Az 1777-ik esztendő Böjtelő-havának 17-ik napján nevezetes királyi szó hangzott alá a magas trónról: Mária Terézia szólt Sabaria népéhez:

- Fiat Episcopium Sabariense!

- Legyen Szombathelyi Püspökség!

A királyi elhatározást előzőleg VI. Pius pápa is jóváhagyta s a szombathelyi püspökség ügye ezzel elintézést nyert. A zengzetes szó nagy örömet ébresztett Sabaria városában, melynek tanácsa hosszu harcot vivott a győri püspökkel a várost illető jogok miatt.

És ugy lőn, ahogy a királyi szó mondá: a rendelet a győri, veszprémi és zágrábi püspökségek testéből hasitotta ki a szombathelyi püspökséget s ezzel Szombathely belépett a püspöki városok sorába s a kis falucska elindult a fejlődés utján.

És első főpásztora leve a népnek Főtisztelendő és Méltóságos Ioannes Szily de Szopor, (1777-1799) akinek első dolga lőn, hogy szállást épite növendékpapjainak s megépitteté a szemináriumot.

Aztán várat épitett utódainak, majd Istennek emelt gyönyörü templomot égbenyuló karcsu tornyokkal s nagy-nagy munkája után megpihent.

1777 aug. 20-án jött a püspök Szanat felöl, ekkor iktatta be gróf Batthiány József Magyarország hercegprimása s ez a nap Szombathely népének örömnapja volt. És már másnap megkezdte nemes épitőmunkáját és huszonkét éven át dolgozott s megvetette a fejlődés alapjait. Nagy teremtő erő volt s hogy milyen bölcs és előrelátó, azt örökké hirdetni fogja a hatalmas méretü templom s a körülötte fekvő épületek, melyeket épiteni kezdett s nagyrészt befejezett. Hisz akkor Szombathely párezer lakosu kis fészek volt s e kis fészek viskói közé épitette a kolosszális templomot. Képzelhető, hogy megmosolyogtak a püspököt a jámbor polgárok és kérdezgették egymástól:

- Kinek, minek ez a nagy épület?

De a püspök tudta mit csinál. Látta lelki szemeivel, hogy az episcopium Sabariense székhelye hatalmas, szép város lesz s a késő századokba beillő épületet emelt Isten imádására. A hatalmas épület volt az első jel: ilyennek kell lenned, te város s a többi épület azóta igyekszik méltó lenni a templomhoz. Szily püspök nagy lángesze 150 évvel ezelőtt belelökte a késő századokba nagy alkotmányát s ezt utolérni egy épület sem fogja soha.

És ugy tudjuk, hogy egy szemernyi vasrész sincs az épületben. Csodáld naiv utód a régiek bámulatos müvészetét.

A székesegyház ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ A székesegyház belseje

Nagy müvét csak kivülről készitette el egészen, belülről azonban nem fejezhette be teljesen, elhunyt anélkül, hogy müvében gyönyörködhetett volna, a hálás utókor ércbe öntötte nemes alakját s most ott ül dicső müvével szemben s szeliden néz fel nagy alkotására.

Régi irások szerint nagy jellemü, éles elméjü és nagy tudásu férfiu volt, akit e kiválóságai egyenesen arra jelöltek ki, hogy az Ur népének vezetője legyen.

Irta: GÉFIN GYULA dr.

Szily János egyéniségének titka, hogy csodálatos nagy-nagy lelkét fentartás nélkül egy nagy eszmény szolgálatába állitotta. E nagy eszmény: egy uj egyházmegye megalapitása, hiveinek vallási, erkölcsi felemelése. Nagy lelkének minden gondolatával, szivének minden szeretetével főpapja, apja volt népének.

Ez magyarázza meg azt, hogy naponta több órát töltött elmélkedő imában az Oltáriszentség előtt, ez magyarázza, hogy oly lázas buzgósággal emelte egyik müremeket a másik után Isten dicsőségére s valamennyi az ő lobogó lelkének tüzét, harmóniáját árasztja ma is, s ugyanilyen buzgósággal fáradozik Isten láthatatlan templomának, hivei lelkének megszentelésén. Bejárja többször egész egyházmegyéjét, bérmálások, visitatio canonicák alkalmával gondját megosztja, mindenki baján igyekszik segiteni. Eme fenséges hivatásában való teljes felolvadása magyarázza apostoli bátorságát, mellyel II. József haza és egyházellenes intézkedéseivel szembeszáll. Egyik legfőbb támasza ő ama kor nagy hercegprimásának Batthiány Józsefnek. Ugyanezen nagylelküség képesiti arra, hogy szenvedéseit türelemmel viselje, ellenfeleinék, köztük egyik papjának, kit a hála ezer szála kellett volna, hogy hozzá kössön s mégis főpásztora ellen fordult - nemesen megbocsásson.

Szily János nagy ember volt. Nagyszerü emléket állitott magának székesegyházával, püspöki palotájával, de még sokkal fenségesebbet élete példájával, mely mint világitó fáklya mutatja papságának s hiveinek mindenkor, hogy mire képes Istenért élő önmagát egy eszmény szolgálatában feláldozó ember.

Az első püspök kéttornyu templomát már messziről látja az utas. A hatalmas müről számos könyv és ismertetés jelent meg nyomtatásban, a többek között egy népszerü füzet dr. Tóth József apátkanonok tollából. A templom belsejének értékeit, müvészi freskóit külön értékes könyvben rajzolja le dr. Kapossy János, ismétlésekbe bocsátkoznánk csak, ha e helyütt ujra foglalkoznánk e szépségekkel. Tehát csak röviden:

A mü homlokzatát három kapu, oszlopok és képszobrok ékesitik, kétfelől pedig egy-egy fedett gulatetejü torony nyulik fel harminc ölnyi magasságra. A templom keresztben van épitve, hossza 78.47 m., szélessége 38 m., magassága 27.98 m. Belül a templom falait sok márványozott és megaranyozott oszlop, a boltozatot pedig szép friss szinben való festmények ékesitik. A főoltár oszlopai veres márványból készültek, a szószék és a szentély rácsozata is márványból van. Ezenkivül képek, szobrok, diszitések és kincsek vannak a templomban, amelyek mintegy ötmillió forintba kerültek. Müvészlelkek és müvészkezek egész sora alkotta meg e csodálatos müvet, hadd álljanak itt neveik örök emlékezetre:

Kigondolója, épitője: Szily János első püspök.

