Szombathely városa 1830 körül ----- Egykoru metszet után

==========================

Irta UJVÁRY EDE dr.

A Kulturegyesület megalakulásának távolabbi és közelebbi okai voltak. Az előbbiek sorában a Dunántuli Közmüvelődési Egyesület által 1893-ban meginditott mozgalom volt a döntő. A D. K. E. ugyanis látva azt a nagy veszteséget, amely az országot régiségekben, könyvekben, képekben, néprajzi tárgyakban és okiratokban rejlő anyag elkallódása vagy külföldre való vándorlása folytán éri, elhatározta, hogy a kormányt, a törvényhatóságokat és az egész magyar társadalmat felrázza letargiájából s felhivja figyelmét a muzeumok, könyv- és levéltárak anyagának gondozására és szakszerü kezelésére, továbbá muzeumok és könyvtárak épitésére.

A D. K. E. felhivása csakhamar az egész országban visszhangra talált, amiben nagy része volt annak a tekintélynek, amelynek Széll Kálmán, a D. K. E. elnöke általánosan örvendett. Az általa meginditott mozgalom hatása alatt egymásután alakitották meg a vidéki muzeumokat és kulturegyesületeket annál is inkább, mert az 1897-ben létesitett Muzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége utján a kormány maga a kormány vette kezébe az egész országra szóló irányitást.

A Főfelügyelőségnek egyik tagja Fejérpataky László dr., az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója, akit Illés Ferenc volt nagypréposthoz rokoni kötelékek füztek, azidőtájt többször megfordult Szombathelyen s ilyenkor meglátogatta a püspökvárban elhelyezett Vasmegyei Muzeum igazgatóját, Kárpáti Kelemen gimnáziumi tanárt. Ezen látogatások alkalmával szóba került egy kulturegyesület alakitásának az eszméje is, amely egyesület nemcsak a szorosan vett régiségek egybegyüjtésével, hanem a néprajzi tárgyak, képek, könyvek beszerzésével is foglalkoznék s amely a muzeumi müködés mellett tudományos és irodalmi tevékenységet is kifejtene. Fejérpataky biztatására Kárpáti 1899-ben hozzálátott a Kulturegyesület megszervezéséhez. Eszméjének sikerült megnyernie Éhen Gyula polgármestert, Károlyi Antal alispánt Edelmann Sebő gimnáziumi igazgatót és ennek utján Batthiány Lajos grófot s a vármegye főnemesi családjait, sógora, Kaffehr Béla lapszerkesztő utján pedig a Vasvármegye támogatását, ugy hogy a mozgalom meginditása után néhány hónapra, 1899 október hó 29-én már az alakuló közgyülést is meg lehetett tartani. A megalakulást követő tiz év elmultával pedig már az uj muzeum is állt s megkezdte a vármegye történeti emlékeinek összegyüjtésére s megőrzésére, valamint a müveltség terjesztésére irányuló munkálkodását.

Lüktet a sziv, dobog a kebel s születnek szép, nagy gondolatok Istenről, Hazáról, Hüséges Hitvesről, Drága Jó Anyáról ...

A poéta lelkében ezer gondolat forr, buzog, kavarog, mindenik egy-egy áhitatos óhajtás-sóhajtás egy vágyvavágyott ideál után ...

És mindenik gondolatban ott van egy picinyke kis mag, amelyet a költő abból a földből kapott, ahol gondolata megszületett. A föld termi a költőt s mennél szebb, regényesebb, változatosabb valamely föld, annál ragyogóbb, megragadóbb a költészete is.

A szombathelyi föld szép és változatos, a költészete erős, izmos és gazdag, sok poétalélek dobogott és dobog itt e városért, sok szép gondolatot szült e nagyszerü föld.

Ám amilyen gyorslendületü e város kulturája, épp olyan a költészete is.

A Kulturpalota hangversenyterme

Nincs messzenyuló multja, csak gazdag jelene s iróinak, költőinek nagy része még ma is él. Azonban a legrégebbi korból - mondjuk egy századdal ezelőtt - is maradtak fenn nevek, akik a betüvetésben jeleskedtek. Nagyrészük egyházi férfiu, papi ember volt, akik forditásokkal, komolyabb munkákkal szereztek maguknak nevet. Mint elsőrangu lyrai költő ismeretes: Gigler József (1822-1878) aki a legelőkelőbb fővárosi lapokba dolgozott.

Horváth József Elek (1784-1835). Horváth Pius (szül. 1819). Több verseskötetük jelent meg.

Márkus István (1847-1880). Márkus Miklós (1849-1882) fiatalon elhunyt gazdaglelkü poéták. Szelestey László (1821-1875) Vasvármegye főjegyzője, orszgy. képviselője, majd tanfelügyelője a tájköltészet nevezetesebb képviselője voltak. Valamennyi jó nevet szerzett magának. A régebbi generáció jeles pennáju emberei voltak a 900-as években: Beődi Balogh Gyula, Jánossy Gábor, Seemann Gábor, Tóth József dr., Zanathy (dr. Mittli) Kálmán. Stamborszky Lajos, Éhen Gyula, Kárpáti Kelemen, Kuncz Adolf dr., Danka István. Közülük már többen a sirban nyugosznak, de dr. Tóth József, Jánossy Gábor, Seemann Gábor és Éhen Gyula munkabirásuk teljében még ma is forgatják a tollat.

A fiatalok közül számos országos nevü iróval és poétával dicsekedhetünk, akik diszt és fényt hoznak városunkba: Balogh Anna ifjusági regényeivel, dr. Giay Frigyes bölcselmi költeményeivel, Fábián Gyula ifjusági regényeivel, Kapi Béla egyházi jellegü elbeszéléseivel, Kocsis László ferencesi költeményeivel, Kardeván Károly essay-ivel, Koroknay Istvánné szinpadi jeleneteivel, Lisznyay Géza és Bárdosi Németh János friss hangu költeményeivel, Novinszky Rezső szinpadi munkájával, dr. Pável Ágoston essay-ivel, Ősz Iván (dr. Mészáros Hugó) költeményeivel és elbeszéléseivel. dr. Rogács Ferenc egyházirodalmi munkájával, dr. Ribó Zoltán költeményeivel és müforditásaival, dr. Szendy László társadalmi és biblikus értekezéseivel, dr. Székely László finom tónusu költeményeivel és esztétikai cikkeivel, Vándor Kálmán szinpadi sikereivel, dr. Várady Imre az olasz irodalom ismertetésével és Finta Sándor mélytüzü költeményeivel valamint nagysikerü regényeivel. Pálinkás Béla elbeszéléseivel, Tompa Kálmán irredentaverseivel, Szilassy Lajos, Schöck Gyula, dr. Simon Mihály szép költeményeivel, Benárd Géza mélyérzésü verseivel s különösen Krisztusról irt nagyszerü költeményeivel.

Ősz Iván megnyerte egy izben lyrai verseivel a Petőfi Társaság Bulyovszky diját, dr. Pável Ágoston pedig két izben is nyert akadémiai pályadijat tudományos értekezéseivel. Finta Sándor az Otthon Irók és Hirlapirók egyesületének lyrai hazafias verspályázatán aratott babérokat.

A szombathelyi költők közül mutatóban közöljük Finta Sándor és Ősz Iván egy-egy pályanyertes költeményét.

-------

MUSKOTÁLY

Vén borok közt, pincemélyen
Vén haláltól ki se féljen,
Amig kedve kerekedve
Öreg szive mustot áll;
Hadd forrjon csak, hadd pezsegjen!
- Ifju mustból aranyodik
Majd a békés muskotály.

Én is voltam "utcamustra",
Balga szüret balga mustja,
Amig dulva, vérbefulva
Megfogott a vén idő.
Szép dolog a szép öregség!
- Utcahosszát másra hagyni
Már nem is oly rémitő.

Üdvözölt légy, öreg pince,
Pupos hordók vén gerince,
Belém bomló, boros Somlyó,
Tépett fejü, csupasz Ság!
Üsse kő a veszteséget!
- Néha tán még nyereség is
Ránk a kora kopaszság.

Ifju még a feleségem,
Jó gondja az eleségem;
S ha pityereg néha gyerek,
Mégis vig az otthonom...
Mily okos az idő-orvos!
- Mit szólnék, ha nekem kéne
Könnyeimet ontanom?

Petőfi is ezt csinálta,
Vörösmarty igy kinálta
Vig asztalra, magasztalva
Vig rim közt, a fóthi bort...
Mink se legyünk rosszabb náluk!
- Mért örüljön ellenségünk,
Hogy az élet ránktiport?

Vén cigányom, lesz még ünnep!
Jó és balsors forgva tünnek.
Szegény ország, szegény orcád
Könnye mért is csordogál?
Lecsókolom! Mosolyogj csak!
- Együtt nyelje szemünk gyöngyét
Könnytemető muskotály!

* Az Otthon Irók és Hirlapirók köre lirai, hazafias verspályázatán első dijjal jutalmazott költemény.

-------

LEHAJLÓ KALÁSZ

a Petőfi Társaság által 1920-ban a Grünwald-dijjal jutalmazott költemény

Teérted bontottam kalászt,
Vágj bátran kaszáddal belém!
A sors egy nyár s mindennek vége
Egy nyárnak érett reggelén.

Sorsnak egyforma mindegyik!
Virág lehettem volna tán.
De elhervadtam volna ugy is
Ruhádon egy bál-éjszakán.

Igy? Leszek áldott kenyered,
Szürke napokon szürkeség.
Vágynak - kevés, de élni rajtam,
Csak élni, ehez még - elég.

Elfogyhat minden, ami jó,
Minden, mi valamit is ér.
De mi csak akkor jó, ha nincs más,
Én maradok - falat kenyér.

Rábabogyoszlói és zalakoppányi Vaida Berta, a legnagyobb müveltségü és leglelkesebb honleányok egyike, aki városunkban a mult század második felében élt.

Versei és elbeszélései, melyek a fővárosi lapokban és különösen a Budapesti Hirlap-ban jelentek meg, kiváló müérzékről és lelkes hazafiságról tettek tanuságot. Egyike-másika az iskolai tankönyvekbe is felvétetett.

Mészáros Hugó dr.
Szombathely város poétalelkü főjegyzője

Hazánk nagyjaival közvetlen érintkezést tartott fenn s levelezésben állt a turini remetével, Kossuth Lajossal és Horváth Boldizsárral, ki élte végéig figyelmének és tiszteletének számos jelével halmozta el.

Vagyonát, melynek egyrészét értékes könyvei képezték, a Magy. Tud. Akadémiára és egy - szülőföldjén - Bucsu községben felállitandó könyvtárra hagyta. Könyvtára és butorzatának egy része ezidőszerint a Vasmegyei Kulturegyesület Muzeumában van őrzés alatt. Nővérével, Vaida Krisztinával, ki hasonlólag költői lelkületü egyéniség volt, harmonikus életet élt Paragvári-utcai házukban.

Annyit irtak és szónokoltak már az ujságirás jelentőségéről, hogy ehelyütt nyilván elég lesz egy ujjal erre a nagy iráshalomra mutatni és eldöntöttnek kijelenteni azt a kérdést, van-e szerepe és érdeme a hirlapirás munkásainak egy város, egy vármegye, egy nemzet életében, annak formálódásában és fejlődésében. Ha pedig ez a kérdés általánosságban nem vitás, akkor nyugodtan megállapithatjuk azt is, hogy Szombathely egykori és mai ujságiró-gárdájának is vannak érdemei, megérdemlik egy röpke cikk keretében nevük fölemlitését és rászolgáltak arra, hogy a 150 éves életerős város megemlékezzék róluk.

Ma már kevesen emlékeznek például Balogh Gyula bátyánkra, aki a kiegyezés esztendejében, 1867-ben inditotta utjára a Vasmegyei Lapokat. Bertalanffy Imre nyomtatta ezt az első politikai lapot. Gyönyörü cikkeket irt Balogh Gyula ebbe az ujságba, hát persze, hogy egyre-másra bukkantak fel az ujabb, meg ujabb tervek, amelyek mind lapinditásban akartak kilyukadni. Mert a szép cikkek rendszerint egyazon hatást érik el, az emberek azt szokták mondani róluk:

- Ezt én is igy irtam volna meg...

Ami egyenértékü azzal a megállapitással, hogy hasonló cikket ők is bármikor ki tudnak rázni a kabátjuk ujjából. A sok nekibuzdulásból eredmény is lett, mert több lap alakult ebben az időben részint magyar, részint német nyelven. Ahogyan alakultak, olyan gyorsasággal buktak is meg. De még ez az időszak is kitermelt jócsengésü neveket, akik értékes publicisztikai tevékenységet reprezentáltak. Ebből az időből ismeretes szerkesztők: Stirling József, Ruzsa Kálmán, Prager József, Horváth Gyula, Lipp Vilmos, Török Ernő, Éhen Gyula.

*

Még élclapok alapitására is kedve szottyant akkor a tollforgatók egyikének-másikának. Akkor jelent meg Szombathelyen a "Zuhany", később pedig Kun Samu szerkesztésében a "Torma". Mindkettő cimében viselte célját: zuhanyt ereszteni, illetve egy kis tormát reszelni a helyi társadalom kellemetlen és felfujt nagyságainak. Sajna, az ilyen müvelet nem szokott tartósnak bizonyulni és a vicclapok fejfájára legfölebb azt lehetett irni, hogy: élt tiz esztendőt nagy vigalomban, meghalt nagykomolyan.

Jóval később, 1882-ben tünt fel Pázmándy Dénes neve a Dunántul hasábjain, majd 1886-ban Kőváry-Kaffehr Béláé, 1894-ben pedig ifj. Pázmándy Dénesé, 1889 junius 1-én alapitotta Kőváry-Kaffehr Béla a Vasvármegyét, mint politikai hetilapot. Ez az alapitás a szombathelyi ujságirásnak erős lendületet adott. Egész sor ismert név bukkant fel az alapitás nyomán, mint például Jánossy Gábor, Reéz Pál neve, azután meg Füredi Béláé, aki Füredi pasa néven volt ismert és kedvelt tagja a szombathelyi társadalomnak. Később aztán feltünt Lingauer Albin neve, majd Paulovics Gusztávé, Dömötör Béláé. És jött a fiatal gárda, amely már életcélnak és kenyérkeresetnek vallotta a szombathelyi hirlapirást: Halász József, Radnóti Dénes, Palatinus József, Pilisi Lajos, Hevessy Jenő, Fehér Károly, Tröster Jenő.

*

Ámbár Pilisi Lajos például nehezen kapiskálta ezt az életcélt. Egyszer, mikoriban belépett a Vas szerkesztőségébe, felhivták telefonon a szerkesztöséget:

- Borzasztó szerencsétlenség történt a temetőben. Egy asszony az elhunyt férje kőkeresztje alatt imádkozott, mikor a kereszt reádölt és az asszonyt agyonnyomta.

