De nemcsak a belső emberek fejlesztették naggyá e várost! Sok polgársziv dobogott e kies fészek szépségéért, sok energia emésztődött fel e város naggyátételének hév munkájában. Nagyrészük elhunyt, ki előbb, ki utóbb s bármi nagyok voltak életükben, a feledés pora lassan-lassan betemeti emléküket. De nem, ennek nem szabad megtörténnie. Örök emlékezet fénye lengjen neveik felett.

=============================

Radó Kálmán nevét mindenki ismeri ebben a városban. Bár az idő haladtával mind távolabb esünk azoktól a napoktól, amelyekben közöttünk élt és dolgozott, mégis nevének fénye nem halványul, de egyre erősebben ragyog. Nem itt született ugyan, csak akkor ismertük meg, amikor mint főispán közénk jött s megkezdte értékes munkáját. Egész tevékenységét a vármegye és a város ügyeinek szentelte s ama nagy müvével, amelyet Rábaszabályozás néven ismer az ország, nemcsak szülővármegyéjét kötelezte örök hálára, hanem az érdekelt szomszédos vármegyéket is. Győr városa neki köszönheti szép szigetparkját, melyet hálából Radó-térnek neveztek el.

szentmártoni Radó Kálmán

Mint főispán megteremtette a mintavármegyét, mint született nagy ur, valóságos grand seigneuri háztartást vitt főispán korában s a Szombathelyen tartott főispáni mulatságok sokáig felejthetetlenek maradnak. 1882-től 1894-ig volt köztünk, ezalatt részt vett minden nemes társadalmi mozgalomban s ma is élő alkotásainak se szeri, se száma. Éles itélőtehetség, törhetlen energia jellemezte e nemes férfiut, aki nem szónoklatokkal, hanem tettekkel mutatta meg, hogy vannak eszméi s azokat keresztül is tudja vinni. Nem az utópiák embere, hanem a megvalósithatót, a praktikust tartja szem előtt.

Gigászi munkát végzett, valóban hivatott volt a vezér szerepére s hogy annak megfelelt, a nevéhez füződő alkotások egész sora bizonyitja.

Az 1887-es ipari kiállitás az ő védnökségé alatt mutatta meg a helyi ipar életrevalóságát. A vármegyében több helyiérdekü vasutat létesitett, melyekkel Szombathely forgalmát nagyban emelte.

Fia: Szentmártoni Radó Lajos Szombathelyen lakik, élénk részt vesz a város társadalmi, közgazdasági életében.

Ernuszt Kelemen

A városi megyei és a politikai élet egyik kitünősége, akit egy sorban emlegetnek Horvát Boldizsárral, Hollán Ernővel és szentmártoni Radó Kálmánnal. 1832-ben született Oladon. Katonai pályáját a közéletivel cserélte fel s annak egyik legkiválóbb alakja lett. Az ő főispánsága alatt lett várossá Szombathely, melynek 1892-ben képviselője lett. A város ügyeiben mindenkor lelkesen foglalt állást s különösen nagy buzgalommal hajtotta végre 1878-ban a Vasvármegye Árvaházának megoldását. Hálás közönségünk utcát nevezett el nevéről, mely hirdetni fogja az utódoknak az Árvaház nagy megalapitójának nevét.

Azon férfiak közül való, akik őszinte lelkesedéssel karolták fel e várost összes ügyeikben. A főispáni székben ült akkoriban, amikor Éhen Gyula nagyszabásu épitkezéseit végezte s ő szivvel-lélekkel karolta fel a városfejlesztő törekvéseket. Sokat utazott együtt a főispán és a polgármester, járták a minisztériumokat és lankadatlan szorgalommal sürgettek az ügyek elintézését. Szava sulyos volt s neve tekintély. Előbb, mint alispán is sokat tett a városért. Alkotásai közé tartozik a szombathely-pinkafői vasut, a lovassági laktanya, a kereskedelmi és ipariskola. A hálás város diszpolgári oklevéllel tüntette ki. Kámonban született 1848 junius hó 5-én. Nagyivü pályát futott meg, tettekben gazdag életét mint ny. államtitkár fejezte be. A társadalmi életben a vezérszerepet játszotta s mindenütt jelen volt és pedig nemcsak szóval, de tettel és anyagi áldozatokkal is, ahol a közjót előmozditani kellett. Nagy müveltségü és fenkölt szellemü neje báró Szegedy-Entsch Irma éveken át résztvett a város jótékonysági mozgalmakban.

Reiszig Ede ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Ernuszt József dr.

Mint Vasvármegye alispánja igen lelkes támogatója volt minden nemes mozgalomnak, amely Szombathely város előrehaladását célozta. - Nagy pártfogója volt a városnak s éppen akkor, amikor a fejlődést megkezdte, az alispáni székben ült s igy módjában volt a haladást elősegiteni. Különös ügybuzgalmat fejtett ki a Széll Kálmán-utca megnyitása körül s Éhen Gyulának nagy városalapitó munkájában hüséges támogatója volt.

Károlyi Antal veje Gyömörey György Zalavármegye főispánja, ki városunk közgazdasági életében is vezető szerepet játszik.

Azon férfiak között, akik a vármegye vezető székéből teljes odaadással szolgálták Szombathely városát, kiváló hely illeti meg Rhorer László volt alispánt. Káldon született 1820 április 7-én. Előbb a keszthelyi járás szolgabirája volt, majd az 50-es években Szombathelyre jött s ügyvédi irodát nyitott. Az alkotmányos világ helyreálltával a köztiszteletben álló ügyvédet, II-od alispáni székébe ültette a nemes vármegye s ugy ebbeli minőségében, mint későbbi jogtanácsosi müködése alatt városunknak hathatós támasza s állandó jóakarója volt.

Rhorer László ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Károlyi Antal

Nevéhez füződik az Első Szombathelyi Ipar- és Keresk. Bank alapitása, Vasvármegye Árvaházának épitése és számtalan közcélu, jótékonysági és kulturális egyesület létesitése.

