=================================

Az emlékezet szerint régebben egy nagy szövöde müködött Szombathelyen, mely gyáripari jelleggel birt azonban az idők ezt a vállalatot elmosták.

A régi Szombathelyen virágzott a sörgyártás, püspöki és hercegi sörfőzők voltak, 1871-ben azonban a grazi sörgyár megvásárolta a szabadalmakat s a gyártás megszünt.

Az első és legnagyobb vasgyár alapjait 1856-ban rakta le Pohl Emil gépészmérnök. Szerény volt a kezdet, de jó volt a munka s a cég ezáltal a versenyképesség magas fokára jutott s ma már európai hire van. A gyár vezetésébe hamarosan belépett Emil két fia, Sándor és Emil. Minden állami vagy városi támogatás nélkül, az alapitó és fiainak ernyedetlen szorgalma és munkája fejlesztette a kis javitó mühelyt virágzó gyárteleppé, mely ma 400 családnak ad tisztességes megélhetést. Pohl Emil 1908-ban kilépett a gyár kötetékéből, ettől kezdve Pohl Sándor vezette mint egyedüli tulajdonos, Sándor halála után ennek özvegye és Pohl Emil a tulajdonosok. A gyár vezetésében Alexander és Paulovits cégvezetők játszanak jelentékeny szerepet. - A gyár ezidőszerint 650 munkást tud foglalkoztatni, a 350 munkagépéhez szükséges meghajtóerőt három gőzgép és egy Dieselmotor szolgáltatja. Országszerte, sőt a külföldön is elismert gyártmányai: gazdasági gépek, viziturbinák, teljes malomberendezések, téglagyártógépek, transmissiók, vas- és fémöntvények, tüzhelylapok és vaskályhák.

A Pohl E. és Fiai gépgyár naggyá fejlesztése teljesen Pohl Sándor érdeme, aki vasszorgalommal és páratlan kitartással rakta össze hatalmas üzemének köveit. Bejárta a külföldet, több izben mint egyszerü munkás állt szolgálatába, ám a szürke munkászubbony alatt törekvő lélek dobogott, amely mohón leste el a vasgyártás titkait. Rengeteg tapasztalatot gyüjtött s azokat itthon érvényesitette. Gyárának hire Angliában, Amerikában is fogalom. S mindezt Pohl Sándor csinálta, aki a gyár vezetése és irányitása mellett időt szakitott magának arra is, hogy erejét társadalmi mozgalmakban érvényenyesitse.

Pohl Sándor

Az Iparoskör megalapitásában oroszlánrésze volt, annak sokáig elnöke volt, a Mezőgazdasági Takaréknak alapitása óta ig. tagja, minden jó és nemes közügy támogatója. I. Ferenc József király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki a munka ezen fáradhatatlan emberét és Szombathely városa utcát nevezett el nevéről, megőrizni fogja a nagy gyáralapitó nevét.

Városunk második hatalmas vasgyárának alapjait Mayer Enoch vetette meg, aki 1850-ben vaskereskedéssel kapcsolatban gépjavitó-mühelyt állitott fel, amely később gépeket is gyártott. 1860-ban már 92 munkással dolgozott a gyár, melynek ekéi a gazdasági kiállitásokon első dijakat nyertek s gyártmányai versenyképesek lettek a külföldi cikkekkel. 1880-ban Mayer E. Fiai cég alatt már malomgépeket gyártanak, szép eredményeket érnek el, szük lett a Thököly-utcai gyártelep s kiköltöznek a Zanati-utra 1899-ben benzinmotorokat gyártanak s ebben a szakban fejlődik nagyra a gyár,

Mayer Mór

ugyhogy később 500-ra is felmegy a munkások száma. A gyárban készült első motort József főherceg vette meg alcsuti uradalma számára. A cégfőnökök halála után 1901-ben részvénytársaság lett a gyárból, mely később a Magyar Motor- és Gépgyár nevet vette fel. A részvénytársaság is igen magas nivón tartotta a gyárat, azonban a rossz gazdasági viszonyok, a közbejött háboru improduktivvá tették a nagymultu vállalatot, mely az 1925-ik évben a Schlick-Nicholson R. T. birtokába került. Schlick még egyideig üzemben tartotta a gyárat, azonban a gépeket lassan leszerelte, elszállittatta s 1926-ban az üzemet teljesen beszüntette. A hatalmas gyártelep most parlagon hever, munkásai máshol voltak kénytelenek kenyér után nézni.

Bármily szegény is gyáriparunk, mégis jellegzetességénél fogva a gyáriparban is kiválóak vagyunk a városok között s gyáraink egyikét-másikat nem kerüli el a külföldi utas, mert annak hire épp jellegzetességénél fogva, a külföld előtt is érdekes. Ilyen gyárunk a gyufagyár, mely több mint ötvenesztendős multra tekint vissza s mely a Petőfi- és Gyár-utcák sarkán fekszik.

Megalapitója Mayer Mór, aki 1869-ben kénesgyufa gyártására rendezkedett be s a gyárat 1902-ig vezette. Ekkor fia, Mayer Benő vette át a gyárat, melyen nagy átalakitásokat végzett, modern gépeket szereltetett fel s a kénes gyufáról átért a svéd gyufa gyártására.

Az alapitó 1913-ban halt meg, érdeme, hogy egy olyan gyár alapját vetette meg, amely normális körülmények között több, mint száz egyénnek adott kenyeret.

Mayer Enoch és fiai Ede és Károly

Mai berendezése a gyárnak fia, Mayer Benő érdeme. Teljesen modern: a gyártás érdekes és iskolai kirándulók el nem mulasztják a gyár meglátogatását, e tekintetben számos dicsérő levéllel dicsekedik a gyár, melyet a kirándulást vezető tanitók, tanárok küldtek a gyártulajdonosnak.

Mayer Benő gyártulajdonos ismert sportember, aki az 1900-as évek sportvilágában jelentős szerepet vitt.

A város területén fekvő gyártelepek legnagyobbika. Ötszáz munkásnak ad kenyeret. 1871-ben kezdték épiteni. Eleinte kisarányu telep volt, azonban rövid idő alatt kinőtte magát. A munkások akkordban dolgoznak, jól keresnek, munkásjóléti intézmények gondoskodnak gyógykezeltetésükről, anyagi és szellemi müvelődésükről. Dal- és Önképzőegyletük van, mely több versenyen nyert dijat, sportcsapata pedig az elsőosztályu helyre küzdötte fel magát. A mühely tulajdonképpen nagy teljesitőképességü gyár, melyben a rend, tisztaság, fegyelem, bajtársiasság mintaszerü. Mostani főnöke Horváth Jenő.

Városunk egyik legnagyobb gyárvállalata a Stricker J. és Fiai bőrgyár, amelyben másfélszáz-kétszáz munkáscsalád talál tisztességes megélhetést. A gyár 1899-ben alakult a régi Grünwald-féle bőrgyár telkén s alapitásában Stricker Zsigmond, Stricker Mór és Stricker József vettek részt. Az üzem tizenkét munkással indult, azonban folytonosan bővült, tulajdonosai modern gépekkel látták el, gépekkel szereltek fel s ma már állandóan 150 munkás dolgozik.

A gyár a chrom-cserzés módjának megfelelően a legmodernebbül van berendezve részben Németországból, részben Amerikából hozott gépekkel. Készitenek mindenféle, a kereskedelemben előforduló bőröket, ugymint: talp-, szijbőrőket, fekete, barna és sárga felsőbőrőket, borju-, chevreaux- szándál (opánka) bőröket.

A gyárat jelenleg Stricker Ottó és Stricker Ferenc vezetik. Csaknem harmincéves a gyár s ezen harminc év alatt olyan fejlődést ért el, amilyennel kevés vállalat dicsekszik.

Alapitója Engel I. L., aki 1841-ben Csabrendeken szappanosmester volt. A család ma is őrzi azon céhlevelet, melyben a nagyatádi szappanos-céh Engel Leopoldot, mint szappanosmestert tagjai közé felvette. Az értékes okmány 1841-ben kelt s élő bizonysága a cég keletkezése idejének. Engel Leopold fia, Miksa 1875-ben Szombathelyre tette át üzemét s immár gyárszerüleg rendezkedett be. Az egyszerü szappanfőző-ipar nála már a szélesebb kiterjedésü mosó, pipere és borotváló-szappannal országos hirnevet szerzett cégének. De ezenkivül a volt monarchia egész területére exportált, sőt a külföldön is hires lett a szombathelyi Engel-féle "Sabaria" borotváló-szappan, mely valóságos fogalommá vált s ezáltal városunknak is jó hirnevet szerzett.

Engel Miksa azonban nemcsak szakmájában volt tekintély, de az iparos-társadalomban is vezetőszerepet játszott. Világotjárt, képzett, intelligens iparos volt, évtizedekig tagja a soproni iparkamarának, az 1885-ös budapesti kiállitáson zsüri-tag, résztvevője és támogatója minden jeles társadalmi és szakmabeli akciónak. Munkás életét 1911-ben fejezte be, amikor fia, Engel Ödön követte az üzem vezetésében, ki ugyancsak erős szakember s üzletének vezetésében apját követi, mint tanitómestert. - Egyébként 1908 óta van az üzemben, mely most a Kossuth Lajos-utcában teljesen modern alapon müködik s gyártmányai mind nagyobb és nagyobb piacot hóditanak.

A cég elsőrangu gyártmányai részére " Sabaria" illatszertár Kossuth Lajos-utca 2. szám alatti üzletében városi lerakatot tart, ezenkivül azonban minden jobb üzletben kaphatók.

Az 1880-as években Lackenbacher Fülöp létesitett a jelenlegi Árvaház-utcában, - akkori köznyelven "kanászdombon" egy irhagyárat. Késziszitett bélés-bőröket és fehér irhát. Később betéti társasággá alakitotta át. Beltagok voltak: Lackenbacher Fülöp, Deutsch I. M. és Feldmann D. H. kereskedők. Betéti tagok voltak még: Neumann Ferdinand, dr. Rhorer Miklós ügyvéd, dr. Singer Lőrinc ügyvéd és Nagy Jenő m. t. főügyész, később Vasvármegye alispánja.

1890-ben a gyár részvénytársasággá alakult át. Igazgatóság: Báró Szegedy-Ensch Károly elnök, nagybirtokos, Hermán, Weiner Károly alelnök, Heimler József, dr. Szili Miksa, Reiszig Alajos, Gutmann Izidor, Müller Ede, szentmártoni Radó Lajos, Hacker Zsigmond ügyvezető igazgató.

A gyár készitett felső-bőrt és talpbőrt, eleinte prosperált, nagyobb épitkezés tervével foglalkozott, de később a hazai bőriparnak azon idejében való pangása következtében nem mutatkozott kecsegtető befektetésnek, aminek következménye felszámolás lett 1912-ben.

Gyártmánya elismert jó volt és igy a wieni Fachanstellung der Schuh und Lederindustrie 1908-ban Ferdinánd Károly főherceg védnöksége alatt tartott kiállitás a talpgyártmányát aranyéremmel tünteti ki.

Megalakult 1872-ben s 1873 január 9-én gyujtotta meg első lámpáit. A közönség sorra járta a kivilágitott utcákat s ettől kezdve megszüntek a kormos olajlámpák. A részvényesek a város polgáraiból kerültek ki, jövedelemre nem számitottak s csupán áldozatkészségüket mutatták meg a részvényjegyzéssel. Első igazgatója Pillich Ferenc volt, később id. Brenner János, Németh Imre, majd ifj. Brenner János igazgatták a gázmüveket. 1900-ban a Vasmegyei Elektromos Müvek érdekeltségébe került a gyár résvénytöbbsége. Elnöke Edelmann Sebő lett, ügyvezető igazgatója Zrinyi József. A társulat kezdettől fogva a közönség szeretetében állott, a részvényeket a város lassan összevásárolta s igy a gázgyár a háboru után a város tulajdonába ment át. A gázgyár mindinkább terjeszkedik s azok az utcák és terek melyeket világit, csodaszép nappali fényben ragyognak.

