NEGYVENEGY HŐSI HALOTT EMLÉKE

A tüzoltók hősei - Márványtábla a templom falában


A szombathelyi hősök emléke még nem áll, az előkészületek most folynak s nincs messze az idő, amikor a halottak emlékét nagyszabásu obeliszk fogja megörökiteni. Két kisebb emlék azonban már áll s ezek hirdetik az elesettek megdicsőült nevét.

Diszes emléktábla van a tüzoltólaktanya egyik szobájában, ahol a következők nevének aranybetüi csillognak le hófehér márványról:

Fülöp Lajos, Gönczöl János, Gyuk István dr., Hlavacsek Rezső, Kövér Károly, Nizli Imre, Palkovits Gyula István, Rembauer Ferenc, Sásdy István, Vajda Ferenc, Vigh Kálmán. Az emléket a Szombathelyi Tüzoltó Egylet emelte.

Másik szép emlék az izr. templom előcsarnokának falában van beépitve. Két márványtábláról 28 szombathelyi hősi halott neve csillámlik le! A jobboldali táblán a következő nevek vannak:

Radó Nándor főhadnagy 18. h. gy. e., Dózsa Jenő hadnagy 30. h. gy. e., Báder Jenő zászlós 37. gy. e., Fürst Ferenc zászlós 17. h. gy. e., Spiegler Ödön zászlós 43. gy. e., Dános Manó hadapród 38. gy. e., Winkler Zsigmond állatorvos 5. h. gy, e., Kalmár Pál szakaszvezető 106. gy. e., Kerpen Elemér tizedes 83. gy. e., Bauer Márton közvitéz 83. gy. e., Bruckner Emil közvitéz 83. gy. e., Kellner József 5. szekerész ezred, Rosenberger Henrik 18. h. gy. e., Schwarcz Béla 18. h. gy. e, Az emléktáblát Vörösmarty örökszép sorai diszitik:

" ... Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért!"

A baloldali táblán a következő nevek vannak:

Gergely Nándor főhadnagy 20. h. gy. e., Antal Pál hadnagy 83. gy. e., Faludy István hadnagy 83. gy. e., Endrei László zászlós 65. gy. e., Havas Ernő zászlós 83. gy. e., Lorschy József hadapródjelölt 3. hsz. e., Hirschler Jenő tiszt 83. gy. e., Deutsch Jenő 45., Dénes Ignác, Geist Dávid, Weiner Ignác közvitézek 83., Lőwinger Miksa közvitéz 76. gy. e., Singer Miksa közvitéz 18. h. gy. e.

Az emléktáblák felállitása iránti akciót Vályi Manó, a hires 37-es József-bakák tartalékos főhadnagya, az arany vitézségi érem tulajdonosa inditotta meg s ugyancsak ő mondotta elesett bajtársai felett az emlékbeszédet.

*

Az alábbi sorok azon hősi halottaink névsorát tartalmazzák, akiknek hozzátartozói jelentekeztek az összeirásnál. Ezeken kivül vannak még hősi halottaink, de azoknak nevei jelentkezés hijján felvehetők nem voltak.


Antal Pál

tanuló, a 83. gy. e. volt tartalékos hadnagya az orosz fronton Markopol község mellett egy éjjel társaival kiment lövészárkot késziteni és eközben nyaklövést kapott, mely ütőereit teljesen szétroncsolta és itt 1917 szept. 12-én meghalt. Markopol község melletti köztemetőben van eltemetve.


Beke György

lakatossegéd. A tüzérségnél küzdötte végig a világháborut. A forradalom kitörése alkalmával Olaszországból hazafelé iparkodott, közben nyomtalanul eltünt ágyujával együtt, melyet több társával megmenteni igyekezett.


Barók István

földmives, huszár, 7. honv. h. e. A Dornawatra melletti harcokban ismeretlen módon hősi halált halt 1917 dec. 19-én.


Barók József

fuvaros, gyalogos, 18. h. gy. e. A XI. isonzói csatában 1917 augusztus 22-én srapnellszilánktól találva halt meg.


Bauer Márton

szücssegéd gyalogos, 83. gy. e. 1916 szept. 15-én Volhyniában gránátlövés érte. Ott is van eltemetve.


Blach Ferenc dr.

ügyvéd, az 5. vonatosztag századosa. Az orosz fronton visszavonulás alkalmával lováról leesett, agyvérzést kapott s ezen sérülésében Halmiban 1918 április 17-én meghalt. Hazahozták s a hősök temetőjében temették el.


Bodor István

cipészsegéd, a 83. gy. e. közvitéze. Az olasz harctérén, Görz élőtt találta az ellenséges golyó. Idegen földben nyugszik.


Bognár Lajos

kovácssegéd, gyalogos, 83. gy. e. Az orosz fronton Ivangorodnál 1914 okt. 5-én eltünt egy ellenséges támadásnál. Ismeretlen tömegsirban alussza örök álmát.


Bors Sándor

a 83. gy. e. hadapródjelöltje. Elesett az orosz harctéren 1916 május hó 28-án.


Bödőcs Sándor

földmives, a 83. gy. e. közvitéze. Az orosz harctéren Botka község mellett 1917 julius 5-én haslövést kapott s a segélyhelyen meghalt. A botkai temetőben nyugszik. Özvegyet és három árvát hagyott hátra.


Börzsönyi József

szabómunkás, honvéd a 18. ezredben. Orosz-Lengyelországban 1917. december 10-én egy támadás alkalmával az elesettek közül szedték fel eszméletlen állapotban. Bevitték a segélyhelyre, hol másnap magasfoku tüdőgyulladásban meghalt. Sirja ismeretlen.


Burka Géza

zenész, a 20. honv. gy. e. közvitéze. Az orosz harctéren 1915 julius 26-án Dobrawa község melletti harcban fejlövés következtében hősi halált halt. A község kápolnája alatt van eltemetve.


Czelecz József

férfiszabó, a 18. h. gy. e. tizedese. Az orosz fronton Gorza község mellett támadás közben haslövést kapott. - Ugyanott van eltemetve.