Vas vármegye életében vezérszerepet vitt s amikor a törvénykezési palota felavatására Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter Szombathelyre érkezett, szentmártoni Radó Kálmán e szavakkal mutatta be a miniszternek:

- Bemutatom Excellenciádnak vármegyénk oszlopát!

A már élete őszét taposó, de még mindig jóhumoru öregur e szavakkal tért ki a megtiszteltetés alól:

- No akkor össze is dőlne a vármegye, ha ilyen oszlopokon nyugodna!

Szilágyi Dezső erre bensőséges szeretettel ölelte meg a szerénykedő öregurat, ki történetesen édesatyja volt a miniszterrel együtt érkező miniszteri tanácsosnak, ifj. Rhorer Lászlónak.

1900-ban bekövetkezett haláláig nem volt olyan kulturális megmozdulás a városban, amelyből ez a a puritán és közbecsült férfiu a maga részét ki ne vette volna. Halálát az egész vármegye gyászolta, öt különvonat hozta be a vidéket a temetésre, amelynél impozánsabbat azóta se láttunk.

Az egyházpolitikai harcok idején nyugodt mérséklettel és kitünő szónoki tehetséggel párosult nagy tekintélyével letudta csillapitani a vármegyén kitört vihart s meggyőző beszédével a vármegye belbékéjét sikerült megóvnia.

Haláláig jogtanácsosa volt a püspökségnek, a szalónaki Batthyány-grófoknak és a bajor királynak. Különös érdemeket szerzett az Emberbaráti Egylet és a Vasmegyei Gazdásági Egyesület megalakitásánál. Nyugodt lelkiismerettel el lehet mondani róla, hogy minden közérdeket szolgáló vállalkozás leglelkesebb támogatója és bajnoka volt.

A Magyar Királyi Kuria néhai nagynevü elnöke Szombathelyről indult el nagyszerü pályájára. Vasmegyei születésü, sokáig itt müködött, mignem Budapestre került s Horvát Boldizsár államtitkára, majd a Kuria elnöke lett. Résztvett Horvát Boldizsár korszakos törvényelőkészitő munkájában, Szombathely a kiváló jogászt tisztelte meg benne akkor, amikor utcát nevezett el nevéről.

Volt kultuszminiszteri államtitkár, aki vasmegyei származásu lévén, Szombathelyről indult el szépenivelő pályáján s szülővármegyéje fővárosát számtalan hivatalos ügyeiben melegen pártfogolta.

1842. aug. 24-én született Kőszegen. 1867-ben ügyvédi oklevelet szerzett s Szombathelyen telepedett le. A vármegye és a város társaséletében vezérszerepet játszott, pláne amikor a vármegye szolgálatába lépett, mint tiszti főügyész. Az iskolaszéknek huszonöt éven keresztül tagja volt s a népinevelés körül fejtett ki buzgó munkásságot. De legjobban beirta nevét e város történetébe a parkositás terén végzett munkájával, melyet dr. Országh László cikkében van alkalmunk bővebben méltatni.

1904-től 1910-ig volt Vasvármegye főispánja és ebbeli minőségében bőségesen kivette a maga részét Szombathely város minden közérdekü mozgalmában. Kiváló szónok volt, szava, véleménye döntő volt minden ügyben, de meg az övé volt a vezető szerep a közélet sok-sok dolgaiban. A jótékonyság mezején is ott láttuk, elnöke volt a Szombathelyi Dalos Egyesületnek, a Szombathelyi Sport Egyletnek, a Mezőgazdasági Banknak és számos más intézménynek. Fia volt Ernuszt Kelemennek s apja szelleméhez hiven mindenkor hüen buzgólkodott e város jólétéért.

Több mint hét évig (1910-1917) állt Vasvármegye élén Békássy István főispán s ezalatt az idő alatt neve és személye ismert, kedvelt és népszerü lett. - 1910 februárjától 1917 augusztusig képviselte a magyar

Békássy István

királyi kormányt, itt élt köztünk a nagy háboru alatt, részt vett minden bajunkban, szenvedésünkben s a lehelőséghez képest segitségünkre volt a nehéz idők terheinek viselésében. Az ő idejében állitották fel a főreáliskolát és a leánygimnáziumot, az ő közbenjárása szerezte meg a város részére a Gyermekkórház mögötti területet, mely most sporttelep céljaira szolgál. Szombathely városának történetében Békássy István neve be van irva. Egyike volt ő is azoknak, akik hivatalának hatalmát e város fejlődésének és polgárai jólétének emelésére használta fel. Most mint ny. főispán gazdálkodik zsennyei birtokán.

Vas vármegye volt főispánja, kámi nagybirtokos. A Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület elnöke. Városunk sok nemes mozgalmának volt részese. Puritán egyéniség, akit általános tisztelet övez. Jelenleg Vasvármegye egyik választott főrendiházi tagja. Főispán volt 1906 április 21-től 1910 február 17-ig.

Bezerédj István dr.

1917 és 1918 években Ostffy Lajos dr. volt Vasvármegye főispánja s e minőségében Szombathely város ügyeinek hü istápolója volt. - Ugyancsak rövidebb ideig volt főispán MARÓTHY LÁSZLÓ dr. káldi földbirtokos, aki főispánsága előtt is de visszavonulása után is élénk szerepet játszik a város társadalmi életében. Szombathelyen tartotta székhelyét a nyugatmagyarországi bonyodalmak idején SIGRAY ANTAL gróf kormánybiztos, akinek kedves személyére mindenkoron jó szivvel gondol a város közönsége.