Nemcsak hazánkban, de a régi monarchiában is páratlanul áll azon vizmü, melyet a Szombathelyen székelő Vasvármegyei Elektromos Müvek R. T. épitett a közelben fekvő Ikervárott s melynek célja a Rába vizének mesterségesen előidézett esésével oly erőtelepet létesiteni, mely elektromos erőátvitel utján nagyobb körben és nagyobb távolságban szolgáltasson erőt ugy világitási, mint ipari és közlekedési célokra.

A teljesen sik vidéken épitett ikervári vizmü elsőrendü jelentőségü a vizitechnika terén. Jól kigondolt s kivitele szolid. A vizmü tervezői Bánó és Szüts budapesti mérnökök, épitője Melocco L. budapesti cég. Az elektromos rész a genfi Cie die l'Industrie Electrique készitette, a turbinákat a zürichi Escher, Vyss és Cie cég készitette.

A mü 1895-ben series rendszerü egyenáramu körvezetékes távvezetékkel létesült és 1924-ben alakittatott át magasfeszültségü forgóáramu rendszerre. A vépi egyhuzalos kis távvezeték Hermán, Megyehid, Pecöl, Kenéz, Lipárt, Kajd és Szőllős községek érintésével érkezett Szombathelyre s innét Vép, Porpác, Bögöt és Sárvár községeken át jutott ismét az ikervári turbinaházba. Az uj forgóáramu távvezeték Ikervárról a Gyöngyös patak menti községek érintésével jut Szombathelyre, mig a Vép, Porpác, Bogáti régi vizvezeték használaton kivül helyeztetett. Ikerváron, Szombathelyen és Sárváron uj kapcsolóházak, fel- és letranszformáló állomások épültek, utközben Pecöl és Lipárt községekben transzformátortornyok létesültek. Az emlitett községek villamvilágitással láttattak el.

A vállalatnak az ikervári 2000 lóerőre kibővitett vizerőmüvén kivül Szombathelyen 1600 lóerő, Sárváron 600 lóerő és Gyöngyösszőllősön 1000 lóerő teljesitményü gépekkel felszerelt centráléi vannak.

Jelenlegi körülbelül 51.000 drb. átlag 50 gyertyafényü lámpa, 392 drb. 3600 lóerő teljesitményü motor van a mü hálózatához kapcsolva. A mü az egész környék ipari energiáját látja el, emellett Szombathelyen egy körülbelül három kilométernyi villamos közuti vonalat is üzemben tart.

A mü az 1928. év folyamán távvezetékeit jelentékenyen kiterjeszti és Celldömölk, Alsóság, Jánosháza, Sümeg nagyközségeken keresztül Zalaegerszegen kiépiti hálózatát. - A távolabbi fejlődés utja a Balatonig vezet.

A vállalat az 1926. évben Szombathely városával hosszabb koncessió szerződést kötött, a várost társtulajdonossá fogadta s a szerződés folyományaként a közvilágitást kiváló mértékben megjavitotta. Az igazgatóság elnöke gróf Batthiány Lajos nagybirtokos, vezérigazgatója Szász Béla, igazgató Hoffmann Gyula, müszaki igazgató Király Péter. A vállalat szoros érdekeltségben áll a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára cimü budapesti intézettel, mely Trust néven ismeretes a pénzügyi világban. Ezen intézet összeköttetései a világpiacon lehetővé tették a Vasvármegyei Müvek modern gépekkel való rekonstruálását és szárnyvonalának Vas-, Zalavármegyék távolabbi vidékeire való kiterjelentését.

Az épitkezések megindulása adott gondolatot a két Wolf-testvérnek: Sándornak és Izsónak, hogy Szombathelyen fatelepet állítsanak fel. - 1884-ben alakult meg a cég Wolf Testvérek név alatt s eleinte a Stejerországban levő gözfürész-telepekről látták el fával a piacot. Az Éhen Gyula korszak nagy lendülete aztán szükségessé tette, hogy Szombathelyen ne csak raktárt tartsanak, hanem ipartelepet is rendezzenek be s igy épitették fel 1905-ben a Kőszegi-uti nagy ipartelepet, amely 1911-ben gőzfürészt kapott.

A cég ebben az időben több mint husz munkásnak adott kenyereit s azóta mint fakitermelő és feldolgozó az elsők között áll a Dunántúlon.

1914 óta Wolf Sándor egyedüli tulajdonosa a cégnek, melyet személyesen vezet s melyet nagy szorgalommal és hozzáértéssel Szombathely egyik első ipartelepévé emelt. Igen sok család találja meg kenyerét Wolf Sándornál s a cég neve kereskedőkörökben egyike a legjobb hangzásuaknak.

Specialis gyártója a villanyoszlopoknak s az ország több városának villanylámpái a Wolf-cég póznáin szórják szét vakitó fényüket. Iparvágánya a pinkafői vonalból fut be a telepre.

A szombathelyi gyáriparnak egyik legjelentősebb képviselője Doctor Móric pamutszövőgyára. A gyárat Doctor Herman S. csehországi textilnagyiparos alapitotta 1900-ban, amikor a magyar textilipar még alig számlált néhány gyárat. A gyár azóta üzemben van és nemcsak az országban, hanem a külföldön is elismert kitünő minőségü pamutárukat gyárt.

Schwertner Gusztáv

Csendben, minden reklám nélkül dolgozott a mintaszerü gyár, mely a szombathelyi vagongyár hátamögötti hatalmas területen fekszik. A gyár mindjárt az alakulás alkalmával ötszáz szövőszékkel került müködésbe, majd pár év mulva festődével, fehéritővel és kikészitővel is bővült.- A gyár igazgatója Schwertner Gusztáv, aki 1906 óta áll a gyár szolgálatában. Nagyrészt az ő érdeme, hogy ma 400 munkásnak ad kenyeret Doctor Móric gyára, mely kanavászt, zefirt, molinot, barchentet és flanelt állit elő.

A Szombathelyi Magyar Pamutipar gyárépületei

Hohonlangeni Doctor Móric előtt 1925-ben, a 25 éves jubiláris évforduló alkalmából az egész szakma tisztelgett és szakmai büszkeséggel üdvözölte azt a gyárat, amely egyik alapköve volt a mai virágzó magyar textiliparnak és amely hitelt és megbecsülést szerzett külföldön is gyártmányaival a magyar textiliparnak.

A cég alapitójától, Doctor Hermann S. szövőgyárostól fia, Doctor Móric vette át a gyárat s azóta ő az egyedüli cégfőnök.

Export malom gyártelepe

Szombathely város gyáriparának egyik leghatalmasabb tényezője az Export Malomipar Részvénytársaság mümalma, melynek messzemagasló telepe a vasuti pályaudvar tőszomszédságában fekszik. Budapest és Bécs utasainak szemébe elsősorban a hatalmas gyártelep tünik, hirdetve a helyi ipar dicsőségét.

Ezen vállalat még aránylag nagyon fiatal, mindössze huszonegy éves s máris igen nagy haladást mutat. Mint árpakásagyár alakult 1906-ban szövetkezeti alapon. Elnöke Szegedy-Ensch Károly báró volt, tagjai tulnyomólag földbirtokosok. Igazgatója Volkmar Vilmos, aki Rauscher Miksa épitésszel tervezte és rendezte be a gyárat, amely árpagyöngyöt, árpalisztet és takarmány cikkeket gyártott. A szövetkezet azonban nem tudott kinőni szük, vidéki kereteiből, mignem 1910-ben Láng Ármin személyében uj vezetőt kapott a gyár s ő buza és rozsmalomra alakitatta át a gyárat. Ettől kezdve szédületes iramban nőtt, izmosodott a vállalat, épitkezések, nagyobbitások, modern berendezések a Dunántul egyik legnagyobb malmává tették. A háboru alatt a közélelmezés egyik legfőbb faktora volt s ma is ugy az őrlött mennyiség, mint minőség tekintetében hazánk egyik legelső ipartelepeihez tartozik. A malom naponkint ezer métermázsát tud feldolgozni, cca száz családnak ad jó és biztos megélhetést s üzleti köre a belföldön kivül Grazig, a Stájer vidékekig, Alsó-Ausztriáig, sőt Prágáig terjed, sőt Olaszországba is mennek szállitmányok. Berendezése teljesen modern és mintaszerü, a tüzveszély ellen a Sprinkler-készülék védi.

A részvénytársaság jelenlegi vezérigazgatója, kinek a vállalat lendületes fejlődését köszöni, Láng Ármin m. kir. kormányfőtanácsos. Született 1874-ben Budapesten. Gimnáziumot és Kereskedelmi Akadémiát végzett, pályáját a malomszakmánál kezdte s mint fiatal tisztviselő vezető állásból került az Export-malom élére. Megalapitotta a Közgazdasági és Sertéshizlaló R. T.-ot, igazgatósági tagja a pesti Gizella-malomnak, a helybeli Mezőgazdasági Banknak s több más intézet vezetésében tevékenykedik. - Ügyvezető elnöke a Szombathelyi Áru-, Termény- és Értéktőzsdének, melyet lanyhuló állapotából ő keltett uj életre. Közgazdasági érdemeit a kormányzó 1926-ban a kormányfőtanácsosi cimmel jutalmazta.

Azon polgárok közül, akik hozzájárultak Szombathely város szépitéséhez, kétségkivül helyet foglal Trummer János épitési vállalkozó, aki több szép palotával diszitette a Széll Kálmán-utcát. Egy palota az Oktogonon épült Trummer tervei szerint. A Széll Kálmán és a hozzátartozó utcák megnyitásában tevékeny részt vett Wálder Alajossal, Szakács Manóval és Cziffrák Jánossal együtt, kikkel konzorciumban volt. Számos szép épület füződik nevéhez, ő dolgozott először famegmunkáló gépekkel, ő gyártott először parkettát Szombathelyen s épitette Szente Lajossal együtt a nyári szinkört.

Hosszu évekig részt vett a városi közéletben, első jegyzője volt az épitőbizottságnak, 24 évig volt városi képviselő s ilyen minőségében egy izben több városi képviselővel saját költségén külföldi tanulmányuton volt. Alapitó és igazgatósági tagja volt az Iparostakaréknak és a bőrgyárnak.

A munka és szorgalom adott életet annak a hatalmas ipartelepnek, amely a Nádasdi-utca 16. szám alatt terül el. Tisztviselők, munkások és gépek sokasága dolgozik a telepen, mely ipari életünknek egyik leghatalmasabb tényezője. Tulajdonosai: Müller Ede és Weiss Oszkár.

m. kir. kormányfőtanácsos

Szombathely város ipari életének egyik legkimagaslóbb alakja Müller Ede épitőmester. Idegenből szakadt közénk, azonban e város levegője csakhamar hozzánk formálta, szivvel-lélekkel mienké tette s tudását, tapasztalatait a szombathelyi ipar fejlesztésére használta fel.

Iparosaink közül kevés ember mutathat fel olyan hatalmasan ivelő karriert, mint Müller Ede. Köszönheti ezt tudása mellett nagy szorgalmának. Évtizedeken keresztül a nagy épitkezéseknek egész sora az ő kezén ment keresztül, számos szép épülettel diszitette a várost s ma már nemcsak itt, de egész Dunántulon ismerik nevét. A kőszegi róm. kath. uj templom a maga gyönyörü gótstylü formájával az ő nevét dicséri, ugyancsak ő épitette a következő nagyobb palotákat: Szombathelyi pályaudvar és felvételi épület, Szombathelyi Vakok Intézete, Szombathelyi Mezőgazdasági Bank palota, Soproni pályaudvar stb.

Társa és osztályosa a sikerben Weiss Oszkár mérnök, akivel a vállalatot a legelső ipari vállalattá telte. Társadalmi téren ott látjuk Müller Edét a nemes hivatást végző Önkéntes Tüzoltók elnöki tisztségében, évekig elnöke volt az ifjuság testképzésében nemes munkáju Szombathelyi Sportegyletnek, elnöke továbbá a Vasmegyei Épitő és Berendező Iparosok Szövetségének, amely tisztségében iparostársainak érdekeiért teljes sikerrel száll sikra mindenkor.

Mint a Mezőgazdasági Takarék- és Hitelbank elnöke jeles közgazdasági tevékenységet fejt ki. Tagja a város képviselőtestületének és a megyebizottságnak, az iparkamara tagja s élénk részt vesz a közügyek intézésében. Elnöke a Gyáriparosok Orsz. Szövetsége szombathelyi fiókjának.

