában. Kisasszony hava 22. 1830. Bécs, 1830.

Sbüll Ferenc (1825-1864) nagydolányi plébános. Mint pazmanita az ottani Magyar egyházirodalmi Iskola jegyzője volt s élénk résztvett Goffine Oktatókönyvének fordításában. Írt vend nyelvű kátét, dolgozott a Religioban,

366

hol a vendek egyházi történetét, irodalmát, a vizlendvai egyesületet s több pasztorális témát ismertetett. A kegyuraságról szóló munkáját a budapesti egyetem hittudományi kara jutalmazta.

Schápy József (1850-1918) nagynardai plébános: Cikke a Szombathelyi Ujságban: A közönség köréből. 1903. A Vasmegyei Lapokban Észrevételek s Veritas c.-el értekezett.

Schmidt József (1828-1892) németsároslaki plébános. A Vasmegyei Lapok 1872-es évfolyamában írt három cikket a papi nyugdíjról és a követválasztásról.

Siegl Antal Ede († 1875 körül) szombathelyi pap, a lőcsei kir. gimn. igazgatója: Kurzgefasste Geschichte des k. k. Staatsgymnasiums in Pressburg 1626-1850. - Ein Wort über die Reform der Gymnasien in Ungarn. Lőcse, 1853. A lőcsei gimnázium értesítőit 1853-58-ban ő szerkesztette.

Sipos Ágoston Mihály (1868-1926) szőcei plébános. Jelentek meg beszédei a Borromeusban (1900-1901), egyházjogi cikkei a Religioban (1906-1908, 1911), továbbá két kötet szentbeszéde: A jó Isten világjárása. Budapest, 1915. - Szentbeszédek. Budapest, 1916.

Somogyi Lajos (1849-1901). Jelentek meg cikkei, mint peresztegi káplánnak a Vasmegyei Lapok 1875-1877. évfolyamában. Meghalt mint répceszentgyörgyi plébános.

Somogy Lipót (1748-1822) v. b. t. t., szombathelyi megyéspüspök irodalmi munkásságát l. e mű I. k. 239. l.

Soós János (1837-1914) rábahidvégi plébános. 1866-ban a Katholikus Lelkipásztorban jelent meg beszéde.

Steffanits István (1886-1911) letenyei káplán: A szociális kérdés és a katholikus pap. Szombathelyi Ujság, 1906.

Stegmüller János (1819-1892) jáki apát, szentszéki ülnök. Mint központista kispapnak jelentek meg értekezései a Munkálatok 1841 és 1842-es évfolyamában: Urunk jövendölése Jeruzsálem pusztulásáról, A biblia (Fenelon után), Az ész hatása, Az Egyház fenyítéke az első században, A jezsuiták Magyarországon s egy verse ugyanott. Jubelrede und Mariengruss (Erdődy György gróf aranylakodalmára). 1857.

Dr. Stegmüller Károly (1822-1906) pápai prelátus, káptalani nagyprépost. Jelentek meg beszédei a Szombathelyi Ujság hasábjain 1895-től 1903-ig, A Borromeusban 1901-ben. Külön: Esketési beszéd Návay Kálmán és báró Babarczi Ella esküvőjén. Győr, 1898. - Oltárszentelési szentbeszéd. Győr, 1898. -

367

Szentbeszéd T. I. és R. Sz. esküvője alkalmával. Győr. 1899. - A ker. kath. kórházkápolna és felszentelésének jelentősége.

Stegmüller Károly aláírása.

Szombathely, 1901. Beszédei közül néhányat a Kath. Lelkipásztor (1869) s a Religio is közölt (1896, 1900). A szemináriumi könyvtár sok kéziratát őrzi.

Stirling Antal (1848-1876) püspöki titkár: A szombathelyi székesegyház ismertetése. Vasárnapi Ujság, 1877.

Strausz Flórián (1863-) tb. kanonok, alsólendvai esperes-plébános: Megemlékezés b. e. püspökünkről. Sz. U. 1902.

Szabó Imre (1814-1881) szombathelyi püspök irodalmi működését l. e műben 65-68. lapokon.

Szakovics József (1874-) alsószölnöki plébános: Cikkezett az Alkotmányba, Novinebe, Slovenecbe; lefordította vendre az esztergomi kiskatekizmust és teljesen átdolgozta a Molitvena Knigát.

Szalay János (1735-1786) vámoscsaládi plébános: Halál, nem halál. Azaz az Úristenben meghaló embernek tsendes nyugodalma, édes álma. Mert ki az Úrban meghal, meg nem halni, hanem inkább tsendesen nyugodni s édesen aludni mondathatik. Ilyen halállal halt meg 1773. Sz. György havának 11. napján Rumi és Rábadoroszlói Rumy Lázár. Győr, 1774.

Szalay Mihály (1783-1841) vámoscsaládi esperes-plébános: A tanítóknak érdemeiről és jutalmairól egyházi beszéd, mely P. Perlaky Leo secunditiáján Szombathelyen mondatott 1829. okt. 25-én. Szombathely, 1829.

Szaniszló József (1790-1862) apátkanonok. Dolgozott a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii 1841-42-es évfolyamában. Ugyanezen idő alatt szerkesztőtársa volt öccsének (Sz. Ferenc püspöknek) a Religio és Nevelés c. folyóiratnál. Kötetes munkái: Bibliai, vagy ó- és újtestamentomi történet. Stapf József Ambrus német munkája nyomán. Pest, 1839. - A róm. kath. egyház ünnepeinek szertartásai. Szombathely, 1847. - Magyarra fordította és kiadta öccse e latin műveit: Doctrina religionis. Buda, 1839. és Sermo sacer. Pest, 1838.

368

Szekér Antal (1885-) rábahidvégi plébános: Pannónia lilioma. Szombathelyi Ujság, 1907. A szociális szeretet jegyében. U. o. 1908.

Szelmár István (1820-1877) felsőszentbenedeki plébános. Lefordította s a Szent István- Társulatnál kiadta Róder Bibliáját s a régi katekizmust vend nyelven.

Dr. Szenczy Ferenc (1800-1869) szombathelyi püspök. Irodalmi munkásságát l. e mű 29. lapján.

Dr. Szendy László (1896-) a szentírástudományok tanára. Jelentek meg cikkei Dunántúli Move-ban (1919-20). Jézus Szíve Naptárában (1920), Szombathelyi Ujságban (1916), stockholmi Credoban (1922), Vasmegyei Tanítók Lapjában (1925), Zalaegerszegi Egyházi Tudósítóban (1926), Nagyasszonyunkban (1925), Egyházi Lapokban (1927-28), Vasvármegyében (1926-28).

Dr. Székely László (1894-) tanulmányi felügyelő, teol. tanár. Jelentek meg cikkei, bírálatai a Magyar Kultúrában (1917,1922,1925-28), Egyházi Lapokban (1923. 1925-28), Kath. Szemlében, Mária Kongregációban, Pázmány Péterben (1927), A Sz. Ágoston Egyesület 1927-es Jelentésében.

Szilágyi István (1755-1821) náraii plébános: Institutio concionatoria quinquepartita de festo Circumcisionis (7 kötet, közülük egy 1807 -ben Sopronban készült, ez latin, a többi magyar prédikáció). - Instutitio conc. quinquepartita de festo O.O. Sanctorum. Sabariae, 1810. - Szilágyi István Szombathely megyebéli papnak itélete Kolmár József prédikátor beszédéről. Révkomárom, 1814. - Ezeken kívül a szombathelyi papnövelde kötetszám őrzi kéziratos prédikációit: De S. Jacobo, De S. Francisco Seraphico, De angelis custodibus, De S. Stephano protomartyre, De purificatione B. M. V., De S. Michaele, Portziunkulára, Újmisére, Halottak napjára stb.

Dr. Szily János (1735-1799) Szombathely első püspöke: Irodalmi munkásságát l. I. k. 23. l.

Sziszeki Márk (1819-1890) belatinci plébános. Jelentek meg cikkei az Idők Tanujában (1862), Magyar Államban (1868 és 1872), Zalai Közlönyben (1874). Adott ki politikai röpiratokat is.

Szlepecz János (1872-) tb. kanonok, muraszombati esperes-plébános: A muraszombati plébániatemplom építése. Szombathelyi Ujság, 1909. Szpitavanye düsne veszti, 1915.

369

Szombath József (1906-) IV. é. teológus. Írt a Szent Ágoston Egyesület 1928-as Jelentésébe.

Dr. Tatay János (1789-1862) győri apátkanonok. 1820-ig Szombathelyen volt teol. tanár. Később sopronlövői plébános, majd győri kanonok. Munkái: Nagyt. Dréta Antal úrhoz, a zirci apátság n. é. előljárójához (vers) 1812. A magyarok első királya, Sz. István emléke egyházi beszédben megújítva. Bécs, 1839. - Halotti beszéd Balassa Gábor szombathelyi püspök emlékezetére. Szombathely, 1851. Kéziratos verse Nagy Józsefhez (Köberl-hagyaték). (V. ö. Kazinczy levelezése. IX. és következő kötetek.)

Dr. Tauber Sándor (1868-) pápai prelátus, prépostkanonok. Jelentek meg cikkei az Alkotmányban, Egyetemi Kritikai Lapokban, Kath. Szemlében (1904-1906), Religioban (1903-907, 1914, 1916, 1918, 1925), Havi Közlönyben, Papok Közlönyében, Egyházi Lapokban, Szombathelyi Ujságban (1898-1917), Borromeusban (1908), Legszentebb Rózsafűzér Királynőjében, Eucharisztikus Értesítőben. 1901-ben megjelent Manuale Juris Canonici c. könyve négy kiadást ért s az új Codex J. C. megjelenéséig jóformán minden magyar szeminárium ezt használta tankönyvül. Kisebb munkája: Jézus Szívének! (Oktatás) Szombathely, 1903. Éveken át szerkesztette Jézus legszentebb Szívének naptárát. Több cikke jelent meg a Le Canoniste Contemporain c. francia egyházjogi folyóiratban. Sokat dolgozott az egyházmegye új zsinati törvénykönyvének (1927) előkészítésében.

Tegyey Ferenc (1840-1909) rábakovácsii plébános. Jelent meg cikke a Religio 1872-es évfolyamában.

Térdesy Márk (1822-1888) csendlaki plébános. Irogatott a Vasmegyei Lapokba.

Tihanyi Ödön (1869-) boncódföldei plébános: Néhány adat az eőriszentpéteri plébánia történetéhez. Szombathelyi Ujság, 1901. A jellemről és a nevelés útján való alakításról U. o. 1902.

Tivadar József (1894-) belatinci káplán. Az alsólendvai Népújság, majd Néplap munkatársa az 1926-27-es években.

Tóth Antal (1819-1878) pápóci plébános. T. A. aláírással sokat cikkezett a Religioban (1853-56), később az Idők Tanújában, Magyar Államban és Pesti Hirlapban. Rábaparti, majd Agricola álnevet használta.

370

Dr. Tóth József (1863-) káptalani nagyprépost, pápai prelátus: Jelentek meg cikkei a Szombathelyi Újságban (1895, 1898, 1900, 1903-905, 1907-1911), Jézus Szíve Naptárában, Religioban, Egyházi Lapokban, a püspöki iskola Emlékkönyvében, Breznay: Papnevelőinkben, Legszentebb Rózsafűzér Királynéjában, Borromeusban, Vasvármegyében (1924-1928). - A jellemről (külön lenyomat a Religioból) Budapest, 1916. - Lélekhalhatatlanság és kultúra (az Aquinói sz. Tamás társaságában tartott felolvasás; külön lenyomat .a Religioból) . Önálló kötetei: Szent István király ünnepére. 1905. - Szily János élete és működése. Szombathely, 1909. - Rövid elmélkedések Jézus Szentséges Szívéről és a Boldogságos Szűz Máriáról. Szombathely, 1914. - Sursum Corda. Egyházi beszédek. Szombathely, 1915. - A szombathelyi székesegyház leírása. Szombathely, 1920. - Alkalmi beszédek. Szombathely, 1921.

Tóth Zsigmond (1824-1866) molnárii apát, szenttamási plébános. Mint központista növendék dolgozott a Munkálatok 1844-es évfolyamában.