Nem szombathelyi, még nem is vasmegyei ember. Mint kinevezett főispán került hozzánk a háboru s a forradalmak lezajlása után s e minőségében nejével, Andrássy grófnővel páratlanul álló jótékonysági akciót kezdeményezett. Ezrek és ezrek áldják ebből az időből segitő kezét s angyali szivjósággal megáldott nejének nevét különös szeretettel ejtik ki a szegényebb és segélyreszoruló néposztály asszonyai. Olyan világ volt akkor, hogy pl. nem lehetett kapni a csecsemőkelengyéhez szükséges flanellt, a grófnő erre saját nehéz függönyeit szétbontatta s annak nagyszerü béléseiből csináltatott babaruhákat a szegény gyermekek számára. A betegeket a jószivü pár maga látogatta s személyesen és azonnal segitett a bajokon.

Ebből az időből nőtt Szombathely város közönségének szivéhez gróf Cziráky József s hálája jeléül követül küldte őt a második nemzetgyülésbe.

Főispán korában nemcsak társadalmi tevékenysége volt gazdag, hanem a város ügyeiben is odaadó munkásságot fejtett ki.

Azok közül való, akik csendben, zajtalanul dolgoztak városuk és polgárainak jólétén. Hosszu közéleti müködése alatt résztvett minden nemes mozgalomban, amely szükebb hazája érdekét szolgálta s bár sohasem látjuk őt ugy, mint aki szilaj nekibuzdulással tünik fel s harcol tüzesen, hogy később ősi magyar szokáshoz hiven ellankadjon, ellenkezőleg: nyugodt, de kitartó munkával fáradhatatlanul küzd a közös célok érdekében. Tevékenysége rendkivül sokoldalu. Mint huszonkétéves fiatal jurisdoktort a vármegyénél gyakornonokoskodni látjuk, melynek 1880-ban törvényhatósági bizottsági tagja lesz s marad halála napjáig. Elnöke az igazoló választmánynak s a közig. bi-zottságnak. Állást azonban nem vállalt, gazdálkodással foglalkozott inkább, hogy annál több időt szentelhessen a közügyeknek.

Szombathely városánál a nyolcvanas években tb. tanácsnok lett. Ez a tisztség azóta megszünt s Borsics Béla utolsó viselője volt ennek a cimnek. Ettől kezdve élénk részt vett a város igazgatásában s állandó tagja a pénzügyi és közgazdasági bizottságoknak. Szava sulyos, véleménye döntő.

Fontos szerepe van dr. Borsics Bélának a vármegye közgazdasági életében. 1882 óta ig. tagja, majd 1900 óta elnöke a Szombathelyi Takarékpénztárnak, sok ideig résztvett a Magyar Motor- és Gépgyár igazgatásában, melynek 1925-ig alelnöke volt.

1879-ben Reiszig Alajossal megalapitotta az első szombathelyi tejszövetkezetet s ugyanekkor szentmártoni Radó Kálmánnal és Berta Györggyel a Vasmegyei Gazdasági Egyesületet, melyben a közgazdasági szakosztály alelnöke, majd Kuncz Adolf halála után elnöke lett.

Fiatal korától kedve müködött a képviselőválasztásoknál mint t. elnök és elnök, mindig pártatlanul müködve. 1888-tól 1908-ig elnöke volt az adókivető bizottságinak, igazságos magatartásával sok kirivó hibát orvosolva. Ezenkivül számos részvénytársaság elnöki székében érvényesitette nagy tudását és széleskörü tapasztalatait. - Városi ügyekben a bizottságokban fejtett ki alapos munkát, ismert szerénysége a plénum előtt ritkán engedte szerepelni, de ha hangját hallatta, akkor okos, logikus, meggyőző beszéd ömlött ajkáról.

Érdemeinek elismeréséül Horthy Miklós Magyarország kormányzója az 1924-ik évben magy. kir. kormányfőtanácsossá nevezte ki. 1926-ban távonzott el közülünk, emléke sokáig élni fog.

Jeles épitész. Az általa tervezett épületeket nemes egyszerüség, a belső beosztás szépsége és célszerüsége jellemzi. A Szombathelyi Ált. Tak.-pénztár, gróf Batthyány Iván bérpalotája, a polgári fiuiskola, az Emberbaráti kórház, az Ungár-malom épitésével örökitette meg nevét.

Brenner János id.

De sokat fáradt a város érdekében is, a polgári iskolát csaknem ajándékban készitette, fáradhatatlan müszaki tanácsadója volt Éhen Gyulának. Jótékonycélu inintézményekre 82.000 koronát hagyományozott. A hálás város nevéről utcát nevezett el, jeléül annak, hogy hogy őt is nagy fiai közé sorozta.

Utcát neveztek el róla a város legszebb negyedében: örök emlékezetül a késő utódoknak, hogy volt egy ilyennevü nagy fia Szombathelynek.

Eredics Ferenc méltán jutott e megtiszteltetéshez, mert egész élete és munkássága egybenőtt e város fejlődésével. Egy nagyszerüen egész, munkás élet volt ez, mely a magyar ujjászületés idejében indult utjára s félszázadon át törhetlen akaraterővel győzelmesen érkezett a nagyszerü véghez: egy város közönsége siratta benne egyik legnagyobb és legkiválóbb fiát akkor, amikor őrök álomra hunyta le szemeit.

Eredics Ferenc 1840-ben szeptember 29-én született Csényében, középiskoláit Szombathelyen végezte, jogot Budapesten hallgatott. Amikor visszakerült Szombathelyre, ismerkedett meg Horváth Boldizsárral, akinek egyik leglelkesebb hive és legmeghittebb barátja volt. A nagy igazságügyminiszter és államférfiu későbbi ragyogó pályája során szeretettel is ragaszkodott hozzá s értékelte és megbecsülte nagy képességeit. Eredics 1866-ban tette le az ügyvédi vizsgát s állást vállalt a városnál. Alügyész lett. Ebben a minőségben is együtt dolgozott Horváth Boldizsárral s a két nagytalentumu és nagyratörő férfiu nagyszerü álmokat álmodott Szombathely fejlődéséről s megkezdte e fejlődés alapköveinek lerakását. Rövid ideig viselte a városnál vállalt tisztséget, aztán megkezdte ügyvédi gyakorlatát. S ekkor kezdődött igazán az ő nagy vezető szerepe a város köz- és társadalmi életében. Szava döntő volt a városi adminisztráció minden vonatkozásában s akarata mindenkor a közóhajt juttatta kifejezésre, mert sohasem akart mást, mint városa haladását, fejlődését. Igazi nagyhatalom volt a város életében, aki tudásának, hatalmának és népszerüségének fegyvereivel segitette át a várost a fejlődés utjára.