Érdemekben gazdag munkásságának elismeréséül Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsosi cimmel tüntette ki.

okleveles mérnök, képesitett épitőmester 1900-ban Szombathelyen magánmérnöki irodát nyitott és ezen a téren mint uttörő Szombathelyt a magánmérnöki munkákban egy nagy körzet központjává tette. Többek között ő tervezte a Körmend-Muraszombati vasutat, készitett számos birtokrendezési és tagositási munkát. - Később mint épitési vállalkozó a városban és vidéken sok épület, hidak, utak, vasutak épitésével tette nevét közbecsültté.

Mint a városi képviselőtestület és különösen mint az épitőbizottság agilis tagja, a városnak értékes szolgálatokat teljesitett.

Különös érdeklődésre tarthat számot a Püspök Hengermalom, amelyet 1823-ban alapitott Somogyi Lipót, Szombathely harmadik püspöke. A malom az Erzsébet királyné-utca végén fekszik a Gyöngyös mellett, valamikor kis vizimalom lehetett, az idők folyamán azonban kifejlődött s ma a vármegye első mümalmai közé tartozik.

A malom mai állapotát Ungár Zsigmondnak köszöni, aki vasszorgalommal dolgozott üzeme kifejlesztésén s esze, kitartása, törekvése révén sikerült is neki a valamikor kis vállalatot gyári jellegüvé változtatni, mely éjjel-nappal üzemben van, kereskedelmi őrlést végez s a magyar buzát lisztté változtatva, ugy bel-mint külföldi piacokra szállitja.

Ungár Zsigmond jelentős szerepet játszott a város közéletében, egyike volt azoknak, akik sürgették a Gyöngyös-melletti Prater és a Brenner-telek megvételét, melyet azonban a város elmulasztott s ezáltal egy gyönyörü területtől esett el. A malmot most Ungár Zsigmond fiai: Oszkár és Pál vezetik apjuk szellemében.

A vármegye egyik legnagyobb ipartelepe ebben a szakmában. Alapitotta Geist Lajos. Sok munkaképpel dolgozik és sok munkáscsaládnak ad tisztességes kenyeret. Jelenlegi tulajdonosai szergényi Geist Jenő és szergényi Geist Lipót.

A Vörösmarty-utca végén levő hatalmas ipartelep a Kopfensteiner Testvérek épitőmesterek és vállalkozó cég tulajdona. Szintén azon telepek közül való, amelyeknek alapitója szorgalmas munkával rakta le az alapokat. Az alapitás Kopfensteiner Gyula nevéhez füződik, aki évtizedekig volt Szombathely jónevü épitő cége s keze alatt sok szebbnél-szebb palota nőtt fel.

A céget most fiai: Dénes és Manó vezetik. Ők épitették a postapalotát, a csendőrlaktanyát s ők végezték a városháza emeletfelszerelési és átalakitási munkáit. Kopfensteiner Gyula és Dénes a Hungária-asztaltársaságban fejtenek ki társadalmi tevékenységet, Kopfensteiner Manó pedig mint a Sabaria Labdarugók Szövetkezetének elnöke fejt ki jeles sportkedvelő munkát.

Az ipari es kereskedelmi élet vezetői. Lődör Jenő ipartest. elnök, Weber Ferenc alelnök, Dallmann Miklós
iparosköri elnök, Weiss Oscár nagyiparos, Müller Ede nagyiparos, Láng Ármin exportmalmi vezérigazgató,
Hoffmann Ignác a Keresk. Társulat elnöke, Weber József v. ipartest. elnök, Schmall Gyula a Vendéglős
Ipartestület elnöke

Csinos és izléses gyárépület ékeskedik Szombathely perifériáján: a pinkafői régi hires Putsch-féle szőnyeg- és takarógyár legmodernebb berendezésü gyártelepe. Ez az izmos vállalkozás, amelynek gyártmányai messze földön majdnem elpusztithatatlan minőségükről ismeretesek, 1923-ban, nyomban Pinkafőnek az osztrákok által való megszállása után épült ide s ma circa 90 magyar munkáscsaládnak nyujt nyugodalmas egzisztenciát. Vezetői ugyanazok az elsőrendü szakemberek, akik a világhirü pinkafői szőnyeg- és posztógyárat vezették hosszu félévszázadon keresztül s szakmabeli tudásuk és tapasztalatuk érvényesült a szombathelyi telep létesitésénél, amely telep éppen ezért tudja kitünő gyártmányait előállitani. A gyártelepnek Budapesten van a központi elárusitó-telepe, V., Honvéd-utca 4. szám alatt, a Szabadság-tér mellett.

Jellemző a Putsch-gyár gyártmányainak kiválóságára, hogy azok, akik évtizedekkel ezelőtt ezekből a gyártmányokból szerezték be szőnyegszükségletüket, most ujra felkeresik rendeléseikkel a gyár elárusitó telepét.

Alakult 1921-ben gróf Erdődy Sándor vépi nagybirtokos elnöklete alatt. Az igazgatóság tagjai: Rainprecht Antal dr. alelnök, peremartoni Nagy Sándor, Grimm Károly dr., Náray-Szabó László, Simenszky Kálmán, Erdődy Ferenc gróf, Brenner János, Kajcsos János, Rosenberg Zoltán, Hirschfeld Béla, Spitzer Mór, Spitzer József. Cégvezető főmérnök Jankovits Rezső. Felügyelő bizottság: Kovács Géza, Velty Miklós, Tököly Miklós, Saáry János. A társaság foglalkozási ágai: erdőtermelés, kereskedelmi fürészárukészités, faipari nyersgyártmányok, tüzifa nagyban. Hatalmas telepük a vépi-ut elején fekszik. A társaság igen sok családnak nyujt megélhetést.

Alapitója Reich Gusztáv gépészmérnök. Telepe az Ernuszt Kelemen-utca 15. szám alatt van. Ezidőszerint 30 munkást foglalkoztat. Alapitási év 1920. Gépipari vállalat, vas- és fémöntöde.

Beck Vince ötvös és utódai

Bár Szombathely városának ipara sokszázesztendős fejlődés eredménye, mégis kevés cég dicsekedhetik nagyobb multtal. Lehet, hogy vannak családok, akiknek valamelyik őse neves iparos volt, ám az utódok között nem akadt senki, aki az apa cégét fentartotta és folytatta volna.

Érdekes ennélfogva megemlékezni a Beck-féle aranymüves cégről, amely több mint százesztendős multtal dicsekszik. Beck Vince ötvös 1825 április 25-én kérte a városi polgárságba való felvételét. Fel is vették s az uj iparos derék polgára lett a városnak. Müvészkezü ember volt, akinek több rézmetszete fennmaradt s szerte a templomokban nagyszámu munka dicséri az ő kezét. Szombathely városának 1829-ből való látképe s a csizmadia-céh oklevele az ő keze alól kerültek ki.

Örökét fia Beck György vette át, aki apja üzletét fokozottabb mértékben folytatta. Apjához hasonlóan ő is inkább müvész volt, mint ötvösmester s egy okmány szerint sokáig rajztanár volt az ipariskolában. Ő alatta kapta a cég 1885-ben a cs. és kir. udvari szállitói cimet, azonkivül, hogy a vármegye mágnásvilágának ő volt a kedvelt ékszerésze. Egyidőben ugyan távol volt Szombathelytől, de szive visszahozta.

Beck György halála után özvegye, majd leánya: Beck Irén, özv. Gonzales Alfrédné vették át a céget s tartják ma is azon a nivón, melyet elődeik megteremtettek.

A cégnek több jeles munkája disziti az esztergomi bazilika hires kincstárát, élénk bizonyságul annak, hogy Szombathely város vezetősége 1825-ben derék embert vett fel polgárai soraiba, aki a városnak ezen a terén dicsőséget szerzett s társadalmi téren is hasznavehető embernek bizonyult, mert ugy ő, mint fia, György, részese volt a jeles jótékonysági akcióknak.

Beck Vince ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Beck György ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Musits Zsigmond

Alakult a Szombathelyi Zsinórgyár RT. és a Szombathelyi Gomb- és Szarugyár R. T.-ból. Az előbbinek Preisz Gyula, az utóbbinak Somogyi Ernő volt az értelmi szerzője. E két részvénytársaság külön-külön müködött évekig, amig - tekintve a két gyártmány összetartozandóságát - egyesült s igy kapta jelenlegi cimét. Most mint egyesült gyár müködik a Szöllösi-uton levő gyártelepen. - A társaság elnöke Herbst Géza. A társaság nagy tömegben hoz forgalomba cipőfüzőt és fésüket, selyemzsinórokat, különféle diszmütárgyakat, köztük speciális iróasztal és dohányzókellékeket, amelyek csin, izlés és kivitel dolgában a külföldi árukkal versenyeznek.

1876-ban megszaporodtak a téglagyárak s a Hübner, Brenner, Matics-féle s a város téglagyárai látták el az emelkedő szükségletet. Ma már modern berendezésü téglagyáraink vannak. Ezek a következők: Első Szombathelyi Gőztéglagyár. Igazgató Pohl Gusztáv, Geist Lajos és Fiai. Vezetője Geist Lipót. Hungaria Téglagyár Társulat. Cégvezető Biró Zoltán. Mayer Jakab téglagyára. Müller Ede és Weiss Oszkár téglagyára. Özv. Wálder Alajosné örökösei téglagyára.

A város iparának és kereskedelmének fejlődése akkor kezd erőteljesen kibontakozni, amikor a hitelviszonyok megerősödtek s egyes előrelátó emberek hozzáfogtak a pénzpiac megszervezéséhez.

Az első megmozdulás ezen a téren 1867-ben történt. Szabó Miklós uradalmi ügyvéd, később kuriai elnök és Reitermayer József városi pénztárnok mozgalmat inditottak egy részvénytársasági alapon nyugvó pénzintézet megalapitása iránt. A tervnek odaadó hivei voltak Horvát Boldizsár, Ernuszt Kelemen, id. Brenner János, Tempel Ferenc, Bertalanffy Imre, Mayer Enoch, Szabó László, Kelemen János, Szegedy Antal, Rudolf Alajos, Csesznák Lajos, Illés József és mások. A közönségben is élénk visszhangot keltett a gondolat s csakhamar összegyült a harmincezer forintnyi alaptőke. Az első intézet Szombathelyi Takarékpénztár nevet kapott s immár az ötvenkilencedik esztendeje teljesiti fontos gazdasági funkcióját a pénzpiacon. Első elnöke Tempel Ferenc volt, a jelenlegi elnöke Kaiser Lajos, ügyvezető igazgatója Katona József s igazgatósága a város előkelő pénzembereiből és vezető előkelőségeiből tevődik össze. Hosszu évekig volt igazgató Gabler Sándor.

Alakulási idő sorrendjében a harmadik szombathelyi intézet. Alakult 1872-ben 60 ezer forint alaptőkével. A későbben alakult Vasmegyei Takarékpénztárral fuzionált s azóta Vasmegyei Általános Takarékpénztár néven a vármegye egyik legnagyobb pénzintézete s mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekközösségben levő takarékpénztár a kereskedelmi életre nagy befolyást gyakorol s a hitélet szabályozásában elsőrangu tényező. A két intézetből alakult

illusztris elnöke gróf Batthyány Zsigmond, ügyvezető igazgatója Weiss Mór. Leányvállalata a Vasmegyei Közraktárak Részvénytársaság, hatalmas raktárakkal és iparvágánnyal. Ügyvezető igazgatója dr. Káldor Artur.

1892-ben állitotta fel fiókját városunkban. A hitelügyre ezen körülmény jótékony hatást gyakorolt. A Magyar Nemzeti Bank fiókja ebből az intézetből alakult ki. Vezetője Vollnhofer József főfelügyelő.

Alapitották az 1911. évben gróf Draskovich Pál németujvári nagybirtokos vezetése mellett vasmegyei birtokosok, kereskedők, nagyiparosok, 500,000 korona alaptőkével. Első igazgatósága a következőkből állott: Gróf Draskovich Pál diszelnök, nagybirtokos, Németujvár, Bezerédj Imre elnök, nagybirtokos, Alsószilvágy, Korándy Ferenc alelnök, földbirtokos, Szombathely, Techet Bódog alelnök, földbirtokos, Bucsu, Herczeg Ferenc magánzó és szállodatulajdonos, Szombathely, Széll Ferenc földbirtokos, Nemesbőd, Pohl Gusztáv téglagyáros és nagybérlő, Szombathely, dr. Ujváry Ede helyettes-polgármester, Szombathely, Szommer János épitkezési vállalkozó, Szombathely. - Hacker Zsigmond ügyvezető ig. Ügyész dr. Lendvay János.