- Meg is halt? - kérdezte a megijedt Pilisi.

- Meg bizony.

- Hát az a sirkő nem volt düledezőben?

- Dehogy nem volt! Veszedelmes volt az nagyon.

- Hát mért térdelt alája az a szegény asszony?

- Már azt én nem tudom - mondta az informátor és köszönve letette a kagylót.

Pilisi pedig föl és alá járkált a szerkesztőségben és nem tudott megnyugodni. Közben elkészült a lap és amikor ebéd után találkozott Pilisi a szerkesztőjével, Sümeghy Zoltánnal a kávéházban, akkor ujságolta neki: - Kérlek, tiz óra után a mai napra nekem ne fizess pénzt, én nem tudtam dolgozni. Egészen levett a lábamról annak a szegény asszonynak a tragédiája.

- Miféle szegény asszonyé?

Most aztán Pilisi részletesen elmondta a szegény asszony tragédiáját kinn a temetőben.

- És ez nincs bent a lapban? - kérdezte Sümeghy sötéten.

Pilisi meghökkent és szégyenkezve kérdezte:

- Hát ezt meg kellett volna irni?

- Hiszen azért telefonálták be te szerencsétlen!

Akkor kezdte Pilisi kapiskálni, hogy milyen cinikus mesterség ez az ujságirás: a megilletődésre nem hagy sok időt és a tollat igen hamar oda nyomja az ujságiró kezébe.

*

Ez a frissesség ez a gyorsaság érlelte meg az átalakulás gondolatát és ezért lettek a hetilapokból napilapok. Breitfeld Dezsőé az érdem, hogy az első szombathelyi napilapnak neki bátorodott. Megalapitotta a Szombathelyi Friss Ujságot, amely később Vasmegyei Napló cimet viselt. Lingauer Albin is átalakitotta a Vasvármegyét napilappá és az ő lapja már teljes önállósággal büszkélkedhetett: budapesti melléklet nélkül jelent meg naponkint.

Később alakult meg a szerencsétlenvégü Csempesz János vezetésével a Szombathelyi Ujság, amelynek tulajdonképen Csizmadia László volt a lelke és mellette Somossy József meg Polczer Ernő csinálták a Szombathelyi Kis Ujságot. 1915-ben alapitotta meg e sarok irója a HIR-t és 1914-ben alapitotta meg Fehér Károly az első sportujságot, amelyet 1919-ben Nyugati Ujság cimmel politikai lappá szervezett át. 1922-ben jelent meg először a Dunántuli Estilap.

Ezeken kivül még gazdasági, tüzrendészeti, tanügyi és hasonló szaklapok is voltak. A legutóbbi németnyelvü lap a Volksfreund volt, amely Zimmermann Károly szerkesztésében jelent meg.

Ez a névsor bizonyosan hiányos: a történészek bocsássanak meg érte. Nincsen felsorolva benne a mai gárda sem, amely pedig ugyancsak derekasan elvégzi a maga feladatát. De nem is volt célom, hogy minden részletre kiterjedjek. A szombathelyi ujságirás a fejlődés utján van és ez a cikk az elmult idők krónikájából kivánt egy-egy szelvénnyel szolgálni.

===========

A szombathelyi hirlapirás két jeles férfiának életrajzi adatai e helyre kivánkoznak:

Zsurnaliszta és költő. Fiatal korában beutazta Európát, a török hadseregben szolgált mint főhadnagy. - Számos török költő müvét forditotta le magyarra. 1886-ban Szombathelyen telepedett le, megalapitotta a Dunántul cimü lapot, majd a Vasvármegyét, mely az akkori időkben a legjobban szerkesztett és legolvasottabb dunántuli lap volt. A város előrehaladása körül vesékbemarkolóan harcolt, a jeles társadalmi mozgalmak egyik legbuzgóbb előharcosa volt.

A szombathelyi ujságirás vezéralakja. Született Gönyün, Győrmegyében 1877-ben. 1900 óta szerkeszti a "Vasvármegyét", melyet a legismertebb vidéki lappá fejlesztett. Politikus, aki nagyarányu tevékenységet fejt ki a városi, vármegyei és országos politika terén, rendkivül ügyes szervező, eddigi életének nagyrésze közéleti harcok közepette telt el s amilyen nagyarányu a munkássága, épp olyanok a sikerei is.

Eme utján rendkivül sok megpróbáltatáson ment keresztül, a zavaros időkben bujdokolnia kellett, ám a küzködés csak acélosabbá tette erejét s a normális idők helyreálltával tizszeres erővel harcolt tovább a politika porondján.

1920 óta bent van az ország parlamentjében, mint Kőszeg város képviselője, mig a városnál és a vármegyénél régebb idő óta képviselő, illetve bizottsági tag.

=====================

Nemcsak a toll, de a véső és ecset is kiváló kezelőkre talál nálunk s a festészetnek és szobrászatnak elismert reprezentánsaival dicsekedhetünk. Többen szombathelyi születésüek, mások itt élnek közöttünk s a szombathelyi levegőben lettek naggyá. Róluk a következő sorokat sikerült összegyüjtenünk:

Szombathely szülötte, Szombathely büszkesége. Született 1861 nov. 9-én. Mint huszonegy éves ifju a bécsi Képzőmüvészeti Akadémia növendéke lett s itteni tanulmányait a mesteriskola nagydijának és a nagy aranyéremnek elnyerésével végezte el. - 1891-ben, mint elismert szobrászmüvész telepedett le Budapesten s azóta aratja szebbnél-szebb sikereit. Ő készitette a nagyváradi Szent László szobrot, az Országház, Bethlen és Albert király szobrát, a nagyváradi székesegyház márvány-főoltárát és Szaniszló püspök ércszobrát. Hatalmas alkotása a Halász-bástyán levő Hunyadi János-szobor, a Svábhegyi Kossuth-emlék, a szentesi Kossuth- szobor, szép münek készült a nagyváradi Szent László lovasszobor, de az a megszállás miatt nem készült el.

De mindenekfelett legbecsesebbek nekünk azok a müvek, amelyeket szülővárosának alkotott: az első püspök szobra, Horváth Boldizsár pompás ércalakja és Szentmárton ereklyetartója. Párjukat ritkitó szép müvek ezek, örök emléket alkotott velük magának a müvész. Széleskörü müvészi munkássága több elismerést hozott számára, igy 1922-ben megnyerte az állami aranyérmet és egy müvével a Wolfner-féle dijat. Ma 63 éves a müvész, de munkaereje nem lankadt és a mostani időkben a szegedi székesegyház részére készit nagyszabásu szobordiszeket.

Vass Béla˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Tóth István ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Vass Viktor

Negyvenöt éve került el hazulról a müvész, de szülőhazáját nem felejtette el, rokonsága itt van, egy-két jóbarátja is él még e városban s ő szeretettel keresi fel szülővárosát, melynek ő sok-sok dicsőséget szerzett.

Jeles nevü szobrászmüvész, kinek neve a külföldi szakemberek előtt csaknem jobban ismert, mint itthon szükebb hazájában. 1873-ban született Szombathelyen, iskoláit itt kezdte, Bécsben folytatta, ahol iparmüvészeti iskolát, majd akadémiát végzett. 1901-ben a budai királyi vár részére belső berendezések készültek s az ezüst disztárgyak mintázására Vasst hivták meg Bécsből. Ettől kezdve a fővárosban maradt s ott aratja szebbnél-szebb sikereit. Több külföldi kiállitáson vett részt, szobrai, siremlékei, hősi emlékei szanaszét az országban dicsérik Szombathely szülöttének müvészkezét. Egyik jeles alkotása a Fáradt Vándor, melyet bemutatunk.

Szintén országos sikerrel dicsekszik a kecskeméti születésü, de szombathelyen nevelkedett s rokoni kötelékkel idekapcsolt s hazájának Szombathely városát tartó festőmüvész. Hende Vince, akinek sikereiből egész koszorut lehet fonni. - Lássuk csak eddigi müvészcselekményeit:

1915. téli tárlaton a Képzőmüvészeti Társulat Ipolyi-féle történelmi dijával kitüntetve (2000 ar. korona).

1926-ban az Egyházmüvészeti kiállitás festészeti dijának nyertese.

1917-1921-ig az Iparmüvészeti Iskolában az ékitményes rajzolás tanára.

A Cennini Müvésztársaság megalapitója.

A budapesti Gellért-fürdő nagycsarnokának üvegfestményei (1917).

A törökszentmiklósi rk. templom kifestése (1912).

A Vármegyei Ált. Takarékpénztár homlokzati sgrafitto-festése (1921).

Hende Vince

A miskolci Nemzeti Szinház körmennyezetének festése (1925).

Több falfestmény budapesti magánpalotákban és villákban.

Ugyanitt ablakfestmények (nagyobbrészt Kopp Ferenc üvegfestő kivitelében). Tárgyuk a magyar költők müveiből meritve. (Arany János, Katona József, Madách Imre stb.

A budapesti uj Széchenyi-fürdő medencecsarnokának üvegfestményei 1927. (Most dolgozik rajtuk).

Ezenkivül gobelinek, linoleum metszetek, illusztrációk, templom festmények, kisebb ornamentális természetü kifestések stb. Szinpadi tervek stb.

S ezekhez a sikerekhez hozzá kell tenni, hogy a müvész még egészen fiatal ember: 35 éves s igy jóformán pályája kezdetén áll. A babérból, mit még aratni fog, ránk is háramlik egy rész.

A Vasvármegyei Kulturegyesület képzőmüvészeti szakosztálya 1920-ban és 1921-ben három szemeszterre terjedő szép- és iparmüvészeti iskolát létesitett, amely azonban kellő anyagi támogatás hijján megszünt. Hogy ezen iskolára mily szükség volna Szombathelynek, jelentős tanusága az, hogy a rövid ideig fennállott szép- és iparmüvészeti iskola volt növendékei közül többen most is ennek az Iskolának köszönhetik kenyérkereső életpályájukat. Ez iskola által elért eredményt mi sem jellemzi jobban, mint az alábbi eset: Az iskola rendesen szemeszter-záró kiállitást rendezett a növendékek rajzaiból, szobraiból s iparmüvészeti munkáiból. Egyik ily kiállitást egy izben meglátogatta Rákosi Jenő is több fővárosi hirlapiró társaságában s az itt látottak oly erős benyomással voltak rá, hogy önként felkiáltott: "Ha ezt nem láttam volna, nem láttam volna Szombathelyből semmit sem!" És ugyanekkor a fővárosi hirlapirók is igen elismerőleg nyilatkoztak az iskola elért eredményéről. A szakosztály elnöke Vass Béla, mindig szivén viselte, hogy Szombathelyen is alakulhasson egy oly nagyobb kiterjedésü társaság (képzőmüvészeti kör) mely kebelébe gyüjtené nemcsak a már elismertebb vasi festőket és iparmüvészeket, hanem olyanokat is, akik a képzőmüvészetek iránt érdeklődnek s abban magukat - bármely csekély alapismeret hijján is gyakorolhassák, hogy Szombathelyen is, mint a többi nagyobb városban (Sopron, Győr, Kecskemét, Szolnok, Miskolc stb.) egy nagykiterjedésü, széleskörü, képzőmüvészetek iránt érdeklődő s avval foglalkozó kör keletkezhessék. Ennek elérésére azonban az eddiginél sokkal több igyekezet és jóakarat kell, azonban biztató, hogy az ügynek megvannak a maga lelkes emberei s az óhaj minden bizonnyal valóra fog válni.

Az iskolának azonban megvolt az a jó hatása, hogy növendékei közül többen az iparmüvészeti pályára léptek s azon sikerrel keresik meg kenyerüket.

Szombathelyi művészek műveiből: Vass Béla: Titi. - Vass Viktor: A fáradt vándor. - Knebel Riza: Akt.

Vasvármegye müvészeinek nagyrésze a Kulturegyesület képzőmüvészeti szakosztályába tömörült. A szakosztály eddig már több tárlatot rendezett jelentős sikerrel s azokon igyekezett a müvészeket a nagyközönséggel megismertetni.

A szakosztály elnöke Vass Béla.

Született Szegeden 1872-ben. Okleveles rajztanár 1895 óta, amikor is a szombathelyi prem. főgimnázium rajz tanára lett. Azóta itt tanit. 1912-ben résztvett a nagybányai festőtanfolyamon, 1914-ben pedig a szentesi rajztanárok részére rendezett kurzuson. Az itt szerzett ismereteket itthon a köz javára értékesiti: vezette a szombathelyi elemi iskolai tanitók továbbképző rajztanfolyamát s tanitotta az alakrajzot a szép- és iparmüvészeti iskolában, melynek lelke, mozgatója volt, mig az a részvétlenség következtében meg nem szünt. Elnöke a Kulturegyesület képzőmüvészeti szakosztályának. Vass Béla főleg a tájképeket és a figurális dolgokat kedveli. Számos festménye talált Szombathelyen elhelyezésre. Igy a szombathelyi prem. gimnáziumban a "Sulydobó" nagy képe, a premontreiek kápolnájában "Szt. Norbert" oltárképe, a "Jáki templom" a jáki apát tulajdonában, a városházán, a Szombathelyi Katholikus Körben több képe, azonkivül szerte az országban vannak festményei magánosok tulajdonában.

Résztvett több helybeli kiállitáson. Többek közt a Nemzeti Szalonnak Szombathelyen rendezett kiállitásain.

*

A Kulturegyesület képzőmüvészeti osztályának kebelében tömörült müvészek a következők:

Bardócz Dezső, gróf Erdődy Gyuláné, Egyed Kálmán, Fábián Gyula, Fábiánné Biczó Ilona, Farkas Géza, Farkas János, Giay Frigyes, dr. Gotthárd István, H. Lukács Stefi, K. Derezsán Erzsébet, Knebel Riza, Pogány Aladár, Hosszu Pintér Gyula, Rajki István, Sághy Michaela, Tóth János, Ville Lajos.

Azokból a Gotthárdokból való akik több értékes embert adtak a városnak. Gotthárd István mint orvos igen jeles névnek örvend, ám minket mint müvész érdekel jobban, akinek müvei mindenkor nagy érdeklődést keltenek a tárlatokon. Festőmüvész, aki az orvosi diploma megszerzése után Párisba ment és hires mesterektől tanult. Azután elindult a világ körül. Járt az Egyesült Államokban, Algirban, Syriában,

Pintye Rezső festőművész, a mű illusztrálója

1903-ban beutazta Sziciliát, Tunist, 1908-ban Egyiptomot és Szudánt. 1914-1918-ig a világháborut mint hajóorvos szolgálta végig, 1918-ban pedig résztvett az olasz vizekre vezényelt expedicióban. Utjain szerzett rengeteg impresszióit remek festményekben örökiti meg s különös vonzerővel hatnak a keleties életet lehelő müvei. Egyébként most 58 éves és herényi birtokán levő Tuskulánumában szolgálja Aeskulapiust.