Eredics Ferenc dr.

De nemcsak a városnál fejtett ki nagyfoku buzgalmat, hanem a vármegyén is hiven képviselte Szombathely városát s ha annak érdekeit meg kellett védeni, mindig Eredics állt sorompóba s csudálatos ékesszóval és azzal a rajongással harcolta ki Szombathely igazát, mellyel városát szerette. ÉS nagyszerü szónok volt, kihez mérhető alig hallatta szavát a szombathelyi fórumon. Nemcsak mondatainak kristályos egyszerüsége és világossága, nemcsak érvelésének meggyőző ereje, igazságos felfogásának klasszikus szépségü megnyilatkozása emelték őt az igazán nagy szónokok sorába, de előadóképessége is a nagy szónokot jellemezte, aki magávalragadó erővel, lebilincselő ékesszólással tudott beszélni. Nagy tisztelet környékezte és igaz gyönyörüséggel hallgatták, valahányszor szót emelt, vagy ünnepi alkalom szükségessé tette, hogy az ő ékesszólása adjon annak különös diszt és jelentőséget. Évtizedeken át volt a vármegye vezérszónoka és minden ünnepi alkalmat Eredics Ferenc beszéde avatott külön ünneppé.

44 évig folytatott ügyvédi gyakorlatot. Az ügyvédi kamara mindjárt megalakulásakor titkárává, majd elnökévé választotta. 1881-ben a Batthyány-hercegi és grófi uradalom jogtanácsosa lett. 1872-ben résztvett a Szombathelyi Általános Takarékpénztár megalapitásában, melynek harmincnégy éven keresztül ügyésze és titkára volt. 1906-ban ezen tisztségében fia: dr. Eredics Ferenc ügyvéd váltotta fel.

A közélet és közügyek terén szerzett érdemeiért Ferenc József király a királyi tanácsosi cimmel tüntette ki a munka eme kiváló emberét, akinek minden tette, minden cselekvése az önzetlenség bélyegét viseli magán.

De nemcsak a városi, a társadalmi életben is tevékeny részt vett Eredics Ferenc. Sehonnan sem hiányzott, ahol tudására, tekintélyére és jótékonyságára volt szükség. Különösen sokat tett két közintézménynek: az Emberbaráti Egylet kórházának és az Önkéntes Tüzoltó Egyletnek kifejlesztése érdekében. Mindkettőnek sok időn keresztül volt elnöke.

Hetvenesztendőt meghaladó pályája alatt gazdag munkásságot végzett a köz érdekében. Számos és nagyhatásu tettekkel tette nevét örökké emlékezetessé Szombathely polgárai szivében s az a gazdag munkásság, melyet végzett, méltóan sorozza őt Szombathely nagy fiai közé.

És nagyfoku elfoglaltsága közepette a muzsának is kegyeltje volt, mert több költeménye látott a neves fővárosi szépirodalmi lapokban napvilágot, sőt önállóan is jelent meg verseskötete.

Nemes munkájában hüséges segitőtársa volt felesége Tasler Jusztina, Szombathely város nagynevü birájának illetve polgármesterének Tasler Józsefnek leánya, akinek nemes szivét áldólag emlegették egykoron s aki mintaképe volt a jótékony magyar asszonynak s vezetőszerepet játszott a jótékonysági mozgalmakban. A király másodosztályu Erzsébet-renddel tüntette ki Eredics Ferencnét, akinek halálával a Tasler-családi női ága kihalt. A család utolsó férfitagja Tasler József Szeged város főkapitánya, később főpolgármestere volt, aki mint Szombathely szülötte, diszt és lényt hozott szülővárosára, mert a szegedi nagy árviz időjében nagy szolgálatokat tett Szeged városának és az árvizsujtotta szerencsétleneknek. Jeles munkásságáért többször érte őt Ferenc József király kitüntetése. Az árviz alkalmával sulyos betegséget szerzett, évekig nem tudott kimozdulni házából, ennek ellenére Szeged hálás népe megtartotta főpolgármesteri állásában, betegágyához zarándokolt a város tanácsa s e fényes pozicióban érte őt el a halál. Vele kihalt a Taslerek férfi ága. Az illusztris familia egyike a legrégibb szombathelyi családoknak. E név viselői századok óta a Gyöngyösutcai házban laktak.

Szombathely nagy birójának elődeiről külön lapon emlékszik meg a krónikás. Az ősi házban most Eredics Ferenc és neje Tasler Jusztina fia: dr. Eredics Ferenc ügyvéd lakik, aki szintén jelentős szerepel játszik e város közéletében.

Eredics Ferenc dr. 1875-ben született. Életpályájául ő is az ügyvédséget választotta. A Batthiány hercegi és grófi uradalom jogügyi igazgatója, városi képviselő, megyebizottsági tag, a Vasmegyei Ált. Takarékpénztár igazgatósági tagja és jogtanácsosa.

A mult század végén vezéralakja volt a szombathelyi közéletnek. Ősrégi nemesi család sarja, ügyvéd, az Erdődy grófok jószágigazgatója, megyebizottsági tag, városi képviselő, közérdekü egyesületek tagja, 12 éven át a szombathelyi ügyvédi kamara h. elnöke. Élénk pártolója minden közügynek, megalapitója és elnök igazgatója a Vasmegyei Takarékpénztárnak. De legkülönösebb érdemei vannak a Szily-szobor felállitása kerül, amely csaknem teljesen az ő agilitásának köszönhető.

