1913 április 17-én egy rendkivül érdekes ember élete ért véget: Musits Zsigmond postafőtiszt halt meg 63 éves korában.

Itthon alig ismerték, csak azt tudták róla, hogy zseniális feltaláló, aki már Marconi előtt sikerrel kisérletezett a drótnélküli táviróval. Bécsben, Párisban, Londonban ismerték nevét postakörökben, Magyarországon azonban kevés figyelmet forditottak rá. Musits találmányának rajzait egyszer felküldte a bécsi posta- és távirdaigazgatósághoz, minthogy Budapesten nem akarták meghallgatni. A rajzok megtetszettek Bécsben, az igazgatóság kiküldte egyik főtisztjét, hogy az Adria mellett próbálják ki Musits készülékét. A próba bevált és egyik tengerpartról a másikra táviratoztak drót nélkül. Musits a próba után nem sürgette. Közben Marconi is küldte a rajzokat Budapestre, de azután nem sürgette. Közben Marconi is feltünt távirójával s a Musits dolga egészen elaludt.

Musitsnak más találmánya is volt: dolgozott az egyvezetékes telefonon s e tekintetben feltalálása nagyszerü ujitásokat igért. Egy harmadik találmánya a telefonvezetékek telepeire vonatkozott s azt célozta, hogy sokkal kisebb teleppel tudjon két állomás nagyobb távolságról beszélni. Ezt a titkát sirjába vitte Musits, mert a hivatalos körök közömbössége elkeseritette s nyugalomba menvén, visszavonult oladi hegyen levő lakásába, ahol lankadatlan szorgalommal és csudálatos lelkesedéssel telefonált az oladi hegyről Oladba, mignem betegsége ágyba szegezte s a halál el nem szállitotta ezt a nagyszerü embert, akit nem engedett érvényesülni a speciális magyar sors. Rajzait talán ellopta valaki a szabadalmi hivatalból, vagy ott fekszenek azok még most is a nagy hivatal valamelyik zugában az örök enyészet és mindent eltemető por martalékaként.

Szegény Musits Zsigmond, életedben nem érted el a babért - mi most beirjuk nevedet Szombathely aranykönyvébe, Musits családja még most is él itt közöttünk, egyik leányának férje Hajgató Lajos postafőellenőr.