Cziczer József

földmives, a 83. gy. e. tiszthelyettese. Az olasz fronton a Piave melletti harcokban mellövést kapott s ezen sérülésébe 1918 nov. 1-én belehalt. Motta di Livenzában van eltemetve.


Csenár József

lakatos, a 18. hgy. ezredben volt gyalogos. Az 1915 évben az orosz fronton, orosz fogságba esett és Tomszkban orosz fogságban meghalt. Halálának pontos ideje és körülményei nem voltak megállapithatók.


Csenge Ferenc

cipész, vasutasezredbeli katona. Az olasz fronton egy hidrobbanás alkalmával megőrült. Ezen betegségében a budapesti XVI-os helyőrségi kórházban 1919 okt. 23-án elhunyt. A kőbányai temetőben nyugszik, özvegye és három árvája maradt.


Dala Géza

a 6. h. gy. ezred századosa, a III. osztályukatonai érdemkereszt hadiékitménnyel, - tulajdonosa. 1915. május 16-án drohobytzi ütközetben előnyomulás alkalmával, mint századparancsnok haslövést kapott és drohobytzi katonai kórházban 1915. május 9-én hősi halált halt. A drohobytzi uj temetőben van eltemetve.


Dancs József

kovács, a 7. közös tábori tüzérezredben volt tüzér. Premysl várából 1915. márc. 21. orosz fogságba került. Ázsiában, Turkesztánban, Kalagurgánban volt orosz fogságban. - 1915. okt. 16-án irt innen utoljára és nov. 16-án pestis betegségben ugyanott hősi halált halt. Ott van eltemetve. Özvegye és 3 árvája maradt.


Dános Manó

kereskedő, a 32. k. gy. e. hadapródja. Orosz fronton Dubnónál, mint századparancsnok merész rohamot vezetett legénységével, s ezen vár elfoglalásáért, miközben szivlövés érte s azonnal hősi halált halt. 1916. szept. 13-án. Volhyniában Pjanc község temetőjében van eltemetve.


Deme István

tényleges főhadnagy, a III. oszt. kat. érdemkereszt tulajdonosa. Orosz fronton Coslew melletti harcokban 1916. április 16-án, mint tüzérségi megfigyelőt fejlövés érte és azonnal meghalt. Ott lett eltemetve katonai pompával és temetése után 21 tüzérségi éles lövés adatott az ellenségre.


Dénes Károly

biztositó tisztviselő, hadnagy a 39. gy. e.-ben. Az olasz fronton Santgradó di Mernánál (Triest és Görz között) az isonzó-fronton nehéz francia ágyugolyó a kavernába ütött, a fedezék rászakadt s ottlevő társaival együtt hősi halált halt. 1916 okt. 10-én. Ott van eltemetve. Szülői egyetlen gyermeküket gyászolják benne.


Dégay Kálmán

végzett tanuló a 63. gy. e. volt zászlósa. Az olasz fronton 1917 október 24-én Dolkat melletti áttörésnél nyak, kar és mellövést kapott s ezen sebesülésében Krainában a radmansdorfi kerületben levő Veldes községben a katonai kórházban meghalt. A veldesi templom melletti hősök temetőjében van eltemetve.


Ernst Imre

felmérési gyakornok, zászlós a 19. honvédgyalogezredben. A román fronton járőrszolgálat alkalmával nyaklövést kapott s ezen sérülésébe 1916 október 17-én hősi halált halt. Az ott elesett hősökkel közös sirban van eltemetve.


Eőry Gábor

postaszolga, a 11. vadászzászlóaljban szakaszvezető volt. Az uzsoki szorosban 1915 március hó 15-én a harc hevében hősi halált halt gránáttól találva. Ott van eltemetve. Egy árvája maradt.


Faltusz István

kertész, a 83. gy. e. volt gyalogosa. Az orosz fronton, Lublin körüli harcokban 1914 szept. hóban eltünt. Egyéb adatot a hozzátartozók nem tudtak beszerezni. Özvegye és három gyermeke gyászolja.


Farkas Rezső

droguista. A 11. vadászzászlóalj zászlósa. Olasz fronton Sant Paolo és Sant Ornelló közti tüzvonalban gránátlövegtől találva 1918 jun. 15-én hősi halált halt. Ott van eltemetve. Apja: Farkas Pál cipészmester egyetlen fiát gyászolja benne.


Farkas Miklós

tisztviselő, a 83. gy. e. volt tartalékos zászlósa. Az orosz fronton, Ivangorod melletti harctéren támadás alkalmával fejlövés következtében 1914 október 22-én hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve.


Fejes József

okleveles segédjegyző, a 18. honvéd gy. ezrednek volt a zászlósa. Román fronton az uzsoki harcokban dum-dum löveg ballábát szétroncsolta s ezen sebesülésében 1915 április 25-én délután 5 órakor a debreceni kollégiumban levő tartalék-kórházban hősi halált halt. Hazaszállitották és itt az ó-temetőben van eltemetve.


Frendrik János

kőmüves, őrvezető a 83. gy. ezredben. Orosz fronton ellenséges támadás alkalmával haslövést kapott, mely sebesülésével az eperjesi kórházba került, ahol 1916 szept. 24-én hősi halált halt. Ott van eltemetve.


Fritz Gyula

géplakatos, 18. h. gy. ezredben volt gyalogos. Orosz fronton a dorzsoki erdőben 1916-ban fejlövés érte és ott nyomban hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve.


Fuchs Pál

kosárfonó a vakok intézetében, honvéd a 20. honvéd gy. ezredben. Az Orosz fronton Galiciában horodenkai kórházban hülés folytán szerzett fejtifusz és tüdőgyulladás következtében 1918 január 11-én hősi halált halt. A horedenkai temetőben van eltemetve az 1137 sz. sirban. Özvegye és 3 árvája maradt.