A takarékpénztár az Erzsébet királyné-utca 34. szám alatt müködött 1927-ig, amikor fuzionált a háboru után alakult Lombard Bank R. T-al, felvette a Vármegyei Takarékpénztár nevet s az Erzsébet királyné-utca 32. sz. alatti saját házába költözött. Az intézet elnöke báró Haupt-Buchenrode István, vezérigazgatója Stein Ágoston, ügyvezető igazgatója Hacker Zsigmond.

1897-ben alakult. Első elnöke volt herényi Gothard Sándor, igazgatósági tagjai Ernuszt József, Hatvany-Deutsch Béla, Hátzky Sándor, Szájbély Gyula, Fischer Zsigmond, Ratkovits Vendel, Szily Dezső, Geist Lajos, Széll Ödön, Pohl Sándor. Ügyvezető igazgató Feleki Ignác. Mostani elnöke Müller Ede m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgató Pécsi Henrik, ügyvezető igazgató Berkes Antal.

1905-ben alakult, mint Szombathelyi Iparosok Takarékpénztára. Kezdeményezői voltak: Ifj. Heinrich Mór, Polgár Bertalan, Trummer János, Sebetich Antal, Horváth Kálmán, 1918-ban az intézet a Magyar Leszámitoló Bank érdekkörébe került s 1923-ban vette fel jelenlegi nevét. A Horváth Boldizsár-téri Hungária-épületben van modern, diszes helyisége, mely a helyi iparnak egyik remeke. Vezetői: szentmártoni Radó Lajos elnök, Heinrich Mór alelnök, Dános Lajos dr. ügyvezető igazgató és Dénes Imre dr. igazgatóhelyettes.

A Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár részvénytársaságot gróf Mikes János megyéspüspök 1912-ben, mindjárt a püspöki szék elfoglalása után alapitotta abból a célból, hogy a szombathelyi egyházmegye alapitványai - melyek eddig szétszórtan és különféle pénzintézeteknél voltak elhelyezve - központilag és a mindenkori egyházfő ellenőrzése alatt kezeltessenek. A Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár, mely müvelési körébe felvette a modern banküzlet minden ágát, első ilynemü egyházi pénzintézet volt az országban és miután a müködéséhez füzött remények teljesedtek, csakhamar követték a pécsi, egri, kassai, esztergomi, váci és a kalocsai egyházmegyék takarékpénztárainak megalakulásai. Közgazdaságilag óriási horderejü volt a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár megalakitása, mert ezáltal, hogy a többi egyházmegyék is megalapitották - a szombathelyi után - takarékpénztáraikat, eléretett a cél is, hogy az egyházak kezelésében levő tekintélyes készpénztőkék a gazdasági élet vérkeringésébe bevezettettek. - A Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár müködését 1913. év elején kezdte meg és már 1914 évfolyamán támogatásával lehetővé tette, hogy a "Kovács Nagyszálloda Részvénytársaság" megalakuljon és hogy felépüljön a mai modern szállodát és kávéházat magában foglaló székháza. Müködése további folyamán megalapitotta a virágzó "Martineum" könyvkereskedés és nyomdavállalatot, majd később Szombathely legnagyobb teljesitményü Göztéglagyárát. - Az intézetet alakulásától kezdve Moldoványi István vezérigazgató vezeti, kinek segitő munkatársai az igazgatóságban helyetfoglaló: dr. Simonyi Semadam Sándor nyug. miniszterelnök, gróf Erdődy Sándor vépi nagybirtokos, dr. Gaál Sándor apátplébános, dr. Rogács Ferenc kanonok, dr. Rhorer Ödön püspöki jogtanácsos és dr. Potyondy Béla kir. közjegyző. Az intézet része dr. Pintér Lajos káptalani ügyész. Az 1826. évi zárszámadás szerint az intézet forgalma 101 millió 218 ezer pengő volt, tisztanyeresége pedig 75.335 pengő volt. Az intézet hivatalos helyiségei Szily János-utca 22 szám alatt vannak, de tervbe van véve az intézet tulajdonát képező Berzsenyi Dániel-utcai 6. számu ház lebontása és helyébe a bankpalota megépitése.

Alakult 1920-ban a következő igazgatósággal: Elnök Bernrieder János, alelnök Maróthy László dr., ügyész Knebel Kornél dr., igazgatósági tagok: Grabler Viktor, Gáspárdy Béla, Halász Aladár, Horváth Kálmán dr., Kopfensteiner Dénes, Kirnbauer Hugó, Messer Gyula, Stricker György, Stadler Izidor, Vajda Sándor. Ujabban Doctor Móritz, Szász Béla és Hoffmann Ernő vesznek részt az intézet vezetésében. - Ügyvezető igazgató Weltzl Jenő, igazgató Vértessy Béla. Az intézet Körmenden fiókot tart fenn, melynek vezetője Brunetz Géza.

Alakult 1922-ben Herbst Géza, szergényi Geist Jenő, Stadler Izidor dr., Szabó István dr., Fürst Dezső, Hacker Ignác dr. kezdeményezésére, mint Szombathelyi Általános Bank. 1924 január elsején vette fel jelenlegi cimét, fuzionált a budapesti főintézettel s mint annak fiókja müködik jelenleg. Ügyvezető igazgatója Destek István, cégvezetője Horváth Kálmán. 1925 augusztus hó 1-én Önsegélyző Egyesület alakult kebelében. Érdekkörébe tartozik a Sonnenfeld M. Ferenc gabona és terménykereskedelmi R. T. és a Trieszti Ált. Biztositó Társaság vezérképviselete.

A Magyar Nemzeti Bank szombathelyi fiókjának főnöke. Született Győrött 1873 febr. 4-én. A gimnáziumot Győrött, a kereskedelmi akadémiát Kolozsvárott végezte. 1894-ben lépett az Osztrák Magyar Bank szolgálatába. 1907-ben főnök lett Kecskeméten,

Vollnhofer Ferenc

1908-ban pedig Szombathelyen.- Résztvesz a város köz- és társadalmi életében s mint vezető pénzügyi tényező, különösen a pénzügyi világban végez nagyszabásu alkotó munkát. Különös érdeme, hogy a pénz leromlásának idején olyan körültekintéssel végezte feladatát, hogy a helyi piac a legszebben uszta meg a krizist. Irodalommal is foglalkozik, szakcikkei érdekesek, szakkönyve is van, sőt "Konstantinápolyi utam emlékei" cimén szépnyelvü utleirása is megjelent nyomtatásban.

Szombathe1y régebbi életében csak minimális kereskedelmi életről lehet szó. A régi jegyzőkönyvekben inkább csak iparosok szerepelnek, kereskedő-családok nevei nem maradtak fenn. Ezen a téren akkor következett be nagyobb lendület, amikor a város lakóssága gyarapodott s az 1800-as idők már élénk kereskedelmi életet találtak itt. A régebbi időkben idegen izr. vallásuaknak tilos volt letelepedni a városban, igy a zsidók sem kereskedhettek, csupán vásárokon fordulhattak meg, később azonban mindinkább tért hóditott azon felfogás, hogy idegeneknek is szállást s kereskedésre engedélyt adott a városi tanács.

A városi jegyzőkönyvek szerint a ma is fennálló cégek közül a következőknek multja a legrégebbi:

Kohn Móric, Stadler Károly Utódai, Hoffmann S. Fiai, Deutsch József és Társa,. Ezen ötvenéven felüli neves cégeken kivül a közönség élénk emlékezetében élnek a következő kereskedő családok nevei:

Tempel Ferenc, Stirling Bódog, Kikaker Kálmán, Kelemen N. János, Hódossy Testvérek, Németh Imre és Ferenc, Frankl és Ledofszky, Fröhlich és Stauber, Zimmermann Károly, Waigandt Antal, Uray Nándor, Stirling Ferenc, Steinberger Zsigmond, megannyi a füszer-, vas- és uridivatszakmából, de emlékezetes a gabona-és takarmánykereskedők közül Löwenstein és Deutsch, Ungár József, Rosenthal Miksa, akik nagyban emelték e város kereskedelmét.

Ezeknek a neveknek nagyrésze eltünt. Az utódok nem választották a kereskedést életük pályájául s a régi családok nagyrésze ki is pusztult. De a kereskedelem azért mind élénkebb lett s ha a régiek előtt meghajtjuk zászlónkat, a fiatalabbaktól sem lehel elvitatni az érdemet azért, hogy kereskedelmünket emelték s téren a nyugati végek első városa lettünk.

Szombathely mai kereskedelme igen széleskörü. Igaz, hogy hazánk megcsonkitása folytán a város kereskedelme is sulyos veszteséget szenvedett, a haladást mégsem lehet megállitani ezen a téren sem s kereskedelmünk nagy erővel tör előre.

A mai napon kb. 500 kereskedő illetve kereskedelmi vállalat foglalkozik kereskedéssel. A fejlődés folyamán a szombathelyi kereskedelem igen sok derék és jeles nevet produkált, ugyszólván egész kereskedő-házak keletkeztek, melyeknek alapitójuk nagy szorgalommal és rátermettséggel a valamikor kicsiny üzletet naggyá fejlesztette. A másik rész az alapitó halálával megszünt, de a kereskedő hire-neve fennmaradt.

Életük leirása követendő példaként ide kinálkozik.

Az 1913-ik év január elején Ferenc József király egy okiratot irt alá, amely minket szombathelyieket igen közelről érdekel. Az okirat magyar nemességet adományozott Geist Lajos szombathelyi fakereskedőnek és törvényes utódainak. Egy igen érdemes munkás családot ért ez a királyi kitüntetés, amely energiával és páratlan szorgalommal megharcolt élet munkáját koronázza meg a családfőnek. Geist Lajosnak személyében.

Geist Lajos 1842-ben született Felsőoszkó községben. Négy elemi osztályt végzett, mert az akkori idők nem adtak alkalmat és módot arra, hogy tanulmányait folytathassa. Annál csudálatosabb, hogy amit a körülmények mostohasága nem engedett meg nála, azt pótolta az élet iskolája, mely oly gazdagon pótolja nála az iskolát, mint keveseknél.

Geist Lajos nyolcéves korában került Szombathelyre. Itt töltötte gyermekéveit szorgalmas, veritékes munkában. Alig nőtt ki a tanuló munkából, kereskedést nyitott. Először a legszerényebb üzleti keretek között mozgott ezen foglalkozása, azonban lankadatlan, kitartó munkássággal 4 évtized alatt virágzó mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi vállalatot létesitett Vasmegyében, amely vállalat immár évek hosszu során át nemcsak Szombathely városának, de számos vármegyei községnek főfő gazdasági tényezője és évente sokszáz családnak egyik legbecsületesebb és leghumánusabb kenyéradója.

Geist Lajos 1877 év óta tagja a város képviselőtestületének egészen 1913 évben bekövetkezett haláláig. Tagja számos bizottságnak, mely tiszteiben mindenkor Szombathely város és polgárai javának előmozditására müködött közre.

szergényi Geist Lajos

Geist Lajos valóban mindenkor és minden közügyben csakis a közérdeket és a város fejlesztését tartotta szem előtt és ugy a városnak mint polgárainak legteljesebb megelégedésére felelt meg a beléhelyezett bizalomnak. Emberbaráti érzése és bőkezüsége köztudomásu s hogy neve nem szerepelt a feltünést keresők névsorában, annak közismert szerénysége az oka. Ipari tekintetben jelentős eseménnyel függ össze Geist Lajos neve az 1885-ik évvel. Ez évben ugyanis egy nagyobbszabásu fatelepet és ezzel kapcsolatban gőzüzemü fürészgyárat létesitett Szombathelyen. Érdekes, hogy ezt megelőzőleg csak egyetlen gyára volt a városnak. Hogy közgazdasági és városfejlesztési szempontból milyen jelentős lökést adott ez uj intézmény a városnak, azt fölösleges fejtegetni.

