Könyvtáros nekrológok

2013. április 1-jéig Takács Miklós a Berzsenyi Dániel Könyvtár jelenének része volt. Személyesen ugyan már nem találkozhattunk, de hihettük, hogy jöhet egy érdeklődő telefonhívás: hogy vagyunk? miként megy a könyvtár sorsa? Ugye, átadjuk üdvözletét azoknak, akikkel még együtt dolgozott?

Április elsején az idő fölitta, a múlt szövedékébe fonta nagy és gazdag életútját, szakmai pályafutását. A könyvtári kultúra szövedéke már Takács Miklós lezárt életművét is magába fogadta.

Hajni haláláig őrizte egyéniségét. Különleges volt, egyedi és megismételhetetlen. Már most hiányzik őszinte reflektálása a világ, a közvetlen környezetünk, a magánéletünk történéseire, nélkülözni kell vigasztaló együttérzését, beleérzését más fájdalmába, titoktartását, kedves érintését és azt, ahogy becsapja az ajtót a titkársági folyosón – utánozhatatlan. Az is, ahogy védte az igazát – megkérdőjelezhetetlenül!

Szegényebb lett a szombathelyi és Vas megyei könyvtári kultúra. Elment Takács Miklós, egy szenvedélyes könyvtáros. Nem készült a pályára, de már tanulmányai kezdetén magával ragadta a szolgálat varázsa, a szombathelyi könyvtári múlt kiváló személyiségeinek példája. Szakmai pályafutásának egésze a Berzsenyi Könyvtárhoz kötődik. 1954-től 1994-es nyugdíjba vonulásáig meghatározó tagja volt a könyvtári műhelynek, 33 éven át igazgatóként.

Megint elment a Vas megyei könyvtárügy egyik emblematikus alakja. Vizi László ahhoz az alapító nemzedékhez tartozott, akik a Népkönyvtári Központ könyvcsomagjainak felhasználásával az ötvenes években könyvtárakat varázsoltak. A tett jellemzésére teljesen helyénvaló e mesékbe illő kifejezés, hisz a járási könyvtárak létrehozásához nem adatott gazdag feltételrendszer, és a mesterségbeli tudást is időközben kellett megszerezni.