Fürst Ferenc

hadapródjelölt őrm. a 17. h. gy. ezredben. Hozzátartozója nem jelentkezett s adatok hiányában nem állapitható meg elhalálozásának körülményei.


Gálosi Miklós

végzett tanuló, a 83. gy. e. hadapródja. Orosz fronton, Zlotalipa-községben támadás alkalmával 1915 okt. 23-án srapnellövést kapott. Az eperjesi kórházban 1915 okt. 14-én meghalt. Szombathelyen van eltemetve az ó-temetőben.


Gedeon János

cipészmester, a 83. gy. ezred volt gyalogosa. Orosz fronton Balkow melletti Lukavszky-Dwor községben roham alkalmával fején srapnellszilánktól találva meghalt. Ugyanott van eltemetve.


Gerencsér István

napszámos volt gyalogos a 18. honvéd gyalogezredben román fronton Tiutznál ellenséges támadás alkalmával 1916 szept. 16-án fejlövést kapott s ugyanott van eltemetve, özvegye és három árvája gyászolja.


Gönczöl János

mechanikus, a 8. honv. gyal. ezredben volt tizedes. Román fronton, Gyergyóhollósnál 1916 julius 22-én román fogságba esett és 1917 ápr. 19-én román fogságban hastifuszban hősi halált halt. Hogy hol halt meg és hol van eltemetve, arról semmi hir sem jött. A hősi halott holtányilvánittatott. Özvegye és 3 árvája maradt.


Görög János

végzett tanuló, a 82. gy. e. egyéves önkéntese. Az orosz fronton 1916 junius 2-án Wolaszadyowszka melletti ütközetben nyomtalanul eltünt. Hősi halálának közelebbi adatai ismeretlenek.


Gyuk István dr.

ügyvéd, hadnagy a 18. honvéd gyalogezredben. 1914 szept. 9-én a lublini ütközetben vállsebet kapott és orosz fogságba esett. 1917 juniusig Akinolinksban volt fogoly, ahonnan mint beteget Omszkba szállitották, 10 napig vitték kocsin. Ott azt mondták neki, hogy Omszkban mint beteget kicserélik, de ezt nem érte meg, mert 1917 julius 24-én meghalt. Omszkban van eltemetve a hadifoglyok temetőjében.


Handler István

kőmüves, a 83. gy. ezredben volt gyalogos. Az orosz fronton 1915. évben orosz fogságba esett és Tomszkban a fogolytáborban volt, honnan 1918 junius 21-én irt utoljára, azóta teljesen nyoma veszett.


Haspel József

kőmüves, a 83. gy. e.-ben volt gyalogos. Orosz fogságba került a kárpáti harcokban 1915. február 2-án és Novo-Nikolajevszk városában volt fogolytáborban, hol 1916 április 14-én tüdőbajban hősi halált halt. Ott van eltemetve.


Havas Ernő

magántisztviselő, a 83. gy. ezred volt zászlósa. A kárpáti harcokban sulyosa megsérült és tifuszbetegségbe esett. Szombathelyen a katonai kórházban 1915 március 26-án meghalt. - Szombathelyen az izr. temetőben van eltemetve.


Havassy János

máv. lakatos, a 6. honv. huszárezredben volt szakaszvezető. Premysl erőd eleste alkalmával orosz hadifogságba került és Turkesztánba internálták, itt azonban 1916. december 16-án eltünt. Holttányilvánittatott. Özvegye és három árvája maradt.


Hlavacsek Rezső

festőmester, a 83. gyalogezredben volt gyalogos. Orosz fronton 1915 nyarán Keletgaliciában Ridolinál orosz fogságba került, hol megőrült s ezen betegségében Kiewben 1915 október 31-én hősi halált halt. Ott van eltemetve. Özvegye és négy árvája maradt.


Horváth Ferenc

téglás, a 18. honvédgyalogezred gyalogosa volt. Orosz fronton Sandomierz melletti ütközetben kozák támadásban hősi halált halt 1914 október 26-án. Ott van eltemetve, özvegye és hét gyermeke maradt.


Horváth Géza

takarékpénztári könyvelő, tartalékos hadnagya volt a 83. gyalogezrednek. A kárpáti harcokban a hóboritotta hegységen három hétig ott volt, hülést kapott és hastifuszba esett, mely betegségében 1916 március 17-én Bécsben a helyőrségi kórházban meghalt. Szombathelyen van eltemetve az ó-temetőben. Tizenkét hónapot töltött a fronton és kétszer sebesült.


Horváth Ferenc

polgári fiuiskolái tanár, a 83. gyalogezredben tizedes volt. Az olasz fronton a piavei harcokban szenvedett hülés következtében vérhas és hastifuszba esett. Ezen betegségben az udinei katonai kórházban 1918. szeptember 11-én hősi halált halt. Udineben a hadisirok XXIII. sorának 36. sirjában nyugszik.


Horváth István

zenész, a 83. gy. ezrednek volt gyalogosa. Olasz fronton támadás alkalmával srapnellel bal tullövést kapott. Sebesülésének következtében a Wienben levő Grintzingi hadikórházban 1919. május 16-án hősi halált halt. Wienben Zentrál Fridhofban van eltemetve. Özvegye és egy árvája maradt.


Horváth István

füszerkereskedősegéd, a 83. gy. ezred volt gyalogosa. Orosz fronton Galiciában, Nowosiolszki melletti harcban oldalról tüdőlövést kapott és ezen sérülésben 1915 szeptember 1-én az egyik tábori kórházban meghalt. - Ugyanott van eltemetve.


Horváth Sándor

zenész gyalogos a 83. gy. ezredben. Orosz fronton 1916. január 31-én éjjeli támadás alkalmával eltünt. Holtányilvánittatott. Egyéb adat ismeretlen. Özvegye és négy árvája maradt.


Holzhofer Mátyás

lakatos, a 76. gyalogezredben volt gyalogos. A kárpáti harcokban Görbezug melletti ütközetben 1915 április 8-án haslövést kapott és 1915 április 10-én a segélyhelyen hősi halált halt. Ott van eltemetve a görögkeleti kápolna mellett.


