Szegény ember mindig lesz, segélyre szoruló ember ugyanugy s amig szegény ember lesz, addig jószivü ember is akad. A jótékonyság a régi időkben szervezve nem volt, az első lépést ezen a téren az 1870-iki esztendő hozta, amikor nemesszivü urihölgyek, e város érzőlelkü leányai megalakitották a Szombathelyi Kkath. Jótékony Nőegyletet. Hadd álljanak itt a kezdeményezők nevei:

Guáry Emilné, Gálos Ferencné, Mayer Anna, Ritter Julia, Stirling Mária, Szabó Lajosné, Széll Józsefné, Takács Lajosné.

Céljuk: segitőleg fellépni ott, hol a szegényeknek erre szükségük lehet!

És eme vállalt kötelességet hiven teljesitik immár 56-ik esztendeje. Felkeresik a szükölködőket, látogatják a betegeket s nemes emberbaráti munkát végeznek. Évtizedekig vezette az egyesületet mint elnöknő Eredics Ferencné szül. Tasler Jusztina, utána Reiszig Edéné, Szabó Ernőné, dr. Borsics Béláné, szül. Hodászy Margit, Mayerné Dömötör Eliz következtek, meleg szeretettel karolván fel a jótékonyság ügyét.

A jelenlegi vezetőség: elnök özv. Sarlay Ferencné, alelnök dr. Mayer-Guary Ferencné, titkár Reiszig Antónia, pénztáros Laky Kornélné, jző Kovács Anna, ellenőr Vargha Erzsébet, tanácsosnők: Eberhard Irma, Kovács Gizella, Marvalits Józsefné, özv. Németh Ferencné, Sebesi Irén, Stranz Jánosné, Tormássy Mária, Tóth Irma.

Az egyletnek circa ötszáz nemesszivü tagja van, köztük különösen kitünnek bőkezü adományaikkal gr. Erdődy Sándorné és Müller Edéné.

A szegények segitése felekezetre való tekintet nélkül történik.

Kimondottan katolikus vallásu szegényeket támogat a Szent-Erzsébet Nőegylet. Régebbi elnöke báró Putheány Ilona, jelenlegi elnök Kubinszky Lajosné.

igen tevékeny egyesület. - Alakult 1884-ben. Főcélja a szegény tanulókat ruhával ellátni. Elnöke Greisinger Ottóné. Harmincöt éven át pénztárosa az egyletnek Zelles Aranka.

Elnöke özv. Radó Gyuláné. Az egylet kebelében Biró Pálné, Greisinger Ottóné, Grimm Kálmánné, Kapi Béláné, Kopfensteiner Dénesné, Paulovits Gusztávné, özv. Portschy Tóbiásné, Szabó Józsefné, Vitális Károlyné fejtenek ki agilis jótékonyági munkát.

a szegény özvegyeket és árvákat havi segéllyel támogatja. Elnöke Wolf Sándorné, alelnöke dr. Dános Józsefné; rajtuk kivül dr. Szőllősi Gáborné, Spitzer Jenőné, dr. Freiberger Lajosné, Weiner Mórné, Hoffmann Gyuláné, dr. Klein Izidorné, Deutsch Samuné, dr. Feldmann Bódogné fejtenek ki jeles jótékonysági munkát.

Az Orth. Izr. Nőegylet elnöknője Eiland Lipótné.

elnöke ifj. Deutsch Samuné, alelnöke özv. Szende Miksáné.

elnöke Stadler Izidor borkereskedő neje.

1917-ben alakult igen nemes céllal. Népkonyhát tart fenn a Thököly u. 35. szám alatt s ma hatvan ingyen ebédet oszt ki naponta az arraszorulóknak. A nemestörekvésü egyesületben Holczer Ida elnök, Wiener Edit alelnök, továbbá Flesch Erna, Hoffmann Lola, Günsberger Frida, Holczer Terka, Schulz Irma, Rose Sári, Brüll Rózsi, Spielmann Kató és Kurz Annus tisztviselők veszik ki bőven részüket a munkából. Az egyesület estélyek rendezéséből és ajándékokból tartja fenn magát.

Jótékonyságukról általánosan ismertek még a következő urihölgyek: Bezerédj Mária, Breznay Pálné, özv. Edenhofer Ferencné, Lingauer Albinné, özv. Markó Józsefné, özv. Pohl Sándorné, özv. Szakáll Ferencné, Széll Ödönné, Vermes Mártonné.

Mindig nyitva áll a szegények előtt Braun Dávidné ajtaja. Schönfeld Nándornénak ugyszolván szerződött szegényei vannak állandó heti segéllyel. - Tiz évig volt az Izr. Nőegylet elnöke dr. Szily Miksáné, szül. Weiss Irén, aki 1924-ben bekövetkezett haláláig gyakorolta a Jótékonyságot. Ugyancsak a sirban pihen Weiner Samuné, jótékonyságáról általánosan ismert hölgy is.

Mindez azonban csak egy kis töredék. Ki tudná felsorolni a közkatonák táborát, akik mindenütt ott vannak, ahol agilitással, közremüködéssel, adakozással a nyomorgókon segiteni kell?

A különböző egyházak kebelében igen sok alap és egylet müködése fejt ki jelentősebb jótékonyságot. Az utóbbi időben érdekes divat lett az asztaltársaságok alakulása, melyekről s kifejtett jótékonyságukról külön fejezetben szólunk.

Vasvármegye Árvaháza 1928-ban fogja megünnepelni 50 éves fennállásának jubileumát.

Az emberbaráti szeretet hajléka, amely meleg otthont adott az élet meglátogatottjainak, a szánandó árváknak, gyorsan haladt az öt évtizedes határkőhőz, de mi addig sem hagyhatjuk figyelmen kivül ezt a szép intézményt s e helyen is rátereljük a közönség szives érdeklődését.

A vármegyei árvaházak közül legrégibb és legnagyobb Vasvármegye Árvaháza Szombathelyen, melynek alapitását 1874-ben néhai Ernuszt Kelemen Vasvármegye akkori ispánja és néhai dr. Károlyi Antal inditványozták az árvaszéki tartalékalap feleslegének terhére.

Inditványozók örökké tartó dicsfényt vontak nevük körül e magasztos célu intézet létrehozása által, mely 1878. évi december hó 1-én nyittatott meg.

Az alaptőke, melynek kamataiból a békében 60 árva neveltetett s több mint hatszázezer koronát tett ki készpénzben és értékpapirokban, a nagy világégés következtében nullává devalválódott.

Az árvaház tágas park közepén áll, egyemeletes épület alagsorral, 11 háló, 4 tanuló, 3 ebédlőteremmel és 15 kisebb helyiséggel. Van az intézetben vizvezeték, villanyvilágitás, az udvarán nagy játszótér és télen mesterséges korcsolyapálya.

Az árvaház kötelékébe jelenleg összesen 175 - nagyobbrészt a m. kir. népjóléti tárca terhére beutalt hadiárva - növendék tartozik és pedig: 132 fiu és 43 leány, kiknek nagyobbrésze középiskolában tanul s az egyéniségüknek megfelelő életpályára készittetnek elő.

Az intézetből fennállása óta sok száz növendék helyeztetett ki, kik különböző életpályákon hasznos tagjaivá lettek a magyar társadalomnak.

Az árvaház igazgató-gondnoka 1884 óta Gerlis Sándor, ki ezen elsőrangu emberbaráti intézet vezetése mellett buzgó tevékenységet fejt ki még az árvanevelésügy irodalmi terén is; saját intézetének történetét is két vaskos kötetben irta meg, ezenkivül 15 évig szerkesztette az első magyarországi gyermekvédelmi lapot, a Szombathelyen megjelent "Gyermekvédelem" cimü havi folyóiratot, mely lelkes támogatója volt az állami gyermekvédelemnek. Gerlitset az árvanevelésügy és gyermekvédelem körül kifejtett érdemeiért már sok elismerés érte. Az igazgató-gondnok mellett müködnek: a tan- és nevelőszemélyzet, az intézeti felügyelőnő, gazdasági felügyelő, irodista, stb.

A növendékek rendes iskolai képzésén kivül kézügyességi oktatásban is részesülnek és gyönyörü, messzeföldön hires slöjdjátékokat készitenek. A békében mintegy 1000 kisdedóvodát láttak el szemléltető eszközökkel.

Vasvármegye Árvaházának egyik legbecsesebb vivmánya, hogy növendékei a kihelyezés után is tagjai maradnak annak a nagy családnak, mely önállóságukig, sőt azon tul is, őket anyagilag és erkölcsileg támogatja. A hazafias nevelés mellett nagy sulyt fektetnek itt a testi nevelésre, a növendékek fizikumának helyes ápolására és gondozására is.

E jeles nevelőintézet 1911-ben megnyitotta kapuit a vármegyei jegyzők és közigazgatási tisztviselők és alkalmazottak gyermekei - és 1915-ben az Országos Hadigondozó Hivatal támogatásával a hadiárvák számára is, kiket szeretettel nevelnek itt hasznos állampolgárokká.

Vasvármegye Árvaháza, melybe a vasmegyei árvák és félárvák, valamint a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium által az ország bármely területéről beutalt hadiárvák nemzetiség és valláskülönbség nélkül vétetnek fel, a törvényhatóság tulajdona s ügyeit az igazgató-választmány, melynek elnöke az alispán, intézi. - Mellette müködik a női választmány, mely a férjhez menő árvaleányok anyagi- és erkölcsi támogatására kiházasitási alapot létesitett.

Adja Isten, hogy e szép vármegyei intézmény áldásos hivatását a haza üdvére a jövőben is minél jobban teljesithesse!

Egészen különös és meghatóan szép embervédelmi munkát végeznek a fogházmisszió tagjai, akiknek müködése méltán megérdemli, hogy az utódok számára megörökittessék.

A fogházmisszió megalapitója, lelke, irányitója Rogács Ferenc dr. kanonok, aki tizenegy nemeslelkü hölggyel végzi a szombathelyi kir. törvényszék foglyainak lelki és jóléti gondozását. A missziót az 1919-ik évben szervezte meg a humánuslelkü főpap az akkori igazságügyi miniszter kezdeményezésére. Összegyüjtötte Szombathely városának az ügy iránt érdeklődő hölgyeit, velük felkereste a fogház szerencsétlenjeit s különösen az akkori forradalmi idők utáni időkben sok lelket adott vissza a társadalomnak és a munkás életnek. A politika ekkor nagyon sok embert juttatott a fogházba, azalatt otthon a család éhezett, nélkülözött, a fogházmisszió derék tagjai éber figyelemmel kisérték az eseményeket és segitettek erejükhöz mérten nemcsak a foglyokon, hanem azok családjain is.

És e nemescélu misszió tulélte a forradalmi időket s a béke és rend helyreálltával tovább folytatja üdvös hivatását. Célja többféle: 1. a lelki gondozás; 2. környezettanulmányozás; 3. anyagi segély nyujtása a fogházban; 4. kiszabadulás esetén megfelelő elhelyezés. Ha jól meggondoljuk, nem könnyü e munka, sőt ellenkezőleg nagy türelmet, fáradságot, odaadást és főleg nagy adag jószivüséget igényel. És a misszió hölgyei mindezt páratlan és dicséretes buzgalommal cselekszik, teljesen csendben, minden reklám, fizetés, vagy köszönet nélkül. Hetenként kétszer, kettesével felváltva járják a fogházat, kikérdezik a szerencsétleneket büneik felől, lelküket javitani igyekeznek, munkával, tennivalóval látják el őket, varrni, himezni s egyéb munkákra tanitják őket, egész kis könyvtárt rendeztek be számukra, sőt a betüvetésre is megtanitják az analfabétákat. Mennyi türelem, mennyi önfeláldozás szükséges ide: női lélek igazi hősiessége tudja csak kitermelni ezt!

Vigyáznak e hölgyek arra, hogy kiki eleget tegyen vallási kötelességeinek s ha jön a szeretet szent ünnepe, csillogó karácsonyfát állitanak fel a szomoru ház szomorusorsu lakóinak. Ilyen és számos más gondoskodás teszi nemessé a misszió munkáját. Kéthetenkint gyülésezik a misszió, itt mindenki beszámol, mit tett, hogyan tette s véleményt mondanak, hogyan kellett volna tennie, ha a dolognak nem volt kellő foganatja.

Sajnos, a fogházmisszió munkája jelenleg csak a női foglyokra terjed ki, holott a férfifoglyok sok esetben jobban rászorulnának a gondozásra. Azonban ezirányban is történtek lépések s a férfimisszió megalakitása folyamatban van.

Végül hadd álljanak itt a nemesszivü hölgyek nevei:

A misszió elnöknője: báró Baselly Rezsőné, tagjai: dr. Knebel Kornélné, Reiszig Antónia, özv. Markhot Gusztávné, özv. Nagy Józsefné, özv. Szekrényessy Lipótné, Kurin Gizella, Bezerédj Mária, Brenner Anna, Desits Teréz és Németh Ilona.

A misszió munkájának megértő támogatói dr. Fejérpataky László kir. főügyész és Somogyi Kázmér fogházgondnok, akiknek nevei ezuton szintén belekivánkoznak aranykönyvünkbe.

Százötven év nagy idő; legalább ahhoz nagy, hogy szükös emberi mértékhez szokott szemünk mérni és értékelni tudja valamely város százötvenéves fejlődésének mozzanatait. A kezdő pontot sem látjuk, csak a ma valóságában gyönyörködünk. - Mert Szombathely elevenen lüktető élete, szellemi szinvonala, eleganciája, amely ha sok gondot takar is, a nyugati végek királykisasszonyává avatja e várost, csupa valóság, csupa eredmény, magyar szemünk ékes gyönyörüsége. - Temetők, levéltárak és feledés pora fedi azt a temérdek gondolatot, tervet, akarást, munkát, vergődést és hervadást, amivel százötven év öt generációja a mai Szombathelyt megteremtette, de a lendület még megvan s felelősek vagyunk, hogy meg is maradjon.

VASS JÓZSEF