Hajni haláláig őrizte egyéniségét. Különleges volt, egyedi és megismételhetetlen. Már most hiányzik őszinte reflektálása a világ, a közvetlen környezetünk, a magánéletünk történéseire, nélkülözni kell vigasztaló együttérzését, beleérzését más fájdalmába, titoktartását, kedves érintését és azt, ahogy becsapja az ajtót a titkársági folyosón – utánozhatatlan. Az is, ahogy védte az igazát – megkérdőjelezhetetlenül!
Utoljára akkor láttam, amikor egy hónapja – a kórházi kezelését követően – bejött hozzám, és töretlen munkavágyáról biztosított. Vállalta minden megkezdett feladatának elvégzését, sőt, újabbakat kért, még akkor is, amikor halála előtt két nappal, telefonon egyeztettünk.
Erős, elszakíthatatlan kötődése volt a Berzsenyi Dániel Könyvtárhoz.
Németh Tiborné Takács Hajnalka búcsúztatása (Celldömölk, 2024. 04. 05. 15.00)
„Mért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?
mért nagy dolog a halál?”[1] – Babits Mihály kérdései vívódó lelkünk állapotát írják körül.
Döbbenten állunk itt, mert átéljük veszteségünket.
Mindannyian gyászolunk, mert szerettük őt.
Weöres Sándor szerint a „legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik részére az élet értelmét.”[2]
Hajni haláláig őrizte egyéniségét. Különleges volt, egyedi és megismételhetetlen. Már most hiányzik őszinte reflektálása a világ, a közvetlen környezetünk, a magánéletünk történéseire, nélkülözni kell vigasztaló együttérzését, beleérzését más fájdalmába, titoktartását, kedves érintését és azt, ahogy becsapja az ajtót a titkársági folyosón – utánozhatatlan. Az is, ahogy védte az igazát – megkérdőjelezhetetlenül!
Utoljára akkor láttam, amikor egy hónapja – a kórházi kezelését követően – bejött hozzám, és töretlen munkavágyáról biztosított. Vállalta minden megkezdett feladatának elvégzését, sőt, újabbakat kért, még akkor is, amikor halála előtt két nappal, telefonon egyeztettünk.
Erős, elszakíthatatlan kötődése volt a Berzsenyi Dániel Könyvtárhoz. Pedig egy vele készült interjúban kijelentette: „Tanítani szerettem volna…”[3] Máshogy alakult.
1986. július 15-től kezdett dolgozni a BDK-ban, ahogy ezt ő a saját stílusában megfogalmazta: „a munkakönyvemet leadtam a gazdasági osztályon, ettől kezdve kellett a területnek elviselnie engem.”[4]
1994-től tanácsosi címet, 2002-ben színvonalas munkájáért, munkateljesítményéért főtanácsosi címet kapott.
Felsorolhatatlan Hajni minden érdeme, amelyet a Berzsenyi Dániel Könyvtár kötelékében ért el.
Meg kell köszönnünk neki:
- azt a teljes szakmai biztonsággal végzett munkát, amellyel a Szaktanácsadó és Területi Szolgáltató Osztályt irányította, azt a munkát, amellyel a könyvtárvezetői feladatvégzést segítette, támogatta,
- azt a munkát, amellyel közrehatása volt a vasi nyilvános könyvtárak működésére, amellyel koordinálta éves beszámolóik és munkaterveik elkészítését,
- azt a statisztikusi munkát, amelyet a megyében működő könyvtárak, könyvtári szolgáltató helyek adatszolgáltatása terén kifejtett,
- vagy amit a Vas Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer működtetésében végzett. A területi ellátásban napi rendszerességgel adódó, gyors megoldást igénylő problémákat szakmai felkészültséggel és a terület pontos ismeretének birtokában oldotta meg.
- Köszönjük, hogy a könyvtár európai uniós pályázatainak előkészítésében és megvalósításában fáradhatatlanul dolgozott, hamar átlátva, nagy hozzáértéssel.
- Köszönjük a készséges együttműködést, a hosszú, meggyőző beszélgetéseket a könyvtárosokkal és a települési polgármesterekkel.
- Rendkívüli, inspiráló erővel hatott a vele kapcsolatba kerülőkre, a feladatvégzésekhez kötődő elszántságot az általa oly nagyon szeretett közvetlen kollégák tudnák megerősíteni, Kitti, Dia, Feri, Krisztián, később Ibolya.
- De örömmel végezte a községi könyvtári szolgáltató helyek állományának helyszíni, tételes, teljeskörű állományellenőrzését vagy nagyobb arányú selejtezését, az állománykivonás emberpróbáló feladatát is. Koordinálta ezen állománytestek pontosságot igénylő nyilvántartását, feltárását, gondozását. Körültekintéssel készítette el bonyolult, több m2-t kitevő Excel táblázatait.
- Odaadással koordinálta a községi szolgáltató helyek bútorzatának megújítását, berendezésének cseréjét.
- Ugyanígy végezte a Szikla rendszer könyvtári szolgáltatóhelyekkel való megismertetését, a különböző állományrészek 1 rendszerben való összehangolását.
- Az általa nyújtott szakmai tanácsadás, a könyvtári szolgáltatások népszerűsítése a Berzsenyi Dániel Könyvtár jó hírét vitte szerte a megyében, szaktanácsadással segítette a községi szolgáltató helyeket fenntartó önkormányzatok pályázati tevékenységét.
- Ne felejtsük el, hogy a tudásátadásban is jeleskedett, főiskolai és egyetemi hallgatókat avatott be a területi ellátás rejtelmeibe, az alapfokú tanfolyamokon pedig több száz, könyvtári feladatot ellátó kistelepülési kollégának segítette a boldogulását, tette ezt közvetlenül, kedvesen, kivételes szakmai elkötelezettséggel, felelősségtudattal, egyedülálló teherbírással.
Hajni így vallott a tevékenysége esszenciájáról: „sokféle, sajátos egyéniségű embert kísérhettem a vidéki helyszínekre, ezek a személyes kapcsolatok voltak azok, amelyek egyre jobban megkedveltették velem a munkát, és az, hogy nem helyhez kötött a végzése, nem vagyok bezárva a házba. Amikor vidéken vagyok, nem áll a hátam mögött senki, az intézményi és szervezeti keretek között nagyon tág szabadságot ad ez az elfoglaltság.”[5]
Ez a mondat 2006-ban hangzott el, 18 év elteltével nyer igazán értelmet.
Kedves Hajni! Szabad vagy, mi pedig, őrzők, vigyázunk a strázsán – te is ezt szeretnéd.
„Menj, meg ne állj!
Ha messze jut, ha visszafut:
mindig magadhoz visz az út.”[6]
Dr. Baráthné Molnár Mónika
könyvtárigazgató
Berzsenyi Dániel Könyvtár
[1] Babits Mihály: [Furcsa elmenni Délre...]
[2] Weöres Sándor: A teljesség felé – A halálról
[3] Németh Tiborné: Változatosság, szabadság, emberi kapcsolatok... / [riporter] Bozzai Judit. In: A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 2006. 1. sz. p. 54. (továbbiakban: Interjú)
Beszélgetés Németh Tiborné Takács Hajnalkával – a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár könyvtárosával –
életéről, munkájáról annak apropóján, hogy 2006. március 15-én átvehette „A Vas Megye Önkormányzata Szolgálatért Kulturális Tagozata" elismerést
[4] Interjú p. 54.
[5] Interjú p. 55.
[6] Szabó T. Anna: Útravaló