Dr. Vadász Ferenc (1804-1862) kanonok. Irogatott a Religioba, a Fasciculi Ecclesiastico-Litterariiben kidolgozta a reformáció történetét Magyar és Erdélyországban s kéziratban maradt egyháztörténete.

Varga János (1885-) tb. kanonok, teol. tanár. Írt a Zászlónkba 1902., a Legsz. Rózsafűzér Királynéja 1903-4. évfolyamaiba, a Szent Gellértbe 1915., a Jézus Szíve Naptárba 1921. Mikes püspök fogsága, Szombathely, 1921. (Ennek rövid kivonatát közölte Gabányi tábornok Martyrjaink című művében II. k.) Társszerkesztője volt a szombathelyi egyházmegye zsinati törvény könyvének, 1927.

Vecsey Lajos (1905-) IV. é. teol. Hogyan és mennyiben érvényesül manapság Krisztus Királysága? Jubileumi jelentés, 1927.

Veér Vilmos (1884-) zalalövői plébános. Dolgozott a Szombathelyi Újságba: Hitrege hőse-e Jézus, vagy valóságos történeti személy? 1905. A papi nőtlenség, Következetlenség. U. o. 1918. A katonaság szervezése. 1919. - Az Egyházi Lapokba: Térdeljünk-e a keresztelés Pater Noster-énél? 1922. Hozzászólás. U. o. 1922.

Veinhofer József (1778-1859) pápai kamarás, pinkafői esperes-plébános, a Lipót-rend lovagja: Predigten I. Band. 1853 (1860² Pest).

371

- A keresztény kath. Egyház fő hit- és erkölcstana 14 oktatásban előadva. Pest, 1855 (1865). - Ünnepi és alkalmi egyházi beszédek (ford. Nagy János). 1856 (1866). - Lehrreiche Mittheilungen aus den Schriften eines kath. Seelssorgers. Pest, 1858. - Christliche Lebensweisheit eines getreuen Seelenhirten (25 beszéd). Wien, 1860. (Magyarra fordították a szombathelyi kispapok Hű lelkipásztor életbölcsesége c.-el. 1862.) - Einundfünfzig Predigten (Szentségimádásra). Wien, 1865. - Fünfundvierzig Marienpredigten. Wien, 1868. - Naplójából Danielik Emlékkönyvében jelentek meg részletek. Kiadott prédikációival együtt kb. 8000 prédikációja maradt meg saját keze Írásával. Nagyon sok ezek közül a szeminárium könyvtárában van. "Schulprotokoll"-ja Pinkafőn.

Vendel (Wendl) György (1810-1868) máriafalvai plébános. Herzliche Bitte an alle Verehrer d. heil. Jungfrau Maria. Bécs, 1859.

Vidos Lajos (1853-1926) pápai prelátus, káptalani nagyprépost: XIII. Leó (ünnepi beszéd). Szombathelyi Ujság, 1903. Religio, 1903.

Vincze Sándor (1814-1849) oladi plébános. - 1849-ben 10 beszédet adott ki Szent Flórián, Karácsony, Nagyboldogasszony, Mindenszentek és Halottak napjára, Ötvened, Hatvanad, Hetvened és Pünkösd után VI. vasárnapra Egyházbeszédek (Szombathely, 1849.) címmel. Bevezetésében egész esztendőre szóló kiadást igér, amennyiben e munkája tetszésre talál. Megjelenésről nem tudunk. - Pályanyertes munkája: Hogyan lehet rét nélkül istállózás mellett gazdálkodni. (A jutalmat már nem kaphatta meg, mert közben meghalt.)

Volper Pál (1869-) lendvavásárhelyi plébános: A zalaegerszegi templom restaurálása. Szombathelyi Ujság, 1906.

Vöröss Zsigmond (1854-1910) szentszéki ülnök, a kőszegi árvaház igazgatója: Reggeli és esti imák a Kelcz-Adelffy árvaház növendékei számára.

Werner Alajos (1905-) a római Collegium Hungaricum tagja: Pályanyertes műve az egyházi zenéről (Kézirat 1928). Cikkel a Vasvármegye 1929. évfolyamában Monte-Cassinóról, Kovács Lajos haláláról és temetéséről.

Zimits Mihály (1886-) mint kámi plébános lépett át misszionáriusnak a S. V. D.-be: Kiengesztelődés. Szombathelyi Ujság, 1906.

372

Van-e szükség Népszövetségre Magyarországon? U. o. 1909. - Az "Evangélium" c. hitszónoklati és lelkipásztori folyóiratban 1923 óta számos, különösen oltáregyesületi beszéde jelent meg.

Zrinyi Károly (1867-1914) belatinci plébános: Lelkipásztorkodás Amerikában. Szombathelyi Ujság, 1907. Templomépítés Amerikában, Fájdalmas Mária-énekünk születése. U. o. 1909.

Zsemlits István (1840-1891) felsőlendvai plébános. A Kath. Lelkipásztor munkatársa volt 1867-ben s dolgozott a Religioba (1866-1881). Álneve: Szölnöki. A Magyar Államban is jelent meg cikke (1872-1876), Pesti Hirnökben (1865), Katholikban (1872-1875), Das Recht-ben (1875- 1876) igen sok közleménye. Továbbá: Navuk od szvetoga potrdjenya szvesztva. Graz. 1871.

Zsiray Zsigmond (1800-1874) pecöli plébános: Lelkivezér az üdvösség útján v. a teljes Szentháromság egy igaz Istennek lélekben és igazságban imádságra útmutató közönséges imádságoskönyv a ker. katholikusok számára. Pécs, 1838. - A falusi gazda, mint cholera-orvos. Szombathely, 1866. - Litániák és imák fűzére. Szombathely, 1852. - Vallási kistükör. Kőszeg, 1848.

Azt is lehetett volna címnek írni: az egyházmegye tudósai. Nem mintha csak ennyien lettek volna, hisz másfélszázados múlt után 8-9 tudóssal dicsekedni nem volna nagy dolog, de ők jutottak azon szerencsés kevesek közé, kiket a hivatalos világ is tudós névvel illet. Keményveretű, de nem rideg tudósok, hisz a katolicizmus kétezer esztendejének minden dicsősége, minden ereje, minden nagysága táplálta őket, telve élettel, élni-szeretéssel, éltetni akarással. Mindegyiknek életében hosszabb, vagy rövidebb ideig a katedra volt útjelző, innét szórták szét a tudomány magvait, itt adták tudásuknak legjavát, itt vívták ki a tanítványok hálás szeretetét. Amit a tolluk papírra szántott, az csak halvány visszhangja volt az elcsengett szónak. Különös kegyelettel őrizzűk ránk maradt munkájukat, pedig itt az érzéketlen papíroson csak a betű ólomkatonái sorakoznak gépiesen egymásmellé,

373

a bennük rejlő életet csak sejteni lehet. E tudósok egyike mondotta: "A magyar nemzetnek szép jövendője vagyon, ha ama szakadások, melyeket az idő viszontagságai idéztek elő közöttünk, fönt nem tartanak s meg nem újíttatnak. Egyesülnünk kell nyelvben, egyesülnünk kell jószándékban. egyesülnünk kell sok másban, ha eldarabolt, összeszaggatott erőinket használni akarjuk. A mi hivatásunk is az, hogy Isten nagy országának becses részét tegyük, hogy az emberi nem javát előmozdíthassuk. " - Aki most olvassa e sorokat, azt gondolhatná, hogy egy ma élő valakit szólaltattunk meg, hisz annyira újak és korszerűek ezek a szavak. Pedig a fenti mondat rég elhangzott már, 1846. július 6-át írták, mikor Szilasy János, egyházmegyénk tudósa, a nagy pedagógus ezt az akadémia nagyjai előtt felolvasta. A komoly fők helyeslőleg bólongattak, tollforgató kezek tapsra mozdultak, azután ... jött 49, a maga zsarnokságával, s Trianon gyászos csapásával és nem egyesültünk, sőt szétszóródtunk és elnyomattunk. 80 év távlatából ezért újak, ezért korszerűek e szavak. Most, mikor Szilasy Jánost megszólaltattuk, most, amikor vele együtt a többi tudós papjainknak emlékét felelevenítjük, nem helyeselgetőket, nem tapsolókat akarunk nekik szerezni, de tettrekész követőket.

Dr. Bitnicz Lajos (1790-1871). Jákon kezdődőtt meg élete folyása a község egyszerű jegyzői-orvosi lakában. Apját a kettős hivatal ugyancsak lekötötte. Szelídlelkű ember volt, kit korán elsíratott az Árpád-kori öreg templom csengő-bongó harangja, a gyermek nem is értette fel, mit jelent az: apát elveszteni, megriadt szemmel csak annyit vett észre, hogy megkevesbedtek, hogy szegényebbek lettek. Rövidesen el is hagyta a családi fészket, Kőszegre ment gimnázistának s mint szegény, de jó tanuló a Kelcz-Adelffy árvaházban kapott lakást, kosztot. A latin iskola nyelvérzékére, a válogatott tanári kar és az árvaház előljárósága hivatására voltak jó hatással. 1807-ben már a szombathelyi szeminárium növendéke s mind lelkiekben, mind szellemiekben példaképe lett társainak. Nem kellett neki Szent Jeromossal felkiáltania: Vita communis maxima mea poenitentia, mert a társasélet zajában is ép oly jól feltalálta magát, mint a csendes magány meghitt perceiben. Szabad idejében sokat nyelvészkedett. Jól beszélt latinul,

374

sokat foglalkozott a görög és héber nyelvvel s megértette az angol, francia és német beszédet is. Ilyen felkészültséggel szolgált 1811-ben a szentéletű Somogy Lipót püspöki irodájában, de a következő évben már átvette a nagynevű Kresznericstől a matematika tanítását a líceumban. A szent rendeket fiatalsága miatt csak most kapta meg. 1815-ben nyerte el a bölcsészettudori oklevelet.

Bitnicz Lajos.

34 éven át ült a katedrán, tanította a tudományra szomjas ifjúságot a mennyiségtan száraz tudományára. Igen, száraz tudomány lett volna, de Bitnicz tanította, ki az egy hangú számsorba, a merev képletekbe is tudott életet bevinni; Bitnicz tanította, ki a hideg logikát is magasabb célok szolgálatára szorította. És még több életet öntött magyarnyelvi előadásaiba. 1819-ben állították be a tanrendbe a magyar nyelv rendszeres tanítását s Bitnicz volt az,

375

aki ezt a katedrát is elvállalta s hűséggel szolgálta 25 éven át minden fizetés, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az irodalomtörténet nagyjai, az akadémia kiválóságai közül számosan köszöntötték benne egykori tanárukat s mindenkori mesterüket. Frankenburg Adolf, Hoffmann Pál, HoIlán Ernő, Horváth Boldizsár, Nagy János, Ney Ferenc, Rózsay József, Szenczy Imre és Udvardy Ignác, az Akadémiának megannyi tagjai, s Szenczy Ferenc csak néhány nagyobb név az ő diákjai sorából. Aki az ő tanítványa volt, az élvezhette a szép előadásokat, de dolgoznia is kellett. Hogy diákjai az önálló munkálkodásban mielőbb jártasságra tegyenek szert, megszervezte a Magyar Nyelvgyakorló Egyesületet, s ezzel megvetette alapját a tavaszi rügyeket fakasztó önképzőköri életnek.

Tanárkodása alatt a ranglétrán nem nagy léptekkel haladt előre. 1837-ben szentszéki ülnök lett s Vasvármegye táblabírája. 1839-ben pedig kezdettől fogva tanár társát s 20 éven át rektorát: Dr. Horváth Ferencet váltotta fel a líceum igazgatói székében. Szerény ember volt nagyon, nem vágyott külsőséges kitüntetésekre, mindig tökéletesebb munkára tanítványainak megértő és hálás szeretete sarkalta.

1847-ben a székesegyház kanonokjává nevezték ki. Nem szívesen hagyta ott a katedrát, hisz úgy érezte, ő még sokat, nagyon sokat tudna dolgozni ott. A 35 éves tanárkodásban nem merült ki, még mindig munkabíró ember volt. Használhatóságát igazolja az a tény is, hogy a kitüntetések sorra érik. 1858-ban megkapta a monostori c. apátságot, 1858-ban általános püspöki helynök lett, ő lett a káptalan nagyprépostja s 1868-ban bosoni c. püspökké nevezte ki a király. Szenczy, majd Szabó Imre püspöknek segítőtársa és első tanácsadója volt mindenben. Mikor 1871. június 28-án rokonlátogatás közben Nagykanizsán váratlanul meghalt, a jó Bitnicz bácsit, ahogy kortársai nevezték, sokan megkönnyezték, mert sokat vesztetek benne.

