De nemcsak papjai, birái is voltak a népnek! Először amolyan kvalificatiónélküli falusi birák, kiknek nevei 1606-tól ismeretesek s a végtelenhosszu névsorban még ma is köztünk élő sok család neve tündöklik. Ezek a nevek: Balog, Hetyésy, Szabó, Nagy, Fülöp, Babos, Bozzay, Nyul, Cser, Gotthard, Jagodits, Márkus, Köntzöl, Hodászy, Szalay, Tulok, Kiss, Szombathelyi ma is tiszteltek és becsültek, de vannak olyanok, amelyeknek viselőit ma már hiába keressük: az idők viharában sok jó magyar névre borult rá a feledés fátyla. A Tapolczay, Kerkápoly, Tibolt, Tasler, Szembalásy, Petrédy nemes nevek viselőit nem találjuk köztünk. A sok név közt alig akad egy-két idegen hangzásu: kétségtelen jel, hogy a régi Szombathely tiszta magyar helység volt s a köztünk most élő idegen nevü, de nyelvben, érzésben, lélekben magyar családok a későbbi időben szüremkedtek be s foglalták el a törzsökös polgárok helyét.

Biráink jeles tevékenységét kellő adatok hijján alig lehet külön méltatni. A régi zavaros időkben a város hol a németé volt, hol a töröké, hol a kuruc, hol a labanc ütött tanyát s bizony helyén kellett lenni, a város feje eszének, hogy feltalálja magát az ezer veszély és bonyodalom között. Nem kis dolog volt összeszedni a sarcot, óvni a várost a veszedelmektől, vigyázni a polgárok életére, vagyonára s kulturális fejlődésére - becsülték is a birákat, személyök szent volt és sérthetetlen s büntetés érte azt, aki a város biráját szidalmazni merte. Sok álmatlan éjszakát töltöttek el e jó emberek a város baja-veszélye mián - legyen emlékük örökké áldott azért, hogy megtartották nekünk e kellemetes fészket.

azon időben, amikor Szily János püspök megkezdte nagy munkáját, Holosovszky Ferenc volt. Azonban nem ő, hanem Lábos Ferenc jegyző fogadta és üdvözölte a püspököt. Ez a Lábos később biró lett s ugylátszik a lendülésnek induló városnál neki van nagyobb szerepe. Az ő idejében tették kötelezővé az iskolábajáratást, rendezték a gazdák és cselédjeik közti viszonyt, akkor lepték el Szombathely határát a sáskák, melyeknek pusztitását megakadályozta a bölcs tanács. Ez a Lábos Ferenc később városi ügyvéd is lett s mint jegyző, vagy biró, többször járt Bécsben a király udvaránál a város szabadalmai ügyében.

A birák sorában, Petrédy András, Gutten György, Róka Imre, Márkus György, Eberl Antal következik. - Magyar és német nevek vegyesen, jeléül annak, hogy a német polgárok is szerephez jutottak s részt kértek maguknak a város igazgatása terheiből Orray János, Köntzöl Ferenc, Nagy György neveit találjuk a birák sorában, némelyiket két-háromszor is, ki milyen népszerü volt Az 1817-i szörnyü tüzvész alatt Pletnits János volt a biró. A szörnyü vészt egy év alatt kihevertük.

Mittermayer Ferenc biró nevével találkozunk most, aki a város szellemi és anyagi jólétének emelésére irányozott nemes küzdelméről ismeretes s ezért érdemeit beiktatták azon emlékkönyvbe, melyet ecélra szerkesztettek 1848-tól kezdve. Hodászy József volt a biró ezután aki 1848-ban polgármester lett. Schenk Ferenc biró inditványozta 1838-ban az ugynevezett csinossági bizottság megalakitását. Lehet-e ennél szebb gondolatot elképzelni abban az időben, hisz ennek célja volt minden hasznost értékesiteni, ami a város szépitésére szolgált. Ez a bizottság gondoskodott az utcanevek feliratainak s a házszámoknak elhelyezéséről.

Turkovits János biró neve is bent van az érdemkönyvben. Turkovits 1842-1847-ig viselte a biróságot, mig a 48-as idők egy nagyszerü embert találtak a birói székben, aki a jeles idők minden mozgalmában bölcsen vezette keresztül a várost.

volt ez a férfiu, aki kevés megszakitással tizenhat esztendeig volt a város élén s egész 1867-ben bekövetkezett haláláig élvezte polgártársainak megtisztelő bizalmát, részint mint biró s mint helyettes polgármester. A reformok egész sorát alkotta a tanács az ő idejében, a szabadságharc dicső korszakát is fényesen küzdte végig e város közönsége. Hetvenkilenc honvédet adott a hazának, a hadikölcsönökre összes pénztárait megnyitotta, a szombathelyi nők versenyeztek a honvédruhák készitésében, sebkötőket és tépést készitettek.

Tasler József biró személyéhez kapcsolja a krónika azon tényt, mellyel Jellasich rabló-gárdája ellen megvédte a várost. Összegyüjtőtte a kivánt sarcot s a horvátok portyázói elkerülték Szombathelyt. Azonban helyettük osztrákok szállták meg a várost. Az elöljáróság bizva a magyar seregek szerencséjében, meghajolt az önkény hatalma előtt, mely erőszakos rendeleteivel vérig zaklatta a polgárságot. A sok katonajárás koleravészt hozott a városra, azonban ebből is szerencsésen kiszabadultunk.

