A könyvtár látogatottságának növelése érdekében hirdetéseket helyezett el az újságokban (a szerkesztőségek munkatársai ennek fejében ingyenesen kölcsönözhettek), a város közüzemeiben hirdetőtáblákat raktak ki, a könyvtárról készült diapozitíveket rendszeresen vetítették a moziban (VÁRADY 1927: 88).

Hírdetés a Vasvármegye című napilapban 1926. július 11.

Hírdetés a Vasi Szemle 1936. 1-2. számában. BDK

A vidéki könyvtári tagok többsége Vas megyei volt, de Zala, Somogy, Sopron, Fejér, Szolnok megyéből, Burgenlandból is használták a gyűjteményt. Állandó kölcsönzőik postán cserélték a könyveket. Az olvasók érdekében rendszeresen éltek a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségével, partnereik között található a MTA, a Kir. M. Pázmány P. Tudományegyetem, a Nemzeti Múzeum Könyvtára . ²¹

A Pázmány Péter Egyetem könyvtárközi lapja 1934. május 23. VaML

A tudományos kutatással foglalkozókat azzal is támogatta, hogy részükre díjtalanul engedte a használatot, munkaasztalt biztosított és segítséget nyújtott az anyaggyűjtésben. Külföldi szakirodalom beszerzéséhez az Országos Bibliográfiai és Könyvforgalmi Központ segítségét vette igénybe .²² 1928. április 15-én megnyitotta a könyvtár olvasótermét, ahol 50 filléres tagdíj ellenében 200 folyóiratot és szaklapot olvashatott a látogató. ²³ A szombathelyi közönség azonban nem volt olyan igényes, hogy ez a szolgáltatás hosszú életű lehetett volna, decemberben, az érdeklődés hiánya miatt, az olvasótermet bezárták.²⁴
A kölcsönzést Pável időszaka alatt egy ill. két segéderő végezte, akiknek a bérét a város biztosította különböző forrásokból. A nyitva tartás változó időpontokban, de legkevesebb öt óra volt hétköznaponként. Figyelemre méltó, hogy nyári szünetet sem tartottak, legfeljebb a kisebb intenzitású igénybevétel esetén a napi óraszámot csökkentették. Az olvasók száma az 1926-os 267-ről 485-re emelkedett 1938-ban. Az olvasók összetételéről bővebben olvashatunk Pável Judit írásában (S. PÁVEL J. 1963:309)
A könyvtár vezetése és a szervezési gondok mellett sok problémát okoztak a késedelmes használók. Számos levélben követhetjük nyomon próbálkozásait a hiányok behajtására a legudvariasabb kéréstől a kemény követelésig: "Bámulatos, hogy egyes embereknek milyen laza a felelősségérzete a könyvtárral, mint közvagyont képező kultúrintézménnyel szemben, úgy hogy a könyvtár érdekeinek megóvása céljából több ízben már a bíróság védelmét kénytelenek voltunk igénybe venni " (PÁVEL Á.1930:121)

Bírósági költségjegyzék VaML

1940. november 22-én új helyre költöztették a könyvtárat. A múzeum épületében már a használatot veszélyeztette a zsúfoltság (az eredetileg könyvtár céljára tervezett 166 m²-ből csak 101 m² -t használhattak). A megyeház Hollán Ernő utcai részén kapott tágas helyiségekben összesen 174 m² állt rendelkezésére, bár az előző székhelyen méretre készült állványzatot át kellett alakítani²⁵ .
Az új körülmények miatti elégedettség azonban nem ellensúlyozhatta az egyre súlyosbodó gondokat, amelyekkel az utolsó néhány évben szembe kellett néznie. Levelezéséből nyomon követhető az a kétségbeesett igyekezet, hogy a könyvtár működőképességét fenntartsa és gyarapíthassa gyűjteményét. Folyamodott kölcsönökért, segélyért, a kisegítő személyzet béréért, fizetési haladékot kért, kicsinyes vitákat folytatott könyvkereskedőkkel, kiadókkal .²⁶ Szombathely város 1939 őszétől a szellemi ínségmunkások közé sorolta a könyvtár kiszolgáló személyzetét és ennek alapján gondoskodott fizetésükről, amit a könyvtár kiegészített saját bevételéből. 1941-ben azonban visszavonták a támogatást, ezért 1942. január 1-től a Múzeum alkalmazta és fizette a munkatársakat. Ettől kezdődően hivatalosan a Vasvármegyei Múzeum Könyvtára nevet használta (S. PÁVEL J. 1964: 309). Pável Ágostont 1941-ben a szegedi egyetem magántanárává nevezték ki és a gyakori utazások miatt nem tudta vállalni eddigi megbízatásait. Természetesen nem szakadt el a könyvtártól, személyes jelenlétével és tanácsaival a továbbiakban is segítséget nyújtott.

Hír, 1930. január 26.