A címben idézett hitvallás vezérelte az 1886-ban a felvidéki Kistapolcsányon született Pető Ernő (1886-1959) életútját.
Orvosi diplomáját 1909-ben Budapesten kapta kézhez, műtőorvosi oklevelét a híres Hültl Hümér (1868-1940) mellett szerezte. Az első világháborúban tartalékos ezredorvosként teljesített szolgálatot. 1915-ben került a szombathelyi Császári és Királyi Katonai Tartalékkórházba (itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Szegedy Georginával (1873-1959), aki önkéntes nővérként dolgozott), amelyet 1919-ben Linder Béla (1876-1962) hadügyminiszter polgári célokra engedett át. Az intézmény igazgató-főorvosi posztjára Petőt nevezték ki. Vezetése alatt avatták fel 1929. szeptember 1-jén az új közkórházat Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó részvételével. Intézményvezetői és sebészi tevékenysége mellett elnöke volt a Vasvármegyei Orvosszövetségnek, a Vasmegyei Törvényhatósági Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, majd 1936-tól a Vas, Zala és Sopron megyék orvostársadalmát tömörítő Orvosi Kamarának. Alapítója a Magyar Cserkészszövetség III. (Nyugat-magyarországi) Kerületének, előkészítője és fő szervezője az 1934-ben megalakult szombathelyi Rotary Klubnak, valamint az 1930-as években a Megyei Vöröskereszt elnökeként is tevékenykedett. Munkásságát számos elismeréssel és kitüntetéssel (Nagy Szent Gergely Rend lovagja, Koronás Arany Érdemkereszt, Bajor Érdemkereszt stb.) ismerték el. 1944 áprilisában zsidó volta miatt felmentették igazgatói állásából, és letartóztatták. Szabadulását követően, a háború után, visszatért Szombathelyre és 1952-ig újra megbízták a kórház igazgatásával. A háború után osztályidegennek minősítve másodszor is elűzték abból a kórházból, amely neki köszönhette létét, és Sárvárra helyezték. 1958-ban Szombathelyen búcsúztatták a nyugdíjba vonuló orvost, aki egy évre rá Sárváron halt meg, 1959. november 1-jén.
1999. november 5-én tudományos ülést tartottak halálának 40., a kórház alapításának 70. évfordulója alkalmából. A megyei kórházban megtartott konferencián szakmabeliek méltatták igazgatói, sebész-orvosi, közéleti tevékenységét, Széll Kálmán (1926-) nyugalmazott főorvos pedig személyes emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel. Ez alkalommal adták át első ízben a róla elnevezett emlékérmet is. A kitüntetésben Kocsis Sándor (1917-1999) onkológus részesült.
Az ülést követően a villában Pető-relikviákból nyílt kiállítás, a kórház közelében utcát neveztek el az egykori igazgató-főorvosról, valamint felavatták mellszobrát, Kiss Sándor (1925-1999) szobrászművész utolsó alkotását a Pető család egykori lakóháza előtt. Avatóbeszédében Prugberger Emil (1939- ) az egykori szombathelyi alpolgármester Remetei-Filep Ferenc (1898-1977) körmendi kórházigazgatót idézte: „Bárhogyan peregjenek is az évek, akik nyitott szemmel járnak, azoknak éber szelleme mindig fel fogja ismerni azt a barázdát, amelyet dr. Pető Ernő mélyített a magyar egészségügy és kórházügy ugarába és azt tovább fogják mélyíteni Reá emlékezve.”
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Dr. Pető Ernő 1886-1959. A Vas Megyei Markusovszky Kórház megalapítója és újjáteremtője. Szerk. Horváth Boldizsár. Szombathely, Savaria University Press, 1999. 55 p.
Széll Kálmán: Fehérköpenyes óriások. Múlt századi orvos-arcképek. Vasszilvágy, Magyar Nyugat Kvk., 2007. 161, [3] p.
Dr. Pető Ernő rehabilitálása. A hetvenéves Markusovszky Kórház alapítójára emlékeztek. In: Vas Népe, 1999. nov. 6. 4. p.
Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004. Szerk. Horváth Boldizsár, Széll Kálmán. Szombathely, Savaria University Press, 2004. 264 p.