81 esztendős életéből 52 évet irodalmi munkásságban töltött el. A tollforgatást korán kezdette meg. 1819-ben jelent meg első értekezése: A Vas- és zalamegyei tótokról, melyben a dunántúli vendek történelmi és nyelvészeti multját fejtegette. A kedvezően fogadott értekezés sikere további munkára ösztönözte. Sorban jelennek meg munkái: Tentamen publicum e mathesi adplicata. Sabariae, 1820.

376

Tentamen publicum e mathesi et geometria practica. Sabariae, 1820. Pest, 1825 és 1872. - De religionis et philosophiae relatione mutua. Sabariae, 1822. Legnagyobb sikert az 1827-ben megjelent szakmunkája: "Magyar nyelvbeli előadás tudománya" aratta. 1847-ben már harmadszor átdolgozva adta ki. Még a késői kritika is elismeréssel adózik: "Bitnicz Lajos oly kitűnő munkát írt nyelvünkről, hogy hasonló tömörséggel, az esztétika és logika oly szerencsés szerepével vagy félszázadig egy ily tárgyú könyvünk sem dicsekedhetett." (Kath. Magyarország. 1900.) - Magyar nyelvbeli figyelmező. Pest, 1827.

Nagyon sokat dolgozott folyóiratokban. Tudományos Gyüjtemény 1817. VIlI., 1818. IX-X., 1819. Ill. XII., 1820. X., 1821. III. VII. VIII., 1824. I., 1825. VI., 1828. IX., 1829.

Bitnicz Lajos aláírása.

III. számaiban megjelent cikkek közül hozzánk közelebbi vonatkozásban Nagy Józsefről, a líceumról és a Szombathelyen az 1817-es tűzvész után felásott régiségekről szólók érdemelnek külön is megemlítést. Jelent meg kb. 20 cikke a Közhasznú Ismeretek tárában, azután a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben, Muzárionban, Akadémiai Értesítőben, Irodalmi Őrben, Tudománytárban, Vasmegyei Lapokban, Vasmegyei Közlönyben, Magyar Múzeumban, Új Magyar Múzeumban (1859: Sz. Márton pp. születéshelyéről). Kéziratban maradt Naplója, Egyetemes számtan, Egyetemes számtan elemei, Collectio Antiquitatum et nummorum, melyek a szombathelyi főgimnázium tanári könyvtárában vannak elhelyezve.

Irodalmi működését tudományos körök is méltányolták. Magyar nyelvbeli előadás tudománya c. munkáját a Marczibányi-féle 400 forintos jutalommal díjazták. A Tudományos Akadémia alapszabályainak végleges megállapítására kiszemelt bizottság tagjává József nádor Bitniczet is kinevezte. Maga a Tudós Társaság is 1830-ban matematikai osztályában tagjai közé választotta.

377

Majd mikor Büsching boroszlói professzor Bitnicz régészeti cikkeit németre fordította s a boroszlói Kunstblattban publikálta, a boroszlói tudományos akadémia 1825. február 25-én levelező tagjává választotta. A magyar tudósok és írók kitüntetésnek vették, hogy Bitniczet barátjuknak tisztelhetik s vele levelezésben állhatnak. (Bacsányi, Vörösmarty Mihály, Császár, Döbrentey, Kazinczy, Kisfaludi Károly, Toldy Ferenc és mások. - Leveleik a prem. gimn. kéziratgyüjteményében vannak elhelyezve.)

Késői kornak fiai is tisztelettel adóznak neki.

Irodalom: Tud. Gyüjtemény 1820. VII. 130., 1821. X. 130., 1822. IV. 126., 1825. XII. 126. - Közhasznú ismeretek tára; - Athenaeum 1842. 27. sz. - Újabbkori Ismeretek Tára. - Ferenczy és Danielik Magyar Írók I. - Vasárnapi Ujság 1871. 31. sz. (arcképpel). - Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnicz Lajos felett. Pest, 1872. (Értekezés a nyelv- és széptud. köréből III. k. 3. sz.). - Szinnyei: Repert. Term. és Tört. I. - Toldy, M. Nemz. Irod. Tört. 1878. - Petrik Bibliogr. - Magyarország Vármegyéi és Városai III. 341. - Szinnyei: Magyar Írók I. 1092-3. - Magyar Sion 1893. 843. - Arch. Értesítő 1871. V. - Századok 1871. V. - Vasmegyei Lapok 1871. - Vasmegyei Közlöny 1871. - Kath. Néplap 1866. XII. (arcképpel). - Lipp Vilmos: Bitnicz jellemrajza. Fővárosi Lapok. 1871. 237. - Lipp: Bitnicz utazási naplója. Figyelő 1871. 41., 42., II. 1877. - Kazinczy levelezése több kötetében.

Dr. Boros Károly (1812-1883). Sokat hallatott magáról életében, mégis kevés emlék maradt róla. Magyarósdon szűletett 1812. december 15-én. Előkelő családból származott. Atyja Boros László táblabíró, anyja báró Neszményi Klára, keresztapja gr. Batthyány Károly volt. Iskoláit Szombathelyen végezte s mikor Bőle püspök a jóbizonyítványú fiút kispapjai közé felvette, tanulmányainak végzésére a budapesti központi papnevelő-intézetbe küldte. Éles tehetsége könnyűvé tette a nehéz egyetemi tanulmányok végzését, azért maradt elég ideje nyilvános szereplésre. Ez időben alakult meg a szép múltra visszatekintő Magyar Egyházirodalmi Iskola, Boros Károly ott szerepelt az alapító tagok között, sőt IV. éves korában főjegyzővé is választották. Mint kispap sikerrel forgatta a tollat, nagy kár, hogy később ebbeli tehetségét parlagon hevertette. A pesti kispapok régebben minden évben meglepték az irodalmi világot egy-egy kötet értékes eredeti, vagy fordított munkával. Boros munkáját két évben is kinyomtatásra méltónak ítélték s így látott napvilágot 1833-ban Az isteni gondviselés c. munkája, 1835-ben pedig sz. Ambrus híres gyászbeszédét fordította le: Super Satyrum. 1835-ben felszentelték s tanulmányainak tökéletesítésére a bécsi sz. Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetbe küldte püspöke.

378

Tehetségével itt is elismerésre tett szert s 1839-ben mint a hittudományoknak és a keresztény bölcseletnek doktora tért vissza egyházmegyéjébe.

Itthon mindjárt kitüntető állást kapott: teológiai tanárnak nevezték ki s a dogmatikai katedrát bízták rá. Tizenegy évig tanított Boros a szemináriumban, közben magára vállalta a líceumi növendékek hittantanítását s az ifjúsági szónok hivatását is.

1850-ben elment Boros Szombathelyről s a budapesti egyetemen kapta meg a hittani tanszéket, de már 1854-ben vissza is jött Szombathelyre. Nem a tudománya volt kevés, hisz nálánál komolyabb dogmatikus főt nem igen találtak, de a természete volt rossz. Kissé önfejű, kötekedő lélek volt, ki a maga állításából nem akart engedni s ezáltal magának is, társainak is sok kellemetlen percet szerzett. Jól tudta ezt Szenczy püspök, hisz éveken át tanártársa volt, azért Szombathelyre visszahozta. Ekkor halt meg Laky János szombathelyi plébános. Három nevet emlegettek örökében: Tóth Zsigmond, a plébánia adminisztrátora, dr. Kopsz János, a püspöki titkár s Boros Károly egyetemi tanár voltak a várományosok. A plébánia Borosé lett, Tóth Zsigmond a molnárii apátságot, Kopsz pedig hét évre rá a kanonokságot kapta kárpótlásul. Mint plébános nagyon egyhangú életet élt. Reggel 7-kor misézett rendszeresen énekesmisét mondott. Utána elvonult a szobájába, elolvasta az újságokat, majd teológiai könyvekkel foglalkozott. Délben felült az asztalfőre s tanáros lendülettel leadta káplánjainak az aznap tanulmányozott dolgokat. A nyilvánosság előtt nem igen szerepelt. Mint kerületi esperes (1862-ig) elvégezte a szükséges plébániai látogatásokat, mint szentszéki ülnök (1862-ig) eljárt a tárgyalásokra s minden tekintélyét latba vetette, hogy indítványainak érvényt szerezzen. Tollat nem fogott kezébe, csak a szombathelyi Szentháromság szobor megáldásakor mondott beszédjét bocsátotta sajtó alá (1869). (Egyházi beszéd a Szent Háromság képe felszentelésekor. Szombathely 1896.) 1853-ban az Egyetemes Egyház c. cikkét közölte a Religio. Dolgozott azonkívül egy nagyobb apologetikus munkán, amint azt Köberlnek bizalmasan megírta, de nyilvánosság elé nem került munkája. - Az emberekkel való érintkezésben kissé nyers volt. Megszokta a katedrán ülést, hol csak ő beszélt s mindenki más ellenmondás nélkül hallgatott.

379

Ezt szerette volna az életben is elérni s mert nem sikerült, sok hiábavaló vitába keveredett. Majd 30 éven át vezette a plébániát, 1882-ben leköszönt róla s rövidesen, 1883. október 24-én meghalt. Néhai riválisa, az immár c. püspök Kopsz János temette el. Akik egész életében vitatkoztak vele, azok is megilletődéssel álltak koporsójánál, siratták azt az embert, kit a jó Isten roppant tehetséggel áldott meg, de rossz természete miatt nem tudott érvényesülni. Talán Pázmány korában kellett volna élnie. Akkor vitázhatott volna ...

Irodalom: M. Sion 1893, Séda: M. Egyházirodalmi iskola története. Budapest, 1874. E kettő kevés és részben hibás adatai mellé felhasználtam főtisztelendő Horváth Ferenc gyémántmisés plébános úr szíves közlését is, valamint a Köberl hagyatékban talált levelét.

Dr. Kresznerics Ferenc (1766-1832). Amíg élt, szerénysége miatt nem vettek róla tudomást, amikor meghalt, mégjobban elfelejtették. S ma beszélnek Verseghyről és Kazinczyról, Fogarasiról és Ballagiról, pedig ők csak ott arattak, ahol Kresznerics a töretlen ugart kemény munkával felszántotta.

Született 1766. február 25-én Iváncon tanító családból. Gyermekévei az ivánci iskola környékén teltek el, de a puha családi otthont csakhamar el kellett hagynia, mert apja intelligens embert akart belőle faragni, azért a szombathelyi, majd a soproni gimnáziumba adta. Hat évet töltött ebben a két szép városban. Szombathelyen az ősi Sabaria sok-sok emléke ép ezidőben jött napfényre, Sopronban pedig minden régi ház nyitott lap a történelemből s minden kődarab letűnt idők régi emléke. Azt hiszem, ez a környezet adta neki az indítást, hogy későbbi életében sok időt szenteljen a történelemnek, különösen a régészetnek. Sopronból elment Pozsonyba kisszemináristának, majd központi papnövendéknek, hol a jozefinista szellem uralkodott s a papnövendékeknek kellett tiltakozniok a tanárok dogmaellenes előadásai ellen. De az ő hite nem mételyeződött meg, összetört testtel, de ép, tiszta lélekkel írhatta végrendeletében (1817): "Lelkemet átadom Teremtőmnek, ki engem megmagyarázhatatlan jóvoltából semmiségem porából kihozott, jótéteményeivel gazdagon táplált s arra segített, hogy én por és hamú, mint felszentelt papja a szeretet törvényének, Neki szolgálhassak."¹) -

¹)Végrendelete a püsp. lev. II. szentszéki szekrényében.

380

Azért nyugodt lélekkel vehette az Úr igáját nyakába s bár meghatódva, de minden kényszer, vagy visszatekinteni akarás nélkül állott Szily püspök elé, hogy kezeiből az egyházirend szentségét felvegye.

