Szombathely város külső szépségei meglepik az idegent. Magasba nyuló palotái, tiszta, szép utcái és utjai, árnyas ligetei kellemes hatást gyakorolnak a nézőkre: önként jön a gondolat a sok külső érték mellett a házak belseje milyen lehet? Bizvást állitjuk, nem csalódik a szemlélő, ha bepillant polgáraink belső tüzhelyébe. Jeles mübutorasztalosaink remekmivü butorai diszitik a szobákat, izléses szőnyegek, mükincsek jelzik sokhelyt a jómódot gazdagságot és jóizlést s kevés jobb házból hiányzik a zongora.

Egy téren különösen nagy haladást tettünk az utolsó években. Még a háboru előtt alig volt család, akinél meghuzódott egy-egy értékesebb festmény s a magyar müvészek kezének munkája bizony hiányzott nálunk. Az 1920-as esztendő hozott nagy lendületet ebben a tekintetben. Ekkor jött Szombathelyre Laudon.

Nem ismerjük a hasonló nagyságu József mükereskedő s a magyar festőmüvészet több remekmüvével felkeltette az érdeklődést a magyar festőmüvészet iránt s évekig tartó agilitása folytán elérte azt, hogy a tehetősebb polgári osztály körében alig van lakás, amelynek falait ne diszitené egy-két müvészi kép, nem is beszélve arról, hogy egyesek birtokában valóságos mükincsek vannak, amelyek Laudon József utján kerültek hozzánk. Rengeteg értéket képviselnek ezek a képek s az ő érdeme az, hogy értékekkel gazdagabbak vagyunk.

városok mükincseit, azonban bizvást állithatjuk, hogy ezen a téren az elsők között foglalunk helyet. Csak ugy hozzávetőleg közölhetjük, hogy öt esztendő alatt 2500 kép került Szombathely házaiba, mind magyar mesterek munkái. Ez egyrészt annyit jelent, hogy polgáraink sok jeles hazai festőnek adtak munkát, másrészt rengeteg értéket halmoztak fel.

Laudon Józsefet illeti a dicséret, hogy Dudits, Irányi-Grünvald, Pentelei-Molnár, Csók István, Rippl-Rónai, Czencz János, Rudnay, Kukán, Permutter, Telepy, Király, Brocki s még több más jeles magyar piktor örökbecsü müvészi alkotása sugározza a derüt meleg tüzhelyeinkben.