Hirschbock Kálmán

lakatossegéd, honvéd a 20. honv. gy. ezredben. Az orosz fronton Tarnopol melletti harcban haslövésben hősi halált halt 1917 február 20-án. A tarnopoli temetőben van eltemetve.


Hirschler József

kárpitossegéd, 83. gy. ezred volt gyalogosa. Orosz fronton 1917. évi okt. 14-én álló harcokban ellenséges golyótól találva azonnal hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve.


Janzsó István

lakatossegéd, a 83. gy. ezredben volt gyalogos. Az olasz fronton Laibach melletti ütközetben négy haslövést és három láblövést kapott, 1917 május 23-án, s ezen sebesülésében Laibachban a katonai kórháziban hősi halált halt. Ott van eltemetve.


Janzsó József

villanyszerelő, a 18. honv. gy. ezred honvédje. Mint katonai munkás Várpalotán 1918 március havában hülés következtében tüdőgyulladást kapott és ezen betegségében 1918 április 2-án a székesfehérvári katonai kórházban hősi halált halt. Özvegye és kilenc árvája maradt.


Jarisch Ferenc

a 83. gy. ezred tényleges hadnagya volt. Az uzsoki szorosban husz emberével mint századparancsnok 1915 március 21-én merész rohamot vezetett egy ellenséges magaslat megszállására. Gépfegyvertüzet kapott az ellenségtől és 8 lövés érte, melyek közül a gyomorlövés következtében hősi halált halt azonnal. Szombathelyen az ó-temetőben van eltemetve.


Jersei József

gyári napszámos, a 83. gy. ezred volt gyalogosa. Az orosz fronton 1915. évben fogságba esett és ott Szibériában Dorca kerületben Kuswa mellett vasutépitő osztagban dolgozott. 1917. évben irt utoljára, azóta teljesen nyoma veszett.


Juhász János

urasági inas, gyalogos a 83. gy. ezredben. A kárpáti harcokban orosz fogságba esett s ott erős hülést kapott. Ettől tüdővérzése keletkezett s ezen betegségében 1916 április 6-án az Ural hegységben meghalt. Ott van eltemetve.


Kalmár Pál

mészáros, a 83. gy. ezrednek volt a szakaszvezetője. Az olasz fronton Villa Emo mellett repülőgépből ledobott bombától találva 1918 junius 23-án hősi halált halt. Villa Emoban van eltemetve.


Kálmán Dezső

végzett tanuló, zászlós a 18. h. gy. ezredben. Az orosz fronton Zaturcsinál (Luck mellett) az erdőből merész rohamot intéztek az oroszok ellen 1916 junius 22-én, amikor fejlövés érte és nyomban meghalt. Zaturcsinál van eltemetve a hősök temetőjében.


Kaufmann Ferenc

munkásbiztositó pénztári számellenőr, a 18. h. gy. ezrednek volt hadnagya. Az orosz fronton a Dnyeszter partján támadás alkalmával mint századparancsnok jobb felső combjába dum-dum lövést kapott, ami a felsőlábszárt teljesen szétroncsolta. Ezen sebesülésében a munkácsi megfigyelő barak kórházban 1915 julius 18-án meghalt. Ott van a katonai temetőben eltemetve. Özvegye és három árvája maradt.


Kálmán István

kertész, a 83. gy. ezred gyalogosa. Az orosz fronton 1916. okt. 5-én a kárpáti harcokban Zires melletti támadás alkalmával szivlövést kapott s azonnal meghalt. Ziresen a köztemetőben van eltemetve. Özvegye és három árvája maradt.


Kisvárday Papp Zoltán

végzett tanuló, volt tüzérhadnagya a 14. tüzérezrednek. Olasz fronton Leveda község mellett a Piaven átvezető hidon három tüzértársával előre küldetett, amikor gránát lövéstől találva meghalt mind a három társával együtt. Leveda község temetőjében van eltemetve.


Kiss István

tanitó, c. e. ő. tizedese volt a 83. gy. ezrednek. Az orosz fronton ért hülés következtében Szombathelyen 1917 március 5-én elhunyt. Szombathelyen van eltemetve.


Kiss József

asztalossegéd, a 83. gy. ezredben volt gyalogos. A kárpáti harcokban 1915 március 20-án a támadás hevében golyó által találva, Mezőlaborc mellett hősi halált halt. Ott van eltemetve. Közelebbi adatai ismeretlenek.


Kovács Péter

kőmüves, honvéd a 18. honv. gy. ezredben. Premysl várából jutott orosz fogságba és Oroszországban Skobelewben hülés következtében 1915 julius 18-án a fogolykórházban hősi halált halt. Ott van eltemetve. Özvegye és hét gyermeke maradt.


Kovács Ferenc

villamosvezető, őrmester volt a 83. gy. ezredben. Az orosz fronton 1917. április 7-én nagyobb hülést szenvedett, ettől fejtifuszt kapott és ischyaszt. Ezen betegségben Szombathelyen a tartalék kórházban 1917 okt. 13-án meghalt. Itt van eltemetve. Özvegye és két gyermeke maradt.


Ifj. Kurtz Ferenc

mészáros és hentessegéd, tizedes volt a 18. h. gy. ezredben. A román fronton Mechádiában vakbélgyulladást kapott és Lugoson 1916 november 5-én meghalt. Hazaszállittatott és Szombathelyen van eltemetve az ó-temetőben.


Laczó János

városi rendőr, a 83. gy. ezrednek volt a szakaszvezetője. Az orosz fronton visztulai átkelés alkalmával tüdőbajt kapott s ezen betegségben Nagykanizsán a tartalék kórházban 1917 február 11-én hősi halált halt. Náraiba szállitották és ott temették el. Özvegye és négy árvája maradt.


Laskoi Lajos

máv. kazánkovács, a vasuti ezredben volt vonatkatona. A szerbiai fronton az 1918. évi visszavonulás alkalmával Montenegróból Antivari kikötőből jövet a viztől belső fertőzést kapott és ezen betegségében 1918. évi novemberben Dalmáciában hősi halált halt. Közelebbi adatok nincsenek. - Özvegye és három árvája maradt.


