1872. január 7-én alakult meg a Szombathely és Vasvármegye tudományos életének szervezésére hivatott intézmény, a Régészeti Egylet. Negyedszázaddal később – 1899 októberében – már bővülő feladatokkal megyei és városi kulturális egyesületté szerveződött, amely a tudományos munka mellett a kultúra ápolását is fontosnak tartotta. A Kultúregyesület szakosztályai közé tartozott az irodalmi szakosztály is, amely 1906-ban felvette Faludi Ferenc nevét. Az 1920-as, 1930-as években számos irodalmi estet szervezett, s a személyes találkozásokon túl fontosnak tartotta azt is, hogy megjelenési fórumot biztosítson a szűkebb körben élő, tevékenykedő íróknak. Az 1933-ban induló Vasi Szemle közölt ugyan szépirodalmi munkákat, de a folyóirat profilja elsődlegesen nem szépirodalmi volt. A készülődés több évet vett igénybe. A Hír című lap 1935. december 15-én közli, hogy megjelenik a várva várt folyóirat, az Írott Kő. Az első szám 1936-os datálással indult.
Az Írott Kő szerkesztését a Faludi Ferenc Társaság mindenkori elnöksége végezte. Első főszerkesztője Bárdosi Németh János költő, irodalomszervező (1902-1981), a Társaság elnöke volt. Az elképzelés szerint évente 4 alkalommal, számonként 4 ív terjedelemben jelenik meg, kiadója a Faludi Ferenc Társaság. Minden megyei lap köszönti a új folyóiratot, s nem felejtik el hangsúlyozni, hogy Dunántúl egyetlen irodalmi folyóiratát olvashatják. A Beköszöntőt Bárdosi Németh János a következő gondolatokkal indítja: „… nem fényűzés az irodalom. Ma különösen nem az.”
A szépirodalom témájában hangsúlyosabb szerepet kap a próza: a novella, a rövidebb elbeszélés. A prózai írások a népi írók mozgalmának rokonságát mutatják. A vers csak a második vonalat jelenti a folyóiratban. Figyelemre méltóak emellett a művészeti tárgyú írásai. Fontos egysége a folyóiratnak a Számadás rovat, a megemlékezés, a könyvismertetés.
Az Írott Kő két év után – a pénzhiány miatt – szünetelni kényszerül. A Vasi Szemle mellett kiadása meghaladja a Társaság anyagi lehetőségeit. A főszerkesztő Bárdosi Németh János is elköltözik Szombathelyről.
5 év szünet után, a háborús zűrzavarban, 1942-ben újraindítják az Írott Kő-t. Az újraindulás programját Ősz Iván író, költő, polgármester (1892-1969) (polgári neve Mészáros Hugó) Jelentkezünk című írásában adja meg.
Az Írott Kő a második ciklusban havonta egy ív terjedelemben jelenik meg. Az utolsó számok 1944 közepétől már csak 10, majd az utolsó szám 8 oldalon.
A megjelenés 5 éve alatt 87 költőtől és prózaírótól közölt alkotásokat. A szerzők egy része mára csak a helyi irodalomtörténet adaléka, mások a magyar irodalom derékhadába emelkedtek. A szerzők közül néhány név: Bakó József költő, író (1896-1962), Bárdosi Németh János, Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő (1916-1995), Finta Sándor pedagógus, költő, író, szerkesztő (1889-1950), Gazdag Erzsi költő (1912-1981), Káldi János költő, könyvtáros (1922-1991), Mécs László premontrei szerzetes, költő (1895-1978), Pável Ágoston nyelvész, etnográfus, író, könyvtáros, tanár (1886-1946), Weöres Sándor költő (1913-1989). A kötetben található kitűnő tanulmányokat 29 szerző fogalmazta, a folyóirat munkatársa volt egy időben a kitűnő esszéista Cs. Szabó László író, esszéíró (1905-1984) is.
A folyóirat történetét elsőként a fiatalon elhunyt Laki Miklós könyvtáros, tanár (1945-1979) dolgozta fel. Az ő értékelését idézzük:
„Országos hírű írót, költőt nem avatott, nem fedezett fel, de nem publikált másodkézből sem. Az ország másik feléből is vonzotta az írókat, még az előfizetőket is. Nem politizált, még elvétve sem. De 1938 és 1944 között nem foglalkozni politikával egyértelmű politikai állásfoglalást jelentett.”
(Dr. Köbölkuti Katalin)
Felhasznált irodalom:
Gyurácz Ferenc: Nyugat-Dunántúl irodalmi hagyományai. In: Muratáj, 2001. 2. sz., 78-89. p.
Laki Miklós: Az „ Írott Kő” c. folyóirat története és repertóriuma 1936-1937, 1942-1944. Egyetemi szakdolgozat, Kézirat, Szombathely, 1970. 91 lev.