Az 1872-ben megalakult Régészeti Egylet alapszabályainak keretei a 19. század végére szűknek bizonyultak, ezért többekben felmerült a muzeális működés kibővítésének gondolata. Éhen Gyula (1853-1932) polgármester 1899. július 25-én, a városi közgyűlésen bejelentette, hogy mozgalom indult meg a Vasvármegyei Kultúregyesület létrehozása érdekében.
Lipp Vilmos (1835-1888) premontrei gimnáziumi tanár Vasvármegye értelmiségi köreire támaszkodva szervezte meg a Vasmegyei Régészeti Egyletet. Az 1872. január 7-én megtartott alakuló közgyűlés az egylet titkárává Lipp Vilmost, elnökévé Szabó Imre (1814-1881) megyés püspököt választotta meg. Az egylet tagságának segítségével gyűjtötte Vas megye és környékének régészeti leleteit és történelmi emlékeit, amelyek a szombathelyi püspöki palota díszes földszinti termében – az ún.
A 19. század végén és a 20. század elején erősödtek fel a vidéki vakság felkarolását kezdeményező törekvések. A kultuszminisztérium, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület az ország különböző régióiban megtalálta azokat a virilistákat, karitatív mentalitással bíró polgárokat, akik hajlandók voltak áldozni a vakok gyámolításáért.
1895. május 26-án, Péchy Tamás (1828-1897) elnöklete alatt új egyesület alakult Budapesten, a társadalmi egység és rend ellenségeinek megbékítésére, Nemzeti Szövetség néven. Minden társadalmi erőt és tevékenységet egyesíteni törekedett, munkásképző tanfolyamot hozott létre, hazafias irányú felolvasásokat rendszeresített, melyek nagy hallgatóságot vonzottak 1895 telén, a nemzeti demokrata munkáskör helyiségeibe. A Szövetség első alapítója maga a király volt, 300 forintos alapítványával.
Az 1935. november 23-i ülésén a Kultúregyesület Szép- és iparművészeti szakosztályának vezetői arról határoztak, hogy – egyesületi keretben maradva – Szent Márton Céh néven folytatják tevékenységüket. A névfelvétel egyik oka az volt, hogy markánsabban kívántak megjelenni a nyilvánosság előtt, a másik valószínűleg a háttérben fellángolt újabb egyesületi vita.
A XIX. század végére felerősödő nemzeti érzés ápolására országszerte irodalmi körök alakultak. Ennek jegyében, a XIX-XX. század fordulóján Szombathelyen négy egyesület jött létre: Berzsenyi Kör, Szombathelyi Nemzeti Szövetség, Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete, Faludi Ferenc Irodalmi Társaság.
Szombathely elsőként létrejött egyesülete az Emberbaráti Egylet volt. 1823. december 24-én a város tanácsülése a felebaráti szeretetből fakadóan, a szenvedő beteg emberek ápolására és segélyezésére társaságot hozott létre. Az egylet működését kezdetektől fogva önkéntes felajánlásokból, adományokból biztosították. „Egyleti tagul minden e városban, vagy azon kívül lakó bármely állásu, vallásu, rangu és nemü, de fedhetetlen erkölcsü, önjogu honlakos felvétetik” fogalmaz az egyesületi alapszabály.
A szoboremelés előzményei 1876-ra, Berzsenyi Dániel 100. születésnapja alkalmából elhelyezett emléktábla ünnepségig nyúlnak vissza. Negyedszázad múltával Balogh Gyula (1837-1921), a megye jeles levéltárosa javasolta, hogy emeljenek szobrot Berzsenyi Dánielnek. Az ötletet a megyei sajtó lelkesen felkarolta és pártfogásba vette a vármegye hivatali adminisztrációja is.
Vasvármegye és Szombathely város első irodalmi egyesülete a Berzsenyi Kör volt, az 1891. október 11-én létrejött – Berzsenyi Dániel szobrának felállítását célul tűző – szoborbizottság átalakulásával. A szoborbizottság két év alatt ugyanis nem ért el számottevő eredményt, s Rupp Kornél premontrei tanár szorgalmazta egy olyan egyesület megalakulását, amelynek feladata lenne a szoboremelés népszerűsítése is.