Tasler József

Tasler József biráskodásának ideje alatt 1850-ben találkozunk először a vasuti kérdéssel s ugyancsak az ő idejében 1864-ben kezdték meg a Délivasut épitését. A városi tanács munkáját többször fojtogatták az abszolutizmus erőszakosságai, ám a későbbi derengő idők folyamán uj lendületnek indult az élet. Kezdték kövezni a gyalogjárókat, bizottságokat választottak az épitkezési tervek kidolgozására, az utak és utcák jókarbantartására, a köztisztaság és közbiztonság előmozditására.

Mozgalom indult egy reáliskola felállitása iránt, terveket dolgoztattak ki a város csatornázása és a gyalogjárók elkészitése végett s formális városszabályozási tervet készitettek.

Az uj városháza épitésének terve is ekkor bukkant fel először s tizenöt év mulva a terv valóra is vált.

Sok üdvös mozgalom lelke volt Tasler József biró, aki épp akkor szállt sirba, amikor az alkotmányosság helyreállt s amikor az alkotásokban már nem gátolta volna az abszolutizmus. Azonban igy is nagy tettek füződnek nevéhez.

A Taslerek egyébként századokra visszamenőleg szerepeltek e város életében. 1690-ben találkozunk először Tasler Györggyel, akinek háza a mostani Erzsébet királyné-utca 23. szám alatt volt s birtokolta a hozzátartozó ingatlanokat és szőlőket. - Amikor Ocskay László, a hires kuruc-generális hadisarcot vetett Szombathely városára, Tasler György volt az egyik jótálló, jeléül annak, hogy a legtekintélyesebb polgárok egyike volt.

A Tasler névvel ujra találkozunk 1837-ben, amikor a piacon levő őrtoronyt lebontották. Ennek gombjában levő irat is megemlékezik róla, mint aki 1734-ben a város szenátora volt. Élénk bizonyságok, hogy a Tasler-család évszázadokon keresztül részt vett e város igazgatásában.

Az 1867-es kiegyezés után csakhamar jött az 1871-es községrendezési törvény s ezzel eltüntek a jó birák. Tulok János volt az utolsó biró, akit járásbiróvá, neveztek ki s addig, amig a polgármestert megválasztották, Tempel Ferenc vezette a város ügyeit.

lett a város első polgármestere. Nagy ügybuzgalommal látott hozzá az uj város szervezéséhez s bár nem volt kebelbeli, mégis, mint a demokratikus eszmék egyik vezéralakja az első nehézségeken teljes megelégedésre vezette keresztül a várost.

Utána egy izig-vérig polgárember: Grimm Károly lett a polgármester.

Bárdossy István Szombathely város első polgármestere

Bárdossy mindössze pár évig volt a város élén, felsőbbsége más térre szólitotta. Családjának számos tagja közöttünk él.

A régi derék szombathelyi polgároknak igazi mintaképe volt Grimm Károly, akit polgártársainak bizalma és szeretete Szombathely város polgármesteri székébe ültetett. Egykoru jellemzői szerint, tetőtől talpig derék, jellemes, igazságszerető férfiu volt; higgadt, komoly megfontoltsága a várost igen nehéz helyzetekben simán vezette át. Pártviszályok dultak az ő idejében a városháza tájékán, szenvedélyektől felkorbácsolt, izgalmas napok voltak az ő polgármesterségének napjai: ám nagyszerü erélye győzedelmeskedett a viszályok felett, állását a viszályok megingatni nem tudták s az uj választásnál is ő lett volna ismét a város feje, ha korai halála el nem következik. Ötven évet élt, ezalatt rengeteg tisztelőt szerzett magának: nemes szive, polgári erénye, odaadó buzgalma a város jóléte iránt örökké emlékezetes lesz e nemes város polgárainak lelkében.

Polgármestersége alatt épült és szentelték fel a régi városházát és a szinházat s az ő idejében tartották meg az orvosok és természetvizsgálók nagygyülésüket Szombathely város falai között, mely gavalléros vendégszeretetben részesitette a világ minden tájáról idesereglett tudósokat.

Az összes akkori lapok a legmelegebb hangon parentálják el Grimm Károlyt, akiben dr. Grimm Károly ügyvéd, gróf Erdődy Sándor jogtanácsosa és Grimm Kálmán, az iparosság körében tekintélyes szerepet betöltő polgártársunk édesapjukra tekintenek büszkén vissza.

Ad vocem: régi városház. A nagy Hauszmann Alajos tervezte. Idejövő idegenek megcsodálták. Méltó szomszédja volt a püspökvárnak, a vármegyeházának. - A városháza előtt büszkén hirdette a legsovénebb magyar költő, az egyházashetyei születésü Berzsenyi Dániel ércalakja:

Csak sast nemzenek a sasok
S nem szül gyáva nyulat
Nubia párduca !...