Ugyancsak Geist Lajos létesitette a vármegyében a modern kor igényeinek megfelelő gőz- és kádfürdőt s ezzel kapcsolatos hidegvizgyógyintézetet, mely halála után Tivadar, majd pedig Henrik nevü fiára szállt.

Soha el nem muló érdemeket szerzett Geist Lajos a szombathelyi izr. hitközség anyagi és erkölcsi javainak előmozditása körül, mint a hitközségnek tizenöt éven keresztül elnöke. Agilis és okszerü vezetése mellett közel ötvenezer koronával gyarapitotta a hitközségi vagyonát, noha a legsulyosabb viszonyok közt vette át annak vezetését. Arcképe ott függ örök emlékezet okáért az izr. hitközségi tanácstermében, ott örökitette meg a hitsorsosi hála.

Nagy érdemeket szerzett Geist Lajos, mint gazda a magyarositás és szociális ügy érdekében a nemzetiségi Pinkavölgyben, ahol tekintélyes birtokai voltak. Hivatalosan beigazolást nyert, hogy a Geist-család pinkavölgyi üzemei a szociális viszonyok nagyfoku javulását mozditották elő a környéken, mert a munkások és cselédek irányában tanusitott humánus és igazságos bánásmódjukkal, a magasabb munkabérekkel a munkásoknak biztos megélhetést nyujtottak, aminek következtében az amerikai kivándorlás közel ötven százalékkal apadt. A hivatalos hatósági irat szerint a család mindenütt magyar cselédséget és munkásokat alkalmaz s ezeknek a németajku közönséggel való érintkezése a magyar nyelv terjedésében erős nyomokat hagy. Geist Lajos az egyik legnagyobb kvalitásu szombathelyi ember volt: egész ember a javából, egyénisége kimagaslott a tucatemberek közül s elsőrendü kvalitásaival szerezte meg azt a poziciót, amely a vármegyei és városi közéletben az elsők között jutott osztályrészeül.

Geist Lajos 71 évet élt. Idegen földön halt meg 1913 március 7-én, hol betegsége ellen javulást keresett, de haza kivánkozott s ott van eltemetve az izr. temetőben.

Különös érdemei vannak a Széll Kálmán-utca s az azt körülvevő utcák kinyitása körül.

Örökét fiai: Jenő, Lipót, Henrik és Tivadar vették át.

Szombathelyi terménykereskedő, a VIII. congr. izr. hitközségi kerület elnöke. Valódi tipusa volt a modern magyar zsidónak, ki a társadalomban s a közéletben és felekezeti intézményeiben is vezető szerephez jutott. Kenyérkereseti pályája a kereskedelem volt, melynek a Dunántulon egyik irányitó erejévé és szelleméve lett. A haza terményeit világpiacokra vitte s mezőgazdasági és ipari terményeink hirét, nevét öregbitette. Megérdemli, hogy tartalmas életét néhány adatban olvasóink elé állitsuk. Deutsch I. M. született 1830-ban Dozmaton. 1867-ben költözködött Szombathelyre, hol előbb saját neve alatt alapitott termény s gabonakereskedést. Később barátjával, Löwenstein Henrikkel együtt "Löwenstein és Deutsch" cég alatt megalapitotta hazánk egyik legnagyobb és legszilárdabb hitelü kereskedését. Éles esze, hatalmas kereskedelmi temperamentuma, puritán üzleti elvet nemcsak az általa alapitott nagy üzlet gyors fellendülését és virágozását idézték elő, de egyszersmind személyének tekintélyét is magasra emelték az üzleti világban.

A kereskedelmi és iparkamarák reorganizációja alkalmával már beválasztatott a kamara tagjai közé. A Szombathelyi Általános Takarékpénztár megalapitásában élénk részt vett s mint ezen virágzó pénzintézetnek azóta igazgatósági tagja, nagy érdemeket szerzett az intézet fejlődésének előmozditásában. Nem kisebb érdeme, hogy a "Szombathelyi Bőrgyár Részvénytársaságot" megalkotta, melynek alelnöke volt, s mint ilyen hálára és elismerésre érdemes munkálkodást fejtett ki e fontos iparág megmentése körül. A szombathelyi hitközség 1872-ben elnökévé választotta és később mint az elöljáróság tagja és a VIII. izr. hitközség-kerület alelnöke, az utóbbi 10 évben pedig mint elnöke, érdemes tevékenységet fejtett ki a hitközségügyek terén. Hasznosan munkálkodó tagja volt a városi képviselőtestületnek, Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és állandó választmányának, továbbá a "Szombathelyi kereskedőkdők társulatának", melynek megalakulása óta elnöke volt. Az Osztrák- Magyar Banknál mint cenzor fejtett ki elismerésre méltó nagy munkálkodást. Lelkes magyarsága, hazafias buzgósága széles körökben ismeretesek.

Deutsch I. M.

Hat fiut nevelt a hazának, mindannyit a magyarság és a nemzeti ügy lelkes szeretetében. Ezek közül ifj. Deutsch Samu még ma is folytatja apja szellemében az üzletet s ő maga is széleskörü kereskedelmi és közgazdasági tevékenységet fejt ki.

tagja a város képviselőtestületének a vármegye törvényhatóságának, ig. tagja a Szombathelyi Takarékpénztárnak. 1880 óta tagja, majd tulajdonosa a cégnek, tizennyolcéves korában külföldi tanulmányokat tett, melynek emlékeit könyvben örökitette meg.

Azon izr. családok közül, akik a régi Szombathelyre bebocsáttatást, majd polgárjogot nyertek, kétségkivül a legrégebbi a Grünwald-familia. Emlékezet szerint Grünwald József alapitotta a családot, aki 1760-70 körül jött Szombathelyre s itt jogot kért a kereskedésre. 1800-ban már okmány van róla, ahol szombathelyinek neveztetik s 1833-ban is emlités tétetik a Grünwaldokról. Hogy polgárjogot nyertek, bizonyitja az, hogy szőlőjük s a közös erdőben ingatlanuk volt. Grünwald József után fia, Lajos következett, majd ismét József, ennekutána Ödön, aki 1860 körül megalapitotta a Grünwald Testvérek bankcégét, melyet most fia, József vezet.

Az anyai ág is régi szombathelyi, Pick Zakariásnak 1800-ban háza volt az Erzsébet királyné-utca 3. szám alatt. Ennek leányát vette nőül a második Grünwald József, Ödön apja s igy Pick Zakariás a most élő Grünwald Józsefnek dédapja. A Pick-család egyik tagja Bécsben neves zeneszerző, a hires Fiacker-lied szerzője s az egyik nőitagja révén a Rotschildokkal van rokonságban.

A régi kereskedővilág egyik vezetőalakja. Igen alapos kereskedelmi és mély tudományos készültséggel lépett a kereskedő-pályára, amelynek nehéz utjain mindig a becsület és a szorgalmas munka volt a vezére. Virágzó déligyümölcs és füszeráru-ügynökséget alapitott, majd nagykereskedést tartott fenn s feleségével, Rainer Nanettel együtt igazán példányképe volt a munkával előretörekvő polgári erényeknek. Élénken érdeklődött minden közkérdés iránt s a közmunka nemes és önzetlen szolgálata állitotta nem egy intézmény vezetőségének élére. Alelnöke volt a Kereskedők Társulatának, az izr. hitközségnek, az aggharcos-egyletnek s a Munkásbiztositó Pénztárnak. Halálát megsiratták a szombathelyi szegények, kiknek bőkezü pártfogója volt.

Typusa az idegenből ideszakadt polgárnak, aki szivvel-lélekkel magyarrá és szombathelyivé lett s városa érdekében nagy jóakarattal dolgozott.

Tizenhat évig volt városi tanácsos. 30 éven át városi képviselő. A würtembergi Annhausenben született 1883-ban s a hatvanas évek elején jött Szombathelyre. Itt átvette a Thones-féle vaskereskedést és 35 évig vezette ezt a száz éves "Az aranyásóhoz" cimzett üzletet. Hamarosan városi képviselő és városi tanácsos lett, különösen a város pénzügyi vezetésében vett élénk részt. Neki köszönhető a protestáns templom megépitése, közel két évtizeden át vezette részben mint gondnok, részben mint felügyelő a gyülekezet ügyeit és a templom felépitéséhez szükséges pénzt nagyrészt a külföldön személyes utánjárással gyüjtötte össze. A perinti városrész e templom megépitésével falusi mivoltából városi formát vett fel.

Az Acsádi néhai Szegedy kamarásokkal egyetemben megalapitotta a Szombathelyi Általános Takarékot és felépitette annak székházát. Haláláig alelnöke volt a pénzintézetnek. Ő alapitotta a helybeli alsófoku kereskedelmi iskolát is. Zimmermann irodalmi téren is tevékeny volt és sok éven át szerkesztette a Volksfreund cimü függetlenségi párti helybeli német lapot. Több müvet is irt, többek között az "Aus dem Staub der Ebene" a kulturkönyvtárban is meg van.

Zimmermann Károly haláláig az egyszerü munkás, demokrata felfogásu, nagymüveltségü polgár mintaképe volt.

Hosszu időn át elnöke volt a szombathelyi negyvennyolcas függetlenségi pártnak. Személyes barátai voltak: Horváth Boldizsár igazságügyminiszter, szentmártoni Radó Kálmán főispán és. dr. Bárdossy István szombathely első polgármestere.

Id. Zimmermann Károly

Jellemző Zimmermann puritán gondolkozására az az eset, amikor egyszer egy igen jó vevője, egy közismert mágnás, egyik választás alkalmával felkérte, hogy szavazzon a vele ellentétes politikai pártra, Zimmermann azt felelte: "Méltóságos gróf Uram, én méltóságodnak vasamat, nem pedig meggyőződésemet adtam el." Zimmermann gyermekei közül Károly magánmérnök, Péter sárvári bajor uradalmi titkár és Juliska, férjezett dr. Lenk Rezsőné.

A Szombathelyi Kereskedők Társulata Áru-, Termény- és Értékcsarnoka 1923 évben alakult és pedig mint a Szombathelyi Kereskedők Társulata kebelében müködő intézmény. A csarnok létesitésének eszméjét Feleki Ignác a kereskedők társulatának volt igazgatója vetette fel, aki a társulat titkárával, dr. Gránitz Gézával együtt a Budapesti Tőzsde és a vidéki csarnokok mintájára dolgozta ki a csarnok szabályzatát.

Feleki Ignác volt a csarnok első ügyvezető alelnöke, aki 2 évi müködése után Láng Ármin követett, ő jelenleg a csarnok ügyvezető alelnöke és neki köszönhető, hogy 1925 évben a csarnok forgalma erős lendületet vett.

Az Áru-, Termény- és Értékcsarnok célja gabonának és terményeknek valamint a csarnokban lajstromozott értékpapiroknak forgalmát előmozditani és ezek árait szabályozni. Ezenkivül a csarnoknak fontos szerep jut a biráskodásban is, amennyiben a választott biróság formájában müködő, ugynevezett Csarnoki különbiróság évenkint több száz pört intéz el.

A Csarnok vezetése és irányitása a csarnokbizottságra van bizva, tagjainak létszáma 36. A csarnok különbirósága 26 tagból áll, akiket a csarnokbizottság választ saját tagjai közül.

36 részvénytársaság részvénye van a csarnokban lajstromozva, csak ezen lajstromozott értékpapirok képezik forgalom tárgyát.

A tőzsde elnöke Kaiser Lajos m. kir. kormányfőtanácsos, ügyvezető elnöke Láng Ármin m. kir. kormányfőtanácsos. Érdemeik elvitathatatlanok. Különösen Láng Ármin szentel sok időt és fáradságot a tőzsde ügyeinek s az ő akaratereje inditotta meg a már egyszer hanyatlásnak indult intézmény virágzását.

Irta SCULTÉTY ANTAL dr.

Szombathely városa évezredes multra tekinthet vissza. A város már helyzeténél fogva mind politikai mind pedig gazdasági szempontból is a hozzákapcsolódó vidék vezetésére és irányitására volt hivatott, igy ipara is jelentős és fejlett volt.

