Harmadszori próbálkozás eredményeként 1943. május 23-án országos jelentőségű ünnepség keretében felavatták a vasútállomás előtti téren a vasutas hősi emlékművet. Sem az avatás időpontjának kitűzése, sem a helyszín kijelölése nem ment egyszerűen.
Három lehetséges hely került szóba: a Széll Kálmán (1843-1915) utca, a Szelestey László (1821-1875) utca és az Éhen Gyula (1853-1932) tér, végül ez utóbbi közterületen állították fel az emlékművet. A húszezer pengős költségű, tíz méter magas alkotás ötletét Vértessy Vilmos miniszteri tanácsos, MÁV üzletigazgató vetette fel, tervezője Müller Tibor budapesti építőművész volt, készítését pedig szombathelyi vállalkozókra bízták. A vasbeton obeliszket Ulreich Nándor építőmester készítette, a borító márványlapok a süttői márványbányából származtak. Tetejére három méter szélességű stilizált vasutas szárnyaskereket, négy oldalára hegyével lefelé fordított magyar pallost helyeztek, alapzatára pedig a következő szöveget vésették: „1914-1918, 1939- a hősi halált halt szombathelyi vasutasok emlékére állította a Magyar Királyi Államvasutak szombathelyi üzletvezetősége.” Két oldalára az első világháborúban elesett vasutasok neve került, míg a hátsó oldalán a második világháború hősi halottainak nevét tervezték megörökíteni. Érdekesség a felállítással kapcsolatban, hogy az 1935-ben felavatott Éhen Gyula szobrot a vasutas emlékmű miatt hátrébb helyezték a Szelestey László utca vonalától, ugyanolyan gyeptéglával borított földtömbre emelték, és a hősi emlékművel szembefordítva helyezték el. Ezt megelőzően a szobor az állomásépületre nézett.
Az avatást először 1942. szeptember 20-ára tűzték ki, de valószínűleg a munkálatok elhúzódása miatt a szeptember 8-i megyei napilap már október 18-át harangozta be az átadás időpontjául. Az ünnepi beszéd megtartására Habsburg Józsefet (1872-1962) kérték fel. Október 17-én már a főpróbát tartották, a pályaudvar és az előtte lévő tér ragyogó színekben pompázott, az állomásépület falait nemzetiszínű drapériák, tízméteres zászlók, címerek, girlandok ékesítették, felállították a dísztribünt, kivonult a honvédségi és vasutas díszszázad, amikor megérkezett a hivatalos jelentés a királyi herceg váratlan megbetegedéséről. 1943. május 23-án került végül sor az ünnepi eseményre. A vonat, amelyen a magas rangú vendég utazott, előző nap este érkezett Szombathelyre. Az állomáson katonai díszszázad fogadta a Habsburg-Lotaringiai-ház leszármazottját, aki a ceremónia után autóval a püspökvárba hajtatott, ahol Grősz József megyés püspök (1887-1961) adott szűk körű vacsorát a tiszteletére. Másnap az ünnepségen a Magyar Királyi Államvasutak vezetői mellett tiszteletüket tették országos közéleti személyek és a Vas megyei főnemesség színe-java. A beszédek után Kund Jenő MÁV főtanácsos adta át a hősi emlékművet Mészáros Hugó
(1892-1969) polgármesternek, aki a következő szavakkal mondott köszönetet: „Szombathely város polgárságának hódolásával veszem át megőrzésre vasutas hőseink emlékművét és fogadom, hogy hőseink emlékét kegyelettel ápoljuk minden időben, minden viszontagságban, minden megpróbáltatásban.” Az ünnepség befejezése után a királyi herceg az állomáson álló termes kocsijában átöltözött és a Vasmegyei Kaszinóban megtartott díszebédre sietett.
(Szalainé Bodor Edit)
Felhasznált irodalom:
József királyi herceg őfelsége avatja fel a szombathelyi vasutas hősi emlékművet szeptember huszadikán. In: Vasvármegye, 1942. aug. 23. 10. p.
Október 18-án avatják fel a vasutas emlékművet. In: Vasvármegye, 1942. szept. 8. 6. p.
József kir. herceg betegsége miatt tavaszra maradt a vasutas hősi emlékmű felavatása. In: Vasvármegye, 1942. okt. 18. 6. p
Milyen a május 23-án felavatásra kerülő vasutas hősi emlékmű? In: Vasvármegye, 1943. ápr. 28. 3. p.
Országos jelentőségű ünnepség keretében avatta fel József királyi herceg a szombathelyi vasutas hősi emlékművet. In: Vasvármegye, 1943. máj. 25. 3-4. p.