Grimm Károly

Jobb szárnyán a hivatalok, baloldalon intim kis köralaku szinház, valamikor forró sikerek székhelye. Ám a rohanó idők változást hoztak: a kis szinházat tüzveszélyesnek deklarálták, Thália papjai fabódékba szorultak s a szinház évekig állt üresen, mignem 1925-ben uj emeletet huztak a régi fölé, a szinházat is átalakitották hivatali célokra s az uj városház most bár nem a régi kedvességében, de mégis büszke fővel emelkedik Berzsenyi ércalakjának háta mögött. És Berzsenyi a régi szerénységgel hirdeti szép lelke szent igéjét e városból a hon fiainak:

Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs ...

Varasdy Károly ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ Szabó Ernő ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ Török Sándor dr.

1885-ben Varasdy Károly kir. alügyészt ültette a közbizalom a polgármesteri székbe. Számos nagy feladat várt ekkor megoldásra: a pozsony-szombathelyi vasut, a polgári fiuiskola, a lovassági laktanya ügye, Szent-márton és Perint egyesitése Szombathellyel. A Varasdy-éra 1886-ik éve a kodifikálás évének nevezhető, mert ebben az évben alkották a legtöbb szabályrendeletet. Az ő ideje alatt kezdődtek meg az utak kövezései, a város elnyerte a kövezetvámok szedésének jogát s megkezdte az Uri-, most Berzsenyi-utca kövezését. 1887-ben Csávolszky Lajos hires függetlenségi párti jelölttel szemben országgyülési képviselővé választották s ekkor megvált a polgármesteri széktől. Érdemeinek elismeréséül diszpolgárrá választották.

Varasdy Károly polgármester idejében kövezték ki az első utcát: az Uri-, most Berzsenyi Dániel-, majd a Szily János-utcát. Ugyancsak ő alatta létesült az első park, mely később az Ezredévi emlékpark nevet kapta.

Szabó Ernő dr-t ültette ezután a közbizalom a polgármesteri székbe, aki 1887-től 1892-ig tevékeny müködést fejtett ki. Saját költségén tett tanulmányutakat s a tapasztalatokat a város javára használta fel. Szép programot dolgozott ki, amelyből megvalósitotta a pénzügyigazgatóságot, (Mikos-ház), állatvásárteret, megkezdte az aszfaltoztatást, meginditotta az üzletvezetőség idehozatala iránti mozgalmat, a Király-utca és a vasut közötti uj utcanyitás tervét ő hagyatta jóvá, munkáját azonban félbeszakitotta a városi ellenzék. Elkedvetlenedve lemondott állásáról s visszavonult.

Utódja Török Sándor dr. lett, aki alatt épült az üzletvezetőségi palota. Nemes buzgalomtól fütött munkásságának 1895-ben bekövetkezett halála véget vetett. És jött utána egy erőskezü, nagyenergiáju, hatalmas eszü és akaratu ember, aki eszének bámulatos lendületével, lelkének magas szárnyalásával, szivének lüktető erejével felemelte e várost a mai pompázóan gyönyörü állapotába. Éhen Gyula ez az ember, akinek érdemei méltatására külön fejezetet szánt a krónikás.

Ha Szombathely város történelmének könyvét lapozom s visszamegyek a mai időktől jó ötven vagy hatvan esztendőre, lelkemben felmerül az akkori kis Szombathely képe a maga sáros-poros utcáival, alacsony kis viskóival, minimális forgalmával s végül nem több, mint öt-hatezer lakosával. S ha ujra visszaröppenő lelkem itt kalandoz a diszes palotasorok között átsuhanva egy modern európai nagyváros levegőjén, akkor keresem az okokat, melyek a hirtelen változást okozták s ugy találom, hogy három nagy férfiu rakta le e modern város alapköveit: Hollán Ernő, Horváth Boldizsár és Széll Kálmán. Az első kettő Szombathely szülötte, szülőhazájuk izzó szeretete fütötte minden tettüket, erős akarat irányitotta minden cselekvésüket egy magasztos cél felé: széppé, forgalmassá, gazdaggá, müveltté tenni ezt a várost, amelyben ők először látták meg az Isten szent napját. Égő szeretettel csüngtek szülővárosukon s minden befolyásukat latba vetették e város fejlesztése érdekében. Érdemük nem vitás, nevük emlitésekor levesszük kalapjainkat s ha Szombathely fejlődéséről van szó, akkor büszkén hivatkoztunk e nevekre s egy akarattal azt kiáltjuk:

Boldog az a város, mely nagy fiakat szül ...

És Szombathely e nagy fiaihoz méltón sorakozik Széll Kálmán. Nem itt született, de szive a mienk volt, rengeteg időt töltött közöttünk s a város fejlődése tekintetében annyit tett, mintha a város szülötte volna.

egy Iskola-utcai kis házban született 1824-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte, majd Bécsben elvégezte a mérnöki akadémiát s katonai szolgálatba lépett A szabadságharcban a 9-ik honvédzászlóaljban szolgált, meg is sebesült. A szabadságharc leveretése után Szombathelyre jött. Ez időre esik irodalmi munkássága, számos hasznos értekezés került ki tolla alul. Később állami szolgálatba lépett, a honvédelmi minisztériumba került magas méltóságba, ahol szeretett szülővárosának sok és nagy szolgálatot tett. Legnagyobb érdeme, hogy ide hozta a Déli-vasutat s ezáltal Szombathelyt Nyugat egyik legfőbb gócpontjává emelte.