Az ősi Sabaria ipari életének megindulása és fejlődésének különböző fázisai a történelem előtti idők ködében mosódnak el. A hátramaradt emlékek azonban arra mutatnak, hogy a rómaiak Savariájában mozgalmas ipari élet pezsgett, a városban monumentális középületek emelkedtek, az utcákon szebbnél-szebb lakóházak pompáztak, a tereket pedig remekbevésett szobrok diszitették. E remekmüvek alkotóit a bevándorolt római mesterek sorai között kell keresnünk, akiknek köszönhető, hogy az épitőipart s a vele kapcsolatos egyéb iparokat is ritka szép virágzásra emelték.

A római kultura alkotásait részben a népvándorlás mindent elsöprő s vértől szennyes áradata, részben pedig a földrengés pusztitása semmisitette meg. - A keletről nyugatra özönlő vad hordák feldulták, felégették a várost, a megüszkösödött romok pedig a földrengés következtében a föld mélyébe süllyedtek. Az egykor pompázó város helyén az enyészet lett urrá, moh lepte be a megmaradt köveket. De nem tartott sokáig Sabaria halála, mert a város főnixként poraiból ujra éledt s mint Szombathely a történelem porondján ismét megjelenik. A honfoglaló magyarok már ismét virágzó várost s jólétnek örvendő lakósságot találtak. (900.)

A honfoglaló magyarok uralmuk első idejében nem sok figyelmet szenteltek a kézmüvesiparra, azonban az Árpád-házi királyok a kézmüves iparosságot jelentős kedvezményekkel pártfogolták, maga az iparosság pedig egymásközti tömörüléssel igyekezett magának olyan szervet létesiteni, amely érdekeit minden időben megoltalmazta. A keresztes hadjáratok a magyar ipar nivójára kedvező hatást gyakoroltak, mert a fejlettebb iparu nyugati népekkel való közeli érintkezés a magyar ipar nivóját emelte, izlését finomitotta, annak durváságait csiszolta.

E kedvező hatásokat tönkretette azonban a borzalmas emlékü tatárdulás, mely nemcsak a lakósságot pusztitotta ki, de tüzzel-vassal semmisitette meg a kultura mindennemü megnyilatkozását is. - A tatárdulás pusztitásának enyhitésére az uralkodók telepeseket hoztak be. A telepesek nagyrésze a kézmüvesek közül került ki, minek következtében a magyar ipar uj elemekkel frissült fel s ereje tetemesen gyarapodott. A kézmüves ipar gyönyörü lendülettel indult fejlődésnek, erős ipari gócpontok képződtek, melyek a nyugati városok mintájára megalakitották a céhéletet s kifejlesztették annak rendszerét.

Szombathely városát már természeti fekvése is ipari gócpontul jelölte ki s igy itt is hamarosan megalakultak az egyes céhek szervezetei, melyeknek keretében virágzó élet indult meg. A céhek tagjai vasszorgalommal dolgoztak, megvagyonosodtak. Közéleti szereplésük mind jobban előtérbe jött, igy jelentőségük emelkedett. A város vezetésében a kézmüves osztály több és több szerepet biztositott magának, miáltal ott is nagy befolyásra tett szert. Ily körülmények között természetszerüleg az ipari élet felvirágoztatásának semmi akadálya sem lévén, a kézmüves iparosság egyik legszámottevőbb tényezője lett a nemzet egészének.

Jött azonban a török háboru örök rettegésben tartó veszedelme, a kuruc-labanc világ folytonos harca és küzdelme, mely a város lakósságának gyakori megsarcolásával kivette a kézmüves ember kezéből a vagyont, elvette tőle az erőt a további munkától. A kézmüves ipar kezd hanyatlani és mindjobban pusztulni. Ehhez jött még az osztrák uralkodás céltudatos politikája, mely a magyar földet kizsákmányolandó gyarmatnak tekintette s igy elsősorban is az osztrák ipart segitette. A kézmüves iparos lépésről-lépésre vesztette le lába alól a talajt. A céhkeretek kötelékei meglazultak, a céhek kezdtek hatalmukkal visszaélni, mellyel tekintélyüket végkép aláásták. Jött a manchesterizmus perzselő lángja, mely a tőke mindenhatóságának elvével megadta a kézmüves iparnak a végső kegyelemdöfést. "Szabad ipar a szabad államba" jelszót az 1872. évi VIII. t. c. szentesitette.

A magyar kézmüipar sorvadt, sorvadt és ugy látszott, hogy a kézmüvesiparos a létért való küzdelemben teljesen kimerül és elesik. A céhek jelentőségüket elvesztették, nem volt már céhremek mert a füstölgő gyárak nemcsak az anyagi javak utolsóját emésztették fel, de küzdelmessé tették a mindennapi megélhetést is. A kézmüves iparosság jelszavára végre 15 keserves esztendő után megszületett az 1884. évi XVII. t. c., mellyel a kormány a multak hibáit igyekezett helyrehozni.

Az 1884. évi XVII. t. c. 122-148. §§-ban létesitette az ipartestületeket, melyek az iparosság megszervezése és érdekeinek hathatós képviselete érdekében az elmult 40 év alatt oly figyelemreméltó eredményeket mutathatnak fel, mely eredmények kétségtelen tanujelét adták az ipartestületi intézmény életrevalóságának és célszerüségének; továbbá igazolják azt is, hogy az ipartestületi intézmény fokozottabb kimüvelése indokolt és esetleges jogkiterjesztés esetén nagyobb feladatok megoldására is alkalmas lesz.

Szombathely város iparossága is nagy lelkesedéssel fogott hozzá az ipartestületi intézmény megvalósitásához. A kezdeményező lépés Grimm Károly polgármester - ki egyébként sütő mester volt - nevéhez füződik. 1884. évi november hó 2-ra hivta össze a város kézmüves iparosságát a városház közgyülési termébe, mely alkalommal a város iparossága kimondotta az ipartestület megalakitását és megalkotta az alapszabályokat. A jóváhagyott alapszabályokat Lankovits József rendőrkapitány hirdette ki az iparosságnak 1885. évi február hó 2-án, mely alkalommal megalakult a szombathelyi ipartestület első tisztikara és választmánya. Elnökké egyhangulag Bencz Lajos asztalosmestert, ügyésszé pedig dr. Stirling József ügyvédet választották meg. Ezenkivül 24 tagból álló elöljáróságot is választottak. Alelnökül az alakuló ülésen Farkas Antal, jegyzőül Tóth Sándor, pénztárosnak Tóth Lajos választatott meg. Bencz Lajos nagy agilitással feküdt bele a testületi élet kifejlesztésébe. A hivatal részére helyiséget bérelt a belsikátorban, kinyomatta az alapszabályokat, átvette a várostól a testület által végzendő hatósági funkciók végzésére vonatkozó iratokat. Megalakitotta a békéltető-bizottságot, mely a mesterek és alkalmazottak között felmerült vitás ügyeket volt hivatva békésen kiegyenliteni. A testület bekapcsolódott az országos ipari életbe, tagja lett az Országos Iparegyesültnek. Az álutazó segédek részére iparosszállót létesitett, mely hosszu időn át csekély dijazás mellett nyujtott menedéket az átutazó és munkát kereső segédeknek. Mozgalmat inditott egy szombathelyi ipari kiállitás rendezése iránt. Az elöljáróság ennek előkészitésére bizottságot küldött ki. Betegsegélyzőt létesitett az iparossegédek részére, mely alapszabályainak jóváhagyása után meg is kezdette müködését. Az első tanoncmnkakiállitás megrendezése is Bencz Lajos nevéhez füződik, ezzel kapcsolatban azonban ki kell még emelnünk Cziffrák N. János iparhatósági biztos adományát - 2 mint a soproni iparkamara 10 arany arany és 6 ezüst forint, - valahozzájárulását, mely adományok lehetővé tették a kiváló munkák jutalmazását. - Felvetette még az iparosok temetkezési és betegsegélyző intézetének megalakitását is, azonban ez eszméje már nemvolt megvalósitható. - Bencz Lajos 1889. év májusában megvált az elnöki tiszttől. Nagy érdeméül tudható be, hogy az iparosságot ügyes tapintattal vitte be a testületi életbe s hogy nagy körültekintéssel és agilitással fáradozott az iparosság érdekeiért.

Mint kortörténeti érdekességet emlitem meg, hogy a szombathelyi ipartestületnek kezdetben csak 318 tagja volt, akik közül mai nap alig páran vannak még életben. Zradula Ignác csizmadia, Laub József festőmester, Schlamadinger György szappanyos, Trummer János ácsmester, Millei János cipészmester, Koncz József asztalosmester, Pintér Pál cipészmester, Kapui Antal kefekötőmester, Bedi Imre cipészmester, Gerebenics János szabómester, Varga József szabómester, Virág Ferenc szijgyártómester.

A mü iróinak arcképcsoportjából: Scultéty Antal dr., Polgár István dr., Pável Ágoston dr.,

Bencz Lajost Bertalanffy nyomdász mester követte az elnöki székben, akit 1889. évben választottak meg. Rövid ideig tartó elnöksége alatt határozott tanujelét adta, hogy vezetőszerepre hivatott s hogy az iparosság személyében igen rátermett egyént választott vezéréül. Társadalmi és gazdasági téren igyekezett az iparosságot erőssé tenni, ő rendezte meg az első iparosbált (1890. XII/31.) majd pedig minden igyekezetével az iparos árucsarnok létesitésén fáradozott. A kereskedelemügyi minisztériumtól 10.000 forintnyi kölcsönt ki is eszközölt e célra, - sajnos azonban igyekezete az iparosság nemtörődömsége miatt kudarcot vallott, mert az iparosság nem jegyzett kellő összegü részjegyet az árucsarnok céljaira. E részvétlenség teljesen elkedvetlenitette, lemondott elnöki tisztéről (1897.) s azt többszöri megválasztása dacára sem fogadta el.

Utódja Doma Pál lakatosmester lett, aki legelső feladatául az ipartestületi székház épitését tüzte ki. 8500 forintért megvette a testület részére a Thököly Imre-utca 5. sz. házat, ezt a testület céljainak megfelelően átalakitotta, az udvar hátsó részében álló kocsiszinből lakásokat épittetett. Az ipartestület a mai napig is e házban müködik. Az ipartestület elöljárósága hálája jeléül megfestette Doma Pál életnagyságu arcképét, mely jelenleg az ipartestületi tanácsterem falát disziti. Doma Pál elnöksége alatt rendeztetett 1903 évben Szombathelyen a második iparkiállitás, mely a szombathelyi iparosságnak országszerte nagy elismerést és jóhirnevet szerzett. Doma Pál 1903 október havában elnöki tisztéről lemondott.

Horváth Kálmán szabómester következett utánna, aki 1903 október 27-től 1911 november hó 11-ig volt elsőizben az ipartestület elnöke. Horváth Kálmán aránylag fiatalon jutott vezető szerephez. Főtörekvése az iparosságnak gazdasági és társadalmi téren való megerősitése volt. Nagy része van a szombathelyi Iparos Takarékpénztár megalapozásában, melyben mellette még Trummer János és Pohl Sándor szereztek nagy érdemet. Ő teremtette meg az iparoskört, mely vezetése alatt Szombathely egyik legjelentősebb társadalmi tényezőjévé emelkedett. Mozgalmat inditott az iparosok nyugdij intézetének, valamint az iparosok hitel szövetkezetének és árucsarnokának létesitése ügyében is, azonban e törekvései kudarcot vallottak. Résztvett több iparosmozgalomban, élénk összeköttetést tartott fenn az országos ipari szervekkel, általában igyekezett az iparosságnak az őt megillető helyet biztositani.

