Banyafák a Farkas-erdőben

Minden növényi jelkép közül a fa a legösszetettebb jelentésű egyetemes szimbólum. Élet és halál, örök fejlődés és növekedés, folytonos megújulás, a kétértelmű idő jelképe, istenek növényi megtestesülése. A magyar fanevek egy része utal a fa kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára (fenyő, nyár). A kozmikus, másképpen világfa – a mesék világában az égig érő fa – eredetileg egyetemes Tejút-jelkép, a nagy istennők növényi megtestesülése, illetve attribútuma (Héra fája a Heszperiszek kertjében, a mesebeli Tündér Ilona aranyalmafája).

Az élők világában csak a fás növények képesek őrizni, évgyűrűkkel rögzíteni, évtizedekig, évszázadokig, különleges esetekben évezredekig a múltat. Az öreg fák példái a természet folytonosságának, a hosszú, az örök életnek, élő tanúi a múlt történelmi eseményeinek, s jelképei az örök szépségnek. Vas megye is bővelkedik ilyen természeti kincsekben, a zsennyeiek egy ezeréves tölggyel, a kőszegiek az ország egyik legnagyobb, kétszáz éves juharlevelű platánjával, az acsádiak egy 1808-ban ültetett páfrányfenyővel büszkélkedhetnek. Kevesen ismerik azokat a hatalmas kocsánytalan tölgyeket is, amelyek porladó maradványainál évről évre megrendezik az Öreg Fák napját a Farkas-erdőn.

Vas megye legnagyobb összefüggő erdőtömbje 1252-ben a Farkas család tulajdonában volt. Ezért eleinte a Farkas erdejének, később Farkas-erdőnek nevezték. 1875-ben az erdő örökösödés révén Mária Terézia főhercegnő tulajdonába került, aki 1868-ban kötött házasságot Lajos bajor királyi herceggel. Innen az elnevezése a Lajos bükköknek, amelyek a herceg kedvelt pihenőhelyén nőttek. A Farkas-erdő további híres fái a banyafák vagy Rupprecht tölgyek, a szerelmeskedő fák és a csokorfa.

banyafa

A sárvári Farkas-erdő banyafái, kocsánytalan tölgyei Quercus petraea (syn. Quercus sessiliflora) valószínűleg eredetileg hagyásfák lehettek. Nevük a hiedelemvilágból eredeztethető, amely szerint tövükben találkoztak szombatonként a seprűnyélen odaérkező boszorkányok. A nagy banyafa törzskerülete 648 cm, magassága 23 m, koronaátmérője 32 m volt 1932-ben. A kis banyafa törzskerülete ugyanebben az időpontban 403 cm volt. Mindkét fa kidőlt.

Pauer Arnold 1932-ben megjelent Vas vármegye természeti emlékei című könyvében még azt írja, hogy a Ferenc bajor királyi herceg sárvári uradalmához tartozó Farkas-erdőben, a Sótony és Káld községek közé eső erdei út baloldalán, az úttól mintegy 100 méternyire két hatalmas kocsánytalan tölgy (Quercus sessiliflora) áll.

Az akkor még álló fákról a következőket jegyzi le: „A nép nagy és kis banyafa néven ismeri őket, így hívják a Rába mentén a vén tölgyfákat. Mindkettő kb. 500 éves lehet.” Tóth József, Somkuthy Ferenc és Czimber Béla 2001-ben megjelent, Vas megye idős és nevezetes fái című, famatuzsálemekre vonatkozó számbavételében már kidőlt fákként szerepelnek.

Tanúságul megmaradtak a közelben élők emlékezetében, továbbá Devecseri Gábor költő verssorai is megörökítették a hozzájuk kötődő babonákat:

 

Vagy úgy él a babona

körüled is, Banyafa,

mint a homályos sejtések,

mik a lelkekben élnek.

 

Hogyha éppen körüljárnak

éjféltájban régi árnyak,

teljesül, mit rég kívántak –

csak már mit érnek vele?

 

Mindjüknek már észrevétlen

elsuhogott élete.

Te maradtál itt helyettük

reménykedni szép rege.

 

(Devecseri Gábor: Banyafa, részlet. A vers a költő 1969-es Öreg fák című ciklusában olvasható, a költeményeket Vajda Ernő Öreg fák című fotóalbumának képei ihlették.)

(Dr. Baráthné Molnár Mónika)

 

Felhasznált irodalom:

Jelképtár. Hoppál Mihály [et al.] [Budapest], Helikon, 1996. 60. p.

Sipos Endre: Találkozás az elsiető múltban. Szerző, 2008. 186. p.

Tóth József, Somkuthy Ferenc, Czimber Béla: Vas megye idős és nevezetes fái. Szombathely, Pro Natura Egyesület, 2001. 14-16. p. (A nagy banyafát – még élő állapotában – ábrázoló illusztráció a kiadványban található.)

Pauer Arnold: Vas vármegye természeti emlékei. Szombathely, Martineum, 1932. 37. p.

A Farkas erdő történetéből. In: Helytörténeti Híradó, 2001. dec. 8-11. p.

Devecseri Gábor: Összegyűjtött versek. Bp.: Magvető, 1974. 638-639. p.

A további irodalmat ld. a Berzsenyi Dániel Könyvtár Helyismereti Adatbázisában.