A szombathelyi ügyvédi kamara mindenkor büszke lesz egykori elnökére: Feldmann Bódog dr.-ra. Irodalmilag is tudományosan képzett ember volt, olvasottsága páratlanul álló, elsőrangu jogász, született szónok: a klasszikus ember typusa. Egykoru ismerői Horváth Boldizsárral hasonlitják össze.

Feldmann Bódog dr.

Különös szónoki képessége a magántársalgásban is megnyilvánult s ha ünnepi alkalmakkor számtalan esetben ő volt a diszszónok, hallgatóságát ép ugy elragadta ékesszólásával, mint magánbeszélgetésnél a vele szemköztállót. Nagy szerepet vitt e város társadalmi életében, ragyogó elméjének számos megnyilvánulása becsültté tette mindenki előtt s egyéni kiválósága a barátok seregét szerezte meg számára. Intim barátság füzte Rohrer Miklóshoz, aki előbb szombathelyi ügyvéd volt, majd a birói pályába lépvén, a pozsonyi tábla elnöke lett.

Feldmann Bódog keze alatt egész jogászgeneráció nőtt fel s a jónevü szombathelyi ügyvédek közül igen sokan tőle tanulták a patvarkodás fogós tudományát. Nagy tudásának kincseit pazar kézzel szórta s müveltségénél csak szerénysége volt nagyobb, mely nem ismerte a törtetést s az élet nagy országutján a világért sem akart megelőzni senkit gyorsfutó kocsijával, mégis mindenkit megelőzőtt kortársai közül.

Polgártársai életében minden becsülést megadtak neki, ami élő nagyoknak kijár s a legfelsőbb kegy királyi tanácsosi cimmel honorálta képességeit.

Dr. Feldmann Bódog 1852-ben született Vágujhelyen, ahol atyja tekintélyes orvos volt. A szombathelyi gimnázium elvégzése után néhány évre külföldre ment, majd Budapesten fejezte be egyetemi tanulmányait. Szombathelyen nyitott ügyvédi irodát és egész 1912-ben bekövetkezett haláláig mint ügyvéd itt müködött.

Kiváló jogász volt és Eredics Ferenc halála után kartársai egyhangulag őt választották meg az ügyvédi kamara elnökévé. Alapitásától fogva egész haláláig ügyésze volt a Vasmegyei Elektromos Müveknek, a Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank és a Dunántuli Vakok Egyesületének.

Elsőrendü kriminalista volt. Eötvös Károly - kinek egy szenzációs perben erős ellenfele volt - felhivta reá Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter figyelmét, aki az ő müködését figyelemmel kisérte és amikor az itélőtáblák számát szaporitották, őt itélőbirói állással kinálta meg. De Dr. Feldmann Bódog, aki ügyvédi hivatásától és Szombathelytől megválni nem tudott, továbbra is itt maradt, évről évre több időt szentelve a közügyeknek.

Jótékony ember volt életében is, és végrendeletében jelentékeny összeget juttatott Szombathely jótékony intézeteinek.

Szül. 1844-ben Kozáron. 1875-ben került Szombathelyre mint kir. közjegyző s mindjárt elfoglalta helyét a közéletben. Ott látjuk a megyebizottságban, a városi képviselőtestületben, tagja több bizottságnak. De különösen az ifjuság testnevelését hordja szivén s megalakitja az első Szombathelyi Kerékpáregyletet.

Kevesek azok, akikről el lehet mondani, hogy igazszivüek voltak mindig és mindenkoron. Akiről e sorok szólnak, az minden bizonnyal az volt. Késő utódoknak példaképül hadd álljon itt életének története:

Dr. szergényi Geist Tivadar 1883 október 25-én született Szombathelyen. Atyja szergényi Geist Lajos fakereskedő volt. Szombathelyen és Kolozsváron tanult s 1910-ben ügyvédi oklevelet szerzett s ügyvédi irodát nyitott. Minden szabad idejét a közügyeknek szentelte. 1916-ban került be a város parlamentjébe s azóta fiatalos temperamentumával és fáradhatatlan munkásságával a várospolitika egyik legnagyszerübb harcosa volt. Tagja több bizottságnak s nem volt ülés, amelyről elmaradt volna. Ha közügyről volt szó, nem ismert pardont. A szőnyegrekerülő ügyeket hajszálnyi pontosságig ismerte, tanácsával sokszor terelte helyes mederbe a legbonyolultabb ügyeket is.

Legjelentősebb tevékenysége volt a városi ellenzék megszervezése. - Éber szemekkel őrködött a közélet tisztaságán s éles harcot vivott azok ellen, akik az ő nemes és puritán elveit nem voltak hajlandók elismerni. Pedig ő nem volt a kiméletlen harcok, a szélsőségek embere. Higgadt megfontolás, alapos tárgyismeret s mindenekelőtt a közügyek fanatikus szeretete vezérelte őt minden tettében. Az ő ellenzékisége a kiméletlenségig őszinte igazságkeresésben és kritikában merült ki, de nem a személyeskedésben és népszerüségkeresésben. Nem várt elismerést, de örült sikereinek, mert ebben a közügy diadalát látta.

A közgazdasági élet terén is nagyszerü agilitással müködött. Ő alakitotta meg a Vasmegyei Háztulajdonosok Szövetségét, melynek mint elnöke merészen szállt sikra a háztulajdonosok érdekeiért. A Gazdaszövetségben okos, megfontolt tanácsait mindig elfogadták, igazgatósági tagja volt a Vasmegyei Ált. Takarékpénztárnak, ahol a város iparosainak és kereskedőinek érdekeit a legnagyobb mértékben elősegitette. - Nagyszerü közgazdasági értékét felsőbb helyen is elismerték, amikor őt nevezték ki az Árvizsgáló Bizottság elnökévé. - Ebben a tisztségében is közmegelégedésre müködött.

