Az 1872-ben megalakult Régészeti Egylet alapszabályainak keretei a 19. század végére szűknek bizonyultak, ezért többekben felmerült a muzeális működés kibővítésének gondolata. Éhen Gyula (1853-1932) polgármester 1899. július 25-én, a városi közgyűlésen bejelentette, hogy mozgalom indult meg a Vasvármegyei Kultúregyesület létrehozása érdekében. Az egyletnek célja a vármegye múltjára és jelenére vonatkozó anyagot összegyűjteni, a vármegye népességének önnevelését előmozdítani, kultúrházat állítani, amelyben múzeum és könyvtár foglalna helyet. Erre a célra a városi képviselőtestület a Széll Kálmán utca déli oldalán lévő városi közkertet ajánlja fel.
A város kezdeményezéséhez ebben az évben, augusztus 7-én tartott közgyűlésén a vármegye törvényhatósága is csatlakozott. A városi képviselőtestület Éhen Gyulát, a megyei közgyűlés Károlyi Antal (1843-1911) alispánt bízta meg a megvalósításban való részvétellel. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége is szívesen látta a mozgalmat, és felajánlotta az állam támogatását.
1899. október 29-én a Vármegyeháza nagytermében megalakult a Vasvármegyei Kultúregyesület Károlyi Antal alispán vezetésével. Az alakuló ülés az első tisztikart is megválasztotta, amelynek tagjai a következők voltak: elnök Batthyány Lajos gróf (1860-1951), az alelnökök hivatalból Vasvármegye alispánja és Szombathely város polgármestere, titkár és múzeumigazgató Kárpáti Kelemen (1859-1923) főgimnáziumi tanár, könyvtárigazgató Jánossy Gábor (1870-1945) vármegyei árvaszéki elnök, Rohrer Ödön ügyvéd, pénztáros Grimm Károly ügyvéd, könyvtáros Horváth János (1817-?), elemi iskolai igazgató. Az év elején feloszlott Régészeti Egylet vagyonával együtt beolvadt a Kultúregyesületbe. A városi közkönyvtár is az egyesület kezelésébe került, átadását az 1900. április 20-án tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve rögzítette, amelyben a város vállalta a kultúregyesület számára évi 400 korona segély folyósítását (korábban 200 korona támogatásban részesült). Jánossy Gábor kapott igazgatói megbízást, a könyvtárosi teendőket továbbra is Horváth János látta el.
Az egyesület célját az alapszabályban megfogalmazottak szerint a nemzeti kultúra ápolásában és terjesztésében jelölték meg. Tagja lehetett bárki, nemre, vallásra, foglalkozásra való tekintet nélkül, sőt községek és intézmények is, 1899-ben mintegy 500 tagot számlált. Ez a létszám kisebb-nagyobb ingadozásokkal mindvégig megmaradt. Az egyesület anyagi alapját a tagdíjakból befolyt összeg, illetve a helyi, a megyei és az állami támogatás képezte.
A Kultúregyesület legelső célja múzeumépület létesítése volt. Az építés elé gördülő anyagi nehézségek elhárítása után, 1908-ban elkészült a könyvtárnak is helyet adó múzeum, felavatása fényes ünnepség keretében október 11-én megtörtént.
Ezután a közönség részére megnyitották az épületet. Az egyesület tisztikara is ekkor alakult át. Kárpáti Kelemen lemondott a titkári állásról, de megtartotta múzeumi igazgatói állását. Helyébe Ujváry Edét (1876-1950) választották meg, aki ekkor már a könyvtárőri tisztséget is betöltötte. A régiségtár őre Miske Kálmán báró (1860-1943), a néprajzié Kárpáti Kelemen, a képtáré Végh Gyula (1870-1950), a természetrajzi osztályé Chernel Kálmán (1822-1891) lett.
1910-ben államsegélyből sikerült a múzeum épületet előadások, színházi bemutatók tartására is alkalmas teremmel kibővíteni. A „Kultúrházat” 1910. november 20-án ünnepi előadás keretében avatta fel az egyesület. Országos, sőt nemzetközi hírnévre tettek szert az 1912. évi Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás megrendezésével.
Az első világháború alatt alig működött az egyesület, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig szünetelt tevékenysége. Hosszú évek után az első választmányi ülésre 1919. szeptember 10-én került sor. Módosították az alapszabályokat és négy szakosztály (közművelődési, szépirodalmi, képzőművészeti és zenei) kezdte meg működését. Elnökké Kapi Béla (1879-1957) evangélikus püspököt választották meg, alelnökké Ujváry Edét, főtitkár és a múzeum helyettes igazgatója Bakos István reáliskolai tanár, főjegyző Sárközy Sándor reáliskolai tanár, pénztáros Pauer Arnold (1885-1968) premontrei gimnáziumi tanár, ügyész dr. Rohrer Ödön lett. Ez alkalommal a közművelődési szakosztály elnöki tiszte betöltetlen maradt, Várady Imre (1892-1974) reáliskolai tanár, mint titkár látta el a teendőket. A szépirodalmi szakosztály elnöke Kincs István (1867-1942) lett, a képzőművészetié Vass Béla gimnáziumi rajztanár, a zenei szakosztályé Katona József bankigazgató. A múzeumok egyes tárai élére is felkértek vezetőket.
