1895. május 26-án, Péchy Tamás (1828-1897) elnöklete alatt új egyesület alakult Budapesten, a társadalmi egység és rend ellenségeinek megbékítésére, Nemzeti Szövetség néven. Minden társadalmi erőt és tevékenységet egyesíteni törekedett, munkásképző tanfolyamot hozott létre, hazafias irányú felolvasásokat rendszeresített, melyek nagy hallgatóságot vonzottak 1895 telén, a nemzeti demokrata munkáskör helyiségeibe. A Szövetség első alapítója maga a király volt, 300 forintos alapítványával. A Nemzeti Szövetség ügyeit három ágazat (nemzetiségi, munkás és társadalmi) szerint tagolt igazgatóság végezte és hatáskörét az egész országra szándékozott kiterjeszteni.
Az országos egyesület tagszervezeteként 1898. május 22-én, óriási lelkesedés közepette alakult meg a vármegyeházán a Szombathelyi Nemzeti Szövetség. A megnyitó beszédet az előkészítő bizottság elnöke, Ernuszt József (1861-1916) tartotta. Beszédének lényege a társadalmi összefogás szükségességének fejtegetése volt. Az alakuló ülésen részt vettek az országos szövetség vezetői is. Az ünnepi beszédek után népes elnökséget választottak. Díszelnök Reiszig Ede (1873-?) főispán, elnök Ernuszt József, társelnök Éhen Gyula (1853-1932). Alelnökök: Halász Ferenc tanfelügyelő, Gaár Frigyes közjegyző (1844-1904) és két ügyvéd, Feldmann Bódog (1852-1912) és Szabó László. A választmány 25 főből állt.
A Szombathelyi Nemzeti Szövetség két szakosztályt alakított: a társadalmit Horváth István apátplébános, a munkaügyit Wälder Alajos (1856-1904) elnökletével.
A helyi szervezet az első években igyekezett az eredeti célnak megfelelni. Figyelemre méltó kezdeményezései voltak: tíz ügyvéd jogsegélyszolgálatának felajánlása a munkásoknak, közös kirándulás szervezése munkásokkal Kőszegre, s közös bált is tartottak. Javaslatukra a hazafiság jegyében a Vasút utcát Petőfi Sándor utcára változtatták, megemlékeztek a magyar irodalom és történelem kiválóságairól, felhívták a figyelmet a hazai ipar (Tulipán mozgalom) támogatására.
Az alakuláskor észlelt lelkesedés azonban hamar lelohadt, nemcsak Szombathelyen, hanem országszerte. Az 1901-es közgyűlésen Ernuszt József már arról beszélt, hogy a megalakuláskor észlelt hatalmas fény nem gyúlt ki többé, ezért fontolgatták az Egyesület átalakításának tervét, mégpedig az ismeretterjesztés irányába. 1910-ben az egyik választmányi ülésen arról határoztak, hogy a következő évadban 12 előadást tartanak, amelyből hat történelemmel, hat pedig természettudománnyal foglalkozik. Az előadók szinte kivétel nélkül a helyi értelmiség soraiból kerültek ki. Az előadások helyszíne jobbára a leánypolgári nagyterme volt. A Nemzeti Szövetség mellett a város más egyesületei, pártjai is szerveztek ismeretterjesztő előadásokat. Mindezek ellenére a Szombathelyi Nemzeti Szövetség megszűnt, aminek pontos ideje azonban (1910 vagy 1911) nem ismert.
A Nemzeti Szövetség Szombathelyi tagszervezetének megalakulása Éhen Gyula érdeme, aki bízott abban, hogy a Szövetség előadásai, szabad líceumai nagyban hozzájárulnak majd Szombathely város közönségének kulturális neveléséhez.
(Dr. Köbölkuti Katalin)
Felhasznált irodalom:
Gál József: A Magyar Nemzeti Szövetség emlékezete. In: Vas Népe, 2008. jún. 30. 14. p.
Bauer Jenő: Éhen Gyula és kora. Szombathely, Faludi Ferenc Irodalmi Társaság, 1934. 126 p.