Mint ember maga volt a megtestesült jóindulat. Százakat segitett anélkül, hogy azok tudták volna, nem tudta nézni a nyomorgókat, hogy áldott jó szive meg ne esett volta rajtuk. Kérni nem kellett tőle, ő maga kereste fel a szegényeket. Kevesen áldoztak annyit jótékonycélra, mint ő. S emellett végtelenül szerény ember volt, minden szépért és jóért rajongó ideális lélek, munkás és dolgos.

Mindenki szerette és becsülte ezt a melegszivü férfiut, akinek csak barátja volt, ellensége senki.

szergényi Geist Tivadar dr.

Egész életének eredményekben dus munkásságán vezérfonalként vonult végig a földi ideálokért való meggyőződéses lelkesedés. Fiatalon szállt sirba - 41 éves korában halt meg szivszélhüdés következtében. Ha élt volna, nagy és gazdag alkotások füződnének nevéhez, igy azonban munkája kezdetén 1924 szeptember 18-án ragadta el a halál.

Szombathely város történetében mindenesetre diszes hely illeti meg e férfiut, aki önzetlenül és lelkes ügyszeretettel buzgólkodott a közjó érdekében.

Ügyvéd, városi képviselő. A torna- egyletnek egyik megalapitója, 23 éven át tényleges elnöke. Szeretettel csüngött a tanuló-ifjuság testi nevelésén. A városnak 14 éven át volt ügyésze s hosszu időn át elnöke az iskolaszéknek. Később a Szombathelyi Takarékpénztár jogtanácsosa.

Eredetileg gyógyszerész volt, de müvészi hajlama a festészet felé vonzotta, majd megszületvén a fényképezés mestersége, tudását és tehetségét itt érvényesitette. Számtalan kitüntetést nyert, a többek között bécsi, párisi, brüsszeli, müncheni, londoni kiállitásokon. Genre-képeit a chikagói nagy kiállitáson dijazták s azok közül néhányat az Über Land und Meer fametszetben közölt. A városi közéletben is jelentős szerepet játszott. Fia Knebel Jenő müvészkezü utódja atyjának. Udvari fényképész, minden müvészi megmozdulás támogatója.

Fiai: Kornél ügyvéd, Ferenc árvsz. h. elnök, Kálmán áll. vasuti felügyelő.

Érdemes polgár, ki szijgyártómestersége mellett jeles közéleti tevékenységet folytatott. Különös érdemeket szerzett az óvoda létesitése körül. Városi tanácsos és a Szépitő Bizottság elnöke.

Azon polgárok közül, akik nemesenérző szivvel voltak megáldva, különösen kiemelkedik Nigszty József. Egyszerü ácsmester volt, idegenbő1 szakadt ide, de megszerette ezt a várost, szorgalmával vagyont szerzett, de ő halála előtt visszaadott mindent, amit szerzett s mint egyedülálló ember jótékonycélra hagyta tekintélyes vagyonát.

Szerte a városban s annak határán vannak földek, telkek, amelyeket Nigszty hagyott a városra. Célja nemes volt: városi árvaházat óhajt létesiteni oly feltétellel, hogy az a lakóházával szemközti telken, az Ungár-malom mellett épüljön fel s amelyben teljesen szegény szülők leányárvái találjanak otthont. Akkori becslés szerint százezer koronát meghaladó vagyont hagyott a városra, oly összeg, amilyent kevés ember adott jótékony célra.

És mit kivánt érte? Hogy sirját időnkint gondoztassa a város. Elhunyt 1904 julius 13-án s azóta a szentmártoni temetőben alussza örök álmát. Pihenője boldog, mert a jó embereknek megadatik az örök és békességes nyugalom.

Városunk azon fiai közül, kik lángolóan lobogó szeretettel serénykedtek megteremteni a szép, modern nagyvárosias Szombathelyt, kétségkivül a legelsőbbek kőzött áll Dr. Stirling József ügyvéd. Róla irván nem kell sokáig forgatni az egykoru krónikák sárguló lapjait, mert nagy és terjedelmes cikkek irják ennek az értékes embernek érdemeit s eleven szinekkel festik le nagy jellemeinek fényes oldalait. Ki és mi volt ő s mit veszitett el benne a város,

Stirling József dr.

amikor örök álomra hunyta le szemeit, hiven visszaadják az akkori idők tükrei, az ujságok, melyek egyértelmüleg mélységes gyásszal siratják a város nagy fiát.

A "Vasvármegye" irása szerint nevezetes és valósággal városhistóriai emlékü polgárát veszitette el vele Szombathely. Nekrológot irván, végigvonul előttünk egy küzdelmes, harcos élet, amelyben Stirling József a harcok keverője.

Ha nagy dolog volt a városházán, annak bizonyosan Stirling József volt a mozgatója, az örök kritika, akinek borotvaéles esze és nyelve mindig elevenné és változatosan tudta tenni a városi közélet harcait. Egy Polónyi Géza kvalitásaival, a szónak jobb értelmében évtizedeken át vezette a városi politikát. Ott volt a város képviselőtestületében élesszavu ellenzékként azokban az időkben, amikor még álmodni sem mert volna senki sem a mai Szombathelyről, küzködött hat polgármesterrel mint barát, vagy ellenség, résztvett Éhen Gyulával, a nagy város teremtő munkájában, egyszer mint keményen támadó ellenfél, máskor mint segitőtárs, A város haladásának munkájában kemény harcokat vivott Brenner Tóbiás polgármesterrel és megboldogult Nyul Lajos főszámvevői rezsimjével, de utóbb megbékélt s maga dolgozott legtöbbet, ugy hogy rendbehozzák a város összezilált háztartását.

A város fejlődéséért lángolóan lobogó lelkesedéssel képviselte mindenkor a maga felfogását, a maga jóakaratu törekvéseit és ha a harci zajban találta is örömét, megnyugvást látott azokban a nem megvetendő eredményekben, amelyek éppen az ő közremunkálását kisérték.