Papi életének első három éve, legalább térben nagyon változatos volt. Alig mondotta el Szentgotthárdon el ő szentmiséjét, Nádasdra küldték kisegítő lelkésznek, azután ugyanilyen minőségben Salomvárra, azután udvari káplán lett Gyöngyösapáti grófi kastélyában. Pár hónap mulva már szülőfalujában segédlelkészkedett s bár senki sem próféta saját hazájában, ő mégis általános szeretetnek és megbecsülésnek örvendett. E kedves körből is hamar kiszakította püspökének hívó szava s Zalaegerszeg káplánja lett. Már ezidőben sokat foglalkozott kedves tárgyával, a mennyiségtannal és mértannal,

Kresznerics Ferenc aláírása.

kapóra jött hát a szombathelyi líceum felállítása 1793-ban, amikor itt a matematikai katedrát kész örömmel vállalta. Itt élt s tanított csekély megszakítással 20 esztendőn keresztül s ha egészségének gyöngesége mellett még anyagi szükölködés is nem kényszerítette volna, mindvégig kitartott volna a tanári pályán. Tárgyát nagy megértéssel s még nagyobb szeretettel ültette át az ifjak lelkébe s a száraz tudományba igyekezett minél több életet önteni. De míg másokat nevelt, nem feledkezett meg önmaga műveléséről sem. Egy évi tanárkodás után már megszerezte magának a bölcsészeti doktorátust. Nem volt az ifjaknak kézikönyvük, azt meg még kispap korában szomorúan tapasztalta, mit tesz az órák hosszatt jegyezni és jegyzetekből készülni. Gyors egymásutánban három kézikönyvet is adott ki (Elementa architecturae civilis in usum suarum praelectionum, - Elementa geometriae practicae - Exempla mathematica, imprimis algebraica). Matematikai tanulmányai közepette sem feledkezett meg másik kedves foglalkozásáról,

381

mely neki nevet szerzett, a nyelvészkedésről. Már mint hittanhallgató nagy fáradsággal elért annyit, hogy az olasz, német, francia és görög könyveket minden nagyobb nehézség nélkül olvasta. Kitűnő nyelvérzékkel nyúlt már mint pap a perzsa és török nyelvhez, hogy azok nyelvtani szabályait a miénkkel összehasonlítsa. Kispap korában görögből fordított munkáját (Julianus: Császárjai) átjavította és 1806-ban kiadta. Másik, németből fordított munkájának (Emberismerő) kinyomtatását a királyi cenzúra megtiltotta. Régiségtani tanulmányainak gyümölcse lett az 1803-ban megjelent "Nummi comati Romani, quos museum dr. Kresznerics ... complectitur. "

1804-ben rövid időre elhagyta a katedrát, a számára legkedvesebb helyet, mert gyenge szervezetét az erős munka aláásta. Medgyesi Somogyi János tanácsos Bécsbe hívta, hogy az üdülés keretein belül fiát a bölcsészeti tárgyakra előkészítse. Bármennyire kitűntetőnek is találta a meghívást, a sokat mondó igent nehezen írta meg. Nehéz volt a válás a katedrától, mely 11 évig volt kenyéradója, nem volt könnyű az elszakadás attól a várostól, ahova annyi emlék fűzte. Végül kikötötte, hogy a kétévi nevelősködést elfogadja, ha katedráját azután visszanyeri. Mikor az ígéretet megkapta, átvette az ifjú tanítását. Növendéke használatára írta könyvét: Principia Doctrinae Christianae iuxta ductum catechismi Romani. - Szabad idejében eljárt a bécsi levéltárakba, s közreadta: Diploma Viti Nitriensis Eppi datum Eccl. S. Steph. Viennae. 1341. c. művét.

1806-ban visszatért Szombathelyre s tanítványait azzal köszöntőtte: cathedram dilexi semper. Fokozott munkakedvvel dolgozott és tanított tovább. Ez időben írja róla Csehy József Kazinczynak: "Kresznerics felől még azt irhatom, hogy világi pap, közel jár a negyvenhez, magas barna ember. A régiségekben igen jártas ... különösen szeretem benne a mathematicus géniet." (1807. január 19., Kazinczy F. levelezése, IV. k. 465. 1.) Rövid egymásutánban két munkát is írt: Diplomata, quae colligit additis votis et citationibus és Nummi patrii. Egyik a régi magyar okleveleket, másik a régi magyar pénzeket ismerteti. Ekkor kezdte meg a gyökérrendű magyar szótár adatainak gyüjtését is, melynek alapját öt kötetre terjedő közmondás-gyüjteménye képezte.

382

Kresznerics tanári pályájának második szakaszán is megmaradt a régi embernek. Most is tüzesen - nem a szavak dübörgésével, hisz mindig halkan magyarázott, de a lélek tűzével - lendülettel ápolta a tudomány szeretetet a reábízott lelkek mélyében s mégis rövidesen elhagyta e pályát. Nemrég még úgy gondolkodott, hogy a katedrát, mely körül mint gyermek öntudatlan szeretettel játszadozott, most, mint tudós férfiú, bár egyre lankadó erővel, mindvégig barátjának és támaszának tartja s íme, mily hamar búcsút mondott neki. Nem a szeretete fogyatkozott meg, mostoha körülmények kényszerítették a nehéz lépésre. Atyai barátja s mindenkori pártfogója, Nagy József kanonok - kinek életét 1810-ben megírta s 1816-ban kiadta - meghalt, nyilt és titkos ellenei töviseket hintettek útjába, pénze elfogyott, szomorúan érezte az angol közmondás igazságát: aki a múzsákkal társalkodik, szalmán kell hálnia; egészsége is fokozatosan megromlott, kénytelen volt önmagának ellentmondani. Somogyi tanácsosnak írta 1804-ben: Plébános nem akarok lenni, ez elől menekülök s 1812-ben ugyanezt a Somogyit kérte, hogy őt az alsósági plébániára bemutassa. 1812. április 8-án már be is költözködött Alsóságra s bár 20 éves plébánoskodása alatt sem szünt meg tudományosan foglalkozni, lelkipásztori kötelességeinek is a legnagyobb pontossággal tett eleget, azért hívei mindig hódoló tisztelettel s fiúi szeretettel ragaszkodtak hozzá.

Egyre lankadó erővel dolgozott tovább. 1819-ben megírta kétkötetes pénztanát: Nummi veteres, 1820-ban pedig: Fragmenta ad historiam Gymnasii Sabariensis. Írt kisebb értekezést az 1822-i Egyházi Értekezésekbe s az 1822-i nemzeti zsinat előkészítőbizottságának szombathelyi tanácskozásain sok és bölcs tanáccsal lépett elő. Bőle András püspöki helynök érdemeit jutalmazta 1822-ben, amikor esperessé nevezte ki s munkáját akarta könnyíteni, mikor káplánt adott melléje. Mások biztatására Kresznerics nagyobb kitüntetésért is folyamodott (kanonokság?) s bár sikertelenül, ez kedvét mégsem szegte, gyakorolta a legnagyobb erényt, hallgatott s mégjobban visszavonult a világtól, hogy nyugodt lélekkel írhassa Papp László spirituális barátjának: bene vivit, qui bene latuit. 1827-ben ugyan szentszéki bíróvá nevezték ki, de ez már számára csak cím maradt, nem újabb munkakör. Ami ideje a lelkipásztori tevékenység után fennmaradt, azt évek óta készülő szótárára fordította.

383

Stettner György táblabíró és néhány nyelvbarát segítségével 1831-ben megjelent az első kötet, mely tudományos körökben oly élénk feltünést keltett, hogy az Akadémia minden habozás nélkül február 15-én a szerény és egyszerű papot a fényes nevű tudósok közé tb. tagnak beválasztotta.¹) Ez volt az utolsó babér, mit életében aratott. A lélek még üde volt, de a test erőtlen. A toll kiesett a tudós kezéből s Kresznerics 1832. január 18-án átvirradt az örökkévalóságba. Mire a második kötet megjelent híres szótárából, őt már eltemették.

Életében társaságban nem igen forgott, a világ zajától távoltartotta magát, nagyobb utazást is csak Magyarországon tett (1796 és 1805). Nem kerülte az embereket, de nagy szerénysége visszavonulásra kényszerítette. S mégis minden eseményt jól ismert, ami a világban történt. Tájékozottságával meglepte a vele érintkezőket. Amikor meghalt, megtudták ennék forrását: kéziratai között három kötet levelet találtak. 533 levél, mely mindmegannyi a napi események hűséges leírása, belőlük formás történetet lehetne Írni. Legszorgalmasabb tudósítója s leghívebb barátja Sághy Ferenc volt, ki mint egyetemi írnok, majd nyomdafelügyelő tudományos körökbe is bejutott s mint írói vénával is rendelkező a poétáknak volt szívesen látott vendége. 123 levél maradt fent tőle. Szorgalmasan levelezett Kresznerics idősebb paptársaival és régi tanítványaival, mert az előbbiektől maga is tanulhatott, míg az utóbbiaknak mindvégig atyai barátjuk akart maradni.

"Elhúnyt már Kresznerics - mondta Szilasy János bánatos szívvel, midőn az Akadémiában Kresznericsről megemlékezett - de élnek tettei, oktatásai és munkái. Elhúnyt, örökre elhúnyt, de kitörölhetetlenek tettei szívünkből, tanításai elménkből s neve történetünkből." (Tudós Társaság Évkönyvei. 1833.)

Irodalom: Magyar Koszorú: 1832, Magyar Kurir. 1832, Jelenkor. 1832, Szilasy: K. F. élete. Pest, 1833. M. Tudós Társaság Évkönyvei 1831-33. Pauer: Az egyházi rend érdemei. Székesfehérvár, 1847, M. Sion 1893, Kazinczy F. levelezése. I-IV. Magyarország vármegyéi és városai. III. 341. Márki: K. F. leveleskönyve. Pest, 1914. Szinnyei. VII. 276. Ferenczi: Magyar írók 287. Pálinkás: K. F. élete. Szombathelyi Ujság, 1902. Mohl: A horvátok bevándorlása. 29 o., Tudományos Gyüjt. 1819. XII. - K. F. kéziratai a M. N. Múzeumban, az Egyet. Könyvtárban s az Akadémián vannak.

Dr. Nagy Gábor (1756-1809) Nagy József szombathelyi kanonoknak, Szily egykori titkárának volt az öccse. 1756-ban született Zalapáhokon.

¹) "A m. t. akadémia 1831. febr. 15. az alsóbbrendű egyháziak közül egyedül őt választá tiszteleti tagnak." Szinnyei i. m. VII. K. 277. 1.

384

Középiskolai tanulmányainak végzésére bátyjával együtt Köszegre, majd Győrbe ment, majd Budán járt iskolába jó viseletévei és kiváló bizonyítványával mindenütt a legelsők közé küzdötte fel magát. Mikor kispapnak jelentkezett, Szily örömmel vette fel növendékei közé s tanulmányainak végzésére a római Collegium Germanico- Hungariumba küldötte. Nagy Gábor volt az ezidőben felállított szombathelyi egyházmegye harmadik "kis bíborosa." 1782. január 25-én szentelték fel Rómában, de továbbra is itt maradt s rövidesen megszerezte a teológiai doktorátust. Az intézetben szokás volt, hogy Mindenszentek ünnepén a szentbeszédet egyik növendék mondotta s ezen a pápa Ö szentsége is résztvett. Ez évben Nagy Gábort érte a kitüntetés, neki kellett volna VI. Pius előtt szónokolnia.

Nagy Gábor aláírása.

Már nagyban készülődtek az ünnepre, mikor megjelent II. József rendelete, melynek értelmében a birodalom papnövendékeinek ott kellett hagyniok Rómát s Páduába vonultak. II. József féltette ugyanis papjait Róma szellemétől. Neki hajlongó, udvarló, mindenben engedelmeskedő papok kellettek, Róma gerinces magatartását nem nézhette.

Páduában egy évet töltött s azután hazajött egyházmegyéjébe. Kőszegen káplánkodott, majd a zalamegyei Lenti plébánosa lett, de mikor megnyilott a szeminárium Szombathelyen, Szily püspök őt teológiai tanárnak nevezte ki, meghagyván őt a lentii plébánia tulajdonában. Az egyházjogot és történelmet tanította a kispapoknál. Elsőrangú tanerő volt, kinek hírét a keze alól kikerült kispapok messze vidékre is elvitték. 1794-ben, mikor bátyja és Szily püspök közt a sajnálatos ellentét felmerült (I. k. 99. s köv. l.), Nagy Gábor elhagyta katedráját s lentii plébániája hívei lelkigondozásának szentelte idejét. 1802-ben Herzan bíboros hívására újra elfogadta a szeminárium jogi és históriai tanszékét.