Született Szombathelyen 1822 január 1-én. Nagyatyja a "Réti" előnevet használta, de ugy atyja, mint ő maga, polgári származásunak vallotta magát, bár családi armálisát mindvégig megőrizte. Itt meg kell emlitenünk, hogy 1868-ban, midőn mint miniszter először látogatta meg szülővárosát, a fogadó küldöttség előtt kijelentette: "Ha valaki büszke őseire, én is büszke vagyok születésemre s polgári születésemet senki cimével el nem cserélném."

Szülői Horvát József és Rába Juliánna voltak. Atyja vásározó csizmadia volt s igy ugy iparral, mint kereskedelemmel kereste kenyerét. Fia tanitása érdekében minden áldozatot meghozott. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen kezdte s Sopronban végezte. A jogi tanfolyamot az akkori győri jogakadémián végezte 21 éves korában már ügyvéd volt. Munkásságát, mint városi tisztviselő kezdte 1843-ban mezei rendőrkapitány, 1845-ben pedig városi főjegyző lett. 1848-ban mint Szombathely város követe jelent meg az országgyülésen és azon mint jegyző szerepelt.

Személyes barátság kötötte Kossuthhoz, Deákhoz és Vörösmartyhoz. Az országgyüléssel együtt menekült Windischgraetz elöl Debrecenbe.

Ott volt a Habsburg-ház detronizádójánál és az első magyar köztársaság kikiáltásánál.

A szabadságharc leverése után menekülnie kellett. Később önként jelentkezett és 1853-ban politikai szereplése miatt az ügyvédség gyakorlásától eltiltották.

A dicstelen emlékü Bach-korszakra nézve kijelentette: "E rendszer nélkülözi az erkölcsi alapot, saját sulya alatt össze fog roskadni." Igy is történt! Az 1861-ben összeült országbirói értekezletnek és országgyülésnek tagja lett. Az elsőre Deák maga hivta meg s mint az ország egyik legelső jogászát üdvözölte.

1861-ben, az Akadémia tagjává választotta. Ez időben a Pesti Napló-nak volt egyik főmunkatársa.

1865-ben ismét beválasztották az országgyülésbe.

A kiegyezéskor 1867-ben az első felelős minisztériumban már mint igazságügyminiszter szerepelt és 1871-ig viselte e nehéz tárca felelősségét. Ez idő alatt az igazságügyi reformok egész sorozatát alkotta meg.

Ő vette ki az igazságszolgáltatást a sógor-koma rendszerre felépitett akkori megyei közigazgatás kezéből. Eltörölte a testi büntetést.

Lemondásakor a valóságos belső titkos tanácsosi cimmel és a Lipót-rend nagykeresztjével kinálták meg, de egyiket sem fogadta el, részint, mert puritán jellemével és polgári elveivel ellenkezett minden kitüntetés, mi egyik polgárt külső jellel a másik fölé emel, részint, mert közjogi sérelemnek tartotta a rendjelek közösségét Ausztriával.

Szombathelyt több izben képviselte az országgyülésen, élete utolsó részében Temesvár képviselője volt.

Amint a magyar Kossuth az egész emberiségé, ugy a szombathelyi Horvát az egész Magyarországé volt, mig első kétségtelen Magyarország legnagyobb fia, ugy Horvát Boldizsár Szombathely legnagyobb fia volt. Az ország, az emberiség részére, városunk a haza részére adott nehéz időkben jeles embert benne. Hosszabb szembaj és gyomorbajban szenvedett. 1898-ban október 28-án halt meg szerettei körében Budapesten.

Hollán Ernő ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ Széll Kálmán ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ ˙ Horvát Boldizsár

A hálás utókor a fejlődő Szombathely legszebb utcájában s legkisebb helyén állitott neki szobrot.

*

Horvát Boldizsár jelleme a puritán demokratikus polgár egyenes, becsületes férfiu jelleme volt. Minden tettét tiszta liberalizmus hatotta át, mint igazi hazafi, egyszersmind világpolgár volt, kinek széles látótere nem állott meg az emberek által állitott szük határok sorompóinál. A város, a haza s vele az emberiség javán dolgozni, ez volt életének fő célja. Egy táborban volt az akkori filantrop, filozof és progressziv vezető államférfiakkal, személyes barátság kötötte Pulsky Ferenchez és Joanovits Györgyhöz. - Lelkeikben előre és felfelé törekedett, tanult haláláig, a könyvek voltak legjobb barátjai, még szemevilágát is feláldozta értük.

Csak az összemberiség java vezette tetteiben, kicsinyességeket nem ismert s azokat elkerülte.

Igazi polgár (citoyen nem burgois) volt, kiről nagy hálával és szeretettel emlékezik meg Szombathely város minden polgára, de szeretettel emlékeznek mindazok, kik benne lelki ideáljukat tisztelik!