Épitője Hefele Menyhért, pozsonyi müépitész, Anreith János szombathelyi épitőmester.

A templom belső épitkezését befejezte: Somogyi Lipót 3-ik püspök.

A képeket Maulbertsch Ferenc Antal (1724-1796), Winterhalter József; Spreng Antal (1770-1845), Dorfmeister István festették.

A szobrok Prokop Fülöp Jakab bécsi szobrász, Szent Márton ereklyetartója Tóth István szombathelyi születésü szobrászmüvész müve.

A márványozást Kaiser György és Adami András pápai márványozók teljesitették.

A főoltár Rumpenmayer Márton pozsonyi kőfaragó, a főoltár szentségháza Kirchmayer József munkája,

a püspöki trónszéket Csepy György szombathelyi kárpitos készitette és Heckenast János szombathelyi aranyozó és oltárépitő renoválta,

az orgona Kober Ignác bécsi orgonamüvész készitménye,

Szabó Imre püspök vörösrézzel fedette be a tornyokat,

Hidassy Kornél püspök 1897-ben a templom belsejét,

gróf Mikes János püspök 1923-ban a templom külsejét renováltatta s a templomot pazarfényü villamosvilágitással látta el.

És ezzel itt áll előttünk a barokkstyl legremekebbike.

Szombathely püspökeiről sok kedves történetkét jegyzett fel dr. Tóth József apátkanonok. Több mint husz éven át gyüjtögette az adatokat munkájához, melyből az egyházmegye vezető nagyjainak magánélete a jóizü humor tükörében mutatkozik be. Egyben megismerjük a püspökök komoly jellemzését is, azon adatokból, amelyeket a történelem jegyzett fel. A mü cime: Emlékezzünk a régiekről. A szerző engedelmével a müből az alábbiakat közöljük:

Szily János épittette a régi, kicsiny vártemplom helyett a felségesen szép nagy székesegyházat.

Amikor a templom falai már nagyon magasra emelkedtek, egy nyári meleg napon napernyőjét kezében tartva, fentjárt az állások között s fel-felment a legmagasabbakra is.

Ezt a sétát egyébként majdnem naponként megtette.

Egy alkalommal az egyik munkás megszólitotta a püspök s figyelmeztetőleg mondá neki:

- Méltóságos uram, vigyázzon, ne menjen feljebb!

A püspök mosolyogva s püspöki rangjára célozva felelt:

- Feljebb már én ugy se mehetek!

Szily János püspök nagyon szigoru és kemény ember volt s különösen őrködött az erkölcsök felett.

Megtette azt is, hogy ha valamelyik urhölgy az akkori divat szerint öltözködve, nagyon is láthatókká tette bájait, a templomból kivezettette.

*

Szily püspök erélyére és egyben jószivüségére vonatkozólag érdemes felemliteni, hogy az ő idejében a rakoncátlan Perint patak annyira megáradt, hogy hullámai a Nagykar-utcát elöntve, egészen a püspöki sörházig felhatoltak s a Kiskar-utcán át hömpölyögtek tova. A hidat elragadta az ár s a nagy jégzajlás igen sok kárt okozott mindenfelé. A püspök maga sietett a vész helyére s némelyek elbeszélése szerint szekéren állva, a hullámok között intézte a mentési munkálatokat, - mások szerint csónakba ülve más bátor férfiakkal együtt mentette, ami menthető volt.

Szombathely püspöke csak négyévig uralkodott. Püspökségének ideje háborukkal van tele. Nagyszivü, jótékeny ember volt, az irodalmat rendkivül szerette. A püspöki könyvtárt német, francia és olasz irók müveivel gazdagitotta s ezek ma is kiváló értékei a könyvtárnak.

Mint biborosnak, ha ünnepélyes szentmisét mondott, nagy segédletre volt szüksége. Ezekre a szentmisékre a szomszéd plébánosokat is beidézte Szombathelyre, hogy szentmisénél segédkezzenek.

Történt egyszer, hogy az oladi plébánost is behivták minisztrálni. Infulistának tették meg, vagyis azt a tisztet bizták rá, hogy a püspöksüveget, mikor azt a szertartás ugy követelte, feltegye a püspök fejére és ha kell, levegye.

A plébános nem igen lehetett jártas ebben a tisztségben s mikor a püspöksüveget fel kellett volna tennie a biboros püspök fejére, azt megforditva, vagyis ugy tette fel, hogy a hátul lelógó két szalag, elől volt s püspök szemeit egészen elfedte.

A püspök, ki magyarul nem tudott, csak annyit mondott németül: Ungeschickt mein Kind, ungeschickt. - Ügyetlen vagy fiam, ügyetlen. Aztán maga helyreigazitotta a süveget.

Szombathely harmadik püspöke fejezte be a székesegyház belső diszitését. Jósága, nyájassága határtalan, a szegények igazi atyja, mások bajainak és terheinek hü hordozója, a legnemesebb lelkü ember, aki - életrajzirói szerint - ugy élt és halt meg, mint egy szent.

Püspöksége idejében Szentmárton és Óperint külön jobbágyhelységek voltak. Ma már Szombathely város részei.

Sok szegény ember lakott e helységekben. Éppen ugy, mint ma is, különösen az óperinti városrészben. A jószivü püspök éjjelenkint gyakran vitt nekik fát a saját udvarából. Hol egyiknek, hol másiknak. A fa természetesen csak fogyott. A várhajdu kénytelen volt egyszer, mikor már megsokallotta, hogy a fa rohamosan fogy, a püspöknek jelentést tenni, hogy nem tudja ugyan ki, de valaki lopja a fát.

- Hát vigyázz rá jobban! mondotta neki a püspök.

A hajdu szótfogadott és jobban vigyázott. De uramfia, mi történt?

- Egyik este a hajdu tettenérte a tolvajt. És ki volt a tolvaj? - A püspök maga.

A jó püspök látva a hajdu zavarát, csak ennyit mondott neki:

Meg ne mondd ám senkinek, hogy a püspök lopott.

*

Ebben az időben - irja Horváth Ferenc plébános-, a püspöki palota nyitott átjáró volt a Kar-utca (régi időben Karicsa) felől jövő s a piacra törekvő árusok és szekeresek számára.

Somogyi püspökhöz a nap minden órájában be lehetett jutni. Természetesen a jelentkezők között sok volt a szegény, kiket ő sohasem bocsátott el valami ajándék nélkül. Mindenét elajándékozta, ha nem vigyáztak rá.

*

Komornyikja egyszer azt jelentette neki, hogy ő nem tudja hogyan, de csak két inge van már a püspök urnak.

- No - ugymond a püspök -, akkor még elég van; mert mig egyiket viselem, a másikat megmoshatják.

Máskor figyelmeztette a komornyikja, hogy most már vége legyen az ajándékozásnak, mert a püspöknek nincs több nadrágja, mint kettő.

A püspök mosolyogva szólt: De bizony csak egy van. Közben t.i. a püspök elajándékozta a másikat.

Bőle András püspöknek több szép épületet köszön a város. A püspökségi épületek nagyrésze az ő korából való, a többek között ő épittette a Püspök-sörházat.

Mikor szombathelyi plébános volt, az akkori pannonhalmi főapát Szombathelyen járván, korán reggel misézni ment a székesegyházba. Hét óra volt, mikor a sekrestyébe lépett. Köpenyébe burkolva, alázatos tartással az éppen ott levő Bőle Andráshoz fordult, ki mint plébános a 7 órai szentmisét volt mondandó. A főapát, mint idegen pap, engedélyt kért tőle a misézésre.

- Hát hová való, főtisztelendő uram? - kérdi a plébános.

- Én Pannonhalmára való vagyok, - felelte a kérdezett.

- Hát mondja csak főtisztelendő uram, él-e még az a goromba főapátjuk, Novák?

- Köszönöm plébános ur szives kérdését, él és egészséges.

Közben hétre harangoztak s a plébános kiment szentmisére.

Mikor a főoltártól bejött, látja ám, hogy a káptalani sekrestye ajtajában egy fényesen öltözött urasági huszár áll feszes tartással.

- Hát ez ki? - Mit keres itt? - kérdi a sekrestyéstől.

- A pannonhalmi főapát ur huszárja, - felelé a sekrestyés.

De ez aztán már kivette sodrából a plébános urat.

Uramfia! A pannonhalmi főapát. Azt a gorombaságot vele szemben jóvá kell tenni. Megvárta a főpásztort. Mikor ez kijött a kanonoki sekrestyéből, odament hozzá és bocsánatot kért a gorombaságért, mellyel a főpásztort egy félórával ezelőtt illette.

A főapát egészen kedélyesen csak ennyit mondott a zavarbajött plébánosnak:

- Hagyja csak főtisztelendő plébános ur! Én nagyon örülök, hogy nálam gorombább emberre is akadtam.

*

A régi püspöki vár helyén Bőle püspök, a nagy épitő és gyakorlati ember, sörházat épittetett. Ugylátszik, hogy ez egyeseknél bizonyos visszatetszést szült, mert egyik alkalommal a székesegyház bucsuja

ünnepén az ünnepli szónoklat megtartására hivatott akkori kisunyomi plébános igy aposztrofálta a sörházat: Nagy utat tett meg a bold. Szüz Mária a sziklás hegyeken (amikor t. i. Erzsébet rokonához sietett látogatására) és nem ütötte lábát kőbe, de a szombathelyiek, ha templomba sietnek, belebotolnak, sőt halálosan is megsebesülnek a kőben, mely nem más, mint a püspöki sörház.

Balassa Gábor éleselméjü, az egyházi és világi tudományokban jártas férfiu volt, akit azonban betegeskedése megakadályozott lelki tulajdonainak kifejlesztésében. Fényüző főpap hirében állt, a székesegyházba mindig batáron ment, diszes kisérettel, ő zárta el a püspöki palota átjáróját, melyen át azelőtt a Kar-utcából jövő kocsisnak szabad volt az ut.

Az ő idejében tett látogatást István nádor. Mozgalmas napok voltak azok. A püspöki palota előtti tér fényesen ki volt világitva s a kocsik sokaságától nyüzsgött a palota udvara.

Balassa püspökkel esett meg a következő jóizü történet: Szombathely az ő idejében még kis városka volt. A kántort egy előimádkozó szokta a hivek ájtatossági gyakorlatainál - segiteni, ami faluhelyeken ma is szokásos, különösen bucsujárások és körmenetek alkalmával. Balassa püspök idejét megelőzőleg az előimádkozó tisztjét Gergácz nevü szombathelyi ember töltötte be. Halála után minden előimádkozót "Gergácz"-nak hivnak, bármi volt is különben a neve. Az ötvenes évek elején Németh József VIII. osztályt végzett tanuló volt ilyen. előimádkozó, akit persze szintén csak "Gergácz"-nak neveztek. Balassa püspök a szombathelyieknek ezt a szokását nem tudva, Németh Józsefet egy izben Gergácz-nak szólitotta, Németh József nagyot nézett, de aztán hirtelen eszébe jutott, hogy honnan fuj a szél, csendesen csak ennyit mondott: Kegyelmes uram, csak a hivatalom Gergácz, de a nevem Németh József.

Mikor 1852-ben püspökké kineveztetett és székét elfoglalta, egészen egyszerü székfoglaló ünnepélyt tartott. Néphez szóló szép beszédet maga olvasta fel a székesegyházi nagyszószékről.

Nagy buzgósággal kezdte meg a püspöki müködését, de nagy magyar lévén, az abszolutizmus korában kegyvesztetté lőn s mivel állandóan szemmel tartották, csakhamar kedveszegetten visszavonult.

Kegyvesztettsége igy történt:

Az abszolutizmus alatt arról volt szó, hogy Magyarország püspökségeit szintén beolvasztják az osztrák püspökségek közé s a primási méltóság a bécsi érsekre száll. E terv egyik leghevesebb ellenzője volt Szenczy Ferenc szombathelyi püspök.

De heves ellenzője volt a bécsi kormány ama tervének is, hogy a magyarországi püspökségek állami adóssággal terheltessenek meg. Heves beszédet tartott a közös püspöki tanácskozáson, ahol Rauscher Ottmár bécsi érsek elnökölt.

Oly heves volt a beszéd, hogy, az elnöklő érsek közbeszólt: Episcopus Sabariensis taceat et sedeat!

Elmondta beszédét és mikor elvégezte, igy szólt: Nunc vero taceo et sedeo.

*

Az egyházmegye egyik legnagyobb tudásu püspöke volt.

Szabó Imre következett a püspökök sorában. Országszerte hires szónok, a legnépszerübb püspök, kinek kedélyessége még ma is közmondásos.

Már mint emlitettem, Szabó Imre gyakran átment a püspöki iskolába, hol szivesen időzött a gyermekek között.

Zsebében mindig volt valami a gyermekek számára. Az egyikben cukorkák, a másikban ezüst "hatosok".

Ha valamelyik gyermek jól felelt, beleenyujt mind a két zsebébe s onnan egyik markába vett egy tizest és a másikba egy cukorkát.

Azután odaállt a gyerek elé és beszoritott kézzel kérdezte:

- Válassz, melyik kezemből kell valami?

Egy alkalommal W.... J..., jelenleg kanonok volt a felelő. Valami verset szavalt és a szavalás nagyon megtetszett a püspöknek.

Szokása szerint belenyult a zsebébe s aztán beszoritva két markát, a gyerek elé állt és szólt: Válassz; melyik kezemből kell valami? W.... J... választott s a püspök kezéből egy fényes tizest vett át. Aztán helyére ment.

Következett egy másik gyerek. Az is jól felelt. A püspök ismét a zsebébe nyult s az előbbi módon feltelte a kérdést. A kis fiu választott és egy cukorkát vett át a püspök kezéből.

W. J. látva a cukorkát, hangosan sirni kezdett, A püspök kérdezi: Miért sirsz? - Mert én nem kaptam cukrot, - hangzott a felelet.

A katonás Bertalan István tanitó eleget mondotta a gyereknek, hogy hallgasson, de már későn volt. A püspök észrevette a dolgot és belenyult a zsebébe. No, ne sirj, itt a cukor, mondá -, de hogy igazságos legyek, most a másiknak meg tizest kell adnom.

S ugy is tett, - mire szent lett a béke.

*

L.F. volt nagygencsi plébános kispap korában, nagy garral dicsekedett Szabó püspöknek hogy "most már értem az olasz nyelvet, beszélem a franciát is, milyen nyelvet tanuljak még?" - kérdezte a püspököt.

- "Tanuld meg az okos emberek nyelvét" - felelé a bölcs püspök.

*

Szabó püspök egyszer a kiscelli vásárra ment, hogy ökröket vegyen. Midőn a bencések előtt leszállt, azt mondta kocsisának: Ferkó! Aztán korán felkelj, nézz kerül a vásárra hajtott ökrök kőzött s ha nekünk valót látsz, kelts fel és megvesszük.

A jó bencések persze örültek Sz. J. látogatásának. Este a tiszteletére vendégeket hivtak s vacsora után persze rákerült a sor a "ferblire" is. Az ökrök ára eluszott.

Hajnalban már várta kocsisát, aki jelentette, hogy pompás ökrök érkeztek, jó vásár lesz.

Sz. J. igy szólt kocsisához:

- "Fogj be Ferkó azonnal, ma nem veszek ökröket!"

*

Szenczy püspök idejében és részben Szabó püspök első éveiben is a mai püspöki iskola helyén és udvarán gyepes tér terült el, ahol két vizhordó szamár szokott legelészni üres óráiban. Azért szamártérnek nevezték a szombathelyiek.

Szabó püspök erre a térre épittette a püspöki iskolát. Több tréfás megjegyzést és célzást hallván a szamártérre, egyszer igy szólt: Most iskolatér lesz, hol a szamarak bölcsességet fognak legelni.

*

Tunák János, a püspök szolgája, nagy népszerüségnek örvendett az egész városban. Szerette mindenki a becsületes szolgát. Polgárok szivesen ültek le vele egy asztalhoz annál is inkább, mert azelőtt ő becsületes szabómester volt. Egy alkalommal, alighanem Istenes János ünnepén (ez volt Tunák János védszentje) névnapi mulatságot tartott több érdemes polgár társaságában. Jó kedvre derült a társaság s ugy éjféltájban Tunák bátyánk már majdnem az asztalon táncolt s a többi között igy szólt:

Ha most a püspökvárban tudnák.

Hogy hol mulat a Tunák?!

Hát eddig a dolog csak jól ment. Dehát ott volt a szemfüles titkár. Horváth István nagyon korán szokott misézni. Amint megy a székesegyházba, találkozik Tunák egyik mulatópajtásával, ki akkor bandukolt haza. Hát honnan jön? hová megy ? ilyen korán? vagy ilyen későn? Az elmondja neki az éjszaka történteket, no nem kellett több Horváthnak. Szentmise után rögtön elment a püspökhöz s elmondta neki az esetet. A püspök jóizüt nevetett s a titkárának meghagyta, hogy Tunáknak ne szóljon. Midőn a gyanutlan Tunák bevitte a püspökurnak a reggelit, ez minden bevezetés nélkül, csak ennyit mondott: A püspökvárban nagyon jól tudják, hogy hol mulatott az éjjel a Tunák. Azután szó nélkül reggelizni kezdett. Tunák megfordult és szédelegve ment ki a szobából. Egy szót sem birt szólni. De azután megtudta, hogy hogyan értesült a püspök az éjjeli mulatozásáról olyan korán reggel.

Hidassy Kornél püspök szentlelkü, de amellett mégis szigoru ember volt és néha-néha bizony előkerült a jelszavának "Charitate et virtute" alkalmazása annak második felében.

Egyik: püspöki tanácskozás után Hidasy püspök bemutatta udvari papját, aki jó terjedelmes volt. Schuszter Konstantin akkori váci püspöknek, ki tudvalevőleg nagyon sovány ember volt, s nagyon sovány asztalt tartott.

Schuszter püspök végignézte az udvari papot és igy szólt:

- Mind ilyen jó kondicióban vannak Méltóságod udvari papjai?

Hidasy püspök csak ennyit felelt: Igen, kegyelmes uram, mert mi eszünk.

Schuszter püspök nem kérdezősködött tovább.

*

Hidasy püspök ugyan sokat adott papjainak külső viselkedésére is, de de nem szerette, ha nagyon is modern módon öltözködtek.

F... F... hittanár egyszer kackiás barna kalapban jelent meg az utcán s hosszabb ideig viselte azt.

Végre tudomására jutott ez a püspöknek, aki sajátkezüleg irt a tanár urnak, hogy ne barna, hanem fekete kalapot hordjon.

A tanár ur engedelmeskedett, de nagyon rossz néven vette a figyelmeztetést s azután fekete cilinderkalapot hordott jó ideig, mig sok évődés után, mellyel tanártársai élcelődtek vele, ezt is letette s puha fekete kalapot vett.

Dr. István Vilmos nagy gazda és takarékos ember volt. Nagyon szerette az egyszerüséget. Sokszor mondotta papjainak, hogy őbelőle jó szegény ember lett volna, mert ő csak az egyszerü ételeket szereti. Sokan fukarnak tartották, de ez félreismerésen alapult, mert ha nem is valami könnyen, de ügyes módon mégis hozzá lehetett jutni erszényéhez.

Karácsony táján udvari papjait mindig megajándékozta egy-egy nagyobb összeggel s a szombathelyi, zalaegerszegi, kőszegi jótékony egyesületek között évenkint karácsonykor nagyobb összegeket osztott ki.

A kisebb-nagyobb havi adományokat titkárja utján juttatta el a szegény kérelmezőkhöz.

Vilmos püspök, aki nagyon takarékos és egyszerü ember volt, örült ha papjainál is egyszerüséget és takarékosságot tapasztalt. Azt is szivesen látta, ha bizonyos tőkével rendelkeztek s azt jótékony célok szolgálatába állitották.

Egyszer B ... I ... akkor boncódföldi plébános tisztelgett nála. Ez a plébános nagyon hires volt és ma is az szellemes ötleteiről.

A püspök beszélgetés közben egyszercsak azt kérdezi tőle:

- Te János, hát már tettél-e félre valamit magadnak?

- Igenis Méltóságos Uram, hangzott a felelet - ha jó kedvem volt néha - a kalapomat.

A püspök elnevette magát és nem firtatta tovább a plébánost, mert hát Boncódföldén nem igen lehetett valamit félretenni.

*

A jó öreg Illés Ferenc nagyprépost erős dohányos volt. Reggeltől estig szivta a pipát, szivart, cigarettát felváltva.

A püspöknél ebéden levő egyik kanonok azt kérdé a szintén ott levő nagypréposttól: Ferkó, mit csinálnál te, ha nem kaphatnál dohányt?

A püspök felelte helyette: "Hát megforditaná a pipaszárat és ugy szivná tovább"

*

Ez a néhány szemelvény azt bizonyitja, hogy a komoly főpapok is nagyon szerették hallgatni a jó és sima élceket és maguk sem zárkóztak el alkalomadtán ilyenektől.

... mindamai napig, amikor második János igazgatja népét Istentől nyert főpásztori ihlettel ...

A 150 éves jubileum alkalmából áttekintve az egyházmegye történetét, annak kezdetén a nagy alapitónak, Szily Jánosnak és hatalmas alkotásainak korszakát látjuk, melyet azután külső eredményekben szegény idők követnek, mert a napoleoni háboruk és az azokkal járó elszegényedés uj alkotásokat lehetetlenné tett. - Százötven év után megint ott vagyunk, hogy a világháboru és annak nyomában bekövetkezett szomoru gazdasági helyzetünk sok szép terv keresztülvitelét megakadályozza. Adná Isten, hogy a külső körülmények mielőbb lehetővé tegyék az egyházmegyében sok szükséges, - de elmaradt munkának elvégzését. Hiszem, hogy az egyházmegye 150-ik születése napja és a most megtartott egy ház megyei zsinat uj impulzusokat és lelkesedést hoz.

Szombathely, 1927 évi október hó 10.

MIKES JÁNOS
püspök.

Nemes elődök nyomában nemes utód! Zabolai Mikes János gróf 1911-ben lépett trónjára s vette át népének vezetését, mely csakhamar szeretetébe fogadta s szeretetével övezi főpásztorát. ÉS csoda-e, hogy szivébe férkőzött a népnek? Főpap és főur s mégis, ha feltünik szikár alakja a szombathelyi utcán, hiába keresed rajta a büszke gőgöt s a kevélykedő modort: lényét valami közvetlen báj sugározza körül, mindenki ismeri, mindenki köszönti s mindenki számára van neki egy barátságos mosolya.

És otthonában is a legkedvesebb házigazda a püspök: Szombathely polgárait jeles ünnepeken sokszor látja vendégekként s ilyenkor látszik, mennyire szereti e várost, melynek ő maga többször hüséges polgárának vallotta magát. A város közélete iránt élénk érdeklődéssel viseltetik, diszközgyüléseken mindig ott van és hallatja szavát, soha el nem mulasztja a testvéri szeretetet és megértést hatalmas szóval hirdetni. Elve az, hogy e város polgárai a városháza falain belül egy politikát ismerjenek: a város politikáját. Az országos politika gyülölködésével, pártoskodásával nem szabad sulyosbitani a város vezetőinek gondját. A szeretet parancsa legyen ur ebben a városban, találja meg itt mindenki érdekének védelmét. Hassa át e város minden polgárát a legnemesebb szociális érzés mely azt diktálja, hogy ha mindenkit boldoggá és gazdaggá nem is tehetünk, a szélsőséges ellentétek áthidalásával meg kell adnunk mindenkinek a módot, hogy ha szerényen is, de emberhez méltó körülmények között folytassa kenyérkereső munkáját.

Igazi apostoli elv ez: méltó jellemzője a püspök jó lelkének.

I. János püspök felépitette a templomot, II. János püspök pazarfényü villamosvilágitással látta el, majd renováltatta s ezzel ő is elhelyezett egy értékes követ a hatalmas mü falába.

II. János püspök konserválta a templomot a 150-ik jubiláris esztendő junius 14-én.

János püspök nevéhez egy, az egész egyház egyetemét is érintő cselekedet füződik: 1913 junius 15-én fönséges ünnepségek között hozatta haza és helyezte el a székesegyházban Szent Márton ereklyéinek egy részét, melyet a toursi érsek engedett át a püspök kérésére a szombathelyi székesegyház részére. Szombathely népe ezt a felemelő ünnepnapot sohasem felejti el.

*

II. JÁNOS PÜSPÖK 1876 junius 27-én született Zabolán az ősi Mikes családból. Középiskolai tanulmányait a jezsuiták kalksburgi intézetében, hittudományi tanulmányait pedig az insbrucki egyetemen végezte. 1899 junius hó 29-én szentelték pappá. Mint ujmisés Gyergyóujfalura került káplánnak, majd két évvel később ugyanezen község hivei plébánosukká választották. Hat évet töltött itt mint plébános. Ez idő alatt fejlesztette az iskolákat virágzásra emelte a kath. népkört, a ker. fogyasztási és hitelszövetkezetet. Hogy a hivek terhén könnyitsen, 250.000 korona kepeváltsági alapot létesitett. Az erdélyi róm. kath. status igazgatótanácsa 1906-ban székelyudvarhelyi plébánossá választotta meg, püspöke pedig kerületi főesperessé tette. A szélesebb munkakör fokozta tevékenységét. Restaurálta a templomot, a plébániaházat, felépittette az uj kath. főgimnáziumot s a régi épületet nevelőintézetté alakittatta át. Mintegy 160 ifju nyer benne nevelést. A hitéletet széleskörü tevékenységgel fejlesztette. Felvirágoztatta az oltáregyesületet, a kongregációkat s a szegények gondozását. - 1911 nov. 15-én a szombathelyi egyházmegye püspökévé neveztetett ki. Ugyanezen év dec.16-án pockonizáltatott ; 1912 jan. 1-én volt püspökké szentelése s székhelyét jan. 6-án foglalta el.

Püspöksége alatt sokat tett hivei és papsága lelki életének emelésére. Szt. Márton hamvait hazahozatta, 1912-ben és 1920-ban missziót tartott s évente papjainak és hiveinek szentgyakorlatokat, konferenciákat rendez. Az elaggott papok házára uj emeletet épitett, megalapitotta az Egyházmegyei Takarékpénztárat, amely azóta több virágzó katholikus intézményt keltett életre. A püspöki palotában értékes képtárt gyüjtött össze s érdekes régiségekben is gazdag gyüjteménye van. Mint a tudományok pártfogóját az insbrucki egyetem hittudományi kara l914-ben tiszteletbeli doktorává avatta.

*

János püspök 321 ezer hivőnek lelki gondozása felelt őrködik. Ennyi jelenleg a szombathelyi püspöki egyházmegye hiveinek száma kerekszámban. A plébániák száma 116, a világi papság száma 63, a szerzetesnők száma 188.

A róm. kath. népiskolák száma 256, a kath. középfoku iskoláké 7.

Püspöki helynök dr. Boda János apátkanonok, püspöki irodaigazgató Rogács Ferenc dr. kanonok, a püspök titkára Palkó János dr. szentszéki tanácsos, püspöki szertartó és levéltáros Pártly József, püspöki pénztáros Kreutz Ede ny. p. ü. főtanácsos.

Az egyházmegye 150 éves jubileuma alkalmából 1927 október 5-8 napjain zsinatot tartott a püspök, amelyen az egyházmegye összes papjai résztvettek.

Irta FEHÉR KAROLY

Szép kis városunknak, tiszta kis fészkünknek kétségkivül legszebb, legkedvesebb része a Szily János-utca eleje, ott ahol virágos kis kertben felsőszopori Szily Jánosnak, az episcorpus primus Sabariensisnek bájló ércalakja ül, örökkévigyázó szemét ott pihentetve nagy müvén: az égbenyuló kéttornyu templomon, a megfáradt szivek pihenőhelyén. Együtt van itt egy társaságban a város és vármegye, a püspöki rezidencia és papnevelő s velök szomszédságban lezárt ablakok mögött tudós kanonokok forgatják a könyvek-könyvét. És felsőszopori Szily János mellett Berzsenyi Dániel ragyogó alakja önt ujjuló erőt a csüggedő honfiuba: Állsz még, állsz szeretett hazám ...

ezen a helyen, a város kellős közepén. Az 1923-ik évben Második János püspök elhatározta, hogy uj köntösbe öltözteti a templomot. Ezóta a csendtanya helyét a munka zaja zavarja, szorgos kezü emberek körülkasornyázták a templomot, a tornyokat, felmásznak az égbenyuló állványokra s mosdatják a viharvert falakat. A kalapács kipeg-kopog s nyomában Mikes püspök templomából lassanként előtünik Szily Jánosnak temploma. Pár szép hónap s ugyanolyan köntösben látjuk a székesegyházat, mint amilyennek nemes emlékü Szily János megalkotta. Barnába hajló sárgás szine itt-ott már előtünik az amphórákról acélkefével lekefélték a százados patinát.

Lent állok a Szily szobor mellett s csodálattal nézem a torony tetején sürgő-forgó munkásokat. Mint kis törpék, csak annyiak s innen alulról az óramutató ötször akkorának látszik mint az ember.

ha felnézek a torony tetején merészkedő bádogosra s az ott ugy dolgozik, mintha semmi nem érdekelné. Mi lenne, ha én egyszer felmennék oda ahol ez a bádogos dolgozik - ez a kérdés tolakodik felém s izgatott napok óta, mignem megkértem a vállalkozót, vinne fel engem a torony tetejére. Müller Ede kormányfőtanácsos a vállalkozás vezetője végre eleget tett kivánságomnak s felvitt a toronyba.

Szük csigalépcsőn vezet lefelé az ut, nincs vége-hossza a grádicsoknak egyszáz-e, kettő, nem tudom, mignem egy tágas szobába érünk, megszabadulunk kalapunktól, köpenyünktől s egy ablakon kimászunk a templom tetejére.

a város és vidékének nagyszerü távlati képe egy szempillantás alatt elém tárul s a nagyszerüségtől megilletődve nem tudom merre nézzek. Milyen szép felülről a város a délelőtti verőfényes napsütésben, azt penna hiven leirni nem képes. Pár lépés és ott állok egy hatalmas kőszobor mellett. Szent Pál apostol, világosit fel kalauzom. Megilletődve nézek a dicső lovagra, aki damaskusi utján tért meg az Urhoz. Simogatom a hideg kőkezet s tudja Isten valami varázsos meleget érzek ki belőle.

Most itt áll a nagy apostol kőalak képében s leomló hosszu szakálla tiszteletet parancsol a nézőnek. A szobor azonban alaposan meg van pántolva s erős vasak védik a széltől-vihartól. Még nézném szt. Pál apostolt, de áhitatomból felráz a vezetői hang:

- Menjünk feljebb!

Feljebb? Hát nem elég magasan vagyunk? És mentünk feljebb. Vékony lajtorjákon, libegő lépcsőkön, elől ő, én nyomába hágva, miként Dante mondta a pokolbeli utról.

*

Egy pár perc s fenn vagyunk a torony legtetején. Elfogódottan nézek körül s im előttem áll egész fenségében a gyönyörü város. Percekig lenyügöz a nagyszerü panoráma, ugy vélem egész Dunántul tündöklik alattam. Messzi mezőkön keskeny szalagokban kigyóznak a lágyvizü folyók, elbájoló szinben ragyognak az aranyló erdők, tükörsima rónán dushaju kalászt lenget a szilaj szellő, majd merészen szökik hegyre hegy, hogy izzón gyöngyöző bort izzadjon forró kebele s legtávolabbról idekéklik a csudás Balaton, a büszkeséges magyar tenger...

Elég a szépségből - boldog város, melyet a jó Isten a legszebb helyen teremtett!

Leszállunk az égből a földre, a szentek társaságából a gonoszok közé. És amig ott fönn, az éghez közel oly csendes és nyugodt e város, itt lent a kenyérszerzés csatazaja csap meg bennünket s kiszakitja belőlünk a vágyódó sóhajt:

- Istenem, de boldog volna e város, ha olyan, csendes, olyan zajtalan volna, mint amilyennek onnan felülről látjuk!

Távozóban ujra felnézek a bádogosra s eszembe jut, hogy öt perccel előbb én is onnan néztem lefelé. Jaj, ha leszédültem volna, mi lett volna az én egyetlen leánykámból? Megrettenek a gondolatra, szemem azonban a jóságosarcu Szily püspök ércalakjára téved s a bántó gondolat messzefut. A püspök int: bizzál fiam, bizzál! Példája tanit: e város boldog lesz, ha követend engem.

Második János püspök megjavittatta a templomot. Amig a munka tartott, kétszer volt fenn ö is a torony tetején: a jó gazdának látnia kellett a munkát ...

Gróf Mikes János püspököt apostoli munkájában a kanonokok tudós kara segiti. A püspökvár körül nemesmivü ódon paloták fekszenek, melyeknek bolthajtásos termeiben laknak a káptalan főpapjai. A káptalan, mely Szent István király alapitása, Vasvárott székelt, mint társaskáptalan; az 1878-i országgyülés határozata alapján Szombathelyre jött és székeskáptalanná lett "Vasvár-szombathelyi székeskáptalan" néven. A tudós papikarról Szendy László dr. theol. tanár irja az alábbi kedves, jellemző sorokat:

Dr. TÓTH JÓZSEF nagyprépost székesegyházi főesperes, praelatus kanonok, annak ellenére, hogy már régen a méltóságos urak köré sorolja magas rangja, Szombathelyen mégis csak mindig megmarad "Tóth Nagyságos Urnak". Nem is csoda, hiszen attól kezdve, hogy rövid egyévi káptalanság után 1887-ben Szombathelyre hozta őt főpásztorának bizalma, 30 éven át volt a szombathelyi leányifjuság oktatója és nevelője az iskolában és az uri lányok kongregációjában, amellett, hogy rátermettségével fontos állásokat töltött be. Igy 12 évig a papnevelőintézetben volt tanár és tanulmányi felügyelő s öt évig a püspöki titkár nehéz és felelősségteljes állásában, müködött. Dr. Tóth József volt abban a szomoru időben, amig az egyházmegye főpásztora a vörösek fogságában sinylődött, a legválságosabb körülmények közt az egyházmegye vezetője püspöki helynöki minőségben. Ezen idő alatt nagy ügyességgel józan körültekintéssel vezette a reá bizott egyházmegye lelki és anyagi ügyeit s hogy a szörnyü összeomlás nem temetett maga alá nagyobb értékeket, az ő érdeme. A főpásztor ebbeli fáradozásait jutalmazta meg azzal, hogy őt pápai kitüntetésre praelaturára ajánlotta. Mint szónok közismert, több részletben jelentek is meg tőle szentbeszédek nyomtatásban, valamint nagyobb lélegzetü forditások olaszból és németből. (Most: Menj és hirdesd, Vagnozzi: Sz. Cecilia stb.). Keresett kalauza a szombathelyi székesegyházról, költeményei pedig a Szombathelyi Ujság hasábjain láttak napvilágot, mig philozophiai munkássága az Aquinói Sz. Tamás Társulatban talált teret. Irodalmi érdemei kvalifikálták a Kultur-Egyesület irodalmi szakosztályának vezetésére, melynek elnöki állását hosszabb időn át töltötte be.

TAUBER SÁNDOR dr. olvasókanonok, németujvári főesperes, pápai praelatus az egyházmegye határain tul a tudományos világban ismert név, Manuela Juris Canonici cimü két kötetes nagy munkája , egy élet tanulásának és kutatásának a gyümölcse, amely nemcsak egyetemi katedrára kvalifikálta, hanem főkép a magyar viszonyokra kiterjeszkedő részletességénél fogva a hazai és külföldi theologiai főiskolákban általánosan bevezetett tankönyv is volt egészen az egyházjogi uj kódex megjelenéséig. A Pázmány-egyetem bekebelezett doktora. Müködése a főiskolai tanári katedrához füződik, 1895-től - közben 12 évig mint igazgató - 30 évig volt az egyházmegye papságának nevelője és oktatója. Ebbeli érdemeinek jutalmául nyerte el a praelatusi kitüntetést. Jelenleg mint az egyházmegyei szentszéki biróság elnöke végzi fáradhatatlan buzgósággal és nagy körültekintéssel az egyházi biráskodás kényes feladatait.

Dr. BODA JÁNOS pápai főjegyző, éneklőkanonok, sárvári főesperes, jelenleg püspöki helynök hét évi lelkipásztori munka után vett először részt az egyházmegye kormányzásának nehéz és felelősségteljes munkájában, melyet mint szentszéki jegyző, mint titkár, mint irodaigazgató nagy odaadással teljesitett. Jelenleg az egyházmegye katolikus iskoláinak főtanfelügyelője, az egyházmegye tanitóinak feje és atyja. Tanügyi kérdésekben országos nevü szakember, aki a katholikus iskolák uj rendszabályainak kidolgozásában is vezető szerepet töltött be. Fáradhatatlan lelkipásztor. Immár 25 éve áll élén az Otthon-kongregációnak, melyben vasárnap délutánonkint a háztartási alkalmazottakat gyüjti egybe, hogy megóvja őket a város veszedelmeitől. Legnagyobb alkotása a Boldogságos Szüz Szolgálói (Annuntiáták) nevü apácarend alapitása, amelynek kifejlesztésén már 1920 óta fáradhatatlan energiával dolgozik. Az egyházmegyei apácarend szombathelyi anyaháza, nyolc zárdája virágzó novitiátusa az Apostoli Szentszéktől jóváhagyott szabályzata és alázatos munkás szelleme dr. Boda János müködésének mindennél szebben szóló bizonyitékai.

WALLNER JÓZSEF apát, őrkanonok, őrségi főesperes, Szombathely társadalmi életének kimagasló alakja. 25 évi buzgó lelkipásztori munka után került a kanonokok közé. Nagy emberismerete, kedves modora, mindig vendégmarasztaló háza tették öt Szombathely katolikus társadalma vezetőjévé. Nevéhez füződik a halódó Vasvármegyei Katolikus Kör ujjászervezése és uj elhelyezése, melyet nagy lendülettel, minden akadályon és nehézségen győzedelmeskedő bizalommal, idő és munkaáldozattal hozott létre. Kitünő izlésü, egyházmüvészetben jártas mecenás, kinek nevét a nagypösei szép templom örökiti meg. Jelenleg a székesegyház belső restaurációját vezeti a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő figyelemmel és müizléssel.

Dr. ROGÁCS FERENC, pápóci perjel, zalaegerszegi főesperes, irodaigazgató papi pályája kezdetétől fogva az egyházkormányzat nehéz feladatainak minden részleteiben pontos ismerője. Öt évi spirituálisi müködését leszámitva, részt vett az egyházkormányzatban mint szertartó szentszéki jegyző, püspöki titkár és irodaigazgató. Szombathelyi közéletének és politikájának markáns egyéniségével iránytadó szereplője, kinek gerinces következetessége még ellenfeleinél is csak tiszteletet tud kiváltani. Aszketikus téren nagyot alkotott a Katolikus Férfi Liga életrekeltésével, Urnapi dal cimü elmélkedései közkedveltek a katolikus közönség előtt, társadalmi munkájának pedig szép bizonyitéka az immár 10 éves jubileumát is megért Katolikus Sajtó-hölgybizottság, ahol értékes irodalmi előadásai kéthetenkint mindig szenzáció erejével hatnak. Öt modern nyelvet beszél, bejárta egész Európát. A Martineum könyv- és nyomdavállalatnak, az Egyházmegyei Takarékpénztár Rt-nek igazgatója es alapitója.

HONTHY BÉLA, alsólendvai főesperes, magisterkanonok hosszu több mint 30 évi buzgó lelkipásztori munkásság után lett kanonok 1926-ban. A volt spiritualis és a buzgó, csak Istennek és a lelkeknek élő plebános kanonok korában is aszketikus téren müködik. Egyévi kanonoksága alatt alapitotta az Uriasszonyok Kongregációját. Fáradhatatlan mint a szombathelyi iskolák hitoktatási felügyelője, mint lelkigyakornok és lelkivezető.

Az egyházmegye egyik legtudósabb legeredetibb egyénisége dr. GAÁL SÁNDOR szombathelyi apátplébános. Egész élete a lelkipásztorkodás, a tanári katedra, s aulikus müködés sokoldala elfoglaltsága mellett a szakadatlan tanulás, csendes bavuroskodás, melynek kincseiből bő kézzel osztogat mint a közigazgatási tanfolyam előadója a jövendő jegyzőgenerációjának. Szenvedélyes mügyüjtő, régi vásznak, metszetek tudós szakértője. A Szombathelyi Ujságnak értékes vezércikkirója volt.

Dr. CSÁSZÁR JÓZSEF c. kanonok, szeminárium rektora, mint a Szombathelyi Ujságnak 6 évig szerkesztője kezdte pályafutását. A theelógián is már 23 éve müködik s az egyházmegye egyik legvilágosabb, közkedvelt előadója. Mint szentszéki biró, itéleteiben, mint erkölcstani és lelkipásztorkodástani iró, kinek cikkei szaklapokban gyakran jelennek meg, precizitásával tünik ki. A Szentföldnek utazásaiból alapos ismerője.

KINCS ISTVÁN, Kőszeg város apátplébánosa országos név. Könyveinek 30 kötetet is kitevő sorozata a Szent István Társulat és Martineum kiadásában, fővárosi és helyi lapokban és folyóiratokban lát napvilágot. Közgazdasági tevékenysége a Kőszegi Hitelszövetkezet megalapitásában és felvirágoztatásában nyilvánul, jelenleg pedig lelkes propagálója a Kőszegen létesitendő papi szanatórium tervének. Egyénisége, kedves humora közismert széles körök előtt. Nagy utazást tett az Egyesült Államokban és szerte Európában s Afrikában, Ázsiában.

S még hány és hány kiváló egyéniséget kellene megemliteni, hogy teljessé váljon az a koszoru, mely legszebb ékesség gyanánt övezi a Megyéspüspököt. A lelkes leventeapostol és kiváló szónok, Huszár Mihály sárvári apátplébános, országgyülési képviselő, a Zalába ferenceseket telepitő Pehm József zalaegerszegi apátplébános, a templomépitő Veér Vilmos, Bartl József, a határokon tul, izzó magyar Szlepecz János c. kanonok, muraszombati plébános, Heiss Mátyás lékai esperes, a zárdaalapitó Strauss Flórián c. kanonok és Dr. Kiss Lajos alsósági plébános a kommün vértanu Kopcsándy Sándor c. kanonok, nagygencsi plebános Fuchs Ferenc körmendi esperes, a neves papköltő, az archaikus vers formák kiváló mestere és még annyian mások, kiket ha mind fel akarnánk sorolni érdemük szerint, külön könyvet kellene kiadni. Az egyházmegye gazdag neves és névtelen hősökben kik a legkülönbözőbb posztokon, Vasban és Zalában, Budapesten és Amsterdamban, Belgiumban és az Egyesült Államokban dolgoznak, munkálkodnak, gyüjtik a tapasztalatokat és állják keményen a reájuk bizott őrállást kitüntetés, jutalom, emberi dicsőség minden reménye és minden számitása nélkül önzetlenül, odaadóan - egyedül a lelkekért és Isten dicsőségére!

Dr. SZENDY LÁSZLÓ