385

A bíboros 1804. januárjában a szentszék ülnökévé nevezte ki. Mikor pedig a budai egyetemen a teológiai kar 1804-ben újra megkezdte működését, Nagy Gábort hívták meg a lelkipásztorkodástan és ékesszólástan tanárának.

Az egyetemnek négy éven át volt dísze és egyik legfőbb ereje. Társainak bizalma 1807-ben a hittudományi kar élére állította s mint dékán is nagy körültekintésről és tapintatosságról tett tanuságot. Püspöke, az áldottlelkű Somogy Lipót meg akarta jutalmazni buzgó munkálkodásáért, azért felterjesztette kanonoki kinevezésre a király elé. Érdekes, hogy nem a saját káptalanjába, hanem a nagyváradiba kérte a kinevezést. Kérését azzal okolta meg, hogy Szombathelyen Nagy Gábor bátyja, József már ugyis kanonok, a hattagú káptalanban tehát talán sok lenne két Nagy testvér. Különben is, ha Szombathelyen kapna kanonokságot, el kellene hagynia Pestet, ami a tudományos élet kárára lenne. Ellenkező esetben, mint a nagyváradi irodalmi stallum birtokosa megtarthatná katedráját továbbra is. Somogy felterjesztése ezúttal nem járt sikerrel. Újabb felterjesztést meg Nagy Gábor nem ért meg. 1809. november 18-án, alig 53 éves korában váratlanul elhúnyt. A lelkipásztorkodás tanára eltávozott, az ékesszólás mestere néma lett örökre. Egy év mulva bátyja is követte a boldogabb hazába.

Irodalmi működésre nagy elfoglaltsága mellett nem igen volt ideje. Nyomtatásban csak néhány beszéd maradt fenn utána: Kettős boldogsága István első szent és apostoli magyar király országlásának, melyet az alattvalóknak Istenhez és a fejedelemhez való hívségben lenni hirdetett Bécsben a kapucinus atyák templomában. 1797. - Örömnapi beszéd Némethy Imre pálos aranymiséjekor a szombathelyi Domonkos atyáknál. Szombathely, 1800. - Az egyházi rend szentségének három fő tulajdonai. Horváth János zágrábi újmiséjére. 1801. - Halotti beszéd gróf Herzan Ferenc bíboros-püspök felett. Szombathely, 1804. - Egyháznapi beiktató beszéd Mészáros Pál nemphti (lentii) plébánoshoz. 1807.

Rövid, de tartalmas volt az élete: jó harcot harcolt.

Irodalom: M. Sion. 1893. Szinnyei IX. 568. Matricula ColI. Germ. Hung, 245. Vasmegyei Közlöny. 1878. Tud. Gyüjt. 1819. Fejér: Historia Academiae scientiarum Pazrnanianae. 1835, Püspöki levéltári fogalmazvány. 1808.

Dr. Nagy János (1809-1885). Immár deresfejű tanítványai még most is úgy emlegetik: a nagyontudós Nagy János.

386

1809. március 30-án Szombathelyen indult neki az életnek. A csendes kis város zajtalanságában minden nagyobb zökkenő nélkül élte végig fiatalságát, diákságát. Komoly szorgalommal tanult, készült az életre. 1825-ben szép ódával fejezte ki háláját a szombathelyi gimn. tanárai iránt.

Nagy János.

(Kézirat a prem. gimn. tanári könyvtárában.) Bőle András 1827-en felvette kispapjai közé s egy év mulva a pesti központi szemináriumba küldte teológiát tanulni. Tehetsége és tenni akarása teljes pompájában virágzott itt. A nehéz keleti nyelveket játszi könnyedséggel sajátította el s állandóan arab és szír verseket irogatott. Mikor a Pázrnány-egyetem újjászervezésének félszázados jubileumát ülte,

387

az alma matert arabnyelvű ódával köszöntötte. Ez volt az első arabnyelvű sajtótermék, mely Magyarországon megjelent. A hittani kar pályázatot hirdetett: A keresztény anyaszentegyház tanítása a három első században címmel. A díjat Nagy Jánosnak latinnyelvű munkája nyerte el. Idegenajkú kispaptársainak két éven át volt a magyarnyelvben oktatója s ekkor írta értékes munkáját: Grammatica linguae ungaricae cum parallelismo inter aramaeam, hebraeam, arabicam et ungaricam ducta. Pest, 1832.

A magyar nyelv felvirágoztatásának gondolatát a kispapok is magukévá tették, s 1831-ben megalakult a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája. A nagy multra visszatekintő nemes Iskola szép munkát végzett: eredeti és fordított munkákat adott ki egész kis könyvtárterjedelemben, melyek valóságos gyöngyei teológiai irodalmunknak. Az egyesület nemsokára százéves fennállását ünnepli s a szombathelyi egyházmegye büszkén gondol arra, hisz az egyesület egyik megteremtője s legelső elnöke egyházmegyénk fia, Nagy János volt. 1832-ben szentelték fel s Baltavárra, majd Rábaszentmihályra küldték káplánnak. 1835-ben bekerült Szombathelyre mint a kispapok tanulmányi felügyelője s a káptalan karkáplánja. 1837-től kezdve jogi előadásokat tartott, 1839-ben a szentírástudományok s a keleti nyelvek tanára lett; ezt az állását megtartotta 33 esztendőn keresztül. Nagy felkészültséggel látta el hivatalát s amellett nagy szorgalommal forgatta a tollat. Dolgozott az egyházi beszédek Gyüjteményébe, Tudományos Gyüjteménybe, Sionba, Athenaeumba, Religio és Nevelésbe, Fasciculi litterarii ecclesiasticibe. A magyar nyelv szóalkotó és módosító ragjainak nyelvtudományi vizsgálata (Buda, 1834) e. munkáját a Tudományos Akadémia pályadíjjal jutalmazta. 1835-ben megszerezte a teológiai doktorátust s ekkor írta aszketikus munkáját: A jó lelkipásztor képe. Pest, 1835. A már 1830-ban megjelent munkáját: Tiszta magyar gyökök - 1839-ben az Akadémia ismételten pályadíjjal tüntette ki. 1845-ben a hittudományi kar jutalmazta a Szilasy János által felajánlott összeggel Magyar-latin egyházi műszótárát, mely bámulatos szorgalmának s kitűnő nyelvérzékének volt gyümölcse. Ennyi siker után valóságos tekintély volt tudományos körökben. A Tudományos Akadémia már 1833-ban levelező tagjává választotta,

388

1838-ban pedig rendes tagsággal tisztelte meg. Székfoglaló értekezését rövidesen meg is tartotta. Felolvasására érdekes tárgyat választott: A nyelv általános alap- és hasonlítási elvei Szem keleti nyelvsarjadékainak a magyarral hasonlatos képeivel. 1848-ban tartott nagyböjti szentbeszédeit szintén sajtó alá rendezte. Sajtó alá került egy gyászbeszéde is: Néhai méltóságos Szent-Györgyi Horváth József ő csász. kir. apost. felsége kamarása életképének felirata. Szombathely, 1850.

A 48-49-es idők megtorpantották munkálkodásában. Nem tetszett neki - hogy is tetszhetett volna - az elnyomatás korszakának szelleme. Azelőtt nem politizált, de a szabadságharc leveretése után még kevesebbet törődött ily dolgokkal. Ez még nem volt baj. De a toll is kiesett kezéből. Nem tudta magát beleélni a szabadságharc utáni irodalmi életbe, a régi ismerős arcok idegenné váltak előtte, régi jóbarátai elmaradoztak tőle s egyszercsak egészen egyedül maradt. Mégegyszer megjelent a sajtóvilág fórumán, mikor 1856-ban lefordította s kiadta Veinhofer József pinkafői esperes-plébános ünnepnapi és alkalmi egyházi beszédeit, azután elnémult örökre. Nem érdekelte nagyon az Akadémia élete, elment nap-nap után a szemináriumba, ott pontosan és szépen megtartotta biblikus előadásait, ez volt minden tudományos működése.

1871-ben kanonokságot kapott, a következő évben borchi apát lett, hamarosan rá a pápóci perjelségbe iktatták be. Ekkor leköszön tanári katedrájáról is s tudós Nagy János meghalt a tudományos világ számára. Megmaradt kedélyes öregúrnak, mintaszerű papnak, a szegények barátjának, a tudományos élet emlék lett számára. 1885. május 21-én, virágnyíló tavaszi napon átnyitott az örökszép hazába, hogy megpihenjen a mindentudás kútfejénél, az örök bölcseség tárházánál.

Kár, hogy a Tudományos Akadémia valamikor legszorgalmasabb munkását a még kisebbeknek is megadott búcsúztatóra sem érdemesítette. Sic transit gloria mundi ...

Irodalom: M. Sion. 1893. Magyarország vármegyéi és városai. III. 341, Szinnyei. IX. 634, Vasárnapi Ujság. 1877. 33. Séda. Magyar E. Iskola története. 1874. Ferenczi: Magyar Írók. 332. Magyar Állam, 1885. Pallas Lexicon. XII. 332.

Dr. Szabó Imre (1814-81) szombathelyi püspök, a Tudományos Akadémia tagja. Életrajzát s nyomtatásban megjelent munkáinak felsorolását l. e mű 65-120. lapjain.

389

Dr. Szalay Imre (1787-1848). A Katholikus Magyarország írja (526. I.): Scitovszky János, Guzmics Izidor és Szalay Imre a széplelkek triásza. Az első kettő távol állott tőlünk, de Szalay Imre a miénk volt, írni kell róla.

Neki is Szombathely a szülőhazája. 1787. november 2-án született. Elemi és középiskoláit Szombathelyen járta, majd Somogy felvette kispapjai közé s a budapesti papnevelőbe küldötte egyetemi hittanhallgatónak. - 1809-ben szemináriumi prefektus s a líceumban több hónapon át a matematika és fizika tanára. 1810-ben Bőle András utóda a szeminárium dogmatikai tanszékén. 1810. október 26-án szenteli pappá Somogy püspök. Két év multán elhagyja katedráját és Vámoscsaládon lesz plébános (1812. április 30).

Szalay Imre aláírása

Teológiai doktorátusát 1816. június 26-án szerzi meg Pesten. Plébániáját 1825. február 15-ig tartotta meg. Közben azonban az 1817/8. tanévben a szemináriumban az erkölcs- és lelkipásztorkodástant s a felsőbb pedagógiát is előadta. Ugyanezen évben Somogy püspök szentszéki ülnökké és zsinati vizsgálóvá nevezte. ki. Az 1809-ben elhúnyt Nagy Gábor egyetemi tanár tanszékét betöltötték, de 1811-ben már újra megüresedett s így maradt egészen 1823-ig. Ekkor ismételten pályázatot hirdettek e katedrára s azt 1824. október 20-án Szalay Imre nyerte el. 1825. március 4-én kezdte meg előadásait a lelkipásztorkodástanból s egyúttal mint egyetemi hitszónok is szerepelt. Közel tíz évig viselte nagy hozzáértéssel a reábízott terhet, közben 1827-28-ban a hittani kar dékánja is volt. Tudományos munkásságát az Akadémia is értékelte s 1831-ben levelező, 1832-ben rendes, 1834-ben pedig tiszteletbeli tagjává választotta. 1834-ben a királyi kegy veszprémi kanonoksággal tüntette ki. Lemondott hát katedrájáról s Veszprémbe költözött.

A kitüntetés számára nem jelentette a pihenés megkezdését. Dolgozott továbbra is, sőt munkásságának nagyobb részét éppen ekkor végezte.

390

1840-ben bélakuti c. apát és zalai főesperes lett. 1843-ban pedig őrkanonokká és a Sz. Anna tanítónőképző igazgatójává nevezték ki. A szabadságharc mámoros zajából nem sokat élvezett. 1848. szeptember 17-én elköltözött az élők sorából. A sok gyászoló között ott volt Esztergom-, Veszprém- és Zalavármegye is, kik táblabírájukat siratták benne.