Laub Imre

pénzügyigazg. számgyakornok, a 39. gy. e. hadapródja. Az orosz fronton 1915 március 15-én a kárpáti harcokban Szálnok község mellett merész rohamot vezényelt az ellenség ellen, szivén lőtték és nyomban meghalt. Ugyanott temették el. Exhumálás folytán hazaszállitották és itt van eltemetve az ó-temetőben.


Lintner Imre

nyomdatulajdonos, a 18. h. gy. e.-ben volt gyalogos. Oroszországban egy erdei előrenyomulás alkalmával gránátszilánktól hasán és lábán találva. 1915 julius 6-án meghalt. Ott van az erdő közepén eltemetve. Közelebbi adatok ismeretlenek. Özvegye és két árvája gyászolja.


Lorschy József

végzett tanuló, egyéves önkéntes őrmester volt a 9. huszárezredben. - Olasz fronton Setekomuna mellett 1918 junius havában a hegyekbe vájt kavernába egy nehéz angol tüzérségi gránát becsapott s a kavernában levőkkel együtt hősi halált halt. A szétszakadt hullák darabjait egy közös sirban temették el.


Markó Dénes

MÁV lakatos, tizedes a 18. honvéd gyalogezredben. Orosz fronton, a kárpáti harcokban 1915 január 27- én fogságba esett és az 1918 évi menekülés alkalmával Oroszországban megbetegedett, menekülő társaitól elmaradt s azóta nyoma veszett. Az adatokat Simon Károly Kőszegen lakó tiszthelyettes igazolta.


Marvolt József

asztalossegéd, a 7. gy. e. volt tizedese. Az olasz fronton Alszolona hegyen heves offenziva alkalmával szivlövést kapott és azonnal hősi halált halt 1917 december 18-án. Ugyanott van eltemetve.


Márkus Árpád

tanitó, a 18. h. gy. e.-nek volt hadapródja. Az orosz fronton Toporuc és Kamanc község melletti harctéren tábori őrállás alkalmával mellövés érte, mely sulyos sebesülése folytán a Máramarosszigeten levő katonai kórházban 1916 május 15-én meghalt. Szombathelyen van az ó-temetőben eltemetve.


Mester Károly

fogházőr, a 83. gy. e. volt tizedese. Eltünt az orosz fronton 1914 szept. 9-én Ivangorodnál. Egyéb adatok hiányoznak. Özvegye és három árvája maradt.


Mészáros Ferenc

lakatos, a 18. h. gy. e. volt gyalogosa. A román fronton tábori őrállás közben kapott haslövés következtében 1914 okt. 22-én meghalt. Ott van eltemetve. A többi adatok ismeretlenek.


Mészáros Lajos

bognársegéd, a 14. trén gyalogosa volt. Az orosz fronton Galiciában sulyos hülés következtében vérhast és hastifuszt kapott s ezen betegségében Homonnán a katonai kórházban 1915-ben hősi halált halt. Ott van eltemetve.


Milkovits József

lakatossegéd, pionirezred gyalogosa. Az olasz fronton szerzett malária és tüdőgyulladás következtékén a bazsovici kórházban 1918 okt. 9-én meghalt. Ott van eltemetve.


Ifj. Molnár István

ügyvédjelölt, a 48. gy. e. egyéves önkéntese. A szerb fronton Szuljinhanban ellenséges támadás alkalmával 1914 okt. 4-én srapnellszilánktól fején találva hősi halált halt. - Holtteste Szombathelyre szállittatott és itt a régi temetőben van eltemetve.


Molnár István

kocsis, a 18. honvéd gy. e.-bon volt honvéd. Az orosz fronton Lublin alatt az 1914 novemberi harcokban mindkét lábfeje elfagyott és bal lábát két helyen átlőtték. Ezen sebesüléseivel került Prágába a katonai kórházba és ott 1915 január 6-án hősi halált halt.


Merkly Ödön

müszaki rajzoló, a 83. gyalogezred volt tizedese. A kárpáti harcokban meghült, tüdőbajt kapott. Szombathelyen, 1917 november 17-én meghalt. Az ó-temetőben van eltemetve. Özvegye és két árvája maradt.


Nagy Ferenc

lakatossegéd, a 18. h. gy. e. volt gyalogosa. Az orosz fronton Zatureynál az ütközet hevében meghalt, másfélévi frontszolgálat után. Ott van eltemetve. Elhalálozásának körülményei ismeretlenek.


Németh Sándor

fuvaros, gyalogos volt a 83. gy. e.-ben. Orosz fronton 1917 szeptember 15-én Bemowkánál Batkow alatt gránát találta el, de kiásták. Azonban az itt szenvedett sulyos sérülései folytán 1917 szept. 18-án hősi halált halt. A bemowkai hősök temetőjében van eltemetve. Özvegye és három árvája maradt.


Nagy János

3. vártüzér. Meghalt az olasz fronton. Hozzátartozója nem jelentkezett s igy adatok hiányában nem állapitható meg elhalálozásának körülményei.


Németh György

asztalosmester, a 6. vártüzérzászlóalj volt irányzója. Az olasz fronton egy municios-szekér rádölt, belső részéit megszakitotta. E sérülés folytán máj- és lépdaganatot kapott s ezen betegségében Szombathelyen 1920 március 5-én hősi halált halt. Az ó-temetőben van eltemetve. Özvegye és hét árvája maradt.


Németh István

vasmunkás, a 19. tábori tüzérezred főtüzére. A román fronton szerzett betegségében a budapesti Mária Valéria- kórházban 1918 aug. 20-án hősi halált halt. Budapesten van eltemetve.


Németh János

kovácssegéd, a 32. gy. e. közvitéze a kárpáti harcokban Sátoraljaujhely mellett 1915 május 19-én eltünt s azóta semmi hir sincs róla.