Weber József szijgyártómester 1912. évben vette át az ipartestület vezetését. Egyszerü, puritán jelleme biztositék volt arra, hogy az iparosság nyugodt és biztos fejlődésnek indulhasson. Első dolga volt a testület meglehelősen zilált anyagi helyzetét rendbehozni, de ügyes gazdasági érzékével módot talált arra is, hogy a már elavult hivatali helyiségeket az ipartestület céljainak megfelelőleg átalakitotta. Ébren őrködött az iparosság érdekeinek megóvásán, különösen a közszállitásokra volt nagy figyelemmel. Mozgalmat inditott egy vasmegyei iparkiállitás rendezése ügyében is, azonban e törekvése az érdeklődés hiánya miatt sikerrel nem járt. Az elnökség idejére esik a gyászos emlékü világháboru, mely az iparosság legnagyobb részét a harctérre szólitotta. A testület vezetése és irányitása a csonka elöljáróság mellett nagy terhet rótt vállaira, azonban a változott viszonyok közt is biztos érzékkel találta meg a helyes és célra vezető utalt. Ez időben foglaltatott le a testületi tanácsterem iskola céljaira, igy a testületi élet még szükebb térre szorult. Igyekezett a hadiszállitásokban az iparosságnak is részt biztositani, több alkalommal rendelt a hadvezetőség ruha, lábbeli és egyéb ipari cikkeket az ipartestület révén. Az első hadikölcsönre az ipartestület vagyonából 7800 koronát jegyzett, majd pedig a tagok körében inditott annak sikere érdekében eredményes propagandát. Az elnökségtől 1917-ben vált meg, megrendült egészségi állapota késztette a visszavonulásra. Elnöksége alatt az iparosság békés harmóniában élt, puritán, nemes egyszerüsége, egyénisége közszeretetnek örvendett s mai napig is a nemes márkáju iparos példaképe.

Weber József visszavonulása után az iparosság bizalma ismét Horváth Kálmán felé fordult. Ujbóli elnöksége alatt feladatának tüzte ki a háborus viszonyok folytán bekövetkezett élelmezési, anyagbeszerzési nehézségek leküzdését. A testület szinte szövetkezetté alakult át, cipész, szabó, vasáru, szén, liszt, zsir s más egyéb közszükségleti cikkek álltak az iparosság rendelkezésére. Ez akció eredménnyel járt és mondhatni, hogy az iparosságnak nagy segitségére volt. Emellett gondot forditott még a hadbavonultak segélyezésére és ennek sikere érdekében társadalmi mozgalmat is kezdeményezett. Az ő elnöksége alatt következett be az októberi forradalom, majd pedig a kommunizmus rémuralma, mely időkben az ipartestületi élet majd teljesen szünetelt. Forradalmi biztosok uralkodtak iparosság érzelmének szabad megnyilvánulása felett és erőszakkal akadályozták az ipartestületet szabad müködésében. A forradalmi idő elmultával, mely anyagilag teljesen tönkretette az ipartestületet, a bevált szövetkezeti beszerzési csoport fokozott ténykedése adott elegendő anyagi erőt az ipartestületi élet ujbóli megkezdésére. Horváth Kálmán az elnöki tisztről 1922-ben lemondott, az ipartestület ügyeit a legközelebbi közgyülésig Bauer István cipészmester alelnök vezette.

Hosszas agitáció és nagy harc előzte meg az elnökválasztást, melynek során azonban az iparosság zöme egységesen Lődör Jenő, szobafestő mester mellett foglalt állást. Az 1922. évi szeptember hó 17-én tartott ipartestületi közgyülés megsemmisitő többséggel választotta az ipartestület elnökévé Lődör Jenőt s ezzel ismét megindult a békés és komoly alkotó munka, mely az iparosság jobb jövőjét volt hivatva előmozditani. Elnöksége idejére esett az ország szanálásának kora, melynek folyományaként az iparosság adózása emelkedett ijesztő módon, ugy hogy a szenvedélyek 1925. év februárjában parázs tüntetésben robbantak ki. Erélyes kézzel nyult az iparosságot érintő kérdések megoldásához, a szakmabélieket szakosztályokba tömöritette, általában pedig különös sulyt, helyezett az iparossági érdekeinek megvédésére. Az iparosság közóhajának megfelelően mozgalmat inditott egy modern ipartestületi székház épitése érdekében. Az uj székházban szélesebb mederben müködhetne az ipartestület, de ugyancsak ott nyerne elhelyezést az iparoskör, az árucsarnok és későbbi idők folyamán az iparosmenház is, mely az elszegényedett, megrokkant iparosoknak adna biztos és gondmentes hajlékot. A székház létesitése iránt az egész város meleg érdeklődést tanusit, a város képviselőtestülete pedig a Kisfaludy Sándor-utcában alkalmas telket adományozott annak céljaira. Az épitkezési költségek részben az iparosság és a társadalom adakozásából, részben pedig kölcsönből nyernek fedezetet. A szép palota a Kisfaludy Sándor-utca elején épült fel s csak hetek kérdése, hogy az ipartestület bevonul uj és a modern követelményeknek megfelelő otthonába. A székház épités előkészitésének munkálataiban legnagyobb érdemei vannak Lődőr Jenőnek, aki törhetetlen energiával győzött le minden akadályt, de nem szabad emlités nélkül hagyni Kopfensteiner Dénes okl. épitőmester nagyértékü munkásságát sem, aki a székház összes terveit és az azzal kapcsolatos munkálatok végzését ingyenesen önként magára vállalta. Az iparosság nagy reményekkel tekint az uj székház felépitése elé, mert az uj otthon lesz hivatva mindazon előfeltételeket nyujtani, melyek a most már 1200 főt meghaladó szombathelyi iparosság jövő boldogulását biztositják.

A szombathelyi iparosság mindenkor megértő hive volt a haladás eszméjének. Nevezetesebb megmozdulásai voltak az 1887. évi és az 1903. évi vármegyei iparkiállitás, melyen Szombathely iparossága fényes bizonyságát adta ipara fejlettségének. Az egyes szakmák szinte nemes versenyre keltek egymással, hogy minél szebb és tökéletesebb alkotásokkal igazolják be a város ritka magasan álló ipari nivóját. Mindkét kiállitás méltán keltett az egész országban élénk érdeklődést és Szombathely város iparának az egész országban jó hirnevet biztositott.

Az 1896. évi milléniumi és az 1925. évi soproni iparkiállitáson is számosan vettek részt, a város hirnevéhez méltóan előkelő helyet vivtak ki maguknak és többen nyertek arany és ezüst érmet, névszerint a kitüntetettek helyszüke miatt fel nem sorolhatók.

A város érdekében minden mozgalomnak lelkes hivei voltak s legszebb alkotás, melyet szinte egyedül az iparosság áldozatkészsége hozott létre, a most is fennálló polgári fiuiskola épülete. Eredetileg az iskola ipariskolának épült, az épitkezéshez szükséges anyagokat, az épület munkáit az iparosság teljesen ingyen végezte, ugy hogy az egyemeletes, két hatalmas szárnyu épület a városnak csak mintegy 6000 koronájába került.

A szombathelyi ipar kiválóságát, nemes izlését és magas szintjét lépten-nyomon láthatjuk a szebbnél-szebb, városunkat diszitő épületeknél melyeket tán az idő vasfoga ódon patinával vont be, mégis az alkotó kézügyessége minden vonalban, minden darabban feltalálható. Ha nézzük a Kulturpalota, a városház, Legáth palota, a Grünwald palota, stb. más épületét, elismeréssel kell meghajolnunk az előtt az ipari kultura előtt, mely ezeket létrehozta.

Szombathely város iparossága mindenkor példaképe volt a szorgalmas, iparáért élő-haló mesterember tipusának. Nemes erényei nem maradtak jutalom nélkül, hisz a mesterségek feneke arannyal van telitve. Nyugodt anyagi jólétnek örvendett a háboru előtti időkben, ha sokszor tán verejtékes munkával harcolta is ki a mindennapi kenyeret. De rázudult Trianon átka, elvették tőle leggazdagabb vidékét s most megcsonkitva, bénán küzködik a létért, a mindennapi száraz kenyérért. De azért nem csügged el a megpróbáltatás nehéz napjaiban sem, tudja, hogy lesz feltámadás is, amikor bőségesen kárpótolni fogja a sors ideig-óráig tarló nehéz napjaiért. Büszke daccal néz a további megpróbáltatások elé, hittel, bizalommal van tele szive, mert tudja, hogy "Isten áldja a tisztes ipart!"

Másfél évtizeden keresztül volt munkás tagja a város képviselőtestületének Weber József szijgyártómester. Hacsak betegség nem gátolta, minden közgyülésen ott volt s többször szállt sikra az adófizető polgárság érdekében, ha sérelmet vélt fennforogni. Nem benszülött szombathelyi, 1859-ben született Albrechtsflorban (Torontálmegye) s csak 1886-ban került ide, amikor megvette Markovics József főtéri üzletét és házát. Am csakhamar erős szombathelyi polgárrá vált, aki szorgalmával és közéleti szereplésével becsült nevet szerzett magának.

Az 1887-es nagy iparkiállitáson aranyérmet nyert, majd az iparosság szeretete az ipartestület elnöki székébe ültette. Ezt a tisztet öt évig viselte. Aztán megyebizottsági tag lett, városi képviselő s résztvett az iparostakarék megalapitásában, melynek ma is igazgatósági tagja.

A céget, amely 1840 óta áll fenn, egy ugyanazon helyen, a Horváth Boldizsár-tér 2. szám alatt, ma fia: Weber Ferenc vezeti, miután Weber József februárban nyugalomba vonult. - Weber Ferencet ez évben az ipartestület előjárósága az alelnöki székbe ültette s e minőségében minden iparosérdekért sikra száll.

1887-ben és 1903-ban

Még alig szünt meg a céh-rendszer középkorivilága, mely zárt körrel fonta át az egyes iparágakat s még alig virradt fel a szabadipar hajnala, Vasvármegye iparossága máris nagy tettre határozta magát: megmutatni a világnak, hogy mit tud produkálni a vasmegyei és a szombathelyi ipar. Rendezzünk kiállitást - adta ki a jelszót 1886 decemberében Varasdy Károly Szombathely város akkori nagyszerü polgármestere s a jelszó nyomában felvonult a város és vármegye iparossága s 1887 szeptemberében olyan nagyszabásu iparkiállitást rendezett, amelynek hire tulnőtt az ország határain.

A kiállitás vezetője szentmártoni Radó Kálmán főispán, elnöke Varasdy Károly, alelnökei Éhen Gyula ügyvéd, Mayer Ede gépgyáros, Brenner János épitész, Bencz Lajos asztalosmester, akik körül serény tisztikar és száztagu rendezőség buzgólkodott a kiállitás sikerén. Kilencvenhat iparos és kereskedő áldozatkészsége hozta össze a kiállitás költségeit, amelyen 351 szombathelyi és megyebeli iparos vett részt.

Nem kisebb értékü és eredményü volt a másik kiállitás 1903-ban, a mely már nagyobbszabásu volt az előbbinél és ezen a kiállitáson másodizben mutatta meg a helyi ipar, hogy teljesen élet- és versenyképes.

Iparosaink közül még ma is többen élnek, akik a két kiállitáson résztvettek s az ott nyert értékes dijak diszt kölcsönöznek a kitüntetett mestereknek.

A kiállitáshoz stilusos diszkapu vezetett, amely Vass Béla festőmüvész alkotása.

Százéves fogadó és vendéglő - Királyok és császárok látogatták

Hetedhét országra szól a hire az öreg Sabariának. Helybeli, megyebeli, vagy idegen ha ezt a szót hallja, mindjárt tudja, hogy a régi hires-neves fogadóról van szó, amelyben száz év óta mérik a kitünő balatoni borokat s főzik a jó vasi kosztot. Ezt kereste először az idegen, aki városba jött, mert régente egyedüli fogadója volt a városnak, közben alakult mellette a Zöldfa, a Városi-vendéglő, a Hungaria s még egypár utasellátó hely, ám az öreg Sabaria mellett lassanként a legtöbb kimult, de ez áll rendületlenül s a megyei urak kocsija, autója még ma is csak a Sabaria kapuján gördül be egy kis pihenőre.

A vendéglő és a szállodaipar haladásával modern paloták emelkedtek az egyemeletes Sabaria mellett, de az lépést tartott a korral, fejlődött, csiszolódott s ma a kor igényeinek megfelelően van berendezve. Szép báltermében felejthetetlen bálok zajlottak le, éttermében császárok, királyok fordultak meg.

A Sabaria épületének érdekes története van. Régente a Montenuovó-hercegeké volt, akik lakóháznak használták. Később menedékjogot kapott a ház, kapuja mindig nyitva volt s ha valamely bünös bemenekülhetett, a büntetéstől szabadult. Igy alakult át lassan-lassan fogadóvá, felvette a "Szarvas" nevet s száz évvel ezelőtt már ott itták a bufelejtőt az őspolgárok.