Nem szerette a népszerüséget, nem szerette, ha szeretik. Azokkal tartott, akik azt mondják, akik azt vallják, hogy annyi értéke van az embernek, amennyi kellemetlenséget tud másoknak szerezni. És nagyra értékelték embertársai. A kegyeletes megemlékezés varázsos ereje eltünteti róla a töviseket, amelyet magára szedett, hogy közelébe ne tudjon férkőzni senki, de a tövisek helyén mintha virágok fakadnának, amelyekből a nagyra való emlékezés fonja koszoruit hantja fölé. Szombathely az őszinte veszteség és gyász érzetével gyászolja elhunyt érdemes fiát, akinek emlékét igaz szeretettel fogjuk megőrizni. De nemcsak a város ügyében forgolódik serényen, hanem más téren is. Évekig volt a kereskedelmi iskolában a kereskedelem és váltójog tanára s tanitványai mindig szeretettel gondolnak rá ebből az időből. Résztvett a Vasmegyei Gazdasági Egyesület alapitásában, melynek első titkára volt, ő alapitotta a Dunántul cimü lapot, melynek első szerkesztője volt. Mindenekfelett azonban várospolitikai müködésével irta be nevét örökre e város történetébe s az uj utcanyitásoknál nagy tevékenységet fejtett ki. A Széll Kálmán-utca elején még ma is ott diszlik a szép családi-ház, amelyben a nagy városalapitó tervek születtek. Nagy parkot tervezett a város közepén, melyen keresztül folyt volna a Gyöngyös hüs vize, a spekuláció azonban ezt a tervet meghiusitotta.

Több politikai harcban résztvett, a többek között Horváth Boldizsár megválasztatásában is része volt. Sokszor csábitották idegenbe képviselőnek, jogakadémiai tanárnak, de ő semennyiért sem tudta volna itt hagyni e várost. Érdekes a születése napja: 1888 március 15-én látta meg a napvilágot s mintha ez a nagyszerü dátum festette volna ragyogóvá egész pályáját. Lángoló városszeretetével csak végtelen szellemessége volt nagyobb. Amig élt, nem tudták értékelni, koporsójánál azonban kiterjedt családja s nagyszámu jóbarátainak részvéte mellett ott kisérte ellenségeinek elismerése, mely sohasem marad el a nagy egyéniségek számára s amely a halál megjelenésekor szavakba öntődik s ilymódon nyer kifejezést:

- Ez a Stirling József mégis csak nagy ember, igazi érték volt!

Fiai közül Bódog él köztünk, a többiek: Jenő, Emil, Ernő és Frigyes távol vannak Szombathelytől.

Apa és fia: két olyan név, amelyet tisztelet és becsület hangján ejt ki e városnak minden rendü és rangu embere. Micsoda isteni adomány ugy élni, cselekedni, hogy semmi gáncs, ne érjen embertársaink részéről, hogy ajkaikról csak a jó, szép és nemes hangozzék el rólunk. A Wálderek neve e szeplőtelen név, akire mindenkoron büszkén tekint e város polgársága.

Wálder Alajos

Apát és fiát jelenti e két név s mig az apa csak bevándorolt, addig a fiu már városunk szülötte, de hogy melyikre vagyunk büszkébb, azt megmondani nem lehet. Az apát, az idegent miénké formálta e város levegője, a fiut, a mienket, európai hirüvé tette ereje, akarata és tehetsége.

Lássuk az apát.

A kulturpalota előcsarnokának hatalmas márványtáblájáról aranyos betükről csillámlik le a Wálder Alajos neve. Azt hirdetik e csillogó betük, hogy viselőjük egymillió darab téglával járult hozzá a palota épitéséhez. Huszezer aranykorona, - fejedelmekhez illő adomány! És nézd a Széll Kálmán-utca büszke palota sorát: a Wálder-név pompázik azok kőzött is, a valamikor mezők es mocsarak közt uj utcák nyiltak s az Éhen Gyula, Károlyi Antal, Geist Lajos és mások neve mellett ott tündököl a Wálder Alajos neve is. Aránylag rövid élete alatt - mindössze 48 évet élt - az emberbaráti kulturális és közgazdasági tevékenységnek ezer tanujelét adta s résztvett minden olyan akcióban, amely a város javát, haladását szolgálta, amely a szegények, ügyefogyottak, gyámoltalanok, betegek ügyét karolta fel s lelkes hive és támogatója volt minden nemes és üdvös törekvésnek. Hosszu időn át parancsnoka volt a tüzoltóegyletnek, többé-kevésbé vezető tagja, egyénisége és tagja az összes kulturális és humánus egyesületeknek, igazgatósági tagja a Szombathelyi Általános Takarékpénztárnak, a bőrgyárnak s a Mayer-féle gépgyárnak.

Mint épitészvállalkozó elméjének és kezemunkájának nagyszerü alkotásai szerte a városban láthatók. Szeretetreméltó modora rengeteg jóbarátot, nagy felkészültsége és tehetsége számtalan tisztelőt vonzott körébe s páratlan szorgalma nagy vagyont termelt számára,

Wálder Gyula

melyet példás jószivüséggel osztott meg a szükölködök között. Szombathely város életében kétségkivül nagy szerepe van s nevét be kell iktatnunk nagy polgáraink névsorába. Nemes életének méltó jele Szombathely egyik ünnepelt szépsége, Baumann Anna, akivel való egybekelése késztette arra Wálder Alajost, hogy végleg telepedjék le nálunk. Sokat nyertünk vele - adjon az isten sok ilyen embert e városnak. Gyula fián kivül Aranka leánya él köztünk férjével, Berényi Dezső ezredesorvossal. - Most lássuk a fiut:

Élő nagyságaink közé tartozik, akinek jellemét, érdemeit a jövő van hivatva méltatni, itt csak munkásságáról lesz szó, amellyel felküzdette magát nagynevü embereink sorába.

