A székesegyház harangja szomoruan kondul s nyomában sóhaj kél az emberek ajkán:

- Megint meghalt valaki!

S a gyászharang csaknem mindennap megkondul s valakit mindennap kiviszünk a temetőbe.

A szombathelyi temető ....

Hányán nyugosznak itt, kicsinyek, nagyok, ismertek, ismeretlenek, szegények, gazdagok; ám a halál birodalmán a békességes csend harmóniája ömlik el: akik odakint, e falakon kivül örök harcot vivtak életükben, itt kiengesztelődve pihennek egymás mellett.

Érdekes temető! Bent van a város közepén, halottaink itt élnek köztünk, házainktól pár lépésnyire s mi, akiknek halottaink vannak, mindennap ott vagyunk a temetőben s friss virágot ültetünk szeretteink sirjára...

Azért olyan szép a szombathelyi temető!

A nevek százai, ezrei csillognak felénk hideg sirkövekről. Voltak - nincsenek, csak a nevük él, meddig, meddig nem, amig a kő le nem omlik s a lelkekből ki nem fogy az emlékezet. Itt nyugszanak érdemes embereink, akit keres az ember régi nagyjaink közül, azt a temetőben megtalálja.

Hadd jegyezzünk fel azonban egykét érdekes sirfeliratot, hogy e sorok megőrizzék azokat, ha majdan a kövek leomlanak.

Ismerős nevek köszöntenek mindjárt a bejáratnál: Markovits József, csaknem egy századot élt keresztül (1814-1905), Kronecker József (1839-1906), odébb Mayer József (1837-1903), a jótékonyságáról ismert Dömötör Eliz (1849-1920), dr. Mayer-Guáry Ferenc ügyvéd szülei. Közelükben nyugszik Pohl Emil (1830-1895), a nagy gyáralapitó. Most egy csomó német siremlékről részben élő, részben kihalt német családok sirjainak neve bukkan elő, köztük szinte tüntetőleg emelkedik ki egy szürke homokkőről a következő magyar irás:

Itt nyugszik Lázári Daróczy Zsigmond magyar szinész, meghalt élte 28. évében 1879-ben.

Nagyon fiatalon halt meg szegény!

Aztán ujra az ismerős nevek tömege:

Rudolf Alajos 1830-1897, a Szentlélek gyógyszertár volt tulajdonosa, Lenk Kajetán (1849-1907) vendéglős, Németh Gyula kir. itélőtáblái tanácselnök, Höllig Gusztáv (1876-1923), a Jegyintézet h. főnöke, Green Ferdinánd kerületi főkapitány (1865-1922). Sirjaikon sohasem hervad el a virág.

S most egy hatalmas obeliszk beszél:

Sirt jelel e kő, melyben ritka erények, fényes érdemek tulajdodonosa, Löwinhaidi Zahn János altábornagy életének 80. évében szállott alá. 51 évi katonai pályáján 59 ütközet s csatában vett részt s magasra emelték érdemei, de még magasabbra átszellemült szivjóságos lelke, amely iránti szent kegyeletből szombathelyi tisztelői, felesége és hü leánya Scharf Zahn Franciska együtt álliták a tisztelet és szeretet emez emlékjelét.

Távolabb nyugszik Pálmai Ödön (1873-1908) neves paedagogus, Tibor fiával. Mindkettőjüket az 1908-as tifuszjárvány ragadta el. Sirjuk mellett kőasszony kesereg. Müllner Ignác (1831-1897) városi mérnök obeliszkjével szemben dr. Dunst János (1873-1908) h. polgármester fiatalon elhunyt teste pihen. Odébb Bárdossy István kir. tanácsos, mellette Hidassy Krisztina, a püspök huga, majd az örökvidám Kisfaludy József (1861-1921) volt városkapitány.

Pósfalvai Tulok Benő (1850-1910) Sárvár egykori követe is itt nyugszik, közel hozzá fekete márványlapról csillognak le Nyul Lajos (1854 (1909) volt városi főszámvevő nevének betüi. Németh László (1872-1920) másik főszámvevő, alig gondozott süppedékes sirban pihen.

Nemesi és polgárcsaládok sirboltjai váltogatják egymást: Pohl Sándor, Tulok, Somogyi, Polgár, Pfaltzi Pintig-család.

Hufnagel, Matics, Péteri Takáts, Horváth, Zsohár, Izdenci, Varasdy, Márkus-család, Weber, Reitermayer, Brenner, Hübner-család, aztán két testvér neve egy sirkövön, gyászlevelük ekképen szól:

Elválhatatlanok voltak az életben,

Egyesültek a halálban,

Két hü testvér nyugszik itt, akiket a halál életük derekán alig egy heti időközben ragadott el.