Németh Lajos

napszámos, a 83. gy. e. volt gyalogosa. Orosz fronton Lublin alatt 1914 szept. 8-án tüdőlövést kapott. Ezen sérüléséből felgyógyult és 1914 dec. végén a kárpáti harcokban oly sulyos mérvü hülést kapott, hogy ezen betegségében 1915 május 1-én, a nyiregyházai kórházban hősi halált halt. Nyiregyházán a 309 számu sirban fekszik. Özvegye és két gyermeke maradt.


Noszlopi János

(igazábban Ferenci János) cserepesmester, a 18. h. gy. e. volt honvédje. Hozzátartozói csak az ujságból olvasták, hogy 1915 április 17-én a kárpáti harcokban eltünt. Egyéb adatok ismeretlenek.


Novák Alajos

bizt. titkár, hadnagy a 83. gy. e.-ben. Orosz fronton Lublin körüli harcokban szivlövést kapott s nyomban hősi halált halt 1914 szept. 6-án. Ott van eltemetve. A szülők egyetlen fiukat veszitették el benne.


Niezel Imre

téglás, a 19. gy. e. tizedese. A kárpáti harcokban 1915 március 27-én hősi halált halt. Sirja ismeretlen.


Oláh István

kovács a Pohl-gépgyárban, a 18. h. gy. e. volt tizedese. Az orosz fronton 1914 szept. 14-én Lublinnál a harc hevében srapnellövést kapott a lábára és orosz fogságba esett. 1918 tavaszán még irt az orosz fogságból, de azóta teljesen nyoma veszett. 1918 december 31-én holtányilvánittatott. Özvegye és három árvája maradt.


Palkovits Gyula

asztalosmester, a 83. gy. e. volt tizedese. Orosz fronton, Volosate melletti ütközetben 1915 április 2-án haslövés következtében megsebesült és 1915 április 3-án ezen sérülésébe a segélyhelyen halt meg. Ott is van eltemetve az ut mentén a hősi halottak temetőjében.


Papp János

cipészmester, a 18. h. gy. e.-ben volt honvéd. Katonai szolgálata közben meghült, vérhast, utána tüdőbajt kapott. Ezen betegségében 1911 évi december 25-én a katonai kórházban hősi halált halt. A katonai temetőben van eltemetve.


Paukovits István

Pohl-gyári munkás, a 83. gy. e. volt gyalogosa. Az orosz fronton 1914 szeptemberében a Lublin körüli harcokban hasig érő vizzel telt lövészárokba került, ettől vérhast kapott, ezen betegségében a krakói katonai kórházban 1914 szept. 26-án hősi halált halt. Özvegye és egy árvája gyászolja.


Pehm Lajos

boltiszolga, a 13. gy. e. volt szakaszvezetője. Romániában Belbov mellett roham közben hősi halált halt 1916 november 18-án. Ugyanott van eltemetve.


Pem Gyula

asztalossegéd, őrvezetője volt az 5. árkászezrednek. Az olasz fronton Görz mellett egy ellenséges állás elleni rohamban vett részt. Kézigránát a ballábát teljesen leszakitotta s ezen sérülésében a görzi kórházban 1916 junius 29-én hősi halált halt.


Petrák Gyula

fodrászsegéd, a 83. gy. e. volt gyalogosa. Az orosz fronton Penyak község melletti harcokban gránáttól találva 1916 aug. 14-én hősi halált halt. A penyáki temetőben van eltemetve.


Pimperl Lajos

orosz fronton Batkownál 1916 szept. 25-én egy támadás alkalmával ellenséges srapnellgolyótól találva hősi halált halt. Batkownál a templom mellett van eltemetve.


Piroska Ferenc

tanuló, a 83. gy. e. volt őrvezetője. Az olasz fronton 1918 szeptemberében, a Piave melletti harcokban meghült, tüdőbajt kapott. Ezen betegségében Szombathelyen a katonai kórházban 1918 októberében hősi halált halt. Szombathelyen az ó-temetőben van eltemetve.


Pörczi Károly

végzett tanuló, tartalékos zászlós. Az orosz harctéren elesett. Ott van eltemetve.


Pitanitz Albin

MÁV esztergályos. A 18. h. gy. ezrednek volt honvédje. Orosz fronton 1914 augusztus elején fogságba esett és Oroszországban Antipika városban 1918 decemberében nyomtalanul eltünt. Özvegye és 3 árvája maradt.


Pungor István

kárpitossegéd, a 18. h. gy. e. volt őrmestere. Az olasz fronton a Piaven átuszva, hülés következtében maláláriát kapott tüdőgyulladással. 1917 nov. 7-én Kormonson a katonai kórházban hősi halált halt. A kormonsi temetőben a 61. sz. sirban van eltemetve.


Rozanics Lajos

a m. kir. földmivelésügyi minisztérium hivatalnoka. Tizedese a 83. gy. e.-nek. Az orosz fronton Lublin körüli harcokban először kezére, később lábára sulyosan megsebesült és ekkor teljesen nyoma veszett. Többrendbeli érdeklődés sem vezetett eredményre.


Simon István

napszámos, gyalogos volt az élelmezési osztagban. Orosz fronton a kárpáti harcokban hülés következtében hastifuszba esett és Miskolcon a katonai kórházban hősi halált halt. - Ugyanott van eltemetve.


Sövegjártó István

gázgyári napszámos, tizedes volt a 83. gy. e.-ben. Orosz fronton Ivangorod és Lublin közti harcokban támadás közben bal combján golyó általi lövést kapott. Ezen sebesülése folytán hasgennyesedésben a győri katonai kórházban 1918 május 27-én hősi halált halt. Győrszabadhegyen a katonai temetőben van eltemetve. Özvegye és három árvája gyászolja.


Scherer József

főpincér, a 83. gy. e. volt szakaszvezetője. Halálára vonatkozólag biztos adat nincsen, mert a szülők a halálesetre vonatkozólag hivatalos értesitést nem kaptak. Az apa tudakozódására a magyar Vörös Kereszt Egyesület csak arról értesitette a szülőket, hogy fiuk elesett, de sem a helyet, sem az időt senki nem jelzi. Egyik állitás szerint az orosz fronton Lublinnál történt visszavonulás alkalmával 1914 szeptember 9-én du. 4 órakor fejlövésben, a másik állitás szerint gránáttól szétszakitva halt hősi halált.


Szabó Ferenc

nyomdai gépmester. Lublin alatt vivott harcokban elesett. Tömegsirban pihen.


Strém József

a 83. gy. ezred volt gyalogosa az orosz fronton 1914. októberben meghalt. Hozzátartozója a nyomozás szerint Sopronmegyébe, megszállt területre távozott, de közelebbi cime nem volt megállapitható.


Stupa Pál

női-szabó, gyalogos a 69. gy. ezredben. Olasz fronton a doberdói fensikon egy kavernában volt elrejtőzve több társával, ahol gránát lövés következtében hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve. Özvegye és 5 árvája maradt.


Szabó Imre

gépész, a távirdaezred tizedese volt. Az olasz fronton Tirolban a hüvös éjjelek folyamán meghült és tüdőbajt kapott és a meráni katonai kórházban 1918. julius 30-án meghalt. Ott van eltemetve.


Szabó József

püspöki iskolai tanitó, a 18. honv. gyalogezredben volt egyéves önkéntes. Az orosz fronton 1916. szept. 1-én elesett, illetőleg hősi halált halt. Halálának és eltemetésének részleteiről hozzátartozói nem tudnak felvilágositást adni.


Szakár Kis József

gyári munkás a Pohl-gyárban, a 83. gy. ezredben volt gyalogos. Eltünt az orosz fronton Lublinnál, 1914 szeptember 8-9 közölt. Özvegye és két gyermeke maradt.


Szatmári Géza

tanuló, a 18. honv. gy. ezredben volt tizedes. Az orosz fronton Tuninnál 1914 októberben rohamközben haslövést kapott és ezen sebesülésében Lummon hősi halált halt. Ott van eltemetve.


Szekér István

városi adóhivatali napidijas, a 18. honv. gy. ezredben volt gyalogos. A Premysl várának elesténél 1915 május 28-án egy katonatársa látta, mint a vár körüli egyik lövészárok töltésén holtan feküdt, de mert menekülőben volt, a halottal nem foglalkozhatott. Az oroszok temették el ott.


Taschler György

ácsmester, a 18. honv. gy. ezredben volt tizedes. Orosz fronton hülés következtében gyomor és gégerákot kapott, ezen betegséggel szállitották haza - Szombathelyre s itt a katonai kórházban 1917 aug. 1-én hősi halált halt. Itt van eltemetve az ó-temetőben.


Takáts János

Pohl-gépgyári munkás, a 83. gy. ezred gyalogosa. Az orosz fronton 1914 október végén hülés következtében vérhast kapott és Miskolcon a katonai kórházban 1914 november 8-án hősi halált halt. Özvegye és négy árvája maradt.


Tamás Gyula

végzett tanuló, a 83. gyalogezred volt gyalogosa. Orosz fronton Rubnownál Volhyniában az ellenséges tüzben 1916 október 2-án meghalt. Ott van eltemetve.


Tiborcz János

napszámos, a 18. honv. gyalogezredben volt honvéd. Az orosz fronton 1914. szept. közepetáján Lublin alatt orosz fogságba esett. Oroszországban Malascheowa városban közel Wladiwostokhoz volt a fogolytáborban. - Onnan 1918. év végén irt utoljára, de azóta teljesen nyoma veszett. Özvegye és egy gyermeke maradt.


Tomor Miklós

pénzügyi számtiszt, a 19. gy. ezred hadnagya. Az orosz fronton a lublini visszavonulás alkalmával srapnellnyomást és sulyos hülést kapott. Tüdőbajba esett s ezen betegségben 1916. junius 8-án a Szombathelyen a katonai csapatkórházban hősi halált halt. Itt van eltemetve.


Tóth József

asztalos az 5. hidászezred volt gyalogosa. Az olasz fronton Görz melletti harcokban dum-dum golyótól találva haslövést kapott. 1917. ápr. 26-án halált halt. Reifenberg község melletti katonai temetőben van eltemetve.


Tull István

gépkezelő, a 3-ik vártüzérzászlóalj tüzére. A Premysl erőd védelme közben 1917. évben hősi halált halt. Ott van eltemetve. Közelebbi adatok ismeretlenek.


Tull József

gépkezelő, a 17. honv. gy. ezredben honvéd volt. Az orosz fronton 1917. évben a wolhyniai harcokban hősi halált halt. Ott van eltemetve. Közelebbi adatok ismeretlenek.


Vurlich Lajos

okl. segédjegyző egyéves önkéntes a 3. bosnyákezredben. - A szerb fronton hülés következtében Budapesten a helyőrségi kórházban 1914 november 19-én délután 5 órakor hősi halált halt. Budapesten az uj-köztemetőben van eltemetve.


Vlaj Sándor

máv. vizsgálólakatos volt tizedese a 19. honv. gy. ezrednek. Orosz fronton a kárpáti harcokban meghült, tüdővérzést kapott s a szombathelyi kórházban meghalt 1918 március 30-án. Az ó-temetőben van eltemetve. Özvegye és egy kis fia maradt.


Vajda Ferenc

kőmüvessegéd a vasuti ezredben volt gyalogos. Az orosz fronton ellenséges támadások alkalmával megsebesült. Sátoraljaujhelyen 1915 julius 29-én hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve.


Vámos Ferenc

vasöntő, a haditengerészetnek volt a tizedese. A szerb fronton. Albániában támadás alkalmával két lövést kapott a mellkasába s ezen sulyos sérüléseivel a segélyhelyre vitték, de ott belső elvérzések következtében hősi halált halt. Ott van eltemetve. Közelebbi adatok ismeretlenek.