Wálder Gyula ma 43 éves, 1884-ben született Szombathelyen, miniszteri tanácsos, a budapesti József müegyetem nyilvános tanára. A diszes közéleti polcot nagy tudással, szorgalommal és kitartással érte el. Amint forgatom a régi ujságok lapjait, szüntelen előbukkan a Wálder Gyula neve: most mint kis gimnazista tart szép felolvasást, majd mint egyetemi hallgató nyer értékes pályadijat, majd mind jeles épitész tünik fel s lép apjának nyomdokába, széleskörü tudásával messze tulszárnyalva őt. Melyik nagyobb, azt nem tudhatjuk, de hogy apja nagy szelleme szerencsésen érvényesül a fiuban, az biztos. Ifju éveiben hagyta itt Szombathelyt, a nagyvilágban a sikerek tömegét aratta s amellett szükebb hazájának sorsa mindig érdekelte. Valahányszor Szombathely város pályázatot hirdetett valamely nagyszabásu épitkezésre, Wálder Gyula ritkán hiányzott a pályázók közül és minden esetben az ő nagy tudását dicséri a legjobb tervezet. A városrendezési tervek közül kétségtelenül az övé a legjobb, az uj köztemető monumentális tervezetei közül szintén az ő megoldása nyerte az első dijat. Ő épitette 1908-ban a Kulturházat, a székesegyház renoválásánál mint a müemlékbizottság szakértője szerepelt.

De nem csak itt nagy ő - minálunk! Neve országhires, tudása becsült és elismert. Egész sereg nagyszabásu épitési terv füződik nevéhez s e terveket nagyvonaluság és széles koncepció jellemzik. Mint a fővárosi közmunka épitési osztályának vezetője, olyan sikeres és eredményes munkát fejt ki, hogy az elismerés, mellyel a magyar kormány miniszteri tanácsossá neveztette ki, méltó elismerés kiváló földink számára. És ez csak lépcső a továbbiakhoz. A fővárosban ő épitette a Beszkár óriási palotáját, Eger város pénzügyigazgatóságát és a Siketnéma intézetet.

Hogy a két Wálder városunk disze lett, abban mindenesetre kiváló érdem illeti meg a hü feleséget s a legszebblelkü anyát: özv. Wálder Alajosnét, aki férje jótékonysági munkáját ott folytatta, ahol férje elhagyta. A szombathelyi II. kerületi elemi iskola szép lobogójának zászlóanyja a jólelkü uriasszony, aki 1927-ben bekövetkezett haláláig mintaképe volt a mi nagyasszonyainknak.

A régi magyar törekvő iparos mintaképe. Annak az iparosnak, akinek mindig kevés a tudás és ismeret, amit szük határaink közt sajátitottak el, aki nekivág a külföldnek s ezer veszély és akadály közt fölküzdi magát a legmagasabbrendü emberek közé. Vépen született, Szombathelyen tanult, majd öt évig Bécsben, öt évig Párisban tökéletesitette magát iparában, a müasztalosságban. Párisban a Magyar Egylet alelnökévé választották s amikor odahagyta a francia fővárost, a tagtársak ezüst serleggel tüntették ki nagy arányu müködéséért.

Zichy Mihály a világhirü magyar festő nemeslelkü embert ismert meg benne. Egy levelében igy ir róla:

Bencz Lajos hazajövén Szombathelyre, finom asztalosmunka helyett, melyhez ő jól értett, ott konyhaasztalokat s székeket vásárra való portékát faracskált. Nem bennünk rejlik a hiba, hogy tudását az akkori időkben érvényesiteni nem tudta.

Több tisztséget viselt, alelnöke az 1887-i vasmegyei kiállitásnak. Családja ma is Szombathelyen él, a családfő aránylag fiatalon hunyt el, mintaképet vesztettünk el benne.

Szombathely rt. város első rendőrkapitánya, aki 1871-től 1884-ig viselte ezen tisztséget kellő rátermettséggel. 1893-ban hunyt el. Pedáns ember hirében állott, aki az uj város rendjét szigoru becsületességgel védte meg.

Mayer József

A régi derék polgár mintaképe, aki odaadással csüngött szülővárosa jólétén. Sokat dolgozott a város és a társadalom javára s nevét az Emberbaráti Egylettel kapcsolatban örökitette meg legfényesebben. A Jellasits ellen vivott csepregi harcokban a szombathelyi városi nemzetőrség kapitánya volt. Utolsó birája volt a városnak 1872-ben, amikor a közközségek rendezéséről szóló törvény értelmében rendezett tanács alakult polgármester vezetésével. Családja az 1700-as évek elején jött Szombathelyre Németországból, amikor pestisbetegség következtében a magyar polgárság kihalt. Résztvett a Szombathelyi Takarékpénztár megalapitásában s annak első igazgatója volt. - Nagyatyja dr. Tempel Ferenc városi tiszti főorvosnak.

A régi iparosgárda egyik előkelő tagja. Szijgyártómester, aki a régi mesterekhez hiven, megjárta a külföldet is. 1836-ban született. Nagy szerepe volt az 1887-es iparkiállitás rendezése körül. Városi képviselő volt. Atyja dr. Tóth László ügyvédnek.

Tisztelt és becsültnevü kereskedő, idősb Tempel Ferenc fia. Városi tanácsos volt s élénk részt vett a köz- és társadalmi életben, munkájának javát azonban mégis az Emberbaráti Egyletnek szentelte, mint annak h. igazgatója. Dr. Tempel Ferenc városi tiszti főorvos atyja.

A Tempelek neve szorosan összefügg az Emberbaráti Egylet történetével, ezért fényképeiket az Emberbaráti kórház leirásánál találja az olvasó. Mintaképei ők a régi derék szombathelyi polgároknak, akik idegen eredetük és nevük ellenére, kiváló magyar hazafiak lettek.