A Hír című politikai napilap 1934. július 15-én írt arról, hogy a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete kiküldöttei megszemlélték az újonnan parkírozott Prátert (Brenner-park), és úgy döntöttek, hogy dr. Gáyer Gyulának (1883-1932), az európai hírű botanikus érdemeinek megörökítésére impozáns vörös márvány emlékművet készíttetnek és azt az ünnepi héten adják át a városnak.
„Kincskereső a megnyitott kincsestárban” (Varga Lajos)
Bár a celldömölki születésű Gáyer jogászként végzett 1907-ben, nemzetközi elismertséget a botanika területén – elsősorban két növénynemzetség, a szeder és a sisakvirág kutatásával –szerzett. Kimagasló tudományos tevékenységéért a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya tiszteletbeli tagjává választotta, és megkapta a kormányzói elismerést jelentő Signum Laudis kitüntetést is. Nevéről hazai és külföldi növénytudósok összesen 15 új fajt neveztek el, mint pl. a Pulsatilla Gáyeri Simk., Mentha Gáyeri Trautm. és a Veronika Gáyeriana Lengy. Emlékkövének 1934. szeptember 4-i leleplezésén a szakterület elitje mellett számos városi vezető, képviselő tette tiszteletét. Megjelent az ünnepségen a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Zichy István gróf (1879-1951) főigazgató és Márton Lajos (1876-1934) múzeumi igazgató, ill. Ujváry Ede helyi (1876-1950) polgármester és Horváth Kálmán (1884-?) alispán is. A tudós munkásságát Lengyel Géza (1884-1965) egyetemi tanár, a Természettudományi Társulat képviselője méltatta, majd Géfin Gyula (1889-1973) teológiai tanár adta át az emlékművet a város első emberének. Három évvel később – mivel az emlékkő nem elégítette ki Gáyer tisztelőinek táborát – mozgalom indult abból a célból, hogy a már kész alkotásra kerüljön rá a botanikus mellszobra. Ennek megmintázására Mayer (Meyer) Sándor (1882-1975) szobrászt kérték fel, akinek kalandos pályája Oroszországban kezdődött.
Pszkovban született 1882-ben, szülei Breslauból származó evangélikus németek voltak. Hadifogolyként került Magyarországra az első világháború idején, Szombathelyen telepedett le. Nevéhez több Vas megyei alkotás fűződik, mint pl. a Chernel István (1865-1922) dombormű Kőszegen, az I. világháborús emlékmű Vépen vagy a Nyugat-Magyarországért 1921-ben elesett hősök tiszteletére emelt szobor a Jáki úti temetőben, Szombathelyen. 1937. június 6-án tehát ismét népes közönség indult a Brenner-parkba, – amit az emlékmű 1934-es leleplezését követően a köznyelv már Gáyer-parkként tartott számon – ahol a premontrei diákszövetség és a Vasi Szemle folyóirat szerkesztősége közreműködésével lélekemelő ünnepségre került sor. A szoborállítás költségét Gáyer volt osztálytársainak és egykori kollégáinak, valamint a szombathelyi törvényszék tisztviselőinek adományaiból teremtették elő. Az avatáson is ezen szervezetek, közösségek vettek részt elsősorban, valamint családtagok, rokonok. Az esemény fő szónoka Varga Lajos (1890-1963) egyetemi magántanár volt a szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem képviseletében, aki beszédében úgy jellemezte Gáyert, mint akit a munkájában is a nagy lelkesedése, önzetlensége és tiszta tudományszeretete vezérelt. Továbbá, amit tett a múzeum és a város érdekében, oda van írva a város minden lakójának a szívébe. Ennek tanúbizonysága a szobor is!
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Emlékbeszéd dr. Gáyer Gyula szobrának avatásakor … elmondotta Varga Lajos, Budapest, 1937.
Emlékművet állítanak Gáyer Gyulának. In: Hír, 1934. júl. 15. 6. p.
Gáyer Gyula dr. emlékművének felavatása. In: Hír, 1934. szept. 6. 1. p.
Ünnepélyes keretek között leplezték le Gáyer Gyula dr. mellszobrát. In: Nyugatmagyarország, 1937. jún. 7. 2. p.