Nagy lendületnek akkor indult a Sabaria, amikor Hainzmann János kezébe került.

Hainzmann 1873-tól 1905-ig vezette a Sabariát, utódja Herczeg Ferenc lett, aki 1905-től 1920-ig a régi hirnévnek megfelelően vezette a már akkor nagy forgalommal biró üzemet. Közben Szombathely város tulajdonába került a vendéglő s Herceg 15 évi vezetés után visszavonulva, egy fiatal fogadós jött:

aki uj köntösbe öltöztette a régi vendéglőt. A szobákat gyönyörüen bebutoroztatta, egy-egy szobában szombathelyi iparosok által készitett mübutorokban nehéz milliók hevernek, a nagytermet kibővittette, szép téli és nyári kertet rendezett be.

A Sabaria régi hire sok vendéget vonz, a megyebeli főuri világ étkezik itt ha Szombathelyre jön s kellemes éttermeiben a polgárság ad egymásnak napi találkozót.

Az "öreg" Sabaria

A Sabaria-vendéglővel kapcsolatban hosszasabban kell megemlékeznünk

akinek élete egy darab kortörténet Szombathely históriájából.

Mint egészen fiatal ember került ide Sopronból s átvette a Montenuovó hercegek egykori kastélyából átalakitott Szarvas-vendéglőt, amely az ő keze alatt hires Sabaria-szállodává fejlődött. Hainzmann, aki izlését külföldi utjain finomitotta, nagy áldozatkészséggel rendezte be a Sabaria szobáit és éttermeit. Ö alatta emelkedett modern szinvonalra a Sabaria, mint az első vidéki magyar szálló, melynek nemcsak itthon volt elsőrangu neve, de egész Középeurópa utazó világa előtt is és Szombathely jó hirneve rendkivül sokat köszönhet az öreg Hainzmann munkájának. Az itt megforduló idegen elvitte hirét a kis modern város kellemességének s a kiváló izléssel berendezett és előzékeny modorban vezetett Sabaria kedvelt találkozóhelye lett egy nagy darab föld uri közönségének. Régi polgártársai meg is becsülték az öreg urat s ezt a megbecsülést magasabb körök is gyakorolták. Hosszu időn át napos vendége volt a Sabariának Jenő főherceg. - Annyira szerette Hainzmann bácsit, hogy mikor - vagy 25 év mulva - itt keresztül utazott, felkereste az akkor már pályaudvari vendéglőst s a parádés küldöttségek mellőzésével Hainzmannal kezdett diskurálni s a régi időket és emlékeket visszaidézgetni. Hainzmann emlékei között őrzi II.Vilmos német császárnak egy meleghangu táviratát, melyben megköszöni neki, hogy őt és kiséretét egy inkognitó- álutazása alkalmával oly pompásan megvendégelte. Nagy jóakarója volt Frigyes főherceg is, sok pártfoguja volt a legfelsőbb körökben s amikor a szombathelyi restaurációra pályázott, Paár gróf főhadsegéd protezsálta. De megbecsülte munkáját a vármegye uriközönsége is; amikor Vasmegyében még virágkorát élte a mágnásoknak és gentryknek világa, akkor ezeknek az uraknak megbecsült jóembere és dédelgetett kedvence volt. Az öreg ur most nyolcvanadik évében van, ám fiatalos fürgeséggel járja Szombathely utcáit, melynek fejlődéséhez az ő szorgalmas munkája is hozzájárult. Serény volt és szorgalmas minden időben s fáradhatatlan minden munkájában.

Szombathelyi polgártypusok: Hainzmann János, Trummer János, Lakner József

Az egyre növekvő ipari és kereskedelmi élet egyre több embert vonzott Szombathelyre. A nagy idegenforgalom követelte igényeket a meglévő nagyrészt régitipusu szállodák nem tudták kielégiteni s igy felvetődött a gondolat, hogy Szombathely városát egy modern szállodával kell gazdagitani.

A gondolat lelke és élesztője Kovács Jakab volt, a régi szakmabeli gárda embere, aki szivvel-lélekkel agitált a szálló létrehozása mellett, aki vasszorgalommal és kitartással odavitte a dolgot, hogy 1915-ben felépült a négyemeletes diszes épület, amely nemcsak a városnak, de egész Dunántulnak legmodernebb szállodája.

A szálló 105 szobából áll, központi fütéssel, minden szobában vizvezetékkel és kényelmes berendezéssel, liftszolgálattal.

Az épület földszintjén pazar berendezésü kávéház erkéllyel, terrasszal. Nagy koncert és bálterem ezer személy befogadóképességgel; a szuterénben kabaré. Elsőrangu étterem és nagyszabásu cukrászda; fodrász a házban.

A szálló a város legszebb pontján, a Széll Kálmán-utca tengelyében épült. Itt lüktet a város szive.

A hatalmas üzem alapitója

1837-ben született Szombathelyen.- Családja egyike volt azon kevés zsidó családoknak, akik letelepülési engedélyt kaptak a városban. Már apja is szombathelyi lakós volt s a szombathelyi temetőben nyugszik. A fiatal Kovács Jákra került, ahol nyolc-tiz évig kocsmáros volt, szive azonban szülővárosába vonzotta, ahol 1876-ban átvette a Buberl-kávéházat. 1903-ban a Sabaria-kávéházat és szállodát vette át s azt saját neve alatt erős akarattal és kitartással magas nivóra emelte. A "régi "Kovács-szálló"-nak egész Dunántulon jó hire volt, de a bécsi és gráci utazók is jól ismerték és szerették. Amikor a villamos világitás divatos lett, ő volt az első, aki helyiségeiben házi villanyvilágitást rendezett be. Aztán elmult tizenkét esztendő s a világháboru 2-ik évében megnyitotta Dunántul legszebb szállodáját. 1923-ban hunyt el - nevét az általa alapitott és épitett szép nagyszálló mindvégig őrizni fogja. Az üzemet most fia dr. Kovács Herman és vejei Schönfeld Nándor és Berger József vezetik.

Kovács Jakab

A város és vármegye egyik legnagyobb szállója a Király- és Erzsébet királyné-utcák sarkán emelkedik. A hatalmas épületet Szakács Manó épittette. Az épület később Herceg Ferenc tulajdonába ment át, aki a kávéházat és szállodát teljesen ujonnan átalakittatta, modern berendezéssel látta el, ugyhogy az teljesen megfelel minden modern kényelemnek.

Herczeg Ferenc 1923-ban üzemét bérbeadta.

kávésnak. Gráf a külföldet bejárta tapasztalatait itthon érvényesiti, az üzemet lakájos cukrászdával és igazán csinos kerthelyiséggel bővitette ki, ugyhogy vendégeinek kellemes otthont szerzett.

Nincs olyan magyar lap, amit a kávéház ne tartana s a külföld minden nevesebb lapja is megtalálható itt.

A Sabaria kávéház belseje

A Sabaria kávéház kerthelyisége

Szombathely város fejlődő életéhez szorosan hozzátartozik a Herczeg, illetve most már Graf-kávéházban esténként lefolyó élet, mely teljesen nyugateurópai szinvonalat mutat.

A nagyarányu üzemről több felvélelt van módunkban közölni.

KOVÁCS-NAGYSZÁLLÓ HOMLOKZATA

Tervezője VIDA ARTHUR müépitész

KOVÁCS-NAGYSZÁLLÓ CUKRÁSZDÁJA

Tervezője LÁSZLÓ PÁL tervező-müvész

Ugyancsak közöljük Graf József arcképét, aki a modern magyar kávés mintaképe.

Graf József

A szombathelyi vendéglősipar egyik népszerü reprezentánsa Berzay Gyula vendéglős és szállodás, aki 44 esztendő óta müködik Szombathelyen ebben a szakmában s ugy nevének, mint iparának becsült nevet szerzett.

Kartársai bizalmából jelenleg a vendéglősök szakosztályának alelnöki tisztjét tölti be. Egyébként a vasuti állomással szemben levő Magyar Király-szálló tulajdonosa.

Szombathely város szórakozóhelyei közül az elsők között áll a vasuti restauráció étterme. Azonkivül, hogy az utasvilág elsőrendü és figyelmes kiszolgálást kap, a városból is gyakran keresi fel az éttermet a szórakozni vágyó közönség s itt épp olyan szives vendéglátásra talál, mint az utasok bármelyike.

A restauráció bérlője hosszu éveken át Hainzmann János volt, a jog ma is a család tulajdonában van, ám Hainzmann bácsi öregkorára való tekintettel visszavonulván, Neubauer Oszkárnak engedte át a vezetést. - Neubauer a teljes tudásu szakember iparkodásával áll az üzlet élén esztendők óta, az üzletbe uj, modern szellemet vitt be, az étterem kellemes helyiségét rádióhangok teszik nagyvárosiassá s a szép széles terrasz kora tavasztól késő őszig virágerdőben uszik s igazán kellemes látványt nyujt, különösen az esti villanyfényben. A szombathelyi restauráció jóhirét az átutazó idegenek viszik szerte a nagyvilágba.

A nyári időszak kedvelt kirándulóhelye a Városi Kioszk, mely a festői szépségü Szent István-park közepén fekszik. Az ózondus levegő és a pompás környezet avatják a kirándulóhelyet a város legszebb helyévé. A Kioszk a város tulajdona, bérlője Torkos János vendéglős, a szakmabeli ipar neves embere, aki ugyancsak bérlője a város másik vendéglőjének, a régi jóhirü Hungáriának.

Herceg-szálló

Kovács-szálló (repülőgépfelvétel)

Szombathelynek 5 ezer holt termőterülete van, szántók, kertek és szőlők. A földek értékesek, a kertekben konyhakertészet folyik, de a diszkertészetnek is akad egy-egy kultiválója. A gyümölcstermelés, amennyire a szeszélyes időjárás megengedi, elég jelentékeny, de kivitelre nem igen jut.

Miután nagyobb birtoka a városnak nincs, rendszeres állattenyésztésről szó sem lehet. Ugy a tehenek, mint a sertések, valamint a baromfiak csak a házi szükségletet fedezik.

A földek nagyrésze kisgazdák kezében van, akik dicséretes módon házuknépével önmaguk végzik földjeik müvelését. Ám e gazdák is egészen elütő életet élnek az ország hasonló gazdáival szemben. Nappal kint a mezőn vannak, este a városba jönnek, itt vannak szépen berendezett lakásaik, szép butorzattal, zongorával; gyermekeinek modern nevelést ad, ő maga pantallóban jár, ujságot, könyveket olvas, társadalmi megmozdulásokban részes: a kulturaillattól terhes szombathelyi levegő speciális gazdát formál belőle.

A szombathelyi gazdák egyesületbe tömörültek s érdekeiket itt védelmezik. A neve: Szombathelyi Gazdaszövetség. Mostani elnök Horváth Sándor.

A szőlősgazdák is szövetkezésben védik érdekeiket: Hegyközséget alkotnak. Nevük onnan származik, hogy a szőlők kizárólag a dombos vidékeken foglalnak helyet. Főhegymester Rhorer Ödön ügyvéd. Tagjai tehetős szombathelyi polgárokból kerülnek ki s akinek "hegye" van Szombathelyen az már igazán a jómódu emberek közé tartozik.

A vasuti restauració terrasza

Szombathelyen székel a vasmegyei gazdák érdekeit védő Vasmegyei Gazdasági Egyesület, amely a városban már több kiállitást rendezett s ezzel városunkat sokszor tette országos érdeklődés középpontjává, de egyénként is a vármegye nagyszabásu gazdasági életét Szombathelyről irányitja és a sokezer gazda Szombathelyt keresi fel ügyes-bajos dolgainak lebonyolitása végett.

Ezidőszerinti elnöke id. Maróthy László volt főispán, igazgató-titkára Massáth Ernő. Az egyesület a Király-utcában, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete fiókjaként nagyforgalmu üzletet tart fenn, amely a város kereskedelmében jelentős szerepet játszik.

TÖVISKOSZORU fonja körül a magyar koronát azon az emléktáblán, melyet Mikes János gróf megyéspüspök állittatott a Püspökvár falában s amely IV. Károly király szombathelyi látogatását örökiti meg abból az időből, amikor elsőizben kisérelte meg visszaszerezni trónját. A fehér márványtábla aranybetüi a következőket irják: