1977. augusztus 17-én rövid híradás jelent meg a Vas Népe című napilapban, mely szerint Németh János (1934-) szobrász, keramikus elkészült legújabb alkotásának felállításával Szombathelyen, a tüdőszűrő-állomás homlokzatán.
Németh János régi fazekas-kályhás családból származik, így szinte természetes módon került be az „agyag világába”. 1953-ban nem mindennapi körülmények között „felvételizett” az Iparművészeti Főiskolára. Jelentkezés gyanánt egy faládában elküldött három szobrot egy levél kíséretében, amelyben arra kérte az intézmény vezetőit, hogy értesítsék, ha megfelelt a követelményeknek. A zalaegerszegi születésű művész a főiskolán Borsos Miklós (1906-1990) és Gádor István (1891-1984) tanítványa volt. Annak elvégzése után, a 60-as években a Zalaegerszegi Kályhagyár tervezőjeként dolgozott. 1969-től szabadfoglalkozású művész. Számos díj (Munkácsy- és Gádor István-díj, Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje) tulajdonosa, érdemes művész, Zalaegerszeg város díszpolgára. Műveinek alapanyaga az agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez köthető kerámia faliképek, ill. kerámia domborművek. Vas megyében több műve is látható, például a szombathelyi Egészségügyi Gyermekotthon csempeképei vagy a kenyeri művelődési ház kerámiafala.
Németh János egyik róla készült írásban úgy fogalmazott, hogy a kerámiaművészetben nagyon fontos a mozdulat, amely a karakter része. Ezek beépülnek képi világába, művei a „maguk mozdulatlan tömbszerűségében, a forma erejével hatnak.”
Az Antall József (1932-1993) téri lakóházon látható alkotás az ősi Savaria hangulatát idézi. A felső két kockában az Égi szekér, Zeusz szekere jelenik meg a Nap-koronggal, mint minden élet forrásával, utalva a római hagyományokra. A bika hátán Európé (föníciai királylány) ül, akit a görög mitológia szerint a főisten fehér bika képében elrabolt. Az emberpár-motívum egyben az örök körforgást, az életet, az emberközpontúságot szimbolizálja. Az alsó sorban a néprajz, az építészet, a zene és a képzőművészet jelképes kapcsolata jelenik meg a kerámia sajátos nyelvezetén. A növényi és emberi figurációk összefonódása az ember és környezete elválaszthatatlan kapcsolatát fogalmazza meg. „Korongolt technikájú művén ragyogóan párosul az antik hatás és a népművészet ötvözete.”
A kerámiafal struktúrája és elhelyezése sem véletlenszerű. A Vas Megyei Tanács felkérése után a művész tanulmányozta a helyszínt és mivel a teret a geometrikus vonalak, a vízszintesek és függőlegesek határozzák meg, ezt tükrözi vissza a kompozíció is: az épületek ablakaihoz hasonló elosztás jellemzi. Megjelenésében ellenben nem próbál beolvadni környezetébe: sárgás színvilágával inkább a környezet kékes-szürkés hangulatát próbálja oldani.
Központi elhelyezése miatt naponta sok ezren haladnak el az iparművészeti alkotás mellett, néha-néha rácsodálkozva az „agyagba ágyazott természeti jelenségekre, a dús vegetációra, teltidomú emberekre, esetleg a groteszk, mulatságos figurákra, különös arányokra, a részletgazdagságra”, mely mind Németh János műveinek sajátossága. A művész állandó kiállítása megtekinthető a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
Új kerámiakép Szombathelyen. In: Vas Népe, 1977. aug. 17. 8. p.
Zentai Pál: Beszélgetés Németh János kerámiaművésszel. In: Vas Népe, 1977. aug. 25. 5. p.
Gál József: „Az anyagformák békéjével…” In: Vasi Szemle, 1994. 1. sz. 118-132. p.
Koczogh Ákos: Németh János. Zalaegerszeg , Zala M. Műv. és Ifj. Közp., 1986. 60 p.