Nagymagyarország volt miniszterelnökének érdemeit e müben nem célunk méltatni. Itt csak arról beszélünk, mi volt nekünk s mit tett e város érdekében?

1845-ben született Gasztonyban. Szombathelyen diákoskodott, iskolatársa volt dr. Alexy Emilnek és Székely Ferencnek. Tanulmányai elvégzése után a politikai pályára lépett s itt ragyogó karriert futott meg. Minket az tölthet el büszkeséggel, hogy e kiváló férfiu szivvel-lélekkel csüngött vármegyéje S annak székhelye: Szombathely sorsán. Az ő támogatásával kapta meg Szombathely az Üzletvezetőséget, az Állami Gyermekmenhelyet, a M. Kir. Bábaképző intézetet, ezenkivül mindig ott volt segitségével, ha a város fejlődéséről volt szó. Nevét a hálás város megörökitette: legszebb utcáját nevezte el róla.

*

Meg kell még emlékeznünk Szombathely egy nagy fiáról, aki szintén jelentős lépéssel vitte előbbre városunk ügyét: Székely Ferenc igazságügyminiszter ez, aki az 1914-es háborut megelőzőleg volt a magyar kormány tagja s egyizben a város képviselője. Egy Kőszegi-utcai kis házban született, a mostani 19. sz. alatt, mely ház jelenleg Soós Lajos köteles tulajdona. Atyja kötelesmester volt, de fiát tanittatta, az szorgalmával egész a miniszterségig vitte. Nevéhez füződik a Székely-gyors megteremtése, mely reggel ötkor indult Budapestre s éjjel tizenkét órakor órakor érkezett Szombathelyre, ugyhogy egy nap alatt meg lehetett jönni az ország fővárosából. Évekig élt a vonat, mig a háboru szele ezt is elseperte.

Szombathely városáról keveset tud az idegen, aki sohasem járt itt: csak annyit, amennyi egy szük levegőjü földrajzi könyvben elfér.

35 ezer lakósu város, megyeszékhely, a nyugati kereskedelem gócpontja, két püspökség székhelye, üzletvezetőség, gyárak, etc. amolyan megyeszékhely - hinné az ember! S amikor csendes éjbenyuló órán kiszáll az utas a vonatból, Magyarország legtisztább pályaudvarára lép ki. A nagyszerü villanyfényben gőzmasinák füstölögnek indulásra készen, előtte egy hosszannyuló, stilusos állomásépület, melynek legszebb része a vasuti restauráció terrasza, illatos frissen nyiló virágaival. És amint kilép az utcára, gyönyörü park fogadja, melyek hátterében emeletes paloták kandikálnak. S az ut amerre jár, csupa aszfalt, csupa két három emeletes házak, disz, pompa s főleg tisztaság mindenütt, autók, fogatok, villamosok sürögnek-forognak, most egy nyilegyenes uton gördül végig a zajtalan gépkocsi, melynek végén ezüst tükrös kávéház terraszáról szól az andalitó muzsika ...

És mindenfelé fény és pompa: az utcán, a szinházban, a kávéházban, cukrászdában tengernyi nép, hisz ez egy európai, modern nyugati város s nem valami tespedő régidivatu megyei székhely.

Igy látja ezt az idegen, 1927-ben. Jöttél volna csak harminc évvel ezelőtt ide jó ember, mit láttál volna?

Egy kis igazi vidéki fészket. Alacsony házakkal sáros utcákkal, fekete, homályban uszó unalmas estékkel! És jött egy polgármester, aki elmondta Szombathelyre a nagy alkotó szót:

Szombathely nem volt, hanem lesz!

Éhen Gyula polgármester korában

S szavainak nyomán felépült a semmiből a modern Szombathely. Ez a férfiu Éhen Gyula volt, akit mi a "nagy városalapitó" névvel tisztelünk meg, miután e város minden polgárában s a köztudatban már 25 év óta él ez a szó: Éhen Gyula, a modern Szombathely megalapitója.

Éhen Gyula cikket irt e mübe amelyben Horváth Boldizsárt, Hollán Ernőt és Széll Kálmánt teszi meg a város nagy fiaivá. Mi a három nagy név mellé odairjuk negyediknek az Éhen Gyula nevét.

De lássuk, mit müvelt Ő? Miként jellemzi az Ő nagy városalapitó munkáját Jánossy Gábor?

Először megcsinálta, azután könyvet irt róla. Mások megforditva csinálják. És egy emberöltő óta figyeli, vizsgálja, hogy mit kellett volna, mit lehetett volna még akkor, egyszerre, máról-holnapra alkotni, egy emberöltő óta figyeli nap-nap után az ő drága városa fejlődését, előhaladását, aminek fundamentumát az ő polgármestersége idején rakta le a város közönségének áldozatkész elhatározása, mert szinte nehéz elképzelni azt, hogy nem volt ám mindég ilyen takaros, rendes, aszfaltos eleven lüktetésü város ez a mi Szombathelyünk. Mikor engem a sors ezelőtt 29 esztendővel idevetett, még az üzletvezetőségi palota volt a város vége azontul a messze eső kis vasuti állomásig szántóföldek terültek el. Szentmárton Szombathelytől a Gyöngyös által elválasztva és egy öreg fahiddal összekötve, apró kis falucska volt.