Szalaynak nagy érdeme a Magyar Egyházi beszédek Gyüjteményének kiadása (1832-34, 1840-41, 1845). Maga köré gyüjtötte korának legjobb szónokait, azok beszédeit kinyomtatta, felkereste a tehetséges fiatalokat, azokat szintén hasonló munkásságra serkentette s ezáltal a magyar egyházi beszéd felvirágzásához nagy erővel járult hozzá. Maga is sok beszédet írt e gyüjteménybe, de külön is jelent meg több prédikációja. Szerkesztőtársa volt Wigand Ottónak a Közhasznú Esméretek Táránál, hova számos cikket írt. Egyéb munkái: Dissertatio de providentia Dei. Pest, 1816. - Kesergés ... Somogy Leopold ... halálán. 1822, Carmen lugubre pro ... exequiis ... Leopoldi Somogy, 1822. - Jubileumi üdvösséges intézet. Buda, 1826. - Sermo de morali educatione. Buda, 1827. - A magyar nyelvtudomány rövid foglalatja. Pest, 1828. (több magyar, német és vendnyelvű kiadásban). - Költemény nagymélt. gróf Cziráky Antal úrnak tiszteletére, midőn a m. kir. tudományi mindenségnek főigazgatásába beiktattatott. Pest, 1892. - Mi a legjobb rész? (Nagyasszonynapi beszéd.) Pest, 1829. - Az aranykor (költemény az egyetem jubileumára). Buda, 1830. - Sermo de genuina eloquentiae indole. Buda, 1831. - Halotti beszéd Horváth János fehérvári püspök fölött. Veszprém, 1835. - Egyházi beszéd a keresztény hit becséről. Bécs, 1836. Veszprém. 1836. - Halotti emlékszó mélt. Zichy József úrnak gyászünnepén. Veszprém, 1839. - Az istenfélő asszony képe. Halotti beszéd zalalövői Csapodi Gáborné Terstyánszky Erzsébet felett. Veszprém, 1841. - Észrevételek a vegyesházasságról. Veszprém, 1841 (még ez évben új kiadás hírlapi cikkekkel és idevágó országgyűlési beszédekkel megtoldva). - Emlékkoszorú Klobusiczky Péter kalocsai érsek felett. Buda, 1843. - Gyászbeszéd Kopácsy József hercegprímás felett. Veszprém, 1847.

Irodalom: Rajzolatok. 1837 (arckép). Újabbkori ismeretek tára. VI. 256. Danielik: Magyar írók. 225. Szinnyei XIII. 318. Toldy Ferenc irodalmi beszédei.

391

I. 260. Pallas Lexikon. XV. 375. Irodalomtörténeti közlemények 1900. 230. Fejér: Hist. Academiae. 165. Magyarország vármegyéi és városai. III. 341. Rézbányai: A hitszónoklás története. 233. Kazinczy levelezése. XVIII. s köv. k. Révai Lexikon XVII. 318.

Dr. Szaniszló Ferenc (1792-1869). Nagyváradon, sz. László városában, ahol az erdélyi szelek most kék-sárga-piros zászlót lobogtatnak s Trianon parancsára a város nevét Oradea Mare-ra változtatták, szemben a székesegyházzal áll egy hatalmas szobor. Méltóságos püspöki alakot ábrázol s a művész a szobor talpára ezt véste: Tordai Szaniszló Ferenc, a szegények atyja, a jó pásztor. Újságok lármája szokott máról-holnapra szürke embereket is naggyá tenni, hogy egy-két nap mulva még a megérdemelt kicsiségnél is alacsonyabbra rántsa őket. De akinek emlékét kőbe faragják, akinek alakját ércbe öntik, az nem mindennapos egyén, értéket rejt magában. Ilyen ember volt Szaniszló Ferenc.

Magasívelésű pályája Szombathelyről indult ki. 1792. augusztus 2-án született. Atyja Sz. Márton, anyja Ferber Erzsébet. Apja ötvösművész volt, de korán elhalt, úgyhogy a nevelés minden gondja-terhe kezdve az elemi iskolától egész a szemináriumig az özvegy édesanyára hárult. A jámbor gyermek példás viselettel és vasszorgalommal hálálta meg azt. Mikor kispapnak jelentkezett, Somogy püspök tanulmányai végzésére a pesti egyetemet jelölte ki. Már itt a valamikori pálos-kolostor áhítatgerjesztő falai között kialakult benne a példás papi lélek. 1815-ben szentelte fel püspöke s mindjárt mint tanulmányi felügyelőt alkalmazta a papnevelőintézetben. E bizalmi állásban csak egy évig működött, mert püspökének parancsa Bécsbe rendelte, hogy a felsőbb papnevelőintézetben - bár már doktor volt - tudományos látókörét szélesítse. Fiatalember volt még s Bécs figyelmét máris magára vonta, mindenfelé tisztelettel emlegették nevét. Így érte az a kitüntetés, hogy 1818. sz. István ünnepén neki kellett az ünnepi beszédet mondania. A keresztény hazafiságot választotta ki beszédtárgyul s beszélt arról tiszta papi lelkesedéssel, igazi magyaros hévvel s bár nem mondott semmi bántót, a feltüzeltség pillanatában is tapintatos maradt, a magas udvar nemtetszéssel fogadta a beszédet. Szaniszló kegyvesztett lett, el kellett hagynia Bécset. Visszatért egyházmegyéjébe s tíz évig szolgált ott külünféle minőségben. Először udvari pap volt, de egy év mulva átköltözködött a szemináriumba

392

s az egyháztörténelemre és jogra tanította a jövendő lelkipásztorokat. Akik a rövid tíz év alatt hallgathatták előadásait, nem tudták, a papot, vagy a tudóst csodálják-e benne. Mint szentszéki bíró is döntő szóval bírt. Ez a tekintély bátorította fel a hittudományi kart,

Szaniszló Ferenc.

hogy Szaniszlót kérje fel a Pázmány Péter egyetem hitszónoki állásának s a hittani katedrának elvállalására. Szaniszló beállt a magas egyetem sok-sok híres tudósának sorai közé, fellépett az egyetemi templom gyönyörűen kiépített barokk szószékére, hogy tűzzel-lélekkel,elszántsággal hírdesse az Isten igéjét, mint tették annyian előtte s teszik ma is a legjobb szónokok az ő örökségében.

1834-ben szombathelyi címzetes, 1835-ben váradi valóságos kanonokká nevezték ki,

393

de ezeket csak mellékes körülménynek tekintette, nem sokat adott rájuk, haladt továbbra is a megkezdett úton. 1839-ben megkapta a cholti apátságot, egyúttal a központi papnevelő intézet kormányzását is reá bízták. Visszakerült most abba az intézetbe, ahová ép 30 évvel ezelőtt mint kispap tette be a lábát s most annyi idő vihara és küzdelme után visszatért a kiinduló helyre. Visszatérése nem a hazajött vándor megpihenése volt, jött fiatalos tűzzel, mint mikor az Úr csókjával homlokán először jött ide, csak azzal a különbséggel, hogy most nem a saját lelkében építette a lelkiélet aranyhídját, hanem a reábizottakéban. Tele szeretettel, tele megértéssel, tele apostoli lelkülettel. Megtehette volna, hogy felrakva a főpapi jelvényeket képviselte volna a napvilág előtt a jónevű intézetet, de őneki több kellett, atyja akart lenni növendékeinek. Volt ugyan külön lelkiigazgató, de ő is spirituális volt, volt külön tanulmányi felügyelő, de ő is prefektus volt. Minden évben ő maga tartotta a növendékek lelkigyakorlatát, Magyar Egyházirodalmi Iskolájukat pénzzel segítette, jó tanáccsal irányította.

Ilyen nagy lekötöttség mellett is talált alkalmat arra, hogy kifelé is működjék. Megindította s 1841-43. években szerkesztette a Religio és Nevelés, Egyházi Tudósítások, Fasciculi Ecclesiastico-Litterarii c. folyóiratokat. Munkatársai közt vannak kiváló bátyja, József, a szombathelyi spirituális, a két Szenczy, kik közül Ferenc szombathelyi püspök, Imre csornai prépost lett, azonkívül a szombathelyi egyházmegyének számos tehetséges tagja. Szaniszló ezzel a vállalkozással nemcsak az egyetemes magyar egyháznak használt, de sok nevet örökíttetett meg a szombathelyi egyházmegyei írók csarnokában is. A királyi parancs 1844-ben új működési teret jelölt ki számára. A m. királyi helytartótanácsnál lett az egyházi ügyek előadója, egyúttal szerbiai választott püspök. Kitűnő modora, nagy képzettsége, jogi tájékozottsága értékes emberré tették. Pedig nehéz helyzete volt, mert a királyi udvar és a nép között egyházi ügyekben ő képviselte a választófalat s neki felsőbb nyomás és az alattvalók zúgolódása ellenére is erősen kellett állnia a sarat. A hatvan felé ballagó ember életét eléggé megtörte a nehéz hivatal, örült tehát a 48-as időknek, melyek eltörölték a helytartótanácsot s annyi sok munka után - legalább egyidőre - ő is megpihenhetett. Visszavonult a budai, majd enzensdorfi ferences kolostorba s egyedül csak lelkének szentelte minden idejét.

394

E napok gyümölcse lett közkézen forgott munkája: Forma externa spiritualium exercitiorum per Ven. Clerum Hung. asservandorurn. Vindobonae, 1850.

Erre a munkára, mégjobban annak írójára e napokban úgyis nagy szükség volt. A sokat hangoztatott szabadság jelszava sokakban szabadosságot szült, a magukról és szent hivatásukról megfeledkezett papok a coelibatus és a hierarchia ellen mozgolódtak. Ilyen körülmények között Szaniszló papi lelke nyugodni nem tudott, előjött a kolostor csendjéből, a prímás országos penitenciáriussá nevezte ki s mint ilyen egyre-másra tartotta a papságnak a lelkigyakorlatokat, képezte a lelkigyakorlatok végzésére alkalmas egyéneket. 1850. szeptember 9-én Nagyszombatban 185 pap előtt beszélt először. Nem kellett sokat szónokolnia, a saját élete, a saját példája mindennél hangosabban beszélt. Hatása nagy volt s mikor a prímás az egybegyülteknek kijelentette, hogy Szaniszlót váradi püspökké nevezték ki, nem tudták, hogy örüljenek, vagy bánkódjanak. - Örüljenek, hogy ily érdemes emberre talált a kitüntetés, vagy szomorkodjanak azért, hogy ezáltal elvesztették vezetőjüket. Szaniszló mindenesetre szomorkodott, mert neki a püspökség csak töviseket hozott. Nem akart püspök lenni, hisz már eddig három püspökséget is visszautasított, most azonban oly nehéz helyzetbe került, melyből nem sikerült kimenekülnie. A király parancsában, a prímás óhajában, a váradi káptalan és papság könyörgésében az Isten akaratát kellett látnia, s ennek már nem mert ellentállani.

Szaniszló Ferenc szobra Nagyváradon.

395.

1851. V. 25-én gróf Nádasdy Ferenc kalocsai érsek, Deáky Zsigmond győri és Girk György kalocsai segédpüspökök közreműködésével felszentelte Szaniszlót. Miután a püspöki aulába beszállásolt katonákat nagy nehezen eltávolította, július 20-án ünnepélyesen bevonult székhelyére. Neki nem kellett fény, nem kellett pompa, ő olyan csendben akart bevonulni székvárosába, mint amily csendben belopta magát az emberek szívébe, meg is jelent már 12-én csendben, észrevétlenül, de a papság kérésére ünnepélyesen is bevonult. Az apostoli munka, a mindeneknek mindenévé levés volt az ő püspöki programmja. És ehhez hűséges maradt. Legyőzött minden akadályt, keresztültört tüskén és bozóton, az nem számított, hogy ez neki teher volt, hogy sokszor fájdalmas volt, mások jólétéért nem sajnált semmit.