Tempel Nep. János 1836-1883,

Tempel Sándor 1847-1883.

Derék testvérek voltak, egymásiránti szeretetük közmondásos még ma is. Önkéntes tüzoltók voltak s egy tüznél hütötték magukat halálos betegre.

Divald József felett őrködik kicsinyke kereszt: régi szombathelyi gyerekek vidám fürdőse és tornatanára.

Lankovits József városkapitány (1836-1899) emlékét szürke, Kelelemen Nep. János (1822-1887) derék kereskedő nevét feketemárvány őrzi.

Standy Sándor külföldi hercegasszonyok bus hegedüse csak negyvennégy évet élt, kis fakereszt őrzi nevét.

Nagy kőoszlop őrzi Tekintetes Rumy Ignác, Vasvármegye táblabiró urának emlékét. Elhunyt 1846-ban. Sirkövén ott diszlik a rumi billikom is, a hires rumi billikom ...

Anreith György sirköve is ép még, rajta pontosan olvasható a székesegyház második épitője elhunytának éve: 1821.

Szentgyörgyi Horváth Zsigmond is itt nyugszik (1837-1892). Első gavallérja volt a vármegyének, cs. és kir. kamarás, Répceszentgyörgy néhai ura.

Farkas István pénzügyőri főbiztos, 48-as honvédtiszt, nagyszerü humoru férfiu, Szinovácz Gyula törvényszéki biró, aki aktáiban "Vasvármegye árvásszéke" nevet használta, Radányi Emil árvaszéki elnökhelyettes, az eleven rendelettár, nemes Simon Gyula (1841-1920) az utolérhetetlen humoru gyógyszerész közös kriptában Stamborszky Lajossal (1865-1910), aztán négy kedves nővér egymás mellett, akiket egymásután ragadt el a spanyolvész kötelességeik hiv teljesitése közben 1924-ben: Grósz Ilona, Ellmann Terézia, Lisinszky Mária, Krajcsi Ludmilla, aztán tovább Kőnigscheim Mária; Itt nyugszik Jüsztl Ferdinánd (1842-1915) korának legbecsültebb iparosa, Kiss Zoltán (1876-1924) a müvészkezü amatőrfényképész, majd több hősi halott: Fetés István, ifj. Takách Benedek, Weber Ernő, továbbá Horváth Dezső vasvármegye főjegyzője (1848-1911), a régi táblabiró typusa, Bossányi József (1851-1922) városi főügyész, Csorna Jenő (1857-1906) a szépfejü árvaszéki ülnök, az Ernuszt-család tagjai: Géza (1854-1902) és Kelemen a Seiler és Szele családokból Seiler Henrikné, Breitfeld Dezsőné Szele Mariska, Mezihradszky Kálmán (1852-1926) vármegyei főorvos, Magassy Elek itélőtáblái biró (1847-1898) dr. Károlyi Antal a nagyszerü alispán (1845-1911).

Bárdossy Sándor (1824-1901) 48-as honvédfőhadnagy, akit később átvettek a honvédség kötelékébe. Ilyen minőségben jelentkezett ezredesénél, akivel per-tu viszonyban volt s akit igy üdvözölt:

- Szervusz Imre!

Az ezredes szigoruan szolgálati rendet követelt s igy szólt:

- Semmi szervusz, semmi Imre! Tessék szolgálati övvel ellátva rendesen jelentkezni. Bárdossy a többi tisztek előtt restelkedve kiment a szobából s várta, mig rákerül a sor. Akkor ismét bement. Az ezredes mintha megbánta volna előbbeni szigoruságát, barátságosan fogadta:

- Na Sándor, isten hozott. Most Bárdossy adta vissza a kölcsönt:

- Semmi Sándor, én Bárdossy főhadnagy ur vagyok - mondá s haptágba vágva magát tisztelgett. Az eset élénk derüt keltett, de a két katona hamarosan összebékült s a hivataloskodásának vége lett.

Szigethy Antal orvos nevét őrzi egy sirkő, aki az 1847-iki járvány alkalmával pusztult el, "kötelességének odaadó teljesitése közben".

Azután az ismeretlen nevek tömege. Egy orvos, aki halála napját előre megjósolta, azután egy messzi városból ideszakadt tragikussorsu leány, egy ujságiró leánya, bus történetü asszonyok, száz és száz ismerős és jóbarát nyugszik csendes békességben.

S távol ismét egy másik temetőben az öt világrészből idehányatott hősök csontjai pihennek - sirjuk felett sohasem hervad el a virág.

Requiescant in pace!