Az 1935. november 23-i ülésén a Kultúregyesület Szép- és iparművészeti szakosztályának vezetői arról határoztak, hogy – egyesületi keretben maradva – Szent Márton Céh néven folytatják tevékenységüket. A névfelvétel egyik oka az volt, hogy markánsabban kívántak megjelenni a nyilvánosság előtt, a másik valószínűleg a háttérben fellángolt újabb egyesületi vita.
A névfelvételt követően az 1934-es Ünnepi Héten általuk rendezett, nagy sikerű, több száz műtárgyat felvonultató kiállítást hamarosan a sok látogatót vonzó Sterio-bemutató követte. A kiállítások rendezését folytatták a következő években is. Tavaszi tárlatokon, karácsonyi vásárokon mutatták be újabb alkotásaikat a művészek, akik közül a legjobbak kiérdemelték a Szent Márton Céh plakettjét. 1939-ben Biczó Ilona-díjat alapítottak a tehetséges fiatalok teljesítményének elismerésére. Tárlataik sorából kiemelkedik az 1936-os Dunántúli Kiállítás, amelynek keretében bemutatták – először szülővárosában – Derkovits Gyula (1894-1934) 25 képét.
Az 1937-es kiállítás létrehozásában a szombathelyi sajtó munkatársai voltak a kezdeményezők, de valószínű, hogy a Szent Márton Céh tagjai is közreműködtek a szervezésben. A tárlatnak köszönhetően a korabeli festészet jelentős személyiségeinek – Bernáth Aurél (1895-1934), Aba Novák Vilmos (1895-1982), Csók István (1865-1961) – alkotásait láthatta a szombathelyi közönség. 1943 májusában, Szombathely alapításának 1900. évfordulóján Vas megyei képzőművészek (itt élők és elszármazottak) munkáiból rendeztek kiállítást.
Kapcsolatokat ápoltak más megyék alkotóival is, közös kiállításokat, bemutatkozásokat terveztek, de ezeket, mint az 1944-re tervezett szegedi szereplést, elsodorta a háború. A szakosztály tevékenysége is ekkor szűnt meg és 1945 után nem is indult újra.
(Dr. Köbölkuti Katalin)
Felhasznált irodalom:
Gál József: A Szent Márton Céh. Művészet-támogatás, kiállításrendezés, kapcsolatépítés, ízlésfejlesztés. In: Vas Népe, 2005. nov. 24. 9. p.
A Képzőművészek Vidéki Szövetsége első kiállításának katalógusa. Bp. 1928. 30 p.