Mikor Lopussny Gyula Ágost váradi pap 1896-ban megírta Szaniszló életét, sok komolysággal és tudományos felkészültséggel emlékezett meg főpásztoráról. Amikor püspöki működése megírásába fogott, mintha egy pillanatra megremegett volna kezében a toll, azután aranyba mártotta, hogy színesen, megkapóan írjon a kegyes atyáról. És méltán! Nem kellett félnie, hogy írását kendőzgető bóknak veszik, hisz akiről írt, már régóta sírban porladozott, viszont úgy kellett írnia, hogy munkája a még élő kortársak bírálatát is elbírja. Ha nagy emberhez akarjuk hasonlítani Szaniszlót, ő volt Nagyvárad Pázmány Pétere. Ha hozzánk közelebb állókkal akarjuk egy sorba állítani, ö volt Nagyvárad Szily Jánosa és Somogy Lipótja egy személyben. Ünnepelt szónok volt, kit szívesen láttak nagyobb alkalommal is a szószéken. - A már említett szent István-napi beszédén kívül nyomtatásban megjelent: Sermo die natali Aug. Imp. Francisci I. 1818. - Egyházi beszéd az emberi nemzet világosságáról és boldogságáról. Bécs, 1833. - Gyászbeszéd I. Ferenc felett. Bécs, 1835. - Szent István első magyar király tisztelete és követése. Buda, 1835. - Gyászbeszéd Juranits Antal győri püspök felett. 1837. - Szentbeszéd a pesti árvízkor latinul és magyarul. 1838. - Memoria I. Wurum Eppi itriensis. 1838. - Memoria Petri Klobusiczky Aeppi Colocensis. 1843. - Beszéd István főherceg főispáni beiktatójára. 1860. - Egyházi beszéd a nagyváradi püspöki szék elfoglalásakor. Nagyvárad. 1851. - Sermones academici, quos per Dominieas anni scholustici in Eccl. Universitatis Pestinensis dixit.

396

Kéziratban is maradt kb. 60 beszédje. Ezek közül többet a szombathelyi szeminárium könyvtára őriz. - A szószéket püspökkorában sem hanyagolta el, minden alkalmat felhasznált arra, hogy híveivel érintkezhessék.

A szülői háztól csak becsületes nevet és keresztény nevelést örökölt, földi kincseket nem. Mikor beült a püspöki székbe, akkor sem ült kincseszsákok közé, hisz egyházmegyéjét lelkileg és anyagilag lerongyolódva találta. És mégis hozzá koldus és szegény nem jött hiába. Azt, hogy a lelkek gyógyításában ezermester volt, Istenadta szívjóságából meg, lehet érteni.

Szaniszló Ferenc aláírása

De kincstára, pénztára mindig üres volt s mégis ezrekkel és ezrekkel tett jót, ennek titkát homály fedi máig. Jöttek a koldusok és felruházta őket, jöttek a nyomorultak s felsegítette azokat. Írókat segélyezett és társulatokat. A váradvelencei, váradolaszii, hájói és mocsári templomot saját költségén újjáépíttette, székvárosa egyházi és középületeinek díszítéséhez tetemes összegeket adott, templomépítők és kápolnabizottságok, zárdák és jótékonysági egyletek, mind szép összegeket könyveltek el az ő adományából. A helyszüke sem engedi, de nem is célunk azt a sok-sok jótékonyságot tételekben részletezni. Elég idézni a Magyar Állam 1870. évi cikkét, mely megpróbálta számokban kifejezni Szaniszló bőkezűségét: 1,567.752 frt-ban állapítja meg ennek összegét. Ezt azonban csak Szaniszló jegyzeteiből, vagy a testületek könyveléséből lehetett megállapítani. De ki kérdezte meg, ki kérdezhette meg azt a sok névtelen koldust, vándorló szegényt, hogy mennyit kaptak az imádva áldott Szaniszlótól ?!

397

Féltő szeretettel gondoskodott kispapjairól, ápolta, védelmezte a papság lelki és anyagi érdekeit, példát adott házanépének, kikkel közösen végezte a reggeli és esti imát, jó pásztorként vezette híveit, mindenütt ott volt. Ily mozgalmas, áldozatkész élet nem csoda, ha megtörte erejét s megérlelte benne a lemondás gondolatát. 1861-ben Róma, 1867-ben a káptalan vonatta vissza a már beadott lemondást. 1868-ban azonban már hiába volt minden kérlelés, nem tágított s IX. Pius is eleget tett kérésének. Ott hagyta a könnyező Váradot s először szülőhelyére, majd a hietzingi kapucinus kolostorba vonult vissza. 1869. december 13-án azután Nagyvárad egyik legnagyobb püspöke, Róma grófja, a pápa trónálló főpapja, a király v. b. t. tanácsosa a világtól elvonulva örök álomra húnyta jóságos szemét. Teste a hietzingi temetőben pihen.

A már említett munkáin kívül dolgozott Szalay prédikációs folyóiratában. Továbbá: Doctrina religionis catholicae in usum Academicae iuventutis Libri I-IV. (Pest, 1832.) c. munkája volt híres, melyet bátyja, József magyarra fordított. (1839-40.)

Nagyváradon a hálás kegyelet utcát nevezett el róla. Mikor az oláhok bevonultak, egy pópájuk nevével cserélték fel azt. Ha sokáig tart uralmuk, talán szobrát is feldöntik, de a szívekből emlékét ki nem törölhetik. Addigra a haragos erdélyi szelek derékba törik a kék-sárga-piros zászlót! ...

Irodalom: Hazai és külföldi tudósítások. 1830. II. 12. 1834, 1836. Vasárnapi Újság. 1863 (arcképpel), Hajnal Album. Pest, 1867. (arcképpel), Budapesti Közlöny. 1869, M. Sion. 1892. M. Tudós Társaság Évkönyve. 1843. Lopussny: Szaniszló F. élete N. várad. 1896. Pallas: Lexicon. XV. Akadémiai értesítő. 1906. Révai XVII. 354.

Dr. Szilasy János (1795-1859). Pedagógiai és pasztorális munkássága tették nevét ismertté. 1795. január 7-én született a vasmegyei Bögöte községben. Gyermekkorának csak nagyon rövid részét élte itt, mert elemi iskolába már Hosszúperesztegre járt. A gimnáziumot Szombathelyen kezdte és Sopronban végezte. A líceális osztályokra újra Szombathelyen iratkozott be s itt kérte 1813-ban felvételét a papság soraiba. Pesten volt teológus, hol jó nyelvérzékévei tűnt ki, s tót kispap-társai számára latinnyelvű magyar nyelvtant írt. 1817-ben elvégezte a teológiát, fiatalsága miatt azonban egy évig szárazkáplánkodnia kellett s ezalatt Sopronban a felsőbüki Nagy családnál vállalt nevelői állást. 1818. tavaszán megkapta a szent rendeket és szemináriumi prefektussá nevezte ki püspöke.

398

A kövekezö évben megkapta a morális-pasztorális katedrát s az ezekkel összefüggő melléktárgyakat is ő tanította. Tizenöt évig működött a szombathelyi szemináriumban. Tanári működése mellett 1827. óta mint szentszéki bíró is szerepelt.

Szilasy János.

Írásra hivatottságát sem hevertette parlagon, hanem dolgozott erősen s 1827-ben megjelent két kötetes alapvető munkája: A nevelés tudománya. Neve egyszerre ismertté és emlegetetté lett szűkebb hazáján, Vasmegyén kívül is olyannyira, hogy 1829-ben a pesti egyetemen bekebelezett doktor lett,

399

1830-ban a M. Tudományos Akadémia tagjává választotta, 1835-ben pedig Szalay Imre örökébe lépett, mikor megkapta az egyetem erkölcstudományi és lelkipásztorkodástani tanszékét.

Három lusztrumot töltött az egyetemi katedrán is, mint az ország minden részéről kiküldött kispapok tanára. Ez idő alatt ötször viselte a dékáni hivatal terhes tisztségét s megírta háromkötetes nagy munkáját: A lelkipásztorság tudományát. Először latinul dolgozta ki, de jobbnak látta, ha az annyira életbevágó s teljesen gyakorlati irányú könyvet magyar nyelven teszi közkinccsé. Munkáját 1843-ban a hittani kar a Horváth-féle pályadíjjal jutalmazta, de Szilasy nagylelkűen lemondott a 250 frt-os jutalomról oly értelemben, hogy azt a legjobb magyar-latin hittudományi szótár írója kapja meg. A jutalmat Dr. Nagy János szombathelyi teológiai tanár nyerte el.

Sokat utazott Szilasy, hogy így értékesen használja ki a pihenés perceit is, és az így nyert tapasztalatokat előadásaiban is gyümölcsöztesse. 1833-ban járt Olaszországban, az 1841-47-i szűnidőkben pedig bejárta egész Közép- és Nyugateurópát.

1852-ben búcsút mondott az egyetemnek. Szaniszlónak sikerült sok huza-vona után Szilasyt, egykori megyését és tanártársát a nagyváradi káptalanba behoznia (1852. Ill. 30.). 33 éves tanári pálya után ugyancsak megérdemelt kitüntetés volt ez. A pesti egyetem szegényebb lett ugyan egy értékes tanárral, de Nagyvárad bőkezű emberbaráttal gazdagodott. A megyében élő szegényebb alsópapságot tetemes összeggel segélyezte, a munkás tanítókat bőségesen jutalmazta, a fiúárvaházat pedig 6000 frt-os alapítvánnyal kisszemináriummá alakította. Sok özvegynek, árvának szeméből törölte ki a könnyet, sok elhagyott templomot díszíttetett fel Isten dicsőbb hajlékává.

Hét évig működött ily áldásosan; 1859. november 4-én eljött érte a Halál, hogy végetvessen az érdemszerzés idejének s ajtót nyisson neki az örök jutalom hazájába. A hálás tanítványok könnyes-szemű serege, a jóbarátok és ismerősök gyászoló tömege állta körül nagyváradi sírját.

A már említett két nagy munkáján kívül terjedelmesebb dolgozata az 1856-ban megjelent: Philosophiai tanulmányai, melyet Toldy Ferenc adott ki már megjelent és még kéziratban levő cikkei, felolvasásai nyomán.

400

Jelentek meg cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1831: Massillon élete, 1832: Kresznerics Ferenc élete.), M. Akadémiai Értesítőben (1847: Imre János életrajza, 1844: Gyászbeszéd Tilinger Lipót felett, 1847: Gyászbeszéd Kopácsy József felett), Szalay Imre: Egyh. Beszédek Gyüjteményében (1831), M. Tudós Társaság Évkönyveiben (1833: Emlékbeszéd Kresznerics Ferenc felett), Fasciculi Ecclesiastico-Literarii-ben (1841-42), Kurirban, Kedveskedőben, Hazai és Külföldi Tudósításokban, Új Magyar Múzeumban (1853). Továbbá: Memoria Ladislai Vas. Pest, 1844. - Gyászbeszéd József főherceg nádor felett. Buda, 1847. - Faludi Ferenc életrajza. Religio, 1850. II. f. é. 8.-9 sz. - Oratio funebris in memoriam Antonii M. Com. Cziráky. Buda, 1852 és számos kézirata, melyet most az egyetem könyvtárában őriznek.

Írásai már megsárgultak, személyes ismerősei meghaltak, emlékét ápolók azért mindig lesznek.

Irodalom: Budapesti Hirlap. 1859. 265. Akad. Almanach. 1863. M. Sion. 1892. 391. 1893. 857. Pallas XV. 700. Egyetemi könyvtár kéziratos jegyzéke. 1899. Magyarország vármegyéi és városai. III. 342, Szinnyei. XIII. 928, Ferenczi : Magyar írók. 559. Pauer : Egyházi rend érdeme, Kudora: Egyházi szónokok. 182. Kazinczy levelezése. XXI. k. Révai XVII. 611.

Dr. Vass László (1780-1842). Történettudós volt. Nem ontotta ugyan a könyveket Fraknói Vilmos bőségével, nem rendelkezett Karácsonyi János eredetiségévei sem, de huszonhétéves tanársága alatt sem unta meg Klio szolgálatát, pedig előtte tíz évig Szombathelyen is történelmet tanított. Olyan volt, mint Gáspár Jenő alakja (Nemzeti Ujság 19 27. V. 15.), aki szerette az öreg kódexeket, szerelmesen simogatta meg a színes és karcsú iniciálékat, melyek fölé valamikor lázasfejű szerzetesek hajoltak, akik minden szorgalmukat, tudásukat, egész életüket belefestették azokba a tarka betűkbe, amelyek hol gótikus vakmerőséggel, hol romános vaskossággal hirdették a nagy kapcsos könyvek lapjain az ember nagyrahivatottságát.

