Törtető-csörtető életzajban gyönyörüen zengő-zongó hangok szürődnek át a zsivajgó embertömegen ..

Minő hangok ezek?

Halk, finom muzsika, ami mégis tulnő a köznapi lármán, édes zeneként lopódzik a fülekbe, onnan a szivekbe s csendre, áhitatra inti a tülekvő zürzavart:

- Ember, félre a zajjal, ember figyelj! Ünnep van ma, ünnepi ének harsan felénk távoli időkről, szines emlékek kapnak röppenő szárnyat regényes multról ; ember figyelj - a Krónikás mesél:

- Kétezer év ! Édes és szenvedéses, sötét és dicsőséges, borus és vigságos mult, mennyi szépséget, jóságot, hitet, mennyi vért, szennyet, bünt takar elkopott lepled! Le a mezzel, mutasd meg, mit takarsz! Elő Krónikás, meséld el, miként nőtt naggyá e város és számold el nekünk hivséges fiait. Kobzod hurjaiból hadd hallja az utód e föld dicséretit és fiai erényeit ...

*

Szombathely városának, jobbanmondva a földnek, melyen Szombathely városa fekszik, érdekes története van. Kerekszámban szólva kétezer éves kultura nyomait hordja e föld és kétezer éves e város, csakhogy időnkint más-más népek, nemzetek virágoztatták fel. Most a római légiók épitenek belőle virágzó várost, majd a nyomukbalépő népvándorlási hordák ülnek leomló falai közt győzelmi orgiát, majd meg szilaj szittyautódok lovainak patkónyomai tapossák füveit-rétjeit, mignem magyar város lesz belőle s magyar élet virágzik falai között.

Jaj, de duló csaták, rémisztő égések, dühöngő dögvészek - vas, tüz és betegség - ujra meg ujra romhalmazzá változtatták e várost. És hajh ujra és ujra felemelkedett e nagyszerü nép, mintha valami isteni őserő volna e nagyszerü földben. És igy tengett-lengett e város századokon át, hol felemelkedve, hol elesve, mignem eljött az 1777-ik esztendő s Mária Terézia királynő püspöki székhellyé nem tette. 1777. augusztus 20-án vonult be székhelyére Szily János, az első püspök s eme nevezetes esemény 150-ik fordulója teszi emlékezetessé a mostani esztendőt.

Az első püspök megjelenése után a fejlődés zavartalanabb lett, bár még jó egy század kellett ahhoz, hogy kibontakozzék a modern, városias élet. Lassan-lassan idegen elemek vegyültek a város őslakói közé, de a magyarság benyelte őket s a nagyrészt németnevü iparosok ma már a magyart vallják anyanyelvüknek, bár apáik házánál a német szót tanulták. Ám a német elem friss szint hozott a város életébe: a régi iparos és kereskedő-családok eltüntek ugyan, de az ipar és kereskedelem hatalmas lendületet vett s az 1870-es évek már egy magábanbizakodó, nagyratörekvő, nőni-fejlődni akaró várost találtak itt. Még élnek közöttünk jólemlékező emberek, akik lubickoltak a Széll Kálmán uccai tó vizében, akiknek kocsija elakadt a Gyöngyös-ucca feneketlen sarában, akik alig láttak gyermekkorukban emeletes házat s ime - ötven év alatt szédületes fejlődés tanui lehettek. Ma itt áll előttük egy tiszta, szép, kellemes fészek, aszfalt, vizvezeték, csatorna, gáz- és villámosvilágitás, az emeletes paloták százai, gyárak, üzemek, boltok és raktárak; nyüzsgő, mozgó élet s a vasuti állomás torka ontja magából a vidékről beözönlő embertömeget. A föld nem tagadta meg önmagát: a római Sabária régi fényében tündöklik a szép, modern Szombathelyben.

Sabaria elpusztult, csupán nagyszerü nyomai, emlékei maradtak meg: hirt, dicsőséget adva e földnek. A falak ledöltek, eltemette őket az idő, ám a régi világ szépségeiröl gyönyörü történeteket mesél a krónika. A kétezer esztendő sok-sok századján sok szép esemény szinhelye volt e város, ám az utólsó másfélszázad különösen lendületes volt. Százötven évvel ezelőtt 175 ház állt és 1500 lakós élt a hajdani nagy Sabária földjén, Szombathely pedig mezők, mocsarak és kunyhók székhelye volt - 150 év alatt a kunyhókból paloták, a mocsarakból-mezőkből nagyszerü terek, uccák, utak lettenek: hogy épitette fel e várost a polgár hite, ereje, szorgalma, lásd meg olvasó s tanuld meg becsülni e népet. Sok derék polgára, szülötte volt, e városnak, vajjon sikerült-e mindegyiket megtalálni s méltó helyeiket kijelölni ? ...