És a falu romantikája is vele járt a régi kis falusias Szombathely életével.

Reggelenkint cifra kürtszóra nyiltak meg a külső városrészek kapui és a tehéncsorda a mostani Faludy (azelőtt Uj) utcán ballagott végig, ki a nagymezei legelőre. És az Irottkő felől szálló szellők akkora port kavartak föl az utcán, hogy mire az ember a Rohonci-ut felől a megyeháza elé ért, olyan, volt mint egy Saharában vándorló sivatagi jövevény, akit az utcák pora a fejebubjától vagy a kalapja tetejétől a cipője orráig vastagon belépett. És emlékszem arra a jelenetre, amikor a régi jó Kovács (most Herczeg-Gráf) kávéház Szentmárton-utcai oldalán nézegettük a megyei asztal körül ülve a járókelőket - egy esős, sáros, lucskos márciusvégi alkonyatban, - két szekér vagy hintó süllyedt meg az öreg Sabária előtt a feneketlen sárban s nagynehezen lehetett azokat onnan kimozditani.

És - a város regenerátorának müködése kezdetével - megalakul Károlyi vicispán ur iniciativájára az utcanyitó-társulat s egy-kettőre házsorok állnak elő a földből.

A város podestája éjt napot eggyé levő munkával, rengeteg előtanulmány után hozzáfog a város rendezéséhez. Ugyszolván máról-holnapra csinálják meg a vizvezetéket, csatornázást, utcák beburkolását, aszfaltozását s mire a vasenergiáju podesta aki kora reggeltől késő estig ellenőrzi a munkálatokat, - megszavaztat a képviselőtestülettel mindent, - s annak határozatai a megyegyülés elé kerülnek, - már jóformán el is készül e nagy mü.

Persze voltak ellenzők, gáncsoskodók, jóhiszemü és rosszmáju kritikusok, meg is apellálták a város és vármegye határozatait, kérvén a végére járó munkálatok betiltását.

Perczel Dezső belügyminiszter táviratilag tiltja be a további munkálatokat s elrendeli a csatornázás, vizvezeték és aszfaltozási ügyiratok és határozatok fölküldését.

Éhen Gyula

Hivatják a podestát a főispánhoz. (Titkári teendőket végeztem akkor a nagy Reiszig Ede mellett) ott van Károlyi Antal, a napsugárszemü, galamblelkü vicispán is. Megjelenik a podesta. Mutatják neki a betiltó miniszteri rendeletet, nyugodtan feleli rája:

- Tessék csak engem felelősségre vonni. Tessék jelenteni a miniszter urnak, hogy nem lehet félbeszakitani a munkálatokat, mert azokat ma vagy holnap befejezzük. Fegyelmi alá vonhatnak, elitélhetnek, - de aszfaltja, vizvezetéke, csatornázása van már ennek a városnak, mindezt nem lehet visszacsinálni.

És a miniszter jóváhagyott mindent és a podestát nem vonták fegyelmi alá, hanem megválasztották a város országgyülési képviselőjének. Vasenergiája, céltudatos, megfontolt és a kivitelben energikus munkája megteremtette a modern várost.

De nemcsak aszfaltot csinált, nemcsak szép, nagy, modern várost csinált itt a mi városunk regenerátora.

Ő alatta keletkezett a Fehérkereszt Egyesület, majd annak a város és Ungár Zsiga telkén épült gyermekkórháza. Az első vidéki gyermekgyógyintézet Nagymagyarországon.

Szegedy báró Gerliczy Irma, dr. Reiszig Ede, dr. Károlyi Antal, Babics István, Ernuszt Kelemen és dr. Ernuszt József, Kárpáti Kelemen, Rauscher Miksa, Brenner Tóbiás, dr. Viola Ödön, Reisman Adolf doctor és hamarosan nem jut az eszembe az akkori vezérek és lelkes közkatonák neve, mind Éhen Gyula városreformátori munkájában e város irodalmi, kulturális, humanitárius intézményeit is megalkották.

Az Éhen korszakban az ő nevük az ő munkájuk, az ő alkotásaik is maradandó nyomokat hagyott hátra városunk fejlődésében. Megalakul a Nemzeti Szövetség, lejön az alakulásra Herceg Mihály egyetemi professor, országos elnök, megrendezi ez a kulturális alakulat a Kossuth, Rákóczi, Petőfi, Vörösmarty ünnepeket; az első Szabad Lyceumot, megalakul, a Kulturegyesület, a Vakok Egyesülete, 1étrejön az első vidéki gyermekmenhely, pezsgő társadalmi, kulturális élet buzog a modern város falai között. Oh boldog békeidők, maradandó alkotások, önzetlen munka, szent lelkesedés, összetartás nap sugaras korszaka, mikor jönnek vissza ujra a te áldott napjaid?