Az 1922. május 7-én tartott közgyűlésen névváltoztatás történt: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete név vált hivatalossá. Ez a közgyűlés választotta meg Várady Imre reáliskolai tanárt az egyesület főtitkárává, Horváth Róbert (1883-1956) premontrei gimnáziumi tanárt pedig pénztárossá. Az 1924. évi közgyűlés mentette fel ideiglenesen Várady Imrét főtitkári teendői alól és kérte fel helyettesítésre Krisztin Ernő leánygimnáziumi tanárt, aki majd egy éven át látta el tisztét. 1925-ben lemondott Kapi Béla. Elnökségének hat esztendeje a Kultúregyesület negyedszázados történetének kimagasló fejezete.
Az 1925-1927 években helyette nem választottak elnököt, Ujváry Ede alelnök, és Várady Imre főtitkár, Miske Kálmán múzeumigazgató, Horváth Tibor Antal (1889-1964) régiségtárőr, Gáyer Gyula (1883-1932) természetrajzi szertárőr, Pável Ágoston (1886-1946) könyvtárőr irányítása mellett működött az egyesület.
1926-ban új alapszabályt fogalmaztak meg. E szerint a cél változatlanul az általános és nemzeti műveltség ápolása, illetve különösen a megye múltjának ápolása, a régmúlt tárgyai, természeti értékek megőrzése, feldolgozása és erkölcsi alapokon álló nemzeti műveltség kiépítése.
A Kultúregyesület a második világháború alatt bevégezte tevékenységét, melyet a szombathelyi művelődéstörténet legfontosabb fejezete között kell számon tartanunk.
Az egyes szakosztályok működéséről:
Közművelődési szakosztály
A népművelést, az iskolán kívüli oktatást vállalta feladatának. A 20-as években évente 100-140 líceális előadást hirdettek meg, de a 30-as évek közepére erősen megcsappant az érdeklődés irántuk. A 20-as, 30-as években analfabéta tanfolyamokat szerveztek, amelyek iránt azonban csekély volt az igény. Nevükhöz fűződik 1920-ban a rövid életű munkásgimnázium. Programjuk állandó eleme volt a nyelvoktatás, a legnagyobb érdeklődést a német tanfolyamok váltották ki.
Zenei szakosztály
Tevékenységének fontos eleme volt, hogy segítette a polgári életforma kialakulását, a zenekultúra igénylését. Amatőr szimfonikus zenekar, vegyeskar megszervezése is szerepelt a célkitűzések között. A kórus hamarosan létrejött, a zenekarban pedig a város legképzettebb zenészei szerepeltek. A zenei élet stabilizálására, az állandó közönség megszervezésére a 20-as évektől alkalmazták a bérleti rendszert. A helyi művészek mellett gyakoriak voltak a vendégművészek szereplései.
Irodalmi szakosztály
A nyilvánosságnak szánt irodalmi életet irodalmi estélyek, délutánok rendezése jelentette, amelyen az irodalom mellett ismeretterjesztő előadások és zeneszámok is elhangzottak. A szakosztály újjáalakulása után, 1927-ben használta először a Faludi Ferenc Társaság nevet, melyet 1928-ban hivatalosan is felvett. Irodalmi estjeiken elsősorban helyi irodalmároknak adtak bemutatkozási lehetőséget, de meghívtak országosan ismert személyiségeket is. Az 1930-as évtized második felének legjelentősebb irodalmi eseménye az Írott Kő című folyóirat megjelenése volt 1935 karácsonyán, 1936-os évmegjelöléssel. Kiadója a Faludi Ferenc Társaság, szerkesztője Bárdosi Németh János (1902-1981) volt.
Szép- és Iparművészeti szakosztály
A szakosztály újjáalakulása utáni első jelentős tette a Szép- és Iparművészeti Iskola életre hívása volt 1920-ban. Számos, kisebb-nagyobb jelentőségű kiállítást rendezett saját tagjainak és országosan ismert művészeknek. Legkiemelkedőbb az 1934-es Ünnepi Hét volt, amelyhez közel 800 műtárgyat gyűjtöttek össze a megyében élő tulajdonosoktól. 1935. november 23.-i ülésén a vezetés arról határozott, hogy – egyesületi keretben maradva – Szent Márton Céh néven folytatják tevékenységüket. A névfelvétel egyik oka az volt, hogy markánsabban kívántak megjelenni a nyilvánosság előtt, a másik valószínűleg a háttérben fellángolt újabb egyesületi vita.
Felhasznált irodalom:
Újváry Ede – Várady Imre: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének története. In: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesülete és a Vasvármegyei Múzeum 1. évkönyve 1925. Szerk. Várady Imre. Szombathely, 1925. V-XXVIII. p.
Gál József: Szombathely kulturális élete a két világháború között. In: Fábián Gyula emlékezete. Szerk. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 2007. IX -XXIV. p.