Csöndes zalai fészek, Salomvár volt a szülőhazája. 1780. június 9 a legelső történeti adat számára, - ekkor született; Szombathelyen szerezte meg a középiskolai ismereteket s itt végezte a hittudományi tanfolyamot is. 1803-ban Herzan bíboros felszentelte s. Szombathelyen hagyta mindjárt, hogy mint káplán működjék a lelkek üdvösségéért.

401

Egy évig volt ez a munkatere, akkor Eölbei kápt. helynök udvari szolgálatra rendelte be.1805-ben azután átment a papnevelőbe, hogy a kispapokat egyháztörténelemből és egyházjogból oktassa. Elődje: Póczik József kidolgozott históriáját magyarázta először, de már ekkor nekifogott önálló történelmi könyve megírásának. Minden szorgalma, minden törekvése az volt, hogy minél tökéletesebb, minél tudományosabb értékű könyvet adjon a magyar irodalomnak, melyet nemcsak a tanuló papság, de a művelt közönség is élvezettel forgathasson.

1805-ben kezdette meg tanári működését Szombathelyen s 1815-ig ezen a területen mozgott. Közben Somogy püspök szentszéki ülnökké is kinevezte, így a kettős hivatal eléggé lekötötte idejét.

1815-ben elhagyta Szombathelyt. Nagy kitüntetés érte. Kinevezték a pesti egyetem historikus katedrájára alig 35 éves korában. Talán, ha püspökséget kináltak volna fel neki, annak nem örült volna, de ezt a kinevezést örömmel fogadta, hisz megmaradhatott kedves foglalkozása mellett, sőt a tudományos központba jutva, még inkább kimélyíthette tudását.

1815-től 1842-ig élt Budapesten. E huszonhét esztendő csupa munka, csupa érték életében. Mint tanár nem arra törekedett, hogy növendékeinek fejét évszámok halmazával telítse, mert látta, hogy az adatok rengetege csak a világos látás és a tárgyszeretet rovására megy. Mélyen átlátta a latin közmondás értelmét: Historia est magistra vitae. Tárgyával apológiai alapozást akart adni a modern áramlatok minden káros hatása ellenében, tanítási módszerével pedig tudományszeretetre hangolta növendékeit, hogy a vizsga után ne dobják sutba a tudományt, hanem később is iktassák azt be napi munkásságukba. És nem dolgozott hiába: Bitnicz Lajos, Stegmüller János és Károly, Nogáll János, Somogyi Károly, Horváth Mihály, Csajághy Sándor, Szabó Imre, Danielik János, Lányi Károly és még sokan, mind az ő tanítványai voltak s mind irodalmi, tudományos és egyházi nagyságokká lettek.

1818-19-ben és 1823-24-ben volt a hittudományi kar dékánja, 1827-28-ban pedig az egyetem rector magnificusa. 1832-ben tudományos munkásságának elismeréséül az Akadémia rendes tagjává választották. Mint ilyen 1837-ben a Tudományos Akadémia megbizatásából tanulmányutat tett Német-, Angol-, majd Francia- és Olaszországban,

402

később Belgiumban, s tapasztalatairól hő és érdekes beszámolót tartott az akadémia tudósai előtt.

Egyházi munkásságának elismeréseül a király 1832-ben nagyváradi literátus kanonokká s battai c. apáttá nevezte ki. Nagyváradon azonban sohasem lakott, nagy elfoglaltsága miatt még beiktatására sem ment le, Delinger János kanonok helyettesítette. (Karácsonyi János c. püspök úr szíves közlése.)

1838-ban súlyos csapás érte. A sok munka és fáradozás aláásta egészségét s gutaütést kapott. A baj egyelőre nem volt halálos, de az élet számára már csak vánszorgás maradt. Megtehette volna, hogy ezek után visszavonul Nagyváradra, de annyira szerette a katedrát, hogy, bár lefokozott erővel, de továbbra is nagy lelkesedéssel vállalta a tanítást.

Vass László aláírása.

Az utolsó babért életében Kopácsy hercegprímástói kapta, ki, mint Esztergomvármegye örökös főispánja Vass Lászlót 1842. elején táblabíróvá nevezte ki. A kitüntetés után rövidesen, 1842. március 24-én elköltözött az élők sorából.

Munkásságának legfőbb célja és legszebb gyümölcse csak részben látott napvilágot. Egyháztörténelmének első, bevezető kötete: Institutiones historiae Ecclesiasticae N. F. Introductio. Pest, 1828-ban hagyta el a nyomdát, a többi - három vaskos kötet - kéziratban maradt. (Egyetemi könyvtár őrzi.) Egyéb munkái: Breves animadversiones in opus J. Alber. Pest, 1826. Responsum ad Appendiculam J. Alber. U. o. 1827. - Dictio anniversaria instaurationis die reg. scientiae Universitatis Hungaricae habita. 1828, Budae. - Carmen honoribus excell. ac. ill. Dni Antonii comitis Cziráky. Pest, 1829. - Örömvers a kir. magyar főiskola budai beiktatása ötvenedik esztendejére. U. o. 1830. - A párisi érsek határozata. U. o. 1838. - Néhány szó azon iratra: Írói rágalmazás, azaz cáfolása az Athenaeum f. é. júl. 29. számában foglalt "Írói orzásnak." U. o. 1842. - Demosthenes és Cicero. Tudományos Gyüjtemény 1833. - Szepesy Ignác Magyar új Testamentuma I. kötetének vizsgálata. U. o. 1835.

403

- Az 1789-ik francia revolució okairól U. o. 1835. - Kis János Socrates nevezetességeinek vizsgálata. U. o. 1835. - Észrevételek K. J. antikritikájára. U. o. 1835. - A fordításokról. U. o. 1836. - Az Anastasiában 1839. april 4-én felvett darabra. U. o. 1839. - Az egyházi birodalomról. Egyh. Folyóírás I-IV. - A nagy zsidó zsinatról. mely 1650-ben Magyarországon tartatott. U. o. III. - A kath. religiónak állapotjáról az éjszaki amerikai szabad köztársaságban. U. o. Ill. - Bibliai könyvismertetés. U. o. IV. - Husvéti és áldozócsütörtöki prédikációk. Szalay Imre III. Gyüjteményében. Tentamen publ. 1799.

Irodalom: Hazai és külföldi tudósítások. 1828, 1842. Egyházi tudósítások. 1842, Jelenkor. 1842, Világ. 1842, Fasciculi Ecclesiastico-Literarii. 1842, Magyar Tudós Társaság Évkönyve. VI., VII., M. Tud. Társ. Névkönyve. 1863, Religio és Nevelés. 1847, Pallas. XVI. 713. Szinnyei. XIV. 967. Danielik: M. írók. 607, Jelenkor Encyclopediája. 192. Szilasy: Memoria Ladislai Vas. Pestini, 1844. Fejér; Historia Academiae. 163, Kudora: Egyházi szónokok. 182. Révai XIX. 78.

Dr. Mayer Fidél (1794-1863). Egy ember, ki Magyarországban csak nagyon keveset tartózkodott, idegen országban volt egyetemi tanár, ezért került utolsónak a tudósok sorában. Egyébként nem volt utolsó ember.

Született 1794-ben Németujvárott. Az ottani keresztelési anyakönyvek V. tomusának 168-ik lapján ez van bevezetve: In Ecclesia Arcensi ad Beatam Virginem ad Nives abiurata Hebraica superstitione baptisati sunt Ludovicus Mayer, eius uxor Catharina, Ioannes Nep. filius senior et Fidelis filius juni or in Németujvár die 6. Augusti 1795. per P. Quardianum P. Jacobum O. F. M. adstantibus P. Athanasio et Gratiano. Patrini fuerunt Celsissimus Princeps Ludovicus de Batthyány et Catharina Spect. Szaniszló.

Ez érdekes adatból (melyre Köberl egy eldugott jegyzete vezetett s P. Leser Gratian volt szíves pontosan közölni) kiviláglik, hogy Mayer Fidél zsidónak született s csak szüleinek kikeresztelkedésével lett ő is katolikussá. Mik voltak szülei, pontosan nem lehet megállapítani, de valami magasabb rangú, az uradalommal kapcsolatban levő ember lehetett az apja a Batthyányaknál, hogy magát a herceget sikerült keresztapának megszerezniök.

Életadataira csak nagy vonásokban lehet rámutatnom, bár a rendelkezésemre álló névtárak eléggé tájékoztatnak róla. Iskoláinak elvégzése után Szombathelyen volt teológus s 1815- ben pappá szentelték.

404

Somogy püspök jóindulata hirtelen magasba emelte, mert 1817-ben már a modenai (Italia) egyetem biblikus tanáraként működött s ebben az állásban megmaradt 1828-ig. E tizenegy esztendő alatt az Este hg-i családnál volt egyúttal házipap. Amikor, 1821-ben visszaállították az Accademia nobile militare Estense-t a német nyelv tanítását Mayerre bízták. 1826-27-ben szabadságolták s ekkor egy megbízott helyettes tanított helyette, de a következő évben véglegesen Pio Gustavo Goldoni-t nevezték ki helyére. 1828-ban búcsút mondott Olaszországnak s Londonba ment, hol hg. Esterházy Pál angol követ udvari papjaként működött húsz esztendeig. Érdekes, hogy 1836-ban elnyerte a rohonci plébániát, de azt tényleg át nem vette, Dirnbeck Jakab kormányozta helyette a lelkeket s 1838-ban már Dirnbeck szerepelt, mint beiktatott rohonci plébános.

Dr. Mayer Fidél aláírása.

1848-ben Bécsben élt az Esterházy hercegeknél s megmaradt házi papjuknak mindhalálig, mely 1863. november 2-án következett be. A budapesti és bécsi egyetem bekebelezett doktorai közé választotta, a bécsi hercegérsektől és a szombathelyi püspöktől szentszéki tanácsosi címet kapott s ezeken kívül még Sopronmegye táblabíráját tisztelte benne.

Irodalmi téren csak egy munkája ismeretes. A hg. Esterházy család levéltárában található adatok nyomán feldolgozta Ghymesi Forgách Ferenc nagyváradi püspök magyar históriáját. Bevezetéssel ellátta Toldy Ferenc. Pest, 1866. (Magyar Történelmi Emlékek. II. osztály. 16. kötet.) - Megemlékezik Mayerról Giov. Cavenazzi: Storia della scuola militare in Modena. 1920. II.

Szent Ágoston Egyesület (1861-). Az akademikusok¹) után helyet kér magának a szombathelyi szeminárium írókat nevelő akadémiája, a Szent Ágoston Egyesület is.

¹) Akadémiai tag volt Horváth József Elek is, de, mert Szombathelyen csak teológus volt, bővebb életrajzi ismertetést mellőztünk s csak irodalmi munkásságának felsorolására szorítkoztunk a szépirodalmi, illetve tudományos írók során belül.

405

Történetét mellőzhetjük, hisz másutt avatottabb tollak bővebben írnak róla. Bennünk csak irodalmi működésének nyomdafestéket látott termékei érdekelnek közelebbről. Minden évben kiadják a "Jelentést", melyben beszámolnak évközi munkásságukról. Az egyházmegyei jubileum alkalmából a tagok munkásságából is csatoltak hozzá szemelvényeket. Első nagyobb munkájuk 1863-ban látott napvilágot, amikor lefordították Veinhofer József pinkafői plébános "Szentbeszédei"-t. 1869-ben a trienti katekizmust adták ki ezen cím alatt: Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozataiból. A második kiadást 1897-ben rendezték belőle. Az egyesület ötvenéves fennállása alkalmából Kühár István, akkori elnök megírta az egyesület történetét s az 1911-ben megjelent Emlékkönyv címmel. Kicsi, de nagyon kelendő munka volt a "Breviárium kalauz," melyből 1924-ben már a hatodik kiadás hagyta el a nyomdát. A jubileumi év alkalmából P. Ehrenborg jezsuita "Zum Priesterideal" c. könyvét "A papi eszmény felé" címmel fordították le. 1929-ben pedig Toronyi (Németh) István IV. éves hittud. hallg. novelláit adták ki (Harcos élet. Pécs, Egyetemi nyomda. 1929.).

Az egyesületben életerő lüktet. Lehet, hogy maga az egylet a jövőben nem sokat szerepel kiadványaival az irodalmi élet porondján, de a legközelebbi jubileumi év alkalmával a papírókat összegyűjtő sok nevet fog összeszedni, kiket ép a Szent Ágoston Egyesület nevelt és nevel naggyá.

406