A kora reggeli órákban, mindennap találkoznak a jókor kelők, a templombajárók, a piacramenők a város utcáin egy, még mindig délceg járásu, sugárzó tekintetü öreg emberrel, amint lassu, tempós lépésekkel rójja az aszfaltot, nézi az ébredő város népét, a megelevenedő utcákat és talán, - mert nemcsak reformátornak, de költőnek is született - a városháza előtt álló Berzsenyi szobor előtt elballagva az jut az eszébe, azt mondogatja magában - el is mondhatja a jól végzett munka öntudatával, - amit a nemzeti ébredés korának lánglelkü dalnoka irt önmagáról :

"Ha még egyszer elkezdhetném.
Ismét a multat követném !"

Éhen Gyula még életében - exegit sibi monumentum -, - aere perennius!

Éhen Gyula hatesztendős polgármestersége alatt valósitotta meg városalapitó programját. A vizvezeték, csatornázás, háromemeletes városi bérház, iskolák épitése, az utcáknak aszfalttal és kövezettel való burkolása, sétautak, ligetek létesitése mind-mind az Éhen Gyula nevéhez füződik. Ami szépség, tisztaság, csin ömlik el a városon, annak nagyrésze Éhen alatt készült, az ő lelke ömlik el e modern város képén. A hálás város az állomás előtti teret az ő nevéről nevezte el - örök emlékezet okáért. Éhen Gyula életrajzához hozzátartozik mégis az alábbi pár adat:

Született Nagyszőlősön 1858-ban, 1876-ban már ügyvéd volt Szombathelyen s már részt vett a közérdekü mozgalmakban. Már ebből az időből sokat köszönhet a város az ő buzgalmának. Bátor és agilis fellépése ellenségeket is szerzett neki, ezek azonban később belátták, hogy Éhen Gyula müködésében nincsenek személyes motivumok, hanem csak a közérdek istápolása irányitja nemes cselekedeteit. A bizalom egész teljében 1895-ben fordult feléje, amikor polgármesterré választották. Rövid hat év alatt végezte el városalapitói munkáját, aztán a polgárok bizalma az ország parlamentjébe küldte. Ma már a nyugalom éveit kellene élnie, de ő szerény viszonyai miatt még mindig dolgozni kénytelen ám a bölcs türelmes belenyugvásával s a megelégedett férfiu aranyos derüjével fogadja az élet mostohaságát, mely neki csak a munkát juttatta osztályrészül; azonban jutalma lehet az a biztos tudat, hogy életének egyetlen perce sem mult el hiába: az alkotások sora örök tanuja leend szakadatlan munkásságának.

A város polgárainak bizalma 1902-ben Brenner Tóbiás első tanácsnokot ültette Éhen Gyula örökébe. Brenner Tóbiás részese volt elődje munkájának s az alkotásokból ő is kivette a maga részét. Nehéz gondok közt vette át a kormányzás gyeplőjét: a nagy beruházások temérdek pénzbe kerültek, a város szegény volt, a hitelt kellett igénybevenni, s az uj polgármesternek bölcs belátással kellett fenntartani a háztartás egyensulyát. És Brenner Tóbiás bámulatos erővel törlesztette az adósságokat s s ugyanakkor biztositotta a mérsékelt fejlődést és haladást is.

Brenner Tóbiás

Tizenkét évig volt polgármester s ezalatt az idő alatt a közintézmények egész sora létesült. A III. kerületi népiskola és óvoda, a Kioszk gyönyörü épülete, a népfürdő, a Zrinyi-utcai iskola, az állami gyermekmenhely, a Muzeum és Kulturház, a Domonkosrendü nővérek hatalmas épülete, a Karmeliták zárdája s a Fehér Kereszt gyermekkórház, a Vakok intézete, Katonai élelmezési raktár, a párját ritkitó erdei iskola. A magánépitkezés terén is tovább haladt, a megindult fejlődés s a város számos diszes palotával lett gazdagabb.

Brenner Tóbiás 1914-ben nyugalomba vonult. Öt évig élvezte a nyugalmat, mignem 1919-ben eltávozott az élők sorából. Emlékét kegyelettel fogja megőrizni a város közönsége: az amugy is közbecsülésnek örvendő Brenner-névnek még nagyobb tiszteletet szerzett. Özvegye és családjának számos tagja köztünk élnek. - Brenner Tóbiás és családjának jóvoltából élvezi a nagyközönség a gyöngyösparti sétautat, amely a város egyik legszebb sétálóhelye.

Brenner Tóbiás után Kiskos István lett első polgára a városnak. Nem a legszerencséssebb időben jött: szép programot adott, de jött a nagy háboru, utána a forrongó idők zavaros korszaka, igazán erőskezü polgármesterre volt szükség, hogy a rettenetes nehéz élelmezési viszonyok között szükséget ne szenvedjen a város. Másra nem is lehetett gondolni ezekben az időkben, minthogy a közélelmezés rendben menjen. És a polgármester gondos házigazdának bizonyult. Ha szüken is, de mindenkinek kijutott a maga lisztje, zsirja, cukorja, szene, petróleumja s az élelmezés nehéz gondjai mellett a város szeretettel ápolta a gyilkos háboru betegjelt és sebesültjeit.

Kiskos István

Mihelyt az idők zavarai csillapulni kezdenek, a munka azonnal megindul. Városi bérpaloták épülnek, a közkórház régóta huzódó ügye a vármegyével karöltve nyélbe ütődik, szép és nagy tervek várják a békeidők visszatérését, hogy az Éhen Gyula modern városa ujból megindulhasson a világvárossá való fejlődés utján.

Kiskos István polgármester a tapintatos politika hive. A háborus és forradalmi idők elmultával épp e tapintatos politika mentette meg a várost a nagyobb rázkódtatásoktól: a szélsőséges elemek sohasem jutottak szóhoz, a város haladt tovább az arany középut okos mesgyéjén s igy a haladás és továbbfejlődés mihamarabb elkövetkezett.

Mit létesitett Kiskos István és vezérkara?

Az erdei iskola kibővitése, a Frigyes főherceg-utcai tisztviselő-lakások, száz szükséglakás, az uj városmajor, csendőrlaktanya, háromemeletes uj városi bérpalota, a vizmüvek kibővitése, a Sabaria- szálló megvétele, a Leánygimnázium, Női felső kereskedelmi iskola, Gazdasági szakiskola, Vegyvizsgáló állomás megszerzése és felállitása, a közkórház hatalmas müve, a városháza kibővitése, az Elektromos Müvekkel való szerződés megkötése, ezzel kapcsolatban a közvilágitás javitása, a tüzoltók, mentők felszereléseinek javitása, a járványkórház modernné tétele, az utcai öntözés javitása, a hősi temető létesitése, az uj köztemető ügye, ezeken kivül a vágóhid áthelyezésének, a csatornahálózat kibővitésének, a vasutontuli városrész rendezésének nagy kérdései s ugyanitt nyolcosztályu elemi iskola felállitása már mind elhatározott és kivitel alatt álló dolgok.

Nagy segélyeket ad a város az Anya- és Csecsemővédő Egyesületnek, a Napközi Otthonnak s egyéb jótékony egyesüléseknek, a szegényügy is példásan rendezett s a hadigondozás nehéz terhei - az állam segitségével - simán bonyolódnak le.

A Kiskos-éra érdeme a városszabályozási terv elkészittetése s az önálló törvényhatósággá való átalakulás kisürgetése, melynek megoldásával igazán nagyváros jelleget kapunk.

Kiskos Istvánt Horthy Miklós Magyarország kormányzójának kegye kormányfőtanácsosi cimmel tüntette ki. Hivséges munkatársai dr. Ujváry Ede helyettes polgármester, a kulturügyek tanácsosa, továbbá Horváth György dr., aki a város pénzügyeinek referense, majd Grabler Győző tanácsos, Mészáros Hugó dr. főjegyző, Szalkay Jenő dr., Fekete István dr. jegyzők, Szabó István dr. ügyész, Horváth István árvaszéki ülnök, Németh Lajos dr. közgyám, Polgár Antal dr. és Martin Lajos dr. fogalmazók, lankadatlan szorgalommal viszik előre a megsokasodott dolgu város ügyeit.

A város sáfára Horváth Lajos főszámvevő, mellette Vörös Rezső, Gerencsér János, Schessy Ernő, vitéz Horváth Imre, Bartos Győző számvevők, illetve számtisztek, Huszar Pál és Szabó József irodatisztek, Rozman Béla Ágoston János, Varga Ágoston és Reihard József tisztviselők buzgólkodnak. A főpublikánus cseppet sem kellemes szerepe Fóth Kálmánnak jutott. Ő az adóügyek főszámvevője. Mellette Rába Győző, Horváth Ödön, Maráczy János, Hanis József, Farkas József, Varga Ferenc, Gaiger Pál, Németh Jenő szolgálják a várost kitartó szorgalommal. Tárnokmester Magyar István, ellenőre Csonka Lajos. Polgármesteri titkár Sütő Antal. Kiadó Körmendy Kálmán, irattárnok Albert István, iktató Lieber Ferenc, nyilvántartó Szijjártó Géza.

Tiszti főorvos Tempel Ferenc dr., kerületi orvosok Dános József dr., Baumgartner László dr. Városi állatorvosok Boglár Géza, Kovács Gyula, Zsigmond Gyula. Katonai nyilvántartó Babos János Pál.

A mérnöki hivatal vezetője Niessner Aladár müszaki tanácsos. Segitő társai Biczy Elemér müszaki tanácsos és Tóth János főmérnök.

Hozzávetőlegesen 80 köz. ig. tisztviselő, 40 tanitó, 30 napidijas és egyéb alkalmazott, 70 szolga és szerződött alkalmazott végzi az adminisztrációt: minő óriási szám ahhoz képest, hogy 150 évvel ezelőtt alig 1-2 fizetéses ember szolgálta a várost. És százhusz városatya vigyáz éberen, hogy a polgárnak semmi baja-buja- bánata ne legyen. Egy kicsit sok az adó, de csak kikerül mindig valahonnan s elvégre is az ilyen kellemetes városban való lakás megéri azt a kis ráfizetést, amit pótadóban fizetünk.

De el e kellemetlen kérdéssel, szemlélődjünk tovább e város nagyjai sorában.

A város tisztikara (felülről - balról): Fekete István dr., Szabó István dr., Horváth Lajos
Horváth György dr., Ujváry Ede dr., Grabler Viktor, Fóth Kálmán, Horváth István, Szalkay Jenő dr.