Több müvet állitott ki a Mücsarnok és a Szalón tárlatán a fővárosi kritika elismerése mellett. A képzőmüvészeti főiskolán Deák-Ebner, a kecskeméti müvésztelepen Iványi-Grünwald Béla volt a mestere.

Iparmüvész a legelsők közül, sőt mondhatni első és egyetlen a maga nemében. A Vasvármegyei Kulturegyesület 1920-ban szépmüvészeti kiállitást rendezett s ezen a kiállitáson tünt fel először remek munkáival. Azóta páratlan szorgalommal dolgozik, 1922-ben önálló szalont is nyitott s müveinek nagy száma disziti uri házaink belsejét. Remek fogadókönyvet készitett a sárvári bajor királyi vár részére. Müvészetét az Országos Iparmüvészeti Iskolában tanulta illetve fejlesztette naggyá, tanára volt a Kulturegyesület által rendezett iparmüvészeti iskolának. Salonja foglalkozik minden az iparmüvészet keretébe tartozó munkával,

Fábián Gyula: Berzsenyi Dániel-utca

különösen pedig textil- és bőrmunkákkal. Szombathely szülötte. Asszony: felesége Kiss Béla kat. mérnöknek. Két szép gyermek anyja, férj és gyermekek mindannyian meleg szeretettel övezik a kiváló izlésü, meglepően inventiosus müvészanyát. A kiállitásokon mindig feltünést keltenek izléses müvei.

1923-ban Bécsben kollektiv kiállitást rendezett nagy sikerrel. Külföldön több tárlaton szerepelt s a Mücsarnok tavaszi tárlaton két grafikus rajza élénk feltünést keltett.

Jeles tehetségü portrait-festő, aki egyuttal hivatást lát a müvészetben s ugyszólván kenyeret is keres vele. Kora reggeltől napszálltáig a festőállvány előtt találjuk. Festményei keresettek s számos uriház diszei.

F. Biczó Ilona: Kossuth Lajos-utca

Külföldet járt elismert szobrászmüvész, több tárlati dij nyertese. Neve nemcsak nálunk, de a főváros müvészköreiben is elismert s ugy beszélnek róla, mint teljesen kiforrott müvészről. Egyik jeles müve Szombathely egyik kies parkját disziti.

Pénzügyi főtanácsos, aki a sokszor lélekölő tisztviselői munka fáradalmait a festészet ápolásában pihente ki. Évekig volt titkára, majd elnöke a Marosvásárhelyi foto-clubnak, számos müvészi tárlaton vett részt s kiállitott müveivel jelentékeny sikert aratott.

Szombathely város főmérnöke, aki amellett remekül kezeli az ecsetet. Külföldi - különösen olaszországi - utjainak impresszióit szép rajzokban adja vissza.

Különleges helyet foglal el a

Fábián Gyula főreáliskolai tanár, iró, festő és zenemüvész, felesége, Biczó Ilona festőmüvész. Fábián a székesegyházról, a Széchenyi-térről, Berzsenyi-utcáról készitett nagyszerü tollrajzokat és rézkarcot.

Fábiánné nagy müve: A tavasz, eredeti tollrajz. Ez a rajz illusztrációnak készült Haydn: A Teremtés cimü oratóriumához, amelyet a Kulturegyesület zenekara nagy sikerrel adott elő. Mindkettejük számos kiállitáson vettek részt s müveik általános feltünést keltenek.

Müveikből mutatót is adunk, amelyekből városunk egyes részeire is ráismer az olvasó.

Jeles müvészi értékek birtokosa egy Bécsben lakó fiatal tervező: László Pál, László Ignác szombathelyi butorkereskedő fia. Munkái bár teljesen modern felfogásuak, mégis fegyelmezett, finomizlésü müvészlélek vallomásait érzékeltetik. Külföldön rengeteg sok terve került kivitelre, itthon is számos pályázat nyertese, sőt szükebb hazájában, Szombathelyen is remek berendezések dicsérik müvészkezét. A Kovács-szálló cukrászdájának japán-tonusu termei, az uj városháza polgármesteri szobájának butorberendezése az ő tervei szerint készült. Jelentős sikert ért el egy külföldi pályázat alkalmával, ahol ezernél több pályamunka közül szerezte meg az elsőséget.

A képzőmüvészet fejlődésének legutóbbi stációja a müvésztelep felállitása, melynek gondolata Glatz Oszkártól, az Orsz. Képzőmüvészeti Főiskola tanárától eredt. Kiskos István a város polgármestere örömmel karolta fel a gondolatot s a város jóvoltából immár két izben nyaralt itt az Orsz. Képzőmüvészeti Főiskola több növendéke. Köztük Pintye Rezső, e mü illusztrálója.

*

Az emlitetteken kivül az ifjabb generáció számos tagja kezeli sikerrel az ecsetet s itt-ott fel-felcsillanó tehetséget is árul el egyik-másik. Ilyenek: Alexy Béla, Alföldy Béla, Döbrentey Gábor, Jaksa István. Szobrásznak indult Merkli István, szép jövőt jósoltak neki, ám anyagiak hiján kellőleg nem képeztethette magát. Rendkivül ügyes müvészkeze van Miklós Gyulának, akinek szintén nem volt módjában magát rendesen kiképeztetni, kenyérkereseti pályára szánta magát s most a Szegedi Szinház diszletfestője.

Szombathely multját-jelenét, a lepergett századoknak, sőt évezredeknek egész helyi kulturáját csak ugy ismerhetjük meg igazában, ha felkeressük muzeumait, intézmények és magánosok gyüjteményeit, könyvtárait, melyekben évezredes emlékek beszédes némasággal tárják elénk a tünt korok titkait.

Szombathely muzeális értékekben az országnak egyik leggazdagabb városa. Muzeumának egyes tárai szinte zsufolásig vannak tele nagy kulturtörténeti értékü anyaggal. Régiségtára főleg a csiszolt kőkori és rézkori leletekben ritkitja párját (hallstati, la Teine-i bronzok, különösen figurinák): a világhirü velemszentvidi őstelep kincseinek megbámulására messze földről, még tengeren tulról is jönnek kiváncsi érdeklődök és tudós szakemberek. A régiségtár egyéb érdekességei: a magyarkeresztesi kincslelet és a sághegyi leletek, mindkettő az előbb emlitett korból; a római kor feltünően gazdag üveganyaga, kisplasztikája és terra sigillatái; a népvándorlás korából a keszthelyi és kisasszonyfai sirmezők leletei és a csornai Árpád-kori sirok. A kőtárnak különösen római anyaga gazdag, de van néhány ókeresztény emléke is és egy Árpád-kori feliratos köve, a kőbe vésett vörsi oklevél.

Igen értékes a muzeum fegyvergyüjteménye, melynek darabjai többnyire olasz, spanyol és keleti eredetüek. A több mint ötezer arabból álló általános numizmatikai gyüjtemény leggazdagabb része a római kori. Külön helyisége van az iparmüvészeti gyüjteménynek, amely bécsi, herendi, holicsi, kinai porcellánokon kivül tatai és pápai majolikát és a kőszegi keramika maradványait tartalmazza, továbbá megyei gyártmányu órákat, cinedényeket, néhány bőrből készült miseruhát, a megye multjára vonatkozó metszeteket stb.

Az őslénytár Benda László muzeumi őr kizárólagos munkája s bár csak néhány éves, máris a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a baltavári ásatások őslénymaradványaival, ujabban pedig a Vasvármegye területén előkerült ősemberi csontleletekkel.

Nagyon gazdag a természetrajzi tár, melynek mintaszerüen kiállitott tárlói főleg a vasmegyei és nyugatmagyarországi növény- és állatvilágot mutatják be.

Egészen szokatlanul gazdag és értékes a néprajzi tár anyaga, amely azonban hely hiányában össze van zsufolva s igy nem tud kellően érvényesülni. Anyagának legnagyobb részét Kárpáti Kelemen prem. tanár később tanker. kir. főigazgató hordta össze. A megyei ősfoglalkozásnak jóformán minden ágát s a népéletnek számos kihalt, vagy kihalófélben levő érdekességét képviseli. Külön szekrényben őrzi a hazai szlovének néprajzi anyagát.

A képtár aránylag szegény, mert tervszerü és nagyobb arányu gyarapitáshoz mindig hiányzott a pénz. Legrégibb darabjai: egy megyebeli templom szárnyas oltárának töredéke a XV. század legvégéről és egy XVII. századbeli ismeretlen olasz mester képe. Ujabbkori anyaga legnagyobb részt állami letét. (Munkácsi "Krisztus Pilátus előtt" cimü képének egy szinvázlata, Barabás, Lotz, László Fülöp, Mednyánszky, Zichy, Telepi, Markó stb. vásznai.)

Igen értékes a muzeum könyvtára is, mely a két legutolsó évben bámulatos fejlődésnek lendült s korábbi, évtizedeken keresztül gyüjtött állományát megkétszerezte. Jelenleg 25 ezernél több kötetet számlál. Van néhány ősnyomtatványa s egy-két igen becses unikuma is (pl. rodostói kéziratok.)

Felbecsülhetetlen értékü a püspöki és szemináriumi könyvtár. Az előbbinek gróf Herzán Ferenc biboros vetette meg alapját 1804-ben 5000 kötettel. (Részletes ismertetését l.: Géfin Gyula szemináriumi vicerektor cikkében a Kulturegyesület 1926-27. II. Évkönyvében). A szemináriumi könyvtár még a püspöknél is tetemesen gazdagabb és igen sok vasmegyei vonatkozása kéziratot őriz. Állománya kb. 15 ezer kötet.

Sok ős és régi nyomtatványt találunk a franciskánus és dominikánus rendházak bibliothekáiban is, mig a premontrei rendháznak főleg természetrajzi é s fizikai szertárai feltünően gazdagok. Utóbbi helyen őrzik a herényi volt csillagvizsgáló teljes felszerelését és csillagfelvételeit, továbbá az első magyarországi távbeszélő-kisérletek érdekes anyagát.

Jelentékeny muzeális értékü anyag található azonban magánosok portáin, mügyüjtők szalonjaiban és kincseskamráiban is. A leggazdagabb ily gyüjtemények a püspökvári gyüjtemény, továbbá dr. Gaál Sándor apátplébános metszet- és képgyüjteménye kitünő olasz, német, francia és hollandi mesterek eredeti festményeiből, illetőleg metszeteiből. Igen értékes még dr. Wiener gyógyszerész gazdag üveg- és porcellángyüjteménye.

Ez nagy vonásokban az évezredes Sabaria képe muzeumi tárlók és a gyüjtemények szekrényeinek üvegfalán át nézve. Mennyi kőbe merevült, szinekben kivirágzott, betükbe temetkezett élet! Jöjjetek szeretettel szombathelyiek és idegenek, ennek a nagymultu és jövőt igérő életnek látására, mert holt dermedtségében is csodálatos erők forrása.

==============

Ha valaki ötven évvel ezelőtt zenei életet keresett Szombathelyen, bizony eredmény nélkül kereste. Olyan kicsi város voltunk: talán tizezer, vagy tizenkettő, s ha voltak is zenekedvelőink, azoknak játéka nem hallatszott tul a szalónok falán. Hangversenyre alkalmas termeink sem voltak, hiányoztak a lelkes férfiak, akik a lélekemelő zenére buzditották volna a közönséget, de meg nem volt közönség sem, amely ilyen hangversenyekre elment volna.

És ha most körülnéz a zenekedvelő idegen, s belép nagyszerü hangversenytermeinkbe, a Kulturpalota, a Kovács-szálló diszes és hangversenyekre nagyszerüen alkalmas termeit megnézi, akkor elámul szeme-szája: kicsi ez a város, de feltétlen intelligens s ennek a városnak falai közül világhires emberek: egy D. Albert, Sauer, Grünfeld, Godowszky, Rosenthal a zongora,

Casals, Popper, Földessy a chello

Burmester, Kubelik, Koncz, Telmányi, Rubinstein a hegedü mesterei gyönyörködtették a publikumot.

Az énekmüvészek világhires képviselői közül Heinemann, Lulek, Takács Mihály, Ivonne de Treville, Elena Gerhardt, Svördström Nővérek hallatták hangjukat, de szerencsénk volt a Hubay-Popper, Grünfeld - Bürger, Waldbauer-Kerpely vonósnégyesekhez, a budapesti, wieni, nauheimi symfonikusokhoz is, a fiatal müvészgeneráció tagjai pedig csakis elsősorban veszik programjukba Szombathelyt, mert tudják, hogy itt müvészlelkü, megértő közönségre akadnak.

Ötven évvel ezelőtt a klasszikus zenének nyoma sincs. A magyar muzsikát a cigányzene müvelte, nevelte, ápolta s több hires képviselőjének neve maradt fenn. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években Standy Sándor, Vajda József és Darázs Miksa hegedüje mellett busultak, vigadtak jó magyarjaink. - Mindhárom külföldön is járt s hirt, dicsőséget szerzett a magyar nótának. Vajda és Darázs a klasszikus zenét is müvelte s a külföld előtt becsültté tették nevüket s itthon is megcsodálták játékukat.

A klasszikus muzsika müvelésének első ideje a nyolcvanas évek elejére esik. Az alapozás munkáját Henne székesegyházi karnagy végzi két fiával. Ifju Henne Ignác alapitja 1882-ben az első vonós-zenekart, majd feltünik Schedel Antal, a székésegyház orgonistája, aki maga elsőrendü cellista s kamarazenét kezdeményez. Ez időben ismert zenei tehetség Strancz Gusztáv városi képviselő, aki mint karnagy a Szombathelyi Dalos-egyletet magas nivón tartja, majd Baumann József ugyancsak városi tisztviselő, aki jeles zeneszerző hirében áll s egyik-másik müve a külföldet is megjárta.

Gyöngyösi Tivadar dr.˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Stadler Izidor dr. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Knebel Jenő

A zenei élet 1885-ben indul intenziv fejlődésnek, amikor két fáradhatlan zenekedvelő: Gyöngyösi Tivadar dr. és Knebel Jenő veszik kezükbe annak vezetését és fejlesztését s megkezdik ugy a dilettáns, mint a müvészi hangversenyek rendszeres kultiválását. Bizony az érdeklődés eleinte gyenge, a nehézségek nagyok, sok anyagi áldozat, amit a jeles férfiaknak hozniok kell, de az ő kedvük nem lankad, munkájuk eredménye kezd mutatkozni, az érdeklődés évről-évre nagyobb. Az 1900-as években uj lelkes munkatársat kapnak dr. Stadler ügyvédben s a kulturmunka most már hármasban folyik mind nagyobb és nagyobb eredménnyel.