Varga János

csizmadiamester, a 18. honvéd gy. ezredben volt gyalogos. A szerb és montenegrói frontot végigküzdötte, végre Albániában hülés folytán vérhast és maláriát kapott. Ezen betegségével Horvátországba, a vinkovcei kórházba került és ott 1917 julius 11-én éjjel két órakor hősi halált halt. A vinkovcei temetőben az 543. számu sirban fekszik.


Vass Lajos

kovács, a 18. honv. gy. ezredben volt honvéd. Oroszországban Jendeszof városban 1915. évi április 5-én betegség következtében elhalt, ott is van eltemetve. Egyéb adatok ismeretlenek.


Varga Lajos

borbélymester, a 83. gy. ezred volt őrmestere. Az orosz fronton Lembergben, mint távirdász hülés következtében maláriába esett, betegségében Szombathelyen meghalt 1919 február 4-én. Az ó-temetőben van eltemetve. Özvegye és négy árvája maradt.


Weber Ernő

az orosz harctéren halt hősi halált. Tetemét a szülői szeretet hazahozta s a szombathelyi temetőben helyezte örök nyugalomra.


Végh Károly

betüszedő. A háboru elején eltünt, közelebbi adatok ismeretlenek.


Vig Kálmán

kocsigyártó, honvédje volt a 18. honv. gy. ezrednek. Az orosz fronton Martinowo melletti ütközetben golyótól találva fejlövést kapott 1915 aug. 7-én éjjel és nyomban meghalt. Ott van eltemetve egy közös sirban.


Vilfing Mátyás

esztergályossegéd, volt gyalogosa a 83. gy. ezrednek. Olasz fronton hülés következtében vérhasba esett s ezen betegségében Insbruckban 1918 május 28-án meghalt. Ugyanott van eltemetve.

Zombor Ferenc

napszámos, a veszprémi honvéd tüzérezredben volt tüzmester. Orosz fronton 1917 julius 23-án orosz fogságba esett, de ott nyoma veszett - eltünt. Holttányilvánittatott 1918 december 31-ével.


Übelherr Károly

épületlakatos, a 18. honv. gy. ezredben gyalogos volt. Az orosz-lengyel fronton 1915 augusztus 14-én ellenséges srapnell szilánktól találva fej lövést kapott s ezen sebesülésében az irenai hadikórházban 1915 szeptember 6-án éjjel hősi halált halt. Ugyanott van eltemetve.


Fetés István

a 37. gyalogezred tényleges zászlósa. Az olasz harctéren kapott sulyos sebesülése vitte halálba. A szombathelyi temetőben nyugszik.


Eigner Gyula

szabósegéd, a 83. gyalogezred szakaszvezetője. Az orosz harctéren hősi halált halt. Ott van eltemetve.


*


E neveken kivül minden bizonnyal még sokan vannak, akik a hősök sorába tartoznak, de mivelhogy a nyilvántartásban nem szerepelnek, igy egyelőre nem voltak megörökithetők e lapokon. A hősi halottak hozzátartozóit nyugtassa meg az a tudat, hogy akárhol nyugszanak szeretteik e nagy világ mind a négy tájában, az utódok szivében sohasem huny ki a hősök iránti tisztelet és kegyelet lángja s aminthogy mi is odaadó gondossággal ápoljuk a messze idegenből ideszakadt s itt elhunyt hősök sirjait, ugy a mi fiaink sirja felett is kigyul egy-egy kicsinyke láng a halottak szent ünnepén. És tényleg ugy van, hogy Szombathely városa nagy gondot fordit a hősök temetőjének gondozására. A képviselőtestület megértve azt a kötelességet, amellyel a hősi halottak emlékének tartozik, egyhangulagosan szavazta meg a költségeket. A régi temetőben elszórtan pihenő halottakat exhumálták s átvitték az alsó hegyterületen fekvő ötvenhatholdnyi uj temetőbe, ahol külön helyét jelöltek ki a hősöknek. Ott pihennek egymás mellett békés nyugalomban a magyar, osztrák, német, bolgár, orosz, szerb, román, olasz, montenegrói katonák, sirjuk felett kis kőoszlop jelöli nevöket, könnyeket facsaró sirfeliratok intik az élőt a köteles kegyeletre. Mélységesen szomoru és magasságosan felemelő látvány a hősi halottak temetője! Nincs szem, amelyből ennek láttára ki ne csordulna a könny ...

S minden évben a zöldelő májusnak utolsó vasárnapján megindul a város népe a temető felé. Odazarándokol a hivatalos város, a vármegye, a katonaság a hivatalok, az iskolák, az egyesületek s bus megemlékezések közepette ezernyi kezek szórják a sirokra a virágfakasztó május minden szál virágát.

Azután jön az október hatodika, amikor kegyeletes stafétafutást rendez a katonaság a városon keresztül s a győztes a hősök emlékoszlopához teszi koszoruját. Felemelő látvány. És jön a halottak napja s minden sirra jut egy-egy gyertyafény - az örök fényesség biztató jele...

De e három kegyeleti tényen kivül is állandóan éber figyelem kiséri a hősök sirjait. Amikor megjelenik a tavasz első virága, akkor már megjelennek a Szombathelyi Leánykor tagjai, azután a cserkészek, a leventék s hozzák a friss virágokat, amig csak el nem következik a virághervasztó ősz utolsó nyiló virága. A sirok gondozását a Vármegyei Hadisirfelügyelőség látja el, a jókarbantartást a város vállalta s annak egyik tanácsnoka: Grabler Viktor segitőtársával Biczy Elemér müszaki tanácsossal együtt az ország egyik legszebb temetőjévé tette.

A sirköveket jólelkü adakozók adományaiból emelték, a közös emlékmü pedig a város költségén már készül Rajki István jeles szobrászmüvészünk mütermében. Egy régi ősmagyar alakot ábrázol a mü, kezében kürt, hogy majdan, ha üt az óra, harsonahanggal hivja segitségül a hősök szellemeit.

Az emlékmüvet 1928 májusának tizedik napján leplezik le.