1904-ben Szombathelyre kerül Balassa Kálmán hegedümüvész, Hubay és Joachim tanitványa, az ő segitségével megalakul a zeneegyesület, amely felállitja az első zeneiskolát és a mükedvelő zenekart. A zeneegyesület elnöke Miske Kálmán báró, alelnöke Knebel Jenő, igazgatója Stadler Izidor dr.

Ettől kezdve rohamosan törtet előre a zenekedvelők csapata, értékes hangversenyek rendezésével megkedveltetik az egyesületet a publikummal s rendkivül sok barátot szereznek a zenének. Iskolája több jeles tehetséget nevelt - köztük a világhires Koncz Jánost, aki mindenhol büszkén vallja magát szombathelyinek, többször hazajön szülővárosának bemutatni müvészetét s meglátogatja rokonait, akik közül legközelebb áll hozzá özv. Nagy Józsefné, Bors Hermin, a II. ker. iskola igazgatónője. Az iskolát 1914-ben átvette a város, értékes tanitó erőket alkalmazva: kik közül Csikor Elemér Igazgató, Botfy Janka, Kartner Margit, Knebel Mária és Laub Vilma zongoramüvésznők és Bárdos Alice hegedümüvésznő már elismert nevet szereztek maguknak.

A város zenei életéről szólván, meg kell emlékeznünk Vágner Alajos prem. tanárról, aki "Dalos cserkészek" cimen ifjusági daljátékot irt, Humperdinck-Welte "Hánsel und Gretel" operájának szövegét és zenéjét ifjusági előadásra átdolgozta s tanitványaival nagy siker mellett elő is adatta.

Ugyanitt emlitjük meg az 1927-ik esztendő legnagyobb zenei eseményét s ez a Capella Sixtina szereplése volt a székesegyházban. - Szebb, áhitatosabb és lélekemelőbb hangversenye talán sohasem lesz többé Szombathelynek.

==============

A világlapokban Johann Kontz. Pesten Koncz János müvész ur. Olaszországban röviden csak a "mester". De idehaza, Szombathelyen még mindig csak a Jani.

Mentül hiresebb lesz, mentül rohamosabban tör előre a legnagyobbak közé, mi annál konokabbul ragaszkodunk hozzá, hogy nekünk csak a Jani. Biztos, hogy itt akkor is csak a Jani lesz, mikor már a hamut is mamunak mondja.

Hallottam már, amint a Knebel kirakatában levő pompás képe előtt, már ahogy a fotográfuskirakatok előtt szokás, megszólalt valaki:

Nini, ez meg a Koncz hegedümüvész.

- Az ám, a Jani.

Amelyik Koncznak mondta, fogadok, hogy bevándorolt. De amelyik azt mondta, hogy a Jani: az biztos, hogy benszülött szombathelyi. Mi régi perintpartiak a fiatal mester világszerte ismert alakja mögött még mindig ott látjuk a kis karicsai imposztort, a Hanzi bácsi szöszke, buksi fiát, a Janit. Biztos, hogy a lokális büszkeség dolgozik bennünk, mikor igy tulajdonképpen azzal kérkedünk, hogy a nagyot mi még kicsinek is ismertük. De akármi kormányozza is az eszünk járását, annyi szent, hogy maga Jani se tud idehaza Müvész Ur lenni, hanem tüstént szök-rug és janiskodik maga is, mihelyt szombathelyi levegő megy az orrába. Mi öregebbek, akiknek még a Jani apja volt a barátunk és akik szinte egyhetes kora óta ismertük ezt az eleven kis jómadarat, persze ma is minden mozdulatában ráismerünk az apró lurkóra, akit valamikor annyit dédelgettünk. Mert ennek a Janinak már a születése is olyan volt, hogy feléje fordult az akkori kisváros egész érdeklődése. Kései gyermek volt: afféle elkésett vakarcs.

Az apja Koncz János volt a Szombathelyi Takarék pénztárosa. Talán a sirjában is megfordul, ha megtudja, hogy Koncz Jánosnak neveztem. Nem is tettem még soha. Hanzi bácsinak ismertem világéletemben.

A Hanzi bácsi! Egy századévben talán csak egy születik az aranyos kedélynek, humornak, kedvességnek ebből a fajtájából. Egy mozgékony kis ember, aki két kurta lábban kezdődött, egy szigoru tatáros prémsapkában végződött. A közepe pedig csak egy nagy sziv volt, amely nem tudott mást, csak kacagni, kedvesen tréfálózni, örülni az életnek és szeretni a barátságos embereket.

Soha életemben nálánál derüsebb, kedvesebb öregurral nem találkoztam.

Koncz Jani

Soha senkiről egy rossz szót nem hallottam tőle. Szellemesen csipkedett, tréfált mindig azon járt az esze, ami vidám és szép volt: de összeveszni nem láttam soha. Talán nem is tudott volna. Már nekünk, akkori fiatalságnak is szinte apánk lehetett volna, de azért ő volt köztünk a legfiatalabb. Mellette tanultuk meg, hogy mi az a mulatás? És mi az, amiért az ember megszereti a jókedvü társaságot? Nehogy azt higyje valaki, hogy a Hanzi bácsi "ivó" ember volt. Megitta biz ő a bort, sőt velünk együtt nagyobb zendülések éjszakáin sokat is megivott, de sohasem a szeszért, hanem mindig csak a jókedvért. Maga a kicsattanó jókedv, a sziporkázó kedélyesség volt, akit nem lehetett otthagyni. De a duhajkodást, lerészegeskedést nem szerette. Háza, szőlleje hej de sokszor volt hangos a szépen, finoman, urasan mulató férfitársaság kacagásától.

Nos, hát ennek az aranyos öregurnak a fia volt a Jani. A felesége a Szele-Kemény családból származó leány volt: egy aranyszőke haju, magábavonult, csendes, szép asszony. Leányuk: Irén, szépen zongorázó, nagyocska bakfis volt már, mikor Hanzi bácsiéknal az egész rokonság nagy gaudiumára ismét jelentkezett a gólya. És mikor 1894 nov. 25-én meghozta ezt a nyápic kis Janit, a teméntelen rokon és jóbarát gratulációja szinte leboritotta a tulboldog Hanzi bácsit. Az öröm hamar bánatra fordult. Az anya alig egy-két héttel a szülés után meghalt.

A Jani születésének napja óta ott nevelkedett Hanzi bácsi baráti körének szemei előtt. Alig volt akkora, mint az öklöm, mikor sejteni kezdtük, hogy ebből alighanem lesz valami. A vékonydongáju, eleven gyerek már apró korában bámulatos muzikálitást árult el. Alig volt négy esztendős, apró gyermekhegedüjével bebujt a zongora alá és mikor Irén nővére gyakorolt, a nehéz etüdöket meglepő ügyességgel utánacincogta. Sokszor hallgattuk nevetve a másik szobából, hogyan fejlődik a zongora alatt a jövendő nagy müvésze. Persze nem egyszer elhagyintották Jani urat, ha zongoraalatti szárnypróbálgatásai zavarták Irén gyakorlatait. De amint lehetett, visszasurrant, vagy pedig az előszobában az ajtó mögött cincogott tovább.

Nem kellett hozzá prófétai tehetség, hogy megsejthesse az ember, hogy az ilyen lurkóból még neves muzsikus válhatik. - Sorsát azonban mégis az döntötte el, hogy Szombathelyre került Balassa Kálmán zenetanár. - (Aki később Pestre került az Operaház hangversenymesterének, ma pedig nagy zeneiskolája van a fővárosban) Balassa kitünő hegedütanár volt és maga is jeles, komoly müvész. Knebel Jenő beszélte rá a Hanzi bácsit, hogy vigye el a Janit Balassához.

Emlékszem, mikor pár nap mulva Balassa mondta Knebelnek:

- Egy apró kis fiut hoztak hozzám, valami Koncz fiut. Még nem tanult, csak ugy magától játszik. Bámulatos őstehetség lakik benne. Már a vonóhuzása is olyan, hogy más ember tiz évig sem tudja ilyen tökéletesen megtanulni.

.... A Jani Balassához került, aki valósággal életcéljává tette, hogy ebből a kivételes anyagból elsőrangu nagy müvészt faragjon. Addig faragta, addig csiszolta a Janit, mig - elvette az Irén nővérét. Igy aztán Jani sógora lett a mesternek. No a sógor ki is képezte ám a Janit ugy, hogy mire egyszer Hubay elé vezette, az már csak ámuldozott.

Jani tehát hegedült. Még pedig szorgalmasan, szivvel-lélekkel. Az iskola különben komája volt neki: a számtan, meg a nyelvtan nem izlett. Ami pedig a pajkosságot illeti, ott aztán megint elsőrangu volt. Olyan stikliket produkált, hogy sokszor csak ugy döcögtünk, mikor Hanzi bácsi szörnyedezve elmesélte jeles fiacskája imposztorságait. Olyan volt, mint egy szökő-rugó csikó, temperamentumos, csintalan, de amellett mégis jóindulatu.

A fiatal müvészcsemete továbbképzése végett Hanzi bácsi egész családjával felköltözött Pestre. Balassáék is odatelepedtek át. Attól kezdve már ritkábban kaptuk a hireket: a Jani már Hubay kedvence ... már az Akadémia büszkesége... már maga is tanár az Akadémián. Aztán megkezdődtek az önálló hangversenyek és ezek nyomán a siker.

Az első nagy siker az volt, mikor Szegedyék acsádi kastélyában még mint gyerek a bajor király előtt játszott.

Heigl László dr.

Az első külföldi siker pedig Berlinben volt, ahová Knebel Jenő vitte ki hangversenyezni. Azóta aztán az egyik ragyogó siker a másikat éri, ugyhogy a Jani neve már világhirü, sőt vannak országok, ahol már őt tartják a legnagyobb élő hegedümüvésznek, a legcsodásabb előadónak.

Most az egész őszt Olaszországban töltötte. Öt hónap alatt ott nem kevesebb, mint kilencven hangversenyt adott. Szédületes sikerei voltak. Az olaszok - ottani szokás szerint - sokszor vállaikon vitték a hangversenyteremből szállására, ahol az erkélyről ráadásokat kellett játszania az utcán lelkendező publikum számára. Velencében éjszaka a Szent-Márk-téren játszott az utánasereglett közönségnek, Genua, Paganini szülővárosa pedig a legnagyobb hegedüsök számára rezervált kitüntetéssel tisztelte meg: átadta neki Paganini hegedüjét, hogy azon játszik hangversenyen.

Sajnos, most már jószerével csak bucsuzni jött haza két hónapra. Aztán leköltözik Firenzébe.

De azt mondja, hogy Szombathelyre azért minden évben lejön játszani. Jól esett neki, hogy szülővárosának közönsége zsufolásig megtöltötte a termet s büszke arra, hogy őt még "otthon is" elismerik.

Felesége Keömley Bianka dalénekesnő.

Hát persze, hogy minden évben eljön a Jani Szombathelyre. Hiszen ide nemcsak muzsikálni jön. Más dolga is van. Most is virágot hozott magával. Kiment vele a temetőbe. A Hanzi bácsi sirjához. Ott a legpuhább szivü, legderüsebb lelkü apának a sirjára szokta letenni egy-egy szálát a sok rózsának, egy-egy ágát annak a sok babérkoszorunak, amelynek a töve ott eredt meg a Kálvária-utcai kis lakás zongorája alatt, ahol a csirázó müvészetet egy áldott jó öreg ember csodásan szép apai szeretete ápolgatta ...

Még nagyon fiatal ember, máris hét világot járt, hét nyelven ir - olvas - beszél s hét országban arat sikereket müvészkezében a magyar hegedü. Szombathely szülötte (1896 nov. 28.) itt érettségizett jelesen. Diákkorában több külföldi utat tett a vakációkban s a háboru alatt épp Franciaországot járta, ahonnan kalandos utakon jött haza s beállt katonának. Vitézül verekedett. Aztán Budapest és Bécs egyetemeit járta, közben a hires Pasowszkytól hegedülni tanult, 1920-ban székesfővárosi tanár lett s innen járja utjait, mint hegedümüvész.

Egész Európát bejárta, de különösen azon helyeket, ahol magyar hegedüs még nem járt: Egyptom, Siria, Palestina, Török és Örményország nagyobb városai tapsoltak muzsikájának. Emellett mint tanár, nyitott szemmel járja az exotikus helyeket: Palesztina jó ismerője, rodostói Rákóczi-kutató, aki több érdekes adatot talált a nagy fejedelemre vonatkozólag. Perfekt olasz, francia, német, török, töri az arabot, foglalkozik az uj héber nyelvvel.

Utjait leirja, szines, eleven tollából sok cikket közölt a "Vasvármegye". Tulajdonosa a jeruzsálemi III. oszt. érdemkeresztnek. Müvészetét szülővárosának is volt már alkalma élvezni s első fellépése alkalmával már meghazudtolta azt a szállóigét, hogy senki se próféta a maga hazájában.

És a hivatalos zenekritika is a müvészek sorába iktatta Heigl Lászlót, a filozófia doktorát, aki jelenleg Amerikában szerez dicsőséget a magyar hazának és szülővárosának. Szombathelynek.

Bárdos Alice

Nem volt a mienk, de a mienké lett, mert ide hozta, szombathelyivé tette a szive s ha Berlin, Bécs, Florenz vagy Budapest tapsolja vonóját, akkor szombathelyi müvésznőről zeng szép irásokat a kritika. Született 1900-ban Budapesten. Nem azzal a gondolattal kezdett játszani, hogy müvész lesz, de nyolcéves korában játszott Hubay előtt, aki méltónak tartotta a müvészpályára. Tizenhét éves korában már Berlinben hangversenyez, óriási sikerrel, ettől kezdve járja a müvészet utját, melynek jelentősebb állomásai Drezda, Köln, Lipcse, Stuttgart, Bécs, Budapest, Firenze, Genova - és végül Szombathely, melynek zenekedvelő közönsége szeretettel övezi. Szende László épitészmérnöké az érdem, hogy a müvésznőt szombathelyivé tette, 1920-ban feleségül vette s azóta itt él - boldog feleség, még boldogabb anya.

Itt emlékezünk meg Wiener Lilly szombathelyi születésü jeles hegedümüvésznő, okleveles zenetanárról. Játékának több izben tapsoltak idehaza zsufolt hangversenytermek, de a külföldön is több babért aratott.

==============

Szombathely szinészetének története a magyar szinjátszás gyermekkorával kezdődik, vagyis körülbelül százhusz esztendeje lehet annak, amikor az első vándorszintársulat a "hazafiság a nemzetiségnek" jelmondatával ajkán tanyát ütött az ősi Sabária valamelyik beszállóvendéglőjének tánctermében avagy kocsiszinjében.

Százhusz esztendő! Mily sok eseményt rejt ez az idő magában! Mennyi sok taps, kacaj, nevetés, visszafojtott lélekzet, könny és sirás fakadt tizenhét évtizeden át, kulisszák szines világában! Ha városházába olvasztott egykori szinházépület, valamint a régebbi és a jelenlegi aréna falai visszaadhatnák az elnyelt hangokat, előttünk látnánk hullámozni kétemberöltő minden gondolatát és érzelemvilágát!

Az iskoladrámáknak érdekes példáját találjuk a Szombathelyen 1730-ban előadott "Arsione" c. tragédiával, melynek jeleneteit latin, magyar és német nyelven jelölték meg a nyomtatott példányokon.

Az első magyarnyelvü szinelőadást Straule Fülöp inditványára mükedvelők rendezték 1813-ban a Szarvas (mai Sabaria) vendéglőben a medréből kilépett Perint és Gyöngyös patakok árvizkárosultjainak segélyezésére. A következő években vándor német társulatok keresték fel időnként a várost, mignem 1818-ban egy magyar társaság ütött tanyát a Szarvasban s tartott napokon itt előadást, a szinészek neveit azonban nem ismerjük.

Az 1813-as esztendő hozta Szombathelyre Kilényi Dávidot, a "Nemzeti Szinjátszó Társaság" igazgatóját, aki a Szarvas-vendéglő papirdisszel tarkitott nagytermében ütötte fel táborát s közel két hónapig szórakoztatta a közönséget.

Kilényi társulata a magyar szinészek szine-javából állott, akik szivesen csoportosultak a primadonna: Dériné Széppataky Róza köré, mert ennek hirneve már ekkor - alig tiz esztendős szinpadi mult után - biztos sikert jelentett. Kilényi tagjai között volt a nagy emberábrázoló Szentpéteri Zsigmond, továbbá Láng János Ádám, a magyar szinészet uttörőinek egyike, Pályi Elek, a jeles énekes és müforditó, végül Szilágyi Pál, a Nemzeti Szinház későbbi opera-rendezője. A nők közül Dérinén kivül még ott találjuk Vajdáné Ecsedy Jozefát, a szerződésszegéseiről és kalandjairól már akkor ismert énekesnőt, aki a mai primadonnák minden allürjével ékeskedett, továbbá özv. Nagynét, Thellerné Ludvig Borbálát, mig a férfiak névsorát Farkas József, Ujvári, ifj. Nagy, Abday Sándor, Bartha Károly, Mészáros János és Láng Lajos egészitik ki.

Kilényi Dávid sikeres szereplése után csaknem minden esztendőben megjelentek Thália papjai. Ebből az időből Komlóssy Ferenc, Baky Gábor és Alapi Nándor igazgatók szombathelyi szereplése érdemel emlitést.

A szabadságharcot követő elnyomatás szomoru napjaiban Arad városának példáját követve, Szombathely és Vasvármegye áldozatos honfiui készsége is megnyilatkozott egy szinielőadásokra alkalmas nyári szinkör létesitésének alakjában.

A deszkából épült szinkört a Rumi-utcában levő Holczheim-féle ház udvárán állitották fel és 1850 junius havában nyitotta azt meg Pázmán Mihály jónevü vidéki szinigazgató. A megnyitó előadás alkalmából a szinkör feldiszitésére a város két szekérre való zöldgalyat ajándékokozott. A szinkörben müködött szintársulatok között a legjelesebb volt a Szőllősi Mihály és Szuper Károly igazgatása alatt álló társulat (1853-1854), mely főleg Szigligeti Ede szinmüveit tartotta müsoron. Az 1853. december 26-án bemutatott "Aggteteleki barlang" cimü népszinmü a a szinlap szerint "fehér szobor némaképzetekkel" került szinte, mind az öt felvonásban más-más szinü görögtüz alkalmazásával.

1864-ben Mezei (Pauer) Antal megyei irodaigazgató és néhány lelkes szinházbarát, az állandó szinház felállitásának eszméjét vetették fel. Az eszme a város közönségének körében kedvező fogadtatásra talált és ennek eredményeként megalakult a szinházi választmány, melynek elnökévé Horváth Boldizsár ügyvédet, a későbbi nagynevü igazságügyminisztert választották. Horváth Boldizsár lelkeshangu felhivásai csakhamar élénk visszhangra találtak a müpártoló közönség lelkében, a Rumi- és Hosszu (ma Thököly) utcák sarkán levő patinás kertek tulajdonosai pedig 1865-ben 5-10 négyszögöl nagyságu ingyen-területet ajánltak fel szinházépités céljaira. Az ingyen telekkel határos 492 öl nagyságu területet a szinházi választmány a mükedvelői előadások és önkéntes adományokból befolyt pénzekből vásárolta meg 2173 frt. 66 kr. vételáron.

Az adományok élén Batthyány Fülöp herceg 1000 forintos ajándéka áll, ezt követi Festetich György gróf 800, Horváth Boldizsár 200 és Takács Lajos 100 frtos adománya.

A szinházi választmány az állandóan érkező adományok mellett is belátta, hogy még-még évekig sem lesz együtt az épitéshez szükséges töke, miért is elhatározta, hogy a létesitendő állandó szinház telkén részvénytársasági alapon (egy forintos részvényekkel) ideiglenes nyári szinkört létesit. A szinkört 1866-ban nyitották meg Bényei István és Laczkó Gergely szinigazgatók jeles szintársulatukkal.

Az 1867-ik év alkotmányos mozgalmai és a kiegyezés révén magyar nemzet életében beállott jelentős fordulat egyelőre nyugvópontra juttatták az állandó szinház ügyét. Az országos jelentőségü események lekötötték az elméket és csak a Vasmegyei Lapok - akkori egyetlen szombathelyi hirlap fáradozásának köszönhető, hogy az eszme a kiegyezést követő évtizedben véglegesen el nem aludt.

1877-ben a szinházi választmány Takács Lajos elnöklete alatt ujjáalukult, ami ujabb lendületet adott az állandó szinház félig-meddig feledésbe ment ügyének. Az akkor megalakitott épitő- és végrehajtó bizottság tagjai: Széll Ignác, Károlyi Antal, Haiden Imre, Kuncz Adolf dr., Éhen Gyula és Balogh Gyula ujult erővel láttak munkához és ujabb lelkes felhivásokkal fordultak a város és a vármegye müpártolóinak áldozatkészségéhez.

Vasvármegye 15.000 forinttal, Szombathely városa ugyanannyival és még 50.000 darab falitéglával, valamint a szükséges homok felajánlásával járult az épitési alaphoz. A jó példát magánosok is követték és az épitési alap gyarapodását eredményezte a választmány által kibocsátott 1500 drb. 10 forintos részvény, a 60000 forintért eladott 4 drb. örökös páholy vételára, a Dalosegyesület hangversenyeinek és a mükedvelők előadásainak jövedelme, végül az e célra rendezett sorsjáték bevétele.

Az épitési tőke most már előreláthatólag együtt lévén, a szinházi választmány kérésére a város közgyülése a szinházépités céljaira átengedte a Kitzlingstein-féle telek fele részét, a telek másik felét az épiteni szándékolt városháza számára tartván fenn. A szinház tervének és költségvetésének elkészitésére Hausmann Alajos hirneves budapesti épitész és müegyetemi tanárt kérték fel. Aki munkálataiért 4000 frt. tiszteletdijat kapott. A 60.000 forint épitési költséggel előirányzott szinházépület felépitését 1879-ben kezdték meg és a következő év nyarán már készen is állott az évtizedeken át epedve várt és hőn óhajtott muzsahajlék.

Az 1866-ban megnyilott Rumi-utcai szinkörben a szinelőadások egészen az állandó szinház felépitéséig folytak a nyári évszakokban, bár megtörtént az is, hogy némely utazó szintársulat a téli hónapokban valamelyik vendéglő nagytermében játszott néhány héten át.

Ebben az időszakban a következő szinigazgatók fordultak meg társulataikkal Szombathelyen: Kocsisovszky Jusztin (1868), Károlyi Lajos (1869), Váradi Ferenc és Krasznai Mihály (1869), Kocsisovszky Jusztin (1870), Balogh Alajos (1871), Bakody Antal (1871-1872), Szuper Károly (1872), Gerő Jakab (1873), Németh György (1871) Nagy Lujza (1875), Vezéry Ödön (1876), Miklósy Gyula (1878), Szuper Károly és Molnár György (1878), Gerőfy Andor (1879).

A második nyári szinkör közel másfélévtizedes élettartama alatt a régi, németből átdolgozott bohózatok lassanként háttérbe szorultak. Helyüket átvették a látványos darabok (Ördög pilulái, Szép Meluzina stb.), a hazafias tartalmu szinmüvek (pl. Zrinyi a költő, Egy honvéd család, Honvéd szerzetes, Bem apót, Egy menekült lengyel nő és a jószivü csizmadia) és a romantikus népdrámák (pl. Notredamei toronyőr, Az ördög és a párisi vakleány, Fekete orvos, Londoni koldusok stb.

A második szinkör utolsó évadja illusztris vendégmüvésznő, Prielle Kornélia ötnapos vendégjátékával nyert befejezést 1879 jun. havában.

A "Vasvármegye állandó szinháza"

A Hausmann Alajos tervei szerint készült állandó szinház a régi városházával közös fedél alatt nyert elhelyezést és az 1925-26 években ujabb emelet ráépitésével megnagyobbitott jelenlegi városházépület baloldali részébe lett beolvasztva.

A kis befogadóképességü, de tetszetős kivitelü szinházépület izléses diszitése a szinháznak intim jelleget kölcsönzött.

A szinház ünnepélyes megnyitása 1880 augusztus 19-én folyt le nagyszabásu ünnepség keretében. A Dalos-egyesület énekszáma után Márkus Emilia szavalta el bátyjának, Márkus Miklósnak ez alkalomra irt prológját, amit Csiky Gergely, "Proletárok" c. szinmüvének előadása követett Beődy Gábor szinigazgató társulatának előadásában Prielle Kornélia és Márkus Emilia, a "Nemzeti Szinház" tagjainak vendégfelléptével. Az illusztris vendégmüvésznőknek a szinválasztmány egy-egy ezüst koszoruval kedveskedett.

Mig a korábbi évtizedekben Szombathely a szintársulatoknak inkább nyári állomáshelyül szolgált, addig a kőszinház megnyitása után a sziniévad az őszi hónapokra terjedt ki, azonkivül pedig csaknem minden év tavaszán megfordult itt valamelyik nagyobb város szintársulata 4-6 hetes pótszezonra.

El lehet mondani, hogy a szombathelyi közönség a jó társulatok előadásait mindig szivesen látogatta. Kicsiny volt a szinház, de sokszor volt benne lelkes hangulat és forró ünneplés. A magyar szinészet nagyjai játszottak ebben a szinházban. Alig volt jelentékenyebb szinészünk, aki vándorutjában ne taposta volna egyszer-másszor a meghitt és családias jellegü szombathelyi szinháznak deszkáit, melyet Kóbor Tamás oly megkapó szinekkel örökitett meg "Csillagok felé" cimü regényében. Itt tapsolt esténkint kipirult arccal és lázban égő szemekkel a sok szombathelyi diák azokban az időkben, amikor még a primadonnák kocsija elől a lovakat kifogni volt szokásban.

Egy szép napon aztán kimondták a halálos itéletet a kis szinházra. Tüzveszélyesnek nyilvánitották és végérvényesen becsukták. Pókhálók lepték el a nézőteret, patkányok és egerek rágták el a kulisszákat, később széhordták az egész belső berendezését, az előcsarnokból pedig hatósági mészárszéket csináltak. Ilyen dicstelen módon mult ki az a kulturintézmény, melynek létesitésén évtizedeken át fáradott egy nemesen és fenkölten gondolkozó, szépért, jóért, ideálokért lelkesedni tudó generáció!

A kőszinházban a következő szinigazgatók, illetve szintársulatok tartottak rendszeres előadásokat: Beődy Gábor (1880-1882), ifj. Bokor József (1882), Gerőfy Andor (1882), Bokody Antal (1883), Mándoky Béla (1884-85), Jakab Lajos (1886), Szabadhegyi Aladár (1887), Sághy Zsigmond (1887-88), Pozsony-temesvári szintársulat (müvezető Polgár Sándor 1888), Hubay Gusztáv és Hevesy Lajos (1888-89), Székesfehérvári Szinházegyesület Társulata Veress Gyula müvezetésével (1889-90), ifj. Polgár Károly (1891-92), Monori Sándor (1893), Komjáthy János (1894-96), Veszprémy Jenő (1894), Dobó Sándor és Dayka Balázs (1895), Szalkay Lajos (1897), Csóka Sándor (1897), Somogyi Károly (1898-99), Halmay Imre (1901-1902), Balla Kálmán (1902-903), Kunhegyi Miklós (1902), Micsey F. (1903-904), Nádasy József (1905-906), Szalkay L. (1907).

A kőszinház után nemsokára, főleg a bécsi Ring-szinháznak 1881 december havában történt leégését követő időkben hivatalos részről megállapitást nyert, hogy mindössze két vészkijáróval ellátott szinházépületből netáni tüzveszedelem vagy pánik esetén a közönség nagyrésze alig tudna kimenekülni. Ezért a városi szinügyi bizottság kebelében mindjobban megerösödött Gyöngyösy Tivadar és Knebel Jenő által vezetett azon áramlat, amely számitva a szinháznak tüzveszélyesség cimén való bezárására, egy hatalmas befogadóképességü nyári aréna épitését szorgalmazta.

Ugyanakkor a szinügy barátainak egy másik csoportja kiknek lelkes vezére Győrfy Endre premontrei tanár volt, ama meggyőződésre jutott, hogy Szombathely kulturigényének az felelne meg, ha a meglévő kis kőszinház helyett mihamarabb egy másik kényelmesebb és tágasabb szinházat épitenének, amely a rohamosan fejlődő város lakosságának széles rétegeit tudná magához vonzani az unalmas téli hónapokban.

A város vezetősége is inkább az utóbbi megoldás felé hajlott és Láng Lajos épitésszel el is készittették az uj monumentális szinház tervét, melynek kivitele a költségszámitás szerint 900.000 koronába került volna. A kilencszáz néző számára tervezett szinház arra a térségre került volna, ahol ma a Széll Kálmán- és Király- utcák keresztezési pontján a Kovács-szálloda áll. Ezt a területet Éhen Gyula polgármester bekerittette és ideiglenesen parkiroztatta.

A horribilis épitési költségek előteremtésére nagy erővel indult meg a társadalmi akció. A legtöbben készpénzt adományoztak, sokan pedig természetbeni hozzájárulást (tégla, föld, homok, mész stb.) helyeztek kilátásba.

Bármily lelkesedéssel karolta is fel Szombathely és Vasvármegye lakossága az uj szinház felépitésének eszméjét, csakhamar be kellett látnia mindenkinek, hogy a szükséges épitési költség előteremtésére éveken át tartó agitációra van szükség és talán évtizedek fognak addig eltelni, amig világvárosi irányban fejlődő Szombathely egyik legszebb ékességének szánt szinházépület felépül.

Ilyen előzmények után vetette fel László Kálmán dr. ügyvéd az uj szinház eszméjének egyik lelkes hive az u. n. "teremszinház" gondolatát mely csakhamar általános helyesléssel találkozott.

A teremszinház céljaira szükséges összeg még mindig nem lévén együtt, a közönség egyre sürgetőbb kivánságának engedve a város vezetősége 1909-ben megengedte Nádasy József szinigazgatónak, hogy a Puntigami-sörgyárnak a Brenner János-utcában levő helyiségében nyári szinkört létesitsen. A kultuszminisztérium szubvenciója és a város támogatása mellett Trummer János tervei szerint felépitett hombárszerü fabódéban Nádasy József szintársulata pár nyáron át játszott.

Nádasy arénájához egy vidám epizód és egy szomoru emlék füződik. A vidám epizód a helyi vonatkozásunak hirdetett "Bagolyvár" c. énekes bohózat előadásán történt, melynek szövegét a szinlap szerint Lingauer Albin főszerkesztő irta, zenéjét pedig Stadler Izidor dr., Knebel Jenő és Janovits József, a szombathelyi zenei élet korifeusai szerezték. A nyitány elhangzása után Lingauer Albin a zsufolt nézőtérről a lámpák elé lépett és humoros beszéd keretében ugy a maga, mint muzsikus barátai nevében is tiltakozott a szerzői minőségben való ünneplés ellen, megállapitván, hogy arra még aligha volt precedens a szinészet történetében, hogy egy szindarab részére szerzőket lopjanak!

A szomoru emlék, mely egyuttal Nádasy szombathelyi müködésére is pontot tett, 1911 julius 31-ének délutánjához főződik. Erre a napra Biró Lajosnak "Sárga liliom" cimü darabja volt müsorra tüzve. A jegyek szépen fogytak elővételben és a szinészek várakozásteljesen néztek a másnapi gázsikifizetés elé. Délután hat óra tájban a női öltözők tetőzete alól hatalmas lángnyelvek törtek elő, a tüz pillanatok alatt lángbaboritotta a szinpadot és egy óra multával már csak néhány üszkös fadarab jelezte a nyári aréna helyét ...

A következő esztendőben Thury Elemér szinigazgató próbált szerencsét, aki az ezredévi-park melletti Herics-féle kertben épitett nyári szinkört a Jégveremhez cimzett vendéglő udvarán várostól erre a célra kapott 20.000 korona szubvenció felhasználásával. A Müller és Weisz épitészek által tervezett szinkör eléggé tetszetős épület volt, azonban a helyiség messze esvén a várostól és a villamos utvonalától, előrelátható volt, hogy a szinigazgató nem tud benne boldogulni.

Ámbár Thury Elemér nagy ambicióval látott munkához, a vége mégis az lett, hogy megbukott, felszerelését elárverezték és a szinészek közpénzből kaptak utiköltséget a távozásra. A társulat tagjai közül Pilisi Lajos szinész Szombathelyen maradt es ujságirónak csapott fel. A világháboru folyamán irt harctéri tudósitásai és könyvalakban kiadott szines leirásai révén országos hirnévre telt szert. Kár, hogy a könyörtelen halál oly korán pontot tett ifju életére.

Thália ujból hajléktalan maradván Szombathelyen, a városi tanács ezuttal a kultuszminisztériumhoz fordult megbizható és elsőrendü társulattal rendelkező szinigazgatóért, aki a maga részéről is hajlandó lett volna egy állandó jellegü nyári szinház létesitése érdekében áldozatot hozni. Kertész K. Róbert államtitkár Polgár Károly pozsonyi és Palágyi Lajos szegedi szinigazgatókat ajánlotta. A választás Polgárra esett, kinek abban az időben a legjobb szintársulata volt a vidéken és személye is jól ismert volt korábbi szombathelyi müködése révén. A Polgárral kötött megállapodás értelmében a város a kultuszminisztertől hét éven át kilátásba helyezett évi 7000, összesen tehát 49.0000 korona szubvenciót kiutalta a szinigazgatónak, aki a maga részéről ugyancsak hét éven át évi ezer korona hozzájárulást garantált, az igy összegyült összeg ellenében aztán Trummer János és Szente Lajos müépitészek elvállalták a mai napig is fennálló nyári szinház felépitését. A telket a város adta, megvásárolván a palántás kertek előtt álló két laképületet.

A külsőleg nem nagyon diszes, de eléggé tágas, akkor azonban még csak félig-meddig kész szinházépületben kezdte meg előadásait Polgár Károly hatalmas szintársulatával, melynél jobban szervezett és népesebb szintársulat eddig még sohasem fordult meg Szombathelyen.

A trónörökös pár sarajevói tragikus halála és az ezt követő belgrádi ultimátum okozta feszült atmoszférában is szépen látogatta a közönség az előadásokat, ezek között az operákat is, mely müfajból eddig csak nagy elvétve kapott Szombathely némi kis izelitőt. Julius 28-án aztán bekövetkezett a részleges-, néhány nappal később pedig az általános mozgósitás. Katonának vonultak be a szinészek is. Az itthon maradtak néhány napon át még megpróbálták az embereknek a szinház iránti közömbösségét megtörni, de eredmény nélkül. Polgár Károly végre is kénytelen volt társulatát feloszlatni, maga pedig Pozsonyba ment vissza, hogy ott várja be a viszonyok jobbrafordulását.

A következő 1915. év tavaszán ismét kisérletet lett Polgár Károly, ekkorra már ujjászervezett pozsonyi társulatával a szombathelyi közönség hangulatának megváltoztatására, de ekkor még nem alakult ki az a felfogás, hogy a háboru megrenditő csapásai között az itthon maradottaknak nem a néma gyász, az önmagukba való elmerülés és visszavonulás, hanem a társadalom rendeltetésszerü munkájának elvégzése, továbbá a kulturális és gazdasági életnek fennakadás nélküli előrevitele a kötelessége. A közönség teljesen elzárkózott a szinház elől, vagy ha szórványosan el is ment oda, ott is a megrázó napi események lenyügöző hatása alatt maradt. Polgár Károly kéthetes idény után elhagyta Szombathelyt.

A következő háborus esztendőkben ugyancsak Polgár Károly szintársulata müködött a nyári szinházban, ekkor azonban már mindjobban növekvő érdeklődés mellett. Legnagyobb méreteket öltött a látogatottság 1918-ban, a világháboru utolsó esztendejében. Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy a szörnyü kataklizmában megbomlott idegrendszerü közönség a valóság tengernyi buját, baját felejtető szórakozást, bóditó narkotikumot keresett a szinházban, akárcsak egykoron a kenyérre éhes római nép a cirkusz véres porondján.

Rákosi Jenő
Szombathely város diszpolgára

A fegyverszüneti szerződéssel ránk oktrojált demarkációnális vonal, melyről akkor még nem hitte senki, hogy a trianoni határok előképe, megszüntette az elszakitott országrészekkel való érintkezést, minek következtében a pozsonyi szintársulat nem látogathatott el többé Szombathelyre és különben is a csehek Polgár Károly játszási engedélyét bevonták. Az időközben beköszöntött rémuralom napjaiban Fodor Oszkár székesfehérvári szinigazgató kapott engedélyt arra, hogy a nyári szinházban előadásokat tarthasson. Fodor Oszkár, kinek csendes társa és egyben karnagya Andor Zsigmond, a későbbi szegedi szinigazgató volt, 1919 julius 15-én kezdette meg előadásait.

Ebben az esztendőben egyébként Ujvári Ede dr. helyettes-polgármester ügyeskedése révén az elvtársak 100 ezer korona költséggel renováltatták a nyári szinházat. Ekkor látták el az aréna mennyezetét az eső okozta zaj kiküszöbölése céljából belső burkolattal; ugyanekkor téglával kikövezték a padozatot, a páholyok mögé pedig szilárd válaszfalakat huztak, ajtókul felhasználva a régi kőszinházból áthozott páholyajtókat. A régi kőszinház felszereléséből ekkor a használható tárgyakat áthozták az arénába, a kőszinház előcsarnokából pedig mészárszéket csináltak.

A proletárdiktatura letörése után a vidéki szinészet ügye is revizió alá került és kitünő nyári állomáshelyként ismert Szombathelyt magasabb államérdekből Sopronnal kapcsoltak össze, hogy az ottani gyéren támogatott magyar szinészet boldogulását lehetővé tegyék. Igy került 1920-ban a szombathelyi szinház igazgatói polcára Bodonyi Béla soproni szinigazgató, aki nagyon nehéz viszonyok között egyfolytában hat esztendőn át igazgatta a nyári szinházat és igy ő az a szinigazgató aki a szombathelyi szinészet fennállása óta leghosszabb ideig müködött megszakitás nélkül Szombathelyen. Bodonyi Béla a soproni szinháznak közismerten állandó és a magyar szinészet történetében is már régebben megállapitott rossz üzletmenete folytán minden évben tetemes deficittel terhelve vonult be Szombathelyre, hol a gazdasági helyzet évről-évre szintén rosszabbodván, természetes, hogy az anyagi terhek sulya alatt végül is összeroppant és a szinház vezetését 1925 őszén Somogyi Kálmán győri szinigazgatónak adta át, Bodonyi Bélát anyagilag sokkal jövedelmezőbb kerületekbe hivták meg igazgatónak a soproni népszavazás idején, ő azonban fanatikus kitartással maradt meg őrhelyén a magyar kultura nyugati végvárában. Igazgatása alatt a klasszikus irók remekmüveiből néhány darab minden évben müsorán szerepelt, azonkivül nagy áldozatkészséggel, fővárosi vendégekkel hozta szinre a Traviata, Hoffmann meséi, Bajazzók, Parasztbecsület, Carmen, Pillangókisasszony és Büvös vadász operákat, nagy szolgálatot téve ezzel Szombathely zenei életének. Diszitse a jobbsorsra érdemes igazgató koldusbotját az elismerés örökzöld babérága!

Utána Győr, Sopron, Szombathely és Pápa városokból a kultuszminisztérium kezdeményezésre megalakitott szinikerületnek Somogyi Kálmán lett az igazgatója, aki 1927-ig küzködött a megnehezedett viszonyok között rózsásnak éppen nem mondható szinigazgatással.

Legujabban Székesfehérvár is belépett a megnagyobbodott szinikerületbe és az 5 város vezetősége Faragó Sándor székesfehérvári szinigazgatót bizta meg jövő évtől kezdve az igazgatással.

A szombathelyi szinészetnek fentebb vázolt története nem volna teljes, ha az itt vendégszereplő ragyogó müvésznagyságokról meg nem emlékeznénk. Szinpadunkon megfordultak: Gyöngyösyné Mátray Laura (1879), Ujházy Ede (1881, 1894, 1896), Molnár György (1878), Prielle Kornélia (1879), Helvey Laura (1884), Pálmay Ilka (1884, 1910), Feleky Miklós és neje (1887), Hegyesy Mari (1887, 1895), Török Irma (1894), Molnár László (1896), Tollagi Adolf (1897), Gustavo Salvini (1897), Jászay Mari (1897, 1903), Márkus Emilia (1901), Blaha Lujza (1904), Tapolczay Dezső (1905), T. Vizváry Mariska (1905), Nyáray Antal (1904), Tanay Frigyes (1910), T. Halmy Margit (1910), Molnár Aranka (1910), Gábor József (1917), Komlóssy Emma (1917), Pethes Imre (1923), Némethy Ella (1922), Palló Imre (1923, 1924), Odry Árpád (1924), Hegedüs Gyula (1925), Kosáry Emma és Király Ernő (1925), Kiss Ferenc (1925), Rákosi Szidi (1924), Somlay Artur (1925), Honthy Hanna (1926), Rózsahegyi Kálmán (1926), Varsányi Irén (1925), Csortos Gyula (1926), Lukács Pál (1926), Biller Irén (1926) és Fedák Sári (1926).

A Szombathelyen müködött szinészek közül igen sokan később országos jelentőségre tettek szert müvészetük, rendezői tudásuk vagy irodalmi sikereik révén. Az alábbi névsorban ezek neveit összefoglaljuk. A név melletti évszám azt az évet jelenti, amikor az illető először játszott Szombathelyen mint szerződött tag:

Halmi Ferenc (1868), Klárné Angyal Ilka (1868), Nikó Lina (1869), Hetényi Béla (1870), Molnár György (1870), Demjén Mari (1871), Rónaszéky Gusztáv (1872), Gerő Lina (1873), Szilágyi Béla (1874), Szathmáry Károly (1874), Solymosi Ede (1875), Berki Ferenc (1880), Dezséri Gyula (1880), Follinusz Aurél (1880), Somló Sándor (1880), Mándoky Béla (1881), Deréki Antal (1881), Boros Endre (1883), Fenyvessy Emil (1886), Rakodczay Pál (1887), Veszprémyné Ágh Ilona (1887), Bácskay Julcsa (1888), Tompa Kálmán (1889), Kazaliczky Antal (1888), Nyilassy Mátyás (1884), Polgár Károly (1888), Vendrey Ferenc (1891), Medgyaszay Evelin (1892), Sziklai Kornél (1894), Sárdy Károly (1894), Déri Béla (1894), Szathmáry Lajos (1894), Csongory Mariska (1895), Palágyi Lajos (1895), Faragó Ödön (1895), Tomcsányi Russi (1897), Deési Alfréd (1897), Hadrik Anna (1897), Bihari Ákos (1898), Békéssy Gyula (1899) Fóti Frida (1900), Szántó Gáspár (1902), Czakó Vilmos (1902), Mészáros Alajos (1903), Haraszti Mici (1903), Kormos Ilonka (1907), Buday Ilonka (1907), Ujj Kálmán (1911), Pásztor Ferike (1914), Gózon Béla (1914), Faludi Kálmán (1916), Honthy Hanna (1918), Sugár Lajos (1922).

Abban az időben, amikor még a szombathelyi szinészet nem volt a nyári hónapokhoz kötve, a november hónapban itt müködő szintársulatok halottak előestéjén kegyeletes ünnepség keretében szokták felkeresni a szombathelyi temetőben eltemetett pályatársaik sirját. Ma már egyik-másik szinmüvész sirját megtalálni nem tudjuk, siremlékük elporladt, sirhantjuk a földdel lett egyenlő. Lázári-Daróczy Zsigmondnak, az 1879-ben fiatalon elhunyt szinésznek és Szilágyi Gedeonnak az 1889-ben elhalt szinésznek sirját még megjelöli az omladozófélben levő siremlék, az 1921-ben elhunyt Sándorffy-Moory Sándor és az 1925-ben eltemetett Csige Lajos nyugdijas szinész nyugvóhelyét is megtaláljuk a fölébe tüzött fakereszt nyomán, azonban Takács Piroska drámai müvésznő és az 1894-ben elhunyt Sz. Németh József egykor népszerü és országos hirü komikus sirdombját hasztalan keressük ...

Szombathelyi müködésük során asszonysorba léptek és a szinpad csillogó világát a családi tüzhely melegével cserélték fel a nevesebb müvésznők közül Buday Ilonka, a ragyogó primadonna, továbbá Kovács Márta, Káldi Frici, Völgyi Nusi, Sághy Duci és Szathmári Aranka.

A szombathelyi szinészetre vonatkozó feljegyzések, hirlapi közlemények és szinlapok adatai szerint Szombathelyen a következő helybeli szerzők darabjai kerültek bemutatásra: Lipp Vilmos premontrei tanár vigjátéka "Az igazmondó" (1869); Balogh Gyula, késöbbi Vármegyei levéltáros drámája "Ubryk Borbála" (1869); Magvasi zenetanár operettje "A rászedett fogorvos" (1871); Éhen Gyula két szindarabja: "Gróf Lipót" (vigjáték) és "A karkötö" (szinmü) szinre kerültek 1887-ben; Jánossy Gábor árvaszéki ülnök társadalmi szinmüve "Az asszonyi sziv" (1898); Beődy-Balogh Ella tanitónő szinmüve "István és Gizella" (1901); Vándor Kálmán hirlapiró drámája "Az örök orvos" (1923).

A vidéki szinészetnek a trianoni békeszerződés életbelépése óta egyre fokozódó válsága a staggione-rendszerü szintársulatok létesitését eredményezte. Maga az eszme nem uj: Szuper Károly már 1868-ban megfordult Szombathelyen ilyen alapokon szervezett drámai társulatával, melynek Molnár György volt a főerőssége és tiz estén kizárólag klasszikus darabokat adott elő. 1897-ben pedig valódi hamisitatlan olasz-staggione társulathoz is volt szerencséje Szombathely közönségének; ennek a társulatnak Gustavo Salvini, a nagy olasz tragikus szinész volt az igazgatója, aki három Shakespeare-darabot hozott itt szinre.

Az ujabb staggione-társulatok megalapitója Alapi Nándor (aki a 173. oldalon Abday Sándor helyett tévesen szerepel) Szombathelyen kezdte meg müködését társulatával 1924. évi február havában és azóta is ellátogat évente Sabaria ősi falai közé. Kivüle még Fodor Oszkár (1925) és Lányi Viktor dr. (1926) staggione-igazgatók fordultak meg a Kovács-szállóban, illetve a Kulturházban felállitott miniatür-szinpadon. Lányi Viktor vállalkozása annyiban volt ujszerü, hogy operákat tüzött müsorára.

A hivatásos szinészeken kivül Szombathely mükedvelői sorompóba léptek már a magyar szinészet kezdő éveiben, hogy a magyar nyelv és nemzeti kultura szent ügyét tehetségük arányában előmozditsák. Régebben a Szombathelyi Dalosegyesület, ujabban pedig a Zsidó Leánykör és a Protestáns Kör, valamint az Anya- és Csecsemővédő-egyesület alkalmi mükedvelő gárdája nyujtottak e téren jelentős kulturteljesitményt. - Az Aranyembert, Bunburyt, Darázsfészket, Drótostótot, a János vitézt (pantomim.) és egyéb darabokat a legutóbbi években mükedvelőktől olyan előadásokban láttuk, melyek hivatásos szinészeknek is dicséretére váltak volna. Ugyanezt mondhatjuk az egyes tanintézetek alkalmi szinielőadásairól is. A mükedvelői teljesitmények teljességét azonban az ugynevezett "Opera-mükedvelő gárda" nyujtotta, mely 1923-ban illetve 1925-ben a "Sevillai borbély" és a Rigoleto" operákat adta elő teljes müvészi felkészültséggel. A főszerepeket Gy. Sarlay Mariska, Bertók Ferike, Kiss Sári, Chiky Erzsébet, Koh Ferenc, Polgár István dr., Sághy Antal és Biró István énekelték, a betanitás fáradságos munkáját pedig Statzenberg Vencel székesegyházi karnagy végezte.

A nyári aréna ideiglenes épület és mint ilyen állandó tatarozással sem tartható fenn már sokáig. Ezért már a közel jövőben szükségszerüen foglalkozni kell a város vezetőségének az állandó szinház felépitésének gondolatával. A városfejlesztési terveken az uj szinház számára a mostani aréna mögötti térséget tartották fenn. Az egykoron nemes áldozatkészséggel összegyüjtött szinházépitési alap ugyan pénzünk romlása folytán elértéktelenedett, azonban az ujabban rendszeresitett vigalmi adónak egyéb kulturális és jótékonysági kiadások levonása után fennmaradó része évente mégis jelentős összeggel gyarapitja ezen alapot. A városi szinházalap vagyona 1927 első felében a következő tételekből állott: készpénzben 29,873.052 K, takarékbetétekben 980,333.882 K, hadikölcsönkötvényekben 108.000 K, magánadóslevélben 6000 K. Az alap összvagyona tehát 1,010.320.935 koronát tesz ki.

Az emberi tudás és haladás vivmányai előreláthatóan még nagy meglepetéseket tartogatnak a jövő nemzedékek számára, azonban kétségtelen, hogy sem a mozi, sem más technikai vivmány föl nem tartóztathatja a szinházat további diadalmas előretörésében. Mert a szinháznak mindenkor üde forrása: a költészet soha ki nem apad, a közönség lelke pedig csak az emberi lélek hangjától nyer ihletet. Ezt pedig csupán a husból-vérből való szinészek életet megrázó életet utánzó müvészete tudja a szinpadról elővarázsolni és a nézők lelkébe átültetni!

Márkus Emilia
a Nemzeti Szinház tiszteletbeli tagja, Szombathely szülötte

Strelisky felv.

SZOMBATHELY FŐTERE 1860 KÖRÜL

Természet után rajzolta Stowikowski Ádám

Irta FARKAS IMRE

Egyszer volt, hol nem volt, tul a Dunán, Sabarián - Szombathelyen kivirult egy rózsabimbó, diadalmas utjára indult egy gyönyörü ifju szőke leány. A lányt Márkus Emiliának hivták. Szép magyar házból, kedves, klasszikus környezetből indult el, anyai nagybátyjánál nevelkedett, a hires igazságügyminiszternél, Horváth Boldizsárnál. Itt látott lelkes magyar férfiakat, a nagybátyját, Horváth Boldizsárt, Vas Gerebent, másik nagybátyját, Márkus Eleket, akitől először hallotta szavalni Aranyt, Petőfit, Vörösmartyt.

Csodálatos szimbólum, hogy az a lelkes lobogás, a láng, mely ezt a nagyszerü asszonyi szivet heviti, már születése pillanatában rávilágitott az eljövendő pályájára. Nagy tüz volt akkor, amikor a kis Emilia született, - egy malomban látott napvilágot és a malom éppen akkor kigyulladt. - Tüz lángolt körülötte, tüz és ragyogás - és tüz és ragyogás lett az egész eljövendő müvészi pályája. A régi horoskópok szerint, aki a tüz jegyében született, az örökké él már, itt a földön. Voilá ...

Az első nexus, ami a szinészethez füzte, egy bájos kép volt az édesanyja ágya fölött. Spanyol szinjátszókat ábrázolt a kép. Az első szinészek, akiket az apró leánygyerek látott, vándorszinészek voltak. És velük volt Bényeiné.

A család, a szép, literátus magyar uri család gyönyörködve hallotta, amikor a kis Emilia szavalni kezdte:

"Fürtidben tengervészes éj ... "

Ilyenkor szemében lelkes láng lobogott, láng, életének szimbóluma. És elkomolyodott pajkos arcocskája. Máskülönben ezer ördög lakolt benne. Miss Móka, ez volt a családban a neve. Egyedül István bátyja hivta másképpen, célzással hosszu, leomló aranyszőke hajára:

- Loreley.

Mondja el, hogy én mondtam, aranyos, bájos teremtés voltam, - csendült gyönyörü hangja a visszaemlékezés derüjében, amikor tiszteletteljesen zaklattam, hogy mondjon valamit szép emlékeiből, vidám gyermekéveiről.

Egyszer volt hol nem volt, a szombathelyi kuriát meglátogatta egy papi talárba öltözött, oroszlánsörényü öreg ur. Európa egyik leghiresebb embere: Liszt Ferenc. Emilia meghajolt előtte és félénken szavalni kezdett.

Liszt Ferenc sulyos szava kellett ahhoz, hogy az aggódó család a gyönyörü leányt, féltett kincsüket, a világot jelentő deszkákra engedje. És a Nemzeti Szinház történelmi levegőjében, "Alfonz ur"-ban lépett föl először, Náday vezette be a szinpadra s az első szava az volt, ami a legkedvesebb, a legimádandóbb szó, amiről azt olvastam valahol, hogy kétszer csókolja meg az ember a saját ajkát, amikor kimondja e szót:

- Mama.

Azt irja a "Magyarország és a Nagyvilág" első fellépéséről:

A fiatal leányka csengő hangu, értelmes ritka értékkel bir a helyes szavaláshoz. Nem most tünik föl először a még csak tizennégyéves gyönyörü fiatal leány ...

Első fellépésén a Nemzeti Szinházban mint szerződtetett tag "Rómeo és Juliá"-ban a közönség virágokat szórt a lába elé. A kritika elragadtatva irt róla. Tehetsége, szépsége besugározta a szinházat. Olyan Julia volt, aki megérdemelte Romeóját. A Romeo szerepét Nagy Imre alakitotta.

Nézzük csak mit ir a "Pesti Napló" erről a debutról:

"Márkus Emilia kisasszony ma lépett fel először mint szerződött tag a Nemzeti szinpadán "Romeo és Juliá"-ban, Julia szerepében. Az érdeklődés igen nagy volt fellépése iránt. Nemcsak a karzatok voltak telve, mint a shakespearei előadások alkalmával rendesen, hanem az egész földszint, sőt a páholyok is, ami oly ritkaság, hogy följegyzésre méltó. Ezen érdeklődés igen természetes. Márkus Emilia kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki ugyszólván rögtön a pályája kezdetén figyelmet keltett s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását. Még mint egészen kezdő szinitanodai növendék, föllépvén az első évi záróvizsgálaton, valódi tetszést aratott, mely több, mint amennyit növendékeknek adni szokás s azóta állandóssá vált az a vélemény, hogy a kisasszony jövője, legalább is, nagyon is reményteljes. A Nemzeti Szinház igazgatósága sietett is meg szerezni magának e tehetséget, szerződtette és ma fölléptette "Romeo és Juliá"-ban. Márkus Emilia kisasszony megfelelt, sőt felülmulta a várakozást; a közönség érezhette azon elégtételt, hogy a föllépőben nem csalódott.

Márkus kisasszony Juliája nem volt chablonalakitás, nem volt magasabb szinitanodai kisérlet, mely jóakaratu buzditást és elnézést érdemel; üdvözölni kell mindazoknak, kik a Nemzeti Szinház kihunyóban levő csillagai helyett nem igen látnak feltünni másokat. A közönség minden jelenete után többször kitapsolta a kisasszonyt s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorut dobtak lábai elé."

Azután egymást érték a sikerek. "Desdemona" szerepében nagyszerü drámai müvészete csillogott; "Clemenceau" hazájában pedig az ártatlan szende arcocskájával oly finoman játszotta meg a pajkos leánykát, hogy Keglevich István gróf tollat ragadott és elragadtatással üdvözölte. Márpedig a megboldogult Keglevich gróf ritkán ragadott tollat, hogy üdvözöljön valakit.

- Mik voltak kedvenc szerepei? Stuart Mária, Melinda és Iréne. Bizánc Irénéje.

Sóhajt egyet és tengermélységü szemeivel mintha a multra nézne. Megakad kezemben az interjut jegyző ceruza és magamban konstatálom, hogy ezek a szemek ma is a legkifejezőbb, legszebb asszonyi szemek széles e világon.

És beszélt tovább zengő, gyönyörü ezerszinü hangja. És a szavai nyomán föltámadt a mult, első férje a geniális Pulszky Károly, otthona a Nemzeti Muzeumban, Pest legszebb épületében, amelynek lépcsőjéről először hangzott el Petőfi ajkairól a "Talpra magyar!". Selymek suhannak, szép magyar szavak csendülnek, előkelő magyar urak, müvészetkedvelő szép uri társaság, kedves és nobilis finom dámák élednek föl egy pillanatra, megannyi szerelmesei a magyar kulturának. A Puszkyak, ez a nagyszerü okos faj, Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Láng Lajos a ház barátai.

Tizennégyéves koromban tanultam olaszul Miklós bátyámtól, mondja. És olyan volt az olasz nyelv, mintha már valamikor beszéltem volna ... és mikor Veneziában laktunk, a Canareggion, az Este palotában, akkor is ugy tünt föl nekem, mintha már jártam volna ott régen, sokszor és mikor renaissance-korabeli asszonytipust kellett a szinpadon alakitanom, ugy viseltem a a nehéz brokát szoknyát, az aranyabroncsot a homlokomon, mintha már régen - egy másik életben - a Donatellok és a Fra Angelicok korában viseltem volna ...

Oh be szép volt az ifjusága ennek a nagyszerü asszonynak. Ha küzdelmes is volt a pálya, azért gyönyörü volt, talán éppen ezért volt gyönyörü.

- Mintha nyugodtabbak volnának a mai müvészek, mint a régiek, - mondotta kedvesen. Mintha jobban szeretnék, megbecsülnék egymást. Ezelőtt éles hangok voltak, ma jobb a kollegialitás, a megértés...

Mily nemes és szép nyilatkozat ez. Valahogyan azt jelenti, hogy Márkus Emilia teljesen modernül gondolkozik, azt jelenti, hogy az Isten kegyelméből való nagy tehetség, aki ugy futotta be a pályáját, mint a bolygó csillag az égen, végigszántja az utját, de fénye egy pillanatra sem halványul. De halljuk tovább a szavait:

- Bártfa-fürdő volt a kedves helyem. Sárosmegye. Vidám magyar urak, hölgyek, zengő magyar nóták, - aztán Smialovszky Valér elcsábitott bennünket Rajecz-Tepliczre.

- ... Szép volt!

Mint egy szép klasszikus magyar dal, ugy hangzik az emlékezés a régiekről, rég eltávozott nagy müvészekről. Nevek, amelyeknek a csengése már kedves mindannyiunknak.

- Halmi Ferenc partnerem volt a Musset darabjában. Az volt a cime: "Ne fogadj fel soha semmit". Náday milyen szinész volt és milyen rendező. "Demimond"-ban Helvey Laura. Hogy szerettem vele játszani és Nagy Imre. A felejthetetlen drága Nagy Imre.

Kértem, mondjon valamit jelenről, családi életéről.

- Boldog vagyok. Férjem Párdány Oszkár a legjobb, legderekabb ember. Romola leányom hat éve legnagyobb önfeláldozással ápolja férjét, szegény Nijinszkyt. Tessa leányom egy előkelő angol lady titkárnője. Kis unokám, a kis Nijinszky Tamara, most nálunk van és boldog kacagása füszerezi hüvösvölgyi házunk csöndjét.

Az uristen küldjön a hüvösvölgyi házra és e nagyszerü müvésznő harmonikus életére minél több fényt, meleget és napsugarat.

A szinházkérdéssel kapcsolatban meg kell emlékeznünk arról a ránknézve hizelgő tényről, hogy az ország első tudományos szinházát szombathelyi ember vezeti. Dr. Hodászy Béla ez a férfiu, kiváló szakember, akire büszkén tekintünk.

Hodászy Béla dr. életének főbb adatai:

Született Szombathelyen 1882 október 28-án. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte, az egyetem bölcsészeti fakultását a budapesti Pázmány Péter Tudomány egyetemen. Gyakorló tanári évét a szombathelyi kir. kath. főgimnáziumban töltötte Kárpáti Kelemen igazgatósága idején. Innen a budapesti Uránia magyar tudományos szinházhoz került titkárnak, majd igazgatónak. 1924 év óta pedig mint vezérigazgató egyedül irányitja az ország egyetlen tudományos szinházát s szolgálja szivvel-lélekkel, tudásával a magyar kulturát.

Hodászy Béla dr.

Ebben a minőségben nagy érdemei vannak az Uránia magyar tudományos szinház fejlesztése, kulturprogramjának kimélyitése körül. Hosszasabban tanulmányozta a külföld hasonló kulturintézményeit s tapasztalatait az Uránia nivójának emelésére forditotta. Ő vezette be a legelvontabb tudományokból rendezett népszerü és ismeretterjesztő előadásokat és a mozgófényképek kulturális jelentőségét már akkor felismerte, a mikor azt csak alacsonyrendü szórakozásnak tekintették. Igy juttatott mind nagyobb és nagyobb teret a mozgófényképnek, elsősorban a tudományos és ismeretterjesztő mozgófényképeknek. Szakképzettségének és érdemeinek elismeréséül a magyar kir. belügyminiszter az 1925. évben az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság cenzorává nevezte ki.

==============

A magyar dal müvelésében is nagy haladást tettünk, Igaz, hogy sokáig csak egyetlen egyesület kebelében tömörültek dalos férfiaink, de az utóbbi időkben több uj dalárda alakult, amelyekben lelkes emberek ajkáról hangzik el az édes magyar dal.

A dal müvelésében annyira vittük, hogy 1905-ik év pünkösdjén nagyszabásu versenyt rendezhettünk, a melyben az országnak csaknem valamennyi dalárdája részt vett.

A Szombathelyi Dalosegyesületnek van a legrégebbi s ilyenformán legszebb multja. Hadd közöljük azt részletesebben.

Tulajdonképeni daloséletről hazánkban 1837 óta beszélhetünk; ebben az évben Sopronban és Pozsonyban alakultak a német "Mannergesungsvereinok" mintájára az első magyarhoni dalárdák, melyekhez harmadiknak az 1849-ben létesitett fehértemplomi, negyedikként az 1850-ben alakult Szombathelyi Dalárda sorakozott. Időrendi sorrendben tehát Szombathely legrégibb dalárdája negyedik helyen áll a magyarországi dalosegyesületek között. Az akkori gyászos elnyomatás korszakában azonban a honi földbe ültetett külföldi növény nem tudott erős gyökeret hajtani és hat évi fennállás után megszünt. Ujraéledése 1863-ban történt Pauer (Mezei) Antal megyei irodaigazgató és Balogh Gyula vármegyei aljegyző buzgólkodásának eredményeként. Az alakuló közgyülésen vette fel a dalárda a "Szombathelyi Dalosegyesület" nevet, mely névhez a későbbi évtizedekben oly sok siker és dicsőség füződött. Az első karnagy Schmall Imre volt, aki az egyesület jeligéjét ("Éljük dalolva életünk" szöveggel) megzenésitette.

1868-ban meghalt az alapitó-elnök Pauer (Mezei) Antal, kinek helyébe Horváth Mihály, majd pedig Weghoffer Titusz került az elnöki székbe, 1878-ban Éhen Gyula, a következő évben pedig Somogyi Miklós lett az elnök, aki uj életet öntött a már-már tespedésnek indult egyesületbe.

Elődjének nyomdokain haladt dr. Ajkas Károly, a következő elnök is, akinek nevéhez füződik az, hogy a szombathelyi zenekedvelők zenekarát az egyesületbe olvasztotta, miáltal az egyesület ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben hathatós lendületet vett, 1880-ban négy nyilvános hangversenyt rendezett az egyesület, azonkivül résztvett a városi szinháznak ebben az évben történt ünnepélyes felavatásán, majd pedig Henne Ignác vezetésével zeneiskolát szervezett, ugy hogy a város zenei és hangverseny életének vezetését, irányitását teljesen a kezébe vette.

1886-ban Varasdy Károly polgármester lett az elnök; az ő vezetése mellett vett részt az egyesület a kőszegi Concordia dalegylet jubileumán. Ugyanekkor női énekkar is alakult.

Az 1889-ik évben Gaár Frigyes vette át az egyesület vezetését. Ugyanekkor választották titkárrá dr. Gyöngyösy Tivadart, kinek nevéhez füződik a Dunántuli Dalosszövetség megalakitása, továbbá az 1894-ben, majdnem az összes dunántuli dalárdák részvételével megrendezett verseny, melynek keretében az egyesület 30 éves fennállásának évfordulóját ünnepelte. Nevezetes ezen év még arról is, hogy ekkor vette kezébe Kreutterer Antal a karmesteri pálcát, aki az egyesületet kiváló szakértelemmel vezette 1925-ben történt nyugalomba vonulásáig.

1895-ben a soproni dalosversenyen szaporitotta az egyesület eddigi babérainak számát.

1898-ban a szabadságharc 50 éves fordulóját a szokottnál nagyobb fénnyel ünnepelte meg az egyesület, melynek kimagasló eseménye Kárpáti Kelemen főgimnáziumi tanár mély hatást keltő ünnepi beszéde volt. Ebben az évben lépett a müködő tagok sorába dr. Horváth Ákos a neves dalszerző, kinek "Kérő vágyak" cimü dalával nyerte meg az egyesület a komáromi dalverseny első diját.

1900-ban Szentgotthárdon rendeztek hangversenyt dalosaink, 1902-ben pedig a tatai dalosversenyről tértek vissza diadallal.

1903-ban a közbizalom az elnöki székbe dr. Czifrák János ügyvédet ültette, kinek nevéhez sok sikeren kivül a dalárda 10 éves jubileumának fényes megrendezése füződik.

Ám 1904-ben Pécsett rendezett dunántuli dalosversenyről az egyesület diszes ezüst koszoruval tért vissza, azonkivül Körmenden, Celldömölkön és Sopronban is vendégszerepelt. - Ugyanezen évre esik Kreutterer karnagy 10 éves jubileumi ünnepsége és a "Falu rossza" mükedvelői előadása.

Az egyesület életében a legnevezetesebb dátum 1905-re esik, amikor a dalárda által rendezett országos dalosverseny a város falai között zajlott le. Csaknem minden számottevő dalárdája az országnak részt vett ezen az ünnepségen, melynek első diját a Temesvári Zenekedvelők Egyesülete nyerte el. A vendéglátó Szombathelyi Dalosegyesület a versenyben nem vett részt, a müködő tagok által felajánlott versenydijat a balassagyarmati dalárda érdemelte ki.

Ám 1926. évben megtartott nagykanizsai dalosversenyről az egyesület a második dijjal, egy müvészi kivitelü ezüst serleggel tért vissza.

1908-ban Tarcsafürdőn rendezett hangversenyt az egyesület jelentékeny sikerrel. A következő évben az elnöki tisztséget dr. Ernuszt József vette át; 1910-ben részt vettek dalosaink Budapesten őfelsége Ferenc József tiszteletére rendezett szerenádon és a Keszthelyen megtartott országos dalosversenyen, ahol a nehéz müdal csoportban Zalavármegye diját, a nagy ezüst babérkoszorut nyerték el.

A háboru alatt mint minden egyesületi élet, a Dalosegyesület müködése is szünetelt, tagjainak hadbavonulása folytán; 1919 végén kezdődik a folytatólagos müködés, még pedig szomoru aktussal: Wittreich János és Wellisch Viktor régi érdemes daltársaknak temetésén való részvétellel. Ugyanezen évben ültette a közbizalom az elnöki székbe Laki Kornél iparfelügyelőt, aki azóta is nagy ügybuzgósággal vezeti az egyesület hajóját.

Az 1920. évtől kezdve ujból pezsgő élet folyik a dalárdában és nem volt olyan hazafias, kulturális, vagy egyházi ünnepség, melyen az egyesület részt nem vett volna, dicsőséget szerezve a magyar dalnak és az egyesület régi jó hirnevének.

Igy 1922-ben részt vett a dalárda a Stefánia-szövetség által Zalaegerszegen rendezett ünnepséggel kapcsolatos dalversenyen, ahol az első dijat, egy ezüst szobrot és a gróf Batthyány Antalné által adományozott aranykeresztet nyerte el.

1923-ban a MÁV. Haladással együtt rendezett dalosünnepség ketén belül lefolyt 60 éves jubiláris ünnepség még mindenkinek élénk emlékezetében van. 23 vidéki dalárda küldöttsége ünnepelte ekkor Csonkamagyarország legrégibb dalárdáját dr. Baránszky Gyulával az Országos Magyar Dalosszövetség alelnökével élén. A nyári szinházban rendezett matiné kimagasló száma volt a külföldi sikeres körutjáról hazatért Budai Dalárda szereplése, valamint a jubiláns Dalosegyesület alapitó-dalának eléneklése.

Ugyanezen év őszén müvészeti tanácsadói minőségben Stadler Izidor dr. vette át az egyesület müvészeti életének irányitását. Dr. Stadler hozzáértését és zenei szaktudását tanusitja a Kovács-Nagyszálló nagytermében fényes erkölcsi sikerrel rendezett decemberi hangversenye.

Az egyesület 1924-ben Veszprémben és Sárváron vett részt az ottani zászlószentelésekkel kapcsolatos ünnepségeken, ahol szintén öregbitette a hirt, sikert, dicsőséget, mit eddig szerzett Sabaria városának.

Ebben az időben Kreutterer Antal betegeskedése miatt Jarisch János h. karnagy helyettesitette az egyesület régi érdemes karnagyát. Jarisch János nagy lelkesedéssel és ügybuzgalommal felelt meg feladatának.

1925-ben az egyesület Szikla Adolfnak a budapesti Operaház karnagyának vezetése mellett részt vett a soproni országos dalosversenyen, hol a nehéz müdalcsoport egyik dijával, Vass József dr. népjóléti miniszter ezüst serlegével tért haza.

1906-ban a müködő kar ujjászervezése befejezést nyert és ugyanezen évben a karnagyválság kérdése is megoldáshoz jutott, amennyiben a karnagyi tisztségre Hajós Endre a fiatal muzsikus generáció izmos tehetségü tagját hivták meg, aki azóta eleven és lüktető vérkeringést varázsolt a nagymultu egyesület életébe. Erről az uj szellemről tanuskodnak azok a nivós hangversenyek, melyeket a Dalosegyesület időnként önállóan rendez, továbbá azok az énekszámok, melyekkel az egyesület az évtizedek óta hagyományosan megrendezni szokott szilveszteri és farsangi mulatságait élénkiti.

Az egyesület mint a multban, ugy a jelenben is kiveszi részét minden kulturális és hazafias munkából és azon fáradozik, hogy munkája méltó legyen a nagynevü elődök hagyományához, a nivót illetőleg pedig megőrizze a hegemóniát minden más hasonló egyesülettel szemben.

Igen szép teljesitményt végeznek a következő dalosegyesületek:

Elnök Horváth Jenő mühelyfőnök. Ügyvezető elnök Bruckner Emil felügyelő, karnagy Jarisch János. Az egyesület tagjainak sokoldalu nevelése közben a dalban is kiváló teljesitményt végez s negyvenesztendős szép multja során temérdek babért hozott haza különféle dalosversenyekről s szerzett dicsőséget a szombathelyi névnek.

Elnöke Lenk Imre dr., karnagya Schiller Imre. Megalakitásában tevékeny részt vettek Domby József és Hajgató István.

Elnök Számedly Károly. Karnagy Domby József.

Alapitotta Bauer István 1921-ben. Karnagya Mann József. A szombathelyi, veszprémi, soproni és pécsi versenyeken dicséretet kapott eredményes munkájáért. Mostani elnöke Bognár Pál.

Elnöke Móritz Sándor, karnagya Domby József. A szombathelyi dalosverseny IV. diját nyerte.

Elnök Dallmann Miklós, karnagy Domby József. Alakult 1900-ban Bartos Pál, Cserer István, Wittmann János, Porpáczy Lajos, Haspel József s más derék iparosok kezdeményezésére. Első elnöke Müller Ede, most örökös diszelnök, karnagya Mann József, aki 25 évig viselte e tisztet.

Elnöke Győre Ferenc, karnagya Mann József.

Ezen a néven 1922-ben lelkes gárda tömörült együvé Koh Ferenc nyug. főhadnagy kezdeményezésére, melynek tagjai a szinházi müsorról csaknem teljesen leszorult operai müfaj kultiválását tüzték ki céljokul és ezen utörő vállalkozásukkal elévülhetetlen érdemet szereztek maguknak. A lelkes gárda már a megalakulás évében részleteket adott elő Verdi Troubadourjából, 1923-ban pedig a nyári szinházban hatszor egymásután kitünő előadásban mutatta be Rossini operáját, a Szevillai borbélyt. Főbb szereplők voltak: Polgár István dr. (Almaviva gróf), Koh Ferenc (Figaro), Biró István (Bartholo), Gy. Sarlay Mariska (Rozina), Remete Géza (Bazilio), Chiky Erzsébet (Marcellina) és Domby József (Fiorillo). - Két évvel később, 1925-ben Verdi Rigolettóját adták elő emlékezetes sikerrel a következő szereposztással: Mantua hercege: Polgár István dr. Rigoletto: Koh Ferenc. Gilda: Bertók Ferike, Sparafucik: Sághy Antal, Magdaléna: Kiss Sári, Borsa: Heckenaszt Ferenc, Ceprano: Eigner Kálmán, Marullo: Biró István, Giovanna: Hafner Lincsi. Kár, hogy a hézagpótló gárda anyagi eszközei kimerültek és további müködését beszüntetni volt kénytelen.